Francia költő
1854. október 20-án született Charleville-ben.
Tízéves volt, amikor katonatiszt apja elhagyta családját, s Rimbaud ettől kezdve anyjával és nővérével élt szülővárosában, ahol iskoláit végezte, s ahová későbbi kalandozásai során is vissza-visszatért.
A kisvárosi koraérett diák hibátlan latin nyelvű versekkel kápráztatta el tanárait. 1869-ben már franciául írta első remekeit: az Ofélia, az Élmény egy felnőtt költőnek is dicséretére vált volna. 1870-ben a porosz-francia háború hírére, talán a kaland kedvéért, Párizsba szökött. Potyautas, tartozott a vasútnak a jegy árával. A börtönből riadt levelet írt tanárának, az szabadította ki. de alighogy hazatért, máris megszökött. Brüsszelig jutott. Csavargás közben újabb nagyszerű versek születtek: Kóborlásaim, A Zöld Hordóban, A völgyben egy katona fekszik.
Nyugtalansága állandósult: 1871 februárjában megint két hetet tölt Párizsban ekkor még csak éhezett, csavargott, de ősszel már befogadta az irodalom: Verlaine hívására ment a fővárosba, akinek már egy korszakzáró nagy alkotással, A részeg hajó című költeményével mutatkozott be. Színre lépett az irodalmi életben: ekkor jelent meg először folyóiratban, s ez évben írta meg szonettjeinek jelentős részét. A költő világszemléletének, költészetfelfogásának alakulásában igen jelentős volt ez az esztendő: nagy hatást tett rá a Kommün, a francia szocialisták műveit olvasta, kommunista alkotmánytervezetet készített. Az evangéliumi forradalom eljövetelét várta: „Mikor mehetünk már, partokon és hegyeken túl, köszönteni az új munka születését, az új tudásét, a zsarnokok és démonok futását, a babona végét, s imádni - elsőként - a földre szállt karácsonyt!” Másfelől pedig ekkor írta azt a két híres levelét, amelyek már a posztumusz Színvázlatok (1887) poétikáját előlegezik, az ún. „látnok-elméletet” fogalmazzák meg, mely a következő két évben vált költői gyakorlattá.
Az 1871 őszétől 1873 nyaráig terjedő időszak egyébként a Verlaine-nel való zűrzavaros barátság jegyében telt, amelynek színtere váltakozva Párizs, Brüsszel, London, s amelynek egy pisztolylövés vetett véget: Rimbaud megsebesült, Verlaine-t kétévi börtönre ítélték. 1873 végén nyomatta ki Rimbaud utolsó művét, az Egy évad a pokolbant.
1874-ben kezdődött Rimbaud haláláig tartó kalandozásainak sora. Egy évet Angliában töltött, majd Németországban, Olaszországban járt, jelentkezett a holland gyarmati hadseregbe, de rövidesen megszökött; egy cirkusszal bejárta Dániát; Svédországot, azután Ciprusra, onnan Egyiptomba, majd egy kereskedelmi cég alkalmazottjaként Abesszíniába került. Nagy felfedező utakat tett Afrikában, expedíciókat vezetett, fegyverkereskedelemmel is foglalkozott. Ismeretlen vidékeket fedezett fel, beszámolókat küldött a Francia Földrajzi Társaságnak. Itt, a trópusokon 1891 februárjában támadta meg az a betegség, mely hosszas szenvedés után életét követelte: jobb lábát amputálták, de ez sem segített, miután még egyszer hazatért családjához.
37 éves korában, egy marseille-i kórházban halt meg 1891. november 10-én. Húgától úgy tudjuk, hogy halálos ágyán megtért.
Rimbaud démonikus lázadó; semmilyen kötöttséget nem visel el. Négyéves pályafutása alatt végigjárja a költészet egész fejlődéstörténetét, a népdalszerűen egyszerű versektől a legbonyolultabb formákig, majd ezek széttörésével egy új költői nyelv teremtéséig. Előfutára szinte minden avantgárd irányzatnak; ő kísérelte meg először a tudattalan világ rezdüléseinek művészi kifejezését, racionálisan meg nem közelíthető szimbolizmussal, a Látnok-levelek-től kezdve a látomás teljes felszabadításának programjával („Én - az mindig valaki más”).
