Nyelvtanulás | Magyar » Fonetika és fonológia

1.) Fonetika Fonetika és fonológia Mi a beszéd? A beszéd összetett jelenség. A beszéd létrehozása fiziológiai működéssorozat eredménye (zöngeképzés, hangképzés), a beszéd közvetítése a hallgatóhoz akusztikai jelsorozat révén valósul meg (rezgéssorozat), a beszéd feldolgozása pedig ismét fiziológiai működésekben testesül meg: az első szakaszban a hallás révén, majd azt követően az észlelési (percepciós) folyamatokban. A legtömörebb megfogalmazásban a nyelvhasználat hangzó formája a beszéd. Részletezőbben a beszéd gondolataink megformálásának, továbbításának, valamint a gondolatok feldolgozásának eszköze. 2 nagy része: • beszédprodukció • beszédfeldolgozás Ezek váltakozása a beszéd körfolyamata. A körfolyamat felfogható egy emberen belüli történésként, ha a beszélésre és a beszéd hallgatására, illetve feldolgozására gondolunk. A körfolyamat azonban úgy is értelmezhető (ez a gyakoribb), hogy

két ember között zajlik (szerepcsere). Az írásrendszerek is a hangzó beszéd alapján alakultak ki. Fonetika – hangtan sokáig helytálló volt A ’fonetika’ szakkifejezés tartalma az elmúlt évszázadok alatt sokat változott. Valaha a grammatika része volt, nem is létezett külön szakember a beszéd problémáinak kutatására. A grammatikus foglalkozott a ’hangtannal’ is. Ez a hangtan pedig gyakran a beszédhangok rendszerére és jellemzésére (leírására - fonetikus) szorítkozott. Az eszközös beszédkutatás megjelenése forradalmasította a szaktudományt, a korábbi elképzeléseket a tények vagy megerősítették, vagy egyértelműen cáfolták. A beszéd észlelésével foglalkozó terület lényegében csak a 20. század második felében lett a fonetika szerves része (más jelenségek kutatása; beszédtempó, hangmagasság). A fonetika tartalma tehát kiteljesedett Ezért a megkülönböztetés hangsúlyozására célszerűbb a magyarban is a

’hangtannal’ szemben a ’fonetika’ szót használni. Az egyedi beszéd jellemzése. A hangzó beszéd alapján lehet azonosítani A fonetikus az egyetlen, aki az artikulációtól az észlelésig képes a beszéd tanulmányozására és megismerésére. A fonetika kísérleti tudomány, amelynek célja, hogy a beszéd objektív leírását adja a képzés, az akusztikai következmény és a beszédészlelés hármas egységében. A fonetikus pedig az a kutató, aki az ezeken a területeken felmerülő kérdésekkel foglalkozik, és választ keres rájuk. A hangzó nyelv (a beszéd) tudománya a fonetika. • fiziológiai működéssorozat (produkció: zöngeképzés, hangképzés) - akusztikai jelsorozat (közvetítés) - fizikai működéssorozat (feldolgozás: hallás és észlelés) A közlés szándékától a kiejtésig terjedő folyamatok, valamint a beszédhangok észlelésétől az elhangzott szöveg megértéséig terjedők a pszicholingvisztikához tartoznak. A

fonetika tárgya: A beszédfolyamat részterülete szerint • artikulációs fonetika A beszéd létrehozásának fiziológiája  artikuláció • akusztikai fonetika Fizikai rezgés továbbítása a levegőben Akusztikum • percepciós fonetika Akusztikai jelből a nyelvi tartalom felismerése  percepció (észlelés) Az emberi beszédet többféle megközelítésben vizsgálhatjuk. Elemezhetjük aszerint, hogy miként jön létre a gondolatból a nyelvi jelekkel kifejezett közlés. Ez a pszicholingvisztika tudományának része. A leírás tárgya szerint • általános fonetika Hangzó jelenségek előfordulása, leírása általánosan. Nyelvfüggetlen • egy-egy nyelv saját fonetikája • szociofonetika Társadalmi, területi alapon létrejött kiejtési variációk. • alkalmazott fonetika Gyakorlati.  beszédzavarok Feltérképezése, terápiája. Pl logopédia  törvényszéki fonetika Hangfelvételek stb. alapján való felismerés  mesterséges

beszédprodukció és felismerés  beszédtechnika Színpadi és közéleti szereplők beszédoktatása. • hangstilisztika Irodalmi alkotások hangzó nyelvének stílusbeli szerepe. A beszéd egyes elemeinek stílusbeli szerepe. A fonetika eszköztára: Fonetikus átírás – transzkripció • A hangzó beszéd írásos rögzítése A beszélt nyelv dinamikusan változik. Az írás rögzített, merev forma • A 19.sz második fele; nemzeti és idegen nyelvek leírása, kutatása ekkor lendült fel Betű-hang megfelelés pontos legyen. A tudományos kutatás, nyelvoktatás igényelte • A beszéd helyesírástól független írásos rögzítése Legpontosabban rögzítette a hangzó beszédet, elsősorban latin abc-vel  nemzetközi fonetikai átírás (IPA(angol)/APhI(francia)) 1889-ben. - minden nyelv leírására alkalmas - latin abc + egyéb szimbólumok + mellékjelek Fonetikai átírás jele: [ ] kb. 2004-es az utolsó verzió Setälä-féle átírás (1901) A

