Szociológia | Településszociológia » Budapest városfejlesztési koncepciója

BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA I. BEVEZETŐ Az alapvető átstrukturálódási folyamatok (decentralizáció, privatizáció) lezárulásával a következő 10-15 évben fog eldőlni a közép-kelet-európai nagyvárosok fejlődésének iránya. Ez nyilván függ az adott ország politikaigazdasági fejlődésétől, egyrészt attól, hogy milyen pozíciót képes megszerezni a kialakuló új világrendben, ezen belül is az új európai hierarchiában, másrészt pedig attól, hogy hogyan alakulnak az országon belüli, regionális folyamatok. E „külső” tényezők mellett nagy szerepe lehet azonban a tudatos városfejlesztési politikának is, amellyel befolyásolni lehet a fejlődés irányát Ennek optimális eszközeit kell megkeresnie a Budapesti Városfejlesztési Koncepciónak, biztosítva egyúttal a megfelelő rugalmasságot is az eszközök alkalmazásához. A Budapesti Városfejlesztési Koncepció kidolgozásának célja a prognosztizálható

keretfeltételek és a legfontosabb kihívások alapján olyan reális, hosszú távú (20 éves távlatú) stratégia megalkotása, melynek alapján új szempontok nyerhetők a meglévő rövid és középtávú fejlesztési és pénzügyi tervekhez. A Koncepció „stratégiai” jellege azt jelenti, hogy a budapesti térség hosszabb távú fejlődésének alapdimenzióit kell meghatározni. Milyen szerepet tölthet be ez a térség az átalakuló Európában, amelyet az egységesülés politikai szándékai mellett erősen érintenek a világgazdasági folyamatok, a régiók kiéleződő versenye? Milyen irányban kell fejleszteni ezt a térséget, hogy megállja a helyét a szabad telephelyválasztáson alapuló gazdasági versenyben, hogy vonzerőt gyakorolhasson a munkahelyeket, a lakosság megélhetését biztosító gazdasági szervezetek számára? Hogyan lehet emellett a meglévő kulturális és oktatási központ szerepet tovább erősíteni? Ugyanakkor mit kell tenni

azért, hogy ez a hely otthonos, lakható, szeretett környezete lehessen Budapest minden polgárának? Hogyan lehet a kívánt irányba terelni a térségen belüli folyamatokat, elkerülni egyes területek végleges leszakadását, társadalmi-szociális lesüllyedését, továbbá biztosítani egyes „gyengébb funkciók”, mint pl. a környezeti minőség, a szociális lakásellátás kívánt mértékű fejlesztését? Szándékosan szerepelt az előző gondolatmenetben a „térség” fogalma, nem pedig a városé vagy régióé. Egyrészt világos, hogy egy Budapesti Fejlesztési Koncepció készítésekor az egész térség helyzetéből, adottságaiból kell kiindulni, s a városra vonatkozó következtetések levonását egy ilyen tágabb képből kiindulva kell megtenni, feltételezve a város és környéke közötti együttműködésnek pozitívabb vagy éppen negatívabb változatait. Másrészt jelen körülmények között óvatosan kell bánni a régió fogalmával,

hiszen ez többféleképpen értelmezhető, jelentheti Budapestet és 78 településes agglomerációját, vagy Budapestet és Pest megyét, vagy egy ennél is sokkal tágabb területet, vagy éppen egyes funkciók szerint eltérő nagyságú területeket. A Koncepció a helyzetértékelésben, a vizsgálati fázisban és a javaslatok kidolgozásában a problémákat mindig az optimális térbeli keretek között vizsgálja, a konkrét beavatkozási javaslatok kifejtése során azonban a Főváros területére és feladataira helyezi a hangsúlyt. 1 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA I. BEVEZETŐ A mindenkori városvezetésnek nagyon sok szempont szerint, helyenként egymással ellentmondó kritériumok alapján kell átgondolnia Budapest fejlődését. Egy ilyen bonyolult, összetett problémára egyre több európai város – szakítva az eddigi, statikus tervezési hagyománnyal – új tervezési módszereket alkalmaz, beindítja a stratégiai tervezés folyamatát. A

stratégiai tervezésben a stratégia nem csak egy víziót, jövőképet, vagy akár pontos elképzelést jelent a kívánatos jövőről, hanem a helyzetértékelés – a prognosztizálható keretfeltételek és kihívások összegzése – alapján kialakítható koncepció és stratégiai célok elérésének optimális folyamatát határozza meg. A Városfejlesztési Koncepció kidolgozása a stratégiai tervezés első lépése. A legfontosabb cél ebben a szakaszban az, hogy egyrészt a városfejlesztési kérdések komplex megközelítésével, másrészt a mozgástér feltárásával megfelelően előkészítse a városfejlesztés irányairól folytatandó széles körű vitát és a későbbi stratégiai döntéseket. A Koncepció kétpólusú vizsgálatának célja tehát egyrészt a befolyásolni kívánt folyamatok és beavatkozási javaslatok feltárása, másrészt a reális mozgástér, vagyis a beavatkozási lehetőségek számbavétele. A Koncepció mint szakértői

anyag e ponton – a szakmai és politikai megvitatás és elfogadás előtt – nem léphetett túl. A városnak azonban nemcsak koncepcióra, hanem igazi stratégiára is szüksége van, amely a beavatkozásoknak – a prognosztizálható lehetőségek szerinti – optimumát találja meg, nemcsak a javaslatok együttes realitását, hanem azok tér- és időbeli összehangolását is vizsgálva. Hiszen – az erősen behatárolt pénzügyi, intézményi és humán erőforrások mellett – a siker záloga a javaslatoknak csak olyan rendszere lehet, amelyben a térbeli és időbeli összehangoltság következtében a beavatkozások egymás hatásait optimálisan erősíthetik. A Koncepció kidolgozói hangsúlyt helyeztek arra, hogy – egyrészt a városfejlesztési kérdések komplex megközelítésével, másrészt a mozgástér meghatározásával – megfelelően előkészítsék mind a most következő megvitatást, mind a későbbi stratégiai döntéseket. Ezért mind a

Koncepció kidolgozásának munkafolyamata, mind az eredményeket bemutató jelen javaslat bátran átlépte az ágazati határokat, és helyette a különböző területek együttdolgozására és a folyamatok és problémák sokszempontú, együttes kezelésére helyezte a hangsúlyt. Ez a magyarázata annak, hogy a koncepció kifejtését tartalmazó fejezetek nem a szokásos ágazati bontásban kerültek kidolgozásra, hanem részben az értékek mentén rendeződnek, részben a beavatkozások rendszerét, tartalmát, prioritásait és időzítését követik. A Koncepció alkotóinak célja az volt, hogy a most induló szakmai és politikai vita középpontjába a leglényegesebb és legvitatottabb kérdéseket állítsák: az adott és a közeljövőben prognosztizálható helyzetben mely szereplőktől milyen nagyságrendű beavatkozások várhatók el, ennek alapján milyen reális célok tűzhetők ki, mi az optimális stratégia, és a célok eléréséhez a Fővárosnak mely

más szereplők (kormány, kerületek, lakosság, magánszféra) közreműködését kell ösztönöznie. 2 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA I. BEVEZETŐ A Városfejlesztési Koncepció ezen első, szakmai változata akkor készült, amikor a Fővárosi Közgyűlés Budapest új Településszerkezeti Tervét már jóváhagyta, és a Fővárosi Szabályozási Keretterv jóváhagyás előtt állt. Ebből következik, hogy a Koncepció figyelembe tudta venni az ÁRT (Budapest Településszerkezeti Terve) szintetizáló vizsgálatait és városrendezési programját. Mind a Városfejlesztési Koncepció, mind az ÁRT „nyitott” dokumentumok, azaz a város fejlődésének tényeit tudomásul véve időről időre változtathatók, egymáshoz csiszolhatók A Városfejlesztési Koncepció elsősorban a hosszú távú fejlődés alapvető súlypontjait, stratégiai elemeit kívánja meghatározni. Fokozatosan el kell érni, hogy az ágazati fejlesztési koncepcióknak és az

ÁRT szerepét betöltő dokumentumoknak is a fejlesztési koncepció keretein belül kelljen maradniuk, összhangban kelljen lenniük az elfogadott koncepció állításaival, ne fogalmazhassanak meg a Koncepció irányelveivel, szellemével ellentétes elképzeléseket. Budapest Városfejlesztési Koncepciójának kidolgozására alig több mint fél év állt a szakértői csoport rendelkezésére. Nyilvánvaló, hogy ennyi idő leforgása alatt nem lehet minden ízében, minden szereplővel megvitatott, részletes programot készíteni. Reméljük azonban, hogy a Koncepció ezen, megvitatás előtti, szakmai változata a koncepcionális kérdések összegzésével és kifejtésével a további munka alapjául szolgálhat. A most induló szakmai és politikai vita ezen koncepcionális elemekkel kapcsolatban fog véleményeket ütköztetni, majd a viták lezárultával kialakulhat az a stratégia, amely a körülményekhez képest az optimális fejlődési irányt biztosíthatja

Budapestnek. 3 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA II. ÉRTÉKREND ÉS MÓDSZER Ezen program kidolgozására a fővárosi önkormányzatok megalakulása után hét évvel került sor. Ekkor – a jórészt kidolgozott és sok területen már el is fogadott ágazati programok ismeretében – a Budapesti Városfejlesztési Koncepció kidolgozásának célja kizárólag olyan átfogó, komplex program megalkotása lehetett, amely harmonizálja és céltudatos, hatékony egységbe foglalja a különböző területeket és az ágazati gondolkodásban esetleg nem hangsúlyozott, de összvárosi szempontból lényeges elemeket. balizálódó világban, a városok és régiók erősödő versenyében kizárólag lehetséges partnereivel, a város életének többi szereplőjével együttműködve és e kooperáció által megerősödve lehet eredményes. A Városfejlesztési Koncepció kidolgozása során az előzőekben kifejtett legfontosabb értékek – hatékonyság,

élhetőség, méltányosság – szem előtt tartása mellett a leghangsúlyosabb szerepet a kooperatív megoldásokra való törekvés, valamint a módszer szigorú, céltudatos racionalitása kapta. Utóbbi azt célozta, hogy a későbbi felhasználhatóság érdekében mindenképpen reális, konkrét kijelentésekig és javaslatokig lehessen eljutni. A városfejlesztésnek két alapvető érték között kell egyensúlyt teremtenie. Egyik érték a hatékonyság, amely a városi rendszereknek és a reálisan irányítható folyamatoknak a beavatkozások következtében, a gazdasági és működési logika alapján az optimális irányba történő befolyásolását jelenti. A racionalitás a munkában a lehetőségek minél józanabb számbavételét, a reális célok kitűzését és a célok eléréséhez kapcsolt beavatkozási javaslatok és eszközök rendszerét jelenti. A céltudatos objektivitásra való törekvés ellenére be kell azonban látni a racionalitás határait

is. Így a munkában és a jelen koncepció megfogalmazásában is tisztán szétválnak a következtethető, bizonyítható elemek azoktól a pontoktól, ahol szükségszerűen döntéseket kell felvállalni. A másik alapvető érték – a lakhatóság, élhetőség – „lágyabb”, elvontabb, nehezebben meghatározható. A városnak – mint az emberek és a gazdaság életterének – mégis fontos dimenziója, mely szellemében, identitásában, karakterében, környezeti értékeiben, egyediségében, felismerhetőségében lakozik. A lakhatóság a mindennapi működőképességgel párosulva adja a város vonzerejét és otthonosságát A hatékonyság még sikeres stratégia és megvalósítás esetén sem biztosítja okvetlenül a lakhatóságot, vagyis a környezeti és építészeti értékek megőrzését, a város humán dimenzióinak védelmét, fejlesztését és az új értékek teremtését. A lakhatóság szempontjai esetenként a kizárólag a hatékonyság

elve alapján meghozható döntésekkel egybeeshetnek, máskor eltérhetnek azoktól. Ilyenkor körültekintő mérlegelés után nehéz döntést kell hozni az egyik vagy másik érték bizonyos mértékű sérelmére. A Koncepció első döntési pontja az értékválasztás. Itt mind tartalmában, mind megfogalmazásában a korszerűség mellett a Főváros elmúlt hét évében kialakult értékrendjéhez igazodtunk. Megítélésünk szerint a városfejlesztésben eddig is az volt a fő törekvés, hogy a fejlődés és a hagyományos értékek, a város karakterének megőrzése egyensúlyba kerüljenek és a várospolitikában – a realitások adta lehetőségeken belül – érvényesüljenek mind a liberális gondolkodás, mind a szociális érzékenység értékei. A Koncepció fent leírt alapvető értékei ezzel teljes összhangban állnak. A hatékony működés és fejlesztés és az egyre élhetőbb, lakhatóbb, értékőrző és értékteremtő város megteremtése a

városfejlesztés két legfontosabb eleme. E két alapvető érték mellett a városfejlesztés minden mozzanatát át kell hatnia a szolidaritás, a méltányosság értékének is. Foglalkozni kell a leszakadó társadalmi csoportokkal és városi területekkel, el kell érni ezek fokozatos felzárkózását Csak így érhető el, hogy a város fejlődését, változását minél többen sikerként élhessék meg. A második elkerülhetetlen döntési pont a helyzetértékelés és a várost érő kihívások (lehetőségek és fenyegetések) legfontosabb elemeinek kiemelése. A változó világban, az átalakulóban levő Európában és a még erőteljesebb átalakuláson keresztülmenő szűkebb környezetünkben lehetetlen tisztán látni az elkövetkezendő húsz év realitásait. Bizonyosságot egyetlen lehetséges szcenárió sem szolgáltat. Használhatóan konkrét és elegendően konzisztens stratégia kidolgozásához ennek ellenére feltételezéseket kell tenni a

legfontosabb folyamatokkal kapcsolatban. Döntést kellett hozni, hogy legjobb szakmai tudásunk mellett mely folyamatokat és milyen típusú változásokat tekintünk kiindulópontnak. Így a keretfeltételek meghatározása az előkészítő anyagok között a Háttéranyagok kötetben közölt – lehetőség szerint objektív – helyzetfeltárásokon és ezek – A város a történelemben központi és innovatív szerepét azért tudta betölteni, mert mindig is a kommunikáció és a találkozások helye volt. A városi tér és a városfejlődés tipikusan sokszereplős, ahol egyedül senki sem érhet célt, nem lehet képes lényeges változást elérni. Kommunikáció, információ, verseny és kooperáció a mai világban is kulcsfontosságúak. Budapestnek szembe kell néznie a ténnyel, hogy a glo- 4 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA II. ÉRTÉKREND ÉS MÓDSZER szükségszerűen szubjektív – súlyozásán alapul (a jelen koncepció III.1 Fejlesztési

kihívások és hangsúlyok című fejezete) E kiindulópontra és a mértékadó szakmai és szellemi műhelyek által a közelmúltban kidolgozott, az ország jövőjére vonatkozó előrejelzésekre épül a tervező munka alapját képező Prognózis (III. 2 fejezet), amely a legfontosabb számba vett keretfeltételeket foglalja össze. A vezérelvek és stratégiai célok Az előző részben meghatározott értékrend a hatékonyság, élhetőség és méltányosság elvét állítja a Városfejlesztési Koncepció középpontjába. Ezen vezérelvek Budapest esetében a következő kritériumok kielégítését jelentik:  a hatékonyság elvének a gazdaság dinamikus fejlődését segítő, jól gazdálkodó és működő város felelhet meg,  élhetőnek a működőképességet és a humán szolgáltatásokat biztosító, értékőrző és értékteremtő város tekinthető,  méltányos a nyitott, szolidáris város lehet. Az értékek és keretfeltételek

meghatározása után, már szigorú céltudatossággal, igazolható, racionális lépéseken keresztül épül fel a javaslat. A helyzet, a kihívások és a keretfeltételek elemzésén keresztül jut el az elsődleges fontosságú beavatkozások és befolyásolni kívánt folyamatok meghatározásáig. A javaslat komoly hangsúlyt helyez arra, hogy nagyra törő, azonban irreális tervek helyett csak annyit tűzzön ki célul a városnak, ami az adott időszakban a megvalósulás esélyével rendelkezik, és keresse annak módját, hogy a város egésze szempontjából fontos pontokon világos elvek alapján reálisan megvalósítható javaslatokat fogalmazzon meg. Budapest városfejlesztési politikája számára a Koncepció olyan egyensúlyt kíván teremteni, amelyben a város adottságainak és lehetőségeinek megfelelően válaszol a vele szemben álló kihívásokra, sikeresen integrálódik a szűkebb térségbe, Európába és a globalizálódó világba, és megtalálja

a fejlődés dinamikus és egyben fenntartható arányait, a megőrzés és fejlesztés, a célszerűség és humanitás harmóniáját. A Koncepció szigorúan vett városfejlesztési része itt véget ér. A koncepció VI, záró fejezete a megvalósítás érdekében mozgósítható eszközöket – finanszírozási, szabályozási és szervezeti lehetőségeket – veszi számba. A szabályozásra és az intézményrendszerre vonatkozó javaslatok a hangsúlyt a városfejlesztés többi szereplőjével való kooperációt elősegítő eszközökre helyezik. Alapvető különbség a korábbi koncepciókkal szemben, hogy ez a Városfejlesztési Koncepció nemcsak szabályozási és intézményi javaslatokat tesz, de a Főváros által a vizsgált időszakban mozgósítható saját forrásokra is tartalmaz becsléseket. A tervezhető fejlesztések mértékét így a saját források által közvetlenül, és az ösztönző eszközökkel közvetve mozgósítható összegek együttesen

határozzák meg. Így alakulhat ki a feltételezhető források és együttműködő partnerek, illetve a szabályozási és az intézményi lehetőségek számbavételével az a reális mozgástér, amelyen belül a későbbiekben – a Budapesti Városfejlesztési Koncepció elemeinek megvitatása és elfogadása után – a városfejlesztés stratégiája gondolkodhat. A Koncepció általános célként emeli ki a térség logisztikai és üzleti hídfőállás szerepének fejlesztését és a kulturális, oktatási és idegenforgalmi központi szerep betöltését, párhuzamosan egy mind működőképesebb, élhetőbb város megteremtésével, ami a városrehabilitáció, a lakásépítés és a szociális ellátás fejlesztését feltételezi. A fenti vezérelvek és általános cél értelmében a Városfejlesztési Koncepció számára a következő stratégiai célok tűzhetők ki:  Legyen Budapest a gazdaság dinamikus fejlődését segítő, Európába integrálódó

város.  Legyen Budapest élhető, értékőrző és értékteremtő város.  Legyen Budapest nyitott, méltányos, szolidáris város.  Legyen Budapest jól szervezett, jól működő város. A Budapesti Városfejlesztési Koncepció kifejtése a továbbiakban e stratégiai célok részleteit, a rájuk alapozott koncepciót és a hozzájuk kapcsolható programokat tartalmazza. A gazdaság dinamikus fejlődését segítő, Európába integrálódó város Az európai integráció és globalizáció következtében kialakuló történelmi esély kihasználásának feltétele, Budapest vonzerejének meghatározó eleme a gazdasága, így a gazdaságot élénkítő politikának egyformán kell vonatkoznia mindkét nemzetközi folyamat befolyásolására. A városfejlesztés, ingatlanpiac, 5 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA II. ÉRTÉKREND ÉS MÓDSZER gazdaságfejlesztés eszközeivel támogatni kell a város aktivitásának, offenzivitásának erősödését. A

fenti célt kitűző várospolitikának a következő szerepeket kell felvállalnia:  Identitás, karakter megőrzése és fejlesztése: A város identitását tagolt térszerkezete, különböző, vegyes funkciójú részei, történeti értékei és hagyományai adják, melyek megőrzésében és a mai élethez való illesztésében a városnak iránymutató szerepet kell vállalnia. A fizikai szerkezet, a terek keretet adnak a város kulturális és társadalmi életének, alkotó közösségei rendszerének, amelyeken keresztül az ember (lakó és vendég) a helyhez viszonyul. E humán dimenziók megőrzése és fejlesztése szintén a város aktív szerepét igényli.  Közszolgáltatások biztosítása: Az élhetőség feltételezi a város zökkenőmentes működését lakóinak és használóinak mindennapi funkcióiban, közlekedésében. Hozzátartozik a közterületek rendje és a közszolgáltatások megbízható működése.  Fenntartható fejlődés

biztosítása, mely minden esetben a társadalmilag és környezetileg kiegyensúlyozott fejlesztést jelenti, melyben a korlátok megállapítása és érvényesítése, a fejlődés és megőrzés egyensúlyának felelőssége a közszereplőket terheli.  Lakás és társadalmi együttélés feltételeinek biztosítása: A lakáshelyzet javításához, a városi környezet leromlásának megakadályozásához az önkormányzat részéről szükséges általános keretfeltételek biztosítása, a közösségek együttélése, erősítése és a közbiztonság javítása is feltétele a mind kiegyensúlyozottabb társadalmi együttélésnek. A gazdasági növekedés feltételeinek javításához a makrogazdasági feltételeken túlmenően szükség van egy aktív városi gazdaságpolitikára is. A Városfejlesztési Koncepcióban a helyi gazdaság fejlesztése és ösztönzése természetesen nem öncél A ráfordítások mérlegelésének alapja minden esetben a helyi gazdaságnak

a város életéhez való várható hozzájárulása. A megfelelően működő, élénk gazdaság a munkabérekben, adóbevételekben, infrastrukturális feltételekben javulást eredményezhet és a központi szerep erősítésével többszörösen hozhatja vissza a befektetett forrásokat. A fenti célt kitűző várospolitikának a következő szerepeket kell felvállalnia:  Aktív gazdaságélénkítő szerep, mely a stratégiailag fontos területeken a szükséges feltételek biztosításával és összehangolt beavatkozásokkal segíti a helyi gazdaság fejlődését és vonzza a potenciális befektetőket.  Innovatív szerep, melynek keretében a helyi viszonyokhoz illesztett flexibilis és újszerű megoldások bevezetésével ösztönzi és segíti a privát partnereket.  Városszerkezet-fejlesztő szerep, mely alapján a város biztosítja a kiszolgáló, alapvető infrastruktúra hálózatainak létrejöttét és a hálózatfejlesztésekkel összehangolva a

stratégiailag kiemelt területi egységek rehabilitációs és átalakító-fejlesztő folyamatainak beindítását és ösztönzését.  A humán erőforrást fejlesztő szerep, a munkaerő megfelelő képzésének biztosítására. Nyitott, méltányos, szociálisan érzékeny város A Városfejlesztési Koncepció harmadik fontos vezérelve a méltányosság, mely a nyitottságban és befogadó-készségben nyilvánulhat meg nemzetközi és regionális értelemben, valamint a város lakosságával szembeni méltányosságban, a rászorultak, hátrányos helyzetűek iránti szolidaritásban. Élhető, értékőrző és értékteremtő város Budapest különleges értéke városszerkezete, karaktere, épületei, kultúrája és városi hagyományai. Budapest tagolt térszerkezetű, sokfunkciós, igazi város, melyben védeni kell a történeti értékeket és őrizni, fejleszteni a hagyományokat. Budapest tereivel, kulturális és társadalmi életével, alkotó

közösségeinek rendszerével teljes körű élettér, egyszerre lakóhely, munkahely és a szabadidő eltöltésének színhelye. Rendkívül fontos tehát, hogy a város megtartsa ezt a komplex szerepét, s az egyes funkciók egymással összhangban éljenek, arányosan fejlődjenek, és ne különüljenek el. A szolidaritás egyik leglényegesebb eleme a szegénység elleni küzdelem. Ennek egyik fő iránya a szegénységet eredményező helyzet megváltoztatására való törekvés, ami főleg a munkahelyteremtést, a fiatalokkal való kiemelt foglalkozást, a városrehabilitáció és szociális lakáspolitika erősítését kell hogy jelentse, ezt egészítheti ki a segélyezés, ellátás, mint az életfeltételi hiányok tüneti enyhítése. Jól szervezett, jól működő város A város gazdasági dinamizmusa mellett ugyanolyan fontos cél tehát az, hogy az emberek elfogadható körülmények között lakjanak, élhető környezetük, jó minőségű levegőjük, iható

vizük legyen, elfogadható időn belül el tudjanak jutni a munkahelyükre, biztonságban érezhessék magukat, lakóhelyük megőrizze történeti értékeit. Budapest vezetésének kiérlelt, átgondolt, jóváhagyott tervekkel kell rendelkeznie, amelyek alapján a döntések megfelelő elemzések után, demokratikusan születhetnek. A városnak jó gazdaként kell mű- 6 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA II. ÉRTÉKREND ÉS MÓDSZER ködnie mind a bevételi és hatalmi lehetőségeinek kihasználásában, mind szolgáltatásainak megszervezésében. A legalapvetőbb követelmény az, hogy tisztázottnak és érthetőnek kell lennie, hogy a város milyen szabályokat tart érvényben, mit nyújt és mit vár el cserében a partnereitől. Továbbá bármennyire is nehéz a jelen körülmények között, mégis biztosítani kell a szabályozási és ösztönzési rendszerek hosszú távú stabilitását. Az önkormányzat magában nem boldogulhat a város

problémáival. A város jövője csak kölcsönös előnyökre épülő, egyre szorosabb együttműködésben képzelhető el lehetséges partnereivel, vagyis lakóival, kerületeivel, a magánszférával és a régióval. Ezért alapvetően fontos, hogy tevékenysége és szabályai átláthatóak és stabilak legyenek, mind befelé, saját maga, mind potenciális partnerei számára. A fentiek értelmében a jól szervezett, jól működő város alapfeltételei közé tartozik a működőképesség fenntartása, a hatékony gazdálkodás, az intézményrendszer fejlesztése, a kooperativitás a magánszférával, a kerületekkel, régióval és a kormányzattal és a közösségi részvétel erősítése. A fenti stratégiai szerepek és célok részletes kifejtését és a hozzájuk kapcsolódó programelemeket a III. fejezet tartalmazza. A jól szervezett, működő város stratégiai céljának részletezése a VI., Eszközök és intézményrendszer című fejezetben

történik. 7 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK sára. A nemzetközi nagyvárosok – amelyek közé egyre inkább Budapest is besorolható – a külföldi működőtőke elsődleges célpontjai, itt koncentrálódnak a pénzügyi intézmények, e városok a nagyvállalatok székhelyei, itt vannak a központjai a modern üzleti szolgáltatásoknak is. A nagyvárosok munkaerőpiacát kettősség jellemzi, egyrészt a magas szintű professzionalizmus, másrészt a képzetlenek vagy alacsony szinten képzettek növekvő tömegei. A nagyvárosok válnak a hazai és nemzetközi migráció elsődleges célpontjaivá. A nagy tömegű bevándorlás gyökeresen megváltoztatja a nagyvárosi lakossági struktúrát. 1. FEJLESZTÉSI KIHÍVÁSOK ÉS HANGSÚLYOK 1.1 Kihívások A rendszerváltás óta eltelt első évtized végéhez közeledve az ország területei és városai közül Budapesten érezhetők leghatározottabban azoknak a folyamatoknak az

irányvonalai, amelyek következtében a piacgazdaság és a demokrácia kombinációjaként a város fejlődése számára ismét a nyugateurópai urbanizációs hagyományok, eredmények és jövőképek rendszerében határozhatók meg a stratégiai irányok. Ezek a városfejlődési és -fejlesztési tendenciák a XX. század végén négy alappillérre épülnek:  regionális szerep meghatározása egy globalizálódó világban;  az életminőség hangsúlya a fenntartható természeti és építészeti környezetben;  kölcsönös előnyöket kereső, kooperációra és kompromisszumra épülő regionális fejlesztési/szabályo-zási adminisztratív struktúrák kialakítása, a helyi önkormányzatok autonómiájának erősítése;  a városi szegénység leszakadása, egyre nehezebben és költségesebben kezelhető reintegrálása a gazdaság dinamikusan fejlődő ágazataiba. Az utóbbi egy-két évtized információs robbanása, a gazdaság globalizálódása

ugyanakkor kedvezőtlen kö-rülményeket jelent a hosszú történeti fejlődés során kialakult kompakt európai városoknak. A világ nagy részén átfogó tendenciává vált a munkahelyek és a lakosság elköltözése a sűrűn beépített városokból a környéki, vagy akár távolabbi településekre. A szuburbani-záció erősödése a korábbinál térben jóval szétszórtabb fejlődést jelent, ahol a lakóhely és munkahely korábbi közelsége megszűnik, a távolságot a telekommunikációs eszközök és a gépkocsihasználat segíti áthidalni. Európában a 90-es években felerősödött az az álláspont, hogy e kontinens egyik megkülönböztető, lényegi sajátossága a kiegyensúlyozott városhálózat: az urbanizált helyek policentrikus rendszerében él az európai lakosság 80 százaléka, és ezek a városok Európa történelmében mindig vezető szerepet játszottak. Európában a városoknak kiemelt szerepük volt, és ezt a globalizálódó világban

is meg kell tartani. Az európai szervezetek szintjén egyre határozottabban kijelölt cél tehát Európa városai vezető szerepének visszaállítása – a társadalmi és kulturális integráció helyeiként, a demokrácia bázisaként, a gazdasági fejlődés motorjaként, egyúttal tudatosan őrizve a környezet minőségét. Budapest történelme, épített környezete mutatja számunkra, hogy a város korábbi dinamikus fejlődési periódusai, adminisztratív, gazdasági, oktatási és kulturális ereje egy nagyobb térségben elfoglalt innovációs és közvetítő szerepkörből fakadt. A város számára az jelent fejlesztési kihívást, hogy megtalálja azokat a pozíciókat, lehetőségeket, amelyek a XX. század végén új dinamikát adhatnak fejlődésének A 2015-ig terjedő Városfejlesztési Koncepció legfőbb kihívásai több alapvető peremfeltételtől függnek: az európai városfejlődés trendjeitől, az európai regionális kapcsolatrendszer

alakulásától, a gazdasági szerkezet változásától és az általános generációs változásoktól. Az európai regionális fejlesztés legutóbbi időben kikristályosodó városcentrikus irányvonala fontos üzenet Budapest Városfejlesztési Koncepciója számára. Arra ösztönöz, hogy a Városfejlesztési Koncepció fontos célként tartalmazza a Budapest történeti városfejlődéséhez kapcsolódó értékek megőrzését. Ez azt is jelenti, hogy a megoldásokat Budapest konkrét mai problémáira a kompakt európai város keretei között kell megtalálni. 1.11 Az európai városfejlődés kihívása Az 1980-as évek nemzetközi tendenciái változást jeleznek az urbanizációs folyamatokban. A nagyvárosok fejlődésében pozitív változások következtek be, a metropoliszok fejlődésének hajtóerejévé a nemzetközi kapcsolatok megerősödése vált, ami a nagyvárosokat új, kulcsfontosságú szerepekhez juttatja. A nagyvárosok gazdaságában bekövetkezett

tőkekoncentráció, főleg a külföldi és ezen belül is a transznacionális vállalatok jelenléte fokozottan hat a helyi munkaerőpiacra és a városok fizikai átalakulá- 8 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK 1.12 Budapest, az európai régiószerkezet része – a regionális szerepek kihívása 1.13 Budapest, a szolgáltató város – a nagyvárosi szerep kihívása Amíg a múltban Budapest gazdasági és térszerkezete a városnak az országban betöltött központi szerepét tükrözte (spontán és irányítottan), addig a jövőben a városnak háromféle szintű térszerkezeti régióban betöltendő szerepre kell felkészülnie:  makroregionális, európai szerep: Budapest a Nyugat-Európát a Délkelet-Európával és a KözelKelettel összekötő regionális híd városa. E szerepet elsősorban a pénzügyi, üzleti szolgáltatás, logisztika és regionális központi irányítási szektorokban tudja kamatoztatni. Ez a funkció

kiegészíti a főváros hagyományos országos központi és adminisztrációs funkcióit és erősíteni fogja Budapest „városias” karakterét.  mezoregionális, országos szerep: az ország központi régiója adminisztratív, ipari termelő, pénzügyi és informatikai szolgáltatást nyújtó központ. Budapest az ország észak-dunántúli (Bécs, Győr, Székesfehérvár) és közép-magyarországi (Gödöllő, Kecskemét) fejlődési régióiban jelentős szerepet kap. Erős pozícióját csak aránytalanul nagy léptékű szándékos decentralizációs törekvésekkel veszítheti el. Az új szerepkörben Budapesten belül bizonyos iparágak fennmaradása mellett, várhatóan gyengülni fog a „hagyományos” ipar szerepe, s a mezorégióba helyeződik át egyes infrastrukturális fejlesztések súlypontja is.  agglomerációs régió: a város a környéken, vele együtt élő agglomerációs lakókörnyezet és vállalkozási területek számára központi

kiszolgáló funkciókat fog biztosítani. Ez a funkció erősíteni fogja Budapest kereskedelmi szolgáltatási bázisát, kulturális, oktatási és egészségügyi szolgáltatatásait, de gyen-gíteni fogja a felső középosztályok megtartását a város lakóiként. Az agglomerációs funkciók bővülése további megterhelést fog jelenteni a regionális magán- és tömegközlekedési infrastruktúrára. A régiószerkezeti pozícióból és munkamegosztásból adódóan a főváros gazdasági struktúrája határozottan a szolgáltató szektor irányába fog fejlődni. A szektor egy részét továbbra is a hagyományos szolgáltatóbázis fogja adni, mint a központi adminisztratív intézmények, közép- és felsőoktatás, egészségügy. A növekedés motorjai azonban azok az üzleti szolgáltatások lesznek, amelyek a város, az agglomeráció és talán a központi régió gazdasági potenciálját tudják erősíteni, a pénzügy, hirdetés, csomagolás, piackutatás,

reklám, informatika, kommunikáció. Ezek mellett a „modernizációs” szolgáltatások mellett mind az idegenforgalom, mind a vásárlóerő növekedéséből fakadó kereskedelem, sport, kultúra is gyarapítani fogja a szolgáltató város munkahelyeinek számát. sárga erecdetiből ábrák A szolgáltató szektor mellett továbbra is egyértelműen megmarad az ipari szektor erős szerepe, azonban ezen belül végbemegy (ill. részben már végbe is ment) egyes ágazatok erőteljes koncentrálódása, mások látványos leépülése. 1.14 Budapest, a következő generáció városa – a lakó- és munkahely átalakulásának kihívása Az elkövetkező húsz év döntő generációváltást hoz magával Budapest munkaerőpiacán és lakóinak életstílusában is. Húsz év múlva a mai 15 - 25 éves generáció adja majd azt az aktív korosztályt, amelyik tudásával, felkészültségével, prioritásaival meghatározza a főváros gazdasági potenciálját, a lakosság

jövedelemszerkezetét. Ma már sokat tudunk erről a generációról, akik a rendszerváltáskor mindössze 5 15 évesek voltak: tudjuk hogy jobban iskolázottak, tudjuk, hogy az előttük járó generációnál jobban képzettek, jobban adaptálódnak a piacgazdaság több flexibilitást megkívánó munkaerőpiacához. Ebben a generációban magasabb lesz a száz főre jutó gépkocsik, számítógépek száma, nagyobb lesz az egy főre jutó lakás-alapterület, Azt is tudjuk azonban, az 9 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK hogy lélekszámuk kisebb lesz, mint az előző generációé volt, és hogy mintegy 10 - 15 százalékuk már ma sem állja azt a versenyt, ami a munkahelyek megszerzéséhez szükséges. Budapest „szolgáltató jellege” elsősorban a magasabb végzettségűek munkaerőpiacát erősíti, de a szolgáltató ipar alsó szegmense (idegenforgalom, kereskedelem, egészségügy) az alacsonyabb képzettségűek számára is

munkát ad. Budapest biztos munkahelye lehet a következő generációnak. E generáció lakóhelyválasztását döntően más tényezők fogják befolyásolni, mint a korábbiét. A zöldövezet után vágyók számára az agglomeráció vonzereje változatlanul nagy lesz, azonban a közepes árú lakások piacán Budapest mennyiségi többlete fog szemben állni a régió aránylag kis kínálatával, sőt, az egészen alacsony minőségű lakások piacán a főváros veszélyes monopóliumhelyzetbe is kerülhet. Mindez a kiköltözések arányának stabilizálódására utal A fentiek fényében úgy látszik, hogy Budapest, a következő generáció városa, inkább erősödik mint gyengül: erős városias munkahely-szektor kiépülésével, kismértékű kiköltözéssel kell számolnunk. A Budapesti Városfejlesztési Koncepció elemeinek meghatározásához a kihívásokra adandó lehetséges válaszokat különböző szempontok vizsgálatával, azaz különböző elemek

hangsúlyozásával lehet közelíteni. 1.2 Fejlesztési hangsúlyok 1.21 Hangsúly a gazdaságon A város fejlődésének motorja a helyi gazdaság növekedésének dinamizmusa, ami elsősorban a helyi gazdasági szerkezet adaptációs képességén múlik. Budapest és a központi régió gazdasága – a város korábbi hagyományainak megfelelően – nem monofunkcionális: a gazdaság több, egymást kiegészítő elemre épül, ennek is köszönhető az elmúlt évek recesszióját követő viszonylag dinamikusan induló regenerálódási folyamat. A város gazdaságában már ma is jelen lévő ágazatok között több olyan is megjelölhető, ahol Budapest erős pozícióban van, ahol számára a jövőben is kedvező fejlődési lehetőség nyílik. A „spontán piacépítés” lehetőségét elsősorban az országos szinten megfogalmazott Európa-centrikus politikai és makrogazdasági döntések sora, a főváros központi pozíciója, valamint a város kiemelkedő

minőségű oktatási intézményeinek humánerőforrásvagyona tette lehetővé. A Városfejlesztési Koncepció a régió gazdasági versenyképességének szinten tartását és hatékonyságának növelését a korábbinál sokkal tudatosabban kívánja figyelembe venni stratégiai céljainak megfogalmazásakor, az infrastrukturális beruházások ütemezésében, a területfelhasználást szabályzó eszközrendszerek alkalmazásában, a magánbefektetést támogató önkormányzati együttműködési formák kialakításában és a humán erőforrás fejlesztésében. A főváros gazdasági szerkezetének fő elemei a jövőben a következőkben prognosztizálhatók: Makroregionális logisztikai feladatok Budapest térbeli pozíciójából adódóan kereszteződési pontjában van az interregionális szállítási folyosóknak és a különbözőfajta szállítási módok (út, vasút, vízi, légi szállítás) kapcsolati pontjai is itt találhatók. A világ- és regionális

kereskedelem gyors fejlődéséből adódóan a szállítás, logisztika, raktározás az egyik leggyorsabban fejlődő ágazat a városban, amely magas multiplikátor-áttételekkel rendelkezik (mind az alacsony, mind a magas munkabérszektorban, továbbá építkezési és háttérszolgáltatás-igénye miatt a többi gazdasági ágazatban). A logisztikai fejlesztési terület kialakítása az egyik legbonyolultabb ingatlanfejlesztési feladat. Ezért itt nem lehet fő kérdésnek azt tekinteni, hogy a terület Budapesten belül, vagy kívül legyen A logisztikai központ multiplikációs hatása miatt majdnem mindegy, hogy a közigazgatási határ mely oldalára esik, a kulcskérdés az, hogy hol lehet megteremteni egyrészt a közlekedési infrastruktúrák metszéspontját, másrészt a rakodás, raktározás és esetleg a termékösszeszerelés csarnokainak nagy területigényű logisztikai parkját. A makroregionális logisztikai funkció tudatos kiépítését a

Városfejlesztési Koncepció az egyik legfontosabb középtávú gazdaságpolitikai feladatnak tekinti. Gazdaságszervező intézmények (pénzügyi szolgáltatások) A banki szektor viszonylag gyors és átfogó privatizációja Magyarországon Budapestet helyzeti előnybe hozta a keleti régió más városaival szemben a pénzügyi szolgáltatások regionális pozíciójának megszerzésében és a banki szektor körül kialakuló üzleti szolgáltatások piacának kialakulásában. Az üzleti szolgáltatások magukba foglalják a pénzügyi, jogi és adótanácsadás széles skáláját, a piackutatás, az informatika és adatfeldolgozás technológiájával foglalkozó szoftver- és hardvercégek tevékenységét, a telekommunikációs szek-tor szaktanácsadói, értékesítési, és az ingatlanfejlesztésre, -befektetésre és üzemeltetésre specializálódó vállalkozások szolgáltatásait, valamint egyre egyértelműbben a hagyományos és modern értelemben vett

termékfejlesztési, üzemviteli és minőségfejlesztő tervezési kapaci- 10 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK tást is. A szektor nemzetközi vonzásának mára már nem szab határt a kommunikációs infrastruktúra hiánya vagy a képzett szakemberek utánpótlása. Felmerülhet ezzel szemben a modern, mennyiségi irodapiac térbeli koncentrálódásának problémaköre A Városfejlesztési Koncepció meg kívánja teremteni a modern irodapiac várható folyamatos bővülésének feltételeit és a térszerkezeti adottságokkal összhangban a munkahelyek koncentráltságából adódó közlekedési kiszolgálás lehetőségeit. Központi államigazgatási funkciók Budapest fővárosi szerepéből fakad a magas szintű állami és kormányzati intézmények koncentrált jelenléte. E szektor önmagában is meghatározó a főváros gazdasági környezetében – mindenekelőtt munkaerőpiacán – és a kapcsolódó szolgáltatások tekintetében

magával vonja az államigazgatási szervekhez szorosan kötődő legfontosabb pénzügyi, gazdasági szereplők, társadalmi szerveződések koncentrálódását is. Mindez együttesen a legmagasabb jövedelemszintű csoportok, a legmagasabb igényszintű szolgáltatások jelenlétéhez vezet, ami Budapest gazdasági környezetét az országban egyedülállóvá teszi. Ez a fővárosi szerepkör jelenleg semmilyen szegmensében nem tűnik áthelyezhetőnek vagy decentralizálhatónak, azonban figyelemmel kell lenni e szektor sajátos funkcionális és térszerkezeti igényeire - a „city-funkciók” elhelyezkedésére és körülményeire -, azok esetleges változásaira. E funkciók jelenleg elsősorban a Lipótváros-Újlipótváros körzetét foglalják el. A city terjeszkedésének iránya a Terézváros és az Erzsébetváros belső zónája Kérdés, hogy ha e funkciók idővel új területeket igényelnek, azt a város mely pontján lehet biztosítani úgy, hogy a korábbi

területtel a szerves kapcsolat megmaradjon, hiszen teljesen új „kormányzati negyed”, új „city” kijelölése irreális és káros törekvés lenne. Feltétlenül el kell kerülni e funkciók területi szétszabdalását vagy szuburbanizálódását. A Városfejlesztési Koncepció fontos feladatának tekinti a „city-funkciók” kedvező városi környezetének kialakítását, és középtávon e funkciók esetleges bővülésének lehetővé tételét. Modernizációs clusterek Budapest kisvállalkozásainak sűrűsége a legmagasabb az országban. Sok közülük üzleti szolgáltatásokra koncentrál, egymásra építve az innováció és minőségemelés láncolatát. A főváros körzetében koncentrálódik az ország médiapiacának, nyomdaiparának, csomagolástechnikájának, információs technológiájának, gyógyszergyártásának döntő több- sége, valamint az élelmiszer-, feldolgozóipar és könnyűipar egy része. Ezek azok az ágazatok, ahol a

termékmegújulási görbe a legrövidebb és legmeredekebb, ahol a kreatív, vevő-centrikus termelési és forgalmazási stratégia kialakítása a vállalkozások fejlődésének motorja. A jövőben Budapest innovációs és innovációközvetítő hálózatának lényeges elemeit fogják a kisvállalkozások jelenteni az üzleti szolgáltatások, kereskedelem, termékadaptáció és informatikai szoftver piacain. A szektorra az alacsony tőkekoncentráltság és magas szellemimunkatartalom a jellemző és fejlődési iránya is inkább az egymás tevékenységét átfedő, kiegészítő vállalkozások szorosabb együttműködésére, mint az egyedi vállalkozások gyors növekedésére alapozódik. A Városfejlesztési Koncepciónak türelemmel kell kezelnie az innovációs háló és clusterek fejlődését és megerősödését, különös tekintettel azok átmeneti ingatlanigényére az alacsony presztízsű átalakuló ipari zónákban vagy egyes lakóterületeken. Az

idegenforgalmi szektor Az idegenforgalmi szektor a világban az egyik legdinamikusabban növekvő ágazat, amely az idegenforgalmi célterületeken a gazdaság sokrétű fejlődését segíti. Tekintve, hogy Budapest az ország legfontosabb turisztikai célterülete, a jövőben e szektor növekedése sok szálon hozzájárulhat a város gazdaságának élénküléséhez Miközben a város szállodaipara jelen pillanatban a keresletnek többé-kevésbé megfelel, az egyéb idegenforgalmi infrastruktúra hiánya – speciális programkínálat és szolgáltatások, közlekedési infrastruktúra – az idegenforgalmi vonzerő csökkenését okozhatja. Az idegenforgalom dinamikus növekedésével párhuzamosan a szektor infrastruktúrájának sokrétű kiépülésével kell számolni, amely egyes esetekben a területhasználat kérdéseit is érinti. Budapest az idegenforgalom fejlesztése során a közép-európai nagyvárosok között egyfelől versenypozícióban áll, másfelől

