Szociológia | Szociológiatörténet » Nagy Péter Tibor - A társadalompolitika új elemei az 1930-as évek Magyarországán

Nagy Péter Tibor - A társadalompolitika új elemei az 1930-as évek Magyarországán Közalkalmazotti érdekérvényesítés a szociálpolitikában Az 1930-as évek szociálpolitikája megváltozott a korábbiakhoz képest. A közalkalmazotti érdekérvényesítés egyre nagyobb mértékűvé vált, s folyamatosan befolyása és ellenőrzése alá vonta a korábban jelentős civil szféra ellenőrzését. A köztisztviselő hatalma a társadalombiztosítás fölött Friedrich-kormány (1919.0815- 19191124) A hatalomra került politikai erők egyik legfontosabb célja a köztisztviselői érdekérvényesítés területén az Országos Munkásbiztosító Pénztár (későbbi Országos Társadalombiztosító Intézet) autonómiájának megsemmisítése és a társadalombiztosítás alárendelése volt - népjóléti miniszter: Csilléry András (Ébredő Magyarok Egyesülete) ő vállalta magára a feladat teljesítését - felfüggesztette az önkormányzatot - az intézmény

vezetésére illetve a vidéki pénztárak élére biztosokat nevezett ki (ezek többnyire jogászok és orvosok) - az állam nevezi ki az alkalmazottakat - a pénztár költségvetési jogát is megvonta az állam Huszár-kormány (1919.1124 -19200315) - népjóléti miniszter: Peyer Károly - megkísérli visszaállítani az autonómiát Simonyi-Semadam-kormány (1920.0315- 19200719) - népjóléti miniszter: Benárd Ágost - felfüggeszti az autonómiát indok: így a korábbi autonómia által visszaszorított keresztény érzületű új tisztviselők érvényesülni fognak - 1920: Szociálpolitikai osztály – feladata: kormány tájékoztatása a munkaügy állásáról, munkásbiztosítás, női- és gyermekmunka, anya- és csecsemővédelem, lakásügy, munkásképzés stb.) - politikai érdek alapján 2 köztisztviselői csoport: 1. „ébredő elit” – munkásbiztosító csoportérdekeinek megjelenítője (ennek apparátusát katonatisztekkel kell feltölteni) 2. a

munkásbiztosítás autonómiáját vissza kell állítani Bethlen-kormány (1921.0414-19310824) - népjóléti miniszter: Bernolák Nándor, szociálpolitikus (anya- és csecsemővédelem, fiatalkorúak bíróságának megteremtése, numerus clausus fajvédő cikkelyének parlamenti előterjesztője szélsőjobboldali körökhöz húz) - a tisztviselők alkalmaztatása maradjon állami jog 1 - az autonómiát vissza kell állítani - hármas érdekeltség elve (kormány, szakszervezet, munkáltatók) - 1921. dec: Bethlen-Peyer paktum - Bernolák menesztése után a népjóléti miniszter: Vass József - autonómiát vissza kell adni, különben nem teljesül a Bethlen-Peyer paktum - 1923-ban a kormány elkezdi kivonni a számára fontos csoportokat (köztisztviselők) a Pénztár hatásköréből Választások 1930: - a főosztályokon és a helyi szerveknél ügykörváltozások és átszervezések történtek - az OTI alkalmazottakat évenként minősíteni kell - OTI –

közpénzekből történt, magánérdekeket szolgáló vásárlások 1932: leépítés az OTI-nál Ennek előkészítését négy tagú bizottság végzi: a munkavállalók részéről Peyer és Gál Benő, a munkáltatók részéről pedig Kornfeld és Alapy. Ők a tisztviselők számának 26%-os csökkenését szorgalmazták. A bizottság működése azzal a tisztviselőcsoporttal került szembe, akik a kormányzat legfelsőbb régiójáig eljutottak. A professzionalizáció és tisztviselői kontroll növekedését tükrözi, hogy a laikus ülnöki rendszert megszüntették (a szakszervezetek sikertelenül léptek fel ellene). A 40-es évek első felében a kormányzat a társadalombiztosítást mindinkább államigazgatási, nem pedig társ-i, egyesületi kérdésként kezelte. A szociálpolitika a kormányzatban 1932. évi 12 tc 4 paragrafus: „abból a célból, hogy a társadalompolitikai szempontok a kormányzat és a özigazgatás egész területén állandóan és

