Irodalom | Tanulmányok, esszék » Victor Hugo - Nyomorultak olvasónapló

Victor Hugo: Nyomorultak fordította: Lányi Viktor, Révay József, Szekeres György Idő: A mű 1815-ben kezdődik és 1835-ben fejeződik be, tehát 20 évet ölel fel. A mű alatt lejátszódó történelmi események: Waterloo, Lajos Fülöp uralma, az 1832-es felkelés. Faverolles: A történet innen indul, itt volt Jean Valjean favágó. Szülei korán meghaltak, csak idősebb nővére maradt, hét gyermekkel. Jean Valjean látta el nővérét és a hét gyermeket. De 1795-ben nem kapott munkát, így a fiú ellopott a péktől egy kenyeret, hogy családjának legyen mit ennie. Mivel rajtakapták, a törvény elé került és öt évi gályarabságra ítélték. Toulon: Jean Valjean itt töltötte le büntetését, és neve helyett a 24 601-es számot kapta. A negyedik évben azonban megszökött, de elfogták és büntetését meg három évvel hosszabbították meg. Két év múlva ismét megpróbált megszökni, de ismét elkapták. E szökésének következményeként még

öt év súlyosbított fegyházbüntetést kapott. Ezen kívűl még kétszer próbált szökni, de mind a kétszer rajtaveszett Így tehát az öt évből tizenkilenc év lett. A fegyházból 1815 októberében szabadult Digne: A nemrég szabadult fegyenc megpróbált munkát vállalni, de mivel sárga passzusa volt, senki nem adott neki, sőt még el is kergették. Így került Myrel úrhoz, ki Digne püspöke volt, és ő volt az, ki nagylelkűen odaajándékozta a házát a kórháznak, míg ő maga a régi kórházba költözött. A fáradt utast nem utasította vissza, annak ellenére, hogy nővére és a házvezetőnő nem nézték jó szemmel az idegent. A püspök még ágyat is biztosított az utazónak. Jean Valjean éjjel felébredt és nem tudott ellenállni a kisértésnek, ellopta a püspök ezüst evőkészletét. De reggel elfogták, és a püspökhöz vitték, ki furcsa módon még a gyertyatartókat is neki ajándékozta. Elhagyva a várost, még a kis Gervaist is

meglopja, de utána meg is bánta szörnyű tettét. Montfermei: Ebben a Párizs közelében lévő faluban volt egy csapszék, melyet a Thénardier házaspár vezetett. Tudni kell, hogy Thénardier részt vett a waterlooi csatában, azzal a szándékkal, hogy a felfordulást kihasználva meggazdagodjon. Így véletlenül mentett meg egy sebesült tábornokot, kit éppen ki akart rabolni. Ezt ábrázolja a csapszék feletti festmény. Fantine erre a házaspárra bízta gyermekét, mivel egyébként nem kaphatott volna munkát. A két anya megegyezett és végül havi hét frank ellenében otthagyta Fantine a lányát Thénardieréknél. Montreuil-sur-Mer: Ebbe a városba, szülővárosába készült Fantine. A városban az ipar tengődött, de 1815 decemberében egy ismeretlen kimentette a lángok közül a csendőrparancsnok gyermekeit, így talán ennek köszönheti, hogy senki sem kérte a passzusát. Az idegen Madeleine apónak nevezte magát. Az ő újításai miatt a hanyatló

ipar ismét felvirágzott. Ezenkívül több alapítványt is alapított Amikor Fauchelevent apó a szekér alá került, Madeleine úr felemelte a szekeret, így a szerencsétlenül járt ember kikerült onnan. Javert, ki a rendőrhadnagy volt a városban, gyanakvóan nézte a polgármestert, hiszen csak egy embert ismert aki fel bírta volna emelni a szekeret, és az az ember Jean Valjean volt. Fantine is Madelaine úrnál kapott munkát, de mivel rájöttek, hogy gyereke van elbocsáltották. Fantine nem tudott mást tenni, mindenét eladta. A Thénardierék is egyre több pénzt kértek Egy téli estén egy ficsúr miatt került a börtönbe, ahol Javert hat hónap börtönre ítélte. Madeleine úr mentette meg a lányt a börtöntől, ki közben igen beteg lett. A már haldokló lány kislányát Cosette-et szerette volna látni. A jó polgármester el akart menni a lányért, de közben Javert felügyelő jött bocsánatot kérni Madeleine úrtól. Ő ugyanis azt hitte, hogy

