Szociológia | Demográfia » Massimo Livi-Bacci - A világ népességének rövid története

Massimo Livi-Bacci - A világ népességének rövid története A demográfiai növekedés: választások és kényszerek A demográfiai növekedés változó intenzitással megy végbe. A különböző növekedési ráták a populáció növekedéséhez, vagy teljes kipusztulásához is vezethetnek. Hosszabb távon a demográfiai növekedés szembe kerül a források mennyiségével, mely a növekedés korlátjává válik. A források nem statikusak A népesség növekedése vonja-e maga után a lehetőségek bővülését, vagy fordítva. A népesség növekedésének 3 ciklusa: 1. az első embertől a neolitikum kezdetéig 2. a neolitikumtól az ipari forradalomig 3. az ipari forradalomtól napjainkig A demográfiai folyamatot a kényszer és választás erőrendszerei között kell elhelyeznünk. Az egyensúlyi helyzet helyreállításának mechanizmusai lehetnek automatikusak vagy döntések eredményei (házasságkötés, szaporaság, elvándorlás.) Kényszerítő tényezők:

 Tér (művelhető földek, termelhető élelmiszerek, és alapvető szükségleteket kielégítő források korlátozott mennyisége, lakott tér / népsűrűség)  Környezet jellegzetességei – pl: éghajlat (más erőktől függetlenek) Időben kevéssé változnak, rövid, vagy középtávon a népesség kénytelen alkalmazkodni hozzájuk. Az alkalmazkodáshoz magatartásbeli rugalmasságra van szükség Típusai:  A változások részben automatikusak, részben társadalmilag determináltak, részben explicit választások eredményei. (Pl: alkalmazkodás a források szűkösségéhez)  Rezisztencia kialakulása (betegségekkel szemben)  Elvándorlás  A XVIII. szd-ig – a születések számának akaratlagos csökkentéséig – a növekedés szabályozói: o fő szabályozó a házasságszám o szexuális tabuk o szoptatás időtartama o abortuszok, és csecsemőgyilkosságok Ahol az egyensúlyt nem tudták helyreállítani, ott eltűnt vagy felbomlott a

populáció. Vadászokból gazdálkodók: demográfiai átmenet a neolitikumban A mezőgazdaság elterjedésével a népesség száma drámai gyorsasággal érte el, és haladta meg az ökoszisztéma által megvont határt.  A klasszikus elmélet: a javuló feltételek (mezőgazdaság, jobb táplálkozás) váltották ki a növekedést.  Új elmélet: a mezőgazdaság növelte a halandóságot, de a termékenységet még inkább. A halandóság a gazdálkodó életmódot követőknél magasabb, mint a vadászóknál.  Az étrend egyhangú lett. Biológiai változások is történtek A letelepedés elősegítette a fertőzések, paraziták terjedését. A gyerekek már nm jelentettek terhet a vándorlásban, nőtt a termékenység. A fekete halál és a demográfiai hanyatlás Európában - X.-XIII szd: növekedési szakasz, Európa népessége meg 2-3-szorozódott - XIV. szd közepe: pestis Exogén, külső népesedési korlátot alkotott 1347-ben tört ki a járván

Euróában, majd 5 hulláma volt még 1400-ig. A népesség 1/3-ával csökkent, csak a XVI. szd-ban éri el az 1340-es szintet A halandóság növekedése csökkentette a születések számát is, ez tovább fokozta a demográfiai negatív hatást. A válság után kiegyenlítő folyamatok zajlanak. Az amerikai indiánok tragédiája: régi mikrobák, új populáció Ahol a bennszülött lakosság kapcsolatba került az európai népességgel, ott demográfiai összeomlás következett be. Ennek oka a népirtás, és a behurcolt fertőző betegségek:  Az érintetlen populációnak valamennyi tagja fogékony a betegségre.  Az érintetlen populációból nem válnak ki ellenállóbb egyedek.  A kórokozó és gazdaszervezet között nem ment végbe alkalmazkodási folyamat. Az első járványhullámot a himlő okozta, majd a sarampion (kanyaró), a matlazahuatl (tífusz). Egy demográfiai sikertörténet: a francia kanadaiak Népesség és önszabályozás  1. tézis

(vészmadarak): A csökkenő hozadék csökkenő életszínvonalhoz vezet. A demográfiai növekedés a környezet pusztulását okozza, és veszélyt jelent a szociális és egészségügyi rendszerekre.  2. tézis (lelkesen reménykedők): A technológiai fejlődés lehetővé teszi a primer források helyettesítését. Az embereiség képes lesz alkalmazkodni. Sőt a jólét folyamatosan növekszik A népesedéstörténetet értelmezzük kényszerek és választások közti kompromisszumkeresésként. A kényszer és védekezés közti választás, időről időre kimozdította a népességet a demográfiai egyensúlyból.  Kényszerek: ellenséges környezet, energia és élelem korlátozottsága, környezetszennyezés, betegségek.  Választási lehetőségek: házasságkötési és reprodukciós stratégiák, migráció, mobilitás, védekezés a betegségek ellen. Ahol nem sikerül megoldani az önszabályozást, ott demográfiai visszaesés, teljes megsemmisülés