egységes terv szerint érvényesüljenek, a közigazgatás szerveinek társadalompolitikai érdekű tevékenysége a magyar kir. miniszterelnök irányítása és vezetése alá helyeztetik” ↓ Társadalompolitikai osztályt hoztak létre, melynek vezetője Bencs Zoltán. A népjóléti igazgatás erői felismerték, hogy munkájuk hatékonyabb ellátásához forrásokra van szükség, mely forrásokat leginkább a szociálpolitikát előtérbe helyező jobboldali hatalomátvételtől remélhetett. A jobboldaliak számára viszont elfogadhatatlan volt, hogy a népjóléti igazgatás nem kormányzati, hanem társadalmi, illetve önkormányzati feladat megfelelő állami kontroll nélkül nem biztosítottak ezek számára forrásokat. 2 Az egri norma tündöklése és bukása Az egri norma lényege az volt, hogy: - szociálpolitikai apparátus összeírja a munkaképteleneket és a munkanélkülieket - a szegénygondozókkal környezettanulmányt készítsenek róluk -

nyilvántartsák a hatósági, a magán és a társadalmi adományokat Kezdeményezői: - egri érseki jogakadémia - helyi katolikus társadalom - ferences rend Jellegzetes ideológusa Petró Kálmán. A szegénység a harmincas évekre lett igazán jelentős probléma, így nem csoda, hogy az igazgatási tisztviselők kulcsfontosságúnak tekintették a szegénypolitikai hatáskörök és érdekérvényesítési lehetőségek megszerzését. A helyi illetőség helyett 1931-ben a tényleges tartózkodási hely vált a szegényügyi felelősség kritériumává, megerősödött a szociálpolitikai tisztviselők befolyása. 1936: a BM felkarolja az ügyet - minden községben szegényügyi bizottságot kell létrehozni - ennek feladata, hogy kordában tartsa a szegényüggyel foglalkozó társadalmi egyesületeket, s azok minden funkcióját irányítsa ↓ E tevékenység révén ellenőrizték a társ-i öntevékenység egy szeletét, s a szegényügyi forrásokat is (fizetett

munkatársak végzik az adománygyűjtést stb.) ↓ A hangsúly a korábbi zárt intézeti szegénygondozásról a nyílt, otthoni körülmények közötti gondozásra terelődött. Az egri normát 1940-ig 34 város vezette be. Az ONCSA Egri norma nem adott elegendő hatalmat a BM kezébe, sokkal inkább a helyi igazgatási tisztviselők hatalmát növelte meg  Vele szemben 1938-ban az ONCSA érdekcsoportja kapott jelentős tért. - a megyei szociálpolitika alaposabb ellenőrzésére adott módot - minden megyéhez tanácsadót küldhet ki a belügyminiszter - ezekből a biztosokból alakul ki az Országos Szociális Felügyelőség - életben tartja az egri norma társ-i tevékenységet reguláló intézményeit (környezettanulmány, gondozás stb.) - 1940 évi 23. tc: ONCSA-t megteremtő törvény - az egri normánál szélesebb mérlegelési lehetőséget biztosít a hivatalnokoknak (a juttatásokat nem rögzített kritériumokhoz köti) 3 A Szociálpolitikai Intézet

1920 : A Főiskolai Szociális Telep igazgatótanácsa úgy dönt, hogy az intézetet felajánlja az új közgazdaságtudományi egyetemnek létrejön az Egyetemi Szociálpolitikai Intézet 1932-ben Országos Szociálpolitikai Intézetté alakítják. 1937-ben radikálisan kibővül a szervezet, mert önként jelentkezők mellé még azok is idekerültek, akik valamilyen szociális vagy nevelésügyi munkakörből ide irányítottak. Ennek feladata „általában szociális munkások képzése és szükség esetén további irányítása”. Szociálpolitikai Intézet által megteremtett tbc-gondozóban dolgozó tisztviselőknek nagyobb tekintélyre tudtak szert tenni, mint a helyi jótékonyegyesület vagy az egyházak emberei, hisz rajtuk múlt a szociális segély kijárása. A mérlegelési jog A szociáldemokraták támogatják a szociálpolitikai expanziót (szemben a jobb oldallal), ám feltehetően nem érzékelték, hogy ez az expanzió a köztisztviselői hatalom

erősödésével jár. Ők a szociálpolitika és szegénypolitika erősödését úgy próbálták meg szorgalmazni, hogy a mérlegelési lehetőséget akarták elvenni ettől a köztisztviselői csoporttól. „Nem szabad személyektől függővé tenni a hozzájárulás mennyiségét és időpontját ehhez a legigazibb és legjogosultabb közteherhez, de a ráutaltságot nem döntheti el sem az igénylő szemfülessége, sem az intézkedő hangulata”. A köztisztviselők azzal érveltek az alanyi jogon járó juttatások bevezetése ellen (és lényegében hatalmuk alapját jelentő mérlegelési jogkörük megtartása mellett), hogy az általánosan adott dolgokra az emberek egy idő után jogot formálnak, s ez élezi az osztályharcot, élezi a munkásság öntudatát. Ezt az érvelést senkinek sem állott érdekében leleplezni. A kormányzat szociálpolitikai vonakodását világnézeti okoknak tudták be Közalkalmazotti érdekérvényesítés az egészségpolitikában A

