Szociológia | Településszociológia » Barta-Beluszky - Megjegyzések a nagyvárosok és agglomerációjuk kapcsolatáról

Barta Györgyi - Beluszky Pál: Előzetes megjegyzések a nagyvárosok és agglomerációjuk kapcsolatáról Az agglomerációról A nagyvárosok sokban kapcsolódnak közelebbi és távolabbi környezetükhöz. A dinamikusan növekvő nagyváros gyakran már nem talál kellő teret terjeszkedéséhez közigazgatási határai között; egyes funkciók átlépik e határokat és kitelepülnek a városkörnyékre; de a nagyváros csábító előnyeit élvezni óhajtók, a városba törekvők is nemegyszer „feltorlódnak” a városhatárok előtt, egyrészt mert csak itt akadt számukra megfelelő „tér”, másrészt viszont a város közigazgatási határán kívül való letelepedés és élet olcsóbb volt. A nagyváros és a hatására átformálódó közvetlen környéke között a kapcsolat sokoldalúvá vált; a terjeszkedő nagyváros nemegyszer össze is épült a környező településekkel. A többnyire közigazgatási határokkal tagolt, ám szoros kapcsolatokkal

egységbefogott, korábban önálló vagy éppen a nagyváros hatására keletkezett településcsoportokat nevezi a szakirodalom agglomerációnak. Nagyvárosi fejlődési folyamatok a fejlett világban (1920-1970) Az észak-amerikai nagyvárosok Az amerikai nagyvárosok fénykorukat 1920as években érték el, ezután megindult átmeneti hanyatlásuk. Az egyközpontú, klasszikus struktúrájú nagyvárosok szétesését a technológiai újítások tették lehetővé (közlekedés innovációja, gépkocsi elterjedése, autópályák; telekommunikáció gyors fejlődése; tömegtermelés kialakulása; vállalat-szervezési technikák). Ehhez még széleskörű társadalmi nyomás is járult az amerikai elit részéről (komfortosabb lakások, nagyobb helyigényű családi házak), valamint a középosztály szegregálódásra való törekvése sem elhanyagolható. Elindult a nagyvárosi decentralizációs folyamat. Kitelepült az ipar jelentős része, a tehetős lakosság, amit a

kiskereskedelem kivonulása is követett, a kegyelemdöfést az irodaközpontok kivonulása adta meg. Létrejöttek a virágzó elővárosok, melyekre jellemző, hogy struktúrájukból hiányzik a városmag, valamint nemigen határolhatók le. Az elővárosiasodás hátrányai:  óriási helyigény (ami végül megint csak zsúfoltságot hoz létre egy-egy forgalmi csomópontnál, az autópályák találkozásánál)  természetes környezet lerombolása  végletes szegregáció (a különböző társadalmi osztályok már nemcsak egy-egy városrészt tulajdonítanak ki, hanem külön városokat)  a régi városokra mégis szükség van, mert a régi városmagban tömörülnek a magasabb státuszú funkciók, a felső szintű közigazgatás, vállalati központok, elit kultúra szolgáltatásai, pénzügyi élet székhelye  ingázás egyre nagyobb mértéke  a decentralizáció költséges mulatság  a széttelepülés idő- és energiaigényes  a város-vidék

ellentét sem szűnt meg, csak átalakult Felmerül a kérdés, hogy mi lesz a régi városokkal. Ez a terület vált a legszegényebbek, a feketék, a munkanélküliek lakóhelyévé. Együtt élnek a kifinomult gazdaság funkciói (nap közben az e szolgáltatásokat igénybe vevő népességgel), és a legmélyebb szegénység, nyomorlakásokban vagy hajléktalanul, gyatra tömegközlekedést véve igénybe. Ez a szélsőség a magyarázat a bűnözés riasztó méreteinek kialakulására. A nagyváros veszélyes üzemmé vált. Az európai nagyvárosi fejlődés (az 1970/80as évekig) A népesség dekoncentrációja majd a dezurbanizációs szakasz a nyugat-európai nagyvárosok fejlődésében is bekövetkezett nagyjából az ’50es években, először Londonban. A változás azonban nem olyan szélsőségesen zajlott, mint az USA-ban. Ennek okai:  a közlekedés fejlődése lehetővé tette a tömeges ingázást a tömegközlekedés eszközeivel is  a vállalati

