Középiskola > Műelemzések > Balassi Bálint Adj már csendességet c. versének elemzése



Ez a mű Balassi istenes versei közé tartozik. Ezekre a költeményekre jellemző, hogy Balassi egyenlő félként kezeli Istent, valamint személyes érdekűek és közvetlen hangvételűek. Balassi istenes versei abban térnek el a középkori himnuszoktól, hogy nem annyira ünnepélyes a hangvételük, nem közösségi-gyülekezeti jellegűek, mert Istenhez való fordulása újszerű. Ezt külső és belső tényezők befolyásolták. Külső tényező az Európán végig söprő reformáció volt, amely ember közelibb helyzetbe hozta Istent. Belső tényező pedig az, hogy Balassi elvesztette a hitét, és a lelkében is kutat a hit és Isten után. A költő egy felszólító módú igealakkal kezdi a verset, amellyel békét, kegyelmet kér és türelmetlenséget fejez ki. Ezt, hogy a költő régóta vár, a „már” szóval fejezi ki. A vers további részében is jelen vannak a felszólítások, ezek visszautalnak a mű első versszakára oly módon, hogy a költő indokolja, miért segítsen neki Isten. Korábban is olvastunk már ilyen felépítésű – könyörgés, indoklás, könyörgés – himnuszokat: Szapphó- Aphroditéhoz. A költő állapota igen zaklatott, de bizakodó. A múltjából pedig azt mondja, hogy elvesztette a hitét és vétkezett. Balassi indoklása a 3-6 versszakig tart. Itt először Jézusra hivatkozik, aki kereszthalálával megmentette az emberiséget. Majd azt mondja, hogy Isten irgalmas, úgy hogy mindenképpen megbocsát. A költő az 5. vsz.-ban feltett két kérdést azonban nem csak Istenhez intézi. Ezekkel a kérdésekkel saját magát is meg akarja győzni, hogy hinnie kell Istenben. Ez a két kérdés egyúttal kétkedést is kifejez, ám ez csak rövid ideig tart. Ezt a két kérdéssel érzékelteti. Az utolsó versszakban magáról ír a költő. Itt is megjelenik az alku, mint más műveiben. Tehát kegyelmet kér Istentől, és megígéri cserébe, hogy többet nem fog kételkedni a hitében.