Szociológia | Szociálpolitika » Pik Katalin - A háborús válságtól a gazdasági válságig

Pik Katalin - A háborús válságtól a gazdasági válságig Polányi Károly A nagy átalakulás című könyvében határozottan elkülöníti a konzervatív húszas és a forradalmi harmincas éveket. „A világgazdaság összeomlását, amely a századfordulón kezdődött, a nemzetközi aranystandard összeomlása kötötte össze”. A húszas évek azzal teletek, hogy megpróbáltak egy olyan rendszert alkotni, melyben a béke és a jómód uralkodik, és visszatérni az aranystandardhoz. Polányi szerint ez vezetett a harmincas évek átalakulásához. A húsza években a stabilizáló erőfeszítések voltak a jellemzők. A társadalmi újdonságok kísérőjelensége volt az infláció. Az első nagy infláció megrázta a háború nehézségeit túlélő embereket. Trianon következtében a menekültek elhelyezése óriási lakásproblémákat okozott Nagy problémát okozott a megnövekedett munkanélküliség, az agrár szférában ez több millió embert érintett. A

városi munkásságra tömeges és súlyos elszegényedés a jellemző (pauperizáció). A szociális szféra átalakult Az infláció és következményei Égető problémává vált a lakáskérdés. Megjelennek az első zsidóellenes hangok az országban A folyamatosan növekvő árak jelentkeznek az élet minden területén, az élelmiszerárakon, az egészségügyben, a postán. Megmozdultak a segítséget nyújtók, volt nyomorakció, melyben a kormányzó is részt vett, adományokat gyűjtöttek a népkonyha részére, Kaposváron gyermekkocsi-szépségversenyt rendeztek a Csecsemővédő Egyesület javára, az Amerikában élő írók a magyar íróknak 10 millió koronának megfelelő adományt gyűjtöttek. A túlélési technikában a cserekereskedelem alkalmazása következett. Filantrópia és szociális munka Dr Vass József népjóléti miniszter szerint az egyént és a társadalmat teljesen el kell választani az államtól, olyan értelemben, hogy a jótékonyság

nem az állam feladata. Az állam Vass szerint ha a filantrópia talaján mozog, nem a szegénygondozást, hanem szociálpolitikát művel, vagyis jogot és kötelességet állapít meg. Próbálkozások minden nehézségek ellenére Rendeletek A községi elv szerinti segélyezést újra törvénybe iktatták. A N M rendelet előírta a községeknek a népjóléti teendők ellátását. A munkanélküliség, a szociális biztosítás hiánya azt eredményezték, hogy a munkaképes szegény nem képes a legjobb akarat mellett nem gondoskodni a hozzátartozóiról. Folytatták a biztosítással járó védelem kiépítését, az öregség a rokkantság ellen biztosítási jogokat fektettek le. Megalakul az OTI, mely átlagjárulékot szedett és járuléktartalékot képzett a 4 %-os kamatozással. Tehát nem várományfedezeti, hanem tőkefedezeti módon működött Szociális munka a fővárosban Csorna Kálmán öt fő pontban tekintette át a korszakban folyó szociális

munkát: anya- és csecsemővédelem, iskolaköteles koron aluli gyerekek védelme, iskoláskorúak védelme, általános gyermekvédelem, felnőttek. 1. Anya- és csecsemővédelem: 20 intézet volt a fővárosban A védőnők akik a szociális munkát végezték körzetekre osztva dolgoztak. Főleg a szegény sorsú anyákat gondozták Az intenzív gondozási munka 6 év alatt 4 %al javította a halálozási arányt. A fővárosban működő 6 bölcsőde és napközi a szegény sorsú, főként egyedül álló anyáknak volt nagy segítség. A szülőotthonok kiépítése az anyavédelem eszköze volt. 2. Az iskolaköteles koron aluli gyerekek védelmét szolgálta 71 óvoda napközivel, és 12 gyermekotthon. 3. Az iskoláskorúak védelmét az iskolaorvosi rendszer látta el, két-három iskola alkotott egyegy körzetet Az orvos mellett az iskolanővér dolgozott, akik „ szociális, karitatív, erkölcsi védelmet végeznek az egészségügyön kívül” Csorna szerint. Az

