Szociológia | Szociológiatörténet » Forgó Mónika - A polgári társadalmak, a magyar reformkor

Forgó Mónika - A polgári társadalmak, a magyar reformkor A polgári társadalmak. A magyar reformkor A kiegyezés utáni polgári fejlődés társadalmi következményei. A századforduló társadalma. A magyar szociológia kezdetei A Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság. A XVII-XVIII. században kialakult egy olyan helyzet Európában, hogy jelen volt az abszolutizmus az állami intézményrendszer oldaláról, egyéb területeken (irodalom, művészetek, tudományok) a reformáció által ösztönzött gondolkodás, etika volt a meghatározó Tulajdonképpen ez a polgárosodás felé indította el az európai fejlődést Magyarországon ez a folyamat megkésett. Ennek okai között volt a török uralom és a Habsburg Birodalom is A XVIII század eleje a reformországgyűlések időszaka Szinte egy évszázadot késik a polgári gondolkodás elterjedése Ez fájdalmas veszteség a modernizáció (korszerűsödés, megújulás) szempontjából, illetve a magyar

társadalom fejlődése szempontjából is. A reformkorban együtt képes a politikai elit és a tömegek, a társadalom széles rétegei egy adott időpontban összefogni. Az első reformországgyűléstől (1825) egészen 1848/49-ig tart ez az időszak. A társadalom rétegei: A birtokos nemesség a vármegyéken keresztül képviselte a hatalmat és emellett fontos volt a rendi országgyűlés is. Ez a rendszer egyrészt biztosította a reformgondolatok bekerülését, másrészt konzervatív bástyái is voltak a nemességnek. Mivel a vármegyékben a főbb posztokat nem a polgárság töltötte be, hanem a nemesség, nem alakulhatott ki Nyugati értelemben vett szakértő bürokrácia, amely feltétlenül szükséges lett volna a polgári átalakuláshoz. A vármegyékben a pozíciókat születési és nem szakértelmi alapon osztották el. A kisnemesség szegény volt és befolyásolható. A polgárságon belül két különböző réteg van: • Szabad királyi városok

polgára: nyugat-európai polgárok. • Mezővárosok polgársága: nem távolodtak el a földtől. A parasztságnak ebben az időben nem volt társadalomformáló ereje annak ellenére, hogy a társadalom 2/3 részét alkotta. Az ország a XIX. század elején még nagyon elmaradott volt A reformokat a lakosság 1/3 része támogatta. A polgári értékek legelőször a hagyományos intézményekben jelennek meg Magyarországon (országgyűlés, vármegyék). Emellett már új kezdeményezések is megjelentek: Széchenyi Hitel c műve, amelyben megfogalmazta a polgári értékeket Kossuth inkább a népszuverenitást helyezte előtérbe. A harmadik álláspont a centralizáltaké, akik a polgári fejlődést és Magyarország önálló életét a birodalmon belül akarták biztosítani törvények által A királyi udvar először politikai perekkel akarta megakadályozni a reformtörekvéseket. Cenzúrázási törekvéseiket kézzel írott országgyűlési jegyzőkönyvekkel

hidalták át A Habsburg kormányzat megtiltotta a vármegyék levelezését, a vármegyék azonban titkos konzultációt folytattak, hogy az országgyűlésen egységesen tudjanak fellépni az udvar ellen. 1839/40-es országgyűlésen kompromisszum született: amnesztiát kaptak a politikai foglyok és már nem számított politikai bűntettnek, ha az országgyűlésben bíráló felszólalás hangzik el. 1825-1840 között sikerül a feudális nyilvánosság szűkös határait kitágítani és egyfajta polgári nyilvánosság alapjait megteremteni. A polgári nyilvánosság színterei: kialakultak a szalonok, ahol irodalmi, történelmi, politikai témákat vetettek fel. A kávéházak és a Széchenyi által nyitott Kaszinó megalapoztak egyfajta egyesületi életet. Ezek alakultak át később politikai pártokká A legfontosabb közvélemény formáló eszköz ebben az időben a politikai sajtó volt (ilyen volt Kossuth lapja, a: Pesti Hírlap). A diákság is igen jelentős

csoportot alkotott: irodalmi esteket szerveztek, de közben polgári nézeteiket is kicserélték Ezek az egyletek igen szervezett formában működtek Jelentős egyesületek voltak még a gazdasági és ipari egyesületek. 1844-ben létrejött a Védegylet, ahol a polgárság és a nemesség egy közös cél érdekében tömörültek az egyesületbe. Ekkor alakult a Természettudományi Társaság is, melynek tagjai orvosok és természettudósok voltak. Mindezek együtt hozták létre azt a feltételt, amely a reformkorszakhoz feltétlenül szükséges volt. 1846/47-ben politikai szinten is képesek megfogalmazni a társadalmi modernizáció alapvető feltételeit. 1846-ban létrejön a Konzervatív-párt, 1847-ben pedig létrejön az Ellenzéki Kör Ez a reformkor tette lehetővé, hogy az 1848/49-es forradalomnak széleskörű társadalmi támogatottsága volt. A forradalom leverése után megpróbálták erőszakkal beolvasztani az országot a birodalom egészébe. Az 1847-1867

közötti időszakot a Néma Ellenállás időszakának szokták nevezni (ez egyfajta szellemi ellenállás volt). Kiegyezés (1867.): alapvető különbséget jelentett a magyar politikai erők között, hogy elfogadták-e a kiegyezés gondolatát vagy sem: 1. Politikai szempontból és a nemzeti szuverenitás szempontjából egy elhibázott döntés volt (Kossuth Lajos és Bibó István szerint egyenesen a Trianoni-békéhez vezetett). 2. 1867 és a századforduló között óriási fejlődés következett be, ezért reális megegyezés volt, mert a polgári társadalom kialakulását segítette elő. Beindult egy gazdasági fejlődés, melynek következtében megnyílnak az Osztrák Magyar Monarchia piacai Magyarország számára. 1873-ban egyesült Pest és Buda, bérházak és gyárak jöttek létre, a folyókat szabályozták Mindezeket egy liberális kormányzás alatt teszik (megszületik az Eötvös-féle népiskolai törvényt, amely együtt járt a magyarosítással; zsidó

vallás emancipálódása, a vallások fejei tagjai lesznek a felsőháznak, gazdasági törvénykezés, polgári törvények, polgári házasság bevezetése). Jellegzetessé vált az urbanizáció (a népesség 7%-a városokban él), és az iparosodás. Az uralkodó osztályok a helyükön maradnak (nagy és középbirtokos réteg), a kisbirtokosok elveszítik földjüket. Ők a dzsentrik, akik a hivatalokban találhattak kárpótlást Ez születési előjogokhoz kapcsolódó magatartást képviselt. Tehát bizonyos feudális társadalmi szerkezetek 1867 után is megmaradtak és bármennyire jelentős is volt a fejlődés, azt mutatja, hogy az 1914-ben kezdődő I. világháborúba úgy lépett be Magyarország, hogy bizonyos lépések még hiányoztak ahhoz, hogy valóban polgári társadalom legyen. A századforduló szellemileg is tevékeny időszak volt. Magyarország a tudomány és a művészetek terén is részese volt az Európai folyamatoknak 1867 után a legjelentősebb

rendezvény a Millenniumi ünnepség volt. Ez egyben a kiegyezés alátámasztása volt, de szolgálta a Nemzeti Tudat formálódását is. Megjelennek a modern művészetek, megalakul a Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik Század című folyóirat