Gazdasági Ismeretek | Humánerőforrás-menedzsment » A magyarországi foglalkoztatottság

A magyarországi foglalkoztatottság 1. A tartósan munkanélküliek helyzetéről A foglalkoztatási helyzet javítását és a gazdasági szerkezet megújítását, megfelelő számú munkahely, vállalkozás létesítését egyidejűleg eredményező gazdaságpolitika, illetve területfejlesztési politika kialakítása és megvalósítása a radikális szerkezetváltással érintett térségekben nagyon összetett és nehéz feladatot jelent. Ennek stratégiaalkotási, együttműködési, infrastrukturális, intézményi, humán erőforrásfejlesztési, pénzügyi és egyéb feltételei is vannak. Ilyen gazdaságpolitikát és területfejlesztési politikát azonban az eddigiekben még kevésbé sikerült érvényre juttatni. Ez is az egyik oka és magyarázata annak, hogy a hátrányos helyzetbe került régiók felzárkóztatása eddig nem igazán kezdődött el, sőt a leszakadási folyamat az elmúlt években átmenetileg még erősödött is. A külső gazdaságkörnyezeti

tényezők kedvezőtlen alakulásának meghatározó szerepe mellett a nagy mértékű munkanélküliség állandósulásához az emberi tényezők is jelentős mértékben hozzájárultak. Ezek elsősorban abban fejeződtek ki, hogy a megyékben és kistérségekben nem volt elég gyors a vezetők, a vállalkozók, az alkalmazottak a munkanélküliek jelentős része szemléletének, gondolkodásmódjának – megváltozott helyzethez és az új követelményekhez igazodó átalakulása, az innovációk megjelenése és terjedése. A tartós munkanélküliek és családjaik anyagi és jövedelmi helyzete összességében meglehetősen kedvezőtlen, de eléggé nagymértékben differenciált. A legtöbb – életkörülményeket meghatározó – tényező a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők (köztük elsősorban a 8 általánost sem végezték), a szakképzetlen fizikaiak súlyosan hátrányos helyzetét, valamint a megyék elmaradottabb

agrártérségeiben és általában a községekben élő munkanélküliek átlagosnál kedvezőtlenebb pozícióit igazolta vissza. A tartósan munkanélküliek egy része azonban – bár bevallott kimutatható jövedelmei alacsonyak – a munkanélküliség időtartamától függetlenül elfogadható, közepes vagy annál is jobb életszínvonalon él. 1 A munkavállalási motiváltság meglehetősen ellentmondásos kérdés, amelyet nem csupán a munkaügyi központ és a munkanélküli ellátásra való jogosultság szemszögéből, leegyszerűsítve célszerű vizsgálni, hanem tágabb, társadalmi és érdekeltségi összefüggésben 1 Forrás: Munkaerő-piaci tükör 2002 -1- is. Ennek az a lényege, hogy mivel a munkát a magyar legális munkaerő-piacon általában nem fizetik meg eléggé, sőt jelentősen alulértékelik a munkavállalók jelentős része – munkanélkülieket is beleértve – a fekete vagy szürke árnyékgazdaságban igyekszik többkevesebb

sikerrel kárpótolni magát. A gyakorlati tapasztalatok tanúsága szerint az állástalan vagy azzá vált személyek zöme különösen a munkanélküliség első hónapjaiban erős motiváltsággal, ambícióval próbál stabil munkahelyet találni vagy vállalkozásba fogni. Ez egy részüknek sikerül is Sokan azonban a munkahelykeresés és az elutasítások sorozatos kudarcai után egyre inkább elveszítik kedvüket és önbizalmukat. Ezáltal nem szűnik meg teljesen, de jelentősen csökken munkavállalási elszántságuk, motiváltságuk, amely viszont erőteljesen mérsékli az új, megváltozott körülményekhez való pozitív irányú alkalmazkodást, illetve a későbbiekben kínálkozó lehetőségek kihasználására való céltudatos felkészülést. Egy idő után jelentős arányban szinte beletörődnek sorsukba, és berendezkednek az általában alacsonyabb szintű tartós munkanélküli életformára. 2 Aktívan állást kereső életkortól függetlenül

bárki lehet: dolgozni kívánó tanuló, vagy akár nyugdíjas korú; munkanélkülinek minősül, ha kereső foglalkozást kíván és minden eszközt, módot igénybe vesz, hogy ilyet találjon.A lényeges kritérium tehát: a kereső foglalkozáshoz jutás érdekében végzett tevékenység. Életkor szerint a munkát keresők csaknem háromnegyede a legjobb munkavállalási korú, 2554 évesek közé tartozik; a 15-19 évesek közül még, és az 55 évnél idősebbek már csak kevesen tesznek erőfeszítéseket azért, hogy elhelyezkedjenek. A hazai munkavállalási koron felülieket már csak szórványosan találunk az aktívan munkát keresők között.Bár a munkát keresők utolsó munkahelye a gazdaság valamennyi ágát képviseli, az újabb és a régebbi munkanélküliek többségét a nemzetgazdaság azonos három ága bocsátotta ki az évek során: a feldolgozóipar, a kereskedelem, és az építőipar. A munkát keresők nagy többsége (94 százaléka) utolsó

munkahelyén alkalmazottként dolgozott és fizikai munkát végzett. A fizikai foglalkozásúak mintegy felének ipari és építőipari, valamint gépkezelői, összeszerelő, járművezető munkája, további negyedüknek pedig szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) munkája volt. A korábban szellemi munkát végző, csaknem 30 ezer munkanélküli közül mintegy 13 ezer főnek (többségében nőknek) volt felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozása 2 Forrás: Munkaerő-piaci tükör 2002. -2- Az évek során kevéssé változott a munkanélküliek iskolai végzettség szerinti összetétele. A leginkább érzékelhetően a legalacsonyabb iskolai végzettségűek aránya csökkent a 90-es évek elejéhez képest; ennek azonban valószínű oka, hogy elsősorban a képzetlenek adták fel a reménytelennek ítélt aktív munkahely-keresést. A legfeljebb 8 általánost végzettek aránya így is több, mint 35 százalék, a hasonló arányú szakmunkásképzővel

