Rövid tartalom
A helyszínt, ahol a történet játszódik Kiskarának, hívják. „A FALU csinos kis alföldi magyar falu. Alig száz házból áll. Rendesen kiszabott hosszú telkek; a kert mindenütt gyümölcsös, és a falu közepén a pompásan megépült fatorony valóságos kis erőd kellő közepéről nyúlik ég felé, mint egy dárda. A hegyében kakas berzenkedik s ez messze hirdeti, hogy itt református, tehát színmagyar nép lakik. A gróf Karai-család névadó birtoka ez a falu.” A reformáció idején a Karayak áttértek az új hitre és magukkal vitték a népet is. Ezt nem lelki szükségletből, tették, és nem is politikából, csak, hogy bosszantsák a bécsi udvart. Aztán, amikor újra divatba jött a katalizálás a Karayak visszatértek a régi hitükre, hogy a császárnak kedveskedjenek, de a nép már hozzászokott a valláshoz és nem akarta követni a Karayakat. Ebből az időből való a falu és a földesúr viszonya. A falu határa nyolcezer hold, ebből hatszáz hold a kisbirtokosoké, a többi pedig a grófé. A szabadságharc leverése után jutott hozzá Karay Pál. Ez első dolga az volt, hogy kiűzze a „kutya kálomista jobbágyakat”, helyettük „szelíd katolikus sváb nemzetséget” telepített be. Olyan nép kellett a grófnak, akik nem szidják, és átkozzák a Karay nevet. Tizenhat falut és három mezővárost ürítettek ki a gróf gazdatisztjei. A nép ősszel elhagyta a falut, és új települést épített, amelyet Kiskarának nevezett. Ma már majdnem két évszázada élnek ott magyarok. A lakosság állattenyésztéssel és főként földműveléssel foglalkozik. A gabonafélék közül elsősorban búzát vetnek, és elvétve található kukorica, napraforgó, krumpli, cirok és egyéb konyhakerti növény. Régen faekével szántottak, ma már vascsoroszlyákkal.
A faluban él egy Turi Dani nevű hírhedt „vállalkozó”. Turi Dani akármibe belefog mindig sikerül neki. Ő a tavalyi évben búza helyett repcét, most pedig káposztát vetett, az apósától kapott tiszaparti földbe. Egyedül nem győzte volna mindezt a temérdek földet művelni, azonban jóban volt az asszonynéppel. Nekik köszönhetően mindig meg volt munkálva a földje. Még a faluvégén lakó cigányasszonyokat is sorra csókolta, csak, hogy menjenek az ő földjét munkálni. A búzából nem volt nagy haszon, ellenben a káposztából sok pénz származott, akárhova vitte, mindig elkapkodták a káposztát. Turi Dani négyesztendős házas, a feleségét Erzsinek hívják és van két gyermekük is. Egyébként a falu asszonyaik, a férfi legénykorában majdnem mind a szeretői voltak, még Erzsi anyja is. Dani azt tervezi, hogy a grófi birtok egyrészt bérbe veszi. Ezt a grófné meghódításával szándékozik elérni, elvégre az is, csak asszony. A gróf nem szeretett tárgyalni, inkább ez eladás mellett döntött. A parlagon heverő földterület eladásáról már meg is állapodott egy leendő bérlővel Lichsteinel, ám váratlan fordulat történet, a mezőről hazajövet leesett a lóról és a nyakát törte. Dani szemei felcsillannak, a baleset hallatára. Takács Gyurihoz megy, a felesége unokatestvéréhez, és elkéri tőle a legszebb lovát. Dani felkeresi a városban a zsidó ügyvédjét, aki a grófi birtok bérbeadásával foglalkozik, megtudja, hogy Lichstein meghalt. Azt tanácsolja, hogy vegye át az egész bérletet, a faluval közösen.
