|
I. Ulászló (lengyelül: Władysław III Warneńczyk) 1424. október 10-én született Krakkóban. Jagelló-házból származó magyar király, III. Ulászló néven pedig lengyel király. Apja II. Ulászló lengyel király, anyja pedig II. Ulászló negyedik felesége, Holszányi Zsófia volt. [1]
Apja Ulászló születése után, azonnal lépéseket tett fia trónöröklésének biztosítása érdekében. Ulászlót 1438 decemberében el is ismerték felnőtt uralkodónak. [1]
Magyarországon 1439. október 27-én meghalt Albert király, ami a nemzeti és az udvari csoportok között trónharchoz vezetett. A Habsburg-pártiak azt akarták, hogy Albert még meg sem született utódja, László kerüljön a magyar trónra, a Habsburg-ellenesek pedig úgy vélték, hogy az országot – a fenyegető török veszély miatt – nem lehet egy csecsemőre bízni, ezért Ulászló királlyá koronázását szorgalmazták. [1]
1440. január 1-jén a budai országgyűlés Ulászlót választotta magyar királlyá. A magyar történelemben ez volt az első alkalom, hogy a köznemességnek döntő szava volt a királyválasztásban. Ulászló királyságát feltételekhez kötötték: Ulászlónak a koronázás előtt köteleznie kellett magát arra, hogy visszaadja Magyarországnak a szepességi városokat, továbbá meg kellett ígérnie, hogy védelmezni fogja Magyarországot a töröktől, valamint feleségül veszi Erzsébet királynét is. [1]
Ulászló május közepén érkezett Budára. 1440. július 17-én királlyá koronázták, de titokban megkoronázták V. László Albert nevű fiát is. Az országnak tehát két koronás királya volt, ami hamarosan polgárháborúhoz vezetett. [1]
Az V. László és I. Ulászló hívei között zajló belháború 1440-ben kezdődött, s a gyakorlatban csak Ulászló halálával ért véget. A belháború egyetlen jelentős csatáját 1441. január elején Bátaszék mellett vívták, ahol a Hunyadi János vezette csapatok döntő győzelmet arattak Garai László serege felett. Ulászló hívei ezután kisebb ütközetekben fokozatosan visszaszorították a Habsburgbarát erőket. Mivel az elhúzódó harcok nem hoztak eredményt, a felek 1442. december 14-én békét kötöttek. [1]
A belháborúkban szerzett érdemei elismeréseként Ulászló 1440 végén erdélyi vajdává, temesi ispánná és Nándorfehérvár főkapitányává nevezte ki Hunyadi Jánost. [1]
1443 őszén Ulászló és Hunyadi együtt vezette azt a sikeres hadjáratot, amelyet a történetírás hosszú hadjáratnak nevez, s amelyben Szófiáig jutottak a győztes hadak. A jelentős győzelmek felébresztették a törökök elleni döntő csapás reményét. A II. Murád szultánnal 1444. június 12-én Drinápolyban kötött béke ellenére, az Ulászló és Hunyadi János vezette keresztény had 1444. szeptember 22-én támadást indított a törökök ellen. II. Murad azonban 1444. november 10-én a várnai csatában döntő vereséget mért a támadókra. A csatában életét vesztette Ulászló király is. [1]
Forrás:
[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/I._Ul%C3%A1szl%C3%B3
|
Ahogy közeledik a történelem érettségi, sokan döbbennek rá, hogy nem készültek fel eléggé az esszéírás feladatra. Módszertani útmutatónkban kitérünk a történet térbeli és időbeli elhelyezésére, a források elemzésére és az eseményeket alakító tényezőkre is.