éppen ezekkel a városokkal kell megtalálnia a kooperáció lehetőségeit. Az oktatási intézmények Budapest oktatási szerepköre az országban kiemelkedő. A városban koncentrálódnak az ország legfontosabb felsőfokú oktatási intézményei, amelyek vonzásköre egyértelműen túlnyúlik az ország határain, de a középfokú intézmények is a városnál nagyobb régió számára nyújtanak szolgáltatást. A fővárosban koncentrálódnak a felnőttoktatás és szakmai képzés legfontosabb szolgáltatásai és intézményei is. A képzés időszaka és a középfokú és felsőfokú képzésbe bevont diákok száma az elkövetkező évtizedekben 11 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK várhatóan növekedni fog, az ezt kiszolgáló új intézmények egy része várhatóan Budapesten telepedik meg. Az oktatási intézményhálózat egy részét a Fővárosi Önkormányzat tartja fenn Közvetlen kihívást jelent ezen intézmények

oktatási programjának, formájának és működésének, létesítményeinek fokozatos fejlesztése és korszerűsítése a megjelenő piaci formákkal szembeni versenyképesség megtartása érdekében. A tanulási idő növekedése következtében az oktatók és hallgatók száma várhatóan szintén emelkedik. Ez az erősödő fogyasztói réteg sajátos szolgáltatásokat, kulturális kínálatot, lakásformákat fog igényelni, miközben a város munkaerőpiacán is kínálatként jelenik meg. Az oktatási funkciók a város kulturális karakterének alapvető elemét jelentik Külön figyelmet igényel az oktatási intézmények területi elhelyezkedése, az elkövetkező időszakban várható változás: megkezdődött a belvárosi oktatási intézmények kitelepülése a külső területekre, sőt részben az agglomerációba. E folyamatban az egyik leglátványosabb mozzanat a mono-funkcionális lágymányosi egyetemi város kiépülése lesz. A történeti belváros

fejlesztésének ennek ellenére várhatóan nem kell lemondania teljes egészében a számára igen kedvező oktatási funkciókról, melyek a hagyományos városi funkciókkal egymást erősítő szerves egységet alkotnak. Budapestnek meg kell őriznie az oktatási szektorban betöltött kiemelkedő regionális szerepét, ki kell aknáznia az oktatási tevékenység várható fejlődéséből származó gazdasági és kulturális előnyöket. A kulturális és szabadidős szolgáltatások Az elkövetkező évtizedekben a munkaidő csökkenésével párhuzamosan várható a szabadidős tevékenységek iránti igény növekedése, valamint a fogyasztási szerkezet módosulásával a kulturális és rekreációs ráfordítások növekedése. Ennek megfelelően várhatóan jelentősen bővülni fog a kulturális szolgáltatások és a kulturális fogyasztási cikkek kínálata. Sok esetben ez szorosan összekapcsolódik az oktatási tevékenységgel is. Ezek a változások egyfelől a

jelenlegi kulturális szektor gazdasági hátterének módosulásával, másfelől új intézmények és szolgáltató létesítmények megjelenésével fognak járni. Ezen létesítmények koncentrálódása és koordinált fejlesztése révén egyes városrészek számára a kulturális ágazat jelentős városfejlesztő erővé tehető. A budapesti kulturális intézményhálózat egy részét a Fővárosi Önkormányzat tartja fent. A közeljövőben ki kell alakítani ezen intézményhálózat reális jövőképét, s ennek megfelelően folytatni kell a működtetésben megindított reformokat. A szabadidős létesítmények egy része várhatóan nagy területigénnyel, nagy közönségforgalommal fog megjelenni. Ezen létesítmények elhelyezése Budapest, ill az agglomeráció területén a zöldterületi hálózat és a közlekedési infrastruktúra fejlesztésével szorosan összefügg. A Városfejlesztési Koncepció jelentős feladatának tekinti a kulturális és

szabadidős szolgáltatások bővülő szektorában rejlő sajátos városfejlesztő erők kihasználását. 1.22 Hangsúly a regionális szerepmegosztáson Budapest fejlesztési politikájának kapcsolódnia kell az agglomerációs térség és a központi régió fejlesztési lehetőségeihez. Fejlődési programja csak a regionális együttműködés keretei közt képzelhető el A politikának egyértelműen kezelnie kell a versenyhelyzetből adódó konfliktuspontokat, ugyanakkor építeni kell a kooperációból fakadó, egymást erősítő elemekre. Budapestnek számolnia kell azzal, hogy számos funkció számára az agglomeráció kedvezőbb feltételeket tud kínálni, így e területeken éles versenyhelyzet alakulhat ki, másfelől azonban bizonyos funkciók szempontjából a fővárosnak hosszú távon is meg kell tudnia őrizni vezető szerepét. A regionális együttműködés szempontjából a Főváros saját szerepét az alábbi összefüggésekben értelmezheti: 12

BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK Budapest Budapestért A koncepció egyes elemeinek a város saját pozícióinak megtartását, nemzetközi és országos versenyképességének fejlesztését kell szolgálnia. Budapest számára határozott feladatot jelent a minőségi elemek megőrzése, fejlesztése: a minőségi lakáspiac, a minőségi munkahelyek, a minőségi turizmus, a minőségi oktatás és kultúra, a minőségi épített és természeti környezet tekintetében a fővárosnak meg kell őriznie előnyét az agglomerációval szemben. A város fővárosi szerepköre sok tekintetben látszólag könnyen elérhetővé teszi a szerepmegosztásban a pozitív elemek megtartását, látni kell azonban, hogy ezek a funkciók is széles körű – elsősorban minőségi – fejlesztéseket igényelnek. Több esetben az érintett szektorok fejlődését a területfejlesztés lépésein keresztül kell megalapozni. A pozitív és minőségi elemek

fejlesztése mellett a többi elem szinten tartása, esetenként fejlesztése és egyes nagyvárosi problémák megoldása is egyértelműen a város saját feladata marad. Mindenekelőtt a leromlott belső városrészek és a lakótelepek műszaki és szociális értelemben vett rehabilitációja, a városszerkezet belső kapcsolati elemeinek fejlesztése, az alapellátó intézményhálózat fejlesztése tekinthető ilyennek. A Városfejlesztési Koncepció a város saját érdekének tekinthető feladatok ellátásában sem boldogulhat kizárólag a saját erőforrásaival. A folyamatokat indító, irányító és katalizátor szerepet azonban fel kell vállalnia. Budapest a régióért A fejlesztési programelemek egy része a fővárosi funkciók erősítésével az egész régió gazdagságának és szolgáltatási színvonalának versenyképességét növeli. Mindenekelőtt ilyennek kell tekinteni a regionális közlekedési kapcsolatok fenntartását – külön kiemelve a

tömegközlekedés rendszereit – amelyek Budapesten belül igényelnek megoldást annak érdekében, hogy a régió működési feltételei javuljanak. Továbbá az egészségügyi ellátás tipikusan olyan terület, amely racionálisan csak úgy oldható meg, ha a főváros infrastruktúráját az agglomerációs települések lakossága is igénybe veheti Számos olyan fejlesztési program, amelynek az agglomerációs települések látják előnyét, Budapesttől von el fejlesztési lehetőségeket, forrásokat. Ez egyfelől versenyhelyzetet jelent, másfelől a régió együttes komparatív előnyeit kihasználó folyamatként is tekinthető. Az M0-s autóút további fejlesztése várhatóan elsősorban az agglomerációs települések számára fog kedvező fejlesztési lehetőségeket nyújtani abban a logisztikai szerepkörben, amelyet ugyanakkor egyértelműen Budapest fővárosi szerepköre éltet. A városkörnyék számos fejlesztési lehetőségét Budapest erős

gazdasága teszi lehetővé: az új lakóparkokat a magas jövedelmű fővárosi munkahelyek, az épülő regionális bevásárlóközpontokat a nagyváros lakóinak vásárlóereje élteti. Az agglomeráció működését segítő fejlesztések egy része a főváros számára hátrányos hatásokkal is járhat, ugyanakkor előnyt is jelenthet, amennyiben a régió együttes potenciálját jelentős mértékben növeli. A régió Budapestért A fejlesztések egy része, bár nem közvetlenül Budapest közigazgatási határain belül valósul meg, alapvetően kihat a főváros működőképességére, a lakosság életminőségére. A főváros számára e tekintetben elsősorban a városkörnyék kedvező tájitermészeti adottságai kínálnak előnyöket A régió zöldterületi tagoltságának megőrzése, a rekreációs és idegenforgalmi területek fejlesztése, ill. szinten tartása a nagyváros elemi érdeke, hiszen mindez a vonzerejének része. A városkörnyék emellett

számos olyan szolgáltatást tud nyújtani a főváros számára, amely a városhatárokon belül már nem valósítható meg. E szempontból igen fontos a városüzemeltetés infrastruktúrájának (ivóvíz-bázisok, szemételhelyezés, egyes közlekedési szolgáltatások) fejlesztési lehetősége. A Városfejlesztési Koncepció a régióval való együttműködés hangsúlyos elemének tekinti a város működőképességét és környezeti minőségét szolgáló adottságok hosszú távú stabilitását és a szükséges elemek fejlesztését. 1.23 Hangsúly a térszerkezeten A város térszerkezetének tudatos és kiegyensúlyozott fejlesztése a legfontosabb városi funkciók környezeti és kapcsolati igényeinek optimális kielégítését szolgálja. A térszerkezet átstrukturálása nem hagyhatja figyelmen kívül a történeti fejlődés során kialakult adottságokat, azonban az egyes területek differenciált fejlesztésével ki kell alakítani a városi szinten is

összehangolható területi működést. 13 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK A Duna térszerkezeti húzóereje A Duna vonala a város története során mindig is vonzerőt jelentett a fejlesztések számára, s ma is a városi tér egyik legerősebb minőségi elemének kell tekintenünk. A Duna-partok – amelyek a város számára a kereskedelem és az ipar helyszíneként is szolgálnak – olyan fejlődési potenciállal rendelkeznek, ami a város növekedése során mindig legelőször tette lehetővé a területek felértékelődését, a területhasználat megváltozását. A Duna adottságai sok helyen ma is kihasználatlanok, jelentős tartalékokkal rendelkeznek. A térszerkezet alakítása során mindenekelőtt a Duna-partok további minőségi fejlesztését kell célként kitűzni, s továbbra is e minőségi követelménynek alárendelni a fejlesztési folyamatokat. Várhatóan egyes területeken hosszú távon is számolni kell az

ipari-logisztikai funkciók fennmaradásával (Csepel, Lágymányos), azonban így is nagy városfejlesztő és -alakító motornak kell tekinteni a Duna vonzerejét. A Városfejlesztési Koncepciónak a Duna menti zóna minőségi fejlesztése fontos eleme, mely a hosszú távú fejlődés szempontjából az egyik legmeghatározóbb értékhordozó. A történeti városmag identitást meghatározó szerepe Budapest városi karakterének legfontosabb eleme a korábbi városfejlődés során kialakult történeti városmag. A legszűkebb magok középkori térszerkezete, a XIX sz nagy léptékű beavatkozásai, a folyamatos fejlődés során kialakult heterogén városi szövet legfőbb jellegzetességeinek megőrzése a város egyéniségének megőrzéséhez elengedhetetlen. A belső városrészek fizikai leromlása, funkcionális avultsága nem teszi ugyanakkor lehetővé a területek érintetlen megőrzését Számolni kell azzal, hogy a jelenlegi épületállomány egy része

elpusztul. Az elkövetkező időszak egyik legfontosabb feladata a belső városrészek megújítása, ami mind a városi struktúra, mind az építészeti arculat értékőrző fejlesztését teszi szükségessé. A belső városrészek ugyanakkor a város szociális karakterében is meghatározó erővel bírnak. Az elöregedett területek lakosságának cserélődésével olyan kedvezőtlen folyamatok is megindulhatnak, amelyek a térszerkezetileg meghatározó pozícióban lévő területek teljes slumosodásához vezethetnek, gátolva ezzel a megújulást. A Városfejlesztési Koncepció kiemelt feladata, hogy a belső városrészek megújulásának támogatásával azokat kedvező fejlődési pályára állítsa. A közlekedés városszerkezet-formáló ereje és hatásai A városszerkezet alakításában a közlekedési szokások és a közlekedési igényeket kiszolgáló pályák meghatározó szerepet kapnak. Az elkövetkező időszakban számolni kell a motorizáció

további növekedésével, melyet a város várhatóan nem tud és nem is akar azonos ütemben követni a közúti infrastruktúra fejlesztésével. Így alapkérdéssé válik, hogy a mindennapi hivatásforgalomban a tömegközlekedés megőrizze elsődleges szerepét a személygépkocsihasználattal szemben. A közlekedési hálózatok fejlesztése során tudatában kell lenni továbbá annak, hogy az infrastruktúrafejlesztés jelentősen kihat a fejlődési pólusok, ill. egyes fejlesztési területek kialakulására, ennek megfelelően a fejlesztéseket tudatos (az agglomerációt is érintő) területhasználati szabályozással együtt lehet csak megfelelően kihasználni. A Városfejlesztési Koncepció feladata, hogy a közlekedésfejlesztés eszközeit felhasználja a kiegyensúlyozott városszerkezet kialakításához. A zöldfelületi hálózat mint a regionális térszerkezeti tagoltság eszköze Budapest az elmúlt évtizedekben sokat rombolt ked- Duna 1. 14

BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK vező természeti környezetén. A város terjeszkedése a budai és Buda környéki hegyvidékre, annak kezdetben zártkerti, majd igénytelen társasházas kertvárosi használata éppen azt az értékelemet – az egybefüggő zöldövezetet, a hegyvidék panorámáját – építette be, amely az egész folyamatot megindította. A zöldfelületi hálózat térszerkezeti tagoló szerepe éppen e folyamatok ismeretében egyre jobban felértékelődik. Miközben a közlekedési vonalak kínálják az egyes önálló településrészek „összenövésének” lehetőségét, a területhasználat korlátozásaival el kell érni a fejlesztések koncentrációját, a táji környezet „felélésének” fékezését. A területszerkezet szabdaltságát a város egyik legfontosabb karakteralkotó tényezőjének kell tekinteni. A budapesti régió jövője szempontjából a vonzó természeti környezet megőrzése az

elkövetkező időszakban egyre fontosabb értékké válik, a fejlesztési koncepciónak a területhasználat tagolására kell törekednie. 1.24 Hangsúly az élettér minőségén A városi élettér minősége a jövő városfejlődésében meghatározó tényezővé válik, mi több, a gazdasági növekedés csakis a város életfeltételeinek javulásával válhat igazi értékké. Városok a városban: a helyi karakter növekvő szerepe meglévő és újonnan kialakuló városi területek önálló karakterének megőrzését, ill. kialakítását A közterületek minőségének emelése A városi élettér minőségének egyik döntő eleme a városi közterületek színvonalas kialakítása, fejlesztése és fenntartása. A terek, utcák, parkok színvonalas építészeti és kertépítészeti kialakítása vonzerőt jelent az adott körzet ingatlanfejlesztése számára, ill. fordítva, a leromló közterületek a mégoly sikeres projekteket is veszélyeztetik. A

közterületek minőségi fejlesztése a városfejlesztés viszonylag alacsony költségű eszköze, amely áttételesen lényegesen nagyobb értékű ingatlanállomány felértékelődését vagy legalább értékőrzését biztosítja. Az utóbbi időkben a budapesti közterek szerény mértékű fejlesztése is ezt mutatta meg, így mindenképpen indokolt e fejlesztések bővítése. A városi közterületek az önkormányzatok tulajdonában vannak és a fejlesztésük egyértelműen helyhatósági feladat. Tekintettel azonban arra, hogy – elsősorban a belső városrészekben – a közterületek mindegyike a városkép meghatározó eleme, a fejlesztési feladatok koordinálásában, azok megvalósításában indokolt a Főváros szerepvállalása. A közterületek és közparkok nagyvonalú fejlesztése – rekonstrukciók mellett új területek kialakítása – az elkövetkező időszak városfejlesztési feladatai között az egyik leghatékonyabb minőségi fejlesztő

folyamat lehet. A közlekedés humanizálása Miközben a város történeti fejlődése során határozott helyi karakterrel rendelkező települések, városrészek (pl. Kőbánya, Budafok, Újpest) együtteseként jött létre, az elmúlt évtizedek városfejlődése számos esetben a helyi karakterhordozó elemek felszámolásához, a területek uniformizálódásához vezetett. E folyamat része volt egyfelől sok helyen a korábbi településközpontok átépülése (lakóteleppé alakítása), másfelől a természetes központ és karakter nélküli, nagy kiterjedésű kertvárosok kialakulása, összeolvadása. Mindez hosszú távon az élettér minőségének csökkenéséhez vezet A város nem mondhat le arról, hogy egyes városrészei sajátos arculatot mutassanak, amely a helyi közösségek számára kötődést jelenthet, s biztosítja a város egészének változatos arculatát. A változatosság, az egyes helyek sajátos karaktere egyértelmű értéktényezőként

jelölhető meg az ingatlanfejlesztési folyamatokban, de a kulturális vagy idegenforgalmi kereslet is elsősorban a különleges adottságú helyeket részesíti előnyben az uniformizáltakkal szemben. A közeljövő városi és agglomerációs fejlesztéseinek fontos feladata, hogy biztosítsa az egyes A város gazdasági fejlődésének is velejárója lehet a közlekedés teljesítményeinek növekedése, ezzel szemben az ökológiai környezete szemszögéből a közlekedési terhelések növekedése nemkívánatos tényező. Budapest jelenlegi sajátos helyzetéből fakadó nagy kihívás olyan infrastrukturális háttér és eszközrendszer kialakítása, amely lehetővé teszi a közlekedési teljesítmény növekedését a terhelések egyenes arányú növekedése nélkül. Alapkérdés, hogy a növekvő motorizációs szint mellett – a jelenlegi finanszírozási környezetben – teremthetők-e források a tömegközlekedés olyan színvonalú fejlesztésére, hogy

versenyképes lehessen a személygépkocsi-használat nyújtotta előnyökkel szemben. És elérhető legyen, hogy a mindennapi hivatásforgalomban a tömegközlekedés megőrizze elsődleges szerepét a személygépkocsi-használattal szemben. A közlekedési rendszer és a közlekedési létesítmények kialakítása során a korábbinál fokozottabb mértékben kell figyelembe venni a városi élettér minőségi igényeit. A városi gyalogosterületek és forgalom- 15 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK csillapított zónák kiterjesztése egyszerre szolgálja a városias területek minőségi fejlesztését és ösztönzi a tömegközlekedési hálózat használatát, a gépjárműhasználat korlátozását. A városi közlekedési létesítmények (nagy műtárgyak és az utcabútor léptékű elemek esetében egyaránt) öntörvényű kialakításával szemben figyelembe kell venni a városi környezet által meghatározott léptéket, jelleget. A

városi közlekedési létesítmények fejlesztése jelentős részben a Fővárosi Önkormányzat feladatköre, így a városfejlesztési és közlekedésfejlesztési követelmények összehangolása megfelelő koordinációval megoldható. A közlekedési létesítmények létrehozását a közterületek minőségi fejlesztésének szolgálatába kell állítani A Városfejlesztési Koncepció megjelöli azokat a közlekedésfejlesztési elemeket, amelyek a városi élettér minőségének javításában elsődleges szerepet kaphatnak. A környezeti állapot mint az élettér minőségének meghatározó eleme A városi környezet minőségének az elmúlt években és az elkövetkező évtizedekben egyre inkább felértékelődő eleme a környezeti állapot színvonala. Amennyiben a környezeti állapotban nem érhető el lényeges javulás, az már a városi régió versenyképességét alapjaiban fogja veszélyeztetni. A város meghatározó problémája a belső területek

fokozott lég-, por- és zajszennyezése, amely ma már legfőbb oka annak, hogy a belső városrészek elvesztik megtartó képességüket. Feszítő ellentmondást jelent a csatornázatlan lakóterületek jelentős kiterjedése és a szennyvíztisztító kapacitás alacsony mértéke. Az iparszerkezet és az iparterületek tulajdonviszonyainak átalakulásával jelentős nagyságrendű környezeti kár – talaj- és talajvízszennyezés – maradt megoldatlanul. A Városfejlesztési Koncepció választ keres arra, hogy a város környezeti állapotának javítását milyen összetett eszközrendszerrel és finanszírozási háttérrel lehet megoldani a jövőben. 1.25 Hangsúly a „romeltakarításon” Budapest térsége olyan örökséggel érkezett fejlődésének jelenlegi szakaszába, amelynek számos eleme egyértelműen elfogadhatatlan a város jövőképében, akadályozza azt a szerepvállalást, amelyet a város regionális pozíciója lehetővé tesz. Ezek a „romok”

nem minden esetben csak fizikai értelemben jelennek meg, számos esetben összekapcsolódnak a társadalmi szerkezet problémáival, az ingatlanok tulajdonviszonyaival, egyes közintézmények, közszolgáltatások hiányosságaival. A „romeltakarítás” tehát nem csupán műszaki beavatkozást jelent, hanem összetett városfejlesztési lépéseket igénylő folyamatnak is tekintendő. A slumok felszámolása, a belső városrészek rehabilitációja A belső városrészek jelentős területein, ill. az átmeneti zóna kisebb területein (régi lakótelepein) koncentráltan található meg a budapesti lakásállomány legalacsonyabb színvonalú része, amely koncentrálja a legalacsonyabb státusú társadalmi rétegeket is. E területek és lakóik számára megszűnnek a kitörési lehetőségek, így a negatív fejlődési spirál megoldhatatlan helyzeteket hoz létre, ahol a közbiztonsági veszélyhelyzet mellett már egyértelműen megjelenik a közegészségügyi

veszély is. Az elkövetkező évtizedek során talán az egyik legnehezebb feladat a slumok, nyomortelepek felszámolása, ami egyértelműen a szociális háló erősítését, az alacsony bérű köztulajdonú lakásszektor bővítését teszi szükségessé. Sok esetben a helyzet már nem a komfort nélküli és szükséglakások feljavításával, hanem bontásával és pótlásával oldható csak meg. A Városfejlesztési Koncepciónak a korábbinál magasabb preferenciát kell biztosítania a leszakadó lakóterületek szociális és fizikai rehabilitációja számára. Az ipari zárványterületek rehabilitációja A várostestbe ékelődő korábbi ipari és közlekedési (elsősorban vasúti) területek számos megoldatlan problémát hagytak hátra, amikor funkciójukat vagy korábbi tulajdonosukat elvesztették. E zárványterületek sokszor csak részben felhagyott épületállománya, infrastruktúrája, környezeti károsodása akadályozza az új funkciók

megjelenését, sőt, a környező területek fejlődését. Különös gondot jelent, ha a kedvezőtlen állapotok kisebb ráfejlesztések miatt hosszú időre konzerválódnak. A gond egyértelműen jelentkezik az átmeneti zóna azon területein - elsősorban délkeleti szektorában -, amelynek felértékelődése és átalakulása a megfelelő 16 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK vonzerő vagy feltáró kapcsolatok hiányában spontán módon nem megy végbe. Az elkövetkező időszakban meg kell találni annak a módját, hogy e területek intézményes segítséggel újrapozicionálhatók legyenek, s szerepet kaphassanak a város új, fejlődőképes funkciói között. A lakótelepek humanizálása Az elmúlt évtizedek budapesti városfejlesztésének egyik legnagyobb léptékű szerkezet- és városképalakító beavatkozása a hetvenes-nyolcvanas évek házgyári lakótelepeinek felépítése volt. Bár a lakótelepek lakásállománya,

felszereltsége és műszaki állapota alapján nem a városi lakásállomány legroszszabb szegmensét adja, a lakókörnyezet gyors erkölcsi avulása miatt a lakótelepek megítélése kedvezőtlen. Külön gondot jelent a lakótelepi lakások magas üzemeltetési költsége, aminek egyik jelentős összetevője a távfűtési díj. Középtávon koncentrált problémaként, egyszerre nagy számú lakásnál fog megjelenni a lakótelepek átfogó felújításának igénye. Miután a nagy paneles lakótelepek – éppen a panellakások alacsony presztízse miatt – egyre inkább az alacsony jövedelmű rétegek lakónegyedei, így a felújítási munkák finanszírozására csak nagy nehézségek árán kerülhet sor. Átgondolt közösségi fejlesztési stratégia hiányában számítani kell egyes telepek végletes leromlására, a társadalmi összetétel további polarizálódására, a slumosodás erősödésére. Meg kell találni annak a lehetőségét, hogy a lakótelepek

környezetének feljavításával, az épületek üzemeltetési költségeinek csökkentésével a lakótelepi lakásállomány presztízse a lakáspiacon emelkedjék, hosszabb távon is megfeleljen a városi lakásigények egy részének. 1.26 Hangsúly az alkalmazkodóképességen Az elmúlt időszak gyökeres történelmi változásai és a gazdasági, közigazgatási intézményhálózat megváltozása azt a tapasztalatot adták, hogy a közösségi szféra a gazdasági szereplőkhöz képest lényegesen lassabban, rosszabb hatásfokkal tudott reagálni a változó kihívásokra. Látnivaló, hogy a közösségi szereplők működését meghatározó rendszer adaptációs képességét sok tekintetben javítani kell, ha a jövőben a folyamatosan változó kihívásokra – pozíciók változása, új trendek megjelenése, katasztrófahelyzetek – a mainál rugalmasabb reakciót várunk el. Különösen igaz ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a rendelkezésre álló

viszonylag szerény eszközökkel a városfejlődés egyes nagy volumenű folyamatait is befolyásolni kell. Sokszereplős döntési környezet A főváros kétszintű közigazgatási rendszere a legtöbb területen megnehezítette – esetenként ellehetetlenítette – a városi szinten koordinált intézkedések érvényesítését, meghosszabbította az egyeztetési és döntési folyamatokat. Ez az időigényes és bonyolult döntéshozatali mechanizmus a városfejlesztés számára kézzelfogható hátrányokkal, a versenypozíciók romlásával jár. A régióban az önkormányzatok szinte teljes döntési szabadsága, az alig tapasztalható kooperációs készség lehetetlenné tette az összehangolt működést és fejlesztést. Elengedhetetlen feltétele a lehetőségek kihasználásának a megfelelően koordinált területfejlesztés érdekében létrehozandó hatékony döntési struktúra és intézményrendszer. Az elkövetkező időszak kulcskérdése, hogy a városon

belüli és regionális kérdésekben az önkormányzati döntési folyamatok hatékonyságát javítani lehessen. Az együttműködés fontossága A városfejlesztésben elsődleges szerepet kap az egyes szereplők közötti kooperáció, hiszen sok esetben csak ez teszi lehetővé a résztvevők számára kedvező eredmény elérését. Kulcsfontosságú a közszereplők együttműködése: ki kell alakítani a budapesti önkormányzatok, az agglomerációs önkormányzatok közötti, az önkormányzatok és a központi kormányzat közötti kooperáció megfelelő formáit. Ez utóbbi kapcsolatrendszerben a Fővárosi Önkormányzat tudja – jelentős politikai súlya révén – felvállalni a kerületi (sőt, részben az agglomerációs) önkormányzatok képviseletét. Kiemelten kell kezelni a magánszektor fejlesztőivel (ingatlantulajdonosaival, infrastruktúra-üzemeltető vállalataival, kockázati tőketársaságaival) kialakítandó kooperációt. Az elkövetkező időszak

kulcskérdése lehet a szakmai és lakossági csoportok megfelelő tájékoztatása és részvételének biztosítása a városfejlesztés folyamatában. Ennek hiányában a „csak ne az én hátsó udvaromban” megközelítés, vagyis a helyi sajátos érdekek érvényesülése az összvárosi érdekkel szemben a helyi érdek hatékonyabb és artikuláltabb képviselete miatt a fejlesztési program során kezelhetetlen helyzetek sorát hozhatja létre. 17 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK A kooperáció új területeinek és módszereinek meghatározása elengedhetetlen lesz a városfejlesztési programok sikeres lebonyolítása érdekében. A magánszektor tudatos bevonása a városfejlesztésbe A városfejlesztéssel kapcsolatos közfeladatok ellátása érdekében mind a szükséges tőkebefektetés biztosítása, mind a projektek rugalmas, piaci típusú működése érdekében kívánatos megoldást jelent a magánszektor és a közösségi

szektor együttműködése. Az ún public private partnership (PPP) típusú együttműködés egyaránt biztosíthatja a fejlesztések közérdekűségét és racionális kontrollját, miközben a piaci típusú szervezetek rugalmasságát is ígéri. Kedvezően használható a PPP konstrukció a közcélú támogatással megvalósuló ingatlanfejlesztések, bizonyos infrastruktúra-fejlesztések, egyes területek összetett fejlesztési folyamatai kapcsán. A város működésének ismerete A városfejlődés folyamatába beavatkozó várospolitikai döntések megalapozásához, a várospolitikát érő kihívások felismeréséhez a folyamatok mainál lényegesen sokoldalúbb és megbízhatóbb ismeretére van szükség. Az esetenkénti információgyűjtést módszeresebbé kell tenni, elsősorban a gazdasági és szociális folyamatok kapcsán, valamint a város működését befolyásoló legfontosabb elemek tekintetében. A összegyűjtött és rendszerezett információk

közzétételével a város a fejlesztések biztonságát, stabil hátterét szolgáltatja. Egy megfelelő monitoring rendszer alkalmazása nagyban elősegíti az elvégzett munka értékelését, az újabb és újabb fejlesztési javaslatok előzetes megítélését, hatástanulmányainak összeállítását, ezen keresztül javíthatja a közhatalmi beavatkozások hatékonyságát és a városfejlesztés szereplői közötti kooperáció esélyeit. Fel kell készülni a magántőke szerepének növekedésére a fejlesztési folyamatokban, ki kell alakítani az ehhez szükséges átlátható és kellően kontrollálható együttműködési formákat. A városfejlesztés folyamatainak befolyásolása intenzív monitoring rendszer kiépítését és működtetését teszi szükségessé. A „nagy projektek” és a szervezeti struktúrák nehézkes befolyásolása 2. A GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FELTÉTELEK PROGNÓZISA Látni kell, hogy a nagy léptékű városfejlesztési

projektek átfutási ideje rendkívül hosszú, az előkészítés és megvalósítás, vagy a megvalósult projektek korrekciója sokszor több évtizedet igényel. Ugyanez a tehetetlenség érvényesül egyes szervezeti struktúrák, működési rendszerek esetében, melyek létrehozásukat követően szinte befolyásolhatatlan önállósággal kezdenek működni. Lényeges feladatot jelent a fejlesztési projektek felgyorsítása, a tapasztalatok gyors felhasználása, a projektek rendszeres értékelése, a hatékonyabb kontroll eszközeinek kialakítása. Budapest jövőjét több tényezőcsoport is jelentős mértékben befolyásolja az elkövetkező évtizedek távlatában. Először is, Magyarország nemzetközi integrálódási törekvéseinek jellege és eredményei. Ebből a folyamatból Budapest – mint az ország fővárosa és egyetlen metropolisza – nemcsak jelentős hasznot húzhat, de e folyamat aktív részesévé, legfőbb terévé, közvetítő láncszemévé

is kell válnia. Másodszor az országon belüli fejlődés, a regionális szerkezet alakulása, ami befolyásolja a központi régió és az ország többi térségei közötti kapcsolatokat (munkahelyek, munkaerő vándorlása, stb.) Harmadszor Budapest és az agglomerációs térség kapcsolatrendszerének alakulása, amely nagyon lényeges az e térségbe befektetni szándékozók számára csakúgy, mint a város és környéke közötti ingatlanpiaci folyamatokat tekintve. A felsorolt tényezők egy része „külső” faktor, más részüket viszont lehet befolyásolni a várospolitika, várostervezés és városfejlesztés, a város életébe való tudatos beavatkozás eszközeivel. A fentiek mellett ugyanakkor – annak tudatában, hogy a folyamatok minden gyorsítás mellett is hoszszú futamidejűek maradnak – olyan stratégiai előrelátást kell érvényesíteni, amely lehetővé teszi a legösszetettebb projektek előkészítő lépéseinek megindítását (pl.

infrastrukturális létesítmények területhasználatát érintő szabályozás megjelenítését) Jelentős feladat a városfejlesztési projektek stratégiai előrelátáson alapuló előkészítése, átfutási idejük csökkentése, a projektek rugalmas megvalósítása. A Koncepció gazdasági-társadalmi keretfeltételeire vonatkozó prognózisa három kérdéscsoportba sorolható:  a nemzetközi nyitás folyamatai és kihatásai,  gazdasági folyamatok,  társadalmi feltételek. 18 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK Látható, hogy elsősorban az országos szintről kiindulva, Magyarország gazdasági és politikai adottságaiból, a várható folyamatok előrejelzéséből következtetünk Budapest helyzetének alakulására. Az elemzés rendkívül sok bizonytalanságot hordoz magában, mivel a világban zajló folyamatok bizonytalanságaihoz hozzáadódik az a tény, hogy a külvilágba egyre jobban integrálódó, de önmagában is

átmeneti helyzetben lévő magyar gazdaság és társadalom jövőbeli helyzete, folyamatai még homályosabban körvonalazhatók. A források, amelyekre támaszkodhattunk, eltérő időtávra szóló prognózisok, a Pénzügykutató Rt. 2005ig, a PM előrejelzései 2010-ig, a Népességkutató Intézet prognózisai 2050-ig próbáltak előretekinteni. Az Európai Unióval kapcsolatos kutatások – Magyarország belépésének optimista változatát véve alapul – 2002-2003-ig terveznek, főként az előkészületi évekre koncentrálva. így érthető, hogy a Budapestre vonatkozó elképzeléseinkben sokkal inkább az induló irányok, a várható és kívánt folyamatok becsülhetők előre, mint egy 20 év múlva kirajzolódó jövőkép. A prognózisban a nemzetközi környezet alakulásának, a gazdasági folyamatoknak, valamint a vándorlásoknak és demográfiai folyamatoknak az egymásra hatását is megkíséreljük figyelembe venni. 2.1 A nemzetközi nyitás 2.11

Integráció az Európai Unióba Az Európai Unióra készített prognózis 2005-ig évi 22,5 százalékos GDP-növekedést tervez, alig csökkenő és igen magas szintű (10 százalék körüli) munkanélküliséggel. A gazdasági fejlődés motorja a nem állami beruházások és az export lesznek. Az EU-régió versenyképességét – összehasonlítva a kelet-ázsiai országok térségével, vagy az Egyesült Államokkal – a magas munkaerőköltségek korlátozzák elsősorban. Ahhoz, hogy a termelékenység meghaladja a munkaerőköltség növekedését vagy a már kiépült és elfogadottá vált szociális rendszereket kell megnyirbálni, vagy a termelés egy részét kell kihelyezni az alacsonyabb bérköltségű országokba. Az EU-tagországok belső reformtörekvései meglehetősen nagy társadalmi ellenállásba ütköznek, így a második megoldás felé egyre nagyobb figyelem fordítódik. (Németország munkanélkülijeinek száma főként azért növekedett az elmúlt

években, mert az ország jelentősen növelte működőtőke-befektetéseit, főként Kelet-Európában). Ez a folyamat viszont kedvez a kelet-európai országoknak már jelenleg is, az EU-integrációs felkészülés szakaszában, és meggyorsíthatja az EU-bővítés folyamatát, melynek reá- lis időpontja Magyarország vonatkozásában 20022003 lehet. Magyarország integrációja a világgazdaságba, az európai gazdaságba már korábban elindult, sőt az elmúlt években oly mértékben felgyorsult, hogy a kelet-európai országok között Magyarország helyzeti előnyre tett szert (a külföldi működőtőkebefektetések és az EU-ba irányuló export magas szintje is ezt bizonyítja). A következő évek fogják eldönteni, hogy a magyar gazdaság folyamatosan csökkenti-e lemaradását az európai élmezőnytől, vagy az európai periférián stabilizálódik. Rendkívül nehéz felmérni, mi vár Magyarországra, és még inkább Budapestre az EU-tagság révén, hiszen

ez évben úgy indultak meg a belépésre kijelölt országokkal a tárgyalások, hogy nem készült el az EU intézményi reformja. Vagyis nem tudhatjuk, milyen EU-ba fogunk belépni Mindemellett, senki sem vitatja, hogy Magyarország számára csak az európai integráció, illetve az EU-ba való belépés kínál hoszszú távú fejlődési lehetőséget. Az EU-integrációból adódó következmények Budapestre, a budapesti gazdaság fejlődésére két szempontból közelíthetők meg.  Nem kétséges, hogy Budapest és régiója a rendszerváltozás nyertese lett, hasonlóan a többi kelet-európai fővárosi régióhoz. (Az egy főre jutó GDP Prágában 153 százaléka, Varsóban 170 százaléka, Budapesten 181 százaléka, Bukarestben 125 százaléka, Szófiában 250 százaléka, Pozsonyban 175 százaléka a megfelelő ország átlagának. Horváth Gy, 1998) Ezekben a nagyvárosi térségekben a legnagyobb a külföldi tőkeberuházás, e térségek gazdaságai fejlődnek

a legdinamikusabban és mennek át leggyorsabban a modernizációs átalakuláson. Az EU-integráció tovább erősíti ezt a tendenciát, elsősorban a már eddig is előnyös helyzetben lévő térségeknek, a nagyvárosoknak, a nyugati országhatár közeli térségeknek, így Magyarországon a budapesti agglomerációnak és az osztrák határ menti területeknek kedvez.  Foglalkoznunk kell azzal a nem elhanyagolható kérdéssel, hogy az EU támogatási politikája miként fogja érinteni Budapestet. Az EU régiókat támogató politikája éppen azért fogalmazódott meg és vált gyakorlattá, mert az egységes piac létrejötte növeli a regionális különbségeket, az elmaradott területek egyre nagyobb mértékű leszakadását. Ennek megfelelően az EU 2000 utáni politikájában továbbra is kiemelt jelentőségű a regionális különbségek csökkentését célzó támogatási rendszer. Változatlanul kétféle – strukturális és kohéziós – alapok fogják a

fejlesztés céljait és forrásait tartalmazni (kb. kétharmad-egyharmad arányban). A strukturális alapok háromféle térséget részesítenek előnyben: az elmaradott területeket, a gazdasági strukturális problémákkal küsz- 19 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK ködő, és a munkaerő minősége miatt problematikus térségeket. Számítások szerint csökkenni fog a támogatandó régiók száma, népességük viszont növekszik, az EU teljes népességének (már a felvett kelet-európai országokkal együtt) közel 40%ára. A kohéziós alapokból a transzeurópai közlekedési hálózatok fejlesztését, a környezetvédelmet, a határ menti együttműködéseket és a vidék fejlesztését támogatják. Budapest csak akkor kaphat a strukturális alapokból támogatást, ha az EU szabályai szerint a régió egy főre jutó GDP-je nem éri el az EU-átlag 75 százalékát. Jelenleg Budapest, hasonlóan Prágához és Szófiához, a 60-75

százalékos sávban található. A jelenlegi támogatási rendszer alapján Budapest mintegy 311 millió ECU-t, az összes EU-támogatás 22,2 százalékát kaphatná meg (OTK, p. 138-140 és Illés I., 1997 alapján Horváth Gy számításai, 1998) Összehasonlításképpen: 1997-ben az összes budapesti beruházás értéke kb. 1600 millió ECU volt Komoly esély van arra azonban, hogy Budapest a belépés idejéig átlépi a bűvös 75 százalékos határt, és ebben az esetben kiesik a kedvezményezettek köréből. Ennek elkerülését (is) célozza az a törekvés, amely Pest megyével (esetleg további két megyével) minél hamarabb létre kívánja hozni a Központi régiót Mindez, természetesen, egyelőre spekuláció, hiszen a belépésig megváltozhat az EU támogatási rendszere és megváltozhat az EU által felhasználható források nagysága is 2.12 A külföldi működőtőke-beruházás – export Jól ismertek az eddigi folyamatok: a külföldi működőtőke

