1847. október 2-án született a németországi Poznanban (ma Lengyelország). Apja Robert von Hindenburg katonatiszt, édesanyja Luise, aki ápolónő volt. Családja katonai múltja a XIII. századig vezethető vissza, így nem meglepő, hogy rövid gimnáziumi évei után ő is követte a családi hagyományt. [1] [2]
1859-ben belépett a Wahlsatt-i tiszti iskolába, s 1863-ban már tiszti rangot szerzett. 1866. április 7-én a 3. gárda hadnagyaként részt vett a Königgrätz-i ütközetben, majd a franciák ellen vívott 1870-71-es háborúban is. 1872. április 13-án kinevezték főhadnagynak, majd 1877-ben a vezérkarba is beválasztották. 1879-ben feleségül vette Gertrud von Sperlinget, akitől két lánya és egy fia született. 1890. november 25-től a hadügyminisztérium 2. hadosztályának főnökeként dolgozott. [1] [2]
1896. augusztus 14-től vezérkari főnök volt Oldenburgban, 1900-tól pedig a 28. hadosztály parancsnoka volt Karlsruhe-ban. [1] [2]
1911-ben önként visszavonult, de 1914-ben, az első világháború kitörésekor visszahívták nyugdíjából, hogy a 28. hadosztály főparancsnokává nevezzék ki. A hatalmas orosz túlerővel szemben elért tannenbergi győzelme nagy népszerűséget szerzett neki, ezért is nevezték ki vezértábornaggyá. Azóta is él a “tannenbergi győzelem” mítosza. [1] [2]
1916. augusztusában Falkenhayn utódaként főparancsnok lett, s Ludendorff-fal együtt kvázi diktátora lett Németországnak, minden erőt a háború folytatására mozgósítva. Ebben az évben kezdte meg nagy fegyverkezési programját, ami a Hindenburg-program nevet kapta. A nyugati fronton rövid ideig sikerült megmentenie seregét a vereségtől, de a kapituláció végül elkerülhetetlenné vált. [1] [2]
1918-ban megpróbálta megmenteni a német monarchiát, emellett pedig II. Vilmosnak azt javasolta, hogy hagyja el az országot. Az új kormánnyal együttműködésben megpróbálta a belső ellentéteket is megszüntetni. 1919. június 25-én visszalépett vezérkari posztjáról és elhagyta utolsó szolgálati helyét, Karlberget, majd letelepedett Hannoverben, ahol a Seelstrasse lakosa lett. Ma is tábla jelzi egykori otthonát. Folyamatosan utazgatott a birodalomban, de főleg Kelet-Poroszországot kedvelte. [1] [2]
1919. november 18-án vallomást tett a német nemzetgyűlés vizsgálóbizottsága előtt – ekkor született a “tőrdöfés-legenda”, mely szerint Németország az első világháborút a baloldal és a zsidóság hátországbeli aknamunkája miatt veszítette el. Ebben az évben jött létre Hitler elnökletével a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt.
