Középiskola > Műelemzések > Nemes Nagy Ágnes - Mesterségemhez c. művének elemzése

Életrajz:

Nemes Nagy Ágnes Budapesten született 1922. január 3-án és 1991. augusztus 23-án halt meg. Sokoldalú munkát folytatott. Költő, műfordító, és esszéíró volt egy személyben. A bölcsészkaron végezte tanulmányait. 1945 és 1953 között a köznevelés című folyóirat munkatársa volt. 1946-ban férjével megalapította az Újhold című folyóiratot. 1958-tól szabadfoglalkozású író. Költészete erkölcsi és történelmi számvetés is egyben. Hosszabb idő eltelte után adta ki Szárazvillám (1957) és Napforduló (1967) című köteteit.

A költemény mondanivalója:

Természetesen nem lehet a vers elemzése közben mellőzni azt a történelmi körülményt, amelyet a vers írása közben a költőnő átélt. Fiatal költőként átéli a második világháborút, ekkor születnek első versei. Sőt mikor a kötet (Szárazvillám) 1957-ben kiadásra kerül, ekkor még éppenhogy lezajlik az 1956-os forradalom és szabadságharc, amelyet akkor még nem is ismer el az akkori politikai vezetés forradalomként. Egy összeomlott világ vette körül. A költészet jelentette számára az egyetlen menedékhelyet ebből a világból. A költői pályarajzából kiderül hogy nem írta, úgymond „futószalagon” a verseket, ez azt jelenti, hogy bizonyos költőkhöz képest keveset írt, de verseinek mindig nagyon fontos mondanivalója volt. Ebből az derül ki, hogy a költészet számára egy felelősségteljes hivatást jelentett.

A vers műfaja leginkább az ódához hasonlítható. (Olyan, mint például Csokonai: Reményhez, című verse.) Megszólítottja van a versnek: a költőnő mestersége, a költészet. Ünnepélyes hangulata van a versnek, érezhető rajta egyfajta emelkedettség, egyfajta erkölcsi súly. A címben megnevezi, hogy kinek címzi költeményét, de valójában a költeményt végig olvasva érezhető, hogy evvel a címmel akart egyfajta keretet adni érzéseinek, tapasztalatainak.

A vers kezdő sorában megszólítja mesterségét és az is kiderül, hogy csodálattal fordul tudománya felé. Tulajdonképpen ez az első két sor hordozza magában a vers mondanivalóját. Megfogalmazza, hogy ez a munka jelenti számára az élete értelmét. Az élet mulandó, születünk és meghalunk, de a költészete mutatja, hogy ő hátrahagy valamit, halála után műveiben él tovább a világban. A folytatásban a világ furcsaságaira, zűrzavarára utal, Egyszerre van „erkölcs” és „rémület”, „fény” és „vaksötét”, ezen ellentétes dolgok között örlődik. A rémülettel az üldöztetésekre, a bombázásokra, az ostromokra utal. De ezzel együtt nemcsak a házak, a városok lettek rommá, hanem körülötte az emberek is pusztultak, és ezáltal a polgári társadalom is romokban hevert. A „fény” és a vaksötét” az emberi értékek pusztulására, a kulturális, a szellemi élet romlására utalhat.

A második versszaktól indul egy hosszú hasonlat, amelyet természeti képpel ábrázol. A természeti képet költői pontossággal kapcsolja össze az egymással harcoló, és a világot romboló emberi agyvelők képével. Tehát a természeti folyamattal szeretné ábrázolni a történelmi és szellemi küzdelmeket. Mindezek az események hatnak a költőnő közérzetére is. Konkrét esemény is megjelenik, amelynek ő is személyes tapasztalója lehetett: Buda ostroma 1944 – 45 fordulóján. Testközelből érezhette a második világháború kíméletlenségei. Arra is utal azonban, hogy a világ, egész életünk állandó harcból áll, és ezt a „végtelen” szóval érzékelteti. Nem véletlen, hogy éppen Budát írja ebben a versébe, hiszen ott a történelem során gyakran voltak harcok. Ez a rész meglehetősen pesszimista gondolatokat ébreszt. A „végtelen” mellett még egy kifejezéssel nyomatékosít: „sejt – korom óta ismerős” eseményként jellemzi a háborút. Tehát ez a közérzet, ami a háborúval együtt jár, az gyakorlatilag vele születik, és elkíséri egész életét. Az alliterációkkal még jobban kiélezi a helyzetet: „vibrál és veszendő”, „fércelt, foszlandó”.

A „rojtosodik már a szív” a lelki fájdalomra utalhat. Ez a történelmi lét az emberi szót is veszélyezteti. Evvel akár átvitt értelemben a nyelv és a költészet helyzetére is gondolhatunk. A költő munkája éppen ezért állandó küzdelem és ellentmondás saját hivatásáért. A versszakot gondolatjellel zárja. Tudatosan el akarja különíteni a továbbiaktól, valamint jelzi a hosszú hasonlat gondolatmenetének végét. Nagy nyomás nehezedik a költőre, mert neki ilyen körülmények között kell verseit megírnia. Élete küzdelemből és ellentétek közti egyensúlykeresésből áll.

A hatodik versszak visszatér az első versszak által megkezdett gondolathoz:

„erkölcs és rémület között”- megismételi
„erkölcstelen rémületben” -

összekapcsolja a két szót egy kapcsolatba.