rendelkezőkkel együtt ők adják a munkát keresők 70 százalékát. A munkanélküliség fő oka az esetek több mint felében az állásvesztés, a második legfőbb ok azonban a munkaerő-piacra belépés vagy visszalépés szándéka. A munkanélküliek több mint fele telj munkaidős munkát keres, további 32 százalékuk elsősorban teljes munkaidőset, de részmunkaidőst is elvállalna. A bérigények nem tekinthetők túlzónak – az érintettek többé-kevésbé reálisan vetettek számot az egyéni adottságaikból, s a környékbeli munkaalkalmakból adódó esélyekkel. 3 1.2 Gazdaságilag inaktív népesség A Munkaerő-mérleg adatai szerint – 2003. január 1-jén a hazai munkavállalási korú férfiak és nők 32 százaléka nem tartozott a rendelkezésre álló munkaerőhöz: a 15-64 éves népesség pedig 40 százaléka. Csupán a hazai munkavállalási korúaknál maradva: 2002-ben a távolmaradó mintegy 2 millió fő (884 ezer férfi és 1 165 ezer nő)

mintegy 80 százaléka társadalmilag elfogadott okból maradt a háztartásban: még tanult. A 681 ezer, 15 éves és idősebb fiatal továbbtanulása nemcsak hasznos, hanem hovatovább nélkülözhetetlen mind az egyén, mind az ország jövője szempontjából. Magyarország nemzetközi összehasonlításban kifejezetten jó helyezést ér el az OECD országok között a 1518 évesek továbbtanulási arányával. Amíg azonban a 15-19 évesek korosztályának 76 százaléka tanult, a 20-24 éveseknek csupán 20 százaléka –Európa számos országától jócskán lemaradva. Az EU már 2002-ben a t agállamok feladatává tette, hogy 2010-re jelentősen növeljék az alsó középiskolai szintnél tovább tanulók arányát: a 1824 évesek legfeljebb fele maradjon ezen a szinten. Magyarországon ennek elérése még igen nagy erőfeszítéseket kíván. Csaknem 300 ezrez a gyermekgondozás valamelyik formáját (GYES, GYET, GYED) igénybe véve maradtak távol a munkaerőpiactól;

csaknem kizárólag a nők. A születések számának 3 Forrás: Munkaerő-piaci tükör 2002 (Laky Teréz) -3- tartós és jelentős csökkenése ellenére a 300 ezret közelítő létszám alig változik, ami a tapasztalatok szerint, elsősorban a munkaerő-piac beszűkült lehetőségeivel van összefüggésben. Munkalehetőségek hiányában a nők, amíg csak lehet, az anyagilag ugyan szerény, de a társadalmi megítélésben egyértelműen támogatott lehetőséget részesítik előnyben. 4 A tartós munkanélküliség állapotából való kitörés szándéka, lehetősége és esélye meglehetősen különbözik a munkanélküliek eltérő élethelyzettel, munkaképességekkel és egyéb adottságokkal (pl.: iskolai végzettség, életkor, lakóhely, személyiségvonások) jellemezhető csoportjainál és személyeinél. Eltérő a kiútkeresési szándék erőssége, céltudatossága, és ehhez kapcsolódnak a többékevésbé végiggondolt helyzetváltoztatási

stratégiák is. A tartósan munkanélküliek egy része már megszokta ezt az állapotot, bizonyos mértékig beletörődött ebbe, és nem is nagyon gondol kitörési stratégiákra. Ezeknek az embereknek is megvan azonban a tapasztalatuk és elképzelésük arról, hogy ha kiutat, kitörési lehetőséget nem is nagyon keresnek, de hogyan élhetnek meg jelenleg és a jövőben egy elfogadhatónak vagy elviselhetőnek vélt életszínvonalon. Ez az életnívó, a „megélhetési stratégia” egy részüknél meglehetősen alacsony, igénytelen szintet tükröz. Másoknál a rendszeres segélyezés mellett a különböző kiegészítő jövedelemforrásoknak van kiemelkedő szerepe az elfogadható színvonalúnak ítélhető megélhetésben. A tartós munkanélküliek elhelyezkedését és az alkalmazkodóképesség fejlesztését nehezítő tényezők: • a munkahelyek hiányát, a tartós és jelentős munkaerő-túlkínálatot, • a társadalmilag-gazdaságilag elmaradott

térségekben élők esetében az ingerszegény lakóhelyi környezetet, • az alacsony munkabéreket és a fekete foglalkoztatás elterjedését, • a munkáltatói szemlélet problémáit, ezen belül elsősorban az emberi tényező szerepének alábecslését, • a munkaerő-piaci képzésekben való részvétel alacsony színvonalú ösztönzését, • a területi és szakmai mobilitás korlátait, • a tartós munkanélküliek munkaerő-piaci szempontból hátránynak számító adottságait, valamit 4 Bánfalvy Csaba: A munkanélküliség -4- • a tartós munkanélküliség kezelésére hivatott szervezetek feltételrendszerének hiányosságait és a társadalmi összefogás alacsony színvonalát. 5 2. Javaslatok az elhelyezkedés eredményesebb elősegítésére Új típusú, komplex közelítésmód szükségessége A tartós munkanélküliség nagyméretű fennmaradásában gazdaságkörnyezeti hatások, érdekeltségi tényezők és egyéni,

személyiségi jellemzők (iskolázatlanság, szakképzetlenség, önbizalomhiány, megújulási készség alacsony szintje, bizonyos esetekben gyenge munkamorál, életviteli problémák, stb.) egyaránt szerepet játszottak. A tartós munkanélküliség éppen ezért csak akkor szorítható vissza érdemlegesen, ha a jövőben mindhárom területen – komplex megközelítésben – jelentős változás, előrelépés, illetve segítségnyújtás történik. 6 2.1 A munkahelyteremtés és vállalkozásélénkítés térségi feladatai A gazdaságkörnyezeti tényezők kedvezőbbé tétele és a globális munkaerő-túlkínálat mérséklése érdekében sürgető és kulcsfontosságú feladat a megyékben a gazdaság olyan irányú fejlesztése, amely viszonylag rövid időn belül jelentős számú munkahely létrehozásával, a vállalkozások foglalkoztatási szerepének növelésével, és ezáltal a h umán erőforrások jobb hasznosításával, a nagyarányú

munkanélküliség csökkentésével párosul. Ez komplex feladatot jelent, amelynek fontosabb elemei és feltételei közül az alábbiakat célszerű kiemelni. • A megyékben szükségesnek ítélt gazdaságfejlesztési és vállalkozásélénkítési folyamatok elindításának és felgyorsításának egyik legfontosabb alapfeltételét • jelenti a változások menedzselésében kulcsszerepet játszó vezetők, vállalkozók, oktatók, gazdasági és területfejlesztési szakértők megfelelő felkészítése, korszerű szemléletmóddal való felvértezése, katalizáló szerepük lényeges erősítése. Ennek érdekében – hazai és nemzetközi támogatások igénybevételével – mielőbb, az eddiginél jóval szélesebb körben be kellene indítani a megyékben az indikatív jellegű, dinamizáló hatású képzési programot. 5 Forrás: Munkaerő-piaci tükör 2002. (Dr Simkó János – Lórántné Orosz Edit: A tartósan munkanélküliek helyzetéről) 6