50-60 %-a Budapesten koncentrálódik, amely a budapesti beruházásoknak egyre növekvő részét, megközelítően 50 százalékát tette ki az elmúlt években. A külföldi működőtőke szerkezetében a szállítás-hírközlés (32 százalék), az ipar és építőipar (40 százalék), valamint a pénzügyi szektorba (16 százalék) történő befektetések tették ki az összes külföldi beruházás közel 90 százalékát Budapesten. A Privatizációs Kutatóintézet (1997) felmérése szerint ez idáig a külföldi befektetések 2/3-a a privatizációhoz, illetve a privatizált vállalatokba történő invesztícióhoz kötődött. A kérdés gyakran felvetődik, hogy számíthatunk-e a működőtőke hasonló mértékű beáramlására a privatizáció lezárulása után is? A Pénzügykutató Rt. a magyarországi tőkebefektetések szerkezetének átalakulását és volumenének emelkedését prognosztizálja a 2000 utáni években. Véleményük szerint a

tőkebefektetéseken belül egyre nagyobb arányt fognak képviselni a pótlólagos és a zöldmezős beruházások, valamint a portfólióbefektetések. A vállalati esettanulmányok azt jelzik, hogy a meglévő befektetések, és azok „termőre fordulása” vonzzák a további befektetéseket. Mindezt segíti a Közép-Kelet-Európában egyedülálló vámszabad területi szabályozás, a NATO- és az EU-integrációval járó kockázatcsökkenés. Az EUpiacok elérése további ösztönzést ad a tengerentúlról érkező beruházásoknak (a magyarországi működőtőke beruházói között jelenleg is számottevő az amerikai és a japán részesedés). Kétségtelen viszont, hogy a fokozatos bérszínvonalkiegyenlítődés, különösen a munka-intenzív ágazatokban, csökkenteni fogja Magyarország tőkevonzó hatását. Előrejelzések szerint 1997 és 2001 között évente 2-2,2; 2002 és 2005 között évi 2,5-3,0 Mrd dollár működőtőke-befektetésre lehet

számítani. Nincs semmi ok tehát attól tartani, hogy Budapest külföldi működőtőkét vonzó kitüntetett szerepe csökkenne a privatizáció lezárulásával. Az viszont várható, hogy a központi kormány és az önkormányzatok privatizációból származó bevétele („a privatizációs bevételek közel fele állami és önkormányzati bevétel volt” – Matolcsy, 1997.) jóformán megszűnik Az export növekedését, a GDP-ben való növekvő részarányát is prognosztizálja a Pénzügykutató Rt. Ez az arány 1997-ben 14 százalékkal, 1998-ban 11 százalékkal, 1999-ben 10 százalékkal bővül. Az optimista előrejelzés az ezredforduló utáni évekre is érvényes. Az exportképes vállalatok két csoportja még jobban szétválik a jövőben, elsősorban a külföldi vállalatok, közöttük is a multinacionális vállalatok exporttevékenysége – a várható nemzetközi konjunktúrát kihasználva – nőni fog, míg a hazai tulajdonú és nem összeszerelő

szektor exportorientációja csökken majd (elsősorban a pótlólagos beruházások elmaradása miatt). Így a gyógyszeripar, az autóipar, a híradástechnikai ipar, a számítógépgyártás, a petrolkémiai ipar, valamint az energetikai gépgyártás területén – ahol növekszik a multinacionális nagyvállalatok és a stratégiai szövetségi rendszerek szerepe ~- várható a magas exportszint fennmaradása, sőt növekedése, míg a vaskohászatban, a mezőgépiparban, a vasútijármű-gyártásban, a papíriparban, és még inkább a textiliparban, a bőr- és cipőiparban, a fa- és bútoriparban, stb. az export csökkenésére lehet számítani. Külön ki kell térni a bérmunka jövőbeni alakulására, hiszen jelenleg egyes ágazatok (főleg a könnyűipar területén, de a csúcstechnikai iparágakban is) túlélésében, esetleg fejlődésében a bérmunkának meghatározó szerepe van. A nyugat-európai megrendelőknek csak addig érdekük bérmunkában dolgoztatni,

amíg alacsony termelési, főként alacsony bérköltségekkel termeltethetnek Magyarországon. Az 1995ben az EU-n belül bevezetett szigorítások, a fokozatos bérkiegyenlítődés, és még inkább Magyarország EU-csatlakozása, de legfőképpen az említett ágazatokban elmaradó technológiai fejlesztések következtében arra lehet számítani, hogy - ha nem is tűnik el 20 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK teljesen a bérmunka a magyar iparból - a szerepe jelentősen csökkenni fog (Török Á., 1997) A kérdés ezek után az, hogy ezek az előrejelzések miként befolyásolják a budapesti gazdaság/ipar exportkilátásait? A budapesti ipar gyors szerkezeti változásainak, az iparba történt jelentős beruházásoknak (főleg a multik révén) tulajdoníthatóan az export növekedést mutatott, bár az országos növekedési ütemtől elmaradó mértékben (Poszmik, 1997.) Minden valószínűség szerint a budapesti gazdaságban jelentős

marad az ipar szerepe a dezindusztrializációs tendenciák ellenére is, és a multinacionális beruházások exportorientációja a jövőben is meghatározó lesz. 2.13 Budapest nemzetközi központi szerepkörei Sok szó esik Magyarország, és ezen belül elsősorban Budapest bekapcsolódásáról a nemzetközi folyamatokba, illetve bizonyos központi szerepkörök kialakulásának esélyére Kelet-Európában. Egyes vélemények szerint a bank-, biztosítási és üzleti szolgáltatások azok a területek, ahol a többi keleteurópai országnál korábban megszerzett tapasztalatok és a keleti piac ismerete alapján Budapest DélEurópa, illetve Kelet-Európa központjává válhatna. A kormány kezdeményezésére négy nagy, külföldi tulajdonban lévő hazai bank és két vállalkozócsoport részvénytársaságot alapított 10 millió Ft-os alaptőkével a Budapest Üzleti és Pénzügyi Központ szervezésére. A központ tevékenységében érdekelt bankárok és

befektetők szerint „Budapestnek történelmigeopolitikai megfontolások, s a piacgazdasági átalakulásban elért eredményei alapján jó esélye van arra, hogy az ezredfordulóra valóban a régió pénzügyi és kereskedelmi centrumává fejlődjék” (Népszabadság, 1998. február 20) Mások szerint túlzott illúziók táplálják Budapest kelet-európai pénzügyi szerepkörének esélyét, hiszen egyrészt Varsó vagy Prága adottságai és fejlettsége alapján hasonló szerepkörök kialakulására tarthat számot, másrészt az említett kelet-európai országok potenciális tőkeereje eltörpül a világ jelenlegi vezető pénzügyi központjaihoz képest. Egyes vélemények szerint hídfő-szerep kialakulására sincs komolyabb esély, mivel a jelenlegi gyakorlat szerint a világ területi pénzügyi rendszere más irányokban fejlődik. (Azaz, az anyaintézmények olyan szoros kapcsolatot tartanak fenn a kihelyezett külföldi bankokkal, amely még a részleges

önállóságot is kizárja – Bellon E., 1997) A magyar pénzügyi szektor kétségtelenül nagy változásokon ment keresztül, és még nem zárultak le ezek a folyamatok. A biztosítópiacon és a bankrendszerben a tőkeerős külföldi cégek dominálnak Megindult a pénzügyi szektor magyar piacának újrafel- osztása, meg fognak jelenni várhatóan az amerikai és japán befektetők, jelentős koncentráció fog végbemenni fúziókkal és felvásárlásokkal. Vannak olyan vélemények, az előbb idézettel szemben, amelyek szerint a Magyarországon megtelepedett külföldi biztosítók, pénzintézetek ki fogják terjeszteni tevékenységüket Kelet-Európa más térségeibe, így Magyarország – és ez esetben kizárólag Budapest – hídfő szerepet tölthet be a pénzügyi szektorban is. Azonban „Budapest pénzügyi központ szerepe a globalizálódó pénz- és tőkepiacon csak szép álom lehet” (Pénzügykutató Rt., 1997, p. 77) Budapest nemzetközi szerepének

felértékelődése leginkább talán a városnak Európa településhálózatában elfoglalt helyére alapozódhat. Budapestnek lehetősége van arra, hogy a térség egyik legfontosabb logisztikai központjává váljon az információt, tőkét, árut összegyűjtő, szortírozó, feldolgozó, tároló, szétosztó, továbbító funkciók megfelelő kifejlesztése, valamint az ehhez tartozó szellemi, innovatív háttér, kiszolgáló infrastruktúra és működőképes adminisztráció megteremtése útján. Ugyanakkor a kereskedelem gyors fejlődése, elsősorban a nagy külföldi áruházláncok, bevásárlóközpontok, szupermarketek tömeges jelenléte Magyarországon és koncentrációja Budapesten jelentős vonzást gyakorol a kelet-európai bevásárlóturizmusra. Ez a fajta „központ” funkció azonban minden valószínűség szerint csak rövid, átmeneti időszakra terjed ki. A magyar/budapesti hídfőszerep viszont a feldolgozóipar egyes ágazataiban, pontosabban a

külföldi nagyvállalatok és főként a transznacionális vállalatok (személyautó-gyártás, fényforrásgyártás, stb.), valamint a sikeresen túlélő magyar, vagy részben magyar nagyvállalatok (gyógyszeripar, gépipar, elektrotechnika, buszgyártás, stb) stratégiájában szerepel, és sok esetben gyakorlattá is vált. Ez többnyire öszszefügg a korábbi kelet-európai (KGST) kapcsolatok újraélesztésével. Mivel a legnagyobb feldolgozóipari vállalatok jelentős részének most is Budapesten van a székhelye, Budapest központi szerepköre e téren is tovább él. (A „top 100” vállalatai között – amely az értékesítés nettó árbevétele szerint rangsorolta a vállalatokat – 28-nak van Budapesten a székhelye. Figyelő, 1997.) A nyugatinál sokkal szerényebb mértékben, de megindult a magyar működőtőke-befektetés a keleteurópai országok gazdaságába. Ez idáig mintegy 0,5 Mrd dollár működőtőkét vittek ki Magyarországról

(össze-hasonlításképpen a Magyarországra került külföldi működőtőke kb. 16 Mrd dollárt tesz ki) A magyar tőkekivitel 30-35%-a a közép-európai országokba, főleg Romániába és Szlovákiába irányult, másik harmada a volt Szovjetunió területére, első- 21 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK sorban Ukrajnába és Oroszországba, a fennmaradó harmad a fejlett ipari országokba került. A Magyar Hitelbank többségi tulajdont szerzett a csehországi Interbankában, ami egyelőre kivételes eset a magyar bankrendszerben. Jelentősebb beruházás fűződik a MOL-hoz, a gyógyszeripar, a buszgyártás, stb. területén összeszerelő munkák és bérmunka folyik kihelyezés formájában, általában azonban a nagy számú, de darabonként kis beruházások jellemzik a magyar tőkekivitelt. A beruházások többsége a kereskedelmet célozta meg Valószínűsíthető, hogy Magyarország vált a kelet-európai térség legjelentősebb

tőkeexportáló országává. (Matolcsy, 1997). Ez a tevékenység, közvetlenül vagy közvetve, ugyancsak Budapest központi szerepkörét erősíti. Végső soron Budapest számára inkább a hídfő szerep lehetősége áll fenn, semmint a regionális központé, vagyis inkább csak a régióra vonatkozó döntések előkészítésének lesz a helye, semmint e döntések meghozásának. Részletesebb elemzéseknek kell tisztázniuk azt, hogy a különböző ágazatok esetében a hídfő szerep ténylegesen milyen funkciók idetelepülését jelentheti, és hogy ennek mi lehet a városszerkezeti konzekvenciája, mennyire jelenthet ez többet egy külföldi országban létesített átlagos telephelynél. 2.2 Gazdasági folyamatok Gazdasági dinamizmus, a GDP növekedése A szakemberek már 2-3 év óta állítják, hogy a következő évtizedekben a magyar gazdaság növekedésére lehet számtani. A becslések egyre optimistábbak, ami legalább részben azt jelzi, hogy a

növekedés feltételei kedvezőbben alakulnak a korábbiakban remélteknél. A PM 1996-ban 2010-ig a GDP átlagosan 2,9 százalékos növekedését tekintette valószínűnek, amely a legkedvezőtlenebb esetben 1,7 százalék, a legjobb esetben 3,9 százalék lehet (Lóránt K., 1996) A Pénzügykutató Rt 1997-ben már arra számít, hogy 2000-ig a növekedés évi 3,5-4,0 százalék, azután pedig 4-6 százalékos lesz. A Miniszterelnöki Hivatal Közgazdasági Főosztálya (1997) 3,5-4,5 százalékos évi GDP-növekedést jelez előre, átlagosan 4 százalékot évente 2010-ig bezárólag. Az OECD prognózisa szerint az Európai Unió GDPnövekedése – alacsony növekedésű forgatókönyv esetén – 1996 és 2000 között 2,5 százalék, 2000 és 2010 között 2,0 százalék; magas növekedésű forgatókönyv esetén 2,5 százalék ill. 2,7 százalék körül várható (OECD, 1997). Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy Magyarország gazdasági növekedési üteme

meghaladja az EU-átlagot, vagyis számítani lehet arra, hogy nemcsak lépést tart, de megindul a magyar gazdaság felzárkózási folyamata a fejlett Európához. Nyilvánvaló, hogy ezek az előre- jelzések magukba foglalják a budapesti gazdaság növekedésének kedvező alakulását is, de hogy milyen mértékben, azt leginkább a GDP növekedését befolyásoló tényezőknek, termelési szerkezetének, illetve a budapesti gazdaság szerkezetének az országostól eltérő változásaiból következtethetjük ki. A GDP termelésének szerkezete A magyar gazdasági növekedés sok tényező függvénye, függ a gazdasági tőkebefektetések mértékétől, a tulajdonviszonyok további változásaitól, a korszerű technológiák elterjedésétől a gazdaságban, a munkaidőalap növekedésétől, a képzettség szintjének emelkedésétől, a pénzügyi helyzettől és az infláció mértékétől, az EU-integráció ütemétől, stb. A főváros gazdasági növekedése

valószínűsíthetően meg fogja haladni az országos ütemet, elsősorban az alábbi két tényező következtében:  a külföldi működőtőke nagyobb jelentősége a gazdasági hatékonyság növelésében,  a budapesti gazdaságnak az országostól várhatóan eltérő szerkezeti változásai. A külföldi működőtőke kihatása a hatékonyság alakulására Gazdasági szakemberek (a Miniszterelnöki Hivatal Közgazdasági Főosztálya) hívják fel a figyelmet arra, hogy a GDP-számítások torzítanak, a GDP-hez való nagyobb hozzájárulást mutatva ki a külföldi tőkével nem, vagy csak kismértékben rendelkező vállalatok esetében, és ennek megfelelően leértékelik a jórészt, vagy teljesen külföldi kézben lévő vállalatok hatékonyságát. Az elemzések szerint a gazdálkodó szervezetek annál hatékonyabbak voltak, minél magasabb volt bennük a külföldi tőke részaránya. Ennek megfelelően a külföldi tőke beáramlása GDPtöbbletnövekményt

ered-ményez, a számítások szerint 1,5 Mrd dollár külföldi működőtőke kb 1 százalékkal növeli a GDP-t Ez a következtetés több ponton is érinti a GDP budapesti arányát és abszolút értékét, mivel a magyarországi külföldi tőke elsősorban Budapestre koncentrálódik (közel 60%-ban; emellett fontos tény, hogy a 100%-os külföldi tulajdonban lévő vállalatok aránya igen gyorsan növekszik, 1991-ben 15-18%-ot, 1994ben már 40%-ot tett ki az összes, külföldi tulajdonnal is rendelkező vállalatok között). Egyrészt vitathatóvá válik a KSH területi GDP-számítása, amely valószínűleg alábecsülte a budapesti gazdaság eddigi tényleges teljesítményét azáltal, hogy a részben vagy teljes mértékben külföldi tulajdonban lévő budapesti vállalatok működésében kisebb hatékonyságot mutatott ki. Másrészt, és ez a prognózis szempontjából fontosabb, hogy a további külföldi tőkebeáramlás – amelyben a budapesti részarány

csökkenését egyelőre semmi sem jelzi – az országos átlagnál gyorsabb GDP-növekedést hoz Budapest számára. 22 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK A budapesti gazdasági struktúra várható változása Az országos előrejelzések szerint a mezőgazdaság súlya jelentősebben (1,5%-kal 2005-ig), az iparé az építőiparral együtt kisebb mértékben (l%-kal) csökken a GDP termelésében. Növekszik viszont a szolgáltatásoké, ezen belül is a piaci szolgáltatásoké (kereskedelem, idegenforgalom, vendéglátás, szállítás. távközlés pénz-ügyi tevékenységek), míg a nem piaci szolgáltatások (közigazgatás, társadalombiztosítás, oktatás, egészség-ügy, szociális ellátás) termelése a GDP várható növekedési ütemétől jelentősen elmarad. 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 1,8 1,9 2,4 2,3 1,0 1,9 2,0 0,9 0,4 4,1 3,6 3,7 3,7 4.0 4,8 5,0 4,1 3,7 3,4 3,6 4,0 4,4 4.5 5,5 5,7 3,0 4,4 3,9 4,5 5,2 5,5 6,2

7,4 7,6 6,6 6,1 1,4 1.5 1,9 l,2 1,9 2,4 2.5 2,3 1,1 3,4 3,6 4,0 4,0 4,5 5,5 5,7 4,8 4,4 Forrás: Pénzügykutató Rt, 1997, p. 42 A budapesti gazdaság szerkezete 1995-ben (%) Ágazat Mezőgazdaság Ipar Építőipar Piaci szolgáltatás Nem piaci szolg. Összesen Foglalkoztatá s 0,6 21,8 2,9 35,3 Beruházás 39,4 100,0 GDP termelés 0,1 22,2 5,2 57,5 Külföldi beruházás 0,0 29,8 10,0 59,9 15,0 100,0 0,3 100,0 100,0 0,5 18,3 4,3 Forrás: Budapesti Statisztikai Évkönyvek, 1994., 1995, KSH A GDP termelés növekedése ágazatonként (%) Ágazat Mezőgazdaság Ipar Építőipar Piaci szolgáltatás Nem piaci szolg. GDP összesen A táblázatból kiviláglik, hogy a GDP átlagát meghaladó növekedési ütem csak a piaci szolgáltatások ágazatában várható, a mezőgazdaság és a nem piaci szolgáltatások szektora jelentősen, az ipar kismértékben elmarad az átlagos növekedési ütemtől, az építőipar többnyire egybeesik az átlaggal.

A budapesti gazdaság beruházásaiban – ezek a jövőbeli változások irányait is előrejelzik – a piaci szolgáltatások élveztek kitüntetett szerepet, közel 60%os részesedésükkel. A GDP előállításában – bár nem ismerjük a szolgáltatási szektoron belüli bontást – az arány még magasabb lehet. A foglalkoztatási szerkezet várható alakulása (%) Ágazat Termelő ágazatok Piaci szolgáltatások Nem piaci szolgáltatások Összesen: Országos 1995 41,0 31,0 31,0 1995 25,3 35,3 39,4 Budapest 2010 20,0 42,0 38,0 100,0 100,0 100,0 Forrás: Budapesti Statisztikai Évkönyv, 1995., PM előrejelzés alapján számítva A budapesti gazdaság foglalkoztatási szerkezetében is olyan változások prognosztizálhatók, amelyek a piaci szolgáltatások irányába várható eltolódást jelezik. Másrészt a 6 táblázat mutatja, hogy a piaci szolgáltatások már jelenleg is nagyobb részarányúak a főváros gazdaságában, mint országosan. Kétségtelen

ugyanakkor, hogy a nem piaci szolgáltatásoknak az országosnál nagyobb aránya – a GDP-termelést tekintve – a vidéknek kedvez. A budapesti gazdaság jelenlegi szerkezete és várható változása tehát azt sugallja, hogy a GDP termelésében az átlagosnál gyorsabban növekvő ágazatok súlya növekszik. Ezáltal a budapesti gazdaság GDP-termelése gyorsabb ütemben növekedhet, mint a nemzetgazdaság átlaga. Mindebből arra lehet következtetni, hogy Budapest részarányának rövid ideig (1992-1994) tartó csökkenése Magyarország GDP-termelésében megáll, sőt ennek az aránynak a növekedése várható. A GDP felhasználásának alakulása Különböző variánsok készültek a végső felhasználás elemeinek előrejelzésére. A PM Gazdaságelemzési és Informatikai Intézetében (Lóránt K., 1996) az „A” 23 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK variáns a kormány középtávú stratégiájára és az akkor kedvezőnek

számító 3 százalékos GDPnövekedésre épült, a „B” variáns a Világbank javaslatára és feltételezésére (amelynek lényege a költségvetés jövedelemátcsoportosító szerepének mérséklése, a jóléti kiadások csökkentése, a felhalmozási hányad 22-23 %-ra való növelése, illetve a GDP évi 4-5 %-os növekedésének elérése lett volna). A „C” variáns egy olyan kedvezőtlen prognózisra épített, amelynek jelenleg szerencsére nincs sok realitása. A GDP felhasználásának „A” és „B” variánsai, a PM előrejelzése Éves növekedési ütem % GDP Lakossági fogyasztás Közösségi fogyasztás Bruttó beruházás Export Import “A” 2000/1997 3,5 1,3 2010/2000 3,0 2,6 2000/1997 3,3 2,4 2010/2000 4,7 4,6 -0,2 2,6 -0,1 4,5 2,8 7,4 4,1 2,6 6,0 5,0 0,2 6,1 3,9 4,5 5,0 4,6 A GDP felhasználásának alakulása 2005-ig Az előző év %-ában Háztartások fogyasztása Közösségi fogyasztás Összes végső fogyasztás Összes

felhalmozás Belföldi felhasználás Export 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Import 115,0 113,0 110,0 109,0 108,0 108,0 107,0 105,0 104,0 GDP 103,4 103,6 104,0 104,0 104,5 105,5 105,7 104,8 104,4 102,2 103,0 103,0 103,0 103,5 104,0 105,0 104,0 104,0 100,0 101,0 101,5 102,0 102,5 103,0 103,0 102,0 101,6 102,6 102,7 102,8 103,3 103,8 104,7 103,9 103,7 111,0 110,0 108,0 106,0 106,0 108,0 108,0 105,0 104,0 103,9 104,5 104,2 103,7 104,4 104,1 105,7 104,2 103,8 111,0 111,0 110,0 110,0 109,0 109,0 107,0 106,0 105,0 Forrás: Pénzügykutató Rt. 1997 p 45 A Pénzügykutató Rt.-nek – a PM-éhez képest optimistább – megközelítésében:  a kereslet bővülését nemcsak az export, hanem már a belső kereslet is segíti,  nincs szükség sem a háztartási, sem a közösségi fogyasztás csökkentésére,  a beruházások viszonylag magas szintje megmarad, a felhalmozás gyors bővülésében a magánberuházások mellett fontos szerepet kapnak a

közösségi beruházások (infrastrukturális fejlesztések). A beruházások egy új hullámára lehet számítani 2002-től. A GDP felhasználásának alakulása 2005-ig a MH Közgazdasági Főosztályának prognózisa % Háztartások fogyasztása Államháztartás fogyasztása 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 7,7 4,0 7,5 4,0 7,3 4,0 7,1 4,0 6,9 4,0 6,8 4,0 6,6 4,0 6,5 4,0 A Miniszterelnöki Hivatal Közgazdasági Főosztálya által készített prognózis kiinduló feltételei voltak  az EU-hoz való felzárkózás megkezdéséhez szükséges növekedési ütem (4 százalék)  a jövedelemtermelés meghaladja a magán- és közösségi fogyasztást,  beruházási ráta 2005-ig emelkedik, azután 2930%-os értéken stabilizálódik. “B” Forrás: Lóránt K. (1996) p 2-3 98,0 Közösségi fogyasztás Végső fogyasztás

Beruházás GDP 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 A különböző megközelítések más-más gazdaságpolitikai felfogásra épülnek. A PM „A” változata feltételezi, hogy a gazdasági növekedés viszonylag alacsony, 3 százalék körüli szintjének eléréséhez is a restrikciós politika folytatására van szükség. Ez az elképzelés (amely 1995 végén érlelődött) még mindig az egyensúly megteremtésére koncentrál, ezért a tervezet az első 4 évben a lakossági fogyasztás visszafogását jelzi, a közösségi fogyasztást pedig – azaz a központi és az önkormányzati folyó kiadásokat – oly mértékben tervezi visszafogni, amely nem csupán nem tart lépést a növekedéssel, hanem viszsza is esik. Az egyetlen dinamikusan növekedő tétel az export, ez is jelzi az egyensúlyi követelmények előtérbe helyezését. A beruházások esetén szintén csak lassú, de már pozitív irányú bővüléssel számol. Nem tervezi igazán a magánszféra

megélénkülését, de a közberuházások élénkülését sem feltételezi. Hiába szerepelnek ugyanis a költségvetési tervekben emelkedő központi beruházási források, a helyi önkormányzatok és a költségvetési intézmények beruházásai csökkennek. A második ciklusban már ez a variáns is számol némi lakossági és közösségi fogyasztásbővüléssel, azaz feltételezi, hogy az egyensúlyi követelmények enyhülnek. Nem tervez azonban beruházásélénkülést, csak a fogyasztás bővülésének megfelelő mértékben Tehát ennek az elgondolásnak az a lényege, hogy 4 év megszorítás megteremti az egyensúlyt, amelynek alapján már van mód a fogyasztás bővítésére. Nagyobb növekedési ütemet viszont nem kell elérni, és nem kell a beruházások javára átcsoportosítani a forrásokat. A „B” változat gyakorlatilag rokon az előzővel a restrikciós felfogást illetően, de azt feltételezi, hogy a 4 sanyarú év után sokkal dinamikusabb

növekedésre, és fogyasztásra, felhalmozásra is lesz mód (a beruházások viszont stagnálnak). A Pénzügykutató prognózisa már optimistább, valószínűleg azután készült, hogy az 1997-es gazdasági élénkülésnek már megmutatkoztak az első jelei. Számol a belső fogyasztás és az export párhuzamos bővülésével. Nagy hangsúlyt helyez a beruházások élénkítésére (a központi nagyberuházások is élénkítik a gazdaságot). A gazdaságpolitikai felfogás tehát 24 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK az, hogy az egyensúlyi követelmények már nem annyira szigorúak, ami megkövetelné mind a fogyasztás, mind a felhalmozás visszafogását. Abban rokon az előzővel, hogy továbbra is a közösségi fogyasztás visszafogásával számol, minden évben 1,5-3,0 %-kal alatta marad a közösségi fogyasztás a GDP növekedésének. Lényegében tehát a közösségi fogyasztás visszafogásával finanszírozzák a közösségi

beruházások élénkítését Az optimista megközelítés fogalmazódik meg abban, hogy 2003-ig feltételezi a GDP növekedési ütemének lassú növekedését. Minden valószínűség szerint a Miniszterelnöki Hivatal Közgazdasági Főosztályának prognózisa készült legutóbb. Már egyáltalán nem számol egyensúlyi problémákkal, illetve 4 százalékos növekedési ütem mellett biztosíthatónak tartja az egyensúly megtartását. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a fogyasztás növekedése – akár magán-, akár közösségi – 1 százalékkal alatta maradjon a GDP növekedési ütemének A felszabaduló források komoly beruházásélénküléshez vezetnek mind a magán-, mind a közösségi szférában, amely biztosítéka a további növekedésnek. Ami az önkormányzati szférát illeti, a PM-prognózis azt tervezi, hogy a visszafogás minden közösségi szférában érvényesül, tehát a GDP növekedése ellenére – legalábbis 2000-ig – nem lesz

több forrásuk az önkormányzatoknak. A Pénzügykutató prognózisa e szempontból ellentmondásosabb, mert bár a felhalmozás igen jelentős élénkülésével számol, a közösségi fogyasztást visszafogja. Ez az önkormányzati források olyan átcsoportosítását jelenti, amely a folyó kiadásokat szolgáló támogatásokat továbbra is nyirbálja, de esetleg a beruházási célú támogatásokat preferálja. A probléma az, hogyha a folyó kiadásokra nem jut elég fedezet, az önkormányzatoknak nem képződik elég saját forrásuk a beruházásokra (ezért igénybe sem tudják venni az esetlegesen meglévő támogatásokat). A végeredmény tehát ez esetben is az önkormányzati források nagyon kis mértékű – a GDP növekedésétől jóval elmaradó – növekedése. A beruházások megélénkülésénél ez a változat csak a magánszférára és a központi költségvetésre épít A Miniszterelnöki Hivatal prognózisának megítélése a legnehezebb Itt

ugyanis a közösségi fogyasztás és a felhalmozás 3 százalékos bővüléséből nem derül ki, hogy melyik szféra lesz erősebb. Az a valószínű, hogy itt is a központi költségvetés beruházási kiadásai növekednek a legjobban, mivel más előrejelzések is ezt mutatják. 2.3 Társadalmi feltételek Budapest lakosságszámának alakulása: demográfiai és vándorlási folyamatok Budapest európai szemszögből nézve meglehetősen speciális helyzetben van. Egy csökkenő népességszámú országban (az 1995-ös 10,25 milliós népesség a prognózisok szerint 2015-re 9,52 millióra, azaz 7 százalékkal csökken) a fővárosban hasonló mértékű népességszám-csökkenés várható (Budapest 1995-ös 1,91 milliós lakosságszámát a szakértők 2015-re 1,78 millióra, azaz 7 százalékkal kisebbre prognosztizálják). Budapest népességszám-csökkenésének értékelésénél azt is figyelembe kell azonban venni, hogy a főváros környéke növekszik: a 78

településes városkörnyék 1993-as 0,58 milliós lakosságszáma 2015re várhatóan 0,7-0,8 millióra nő, ami 21-38 %-os növekedés. A főváros fogyása tehát úgy is felfogható, hogy a fővárosi térségben jelentős népességátrendeződés megy végbe, melynek eredményeként a főváros és agglomerációja együttesen az országon belüli arányát megtartja, sőt, kismértékben növeli is. Ennek a térségen belüli átrendeződésnek, vagyis a szuburbanizációnak – amely természetesen ismert a többi európai nagyvárosban is – a budapesti specialitása az, hogy csökkenő népességszám mellett megy végbe, tehát különösen erősen érzékelhető a hatása. Az Európai Unióba belépni szándékozó Magyarország fővárosa számára az elkövetkező 2-3 évtized egyik legfontosabb kérdése az, hogy kell-e – és ha igen, hogyan – a szűken vett főváros negatív népességfejlődését befolyásolni? Hogyan lehet csökkenő népességszámmal pozitív

hatású városfejlődési pályát kialakítani? Ezek a kérdések nagyon hasonlítanak azokhoz az alapkérdésekhez, melyeket a budapesti városfejlesztés szempontjából kiindulópontot jelentő 1932-1940-es városfejlesztési program megfogalmazott. Budapest Városfejlesztési Koncepciójának fontos feladata a távlati népességszámra vonatkozó feltevések áttekintése, a demográfiai előrejelzéseket kiindulópontul elfogadva, de ezeken túllépve, a migrációs folyamatok lehetséges hatását és befolyásolását is figyelembe véve. A távlati népességszámra vonatkozó elemzések azért szükségesek, mert az ezzel kapcsolatban elfoglalt álláspont lényegesen befolyásolja azokat a lehetőségeket, melyeket a városfejlesztés többi kérdésében (így pl. a városon belüli területfejlesztési, telepítési stratégia, a városkörnyékkel kapcsolatos álláspont) követni lehet A népességszám alakulására vonatkozó hipotézisek, szcenáriók hatással

vannak az ágazati politikákra is, azaz arra, milyen nagyságrendű lakásépítéssel, közlekedési és egyéb infrastrukturális igényekkel kell 25 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK egy távlati tervnek számolnia, milyen igényeknek kell a megfelelő feltételeket biztosítani. Budapest távlati népességszámát illetően alapvetően négy tényezőcsoport hatását kell megvizsgálni:  demográfiai tendenciák  a nemzetközi migráció várható alakulása  az országon belüli regionális vándorlási folyamatok  a városból a környékre való kiköltözés (szuburbanizáció). Az első három tényezőt illetően a várospolitika mozgástere korlátozott, itt elsősorban a várható nagyságrendeket lehet figyelembe venni, melyeket nehéz várospolitikai eszközökkel befolyásolni. A negyedik tényező, a szuburbanizáció jobban befolyásolható a várospolitika eszközeivel. Országos népességszám-előrejelzések Az

ország várható népességszámát illetően jelentősen különböznek az előrejelzések, egyrészt attól függően, hogy a demográfusok milyen népesség-alkotó elemeket vontak be a számításaikba, másrészt pedig aszerint, hogy a bizonytalan elemeket miképpen értékelték. Az ÁRT 2015-re 9,4 millió főt prognosztizált (ebben a számításban nem szerepelt a nemzetközi vándorlás várhatóan pozitív egyenlege) Hablicsek L. (1998) számításaiban – amely már tartalmazza a nemzetközi migrációt és annak multiplikatív hatásait is – három forgatókönyvet állít fel („fiatal”, „alap” és „idős”), az idős változatban 9393 ezer fő, az alapváltozatban 9518 ezer fő, és a fiatal változatban 9641 ezer fő a várható népességszám 2015-ben. A Pénzügykutató Rt 2005-re 9,9 millió főt, (a hazánkban tartózkodó külföldiekkel és a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokkal együtt 10,1-10,2 millió főt), a Világbank 9,9

millió főt, a Népességtudományi Intézet a 70 éves (1921-1989) trendet követve 10,1 millió főt, a közép-európai szintek elérése esetén 10,1 ezer főt prognosztizál (Hablicsek, 1992). Végeztek olyan számításokat is, amelyek a népesség számának határait keresték különböző forgatókönyvek esetén (a gyermekszám, az élettartamok és a bevándorlási egyenlegek kombinálásával). Eszerint 2050-re a legalacsonyabb népességszám 6,0 millió fő, a legmagasabb 10,4 millió fő lenne, a mai tendenciáknak ellentmondó feltételezések esetén. A demográfusok is egyre inkább egyetértenek abban, hogy a nemzetközi vándorlás jelentősen befolyásolhatja Magyarország jövőbeli népességszámát. Egyúttal azonban ez a népesség-összetevők legbizonytalanabb, legnehezebben előrejelezhető eleme. A 2000-2050-ig terjedő időszakra három változatot vázoltak fel, a magas vándorlási feltétel szerint évi 15 ezer fő, a közepes feltétel szerint évi

5000 fő lesz a pozitív vándorlási egyenleg, míg az alacsony felté- tel szerint 5000 fő az évi veszteség a nemzetközi vándorlásból eredően. Az előrejelzés figyelembe veszi a bevándorlás multiplikatív hatását is (a bevándorlók fiatal korösszetételéből eredő többletszületéseket). Végső soron az ország egészére 20 éves távlatban a legmagasabb vándorlás esetében mintegy 300 ezer főre becsülik a bevándorlási többletet (Hablicsek L., 1998) Más forrásokból származó információkat is fűzhetünk a migrációs előrejelzéshez. Ez idáig az a tapasztalat, hogy az Európai Uniónak a viszonylag fejletlenebb országokkal való bővítése nem gyorsította fel az elvándorlást ezekből az országokból, annak ellenére, hogy a csatlakozás után, és részben annak következményeként egyrészt megnyílt a legális migráció lehetősége a tagországok között, másrészt kétségtelenül emelkedett a munkanélküliség. Meg kell azonban

jegyezni, hogy a bér- és fizetési különbségek (legalábbis jelenleg) lényegesen nagyobbak a belépni készülő kelet-európai országok és az EU átlaga között, mint a legutóbb integrált viszonylag fejletlenebb Portugália, Görögország és Spanyolország esetében. (Például egy budapesti általános iskolai tanár fizetése 3,8 százaléka, egy BKVbuszsofőr bére 5,4 százaléka, egy budapesti bankalkalmazott bére 6 százaléka a zürichi kollégájáénak, egy mérnökóra Budapesten 7 százaléka a zürichi átlagnak, stb UBS, 1997) Ez az elképesztő különbség bizonyára ösztönözni fogja az elvándorlást, főképpen a szakképzettek és a magasan kvalifikáltak körében. Egy prognózis szerint 2005-ben kb 150 ezer magyart fognak külföldön foglalkoztatni, míg a jelenleg legálisan külföldön dolgozó és tanuló magyarok száma nem éri el a 30 ezer főt (Pénzügykutató, 1997). A Magyarországra való legális bevándorlást az EUba való belépés

valószínűleg nem fogja nagymértékben megnövelni, hiszen a várható belépőtársak Magyarországhoz hasonló fejlettségűek, viszont a legkevésbé fejlettek az EU körében. Ugyanakkor megnövekedhet az illegális bevándorlás a környező és távolabbi fejletlenebb országokból, mivel a magyar gazdaság fejlődését várhatóan dinamizálni fogja az EU-tagság. A korösszetétel kivetítése azt mutatja, hogy a 0-19 évesek számaránya kisebb lesz a jelenleginél, a munkaképes korúak (20-64 évesek) száma 2010 után jelentősen csökken, az idős népesség létszáma másfélszeresére-kétszeresére növekszik. A népességi forgatókönyvek alapváltozatának mutatói Jellemző (1000 fő,%) Népesség száma Természetes szap. Tényleges szap. 0-19 évesek száma 20-64 évesek száma 26 1995 10245,7 -33,3 -32,3 2725,4 6083,7 2010 9677,3 -39,0 -34,0 2040,3 6126,7 2020 9358,1 -36,5 -31,5 1894,1 5733,7 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III.