Megérkezett a grófnő a kis faluba. A kastély északi ablaka alatt asszonyok dolgoztak, ez nem zavarta az asszonyságot. Az északi kis szalonból behallatszott a kint dolgozó asszonyok kacagása és pletykája. A grófnő már huszonhat éves, férjével hét éve házas, de nem szereti az urát. Több év plátói barátság után, szerelemre gyúlt a sógora, László gróf után. A dolgozó asszonyok közt volt egy lány, Bora, akiben annyi szemérem szorult, mint egy csirkébe. Turi Danival kapcsolatban is témáztak, a Helént izgalomba hozta a paraszt Donhuán. Borát hívatta találkára a szobájába. A beszélgetések fő témája Turi Dani volt. Mindent elmondott róla, még a titkolt csúfnevét is elárulta. Bora eleinte nem merte megmondani még négyszemközt sem, mert nagyon félt a férfitól, azonban most megeredt a nyelve, és elmondta, hogy „hunszép Dani”-nak hívják, de azt senkinek sem szabad elárulnia, pláne, hogy tőle informálódott e téren. A lány elmondása szerint azért szeretik a „fejércselédek”, mert ott igen-igen szép. A grófnak nem tetszettek ezek a fecsegések.
Az asszony, Borától üzen Daninak, hogy jöjjön el találkára a földel kapcsolatban. Dani elmegy a kastélyba és találkozik László gróffal és Helén grófnével. A falu népe nevében beszélt, jussot kér abból a földből, amit az öregapáiktól elvettek. A férfi szerint az a probléma, hogy ezt a gonoszságot még a mai urak sem hajlandóak jóvátenni. A gróf a férfiszáját elhagyó pimasz szavakra felhördült. Daninak mennie kellett. Távozáskor a grófnőt bókjaival árasztotta el. A nő nagyon örült neki, hogy van egy férfi, aki felnéz rá. Bora is a kastélyba tartózkodik, aki meg is szólította, a férfinak tetszett, hogy van valaki a saját népéből a várban, azonban ügyet sem vetett a lányra. Kiment a földre a munkásaihoz, és ő is beszállt az aratásba, Pétert, az egyik munkást elküldte pálinkáért, mert este is folyni fog az aratás. Már besötétedett, a munkások dalolva, nevetgélve dolgoztak a hold világítása alatt. Péter is megérkezett, a pálinkán kívül még hozott szárkolbászt, szalonnát, szárazoldalast és kenyeret.
Nagy riadallal fogadták és nekiültek vacsorázni. Egyedül egy lány, Julcsa nem ment vacsorázni, és Dani. A lány felettébb vonzó teremtés volt szinte felkínálta magát a férfinak, de az nem akart vele kikezdeni, ezért a munkába menekült. Amikor a lány bekötötte az utolsó kévét is, Dani pár lépésre állott tőle, ekkor már nem tudta türtőztetni magát, átkapta, és rajta vezette le a gerjedelmét, ami a grófnő iránt halmozódott fel benne.
A grófné iránti vágy nem csillapodott. Otthon, most a feleségét választotta a szükségletének kitöltése eszközeként. Erzsi mindig ilyen nyers, durva ölelésre vágyott. De egyszer csak megdermedt, és rájött, hogy nem őt szereti, hanem a grófnét. Hirtelen elkezdett ordítozni, utasította, hogy mennyen Helénhez. Dani vállon ragadta az asszonyt, megrázta, falhoz verdeste, és messze kihajította az ágyból a szobaközepére. Erzsi vállcsontja fájt, mintha el lett volna törve, gyomrában is fájdalmat érzett, úgy érezte, mintha megszakadt volna benne valami.
A nő összeszedte a gyerekeket, és elment a szüleihez, ahol hideg fogadtatásban részesül. Semmilyen szánalmat nem éreztek iránta. Az anyja elmondta neki, hogy őt is elverte a férje, és nem tehetett ellene semmi. A szülei végül rábeszélték, hogy menje haza az urához, majd megoldódik a dilemma. Az utcán találkozik Takács Gyurival, aki már várta, mert látta, amikor a szüleihez ment. Felajánlotta, hogy menjen hozzá és megvédi az egész világtól, azonban a nő elutasította a férfit. Dani reggel látott egy hintót, amelyben a grófi pár ült. Mérges volt, hogy nem maradt neki semmi, csak a rongy falu, a rongy nép a rogy élet. Azon elmélkedett, hogy mi az élet, és rádöbbent, hogy sár.