a polgármester Jean Valjean, de tévedett, hiszen most állítottak egy embert a bíróság elé, mivel lopott Digne püspökétől és egy Gervais nevű fiútól. Az illető Champmathieu álnéven élt és több fegyenctársa is felismerte, de mégis adja az ártatlant. Másnap reggel a polgármester elment Arras-ba és bevallotta, hogy ő Jean Valjean. Mikorra hazaért Fantine már halott volt Az igazi Jean Valjeant pedig ismét elvitték a touloni gályabörtönbe. Jean Valjean a 9430-as számot kapta Toulon: Ismét ide került Jean Valjean és a bírói döntés alapján élete végéig itt fog maradni. De 1823 októberében történt valami Az történt, hogy az Orion nevű hajót bevontatták a kikötőbe, hogy a vihar által okozott sérüléseit kijavítsák. Az árbocőr ki a vitorlán dolgozott elvesztette az egyensúlyát és leesett a mélybe. De szerencséjére meg tudott kapaszkodni a kötélben és így lógott a tenger fölött. Egy fegyenc engedélyt kért, és

kapott, hogy megmentse a szerencsétlenül járt embert. Sikeresen meg is mentette, de mikor ment volna vissza a társaihoz elvesztette az egyensúlyát és a tengerbe zuhant. Sokáig keresték, de még a holttestét sem találták meg Másnap az újságok megírták az esetet, és azt, hogy ki volt a hős. A tengerbe veszett fegyenc száma 9430 volt. Montfermei: A touloni eset évének karácsonyán egy ember jelent meg a Thénardierféle kocsmában. Azért jött, hogy Cosette-et magával vigye Cosette-vel nevelői rosszul bántak, így a kislány örült, hogy elmehet innen. A kapzsi Thénardier 1500 frankot kért a lányért. Az idegen a halottnak hitt Jean Valjean volt Párizs: Ide költözött Jean Valjean a kis Cosette-el együtt. Itt boldogan éltek, de a házba egy gyanús alak költözött, és nemrég mintha Javertet látta volna. Így Jean Valjean úgy döntött, hogy elköltözik. A költözés közben észrevette, hogy követik és átmászott egy magas falon. Egy zárda

kertjében találták magukat Ebben a zárdában volt kertész Fauchelevent apó, kinek megmentette annak idején az életét. Jean Valjean Fauchelevent apó öccseként mutatkozott be és kérte, hogy vegyék föl segédkertésznek. Cosette pedig a zárdanövendékek közé került Egy napon Gillenormand úr Veronba küldte unokáját Mariust, mert beteg apja akarta látni. Marius nem ért oda időben, már nem látta apját élve Marius sohasem látta apját Pontmercy ezredest, hiszen nagyapja örökségére csak akkor számíthatott, ha apjával minden kapcsolatot megszakít. Így az ezredes fia érdekében lemondott róla Az ezredes fiára hagyta a császártól kapott bárói rangját. A temetés után jött rá, hogy apja mennyire szerette őt. Ettől a naptól kezdve Marius megváltozott, sokat tanulmányozta a köztársaság és a császárság történetét. Marius gondolkodásának megváltozását nagyapja is megtudta, és első dühében elűzte Mariust otthonról. Marius a

saját lábára állt, letette az ügyvédi vizsgát, és állandó munkát vállalt egy könyvkiadónál. Szobát bérelt a Gorbeau-házban, igaz elég nyomorúságosan. Marius gyakran sétált a Luxemburg-kertben. Itt a kertben az eleinte föl sem tűnő öregúrra és egy lányra figyelt fel. Marius szerelmes lett a lányba De hamarosan eltűntek, és Marius sehol sem találta őket. Marius ahogy gondolkozott, megpillantotta a válaszfalon keresztül a luxemburg-kerti embert és a lányt. A szomszédhoz jöttek, mivel a szomszéd lányát mentették ki a rendőrség keze közül és most hazahozták. Marius a jótevő után rohant, de nem tudott beszélni vele. Visszatérve a lakásba szörnyű dogokat hallott A szomszédai ugyanis azt tervezték, hogy kirabolják jótevőjüket, hiszen visszajön kifizetni a szegény, de gonosz család lakbérét. Mikor Marius ezt meghallotta elrohant a rendőrségre segítséget kérni. A haramiák meg is támadták az öreget, de a