Munkanélküliség – megoldások és terápiák – MTA Szociológiai Kutatóintézet -5- • A gazdálkodó szervezeteknél folyó marketing, piacépítési, szervezési és emberi erőforrás-gazdálkodási tevékenység fejlesztése céljából olyan jól felkészült elméleti és gyakorlati szakemberekből álló szakértői hálózatot célszerű létrehozni, amely szakmai szempontból megfelelő segítséget tud nyújtani a szolgáltatásaikat igénybevevő vállalkozóknak, illetve vállalati vezetőknek. A legtehetségesebb egyetemi hallgatókat és fiatal diplomásokat céltudatosabban be kell vonni a kistérségi fejlesztési stratégiák, fejlesztési projektek, megvalósíthatósági tanulmányok, hazai és nemzetközi gazdaságfejlesztési, vállalkozói támogatási pályázatok kidolgozásába. • A régiónak a felzárkóztatás elkezdéséhez és felgyorsításához a következő években szüksége lesz az eddiginél is nagyobb mértékű

kormányzati és nemzetközi pénzügyi, beruházási támogatásokra, illetve a multinacionális cégek térségben történő üzemtelepítéseinek, valamint az ahhoz kapcsolódó beszállítói hálózat fejlesztésének kiemelt ösztönzésére. Ezzel együtt a gazdaságfejlesztés és a támogatási lehetőségek jobb kihasználásának komoly lehetősége rejlik a reális és piacképes fejlesztési projektek – ágazati stratégiákra és helyi, kistérségi ötletekre, kezdeményezésekre alapozott – megfelelő részletességű és megalapozottságú kidolgozásában. • A vállalkozói szellem erősítése, valamint a magán- és kisvállalkozások foglalkoztatóképességének növelése céljából – elsősorban a munkanélküliek és a pályakezdő fiatalok esetében, valamint a közép- és felsőfokú oktatási intézményben – szélesíteni kell a vállalkozási ismeretek oktatását. Bővíteni szükséges a vállalkozási tanácsadók hálózatát, és

további támogatásokat, hitel-, adó- és TB kedvezményeket kell biztosítani az önfoglalkoztatóvá váló munkanélküliek számára differenciált módon, az egyes kistérségek eltérő társadalmi-gazdasági fejlettségi színvonalát is figyelembe véve. 2. 2 Az illegális foglalkoztatás visszaszorítása Az Európai Unió országainak gyakorlati modelljeihez és értékarányaihoz jobban közelítő bérezés mielőbbi kidolgozására és megvalósítására lenne szükség a hazai munkaerő által végzett munka jelentős alulértékeltségének fokozatos feloldása és a fő munkahelyen színvonalas munkára jobban ösztönző érdekeltségi viszonyok fejlesztése érdekében. -6- A bérezés és a pénzügyi feltételek korszerűsítésével párhuzamosan – a szigorúságot és a szankciók mértékét fokozatosan növelve – vissza kell szorítani és egy súlyosabban szükséges büntetni a fekete foglalkoztatást, illetve az adóeltitkolást. A fekete munka

legalizálásával viszonylag sok rejtett munkahely válhatna láthatóvá, amely a tartós munkanélküliek számát is számottevően mérsékelni tudná. A passzív ellátási, segélyezési rendszert is újra kellene értékelni. A munkaképes személyeket egyértelműen és erőteljesebben az elsődleges munkaerő-piacon való elhelyezkedésre szükséges ösztönözni. Ha ennek – a munkahelyek hiánya miatt – még nincs meg mindenütt a realitása, viszonylag folyamatos jelleggel jól szervezett és értelmes közösségi, közhasznú és közmunkát kellene biztosítani a jelenleginél méltányosabb bérek, munkajövedelmek folyósításával. A nem munkaképes személyeket ki kellene venni a munkanélküli nyilvántartásból és a család megélhetését célirányosabb és megfelelőbb formában biztosító segélyezésről egy szintén továbbfejlesztett szociális ellátórendszer keretében kellene gondoskodni. A tartósan munkanélküliek személyiségfejlesztő

tréningeken, felzárkóztató és szakmai jellegű képző tanfolyamokon való részvételét az eddiginél jóval nagyobb összegű pénzügyi ellátással kellene ösztönözni, mivel a jelenlegi keresetpótló juttatás mértéke jövedelemkiegészítés nélkül a képzés időtartama alatt nem elegendő a munkanélküli személy és családja megélhetésének biztosításához. 7 3. A tartós munkanélküliség differenciáltabb megközelítése és kezelése A tartós munkanélküliség kezelése az eddiginél sokkal differenciáltabb megközelítést kíván az eltérő helyzetű csoportok szerint és egyénenként egyaránt A tartósan munkanélküliek egy része munkavállalásra – a legális vagy az árnyékgazdaságban – erőteljesen motivált, jó munkavégzési képességgel, keresett szakmával rendelkezik, ezért elhelyezkedését elsősorban munkaközvetítéssel kell segíteni. Egy másik jelentős részüknek a motiváltságát, önbizalmát munkaerő-piaci

szolgáltatásokkal, szakszerű tanácsadásokkal, tréningekkel szükséges megerősíteni, elhelyezkedési esélyeiket személyiségfejlesztéssel és szakmai képzéssel kell növelni. Harmadik nagy csoportjuk – különböző okok miatt – a munkaerő-piac perifériájára szorult, elhelyezkedési esélyekkel alig rendelkező, munkavégzésre képtelen, vagy nehezen 7 Forrás: Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról -7- motiválható személyekből áll, akik egy részét legalább átmeneti időre célszerű lenne kiemelni a regisztrált munkanélküliek állományából és más ellátó rendszerekbe átirányítani, egy másik részüknél pedig az esélyjavító foglalkoztatási és képzési programokat szükséges alkalmazni. 8 4. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök célirányosabb és hatékonyabb működtetése Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközrendszeren belül a munkaerő-piaci célú képzések, átképzések súlyát és szerepét fokozni