Rimbaud minden idők költészetének egyedülálló csodagyermeke, szinte egész életművét mindössze négy év alatt, 15-19 éves korában alkotta meg. A gyermek költő pályája néhány nagy lélegzetű költeménnyel indul, mint a Napfény és hús vagy A kovács; kamaszos hév s az iskolai retorika hatása érződik e darabokon, amelyeket még csak az egész költeményen átívelő hatalmas lendület tart össze. Már itt találunk azonban egy-egy rövidebb, könnyedébb hangvételű kis remeket, amilyen pl. Az első este.
Szonettek sora következik ezután, a tömör kifejezés, szigorú komponálás iskolája, s most már egymást érik a valódi remekművek: A Zöld Hordóban, Kóborlásaim stb. A kezdeti, áradó formákban megnyilvánult lendület itt belsővé válik, egyfajta vagabundus életérzéssé; emellett továbbra is megmarad a már korábban is meglevő ironikus-szatirikus hangnem, pl. A kuksolók, s egyre fokozódik a költő szociális érzékenysége, ami azután a ’szonettkorszak’ után, a Kommün időszakának verseiben teljesedik ki legjobban: Párizsi csatadal, Jeanne-Marie keze. A költő várakozásai azonban csalódásba torkollnak: mégsem jön el az a materialista jövő, amelyben, mint írta, „a Költészet többé nem a Cselekvés ütemére fog járni; hanem előtte”.
A részeg hajó1871 keletkezéstörténetéről sokat tudunk. Verlaine hívta Párizsba, s ő mindenesetre írt egy verset a ’párizsiaknak’. Az elutazás előtti napon a költeményt felolvasta iskolatársának, Ernest Delahaye-nek. „Megjósoltam neki, hogy a legfényesebb neveket is el fogja homályosítani, de ő szomorú volt és gondterhelt.” „Mihez kezdek én ott?... Nem tudok viselkedni, nem tudok beszélni... Ó, ami a gondolkodást illeti, senkitől se félek.” „Benne van az egész tenger!” - mondta rajongva Verlaine, mikor elolvasta a verset. Mégis egy évtizednél hosszabb idő kellett hozzá, hogy A részeg hajó előbb egy folyóiratban, majd Verlaine Az elátkozott költők című antológiájában megjelenjen. „A mágikus költő a ragyogó erő birodalmába vezet” - mondta ugyancsak Verlaine. „A legszebb vers, amit a tengerről valaha is írtak” - lelkesedett érte Duhamel. Pedig a francia líra már akkor sem szűkölködött káprázatos tengerleírásokban. Elég csak Hugót, Lautréamont-t említeni. A részeg hajó értelmezői nem győztek csodálkozni, hogy mikor a költő ezt a nagy versét írta, még nem látta a tengert. A lehetséges ihlető forrásként a legkülönbözőbb élményeket és műveket említik: a Charleville környéki nagy tavaszi és őszi árvizeket, az Iliász és az Aeneis tengerleírásait, egy képes magazin beszámolóját, Verne ifjúsági regényét, Victor Hugo A tenger munkásai című regényének leírásait, Gautier vagy Baudelaire (Az utazás) költeményeit.