finnugor nyelvtudomány kezdte el használni, mert túl bonyolult volt az előző módszer a finnugor nyelvek leírására. A finnugor nyelvtudomány a mai napig ezt használja Magyar egyezményes hangjelölés (1949) - nyelvjárási gyűjtések kapcsán - 2 szempont: tudományos pontosság, olvashatóság - magyar abc + mellékjelek (=diakritikus jelek) - dőlt betűs csépűni ’csepülni’ A fonetika területei: A beszédfolyamat megnevezése A fonetikai terület megnevezése artikuláció artikulációs fonetika akusztikum akusztikai fonetika beszédészlelés percepciós fonetika a beszéd felhasználása • alkalmazott fonetika Artikuláció; Az emberi beszédet vizsgálhatjuk fiziológiai megközelítésben, vagyis aszerint, hogy miként hozzuk létre a beszédet az artikulációs szerveinkkel. Ez az artikulációs fonetika • Akusztikum; Az ajkainkat elhagyó beszéd a levegő közegében továbbítódik, s ekkor mint fizikai rezgés tartalmazza az eredeti

gondolatot, illetőleg az annak megfelelő nyelvi jeleket. A beszélő/hallgató ezeket az akusztikai jeleket fogja és dolgozza fel a hallás alapján az észlelési mechanizmusa segítségével. A hallás anatómiájával és mechanizmusával a hallástan, illetőleg az audiológia foglalkozik. • Percepció A beszédhangok, hangsorok és az azokra épülő szupraszegmentális tényezők felfogása, az akusztikai jelből az eredeti nyelvi tartalom felismerése pedig a percepciós fonetika tárgya. Fonetika és fonológia Fonológia: A nyelvészetnek azon része, amely a nyelvek hangkészletével, a hangsorok felépítésével és a hangok egymásra hatásának szabályaival foglalkozik; mindezeknek az adott nyelvben betöltött funkcióját elemzi. Ezzel szemben a fonetika a hangkészletnek, a hangsorok felépítésének és a hangok egymásra hatásának artikulációs, akusztikus és percepciós vizsgálatát végzi; továbbá tárgyalja a beszédhangok sorozatánál hosszabb

egységeket, valamint a spontán beszédet is. A fonológia a fonémákkal és azok lehetséges kombinációival; valamint a prozodémákkal és azok megvalósításának szabályaival foglalkozik. A fonológus hipotéziseket állít föl, ezek következményeit vizsgálja a rendelkezésre álló adatokon, és elveti vagy megerősíti őket. A fonetikus a tényekből indul ki; a konkrét elemzési eredményeket dolgozza fel, nagy adatmennyiségeket vizsgál, s eredményeiből von le következtetéseket. Fonológia - A beszédjelenségek milyen funkciót töltenek be egy adott nyelvi rendszerben - Funkcionális hangtannak is nevezik - Nyelv hangkészlete, hangsorok felépítése, hangsorok egymásra hatása, prozódia - Fonetikus lejegyzés - szögletes zárójel pl. hang [hang] - Fonematikus lejegyzés - ferde zárójel pl. hang /hang/ A fonetikus megkülönböztet, a fonológus nem! A fonetikában az [e] és az [é] magánhangzókat nem tekintjük rövid-hosszú párnak, bár az

egyikük nyelvileg rövid, a másikuk pedig nyelvileg hosszú magánhangzó, mindkettő elöl képzett és kerekítetlen, de a nyelvállás fokában különböznek – az egyik alsó, a másik középső nyelvállású. A fonológia azonban a funkciót vizsgálja, s így nem veszi figyelembe az artikulációs különbözőséget. Az [e] és az [é] magánhangzók között ugyanis váltakozás figyelhető meg például a teke ~ tekék vagy a keze ~ kezét eseteiben. Ez a váltakozás fonológiai természetű (nem pedig tőváltakozás, mint pl. a hó ~ hav-), hiszen minden tővégi [e], akár az abszolút tő része (teke), akár maga is toldalékmorféma (keze) [é]-ként jelenik meg a toldalékok egy jól körülírt osztályának tagjai előtt. Ennélfogva e két magánhangzó fonológiailag párt alkot. A fonológia tehát eltekint egyes artikulációs sajátosságoktól, amikor a funkciót elemzi. Beszédhang és fonéma Beszédhangokon az emberek nyelvi érintkezésében

