Arcok > Történelmi arcok > Joachim von Ribbentrop (1893 - 1946)

1893. április 30-án született Weselben. Édesapja a főhadnagy, Richard Ullrich Friedrich Wilhelm Ribbentrop, édesanyja Johanne Sophie Hertwig. 1925. május 15-én egy távoli nagynéninek köszönhetően – akinek édesapját nemesi rangra emelték – vehette fel a Von Ribbentrop nevet. [1]

1920. július 5-én vette el Anna Elisabeth Henkell-t, akinek apja pezsgőkészítő volt. 5 gyermekük született: Rudolf, Bettina, Ursula, Adolf és Barthold. [1]

1908 és 1914 között legfőképp külföldön tartózkodott, s 1910-től Kanadában élt, ahol Németországból hozatott borokkal kereskedett, és a kanadai jéghoki csapat tagja is volt. Folyékonyan megtanult angolul és franciául is. [1]

Az első világháború kitörésekor azonnal elhagyta az országot, hogy Németország oldalán harcolhasson. A háborúban mutatott bátorságáért és helytállásáért Vaskereszttel tüntették ki és főhadnaggyá léptették elő. Egy sérülés miatt azonban áthelyezték a németek konstantinápolyi nagykövetségére. [1]

1932-ben megismerkedett Adolf Hitlerrel, majd belépett az NSDAP-be. Az osztrák Hitler iránt érzett csodálata arra ösztönözte őt, hogy segítsen neki a kapcsolatépítésben és a hatalom megszerzésében. Többek között ez az ismeretség tette lehetővé Hitler számára a „Machtergreifung”-ot, vagyis az erőszakos hatalomátvételt 1933-ban. [1]

1930. január 30-án Hindenburg Hitlert nevezte ki kancellárrá, így szabaddá vált az út a totális diktatúra felé. Von Papennek az alkancellári tisztség jutott. Amikor Hindenburg elnök 1934. augusztus 2-án meghalt, az állam- és kormányfői tisztség egyesítve lett – a hadsereg hűségesküt tett a "vezérre és kancellárra", Adolf Hitlerre. [1]

Ribbentrop nem lett tagja az átalakított kormánynak, hiába remélte, hogy pozícióhoz juthat. 1934 és 1938 között utazó nagykövetként tevékenykedett; beiktatása után nem sokkal sikerült elérnie, hogy megkössék Nagy-Britanniával a német-brit flottaegyezményt, ami megengedte, hogy a hitleri birodalom az angol flotta számának kétharmadával azonos méretű tengeri haderővel rendelkezzék. [1]

Egy évvel később Japán és a Német birodalom megkötötte a Ribbentrop által megtervezett Antikomintern Paktumot. Ez az együttműködés tervbe vette a kommunista komintern (Kommunista Internacionálé) legyőzését. [1]

1936. júliusában Ribbentrop megkapta a londoni nagyköveti címet, majd a Fritsch-Blomberg-affér (mindketten a Wehrmacht főparancsnoki posztjára aspiráltak) után a birodalmi külügyminiszteri címet is megszerezte, mint Neuraths utódja (1938). Ribbentrop végül Hitler feltétel nélküli kísérőembere és a külügyi hivatal főnöke lett. [1]

1939. márciusa után a birodalmi csapatok bevonultak Csehszlovákiába, majd megpróbáltak a britekkel és szovjetekkel egy szövetséget tető alá hozni. [1]

Ennek eredményeként írta alá Vjacseszlav Mihajlovics Molotov szovjet és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter a német–szovjet megnemtámadási szerződést Moszkvában, 1939. augusztus 23-án. A Molotov-Ribbentrop paktum néven elhíresült szerződés nyilvános része egymás kölcsönös tiszteletben tartásának és meg nem támadásának szándéka mellett rögzítette, hogy amennyiben valamelyik fél harmadik féllel háborúba lép, a másik fél semleges marad. A szerződés titkos záradéka rögzítette a szerződő felek között Európa északkeleti és déli részeinek érdekszférák szerinti felosztását. A német fél pedig lemondott Besszarábiáról, pontosabban nem tartott igényt rá. A balti államokat és Finnországot Litvánia kivételével, mint szovjet érdekszférát rögzítették. [2] [3]

Ezután a német külpolitika célja az I. világháború után elvesztett területek visszaszerzése volt. Hitlert nagyon felbátorították a Rajna- vidéken, Ausztriában és Csehszlovákiában elért sikerek, de tisztában volt azzal, hogy Lengyelország felett nem győzedelmeskedhet a Wehrmacht nélkül – a "Fall Gelb" (a franciaországi hadjárat) fedőnevű terv már készen állt, a Molotov-Ribbentrop paktum pedig védelmet nyújtott egy kétfrontos háború ellen. Az invázió kezdeteként Hitler 1939. szeptember 1-jét, azon belül is a hajnali 4:45-ös időt jelölte meg. [2]

Kezdetét vette a második világháború. Németország első villámháborúja szeptember 29-én, Lengyelország kapitulációjával ért véget. A gyors német siker sokkolta a világot, s megmutatta a páncélos egységek progresszív alkalmazásának előnyeit. A német jelentések viszont paradox módon, inkább a tradicionális gyalogosütközetek jelentőségét emelték ki a harcok elemzésekor. [2]

A II. világháború idején Ribbentrop szorosan együttműködött az SS-el. Ennek köszönhetően tudták többek között megakadályozni Magyarország háborúból történő kiugrását, valamint elérni Horthy Miklós kormányzó lemondatását.

A világháború befejeztével Ribbentroppal együtt számos állami tisztségviselőt állítottak törvényszéki bíróság elé Nürnbergben. A történelemben ez volt az első alkalom, amikor politikusokat, állami vezetőket nemzetközi bíróság elé állítottak. Ebben a perben az egész német állami struktúrát képviselték a vádlottak – a katonasággal és a rendőrséggel együtt. Az első ülést 1945. október 18-án tartották Berlinben, majd november 20-tól Lord Geoffrey Lawrence elnökletével Nürnbergben folytatódott a per. [2]

1946. október 1-jéig, az ítélethirdetésig 236 tanút hallgattak meg, negyedmillió írásbeli tanúvallomást használtak fel és egy tizenötezer oldalas jegyzőkönyvet készítettek. A per során fontos párt- és rendvédelmi intézményeket (Gestapo, SD, SS) nyilvánítottak bűnszervezetté. [3]

A vádirat az alábbi főbb vádakat tartalmazta: béke elleni bűncselekmény, emberiesség elleni bűncselekmény, háborús bűncselekmény, végül összeesküvés az előző 3 bűncselekmény elkövetésére. [3]

12 vádlottat, köztük Ribbentropot is halára ítéltek. A néhai külügyminisztert 1946. október 16-án Nürnbergben felakasztották. Holttestét Dachauban hamvasztották el. [3]

Forrás:

[1] http://de.wikipedia.org/wiki/Joachim_von_Ribbentrop
[2] http://www.shift.sk/military/test_page_10/lengyel.html
[3] http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%BCrnbergi_per