Arcok > Magyar uralkodók > I. József (1705 - 1711)


I. József I. József Bécsben született 1678. július 26-án, I. Lipót király és Pfalz-Neuburgi Eleonóra legidősebb fiaként. Salm herceg és Rummel pap nevelte fel. [1]

1687. december 9-én a kilencéves Józsefet Széchenyi György esztergomi érsek magyar királlyá koronázta. 1690-ben lett római király. [1]

1699-ben feleségül vette Braunschweigi Vilma Amália hercegnőt, akitől két leánygyermeke született: Mária Jozefa és Mária Amália főhercegnők. A Pragmatica Sanctio (e néven valamely nagy fontosságú államügynek végleges, a távoli jövőre kiható elintézését értették, mely azután mintegy megváltoztathatatlannak tekintetett) az ő trónöröklési jogaikat is biztosította. [1] [2]

József a spanyol örökösödési háború kitörése után nagy rajongással csatlakozott a háborút kedvelő franciaellenes csoporthoz, melynek legkiválóbb embere Savoyai Jenő herceg volt. 1702-ben már mint hadvezér vett részt Landau ostrománál. [1]

1705. május 5-én, I. Lipót király halála után József került a trónra. I. József változtatni kívánt mind a katonai, mind a polgári rendszeren; s szabályozni kívánta a német birodalom ügyeit is. 1706-ban megfosztotta címüktől a birodalom ellenségeivel szövetkező bajor és kölni fejedelmeket, mindez azonban az uratlanná vált Bajorország Ausztriához való csatolása, illetve a többi állam ellenállása miatt csak fél sikert hozott. Nem sokkal több eredményt hozott az a törekvése sem, hogy a német birodalmi gyűlés és a birodalmi törvényszék zűrzavaros működése rendeződjön. A római Szentszékkel szemben azonban több szerencséje volt, mivel a franciabarát IX. Kelemen pápával kitört viszályban (1706-1709) érvényesíteni tudta császári jogait. [1]

1701-ben Anglia, Hollandia (a tengeri hatalmak) és Lipót megegyeztek, hogy a spanyol trón vonatkozásában Károlyt fogják támogatni. Károly nem volt trónörökös az osztrák Habsburgoknál, ezért Anglia és Hollandia is elfogadta személyét. Megindult a háború, melynek harcai Spanyolország, Spanyol-Németalföld, a Német-római Birodalom és Észak-Itália földjén folytak. Savoyai Jenő betört Itáliába, s a harcok megindultak a Rajna mentén is. Az angolok Portugáliában szálltak partra, majd megegyeztek a portugálokkal, akik szintén a tengeri hatalmak mellé álltak. [3]

A fordulat 1704-ben következett be, Savoyai Jenő és John Churchill ugyanis súlyos vereséget mért a bajor és a francia hadseregre. 1706-ban Ramilliesnél a franciák ismét vereséget szenvedtek az angoloktól, Észak-Itáliát pedig Savoyai Jenő foglalta el a Habsburgok számára. Mivel XIV. Lajos francia király lemondott Észak-Itáliáról, 1707-ben a pápa kénytelen volt József testvérét, III. Károlyt mint Nápoly királyát elismerni. Az 1709-es osztrák-angol malplaquet-i győzelem után a franciákat Párizsig szorították vissza. [1] [3]

Ezzel párhuzamosan folyt Magyarországon II. Rákóczi Ferenc felkelése is, amely a magyar nemesség háttérbe szorítása, s a megemelt adóterhek ellenében tört ki. A felkelést XIV. Lajos francia király pénzzel is támogatta. 1703-ban az elégedetlen parasztok, a szélnek eresztett végvári ka¬tonák, valamint Thököly bujdosó kurucai a Tiszaháton felkeltek a Habsburg kormányzat ellen, s mozgalmuk vezetésére hazahívták a Lengyelországba me¬nekült II. Rákóczi Ferencet is. “Cum Deo pro patria et libertate – Istennel a hazáért és a szabadságért”, állt a felkelők zászlaján. [4]

A felkelőkhöz egyre nagyobb számban csatla¬koztak nemesek, sőt arisztokraták is. A kuruc sereg az első években – midőn a császári erők zöme a spanyol örökösödési háborúban volt lekötve – sike¬reket aratott, s ellenőrzése alá vonta az ország területének nagy részét. A felkelők 1705-ben Szécsénybe összehívott országgyűlésén rendi szövetséget, úgynevezett konföderációt hoztak létre, Rákóczit pedig vezérlő fejedelemmé választották. [4]

1707-ben az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trón¬fosztását. A kuruc sereg zömét a bujdosókból, parasztokból összeverődött, kiképzetlen, rosszul felszerelt irreguláris csapatok alkották, amelyek időn¬ként bravúros rajtaütéseket hajtottak végre, de gyakorlatilag egyetlen na¬gyobb ütközetet sem tudtak megnyerni. Rákóczi 1703-ban a harcoló jobbá¬gyokat és családtagjaikat felmentette a földesúri szolgáltatások alól, majd 1708-ban a mindvégig kitartóknak a végleges hajdúszabadságot is megígérte, ezt viszont a nemesek, akiket az adózásra is rászorított, rossz néven vették. E társadalmi ellentétek bomlasztották a kuruc sereget, amely 1708-ban Tren¬csénnél, 1710-ben pedig Romhánynál szenvedett súlyos vereséget [4]