szükséges a tartós munkanélküliek elhelyezkedési esélyeinek javítása és az általános műveltséggel, szakmai tudással, megújulási készséggel szemben általában magasabb követelményeket támasztó munkaköröknek való sikeresebb megfelelés érdekében. A közhasznú foglalkoztatás jelenlegi gyakorlatát és problémáit mélyebb elemzés alá kellene venni, és erre alapozottan lenne célszerű az eszköz stratégiai céljait, egész működtetési is finanszírozási koncepcióját újragondolni és korszerűsíteni. A tartós munkanélküliek területi mobilitását elősegítő aktív eszközök közül elsősorban a helyközi utazási költségek hosszabb időtartamra legalább két évre történő átvállalása lenne indokolt a jelenlegi maximum egy éves időtartammal szemben, hogy a községekből és az elmaradottabb térségekből bejárók foglalkoztatási esélyei jelentősebb mértékben javuljanak. A munkaügyi tanácsoknak és a munkaügyi

központoknak a Munkaerő-piaci Alap decentralizált foglalkoztatási alaprészének eszközök és kistérségek szerinti felosztásánál, valamint a támogatási elvek kialakításánál mélyebb elemzésekre és hatásvizsgálatokra alapozott konkrét célokat, ahhoz rendelt pénzügyi előirányzatokat és kellően differenciált támogatási szempontokat kell meghatározniuk. 9 4. 1 A munkaerő-piaci szolgáltatások fejlesztése A tartósan munkanélküliek szemléletének és gondolkodásmódjának átalakításához, önbizalmának és kudarctűrő képességének megerősítéséhez, az alkalmazkodóképesség, a megújulási készség és a foglalkoztathatóság javításához jelentős arányban szükség lenne 8 Forrás: Hantó Zsuzsa: Szociológia Forrás: Munkaerő-piaci tükör 2002 (Dr. Benedek Tamás: Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök célirányosabb és hatékonyabb működtetése) 9 -8- legalább 3-5 napos vagy több fokozatból álló

csoportos foglalkozások, szakszerű és színvonalas tréningek alkalmazására. Ezeknek a tréningeknek a tematikáját rétegspecifikusan (pl. az iskolai végzettség, az életkor, az egészségi és mentális állapot, a lakóhely stb. figyelembevételével), lehetőség szerint minél homogénabb csoportokra kellene kidolgozni. Nonprofit szervezeteknél foglalkoztatottak összetétele iskolai végzettség szerint 21 vizsgálatba bevont szervezetnél Iskolai végzettség Létszám (fő) Megoszlás (%) 8 általános iskola alatt 125 11,3 8 általános iskola 552 48,6 Szakiskola, szakmunkásk. 155 13,6 Gimnázium 84 7,4 Szakközépiskola 87 7,6 Egyetem, főiskola 131 11,5 Összesen 1134 100,0 A nonprofit szervezetek tehát 60 százalékában kifejezetten alacsony iskolázottságú, szakképzetlen embereket foglalkoztatnak, akik munkanélküliségüket megelőzően segéd- vagy betanított munkásként dolgoztak. Az alacsony iskolázottság mellett a

hátrányok halmozódása figyelhető meg a nonprofit szektor foglalkoztatottainál: 45 százalékuk tartozik az ún. problémacsoportokba Az okok, melyek leginkább felelősek azért, hogy tartós munkanélkülivé váltak: • cigány származás, • testi vagy szellemi fogyaték, • alkoholizmus, • hajléktalanság, stb. A problémacsoportba tartozók száma és megoszlása az elhelyezkedést leginkább gátló okok szerint 10 10 Forrás: Hantó Zsuzsa: Szociológia -9- A hátrányos helyzet oka Létszám (fő) Megoszlás Cigány származás 242 41,7 Testi vagy szellemi fogyat. 64 11,3 Alkoholista 17 2,9 Hajléktalan 15 2,5 Állami gondozott 23 3,9 Egyéb 219 37,7 Összesen 580 az összes foglalkoztatott 45%-a = 100% 5. Komplex programok szélesebb körű alkalmazása A munkaügyi tanácsoknak és a munkaügyi központoknak évről-évre nagyobb mértékű és arányú támogatást kell biztosítaniuk a Munkaerő-piaci Alap decentralizált

foglalkoztatási alaprészén belül a hátrányos helyzetű munkanélküliek kisebb csoportját érintő, igazi esélyjavító jellegű komplex munkaerő-piaci programok finanszírozására. A munkaügyi központoknál és kirendeltségeknél, valamint a helyi önkormányzatoknál, fejlesztési ügynökségeknél a programok megtervezéséhez, menedzseléséhez, monitorozásához, pénzügyi finanszírozásához és ellenőrzéséhez szükséges személyi feltételeket kell – elsősorban belső létszám-átcsoportosítás és képzés útján, illetve a személyi állomány megerősítésével – javítani. A legnagyobb volumenű fejlesztésre a foglalkoztatási célú közhasznú szervezeteknél van szükség, amely szervezetek e komplex programok legfontosabb kidolgozói és kivitelezői lesznek.11 5. 1 A társadalmi, gazdasági partnerek szerepének erősítése Kiemelten fontosnak ítélendő a tartós munkanélküli egyén szerepét saját problémája megoldásában. Sok

esetbe a helyzethez való viszonyulását, gondolkodásmódját, szemléletét is meg kell változtatnia. Esélyei növeléséhez szüksége van önbizalma és önbecsülése megszilárdítására, megújulási és alkalmazkodási képességének, valamint képzettségének és szaktudásának 11 Forrás: Önkormányzatok a munkanélküliekért (Munkaügyi Szemle 2001) - 10 - Fejlesztésére, a kudarctűrő képesség erősítésére, újabb és újabb utak keresésére, a jövőbeni lehetőségek kihasználására való felkészülésre és a kínálkozó alkalmak megragadására. A munkáltatók és vezetőik jelentős részének szemléletformálása szükséges ahhoz, hogy felismerjük az emberi tényező és a színvonalas, szakszerű emberierőforrás-gazdálkodás, valamint a alkalmazottak folyamatos képzésének, továbbképzésének kiemelkedő szerepét az egyre erősödő piaci versenyben való helytállásban, az innovációk létrehozásában és alkalmazásában,

a vállalkozás talpon maradásában és létszámnövelést is eredményezni tudó folyamatos fejlesztésében. A munkaügyi központoknak és kirendeltségeiknek kulcsszerepük lehet a t artós munkanélküliség fokozatos csökkentésének segítésében. Eddigi feladatrendszerüket, időfelhasználási struktúrájukat, munkamódszereiket, személyi feltételeiket célszerű alaposabb felülvizsgálat alá venni, és új stratégiát, prioritásokat, módszereket, a munkatársakkal szemben támasztott speciális követelményeket meghatározni. A fejlesztés fő irányát a valóban szolgáltatás- és ügyfélcentrikus tevékenység, a kapcsolatszervező munka előtérbe helyezése, a munkaerő-piaci eszközök, programok és szolgáltatások eredményorientált menedzselése és irányítása kell, hogy képezze. A helyi önkormányzatoknak és kistérségi társulásaiknak az eddiginél aktívabb és színvonalasabb tevékenységet kellene végezniük a