Beállott a tél, és vastag hó borította a földet. A szegény emberek a gazdák napraforgóját lopkodták tüzelőnek. Dani a nyár óta kapzsi lett a munkában, azzal volt elfoglalva, hogy minél több pénzt szerezzen, most nem törődött a feleségével, a gyerekeivel és az asszonynéppel sem, tíz emberre valót dolgozott. A grófék elutaztak Afrikába, és nem is akartak hallani a birtok bérbeadásáról. Dani kihajt a lovakkal a földjére, ahonnan eltűnt a kórókazal. Friss nyomokat fedezett fel, és a távolban nagy sötét foltot látott. Utána eredt. Az üldözött szán tudomást sem vett róla, hogy hajsza indult meg ellene. Dani utolérte és megállította, vasvillával a kezébe odalépett a szán. Az apja ült a szánon. Egyébként Dani szülei mérhetetlenül szegények voltak. Dani elhatározza, hogy odaadja az apjának a lopott kórót, ő pedig ellopja Takács Gyuri kóróját, felpakolta a kocsira és vidáman indult haza. Hazafelé menet egy zsidóval találkozott, akitől egy selyemkendőt vásárolt. Némi alkudozás után elkapta tizennégy forintért. A zsidó át akarta verni a visszajáróval, de nem tette. Dani a visszajáróból odaadta neki, amivel meg akarta csalni. A kereskedő megvetően a hóba rúgta a pénzt, és azt monda Daninak, hogy adja oda az apjának. A férfi dühbe gurult, és hozzávágta a vasvilláját. A faluban meglátja Borát, odaadja neki a kendőt, a lány elfogadta, ezt Takács Gyuri is látta. Dani családjával estére elmegy meglátogatni a szüleit, ami ritkaszámba menő esemény, ugyanis már három éve nem voltak a náluk. Szegényes körülmények között éltek. A sikátor végén laktak a szülei.
Az anyja kint volt az udvaron, éppen napraforgókévét tördelt. Dani kedvetlenül látta, hogy még öregebb és szegényebb, mint amikor utoljára találkozott vele. Az asszony szája már beesett, a fogatlanság jobban megvénítette, mint az idő, a bőre pedig zsíros és füstszagú volt. A férfit elkeserítette a látvány, és nem is érezte magát jól a szüleinél. Az anyja azonban örült jöttüknek. Átjött a báró, a szomszéd paraszt, aki egyedül élt, mert húsz évvel ezelőtt elkergette a feleségét a gyerekekkel együtt. Az öreg Turi dicsekedett az unokáival, és még azt is megkérdezte, hogy hol vannak az övéi.
Hazafelé menet Dani elhatározta, hogy betér a tanítóhoz kártyázni. Mielőtt ellátogatott volna hozzá, találkozott Borával, akit utasított, hogy mondja meg az apjának, jöjjön el hozzá, másnap, mert nekiadja a tiszafarki káposztást. Bora nagyon hálás volt.
A tanító Daninak a keresztkomája, teológiát tanult, de otthagyta az utolsó vizsga előtt. Most nem ő lesz a főtanító ezért elmennek a Dunántúlra, ahova már be is adott egy pályázatot. Különben a tanítónak öt leánygyereke van, és egy fiú. Vincellér egy nagygazda, Takács Gyuri, Kása és Kis is csatlakoznak a kétszemélyes társasághoz. A legidősebb lányt, Mariskát elküldik a zsidóhoz borért, kenyérért és szalonnáért. A rosszul meszelt, alig megvilágított szobában bűnbarlangszerű hangulat árad szét, és kezdetét vette a kártyázás. Túri Dani sorra nyerte a játszmákat. Takács Gyuri felteszi apai jussát tétként Dani ellen. A férfi nem hajlandó belemenni ebbe, azonban Gyuri gyávának nevezi, és marasztalja. Dani tartja a tétet. A kártyacsatából Turi Dani kerül ki győztesen. A frissen nyert vagyont Dani nem tartja meg, hanem felajánlja Borának. Írást készítettek róla, és még két tanú is aláírta.
