Szociológia | Településszociológia » Városszerkezet

Városszerkezet „Szuburbanizáció és gettósodás” A tanulmány 3 kérdésre keresi a választ: - Milyen társadalmi és térszerkezeti összefüggéseket örökölt Magyarország a szocializmus időszakában? - Milyen változások játszódtak le 1989 óta? - Az elmúlt néhány év tendenciáinak jövőbe vetítésével, milyen változások várhatók az ország térszerkezetében és különösen a Budapest térbeni –társadalmi rendszerében? A kérdések megválaszolására hipotéziseket állítottak fel: H1: Nemcsak arról van szó, hogy az államszocializmusban a társadalmi és térbeni struktúrák a modernizáció szempontjából fejletlenek voltak a nyugathoz képes, hanem ezek a struktúrák nem mértékben összeegyeztethetetlenek az egészen más logika szerint szerveződő piacgazdaság követelményeivel H1a: Az erőltetett szocialista iparosítás nagy számú városi ipari munkahelyet teremtett, így menekülni tudtak akik akartak a mezőgazdaságból, mivel

a tsz rendszer sem működött hatékonyan. Ezért létrejött a második gazdaság Háztáji gazdaságok formájában, mely a családi fogyasztásához szükséges termények megtermelésével csökkentették a városi élelmiszerhiányt. Vagy ezért maradtak vidéken még azok is akik városban dolgoztak, így „kétlaki munkássá”, „utóparaszttá” és kisebb mértékben „szocialista mezőgazdasági vállalkozóvá” válva; vagy pedig azért mert a városban nem tudtak lakáshoz jutni. A szocializmus csaknem egész időszakában a városokat krónikus lakáshiány jellemezte, melynek elsődleges oka, hogy a kormány elhanyagolta a városi infrastruktúra fejlesztést. H1b: Magyarországon a második gazdaság és a szocialista vállalkozói tevékenység jelentős jövedelmet biztosított. Kialakul a viszonylagos jólétben élő szocialista kispolgárság, vagy „szocialista középosztály” H1c: A vidéki fejlődés azonban jelentős területi egyenlőtlenségek

mellett ment végbe. A nagyobb város közelében lévő falvak jobban míg a kis községek kevésbé fejlődtek.( hanyatlottak) H2: 1989 óta mind az ország foglalkozási rétegződésében, mind a településszerkezetben jelentős átrendeződés figyelhető meg, melynek gyakran fontos etnikai konzekvenciái vannak. H2a: Amikor az ország a centralizált redisztribúciós gazdasági rendszerről a piacgazdaság felé mozdult el ,szigorodtak a költségvetési megszorítások nagymértékben visszaesett a foglalkoztatás. (sokan romák, alacsony iskolázottak és ingázók) H2b: Vidéki foglalkoztatás csökkent második gazdaság lehetőségei is lecsökkentek. Tsz-ek felbomlása háztáji nem tud versenyezni a nagyüzemekkel. A szocialista „kispolgárosodás” zsákutcás fejlődésnek bizonyult. 1989 és 1996 között a középosztály nem gyarapodott, sőt, a társadalmi hierarchiaellenkező irányban mozdult el. H2c: Mindent összevetve: erősödött a társadalom

polarizáltsága, vékonyodott a középosztály, nőtt azok száma, akik a társadalom legalján helyezkednek el, miközben a hierarchia csúcsán lévők körében nőtt a jólét. H3: komlpex térszerkezeti következmények!1989 után „posztkommunista demográfiai fordulat” :városi lakosság száma csökkenni kezdett, a népesség természetes fogyása következtében .+ városból faluba elvándorlás is volt! Falvakban a népesség természetes fogyása gyorsabb volt, de a betelepedők pótolták a természetes fogyást, így alakosság száma valamelyest még növekedett is. H3a: A városi lakosság csökkenésének egyik oka a szuburbanizáció. A városi felső és középosztály, az egykori kommunista technokrácia az elithez kapcsolódó értelmiség és az új vállalkozói elit közül sokan reáljövedelmüket oly mértékben növelték, hogy megengedhetek magunka egy házat valamelyik környező városkörnyéki településen és az ingázáshoz akár két

személyautót is fenn tudtak tartani. E fejlemény a nyugati urbanizációs modellhez való felzárkózásként érzékelhető. H3b: A nagyvárosi agglomeráción kívül olyan vidéki települések találhatók, melyek lakossága stabilnak mondható. A „posztkommunista demográfiai fordulatot” részben az okozta, hogy a lakosság egy része csapdába került a fejlődő térségeken kívül eső községekben. Az itt lakók egy része korábban városi munkahelyére ingázott Városi állásából és mezőgazdasági kiegészítő tevékenységéből olyan jövedelemre tett szert, amiből falujában igen jó színvonalú lakást tudott építeni, és nincs olyan helyzetben ha állását el is vesztette hogy lakását feladhassa. Munkát azonban képtelen találni és a közlekedési szubvenciók megszűnése, a munkásszállók bezárása, a szocialista nagyipar összeomlása után a korábbi ingázó életmód sem folytatható. H3c: Akik városból falura vándoroltak a

társadalmi hierarchia legalján találhatók. Vannak falura visszatérők is, elvesztették állásukat a városban és ami pénzük van abból még falun megélnek de a városban már nem. E folyamatok következtében a városi szegények egy része a lepusztult elnéptelenedő aprófalvakba vándorolt. H4: jövő felvázolása H4a: A városi és vidéki szegények vándorlása többirányú folyamat. Egyesek elhagyják a városokat, sőt előfordul hogy a módosabb falvakból is kiszorulnak és a leszakadó területek, a vidéki szegénynegyedek és gettósodó aprófalvak felé veszik útjukat. Mások ellenkező irányba mozdulnak: városi lakást vesznek, melyek a középosztály menekülése során szabadultak fel. H4b: Budapesten két egymással összefüggő tendencia: össznépességében a népesség valamelyest csökken, ugyanakkor, mivel a betelepülők társadalmi összetétele jelentősen különbözik az elvándorlókétól, erőteljes népességcsere is történik.

