1942. október 19-én régi nemesi család leszármazottjaként született Budapesten. Apja, Medgyessy Béla aljegyző volt a kolozsvári vármegyeházán, majd Észak-Erdély visszacsatolását követően Budapesten kapott munkát. Édesanyja Szolga Ibolya, anyai ágon erdélyi orvosok és református lelkészek leszármazottja. Folyékonyan beszél franciául és románul, ért angolul és oroszul. [1][3][4]
Egyetemi tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (jelenleg Budapesti Corvinus Egyetem) elméleti politikai gazdaságtan szakon folytatta, itt 1966-ban szerzett diplomát, majd később doktori címet. [3]
Szakmai pályafutását a Pénzügyminisztériumban kezdte és ott dolgozott különböző beosztásokban 1966 és 1986 között. 1973-tól a Nemzetközi Állami Pénzügyi Intézet igazgatósági tagja volt. [1][4]
Karrierje 1982-től vett nagyobb lendületet: 1982-től 1986-ig pénzügyminiszter-helyettesként, majd 1986 és 1987 között pénzügyminiszterként vette ki részét a politikai életből, a Lázár- és a Grósz-kormányban. 1987-ben a Németh-kormány megbízta a minisztertanács gazdasági ügyekkel foglalkozó elnökhelyettesi posztjának betöltésére, ahol feladata a gazdasági liberalizáció folyamatának koordinálása, a társasági törvény előkészítése volt, ami a privatizáció alapjait teremtette meg. Miniszterelnök-helyettesi tisztségét 1990-ig töltötte be. 1987-ben lett pénzügyminiszter, vagyis akkor, amikor kezdetét vette a bankreform: a kétszintű bankrendszer bevezetése. 1987 végén ő terjesztette az Országgyűlés elé a nyugat-európai rendszerekhez hasonlító új adórendszert, amely a piacgazdaság egyik fontos mérföldköve volt. 1987-ben belépett az MSZMP Központi Bizottságába, ahol egészen 1989-ig tag volt. Az MSZMP 1989-es megszűnését követően nem lépett be a jogutód MSZP-be. [1][4]
A rendszerváltás után egy időre visszavonult a politikától és egy francia magánbank, a BNP Paribas Bank Részvénytársaságnál (francia érdekeltségű befektető-tanácsadó vállalkozás) helyezkedett el. A társaság elnök-vezérigazgatói posztját 1990-től 1994-ig töltötte be. A Paribas után a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt.-nél (MFB) találta meg a helyét, ahol vezérigazgatóként tevékenykedett. 1996. február 29-én, Bokros Lajos pénzügyminiszter távozása után a köztársasági elnök őt nevezte ki, ezzel a Horn-kormány harmadik pénzügyminisztere lett. A gazdaság megerősítése mellett fő törekvése a fenntartható gazdasági növekedés elindítása, az infláció mérséklése és az államháztartás reformjának elindítása volt. Ő terjesztette a parlament elé az európai szerkezetű nyugdíjreformot. Terminusa lejártát követően, az MSZP számára vereséggel záruló 1998-as országgyűlési választások után az Inter-Európa Bank Rt. igazgatóságának elnöke és az Atlasz Biztosító Rt. alelnöke volt 2001-ig. 1973-tól tizenöt éven keresztül tanított a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. [1][4]
Bár nem volt párttag, az MSZP, belső megosztottságának eredményeként őt tette meg 2001-ben miniszterelnök-jelöltjének. 2002-ben az MSZP a „Jóléti rendszerváltás” programjával, meglehetősen szoros versenyben nyerte meg az országgyűlési választásokat. Ezt követően Medgyessy Péter vezetésévél megalakult az MSZP-SZDSZ koalíciós kormány. [1]