Az 1919. március 29-én lezajlott elnökválasztáson egyik jelölt sem kapott elegendő szavazatot, így Hindenburgot kérték meg, hogy válassza ki a megfelelő jelöltet. Az akkor 77 éves öregember Friedrich Ebertet választotta és május 12-én fel is eskette. [1] [2] [4]
1925-ben Ebert halála után Hindenburg került az elnöki székbe. A stresemanni-külpolitika ekkor érte el első jelentős sikereit, elismertetve Németország politikai egyenjogúságát. Mindez ismét megnövelte a demokratikus erők szavazótáborát. Az 1928-as választás után Stresemann javaslatára helyreállították a szociáldemokrata és a polgári nagy koalíciót, szilárd parlamenti alapot teremtve a kormányzat számára. Erre azért is nagy szükség volt, mert az 1929-ben elfogadott Young-terv heves belső ellenállást váltott ki. [1] [2]
A Young-terv egyrészt csökkentette a Németország számára korábban rögzített jóvátételi kötelezettségeket, másrészt a németek egy nemzetközi kölcsön, a Young-kölcsön kibocsátása révén kívánták finanszírozni az országot terhelő évi törlesztéseket. [5]
1930. március 25-én Hindenburg a parlament jóváhagyása nélkül Heinrich Brüninget nevezte ki kancellárnak. Ekkor kezdődött az úgynevezett Prasidalkabinett időszaka, ami azt jelentette, hogy a kancellár többé nem függött a parlamenttől. 1932-ben a birodalmi elnökválasztáson Hindenburg elsöprő győzelmet aratott, de Hitler pártja már 37,4%-ot kapott a parlamenti választásokon.. [1] [2]
Május 30-án elbocsátotta Brüning 2. kabinetjét, s helyette Franz Von Papent nevezte ki. Papen igyekezett visszaszorítani a nácikat és kommunistákat, terve azonban csak államcsínnyel sikerült. Hindenburggal egyetértésben azzal akarta a nácik választási győzelmét semlegesíteni, hogy a kormányzati hatalom részesévé teszi őket, ami eleve megtépázza népszerűségüket. Hindenburg ezért újabb választásokat hirdetett ki, amin a nácik 4%-al kevesebb szavazatot kaptak, de hatalmuk így sem csökkent lényeges mértékben.
A győzelem azonban nem volt egyértelmű, mivel a jelentős erőt képviselő kommunisták és a még mindig erős szociáldemokraták együtt képesek lettek volna ellenzékbe szorítani a náci pártot, de a munkáspártok összefogása elmaradt, így a politikai válság tovább folytatódott. Megoldásként az akkori miniszterelnök Papen, egy jobboldali koalíció tervét vázolta fel, amelyben az NSDAP és a Centrumpárt alkotja a kormányzó erőt. Hindenburg végül jobb meggyőződése ellenére – a kormányválság lezárásának érdekében – elfogadta ezt a javaslatot, így 1933. január 30-án Hitler lett a kancellár és alakíthatott kormányt, bár igaz, hogy ekkor még a weimari alkotmány keretei között. [1] [2]
Hitler nyomására Hindenburg hamarosan feloszlatta a parlamentet, s újabb választásokat irt ki március 5-ére. Február 27-én a nácik felgyújtották a Reichstag-ot, hogy a kommunistákra tereljék a gyanút. Az 1933. márciusi választásokon a nácik 43,9%-ot szereztek. Az újonnan megválasztott parlament első ülésén Hitler beterjesztette a felhatalmazási törvényjavaslatot, amit a képviselők megszavaztak. Megnyílt az út a totális diktatúra felé. [1] [2]
A novemberi választásokon már csak a nácik indulhattak, így természetes, hogy a hatalom az övék lett, immáron formálisan is.
Hindenburg 1934. augusztus 2-án halt meg Neudeckben. Testét Marburgban helyezték örök nyugalomra. [1] [2]
Később róla nevezték el a német Ferdinand von Zeppelin gróf által tervezett egyik hidrogéntöltésű utasszállító léghajót, a Hindenburgot, mely később New York légterében kigyulladt és hamuvá égett.
Forrás:
[1] http://www.dhm.de
[2] http://de.wikipedia.org/wiki/Paul_von_Hindenburg
[3] http://hu.wikipedia.org/wiki/NSDAP
[4] http://www.palya.hu/dolgozat/dolgozat.cfm?id=320
[5] http://www.freeweb.hu/djeno/moninteu/bis.htm
Árpád-házi Szent Erzsébet élete
Árpád-házi Szent Erzsébet (német nyelvterületen gyakorta Thüringiai Szent Erzsébet) (Sárospatak, 1207 – Marburg, 1231. november 17.) II. András magyar király és merániai Gertrúd lánya. Születésének helyéről többféle elmélet létezik, ezek alapján Sárospatak, Óbuda és Pozsony jön szóba. A fentiek közül Sárospatak a leginkább elfogadott.