iskolanővérek feladata volt még a ruhaosztás, a cipőtalpálás, tejakciók szervezése is, ezen kívül még az iskola és a család illetve a gyermekvédelmi intézmények közötti kapcsolat kialakítása. Mivel szocmunkásként dolgoztak, nap mint nap találkozniuk kellett a családok problémáival. Javaslataik között szerepel: napközi otthonok felállítása, tankönyveket ne változtassák gyakran, ebédeltetési és tejakciók bővítése, vásárcsarnokok környékén gyermekőrség felállítása, munkaiskolák szervezése, gyógyszertámogatás kiterjesztése. 4. Általános gyermekvédelem A magyar gyermekvédelem törvényesen írta elő az elhagyott gyermekek hatósági gondozását. A védelem anyagi és erkölcsi védelmet jelentett, melyet 19 árvaház, és 6 javító-nevelő intézetben végeztek. Megszerveződött a Fiatalkorúak Bírósága, és működött a Gyermekrendőrség. 5. Felnőttek védelme (munkanélküliség, lakásnélküliség,

keresetvesztés)A szegényeket a kerületi elöljáróságok segélyezték a nyilvántartáshoz katasztert állítottak fel. Készpénz vagy természetbeni segélyezés folyt. A szociális munka színterei – más megközelítésben A szociális munka színtereit Csorna a támogatásra szorulók életkora szerint vitte sorra. Az éhezés ellen étkeztetési akciókat szerveztek. (ingyenebéd) A hajléktalanság problémáját 14 melegedő próbálta megoldani. A szegény illetve szeretetházak ellátást, gondozást nyújtottak, de szocmunkát nemigen végeztek. A fővárosban a húszas évek végén öt árvaház működött. A József fiúárvaház „ célja a 6-10 éves korú egész vagy félárva, vagyontalan gyermekek teljes ellátásáról, neveltetéséről és taníttatásáról gondoskodni.” A Budapest Székesfővárosi Szeretetház dologház volt, majd javítóintézet lett. A célja a 16éven aluli munkakerülő csavargó gyermekek megjavítása A húszas évek

lakásínségének enyhítésére 47 kislakásos bérház épült, 22 kislakástelep, és 8 szükséglakástelep. Könyves Tóth szerint „a jövő útja nem a megalázó segélyezés, amely mindig csak a bekövetkezett bajt enyhíti, hanem a szélesebb körű szociális gondozás és intézményes törvénybe lefektetett országos szociálpolitika, mely az okok érvényesülését előzi meg és nem az okozatokat gyógykezeli.” Országos Gyermekvédő Liga A liga fenntartott öt csecsemőotthont, négy árvaházat, négy javítóintézetet, egy napközit, három orvosi rendelőt és két ipariskolát. Volt még két nyaralótelepe A gyermekek számára több utazást szerveztek, 1920-30 között kb. 60ezer gyereket utaztattak Svájcba, Angliába, Svédországba, Hollandiába, Belgiumba. A ligának 120 önkéntes szocmunkása volt, az un „zöldfityulás hölgyek”. A liga az állami szervekkel volt szerződéses kapcsolatban A költségvetésének 2/3-át fedezték a

központi költségvetés szervei. Nemzetközi elismerést jelentett, hogy 1924-ben a Liga rendezhette a IV. nemzetközi gyermekvédelmi konferenciát, és ebben az évben aláírták a csatlakozást a gyermekek jogát megfogalmazó ún. genfi szózathoz. Országos Stefánia Szövetség A szövetség 1930-raA 10 ezer lakosú községekig terjesztette ki a tevékenységét. A nővérek összehasonlító kutatásokat végeztek munkájuk hatékonyságáról. Munkájuk során mindenütt 10 év alatt a csecsemőhalandóságot tekintve mindenütt javulást értek el. A védőintézetekben nem csupán egészségvédelem folyt, hanem a család szociális bajaival is törődtek, általános szociális és egészségügyi embervédelmet végeztek. A szövetség anya- és csecsemővédelemre szakosodott, de a gyermeket és az anyát sem lehet elszigetelten szemlélni, ha őket védik akkor az egész család védelme megvalósul. Ez a „stefániás” gondolkodás alapja. A működtetés