József seregeinek élére 1710. szeptemberben gróf Pálffy János horvát bán állt, aki a békepárti volt. [1]

I. József amnesztiát (kegyelmet) szándékozott adni, s megígérte a vallásszabadság és az alkotmány helyreállítását, a sérelmek orvoslását. A reménytelen¬né vált küzdelmet 1711-ben a Pálffy János királyi tábornok és Károlyi Sándor kuruc generális által megkötött szatmári béke zárta le Rákóczi akaratának ellenére, az egybegyűlt rendek beleegyezésével. I. József ígéretet tett az alkotmány visszaállítására, a vallásszabadság biztosítására és az országgyűlés mihamarabbi összehívására, illetve amnesztiát adott a szabadságharcban résztvevőknek, s egyúttal intézkedett a magyarokat sértő intézmények és méltóságok eltörléséről. Az ellenállás és a szabad királyválasztás jogát nem állították vissza, s külön magyar hadsereget sem hoztak létre. A jobbágyi sérelmeket nem rendezték, mindazonáltal a szatmári béke hatására Magyarország megmaradt rendi dualizmusban a királlyal, azaz megőrizhette viszonylagos függetlenségét. József ezt már nem érte meg. [1] [4]

1711. április 17-én Bécsben, himlőben meghalt I. József, aki korához képest felvilágosult és emberséges uralkodó volt. Visszaszorította a jezsuiták befolyását és könnyíteni igyekezett a jobbágyok sorsán. [1]

Mivel Józsefnek nem volt fia, a választófejedelmek öccsét, Károlyt választották császárrá (VI. Károly néven). Ez nem felelt meg a Habsburg Birodalommal szembenálló szövetségeseknek, akik mindeddig biztosítottnak látták, hogy a keleti és a nyugati Habsburg-területek továbbra is különválasztva maradnak. Károly a császárkoronázásra, német földre utazott Spanyolországból, s közben a harcoló felek béketárgyalásokba kezdtek (Utrecht, 1712). [1] [3]

Az utrechti béke (1713) értelmében Anjou Fülöp lett a spanyol király (V. Fülöp néven), megkapta a tengerentúli birtokokat is, de azzal a kikötéssel, hogy a spanyol és a francia Bourbonok birtokait soha nem szabad egyesíteni. Cserébe átengedték Angliának az amerikai gyarmatok egy részét és Gibraltárt, a rabszolga-kereskedelem monopóliumát. Az európai spanyol birtokok, azaz Spanyol-Németalföld, Nápoly, Milánó, Livorno, Szardínia és közel fél Itália VI. Károlynak jutott. Savoyai birtokba vette Szicíliát. Franciaország megtarthatta Strasbourgot és Elzászt, tehát nem kellett visszavonulniuk a Rajnától az 1648 előtti határok mögé. E békében ismerték el a brandenburgi választófejedelem királyi rangját is (a későbbi Porosz Királyság előzménye). [3]

Az utrechti béke csak Franciaország és a tengeri hatalmak között köttetett. Károly eleinte visszautasította a békekötést, de végül 1714-ben Rastattban ő is csatlakozott hozzá. [3]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/I._J%C3%B3zsef
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/Pragmatica_Sanctio
[3] http://hu.wikipedia.org/wiki/Spanyol_örökösödési_háború
[4] http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/torttud_magy/rakoczi-szabadsagharc.htm

Kapcsolódó olvasnivalók

A betyár Rózsa Sándor élete

Anyját Sánta Erzsébetnek hívták. Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Analfabéta volt, 23 éves korában nem bizonyított, tehénlopási váddal került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. 60 kitudódott bűnesete ismert.

Tengeralattjárók

A tengeralattjáró tartós víz alatti tevékenységre alkalmas hajó, amelyet elsősorban katonai feladatokra alkalmaznak. Léteznek kutatási és mentési feladatokra épített tengeralattjárók is. Jelentős számban az 1900-as évek elején jelentek meg kezdetben petróleum, vagy benzin, míg napjainkban döntően atommeghajtású formában.

Amit a Tátra hegységről tudni illik

A Tátra (szlovákul és lengyelül: Tatry) a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata Szlovákia (korábban történelmi Magyarország) és Lengyelország határán. Földrajzilag nem tekintik a Tátra részének az Alacsony-Tátrát (Nízke Tatry), amely a Tátrától délre fekszik. A két hegységcsoportot a Vág völgye választja el egymástól. A köznyelvben ugyanakkor gyakran az Alacsony-Tátrát is beleértik a Tátra fogalmába.

Kapcsolódó doksik

Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!