Távozik a középosztály, miközben betelepülőben vannak a szegények közöttük nagyszámban a romák elesettebb csoportja. H4c: Amennyiben hipotézisünk –miszerint a vidéki lakosság jelentős része nem szuburbanizálódik, hanem lakóhelyén csapdába kerül- megállja a helyét, igen valószínű, hogy a szegények a városi slummokba történő betelepülése felgyorsul majd, amikor régen várt gazdasági fellendülés eléri azokat a legdinamikusabban városi térségeket. Ahol a fellendülés sokkal előbb fog megindulni, mint az ország legvisszamaradottabb régióiban. A legszegényebbeknek a leromló budapesti belső kerületekbe történő, gyorsuló ütemű betelepülése pedig tovább ösztönözheti a felső középosztály, sőt a középosztály menekülését. A H4c hipotézis Budapest estében az északamerikai városfejlődési modellhez hasonlatos jövőt prognosztizál: a városközpont egyre inkább kereskedelmi és üzleti célokat szolgál ki és

az „átmeneti övezet” mind fizikai mind társadalmi státusát tekintve hanyatlással néz szembe, mi több etnikai elkülönüléssel és gettók kialakulásával. Mindez felgyorsíthatja a magasabb státusúak városból való elmenekülését. De lehetőség van e folyamat lefékezésére illetve megállítására. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek a vidék fejlesztését célozzák, munkahelyet teremtenek a hanyatló vidéki térségekben, ösztönzik az ottani kisvállalkozásokat. Ezzel egyidőben intézkedésekre lenen szükség, hogy megállítsák a városok belső területeinek hanyatlását, a környezetük állapotának romlását. A szocialista örökség: A szocialista redisztribúciós gazdaságból a kapitalista piacgazdaságba való átmenet során a volt szocialista országoknak meg kell találniuk azt a módot, hogy hogyan haladják meg azt a társadalmi és térszerkezeti örökséget, amelyet az államszocializmusból hoznak magukkal. A

szocializmusnak a városfejlődésre gyakorolt hatásáról folytatott vita még az 1970es években kezdődött. Az elméleti alaphangot akkor a neomarxisták ütötték meg, elsősorban Mnuel Castells, aki könyvben a modern nagyváros konfliktusait a „tőkés termelési mód” ellentmondásaival magyarázza. Álláspontja szerint nincs értelme általában vett „városi problémáról” beszélni, hiszen azok pusztán a kapitalista városok problémái. Szerinte a kapitalista városok problémáira a szocializmus hoz majd megoldást. Ezzel az állásponttal az 1970 es években Ray Pahl több publikációban is vitába szállt. Pahl szerint a szocialista városokat nem a kapitalista városi jelenségek ideológiai tagadásaként az „ideális” vagy a „jó” városként kell értelmezni. Ő azokat a városokat tartotta szocialista városoknak melyekben a „létező szocializmus” államainak polgárai éltek. Véleménye szerint az eltérések nem a termelési mód

különbségének, hanem a gazdasági fejlődés eltérő színvonalának tudhatók be, mert szerinte ez utóbbi határozza meg a városi formákat és szerkezeteket. A szakmai vitának ebben a fázisában mi Pahllal értettünk egyet. A szocialista város fogalmát empirikusan és nem ideológikusan kell meghatározni. Csupán egyetlen jelentéktelen szempontból tért el álláspontunk Pahlétól: számunkra érdekesebbnek tűntek a szocialista és kapitalista városfejlődés különbségei, mint hasonlóságai. Mindként társadalmi rendszerben jelentős városi egyenlőtlenségek érvényesülnek és számunkra az volt a döntő kérdés, hogy értékelésünk szerint ezek az egyenlőtlenségek a két rendszert meghatározó strukturális mechanizmusoknak az eredményei voltak. 1980 és 1990 közötti időszakban a vita súlypontja valamelyest eltolódott. A társadalmi ökológia és/vagy modernizáció elméleti kérdéseivel foglalkozó kutatók azt javasolták, hogy az

urbanizációt olyan folyamatként kell elképzelnünk, amelynek egyes szakaszai az iparosítás, illetve a gazdasági fejlődés különböző periódusainak fele meg. Ez feltételezi, hogy a legfontosabb független változó a gazdasági növekedés színvonala és az „urbanizációt” függő változónak kell tekinteni. Tanulmányuk legfontosabb megállapításai: - az államszocializmusban kialakult társadalomszerkezet és térszerkezet kevéssé voltak kompatibilisek a piacgazdasággal - a posztkommunista átalakulás első öt éve során asz államszocializmustól örökölt társadalom szerkezet gyorsabban igazodott a piacgazdasághoz, mint az államszocializmus időszakában kialakult térszerkezet. Miben áll a múlt szocialista öröksége? : - az államszocialista időszakban a városi ipari munkahelyek száma gyorsabban nőtt, mint a városban élő népesség száma - ez részben a második gazdaság következménye volt - az államszocializmus időszakában a

fenti folyamatok igen egyenlőtlenül érvényesültek: míg egyes települések a második gazdaságból származó jövedelmeknek köszönhetően látványosan fejlődtek, mások hanyatlásnak indultak Az erőltetett szocialista iparosítás térszerkezeti konzekvenciái: Az államszocialista rendszer bukását követően számos szakértő úgy definiálta azt ,mint a gazdasági elmaradottság rendszerét, vagyis egy olyan rendszert, amely a modernizációt inkább akadályozta, mint elősegítette. Véleményük szerint ez csak részben helytálló megállapítás. A szovjet típusú szocializmus elsősorban az európai periféria és félperiféria térségének társadalmaiban jutott uralomra, mégpedig a „felzárkózás” az erőltetett modernizáció stratégiájaként és nem a modernizáció elkerülésének útjaként. Ezért helyesebb ha a szocializmust az erőltetett ütemű modernizációra tett sikertelen kísérletként értékeljük. A sikertelenség oka vagy az

hogy ez a folyamat mesterségesen nem gyorsítható fel, vagy az hogy az alkalmazott módszerek helytelenek, életképtelenek voltak. Az európai szocialista országokban az iparosítás a városi központokban koncentrálódott, és a szocializmus első időszakában a fő hangsúly a nehézipar fejlesztésén volt. Ez a városi munkahelyek számának gyors növekedését eredményezte. Kevesebb pénz maradt az infrastruktúra fejlesztésére. Ez messzemenő következményekkel járt Elhanyagolták a már meglévő városi infrastruktúrát, főleg a lakóházakat ,amelyek állaga egyre romlott. A városi építkezések során alapelv volt a költségek alacsony szinten tartása. Főleg gyenge minőségű házgyári lakások épültek. Rosszul tervezett és gyatrán kivitelezett lakótelepek formájában Az erőltetett szocialista iparosítás olyan örökséget hagyott maga után, melynek jellemzői az erősen leromlott belterületi bérházas övezet, a hatalmas, rossz minőségű

