Arcok > Történelmi arcok > Willy Brandt (1913 - 1992)

1913. december 18-án született Lübeckben, Németországban Herbert Ernst Karl Frahm néven. Édesanyja Martha Frahm eladónő, édesapja John Möller szociáldemokrata tanár, aki sosem ismerte fiát. Nagyapja nevelte fel, aki az SPD (Sozialdemokratische Partei Deutschlands - Német Szociáldemokrata Párt) tagja volt. [1]

1929-től aktívan részt vett az SAJ (Sozialistischen Arbeiter-Jugend - Szocialista Munkásifjúság) lübecki szervezetének munkájában. A lübecki parlamenti képviselő Julius Leber javaslatára 1930-ban felvették az SPD-be. [1]

1931-ben, a baloldali pártszakaszadás következtében létrejött az SPD-től balra álló szélsőbaloldali SAP (Sozialistischen Arbeiterpartei - Szocialista Munkáspárt), amiben ő lett a lübecki zsidósággal foglalkozó intézmény elnöke. [1]

1932-ben érettségizett, majd egy lübecki hajótársaság önkéntese lett. [1]

1933-ban a nemzetiszocialista üldözés miatt Dánián keresztül Norvégiába menekült – itt vette fel a Willy Brandt nevet. Egyetemi tanulmányait Oslóban kezdte meg történelem szakon. Egyetemi évei alatt újságíróként dolgozott, rendszeresen publikált. [1]

1936-ban az SAP megbízásából Berlinbe utazott, mint norvég diák, hogy újraszervezze az ottani SAP-t. 1937-ben politikai megfigyelőként és újságíróként Spanyolországba utazott, hogy a spanyol polgárháborúról tudósítson. [1] [2]

1941-ben összeházasodott a norvég Carlota Thorkildsen-nel; lányuk, Ninja már 1940-ben megszületett. Norvégia német megszállása után a semleges Svédország fővárosába, Stockholmba menekült, s ott élt a háború végéig. [1] [2]

1942-től 1945-ig az európai szociáldemokrata vezetőkkel megalakították a „Kis Internacionálét”.

1945 és 1946 között, mint skandináv újságíró tudósított a Németországban zajló nürnbergi perről. [1]

1948. július 1-jén megkapta a német állampolgárságot, és hivatalosan is felvette a Willy Brandt nevet. 1948-ban Berlinben újból az SDP tagja lett. Ugyanebben az évben elvált feleségétől, és elvette a norvég Ruth Hansen-t. Ebből a házasságból született három fia: Peter, Lars és Mathias. [1]

A Berlin blokád alatt szoros együttműködés alakult ki Brandt és a szociáldemokrata nyugat-berlini polgármester, Ernst Reuter között. [1]

1949 és 1957 között a német parlament tagja, 1955-től 1957-ig pedig a berlini képviselőház tagja volt. [1]

1957 és 1958 között a Szövetségi Tanács (a német parlament) elnöke. 1957. október 3-án Axel Springer befolyásos újságíró hathatós támogatásának is köszönhetően ő lett Nyugat-Berlin főpolgármestere (1966-ig). Polgármesterségének idején építették fel a berlini falat, megelőzendő a lakosság tömeges szökését a szabadabb és gazdagabb Nyugat-Berlinbe. A fal 1961. augusztus 13-án, egyetlen éjszaka alatt készült el. [1] [2]

1958-ban a berlini krízis (ekkor látták el élelemmel Nyugat-Berlint a berlini légihídon keresztül) kirobbanása után hirdette ki „a biztos győzelem a demokratikus szabadságért” elnevezésű politikai tételét, amivel a nyugati országok szimpátiáját is elnyerte. [1]

1961-től 1963-ig Egon Bahr-ral a berlini sajtó- és információs hivatal vezetője volt. Willy Brandt külpolitikájának vezérgondolata ekkor kezdett körvonalazódni, amit a „Kislépések a politikában”, illetve a „Változás közeledésen keresztül” című írásaiban fejtett ki. [1]

1964 és 1987 között pártelnök az SPD-ben. [1]