Rimbaud-nak nyilván eszébe sem jutott, hogy lefordítható allegóriát írjon. Olvashatjuk a verset csak az első jelentésére figyelve. A tenger, a beláthatatlan, új s új alakot mutató távolok, az ismeretlen tájak lenyűgöző megjelenítésének. De kihallhatjuk belőle a gyötrelmesen gyönyörű szabadság mámorító hívását is. És tekinthetjük önvallomásnak, önarcképnek is. „Nem Rimbaud-e ez a mindent, magát a mindenséget szomjazó, az Európától megcsömörlött, de a vad kalandokkal is eltelő, már csak szétrepedni, már csak elsüllyedni vágyó hajó? Valaki azt írja, hogy Rimbaud a ”folyton gazdagodó és táguló jelkép segítségével próféta módjára hirdeti meg legendáját és patetikus végzetét: mindent látni, mindent átérezni, mindent fenékig üríteni, mindent megtapasztalni és mindent elmondani.„ (Lator László)
Néhány kíméletlen antiklerikális vers múltán A részeg hajóval lezárul Rimbaud költészetének első nagy szakasza, s rövid átmenet után, amit a kötött formák tudatos lebontása jellemez, a Színvázlatok prózakölteményeinek időszaka következik.
A Színvázlatok (Illuminations) sokértelmű, a síkok között villódzó prózaverseiben a konkrét vonatkozások szinte teljesen eltűnnek - reprodukálhatatlan, elvont látomások keletkeznek. Új poétikáját Rimbaud maga így jellemzi: ”látnokká kell tennünk magunkat„. A darabokra hullott világ egységének belülről, látomásos formában való rekonstrukcióját kísérlik meg e költemények. Értelmezésük sok vitát kavart, kik vallásos misztikumot, kik impresszionisztikus valóságábrázolást látnak bennük; Rimbaud mindenesetre általuk vált nemcsak a szürrealisták, de az egész modern francia költészet legnagyobb és legközvetlenebb előfutárává.
A magánhangzók szonettje 1871 - a szonett szűk terébe zárva - a látnok-ars poetica legteljesebb költői megvalósítása. ”A Költő azzal válik látnokká, hogy hosszú, roppant, meggondolt munkával összezavarja összes érzékeit. A szeretet, szenvedés és őrület minden formáját; megkeresi önmagát, kimér magából minden mérget, és csak a sűrített lényegét tartja meg magának. Kimondhatatlan szenvedés, amelyben szüksége van minden elképzelhető hitre, emberfeletti erőre, amelyben nagy beteggé, nagy bűnössé, nagy átkozottá válik - s a legfőbb dolgok Tudójává! - Mert elérkezik az ismeretlenhez!„ Az érzékek összezavarása a Magánhangzók (eredeti francia cím) esetében a hallás és a látás (a hallott hang és a látott szín) összecsúszását jelentheti.
A magánhangzók szonettje 1871 arról tanúskodik, hogy a nyelv, a beszéd válságát a költészet előbb érzékeli, mint a filozófia. A bölcselettörténetben csak a XX. század első felétől válik a filozófia elsődleges tárgyává a nyelv (Bécsi kör, Wittgenstein, Heidegger). A nyelvproblémát előlegezi, veti föl Rimbaud is. Részint azt, hogy a szavaknak, hangoknak nem jelentése van, hanem asszociációs bázisa, másrészt előlegezi azt a wittgensteini gondolatot, mely szerint ”létem, tudatom határa nyelvem határával azonos„. Rimbaud ugyanakkor hisz abban, hogy a szó összetevőinek analízise elvezet a szó megértéséig. Ez az elemzés pedig elvezet a világ legbenső titkainak értelméhez, s fölfedi a teremtő ige titkát. Hiszen János evangéliuma szerint: ”Kezdetben volt az ige...„ A vers íve az alfától az ómegáig tart, azaz a kezdettől a végig, mely egyúttal Jézus attribútuma is. A vizsgálódás másik szinten az infernálistól, a Legyek Urától (sátán) tart a szakrális felé, s belefut a végítélet csöndjébe, minden szó forrásába.
Végül az Egy évad a pokolban mintegy Rimbaud egész addigi életének, költészetének nagyszerű összefoglalása, s egyszersmind búcsú a költészettől. Utolsó dalaiban, a ciklus betétverseiben már egy véglegesen bezárult világot sejtünk. S egyszersmind valami végső, áttetsző egyszerűséget. ”A gyöngédség, az igazi lágyság, a már szinte megfoghatatlanul törékeny és hajlékony báj csodáit valósította meg„ - mondta róluk Verlaine. ”De a költő eltűnt„ - teszi hozzá. S csakugyan: mintha ezeket a dalokat már nem is valaki, hanem valami írná.