házgyári házakból álló új lakótelepek és a vidéki lakosságnak a gazdaság fejlettségi színvonalához viszonyítva igen magas részaránya. Mezőgazdasági második gazdaság és a vidék fejlődése az államszocializmus időszakában: Az, hogy a lakosság viszonylag jelentős része fenntartotta falusi lakóhelyét ,valamint az hogy a falvak alulurbanizáltak maradtak, két tényező kölcsönhatásának tudható be: annak, hogy mind a városok szívó hatása, mind a vidéki térségek felöl érvényesülő nyomás gyenge volt. Azok akik a városban vállaltak munkát, ezért nem költöztek be, mert . - nehéz volt a városban lakáshoz jutni - falun könnyebb volt az élet Összességében: akik megtartották falusi lakóhelyüket, magasabb reáljövedelmet tudhattak magukénak, mint azok, akiknek a városban csupán az iparból származó jövedelmükből kellett megélniük. Az erőltetett szocialista iparosítás a késleltetett városi infrastrukturális

fejlesztés és a mezőgazdasági termelés szocialista szervezeti formái kiegészítették egymás. Az erőltetett szocialista iparosítás olcsó munkaerőt igényelt, és azt, hogy infrastrukturális fejlesztésére minél kevesebbet költsenek. A szocialista ipar számára ideális partner volt az a munkás, aki megtartotta falusi lakóhelyét és maga és a családja termelte meg az általuk elfogyasztott élelmiszerek nagy részét. Alacsonyabb bért lehetett neki fizetni, nem kellett a városban sem lakást építeni sem iskolát , üzleteket, orvosi rendelőt. Ezzel szemben a tsz-ek hatékonysági problémákkal küzdöttek. Nem tudtak elég terményt biztosítani a piacok számára. Az 1980-as évek elejére számottevő „középosztály” jött létre, amely bizonyos jólét felé haladt. E jólétnek leglátványosabb jeleit a vidéki lakóházak mutatták A család legfontosabb jövedelemforrása a „kiegészítő” mezőgazdasági tevékenység volt, amit

munkaidő után és a hétvégeken végeztek. Ez jelentős jövedelmet biztosított Egyes szakértők a szocializmus legjelentősebb vívmányának a vidéki lakóházépítést tartják. A vidéki lakásépítés ilyen irányú felvirágzása kétségtelenül összefüggött a szocialista kispolgárság megizmosodásával. Gazdasági értelemben ez a réteg főleg a szocialista második gazdaságra támaszkodott. De az államszocializmus összeomlásával komoly kihívásokkal szembesültek. A vidék fejlődésének egyenlőtlenségei a szocializmus időszakában –roma és nem roma szegények koncentrációja a vidéki slummokban: A vidék fejlődésévnek és a kispolgárosodásnak a fentiekben ismertetett módja azonban igen konfliktusos és egyenlőtlen folyamat volt. A szocialista területfejlesztés „koncentrált decentralizációra” törekedett. E stratégia több célt is szolgált Az 1960-as téeszesítést követően a tervezők felfigyeltek arra, hogy az aprófalvak

népessége csökkenni kezd. Úgy vélték, hogy a legtöbb ilyen falu idővel elnéptelenedik vagy a közeli urbanizálódó vidéki központ alvó településévé válik. Ezért a helyi intézmények összevonását kezdeményezték és ezt gyakran a lakosság akarata ellenében is kierőszakolták. Emiatt az aprófalvakból történő elvándorlás igen felgyorsult. Úgy tűnt koncentrált decentralizáció megoldja az alulurabnizáltság gondját is. A figyelem inkább a közepes nagyságú városokban ,a vidéki, fejlődőnek tartott központokban létesítendő beruházásokra és inkább az élelmiszer-feldolgozásra a könnyűiparra és a kisebb vállalatokra terelődött. A koncentrált decentralizáció és a helyhatóságok összevonása nem várt és nem kívánt következményekkel járt. Nem vették észre, hogy az aprófalvak lakosságának csökkenése e települések társadalmi összetételének jelentős átalakulásával is jár. A felfelé törekvő vagy stabilnak

mondható családok, az ambiciózusabb fiatalok, azok akiknek esélyeik a munkaerőpiacon viszonylag kedvezőek voltak, elhagyták e településeket. Ugyanakkor a falvak szegényei akik között idősebbeket és fiatalabbakat, romákat és nem romákat egyaránt találhatunk, csapdába kerültek e településeken, különösen azokon amelyek egy egy régió perifériáján helyezkedett el. Megindult a legelesettebb társadalmi csoportok bevándorlása ezekbe a hanyatló periférikus aprófalvakba, mivel ott leestek az ingatlanárak. Így vidéki slummok jöttek létre sőt roma gettók is. E falvakból a konszolidáltabb helyzetben lévő parasztság elmenekült és a fejlődőnek ítélt központokban költözött, ahol állást talált, ahol ingatlan t szerezhetett, sőt az ingatlanárak emelkedésével még tőkenyereségre is szert tehetett. Mindezek eredménye képen a szocializmus késői időszakában a vidék fejlődése igen egyenlőtlenné vált. Az 1980-as évek végére az

aprófalvak lakosságának csökkenése lelassult. Addigra szinte csak azok maradtak az ilyen településeken, akinek már nem volt hova menniük: vidéki „társadalom alatti osztály” volt kialakulóban. Összességében a regionális tervezők várakozásaival ellentétben, ezek az aprófalvak nem tűntek el a süllyesztőbe. Néhány apró faluban növekedett a népességszám (romák) A vidéki dinamizmusnak felszíne mögött tehát a posztkommunista Magyarország jelentős mértékben egyenlőtlen településrendszert örökölt. A fejlődő vidéki központok prosperálása együtt járt a perifériákon található aprófalvak katasztrofális hanyatlásával. A társadalmi szerkezet posztkommunista átalakulása Munkahelyek számának csökkenése: Az erőltetett szocialista iparisítás az ipari tőkefelhalmozás terén látványos eredményeket ért el és népes ipari proletariátust hozott létre. Ez a szocialista iparosítás azonban több szempontból nem volt

