Oktatás | Oktatáspolitika » Lanner Judit - Közoktatás a kilencvenes években

Lanner Judit - Közoktatás a kilencvenes években           3 kérdéskör: oktatás színvonala és eredményessége, a középiskolai továbbtanulás tendenciái és a pedagógus foglalkozás presztizse. Változások a kilencvenes években: irányításszabályozási keretek megváltozása, gazdasági recesszió és ingadozó demográfiai hullámok. 1990: önkormányzati tv. –> közoktatás decentralizációja, önk-i oktatási intézmények Gazdasági recesszió -> gyermeklétszám nagyfokú ingadozása, a kilencvenes évekre rohamosan elfogytak a gyerekek Sok kisiskola létesült, megjelentek a hat-, ill. nyolcosztályos ún szerkezetváltó gimnáziumok Az oktatás szerkezete megváltozott, az oktatás rendkívül színes, viszont kevésbé átlátható lett, az alap-, és a középfok, illetve a közép- és a felsőfok közötti átmenet elhalványult. Verseny alakult ki a tanulókét. Az 1992-es közalkalmazotti tv. Konzerválta a

viszonylag magas tanárlétszámot, amit csak a tanári bérek erős reálérték csökkenése mellett lehetett fenntartani, ami a tanári foglalkozás presztízsének romlásához vezetetett. Az oktatás értéke az utóbbi időben felértékelődött, az emberek elvárják, hogy az iskola színvonalasan, hatékonyan működjön, és gyakoriak az esélyegyenlőség mértékének javulását igénylő hangok is. Az iskolák tömkelegének kellett saját helyi pedagógiai programot gyártania, a tanárok mintegy 10-15%-a vett részt tananyagok és tankönyvek létrehozásában, másrészt viszont a helyi szinteken gyakran hiányzik a döntésekhez szükséges kompetencia. Az oktatás színvonala és eredményessége Ezek a fogalmak nehezen operacionalizálhatóak ill. mérhetők  tanulmányi eredmények, továbbtanulási arányok, közvélemény-kutatási adatok,hogy a lakosság mennyire elégedett Az oktatással való elégedettség A közoktatással való elégedettség évek

óta változatlan. 1995-1997 közt az elégedettségi rangsorban elfoglalt helye nőt, de azért mert más közszolgáltatásokkal lettek az emberek elégedetlenebbek. 1990-1995: javulás, ekkorra a főbb szerkezeti változások lezajlottak a közoktatásban. Utána némileg csökkent az elégedettség, de ennek ellenére is a megkérdezettek 1997-ben jobbnak tartották az oktatás színvonalát, mint 1990-ben. Az oktatás minősége, területi, kulturális egyenlőtlenségek A lakosság viszonylag elégedett a közoktatással. <–>1991-1995: a hídfeladatokat sikeresen megoldók átlagos aránya – különösen az olvasás-megértés területén- igen nagy arányban csökkent. 1995-1997 között megállt, valamelyest javult Minél kisebb egy település, annál gyengébbek az ott működő iskolák eredményei. A különböző településtípusok között amúgy is meglevő különbségek az elmúlt évek során folyamatosan növekedtek. (különösen az olvasási

teljesítményekben figyelhető meg) a kisebb városokban és falvakban a teljesítmények erősen továbbromlottak. -1- A teljesítmény erősen függ a családi háttértől is, az apa iskolai végzettségének függvényében vizsgálják. A társadalmi háttér és a tanulmányi eredmények között úgy tűnik Magyarországon a legerősebb a kapcsolat. A községi kisiskolák A községi kisiskolák azok amelyeket leginkább érint a minőségromlás problémája. 1-2 éven belül a kistelepülések iskolái tömegesen ellehetetlenülnek. A szakos oktatást szakképzett oktatóval való ellátottság mértéke a községekben érezhetően alacsonyabb, Budapesten majdnem 100%-os. Saját könyvtárral is elsősorban a fővárosi és városi iskolák rendelkeznek, a községekben már csak az iskolák körülbelül fele. A fajlagosok alakulása A fajlagosok olyan mutatók, mint az egy tanárra jutó tanuló vagy az egy csoportra jutó tanulók száma. A tanulólétszám

nemcsak a községekben csökkent. A tanárok száma 1987-ben még nőtt, majd ingadozott és 1995/96-ban jelentős mértékben csökkent. Az egy pedagógusra jutó tanulók aránya nagymértékben lecsökkent. Minden oktatási fokozatban alacsonyabb a tanuló/tanár arány Magyarországon, mint az OECD országokban. Az egy főre jutó pedagógusok száma és az egy osztályteremre jutó diákok száma csökkent és teljesítményromlás következett be. A fajlagosok és a továbbtanulási arány Magyarországon az, hogy kevés tanuló jut egy pedagógusra, nem feltétlenül eredményezte a tanulmányi teljesítmények javulását, sőt mintha éppen fordított lenne a kapcsolat. Míg a gimnáziumokban valóban igaz az , hogy minél kisebb csoportban tanulnak a diákok annál eredményesebben tanulnak tovább felsőfokon, addig az általános iskolákban éppen fordítva, minél kisebb egy csoport annál kisebb a középfokon való továbbtanulást aránya. A városi általános