BM másik, a szociálpolitikaival nem teljesen azonos érdekcsoportját jelentette a közegészségügyi. Szociálpolitikai körök katonai múlt, ideológiai tevékenység fontos (szakirányú végzettség nem alapkövetelmény) Közegészségügyi körök egészségügyi végzettség, az egészségpolitikai osztályokat általában orvos államtitkár irányította  „A társadalom szerepe a közegészségügyi munkában mind kisebb területre szorul, helyette a közigazgatási apparátus veszi kézbe a közegészségügyi szolgálat ellátását.” - a hivatalok élén közegészségügyi felügyelők álltak - tbc-, nemi betegségek elleni küzdelmet, a gyermekvédelmet és a falusi egészségvédelmet tekinti fő funkciójának - Országos Közegészségügyi Tanács - államosítás - a törvény az orvosokat köztisztviselőknek nyilvánította, s eltiltotta őket a magánorvoosi gyakorlattól így az eddig piacorientált réteg államfüggővé válik 4 1933:

Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat - az Országos Közegészségügyi Intézet dolgozza ki a programját - a terv lényege, hogy hogyan lehet minél biztosabb elhelyezkedést garantálni az orvosoknak úgy, hogy alkalmazásuk teljesen államfüggő legyen, az önkormányzatok mégse háríthassák át az egészségügyi szolgálat működési költségeit az államra - megoldás: állam védőnői fizetés terhe (ezzel együtt a személyükkel való rendelkezés joga) község dologiak előteremtése törvényhatóság tiszteletdíjak 1941: az Országos Stefánia Szövetséget a BM átalakította Országos Közegészségügyi Szövetséggé, mert túlságosan társadalmi, azaz ellenőrizhetetlen szervnek találta. A prostitúció ellenőrzése Megváltozott a prostitúció elleni küzdelem hangsúlya. Már nem a venereás betegségek elleni küzdelem volt a lényeg, hanem azok az intézkedések, melyek megnövelhették az ezzel foglalkozó tisztviselő hatalmát. Az

„erkölcsellenes irodalom”, a „prostitúciót elősegítő szórakozóhelyek” elleni fellépés széles mérlegelési jogkört biztosított a tisztviselőnek, mellyel sakkban tarthatta a korábban nem tőle, hanem a piactól és a törvényektől függő vállalkozót. A köztisztviselők hatalmát növelte az az intézkedés is, mely előírta, hogy nem csak az orvosi tanácsadás kötelező házasság előtt, hanem hatósági orvosi engedély is. A nemibeteg-gondozó a lex veneris révén nem pusztán a nemibetegek kötelező gyógykezelésére kapott lehetőséget, hanem a törvény és a kialakuló jogszokás a társadalmi egyesületek kötelező együttműködését is előírta. A gyámügy Századforduló előtt: Az árvaszéki szervezetben a hivatali tagokon kívül laikus ülnökök is részt vehettek. Az ügyészek tanácskozási jogot is kaphattak. Századforduló: Felgyorsul a laikus kontroll kiszorítását célzó mozgalom. 1923: teljesen kiszorul a laikus

kontroll ↓ 5 A szaktisztviselő döntését csak az elnök (polgármester) vizsgálta felül, és az ügyész láttamozta. Ezt a viszonylagos egyensúlyt az egyes köztisztviselő csoportok között a harmincas évtized fordulóján a jogalkotás az igazgatási csoportok javára bontotta meg. Az árvaszéki tisztviselők jogokat szereztek arra, hogy a tartalékalapból elhagyottá nem nyilvánított szegény gyermekeket is segélyezzenek. Az autonóm gyámpénztár működtetésében a tisztviselők nem voltak érdekeltek, mert a gyámpénzek behajtásával járó tevékenység túl sok munkával jelentette. Ezért szorgalmazták a gyámpénztári intézmény törlését, mely az állam számára volt hasznos, hisz csökkentette az alternatív társadalmi források számát. 1931-ben egy rendelet a törvényes kiskorú gyermek elhelyezésével a gyámhatóságot bízta meg. A gyermek sorsa ezzel végérvényesen a közigazgatás kezébe került A gyámüggyel foglalkozó

tisztviselők érdekeivel egybeesett az a kormányzati koncepció, amely a törvénytelen gyermekekkel, az apa személyével kapcsolatos döntéseket kívánta a közigazgatáshoz telepíteni. Az árvaszéki tisztviselő csoport a laikus és bírói döntés visszaszorítása után saját tevékenységét még az önkormányzat és a bírói kontrolltól is meg akarta szabadítani. anyagi, erkölcsi függetlenséget kívántak 6