1965-től 1992-ig a német parlament tagja. 1961-ben szociáldemokrata jelöltként Konrad Adenauer CDU-s (Christlich Demokratische Union Deutschlands – Német Kereszténydemokrata Unió) kancellárral szemben, míg 1965-ben Ludwig Erhard szintén CDU-s politikussal szemben bukta el a parlamenti választásokat. Ennek ellenére kancellár-helyettes lett az 1966-ban megalakult CDU-SPD nagykoalíciós kormányban. [1]

1966 és 1969 között tárgyalt a német-francia egyezményről, és hozzásegítette Nagy-Britanniát az Európai gazdasági közösségbe való belépéshez. [1]

Az 1968-as prágai-tavasz után a varsói szerződés elismerésével Brandt lemondott az erőszakos vezetésről. [1]

1968. szeptember 3-án részt vett a Genfi konferencián, mint az atomfegyverkezést elutasító nagyhatalom képviselője, majd ugyanezen év november 6-án, az UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization - Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) konferenciáján vett részt. [1]

1969-ben, a választások után az SPD és a liberális FDP (Freie Demokratische Partei - Német Szabaddemokrata Párt) szociálliberális koalícióra lépett, s Willy Brandt lett a II. világháború utáni Németország első szociáldemokrata kancellárja. Helyettese (alkancellárja) és egyben külügyminisztere az FDP-s Walter Scheel lett. [1]

1970. március 19-én találkozott a kommunista NDK (Német Demokratikus Köztársaság) miniszteri tanácselnökével, Willy Stoph-val Erfurtban, majd május 21-én Kasselben, hogy arról egyeztessenek, hogyan normalizálhatnák a két részre szakadt Németország kapcsolatait. [1]

1970. augusztus 12-én aláírta a moszkvai-egyezményt, majd december 17-én a varsói szerződést is. December 10-én Béke-Nobeldíjat kapott. [1]

Brandt politikája ezzel szemben mélyen megosztotta az SPD-t. Többen is kiléptek az SPD parlamenti frakciójából, ami lehetőséget teremtett a CDU/CSU frakciószövetségnek (Christlich-Soziale Union in Bayern – Bajor Keresztényszociális Unió), hogy bizalmatlansági indítvány nyújtson be Brandt ellen (1972. április 24.). (A frakciószövetség a II. világháború óta áll fenn, aminek egyszerű oka az, hogy a CSU csak Bajorországban, míg a CDU az összes többi német tartományban jelen van). Meglepetésre azonban az indítvány nem ment át az Országgyűlésen. Mint utóbb kiderült, a kelet-német titkosrendőrség, „becenevén” a Stasi (Ministerium für Staatssicherheit) fizetett le néhány CDU-s politikust, hogy támogassa a kancellárt. Ennek ellenére Brandt elvesztette többségét a Bundestagban (a német parlament), így politikáját nem tudta tovább folytatni. [2]

Ami nem tetszett frakciójának, az annál jobban megnyerte a fiatal választók rokonszenvét, így pártja képes volt az 1973-as választások után hatalmon maradni, s jobb eredményt elérni, mint négy évvel korábban. [2]

1973. június 7-én, mint első német kancellár Izraelbe utazott. December 11-én pedig aláírta a prágai-szerződést. [1]

Ugyanebben az évben robbant ki a Guillaume-affér. Nyugat-német szervezetek tudomására jutott, hogy Brandt egyik közvetlen munkatársa, Günter Guillaume a kelet-német Stasi számára kémkedett. Bár Brandt-nak nem volt tudomása a dologról, 1974. május 7-én mégis lemondott kancellári tisztségéről. [2]

Lemondását követően, pár év kihagyás után, 1976 és 1992 között a szocialista internacionálé (SI) elnöke, majd 1979-től 1983-ig az első közvetlenül választott európai parlament tagja volt. [1]

1984-ben New Yorkban kapta meg a „harmadik világ” díjat. [1]

1985-ben Washingtonban megítélték számára az Albert Einstein békedíjat is. Moszkvában először találkozott a reformpolitikussal, Mihail Gorbacsovval. [1]

1989-ban írta meg emlékiratait, amelyben mérlegelte politikai tevékenységét. [1]

1990-ben egyik utolsó külföldi útja – Kuvait Irak általi lerohanása után – Bagdadba vezetett, hogy a foglyul ejtett nyugati állampolgárok szabadon bocsátásáról tárgyaljon.