iskolákban kisebb azon iskolák aránya, ahol a továbbtanulási arány átlagon (96%) aluli. Mind a városi, mind a községi iskolák esetében ott, ahol kisebb a továbbtanulási arány, kevesebb gyermek van egy csoportban, és az átlagosnál kevesebb pedagógus van az iskolában. A pedagógiai módszerek és a továbbtanulási arány Ezek az általános iskolák nem azért teljesítenek rosszul, mert túl kicsik, és ezért nem gazdaságos a fenntartásuk, hanem azért, mert itt a hátrányos helyzetűek aránya nagyobb. Valóban ezekben az iskolákban kissé magasabb a hátrányos helyzetű tanulók aránya. Nem mindegyik felzárkóztató program éri el a célját. Miközben a differenciált óraszervezés pozitívan hat a tanulók továbbtanulási arányára, addig a csoportos és egyéni korrepetálás nem befolyásolja, a korrekciós osztályokban és a cigányfelzárkóztató programokban részt vevők aránya pedig csökkentheti a továbbtanulási arányt. Tehát a

felzárkóztatás szegregációs technikái eredménytelenek. A roma gyerekek helyzete Az elmúlt években tovább nőtt a kizárólag vagy nagyobbrészt cigány tanulókat oktató intézmények száma. Változatlanul a napi gyakorlat része az egészséges cigány tanulók speciális osztályokba vagy iskolákba való átirányítása. Nem csökkent a pedagógiai értelemben indokolatlanul szervezett szegregált cigány osztályok száma sem. -2- Hátrányos megkülönböztetés fokozatai: csökkent értékű oktatás, elkülönítés, megszabadulás (kibuktatás, felmentés, speciális iskolába való átirányítás). Ezek mögött az a téves elképzelés áll, hogy a követelmények leszállításával megkönnyíthető a cigány tanulók előrejutása. A szegregált osztályok megszervezését általában a cigány tanulók integrációja elősegítésének szándéka vezérli. Az adatok nem igazolják azt a vélekedést sem, hogy a cigány osztályok tovább benntartják

az iskolában a cigány tanulókat. A roma lakosság iskolázottsága a 70-es évekhez képest ugyan javult, de lamaradásuk az össznépességhez viszonyítva nem csökkent. Differenciálódás, szelektivitás a közvélemény tükrében A differenciált pedagógiai módszerek a közvélemény türkében is népszerűek. A differenciált megoldás (az osztályon belüli csoportosítás) leginkább a diplomások és a fiatalok között népszerű. Az egyenlősdi hívei inkább a budapestiek, az idősebbek és kevésbé iskolázottak közül kerülnek ki. Növekszik azok aránya is, akik azt várják, hogy a közoktatásban jobban érvényesüljön az esélyegyenlőség kívánalma. Növekszik azok aránya is, akik a szabad iskolaválasztásnál fontosabbnak tartják a kötelező körzeti beiskolázást, akik a tudás és képesség szerint való iskolaválasztás elé helyezik az egyazon iskolában való együtt maradást és elutasítják azt, hogy a tehetségesek külön iskolába

járjanak. Persze akik így vélekednek továbbra is sokkal kevesebben vannak, mint akik a tehetség és képesség szerinti továbbhaladást és az iskolaválasztás szabadságát tartják fontosabbnak. Az embereket egyre kevésbé érdeklik azok a kérdések, amelyek általában a pedagógus szakmát, az oktatásügy területén dolgozókat foglalkoztatják. A korábbinál többen hisznek a modern technika szerepében és abban, hogy a közoktatáson belül is érdemes erre több pénzt fordítani, és előbbre sorolják a sajátos igényű csoportokkal, a tehetségesekkel és a hátrányos helyzetűekkel való foglalkozást, valamint a szociális juttatások biztosítását. Összefoglalva Azt mondhatjuk, hogy a kilencvenes években a fajlagosok csökkentek, de ez nem növelte az általános iskolai képzés minőségét. Az eredményes általános iskolákban nagyobbak a csoportméretek és több a tanár (itt valószínűleg működik az a mechanizmus is, hogy a szülők a