Dani elviszi megmutatni Borának a szerződést. A lány behívta a sötét házba, ahonnan az apját Güzü Kis Pált, és az anyját kitessékelte, az ólba, mert nem volt több szobájuk. A lány jutalmul eltöltött vele egy éjszakát. Borának Turi Dani volt az első férfi az életében.
Gyuri Erzsihez ment, aki tüzet rakott, mert hogy tésztát gyúrt, és annak kelnie kell. A gyerekek már aludtak. Gyuri elmondta az asszonynak, hogy a férje éppen Bora ágyában tölti az éjszakát. A férfi megkörnyékezi a nőt, és erőszakoskodott is. Erzsi a férfi arcába harapott, a fájdalom csak jobban felerősítette Takács vágyát. Ellökte az asszonyt. Elhatározta, hogy akkor is magáévá teszi, ha az egész világ összeomlik. Erzsi belevágta a képbe a tésztát, amely annyira elborította az arcát, hogy lélegzetet sem tudott venni, és az egyik gyerek is felsírt. Gyuri szégyenében elment. Az asszony a fiához rohan, aki epilepsziás rohamot kapott (nem volt észnél, hanyatt bukott az ágyon, a teste rángatózzot, a szeme felfordult, és hab jött a száján).
Reggelre Dani undorodik mindentől, Borát leköpi, és durván beszél vele. Bora elmondja, hogy a faluban van a grófé, és írt egy levelet neki, amelyben arra kéri, hogy mondja meg Daninak, menjen el hozzá.
A férfi hazamegy ünneplő ruhát ölt magára, és megborotválkozik, a művelet végzése közben öngyilkosság gondolata támad fel benne, de amikor a grófnőre gondol elmúlik.
Az asztalon két szerződés volt. Az egyik Daninak és a falunak, a másik, csak Daninak szól. A szerződéseket, csak Daninak kellett aláírnia. Az egyik szerződésben ez áll, hogy a férfi megvásárolhatja pénzért a Pallagpusztát. Megdöbben, amikor észreveszi, hogy a vételár felére van szabva, azonban ezt azonnal ki kell fizetni. A grófné gúnyosan mondj: „No Turi Dániel a Kiskaraiaknak nem lehet panaszuk a hazaárulóra. Dani erre torkon ragadja és lábujjhegyig szakasztja rajta a zöld selyempongyolát. A grófnő elvérzik. A kastélyból való távozása során találkozik László gróffal, akit agyonver. Takács Gyuri egésznap követte Danit, most váratlanul elébe bukkan. Turi Dani habozás nélkül megöli a vadászpuskával.
Dani hazamegy, és elmond mindent a feleségének. Az asszony azzal vigasztalja, hogy majd kiszabadul, és újra kezdenek mindent. Vasvillások jönnek a férfiért, s elviszik. Bora kifut a házukból és magára vállal mindent, azt mondj, hogy ő bérelte fel. Az egyik nyakon vágja a lányt, Dani bosszút akar állni érte, de az emberek nekiesnek, és jól megverik. A községházára viszik, ahol a fáskamrába zárják, az ajtó mellé két embert állítanak, és csendőrért küldenek.