KERETFELTÉTELEK 65-x 0-19 évesek aránya 20-64 évesek aránya 65-x évesek aránya 1436,6 26,6 59,4 14,0 1510,3 21,1 63,3 15,6 1730,3 20,2 61,3 18,5 Forrás: Hablicsek (1998) Fentiekből az a következtetés vonható le, hogy Magyarország népességének a száma csökkenni fog a következő évtizedekben, és a csökkenés mértéke attól függ, hogy a demográfiai fogyást a nemzetközi migráció várhatóan pozitív egyenlege milyen mértékben lesz képes ellensúlyozni. Az optimista változat szerint a népességcsökkenés minimális lesz a nemzetközi migráció erősen pozitív egyenlege miatt (viszonylag jelentős beköltözés – de nem menekülthullámok – mellett az elvándorlás a „normális”, szerény határok között marad). Budapesti népességszám-prognózis A kérdés most már az, hogy az ország egészére vonatkozó becslések hogyan vonatkoztathatók Budapestre. Itt nyilván meg kell gondolni, hogy mennyiben alakulnak másképpen a természetes

népmozgalom tendenciái Budapesten, milyen országon belüli vándorlás várható, s hogy a nemzetközi migráció milyen mértékben érinti a várost. E prognózis elkészítésekor a szűkebb értelemben vett demográfiai folyamatoknál nagyobb jelentőséget kell adni az olyan tényezőknek, mint Budapest országos és nemzetközi funkcióinak jövőbeli alakulása, munkaerő-piaci helyzete, gazdasági dinamizmusa, az egyes társadalmi csoportok értékrendje, anyagi lehetősége, és az ország egészének társadalmigazdasági szerkezetében várható változások. A 2015-re szóló budapesti népesség-előrejelzést az alábbi meggondolásokra alapozzuk:  a városban a természetes szaporodás/fogyás folyamatai az országosan előrejelzettekhez hasonlóan alakulnak;  a nemzetközi vándorlásban Budapest az elkövetkező időszakban erősen pozitív egyenleget mutat fel (még abban az esetben is, ha az ország egésze szempontjából negatív az egyenleg);  a

belföldi vándorlás tekintetében Budapest a vidékhez és az agglomerációhoz képes „vesztes” marad, legfeljebb – az egyik változat szerint – nullszaldós helyzet jöhet létre. kapott információ, amely szerint az 1997-ben Budapesten élő, tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek száma 42 ezer fő, közöttük 7000 a diák. Különböző forrásokból a Budapesten élő külföldiek teljes száma (tehát az engedély nélkül itt tartózkodókat is figyelembe véve) 100-150 ezer főre becsülhető jelenleg, közöttük többségben vannak az Erdélyből érkezettek. Budapest befogadó várossá vált, és jelenleg a „hivatalos” 2 százalékos adattal szemben becsülhetően 5-8 százalék a külföldiek aránya a budapesti népességben. Az európai nagyvárosokban azonban lényegesen magasabb arányok alakultak ki, Zürichben, Baselban, Párizsban vagy Londonban ez az érték 20%-ot meghaladó, Bécsben 18%, Berlinben 12%. Ezek az adatok arra engednek

következtetni, hogy Budapesten is várható a még csak nemrégiben elindult bevándorlás felgyorsulása, szerény becslések szerint 2010-ben a külföldiek száma meghaladhatja a 200-250 ezer főt. Ez azt jelenti, hogy ha a népességszám bevándorlók nélkül 1,7 millió fő körül alakul 10-15 év múlva, a külföldiek aránya 10-12 százalékot fog kitenni. Az első két feltételezés optimista becslés, a harmadik viszont „konzervatívnak”, pesszimistának tekinthető. A jelenlegi információk azt támasztják alá, hogy a nemzetközi migráció kitüntetett célpontja Magyarországon belül Budapest, valamint azt, hogy az illegálisan itt tartózkodó külföldiek száma sokszorosan meghaladja a legális tartózkodási engedéllyel rendelkezőkét. A hivatalos statisztikai adatokat jelentősen meghaladja a Fővárosi Rendőr-főkapitányságtól 27 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK Budapest lakosságszámának előrejelzése

19952015 (ezer főben) Változat Népességszám 1995-ben Népességszám nemzetközi vándorlás nélkül 2015-ben Nemzetközi vándorlás egyenlege 2015-re (változás a mai helyzethez képest) Belföldi vándorlás egyenlege 2015-re Budapesten Össznépesség Ország 10.250 Budapest 1.906 a) idős 9 496 1 766 b) alap c) fiatal a) negatív 9 415 9 333 - 103 1 751 1 736 + 100 b) pozitív c) erősen pozitív + 103 + 308 + 150 + 200 a) negatív - 250 b) pozitív c) erősen pozitív a) idős+negatív b) alap+pozitív c) fiatal+erősen pozitív - 125 0 1 616 1 776 1 936 9 393 9 518 9 641 A számításnál használt demográfiai adatok a legújabb országos előrejelzés (Demográfiai forgatókönyvek 1997-2050, Hablicsek, 1998) három – fiatal, átlagos és idős – demográfiai szcenáriójának felelnek meg, amelyekre építve a Koncepció is három változatot dolgozott ki. Kiindulásként a vándorlások (nemzetközi és országos) adatai nélkül történt a

számítás – azzal a feltételezéssel, hogy Budapesten a természetes demográfiai folyamatok megfelelnek majd az országos átlagnak -, majd az így kapott adatok növekedtek vagy csökkentek a feltételezett nemzetközi, illetve belföldi vándorlási különbözettel. Tekintettel arra, hogy Budapest a nemzetközi vándorlások tekintetében a jövőben is minden bizonnyal az országosnál nagyobb vonzerővel rendelkezik majd, a legtöbb változatban a fővárosnak a pozitív vándorlási egyenlegből való magasabb részesedése szerepel, illetve akkor is pozitív az egyenleg, ha országosan negatív nemzetközi vándorlási egyenleg Iván grafikonja várható. Ezek a vándorlási prognózisok arra alapulnak, hogy Budapest funkcióinak, illetve gazdasági ágazatainak többsége a bővülő ágazatokhoz tartozik, ezért Budapest várható munkaerőigénye kedvezőbben alakul az országos tendenciáknál, és van esély arra, hogy a budapesti agglomeráció újra a

munkaerőkoncentráció terévé válik. (A hanyatló ágazatok, mint a mezőgazdaság, könnyűipar, kohászat, bányászat, stb. inkább a vidék gazdaságát jellemzik) Az országon belüli vándorlásnál ugyanakkor ezeket a meggondolásokat szembesíteni kell a szuburbanizációs folyamatokkal. Feltételezésünk az, hogy Budapest belföldi vándorlási egyenlege legfeljebb nullszaldós lehet, azaz az országon belüli vándorlásoknál csak az egyik szélső – fiatal + erősen pozitív – változat tételezi fel azt, hogy a Budapestre való bevándorlás képes kiegyenlíteni a szuburbanizáció és dezurbanizáció okozta veszteséget, a másik két szcenáriónál a fővárosban vándorlási veszteség következik be. E prognózis mögött az a hipotézis áll, hogy a budapesti munkaerőigény egy jelentős hányada nem beköltözés, hanem beingázás formájában fog kielégülni. A budapesti gazdaság várható dinamizálódásának beköltözésélénkítő, valamint az

új lakásépítés és városrehabilitáció várható felgyorsulásának kiköltözéscsökkentő hatását annyiban vettük figyelembe, hogy a jelenlegi évi 10-11 ezres állandó vándorlási veszteséget az „alap” változatban 20 év távlatában átlagosan évi 6 ezres veszteségre mérsékeltük. A lakosság országon belüli térbeli mobilitására vonatkozó szcenáriókat alapvetően a regionális fejlődés tendenciái befolyásolják. A regionális fejlődésre vonatkozó három forgatókönyv (PesttervMTA RKK, 1995: 90-103) közül a közepesen koncentrált változatot vettük alapul, amelyben a gazdasági növekedés viszonylag gyors, és az ország valamennyi részére kiterjed Ebben a változatban nem kell számolni tömeges és térben koncentrálódó elszegényesedéssel, az országon belüli vándorlások kisebb mértékűek és rövidebb távolságokra, általában az adott régión belülre korlátozódnak. Budapest szempontjából lényeges, hogy ebben a

forgatókönyvben nincs olyan speciális tényező, amely vidékiek tömeges beköltözésére vagy a budapestiek – a városkörnyékre való kiköltözés mai ütemét lényegesen meghaladó mértékű – elköltözésére ösztönözne. Ez a fejlődési változat lehetőséget ad az agglomeráció kiegyensúlyozottabb fejlődésére. Végső soron a számítások azt jelzik, hogy Budapesten az országos átlagnak megfelelő ütemű népességszám-csökkenés várható: az országos és a budapesti becslés középső változatai egyaránt 7 százalékos népességcsökkenést tartalmaznak az 1995 és 2015 közötti időszakra. Az előrejelzésnél alkalmazott becslési módszerek alapján ez abból 28 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK adódik, hogy Budapestnek – főleg az agglomerációjával szembeni – belföldi népességveszteségét gyakorlatilag kiegyenlíti a nemzetközi vándorlásból várható lakosságnyereség, így a népesség

számának csökkenése a természetes fogyással azonos mértékű. Ha a belföldi, illetve külföldi vándorlásra vonatkozó feltevéseknek nem a középső, hanem a szélső értékei kapcsolódnak öszsze, akkor egyik végletként 15 százalékos csökkenés adódik 2015-re (minimális, 100 ezres pozitív nemzetközi vándorlási egyenleg, és maximálisan negatív, 250 ezres országon belüli vándorlási veszteség esetén). A másik véglet a lakosság számának 2 százalékos növekedése, maximális, 200 ezres pozitív nemzetközi vándorlási egyenleg és maximálisan pozitív, azaz nullszaldós országon belüli vándorlási egyenleg esetén. A lakosságszám változásának Budapesten belüli tendenciái Budapest 1995-ös 1,906 milliós lakosságszámát a feltételezések középértéke szerint tehát 2015-re 1,776 millióra lehet prognosztizálni. A város egésze átlagában feltételezhető 7 százalékos csökkenés természetesen nem egyenlően fog megoszlani a

város különböző részei között. Az ábrák jól mutatják, hogy a pesti belső városrészek évtizedek óta tartó csökkenése „átterjedt” az átmeneti zónára és a budai kerületekre is, és a legutóbbi időszakban már csak a pesti külső kerületek egy része tudott növekedést felmutatni. Az utóbbi évtizedek tendenciáinak négy térkép átvéve eredetiből 29 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK folytatódásaként az elkövetkező 20 évben is az átlagosnál jóval nagyobb ütemű, 20-25 százalékos csökkenés jósolható a város legsűrűbben beépített részén. „A belső ellipszis területén, ahol 37 négyzetkilométeres területen 565 ezren laktak, ez 2020-ra akár 115 ezerrel is csökkenhet.” (ÁRT, 1996:I:8) „Budapest Belvárosában, amely a modell alapján már ma is az információs szektor térsége, és ahol jelenleg mintegy 780 ezer ember lakik, két évtized múltán a lakosság lecsökkenhet akár 570

ezer főre is, ami cca. 27 százalékot jelent” (Műhely, 1998:10) A belső városrész átlagosnál nagyobb ütemű várható lakosságcsökkenése főleg a következő két tényezőből adódik:  az itteni népesség eltérő korösszetételéből (az idősek nagyobb aránya, tehát nagyobb természetes fogyás)  a Budapesten belüli lakossági átrendeződésből („belső szuburbanizáció”). Az utóbbiként említett tényező Budapest vonatkozásában nagy jelentőségű, hiszen a város viszonylag nagy területű, a sűrűn beépített belső területeket és az átmeneti övezetet körülölelve, főleg a pesti oldalon, kiterjedt, lazán betelepült külső városrészek találhatók. A belső szuburbanizáció már régóta jellemző folyamata a Budapesten belüli átrendeződésnek „. a belső kerületek a kibocsátók és a külsők a befogadók Eszerint a belső kerületek 1990 és 1995 közötti időszakban folyamatosan népességet vesztettek más

kerületekkel szemben, míg a XV-XXII kerületek mindvégig népességtöbblethez jutottak Gyakorlatilag az I és a IV-től a XIV-ig minden kerületnek passzívuma van az összesített, állandó + ideiglenes, vándorlás egyenlegét tekintve, ha csak a Budapesten belüli áramlást vesszük tekintetbe. A trendeket vizsgálva kijelenthető, hogy különösen az 1994-95-ös években markáns ez a tendencia, tehát egy egyre erőteljesebb átrendeződésnek vagyunk tanúi. A leglátványosabb a XVI XVII kerület feltöltődése, amiben valószínűleg nagy szerepet játszik, hogy ezen kerületeknek a legtöbb a szabad területe. (Ezt támasztja alá a Budapesten költözni vágyók körében végzett vizsgálatunk, mely szerint a megkérdezettek közel 30 százaléka Pest külső, családi házas kerületeit tekinti költözési céljának.) . 1995-ben 17804-en költöztek Budapestről Pest megyébe állandó jelleggel, ugyanakkor 19702 lakos költözött a külső (II., III, XV-XXIII)

kerületekbe” (Tosics és társai, 1998: 107) A belső városrész lakosságának prognosztizált, az átlagosnál nagyobb ütemű fogyását a Budapest és környéke közötti szuburbanizáció, az ország más vidékei és Budapest közötti vándorlási folyamatok, illetve a külfölddel való vándorlási egyenleg átlagostól eltérő mértéke erősen befolyásolhatja. E tényezők vonatkozásában felvethető a belső városrész lakosságcsökkenése lelassulásának lehetősége is. Feltételezhető ugyanis, hogy egyrészt a belső részek lakói az átlagosnál kisebb mértékben terveznek városhatáron kívülre való költözést (sok esetben jelenlegi ingatlanuk egyre csökkenő értéke sem teszi ezt lehetővé), másrészt a városba potenciálisan be- költözők, különösen pedig az alacsonyabb státuszúak legnagyobb eséllyel a belső városrészekben találhatnak megürülő, olcsó lakáshoz jutási lehetőséget. A lakosság belső szuburbanizációjának

mértéke természetesen olyan tényezőktől is függ, amelyeket a várospolitikával lehet befolyásolni. Az egyik ilyen tényező a belső városrészek rehabilitációjának üteme, valamint várható módja, tartalma, vagyis az, hogy elsősorban a lakóházak felújítására koncentrálódik, azaz a jelenlegi állapotokat konzerválja, vagy kiterjed a lakásállomány átstrukturálására, összevonásokkal való feljavítására is és hangsúlyosan tartalmaz környezetjavító elemeket (ezzel a IV.313 fejezetben foglalkozunk) A másik a Budapesten belüli új lakásépítés nagysága és területi megoszlása (ezzel részletesebben az V. fejezetben foglalkozunk). Munkaerő-kínálat A Pénzügykutató Rt. 2005-re készített becslése szerint a kiterjesztett nyugdíjkorhatárnak köszönhetően a csökkenő teljes népességen belül nem csökken a munkaképes korúak száma, sőt 1996-hoz képest 45 százalékkal növekedni fog. Ehhez demográfusok azt a következtetést

fűzik (Hablicsek, 1998), hogy „a halandósági hipotézist figyelembe véve, az átlag nyugdíjas számára legalább 22, a nő részére 37 év teljes életjáradékot és ellátást kellene biztosítania a jövő század közepi nyugdíjrendszernek.” Az aktív életciklust kellene tehát még tovább kiterjeszteni ahhoz, hogy az idős korúak ellátásához legyen elegendő munkavállaló korú. A népesség struktúrájának ilyen szempontú egyensúlyhiánya is hathat a bevándorlás ösztönzésére. A munkavállalást még a következő változások is motiválják:  többen (feltételezés szerint 2005-ben 150 ezren) fognak külföldön munkát vállalni, mint jelenleg;  meghosszabbodnak a diákévek (2005-ben a 1524 éves korosztályból 800 ezren fognak tanulni);  jelentősen csökken a nyugdíjas munkavállalók száma (a jelenlegi 130 ezer főről 50 ezerre). Így 2005-ben a gazdaságilag aktív népesség 4968 ezer fő lesz, ez a létszám 11 százalékkal

haladja meg az 1996. évit, és 10 százalékkal marad el az 1990. évitől Munkaerő-kereslet A gazdaság növekedésére lehet számítani, de ez elsősorban a termelékenység, és kevésbé a foglalkoztatottság növekedéséből fog eredni. A Pénzügykutató Rt prognózisa szerint valamelyest csökkenni fog a köztisztviselői, közalkalmazotti szférában alkalmazottak száma, csökkenni fog továbbá a mező- 30 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK gazdaságban és az iparban lévő munkahelyek száma, ezt a csökkenést azonban túllépi a szolgáltatás munkaerőigényének növekedése. Így 2000-ig évi 11,3 százalékkal, 2000 után évi 1,6-2,5 százalékkal bővül a foglalkoztatottság. Vagyis az aktív keresők száma 15 százalékkal magasabb lesz 2005-ben az 1996. évihez képest A növekedés ellenére is megmarad a magas, 10 százalék körüli munkanélküliség Széles körben elterjed a részfoglalkoztatás. A

Pénzügyminisztérium Gazdaságelemzési és Informatikai Intézete szerint 2010-ig 3-15 százalékkal növekszik a foglalkoztatottak száma, a reális átlag 9 százalék körüli érték (Lóránt K., 1996) A magyar gazdaság foglalkozási szerkezete a nemzetközi összehasonlítások és a trendvariánsok alapján várhatóan a következőképpen változik:  20-30 százalékos foglalkoztatásnövekedésre lehet számítani a pénzügyi tevékenység, az egészségügy és szociális ellátás, az oktatás, a szállítás, raktározás, a posta és távközlés, valamint a közigazgatás területén.  10-20 százalékos foglalkoztatásnövekedés várható a villamosenergia-, gáz- hő- és vízellátás, az építőanyag-ipar, a gazdasági szolgáltatások, a kereskedelem, az idegenforgalom és a vegyipar területén.  Stagnálás és kismértékű növekedés (0-10 százalékos) várható az élelmiszeriparban, a gépiparban, az építőiparban.  Erős csökkenés

várható a mezőgazdaságban, a könnyűiparban, a kohászatban és a bányászatban. Mind a nagyságrendjét, mind az ágazati megoszlást tekintve hasonló a két prognózis, kivéve a közigazgatásra vonatkozó állítást. Ágazatok ipar-építőipar kereskedelem, idegenforgalom, vendéglátás szállítás, posta, távközlés, raktározás pénzügyi szolgáltatás ingatlan tevékenység Közigazgatás Oktatás Egészségügy részarány 19-20 % 10-11 % 15-16 % 8-9% 4-5% 18-19 % 8-9% 9 -10 % A demográfiai előrejelzés alapváltozata viszont 2015-ig kb. 200 ezer fő körüli természetes fogyást prognosztizál Budapestre. A munkaerő-kínálat csökkenését ugyan enyhíti a nyugdíjhatár kiterjesztése, az azonban bizonyos, hogy a munkaerő-kínálat és a munkaerő-kereslet trendje ellentétes irányban fog elmozdulni a következő évtizedekben. Ennek különböző hatásai lehetnek a munkaerőpiacra:  növekedni fog az ingázás,  megnövekszik az agglomeráció

népessége, nemcsak a szuburbanizációnak, hanem az ország távolabbi térségeiből bevándorlóknak tulajdoníthatóan is,  Budapesten is kialakul, illetve erősödik a munkaerőpiac polarizálódása, a magasan kvalifikáltak koncentrálódása még jellegzetesebb lesz a fővárosban, és a nagy teljesítményű gazdaság, illetve a jól fizetett kvalifikált réteg kiszolgálására az alacsony képzettségű munkaerő a munkaerőpiac jelentős hányadát fogja kitenni, hasonlóan a nyugat-európai nagyvárosok foglalkozási szerkezetéhez,  munkaerőhiány mutatkozik, amely vonzó hatású lesz a külföldi bevándorlásra, illetve az ország elmaradott térségeire,  a munkanélküliség tovább csökken, és az országban a legalacsonyabb szinten marad. A 2010-ig előrejelzett országos dinamizmust természetesen csak nagy óvatossággal lehet a budapesti gazdaság jelenlegi ágazati szerkezetére vonatkoztatni, mivel a különböző potenciális központ funkciók

miatt a budapesti foglalkoztatottság az országos arányoktól erősen eltérően is alakulhat. Az országos átalakulási tendenciák érvényesülése esetén mindenesetre Budapesten az iparban mintegy 10-15 százalékos (20-25 ezer munkahelyes) foglalkoztatáscsökkenés lenne várható, viszont a pénzügyi tevékenységben, az egészségügyben, az oktatásban, a szállítás, posta, távközlés és raktározás területén, a közigazgatásban, a kereskedelemben és a gazdasági szolgáltatásokban mintegy 100120 ezer új munkahely nyílna. -gy még az ipari foglalkoztatás csökkenése mellett is 80-100 ezer fős foglalkoztatásnövekedés következne be, amely 1213 százalékos növekedésnek felelne meg. Ezen az alapon a következőképpen változna meg a budapesti gazdaság foglalkozási szerkezete: 31 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK Jövedelmi helyzet Nagy a valószínűsége, hogy a következő évtizedben csak nagyon lassan és

fokozatosan alakul ki Magyarországon a szociális piacgazdaság modellje. A társadalmi rétegződésre és a jövedelmi helyzetre rányomja még bélyegét a szocializmus öröksége, a jövedelemkülönbségeket illetően lesznek rokon vonások a latin-amerikai modellel is, ugyanakkor a szociális rendszer egyre inkább hasonlítani fog a fejlett országokban kialakult rendszerekhez. A társadalom jövedelmi és vagyoni helyzetére hármas tagoltság lesz jellemző: a lakosság egyharmada a szegények csoportját fogja alkotni, a középréteg – bár számában és arányában kisebb lesz még a mainál is ~- a magyar társadalom legnagyobb csoportja lesz (a lakosság 43-44 százalékával), míg megnövekszik kissé a gazdagok csoportja (23-24 százalék). Mindhárom csoporton belül és a társadalom egészében nagyfokú differenciáltság fog kialakulni, mivel vagyonnal, tőkével csak a gazdagok csoportja fog rendelkezni, és a szociális gondoskodás kiegyenlítő hatása

csökkenni fog (Pénzügykutató, 1997). A budapesti társadalom máris jelentős különbségeket mutat a vidéki társadalmi tagozódáshoz és jövedelmi helyzethez képest. Míg a lakosság nem egészen 20 százaléka lakik a fővárosban, az összes adóknak tartósan a felét a budapestiek fizetik (1992ben 50,2 százalékát, 1996-ban 50,1 százalékát). Ebből a személyi jövedelemadó kb. 1/3-nyi részt tett ki az elmúlt években. Ez nyilvánvalóan elsősorban abból fakad, hogy Budapesten magasabbak az egy főre jutó jövedelmek, mint vidéken. 1995-ben az egy budapesti lakosra jutó jövedelem 51 százalékkal, az egy budapesti lakosra jutó SZJA értéke pedig 83 százalékkal haladta meg az országos átlagot (forrás: APEH-SZTADI bevallás-feldolgozása, 1996. nov) De eltérő a társadalom belső jövedelmi tagozódása is Budapesten és vidéken. Budapesten kisebb a legszegényebbek csoportja és nagyobb arányú a gazdagoké. Budapesten az SZJA teljes összegéhez

kisebb a szegények hozzájárulása, amit az országos átlag mutat, és ennek megfelelően a budapesti gazdagok (az összes adófizető 11,1%-a) fizetik be a budapesti SZJA több mint 52%át. A területi differenciálódás még nagyobb, ha az országos adatokból kivonjuk a budapesti részt, és tisztán a fővárosi-vidéki arányokat hasonlítjuk össze. A gazdagok megoszlása Budapest és a vidék között kétharmad-egyharmad; az összesen befizetett SZJA-ban 73,2%:26,8% a Budapest-vidék arány. A szegényeket tekintve éppen fordított a helyzet, a legalsó jövedelmi kategóriában 38,8 százalék a budapestiek részaránya és 61,2 százalék a vidékieké, míg az általuk összesen befizetett SZJA-ból a budapestiek közel 54 százalékot álltak (valószínűleg még a legalacsonyabb jövedelmi kategórián belül is kedvezőbb a budapestiek differenciálódása, mint a vidékieké). A várható változás is jobban kedvez a budapestieknek Egyrészt a foglalkozási

szerkezet a nagyobb jövedelmű ágazatok felé tolódik el nagyobb arányban Budapesten, mint vidéken. Másrészt a dinamikusabb gazdasági fejlődés következtében nagyobb lesz a munkaerő-kereslet Budapesten, mint vidéken, ez részben felveri az átlagbéreket, részben lecsökkenti a munkanélküliséget. Minden valószínűség szerint ezek a változások vonzani fogják a legális és illegális, többségében szegény bevándorlókat Mint az előzőekben már említettük, nagy az esély arra, hogy a nyugati nagyvárosokhoz hasonlóan polarizálódni fog a munkaerőpiac a kiemelkedő keresetűek csoportjára és az alacsony szinten képzettek nagy tömegeire. Az 1995. évi SZJA-bevallások jövedelmi és területi jellemzői (%) Jövedelmi kategóriák (Ft) 0-400 ezer 400 ezer-1 millió 1 milliótól Összesen Adófizetők száma Jövedelem összege Bp Bp orsz. (Bp is) 52,3 58,5 36,6 33,6 11,1 7,9 100,0 100,0 19,9 42,6 37,5 100,0 SZJA összege (befizetett adó)

orsz. Bp orsz. (Bp is) (Bp is) 25,8 7,4 9,8 44.7 40,3 43,6 29,5 52,3 46,6 100,0 100,0 100,0 Forrás: APEH-SZTADI bevallásfeldolgozása, 1996. november 32 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA 33 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA III. KERETFELTÉTELEK IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK 1. A GAZDASÁG DINAMIKUS FEJLŐDÉSÉT SEGÍTŐ VÁROS Egy ország és város gazdagsága nem csak az állampolgárok életszínvonalát határozza meg alapvetően, de emellett a legfontosabb feltétele annak is, hogy a kormányzat és helyi önkormányzat megfelelő anyagi eszközökkel rendelkezzen ahhoz, hogy mind kellemesebb körülményeket és környezetet biztosíthasson lakói számára. A gazdasági növekedés aránylag kis különbségei is, az évek során összeadódva, hatalmas különbségeket eredményeznek a különböző régiók színvonalában. Minden befektető reményteljes helyen akar fejleszteni. Így a fejlődési, növekedési folyamat öngerjesztővé

válik, vonzza az új szereplők belépését, ami tovább erősítheti a növekedést. A gazdasági prosperitás feltételeinek megteremtése, a gazdaság élénkítése így fontos feladata mind a központi, mind a helyi kormányzatoknak A közszféra legalapvetőbb feladata a gazdasággal kapcsolatosan az alapfeltételek – mint biztos jogi és szabályozási környezet, megfelelő képzettségű humán erőforrás, és kielégítő szintű infrastrukturális szolgáltatások – biztosítása. Amennyiben lehetősége engedi, kedvező hatású, kiszámíthatóan működtetett kutatási és fejlesztési támogatási rendszerrel is segíteni tudja a vállalkozások fejlődését. A gazdaság átstrukturálódása az utóbbi 8-10 évben gyorsabb és mélyrehatóbb volt, mint talán bármikor Budapest eddigi történetében. A várospolitikának ebben az időszakban egyre hangsúlyosabb eleme kell legyen a város gazdaságára való odafigyelés, annak segítése, hogy az innovatív, a

város jövője szempontjából fontos gazdasági szervezetek idekerüljenek, illetve ne hagyják el a várost máshol nyújtott átmeneti előnyökért. Ebben a periódusban a Fővárosnak aktív, a szokásosnál „beavatkozóbb” szerepet kell játszania a város gazdaságának újra- felépítésében. Gazdasági fejezetünkben azokkal az ágazatokkal foglalkozunk részletesebben, amelyek látványos, átfogó térformáló hatásukkal (logisztika, kereskedelem, bevásárlóközpontok), vagy gazdasági súlyukkal és dinamizmusukkal (pénzügyi szektor, távközlés, ingatlanpiac), vagy éppen multiplikatív hatásukkal (idegen-forgalom) játszanak meghatározó szerepet Budapest gazdaságában. Más fejezetekben (pl a gazdasági előrejelzésekben) foglalkozunk azokkal az ágazatokkal – elsősorban az oktatást, egészségügyet és a közigazgatást említjük – amelyek részaránya kiemelkedő a városi foglalkoztatásban. Ezek az ágazatok nemcsak önmagukban, hanem

egymásra gyakorolt hatásukban is alakítják a főváros gazdaságát. Az idegenforgalom multiplikatív hatása kézenfekvő, fejlődése kihat a szállodapiacra, szolgáltatásokra, a kereskedelemre, a közlekedésre, a városi rehabilitációra, a műemlékvédelemre, a város tudományos és kulturális életére, a városi attraktivitás, nyitottság előnyeinek növelésére. A gazdasági tevékenységet segítik a pénzügyi szektor új szolgáltatásai, modernizálódása, a logisztikai központok kiépülése, stb. Minden gazdasági tevékenységnek van térbeli megjelenése, vetülete. Jelentős iparterületek kiürültek, rehabilitációra szorulnak, új funkciójuk lesz a jövőben, az új iparoknak viszont egyre szigorúbb környezetvédelmi szempontoknak kell megfelelniük, az egyre súlyosabb feltételeket diktáló ingatlanpiacon. Nemcsak a kereskedelem modernizálását jelenti a bevásárlóközpontok megjelenése, hanem a térhasználat új, meghatározó és sokat

vitatott elemeivé is váltak. A lakáspiac mint a városi térhasználat legfontosabb eleme, gyökeres változáson megy át, a slumosodástól a rehabilitáción át az új lakások, lakótelepek építéséig. Budapest új térhasználata konfliktusokon és kompromisszumokon keresztül, rendkívül dinamikusan változik jelenleg és a kö- szolg 1. 34 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK vetkező évtizedekben. A város gazdaságpolitikájának az elkövetkező 15-20 éves időszakban a következő dinamikus „vezérszektorokra” kellene hangsúlyt helyeznie:  piaci szolgáltatások  logisztika – kereskedelem – raktározás  idegenforgalom. Ezek azok a dinamikus gazdasági szektorok, amelyek új kihívásként nagy lehetőségeket kínálnak Budapest számára. A gazdaság egyes szereplői önmagukban csak korlátozott lépéseket tudnak tenni, a stratégiai válaszok a Főváros és a közszféra egyéb szereplőinek

részvételével kell hogy megszülessenek. Természetesen a városi gazdaságpolitikának foglalkoznia kell a felsorolt szektorokon kívüli gazdasági ágazatokkal is, különösen azokkal, amelyeknek nagy az átalakulási üteme, gyors fejlődésükkel vagy éppen leromlásukkal speciális problémákat okozhatnak. 1.1 Piaci szolgáltatások A magyar gazdaság fejlődésére vonatkozó prognózisok kiemelik, hogy a GDP átlagát meghaladó növekedési ütem leginkább a piaci szolgáltatások szektorában (kereskedelem, idegenforgalom, vendéglátás, szállítás, távközlés, pénzügyi tevékenységek) várható. Hasonlóképpen, ez az a gazdasági szektor, ahová a várható beruházások koncentrálódnak, és ahol a legnagyobb foglalkoztatási bővülés is várható. A főváros nemzetközi központi szerepköreire vonatkozó elemzések leginkább a piaci szolgáltatások terén tartják lehetségesnek Budapest hídfő szerepét. A piaci szolgáltatások jelentős részben

innovatív jellegűek és bővülésük nemcsak a bedolgozói, alacsonyabb kvalitású munkaerő iránt növeli a keresletet, hanem a magasabb képzettségű és menedzserrétegek iránt is. Budapest kedvező adottságai miatt már eddig is megfigyelhető e szolgáltatások dinamikus bővülése. A város több pontján, a városközponton kívül általá- ban a főútvonalak mentén épülő irodaházakban helyezik el a beruházók irodáikat. Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok arra utalnak, hogy e szektor minőségi fejlődéséhez szükséges az információval, innovációval foglalkozó intézmények, cégek, szervezetek bizonyos mértékű térbeli koncentrálódása. Bécsben az UN City mellett, Londonban a Docklandsben, Párizsban a La Defense városrészben került kialakításra olyan terület, ahol a nagy nemzetközi cégek is megtalálták vagy kialakították a legmodernebb technológiákkal felszerelt, színvonalas bázisukat. A minőségi irodapark tehát

szükséges feltétele a piaci szolgáltatások dinamikus, magas színvonalú fejlődésének. Ennek létrehozása főleg a magántőke feladata, emellett azonban a nemzetközi élvonalba tartozó szolgáltatók Budapestre vonzása a városnak is elemi érdeke. A Fővárosnak is ki kell tehát alakítania elképzelését a modern piaci szolgáltatások központjaira vonatkozóan. Budapesten nem feltétlenül kell egy központúnak lennie a minőségi irodaparknak. Elképzelhető, hogy a városban három-négy helyen a közszféra támogatást nyújt a terület-előkészítésben annak érdekében, hogy a tervezett fejlesztés előírt mértékben befogadja a minőségi irodafunkciókat is. Ilyen projektek lehetnek a MOM-terület (új budai városközpont), az Infopark, az óbudai gázgyár területe, a pesti Expo-terület, a West end, a Kelenföldi pályaudvar környéke, a Ferihegyi repülőtér térsége, a Csepelszigetcsúcs keleti része, vagy akár a Bosnyák tér és Kispest

városközpont térsége is. Összefoglalva: a Főváros szerepvállalására azért van szükség, hogy az egyébként szétszórtan megvalósuló fejlesztések koncentráltabban jöjjenek létre, és ennek következtében a világméretekben is „húzóágazatnak” számító piaci szolgáltatások nemzetközi éllovasai is kedvet kapjanak a Budapesten való megtelepedésre. Ugyanakkor nem látszik szükségesnek az, hogy Budapest egyetlen jól meghatározott pontjára koncentrálódjon az összes ilyen funkció. Szolg.2 35 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK A piaci szolgáltatások feltételeinek javítása érdekében a Főváros szerepe a következőkben összegezhető: részt venni a nagyobb befektetőkkel folytatandó alkufolyamatban, kialakítani ennek normatív feltételeit, biztosítani a nagyobb fejlesztések városszerkezetbe való beilleszkedését (parkolók száma, tömegközlekedési kapcsolatok, környezetvédelmi

hatások). 1.2 Kereskedelem – logisztika Budapest egyedi, másutt nem pótolható adottsága a fekvése, elhelyezkedése, topográfiája. A város fejlődése, regionális nemzetközi szerepének növekedése akkor lesz stabil és időtálló, ha a város erre az adottságra, valamint önmaga – történelmi hagyományaiból és jelenlegi pozíciójának helyes felismeréséből fakadó – értékeire, lehetőségeire épít. Európa településhálózatában Budapest jövőbeni pozícióit – mint a történelem során annyiszor – a közvetítő, kapcsolatteremtő szerepkör felvállalása, jelen esetben az információt, tőkét, árut összegyűjtő, szortírozó, feldolgozó, tároló, szétosztó funkciók megfelelő kifejlesztése, ehhez a szellemi, innovatív háttér, kiszolgáló infrastruktúra és működőképes adminisztráció megteremtése erősítheti. A kereskedelmi, áruszállítási feladatokhoz szükséges kiszolgáló infrastruktúra hatékony szállítási

pályák és a szállítási tevékenységeket koncentráló logisztikai központok rendszerének létrehozását igényli. A logisztikai szolgáltató központok a termelőifogyasz-tói hálózatok összekötésével a gyártók és felhasználók közötti, térben és időben elkülönült kapcsolatok optimális szervezésére irányulnak. Kon- Európai közúti kapcsolatok centrálják az igényeket, információkat és a speditőri szolgáltatásokat, biztosítják a különböző szállítási módok (közúti, vasúti, vízi, légi) közötti átjárhatóságot, valamint optimalizálják a termék-előállítás folyamatát azzal, hogy annak végső fázisát (szortírozás, csomagolás, tárolás, szétosztás) a fogyasztás közelébe helyezik. Az Európai Unió által 1991-ben létrehozott Európai Közlekedési Fórum 1997-ben Helsinkiben a korábban kialakított transzeurópai közlekedési folyosókat felülvizsgálva azokat úgy módosította, hogy Magyarország a

megelőzőnél kiemeltebb helyzetbe került. Budapest a térségben egyedülálló jelentőségű csomópontképzési lehetőséghez jutott. A Magyarországot érintő közlekedési folyosók: IV. Berlin/Nürnberg-Prága-Pozsony/Bécs-BudapestConstanta/Szaloniki/Isztambul V. Velence-Trieszt/Koper-Ljubljana-BudapestUngvár-Lvov V/C. Ploce-Szarajevó-Eszék-Budapest VII. Duna X/B. Budapest-Újvidék-Belgrád A város fekvésére, elhelyezkedésére épülő fejlesztési stratégia, a kapcsolatteremtő, köztes – se nem centrum, se nem periféria – szerep több mint logisztika. E szerepkör azt feltételezi, hogy a város nyitott, befogadó, értékképző, de továbbító, értékátadó is egyben. Még alkalmas a tartós megtelepedésre (innovációs, ipari és pénzügyi alközpont) de már alkalmas a „végvár” szerepre is (stabil háttér a kelet, délkelet felé irányuló nyugati tőketerjeszkedés erőkoncentrációjához). Az átmeneti, köztes szerepkör

felvállalásával – hogy nem csupán vonz és befogad, de kultúrát, életmódot, árut, információt közvetít is – versenyelőnyre tehet szert Budapest úgy, hogy a helyben megtermelt áru, érték, profit mellett a másutt előállított javak, értékek hasznából is részesedik a továbbító és végső feldolgozó tevékenységen keresztül. Az európai szállítási, logisztikai folyamatokba történő bekapcsolódás felkínált lehetőségeinek kihasználását a rendelkezésre álló infrastruktúra lehetőségei ma még lényegesen korlátozzák.  a hazai autópálya-hálózat terület- vagy népességarányos hossza az európai átlag 1/4-e, a kijelölt közúti csatornák közül még egyik sem halad végig gyorsforgalmi útként az országon.  a MÁV infrastruktúrájának állapota kritikus (1991ben az AI besorolású hálózat 6,5 százalékán, 1995-ben már 38,8 százalékán volt sebességkorlátozás), termelékenysége mintegy 1/3-a az EU

vasútjainak.  a Duna elvárt színvonalú hajózhatóvá tételének feltételei még váratnak magukra, a kikötői kapcsolatok elégtelenek, közúti-vízi terminál csupán egy van, az sem korszerű. 36 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK  a nemzetközi kombinált szállítás alapfeltételét jelentő 100 km/órás vasúti sebességet a MÁV ma még nem tudja fővonalain általánosan biztosítani. A főváros térségében korszerű átrakó terminál nincs (Józsefvárosban és Budafokon működik konténer-pályaudvar és Ro-La átrakó, kitelepítésük mielőbb indokolt). Korszerű logisztikai központok létesítése jelenleg az előkészítés szakaszában van (Soroksár, Nagytétény) A közlekedési infrastruktúra-ellátottságban kedvezőbb kiindulási feltételekkel rendelkező EUországokban a közlekedési beruházások GDP-hez viszonyított aránya 1,5-1,7 százalék, Magyarországon 1,3 százalék. A

finanszírozási olló nyílása, ezzel a versenyhelyzet romlása – különösen a szolgáltatások minőségét illetően – nem kedvez a fokozott kereskedelmi szerepkör vállalásának. Hasonló a helyzet a fővárosi infrastruktúra fejlesztésének és működésének anyagi hátterét illetően is, különösen a – közlekedéspolitikai célok értelmében preferálandó – tömegközlekedés finanszírozása tekintetében A logisztikai központ létrehozása költséges és hoszszan megtérülő beruházást jelent, amelyben a magyar tőke csak részleges szerepet játszhat. E központok koncessziós formában történő megvalósítása iránt érdeklődő külföldi beruházók alapfeltételnek tekintik a költségvetési finanszírozást igénylő külső infrastruktúra (vasút, közút és/vagy vízi út, energia, hírközlő és vízhálózat) meglétét. A logisztikai központok létesítéséhez ezért állami intézkedési programcsomagra van szükség, amely

tartalmazza a koncesszióba adásnak és a külföldi tőke bevonásának, továbbá az EU és a PHARE (illetve egyéb) programokból történő esetleges támogatásának a feltételeit. KHVM által 1993-ban elfogadott „A Magyarországon telepítendő logisztikai szolgáltató központok prekoncepciója” alapján több logisztikai központ előkészítése zajlik (Sopron, Budapest, Záhony), de a KHVM és a MÁV Rt. egyetértésével prioritást a XXIII kerületi, Soroksárra tervezett Budapest Intermodális Logisztikai Központ költségvetési támogatással való megvalósítása kapott. A Főváros feladatai az alábbiakban összegezhetők. A város és környéke érintett déli térségében a kereskedelmi, logisztikai funkciók kifejlesztéséhez a szükséges közlekedési infrastruktúra részben adott (M0-s autóút és az autópályák kapcsolatai, sűrű vasúthálózat), részben fejlesztést igényel (a Dunával, a repülőterekkel való kapcsolat megteremtése, a

távolsági ellátó vasúti, közúti, vízi és légi hálózatok és létesítményeik hatékonyságának növelése). További fejlesztési feladatokat jelent egyes területek elmaradott alap-infrastruktúrájának kiépítése (délpesti főgyűjtő, dél-budai energiaellátási probléma). Másfelől – a viszonylag szűk körű konkrét fejlesztési feladatokon túlmenően – szükséges az adott térségek speciális igényeit (pl. nagyobb forgalmi terhelés, a raktározási funkciók miatt kisebb zöldterületi lehetőségek) jobban figyelembe vevő, lazább, logisztikabarát szabályozás kialakítása, amely:  alkalmas a kedvező, gazdaságfejlesztő hatások befogadására, de távol tartja a kedvezőtlen hatásokat,  képes másodlagos (követő) fejlesztési igényeket transzformálni a keleti szektor kiüresedett átmeneti zónájába,  megóvja a városközpontot és egyéb védelemre indokolt térségeket a nemkívánatos forgalmi terhelésnövekedéstől.