rendőrség közbelépett, így meg tudott menekülni. Marius találkozott Thénardier lányával, ki a szomszéd lánya volt, és akit azok vittek haza, akit most keresett. A lány tudta, hogy hol lakik a szerelme. Marius elment nagyapjához, hogy engedélyt kérjen a házassághoz, de nagyapja csak nyersen tréfálkozott. Párizs ezekben a napokban az 1830-as felkelés lázában égett. Marius demokrata barátai a Chanvrerie utcai barikádnál harcoltak. Egy párizsi suhanc, Gavroche figyelmezteti a felkelőket, hogy egy rendőr ólálkodik közöttük. A harc előtt Marius írt néhány sort Cosette-nek, és megbízta Gavrochet, hogy vigye el a levelet neki. Az öregúr, ki valójában Jean Valjean volt, nem adta át a levelet, hanem elolvasta, majd elment a barikádra. Mikorra odaért, már elkezdődött a harc A felkelők hősiesen védték a barikádot, de lőszerük, már kevés volt. Ekkor a kis Gavroche átugorva a barikádot az elesett katonáktól elvette a töltényt. Már

visszafele tartott, mikor egy golyó eltalálta. Meghalt A felkelők úgy döntöttek, hogy megölik a lefülelt rendőrt, Javertet. Jean Valjean vállalta el, hogy megöli, de szabadon engedte A döntő roham közben Mariust eltalálták. Jean Valjeannak köszönhetően nem esett fogságba, hanem Jean Valjean a csatornán keresztül vitte magával, mivel eszméletlen volt. A rendőrség átfésüli a csatornahálózatot is, a szökésben levőket is majdnem elkapták. A cél előtt azonban meg kellett állnia, egy vasrács állta útjukat. De ekkor a börtönből megszökött Thénardier segített Jean Valjeannak, a halottnak hitt Mariusnál levő értékek feléért. Azt hitte, hogy Jean Valjean ki akarja rabolni a hátán lévő Mariust. A zsebében találtak egy papírt, melyre rá volt írva, hova vigyék Mariust. Thénardier pedig kinyitotta a vasrács lakatját. A felkészült rendőrség, már ott várta azokat, kik a csatornán keresztül próbálnának megszökni. Tehát Jean

Valjean éppen a rendőrök keze közé sétált. Mariust elvitték nagyapjához, Javert pedig elvitte Jean Valjeant, de előbb tettek egy kis kitérőt Jean Valjean háza felé. Mikor Jean Valjean felment a házba egy percre Javert elment onnan, nem tartóztatta le az egykori fegyencet. Javert a Szajnához ment és a folyóba ölte magát. Nemsokára Jean Valjean elvitte Cosette-et a gyógyuló Mariushoz. A fiatalok össze tudtak házasodni, hiszen Marius nagyapja nem ellenezte a házasságukat. A házasság után Jean Valjean elmondta Mariusnek élete történetét, ki megdöbbenve hallgatta végig. Emiatt elhidegült tőle Egy nap azonban megtudta az igazságot Thénardier jelentkezett nála, hogy elmondja neki, hogy ki Jean Valjean, de Mariusnak semmi újat sem tudott mondani, csak annyit, hogy Jean Valjean valakit megölt és a csatornában vitte a hátán. Marius csak ekkor jött rá, hogy valójában Jean Valjean megmentette az életét. Azonnal elmondta Cosette-nek, hogy ki

Jean Valjean, majd elmentek a haldokló emberhez. Utolsó szavaival megáldja a két fiatalt Szereplők csoportosítása: Jók: Jean Valjean, Cosette, Marius, Thénardier lánya Rosszak: Thénardier-ék