Az acélról átlagembereknekAz acél a vas legfontosabb ötvözete, fő ötvözője a szén. Emellett olyan vasalapú ötvözet is, amelyet képlékeny alakítással lehet megmunkálni (pl. kovácsolni). Ötvözőként nemcsak a szén jelenhet meg, hanem más elemek is, például szilárdság növelése (egyben a képlékenység csökkentése) érdekében.
Álláskeresés a Dunántúlon és Sopron környékénA dunántúli régiók és főleg az északnyugati országrész hagyományosan erős gazdasággal és kiváló munkalehetőségekkel rendelkeznek. Épp ezért gyakorlatilag bárki számára érdekes lehet átnézni az aktuális nyitott pozíciókat, amely akár célzottan is megtehető.
Kapcsolódó doksik- Paul Wilbur - Égjen a láng / 2007, 1 oldal
- Dr. Paul Brunton - India titkai / 1991, 577 oldal
- Kodácsy-Simon Eszter - Paul Tillich teológiájának szerepe a természettudományok és vallás kapcsolatában / 2009, 249 oldal
- Prejczer Paula - Katalogizálás fogalomgyűjtemény / 1995, 47 oldal
- Paul Arnote - KompoZer, Ismerkedjünk meg / 2013, 4 oldal
Légy jó mindhalálig
A regény kezdetén egy másodikos, tizenegy esztendős kisdiák áll szemben a debreceni kollégium nagy, komor, négyszögletű épületével. Fél tőle, de büszke is rá. Alig egy hónap múlva, történetünk végén azonban dacos eltökéltséggel ismételgeti, hogy nem akar többé debreceni diák lenni. Határtalan bizalma szertefoszlott, megsemmisült. Regényünk témája: ez a teljes és tragikus...
A felvilágosodás gondolatai Csokonai költészetébenA felvilágosodás a XVII-XVIII. század vezető szellemi mozgalma. E mozgalom elindítói a francia enciklopédisták voltak. Egész korra jellemző volt a racionalizmus és a szentimentalizmus. A racionalizmus, amely mindig az értelmet és az ész hirdette, ezért elítélték az ésszerűtlen dolgokat például az egyházat is. Felvilágosodás másik fő gondolata az antifeudalizmus -- társadalomellenesség...
Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitas és Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban c. költeményeik összehasonlító elemzéseA tizenkilencedik század elején a magyarság az idegen elnyomás hatására válságba jutott. A nemzeti összetartozás egyetlen ismérve ekkor a közösen beszélt nyelv volt, ám ez is hanyatlott, és fennállt a veszélye annak, hogy a magyar nemzet – Herder jóslatának megfelelően – megszűnik létezni, beolvad a környező népek közé. Az önállóságot tehát csak a nyelv útján lehetett...
Paul von Hindenburg kortársai:
- Otto Von Bismarck
- Alexandria Viktória
- Lev Davidovics Trockij
- Thomas Woodrow Wilson
- Georges Benjamin Clemenceau
- Jozef Pilsudski
- Charles De Gaulle
- Benito Mussolini
- Winston Churchill
- Franklin Delano Roosevelt
- Joszif Visszarionovics Sztálin
- Edmund Veesenmayer
- Nyikolaj Buharin
- Adolf Hitler
- Hermann Göring
- Reinhard Heydrich
- Joseph Goebbels
- Heinrich Luitpold Himmler
- Theodor Herzl
- Francisco Franco
- Jozef Tiso
- Michinomiya Hirohitó
- Mao Ce Tung
- Csang Kaj-sek
- Kim Ir Szen
- Vjacseszlav Mihajlovics Molotov
- Joachim von Ribbentrop
- Erwin Rommel
- Isoroku Yamamoto
- Dwight David Eisenhower
- Josip Broz Tito
- George Catlett Marshall
- David Ben Gurion
- Ho Si Minh
- Nyikita Szergejevics Hruscsov
- Willy Brandt
- Richard Milhous Nixon
- Henry Kissinger
- Augusto Pinochet
- Lech Walesa
- Ronald Wilson Reagan
- Vlagyimir Iljics Lenin
- Mahatma Gandhi