Rimbaud így jellemzi önmagát és költészetét utolsó nagy művében: ”Csöndeket, éjszakákat, írtam meg, lejegyeztem a kifejezhetetlent. Szédületeket rögzítettem... Hozzászoktam az egyszerű hallucinációkhoz: egy gyár helyén egész világosan egy mecsetet láttam, angyalok rezesbandáját, hajtókocsikat a mennybolt útjain, szalont a tó mélyén; szörnyetegeket, rejtelmeket; egy vaudeville-cím borzalmakat villantott föl előttem. Mágikus szofizmáimat azután szóhallucinációkkal fejeztem ki... Az őrületnek - annak, amelyet már zárt intézetbe csuknak - egyetlen szofizmáját sem felejtettem el: sorra el tudnám ismételni valamennyit, ismerem hozzá a módszert. Egészségem megrendült. Jött a rémület. Többnapos álomba zuhantam, s amikor fölébredtem, folytattam a legnyomasztóbb álmokat. Megértem a pusztulásra, s gyöngeségem veszedelmes úton elvezetett a világ szélére és Kimmeriának, az árnyak és örvények hazájának határára."
Kapcsolódó olvasnivalók
Milyen laptopot válasszunk tanuláshoz?
Milyen laptopot válasszunk tanuláshoz?
Napjainkban a legtöbb iskolai feladathoz előnyt jelent, ha van számítógépünk; bár tény, hogy kevés helyen számít alapkövetelménynek, hiszen eseti jelleggel a könyvtárban is el lehet boldogulni. A legolcsóbb elégséges megoldás egy használt asztali gép alkalmazása, hiszen 100.000 Ft alatt nagyon jó komplett gépeket lehet beszerezni, akár garanciával. Jelen cikkünkben mégis az általános célra alkalmasabb, könnyebben hordozható laptopokat vesszük górcső alá – figyelembe véve a tanulói pénztárca adottságait is.
A grúz - dél-oszétiai háborúA dél-oszétiai háború 2008 augusztusában kezdődött fegyveres konfliktus az egyik oldalon Grúzia, a másik oldalon Dél-Oszétia, Abházia és Oroszország között. Oroszország szerint Grúzia népirtást hajtott végre az oszétok ellen, ezért megtámadta a Dél-Oszétiát elfoglalni készülő grúz erőket, majd a támadást Oszétián kívül is folytatta. Grúzia szerint Dél-Oszétia megtámadására a már korábban megindult orosz csapatmozgások miatt volt szükség.
A Desert EagleA Desert Eagle, úgy is ismert mint Magnum Eagle egy öntöltő pisztoly, amelyet az amerikai Magnum Research Inc. és az Israel Military Industries Ltd. fejlesztett ki. Eredetileg csak egyetlen .357 Magnum kaliberű változat volt kapható, de mára a fegyver jellegzetessége lett, hogy különösen sok változata van.
Rimbaud, Arthur kortársai:
- Bulgakov, Mihail Afanaszjevics
- Csehov, Anton Pavlovics
- Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics
- Flaubert, Gustave
- Gorkij, Makszim
- Hugo, Victor
- Ibsen, Henrik
- Tolsztoj, Lev Nyikolajevics
- Verlaine, Paul
Értékelések
Nincs még értékelés. Legyél Te az első!
Megmutatjuk, hogyan lehet hatékonyan tanulni az iskolában, illetve otthon. Áttekintjük, hogy milyen a jó jegyzet tartalmi, terjedelmi és formai szempontok szerint egyaránt. Végül pedig tippeket adunk a vizsga előtti tanulással kapcsolatban, hogy ne feltétlenül kelljen beleőszülni a felkészülésbe.