munkanélküliség csökkentése és a tartós jelleg oldása érdekében. Általában sokkal többet tehetnének a helyi adottságok és lehetőségek feltárásáért, a települési környezet minőségének fejlesztéséért, a tőkebefektetők felkutatásáért és vonzásáért, a közhasznú és közmunkaprogramok jobb megszervezéséért, a tehetséges, kreatív emberek számbavételéért és aktivizálásáért, a fejlesztési és foglalkoztatási koncepciók, projektek kidolgozásáért, az új, élenjáró módszerek és modellek adaptálásáért, az együttműködési rendszerek megszervezéséért, a civil mozgalmak támogatásáért, a helyi társadalom kohéziójának erősítéséért. A civil szervezeteknek nagyobb szerepet kell vállalniuk a tartós munkanélküliek és a pályakezdő fiatalok munkaerő-piaci szolgáltatásokkal való ellátásában és a f oglalkoztatási elemeket is tartalmazó komplex programok kidolgozásában, megszervezésében és sikeres

lebonyolításában. Ehhez szorosabb kapcsolatot kell kialakítaniuk a munkaügyi központtal és kirendeltségeivel, a helyi önkormányzatokkal és a térségben működő munkáltatókkal. Jelentősen fejleszteniük - 11 - kell működési feltételeiket, személyi állományukat és annak szakmai felkészültségét, amit sok esetben egymással is összefogva célszerű biztosítaniuk. 12 A törvényalkotó és kormányzati szerveknek elsősorban a tartós munkanélküliség eredményesebb csökkentéséhez, az egyes régiók és megyék közötti jelentős társadalmi, gazdasági fejelettségbeli különbségek mérsékléséhez, az érdekeltségi viszonyok lényeges és igazságos javításához, a humán erőforrások kiemelt és gyorsított ütemű minőségi fejlesztéséhez szükséges jogszabályi, támogatási és egyéb feltételrendszert kellene komplex módon biztosítaniuk. A tartós munkanélküliség sikeresebb visszaszorítása érdekében az együttműködési

rendszerek jelentős fejlesztésére, az információáramlás hatékonyabbá tételére, a jól bevált modellek és megoldási módszerek gyorsabb és szélesebb körű megismertetésére, elterjesztésére van szükség. Az országos és regionális vagy megyei szintű testületek, szervezetek partneri kapcsolatainak fejlesztésén kívül körzeti, kistérségi szinten is erősíteni szükséges a helyi önkormányzatok, a legfontosabb munkáltatók, a képző szervek, a munkaügyi kirendeltség, a vállalkozásokat segítő irodák, a kisebbségi önkormányzatok és a közhasznú szervezetek munkakapcsolatát. Ennek érdekében a körzetek centrumtelepülésein, városaiban is indokoltnak és célszerűnek látszik gazdaságfejlesztési és foglalkoztatási fórumok rendszeres és érdemes működtetése. 13 6. A foglalkoztatási mérték változása Az 1990-1992 közötti időszak a nagy létszámvesztés korszaka volt, ekkor – nemzetgazdaság munkaerőmérlegének adatai

szerint – közel egy millió fő, a foglalkoztatottak 20%-a szorult kis a munkaerő-piacról. A mélypont eléréséig – mely 1997-ben következett be – összességében 27%-kal, közel 1,4 millióval esett vissza a foglalkoztatottak száma. 1998-tól megindult a foglalkoztatottak számának lassú, de minden valószínűség szerint tartósnak tekinthető bővülése. A nemzetgazdaság munkaerőmérlegének adatai, valamint a GKI becslése szerint 1997-2000 között 150 e zret meghaladó létszámban, 4%-kal bővült a foglalkoztatás. Összességében tíz év alatt 1,2 millió fővel, 24%-kal apadt a létszám 12 13 Forrás: Nagy Katalin: Foglalkoztatás és szociális ügyek Forrás: Önkormányzatok a munkanélküliekért (Munkaügyi Szemle 2001) - 12 - Az évtized elején az anyagi ágakban a legdrasztikusabb létszámvesztést elszenvedő régiók Észak-Magyarország és Dél-Alföld az évtized végéig sem tudott igazán magához térni. Az előbbi régió a

nehézipar és a bányászat összeomlását nem tudta kiheverni, melynek többek között az is oka volt, hogy az állam túl sokáig finanszírozta a „társadalmi békét”, s nem volt valós törekvés és kényszerítés, politikai elszántság a szükséges strukturális átalakítások megtételéhez. Az utóbbi esetében a mezőgazdaság napjainkig tartó válsága miatt gyengék a fejlődés hajtóerői, hiszen Magyarország egyik legfontosabb agrárcentrumáról van szó. 14 6. 1 A munkanélküliség regionális különbségei A hazai munkanélküliség, mint országos jelenség gyakorlatilag a kilencvenes évektől létező társadalmi-gazdasági tényező. A népességvándorlás is jelentős tényező. Budapestre 1990-ben még sokan, négyezren vándoroltak, 1991-ben azonban már több ezren hagyták el a várost, sőt 1994-ben már több, mint 11 000-en. A községek egy részében (elsősorban a városok környékén) nőtt a bevándorlók száma, a többi községből

azonban változatlanul nagy az elvándorlás. A községekből történő elvándorlást azonban jelentősen nehezíti az, hogy az elmaradott és munkanélküliség által leginkább sújtott térségekben rohamosan csökkentek az ingatlanárak, így nehéz az elvándorlás költségeit megteremteni. Az emberek, a társadalom egy csoportjai közötti egyenlőtlenségek, a társadalmi fejlődés termékei. A területi egyenlőtlenség igen gyakran együtt jelentkezik, azaz előfordul, hogy e térségek egy része (pl.: városi centrumok) fejlődésnek indulnak, a körülöttük lévő falusi övezetben azonban továbbra is fejletlenek maradnak. Ilyenkor a falu és város közötti különbség fokozódik. A területi egyenlőtlenségek felszámolása csak az elmaradott térség több irányú fejlesztésével történhet meg, a gazdaság fejlesztése önmagában nem elegendő. Szükséges egyidejűleg a műszaki infrastruktúra (vezetékes ellátás, közlekedés,