jóhírű iskolákba inkább viszik a gyermekeiket, így a rosszabb iskolák kiürülnek). A kis csoportméret paradox módon míg a gimnáziumokban valóban a hatékonyság mércéje lehet, addig az általános iskolák esetében inkább a szegénységé mérőszáma. A községekben ez gyakoribb, de kisiskolákat a városokban is találni. Azok az iskolák viszont, amelyek többletenergiát és pénzt fordítanak a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatására, eredményesebbek, mint azok az iskolák, ahol pénz, energia és ötlet hiányában erre nem kerül sor. A lakosság körében, amely viszonylag elégedett az oktatás minőségével, egyszerre van jelen az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének, valamint a differenciált pedagógiai módszerek növelésének az igénye. A kevésbé eredményes iskolák munkájának javítása tehát mindenképpen többletforrásokat igényel, de ennek útja nem az egy tanulócsoportra jutó tanulók számának csökkentése, hanem

a differenciált felzárkóztató pedagógiai programok arányának növelése lehet. -3- A középfok expanziója Továbbtanulási arányok középfokon Az elmúlt években folyamatosan és nagymértékben nőtt az érettségihez vezető középiskolákban továbbtanulók aránya, és csökkent a szakmunkásképzőkbe belépőké. A kilencvenes évek elejétől kezdve egyre magasabb iskolai végzettséggel hagyják el az iskolarendszert a fiatalok. A középiskolai oktatás színvonala jóval magasabb, mint a szakmunkásképző iskoláké. Az egyes iskolatípusok közötti különbségek nemcsak nagyok, hanem az elmúlt két évben tovább növekedtek. A középfokú iskolák eltérő megítélése A szülők és a lakosság többségére továbbra is a szakmát adó oktatási intézmények gyakorolnak nagyobb vonzást. Véleményük szerint nagyobb eséllyel lesz munkanélküli egy gimnáziumot végzett, mint egy szakközépiskolát, sőt akár egy szakmunkásképző iskolát

végzett ember. A gimnázium csak a fővárosiak és a diplomások szerint igazán vonzó, ami azt jelzi, hogy ez az az iskolatípus, amely a továbbtanulásra készít fel, így igen hosszútávú beruházásnak minősülve csak ez a réteg számára bizonyul megtérülő befektetésnek. < -- > A hetedikes gyerekek szerint a 14 éveseknek inkább gimnáziumban érdemes továbbtanulni, ugyanakkor szüleik a szakközépiskolát részesítik előnyben. Szelekció a középfokon Míg arányaiban egyre többen tanulnak tovább a középiskolákban, a fiatal korosztályok csökkenő létszáma miatt a középiskolai beiskolázás az elmúlt egy-két évben megtorpanni látszik. Megszűrik a jelentkezőket, a kapacitáshiány (épület, osztályterem) és a középiskolák, főleg a gimnáziumok elitképzésre való törekvése miatt. A felvételi vizsgák és szelekciós pontok egyre korábbra, gyakran mér 10-12 éves korra tevődnek. A jelentkezőknek igen nagy százalékát

utasítják el (átlag ¼-e) A felvettek aránya a jelentkezőkhöz képest az elmúlt évek demográfiai csökkenésének hatására csekély mértékben javult. Nem változott azonban a sorrend az egyes középfokú iskolatípusok közt a bejutási esélyeket illetően. A legerőteljesebb a szelekció a szerkezetváltó gimnáziumokban, a hagyományos gimnáziumokba és a szakközépiskolákba körülbelül egyforma eséllyel lehet bejutni és a legkönnyebb a bejutás a szakmunkásképzőkbe. /A bekerülési esélyek különbségei jól látszanak a belépők általános iskolai tanulmányi átlagának összevetéséből, s ez egyben a középfokú iskolák hierarchiáját is mutatja./ A pedagóguspálya presztízse A magyar társadalom határozott különbséget tesz a különböző tanári csoportok között, de ezek mindegyikét viszonylag alacsony presztízsűnek tekinti. Egy 1996-os a magyar felnőtt lakosság körében végzett közvélemény-kutatás eredménye szerint az

anyagi megbecsültség és a társadalmi elismerés közötti különbség a pedagógusok körében a legmagasabb, őket a közvélemény alulfizetettnek értékel. Azoknak az aránya, akik szerint e szakma egyáltalán nem örvend megbecsülésnek Magyarországon messze a legmagasabb. A legújabb kutatások megerősítik, hogy a közvélemény szerint a tanári pálya igen rokonszenves foglalkozás. A rokonszenvesség és a fontosság tekintetében a pedagógusi pálya az, ahol a rokonszenv és a társadalmi fontosság harmonizál egymással. -4- Maguk a pedagógusok a lakosság egészénél is alacsonyabb presztízsűnek látják saját foglalkozásukat. -5-