szervezet decentralizációja a termelés jelentős részét a vidéki részlegekbe telepítette  a vidék kevésbé költséges életformát jelentett a kitelepülők számára  a kétlaki életforma lehetővé tette a részmunkaidős mezőgazdasági tevékenységet a városi munkába járás mellet  a helyi szolgáltatások a városihoz hasonló minőségűvé váltak  megerősödtek a helyi önkormányzatok, az európai nagyvárosok többé nem tudták bekebelezni az agglomeráció településeit Az amerikai és európai nagyvárosi fejlődés különbségei olyan meghatározóak voltak, hogy alapvetően más nagyvárosi helyzetet hoztak létre Nyugat-Európában. Az eltérés okai: I. mások voltak az európai adottságok, körülmények  európai nagyvárosok hosszú történeti fejlődése, műemlékek (a városban lakás érték)  más az emberek térigénye, természettel való kapcsolata, szabadidő felhasználása  nagyobbak a falu-város

életminőségbeli eltérései Európában, ahol a város jobban reprezentálta a jómódot, a falu inkább a szegénységet  a nagyvárosok környékén nem álltak rendelkezésre olyan kiterjedt szabad területek, mint USA-ban  Európa elkülönült nemzetállamokra bomlott, a nagyvárosok többnyire valamennyi központi funkciót koncentráltak II. igen nagy jelentősége volt Európában az amerikainál erősebb állami beavatkozásnak  nem alakult ki olyan erős szegregáció, mint USA-ban  tömegközlekedés fejlesztése  a várospolitika megakadályozta a városok térbeli növekedését  a vidék vált a korábbinál vonzóbbá és ez szívta ki a lakosságot vidékre, nem pedig a város kedvezőtlen, taszító elemei  széleskörű regionális fejlesztés Világvárosok az új világrendszerben (’70es évektől napjainkig) A nemzetközi kapcsolatok megerősödése, a globalizálódás kibontakozása fokozza a szolgáltatások, ebben is a pénzügyi

szféra és a kereskedelem jelentőségét, felgyorsult a technológiai fejlődés. Ezek a folyamatok felerősítik a metropoliszok fejlődését, a nagyvárosok új, kulcsfontosságú szerepekhez jutnak. A kulcsfontosságú városokat a globális tőke mint „alap-pontokat” használja a termelésben és a piaci tevékenységben. A világvárosok globális funkciói a termelésben és a foglalkoztatásban jelennek meg. Itt koncentrálódik és halmozódik a nemzetközi tőke. Ezek a célpontjai a hazai és a nemzetközi migrációnak A ’80as évektől az urbanizáció új ciklusa bontakozik ki, a reurbanizáció korszaka. A világvárosok annak köszönhetik megújulásukat, hogy a globalizációhoz kapcsolódó termelői szolgáltatások koncentrálódása felgyorsította fejlődésüket. A nagyvárosok újra növekedésnek indultak Néhány fontos következtetés:  A nagyváros úja virágzik.  A globális városok száma azonban korlátozott.  Ez a fejlődés

egyelőre törést okoz a városhierarchia szerkezetében. Nemcsak arról van szó, hogy csak néhány város képes a globalizálódás által megújulni, gyors fejlődésnek indulni, hanem arról is, hogy a városhierarchiában az ezeket a városokat követő szintek mélyen leszakadnak.  A korábbi városfejlődés motorja a tömegtermelés és a tömegfogyasztás volt. A jelenlegi gyors fejlődés kizárólag a nemzetközi gazdasághoz fűződő szolgáltatások elterjedésének eredménye