költségeit felerészben vállalta az állam, a többit más támogatóktól szerezték meg. A szocmunkásként dolgozó védőnők feladatai: elhelyeztek anyát és csecsemőt, erkölcsi védelmet nyújtottak, az anya részére munkát szereztek, gyermekek törvényesítését előmozdították. A védőintézetek mellett más intézményeket is fenntartottak,(tejkonyha, anyaotthon, bölcsőde, napközi, szülőotthon). Szolgáltatásaik körébe tartozott az ingyenes orvosi ellátás, a jogi tanácsadás, az anyagi segélyezés, a tej-tápszerellátás. A Magyar Királyi Állami Anya- és Csecsemővédőnő Képző Intézet a Stefánia Szövetség irányítás alatt állt. A Stefánia Szövetség egy állami feladatot ellátó országos hálózatban működő civil intézmény volt. A szövetség fővédnöke Zita királyné volt. Egyetemi Szociálpolitikai Intézet Az első magyar settlementben is szünetelt munka az őszirózsás forradalom kitörése után. A megrongált

épületből mindent elloptak, tönkretettek. 1920 őszén amikor a Főiskolai Szociális Telep egyetemi intézetté alakult, akkor indult be újpesten a settlementben a munka. A Közgazdasági Egyetemhez csatlakozva kívánták munkájukat alapítványi formában folytatni. Az intézmény célja a szociális gondozás, oktatás, kutatás, nevelés. Az intézményen belül három osztály alakult ki, az Általános Népvédelmi, Közművelődési, Szociális Egészségügyi Osztály. A vezérlőelv a megelőzés, a család gondozása volt A legfontosabb munkamódszer az egyéni foglalkozás maradt. A közművelődési osztály két fő iránya a szociálpedagógia és az általános pedagógia volt. A szociálpedagógia feladata az, hogy az egyént a társadalom öntudatos, szolidáris tagjává nevelje. Különböző szemináriumokat és tanfolyamokat szerveztek. A munkanélküli és a még nem családos fiatalok számára bentlakásos lehetőségeket teremtettek. A napközi otthon

olyan gyermekek számára volt nyitva akik a szülői fegyelem hiányát nélkülözik. Fontosnak tartották, hogy a gyermeken keresztül a szülőkre is hassanak. A Szociális Egészségügyi Osztály a népbetegségek elleni küzdelem szolgálatában állt. Settlementmunka vidéken A parasztság szociális ellátásának hiányára reagálva egy speciálisan magyar próbálkozás született, az ún. agrársettlement Vezető alakja Buday György volt A szegedi fiatalok egy csoportja célul tűzte ki a magyar alföld és tanyavilág nehéz soraiban küszködő népe viszonyainak és problémáinak minél szélesebb körű megismerését. A problémák megismerése nem elégítette ki az ifjakat, mert a tényleges közreműködést a testi, lelki nyomornak, elmaradottságnak enyhítésében kívánták elérni. A szolidaritást szerették volna felébreszteni a parasztok iránt. Tanyai akciókat és kiszállásokat szerveztek A főiskolások, egyetemisták beszélgetéseket,

előadásokat, vitaesteket tartottak a tanyákon. Az agrársettlement legalább hárommillió embert érintett volna. Az első probléma, amit meg kell oldani, az volt, hogy a tanyákon élőkhöz eljussanak a szocmunkások. Az agrársettlement mozgalom újdonság volt a húszas évek szociális munkájában, de a settlement munkájában is. Az itt szocmunkát végzők első generációja számára nem csak eredményeket, hanem csalódásokat is hozott a munka. A munkások önsegítő szociális munkája Szövetkezetek, önsegítő egyletek. A munkások filantróp mozgalmai Átalakult a filantrópia fogalma, az individuális jótékonysági jellegét ha nem is szorította ki, mégis felváltotta a szervezett karitász, majd ezeket messze túlhaladóan kialakult a kollektív szociálpolitikai jellegű embervédelem. Szerdahelyi Sándor szerint a munkásosztály filantrópiája a kölcsönös segítség gondolatán épül fel. A küzdelem itt kétirányú: prevenciós és reparációs. A