Medgyessy hatalomra kerülése után pár héttel, 2002. június 18-án, a Magyar Nemzetben megjelenő cikk és egy bizonyos III/II-es, D-209-es kódszámú ügynök SZT-tiszti lapja bebizonyította, hogy a „szigorúan titkos tiszt” valójában az akkori miniszterelnök volt. Medgyessy először cáfolta a róla megjelent adatok hiteleségét, később azonban elismerte titkosszolgálati múltját. Nyilatkozatában kijelentette, hogy csak kémelhárító volt a gazdasági hírszerzés területén 1977 és 1982 között, és legfőképpen a haza szolgálata motiválta. 2002-es botrány után több dokumentum is előkerült e témában, amelyek a titkosszolgálatok kapcsolatait taglalták a Kádár-rendszerben. Ezek alapján többen vádolták meg azzal, hogy ügynökként a Szovjetunió számára jelentett munkatársairól; ő maga ezt több nyilatkozatában tagadta. [1]
A Magyar Nemzet információi szerint a kormányfő szigorúan titkos tiszti múltja nem volt ismeretlen a szocialista párt felső vezetői előtt. Erről jelölését megelőzően komoly vita bontakozott ki a párt vezetésében, de végül úgy döntöttek, hogy Medgyessy vezetésével indulnak a választáson. [7]
Az SZDSZ a botrány kirobbanásakor a miniszter lemondását követelte, másnap azonban a párt vezetői meggyőzték a frakciót Medgyessy támogatásáról. Kis János, az SZDSZ korábbi elnöke azonban ezt a döntést erősen kritizálta, és morális érvekre hivatkozva lemondásra szólította fel a miniszterelnököt. [1]
Többek véleménye szerint az ügynökbotrányt végül sikeresen vészelte át, hiszen a száznapos programmal nagy népszerűséget szerzett, ráadásul még két év telt el lemondásáig, ami nem közvetlen módon kapcsolódik a múltjához. [1]
Medgyessy ezt követően a választási ígéretek betartását helyezte politizálásának előterébe. Kormánya 2002-ben hirdette meg a későbbiekben katasztrofális gazdasági következményekkel járó „Száznapos program” nevet kapó jóléti reformintézkedést, amely átlagosan 50 százalékos béremelést jelentett a közszférában dolgozóknak, a nyugdíjasoknak pedig egyszeri 19 000 forintos juttatást. Továbbá megemelték a legalacsonyabb nyugdíjakat, és az egyetemi ösztöndíjakat is. Ezen intézkedések összesen 190 milliárd forintba kerültek az adófizető polgároknak, Medgyessy Péter népszerűségi indexe viszont ekkor volt a legmagasabb. Az első programcsomag sikerességének hatására egy második száznapos program indításáról döntöttek, amely hasonló jóléti intézkedéseket tartalmazott. [1]
Utólag a liberális beállítottságú közgazdászok Medgyessy osztogató politikájának következményeként tekintenek a gazdasági mutatók romlására és így Magyarország az euró-övezethez való csatlakozástól való időbeli eltávolodására is, amelynek céldátumát az Orbán-kormány idején – a 2001-es stabil gazdasági környezetet alapul véve – 2008-ban jelölték meg. [1]
Miniszterelnöksége alatt tartották a Magyarország EU tagságáról szóló népszavazást 2003. április 12-én (Részvételi arány: 45,62%, Igenek aránya: 83,76%), illetve maga a csatlakozás is erre az időszakra esett (2004. május 1.). [1][2]
Medgyessy számos kongresszuson tartott rendszeresen előadást, így a davosi World Economic Forum-on, Salzburgban, St. Gallenben, Genfben, Bécsben, Párizsban. Számos nemzetközileg is elismert cikke jelent meg gazdasági és pénzügyi szaklapokban, többek között foglalkozott költségvetési és árfolyam-politikával, valamint a monetáris rendszerrel. Korábban az International Institute of Public Finance (Saarbrücken) Igazgatótanácsának tagjaként, majd a Magyar Bankszövetség elnökségi tagjaként és a davosi World Economic Forum 20 tagú tanácsadó testületének tagjaként tevékenykedett. [4]
1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a Csillaggal, majd 2000-ben Franciaország legmagasabb állami kitüntetését, a Becsületrend lovagi fokozatát vehette át. 2004. február 24-én Jacques Chirac francia köztársasági elnök Budapesten a Francia Becsületrend Főtiszti Fokozatával tüntette ki és ismerte el a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséért végzett munkásságát. [4]