Kiskara bemutatása
A helyszínt, ahol a történet játszódik Kiskarának, hívják. „A FALU csinos kis alföldi magyar falu. Alig száz házból áll. Rendesen kiszabott hosszú telkek; a kert mindenütt gyümölcsös, és a falu közepén a pompásan megépült fatorony valóságos kis erőd kellő közepéről nyúlik ég felé, mint egy dárda. A hegyében kakas berzenkedik s ez messze hirdeti, hogy itt református, tehát színmagyar nép lakik. A gróf Karai-család névadó birtoka ez a falu.” A reformáció idején a Karayak áttértek az új hitre és magukkal vitték a népet is. Ezt nem lelki szükségletből, tették, és nem is politikából, csak, hogy bosszantsák a bécsi udvart. Aztán, amikor újra divatba jött a katalizálás a Karayak visszatértek a régi hitükre, hogy a császárnak kedveskedjenek, de a nép már hozzá szokott a valláshoz és nem akarta követni a Karayakat. Ebből az időből való a falu és a földesúr viszonya. A falu határa nyolcezer hold, ebből hatszáz hold a kisbirtokosoké, a többi pedig a grófé. A szabadságharc leverése után jutott hozzá Karay Pál. Ez első dolga az volt, hogy kiűzze a „kutya kálomista jobbágyakat”, helyettük „szelíd katolikus sváb nemzetséget” telepített be. Olyan nép kellett a grófnak, akik nem szidják, és átkozzák a Karay nevet. Tizenhat falut és három mezővárost ürítettek ki a gróf gazdatisztjei. A nép ősszel elhagyta a falut, és új települést épített, amelyet Kiskarának nevezett. Ma már majdnem két évszázada élnek itt magyarok. A lakosság állattenyésztéssel és főként földműveléssel foglalkozik. A gabonafélék közül elsősorban búzát vetnek, és elvétve található kukorica, napraforgó, krumpli, cirok és egyéb konyhakerti növény. Régen faekével szántottak, ma már vascsoroszlyákkal.
Turi Dani bemutatása
A faluban él egy Turi Dali nevű hírhedt „vállalkozó”. Turi Dani akármibe belefog mindig sikerül neki. Turi Dani egy zsellérfiú volt, ügyességének, és nagygazda feleségének köszönhetően a falu legmódosabb emberévé vált. Ő a tavalyi évben búza helyett repcét vetett az apósától kapott tiszaparti földbe. Egyedül nem győzte volna mindezt a temérdek földet művelni, azonban jóban volt az asszonynéppel. Nekik köszönhetően mindig meg volt munkálva a földje. Még a faluvégén lakó cigányasszonyokat is sorra csókolta, csak, hogy menjenek az ő földjét munkálni. A búzából nem volt nagy haszon, ellenben a káposztából sok pénz származott, akárhova vitte, mindig elkapkodták a káposztát. Turi Dani négyesztendős házas, a feleségét Erzsinek hívják és van két gyermekük is. Egyébként a falu asszonyaik, a férfi legénykorában majdnem mind a szeretője volt, még Erzsi anyja is. Dani azt tervezi, hogy a grófi birtok egyrészét bérbe veszi. Ezt a grófné meghódításával szándékozik elérni, elvégre az is, csak asszony.
Turi Dani felemelkedésének akadálya
Turi Dani életpályája rohamosan ível felfelé, azonban nem az ügyessége, és leleményessége a legmeghatározóbb tulajdonsága, hanem a csillapítatlan és kielégíthetetlen testi vágy. A faluban minden nő a szeretője, az asszonyok egy „csókért” hajlandóak ingyen dolgozni neki. A férfi mohó szerelem éhségében nem elégszik meg a falu „fehérnépével”, az úrnőre fáj a foga. Célját eléri, a grófnőt is a magáévá teszi, de a győztes diadalmámor értelmetlen és embertelen tettekre ragadja. Elpusztítja szerelmi vetélytársait: agyonveri a grófnő sógorát, Karay Lászlót, s hidegvérrel agyonlövi Takács Gyurit, feleség régi udvarlóját.
Cím magyarázata
A címbeli „sárarany” arra utal, hogy a civilizálatlan körülmények közt a tehetség elsikkad, „sárként használódik el az emberi élet útjain”.
1884. április 4-én Isoroku Takano néven született Nagaokanban. Apja egy alacsonyrangú szamuráj volt, Sadayoshi Takano. Isoroku nevének jelentése 56-ot jelent – azért kapta ezt a nevet, mert mikor megszületett, apja 56 éves volt. [1]17 évesen beiratkozott a Japán Tengerészeti Akadémiára; 1904-ben fejezte be tanulmányait. Diplomázása után egy Nisshin nevű cirkálón