Mivel a nemzetközi szállítási folyamatokban történő részvételért az országok közötti verseny nagy, a Főváros döntéshozatali, finanszírozási kompetenciáját meghaladó határozott állami elhatározás, cselekvés és költségvállalás teremtheti meg a felkínált lehetőségek kiaknázásának feltételeit. Az Info-park, a pesti Expo-terület, a BILK kialakulóban lévő projektjei jelzik az állami oldal készségét, amit az említett projektekre (is) kiterjedő határozott és aktív fővárosi részvétellel kell erősíteni. A nemzetközi közlekedési csatornák a főváros déli peremén és város környéki zónájában csomósodnak, itt indokolt a logisztikai funkciók kifejlesztése. Már ma is élénk tevékenység figyelhető meg ebben a térségben: meglévő ipari területek alakulnak át raktárakká, nyugat-európai szállítmányozási társaságok jelennek meg gyűjtő-, elosztó raktárbázisok építésének szándékával. Budafok

térségében amerikai, Tököl térségében (repü-lőtér) izraeli befektetők tervezik logisztikai centrum létesítését. A 37 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK Csak a Főváros ilyen értelmű beavatkozása esetén remélhető, hogy a kormánytámogatással megvalósuló BILK után jelentősebb egyéb logisztikai beruházásokra is sor kerül és kiaknázhatók lesznek Budapest adottságai e téren. Mindezek érdekében a Fővárosnak szorosan együtt kell működnie a kormánynyal, az érintett kerületekkel, agglomerációs településekkel és a potenciális beruházókkal a logisztikai térségek előkészítésében, az ezekre szerveződő fejlesztési társaságokban. E vonatkozásban akkor is indokolt a Főváros aktív részvétele, ha a déli logisztikai terület – különösen az M0-s külső nyomvonalára tekintettel – nagyobbrészt a főváros közigazgatási határain kívül valósul meg. A program fontosságára

való tekintettel javasolható egy átfogó fővárosi stratégia kidolgozása a logisztikai funkciók városi és környéki fejlesztésére vonatkozóan. Ennek kidolgozására és érvényesítésére meggondolandó egy programiroda létrehozása, amelynek szorosan együtt kellene működnie a kormány és Pest megye hasonló célú szervezeteivel, a BAFT koordináló szerepét is felhasználva. 1.3 Idegenforgalom Magyarország a világ legtöbb turistát vonzó célországai között igen előkelő helyet foglal el (1995-ben ötödik, 1997-ben nyolcadik volt a világ turistacélpontjai sorában). Budapest idegenforgalmi adottságait jellemzi, hogy a főváros az ország leglátogatottabb turisztikai célpontja. A Magyarországra érkező látogatók 60 százaléka felkeresi Budapestet Budapesten található az ország szállodai kapacitásának 31 százaléka. A kereskedelmi férőhelyeken eltöltött vendégéjszakák számából a főváros 28 százalékkal részesedik. Ugyancsak

a fővárosban találhatók a kulturális turizmus, a konferenciaturizmus és a bevásárlóturizmus legnagyobb vonzerővel rendelkező célpontjai is. A nemzetközi turizmus mellett a főváros meghatározó célpontja a belföldi látogatóturizmusnak is Miközben a főváros országos turisztikai szerepe meghatározó, a szektor jelentős – ha nem is elsődleges – szerepet játszik a város gazdaságában is. A nemzetközi turizmus az ország egyik legversenyképesebb külgazdasági ágazata, gazdasági szerepe, gazdaságélénkítő hatása rendkívül jelentős. Az országon belül leginkább a budapesti turizmus képviseli a minőségi turizmust, aminek a gazdasági mutatói is egyértelműen a legjobbak Becslések szerint a főváros kiskereskedelmi forgalmának 15 százaléka, a vendéglátóhelyek fogyasztásának 50 százaléka a külföldiek vásárlásaiból fakad. A fővárosban mintegy 120 ezer fő jut teljes vagy kiegészítő jövedelemhez közvetlenül vagy

közvetve az idegenforgalom révén. A felsorolt indokok alapján célszerű, hogy az idegenforgalom mint gazdasági ágazat a jövőben stratégiai szerepet kapjon. A Fővárosnak is fontos szerepet kell játszania abban, hogy Budapest a fő konkurens Béccsel és Prágával (valamint a másodlagos versenytársak közé sorolható Varsóval és az „új fővárosokkal”, Pozsonnyal, Zágrábbal, Ljubljanával) szemben legalábbis megőrizze pozícióit. Budapest turizmusának fejlesztésében az alábbi területekre kell koncentrálni:  A Vár: a turizmus legfontosabb motivációs elemeinek egyike. Indokolt e terület különös gonddal való kezelése és a jelenlegi erősen terhelt területet kiegészítő attrakciók kiemelt fejlesztése, a különböző látogatói rétegeknek megfelelő differenciáltsággal (ilyen lehet a Szent György tér térségének további fejlesztése, a Várbazár megújítása).  Kulturális turizmus: a város építészeti öröksége, az

egységes eklektikus belvárosi terület arculata és műemlékei fontos elemei a város vonzerejének. A budapesti kulturális kínálat átlaga önmagában nem bír kimagasló vonzerővel, de a turizmus számára mindenképpen vonzó arculatot nyújt. A közeljövő feladata ezen kulturális értékek fejlesztése, a kínálat bővítése, „aktív élményszerű” bemutatása és megjelenítése az idegenforgalmi piacon.  Üzleti/konferenciaturizmus: a magas színvonalú konferenciahelyszínek bővítése mellett fontos fejleszteni a konferenciaturizmus számára kínálatként megjeleníthető szabadidős (és családtagok, gyermekek számára nyújtott) programok körét. Ez lényegében piaci vállalkozások keretében történik ma is, amihez a Budapesti Idegenforgalmi Iroda a jobb tájékoztatás szervezésével nyújthat segítséget.  „Lágy turizmus”, sport, szabadidő: e szegmens kapcsolódik legszorosabban a főváros lakossága és a belföldi turizmus

igényeihez. A klasszikus kirándulóhelyek (budai hegyvidék, barlangok, Duna-szigetek) színvonalának megőrzése, új helyszínek megjelenítése, a rekreációs területek bővítése és az üzleti alapon szerveződő sportlehetőségek kínálatának ösztönzése az önkormányzati szereplők fontos feladata.  A termál- és gyógyturizmus: bár a termálturizmus jelenleg Budapest turizmusában kis hányadot képvisel, több nagyvonalú elképzelés született a bővítésére. E szegmens a magasan kvalifikált szolgáltatások igénybevételével, a szezonális ingadozás csökkentésével igen kedvező hatású lehet az idegenforgalom szerkezetére. E cél érdekében a „Budapest fürdőváros” program megvalósíthatósága komolyan vizsgálandó A budapesti idegenforgalom továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatok nagy részét a magánszektor képes elvégezni: 38 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK  A

szállodaszektor differenciált átalakítása, ami a minőségi felújítás mellett az olcsóbb szálláshelyek kínálatának (családi panziók) bővülését, valamint a Duna adottságainak jobb kihasználását (szálloda-hajók megjelenése) kell hogy jelentse, lényegében a magánszektorra bízható.  Az idegenforgalomhoz is köthető egyéb infrastrukturális háttér fejlesztése: konferencia/rendezvény, vendéglátás, idegenforgalmi szolgáltatások, programok, kulturális események kínálata szintén a magánszolgáltatók feladata, amit a Főváros által létrehozott szervezet és támogatási rendszer, valamint a jobb tájékoztatás megszervezése segíthet. Ugyanakkor egyes területeken szükséges a Főváros aktív beavatkozása:  Az idegenforgalmi kínálat egységes megjelenítése érdekében tudatos marketingkoncepció kialakítása és megvalósítása: a termékfejlesztés, az egymásra épülő elemekből álló termékcsomagok körének bővítése

szükséges.  Tisztázandó a budapesti fürdők kérdése, mert mind a külföldiek, mind a lakosság számára fontos szabadidős és sportlétesítmények, és emellett felújításuk esetén az idegenforgalmi attrakciók fontos elemévé is válhatnak. Ehhez alig halasztható döntést kell hozni a fürdők jövőjéről, ami akár a korábban javasolt „Budapest fürdőváros” koncepcióhoz hasonló egységes beavatkozás következetes végrehajtását, akár az egyedi rekonstrukciók, illetve esetleges privatizáció alkalmazását is jelentheti a mai elhanyagolt állapotok, és maradékelvű beavatkozások helyett.  Tudatos fejlesztéssel nagyobb szerephez kell juttatni a preferált idegenforgalmi területekhez kapcsolódó városrészeket (a Várlejtők, a Belváros déli része), a már kialakulóban lévő decentrumokat (Budafok, Óbuda);  Szükséges a tömeges látogatóforgalom kulturált kiszolgálását biztosító infrastruktúra kialakítása: a

turistabuszok parkolásának megoldása, a nemzetközi hajóállomás áthelyezése, a belvárosi Duna-part fejlesztése.  Rugalmas reagálás szükséges az új, ma még nem ismert szabadidős létesítmények kialakításához szükséges területigény megjelenésekor a város területén belül és a városkörnyék rekreációs területein. 1.4 Meglévő, „hagyományos” gazdasági ágazatok Budapest országos központ jellegéből adódik a nem piaci szolgáltatásoknak (közigazgatás, társadalombiztosítás, oktatás, egészségügy, szociális ellátás) az országosnál nagyobb aránya a város gazdaságát és a foglalkoztatást tekintve egyaránt. Ez a központi funkciók betöltéséhez elengedhetetlen, ugyanakkor gazdasági szempontból nem túl kedvező, hiszen a nem piaci szolgáltatások termelése a GDP várható növekedési ütemétől elmarad. A fővárosi foglalkoztatás stabil derékhadát mindenesetre ezek a gazdasági ciklusok hullámzására kevésbé

érzékeny szektorok adják A humán erőforrás adottságai, az oktatás mint önkormányzati beavatkozás A gazdasági szereplők telephelyválasztását a kommunikációs és infrastrukturális feltételek mellett jelentős mértékben meghatározza a megfelelően képzett humán erőforrás jelenléte. Bizonyos iparágak képesek alacsonyan képzett munkaerőre alapozva is megfelelően működni, azonban a Budapesten a rendszerváltás óta megmaradt ipar esete is mutatja, hogy a képzett munkaerőt is alkalmazó tevékenységek, mint pl. gyógyszeripar mindenképpen a legmagasabban képzett munkaerővel is bőségesen rendelkező fővárosban maradtak. A nemzetközi szolgáltatási és pénzügyi szektor erősödésének is egyik feltétele ez a humán erőforrás volt. Szinte egybehangzó vélemény hazai és külföldi körökben, hogy egyelőre a magyar oktatás színvonala nemzetközi mércével mérve is jó, egyes területeken – mint például a matematika és a műszaki

tudományok – kiváló. Sajnálatos azonban, hogy újabban bizonyos minőségi és mennyiségi problémák jelentkeztek, mint beszűkülés, a jövedelem miatti erózió, a képzési szerkezet avultsága, az alapképzési színvonal csökkenése. E problémák kezelése azonban semmiképpen sem lehet a Városfejlesztési Koncepció feladata. Amennyiben az oktatást a Városfejlesztési Koncepció szempontjából, mint a helyi gazdaság számára nélkülözhetetlen humánerőforrás-igényt kielégítő ágazatot vizsgáljuk, meg kell állapítani, hogy a tudásbázisba való további befektetések meghatározó jelentőségűek lehetnek a városban működő hazai és külföldi üzleti szervezetek lehetőségeiben. Az esetleges hanyatlás ezen a téren mindenképpen Budapest gazdasági vonzerejének csökkenését jelentheti A folyamatok és célok e szempontból nem adnak aggodalomra okot, hiszen az elmúlt években az állandó státusú egyetemi hallgatók száma

megduplázódott. Mértéktartó becslések 2005-re a fejlett nyu- 39 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK gati országoknál valamivel alacsonyabb, de a mainál lényegesen magasabb, 85 százalékos középiskolás és 40 százalékos egyetemi beiskolázottsággal számolnak, ami összesen 800 ezer fős diáklétszámot jelenthet. Ezen erősen növekvő súlyú oktatási szektornak tradicionális és természetes központja lehet Budapest, hiszen jelenleg is ezt a szerepet tölti be. A fentiek teljes összhangban állnak a pozitív fejlődési szcenárióval, hiszen e szerint a következő években valószínűleg egyre értékesebbnek fog számítani a tudás és képzettség. Az iskolarendszerben eltöltött idő nőni fog és gyakoribbá válik a második, harmadik diploma megszerzése. Várható, hogy az átalakulás fő elemeinek lezárása után mind kormányzati szinten, mind a helyi önkormányzatoknál az oktatás előbbre fog

lépni a stratégiai prioritások listáján. Várhatóan a magánszféra is erőteljesebben képviselteti majd magát ezen a területen is. És a technika fejlődésével a korszerű csatornákon keresztüli oktatás is mindinkább tért nyerhet, amire jelentős lépések történtek is már (pl. Sulinet) E célok megvalósításához külföldi segítségre is számíthatunk. (Jó példa erre a már elnyert Világbank-segítség.) Hagyományos ipar Budapest ipara gyökeres átalakuláson megy keresztül. Az innen elköltöző, kivonuló ipar nagyrészt a budapesti agglomerációs övezetbe települ A zöldmezős ipari beruházások az Észak-Dunántúlra, az osztrák határvidékre és Győr, illetve Székesfehérvár környékére tolódnak át Miközben a budapesti iparvállalati struktúrában több mint 90 százaléknyi a kisvállalkozások aránya, addig az ipari növekedés csupán néhány külföldi, többnyire multinacionális vállalathoz kapcsolódik. A kisvállalkozások

nagy része kényszervállalkozás, amelyek súlyos tőkehiányban szenvednek és egyik napról a másikra vegetálnak Még a sikeresebb kisvállalkozások közül is kevésnek sikerül középvállalattá fejlődni, növekedni. Az ipari foglalkoztatás tovább csökken, 2005-ig mintegy 20-25 ezer munkahely megszűnése várható a budapesti iparban, így a foglalkozási szerkezetben az ipar és az építőipar várhatóan 19-20 százalékkal fogja kép- viseltetni magát. Mindezen problémák ellenére az ipar lényegesen nagyobb szerepet tölt be egyetlen nagyvárosunk gazdaságában, mint a nyugat-európai nagyvárosok esetében az eddig megfigyelhető volt. A feldolgozóipar maga is hozzájárul a főváros hídfő szerepének erősítéséhez Közép- és Kelet-Európában. A gazdasági prognózis konjunktúrát jelez a világgazdaságban, vagyis az exportorientáció fennmaradásának lehetőségét a magyar ipar számára: a nemzetközi kereslet kedvezően fogja befolyásolni a

vegyipari tevékenységeket, a gyógyszergyártást, az irodai berendezések és a számítógépek gyártását, a finommechanikai és optikai berendezések gyártását, valamint a villamos gépek és berendezések előállítását. Közepes kereslet várható a gépipar többi ágában, a papíriparban A termékpiacok kismértékű bővülésére lehet számítani a vas- és acélipari termékek, a textilipar, stb területén (IKIM, 1997) Mint látható, ezek az előrejelzések különösen kedvezőek a budapesti ipar számára, ahol a vegyipar és a gépipar részaránya meghaladja az országos átlagot is. Az ipari beruházás dinamikája ugyan csökkenő (1995/94=125,9%; 1996/95=103,5%), de a feldolgozóipari beruházások dinamikája növekszik (115,2%-ról 122,8%-ra) az összes beruházáson belül Budapesten. Ez pedig azt jelenti, hogy várhatóan a feldolgozóipar részaránya növekedni fog a budapesti gazdaságban. Az előrejelzés szerint 2003-ig növekedni fog az ipar

(építőiparral együtt vett) hozzájárulása a GDP-hez és csak 6-7 év múlva várható az ipar és az építőipar részarányának fokozatos csökkenése a termelésben (Pénzügykutató, 1997). A következő 10-15 évben tehát az ipar – a foglalkoztatástól eltekintve – várhatóan megtartja jelentőségét a budapesti gazdaságban. A korábbi rendszerben kialakult több telephelyes vállalati struktúra egy része fennmaradt a privatizáció után is. Az valószínűsíthető, hogy sokkal több iparvállalat ipari telephelye marad és fog működni Budapesten, mint amire a várostervezők ma számítanak. A budapesti telephely kitüntetett fon- Ipar 40 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK tosságú a több telephelyes, esetleg nemzetközi nagyvállalatban. A szállítás ugyanakkor egyre inkább áttevődik a vasútról közútra, ami fokozottan fogja terhelni Budapest úthálózatát, környezeti helyzetét. A Főváros

szerepe az ipar átalakulását tekintve az alábbiakban összegezhető:  kedvező feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy a talpon maradt nagyvállalatok továbbra is Budapesten maradjanak; ezek ugyanis a foglalkoztatás további, kisebb mértékű csökkenése ellenére lényeges szerepet játszanak Budapest gazdaságának modernizálásában, többségük fejlesztő- és kutatóbázis kialakítását és műszaki képzettségű dolgozók felvételét is tervezi.  támogatnia kell a nyugati tulajdonosok azon törekvéseit, hogy a magyar (budapesti) vállalataiknak új, külföldön létesített telephelyeikkel hídfő szerepet szánnak kelet-európai terjeszkedésükhöz, ami egyrészt erősíti Budapest regionális központ szerepét, másrészt az ipar hosszú távú budapesti jelenlétét.  támogatnia kell azokat a törekvéseket, amelyek a kis- és középvállalati szektor életképes részének stabilizálására irányulnak (kezdeti adókedvezmények, Budapesti

Vállalkozásfejlesztési Alapítvány tevékenységei és a mikrohitel-program, inkubátorházak, stb.)  segítenie kell a térben koncentrálódó problémák, az ipari romok eltakarításához, a kiüresedett ipartelepek, ipari épületek funkciójának megváltoztatásához, átépítéséhez vagy lebontásához. Ennek egyik eszköze a beruházások területi adókedvezménye lehet, a másik a térben koncentrált infrastruktúra-fejlesztés  a vállalkozók érdekképviseleti szerveivel közösen a Fővárosnak figyelnie kell a vállalkozói trendeket és ennek alapján ki kell alakítania egy fővárosi iparfejlesztési stratégiai tervet. Ez lehetne az alapja a budapesti és kerületi kedvezményeknek a legfontosabb helyi adókban, ami a kis- és középvállalkozók számára is kedvezőbb klímát teremtene. 2. ÉLHETŐ, ÉRTÉKŐRZŐ, ÉRTÉKTEREMTŐ VÁROS A Városfejlesztési Koncepció az élhető, lakható, értékőrző és értékteremtő város alapvető

értékét a városi környezettel kapcsolatos célkitűzések meghatározó elemének tartja. E cél érdekében a Városfejlesztési Koncepció nem ágazati szempontok és programok szerint, hanem olyan átfogó, az ágazatok, a gazdaság, az önkormányzatok és a lakosság sokrétű együttműködésével megvalósítható programokban gondolkodik, amelyeknek a végeredménye minőségi változás, az élet, a munka, a pihenés feltételeinek javulása lehet. Így bár jelen fejezet csak a specifikusan az élhető város témakörébe sorolható témákat fejti ki, a városról mint élettérről való gondolkodás, a városi környezet és városi életminőség javításának igénye természetesen az egész Városfejlesztési Koncepció kidolgozását áthatotta. A városfejlesztési folyamatnak tehát kiemelt stratégiai célja a működőképesség fenntartása, a gazdaság fejlesztése mellett a városi életkörülmények, vagyis az emberi élet feltételeinek javítása. E

célok csak a természeti és épített környezet, a környezet és társadalom, régi és új elemek összhangjának megőrzésével és javításával érhetők el. A cél az egyensúly megtalálása a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint az értékek megőrzése, a környezet védelme és a belépő új elemek között. A Városfejlesztési Koncepció e cél érdekében a fejlődés fenntarthatóságát próbálja biztosítani. Hiszen a gazdasági növekedés, a városszerkezet alakulása, a városépítés, a városfejlesztés folyamata csak akkor tekinthető valódi fejlődésnek, ha e folyamat az általánosan értelmezett városi életminőség javulásához vezet, ha hosszú távon sem rombol értékeket és értékteremtő folyamatok része lehet. A Városfejlesztési Koncepció a lakásprogramot kiemelt fontossága és e fejezet témáinak kidolgozásától eltérő szerkezete és részletezettsége miatt az V. fejezetben tárgyalja. A lakáson kívül az

„élhető város" fogalomkörében az alábbi elemeket tekinti elsődleges fontosságúnak:  a város karakterének védelme: a város identitását meghatározó morfológiai struktúra, a természeti és építészeti örökség megőrzése, a meghatározó környezeti elemek fennmaradásának biztosítása, feljavítása, minőségének fejlesztése;  a városi élettér feljavítása: a városrehabilitáció komplex és a lehető legszélesebben értelmezett tevékenysége, amely a lakóházak és intézmények felújítása mellett a közterek rekonstrukcióját és használatuk mind kellemesebb, jobb feltételeinek megteremtését is tartalmazza; 41 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK  a környezeti állapot javítása: a légszennyezés, a vizek szennyezése, az általános környezetszennyezés elleni lépések;  a közlekedés humanizálása: a közlekedési igények és a közlekedés módjának befolyásolása

annak érdekében, hogy az a mindennapi városi életbe minél inkább konfliktusmentesen illeszkedjék;  a megbízható közszolgáltatások: a városi közösség egészét ellátó közszolgáltatások fejlesztése, a közterületek minőségének javítása és megőrzése;  a közbiztonság javítása és fenntartása: az általános közbiztonság mellett a városi élet olyan háttérfeltételeinek biztosítása, amelyek mind a város lakói, mind a városi gazdaság számára megnyugtató védelmi, szükség esetén katasztrófaelhárítási hátteret nyújtanak.  a város kulturális közegének gazdagítása: a kultúra és az oktatás egymásra épülő elemeihez szükséges városi közeg kialakítása, ehhez a kulturális szolgáltatások körének bővítése, a kulturális/oktatási intézmények működési feltételeinek javítása. 2.1 A város identitása A város szellemi megjelenítése, önképe mind lakói, mind látogatói, mind távoli érzékelői

számára meghatározza az azonosítás, a vele való azonosulás lehetőségét. Ez a kép igen sokrétű, számos egymással összefüggő elemből tevődik össze, amelyek elengedhetetlenek a városban való tájékozódáshoz, a városhoz vagy annak helyeihez való személyes kötődés kialakulásához, a város legfőbb történeti üzeneteinek megértéséhez. A városi identitás legfőbb alkotórészeit az alábbiakban kell keresnünk:  a városi élet, a sokfunkciós, teljes körű élettér, amely az emberek és a tevékenységek érintkezésének, kapcsolatának izgalmas gazdagságát és esetenként ellentmondásait hordozza magában,  a város általános szerkezeti tagoltsága, mely a város részeinek morfológiai azonosítását, fő karakterhordozó elemeinek elkülönülését, történetileg kialakult szerkezeti, funkcionális és kulturális központjait rendezi;  a város természeti és épített környezete, mely a város lakói számára a mindennapi,

közvetlen környezetet jelentik;  a társadalmi-kulturális közeg, amely a város polgárai számára hagyományaival, sokszínű kulturális tartalmával, kisebb-nagyobb közösségeinek szerkezetével, a társadalmi együttélés időben változó normáival meghatározó, ám minden szereplő számára másképp olvasható hátteret jelent. A Városfejlesztési Koncepció a karakteres identitáshordozó elemek között azokat kívánja megőrizni, megerősíteni és fejleszteni, amelyek a város funkcionálisan sokszínű és kulturálisan nyitott jellegét erősítik. 2.11 A városi élet Az élhető város egyik fő ismérve az összetettség, az, hogy sokfunkciós, teljes körű élettér. A nagyvárosok sajátos jellemzője a kevertség, kulturális, társadalmi, nemzetiségi és környezeti értelemben, amely a természetes és a művi környezet, emberek és tevékenységek érintkezésének, kapcsolatának izgalmas gazdagságát és esetenként ellentmondásait hordozza

magában. Szerte a világon ez a tradicionális elemekből építkező települési kultúra a modern korban sajátos átalakuláson megy át A város makroszintjén a modern korban kialakult funkcionális elkülönülés a leglényegesebb folyamat. A funkciók bizonyos fokú szerkezeti elkülönülése az ipari forradalom következtében kialakuló nagyvárosnak részben természetes következménye. A nagyvárosok megjelenése után azonban a közlekedésben a személygépkocsi előretörése mind városszerkezeti, mind közlekedési szempontból új helyzetet teremtett. Lakó 1 42 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK E folyamatokból szükségesen következő változások hatását végül a modern urbanisztikai gondolkodás erősítette fel, amikor a „zoning” elvét megfogalmazta, majd alkalmazni kezdte. A funkcionális szemlélet, majd gyakorlat eredményeképpen az egységes város részekre bomlott, a részek elkülönültek és

specializálódtak. A sokféleség izgalmas keveredése és gazdagsága megbomlott. E folyamat egyik legfontosabb eleme a lakókörnyezet átalakulása: A lakókörnyezet egyre erőteljesebben differenciálódva válik részekre, elfoglalva a hagyományos városi közösségek kooperációra, szocializációra, társadalmi munkamegosztásra alapuló lakóhelyeinek helyét. A századelőn híres „pesti bérház” még különböző társadalmi státuszú rétegek közös, bár erősen differenciált lakóhelye volt, ahol a nívós homlokzati és szerény hátsó traktus lakói egy természetesen együttműködő közösség egymást kiegészítő, mégis felcserélhetetlen tagjai voltak. A lakók összetett közössége a területértékek gyors változásának következtében, „egységesülni” kezd Amennyiben nem állítható meg egyes területek erős leromlása, és nem indítható el a belső területek rehabilitációja, feltartóztathatatlanul előretör Budapesten is az

erős szegregáció. E folyamat egyik fontos eleme a lakótelep, a modernista város tipikus terméke. A lakótelep integrált, normál tömegesített megoldást biztosított a hirtelen gyarapodó városi népesség fizikai elhelyezésére, illetve a munkáskolóniák felszámolásával keletkezett igények kielégítésére. Ez a környezet azonban a hagyományos városi közösséget csak imitálni tudja, valójában monofunkciós képződmény. A lakókörnyezet másik pólusán a tehetős családok lakókultúrája áll. Ez a réteg gyakran mindent megteremt magának saját házában A családi ház tagadhatatlan kényelme azonban a bezárkózás csapdájává válhat Hiszen a saját telken nemcsak lakás, hanem olyan hatékony rendszer épül ki (minikert, tömör kerítés, konditerem, uszoda-szauna, minibár, pince-borozó, hobbiszoba, stb.), amely akár „várospótlékként” is működik E folyamat szegényíti a várost, mert megfosztja bizonyos lakóitól, szegényíti a

szolgáltatásokat, mert keresletet csökkent, és magát a polgárt szegényíti azzal, hogy kivonja őt a városi életből, a színes forgatag tagja helyett munkaerővé és lakóvá teszi. A panelba zárt, illetve a családi házba zárt magány között annyi a különbség, hogy a lakótelepen élők nemcsak a munkába járáskor, de a szabadidő eltöltéséhez is kénytelenek átlépni a „zónák” közötti határvonalat, bár ennek többnyire korlátot szab az itt élők anyagi helyzete. A hatalmas homogén övezetek mellett sajátos, új elemek jelentek meg Budapesten és környékén. Ezek a családi házas tengerből kiemelkedő lakóparkok. A modell lényege a sűrűség és bizonyos szolgáltatások optimalizálása „ideális környezetben”, az ingatlanfejlesztő, szolgáltató és a biztosítócégek szigorú szempontjai szerint. Látszólag mindenki jól jár A lakóparkok egy-egy korábbi szervesen kifejlődött falu, városrész környezetének egyes elemeit

utánozzák, vegyes, gyakran idegen, kölcsönvett elemekkel. Ami ebből kimarad, az az idő, a helyi karakter, az identitás és így maga a kultúra A lakóparkjelenség minden eddigi formánál erőteljesebben testesíti meg a szegregációt. Ennek ellenére tudomásul kell venni, hogy erre van fizetőképes kereslet, így ezek a lakóparkok – jó helyen, magas színvonalú műszaki és gyenge közepes építészeti értékeik mellett – megkezdik önálló életüket. Slumosodásuk kevéssé valószínű, tőkeerejük megfelelő ahhoz, hogy egy státusz- és értékőrző fejlődési irányt jelenítsenek meg. Így a várospolitika feladata csak tudatosabb és szabályozottabb telepítést jelenthet, vagy hogy a város különböző részein a lokalitást erősítő, illetve arra települő „lakóparkok” üzleti programjába érzékeny szakértelemmel a város sajátos térségeit, helyi társadalmait próbálja belopni Ez természetszerűen a közép- és felső

középrétegek számára kínálható, azonban ők azok, akiknek a megtartása a város szempontjából létkérdés, és kiköltözésük saját szempontjukból sem abszolút pozitív. Hiszen e réteg a szuburbánus környezetben gyakran az elvesztett város helyett az eltűnő, felszívódó falut keresi! Tipikus pozitív összegű játék: a város megtarthatná gazdasága és kultúrája számára nélkülözhetetlen rétegeit, és közben a potenciális kiköltözőket a várostól való eltávolodástól és napi ingázástól kímélhetné meg egy erőteljesen szervezett kínálati és kooperációs lakóterületi programmal. A lakókörnyezet átalakulása mellett talán a legerőteljesebb folyamat a közlekedés szerepének és hatásának megváltozása volt. A növekvő városban a közlekedés egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, egyre nagyobb helyet foglal, hasznossága mellett sok káros hatást gyakorolva környezetére. A járműforgalom ma kényelme és

szükségessége mellett szennyezést, zajt, dugókat, kellemetlenségeket is jelent. A hihetetlenül megnövekedett közlekedési igény sajnos a közterületek nagy részén átvette az uralmat. Az utcákat és tereket autótárolási és személyközlekedési folyosókká alacsonyította, a városi élet közösségi tereit az épületekbe szorította. E folyamat a városi életet fontos elemétől, a kellemes időtöltés és természetesen az esetleges találkozások helyétől, a közterektől fosztotta meg. A városok nehéz küzdelemben foglalnak vissza és sza- 43 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK badítanak meg fontos területeket, amelyek így újra igazi köz-terek, az emberek, események, szolgáltatások találkozási pontjai lehetnek. Budapestnek is alapvető feladata az elkövetkező években, hogy közlekedés hatékonyságának megőrzése mellett káros hatásait visszaszorítsa, és a város utcáit, tereit,

közterületeit a városi élet emberibb funkciói számára visszafoglalja. A bevásárlóközpontok megjelenése bizonyos fokig e jelenség másik oldala. A bevásárlóközpont, a hagyományos városközpontok kereskedelmiépítészeti-társadalmi vonzerejét fogalmazza újra üzletileg hatékonyabb, agresszívabb, és kulturális tartalmában teljesen megváltoztatott formában. Lényegében a városi élet napos oldalának megjelenítésével próbálkozik. Más mint a „belváros”, más mint a „csarnok”, más mint a „korzó” és más mint a „mozi”, mégis bizonyos fokig mindegyiket magába akarja foglalni. Várospótlék, belső tere városi utcákat, tereket utánoz, üzleteiben, szolgáltatásaiban látszólag a fogyasztás és kultúra minden java megtalálható. Nemcsak pótlék, bizonyos szempontból „jobb”, mint a város, kényelmes, tiszta és biztonságos. A nap besüt, de az eső, a hideg-meleg kinn marad Így a bevásárlóközpontok kérdésében

nem elhanyagolandó szempont, hogy a város egyes helyein kizárólag magánforrásból helyi központként is működő létesítményt hoznak létre. Biztonságot, rendezettséget, tisztaságot, „aktuális” termékeket és szolgáltatásokat kínálnak, és mindent egy helyen Az átmeneti zóna leromló, funkcióhiányos helyein ez nagyszerű ajánlat, és a sok kétség ellenére is, mindenképpen értékként is kezelendő. A megállíthatatlanul kiépülő rendszer a város szerkezetére, közlekedésére, szokásaira és „vendég-forgalmára” óriási hatást gyakorol és főleg a fiatalok életének egyik sajátos színterévé válik. Az újraéledő Belvárosnak és helyi központoknak e jelenséggel és szolgáltatásegyüttessel kell felvenniük a versenyt, ha a hagyományos városi tér rehabilitációjára törekszenek, ami csak a közterek felújításán és „felélesztésén” keresztül képzelhető el. Hiszen ez a kulcs ahhoz, hogy az igazi város, igazi

életével és szolgáltatásaival ne veszítse el még több hívét. Újra „jobb” és izgalmasabb lehessen, mint a posztmodern pótlék aktualitásával és kényelmével. Az eredeti, helyi kultúra, identitás értékelődjön fel újra az általánossal, a kommerciálissal szemben. A komplex rehabilitáció hosszú, költséges és nehéz folyamat. Beindítása lépésenként, nagyon különböző beavatkozások és szereplők összehangolt tevékenységével lehetséges. Sok városban a fizikai rehabilitáció mellett külön ún. belvárosi menedzsmentszervezetet hoztak létre, amely a hagyományos városközpontokat összhangoltan fejleszti, hogy azok versenyezhessenek a bevásárlóközpontokkal. Összefoglalva: a városban a fizikai és funkcionális rehabilitáció elengedhetetlen feltétele annak, hogy olyan nyugodt, kiegyensúlyozott környezet alakuljon ki, amely a városi élet előnyeit felértékeli és a reurbanizációt megindítja. A városfejlesztési folyamat

így egyensúlyt teremthet a felértékelődő hagyományos és a megjelenő új elemek között, értékes, humánus, „élhető” környezetet teremtve, az európai város új reneszánszát indítva el. Lakó 2 44 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK 2.12 Tagolt térszerkezetű, sokfunkciós város A város egészének karakterét döntően befolyásolja az egyes részek önálló arculata, egyedi megjelenése. A város strukturálatlan növekedése éppen ezt, az egyes helyek azonosíthatóságát, egyediségét veszélyezteti. Budapest nagyvárosi fejlődésének már a múlt századi példái is mutatják, hogy az arculat nélküli városrészek (a homogén, tömör belső városrészek, a szuburbánus „kertvárosi” tenger) uniformizált, masszaszerű településtengert alakít ki, amelynek nincsenek kitüntetett pontjai, hierarchikus szerkezeti elemei. Ugyanez ismétlődött meg a budai hegyvidék, a város környéki

üdülőövezetek beépítése során (Törökvész, Sasad). A főváros szegélyein erőteljes folyamatként jelent meg az, hogy a város és a környező települések összenövése következtében a még meglévő sajátos városrészek és településszerkezeti elemek karakterüket vesztik. A térszerkezet elemeinek összemosódását nemcsak a külterületek beépítése, hanem egyes térségek funkcióváltása, korábbi tagoló szerepének megszűnése is okozhatja. felől pszichikai értelemben. Alapvető feladat a meglévő, régebbi településközpontok karakterének megőrzése és fejlesztése A tagolt térszerkezet megtartásában az egyre szűkülő térszerkezet-alakítási lehetőségek kiaknázása nagy összpontosítást és a különféle szintű együttműködés tudatos felépítését követeli a várospolitikától. Elkerülhetetlen, hogy az egyes települések, a kerületek és a főváros saját fejlesztési programjaikat alárendeljék egy, a fenti elveket

érvényesítő területrendezési tervnek. 2.13 Az építészeti örökség A jelenlegi időszak fordulópont a város és az agglomeráció életében, hiszen egyértelmű elhatározások hiányában visszafordíthatatlan erodálódási folyamat indul meg. Visszaállíthatatlanul elvész a „kompakt európai város” megtartásának lehetősége, miközben elpusztul az ökológiailag nélkülözhetetlen természeti környezet. Budapest táji környezete és építészeti öröksége elsődlegesen meghatározó szerepet kap  a város lakóinak identitástudatában, történeti és kulturális kötődésében, amennyiben ezzel a városi társadalom jövőbeli kreativitásához szolgál szilárd alapokkal;  a város általános gazdasági versenyképességében, amennyiben a húzóágazatként tekinthető gazdasági tevékenységek sok területen igénylik és használják ki az épített környezet értékét, magas minőségét;  a város idegenforgalmi

versenyképességében, amennyiben a budapesti idegenforgalmi potenciál legfontosabb vonzerejeként határozható meg e két elem. A Városfejlesztési Koncepció mindennek alapján alapvető urbanizációs értéknek tekinti a tagolt térszerkezet megőrzését ill. célratörő kialakítását, a komplex városi funkciók együttélésének erősítését. Ennek fényében az értékőrző szemléletnek, az ezzel kapcsolatos feladatoknak Budapesten a fejlesztési koncepciók és programok stratégiai céljai között minden időben kiemelt szerepet kell kapnia. A térszerkezet tagoltságának elve elsődlegesen a táji és települési elemek egyensúlyának megőrzését, a településrészek karakteres elhatárolódását jelenti. Kitüntetett figyelemmel kell alakítani és szabályozni az ökológiai rendszerek folytonosságát, ill. az ezeket szabdaló művi területhasználatokat (lakóterületeket, ipari-kereskedelmi térségeket). Fenn kell tartani a beépíthető

területek szabdaltságát, éles lehatárolását, a természeti és az épített környezet elkülönülését. A világosan elhatárolható településszövetek az áttekinthető és hatékony működtetés számára is elengedhetetlenek. Adottságok Az újonnan létrejövő (zöldmezősen beépülő vagy átstrukturálódó) városrészekben – mindenekelőtt a lakóterületeken – a városszerkezet alakítása során lehetőséget kell adni a terek és funkciók hierarchiájának kialakulására. Biztosítani kell a meglévő tájképi-városképi elemek érvényesülését, lehetőséget kell adni ilyenek kialakítására. A kisebb helyi alközpontok kialakulására a már meglévő, strukturálatlan térségekben is van igény – egyfelől funkcionális, más- A budapesti városi karakter legfontosabb – és egyik legértékesebb – eleme történetisége, a városfejlődés különböző korszakokból származó elemeinek harmonikus együttese. A római kor csak

pontszerű emlékekben maradt fenn. A középkori városok szerkezete az alap, amire a későbbi periódusok Budapestje ráépült, s ami a mai napig meghatározza a Belváros, a Vár, a Vár alatti települések városi szövetét és a kivezető utak szerkezetét. Az építészeti örökség szempontjából kétségen kívül a XIX. század volt a legjelentősebb, amely fennmaradt összefüggő épületállományával ma is meghatározza Budapest arculatát A reformkori lendületes fejlődés periódusát mindenekelőtt József nádor tudatos városrendező lépései alapozták meg. A Lánchíd megépítése, a rakpartok kiépítése már nemcsak 45 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK funkcionális szerepet töltött be, hanem kialakította a Dunapartok világvárosias megjelenését is. A kiegyezést követően a város ipari és kereskedelmi központként a századfordulóra válik igazi metropolisszá. Ekkor alakul ki a nagyvárosi

arculat és a belső területek máig fennmaradó szerkezete Ekkor épül ki a Duna-tengely impozáns látképi együttese, a korzók, a hidak áttörései, Buda újjáépített és Pest új, a fővárosi szerephez kötődő középületei. Nagyvonalú városépítészeti és igényes építészeti megoldásokkal létrejönnek a máig meghatározó körutak és sugárutak, megtörténik a Belváros áttörése, kialakul a belső városrészek meghatározó, zártudvaros beépítésű városi szövete, a mai lakóépület-állomány jelentős része. Budapesten az eklektika a város arculatának legmeghatározóbb eleme. Gazdagsága, városépítészeti és építészeti színvonala annak ellenére is hatalmas érték, hogy a sűrűn álló bérházak együttesei eredeti formájukban, a mai elvárásaink szerint, élhető városi szövetként egyre kevésbé működnek. A város imázsát meghatározó központi területek eklektikája mellett e korszak örökségének további fontos

elemei a volt peremvárosok még lepusztult formában is helyi identitást adó központjai, valamint a századelő munkáskolóniái és karakteres kertvárosi telepei. A két világháború közötti modern építészet korszaka is főleg a lakókörnyezet formálásában teremtett fontos értékeket Budapesten. A város különböző részein (pl Újlipótváros, Lágymányos, Zugló) értékes, egységes lakóépület-együtteseket hozott létre, amelyek máig a városi lakások egyik legjobb színvonalú részét adják. Az 50-es évek szocialista-realista építészete a lakótelepeiben ezt a visszafogott racionalitást vitte tovább, zöldbe ágyazott tömbjeivel máig érvényes városépítészeti értékkel bíró együtteseket alkotva, együtt a hatvanas évek első lakótelepeivel. Koncepcionális elemek A gazdag és magas színvonalú építészeti örökség Budapest számára stratégiai előnyöket jelent. A városok „versenyében” oly fontos minőségi elemeket

jeleníti meg: a történetiséget, az egyedi karaktert, a nagyvonalúságot, az igényességet. E vonzerő nemcsak az idegenforgalom mozgatója, hanem a város gazdasági pozícióit is döntően befolyásolja, hiszen a városi életminőség egyik legfontosabb alkotóeleme az épített környezet minősége. Budapest számára döntő kihívás jelent, hogy ki tudja-e használni az értékes építészeti környezetben rejlő stratégiai előnyöket, vagy lemond ezekről. Az épített környezet megőrzése nem jelent konzerválást. Az elkövetkező évtizedek városépítészetének és építészetének feladata az értékőrző és értékteremtő fejlesztés. A város kiemelt értékeinek tekinthető elemek megőrzését az Európa Tanács ajánlásai között szereplő ún. integrált védelem elvei mentén kell elérni. E megközelítés mindenekelőtt azzal kívánja biztosítani a védeni kívánt értékek fennmaradását, hogy azokat a város mindennapi életébe,

gazdasági tevékenységébe szervesen bekapcsolja, s ezáltal hosszú távú szerepet szán számukra. Az integrált védelem eszközei a szabályozás határozott jogi eszközei mellett a piackonform ösztönző rendszerek alkalmazásával, az értékek érvényesülését biztosító programok és projektek megindításával bővülnek. Az értékmegőrzés stratégiai feladatainak az alábbiak tekinthetők:  a város emblematikus szerepű területeinek (a Duna-parti zóna, a Belváros, az Andrássy út tengelye, a Kiskörút és a Nagykörút vonala, a budai Vár) mint legfontosabb értékelemeknek a kiemelt és értékteremtő fejlesztése, a fejlesztések során az értékőrzés és a minőségi szempontok maximális érvényesítése;  a belső városrészek és a városrészközpontok karakterének megőrzése és fejlesztése, minde- Ép. örökség 46 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK nekelőtt a XIX. századi

nagyvárosi imázs és a humánus léptékű kisvárosias lakókörnyezetek felértékelése;  a városkép sziluettjének védelme, amely a budai hegyvidék koszorúját és a pesti városrész történeti elemeinek érvényesülését szolgálja. Programok A mindenkori városrendezési szabályozás keretein belül kell biztosítani:  a belső városrészek városi szövetét jellemző karakter, a városkép szempontjából kiemelten kezelendő területek (világörökség, kiemelt útvonalak, városkapuk, stb.) kijelölését és speciális szabályozását  a városkép legfontosabb sziluettelemeinek védelmét, a budai oldalon a hegyvidék kontúrjának védelmét;  annak eldöntését, hogy a várható ingatlanpiaci igényekkel összhangban a város mely zónáiban lehet magas épületeket emelni,  értékes területeken a Főváros jogát, hogy előírja a kötelező építészeti tervpályázatot. A kiemelt értékek védelmét az országos és a helyi

jogszabályi védelem egymást kiegészítő rendszerének alkalmazása szolgálja. A fővárosi helyi védelem rendszerének fenntartása és aktív működtetése hosszú távú feladat. Feltétlenül fejleszteni kell azonban országos és a helyi védelem együttműködését, javítani kell jogszabályi hátterének illeszkedését. Továbbá fenn kell tartani, és a lehetőségek szerint fejleszteni kell az értékvédelemhez kapcsolódó tevékenységek támogatási és ösztönző rendszerét A Fővárosi Önkormányzat az értékmegőrzés, az értékelemek hangsúlyozása és minőségi fejlesztése érdekében saját hatáskörben kiemelten kezelt programokat indíthat (saját ingatlanok hasznosítása, közmű-, közlekedési és intézményi infrastruktúra emlékeinek megőrzése, stb.), ill más szereplőkkel kooperálva ilyenekben részt vehet (pl. LudovikaOrczy kert, Citadella, stb) A korábbi programok közül mértékadónak tekinthető az Andrássy út és a