összeegyeztethető a piacgazdaság logikájával, mert olyan ipart hozott létre, mely nem volt versenyképes a világpiacon. A „privatizációt bármi áron” felfogás szintén nem bizonyult hatékonynak. 1990-es évek elején néhány, különben életképes iparág elveszette piacát. E folyamat eredményeképpen meredeken csökkent a munkahelyszám, legfőbb oka a gazdasági szerkezetátalakítás volt. A munkahelyek megszűnése nem minden esetben járt tényleges munkanélküliséggel! A posztkommunista gazdasági szerkezetváltás egyik érdekes vonása éppen az volt, hogy a munkahelyek száma nagyobb mértékben csökkent, mint amilyen mértékben a hivatalosan nyilvántartott munkanélküliség nőtt. Egyik magyarázata a korengedményes nyugdíjazás, valamint az egészségügyi alapon történő nyugdíjazás.(voltak még háztartásbelivé válok és eltartottak is) Nagy egyenlőtlenség volt az ország régiói között a munkahelyek megszűnését tekintve. Egy

nagyobb mértékben vidéken, nehéziparban és bányászatban csökkent, ezzel szemben a tercier szektort e tendencia kevéssé érintette. A foglalkoztatottság viszonylag magas szintű maradt az ország nyugati, Ausztriával határos megyéiben, a fővárost Ausztriával összekötő fő közlekedési vonalak mentén és Budapest és környékén, ezzel szemben az északkeleti és délnyugati térségekben magasra szökött a munkanélküliek aránya. Legerősebben a romákat sújtotta. Ők voltak az elsők kiket elbocsátottak és akik tartósan munka nélkül maradtak A „Második gazdaság” alkonya és a „szocialista kispolgárság” kollektív lecsúszása Az 1989 es társadalmi változások egyik lelkesítő jelszava a „polgárosodás” volt. DE nem valósult meg! Csökkent a középosztály létszáma. 1989-et követő gazdasági átalakulás felgyorsította a különbségek növekedését és annak szocialista kispolgárságnak a térvesztését, amelyik

viszonylagos jólétét a részmunkaidőben végzett háztáji termelésnek köszönhette, ami gazdaságilag csak akkor volt életképes, amíg együttműködhetett a viszonylag alacsony hatékonyságú szocialista szektorral. De a középosztály hanyatlása igen összetett folyamat. Miközben a jövedelmi skála közepén elhelyezkedő csoportok a folyamat veszteseinek bizonyultak, jelentően megnőtt a magánvállalkozások száma. A szocialista kispolgárság háttérbe szorult s emelkedett a klasszikus értelemben vett kispolgárság létszáma. Az egyéni vállalkozók egy része prosperál, alkalmazottat tart s tőkét halmoz fel, sőt egy részük rövidesen valódi vállalkozóvá válik. Másik részük viszont kényszervállalkozó 1989 utáni kormányok politikája kevéssé támogatta az egyéni vállalkozói szféra növekedését. A magyarországi posztkommunizmus „felülről” bevezetett kapitalizmusnak nevezhető, hiszen a tőkés átalakulás fő vonulata a

korábban állami tulajdonban lévő vállalatokkal való felcserélése. Ez különösen vidéken érhetőt tetten, ahol a legfeltűnőbb a szocialista kispolgárság hanyatlása. Az agrárrendszer átalakulásának legfontosabb fejleménye szocialista téeszek átalakítása volt. A privatizáció egyik legfontosabb következménye az lett, hogy a vezetőségnek most már joga van elbocsátani az egykori téesztagokat, ami azzal jár, hogy a kft-k sokkal kevesebb munkaerővel, hatékonyabban művelik meg a földet, viszont igen magad a vidéki munkanélküliség. Miközben a posztkommunizmus első éveiben a középosztály hanyatlásnak indult, a „felsőközéposztály” jobb helyzetbe került. Egyesek a privatizáció előnyeit használják ki és korábban állami tulajdonban lévő vagyonhoz jutottak, sok helyen nyugati szintű jövedelmű állásokhoz jutottak, miközben az országos átlagban csökkennek a reáljövedelmek. A társadalmi szerkezet változásának

térszerkezeti hatásai A társadalmi szerkezetben lezajlott változások messzemenő térszerkezetei következményekkel jártak. Csökkent a városi és nőtt a vidéki lakosság száma: - az új felső középosztály menekülni kezdett a városokból- megkezdődött a posztkommunista szuburbanizáció - a népesség egy része „csapdába került” a falvakban a posztkommunista szuburbanizáció beindulása: A poszkomm. Városfejlődés legfeltűnőbb jelensége az, hogy csökkent a városi és nőtt a vidéki lakosság száma. Az agglomerációs központból történő elvándorlás közel azonos a környező településekbe történő bevándorlás mértékével. E folyamat közben az agglomeráció egyes települései szuburbökké alakulnak át. Ez a legtöbb város esetében megfigyelhető Az államszoc időszakban a magasabb társadalmi szuburbok általában nem a városok határain kívül jöttek létre. A nagyobb városokat körülvevő falvakban általában olyan

utóparasztok és vidékről beköltözött munkások laktak akiket vagy az adminisztratív korlátozások akadályozták meg abban hogy a nagyvárosba költözzenek, vagy nem jutott számukra elfogadható lakás a városban. 1960as évektől a magasabb státusúak jó minőségű társasházat építettek maguknak a városhatáron belül található divatos zöldövezet környezetben. A községekben csapdába került népesség: Az agglomerációs térségek lakossága csökkent, miközben az e térségeken kívüli falvak népesség száma növekedett. Ennek főleg a lakosság természetes fogyása volt az oka, másik ok az agglomerációs központokból a környező községekbe való elvándorlás volt. A gyorsan növekvő új szuburbok tehát nem voltak képesek felszívni az összes elvándorlót. Az agglomerációs térségeken kívüli falvak infrastrukturális szempontból meglehetősen elhanyagoltak. Összegzés: Az agglomerációs térségeken kívül eső falvakba

