Középiskola > Műelemzések > Csehov - Fájdalom című novellájának elemzése

Csehov a rövid, tömör, csattanós műveivel új változatát teremtette meg a novelláknak. A novella, ami most elemzésre kerül, egy tipikus példája a csehovi novelláknak. Csak néhány oldalas írásban emberi sorsok, jellemek bemutatása és az orosz társadalom rajza is elfér. A műben a realizmus jellemzői találhatók, vagyis a mű a közvetlen valóság élményét kelti, a fülledt orosz mindennapokat mutatja be és a hőse hétköznapi ember, típus, akinek a céljai, jelleme is mindennapi. A többi szereplők is típusokat testesítenek meg, ezért nincsenek jellemezve és nincs nevük. A mű legfőbb célja az orosz társadalom bemutatása Csehovra jellemző kegyetlen, éles, gúnyos írói hanggal. A társadalom minden osztályát felvázolja művében és kritizálja. Csehov bármelyik napon találkozhatott olyan bérkocsissal, mint Jona Potapov, így valóságos elképzelése volt, hogy milyen az élete Jonának. A novella nem köthető történelmi eseményhez akármikor megtörténhetett volna a korabeli Oroszországban.

A mű témája az, hogy a főhős reménytelenül keres egy embert a világban, akinek kiönthetné a szíve fájdalmát, de egyetlenegyet sem talál, így a lovával osztja meg a fájdalmát. A novella rövid terjedelmű, epikus műfaj. Egyetlen esemény dolgoz fel és kevés szereplőt mozgat. A csehovi novellákat megkülönböztetjük, más novelláktól, mert a cselekmény itt másodlagos, a legfontosabb a lélekelemző ábrázolás. A fent leírtak mind igazak erre a műre is, mert rövid, az egyetlen esemény egy bérkocsis napja és a legfontosabb a bérkocsis fájdalmának bemutatása. A történet expozíciója rövid és csak egy egyszerű bérkocsis életének egy képét mutatja be. A novella helyszíne egy orosz város egy hideg téli napon, ami a társadalom hidegségét, kegyetlenségét jelképezi. Az első utassal való beszélgetésből kiderül a szituáció, hogy Jonának egy hete meghalt a fia forrólázban. A bonyodalom akkor kezdődik el, amikor Jona megpróbálja elmondani bánatát az utasainak, de azok közönyösen nem hallgatják meg. A bonyodalom kibontakozása, amikor ráébred, hogy az utcán hullámzó sok-sok ezer ember között egy sincs, aki meghallgatná. A magányban határtalan fájdalom zúdul rá. A novella tetőpontja, amikor nemcsak az idegen emberek, hanem a sorstársa, a fiatal bérkocsis is elutasítja.

"Ahogy a fiatal kocsis víz után kívánkozott, úgy kívánkozik ő a beszéd után."

Félelmetesen kínlódott a tudattól, hogy senkivel sem tudta megosztani fájdalmát, amíg el nem jut a megoldáshoz, hogy a lovának önti ki a szívét. A megoldás groteszk és gúnyos célzás a beteg társadalomra, hogy senki sincs, aki meghallgasson egy reményvesztett, szerencsétlen embert. A mű középpontjába Jona Potapov áll, aki egy egyszerű bérkocsis. Jámbor, hétköznapi ember, akinek minden reménye és boldogsága a fiában volt, de ő meghalt. A fia halála után lelki válságba jut, és nem tud beilleszkedni az elgépiesedett, kegyetlen orosz társadalomba. Elveszti élete értelmét és a világban csak a fájdalom, és a szenvedés marad számára. Nehezen kommunikál az emberekkel, de érzi, hogy magányában a fiára gondolni félelmetes, ki kell beszélnie magából a fájdalmat, mert különben összeroppan alatta. A világ külső hatásaival szemben (hideg, szidalmak, a púpos utas ütése) érzéketlennek látszik. Gyenge jellem, nem tud megbirkózni az élet akadályaival, és támaszt keres emberekben, de nem talál. Határozatlan, magányos, hallgatag ember, aki gyenge akaratú és hagyja magát becsapni. Gyáva, nem tud szembenézni a saját félelmével, hogy meghalt a fia. Önsajnáló , akinek szüksége van egy emberre, aki meghallgatja. Nem férfias alkat, nincs erőszakos megnyilvánulása, minden indulatot elfojt magában. Csehov egy kísértethez hasonlítja, akiről senki nem vesz tudomást, mert olyan jelentéktelen. Mozdulataiban és viselkedésében a lovához hasonlít, lehet, hogy ezért ossza meg vele a fájdalmát. A mű erkölcsi problémája az, hogy igazságtalanul bántak-e az emberek Jonával ? Az én véleményem szerint igazságtalanul bántak Jonával, mert nem embernek, hanem szolgának tekintették és elhárították maguktól a halál kínos kérdését, olyan válasszal, hogy:

"Valamennyien meghalunk !"

