|
Regnálása a magyar történelem egyik legnevezetesebb időszaka. Nemcsak azért, mert András igen energikus külpolitikájában az egész Balkán-félszigetet behálózta, és több szomszédos területet is meghódított, hanem azért is mert a belpolitikában olyan bullát adott ki, amely kisebb-nagyobb változtatásokkal egészen 1949-ig fennmaradt.
III. Béla és Châtillon Anna gyermekeként született 1177-ben. Másodszülött fiúként nem András kapta a magyar trónt, de atyja 1188-ban Halics trónjára segítette. 1190-ben elűzték a trónról, ezért újra a magyar udvarban élt. Apja halála után Imre lett Magyarország királya, akire 1197-ben a hatalomból kimaradt herceg rátámadt a szlavóniai Macsek városánál, és a hatalom megosztását követelte tőle. A király átengedte testvérének a dalmát-horvát hercegi címet. 1198. március 31-én a támadó szerbeket András visszaverte, s ellentámadásba ment át. Elfoglalta Ráma és Hum vidékét, és felvette a Hum és Ráma hercege címet is. Területein úgy uralkodott, mint bátyja az egész országon.
1205. május 29-én trónra lépett II. András magyar király.
1205-ben II. András beavatkozott a halicsi belviszályokba, s felvette a Halics, és a vele 1199-ben egyesített Lodoméria királya címet. Ettől kezdve II. András gyakran vezetett többnyire sikertelen hadjáratokat Halicsba.
1206. június 7-én III. Ince pápa felszólította a magyar egyházi és világi előkelőket, hogy valljanak hűséget II. András születendő fiának. 1207-ben II. András ciszterci apátságot alapított a szlavóniai Topuszkón, s a monostornak adta a Gora ispánság csaknem egész területét. 1208-ban összeíratta a lébényi bencés monostor javait. [1]
1208 körül II. András új intézkedésekkel változtatta meg a királyi hatalom birtokpolitikáját.
1210-ben előkelők egy csoportja III. Béla öccsének, a Bizáncba száműzött Géza hercegnek fiait akarta trónkövetelőként felléptetni II. András ellen, de tervük meghiúsult.
1211-ben II. András a délkelet-erdélyi Barcaságban telepítette le a Német Lovagrendet.
1213. szeptember 28-án a halicsi hadjáratra indult II. András távollétében előkelők egy csoportja meggyilkolta a zsarnokoskodó Gertrúd királynét, akit a pilisi ciszterci kolostorban temettek el.
1214-ben II. András az arisztokraták egy csoportjának nyomására megkoronáztatta idősebb fiát, a kiskorú Béla herceget. II. András meghódította Halicsot ifjabb fia, Kálmán herceg számára, akit pápai jóváhagyással akart halicsi királlyá koronáztatni.
1215-ben II. András feleségül vette Jolántát, Courtenay Péter auxerre-i és namuri gróf lányát, a francia király és a latin császár rokonát.
1217 és 1218 között egyházi és világ előkelők kíséretében keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre.
1219 és 1221 között kiegyezett a Halicsban is uralkodó novgorodi fejedelemmel, aki erre szabadon engedte a királyi címét élete végéig viselő Kálmán herceget.
1220-ban elrendelte az eladományozott udvarnokföldek visszavételét. II. András legidősebb fiára, Béla hercegre bízta Szlavónia és Horvátország kormányzását.
1221 során elrendelte a jogtalanul elfoglalt királyi birtokok visszavételét.
1222 elején megerősítette az egyháziakat megillető kiváltságokat. 1222. májusában II. András kiadta az Aranybullát. [2]
Az Aranybulla főbb pontjai:
1. Évi törvénynap Fehérváron;
2. Szerviensek személyének és birtokainak védelme;
3. Szerviensek és az egyház adómentessége
4. Szerviensek birtokainak öröklését szabályozta
7. Szerviensek hadkötelezettségének szabályozása (csak védekezésnél)
11. Idegenek tisztségviselése (csak az országos tanács beleegyezésével)
15. Tilos a beszállásolás a szerviensekhez
16. Tilos a tisztségek öröklése
17. Szolgálattal szerzett birtok elidegeníthetetlen
18. Várjobbágyok és idegenek szabadságának rögzítése
20. Tized fizetése csak terményben
23. Pénzről: olyan legyen, mint III. Béla alatt és csak egyszer lehet évente rontani
24. Zsidók tisztségviselése tilos
26. Tilos idegennek földet adományozni
30. Tisztségek halmozása tilos (kivéve: király, királyné, nádor, bán)
Az Aranybulla rendelkezett egy ellenállási záradékkal, amely kikötötte, hogy amennyiben a király nem tartja be a lefektetett pontokat, akkor a felkelés ellene jogos. [3]
1224-ben II. András írásba foglalta az erdélyi szász telepesek kiváltságait.
1225 tavaszán II. András seregével kiűzte országából a Német Lovagrendet.
1226 augusztusában II. András Erdély élére állította Béla herceget, Szlavónia és Horvátország kormányzását pedig annak öccse, Kálmán vette át.
1226 végére II. András hadjárata nyomán legifjabb fia, a novgorodi fejedelem leányát feleségül vevő András herceg Halics trónjára ült.
1231 második felében II. András újabb halicsi hadjárata eredményeként ismét András herceg foglalta el a fejedelemség trónját. [2]
1231-ben a királyi hatalom gyengeségének következtében az egyház ki tudta kényszeríteni az Aranybulla megújítását. Ez az új változat megengedte a tized pénzbeli behajtását, s megváltoztatták az ellenállási záradékot is, miszerint az egyháznak is joga van a királyt kiközösíteni. Az egyház azonban nem elégedett meg az eredményekkel. Egyházi átokkal fenyegette az országot, így kizsarolta azt is, hogy II. András részt engedjen az egyháznak a sókereskedelemből is. Ezt 1233. augusztus 20-án a beregi egyezményben rögzítették. [3]
A szervienseket még az Aranybulla sem védte meg a földesurak önkényeskedéseitől, ezért más formában szervezkedtek jogaik érvényesítése érdekében. 1232-ben kérték a királyt levelükben, hogy szolgabírákat választhassanak maguk közül jogaik védelmére (zalai szerviensek levele, 1232). Ezek a bíróságok sokáig erőtlenek voltak, mégis innen számítjuk a nemesi vármegye megalakulását. [3]
1234. május 14-én II. András feleségül vette Beatrixot, egy itáliai őrgróf rokonát.
1234. júliusában János boszniai püspök a pápai legátustól kapott felhatalmazása alapján kiközösítette a beregi egyezmény végrehajtását elhanyagoló II. Andrást, udvarára pedig egyházi tilalmat mondott ki. 1234 őszén a trónkövetelő által ostromolt halicsi várban meghalt András herceg, II. András fia. A fejedelemségben ezzel véget ért a magyar uralom.
1235. május 27-én IX. Gergely pápa szentté avatta Erzsébetet (Árpádházi Szent Erzsébet), II. András leányát.
1235. szeptember 21-én meghalt II. András magyar király. Az egresi ciszterci monostorban temették el. [2]
Forrás:
[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/II._Andr%C3%A1s
[2] http://ehumana.hu/arpad/idorend/ido4.htm
[3] http://www.palya.hu/dolgozat/dolgozat.cfm?id=486
|