betelepülők, akinek a száma a rendszerváltás utáni években jóval meghaladta az elvándorlók számát, infrastrukturális szempontból fejletlen területekre érkeztek és valóban „vidéki” környezetben találják magukat. Nem minden agglomerációs térségen belüli település szuburb!, hiszen e települések jó része infrastrukturálisan igencsak falusias jellegű. A posztkomm időszak demográfiai fordulatával érintetteknek legalább a fele nem azért változtatta meg lakóhelyét, mert valamilyen jobb szuburbbe költözött. Elköltözésük inkább a posztkomm átalakulási válságra való reakcióként értékelhető. Mindez bizonyos analógiát mutat a nagy gazdasági visszaesések nyomán kialakult helyzettel. Azokban az időszakban a falura való menekülés nem különleges. 1989 és 1995 közötti Magyarország foglalkoztatási szerkezete jelentős mértékben átalakult, a térszerkezet alakulása a még a szocializmus időszakában megkezdődött

kedvezőtlen pályán folytatódott. Már 11989 ben az optimálisnál nagyobb lakosság élt kis településeken és agglomerációs térségeken kívül és ez csak nőtt. Ez annak ellenére volt így hogy az agglomerációs térségeken kívül eső községekben a megélhetési lehetőségek az országos átlagnál gyorsabban romlottak. Sokan ugye az említett csapdába estek Amint a gazdaság ismét fellendült várható, hogy a posztkomm demográfiai fordulat befejeződik, vagy legalábbis időlegesen megszakad, amíg meg nem érnek a feltételek a nagyobb mértékű szuburbanizációra. 1994-ben a magyar gazdaság a fellendülés bizonyos jeleit mutatta. Ennek migrációs következményei azonnal jelentkeztek Négy év növekedést követően az agglomerációs térségeken kívüli községek lakossága csökkent, vagyis a fentebb jellemzett tendencia megfordult. Népességcsere Budapesten. Az új felsőosztály ugye elhagyta a belső kerületeket és megürült környékre

alacsonyabb társadalmi státusú csoportok települnek be, igen magas arányban romák. Budapesten magas jövedelmű csoportok lakóhelyei elkülönültek, míg az alacsony státusú csoportok inkább mikroszegregátumokba koncentrálódtak, amelyek nem álltak össze nagy kiterjedésű homogén térséggé. A városközpont kereskedelmi és üzleti negyedeit körülvevő „átmeneti zónában” található, állami tulajdonú bérházak felújítását elhanyagolták és a város külső területein homogén státusú új lakótelepeket hoztak létre. A posztkommunista demográfiai fordulat éveiben, bizonyos fokú népességcsere is végbement. Amint megkezdődött a gazdasági fellendülés és erősödik Budapest vonzereje, elképzelhető, hogy felkerekedik a lakosságnak az a része, amelyik jelenleg „csapdában” van a községekben. E fellendülés különösen mobilizálóan hathat a gettósodó aprófalvak és a válság által leginkább sújtott vidéki városok

szegény és cigánytelepein tengődő népességre. Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy megáll Budapest lakosságának csökkenése. Az is elképzelhető, hogy a szegény lakosság beáramlása tovább gyorsítja a felső középosztály menekülését Budapestről. Következtetések: Magyarország az államszocializmustól olyan foglalkozási és térbeni szerkezetet örökölt, amely nem összeegyeztethető a piacgazdasággal. A posztkomm első öt évében az ország foglalkoztatási szerkezete gyors ütemben igazodott a piacgazdaság követelményeihez, míg a térszerkezeti rendszer kényszerpályát követelt. Ahelyett hogy korrigálta volna az államszocialista modellt , melyben a lakosság szokatlanul magas hányada községekben élt, mezőgazdasági termelést is folytatott és eltűrte e községek igencsak falusias körülményei a posztkommunizmus első öt éve alatt ezek az ellentmondások tovább súlyosbodtak. Bár bizonyos szuburbanizáció lezajlott ,a fő

tendencia mégis az volt, hogy növekedett az agglomerációs térségeken kívül található községek lakossága. Egyre több vidéki slumm jött létre, amelyek némelyike roma underclasst tömörítő etnikai gettóvá vált. A gazdasági fellendülés beindulásával elképzelhető, hogy a lakosságnak az a része, amelyik jelenleg „csapdában” él olyan vidéki településeken amelyeket a szuburbanizáció messziről elkerül, kísérletet tesz majd arra, hogy beáramoljon a városokba. 1994 ben már a jelek arra mutattak, hogy az előző néhány év tendenciája megváltozott, az agglomeráción kívüli községek lakossága csökkent és az agglomerációs térségekbe betelepülők száma nagyobb volt, mint az azokat elhagyóké. Minthogy az új posztkomm felső középosztály elvándorlása a városközpontokból, elsősorban Bp belső kerületeiből igen jelentős ütemben folytatódik, elképzelhető, hogy ezen belső kerületek slummosodása és gettósodása

fel fog gyorsulni. Ez nem elkerülhetetlen ha a belső lakóterületek rehabilitációját elkezdik. Munkahelyet kell teremteni azokban a térségekben ahol ma a vidéki szegények és az egyre inkább elszegényedő „szocialista kispolgárság” tagjai közül sokan „csapdahelyzetben” élnek. Így növelhető lenne a vidékek népességmegtartó ereje. Városszerkezet Városszociológia feladata: társadalmi különbségek térbeni megjelenésének a feltárása illetve melyek azok a mechanizmusok, melyek hozzájárulnak az egyenlőtlenség újratermelődéséhez. - Várostervezési zónák Budapesten: Budapest fejlődése organikus, mivel a várostervezői beavatkozások a város szerkezetét alapvetően nem változtatták meg a különböző városrendezési tervek így a város más, új részeinek épülésére volt hatással. A városrendezési trend az alábbiak szerint összegezhető: A várost a központtól kifelé haladva egyre csökkenő beépítési intenzitású,

koncentrikus övezetekként elképzelő és a városi társadalom különböző intenzitású státusú csoportjait ezen övezetek szerint térben is tagoló szabályozás idővel egyre inkább felbomlik. A később beépülő területek inkább „foltszerűek”, késöbb „mozaikszerűvé” válik. Fontos különbséget tenni a Budai és a Pesti oldal között, a földrajzi különbségek miatt is és a budai területeken az övezetes városrendezés nem volt sikeres és az építési szabályozás sem tekinthető övezetesnek ezen a területen. Pesti zónák : - „kiskörút” és az azt körülvevő bérházi zóna a „városárok” határáig. Ezt viszonylag homogén építési stílus jellemzi. - „városárok” és a régi budapest határa között elterülő terület. - 1950-ben a városhoz csatolt területek Budai zónák: - „belbudai” - „óbudai” - „társasház” - 1950 után Bp-hez csatolt területek Ezek a zónák , meglehetősen heterogének voltak.