kommunikáció), a humán infrastruktúra (oktatás, lakás) fejlesztése is. (Hantó Zsuzsa) Magyarországon az évek óta tartó gazdasági visszaesés hasonló, mint Közép-, KeletEurópában. Csökken a GDP, kétszámjegyű az infláció, a munkanélküliségi ráta 12% feletti, 14 Forrás: Bánfalvy Csaba: A munkanélküliség - 13 - abszolút számokban több, mint 600 000, a lakossági fogyasztás visszaesik, gyorsan szélesedik a létminimum alatt élők tábora. Ezek az általános jellemzők régiók, kistájak, de települések szerint is igen eltérően alakulnak. Magyarország hét gazdasági régióra osztható: • Közép-Dunántúli (Komárom–Esztergom, Veszprém és Fejér megye) • Dél-Dunántúl (Somogy, Baranya és Tolna megye) • Nyugat-Dunántúl (Győr–Sopron, Vas, Zala) • Közép-Magyarország (Főváros és Pest megye) • Észak-Magyarország (Nógrád, Heves és Borsod–Abaúj – Zemplén megye) • Észak-Alföld

(Jász–Nagykun–Szolnok, Hajdú–Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) • Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye) Magyarországon nyugatról keletre haladva saját lejtő mutatkozik. Az ország dunántúli területei nagyobbrészt jóval kedvezőbb társadalmi, gazdasági helyzetben vannak, addig az Alföldön kiélezetten jelentkeznek a válság tünetei. Az Alföldön – de talán országosan is – legnagyobb gondokkal küzd Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. A Dunántúl általában az úgynevezett fejlettebb régiót képviseli. Régiónkénti munkanélküliségi ráták Főváros, megye 2002 2001 2000 1999 1998 % % % % % Közép-Magyarország 3,6 4,4 4,7 5,6 6,4 Észak-Magyarország 16,5 16,5 15,3 16,3 16,8 Észak-Alföld 15,1 15,4 13,6 15,6 16,6 Dél-Alföld 9,6 10,0 9,4 10,7 11,3 Közép-Dunántúl 7,1 8,7 8,1 9,8 10,7 Nyugat-Dunántúl 5,1 5,7 5,7 7,1 8,2 Dél-Dunántúl 11,0 11,8 11,0 12,8 12,7 Az előző

év január 1-ei gazdaságilag aktív népességhez viszonyítva - 14 - A régiók, kistájak válsághelyzetének vannak jellegzetes tünetei, tradicionális okai. A tünetek közé tartoznak: az infrastruktúrális elmaradottság, a szellemi, kulturális kifosztottság, a munkanélküliség, az aprófalvas települések nagy száma, a térség társadalmi struktúrájában a hátrányos helyzetű csoportok, etnikumok magas aránya, stb. Jelentős eltérés alakult ki a m unkanélküliségi ráta szempontjából az ország északkeleti és északnyugati része között. A legmagasabb a munkanélküliségi ráta Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, de általában az alföldi megyékben is meglehetősen magas. Ugyancsak regionális különbséget tapasztalhatunk az észak-déli földrajzi viszonylatokban is. Ez elsősorban a Dunántúlra érvényes, ahol Tolna és Baranya megyékben magasabb a munkanélküliek százalékos aránya, mint a Dunántúl északi

megyéiben. A legalacsonyabb a munkanélküliség Budapesten kívül Győr és Vas megyében. A munkanélküliek arányának ilyen mértékű területi eltérése súlyos társadalmi problémákba vezettek, mint például a tömeges belső migráció, a területileg és hagyományosan is hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok tovább gyorsuló lemaradása, egyes területek szinte visszafordíthatatlan leszakadása. 15 16 7. A külföldi érdekeltségű vállalatok foglalkoztatáspolitikája E vállalatok az embert, mint munkaerőt a legfontosabb erőforrásnak tekintik céljaik elérése érdekében. Stratégiájuknak mindenkor döntő eleme, hogy kitűzött céljaik elérése érdekében mikor, hogyan és milyen „ember-anyagot” kell felhasználniuk, illetve stratégiájukat a szerint alakítják ki, hogy a rendelkezésükre álló vagy igénybe vehető munkaerőt hogyan és milyen költséggel, milyen feladatokra lehet felhasználni. E vállalatok többsége

általában három, egymástól jól elhatárolható típusú munkaerőt alkalmaz, illetve igényel • Legnagyobb számban az általában érettségivel rendelkező, szakképzettség nélküli, rugalmas és az egyszerűbb munkára könnyen és gyorsan betanítható, közvetlenül a termelésben foglalkoztatható munkaerőt alkalmazza. • A második típusba a tehetséges és szakmai képesítéssel rendelkező, termelés irányítására vagy egyéb indirekt termelési feladatokra alkalmas munkaerő tartozik. 15 16 Forrás: Bánfalvy Csaba: A munkanélküliség Forrás: Fejezetek a regionális gazdaságtan tanulásához - 15 - • A harmadik csoportot a fiatal, nyelveket beszélő, magasan kvalifikált, egyetemet vagy főiskolát végzett kör alkotja. A vállalatok többsége döntő fontosságúnak tartja azoknak a motiváló eszközöknek a kombinált alkalmazását, amelyekkel a kívánt munkaerőt a céghez csábíthatják, illetve ott megtarthatják. Mind a

munkaerő toborzás, mind a megtartás során széles a paletta, de a kínált bér nagysága még mindig és csaknem minden esetben a legmeghatározóbb. 8. Az iskola pályaválasztási stratégiája A rendszerváltás utáni tíz év gyakorlatilag az állandó reformok jegyében telt el a középiskolákban. Megváltoztak a velük szemben támasztott követelmények, és megváltoztak a lehetőségeik is. Az, hogy melyik iskola hogyan tudott alkalmazkodni az új feltételekhez, nem csak a területi sajátosságain múlott, hanem az iskola vezetőségének rátermettségén is. A jó iskolaigazgatók és helyetteseik ma már alapvetően menedzserek. Akár gimnáziumról, akár szakközépiskoláról van szó, tapasztalatunk alapján a végzős diákok pályaorientációja alatt a legtöbb intézményben azt értik, hogy el kell dönteni, alkalmas-e a fiatal felsőoktatási tanulmányokra, és ha igen, akkor melyik egyetemet vagy főiskolát válassza. A nem felsőfokú tanulmányok

