Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
A mű a trilógia első része. Az Ábel a rengetegben Ábel bemutatkozásával kezdődik: már az első bekezdésben sok mindent megtudunk róla, családi állapotáról, körülményeiről, de a történelmi korszakról is képet kapunk – látható, hogy egy nagyobb közösség láncolja magához a kisebbséget.
Ábel édesapja közbiztonsági erdőpásztor, aki fenn lakik a hegyen egy kis kalyibában, s csak akkor tér haza, mikor élelme fogytán van. Ábel egyedüli gyermek, amit nem bán, mivel szülei őt is csak bajosan tudják iskolába járatni és ruhával ellátni. Még fiatal, csupán tizenöt éves.
A nevezetes nap, amely fordulatot hoz Ábel életében, a Szent Mihály napját követő nap, vagyis szeptember harmincadika. A cselekmény tehát Mihály napon kezdődik el. Ábel édesapja hazatér és a családi vacsoránál csapdát állít fiának. Elszegődteti őt a Hargitára erdőpásztornak. A párbeszéd stílusa, fondorlatossága, ami Ábel és édesapja közt lejátszódik, csak ízelítő. A cselekményben sokszor találkozhatunk és szórakozhatunk majd a szellemességeken, amikor Ábel az eszével győz.
Ábel és édesapja másnap elindulnak a Hargitára. A családtól kap egy kecskét, két tyúkot és elemózsiát is. Mikor elérnek a kunyhóhoz, ott találnak egy beteg kutyát, akit megetetnek, s meggyógyítanak. Ábel el is nevezi őt Bolhának. Hűséges, hasznos társsá válik gazdája mellett.
Másnap megjelenik a bank igazgatója, s tájékoztatja Ábelt arról, hogy mi a munkája, mit várnak tőle. A kitermelt fáért vásárlók fognak jönni szekerekkel, nekik kell átadni, de ellenőrizendő a felrakott mennyiség is, majd át kell venni a pénzt, és a könyvelést is meg kell csinálni. Azokkal a fákkal pedig, amelyeket a vihar dönt ki, s a favágók nem dolgoznak fel, szabadon gazdálkodhat.
Ábel rövid idő alatt berendezkedik, a sajátjából eladott fa ellenében könyveket kér, ami a fizikai igénybevétel utáni felfrissülést, s egyben művelődést jelent számára. Nagyon hiányzik neki otthona, ráadásul a tél is korán beköszönt.
A Hargitán különféle embertípusokat ismerhet meg, jót és rosszat egyaránt. Egy csaló miatt életveszélyes helyzetbe is kerül. A csaló neve Fuszulán. Teherautóval szállítja el a több szekérnyi fát, s mikor fizetésre kerülne a sor, csak egy papírdarabot mutat fel Ábelnek, amivel igazolja, hogy ő a pénzt már előre kifizette a banknál. Még szerencse, hogy a bankigazgató éppen akkor jön Ábelhez, sikerül megkötözniük a csalót, s az igazgató magával viszi.
Másnap azonban megjelenik az egyik bank pénztárosa és egy csendőr. Ábellel tudatják, hogy az igazgató és Fuszulán autóbalesetet szenvedtek. Az igazgató súlyos sebeket ejtett magán, meg kellet operálni, s Fuszulánnak nyoma veszett. Ábel remegni kezd a hír hallatán.
A bank pénztárosa a terepfelmérést követően elmegy, de a csendőr marad, hiszen bármikor felbukkanhat a csaló, hogy bosszút álljon, amiért Ábel segédkezett elfogásában. A csendőr szinte minden elemózsiát képes felfalni Ábel elől, aki ezt nem nézi jó szemmel.
Egyik alkalommal a csendőrnek már valami jó kis pecsenyére fáj a foga, ezért elmegy vadászni, s egy dögevő sassal tér haza. A sas húsának undorító bűze van, de a csendőr utasítására Ábelnek is enni kell belőle. Ábel beteg lesz, s napokig csak fekszik a kunyhóban, míg csendőr társa el-eltűnik hosszabb időkre, s eközben leöli, majd megeszi Ábel háziállatait.
Ábel gyanít valamit, s kiderül, hogy a csaló és a csendőr összejátszanak. A történet végén mind a ketten önkéntesen feladják magukat a rendőrségen. Ábel édesapja szomorú hírt közöl Ábellel: szeretett édesanyja betegeskedése után meghalt.
A mű végén olvashatjuk, hogy Ábel visszamondja az erdőpásztori állását, s nekiindul meghódítani a várost.
I. Béla király és Richeza lengyel hercegnő fia. Atyjának lengyelországi tartózkodása idején, 1040 környékén született. Lengyelországból apjával együtt 1048-ban tért haza. [1]1057-ben öccsével, Lászlóval együtt belenyugodott unokaöccsének, Salamonnak megkoronázásába. [1]1059-ben, a tiszavárkonyi palotacsíny után atyjával együtt Lengyelországba menekült, s az