Nagykörút rekonstrukciója. 2.14 Kulturális identitás Budapest mai kulturális arculatának kialakulásában a város történeti fejlődésének minden periódusa nyomot hagyott. Az arculat egyik legerősebb vonása a város multikulturális hagyományában gyökerezik. A „nagyvá-rosi olvasztótégelyben” az egymás mellé sodródó kultúrák kölcsönösen hatottak egymásra, s egyfajta „pesti” kultúrát alakítottak ki. Máig meghatározó e folyamatban a XIX század városi fejődése, amikor a magyar és német polgárság kultúrája a város zsidó, tót, szerb, román lakóinak kultúrájával ke- veredve alakította ki a századforduló sokszínű és pezsgő kulturális arculatát. A két világháború közötti időszakban a nemzeti függetlenség és vele együtt a kisállami státusz beszűkülést is hozott. Alaposan leszűkült Budapest nemzetközi háttere, megváltozott a politikai légkör, ami a főváros szellemi és kulturális életére

kedvezőtlenül hatott, a város visszaszorult Európa kulturális centrumainak sorában. 1945 után a nyugati világtól való elszigeteltség teljessé vált. Már a nyolcvanas évek, majd a rendszerváltás után felerősödő nyitás igazi nemzetközi várossá kezdi formálni Budapestet. A nemzetközi város jelleg egyre nagyobb számú gazdag és szegény, állandó és időszakos betelepülőt jelent. A város kulturális életébe a legkülönbözőbb nemzeti kultúrák elemei kerülnek és egyre erősebb súllyal jelenik meg egy kommercializált nemzetközi kultúra is. Betelepülők és őslakosok, divatkövetők és konzervatívok, új elemek és tradíciók, és mindenekelőtt mindezen elemek megítélése gyakran konfliktusos. Ennek ellenére az eltérő elemek – konfliktusaik mellett is, összességükben – a város kultúráját gazdagítják és vonzerejét növelik A kultúra a lakosság életminőségét befolyásolja, s fontos szerepet tölt be a kulturális

turizmus alakulásában is. A város lakóinak identitástudatában, kötődésében és mindennapjaiban meghatározó szerepet kap a város kulturális légköre. A Városfejlesztési Koncepció szempontjából ez a szélesen értelmezett kultúra, a város kulturális arculata a meghatározó, hiszen ez jelenti az identitást, a városi élet meghatározó, megkülönböztető elemét. A kulturális arculatnak ugyanolyan fontos eleme a magas kultúra, a „hivatalos” (lényegében közpénzekből fenntartott) kultúra, mint a műkereskedelem, az alternatív és a populáris irányok, vagy a turisztikai piac néha már giccsbe hajló ajánlatai. E sokféle tevékenység együttesen tölti ki az emberek szabadidejét, adja a városi élet gazdagságát Ezért a Városfejlesztési Koncepció elismeri e sokszínű kultúra legkülönbözőbb elemeinek létjogosultságát, és megőrzésüket, fejlesztésüket célnak tekinti. A kitűzött cél, a város kulturális identitásának

megőrzése, a város kulturális életének „fejlesztése” csak nagyon sok résztvevő együttes tevékenységével érhető el. Az átalakuló piacgazdaságban közelítünk a felé, hogy a kulturális tevékenységek mecenatúrájában egyre aktívabb szerepet tölt be a magánszféra, és ezzel a közszereplők feladatai is változnak. Mivel egyre több tevékenységet lát el a magánszféra, és a kormány is fenntartja mecénási szerepét, az önkormányzat inkább egy mediátor típusú szerep felé mozdulhat el, és emellett egyes programjaival, 47 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK támogatásaival a város a pro-móció és a méltányosság értékét képviselheti. A város kulturális életének meghatározó szereplői közül a Fővárosi Önkormányzat csak egy, bár mind közül talán leginkább tekinthető a főváros gazdájának. Mint ilyennek egyes speciális tevékenységekben – pl a városi

közgyűjtemények gondozásában – fel kell vállalnia az aktív részvételt, a többivel kapcsolatban a szerepe leginkább a mindenre nyitott támogató lehet és az, hogy a tevékenységek gyakorlásának feltételeit teremti meg kiegészítő közszolgáltatások, információ, támogatás stb. formájában. A város kulturális életében, kínálatának alakításában a Fővárosi Önkormányzat saját intézményhálózatával (intézményfinanszírozás), kulturális mecenatúrájával (projektfinanszírozás) eredményesen vett részt eddig is. Emellett rendezvények, fesztiválok elindításával és támogatásával juttatott megjelenési lehetőséghez sok produkciót A koordináció és információközvetítés fontos tevékenységében azonban sokkal kevésbé volt sikeres. A Főváros egyes feladatok ellátását törvényi kötelezettsége miatt vállalja, másokat a hagyományok vagy a város érdeke alapján. Várható, hogy a ma domináns jellegű

intézményfinanszírozási forma átalakítása és privatizációja tovább folytatódik, és egyre bővülő körben fogják kiegészíteni a projektfinanszírozás, és a kulturális tevékenységek esetenkénti, egyedi támogatásának különböző formái. Elfogadható, hogy az önkormányzat az átalakuló „kulturális piacon” új helyet talál. A kultúra területén betöltött aktív szerepből így némileg visszavonulhat. Megkérdőjelezhetetlen ennek ellenére, hogy a nagy jelentőségű közgyűjtemények és a közkönyvtárak fenntartása és fejlesztése továbbra is a közszereplők feladata marad. Bár a „méltányos város”, vagyis a méltányosság értéke és az esélyegyenlőség elősegítésének célja a következő fejezet témája, elválaszthatatlanul kap- csolódik egyes kulturális területekhez is. Az átalakulási folyamatban speciális szerepet tölthet be a közművelődés A jelenleg lejátszódó társadalmi átalakulás alatt, egy

szegre-gálódó, rehabilitálandó városban kiemelt szerepet kell tulajdonítani a közművelődésnek, így e területről a közszereplők kivonulása elképzelhetetlen. Ahogy méltányossági szempontból alig képzelhető el, hogy a közkönyvtárak fenntartására, állományi és technikai fejlesztésére (Internet, CD-tár, stb.) ne jusson a közpénzekből, komolyan mérlegelendő kérdés lehet a kultúrházak új funkcióinak és arculatának megtalálása is. A hajdani kultúrházak némelyikének sikerült az új „kulturális és szabadidőpiacon” is jelentős szerepet betöltenie (pl. Almási tér) A város sok – gyakran leginkább rászoruló – területén viszont rendkívül hiányos a közművelődési infrastruktúra, s annak is az alacsonyabb árfekvésű programajánlata, pedig a leszakadó, veszélyeztetett rétegek szempontjából pont ez a szegmens tölthetné be a legjelentősebb szerepet. Városfejlődés – és Budapest esetében még évekig

város-rehabilitáció – alig képzelhető el a helyi társadalom, közösségek megtartása és rehabilitációja nélkül. Így javasolható, hogy a – támogatásokért lobbyzni nem tudó – helyi közösségek formálása és megtartása szem-pontjából fontos elemek támogatása erősebb szereppel jelenjen meg az önkormányzati költségvetésben (pl. kultúrház- és játszótérprogram) A város életében az események rendkívül fontosak. Ez adja a fesztiváloknak a szűken értelmezett kultúrán messze túlmutató jelentőségét az élhető város szempontjából. Megrendezésük nemcsak a város turisztikai vonzerejét erősíti, de a polgárok életének is emlékezetes eseményei. Az elmúlt években a hagyományos nagy fesztiválok mellett (Tavaszi és Őszi fesztivál) egyre fontosabbá váltak a város új kezdeményezései (Budapesti búcsú, Diáksziget) és emellett egyre több új ötlet kezdett meggyökeresedni (alternatív fesztiválok, Szent Iván-napi

ünnep, stb) A fővárosnak e fesztiválok támogatásában, ha lehet, még nagyobb szerepet kell játszania, hogy a színesedő városi élet lehetőségeivel egyre gazdagabbá Kultura 1 48 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK tehesse lakói életét. A fenti szerepek mellett fontos elem lehetne a főváros kulturális életében, ha kialakulna az Önkormányzat hatékony mediátor jellegű szerepe is, amely a város kulturális életében a kulturális piac számára kiegészítő, információközvetítő, és bizonyos szervező szerep felvállalásából állhat (tájékoztatás, vigalmi negyed, közterületek állapotjavítása, jegyiroda, stb.) A Városfejlesztési Koncepció nem vállalhatja az ágazati működtetés és fejlesztés elemeinek részletes áttekintését. A Főváros jelenlegi tevékenységével lényegében egyetért. A fenti gondolatok a városfejlesztés szempontjából megfogalmazható legfontosabb koncepcionális

elemekre, esetleges kiegészítésekre koncentráltak, és a tevékenységeket e szemszögből próbálták súlyozni. 2.15 Az oktatási és kulturális funkciók városfejlesztő ereje A város kulturális életének egymás mellett fejlődőnövekvő elemei egymást erősítő, erős kohézióval bíró szövetet alkotnak. Ezek együttes fejlődését szolgálhatja egy olyan rendezvénysorozat, amely a város kulturális életének bemutatásával célként jelenik meg a kulturális életben, művészeti alkotások létrehozását, művészeti csoportok együttműködését ösztönzi. A ilyen esemény lehet az Európa Kulturális Fővárosa cím megpályázása és esetleges elnyerése esetén a kulturális rendezvénysorozat megtartása. Ez a program középtávon jelent feladatokat: a rendezvény számára a kedvező időpont az EUcsatlakozást követő időszak lehet. A Kulturális Főváros szerep elérése a kulturális szektor számára olyan projektet jelenthet, amely

széles kör szereplői számára lehet vonzó. A rendezvény létrehozása a Fővárosi Önkormányzat, a kerületi önkormányzatok és a központi kormányzat együttműködését teszi szükségessé. Budapest meghatározó szerepet tölt be az ország felsőoktatásában és kulturális életében. A fővárosban koncentrálódik a felsőoktatási intézmények döntő része, a kutatási infrastruktúra, a közgyűjtemények, a kulturális intézmények jelentős része A kulturális funkciók ilyen koncentrálódása közvetlenül is a város fejlődésének gazdasági elemeként jelenik meg: hangsúlyos szerepet játszik a város munkaerőpiacán, szolgáltatási szektorában, sőt – elsősorban a felsőoktatás révén – rezidenciális funkcióiban. Emellett – közvetett módon – befolyásolja a város gazdasági modernizációjának dinamizmusát, innovatív szerepét. A kulturális ágazat működésének multiplikatív hatása széles körben érzékelhető

gazdasági értelemben is. Az oktatási szektor szervesen összekötődik a kutatás-fejlesztési tevékenységgel, a város kulturális-művészeti tevékenysége a szabadidős szolgáltatásokkal és az idegenforgalommal. A felsőoktatási intézmények sajátos koncentrációt mutatnak a város területén belül: a legnagyobb létszámú intézmények a belső városrészek déli körzetében és Dél-Budán koncentrálódnak. Az elkövetkező időszakban várható a lágymányosi egyetemi városrész és a hozzá kötődő infopark kiépülése, ami az intézmények területi elhelyezkedését némileg módosítja: a legnagyobb ELTE-karok áthelyeződése révén csökken a Belvárosba érkező hallgatók száma. E folyamat mellett is meghatározó marad a Belváros déli részének és a Belső-Ferencvárosnak az oktatási-kulturális jellege, ami e városrészek számára határozott karakterű, tudatos városfejlesztési irányt adhat: a történeti városrészek kedvező,

sokszínű, legkevesebb konfliktussal járó fejlesztési irányát jelenti a diáknegyed kialakítása. A lágymányosi egyetemi városrész kifejlesztésének ugyanakkor további közlekedési (elsősorban tömegközlekedési) követelményeivel is számolni kell. A felsőoktatási szektor növekszik. Az elmúlt időszakban megkétszereződött az egyetemi hallgatók létszáma. A városba tanulási céllal érkező nem budapesti diákok sajátos igényű, fiatal korosztállyal egészítik ki a város társadalmát, fogyasztói csoportjait: szálláshelyigényük, kulturális-szabadidős fogyasztásuk egyes piaci területek működésében döntő szerepet kap. A Budapesten tanuló külföldi diákok – bár létszámuk nem jelentős – erősítik a város nemzetközi kapcsolatrendszerét, sokszor évtizedekkel később felhasználható szálakat kiépítve. A nemzetközi gyakorlat az utóbbi években tudatosan és határozottan kívánja a városfejlesztésbe bevonni a

kulturális-oktatási funkciók fejlesztő erejét. Az egymást kiegészítő funkciók egyes városok vagy városrészek számára a fejlesztés motorjaként jelennek meg. A kulturális-oktatási szektor a város imázsában meghatározó szerepet kap. Ez a gazdaság többi ágazatának működése számára kínál kedvező környezetet, hiszen a gazdag kulturális háttér a reálgazdaság számára is vonzerőt jelent. 2.16 Oktatás 49 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK A fővárosban az oktatás alapvetően megosztott, erősen széttagolt rendszerben működik. Három fő fenntartó gondoskodik az intézmények túlnyomó többségéről: a Fővárosi Önkormányzat felelős a középfokú, szak-, felnőtt- és fogyatékos oktatásért, a kollégiumi ellátásért és bármely olyan intézmény fenntartásáért, amelyet a kerületek nem kívánnak vállalni. E feladatok ellátása komoly forrásokat köt le: Az ágazat súlya a

Főváros költségvetésében (1997. évi adatok):  Működés: 23% (az összes működési kiadások százalékában)  Felújítás: 24% (az összes felújítási kiadások százalékában)  Fejlesztés: 3% (az összes fejlesztési kiadások százalékában) Ezen felül a fővárosban elvben a Fővárosi Önkormányzat feladata lenne az oktatási szolgáltatás koordinálása. E feladatra a Főváros a kerületekkel kötött megállapodás alapján egyeztetőbizottságot, információs rendszert és a kerületi feladatok – forrásmegosztáson felüli – támogatására közalapítványt hozott létre. A tervszerűség irányába tett további lépés volt, hogy a Fővárosi Közgyűlés elfogadta a Fővárosi közoktatási fejlesztési tervet és a szakoktatás átalakítására vonatkozó koncepciót. Mindezek a lépések azonban alig haladják meg az önkéntes együttműködés kereteit, hiszen a kerületekkel szemben ezen a területen kiemelt jogköre a Fővárosnak

nincsen. Szinte egybehangzó vélemény hazai és külföldi körökben, hogy egyelőre a magyar oktatás színvonala nemzetközi mércével mérve is jó, egyes területeken – pl. a matematikában és a műszaki tudományokban – kiváló. Sajnálatos azonban, hogy újabban bizonyos minőségi és mennyiségi problémák jelentkeztek, mint beszűkülés, jövedelem miatti erózió, a képzési szerkezet avultsága, az alapképzési színvonal csökkenése. E problémák kezelése azonban semmiképpen sem lehet a Városfejlesztési Koncepció feladata. A Városfejlesztési Koncepció szempontjából az oktatással szemben támasztott kihívások fontosabbak, mint a működtetés elvei. Így a város fejlődése és gazdasága szempontjából az emberi erőforrásigény lép fel, mint alapvető tényező. A hazai tudásbázisba való további befektetések meghatározó jelentőségűek lehetnek a városban működő hazai és külföldi üzleti szervezetek lehetőségeiben. Az

esetleges hanyatlás ezen a téren mindenképpen Budapest gazdasági vonzerejének csökkenését jelentheti A folyamatok és célok e szempontból nem adnak aggodalomra okot, hiszen az elmúlt években az állandó státuszú egyetemi hallgatók száma megduplázódott. Mértéktartó becslések 2005-re a fejlett nyugati országoknál valamivel alacsonyabb, de a mainál lényegesen magasabb, 85 százalékos középiskolai és 40 százalékos egyetemi beiskolázottsággal számolnak, ami összesen 800 ezer fős diáklétszámot jelenthet. Ezen erősen növekvő súlyú oktatási szektornak tradicionális és természetes központja lehet Budapest, hiszen jelenleg is ezt a szerepet tölti be. A fentiek teljes összhangban állnak a pozitív fejlődési szcenárióval, hiszen e szerint a következő években valószínűleg egyre értékesebbnek fog számítani a tudás és képzettség. Az iskolarendszerben eltöltött idő nőni fog, és gyakoribbá válik a második, harmadik diploma

megszerzése. Várható, hogy az átalakulás fő elemeinek lezárása után, mind kormányzati szinten, mind a helyi önkormányzatoknál az oktatás előbbre fog lépni a stratégiai prioritások listáján. Várhatóan a magánszféra is erőteljesebben képviselteti majd magát ezen a területen is. És a technika fejlődésével a korszerű technikán keresztüli oktatás is mindinkább tért nyerhet, amire jelentős lépések történtek is már (pl. Sulinet) E célok megvalósításához külföldi segítségre is számíthatunk. (Jó példa erre a már elnyert Világbank-segítség.) Az oktatás azonban nemcsak a gazdaságélénkítés önkormányzati szerepvállalásának szempontjából, Kultura 2 50 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK hanem a méltányosság elvének alapján is fontos ágazat. Az önkormányzati szereplők tartják fenn az alap- és középfokú oktatást, ami megfelelő működés esetén a társadalmi

esélyegyenlőség legfontosabb záloga. Amennyiben a közoktatás megfelelő szinten működik és a hátrányos helyzetű gyermekek szinten tartását is biztosítani tudja, nem lehet kérdéses a hosszú távú megtérülés. Budapesten a politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás következtében egyre nagyobb a leszakadó családoknak és azon gyermekeknek a rétege, akiknek segítségre lehet szükségük ahhoz, hogy a felnőtt, önálló életbe megfelelő eséllyel induljanak. A legfontosabb segítség e réteg számára a jó szintű iskola, a bennmaradás, a képzés, ami később a megélhetésüket biztosítja. Bizonyosan olcsóbb is a tízéves iskolai oktatás színvonalának megtartása és a leszakadók segítése, mint a később esetleg egy egész életen át szükséges szociális segélyezés. Budapesten ma jól meghatározhatók azoknak a városrészeknek a határai, ahol a szociális problémák erősebben jelentkeznek. Ezek azok a területek, ahol az

iskola nagyobb szerepet tölthetne be az ifjúság nevelésében. Jól tudjuk azonban, hogy pont az e területeken működő iskolák esetében van a legkevesebb esély rá, hogy a szülők az iskola jobb színvonalú működését anyagilag is segíthessék. Felvetődik így a kérdés, hogy mi módon lehetne a jelenleg működő elvek mellé az esélyegyenlőséget erősebb súllyal felvenni, és a leszakadó területeknek bármi módon többet segíteni. A Városfejlesztési Koncepció nem avatkozhat be az oktatási ágazat működtetési kérdéseibe. A város mainál kiegyensúlyozottabb fejlődése érdekében, mindössze a Főváros elfogadott Oktatásfejlesztési koncepciójában is erősen hangsúlyozott esélyegyenlőség elvét javasolja erősíteni, és indoklásához az összvárosi fejlődés összefüggéseit állítja az ágazati érvek mellé. Ez természetesen azt jelenti, hogy az elindult racionalizálás és gazdálkodási reform létjogosultságát a Rehab

Városfejlesztési Koncepció nem vitatja. Mint a finanszírozási fejezetben részletesebben kifejtjük, a gazdasági megszorítások mindaddig megkérdőjelezhetetlenek, ameddig a racionalizálást szolgálják, vagyis hosszú évek bázisfinanszírozási gyakorlatának torzításait korrigálják és a pazarló gazdálkodásban rejlő tartalékok kihasználását ösztönzik. Így a méltányossági javaslat nem normatívaváltoztatást vagy az általánosan kialakuló rend megváltoztatását, hanem pótlólagos, speciális támogatásokat jelent a szociálisan nehéz helyzetben lévő területek számára, és azt, hogy e támogatások egyik hatékony támadási pontja az oktatás lehet. 2.2 Városrehabilitáció A városrehabilitáció Budapest elkövetkező évtizedekbeli városfejlődésének egyik kulcseleme. A régi városrészek megfelelő állapotba hozása a kompakt európai városfejlődés egyik alapfeltétele, ezzel lehet fékezni a város szétterülését és a

szuburbanizáció felgyorsulását. A meglévő lakókörnyezet megfelelő szintű felújítása szükséges feltétele annak, hogy Budapest betölthesse stratégiai szerepeit: enélkül nem lesz a város vonzó a gazdaság dinamikus növekedéséhez szükséges beruházók számára, nem teljesedhet ki a városi élet minősége, a város élhetősége és aligha bontakozhat ki a méltányosság, a leszakadókkal való szolidaritás. A 80-as évek néhány elszigetelt próbálkozása után a városrehabilitáció problematikája a 90-es évek második felében került ismét előtérbe, a privatizációs és decentralizációs folyamatok lezárulását követően. A városfejlődés hatékonysági, élhetőségi és méltányossági szempontjaiból egyaránt fontos városrehabilitáció súlyát és bonyolultságát jól mutatja, hogy az erre vonatkozó átfogó koncepciót csak többéves előkészítő szakmai viták után, 1998-ban fogadta el a Fővárosi Önkormányzat. A

városrehabilitáció összetettsége miatt e problémakörrel a Városfejlesztési Koncepció is több fejezetében foglalkozik. Így a IV3 (Méltányos város) fejezetben tárgyalja a rehabilitáció szociális vonatkozásait, az V.2 (Térszerkezet: stratégiai projektek) fejezet pedig a belső városrészre, illetve az átmeneti zónára vonatkozó különleges kérdéseket. Budapest Városfejlesztési Koncepciója szempontjából nagyon fontos kérdés a városrehabilitáció értelmezése, szintjének és eszközeinek meghatározása, valamint a Főváros és a többi szereplő tevékenységének, felelősségének elkülönítése. 51 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK A Városfejlesztési Koncepció szempontjából széles értelemben használjuk a városrehabilitáció fogalmát – a leromlott városrészek esetében nemcsak a lakóépületek felújításáról, hanem a társadalmi struktúra, a közterek, a kereskedelmi

ellátás, stb. átalakításáról is szó kell legyen. Az egyes szereplők felelősségét tekintve le kell szögezni, hogy az önkormányzati rendszer adott – és húszéves távlatban alapvetően aligha változó – körülményei között a városrehabilitációban a Főváros csak a szereplők egyikének tekinthető, azaz semmiképpen nem hárulhat rá a városrehabilitáció teljes megvalósításának feladata. A Fővárosnak azonban fontos koordináló szerepet kell játszania, elsősorban az alábbi feladatokat tekintve:  a városrehabilitáció városi szintű külső fizikai feltételeinek biztosítása (átmenő közúti forgalom csillapítása, tömegközlekedés fejlesztése, parkolási problémák kezelése);  az egyes kerületek kompetenciáját meghaladó, városi mértékű szociális problémák (prostitúció, lakástalanság, etnikai kisebbségek, külföldi bevándorlók) kezelése;  pénzügyi hozzájárulás különböző támogatási formák

(szociális támogatások, közterületi programok, társasházak felújítási támogatása) keretében, egyrészt pályázatok alapján kijelölt intenzív „akció-területi” városfelújításra, másrészt súlyponti területeken megvalósuló alacsonyabb szintű felújításokra;  annak ösztönzése, hogy az új lakásépítés egy része a kiemelt városrehabilitációs területeken valósuljon meg ;  a városrehabilitáció során szükségessé váló átmeneti lakásállomány (lakáspuffer) biztosítása;  a városrehabilitációban a különböző partnerek (pénzintézetek, vállalkozások, befektetők, stb.) együttműködésének ösztönzése, kerületek közötti kooperációk elősegítése;  a városrehabilitácó „know-how”-jának, a lakosság bekapcsolására, szociális munkások alkalmazására vonatkozó módszereknek a terjesztése. A fővárosi támogatások elérhetősége, a Főváros szerepvállalása és pénzügyi hozzájárulása

alapján alakulhatnak ki a kerületi városrehabilitációs programok. A budapesti kétszintű önkormányzati rendszerben végső soron a kerületeknek kell dönteniük az egyes kisebb területeken kezdődő konkrét rehabilitációs programokról, a lakossággal, társasházi közösségekkel, vállalkozókkal való konzultációk alapján, a rendelkezésre álló támogatási eszközök ismeretében. A Városfejlesztési Koncepció városrehabilitációs programjának nagyságendjét, időbeli ütemezését nem lehet ugyanolyan részletezettséggel és konkrétan kidolgozni, mint például a lakásprogramot. Ennek fő oka az, hogy a felújítandó térségekben a lakóházak nagyobb hányada a privatizáció során magántulajdonba került, s ezeknél a házaknál a lakók hozzák meg a végső döntést arról, hogy a kilátásba helyezett támogatások hatására, azok felhasználásával milyen mértékű épület-rehabilitációt valósítanak meg, milyen ütemezésben. A

rehabilitációs területek közterületeinél a kezdeményező, és döntéshozó szerep a kerületeké, míg a többi részprogram esetében kerületek és magántámogatók dönthetnek a Főváros segítségének igénybevételéről. A városrehabilitáció ütemére vonatkozóan tehát legfeljebb csak óvatos becslések dolgozhatók ki. A városrehabilitáció súlyponti területei A pénzügyi eszközök szűkössége miatt a Fővárosnak fel kell vállalnia, hogy a saját költségvetéséből adott támogatásokat területileg koncentráltan használja fel. A Koncepció időtávlatában a legfontosabb stratégiai feladatnak két területi egység kezelését kell tekinteni: a) a belső területi rehabilitációt, mely a belső kerületek vegyes lakó- és intézményi területeinek megújítását célozza; valamint b) az átmeneti zóna fejlesztését, különös tekintettel annak déli és keleti szektorára, ahol a többé kevésbé összefüggő korábbi ipari-közlekedési

területek, brown-field jellegű területek sorsát kell befolyásolni. Ezek a területek tekintendők tehát a városrehabilitáció súlyponti területeinek. A lakótelepi rehabilitáció az országos programok kialakulásával párhuzamosan, a Koncepció 52 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK időtávlatának második felében, fokozatosan válhat az előbbiekkel azonos prioritássá, harmadik súlyponti területté. E fő célok mellett kerületi kezdeményezésre a városrészközpontok és helyi jelentőségű közterületek rehabilitációs programjainak támogatása is része kell legyen a városrehabilitációs stratégiának. Lakóház-rehabilitáció a városrehabilitációs program szerint Városrehabilitációs akcióterületek Szabályozási-városrendezési eszközök A városrehabilitáció hatékonyságának biztosítása érdekében területi koncentrálásra is szükség van. Az a célszerű, ha a súlyponti

területeken belül a Főváros elsődlegesen térben koncentrált akcióterületi programokat indít, ahol – sajátos jogi környezetben, fokozott támogatás mellett – az általános épületfelújítás mellett közterületi programokat is indít, amivel a teljes lakókörnyezet minőségi átalakulását érheti el. Csak ilyen eszközökkel lehet esélye az adott fizikai környezet konzerváló felújításán túlmutató, városszerkezeti fejlődéssel és megújulással is járó városrehabilitációs folyamatnak. A koncentrált területi programok ily módon az érintett területek általános felértékelődését ígérik. Az erőforrások észszerű felhasználása egy adott időpontban csak korlátozott számú és korlátozott térbeli kiterjedésű akcióterületi programot tesz lehetővé, melyek néhány évre szólnak. Az akcióterületek kijelölésének a pályáztatás azért a legkitűnőbb eszköze, mert így biztosítható a kerületi önkormányzat mellett

az egyéb szereplők (lakók, egyéb ingatlantulajdonosok) együttműködési készsége is. biztosít a Az ÁRT magas prioritást Városrehabilitációs Programban is kijelölt területek, a belső zóna és az átmeneti zóna déli-keleti szektorának megújulása számára. A kétszintű tervezési rendszernek megfelelő tervhierarchiában alkalmazásra kerülő keretszabályozás és a szabályozási tervekben alkalmazott övezetek paramétereinek megválasztása, az övezetek kijelölése jelentős orientációs szerepet kaphat pl. a leginkább terhelt belső városrészek, vagy a történelmi átalakulás alatt álló átmeneti zóna további fejlődése során. A városreha-bilitációs akcióterületekre vonatkozóan a legkritikusabb normák mértékéhez viszonyítva eltérési „bonus”-engedmény határozandó meg a rehabilitáció megvalósíthatósága érdekében. A koncentrált, magas színvonalú városrehabilitációt célul kitűző akcióterületi programok

mellett a súlyponti területeken, elsősorban az akcióterületekkel szomszédos térségekben biztosítani kell a városrehabilitáció kisugárzását. A támogatási eszközök alacsonyabb szintje mellett e területeken az érintett lakosság bevonásával és a lakók megtartásának célkitűzésével meg kell teremteni az alacsonyabb szintű, megtartó jellegű városreha-bilitáció feltételeit, vagy megfelelő adottságú területeken egy-egy „húzóprojekttel” a felértékelődést elindítani. A speciális akcióterületi programoknak nemcsak a tömbök és lakóházak felújítási támogatására kell szorítkozniuk, hanem ezzel egy időben a környező közterületek megújítását is célul kell kitűzniük. A lakóterületi közcélú feladatok támogatása a rehabilitációs tevékenység során szükséges olyan munkákra irányul, amelyek nem térülnek meg közvetlenül a fejlesztésekből, ill. amelyek során az értéknövekedés csak áttételesen

jelentkezik Az akcióterületek kijelölése ugyanakkor alkalmat ad arra is, hogy a területekre lehessen koncentrálni a kerületi és fővárosi infrastrukturális fejlesztéseket is. A Főváros elsősorban a városrehabilitáció szabályozási, finanszírozási-támogatási és szervezetilebonyolítási kérdésein keresztül tud a folyamatokra befolyást gyakorolni. Finanszírozási-támogatási eszközök A városrehabilitációnak jelentős mértékben az adott területek ingatlantulajdonosai, illetve a felújításban érdekelt egyéb szereplők forrásaira kell támaszkodnia, melyek mellett azonban – egyes, kivételes helyzetű területektől eltekintve – elkerülhetetlen közcélú források, támogatások felhasználása. Ezért a Városrehabilitációs Program céljainak eléréséhez olyan ösztönző pénzügyi támogatási rendszereket kell kialakítani és működtetni, amelyek érdekeltséget teremtenek az egy területen, illetve egy-egy házban lakók

együttműködésére és a magánforrások rehabilitációs célú felhasználására. A pályázati rendszerben működtethető támogatási programokat a kerületi önkormányzatok számára kell megnyitni, mert így biztosítható a kerületi források bevonása a folyamatba, miközben érvényesíthető a meghatározott fővárosi kritériumrendszer. A városrehabilitáció meghatározott feladatainak finanszírozására létrehozandó Budapesti Városrehabilitációs Alapból egyrészt a városrehabilitációs súlyponti területek egészére érvényes általános célú támogatási programok, másrészt csak az akcióterületeken igénybe vehető kiemelt támogatási programok indítandók. Mindkét típusú program a következő főbb támogatási formákon alapul:  Önkormányzati tulajdonú épületek felújításának támogatása, amely a már működő rehabilitációs keret programjait jelenti.  Társasházak épületfelújítási támogatási rendszere, amely az

egyes kerületekben meglévő társas- 53 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK házi felújítási támogatási rendszerek forrásainak bővítésére szolgál, feltételül szabva a megfelelő arányú társasházi saját részt és kerületi részvállalást, valamint lehatárolva a támogatandó épületállomány körét (pl. 1945 előtt épült, legalább 10 lakásos épületek).  Garanciaalap, amely elősegíti az állami törlesztési támogatásos társasházi felújítási kölcsönök és az energiaracionalizálási kölcsönök felvételét azon lakástulajdonosok számára, akik valamilyen okból (magas életkor, alacsony jövedelem) a hitelfelvétel lehetőségéből kiszorulnak. Ezzel olyan társasházak is bekapcsolódhatnak a programba, ahol a felújítási munkák néhány alacsony jövedelmű lakó hitelképtelensége miatt eddig nem kezdődhettek el. Közterületi rehabilitációs programok A közterületek

fenntartása, megújítása, üzemeltetése a fővárosi és a kerületi önkormányzatok felelőssége, a köztük lefektetett megosztás alapján. A főváros közterületei a város arculatának, lakói életminőségének meghatározó elemei Az utcákon, a tereken zajlik a város lakóinak mindennapi élete, a közösségi történések döntő többsége, s így a közterületek minősége minden városlakót folyamatosan érintő, fontos kérdés. A közterületek minősége jelentős hatással van a közterületi viselkedésre és a kulturáltságra, de hatással van az idegenforgalomra és hazánk, fővárosunk megítélésére is. A főváros közterületeinek arculatát részben spontán várostörténeti fejlődés, részben tudatos tervezés alakította ki. Jelenleg e közterületek a helytől, az adottságoktól és a város lehetőségéitől függően, nagyon vegyes képet mutatnak. A város használatát a motorizáció megjelenése és rohamos növekedése alapvetően

megváltoztatta, közterületeink jelentősen túlterheltté váltak, a mai sokrétű funkciónak jellemzően nem tudnak megfelelni. A szabályozási szélesség általában mindenhol kevés, de a beépítettség miatt nem változtatható, így a mai adottságok között kell a közterületek rehabilitációját, fejlesztését végrehajtani. A közlekedési fejezetekben meghatározott célok végrehajtásaként, a sétálóutcák, csillapított zónák, forgalom elől elzárt területek kialakításával, a megcélzott a helyeken a vegyes autós és gyalogos használat megszüntethető, vagy legalább a gyalogosok előnye és túlsúlya biztosítható, s így a terület rekonstrukciója kedvezően végrehajtható. Azokon a helyeken, ahol a vegyes használat megmarad, ott is törekedni kell a közúti, a parkoló és a gyalogos funkciók fizikai szétválasztására és zöldterületek, fasorok kialakítására. hajtott teljes közterületi felújítások terén, aminek keretében

kialakult az a helyes szemlélet, hogy a beépítési vonalak között a teljes felület rekonstrukcióját kell egyszerre végrehajtani. A komplex felújítás magában foglalja a gyalogos felületek, burkolatok újjáépítését és ehhez az igényes anyagok megválasztását, utcabútorok, fasorok, növények telepítését, közvilágítás, díszvilágítás felújítását, tájékoztató táblák, utcai árusítóhelyek elhelyezését, a közlekedés- és a parkolásszabályozás újragondolását és természetesen a közművek és közműszerelvények felújítását és cseréjét is. Jelentős eredményeket értek el a kerületek is a saját kezelésű közterületeik egy-egy pontján, s így a városban sok jó példa alakult ki, figyelembe véve a helyi igényeket, specialitásokat. Az elkövetkező évek fontos feladata, hogy ezek a kezdeményezések kiterjedjenek a város egészére, s egyre nagyobb körzetben fejthessék ki kedvező hatásukat. A közterületi

programok célja a közterületek belvárosi funkciókkal összehangolt értékes közösségi területté formálása, kényszer tartózkodási pont helyett kényelmes élettérré változtatása. Az elkövetkezendő időszakban is követni kell azt a gyakorlatot, hogy az útkorszerűsítések keretében minden esetben megtörténjen a teljes közterületi megújulás, vagyis a beépítési vonalak közötti teljes felület rekonstrukciója. A komplex felújítást természetesen a közművek és közműszerelvények felújítása, illetve cseréje után érdemes elkezdeni, és magában kell foglalja a gyalogos felületek, burkolatok újjáépítését, utcabútorok, árusítóhelyek, fasorok, növények telepítését, a közvilágítás, díszvilágítás felújítását. A közterületek rehabilitációja a sűrűn lakott belvárosi területeken elképzelhetetlen a közlekedés és a parkolás szabályozás újragondolása nélkül A jelenlegi, helyenként kaotikus parkolási

szokások mellett elképzelhetetlen mind a közterületek megfelelő használata, mind tisztán tartásuk. E programban kiemelt fontossága van a kerületek munkájának is, akik saját kezelésű közterületeik egyegy pontján már kitűnő, a helyi igényekre érzékeny felújításokat végeztek el. Az elkövetkező évek fontos feladata, hogy ezek a kezdeményezések kiterjedjenek a város egészére, s egyre nagyobb körzetben fejthessék ki kedvező hatásukat. E cél érdekében mind a kerületi elképzelésekkel összhangban kialakított és ütemezett közterület-fejlesztési program, mind esetenként a kerületi kezdeményezések lehetőség szerinti támogatása javasolható. A Főváros az elmúlt időszakban jelentős eredményeket ért el az útkorszerűsítések keretében végre- 54 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK A közterületi programok között fontos elemek lehetnek a következők:  A társasház-felújítási

program folytatása mellett átfogó közterület-felújítási programok az akcióterületeken. A támogatások elosztásánál e programokban is fontos, hogy előre meghatározott feltételek szerint, átláthatóan elosztott pénzek adhatók, kizárólag olyan célokra, amelyek egyéb források mozgósítására is alkalmasak. E programokon belül kiemelt jelentősége van a járdák, térburkolatok, utcabútorok megújításának.  Az élhető város szempontjából elengedhetetlen, hogy a parkok, a játszóterek, a „grundok” rekonstrukciós programjai egészítsék ki az utcák, terek felújítását. E programok keretében hangsúlyt kellene helyezni arra is, hogy esély legyen az értékek megőrzésére és társadalmi célok minél erősebb képviseletére. Ezért javasolható, hogy a felújított játszóterek és parkok egészséges, időtálló bútorokkal és játékokkal létesüljenek, az őrzés és az esőtető elengedhetetlen, de javasolt ivókút, WC és

kézmosó, esetleg játékkölcsönző üzemeltetése is. Társadalmilag problémás területeken egy-egy szakképzett pedagógus felügyeletével működő játszótér a prevenció egyik formája is lehet. Közbiztonsági programok A közbiztonság megteremtése és fenntartása egyértelműen a rendőrség feladata. Ugyanakkor a közbiztonság javításában a kormányzat, az önkormányzatok, az üzleti szféra, a civil szerveződések és a polgárok együttműködésére is szükség van. Ahhoz, hogy Budapest közbiztonsága javuljon, alapvetően két feladatot kell megoldani: egyrészt a közterületek megújításával átlátható, rendezett környezetet kell létrehozni, amely megnehezíti a bűnözést, másrészt állandó rendőri jelenléttel, azonnali beavatkozással, gyors és szigorúbb büntetésekkel kell erősen megnövelni a bűn „árát”. A rendezett környezet elemeiről sok szó esett a korábbi, közterületekkel foglalkozó részben. A parkoló autóktól

megszabadított közterek, az ezeket betöltő élet, a polgáriasuló morál mind alkotóelemei annak a városi arculatnak és közhangulatnak, amely a közbiztonság javítását is szolgálhatja. A közterületek új rendjének megteremtéséhez felül kell vizsgálni a köztisztaságra vonatkozó szabályrendszert, pontosítani és szigorítani az ellenőrzési és szankcionálási előírásokat. A jó propaganda és a szigorú ellenőrzés biztosítja majd, hogy a közterületek használói és az ingatlantulajdonosok ismerjék kötelezettségeiket, és ezek elmulasztása esetén szembenézzenek a megfelelő következményekkel. Ehhez olyan új fővárosi köztisztasági rendelet megalkotására is szükség van, amely a mainál szigorúbb, de méltányos szankciókat tartalmaz. A Főváros speciális programokkal is támogathatja a biztonságosabb környezet kialakítását.  A kerületi önkormányzatok és az üzlettulajdonosok támogatása utcai, video-térfigyelő

rendszer kiépítésére a veszélyeztetett környékeken.  Támogatási program az üzletek riasztóberendezésekkel való felszerelésére és a társasházi kaputelefonokra.  Iskolák és veszélyeztetett intézmények előtt – esetleg biztonsági folyosókban – az állandó rendőri vagy polgárőri jelenlét biztosítása.  A „kiemelt biztonsági övezet” bővítése. 55 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK 2.3 Környezetminőség A Városfejlesztési Koncepció a környezetminőséget – mint az élhető és fejleszthető város alapvető értékét – tekinti a környezettel kapcsolatos célkitűzések összefoglaló és meghatározó elemének. E cél érdekében a Városfejlesztési Koncepció nem ágazati szempontok és programok szerint, hanem olyan átfogó, az ágazatok, a gazdaság, az önkormányzatok és a lakosság sokrétű együttműködésével megvalósítható programokban gondolkodik, amelyeknek a

végeredménye minőségi változás, az élet, a munka, a pihenés feltételeinek javulása lehet. Így a környezetről való gondolkodás, a környezetminőség javításának igénye áthatotta a Városfejlesztési Koncepció kidolgozását. A környezet minőségét a Városfejlesztési Koncepció szélesen értelmezi, egyaránt beleérti :  a táji, természeti, és művi környezet meglévő elemeinek értékeit, azok minőségét,  a környezet védendő elemeinek (a levegőnek, a talajnak, a víznek a csendnek) városi életfeltételeket – egyben ingatlanértéket, fejlesztési lehetőségeket egyaránt befolyásoló minőségi jellemzőit,  a városi környezet kulturáltságát, színvonalát, esztétikumát és higiénéjét, mint a városi élet minőségét, komfortját és a fejlesztést egyaránt befolyásoló minőségi tényezőket,  a város polgárai közérzetének javulásához szükséges elemeket, amelyek lehetővé teszik egészségi állapotuk

javítását is. A Városfejlesztési Koncepció helyzetértékelésében bemutatásra került, hogy a környezet mai állapota, a környezeti elemek szennyezettsége, a települési környezet minősége – ugyan területileg rendkívül differenciáltan – de a városi élet minőségét, egyúttal a városfejlesztést, a város minőségi fejlődését befolyásoló, korlátozó tényező. A városi környezet állapota, minőségének alakulása meghatározó jelentőségű a főváros jövőbeli fejlődése szempontjából. A város tervezett – javasolt – jövőbeli funkcióinak, szerepeinek betöl- téséhez éppúgy nélkülözhetetlen a megfelelő környezetminőség, mint saját polgárai megtartásához, számukra az emberi élet (a lakás, a munka és a pihenés) egészséges feltételei biztosításához. A fentiek ellenére a környezeti konfliktusok feloldását, a környezeti ártalmak csökkentésének városfejlesztési szempontból is kiemelkedő jelentőségű

komplex feladatait nem a Városfejlesztési Koncepcióban kell meghatározni, hanem – a környezetvédelmi törvénnyel összhangban – a készítendő és elfogadandó települési környezetvédelmi programban. Jelen koncepció csak rámutat azokra az összefüggésekre, amelyek a városfejlesztés és a környezet minőségének alakulása között kimutathatók és javaslatot tesz a beavatkozások legfontosabb területeire. 1996-ban a föváros megbízásából az ÖKO Rt.-nél már elkészült Budapest települési környezetvédelmi programjának szakértői javaslata. A program azonban sem széles körű megvitatásra, sem jóváhagyásra nem került Egyes elemei az általános rendezési tervben, illetve a közlekedési tervben érvényesülnek ugyan, de a feltárt környezeti, területi konfliktusok komplex kezelésére alkalmas, finanszírozható programok mindmáig hiányoznak. A korábban kidolgozott javaslatok közül azok kerültek beépítésre a Városfejlesztési