1992. október 30-án halt meg rákban, a németországi Unkelben. Halála után Bonnból az újraegyesített német fővárosba, Berlinbe költőző SPD a politikus iránti tiszteletből róla nevezte el az új országos pártszékházát (Willy Brandt Ház). [1] [2]

Forrás:

[1] http://www.dhm.de/lemo/html/biografien/BrandtWilly/index.html
[2] http://en.wikipedia.org/wiki/Willy_Brandt

A berlini fal (németül die Berliner Mauer vagy Die Mauer, azaz a Fal) a Nyugat-Berlint körülvevő határépítmény volt Kelet-Berlin és az NDK területén. 1961 és 1989 között létezett. A hidegháború alatt a kettéosztott Berlin Európa megosztottságának és az elnyomásnak egyik fő szimbólumává vált. 1961. augusztus 13-án szögesdróttal választották el Berlin keleti és nyugati felét. Ezt a szögesdrótot váltotta fel később a betonból épült és védelmi zónákkal határolt fal.

Gorkij: Éjjeli menedékhely Kosztiljov éjjeli menedékhelyén élnek összezsúfolva a társadalom reménytelen számkivetettjei. Akad köztük tolvaj és utcalány, levitézlett mágnás és nyomorgó becsületes ember. Sem otthonuk, sem biztos megélhetésük, némelyiküknek már neve sincs. Múltjuk van csak, valami homályos régi bűnnel, és a kíméletlen társadalmi rend nem enged többé emberi...

Willy Loman, az ügynök fáradtan érkezik haza, két nagy, árumintákkal megrakott bőröndöt cipelve. Bostonba kellene utaznia, de nagyon fáradt, így úgy dönt, hogy visszafordul. Linda, a felesége jó kedélyű, kedves asszony, aki szereti és félti a férjét. Megkéri őt, beszéljen a főnökével, hogy New York-ban kapjon állást, hiszen már hatvanéves is elmúlt, nem való neki a sok...

1.fejezet 1860. március 9-e van. A nyílt tengeren egy Sloughi nevű hajó hánykolódik rettenetes vihar-ban. A kormánykereket 4 fiú, Gordon, Briant, Doniphan és Moko, a hajósinas fogja. Egyszer csak egy hullám csap végig a fedélzeten és Mokot a ladikokkal és sok fontos dologgal elsöpri. A hajósinast végül Briant menti meg. Később Moko egy ködhasadékon keresztül keleti irányban földet...

Willy Brandt kortársai:

- Lev Davidovics Trockij
- Jozef Pilsudski
- Charles De Gaulle
- Benito Mussolini
- Winston Churchill
- Franklin Delano Roosevelt
- Joszif Visszarionovics Sztálin
- Edmund Veesenmayer
- Nyikolaj Buharin
- Adolf Hitler
- Hermann Göring
- Reinhard Heydrich
- Paul von Hindenburg
- Joseph Goebbels
- Heinrich Luitpold Himmler
- Francisco Franco
- Jozef Tiso
- Michinomiya Hirohitó
- Mao Ce Tung
- Csang Kaj-sek
- Kim Ir Szen
- Vjacseszlav Mihajlovics Molotov
- Joachim von Ribbentrop
- Erwin Rommel
- Isoroku Yamamoto
- Dwight David Eisenhower
- Josip Broz Tito
- George Catlett Marshall
- David Ben Gurion
- Ho Si Minh
- Nyikita Szergejevics Hruscsov
- John Fitzgerald Kennedy
- Fidel Castro
- Margaret Thatcher
- Richard Milhous Nixon
- Henry Kissinger
- Augusto Pinochet
- Lech Walesa
- Ronald Wilson Reagan
- Mihail Szergejevics Gorbacsov
- Nicolae Ceauşescu
- Nelson Mandela
- Mahatma Gandhi
- Martin Luther King, Jr.
- Moamer Kadhafi