A költészet, szerinte, mint valamilyen mérték szétválasztja a „fényt” az „éjszakától”- valamifajta menedéket, biztonságot jelent számára.

Tulajdonképpen mestersége eszköz arra, hogy megfogalmazza élettapasztalatait, felismeréseit.

Költői eszközök:

Hasonlatát hosszan bontja ki, mégsem tűnhet túl részletezőnek. Tehát nem engedi, hogy képzelete elragadja, tudatos szerkesztésre vall, mert a mondanivalót nem áldozza fel egy túlzott költői kép kedvéért.

Ellentétekre épül a vers.

„Erkölcs és rémület”
„fényben s vaksötétben”

Hasonlat: „egyszerre fényben s vaksötétben, / mint egy villámszaggatta táj”

A szó, egy elvont fogalom konkrét dologgá tétele. Utána a vers megint egy mondatból áll, de szövegét logikusan tagolja, kevés gondolatjelekkel.

Vers szerkezete:

- Hét négysoros versszakból áll. Rímelhelyezés abcb. Tehát csak páros sorok rímelnek egymással, ezek is többségében asszonáncok (nem éles rímek), „élnem- vaksötétben”, „állhatatlan- összecsattan” stb.
- Ezek az asszonáncok az utolsó két versszakban már – már tiszta rímmé válnak.
Szavak:

- Sok jelzőt használ: „villámszaggatta”, „roppant”, „nagy” stb.
- Kevés igét használ
- Nincsenek archaikus szavak
- Jól megszerkesztett, minden szó közérthető, de észrevehető, hogy igényben fogalmazott, a köznyelvi szavaknál emelkedettebb hangulatú szavak.
Mondatok szintje:

- Az első két sor jelent egy mondatot, valamint a vers hátralevő része egy másikat.
- Mindkettő kijelentő mondat.
- Az írásjelek használata viszont gyakori: vessző különféle helyzetekben fordul elő.
- Értelmező szerkezet hatása: Mesterségem, te...

A muffin egy süteményfajta, melynek két fő változata az angol és az amerikai muffin. Legtöbbször kifejezetten erre a célra gyártott és vajjal vagy növényi zsiradékkal kikent muffinsütőben sütik meg. Magyarországon is egyre népszerűbbek az amerikai, francia és német családok körében méltán kedvelt muffinok.

"Fogd be a szádat, mert jön a vámpír és megeszen!" Tartja a szólásmondás a moldvai Prut nevű járásban, ahol ezzel ijesztgették a rossz gyerekeket. Hogy Mi is az a vámpír?, arra leginkább így tudnánk válaszolni: az a halott, akinek a teste nem enyészik el; az a sátáni ember, akit a föld nem fogad be; akit a sírban az Ördög rontott meg; félördög; vadállat, vagy olyan kutya, vagy macska, mely halott teteme fölött ugrott át.

A kakaó a mályvavirágúak (Malvales) rendjében a kakaóformák (Byttnerioideae) alcsaládjának legismertebb nemzetsége, a legkedveltebb élvezeti növények egyike. A csokoládé alapanyaga. Dél-Amerika esőerdőiből, főként az Amazonas és Orinoco vízrendszerének ártereiről származik. A gyengén savanyú (pH 4-7,5) talajokat kedveli.

• Kadocsa Botond - A nemesgázok / 2006, 2 oldal
  
  
• A nőnemesek, egy tévhit nyomában / 2011, 9 oldal
  
  
• Palcsu László - Cseppkövek és korallok folyadékzárványaiban oldott nemesgázok vizsgálata / 2014, 25 oldal
  
  
• Nemes József - Robbantás környezete ellenőrzésének feladatai III., Ellenőrzések a robbantás előtt / 2010, 26 oldal
  
  
• Nemes József - Munkavédelem, munkabiztonság / 2010, 30 oldal
  
  

Kassák Lajos a magyar avantgárd irodalom legnagyobb, nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő alkotója. A magyar avantgárd hazánkban a konzervatívabb olvasói elvárások, az irodalomeszmény különbözősége és egyéb okok miatt nem tudott széleskörű réteget teremteni magának. Így Kassák viszonylag csekély olvasóközönséget tudhatott magáénak. Ennek ellenére hatalmas életművet hagyott...

Arany János az Akadémia Nádasdy-pályázatára küldte el a Buda halálát. Nádasdy Ferenc gróf 1857-ben ötezer forintos alapítványt tett, hogy annak kamataiból másodévenként száz arannyal jutalmazzák a legjobb magyar tárgyú elbeszélő költeményt. A bíráló bizottság (Jókai, Gyulai, Kemény) értékelése szerint: nem csak viszonyosan tartják becsesnek, hanem magában is oly kitűnő...

Slawomir Mrozek (szül.: 1930) műveinek központi témaköre korunk személyiségválsága, az elidegenedés és önazonosság-vesztés. Groteszk, vagy abszurd helyzeteket, modelleket állít színpadra, amelyekben azonban a realitás is jelen van. A szereplők logikáját, a művészek teóriáit a köznapi élet törvényeivel szembesíti, a hatalom, a kegyetlenség, a morál és a nemiség összefüggéseire...