Thirring Gusztáv: „A népesség felhalmozódása nem történik egy belső mag körül, melytől kifelé a népesség sűrűsége fokozatosan és szabályszerűen csökkennék. Ellenkezőleg, a népesség a balpart részétől, vagyis a Vilmos császár Út –Bajcsy-Zs - és a belső körúttól kezdve kifelé bizonyos irányokban erősen fokozódik és a népsűrüség maximumai a város területének több helyén szigetekként válnak ki a környező vidék gyérebben népesített területei közül. Nem egyedül a nagy közlekedési vonalak eredményezik a lakosság nagyobb felhalmozódását, hanem a kerületek építkezési viszonyai, különböző fejlődése, s társadalmi rétegek elhelyezkedése játszák a fő szerepet.” Monocentrikus modell: Alonso 1964-ben dolgozta ki; neoklasszikus közgazdaságtan alapfogalmait és módszereit alkalmazta a városszerkezet vizsgálatára Alonso egy pontszerű piacból kiindulva az „ajánlati bérleti függvény”

bevezetésével a háztartások költségvetési egyenlete alapján megadta, hogyan formalizálhatók a háztartások döntései Településtudomány &társtudományai Városszerkezetből kiindulva írják le A város területhasználati jellegzetességeit 3 alapmodell: .- koncentrikus zónák - szektormodell - policentrikus városmodell - latin-amerikai városmodell - délkelet-ázsiai városmodell Városgazdaság elméleti kérdésekkel fogl.: városterület használata véletlenszerű-e? leírható-e a közgaz.tan módszereivel a területhasználat alapvető gazdasági törvényszerűségei Bevezeti : - városi területet , mint endogén változót gazdaság térbeli kiterjedése kerül a vizsgálatok középpontjába. Városgazdaság: Kiinduló feltételezése szerint a város földterület szűkös tényező, melynek allokációja az árrendszeren keresztül valósul meg, így a föld, mint a gazdasági tevékenységhez szükséges terület használatát annak kereslete és

kínálata szabályozza az árakon keresztül. Fő kérdés: a város milyen területi eloszlása hoz létre egyensúlyt? - város területhasznosítás jellemzői:  szűkös jószág, viszont korlátlanul megosztható (pl bérházak)  immobiltényező (a terület nem szállítható)  bérleti díjat a terület elhelyezkedése határozza meg  helyettesíthetőség: a munka, a tőke és a terület egymással helyettesíthető termelési tényezők A városgazdaságtan monocentrikus modellje: - egy városközpont, ahol a piac és a kereskedelmi és szolgáltatócégek többsége található - feldolgozóipari termelővállalatok zónája - lakóövezet Alonso féle monocentrikus modell: 1964-ben dolgozta ki felhasználva Burgess modelljét, és továbbfejlesztve Thünen mezőgazdasági földhasználatra vonatkozó elméletét. Thünen a várost pontszerűnek feltételezte,csak a város körüli termőföldek mezőgazdasági hasznosításával foglalkozott. Alonso a

városközpontot vette „pontnak” és a környező területek bármilyen hasznosítását vállalkozások mellett a háztartások viselkedését is. Thünen, nyomdokain Weber, Alonso és Krugman is egyetlen pontszerű piacot vett figyelembe, így tudták mérhetővé tenni és tudományosan is igazolni a gazdaság működésének alapvető térbeli összefüggéseit. Kiindulópontja: egyetlen várost vizsgál s abban egyetlen pontszerű piac működik ,ahová a termelők termékeiket szállítják, a város területén helyezkednek el a vállalatok telephelyei és lakóterületek. Vállalatnál és háztartásoknál is felmerülnek szállítási, közlekedési és területhasználati költségek. Feltételezi hogy mindenki ott és akkora területet bérel, amekkora a vállalat illetve a háztartás maximális profitjához szükséges. Kérdés: hol és mekkora területen lesznek lakások ill vállalati telephelyek? Vannak e a területhasználatnak törvényszerűségei és

egyensúlyi modellje? Milyen térbeli összefüggései vannak az ingatlanok keresletének és kínálatának, leírható-e ezek segítségével a városszerkezete? A monocentrikus városmodellben van egy ajánlati bérleti díj(BRC) függvény, mely megadja, hogy a vállalatok gazdasági profitjukat zérusnak feltételezve egy adott helyen lévő terület egységnyi részének használatáért mekkora bérleti díjat képesek fizetni, figyelembe véve a szállítási költségeket is. Háztartás esetében a függvény azt mutatja, hogy a háztartások hasznosságukat ugyanakkorának véve egy adott helyen lévő terület egységnyi részének használatáért mekkora bérleti díjat képesek és hajlandóak fizetni, figyelembe véve a közlekedési költségeket is. Minél közelebb van a piachoz, annál nagyobb bérleti díjat fizetnek (mert csökken a szállítási illetve a munkába járási költség –ez sztem hülyeség) Ennél a modellnél tökéletes piacot feltételez, ahol

mindenki racionálisan dönt, mindenki árelfogadó, és csak költségei alapján kalkulál. A BRC függvény a vállalatok és háztartások „közömbösségi görbéje” a területegységre jutó bérleti díj és szállítási –közlekedési- költségek alapján –melyek állandóak. A függvények eltérőek a gazdasági tevékenységek jellege háztartások típusai szerint is. Területhasználat intenzitása: Hogyan írhatók le és hogyan jellemezhetők az ajánlati bérleti díj függvények? Alapfelvetés: - tökéletes verseny: sok hasonló tevékenységű vállalat, mindenki informált, racionális és árelfogadó. A föld szabadon adható vehető korlátozás nélkül - a szállítás minden irányban lehetséges - zárt modellt vesz alapul: adott a lakosság és vállalatok száma, nincs városon kívüli kereskedelem. A monocentrikus modell hagyományos leírásában két gazdasági szektort különböztetnek meg, egymást követő zónákban, úgymint-