Koncepcióba, amelyek  összhangban vannak a Városfejlesztési Koncepció fő célkitűzéseivel,  a városfejlesztés feltételrendszerének alakulása szempontjából jelentősek,  a városfejlesztés kitűzött céljainak megvalósulásához nélkülözhetetlenek és teljesíthetők a Koncepció időtávján belül. Fentiek miatt a környezetminőség javítására vonatkozó javaslatok és programelemek többsége a Városfejlesztési Koncepció különböző fejezeteiben konkretizálódik. Jelen környezeti fejezet csak azokra az elemekre Zöld 56 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK koncentrál, amelyek a többi részben nem hangsúlyosak, pedig meghatározzák a város mint élettér minőségét, az élhető város feltételeit. A környezetre vonatkozó célkitűzések elfogadhatóan elégségesek kell, hogy legyenek. Ezért azt a mozgási sávot kísérelte meg a Koncepció felvázolni, amelyen belül:  az alsó

határt a táji, természeti értékek megőrzéséért, a környezetvédelemért teendő szükséges minimum alkotja, aminél nem lehet alább adni a célokat,  a felső határa pedig a fenntartható fejlődés szempontjából ideálisnak tartott szint. Ez alatt van több vonatkozásban a mai gyakorlat, a spontán városfejlődésnek azok a folyamatai, amely a természeti erőforrások durva megsértésével, az erőforrások felélésével, a környezetminőség – haszonhoz képest túlzó – romlásával járnak együtt. E felett áll az a „sötétzöld” értékrend, amely minden városfejlesztési szándékot kizárólagosan abból a szempontból értékel – utasít el –, hogy az bármely területen jár-e a természeti, környezeti erőforrások bármely mértékű csökkenésével, a környezet valamely elemének romlásával. A Városfejlesztési Koncepció a környezeti expozícióval terhelt lakosság egészségi állapotának javulása és az „élhetőbb”

város kialakulása szempontjából az alábbi programokat támogatja elsődlegesen. 2.31 Zöldfelületek E kérdéskör részletes és rendszerszerű kifejtése a városszerkezeti fejezetben található. Ott a hangsúly a természeti értékeknek a városszerkezet tagolásában betöltött szerepén van. Így a zöldövezet megvalósítása szempontjából stratégiai jelentőségű zöldfelületek szétválasztása történik meg a mértéktartó zöldmezős fejlesztéseket előirányzó városfejlesztés számára szükséges területektől. Jelen fejezet a város kisebb, helyi jelentőségű zöldfelületi elemeivel foglalkozik, és azokat a közvetlen környezet minőségének javítása, és kiegészítő pihenő-, sport- és kényelmi funkciók szempontjából értékeli.  Egészséges teret és keretet ad a gyerekek játékához, a testedzéshez, a felnőttek pihenéséhez, rekreációjához. A játszótér és az idősek pihenését szolgáló parkok olyan alapvető

igényt elégítenek ki, amelyek a városi lakosságnak több mint egynegyedét érintik.  A funkcióikból eredő használati értéken túl jelentős városképi elemei és karaktert formáló értékei környezetüknek. Gazdagítják, változatossá teszik a várost, a lakóterületek, utcák arculatát, elfedik az előnytelen részleteket,  A növényzet változatos formavilága, a fények, árnyékok játéka, a zöld szín különböző árnyalatainak sokszínűsége nyugtató hatással van az emberre, javítja közérzetét, segít a pihenésben, kikapcsolódásban.  A város területén és környékén élő növénytömeg, jellegétől, mennyiségétől és területi elhelyezkedésétől függően jelentős ökológiai szerepet tölt be. Befolyásolja, módosítja a helyi klíma alakulását, a vízháztartási viszonyokat, a levegő szenynyezettségét és ezeken keresztül hatással van a városlakók fiziológiai közérzetére is. A nagy kiterjedésű

zöldfelületek növényzetei a város éghajlatára bioklimatikus hatást fejtenek ki. Csökkentik a hőmérsékletet és a talaj besugárzását, növelik a levegő páratartalmát, ezáltal elősegítik a légmozgást, a levegő cseréjét a növényekkel beültetett és be nem ültetett területek között. Növelik az emberi szervezet komfortérzését, mivel megkönnyítik a hőháztartás, vagyis a hőleadás és hőtermelés egyensúlyban tartását. Minél nagyobb kiterjedésű és növényzettel sűrűn borított egy terület, annál jelentősebb a település mezoklí-májára kifejtett hatása. A nagy, összefüggő erdőterületek hőmérséklet csökkentő, légmozgást indukáló hatása mellett eltörpülnek ugyan, de a sűrűn beépített városrészekben nem elhanyagolhatóak a kisebb parkok, kertek, fasorok mikroklimatikus hatásai. A városi zöldfelületek, parkok és terek akkor járulnak hatékonyan hozzá a városi életminőség javításához, ha tiszták,

kulturáltak, rendezettek. Az élhető város nélkülözhetetlen eleme a zöldterület, a növényzet. Léte vagy hiánya jelentős mértékben befolyásolja a városi környezet, a lakókörnyezet minőségének megítélését, az azzal való elégedettséget és kifejeződik a piaci ingatlanértékekben is. A zöldfelületek és a növényzet funkciója és hatása az élhető város szempontjából sokrétű: 57 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK Legfontosabb javasolt programelemek:  a zöldterületek mennyiségi és minőségi szempontok szerinti továbbfejlesztése szükséges, ami lényegében az ÁRT meghatározta irányban és területeken történhet, bár esetenként az előírásoknak a gazdasági realitás szempontjából való felülvizsgálata és ösztönző szabályozástechnikai bevezetése lenne szükséges. E folyamat célja a város zöldterületi ellátásának arányosabbá tétele, a növényzettel burkolt

felületek növelése, a mennyiségi hiányok miatt minőségileg leromló belvárosi parkok és fásított közterek megújítása, a városi erdők fejlesztése,  a városi közterületek, közlekedési felületek zöldfelületi elemeinek gazdagítása, a fasorok rekonstrukciója,  a meglévő nagy közparkok kiemelt védelme és fejlesztése,  a megkezdett parkrekonstrukciós program folytatása oly módon, hogy a szükséges és lehetséges új funkciók elhelyezése során – pl. felszín alatti gépkocsi-tárolás – se a használati érték, se a biológiai érték ne sérüljön,  új nagy kiterjedésű városi parkok kialakítása, (a volt bányaterületek rekonstrukciójával Óbuda térségében, Észak-Csepelen, a szigetcsúcs térségében, volt ipari területek revitalizációjával ÉszakPesten)  A belvárosi terület zöldfelületekben rendkívül szegény, ezért fontos cél a beépítetlen területek, a foghíjtelkek beépítésének tervezésekor a

zöldfelületi arány növelése és a közterületek rekonstrukciójánál is a növényzeti elemek súlyának növelése.  a sűrűn beépített belvárosi területeken a (parkolási problémák megoldásával párhuzamosan) az utcák humanizálása, a burkolt felületek csökkentése, városi klímát tűrő növényzet – új fasorok és cserjesávok – telepítése, azok fenntartásának és tisztán tartásának biztosítása,  a lakótelepek rehabilitálásával együtt a lakóterületi zöldfelületek felújítása, használati és biológiai értékük együttes növelése. 2.32 A levegő minősége A városban cél a levegőszennyezés csökkentése, aminek a város különböző területein különböző mértékben kell megtörténnie. A területi csökkentési és a védettségi kategóriának megfelelő levegőminőségi célértékek meghatározása és biztosítása kizárólag egy komplex fővárosi környezetvédelmi program kidolgozásával és

megvalósításával képzelhető el. A kialakuló programnak a város szerkezeti, funkcionális, közlekedési és zöldfelületi rendszerei fejlesztésének és szabályozásának komplex mérlegelésén kell alapulnia. Csak e kérdéskörök együttes kezelése adhat esélyt arra, hogy a kibocsátások megfelelő mértékben csökkenjenek, és ne rendkívül költséges és a városi környezet esztétikumát és használatát romboló technikai berendezésekkel kelljen előbbutóbb a lakókat a környezeti terhelésektől megvédeni. 2.33 A zaj- és rezgésterhelés A város belső zónájában és a fő közlekedési útvonalak mentén a közúti közlekedés zajterhelése gyakran meghaladja az elfogadott határértékeket, és erősen rontja a városi környezet minőségét. Amennyiben lehetséges, a fővárosban a passzív akusztikai védelemnek kellene prioritást kapnia. Az erősen terhelt útvonalak homlokzatain az utólagos passzív védelem (pl. ablakok szigetelése)

lenne elképzelhető A védelem kialakításának költségviselésére esetleg fővárosi támogatási rendszer bevezetése is indokolt lehet. A nagyobb közlekedési és más zajos létesítmények mellett – amennyiben a környezet lehetővé teszi – szükséges az aktív zajvédelem (zölddomb, üvegfal, stb.) kialakítása is a lakóterületek megvédésére szemét 58 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK A fenti célok összvárosi szemlélettel és összehangolt beavatkozásokkal valósíthatók meg, amelyek elemei a Városfejlesztési Koncepció különböző fejezeteiben szerepelnek. Ezek közül a legfontosabb feltétel a város- és közlekedésszerkezet fejlesztése és javítása, átfogó közlekedésszervezési intézkedések foganatosítása és a zajjal erősen terhelt területeken a lakófunkció visszaszorítása. 2.34 A természeti értékek védelme Budapest elsődleges természetvédelmi célja a város területén

megmaradt őshonos vagy ahhoz közeli élőhelyek megőrzése, ezek tág körben történő bemutatása; A védett területek védőterületeinek kijelölése, a főváros természetvédelmi területeinek újraszabályozása; Értékes egyedeknél cél a fajra jellemző maximális élettartam és díszítőérték elérése; az élővilágvédelemnél cél az élőhely bizonyos, az adott társulásnak, ritka fajnak megfelelő feltételek kőzött tartása; geológiai érték védelemnél cél a természetes és az ember által okozott károsodások megelőzése illetve helyreállítása; gyűjteménymegőrzésnél a mindenkori oktatási, tudatformálási céloknak és lehetőségeknek megfelelő állományok létrehozása és őrzése a feladat; Tájvédelmi szempontból elsődleges a Duna menti területek, a kisvízfolyások beépítetlen partjai, a még megmaradt összefüggő zöldfelületek, valamint a budai hegyvidék tájképi szempontú védelme; Az országos védelem alatt

álló természeti területekkel és más értékekkel kapcsolatosan cél, hogy a város üzemeltetése során ezek ne károsodhassanak és a megőrzés feltételei kiemelt figyelmet kapjanak. 2.4 Közszolgáltatások A városi élet minőségét a lakáskörülmények és a városi környezet minősége mellett alapvetően a közszolgáltatások határozzák meg. A nagyváros élete dominánsan művi környezetben zajlik. A XX századi város lakóinak tömege, a benne lejátszódó tevékenységek mennyisége, vagyis a sűrűség elengedhetetlenné teszi az élet hatékony szervezését, az infrastrukturális hálózatok kiépítését és megfelelő szintű közszolgáltatások működtetését. hogy a város ne csak működni tudjon, de kulturált, kellemes, kényelmes emberi környezet is maradhasson, illetve még inkább azzá fejlődhessen a mindennapokban 2.41 A közlekedés A város növekedésének és szerkezeti átalakulásának természetes eredménye a közlekedési

igények növekedése. A közlekedés a város működésének elengedhetetlen velejárója, ugyanakkor a városi életteret romboló, zavaró és szennyező elem. Az összehangolt város- és közlekedésfejlesztési stratégia célja nem az autóközlekedésnek mindenben megfelelő város, hanem a megfelelő forgalmú város. Olyan város, amelyben a közlekedés élhető harmóniába kerül a többi funkcióval Ez az állapot kizárólag az utazási igények csökkentésével, az utazási mód befolyásolásával alakulhat ki. A város harmonikus működésének biztosítása, a lakosok életkörülményeinek javítása olyan közlekedési hálózat és olyan forgalomszabályozás kialakítását igényli, amelyik sem a közlekedést használókat, sem a közlekedést elviselőket nem kényszeríti feszült, agresszív, ingerült helyzetekbe. A kiegyensúlyozott közlekedési rendszer nem a tiltás eszközeire, hanem a feltételek biztosítására és a használók szokásainak

megváltoztatására épül A kiegyensúlyozott környezet nem a közlekedés általános visszaszorítását vagy védőberendezések mögé kényszerítését, hanem a környezettel összhangban fejlesztett utazási formákat és területhasználatot követeli meg. Az otthonos, élhető város feltételeinek megteremtése, a város épített és természeti környezetének védelme, valamint e környezetben élő és utazó ember védelme számos tényező együttes mérlegelését igénylő, összetett feladat, amelynek kiemelt hangsúllyal kell kezelnie:  a tömegközlekedés színvonalának megtartását, javítását,  a lakóterületek forgalomcsillapítását,  a parkolási helyzet javítását,  a gyalogos közlekedés feltételeinek javítását,  a kerékpáros közlekedés fejlesztését,  a biztonságosabb közlekedés megteremtését,  a mozgáskorlátozottak közlekedési feltételeinek biztosítását. Az infrastruktúra városformáló és

gazdaságélénkítő erejét a többi fejezet részletesen elemzi. Jelen fejezetben a témát kizárólag az élhető város szempontjából vizsgáljuk, vagyis a hangsúly e hálózatok és szolgáltatások rendszere helyett arra a kényes egyensúlyra kerül, aminek megléte a záloga annak, 59 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK A Városfejlesztési Koncepció itt megfogalmazott minőségi elvárásainak megvalósítása természetesen a BKV működésének racionalizálásával párhuzamosan kell hogy megtörténjen. Ennek ellenére itt csak az output, vagyis az elvárt teljesítmények és célok oldaláról tudjuk a kérdést vizsgálni, mert a nagyvállalat működésének költségérzékennyé és hatékonnyá alakítására tehető lépések vizsgálata messze meghaladná jelen tanulmány célját. A tömegközlekedés színvonalának javítása A főváros közlekedésének meghatározó ágazata a tömegközlekedés. A városi

élet és a közlekedés zavarmentes együttélése és feltételeinek javulása kizárólag a tömegközlekedés stratégiai jelentőségének megőrzése, jelenlegi állapotának javítása, a gyorsan növekvő egyéni közlekedéssel szembeni „versenykörülménye-inek” erősítése következtében alakulhat ki. A tömegközlekedés ma működő hálózata alkalmas a személyszállítási igények mennyiségi kielégítésére, színvonala azonban nem megfelelő a lakosság utazási szokásainak befolyásolására, a motorizáció növekedésével fokozódó személygépkocsi-használat mérséklésére. A hálózatsűrűség, menetrendi mutatók, területi ellátottság és egyéb általánosan használt jellemzők nemzetközi összehasonlításban is kedvezőek. Az általános, kedvező megítélés azonban nem érvényes a hálózat minden elemére, a város teljes területére, valamint bizonyos vonalak és viszonylatok esetében egyes időszakokra. A Budapesti Közlekedési

Vállalat szervezetének megkezdett korszerűsítése, költséggazdálkodásának átalakítása és költségcsökkentő racionalizálási törekvései ellenére az utóbbi években a fővárosi tömegközlekedés mennyiségi és minőségi paraméterei romlottak. A tömegközlekedés színvonala – összehasonlítva más nagyvárosokkal – még mindig elfogadható, de félő, hogy hosszabb távon a főváros költségvetési forrásainak szűkös és reálértékben csökkenő volta miatt ez a színvonal sem lesz tartható. A Városfejlesztési Koncepció célja a tömegközlekedéssel kapcsolatban: az utazások arányában a közforgalmú közlekedés – területenként változó mértékű – túlsúlyának megőrzése, az utazási igények színvonalas, biztonságos, gazdaságos és környezetkímélő kielégítése, a lakosság időmérlegének javítása. A tömegközlekedés a használóját – lehetőség szerint – nem hozhatja hátrányosabb helyzetbe az egyéni

közlekedés résztvevőivel szemben, a tömegközlekedés választása nem lehet hátrányos. A tömeg, a zsúfoltság, a megbízhatatlanság, a pontatlanság, a személyzet udvariatlansága maga a hátrányos helyzet A „másod-rendű polgár” érzetét az olcsóság egy ideig ellensúlyozza, de ha a kellemetlenségek erősödnek, az „olcsóság” pedig eltűnik, a tömegközlekedés utasvesz-tése értelemszerű következmény A szolgáltatások színvonalának (minőségének, megbízhatóságának) általános érvényű, jelentős javítása elsőrendű, rövid távon is érvényesítendő feladat. A lakóterületek forgalomcsillapítása A városi területegységek – elsősorban a városközpontok és lakóterületek – életminőségének, környezetminőségének javítása közlekedési szempontból az átmenő forgalom kiküszöbölésével és a célforgalom részére olyan feltételrendszer kialakításával lehetséges, amelyben a területegységen belül az

élettevékenység, a közterületi minőség, a biztonság, valamint a gyalogos és kerékpáros közlekedés előnyt élveznek a gépjárműforgalommal szemben. E cél elérésének érdekében a „forgalomcsillapításnak” összehangolt forgalomszabályozási, funkció- és környezetfejlesztési tevékenységgé kell válnia. Közlekedés 1 60 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK A forgalomcsillapítás módozatai széles körűek, a módozatok közötti választást az érintett terület jellege és a csillapítás célja határozza meg. A területi forgalomcsillapítás fejlesztésével a közúti forgalom terhelésétől védendő, de az egymástól eltérő funkciójú, adottságú területfelhasználási egységekben a környezethez leginkább illeszkedő közlekedési mód előnyben részesítését kell megvalósítani. A forgalomcsillapítás szabályozási eszköztárat is jelent, amely az elérendő cél megvalósítását

szolgálja. Mivel az elérendő cél és az alkalmazott eszközök térben és időben változnak, így a forgalomcsillapítási intézkedések hatékonyan csak az átfogó, komplex városi funkcionális és közlekedési rendszerbe illesztve oldhatók meg.  A kiemelten védett övezetek forgalmát – általában jogi eszközök felhasználásával – egyedi sajátosságaikhoz igazodva kell korlátozni az átmenő forgalom teljes kitiltásával, a közterületi parkolás visszaszorításával, a célforgalom engedélyhez kötésével.  A belső városi övezet egésze a forgalomcsillapítás különböző módozatainak területe. A főutak által határolt belső területeken az átmenő forgalom tiltása, a célforgalom és a parkolás korlátozása szükséges. A főutakról az átmenő forgalmat fokozatos intézkedésekkel ki kell szorítani.  A hegyvidéki és zöldövezetekben fokozatosan, már az ezredfordulóig terjedő időszakban csillapított forgalmú övezetek

elterjesztésére kell törekedni.  Az átmeneti, vegyes használatú övezet az úthálózat fejlesztésének lehetséges területe, e térségekben átfogó forgalomcsillapítás bevezetése nem cél. Az övezeten belül forgalomcsillapítás szükséges a kerületi és városrészközpontokban a belső városi övezetre jellemző eszközökkel, a gyalogos felületek és gyalogos zónák egyidejű növelésével. Az övezet lakóterületeit az átmenő forgalom alóli mentesítéssel lakó-pihenő övezetté vagy korlátozott sebességű zónává kell fejleszteni. A parkolás A parkolás helyzete ma Budapest sűrűn lakott belterületein nemcsak a városi közterületek célszerű és civilizált használatát lehetetleníti el, de a lakókörnyezet minőségét, és a város gazdaságában meghatározó szerepet betöltő szolgáltatási tevékenységek feltételeit is erősen rontja. E két alapvető és a város fejlődésének szempontjából nélkülözhetetlen funkció

legalább a mai arányokban való megtartásának záloga a parkolási helyzet normalizálása, ami kizárólag a parkolásszabályozás és a parkolási infrastruktúra együttes fejlesztésével és javításával érhető el. Mivel a parkolásszabályozás csak az egész városra kiterjedő, a közlekedési rendszer részeként értelmezett alrendszerként kezelhető és valósítható meg hatékonyan, a részletes elemzés a 5. Térszerkezeti fejezet, 5.2 Közlekedési rendszer alfejezetében szerepel Itt csak az élhető város szempontjából elengedhetetlen rész, a sűrűn lakott, belső városi területek parkolási problémájának lokális felvetése szerepel A vegyes funkciójú belső területen összetett a cél: a lakó találja meg a lehetőséget a gépkocsija biztonságos tárolására, megfizethető, méltányos díjtétel ellenében, a látogató (vásárló, ügyintéző) számíthasson a kiszámítható, igénybe vehető parkolási szolgáltatásra, a területen

működő üzleti tevékenységek megközelíthetővé váljanak vevőik számára. És mindeközben a közterületek színvonalát ne rontsák, használatukat ne tegyék lehetetlenné a minden helyet elfoglaló autók. Javasolt programelemek: A fenti célok a város sűrűn lakott, belső területein nem oldhatók meg egyedül az utcai parkolás szabályozásával. A közterületek kulturált színvonalának megteremtése érdekében szükség van a közterületen kívüli férőhelyek növelésére is  Nagykörút–Budai körút vonalának térsége: Jellemzően sűrű beépítésű lakó- és intézményi terület. A parkolási igények egészét szabályozás alá kell vonni. Cél a közterületen kívüli férőhelyek számának növelése, ennek fő eszköze a parkolóház-építés.  Történelmi Belváros területe: szigorú és szelektált szabályozás szükséges, a parkolási igények egy részét távol kell tartani. Cél az utcai férőhely-kapacitások jelentős

részének felszabadítása a rövid idejű parkolás számára, kapacitásbővítés csak a közterületen kívül történhet Ennek fő eszköze a mélygarázs. A gyalogos közlekedés A gyalogos közlekedés a város valamennyi polgára által gyakorolt helyváltoztatási mód. A napi helyváltoztatások majd 25 százaléka, azaz naponta több mint egymillió helyváltoztatás gyalogosan történik. A gyalogos ember több, mint funkcionális helyváltoztatást végző ember, mivel a környezetével élő, közvetlen kapcsolatba csak a gyalogosan közlekedő ember kerülhet, aki vásárol, ügyet intéz, várost néz, ismerkedik, sétál. A közterület a gyalogosok által válhat a város közösen használt életterévé akkor, ha ott az emberek szívesen tartózkodnak. Ehhez a közterületet kellemes hangulatú, biztonságos, káros hatásoktól védett, esztétikus területté kell formálni. A történelmi Belvárosban az elmúlt évek során kiterjedt, igényesen kialakított

gyalogosrendszer épült 61 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK meg, új arculatot adva a város értékes zónájának és a világörökség részét képező pesti Duna-partnak. A közelmúltban megkezdődött a fontos belvárosi útvonalak járdáinak parkoló autóktól történő „megtisztítása”. Az intézkedés a gyalogosok védelme mellett a járdák használhatóságát, az utcaképet is javítja. Az utak korszerűsítése során a gyalogos átkelőhelyek járdákkal való kapcsolata a biztonság fokozása érdekében az utóbbi években általában süllyesztett szegéllyel kerül kialakításra. A gyalogos közlekedés, gyalogosforgalom feltételeinek javítása az elkövetkező évek kiemelten fontos feladata. A közúthálózat fejlesztéséhez, rekonstrukciójához kötve, minden esetben különös gondot kell fordítani az utcák, utcavonalak gyalogos járdáinak, kiépítésére, védelmére, esztétikus

kialakítására. Új utak építése és a meglévő utak felújítása a környezet jellegéhez alkalmazkodó térformálással, a közlekedési közterület egészének berendezésével összekötve történjék, vagyis teljes közterületi rehabilitációt jelentsen. A kerékpáros közlekedés Az új környezetbarát közlekedési formák elterjesztése a város kiegyensúlyozott működésének és életkörülményei minőségjavításának fontos eszköze. E közlekedési formák fejlesztésében a kerékpáros közlekedésnek – mint olcsó, emberbarát, környezetkímélő és közvetlen eljutást szolgáló közlekedési módnak – fontos szerepe van. A kerékpáros közlekedés a fővárosban évekig háttérbe szorított utazási forma volt Az utóbbi évek fejlesztései nyomán hálózata – fajlagosan – az összes közlekedési módok közül a legnagyobb mértékben növekedett. A fővárosban kiépített kerékpáros főhálózat 1996-ban 90 km hosszúságú volt.

A helyváltoztatások 1,2 százaléka bonyolódik le kerékpárral, a budapesti lakosok mintegy 4,8 millió helyváltoztatást végeznek naponta, ebből 56 ezret biciklivel. A kerékpárt használók 13 százaléka naponta, 25 százaléka ritkábban, 62 százalék csak al- kalmanként használja járművét. A fővárosi közlekedés fejlesztésének programjával összhangban cél, hogy a kerékpáros közlekedés 2015-ig a helyváltoztatásokon belül 5 százalékos részesedést érhessen el. A hálózat távlati fejlesztésével a város területén a teljes ellátottság megteremtése a cél, ami távlatban legalább 300 km útvonal hosszúságú kerékpáros főhálózattal érhető el. Ebből 2015-ig mintegy 200 km útvonal megépítése javasolt. A kerékpáros közlekedés mind népszerűbbé válásához a kerékpáros úthálózat kiépítése mellett fontos feltétel lenne, hogy őrzött kerékpártárolók létesüljenek a városban és a P+R parkolók területén. E

parkolók esetében mindenképpen működik őrzés, így az őrzött kerékpártároló nem jelentene nagy pluszköltséget. A biztonságosabb közlekedés A közlekedés biztonságának javítása az élhető város érdekében elsőrendű szempont kell hogy legyen. A fővárosban a közlekedési fegyelem, valamint közlekedési feltételek együttes hiányosságai miatt kiemelt hangsúlyt kell helyezni a biztonságos közlekedés követelményére és megkövetelésére. A város közlekedésének biztonsága – a statisztikák alapján – az elmúlt években a forgalom növekedése ellenére javult. A közlekedés alapvetően közösségi cselekvés, ezért a forgalombiztonság javítása elválaszthatatlan a társadalmi, közösségi együttélés, a tolerancia és az állampolgári fegyelem általános állapotától, illetve annak javulásától. A biztonságos közlekedés megteremtése emellett természetesen a feltételek technikai kialakítását is jelenti, amelynek

legfontosabb feladatai:  az általános közlekedési helyzet normalizálása, forgalmi konfliktushelyzetek minimalizálása;  a közúti csomópontok forgalmi kialakításának fejlesztése (körforgalmú keresztezések gyakoribb alkalmazása, alá- és fölérendeltségek egyértelmű közlekedés 2 62 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK – kiépítésben is megnyilvánuló – jelzése;  a gyalogos felületek védelme, közúti közlekedéstől való határozottabb elválasztása;  a lakóterületeken a területi forgalomcsillapítás elterjesztése úgy, hogy annak érvényesítését a közlekedő felületek fizikai megjelenítése is erősíti;  a közutak forgalmi szerepe, kialakítása és viselt funkciói közötti fokozottabb összhang megteremtése, figyelemmel a megengedett sebesség nagyságára is. Mozgáskorlátozottak közlekedési feltételei A Főváros kiemelt feladata, hogy a mozgásukban korlátozottak

– betegek, idősek, rokkantak, kisgyermekek, illetve kisgyermekkel közlekedők, akik a városi lakosság létszámban is jelentős részét alkotják – hátrányos helyzetét csökkentse. A közterületeken, közforgalmi közlekedési eszközökön való mozgásukat, utazásukat segítő megoldások, intézkedések már korábban is szép számban születtek, de tennivaló bőven van még ezen a területen az elkövetkező években. Különösen fontos, hogy a megoldások egy része alapvetően nem pénz, hanem odafigyelés, törődés, gondoskodás kérdése. Fontos cél, hogy különös figyelmet szenteljünk az – évtizedekig háttérbe szorított – közlekedésben korlátozottak, hátrányos helyzetűek lehetőségeinek javítására, az idősek és a mozgássérültek érdekeinek érvényesítésére, annak érdekében, hogy a város minden lakója számára „élhető” legyen. dött a mai szintre. A város közműhálózata alapvetően jól látja el funkcióját, s

az általános gazdasági helyzethez képest a közműtársaságok jobb helyzetben vannak szervezettségüknek, szakmai színvonaluknak és a Főváros folyamatos törődésének köszönhetően. Az ellátás azonban nem egyenletes, mivel az 1950-ben a fővároshoz csatolt területeken – a jelenlegi pesti külső kerületeken – lényegesen gyengébb volt az ellátás és a lemaradás még ma sem szűnt meg. Az elmaradás elsősorban a csatorná-zatlanság és a szennyvizek tisztítatlansága miatt van. Az elektromosenergia-ellátás nem fővárosi feladat, a város nem rendelkezik saját elkülönített villamosenergia-rendszerrel, mivel az országos rendszerről kap ellátást. Ugyancsak független a várostól a távközlés és a műsorközvetítő vezetékes és vezeték nélküli rendszerek hálózata. Mindkét szolgáltatás állami és részben privatizált szerepvállalásban, piaci alapon megoldott, és teljes körű ellátást biztosítva megfelelően működik. A

háztartások közműellátottsága Budapesten 1996 végén a Főváros által szolgáltatott közművek esetében: Vízellátás Csatornázás Gázellátás Távfűtés 97.5% 90.2% 85.8% 29.6% Vízellátás 2.42 Közművek A vízellátás területén a hálózati ellátottság a visszaesett fogyasztás révén megfelel az igényeknek. A víztermelő telepek és a nyomást biztosító gépházak kapacitása elegendő, a hálózat egy jelentős része – elsősorban a Belváros területén – azonban nagyon elöregedett s gyakran meghibásodik. Az ivóvíz beszerzésének bázisai – a Szentendrei-sziget és a Csepel-sziget parti szűrésű kútjai – az agglomeráció területén sűrűn beépített települések környezetében helyezkednek el, védelmük nem kellően biztosított, a kutak vízminősége lassan, de folyamatosan romlik. A vízellátás fejlesztése terén cél az elsősorban külső területeken még meglévő ellátatlan lakások bekötése a vezetékes

rendszerbe, az általános ellátási biztonság növelése a hálózati rekonstrukció révén, a gazdaságos üzemeltetés, s legfőképp a vízbázisok hosszú távra garanciát adó védelmének a biztosítása az agglomeráció településeivel kooperatív együttműködés keretében. A Fővárosi Önkormányzat felelős a város közműszolgáltatásaiért, melyet az áramszolgáltatás és a hírközlés kivételével saját, többségi tulajdonú közműtársaságaival lát el. A közműhálózatok alapjait a múlt század tudatos várostervezése keretében rakták le az akkori városgazdák, s folyamatosan fejlő- Ugyancsak kiemelten fontos a karsztvizek védelme, mivel a karsztforrások biztosítják a főváros fürdőinek ellátását, s ezzel a gyógyászat és a gyógyturizmus szempontjából nélkülözhetetlen a természetes vizek eredeti állapot szerinti megőrzése. Tekintettel arra, hogy a város belső területein az ellátottság ma is Kötelező érvénnyel

kell biztosítani a mozgássérültek közlekedési lehetőségeit, mind a különszintű, mind a szintbeni gyalogoskapcsolatok kialakításnál, valamint a tömegközlekedési megállók megközelítésénél. A gyalogosműtárgyak csak úgy épülhessenek, hogy alkalmasak legyenek mozgássérültek közlekedésére, mint ahogy a tömegközlekedési járműpark korszerűsítésének is fontos prioritása a mozgásukban korlátozottak számára is szabad használat feltételeinek megteremtése. Cél, hogy a közlekedésben ma még hátrányos helyzetű egészségkárosodottak életfeltételeinek javításában a közlekedési feltételek egyre kevésbé jelentsenek akadályt. 63 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK már teljes körű, s a lecsökkent ipari fogyasztás révén a hálózat kihasználatlan kapacitással rendelkezik, a vízellátás szempontjából fontos, hogy a befektetések ne az ellátatlan külső zöldmezős területekre

törekedjenek, hanem a kiürült belsőbb területekre, segítve ezzel a racionális működést. Szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás A főváros csatornázottsága jelentősen elmarad a vízellátottságtól, s bár a lakások mintegy 90 százaléka már be van kötve a hálózatba, az elsősorban a külső kerületekben lévő bekötetlen 10 százalék a város beépített területének 30 százalékán helyezkedik el. A jelenlegi hálózat mintegy 4000 km hosszú, s a legöregebb és egyben legnagyobb átmérőjű csatornák a belváros alatt húzódnak. A négy fő vízgyűjtő területre osztott csatornahálózatból csak kettő végpontján üzemel tisztítótelep, s ezek kapacitása is korlátozott. A keletkező szennyvizeknek csak mintegy 20 százaléka kerül biológiai módon tisztítottan a befogadóba, s a többi víznek is csak egy része kap mechanikai tisztítást, míg a többi minden kezelés nélkül, parti beömléssel kerül a Dunába. A hálózati

ellátatlanság jelentős szennyezés forrása, mivel a szabálytalan szikkasztások révén a talaj jelenleg ezen a nagy területen súlyosan és csak 100 éves időtávban lebomló módon szennyeződik. A tisztítatlanság ugyanakkor a Duna vizének szintén súlyos szennyezését okozza, nagy térségre kiterjedően, s veszélyeztetve a déli vízbázisokat is. A csatornamű-fejlesztésnél a feladat kettős, egyrészt a gerinchálózat kiterjesztésével be kell kötni az ellátatlan területeket a hálózatba, másrészt jelentős fejlesztést kell végrehajtani a tisztító kapacitások növelése érdekében. A csatornaművek kiépítetlensége, kapacitáshiánya a város számos helyén vált a fejlesztés gátjává. A Fővárosnak kiemelt feladata, hogy ezeken a helyeken a főművek fejlesztésével, a hálózat kiépítésével a korlátozások megszüntethetők legyenek. A megvalósítás alapját a díjban biztosítandó fejlesztési hányad, a fővárosi, a helyi, a

lakossági és a befektetői erőforrások együttesen adhatják, aminek szervezését az önkormányzatok jelentősen segíthetik. A meglévő tisztítótelepek már előkészített kapacitásnövelő fejlesztései és a később megkezdődő új telepépítések – a rendkívül nagy költségigény miatt – csak hosszabb távon hozhatnak érdemi javulást a tisztítás területén. Ezek a fejlesztések a város legnagyobb közüzemi fejlesztései lesznek az elkövetkező években. A tisztítótelepek a topográfiai adottságok, a kialakult csatornahálózat, a jelentős helyigény és a technológiai védőterület miatt a térszerkezetet is alapvetően befolyásoló művek. A város tervezésénél ezért minden körülményt mérlegelő, összvárosi értékeket figyelembe vevő, átgondolt döntések meghozatala szükséges a hely és a technológia kijelölése terén. A csatornaművek fejlesztése és üzemeltetése terén fontos szempont az agglomerációval való szoros

kooperáció, mivel Budapest a teljes térség vízgyűjtőjének a mélypontján helyezkedik el, vagyis az agglomeráció vizei túlnyomórészt a város irányában vezetődnek el, zömben az élővízfolyásokon keresztül. A vízellátással szemben a csatornaművek esetében csak néhány település csatlakozik a fővárosi hálózatra, ennek bővítése feltétlenül szükséges. Ugyancsak az agglomerációval együttműködve lehet végleges megoldást találni a szennyvíziszap elhelyezésére, amelynek eddigi lerakója a Csepel-sziget északi csúcsán véglegesen megszüntetendő. Gázellátás A főváros gázellátása az országos hálózat egységes földgáz alapú rendszerére kapcsolódik. A lakások 85 százalékos ellátása szinte teljes körű ellátást jelent, mivel a lakások többi része más módon kiszolgált, – például távfűtéssel – és nem várható jövőbeni csatlakozása a gázhálózatra. A hálózat kiépítettsége általában lehetővé

teszi, hogy további fogyasztók bárhol rákapcsolódjanak a vezetékre, csak néhány pesti külső kerületben szükséges a nagy-középnyomású gerincrendszert fejleszteni, illetve az erőművek korszerűsítő és környezetvédelmi rekonstrukciói miatt szükséges a hálózat fejlesztése. Távfűtés Közmű 64 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK Budapesten a távfűtésbe bekapcsolt lakások száma körülbelül 241 000, az összes lakásnak mintegy 29,7 százaléka. A távfűtés hálózata elsősorban a lakótelepek építésével alakult ki, így egyes területeken ez az energiahordozó a meghatározó, míg másutt nincs ilyen szolgáltatás. A távfűtési rendszer környezetbarát fűtési megoldás, mivel a központosított fűtőműben keletkező füstgázok lényegesen kevesebb szennyezést jelentenek, mint az egyedi fűtések együttes kibocsátása esetében. A vezetéken való szállítás pedig önmagában már nem

okoz szennyezést. Sajnos ezen környezetvédelmi előnyök a fogyasztó számára nem jelentenek közvetlen hasznot és a távfűtési rendszer drágább, mivel a jelentős szállítási költségek és veszteségek miatt gazdaságtalanabb, mint a gázenergia közvetlen eljuttatása és egyedi fűtőberendezés üzemeltetése. A gazdaságtalanságát fokozza, hogy a fogyasztás mérése csak nagyon költségesen oldható meg, s az ennek hiányában alkalmazott átalány jellegű elszámolás pazarló felhasználást indukál. A helyzetet súlyosbítja, hogy a lakótelepeken lakó népesség általában a kevésbé tehetős rétegekből tevődik ki, s jelentős a díjhátralékos háztartások száma. A távfűtési szolgáltatással ellátott háztartások terhe olyan nagy az egyedi fűtésrendszerekkel rendelkező háztartásokhoz képest, hogy a legutóbbi időkben megindult az a folyamat, hogy a távfűtött épületek, vagy tömbök leválnak a szolgáltatásról, és saját

fűtőművet alakítanak ki. A megoldás műszakilag általában csak nagy nehézségekkel valósítható meg és megtérülése is kérdéses A folyamat eredményeképp a távfűtés tovább drágul, mivel a rendszer üzemben tartása lényegében ugyanakkora költséggel jár akkor is, ha csökken a fogyasztók száma. Ez a spontán folyamat a pillanatnyi energiaárak függvényében és nem hosszabb távú, komplex környezetvédelmi gondolkodáson alapszik. A város mindenkori vezetésének kiemelten kell kezelnie ezt a még minden bizonnyal hosszú ideig jelentkező, társadalmi feszültségeket és környezeti gondokat egyaránt indukáló problémát. A megoldást jelentősen segítené, ha a gázszolgáltató szervezetek a távfűtés számára kedvezőbb áron adnák a gázt. Amennyiben ez a megoldás az energiaárak meghatározásánál nem érvényesíthető, akkor a Fővárosnak kell kompenzációt biztosítania a távhőszolgáltató, illetve a rászoruló egyének

részére. Meg kell akadályozni, hogy egyedi fűtőberendezésekkel váltsák fel a lakótelepi házakban a hőszolgáltatást, s ezzel jelentős gazdasági ráfordítással egy a környezetre károsabb rendszer alakuljon ki. Meg kell oldani az egyedi mérés lehetőségét is, mivel ezen az úton jelentős energiamegtakarítás érhető el. 2.43 Egyéb közszolgáltatások A közszolgáltatások jó esetben alig észrevehető, de nélkülözhetetlen feltételei a nagyvárosi életnek. E közszolgáltatások biztosítása az önkormányzatok feladata. Budapesten a közszolgáltatásokkal való ellátottság – mint a háttértanulmányokban részletesen elemezzük – sok területen jó, egyes területeken elfogadhatónk minősíthető. A Városfejlesztési Koncepció különböző fejezetei a közszolgáltatásokat gazdaság- és városfejlesztő hatásaik, területigényük és a környezetre gyakorolt hatásuk alapján veszik számba. Az élhető város, vagyis a városi élet

minőségének szempontjából – jelen helyzetben, amikor a hálózatok és rendszerek (ellátottság) lényegében megfelelő szinten kiépültek – a közszolgáltatások működése, megbízhatósága és színvonala a meghatározó. E kérdések azonban meghatározóan működési és üzemeltetési kérdések, amelyek a Városfejlesztési Koncepció területén kívül esnek. Így e területek részletes elemzésétől és a fő közműszolgáltatások említése mellett a köztisztaság kivételével – az élhető város szempontjából javasolható stratégiai jelentőségű programok hiányában – eltekintünk. Külön figyelmet érdemel azonban a köztisztaság, hóeltakarítás, síkosság-mentesítés A közterületek minőségét alapvetően befolyásolja a tisztán tartásuk, takarításuk. Ezek a tevékenységek a jellegükből eredően akkor hatásosak, ha rendszeres, mindennapos tevékenység formájában zajlanak. A kommunális hulladék elszállításával

szemben, melyért díjat lehet felszámítani, a közterületek tisztán tartása (és a hóeltakarítás, síkosságmentesítés) közpénzből végrehajtandó feladat, illetve az ingatlantulajdonosok kötelessége. A tisztaság ugyanúgy kultúrát formáló tényező, mint közterületeink állapota, minősége. A közterületekre fordítandó pénzeszközök nem kidobott pénzek, hanem áttételesen megtérülő, jó befektetések, amelyek kisugárzása pozitív folyamatokat indukál. Az utcák takarítása jelenleg – egyes főútvonalak kivételével – az ott parkoló járművek miatt elhanyagolt. Budapest valószínűleg európai csúcsot teljesít az utcát borító kutyaürülék mennyiségében. A járdák tisztán tartására is alig hagynak lehetőséget a járdákat össze-vissza elfoglaló személygépkocsik. A parkolás szigorúbb szabályozása és a szabályok betartatása nélkül nincs is remény a közterületek tisztaságának javítására Mivel a

közterületek tisztasága a város arculatának meghatározó eleme és a versenyképes európai nagyvárosi környezet megteremtésének fontos feltétele, e területen a jelenlegi helyzet javítása elengedhetetlen. A javulás feltétele a parkolási és közterületfoglalási fegyelem erősítése Ezért a közterületek rekonstrukciója, a parkolási lehetőségek szabályozása mellett kiemelt feladat a köztisztasági szolgáltatás javítása a városban. 65 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK 3. MÉLTÁNYOS, ÉRZÉKENY, NYITOTT VÁROS 3.1 A méltányos és szolidáris város: a szegények és a leromlott városrészek problémáinak kiemelt kezelése Budapesten belül a lakosság szociális helyzetét tekintve nagyon jelentősek a kerületek közötti különbségek. Ez azt jelenti, hogy egyes városrészekben kifejezetten rosszak a szociális mutatók és ennek megfelelően sokkal nagyobb a szociális ellátásra rászorulók

száma és aránya. A budapesti lakosság a szociális gondokat a város legsúlyosabb problémái közé sorolja. A jóléti rendszerek országos szintű reformja során fokozatosan teret nyertek a rászorultságot vizsgáló szociális ellátások. Mivel ezek forrását a széles körű települési önállóság alapján az önkormányzati költségvetéseknek kell biztosítaniuk, nem lehet országos szinten egységes szabályozást alkalmazni. Budapesten a helyi támogatási rendszerek kiépítése a kerületek szintjén történt, tehát városi szinten sem valósult meg a segélyezés egységesítése. Ebből következően óriási különbségek alakultak ki a kerületek között és éppen ott nincs elegendő anyagi fedezet a szociális rendszer működtetésére, ahol legnagyobbak az ez iránti igények. Az egyenlőtlenségek további elmélyülését csak részben tudja ellensúlyozni a forrásmegosztás során alkalmazott differenciálás, a Fővárosnak a közüzemi

vállalatokkal kiépített saját, egységes közműtámogatási rendszere, a kerületek együttműködési készségének demonstratív kinyilvánítása (Budapesti Szociális Charta). társadalmi problémák további elmélyülése várható. Budapest esetében ugyanis az ország többi részéhez viszonyítva viszonylag jók az életkörülmények a szegények számára (még mindig itt van a legtöbb lehetőség a hivatalos és a fekete munkára egyaránt), a szociális támogatások – kerületenként lényegesen eltérő módon, de – többé-kevésbé működnek, a legleromlottabb városrészek olcsó letelepedési lehetőséget nyújtanak. Változatlan feltételek mellett az várható tehát, hogy Budapesten a szegények egyes városrészekre való térbeli koncentrálódása erősödni fog. Egyes szakemberek ezen túlmenően a vidéki szegények tömeges Budapestre költözését is prognosztizálják. Ez utóbbi feltevést azonban nem minden, ezzel a kérdéssel

foglalkozó szakember osztja, sokak véleménye szerint ugyanis még a szegények lakta vidékeken is vannak tartalékai a feketemunkának, ezért nem fogják tömegesen vállalni a Budapestre való felköltözést. 3.11 Egy átfogó társadalomfejlesztési koncepció szükségessége Budapest jövője szempontjából a kulcskérdések egyike az, hogy hogyan lehet a város egyes részeinek „negatív spirálját” megtörni, a csökkenő presztízsű, gettósodó területek társadalmi helyzetét legalábbis stabilizálni. Ez a város jövőjét tekintve egyenrangú problémának tekintendő a nagy térbeli fejlesztési kérdésekkel (pl. M0, logisztikai parkok), mert a város belsejében kialakuló „fekély” nagyon erősen leronthatja a főváros egyéb tényezők szempontjából pozitív fejlődésének hatását. Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a fejlődő gazdaság mellett várhatóan növekvő és térben tovább koncentrálódó városi (és migrációs)