következhet be. A jövőre nézve nem csak a számbeli növekedéssel kell szembe néznünk, hanem azokkal a választási mechanizmusokkal, amelyek rendelkezésre állnak majd. Vizsgálni kell, hogy ezek lesznek-e olyan hatásosak, mint a múltbeliek. A jövő számadatai Egy populáció lendülete, impulzusa több módon mérhető: 1. A népesség elfogadja a hiánypótló termelékenység elvét (zéró növekedés) Ilyenkor is számolni kell azzal, ha a népesség magas termékenységet mutatott, és magas a fiatalok aránya, akkor a növekedés folytatódni fog. A születések száma meghaladja a halálozásokét (az idősebbek kisebb lélekszámú populációból származnak). Amint az a generáció, mely a korlátozott termékenység korszakában született, belép a reproduktív korba, a születések száma csökkenni fog, míg egyenlővé nem válik a halálozások számával. „A végső” és a „kezdeti” lélekszám aránya jelenti a népesség demográfiai

impulzusának, lendületének mértékét. A következő évtizedekben a demográfiai impulzus önmagában is duplázódáshoz fog vezetni, és ehhez hozzá kell adni a magas termékenység hatását is. A World Population Prospects közepes előrejelzés azt feltételezi, hogy a kevéssé fejlett országok termékenysége csökken, míg a fejlett országokban az utódok számának emelkedése jósolható. Az ugrásszerű és változó demográfiai növekedés meg fogja változtatni a legnépesebb országok rangsorát. 2. Összehasonlíthatjuk a kontinensek múlt-, jelen- és jövőbeli népességét két elméleti stacioner népességgel. o 1. stacioner: 2025-re stabilizálódik a világ népessége o 2. stacioner: XXI szd végén, 11 milliárdos lélekszámmal stabilizálódik A hiánypótló termékenység és a stacioner népesség csak viszonyítási pont. A legvalószínűbb, hogy a világ népességének valódi növekedése az egyenlőtlenül fejlődő helyi növekedési

ráták összegéből képződik. A jövő forrásai - - A XXI. szd második felében a világ népessége eléri a ’90-es évekbeli kétszeresét A tudósok megpróbálják megbecsülni a Föld eltartó képességét, mely becslések útmutatásul nem használhatók. Nem veszik figyelembe a növekvő népesség és a források kihasználási technikája közti összefüggést. Vannak tanulmányok, (pl: FAO-IIASA) melyek részletesebb modellt használnak és tekintetbe veszik a várható műszaki fejlődést. A tanulmányok arra a következtetésre jutnak, hogy a Föld a jelenleginél sokkal nagyobb népesség eltartására képes, és a gazdaság is képes 1-2 évtizedig magas szinten ellátni lakosságát. Ennek ellenére a világ nagy térségei problémákkal küzdenek, bár a gondok nagy része nem a népesség mértékében gyökerezik. Számítások és értékek - - - - - A kényszerít elemek elemzése sok problémát vet fel. A korrekciók jelentős késéssel

érzékeltetik hatásukat (pl: ha a születésszámot csökkentik). A hagyományos társadalmakba bekövetkező problémák hamarabb tudatosultak, mint a modern társadalmakban. A piacok expanziója és integrációja, a kereskedelem fejlődése azzal járt, hogy az egyéni érzékelés előtt rejtve marad a természeti erőforrások és fogyasztói javak közti összefüggés. Ahogy az egyének, intézmények és kormányok csoportjai kezdenek rájönni erre az összefüggésre, a kapcsolat kezd helyreállni. Az árak fluktuációja jelzi az alapvető javak hiányát, de nem megbízhatóan. A termelési költségekben nem szerepelnek a környezeti károk, ez torzítja az árak által adott jelzést. A mesterséges fogamzásgátlás, és a Malthus-i fékek megteszik hatásukat. Az utóbbi évtizedekben a várható élettartam ott is nőtt, ahol magas volt. A halandóság további csökkenését meggátolhatják az élet mesterséges fenntartásának költségei (pl:egészségügy). A

modern társadalom fel van készülve a halandóság és termékenység szabályozására, a migráció mechanizmusára nem. A letelepedés szabadsága meggyengült Egyes nemzetek politikai megfontolásból marginális tényezőként kezelik a bevándorlást. Ráadásul nincsenek hozzáférhető területek, melyek utat nyithatnak a demográfiai felesleg számára. Környezetünk véges, a korlátlan növekedés fokozódó kockázatok nélkül nem folytatódhat. A demográfiai növekedés bizonyos határokon túl gazdaságtalan méretekhez vezet, így a gazdaságos méretek tendenciája visszájára fordul. A növekedéssel járó szociális, egészségügyi és környezeti problémák nagyobb ütemben növekednek, mint maga a népesség. A szegénység, a rossz táplálkozás és az analfabetizmus területén is jelentkeznek negatív hatásai. - A nagy méretek gazdaságtalansága: Egy figyelmen hagyott probléma a méretek növekedésével ugrásszerűen súlyosabbá válik