A 2004. június 13-án megtartott Európai parlamenti választásokon Medgyessy és pártja, a száznapos programnak köszönhetően meglehetősen gyengén szerepelt (34,3% a Fidesz 47,4%-ával szemben), ezért a párt vezetői úgy gondolták, hogy Medgyessyvel nem tudnak újra választást nyerni Orbán Viktorral és a Fidesszel szemben. A céltudatos Gyurcsány Ferenc – akkori sportminiszter – viszont ezalatt kialakította magáról azt a képet, hogy igazi baloldali politikusként komoly elképzelései vannak Magyarország ideális jövőképéről és alkalmas a miniszterelnöki poszt betöltésére. Nyíltan mutatkozott a Medgyessyvel szembeni alternatívának. A tisztségét vesztett Medgyessy leváltotta volna az akkori gazdasági minisztert, Csillag Istvánt, de ezért a koalíciós partner, az SZDSZ Medgyessy leváltására bizalmatlansági indítványt akart benyújtani, amit a volt miniszterelnök lemondásával megelőzött. [1][2][5]
A kormányfő lemondását megelőző napokban a szabaddemokraták és Medgyessy között kifejezetten ellenséges hangú vita folyt. A miniszterelnök az SZDSZ-t korrupciós ügyekkel hozta kapcsolatba, és Csillag István, akkori SZDSZ-es gazdasági miniszter leváltását javasolta. Az MSZP felső pártvezetése ekkor titkos tárgyalásokat kezdett leváltásáról az SZDSZ-szel, aki ezt egyértelműen támogatta. [1]
Mérlegelve a politikusok nyomását, illetve az "egyszerű emberek véleménynyilvánítását" úgy döntött, hogy lemond hivataláról. 2004. augusztus 19-én bejelentette lemondását, majd augusztus 25-én be is nyújtotta az ehhez szükséges iratokat, így ettől kezdve ügyvezető kormányfőként tevékenykedett 2004. szeptember 29-ig. A média és a polgárok nagy része ezt kormányválságként, lemondását pedig bukásként értékelte. [1][6]
Az MSZP vezetői, elsősorban Kovács László pártelnök Kiss Pétert látta volna legszívesebben a miniszterelnöki székben, de a pártkongresszuson a küldöttek végül a magáról kedvező képet kialakító Gyurcsány mögé álltak, aki a szabaddemokraták bizalmát is élvezte. [1]
Medgyessy lemondása után pár hónappal, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök – amerikai minta alapján – felkérte Medgyessyt Magyarország utazó nagykövetének. Ilyen minőségében, hivatalosan összesen 44 látogatást tett különböző országokban. Feladata az volt, hogy nemzetközi konferenciákon és személyes találkozókon lobbizzon Magyarország érdekeiért, győzzön meg külföldi üzletembereket arról, hogy érdemes Magyarországon befektetni. [1]
Gyurcsány Ferenc 2008. május 31-i hatállyal menesztette nagyköveti tisztségéből a számára súlyos vereséggel záruló Szociális Népszavazás után (2008. március 9.). Döntését a kormányfő nem indokolta, azonban tény, hogy a nagykövet több aktuálpolitikai kérdésben is állást foglalt, bírálva a miniszterelnököt. [1]
Felesége Csaplár Katalin, két gyermeke (fia, Gergely és leánya, Ildikó) az előző házasságából származik. Nevelt lánya, Tornóczky Anita, feleségének első házasságából származik. [1]
1942. október 19-én régi nemesi család leszármazottjaként született Budapesten. Apja, Medgyessy Béla aljegyző volt a kolozsvári vármegyeházán, majd Észak-Erdély visszacsatolását követően Budapesten kapott munkát. Édesanyja Szolga Ibolya, anyai ágon erdélyi orvosok és református lelkészek leszármazottja. Folyékonyan beszél franciául és románul, ért angolul és oroszul. [1][3][4]