Az emberek ebben az elállatiasodott társadalomban, önzők, csak magukra tudnak gondolni. Nem törődnek és nem bizalmaskodnak senkivel, főleg nem egy bérkocsissal, nem ereszkednek le az ő szintjére. A fiatal bérkocsis pedig, azért nem segített rajta, mert őneki is, elég gondja van az ő gondja nélkül is. A fiatal kora miatt is önkéntelenül elhárítja magától a halált, és nem tudja átérezni Jona helyzetét. A párbeszéd túlsúlyban van az epikus és a leíró résszel szemben. Az epikus részből van a legkevesebb, mert alig történik valami a műben a cselekmény szintjén. Csehov állapotokat rajzol, ahol a cselekmény nem fontos csak a lélekrajz. A leíró rész aprólékos és részletező. A viszonylag rövid, tömör párbeszéd túlsúlyával Csehov a dokumentatív jelleget akarja kiemelni. Ezért a mű olvasása közben, olyan érzésünk van, mintha a szemünk előtt történne mindez. Az írói hangnem objektív, de a szereplő - és témaválasztás groteszk és komikus. A nyelvezete köznyelvi.

Csehov újat teremtett a rövid, tömör, lélektanilag ábrázoló novelláival. Dosztojevszkij és Tolsztoj a regényeivel váltak világhírűvé, míg Csehov a rövid novellák írásának lett mestere, de az orosz társadalomról alkotott kritikája, és a novelláinak a mondanivalója, bizonyos értelemben túlnő Dosztojevszkij vagy Tolsztoj alkotta művek eszményén, és a XX. század előfutárát fedezzük fel benne.

A ponty származását tekinve heves viták dúlnak. Thienemann nézetei szerint Kína, Japán, Közép- és Kis Ázsia egészen a Fekete-tengerig nyúló térségeinek vizei képezik a ponty eredeti hazáját. Európai elterjedéséről semmit sem lehet bizonyossággal állítani. A görögök és a rómaiak már ismerték és tavakban tenyésztették, felismerve értékes húsát.

Az amazónok a görög mitológiában szereplő nép. A legenda szerint Arésztől származtatták magukat. Nem kizárt, hogy a mondabeli amazónokat a valóságban is létező népről mintázták. Valószínűleg a Kis-ázsiai Pontuszban éltek, és kalandozásuk során bejárták az egész ókori világot Egyiptomtól Hellász északi részeiig.

Két éve a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére a szlovák parlament összes pártja (kivéve a Magyar Koalíció Pártját) megszavazta a Benes-dekrétumok sérthetetlenségét. E tény tiltakozást váltott ki uniós, német, osztrák és magyar részről. Cikkünk ehhez az erősen vitatott döntéshez kíván megfelelő történelmi hátteret biztosítani.

• Anton Pavlovics Csehov / 2001, 4 oldal
  
  
• Anton Pavlovics Csehov, Ványa bácsi / 2002, 2 oldal
  
  
• Forgó Szilvia - A csinovnyik figurájának bemutatása Gogol, vagy Csehov valamely műve alapján / 1999, 2 oldal
  
  

Előttünk már hamvassá vált az út És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Titkok illata Fénylett hajadban s béke égi csendje, És jó volt élni...

Babits Mihály a huszadik század magyar irodalmának meghatározó személyisége. Költő, író, műfordító, és a századelő irodalmi közéletének egyik legnagyobb hatású szervező egyénisége. Részt vesz a Nyugat című irodalmi folyóirat szerkesztésében, egy ideig Móricz Zsigmonddal együtt szerkesztik a lapot, de összetűzéseik és ellentéteik miatt Móricz kilép a Nyugatból, átmegy a Kelet...

Petőfi Sándor a szabadság, szerelem és az életöröm költője. Költészetére a romantika jellemző, de annak szélsőségei nélkül. Közvetlenségével megteremtette a lírai realizmust. Az így létrehozott költészet teljesen megváltoztatta az irodalom arculatát, szemléletét, témáját, hangnemét és stílusát is. Legfőbb esztétikai elve az egyszerűség, de ez tudatos művészi munka...