kereskedelmi zóna és ipari zóna és mezőgazdasági földterület. szektorok: - üzleti szolgáltatás - lakossági szolgáltatás - feldolgozóipar - logisztikai szolgáltatás az egyes szektorok BRC görbéje eltérő illetve megadható az a távolság, amelynél messzebb egy tevékenységet nem célszerű végezni, mivel magas a szállítási költség. A monocentrikus modellben a bérleti díjak a városközponttól távolodva csökkennek, és megadhatók a városközpont körül a hasonló gazdasági tevékenységek zónái. A városi területhasználatnak ez az egyensúlyi modellje, azaz a társadalom számára az ajánlati bérleti díjakon alapuló térfelosztás a legkedvezőbb , amely Pareto-hatékony. Háztartások ajánlati bérleti díj függvényei: A háztartások tipizálásához a jövedelembeli különbségeket figyelembe véve, 4 zónát különböztettek meg, amelyek az épület jellege, a család „életgörbéje” (családtagok életkora és a jövedelem

nagysága) valamint a közlekedés sajátosságai szerint is elkülönülnek. - magas jövedelmű fiatalok: központhoz közel, drága többszinten kis alapterületű lakás, nincs gyerek, nincs autó. - Alacsony jövedelmű: emeletesház, gyerekekkel, dolgozni tömegközli ha kocsi van is nem használják mindennap Átlagos jövedelmű: nagy sorházi lakás, vagy családi ház gyerekekkel, autó és garázs is van és napi használatra is! Magas jövedelmű idősek: nagy családi ház, kocsival dolgozni A városközpontban a legnagyobb az egységnyi terület bérleti díjja, attól fokozatosan távolodva csökken és egyre nagyobb méretűek a lakások létezik a háztartások városi területhasználatának egyensúlyi modellje, amely optimális megoldás átadja a „városi tér” hasznosításának. /?/ A gyakorlatban egy háztartás döntését más gazdaságon kívüli tényezők is befolyásolják, de ezek már túlmutatnak a városgazdaságtan kutatási területein. A

háztartások központi externáliák és a területhasználat: Egy háztartás lakóhelye kiválasztásakor a jövedelmüket, az ingatlannak kapcs elvárásokat, a szomszédságot és a lakókörnyezetet is mérlegelik. A külső gazdasági hatás –externália- azt jelenti, hogy egy vállalat vagy egyén tevékenysége azok számára is előnyt vagy hátrányt jelent akikkel nem állnak üzleti kapcsolatban. Megkülönböztetnek: pozitív vagy negatív fogyasztói vagy termelői hatásokat; nem anyagi vagy anyagi externáliákat. Egy városban keletkezhetnek negatív és pozitív extern hatások vállalatok és háztartások de különböző típusú emberek, embercsoportok között is, származhat lakókörnyezet állapotából. Pl: színes – fekete együttlakás. Fehér nem preferálja, fekete preferálja vagy közömbös Fehérre a színes negatív extern hatással van, szinesre a fehér pozitív vagy semmilyen hatással nincs. Faji előítélet városszerkezetre gyakorolt

hatása határvonal-modell alapján: Feltételezi a fehérek és szinesek lakhelye közötti teljes szegregációt; centrumban színes bőrűek élnek és a fehérek preferálják a határvonaltól való nagyobb távolságot. Ez a fehéreket hozza rosszabb helyzetbe, mert előítéleteik miatt felárat hajlandók fizetni a fehér zónán belül maradásért. A Közösséget veszteség éri a szegregációt miatt, a várospolitikának racionális közgazdasági szempontok alapján arra kell törekednie hogy megszüntesse a faji előítéletből származó elkülönülést. Beindulhat egy slummosodási folyamat is A monocentrikus városszerkezet és kiterjesztése: Alonso kimutatta, hogy a feltételek alapján egyetlen piacpont mint centrum körül megadható egy koncentrikus körgyűrűkből , zónákból, övezetekből álló városszerkezet. A monocentrikus városmodellben a BRC függvények alapján 3 zónát különítenek el: - a városközpontban és szük környezetében van a

CBD (central business district). Pénzügyi kereskedelmi üzletek; fontos a piac közelsége, az egész város területéről fogadnak partnereket; BRC függvényük a legmeredekebb - Feldolgozóipari vállalatok, nagykereskedelmi cégek, lakossági szolgáltatók. Fontos a piac közelsége és a szolgáltatást igénybe vevők közelsége. - Lakóövezet. Emeletes, családi házak; távolabb mezőgazdasági területek Ezek a zónák nem határolódnak el mereven, mindegyik zóna „kevert”. Egy kis módosítással, bővítéssel: - az egyetlen, pontszerű térbeli piac túl erős megszorítás, pl. az exportcégek piaca külföldön van, hasonlóan a félkész termékek gyártóinak piaca is. - Mindegyik város gazdasága nyitott azaz a jövedelmek városon kívüli cégekhez, háztartásokhoz is kerülhetnek illetve jelentős lehet az ingázás más településekről. - Vállalatok nem egytermékesek, többféle tevékenységet végeznek több lábon állnak , mely

módosulhat, telephelyváltással járhat, így nem a pillanatnyi, hanem a hosszabb távra becsült bevételek alapján bérelnek. - A háztartások felhasználható jövedelmeik eltérőek, részben a család nagysága, munkabér különbsége miatt. (megtakarítás) - Valóságban a családok és vállalatok alulinformáltak és korlátozottan racionálisak - Szállítás nem légvonalban történik, így lényeges a közlekedési folyosók figyelembe vétele, és kedvező elérhetősége miatt egy-egy terület felértékelődhet. - Szállítás közlekedés fajlagos költsége csökkent, így az időbeli megközelíthetőség fontosabb, emiatt a környező településekről is sokan bejárnak. - Egyes tevékenységek nem lehetnek bárhol illetve a nagy területi igény miatt az alacsonyabb bérletű telke is elfogynak. - Agglomerációs előnyök , lokalizációs előnyök Ezen szempontok beépítésével a monocentrikus modell kiterjeszthető policentrikus modellé, ahol a

városközpont mellett további alközpontok is megjelennek. Ebben háromféle központot különböztetünk meg, a központok közötti teret a háztartások lakásai töltik ki, többszintes házak majd sorházak és családi házak. - CBD elkülönül, ettől távolodva többszintes épületek találhatók, ahol a feldolgozóipari cégek központi részlegei működnek, lakossági szolgáltatók és lakások találhatók. - Megjelennek a feldolgozóipari központok , mely főleg városon kívüli piacra termel, de megjelenhetnek kapcsolódó szolgáltatások , melyek kisebb területigényük miatt az alközpont centrumában lévő magas bérleti díjú irodaházban működnek. Jók a közlekedési lehetőségek ezért sokan bejárnak dolgozni. - Kereskedelmi/logisztikai központok a város széle felé helyezkednek el. Jól megközelíthetőek, olcsók a lakások a környéken. Ezek a városban működő de a környező településeken lévő cégeket háztartásokat is