figyelembe vétele, ill. a m unkahelykeresés csak mostanában kezd a pályaorientációs munka részévé válni. 27 iskola növendékeinek elképzelése az érettségi utáni évekről, az érettségi évében Érettségi utánra vonatkozó elképzelések Százalékos megoszlás Felsőoktatásban tanulás 57,87 Nem felsőfokú szakmai tanulás 16,56 Munka 22,03 Otthon maradás 0,15 Egyéb 1,77 Tanulás és munka egyszerre 1,55 - 16 - Nem válaszolt 0,07 A szakközépiskolák és a gimnáziumok pályaorientációját illetően két ellentétes kijelentést kell tennünk. Egyrészt a szakközépiskolákban már eleve adott a szakmai háttér és pályaorientációs órákra is van lehetőség. A gimnazistáknak viszont elsős (kilencedikes, esetleg ötödikes vagy hetedikes) korukban általában nincs még határozott szakmai motivációjuk. Más szempontból pedig éppen a gimnazisták helyzete kedvezőbb A tudományos alapok elsajátítására egy átlag

gimnáziumban sokkal jobb lehetőség kínálkozik, mint egy átlag szakközépiskolában. A jó alapképzettség pedig bármely szakma tanulásakor előnyt jelent. Úgy gondolom, hogy az iskolákban az osztályfőnökök kulcsszerepet töltenek be diákjaik pályaorientációjában. Ők ismerik legjobban a növendékeket és emberileg is az ő kötődésük a legerősebb. Segítséget nyújthatnak abban, hogy diákjaik hosszú távra – talán egy életre – szóló foglalkozást (hivatást!) válasszanak maguknak. 17 8. 1 A romákat súlytó munkanélküliség A cigányság alulfoglalkoztatottságának, magas szintű munkanélküliségének egyik lényeges, de nem kizárólagos oka az iskoláztatási hátrány, illetve alulképzettség. A XXI. század küszöbén, a cigányság körében nem ritka azoknak a száma, akik sem írni, sem pedig olvasni nem tudnak. Az alulfoglalkoztatottság alulképzettségen túli fő okai a következők: • települési hátrányok: a cigányság

területi elhelyezkedése nagyvonalakban megegyezik a magas munkanélküliséggel sújtott területekkel, ezen belül jelentős a semmilyen munkaalkalmat nem kínáló aprófalvakban élő romák aránya, • a hagyományos cigány munkaerőt foglalkoztató ágak (építőipar, nehézipar, bányászat, stb.) összeomlása, • a szegénységi csapdából eredő stratégiák: a családi összjövedelem maximalizálási szükséglete sok esetben érdekeltté teszi a romákat (elsősorban nőket), hogy a háztartás belső munkaerő-piacán maradjanak, ugyanis a szociálpolitikai támogatások összege 17 Forrás: Benedek András: Képzés, szakképzés - 17 - meghaladja (bizonyos gyermekszám felett) az általuk elérhető munkajövedelmek nagyságrendjét; • az újonnan létesülő vállalkozások igénye a magas szakképzettségű (és nem cigány) munkaerő iránt; • a romákkal szemben érvényesülő munkahelyi kirekesztés; • a vállalkozóvá válást,

önfoglalkoztatást nehezítő vagy lehetetlenné tevő tőkehiány, ismeretek, készségek hiánya. A roma vállalkozások esetében az általános kedvezményeken túlmenően igen fontos szerepe lenne a c élzott támogatások nyújtásának, ezáltal a romáknak sokkal nagyobb esélyük van munkahelyre találni a roma vállalkozásokban, mint a nem roma cégeknél. Következésképpen javasolható: a r oma érdekvédelmi szervezetek és kisebbségi önkormányzatok támogatását segítségül híva a munkaügyi kormányzat dolgozza ki a r oma munkavállalók (hosszabb időre szóló) olyan munkaügyi támogatási rendszerét, amely egyúttal érdekeltté teheti a munkaadókat az így alkalmazott munkaerő párhuzamos képzésében is. Ugyanezt a l egitim segítséget igénybe véve a munkaügyi kormányzat dolgozza ki a kifejezetten romák által tulajdonolt vállalkozások élénkítő mechanizmusait (a munkahelyteremtő- és megtartó támogatásokon túl

adókedvezmények, kedvezményes hitelek, adó- és kamattámogatások, stb.) Hangsúlyozzuk, e támogatási formák – ha komolyan akarjuk venni ezeket – nem a mikro- és kisvállalkozási kör egészére, hanem a romák által tulajdonoltakra kell vonatkozzanak. 18 9. Akarnak-e a munkanélküliek dolgozni? A munkanélküliség kezelésére létrehozott intézményrendszer, amely kezdetben a „hivatal” és a „szolgáltató szervezet” kettős szemléletében kívánt működni, utóbb ezt az önmagában is paradox célkitűzést feladta és egyértelműen a fokozott adminisztráció és a bürokrácia eszközeivel próbált megküzdeni a munkanélküliek arctalanul kígyózó sorával. A munkanélküliek megítélése, munkavállalási szándékaikról alkotott társadalmi vélemények hazánkban sokkal inkább tükröznek értékelő viszonyulásokat, minősítéseket, mintsem empirikus tapasztalatokat. Természetesen a jelenség maga régebbi időszakból is rendelkezik

társadalmi értékítéletekkel, hordoz minősítő tartalmakat. 18 Forrás: Nagy Katalin: Esélyegyenlőség - 18 - A szocializmusban a munkanélküliség társadalmi berendezkedésből eredően nem létezett, hiszen elvileg teljes körű volt a foglalkoztatás. A legelső időszakban a munkanélküli egyenlő volt az alacsony iskolázottságú, munkakerülő társadalmi rétegekkel, akikkel szemben alig várták a munkáltatók, hogy végre kitehessék őket. Hasonló megítélést kapott az a réteg, mely tényleges munkaviszonyban állt, de valójában „gyáron” belüli munkanélküliként „védett munkakörben” töltötte munkaidejét Később e rétegekhez kapcsolódtak valós vagy „képzelt” krónikus betegek, majd a szakképzetlenek az idősebb (45-55 éves) kevésbé keresett szakmával rendelkezők, érettségivel bírók, s mára már szint nincs olyan társadalmi réteg, csoport, akivel kapcsolatban nem lenne példa a munkanélküliség különböző

hosszúságú formáira. Ma gyakran találkozhatunk azzal az előítélettel, mely szerint a rövid idejű munkanélküliség jelenti a társadalmi reindegrációjára való hajlandóságot és készséget, a tartós munkanélküliség pedig a munka világába való visszatérésre képtelen ill. azt nem is akaró „felelőtlen, élősködő életfelfogású” emberi magatartást. 19 9. 1 Hogyan alakul a munkanélküliek sorsa? A különböző foglalkoztatáspolitikai, törvényi, állami és önkormányzati intézményrendszerek az elmúlt néhány évben folyamatosan változtak. Az ebben rejlő tendenciák felismerése, nyomon követése, a folyamat elemzése csak egy következő gondolatkör témája lehet. A munkanélküliség megjelenésekor valószínűleg a munkanélküliek egy jelentős része is átmeneti állapotként élte meg saját helyzetét. Rövid „pihenő” után sok munkanélküli mobilizálta munka és emberi kapcsolatainak erőforrásait a mielőbbi munkába

