Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden,
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimban
S éles, szomoru nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az énértem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sirást,
Köszönöm tört szivü édesanyámat,
Fiatalságomat és bűneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozom senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.
Ady Endrének ez a verse az 1912-ben megjelent A menekülő Élet című kötetéből való. Ez is, mint minden Ady-kötet tudatos szerkesztői munka eredménye, amelynek révén az egyes lírai elemek sajátos jelentőséget kapnak. Jellemző az átgondolt kompozíció, a régies-új kifejezések használata, a jelzőkkel való érzékeltetés és a markáns igék jelenléte.
Ha e költemény a maga egészében nem is nevezhető szabadversnek, de nagyon is sok erre utaló motívum fedezhető fel benne.
A vers huszonhét rendszertelen rímelésű sorból áll. A sorok lényegesen hosszabbak, összetettebbek, mint az Ady-versek legtöbbjében, ezzel töprengő jelleget kölcsönözve a műnek. A vers elsősorban az ütembeosztás szokatlanságával különbözik Ady verseitől. Ebből is kitűnik, hogy Ady nem egy tudatos ritmikai koncepció alapján jutott el a szabadvershez. Ebben a kötetben is tovább lazítja a kötött formai elemeket; valószínűleg benne sem tudatosodott, hogy hol és milyen módon lépte át a szabadvers határait. A Köszönöm, köszönöm, köszönöm mellett jó néhány olyan verset találunk, amelyeknek egyes sorait a szabadversre emlékeztető ritmikai elemek határozzák meg. Ezekben a versekben azonban ezek a ritmikai elemek nem jutnak túlsúlyra, a vers teljes egészében kötött marad.
Ez a költemény a béke istenét idézi, ezért nem meglepő a többsoros, strófahatár nélküli versmondatok használata. Az ódák, himnuszok méltósága érezhető benne; árad belőle az ujjongás, az öröm. Ez a felfokozott érzés visszatükröződik a gyors időváltásban is. A vers kettős idősíkon játszódik: részben a tegnapban, részben a mában. „Zavart lelkem tegnap mindent bevallott” –hangzott a múlt szava, s szemben áll vele a jelen idő: „Ma köszönöm”. Ezzel mintegy fordulatot visz a versbe a költő. Érződik, hogy a tegnap és a ma között jelentős változás zajlott le: „Napsugarak zúgása” , szent mennydörgés”. Szinesztéziák sorozatával éri el, hogy minden mindennel összefüggjön: „Te voltál mindig mindenben minden”. Ugyanez a gondolat ismétlődik meg más szavakkal a vers végén: „Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm”.
A tegnap még „zavart lélek” ma felolvadt már a nyugtató egészben. S ezt a feloldódást közvetíttette a címben is kiemelt, visszatérő vezényszó: a köszönöm ige.
Egymás mellé került az élet sok-sok mozzanata: a hit, a csók, a vetett ágy, a betegség, az első sírás, a tört szívű édesanya. De ezt az összevisszaságot teszi érthetőbbé a köszönöm ige, amely számos sorban állítmányként szerepel. Egybe van kapcsolva a halmozás és az ismétlés: az egyik a változást, a nyugtalanságot, a másik az állandóságot, a rendet jelezte. S ezen keresztül fedezhető fel a valódi mondandó, ezen keresztül tükröződik az, hogy a költői tudat ezt a zűrzavart egy összefüggő egésszé állítja össze.
A köszönöm, a hála szava jelképezi, hogy a lélek végre rátalált a széteső dolgok közt a belső értelemre, a nyugtató egységre. „Könnyebb a lelkem” –írta a költő, s a halál is eltörpült erről a magaslatról nézve. „S hogy te leszel a halál, köszönöm” – hangzik a vers utolsó sora. A köszönöm a végső szó benne.
A maga egészében megköszönni való ajándékká változott az élet. Megszületett az ellentmondások fölé emelkedő belső harmónia.
Kapcsolódó olvasnivalók
A Kokárda története
A trikolórt, a háromszínű zászlót Európában a francia forradalom tette "divatossá". A párizsi események ihlették meg Szendrey Júliát is, amikor március 15-én megvarrta és Petőfi mellére tűzte a ma ismert kokárdák első példányát. Petőfi naplójában olvasható, hogy miközben ő a Nemzeti dalt írta, felesége nemzetiszín főkötőt készített magának. Az események hatására a magyar színhármas (a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi) vált a hivatalos lobogóvá.
Az 1956-os forradalom története I.
Az 1956-os forradalom Magyarország népének a diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be november 10-én.
Kereskedés, spekuláció, befektetés
A tőke- pénz és árupiacok világának szereplői legfőbb célja, hogy pénzt keressenek, illetve a származékos piacokon bizonyos esetekben kockázataikat fedezzék (az első határidős tőzsdék elsősorban ezzel a céllal jöttek létre).
Kapcsolódó doksik
Középiskolai anyagok
Tóth Árpád főbb verseinek rövid elemzése
Tóth Árpád 1886. április 15-én született. Apja szobrász. Ügyesen festett, rajzolt, reáliskoláját kitűnően végezte, majd 1905-ben beiratkozott a pesti egyetemre, ahol a Négyessy-féle stílusgyakorlatra járt. Hét, Vasárnapi Újság, Nyugat közölte verseit. Első verseskötete, későn, 1913-ban jelent meg, de nagy elismerés fogadta (Hajnali szerenád). Hatvany Lajos segítette, majd az ő...
Ady Endre Góg és Magóg fia vagyok én című művének elemzése
A vers hangvétele lázadó. Erről tanúskodnak a szimbolikus tartalmú történelmi személyeknek és helyeknek az említése. Például: Góg és Magóg, Verecke, Dévény, Vazul, Pusztaszer. A költő az igék használatával is nyomatékossá teszi lázadását, nyugtalanságát. Például: döngetek, rivall, betörnöm, tiporjatok, elátkozza. A lázadás kifejező eszköze az ellentét is, ami végigvonul a...
Berzsenyi Dániel két korszak határán
Bevezetés költészetébe:
- Berzsenyi szellemi magánya, a nemesi életforma mögé kényszerült lélek elszigeteltsége váltja ki az elégikus hangnem szólamait.
- Alapélménye az elmúlás, a boldogság elvesztése.
- A költő rezignáltan (beletörődően), lemondóan veszi tudomásul, hogy ideáljai alulmaradnak a valósággal szemben.
- Műveiben a klasszicizmus és a romantika...
