Politika, Politológia | Konzervativizmus » Konzervativizmus

A konzervativizmus I. Konzervativizmus szembenállás az újjal; [lat.-fr]: 1 maradiság: a régi állapotokhoz való ragaszkodás; 2. régi, önmagát túlélt rendszer (életforma, szokás, erkölcs stb) védelmezése, ill. törekvés annak visszaállítására, ragaszkodás a rendhez; 3 az angol uralkodó osztályok (monopoltőke, földbirtokos arisztokrácia) politikai irányzatának elnevezése ( Konzervatív Párt). - A liberalizmus és a konzervativizmus átfogó eszmerendszerré szerveződése a 18-19. században megy végbe. A liberalizmusé előbb, a felvilágosodás korában, a konzervatizmusé később, jórészt a felvilágosodás liberalizmusára és a francia forradalomra való reagálásként. II. A restauráció klasszikus konzervativizmusától a századforduló újkonzervativizmusáig. Az újkonzervativizmus irányzatai -Általánosságban jellemző rá a patriarchális-tradicionális múltat modelláló organikus társadalomkép, amely szerint a

társadalom alapegységeit adó csoportok, közösségek egy meghatározott hierarchikus rendbe szerveződnek. -Inkább súlyoz a politikára (a társadalom politikai szerveződésére vagy éppenséggel „megszervezésére), mint a gazdasági kérdésekre. a.) A 18-19. századi liberalizmusra (óliberalizmus) a francia forradalom utáni restaurációs időszakban válaszképpen kialakuló konzervativizmus (ókonzervativizmus) feudális-rendi, legitimista-monarchista jellegű, voltaképpen antiliberális. A feudális abszolút monarchia visszaállításának az ideológiája, s mint ilyen, a kibontakozó polgári fejlődés egészét elveti. b.) 19 sz közepe: a politikában enyhe kétoldalú közeledés alapjait teremtik meg - Az ókonzervativizmus konzervatív liberalizmussá szelidül: a „fontolva haladás” konzervatív programja nem akar mást, mint a libereálisok, csak lassabban. - A liberalizmus politikai vonalában a konzervativizmus bizonyos jegyeit magára ölti.

c.) 19. sz utolsó harmadának, a 20sz eleje a kontinensen: iparosodás, üzemszerű termelés, a piaci- és pénzgazdaság mindenhova behatol, hatása alól semmilyen társadalmi réteg nem tudja kivonni magát. -1- Az ipari fejlődés által életre hívott, a gazdasági liberalizmust opponáló erők: -az agrárius nagybirtok, mely az egész agrárszektor gazdasági és az egész (birtokosi és paraszti) agrártársadalom egzisztenciális-politikai érdekeit, tradicionális helyzetét látja –joggal- fenyegetettnek, és a -szociáldemokrata munkásság, melynek szociális és politikai törekvései szintén defenzívába szorítják a liberalizmus politikai erőit (a nagytőkét és a polgárságot). Az újkonzervativizmus már nem akarja visszaforgatni a polgári fejlődés menetét, hanem éppen az annak kibontakozása során kialakuló társadalmi problémákra reagálva, a fejlődés irányát kívánja megváltoztatni. - A korszak társadalmi folyamataival,

feszültségeivel szemben tehetetlenül álló óliberalizmus kritikája mellett az újkonzervativizmus egy koherens társadalom- és politikaelméletet teremt. Ebben: - az antropológiai individualizmussal szemben a közösségeket, a kollektívumot tartja a társadalom alapjának. - A „homo oeconomicus”-ok szabadversenyes piacon történő – gazdasági létbizonytalanságot teremtő és válságokat előidéző együttműködésével szemben az új konzervatív társadalommodellben – mely a tradicionális közösségek helyett egyre inkább a foglalkozási ágak és szakmák hierarchikusan megszervezett (érdekképviseleti) szervezeteire épül – szociális érzékkel és szolidaritás érzésével áthatva organikus egységet alkot. - A hierarchikusan felépülő társadalom, valamint a család, nemzet, haza és vallás programja képes a harmónia megőrzésére. Az újkonzervativizmus irányzatai: - agrárius újkonzervativizmus: patriarchális tradicionalizmusa a

gazdasági liberalizmus által leginkább fenyegetett agrártársadalom, a nagybirtok és a és a parasztság védelmét célozza, melyet, melyet intézményes oldalon agrárius gazdasági , érdekképviseleti intézmények, szövetségek, szövetkezetek létrehozásával kísérelnek meg érvényesíteni. - Etatista-korporatív: a szociálpolitika, a kötött gazdálkodás híve, a piac elvével a szervezés elvét állítja szembe. E bürökratikus gazdaságszervezés nem profitra, hanem „effektivitásra” orientált. Az állami eszközöket középpontba állító irányzat társadalmi bázisa már nem az agrárius nagybirtok, hanem a középosztálybeli bürokrácia. [ etatista: fr A központi állami hatalom kiterjesztésére és megerősítésére irányuló törekvés híve; korporációs, korporatív: lat hivatásrendi, testületi; korporációkra épülő ] -2- - A nagyburzsoázia és a nagybirtok szövetségére épülő irányzat : a későn iparosodó

országok gyors tőkefelhalmozásában és a külső terjeszkedésben érdekelt imperialista konvencionalizmusa patriarchális nagyburzsoáziája által idilljének teremtett átvitele a számára harmonikus gyárra, a az újkonzervativizmus társadalomkép, a falu nemzetkarakter-ideológiával alátámasztott nacionalizmus olyan ideológiát teremtett, amely teljesen megfelelő volt a századforduló után a nemzetállamok kiéleződő imperialista versenyéhez. d.) Az újkonzervativizmus két világháború közötti korporatív-etatista vonulata már szélsőjobboldali és fasiszta mozgalmak sajátja, amely nemcsak gazdasági, de a politikai liberalizmust is elutasítja. A szélsőjobboldal korporativizmusa már fél-állami szervezetekbe való kötelező jellegű besorolást jelent, ami a kötött gazdálkodás rendszerét és a totálissá váló politikai államnak való alávetést egyaránt szolgálta. III. A liberalizmus, konzervativimus és szocializmus

összehasonlítása Liberalizmus Konzervativizmus Szocializmus társadalom Egyén Csoport Közösség alapsejtje, autonóm (individuum) (mikroközöösség) (kollektívum) Az emberi alapegysége szabadság. Társadalmi Egyéni Értékei Hisz a gazdasági- harmónia társadalmi fejlődésben, történelmi a bővített kontinuitás. javak újratermelésének állandóan és egyenlőség, amit a javak igazságos (újra)elosztásán keresztül az és berendezkedés a megvalósításával haladásban. kíván elérni. minimális állam Rendi A társadalmi integrációt intézmények mechanizmusok korporatív „Tanács” állam állam biztosító legfőbb társ.-i és piac (gazdaság) decentralizáció -3- egy igazságos társadalmi megújúló lehetőségeiben, Társadalmi centralizáció