Középiskola > Műelemzések > A pénz és a becsületérzet

I. Vagyoni vagy szellemi szegénység?

„A szegénység és gazdagság nem pénz, hanem jellem kérdése.”

„A szellemi milliomosok”

II. Goriot apó önzetlen szeretete

Rastignac és az élni tudás

Előítéletek és tanácsok

A pénz hatalma

A pénz szaga és egy mai ember gondolatai

III. Záró gondolatok

Manapság a pénz a legnagyobb gond és egyben a mozgatóerő is. Mindenki többet akar, mint ami neki jutott, és amikor olyan emberekkel találkozunk, akik szegények de mégis boldogak nem akarunk nekik hinni, hiszen sajnos még mindig ők vannak kevesebben. Hogy lehet valaki boldog anélkül, hogy nem milliomos? Vajon ez az ember beletörődött a sorsába? Nem, ez az ember megtalálta a boldogságot, rájött arra, hogy a boldogság nem a pénzben rejlik. Legyen vagyonunk, de ha ezt elértük, törekedjünk a szellemi vagyonunk növelésére. Sokkal jobb dolog „szellemi milliomosnak” lenni, mint „anyaginak”. A legjobb – szerintem – az, ha valaki a lélekben gazdag, és nem a bankszámláján. „Szegénység és gazdagság nem pénz, hanem jellem kérdése.” Ez az állítás azt hiszem teljesen igaz.

Legtöbb szülő, bármi áron is megpróbálja támogatni, az általában hálátlan gyermekét. Így volt ezzel Balzac Goriot apója is, akit egyetlen szenvedélye jellemezte, a leányai iránt érzett, túlzott és képtelen szeretete. Minden vagyonát lányaira pazarolta, ami egy bizonyos fokig nem is lenne gond, ha a lányai is oly annyira szerették volna őt, mint ő őket. De Goriot apó nem kapott szeretetet tőlük, de ő mégis adott. Ezt nevezzük önzetlen szeretetnek, ami Goriot idején is ritka kincs volt, de még ma is az. A regényben Rastignac az egyetlen, aki meglátja Goriot apó eme nagyságát. Ő az, aki eltemetteti az idős embert, mert lányai a temetésére sem mentek el. Vajon megérte Goriot apónak feláldoznia önmagát lányaiért? Ha másért nem, azért igen, mert történetéből tanulhat az utókor. Minden emberi életnek van valami haszna. Van, akinek kisebb, van, akinek nagyobb. Goriot apó haszna ez volt; a példaértékű cselekedete.

„…a vagyonszerzéshez nem tudás kell, hanem úgynevezett élni tudás” – mondta Beaumarchais. Vajon ő az élni tudás alatt azt érti, hogy tudnunk kell helyezkedni? Első lépés a helyezkedés terén, ha valaki becsületérzetét legyőzi az érvényesülési vágya. Az első és a legnagyobb lépés. Nehéz dolog legyőzni a becsületérzetet. Rastignac-nak csak elnyomni sikerül. (A családjától elvett pénzt visszaküldi.) Rastignac javaslatokat kap, hogyan érvényesüljön. Beauséant-né azt tanácsolja, tegyen szert egy szeretőre, és hidegvérrel használja ki és az igaz érzéseit rejtse el. Vautrin ajánlatát elutasítja a fiú, visszaretten attól, hogy a meggazdagodáshoz a gyilkosságon át vezet az út. Vautrin szavai nagy hatással vannak rá, el kell ismernie, hogy a kitartó tanulás, becsületes munka, szolid karrier távoli és bizonytalan jövővel kecsegtet. A pozitív, legális jövő, pedig mint tudjuk, messze van, annak, aki éppen nehéz helyzetben van. Úgy tűnik ebben a világban mindenki megvásárolható, csak a megfelelő árat kell érte fizetni. A pénznek roppant nagy a hatalma, ezt Eötvös József is megmondta; ez a nagy hatalom tisztán látszik, ha például egy bankrablóra gondolunk, vagy Vautrin-ra, de ebben a témában Jean Valjean is eszünkbe juthat, amint éppen kenyeret lop szerencsétlen családtagjainak. Az emberek a pénzért még az előítéleteiket is feláldozzák, ez olyan helyzetben megbocsátható, amilyenben például Jean Valjean volt (Victor Hugo: Nyomorultak). De azt hiszem ez vitathatatlan, hogy vannak helyzetek, amikor semmiképp sem.

„A pénznek nincs szaga.” –mondta Vespasianus. Egy irodalmi pályázatot nyert amatőr író munkái között rábukkantam egy novellára. Társadalmi betegség a címe, amelyben az író, Farkas Zsolt arról ír, hogy a pénznek van szaga: a pénz büdös. Szerinte az ember a pénzért mindenre hajlandó. Most beszélhetünk ismét szegény Jean Valjean-ról, de Farkas Zsolt inkább a főutak mellett ácsorgó „dolgozó nők”-re gondolt, a munkahelyi helyezkedésekre és a hétköznap esténként cirkuszi látványosságként szolgáló valóságshow „hősökre”. Szerinte a pénz társadalmi betegség, mely elrontja az embert, és az egyetlen gyógymódja: még több pénz. Természetesen van különbség Balzac és egy amatőr író gondolatai között, de valahol ugyanaz az üzenetük: nem szabad eldobni a becsületérzetünket a pénzért.

Akárhogy is próbálunk a bevezetőben elhangzott „nem fontos a pénz” életforma szerint élni, nem mindig sikerül. Azon emberek mindig többen lesznek, akiknek a pénz a fontos. Az emberi kapcsolatokban is mindig jelen lesz a pénz, mint megkülönböztető jel. Ha már a bőrszín nem is lesz probléma egy kialakuló kapcsolatban, a finom megjegyzésekre a pénz hiánya mindig ott lesz. A szülők mindig találnak majd hibát, ha gyermekük párjának családja nem támogatja annyira fiatalokat, mint ők. Sajnos ritkán, csak a halál közelében, az elmegyógyintézetben és hasonló kivételes esetekben nem kerül elő a pénz, az anyagi érdek.