Középiskola > Műelemzések > Ady Endre szerelmi költészete

Kutatjuk a COVID oktatásra gyakorolt hatásait.
Kérlek töltsd ki kérdőívünket, csak 5 perc!
Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
Ady rokonságot érzett Vajda János költészetével. Vajda a hidat jelentette Petőfi és Ady között. Adyra a kitárulkozó szerelmi líra volt jellemző. Életének első szakaszát nagyon züllötten élte le, amolyan éjszakai ember volt. Végzetes nagyváradi élménye volt az a hosszabb ideig tartó szerelmi viszony egy orfeumi táncosnővel, amelynek következményeképpen életébe „belecsapott a vérbaj bombája”. A betegség nem hagyta többé nyugodni. A futó és felszínes szerelmi kalandok után Nagyváradon lépett be életébe az igazi szerelem. A Párizsban élő magyar asszony Diósy Ödönné Brüll Adél a Nagyváradi Napló hozzá eljutott felfigyelt Ady cikkeire és ritkán megjelent verseire. Léda asszony - ahogy a költő elnevezte – zsidó családból származott. Azzal a tervvel tért haza Nagyváradra, hogy a fiatal költőt kiemelje és magával vigye Párizsba.

Az én menyasszonyom című versét jóval a Lédával való megismerkedése előtt írta Nagyváradon. Kesztyűt dobott azoknak az arcába, akiket megbotránkoztatott a táncosnővel való viszonya, s provokáló daccal csattant fel a vers indításában a legfőbb gondolat:

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkísérjen egész a síromba.

A nagy szenvedély s az áhítatos életvágy szólal meg a Léda-zsoltárokban. Valódi szerelem fűzte az asszonyhoz: Léda igazi társ volt. Lázadás is volt ez a szerelem: Ady nyíltan vállalta a megbotránkozást kiváltó, „házasságtörő” kapcsolatot. Léda férjes asszony volt, ráadásul zsidó nő, idősebb is a költőnél. Benne rejlett ebben a szerelemben a menekülés vágya is. Ez az újszerű érzés a szürkeségtől való szabadulás illúziójába ringatta. Léda is, Ady is túl sokat várt ettől az érzéstől. A szerelem fő motívumai jelennek meg a Héja-nász az avaron című költeményben. Nem boldogságot, sugallnak a jelképek, hanem nyugtalanságot, örökös mozgást, fájdalmat, céltalanságot. A szerelmesek szimbóluma a ragadozó héjapár; a nász: dúló csókos ütközet. Bántó hanghatások kísérik a versben: sírás, csattogás. A második strófa bizonyítja, hogy nem csupán két meghatározott ember kapcsolatáról van szó, hanem a szerelmi érzésről általában. A szerelem útja a Nyárból az Őszbe tart: a boldogságból a boldogtalanságba, az ifjúságból az öregségbe. Szomorú, baljós hangulat uralkodik a két évvel később keletkezett Lédával a bálban című versében is. Kétféle szerelem ellentétére épül a mű. Az egyik oldalon ott áll a „víg terem” tavaszi-nyári színeivel és hangulatával. A boldogsággal szemben megjelenik a testet öltött boldogtalanság „egy fekete pár”, s úrrá lett a rettenet. A zene elhal csönd kíséri az idegeneket. A fiatalok dideregve rebbennek szét. A vers azt érzékelteti, hogy a boldogság mögött ott lappang a boldogtalanság. A Léda-regénynek az elbocsátó, szép üzenet vet véget 1912-ben. Leszed róla minden díszt. Mit egykor rárakott, kimondja, hogy szerelme már rég nem volt igaz, már régóta csak neki címezte az ékes Léda-zsoltárokat.

A versek csupán kegyes csalásként szóltak hozzá. Ez nem csak az asszony megtagadás, hanem a szerelemé is. A mikor Léda ezt a verset nem próbálkozott többé Adynál, teljesen eltűnt a költő látószögéből. Második nagy szerelme Boncza Berta /Csinszka/, akivel még Lédával való együttlétük alatt is levelezett. A Csinszka verseknek is a szépség és az idill őrzése adta meg különös vonzását. Ebben az időben már túl sok fájó pont van az életében, békére és nyugalomra vágyik. Ady számára Csinszka volt a nyugalom és béke. Teljesen más hangzású verseket írt neki, mint Lédának. Csinszkának írta az „Őrizem a szemedet” című művet, mely az öregedő férfi féltő szerelmi vallomása. Elsősorban a társra találás, az otthon békéje jelenik meg ebben a versben, s nem a szerelmi szenvedély. Az első strófa kijelentő mondatokból áll. Az ismétlések népdalszerű egyszerűséget formálnak. A poétikai elemek nyugalomról beszélnek, de a felszín alatt ott húzódik mindnyájunk közös sorsa, a halál. A második szakaszban a kozmikussá táguló kép, a sor elejére kitett egytagú metafora, a rímek eltűnése a háborús rettenetet közvetíti. Csupa kavargó nyugtalanság ez a strófa. A „Nézz drágám kincseimbe” című művében Csinszka megvédi a gúnyolóitól, átveszi Léda szerepét. A vers egy őszinte és egyszerű szeretet megfogalmazása. Jellemzi a közrendűség és a zeneiség.

Ady szerelmes költészetében is megtalálhatóak a halált jelképező metaforák. Lédától szinte elválaszthatatlan a halál. Élet végére a költő megbánta, hogy életének első szakaszában züllött életet élt és kétes hírű nőkkel volt kapcsolata. Az igazi szerelem megtalálása enyhíteni tudta a fájdalmait és a halálközelséget.