munkásosztály a hangsúlyt a bajok megelőzésére helyezi A munkásosztály embervédő tevékenysége háromféle irányba valósul meg. Az egyik az egyéni jólét Ezek a célok soha nem valósultak meg. Minden ember jusson hozzá munkája révén a kultúrának és a kenyerének legalább a létminimumához, s ezt el ne veszítse ha betegség támad rá. Ez a modern filantróp társadalmi ideálja, a munkásosztálynak pedig egy gyakorlati célkitűzése. A szervezeti mozgalmaknak két irányzata alakult ki, az egyik a segélyezést, a jogsegítést, a munkaközvetítést, a munkásoktatást és művelést, a munkások képviseletét a hatóságok felé intézi, a szociálpolitikai törvényhozást sürgeti és a meglévő munkásvédő törvények betartását ellenőrzi. A másik közreműködik a munkaviszonyok kialakításában, a bérmozgalmak intézésében, a kollektív szerződések kötésében, s a munkásságot a munkáltatók felé képviselik. A szakszervezetek

fontos harca a bérharc A munkások termelő szövetkezetei közül említést érdemel a Földmunkások Kertgazdasága és a Budapesti Vas- és Fémipari Termelőszövetkezet. A szövetkezetek közül a legismertebb a Hangya termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezet volt. Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete A háború és a benne legkiszolgáltatottabbak nyomorúságát volt hivatva enyhíteni 1917-től a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete. Az egyesület a maga erejéből a hatóságok támogatásával alátámassza a családot, segítse pótolni azokat a hiányokat, amelyekkel a munkáscsaládok tartoznak gyermekeiknek erkölcsi és szellemi nevelésüknél, egészségük gondozásánál. Az egyesület a munkás önszerveződést akarta támogatni, a következő generáció jobb életfeltételeit alapozva meg. Tanulva tanítani, nevelődve nevelni 1917-ben 2000 gyerek nyaralását szervezték meg, 1918-ban 10000 gyerek tengerparti

üdüléséről gondoskodtak. 1921-től saját lapot indítottak Gyermekbarát címen 1923-ban gyermeknyomor enyhítő akciót indítottak, segítettek az árvízkárosultaknak. A Gyermekbarát köreiben különböző öntevékeny és önálló csoportokban folyt a munka, főként a munkások lakta kerületekben. Gyermekfoglalkozásokat tartottak, üdüléseket, kirándulásokat, fürdőzéseket szerveztek. A Szociális Missziótársulat és a Szociális Testvérek 1921 és 1922-ben a Szociális Missziótársulat 78 tagját bízták meg azzal, hogy szegényügyi és gyermekvédelmi felügyelők legyenek, ínségenyhítő akciókat szervezzenek. A társulat soraiból került ki az első magyar női képviselő Slachta Margit nővér, aki szociális munkának tekintette a Nemzetgyűlésben való részvételét. Az 1921/22-es működéséből emeli ki az iskolanővéri intézményt, amelyből később az iskolaorvosi intézmény fejlődött ki. Slachta Margit képviselőmunkája

kellett ahhoz, hogy a Nagyatádi-féle földreform során a nők is igényelhettek földet. Felszólalásai nyomán vezették be a kétheti fizetett szabadságot, a női börtönökben a női kulcsosok alkalmazását. A Szociális Testvérek Társulat 1925-ben a balatonboglári missziósházban féléves kurzusokat szervezett vidékieknek, internátust is fenntartva. Ezekből a kurzusokból nőtte ki magát a missziótársulat kétéves képzése, az ún Szociális Collegium. A Szociális Missziótársulat a két háború között jelentős támogatásokat kapott, s ez alapvetően meghatározta a szociális munka irányát Magyarországon. Vezetőjük Farkas Edith volt. Havi egy órás rádióműsort kaptak