Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
Élete
1902-ben született Rácegrespusztán. Ősei cselédek voltak. Apja uradalmi gépész. Isko-lái: Dombóvár, Pest. A forradalmak alatt részt vett a politikai mozgalmakban. 1921-ben be-iratkozik az egyetem magyar-francia szakára, de nem kezdte el, mert emigrált Párizsba, 5 évet töltött itt. Kapcsolatba került a francia avantgárddal.
1926-ban hazajött és Kassák Lajossal szerkesztette a Dokumentum című folyóiratot. 1928-tól a Nyugat munkatársa. 1941-44 között a Magyar Csillag című folyóiratot szerkeszte-tője. 45 után a Nemzeti Parasztpártnál képviselő. Az 1960-as években magyar irodalmi élet vezéralakja lesz. A 70-es években a határon túli magyarok sorsáért emeli fel a szavát. 1983-ban halt meg.
A vers 1956 nemzeti dala, egyfajta kördokumentum. Ugyanakkor a versnek a tárgya: minden kor zsarnoksága Formája litániára emlékeztet. Rendkívül monoton a versépítkezés.
Egy mondat a zsarnokságról
A vers 1956 nemzeti dala, egyfajta kördokumentum. Ugyanakkor a versnek a tárgya: minden kor zsarnoksága Formája litániára emlékeztet. Rendkívül monoton a versépítkezés.
A vers címe: Témamegjelölő, egy elvont fogalmat definiál a költő. Szerkezete: Egyetlen többszörösen összetett mondtat, melynek az alapmondata: Hol zsarnokság van ott zsarnokság van. Történelmi háttere az 50-es évek. A zsarnokság évei, vagyis a Rákosi-korszak.
1945 után, az oroszok bevonulásával és segítségével fokozatos kiépült a kommunista diktatúra Magyarországon, a rendszer velejárója a terror, politikai tisztogatások, propaganda és a cenzúra. Illyés Gyula ebben a politikai környezetben írtam meg az Egy mondat a zsar-nokságról című versét, melynek alapgondolata, hogy a zsarnokság minden korban és minden változatában emberellenes. A vers egyetlen hosszú versmondat, 200 soron, 50 négysoros stró-fán keresztül tart. A költemény rokonverse Pauld Éluard Szabadság című verse, ami a mindenhol jelenlévő sza-badság fogalmát állítja középpontba, Illyés ennek az ellentétét a zsarnokságot mutatja meg mindenben. Illyés versében a sornak négy rövid sorból álló versszak felel meg, s az ismétléshez sem me-rev szabályossággal ragaszkodik. Ezt a formai szerkezeti mintát litániának nevezzük, ami egy keresztény egyházi irodalmi műfaj, melynek lényege a verssor egyik felének változtatása, má-sik felének változatlan ismétlése. A litánia szerkezetéből következő sajátosság a monotónia. A sokszorosan összetett versmondat alapmondata a vers indítása: „Hol zsarnokság van,/ ott zsarnokság van.”A vers további részében azt sorolja gazdag részletességgel, hogy mi minden-ben van zsarnokság azon túl is, ami a köztudatban hozzátartozik a zsarnokság fogalomkör-éhez.A vers első szakaszaiban folyamatosan érzékelteti a szöveg:a zsarnokság nem merül ki a tudottban, sokkal aljasabb formája ez a társadalmi létezésnek. Az 1-14. szakasz az általános zsarnokságképet és annak 20. századi sajátosságait sorolja. A 14. szakaszban megindul a változás, a zsarnokság terrorisztikus megnyilvánulási formáiról áttérve a művészetben való megnyilvánulására. A művészetre utal a „zene” , majd a „kőszo-bor”, a „festmény”, amelyek egyaránt a vezérek dicsőségét hivatottak reprezentálni. A 17. Szakaszban általánosít, a következő körkép a mindennapok életébe, a legszemélyesebb magánéletbe, a gondolatokba is kiiktatathatatlanul beszivárgó zsarnokságot mutatja f el. A vers igehasználata szemléletesen fejezi ki a zsarnokság személytelen társadalmi általánosságát és a legszemélyesebb sorsba való könyörtelen behatolását.”belőled bűzlik árad, magad is zsarnokság vagy…”
A 19. Szakasztól kezdve fokozatosan szaporodik a kettős jelentéskörű tegező forma. Kettős, mert ez a „te” egyrészt a vers minden olvasója, másrészt maga a lírai én, még tágabb értelem-ben pedig a zsarnoki rendszer minden állampolgára. A verset a költői túlzás jellemzi, ami az ellenállás lehetetlenségét fejezi ki. A vers időszemlé-lete: a vers jelen időben íródott(„van”), hiányzik a jövőidő, nem foglalkozik a jövőidővel, hi-szen aki élt zsarnokságban soha nem törölheti ki a múltjából,a „belsejéből”. A verset 1950-ben írta, 1965. November 2-án jelent meg az Irodalmi Újságban, a következő hazai publikálásra csak a költő halála után került sor, ennek oka a mű „ellenforradalmi „hang-vétele, később Illyés nem engedélyezte, hogy kiadják az 1956-os Forradalom hatására nem-zetközi hírűvé vált a költeményt.
