Homályos és bizarr. Leginkább e szavakkal jellemezhetjük Luis de Góngora költeményeit. A spanyol barokk fénykorának egyik legkiemelkedőbb költője megdöbbentő metaforáival, szokatlan szórend használatával és gyakori ókori célzásokkal teremt homályt műveiben. Méltán említhetjük tehát az estilo culto legfőbb képviselőjeként, hiszen bonyolult képeit és halmozott ókori célzásait gyakran csak az igazán művelt réteg értheti meg.
Szállj, gondolat című verse is magán viseli a cultismo jegyeit. Igyekszik mindent máshogy mondani, sajátos fantáziaképekkel kifejezni. Már a refrén (az első három sor) kétségek közé vezet minket, ugyanakkor különböző – de egymásnak talán nem ellentmondó, esetleg egymást kiegészítő – értelmezéseket tesz lehetővé számunkra.
Egyik olvasatom alapján először árnyalt ars poetica-ként közelíteném meg a művet. „Szállj, gondolat, (vers) és szemének / súgd meg, hogyha látod arcát, (ha az igazi arcát ismered, a lelkét ismered) / ki a gazdád.(ki is vagyok én valójában)” Jó és rossz, egy magasabb szellemi lét és egy sajátos ösztönlét ellentétét is megtalálhatjuk itt. Azokhoz szól, akik értik őt és elhatárolja magát a „nagybélű katonáktól”. „Hírem és híred azon áll csak, / ne jusson elé e vad had” – írja Góngora és e szavaiból már világos: nem szeretné, ha gondolatai (versei) a tudatlanok, vagy az azokra nem érdemesek kezére jutnának. Gondolatát „féltékenyen küldi a lélek”, homályba burkolva, észrevétlenül suhan el sokak mellett. A második versszak – számomra nagyon megdöbbentő módon – önmaga és verse megismerhetetlenségét, megfejthetetlenségét sugallja, sőt, bizonygatja. Távoliságával és versei, képei törékenységével érvel, bizalmatlanságot ébresztve ezzel. A refrén és a második versszak között ez által ellentét feszül, hisz a vers kezdősoraiban (a refrénben) még azt érezhetjük, hogy meg akarja mutatni magát az arra érdemeseknek, itt viszont már kiismerhetetlenségre, egyre erősebb elzárkózásra utal. Mindezek mellet viszont az újra meg újra visszatérő sorai továbbra is nyitva hagyják a megismerés kapuját. Az utolsó versszakot – többszöri olvasás után is – fenyegetésként értelmezném. Igen, ez egy fenyegetés lehet azok számára, kik mást éreznek, mást látnak – talán saját vágyaikat hallják – az ő dalában.
Elég különösnek és bizarrnak tűnhet ez az értelmezés, de a költő bonyolult, néhol szinte megfejthetetlen képei ezt a gondolatmenetet is felkínálják. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a cultismo egyik alapjellemzője, a költő osztály-kiválasztódása, ami végső soron e vers egyik alapgondolatának mondható. A műre jellemző gyakori kihagyások következtében, sokféle értelmezésre nyílik lehetőség.
Egy másik olvasatom alapján, a versben jelen lévő, kissé bonyolult én - te - ő - (ők) – viszonyt nem a költő, a gondolat és a befogadó (illetve befogadók) viszonyaként értelmezném. Ha a második versszakban az egyes szám második személyből, harmadik személybe történő váltást („Csöndességben érjen véget / s buzgalommal szárnyad röpte, / míg buzgalmát le nem győzte / az, hogy tőle távol élek;”) nem úgy fogom föl, hogy a befogadóhoz fordul, új viszonyrendszer alakul ki. Továbbra is a gondolathoz, illetve a gondolatról beszél, ami már távol van tőle és igen törékeny, változékony mivel ki van téve külső hatásoknak. Ez alapján a refrént is más fényben látjuk. Talán nem is a gondolat a leglényegesebb, hanem a gazdája. Lelkének küldöttjét óvja a „nagybélű katonáktól”, akik a „befogadók” – vagy inkább a mély tartalmat befogadni képtelenek – szerepét viselik.
Ez az értelmezés nem teljesen eltérő az elsőtől, akár be is illeszthető abba, s így egy harmadik, kettősségekben és homályban bővelkedő elképzelés születhet belőlük. S így tovább. A kihagyások és sajátos képek kusza hálózata egyre több gondolatot ébreszt bennünk, melyek valami módon egymáshoz kapcsolhatók. Arra vágyunk, hogy eligazodhassunk metaforái labirintusában, és talán ez teszi a mai olvasó számára is igen vonzóvá Góngora verseit.
A világ egyetlen, kizárólag vérrel táplálkozó denevérfaja Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben honos. A rőt vérszívó denevérek (Desmodus rotundus) hallása annyira kifinomult, hogy különbséget tudnak tenni potenciális áldozataik lélegzetvételének hangzása között, és ezt a tudásukat a táplálékszerzésben is kamatoztatják - mutattak rá német kutatók.
A nemzetközi nőnap eredeteA nemzetközi nőnapot március 8-án tartjuk, de kialakulása más dátumokhoz, eseményekhez is kötődik. A nőnap a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával (munkavállalásával) kapcsolatos demonstratív nap volt.
A Kokárda történeteA trikolórt, a háromszínű zászlót Európában a francia forradalom tette "divatossá". A párizsi események ihlették meg Szendrey Júliát is, amikor március 15-én megvarrta és Petőfi mellére tűzte a ma ismert kokárdák első példányát. Petőfi naplójában olvasható, hogy miközben ő a Nemzeti dalt írta, felesége nemzetiszín főkötőt készített magának. Az események hatására a magyar színhármas (a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi) vált a hivatalos lobogóvá.
Kapcsolódó doksikA történet röviden: A trák származású művelt görög, Zéta maga vállalja a rabszolgaságot, csakhogy szerelme, Emőke közelében lehessen. A regény sikerének oka legfőbb érékében rejlik: Zéta gazdagon áradó, mindig eleven, természetes hangú meséjében, melyet a gyermekek is megértenek, s a felnőttek is szívesen meghallgatnak. A regény címe rejtélyes, de megfejtésében maga...
Nemzet és haladás kérdése a Toldi estéjébenArany 1848-ban kezdett el a Toldi szerelmével foglalkozni, 1879-ben fejezte be. Rossz. Az epikus Arany régi álma volt egy hun eposz, hun trilógia megírása. 1863-ban megírta az első részt, a Buda halálát. A modern lélektani regények eszközeivel fokozatosan bontja ki a költő azt a folyamatot, ami a végzetes testvérgyilkosságig vezet. A belső egyenetlenségek, a széthúzás tükre. A műballada...
József Attila Külvárosi éj című művének elemzéseA Külvárosi éj, az 1932-es kötet címadó verse, a gazdasági világválság, az elszegényedés, az elégedetlenség, a tömegmozgalmak, a kivándorlási hullám idejében keletkezett. A forradalmi hullám apadtával sem csökkent József Attila költészetének forradalmi ereje, inkább mélyebbre hatol és magasabbra szárnyal. Az 1931. év végén születik a Munkások, az új típusú munkásábrázolás...