használatos hangjelenségeket értjük, amelyek nagy mértékben egyéniek és egyszeriek. A hangok keletkezésének feltétele a hangképző szerveink működése. Egy-egy beszédhang kimondásakor a hangképző szervek felveszik az adott beszédhangra jellemző helyzetet, s ezt csak a következő beszédhang képzésekor vagy a beszédfolyamatban beálló szünetben változtatják meg. A beszédfolyamatban egy hang tehát addig tart, ameddig a hangképző szervek helyzete meg nem változik. A beszédhez mindenekelőtt levegőre van szükségünk. A magyar beszédhangok a levegőnek a tüdőnkből való kiáramlásakor keletkeznek, ettől csak erős érzelmi felindulás téríthet el bennünket. (Vannak egyes afrikai nyelvek, amelyekben tipikusak a belégzéskor létrejött hangok.) A tüdőből kiáramló levegő a hörgőkön és a légcsőn keresztül a gégefőbe jut, ahol a hangszalagok találhatók. A hangszalagok különböző állása más-más hangok keletkezésével

jár együtt. A beszédhangok létrejötte szempontjából kétféle hangszalagállás jelentős: ha a hangszalagok egymástól távol, nyitott állásban helyezkednek el, akkor a kitóduló levegő nem rezegteti meg őket, ha viszont szorosan összetapadnak, akkor a levegő csak úgy tud továbbhaladni, ha a hangszalagokat megmozgatja, megrezegteti. Ily módon kétféle beszédhang keletkezik: zöngétlen (a mássalhangzók egy része) vagy zöngés (az összes magánhangzó és egyesmássalhangzók ). A h hang keletkezésekor ún h-állásban vannak a hangszalagok, az említett két szélső helyzet közötti állapotban, ilyenkor sem keletkezik zönge. A nyelvi szintek közül a "legalsó", amelyen nyelvünk legkisebb elemei helyezkednek el, a fonémaszint. A fonéma a nyelvtudományeszközeivel tovább már nem bontható egység, amelynek felismerhető formája van, de jelentés nem tartozik hozzá. A fonémák összekapcsolásával ez a helyzet megváltozik: a fonéma

jelentéshordozóvá válik. A fonéma ugyanúgy, mint a többi nyelvi elem, a belőle felépülő nyelvi egységben tölti be szerepét, tehát ha a morféma jelentése aszerint változik meg, hogy milyenfonémákból épül fel, akkor a fonémának is kell, hogy legyen valamiféle jelentéseleme. Az elfogyott és elfagyott, a szem és a sem, a lát és a lat, a hal és a hall vagy az irat és az írat közti különbség oka egyegy fonéma eltérése. A fonémáknak tehát jelentésmegkülönböztető szerepük van Egy nyelv fonémáinak a száma véges, könnyen számba vehetők, leírhatók. A magyar köznyelvi fonémarendszer tagjai a következők: a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs. Az idegen hangok jelölésére szolgáló betűket, illetőleg a velük jelölt hangokat nem tekinthetjük a magyar fonémarendszer részének. A magyar fonémarendszernek nem tagjai: ly, q, w, x, y A

fonéma elvont nyelvi egység, amely a nyelvhasználat során hang vagy betű formájában realizálódik (jelenik meg). A nyelvnek a legkisebb elemeit, amelyek a nyelvhasználat során hang vagy betű formájában jelennek meg, és jelentésmegkülönböztető szerepük van, fonémáknak nevezzük. A hangkörnyezet vagy a nyelvjárási viszonyok befolyásolhatják egyes hangok kiejtését, de a fonéma tulajdonságai állandóak maradnak. Fonetika - egysége a beszédhang; • • • fizikai jelenség beszédszervek működésével létrehozható hallás alapján észlelhető Fonológia - egysége a fonéma; A fonéma elvont nyelvi entitás, egy adott nyelvben jelentésmegkülönböztető erővel bíró egység. pl. tavasz ravasz, tapasz, tavak, tavad /t;v;r;p;k;d/ Fonémák - saját önálló funkcióval rendelkeznek. Írás - betű; • Vizuálisan feldolgozható ábrázolat, mely egy adott nyelv egy beszédhangjának vagy egy fonémájának feleltethető meg. Fonetikai

szervezetek Nyelvtudományi Intézet, IPA, ISPhS A fonetika és más tudományok • • • • • • • • • • pszicholingvisztika neurolingvisztika fül-orr-gégészet foniátria audiológia pszichoakusztika fizikai akusztika logopédia szurdopedagógia beszédtechnika, retorika Olv. Gósy 11-21, 244-255, 291-299 http://sdt.sulinethu/Player/Defaultaspx?g=0d008af2-0bea-442e-b8531c4a47774a36&cid=e7e5954d-2bd5-4b35-b21c-6151744f3ad4