kiszolgálják. Ez az elmélet is csak közgazdasági tényezőket vesz figyelembe, de ezt a városszerkezet, a városok funkciói, városok versenyképessége is befolyásolhatja, hogy milyen intézmények és munkahelyek jönnek létre. Európában a termőföldet nem engedik felparcellázni hanem a városok körül fenntartanak zöldövezeteket , mezőgazdasági vagy természetvédelmi területeket. It nemcsak bérelt lakások hanem sajáttulajdonúak is vannak. Kiemelt szerepük lehet az említett extern hatásoknak, melyet a közlekedés is okozhat. ÖSSZEGZÉS: A monocentrikus modellben a neoklasszikus közgazdaságtan hagyományos feltételeiből indul ki. A globális folyamatok, a posztfordista gazdaság, a szolgálttások szerepének felerősödése stb. egy új gazdasági teret hozott létre, amelyet a régi eszközökkel nem lehet megfelelő módon leírni. Ebben az új gazdasági térben a méretgazdaságosság az innováció és az agglomerációs előnyök

meghatározóvá válása miatt a térbeli koncentrációs folyamatok felerősödtek, a nagyvárosok szerepe felértékelődött. A megújuló szemléletnek és eszköztárnak fontos kiindulópontja mind a termelőföld –használati, mind az Alonso féle városi Thünen-féle területhasználati modell, amelyek továbbfejlesztése, „megszüntetvemegőrzése” a városgazdaságtan egyik kurrens kutatási területe. Az olvasható város K. Lynch szerint a szimbólummá vált építmények fontos szerepet játszanak a városokról alkotott képünk ,a kognitív térképünk kialakításában. A városok szerkezetében 5 alapvető elemet különít el: - útvonalak (pl. körutak, rakpart, kivezető sugárutak) - Határvonalak (Duna vonala, várhegy szegélye) - Csomópontok (Moszkva tér) - jól elhatárolható területek (gazdag rét) - jelképpé vált objektumok (országház) Lynch kutatás: 3 város lakói rajzolják le városukat (mental map), ezt interjúkkal is

kiegészítette. Összehasonlítás a városok mental map-ja az eredetivel, 3 város mental mapjének összehasonlítása valamint a rajzok és a szóbeli beszélgetések összehasonlítása Eredmények: Mental map-on voltak olyan térbeli elemek amire mindenki emlékezett és voltak olyan „fehér foltok” amire senki. A városrészek tehát elütnek egymástól abban a tekintetben, hogy vizuálisan mennyire ragadhatók meg, vagyis mennyire „olvashatók”. Azt is megfigyelte, hogy miként kezdenek hozzá a térkép megrajzolásához és milyen lépésekkel. Ez alapján egy öt típusból álló tipológiát állított fel: 1) Útvonalmódszer (megszokott útvonal alapján kezdi illetve építi fel ) 2) Keretkitöltéses ,módszer (karakterisztikus határral jelölt formát tölt ki a város legfontosabb elemeivel) 3) Város közlekedési hálózatára fűzi fel a környezet objektumait 4) Mozaikmódszer (város néhány részlete kerül kidolgozásra s ezek között fehér

foltok) 5) Centrum köré építi fel, így a többi objektum is csak ebben a vonatkozásban nyeri el értelmét. Valamint azt is megfigyelte, hogy pl Boston és Los Angeles mental map-je alapján ,hogy egy múltra visszatekintő város, mint Boston olvashatóbb. Ezt támasztja alá a Bp-i tanulmány is: 1980 ELTE: belváros centrikusság jellemzi, ami azon kívül van nem is a főváros. Ez több okra is visszavezethető: a belváros rendkívül karakteres épületekből áll ,rendkívül jól áttekinthető és egységes. Másrészt egyetemistákat kérdeztek és őket nyilvánvalóan a belváros pezsgése vonzza, harmadrészt a belvárosba koncentrálódik sokféle funkció. Felveti a kérdést, hogy hol van az a pont , amikor a szabályszerű városszerkezet már monotóniába csap át és fordítva? P. Orleans geográfus: a mental map jellege attól függ, hogy a város mely pontjáról, pontosabban milyen társadalmi csoportok szemszögéből nézzük az adott várost. A Mental

map-ok közötti különbségek okai tehát az eltérő nézőpontokban keresendők. Visszatükrözi a társadalmi különbségeket; mindenki csak annyit rajzol le városából, amennyi abból igazán az övé. Azokat a területeket jelöli meg, amelyeket ténylegesen használ, azokat a városi szimbólumokat tünteti fel a rajzon, amelyekkel valóban azonosulni tud. Így a mental map-ek vizuálisan megragadva mutatják meg azt, hogy kinek mi jut a városból. Utalhat arra a mental map, hogyan viszonyulunk városunkhoz, mennyire kötődünk, szeretjük. A kognitív térkép nemcsak térképek, hanem vélemények, tévhitek és sztereotípiák formájában is létezhetnek. Ch. Osgood módszere két gondolatra épül: - a környező világ többé –kevésbé jól leképezhető a szavak világával - a leírt szó mindig több a betűk ilyen-olyan sorrendjénél, hiszen az olvasóból minduntalan új gondolatokat, asszociációkat, érzelmeket vált ki. Szemantikus differenciál

mérési eljárással ellentétpárokat állított fel, melyek mellé egy skálát is felállított. Ezek alapján kellett minősíteni az egyének környezetét illetve a várost melyben él. (130 fogalom párral indított és 41 standardra szűkítette) A kutatási megoldások sokszínűsége ellenére a kognitív térképek és a lakóhelyükhöz kapcsolódó értékítéletek világa még mindig eléggé ismeretlen terület. Fantáziadús vagy éppenséggel a kísérleti személyek számára fárasztó módszerekben azonban nincs hiány. Amennyire igaz az az állítás, hogy kognitív térképeit mindenki sajátos egyedi eljárásokkal építi fel, hasonlóképpen igaz ez a kognitív térképek vizsgálatára is: mindenki másképp kutatja