állás érdekében. Viszonylag szerényebb létszámban lehettek azok, akik megnyugvással vették tudomásul, hogy őket az ellátó rendszer „regisztrált munkanélküliként” definiálta. A munkanélküliek harmadik, ma is bizonytalan létszámú rétege, a regisztrálatlan, ily módon ellátatlan és különböző eszközökkel kezeletlen emberek jelentős rétege, akik vagy megfelelő munkaviszony hiányában vagy munkajogi okokból kerültek kényszerpályára. A munkanélküliek életvezetési stratégiája három részből tevődik össze: 19 Forrás: Hantó Zsuzsa: Szociológia - 19 - • Egyrészt egy magukat leginkább jövedelempótló támogatásból és segélyekből fenntartó rétegre. Számukra egyre kilátástalanabb lett a munka világába és a felnőtti társadalmi szerepbe való visszatalálás. A családfenntartás itt csak az önkormányzati segélyezés lehetőségeinek egyre teljesebb kihasználása mellett lehetséges. • Másrészt egy

megélhetését más forrásokból megoldó, de az állami gondoskodás formáit is használó rétegre. • Harmadrészt, egy megélhetését bizonytalan forrásokból biztosító rétegre. 10. Milyen lehetőségeket kínál az Európai Unió? Az egész unióra kiterjedő garanciavállalást, hogy egyetlen 18 éven aluli fiatal sem lesz munkanélküli, és valamennyi, ehhez a korosztályhoz tartozó fiatal számára biztosított a képzés egy képző intézményben, vagy a kombinált és gyakorlati képzés (pl.: „munka és tanulás”). Ennek előkészítése a közösségi Youth-Start kezdeményezések feladata A határon átnyúló együttműködést/tapasztalatcseréket, valamint sikeres programok és projektek átvételét, mind az EU tagországok között, mind pedig a szomszédos reformországokkal. Jobb keresetfeltételek teremtését a saját kezdeményezésekhez (tanácsadás, támogatás). A számos nemzeti és unióbeli akcióprogram jobb koordinálását és

megismertetését. Új projektlehetőségek kifejlesztését, mint pl.: „munka és tanulás” A gyakorlati és elméleti képzés kombinálását. Állásrotációs modellek, tanulmányi szabadságok, munkavégzési kötelezettség szüneteltetése, új munkaidő-modellek, stb. Folyamatos átmenet a foglalkoztatásból a képzésbe, nyugállományba, szabadidő eltöltésébe, stb. A jövőre nézve egyértelmű, hogy a munkahelyek létrehozása mellett mindenekelőtt a munkaidő szerkezetét és felosztását kell megváltoztatni. Még ha igaz is, hogy a munkaidő általános csökkentése a munkanélküliség visszaszorításának legfontosabb eszköze, nem várhatunk csak arra, hogy valamikor, valamilyen feltételek mellett bevezetésre kerül. Ez nem lenne előnyös sem azoknak, akik már munkanélküliek, sem azoknak, akik ezután lesznek azok. Tehát pontosan meg kell vizsgálnunk új munkaidő-modellek és munkaidőfelosztás bevezetésének lehetőségeit - 20 - A teljes

foglalkoztatottságot, mint célt különböző utakon lehet elérni. A feltétel minden esetben az, hogy akarjuk. A mostani politikai feltételek, deregulációs intézkedések és piaceufória mellett erős kételyeim vannak azt illetően, hogy a teljes foglalkoztatottság elérése egyáltalán legfontosabb célja-e a politikusoknak. Úgy tűnik, hogy mindenekelőtt a tartós munkanélküliség problémakörét és a hozzá kapcsolódó szociális, társadalmi, pénzügyi és pszichés veszélyeket nem teljes horderejükben fogják fel. A munkanélküliség növekedésével és a t ársadalom gazdagokra és szegényekre való – fokozódó – szakadásával a hivatalos politikában paradox módon a teljes foglalkoztatottság, mint cél is veszített jelentőségéből. Remélhetőleg sikerül elérni, hogy a munkanélküliség megszüntetését célzó erőfeszítések a jövőben újra központi helyet kapjanak. Tartalomjegyzék 1. A tartósan munkanélküliek helyzetéről1 1.2

Gazdaságilag inaktív népesség3 2. Javaslatok az elhelyezkedés eredményesebb elősegítésére5 2.1 A munkahelyteremtés és vállalkozásélénkítés térségi feladatai5 2.2 Az illegális foglalkoztatás visszaszorítása6 3. A tartós munkanélküliség differenciáltabb megközelítése és kezelése7 4. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök célirányosabb és hatékonyabb működtetése.8 4.1 A munkaerő-piaci szolgáltatások fejlesztése9 5. Komplex programok szélesebb körű alkalmazása10 5.1 A társadalmi, gazdasági partnerek szerepének erősítése10 6. A foglalkoztatási mérték változása12 6.1 A munkanélküliség regionális különbségei13 7. A külföldi érdekeltségű vállalatok foglalkoztatáspolitikája15 8. Az iskola pályaválasztási stratégiája16 8.1 A romákat súlytó munkanélküliség17 9. Akarnak-e a munkanélküliek dolgozni?19 - 21 - 9.1 Hogyan alakul a munkanélküliek sorsa?20 10. Milyen lehetőségeket kínál az Európai

Unió?20 Felhasznált irodalom 1. Bánfalvy Csaba: A munkanélküliség /Magvető kiadó Budapest/ 2. Fejezetek a regionális gazdaságtan tanulásához /Szerkesztette: Rechnitzer János/ 3. Hantó Zsuzsa: Szociológia 4. Munkanélküliség – megoldások és terápiák – MTA Szociológiai Kutatóintézet /Kossuth Könyvkiadó 1990/ 5. Önkormányzatok a munkanélküliekért /Munkaügyi Szemle 2001/ 6. Munkaerő-piaci tükör 2002 7. Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról /Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2003/ 8. Benedek András: Képzés, szakképzés /Magvető kiadó Budapest/ 9. Nagy Katalin: Foglalkoztatás és szociális ügyek - 22 -