szegénység helyzetének kezelése kulcsfontosságú kérdés, amelynek figyelmen kívül hagyása a gazdasági fejlődés esélyeit is rontaná. A budapesti lakosság társadalmi-szociális helyzetére, illetve a mai segélyezési rendszerre, annak intézményrendszerére vonatkozó tényekből megalapozható az a hipotézis, hogy Budapesten (amennyiben nem történik lényeges változás a társadalmiszociális helyzetet befolyásoló peremfeltételekben) a Egy átfogó, ágazatközi összefüggéseket is figyelembe vevő társadalomfejlesztési program kiemelkedő jelentőségét a fentieken túlmenően még az is indokolja, hogy közvélemény-kutatások szerint ma a budapesti lakosok a város szociális, közbiztonsági és köztisztasági helyzetét értékelik a legnegatívabban. Méltányos 66 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK 3.12 Egy átfogó társadalomfejlesztési koncepció alapvető megfontolásai Külföldi városok

stratégiai városfejlesztési koncepcióiban is gyakori a szociális célok hangoztatása, a szociális helyzettel foglalkozó fejezetek azonban általában nem képezik hangsúlyos részét a programoknak. Ennek fő oka az, hogy a szociális problémák kezelése a legtöbb országban nem elsősorban a város feladata, optimális esetben a helyi programnak csak az egységes állami szociálpolitika kiegészítéseként kell szolgálnia. Magyarországon várhatóan még hosszabb ideig várni kell arra, hogy újra kialakuljon egy ilyen egységes állami szociálpolitikai program, mivel ahhoz alapvető változásoknak kellene bekövetkezniük az önkormányzati rendszer működésében, a decentralizáció politikai és finanszírozási megítélésében. ălláspontunk szerint Budapest – sajátos helyzetéből következően – nem várhatja meg egy egységesebb állami szociálpolitika fokozatos kialakítását, saját területén belül meg kell céloznia egy ésszerűbb, és az

egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló rendszer létrehozását. A budapesti szociálpolitika ilyen irányú továbbfejlesztésének veszélye természetesen az, hogy a szegények idevonzását eredményezheti, amennyiben a szociális ellátások lényegesen jobbak, mint máshol az országban. Erre a problémára fel kell készülnie a budapesti szociálpolitikai programnak, egyrészt szűrőkkel (pl csak a meghatározott ideje már Budapesten tartózkodókat részesítve ellátásban) megnehezítve a speciális budapesti szociális háló alá való bejutást, másrészt pedig az egységesebb országos szociálpolitikáért való lobbizással. Utóbbi megvalósulásának ütemével később fokozatosan enyhíteni lehet a budapesti szociális ellátó rendszerbe való bejutás korlátait. Budapest Városfejlesztési Koncepciójában tehát egy új, a városfejlesztés hangsúlyos elemét képező, hosszabb távú társadalomfejlesztési stratégiát javasolunk. Ennek

legfontosabb célkitűzései a következők:  a városon belüli társadalmi-térbeli differenciálódás növekedésének megállítása, többek között a legleromlottabb területekre és a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportokra koncentrált, célzott beavatkozások segítségével  az alapvető életkörülmények egy minimális szintjének biztosítása minden budapesti lakos részére, függetlenül attól, hogy melyik kerületben lakik. A budapesti kétszintű önkormányzati rendszeren belül a Főváros lehetőségei a mai szabályozás körülményei között nagyon korlátozottak: a szakellátáson és a nem állami szervezetekkel való kapcsolat- tartáson kívül legfeljebb a kerületek közötti koordinációt tűzheti ki célul reálisan. Ezen a helyzeten alapvetően változtatni kell, csak így képzelhető el az, hogy a városban található gazdaság fejlődése és a városi lakosság szociális helyzetének erőteljes differenciálódása

között egyre erősebben feszülő ellentétet kezelni lehessen. Az új fővárosi szociális program megvalósításának legfontosabb alappillérei a következők:  a feladatok új elhatárolása egyrészt az önkormányzati szférán belül (nagyobb hangsúlyt helyezve a fővárosi szinten egységes szabályozások kialakítására, melyek keretet szabnak a konkrét kerületi rendszereknek), másrészt az önkormányzati és a nem állami, nem önkormányzati szférák között (utóbbiaknak, azaz a civil és az egyházi szerveződéseknek, valamint a lakossági részvétel más formáinak a mainál nagyobb szerepet adva);  a szociális problémák ágazatközi megközelítése, a szociálpolitika, egészségügy, foglalkoztatás, lakásfenntartás és lakásgazdálkodás, városrehabilitáció, gyermekvédelem, kisebbségi politika, közbiztonság megfontolásainak lehetőség szerinti integrálása. A feladatok új megosztása A szociális problémák kezelésére

irányuló új stratégiában az egyes „szintek” közötti feladatmegosztásnak a következőnek kellene lennie:  program egységes kialakításában, a támogatások és a hozzájutás keretfeltételeinek meghatározásában a Fővárosnak kell alapvető szerepet játszania;  a program egyes paramétereinek a helyi adottságokhoz illeszkedő, konkrét meghatározásában, a támogatandó térségek, családok egységes szempontok alapján történő kiválasztásában a kerületek szerepe fontos;  előbbiek mellett kiemelkedően fontos a nem önkormányzati szféra, valamint az érintett lakosság bekapcsolása a helyi programokba, amihez nonprofit, szociális munkásokat foglalkoztató helyi szervezetek létrehozása szükséges. Fenti meggondolásoknak érvényesülniük kell a szociális probléma kezelésére kialakítandó funkcionális programokban, így a szociálpolitikai és a városrehabilitációs programelemekben egyaránt. A mai helyzethez képest tehát 

erősíteni kell a Főváros integratív és koordinatív szerepét, amennyiben fővárosi szinten egységesen kell megállapítani a szociális és városrehabilitációs programokat, ezek típusait, hozzájutási feltételeit és finanszírozását;  a kerületek szerepe a fővárosi programok egyes paraméterek szerint a helyi viszonyokhoz való adaptálásában, illetve a konkrétan támogatásra kerülő alanyok kiválasztásában lenne fontos; 67 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK  a ma még csak elszórtan működő nem állami, nem önkormányzati szervezeteknek a lakossággal való kapcsolattartásban, az érintetteknek a programokba való bevonásában alapvető szerepet kellene játszaniuk. nyebb csoportjai is hozzájussanak egy minimális szintű ellátáshoz. Utóbbi viszont a város térbeli szerkezetében keresi a legleromlottabb részeket, és ezekre koncentrálódó, komplex városmegújítási tevékenységet

jelent. A vázolt feladatmegosztásra egy lehetséges modellt nyújt Budapest Városrehabilitációs Programja (Palatium Kft. – Teampannon Kft – Városkutatás Kft., 1997) Eszerint a Főváros felelős a program kereteinek meghatározásáért, az egyes konkrét programelemek szabályozásának kialakításáért és a finanszírozási eszközök egy részének biztosításáért A kerületek a megadott szabályoknak megfelelően pályázhatnak a feltételeknek megfelelő, a saját területükre kialakított konkrét programokkal, amelyek végrehajtásában társfinanszírozási szerepet kell vállalniuk. Ebben a programban a lakosság és az egyéb helyi szereplők bekapcsolására helyi fejlesztő társaságok és programirodák szolgálnak. Szociális célzatú támogatások programja Ágazatközi megközelítés A szociális problémák esetében különösen nyilvánvaló, hogy ezek a legtöbb esetben nem vezethetők vissza kizárólag egyfajta tényezőcsoportra. Így

például egy család szegénységének kialakulásában szerepet játszhat a munkaerőpiac, családidemográfiai tényezők, egészségügyi problémák, stb. Ennek megfelelően az eset kezelésében szerepet kaphat a foglalkoztatáspolitika, a szociálpolitika, az egészségügy, a gyermekvédelem, stb. Egy adott városrészben koncentrálódó szociális problémák kezelésére pedig a szociális segélyezésen túl (vagy a helyett) fontos szerepet kaphat a lakásfenntartás és lakásgazdálkodás, a városrehabilitáció, a kisebbségi politika, a közbiztonság erősítése, stb. A Budapesti Szociális Charta erősen hangsúlyozza az ágazatközi együttműködés szükségességét, azt azonban szűken, leginkább csak az egészségügy vonatkozásában értelmezi. Egy területi programban legalább ilyen fontos lehet pl. a lakáságazattal való együttműködés: külföldi példák sora bizonyítja, hogy a munkanélküliek, elesettek saját lakókörnyezetük rendbe

hozásába (akár konkrétan saját lakóházuk felújításába) bevonhatók, és ezzel az adott célon túlmenően akár a munkaerőpiacra való belépést is lehetővé tevő szakmát is szerezhetnek. 3.13 A szociális problémák kezelésének funkcionális programjai A szociális problémák kezelésére külön foglalkozunk a szociális célzatú támogatások programjával, illetve a városrehabilitációs programmal. Előbbi a budapesti lakosságon belül keresi a legjobban rászorulókat és a célja az, hogy a budapesti lakosság szegé- Szakmai szempontból egyértelmű, hogy a mai budapesti szociális támogatási rendszer túlzottan decentralizált, aminek jóval több negatív, mint pozitív következménye van. A hosszú távú cél egy jóval egységesebb rendszer kiépítése, melyben a rászorulók támogatáshoz jutási esélyei minimális mértékben függenek csak attól, hogy Budapest melyik kerületében laknak. (Ilyen elven alapult a két világháború

közötti rendszer, amikor a fővárosban egységes szabályok szerint kaphattak segélyeket a rászorulók, a kiutalás menete a város egészében egységesen volt szabályozva; a kerületek feladata a javaslattételre, az érvényes jogosultsági kritériumok alapján a segélyek odaítélésére és a végrehajtásra korlátozódott.) A fővárosi szint szerepének növelése általában a kerületek ellenállásába ütközik, azonban ez a szociális támogatások körében talán könnyebben végrehajtható, mint más területeken. Egy egységes budapesti rendszer ideális esetben jövedelmi támogatásokon keresztül funkcionálna, vagyis mindenki számára biztosítaná a jövedelem egy minimális szintjét (ami elég lenne az alapvető életfunkciók gyakorlásához szükséges szolgáltatásokra). A szociális támogatások rendszerének ilyen kiépítése azonban országos feladat, ennek Budapest egyedül „nem mehet elébe”, hiszen ez a szegények beözönléséhez, a

támogatást igénylők számának drámai megnövekedéséhez vezetne. Az országos jövedelemtámogatási rendszer kialakításáig Budapesten is fenn kell tehát kényszerűségből tartani a szektoronként külön-külön kialakított támogatások – pl. nevelési támogatás, szociális segélyezés, lakásfenntartási támogatás – rendszerét A mai, kerületek szerint differenciálódó budapesti szociális támogatási rendszer egységesítéhez többféle úton is el lehet jutni. Az ideális megoldás az országosan egységes elveken nyugvó szociális ellátási rendszer lenne, amely azonban rövid távon aligha reális. Ennek hiányában Budapesten alapvetően két megoldás ajánlkozik. a) A meglévő kerületi támogatási rendszerek budapesti szintű egységesítése a “bemeneti és kimeneti” oldalon egyaránt egy fővárosi normatívákon alapuló egységes szociális ellátási rendszer kialakítása érdekében. Az egységes fővárosi támogatási rendszernek

– a mai budapesti önkormányzati rendszer valódi kétszintű-ségéből következően – nem kellene minden 68 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK paraméterében homogénnek lennie. Egy fővárosi „keretprog-ramon” belül a kerületeknek meg kellene adni azt a jogot, hogy sajátos szociális problémáiknak megfelelően meghatározhassanak néhány programparamétert, a jogosultság mértékét némileg befolyásolhassák. A rendszer hatékonyságának növelése érdekében fontos, hogy a programokban a kerületek társfinanszírozói szerepet kapjanak Példaként a kétszintű budapesti rendszerre fel lehet hozni a Főváros által néhány éve javasolt – és a kerületek által elvetett – egységes budapesti lakásfenntartási támogatási rendszert. Ebben a kerületeknek be kellett volna tartaniuk a minimálisan előírt egységes támogatási szabályokat, amelyen felül már ők maguk határozták volna meg a

lakásfenntartási támogatás konkrét paramétereit. Az egységes fővárosi támogatási rendszer bevezetésének alapfeltétele a jelenleginél nagyobb differenciáltságú forrásmegosztás lenne, amelyben a lakosság jövedelmi helyzetével és a kerület egyéb bevételeivel fordítottan arányosan történne a források kerületek és Főváros közötti újraelosztása. (A kezdeti időszakban, első lépésként elfogadható a már ma is alkalmazott – de jelenlegi formájában csak elenyésző hatású – „t” paraméter sokkal differenciáltabb megállapítása.) Csak így képzelhető el, hogy a nagyon eltérő anyagi lehetőségekkel és ugyancsak eltérő szociális helyzetű lakossággal rendelkező kerületek az egységes normatívákat alkalmazni tudják, és hogy a legrosszabb anyagi helyzetű kerületek, ahol a szociális problémák a legnagyobbak, fedezni tudják a program társfinanszírozásával járó költségeket. Az egységes támogatási rendszer

kialakítása esetén ebbe beintegrálható a Főváros és a közművállalatok által ma elkülönítetten működtetett közműdíjtámogatási szisztéma. b) A támogatási rendszer fővárosi alapokon keresztül való egységesítése A szociális ellátás egységesítésének másik lehetséges útja a fővárosi alapok rendszerének bővítése. Ez azt jelentené, hogy a Főváros átvállal szociális ellátási feladatokat a kerületektől és ennek mértékében a forrásmegosztást a saját javára módosítja a kerületekkel szemben. A Főváros évek óta – lényegében sikeresen – alkalmazza az alapok rendszerét. A Támogatási Alap (1200 millió Ft/év 1998-ban) a működési forráshiányt kezeli, míg a Közmű Alap (1300 millió Ft/év) a csatorna- és vízfejlesztéseket. A szociális problémakörhöz legkö-zelebb a Szolidaritási Alap (300 millió Ft/év) áll, amelyben alapvetően fejlesztésekre és önkormányzatok közötti együttműködésre lehet

pályázni. A szociális ellátás egységesítése igazán hatékonyan elsősorban olyan alapok segítségével történhetne, amelyek nem intézményekre, hanem feladatokra, programokra (illusztrációként: „lakástalanok teáztatása”) koncentrálnak, és azok a szervezetek, csoportok kapnák a pénzt, akik a programokat a leghatékonyabban megoldják. A Munkaügyi Központokhoz hasonlóan kellenének fővárosi programirodák, amelyek a programokat meghirdetnék, a támogatások pályáztatását, elosztását lebonyolítanák. A kerületek közötti eltérések mérséklése érdekében a már ma is meglévő alapokon felül szükség lenne egy Lakbérkompenzációs Alapra (amely a kerületi bérlakások összetételétől függne, ellensúlyozva azt, hogy a nem komfortos lakásoknak a legnagyobbak a fenntartási, felújítási költségei, ugyanakkor ezekben lehet a legkisebb lakbért kérni). A mai helyzet ellentmondásosságát jól illusztrálja az a tény, hogy a város

legszegényebb részei közé tartozó VIII. kerület a fővárosi átlag 185%-ára volt kénytelen emelni a lakbéreket, de még így is 300 milliós hiánnyal küszködik a lakóházfenntartásban. A gazdagabb kerületek egy része ezzel szemben szinte alig emelte a lakbéreket, mivel egyéb bevételi forrásaik – elsősorban a helyiségbérleti díj – a lakossági konfliktusokat jelentő lakbéremelés nélkül is lehetővé teszik a felújítási elmaradások fokozatos felszámolását. Felmerül továbbá egy Közműhátralék Alap szüksé- szocio 69 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK gessége is, hiszen éppen azokban a kerületekben halmozódnak fel jobban a lakossági közműhátralékok, amelyeknek kevesebb eszközük van a hátralékosok megsegítésére. Az egységes hátralékkezelés előfutára a már létező normatív távfűtésidíjkompenzációs rendszer. A budapesti szociális támogatási rendszer

egységesítésére vázolt mindkét megoldásra jellemző, hogy a mai helyzethez képest szűkíti a kerületek jogait, ezért politikai szempontból nem könnyű a keresztülvitelük. A kétszintű budapesti önkormányzati rendszer a közeljövőben aligha fog radikálisan megváltozni A mai feladat- és forrásmegosztási rendszer az utóbbi 7-8 év során a támogatási rendszer méltányossági elemei szempontjából „bebetonozódott”, egyik fél sem hajlandó nagyobb engedményeket tenni a másik felé. Ebben a rendszerben illúzió arra számítani, hogy a kerületek közötti szolidaritás növekedni fog, hogy a kerületek elfogadnának egy a mainál erősebben differenciáló, és ennek érdekében a Fővárosnak nagyobb szerepet adó forrásmegosztási rendszert. Még az az indirekt megközelítés is nehezen kivitelezhetőnek tűnik, hogy a forrásmegosztás vegye figyelembe a kerületek eltérő bevételi kapacitásait (pl. a helyiségbérleti bevételek

vonatkozásában) A nehézségek ellenére a szociális támogatási rendszer egységesítése felé való továbblépés a szociális problémák kezelése szempontjából alapvetően fontos. A Városfejlesztési Koncepció álláspontja szerint tehát hosszabb távú célként, de még a program időtávlatában a Fővárosnak meg kell valósítania az egységes szociális támogatási rendszert. (Itt még egyszer fontos kihangsúlyozni, hogy a cél a szociális szektor, nem pedig az egész önkormányzati rendszer centralizálása!) Az egységes szociális támogatási rendszer megvalósítása nagy valószínűséggel csak fokozatosan történhet. A program fokozatos megvalósítását azonban azonnal el kell kezdeni, különben a város szociális kettészakadása visszafordíthatatlan folyamattá válik. A fokozatos megvalósítás felvetett két változata közül a második, a Főváros szerepének a fővárosi alapok rendszerén keresztüli erősítése tűnik reálisabban

megvalósíthatónak. Ebben ugyanis a támogatások új programokhoz, feladatokhoz, intézményekhez rendelődnének, vagyis nem a meglévő, nagyon különböző kerületi támogatási rendszerek módosítgatásáról lenne szó, ami – az intézmények tehetetlensége miatt – mindig nehezebben hajtható végre. tására is. Ezek mellett a lakástalanok, illetve munkanélküliek átképzési programja esélyt nyújthat e társadalmi csoportoknak a városrehabilitáció folyamatába való bekapcsolására A szociális problémák oldása szempontjából is fontosak a közbiztonsági és köztisztasági programok, melyekben a Fővárosnak kezdeményező szerepet kellene játszania (ezekben a kerületek együttműködési készsége jobb). Mindkét program megvalósításában fontos elem lehet a közmunka, amely egyúttal a foglalkoztatási problémák enyhítésében is szerepet játszhat (a harmadik világ nagyvárosainak szegénynegyedeiben központi szerepet kapnak az ilyen

programok, amelyek a környezet és a lakosság foglalkoztatási problémáit egyszerre kezelik). A javasolt új fővárosi stratégia szempontjából fontos pozitív jel a belső kerületek egy részének az utóbbi években kialakult együttműködése (VII-VIII-IX. kerületek szociális társulása), amely nem kis részben a Szolidaritási Alap által alkalmazott ösztönző szabályozás hatására alakult ki. Ugyanebbe az irányba mutat az összes kerület által elfogadott Szociális Charta. Ilyen lépésekben akár fokozatosan is végbemehet a mai decentralizált szociális ellátási rendszer átalakítása. Városrehabilitációs program A város lemaradó területeinek kezelésére - a szociális támogatási rendszereken túlmenően - kulcsfontosságú a városrehabilitáció. Erre éppúgy szükség van a város belső részein, mint a külsőbb részeken helyenként kialakult szegénynegyedek, illetve a szlömösödő nagy lakótelepek esetében. A városrehabilitációval

foglalkozó fejezetben részletezett prioritások alapján azonban a Koncepció 20 éves időtávlatában leginkább csak a belső és az átmeneti zóna részesülhet jelentősebb felújításban. Jelen elemzésben ezért a városrehabilitációs program lehetőségeit leginkább a Budapest belső városrészeiben felhalmozódó szociális problémák megoldása szempontjából tekintjük át. Budapest Városfejlesztési Programjában a belső városrészeket érintő legfontosabb térszerkezeti programelemek a Belváros forgalomcsillapítására (az átmenő közúti forgalom korlátozására, valamint a tömegközlekedés fejlesztésére) és a parkolás megoldására vonatkozó elképzelések. Az utóbbi évek bel- és külföldi tapasztalatai alapján e programelemek a lakófunkció visszaszorulása és a lakosság kicserélődése (dzsentri-fikáció) irányába hatnak. Ez megfigyelhető a Váci utca példáján, ahol a kereskedelmi és iroda funkció kiszorította a lakosság

egy részét, és a sétáló utcák menti társasházak megújítása kapcsán feltételezhető a szegényebb lakók - teherviselési problémák miatti - kényszerű elköltözése. Nagyon hasonlóak a városrehabilitáció legintenzívebb területének (IX. kerület) tapasztalatai: a legszegényebb lakosságnak a kerület más A lakosság szociális és lakásellátásának egységesítésére szolgáló alapok mellett szükség van az oktatási-kulturális szférában esélyegyenlőséget célzó intézmények, illetve speciális programok (pl. kisebbségek iskolai felzárkóztató programja) külön támoga- 70 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK részein való elhelyezése gyakorlatilag előfeltétele a rehabilitáció beindításának, a beruházók érdeklődése felkeltésének. A szociálpolitikusok álláspontja szerint így még súlyosabb szociális gondok alakulhatnak ki, mint amilyenek magának a városfejlesztésnek a

kiváltói voltak, mivel az így szükségessé váló követő szociálpolitika (pl. a város külsőbb területein kialakuló új gettók kezelése) összességében költségesebb, mint a preventív szociálpolitika lett volna. A szociálpolitika szempontjából a városfejlesztés annál sikeresebb, minél jobb helyzetet teremt a problémás városrészek mai, meglévő lakossága számára. A városfejlesztés és a helyi lakosság megtartása jól ismert dilemmájára nyugati városokban sok esetben a “puha” vagy “óvatos” városrehabilitáció stratégiájának kialakításával reagálnak, amely a városrehabilitáció folyamatában a fizikai megújítással egyenrangú céllá emeli a lakossági struktúra megőrzését. Ez a stratégia a város számára nagyon költséges, hiszen kis fizetőképességű lakók számára nagyon leromlott épületeket magas színvonalon felújítani csak jelentős közösségi szubvenciókkal lehet. Az “óvatos”

városrehabilitáció ugyanakkor az össztársadalmi költségeket tekintve hatékony megoldás lehet - igaz, hogy első lépésben több szubvenciót kíván meg a közösségi szektor részéről, nem jár azonban később további nagymértékű szociális és városfelújítási kiadásokkal. Berlinben a rehabilitáció szintjének problémáját helyi fórumokon vitatják meg, és a kimenet a legtöbb esetben az átfogó, magas színvonalú városfelújítás helyett kisebb mértékű épületjavítások elvégzése (amely azonban az érintett lakosság bevonásával bizonyos közterületi felújítási elemeket is tartalmaz). Ez Berlinben még mindig jobb megoldásnak bizonyul, mint a lakosságnak a magasszintű városreha-bilitációval a belső városrészekből való “elűzése” (amely pl. francia tapasztalatok szerint más városrészek, különösen a nagy lakótelepek, gyors leromlásához vezet). A “teljes” és “óvatos” városrehabilitáció

szembeállításakor alkalmazott számítás, az előnyök és hátrányok kalkulációja természetesen módosulhat akkor, ha a különböző változatokban máshol jelentkeznek a bevételek és a kiadások: budapesti akcióterületi rehabilitáció esetén például könnyen előfordulhat, hogy a kiadások többségét a Főváros fedezi, a megtakarítások viszont az adott kerületnél jelentkeznek. A budapesti kerületek esetében a rehabilitációs szintek már vázolt dilemmája, ha lehet, még a nyugati városokénál is élesebb dilemma. A belső városrészek egy része fizikai értelemben nagyon leromlott, a mai lakosság összetétel pedig egyszerre mutatja az elöregedést, a munkanélküliség és a kisebbségi problémák térbeli sűrűsödését. Tekintetbe véve továbbá a speciális budapesti körülményeket (széleskörű lakásprivatizáció, a kormányzati és önkormány- zati források szűkössége), átfogó és magas színvonalú városrehabilitációs

programok nem reálisak. Ha fontos tényező az őslakosság megtartása, akkor ennek érdekében Budapesten is le kell szállítani a rehabilitáció szintjét, azaz a közösségi támogatások behatároltsága és a lakók fizetőképességének erős korlátai miatt csak alacsonyszintű rehabilitációt lehet végrehajtani. Ez az elv azonban ütközik az épületek nagyobb részének nagyfokú leromlottságával, és felvetődik az a kérdés, hogy érdemes-e a rossz állapotokat a szükséges átfogó felújításnál jóval kisebb mértékű beruházásokkal néhány évre konzerválni? Budapest esetében tehát az “óvatos” (azaz lakosságmegtartó) és viszonylag alacsonyszintű városreha-bilitáció a belső városrészek problémáinak csak az egyik kezelési módja lehet. Alaposan meg kell fontolni ugyanis - a ház állapotától és a lakosság összetételétől függően -, hogy adott esetben megfelel-e ez a megoldás. Sok esetben a lakóépület leromlottsága

és/vagy a lakók összetétele (pl. idősek magas aránya) nem teszi lehetővé, hogy az alacsonyszintű, az érintett lakosság részvételével járó rehabilitáció hatékonyan megszervezhető legyen. Ilyen esetekben több alternatív megoldás képzelhető el. Az egyik - amennyiben a ház nagyon leromlott állapotban van - a “romeltakaritás”, azaz a ház lebontása és a lakók ideiglenes vagy végleges elhelyezése más házakban. Ez elsősorban az önkormányzati tulajdonú, nem privatizált házak esetében képzelhető el, és még ekkor is problémás az önkormányzati lakásállomány szűkössége, a cserelakások hiánya miatt. A belső városrészeket (is) domináló társasházak esetén ezen felül jogi nehézségek is adódnak, vagyis csak kivételesen alkalmazható ez a módszer. Ezen a ponton a városrehabilitációhoz szociális lakásprogramnak is kell kapcsolódnia, hiszen a lakók elhelyezéséhez szükséges lakásokat “ki kell termelni” - a

lakáspiacon történő lakásvásárlásokkal vagy esetleg behatárolt minőségű és nagyságú lakások építésével, vagyis az alacsony bérű köztulajdoni lakásszektor bővítésével. A másik - a nem végletesen leromlott házaknál alkalmazható - módszer a ház lakóinak ösztönzése az önerős lakóház-felújításra, önkormányzati támogatással (lakóház-felújítási támogatás vagy közterület felújítása, illetve helyi non-profit szervező iroda segítségének felajánlása). Ez egyúttal társadalom rehabilitációs programot is jelentene: civil szervezetek segítségével a lakosság részt vesz a környezete illetve a lakóház felújításában. A vázolt belső városrészekbeli városrehabilitációs program végrehajtásához “szerencsés” körülményt jelent a belső városrészek lakosságszámának prognosztizálható, további 15-20 %-os csökkenése. Ez lehetővé teszi, hogy amellett, hogy az összevonásokkal,

épületreha-bilitációval értékesebbé váló lakások egy részébe magasabb státuszú családok 71 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK kerülnek, az alacsonyabb státuszú családok egy részének elhelyezését is a szűkebb környéken lehet megoldani. A Budapesti Városrehabilitációs Program javaslata szerint a fővárosi támogatásokat akcióterületekre kell koncentrálni. Az akcióterületi státuszra a kerületek pályázhatnak néhány tömbből álló - ezres nagyságrendű lakásszámot tartalmazó - olyan területekkel, amelyek a rehabilitáció szükségességén kívül annak lehetőségét is felkínálják. Utóbbi azt jelenti, hogy a kerületi önkormányzat a lakosság részvételével és egyetértésével elkészítteti a rehabilitációra vonatkozó alternatív elképzeléseket, és a házak többsége kinyilvánítja a rehabilitációs folyamatokban való részvételt Az akcióterületi modell, különösen,

ha ennek magasabb színvonala valósul meg, gentrifikációs “szigetek” (teljesen rehabilitált lakóházak, illetve leromlott házak bontása utáni új lakásépítés) kialakulásához fog vezetni. A Városrehabilitációs Program nem elégedhet meg ezzel, ki kell tűznie másik, legalább az elsővel egyenrangú célját, azt, hogy az akcióterületek körüli alacsonyértékű lakásállomány állapota stabilizálódjon, és hogy a különböző társadalmi, életkori csoportok számára differenciált lakáskínálat álljon rendelkezésre. A vázolt elképzelések megvalósításába a Fővárosnak megfelelő anyagi eszközökkel is be kell szállnia. Ennek kiinduló mértékét jelentheti a Fővárosi Városreha-bilitációs Alaphoz való fővárosi hozzájárulás (1 MdFt évente), azonban később biztosítani kell, hogy ha a gazdasági fellendülés lehetőséget ad az önkormányzati támogatások bővítésére, akkor abból egyaránt jusson az akcióterület-szerű

teljes városrehabilitációra, és a köztes területek fokozatos felújítását elősegítő támogatási rendszerekre. Mindezekkel párhuzamosan biztosítani kell, hogy az új lakásépítés egy része is a felújítandó városrészekben valósuljon meg. (A lakásfejezetben említett nonprofit bérlakásépítésből a kerületek is részesednének, és ez alapjául szolgálna a városrehabilitációhoz szükséges átmeneti - puffer - lakásállomány kialakításához) Egy további fontos állítás az, hogy az óvatos városre-habilitáció és a szociális problémák kezelése egyaránt megköveteli a helyi lakosság bevonását, a lakosság érdekképviseleti szervezeteinek kialakítását és aktivizálását. Szükség van az önkormányzatok által támogatott helyi szervezetekre, amelyek a privatizált lakásállományban is sikerrel folytatnak információs és szervező tevékenységet, a normatív városrehabilitációs szubvenciós rendszerek keretei között. A

lakosság aktivizálásán alapuló fokozatos rehabilitáció gyakorlatának kialakításához, különösen pedig ennek munkahelyteremtő programokkal való összekapcsolásához igénybe kell venni az e téren rendelkezésre álló gazdag nyugati tapasztalatokat. Mindezeknek a szervezéséhez ajánlható egy Fővárosi Városrehabilitációs Programiroda létrehozása, amely felelőse lenne a komplex, térségi városrehabilitáció szervezésének. Fentiek mellett fokozott figyelmet kell szentelni fővárosi szinten a “negatív funkciók” térbeli koncentrálódásának csökkentésére, arra, hogy a Szociális Charta kijelentései a valóságban is megvalósuljanak, azaz a gazdagabb kerületek is részt vegyenek a problémák kezelésében. Összfővárosi szintű stratégiai programokat kell tehát felállítani a prostitúció, a hajléktalanság, a kisebbségek problémáinak kezelésére. 3.2 A befogadó, nyitott város Budapest nemzetközi jellege, a világvárosok

sorába való tartozása a múlt század második felében, egészen az első világháborúig fokozatosan teljesedett ki (Beluszky, 1998). A korlátozott szuverenitású állam fővárosa kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett, az ipari beruházások zömét külföldi befektetők valósították meg, mint ahogy a nagyarányú infrastrukturális fejlesztéseket is nagyrészt a külföldi tőke finanszírozta. Mindezek mellett Budapest növekvő jelentőségű szellemi központtá vált, és – elsősorban befogadó városként – bekerült a szellemi élet európai áramlataiba. A külföldiek beköltözőként a lakosság számának gyarapításában is szerepet játszottak; a város nemzetközi jellegét legnagyobb mértékben az itt élő, nagyobbrészt magyar vidékekről beköltöző népes zsidó közösség adta meg. A két világháború közötti időszakban az önálló kisállammá válás bővítette a diplomáciai kapcsolatokon keresztüli külföldi

kontaktusokat, ugyanakkor a kedvezőtlenebbé váló politikai légkör csökkentette Budapest vonzerejét, a város visszaszorult Európa kulturális centrumai sorában. Az 1945, különösen az 1948 utáni időszakot a nyugati világtól való elszigeteltség jellemezte, amely azonban a 60-as évek végétől fokozatosan enyhült, és a magyar állampolgárok utazási feltételeinek enyhítésével párhuzamosan a külföldiek idelátogatása is egyre jelentősebbé vált. A „legvidámabb barakk” azonban elsősorban csak turistacélpontként válhatott ismertté, a külföldi tőke fokozatos beengedésére csak az időszak legutolsó éveiben került sor. A rendszerváltás után Budapest nemzetközi jellegének minden összetevőjében jelentős és pozitív irányú változások következtek be. Az ország és különösen a főváros nemcsak a gazdasági befektetők, hanem a sokoldalú külföldi kapcsolati programok kapcsán is a külföldiek egyik kedvelt célpontjává

változott, nemcsak turistákat, hanem a rövidebb vagy 72 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK hosszabb távra letelepülni szándékozókat tekintve is. lyek megkönnyítik az általuk dominált városrészekben az ingatlanokhoz való hozzájutást. A külföldiek számára vonatkozóan nagyon eltérő információk léteznek: a rendőrségi nyilvántartások szerint 42 ezer külföldi tartózkodik hivatalos tartózkodási engedéllyel Budapesten, becslések szerint azonban számuk az engedély nélkül itttartózkodókkal a 100 ezret is elérheti. Prognózisok szerint a külföldiek száma 20 éves távlatban 200250 ezerre emelkedhet, azaz a budapesti lakosság 10-12 százalékát is elérheti, ami egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, Bécs példáját ismerve, ahol ez az arány néhány év leforgása alatt 7-8 százalékról 18 százalékra emelkedett. A külföldiek számának alakulása jelentős mértékben függ az

idegenrendészeti politikától – Bécs esetében is ennek szigorítása hozta a külföldiek áradatának lecsökkenését. A nem nyugati külföldiek számának várható bővülését eleinte a magántulajdonú ingatlanok, illetve a magán-bérlakások piaca várhatóan kezelni tudja. A nyugatiak vonatkozásában új fejleményként jelenik meg az ingázó szakmai elit számára az irodákkal egybeépített lakáskomplexumok piaci alapon való építése. Egy elemzés (Ramon, 1998) a „nyugati” külföldiek közül az alábbi típusokat különíti el:  ingázó szakmai elit,  Budapestre települt külföldi magán- vagy állami vállalatok alkalmazottai,  „függetlenek”,  magyar származásúak és a vegyes házasságok nem magyar tagjai. E csoportok egymás közötti arányát ugyanolyan nehéz megállapítani, mint a külföldiek teljes számát. Egy tendencia azonban biztosan állítható: az utolsónak említett csoport, a magyar nemzetiségű

bevándorlók, amelyek a 90-es évek elején még dominánsak voltak, veszítenek súlyukból, arányuk a Magyarországra érkező bevándorlók körében az évtized elején még 80 százalék volt, ami az évtized közepére 60 százalékra csökkent (Keresztély, 1998). A nyugatiakkal készült interjúk tanúsága szerint az itt letelepülők sokra becsülik a főváros kulturális sokszínűségét, az egyre inkább hozzáférhető magas színvonalú szolgáltatásokat, s mindezzel párhuzamosan azt a tényt, hogy a megélhetés jóval olcsóbb, mint a nyugati nagyvárosokban. A külföldiek lakáshelyzetét tekintve feltűnő az erős szegregálódás: a „nyugatiak” leginkább a budai oldal elitkerületeiben és a pesti oldalon a Duna menti sávban telepednek le, míg az egyéb bevándorlók főleg a pesti oldal olcsóbb részein, egyes csoportok (pl. az 5-7 ezer kínai) pedig kifejezetten a leromló városrészekben, a VIII., X, XIII kerületekben (a kínaiak – akik nem

kifejezetten az otthoni szegény rétegekből származnak – ezeket a városrészeket nem elsősorban alacsonyabb ingatlanáraik miatt választják, hanem azért, mert itt találhatók a főváros legnagyobb kínai piacai). A külföldiek mindkét fő csoportjának stabilizálódott ingatlanpiaci szervezetei és eljárásai vannak, ame- A nyugati külföldiek oktatási szolgáltatásokkal való ellátása piaci alapon jól megoldott, hiszen e családok itteni letelepedésének egyik fő feltétele – a lakáson túl – a gyerekek megfelelő iskoláztatása, aminek árát hajlandóak is megfizetni (esetenként az alkalmazó cég segítségével). Egészen más a helyzet a nem nyugatiak esetében. A tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi önkormányzati iskolába írathatja gyermekét, azonban a normál fejkvótán kívül semmi sem ösztönzi az iskolát, hogy a külföldi gyerekkel az átlagosnál többet foglalkozzon, és a magyar nyelv külföldiek számára való

oktatása a normál iskolákban nem is megoldott. Ez a probléma a külföldiek számának növekedése esetén hamar akuttá válhat anélkül, hogy a megoldás akárcsak körvonalaiban is meglenne, ma ugyanis még az sem egyértelmű, hogy a külföldiek oktatása kerületi vagy fővárosi feladat-e (Keresztély, 1998). A budapesti lakosság körében nem egységes a külföldiekről alkotott kép. Egy telefonos megkérdezés adatai szerint (TeleDirect-felvétel 1996-ban, idézi Ramon, 1998) a lakosság 70 százaléka csökkenteni kívánná a letelepedni kívánó ázsiai és arab immigránsok számát, és ezek mellett a legveszélyesebbnek az egykori Szovjetunióból érkezőket tekinti. A skála másik végén az amerikaiak, a nyugateurópaiak és a szomszédos országokból érkező magyar nemzetiségűek vannak, akiket a lakosság nagy része veszélytelennek ítél és szívesen lát. Miután nagy a valószínűsége annak, hogy az elkövetkező években a külföldiek száma

és aránya Budapesten jelentősen emelkedni fog, fontos kérdés, hogyan tud Budapest és az itt élő lakosság a város nemzetköziesedésére, a kozmopolita jelenségek befogadására felkészülni. Ebben nagy segítséget nyújt azoknak az európai városoknak a tapasztalata, amelyek éppen az elmúlt években élték át a külföldiek arányának nagyarányú növekedését. E tapasztalatok átvételekor azonban lényeges körülmény a külföldiek országok és társadalmi csoportok szerinti összetétele. Egyes feltevések szerint Magyarország, és ezen belül Budapest nem lesz vonzó a külföldiek olyan csoportjainak, akik a nyugati országok nagyobb városait az ott elérhető támogatások miatt választották. Másképpen megfogalmazva, ide elsősorban nem huma- 73 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK nitárius okokból befogadott politikai menekültek, hanem gazdasági-társadalmi haszonelvűségen alapuló egyéb

mig-ránsok fognak érkezni. Erre közvetett módon utal az a – kínaiakra vonatkozó – tény, hogy a Magyarországra betelepülők általában magasabb iskolai végzettséggel és jobb jövedelmekkel rendelkeznek, mint azok a bevándorló csoportok, amelyek a nyugati nagyvárosok tipikus „chinatown”-ját alkotják. E feltételezés alapján Budapestre elsősorban itt (legális vagy kevésbé legális) vállalkozást indítani szándékozó külföldiek érkezhetnek. Minden ilyen feltételezést természetesen gyökeresen megváltoztathatnak váratlan térségi események, melyek a fokozatosan bezárkózó nyugati államok mellett Magyarországot a még elérhető „jobb” migrációs és/vagy menekülési célponttá tehetik. család hosszabb itt-tartózkodása esetén többszörösen is „visszafizet” a tevékenységével kapcsolatos közterhekben. Egy további fontos kérdés, hogy a Budapestre érkező külföldiek milyen okokból és mennyi időre tervezik

itt-tartózkodásukat. Nyugat-európai kutatások (Tarrius, idézi Ramon, 1998) kimutatták, hogy a nemzetközi elit hivatalnokréteg városok közötti vándorlása (pl. London, Párizs, Brüsszel között) annak típusa és rövid időtartama miatt kizárja a kulturális keveredést. Ha ilyen vándorlás dominálja Budapestet, nem várható a külföldiek speciális életmódot, kultúrát jelentő városnegyedekbe tömörülése. Az ázsiai és esetleg arab, főleg kereskedelmi célú immigráció növekedése már vezethet ilyen következményekhez. Az utóbbi hónapokban konkrétan felvetődött például a budapesti „chinatown” alapítása, elsősorban a kínai piacok körül kialakult helyzet kapcsán – egy ilyen területen talán védettebbnek éreznék a megélhetésük fő forrását jelentő piacot (Gyimes és társai, 1998:94). A „befogadó” várost az jellemzi, hogy a letelepülni szándékozó bevándorlóknak minél többet igyekszik nyújtani azokból a

szolgáltatásokból, amelyek a helyi lakosok számára természetesek. E téren a gondok nagyobb részének megoldása országos szintű feladat – így például meg kell gondolni a bevándorlási engedéllyel itt élő külföldiek házastársának terhességgel, vagy általánosabban, az egészségügyi ellátással kapcsolatos helyzetét. Hasonló példa az iskolai normatíva kérdése, amelynek tekintetében a külföldi gyereket a magyarral azonosnak tekinti az oktatásfinanszírozási rendszer, míg a hasonlóan többletfeladatokat jelentő roma gyerekek után megemelt fejkvóta jár az iskoláknak (Keresztély, 1998). Budapesten, a kétszintű önkormányzati rendszerben, úgy tűnik, elsősorban a Fővárosi Önkormányzat feladata lesz a külföldiek ellátásával kapcsolatos átfogóbb problémák kezelése és e problémáknak az országos szervek felé való közvetítése, a központi szerepvállalásért való küzdelem. Az ilyen támogatások elfogadtatását

megkönnyíti, hogy ez a legtöbb külföldi esetében nem állandósuló, élete végéig szóló, hanem csak indítási segítség, amelyet a külföldi 74 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK A „befogadó” város sok alapvető feltételének megteremtése tehát a Fővárosra fog hárulni, mint ahogy fővárosi feladat az is, hogy a kerületek közötti szolidaritás kialakítását elősegítse, vagy ennek hiányában a külföldiek koncentrációjának problémájával küszködő kerületeket támogassa. A fővárosnak a külföldiek helyzetével kapcsolatos érzékenységét mind ez ideig leginkább a közbiztonsági problémák váltották ki. Egy átfogóbb stratégia kialakítását azonban más tényezők is indokolnák, például az, hogy a legtöbb külföldi fővárosi jelenléte hasznot hoz a városnak, hozzájárul Budapest nemzetközi város és multikulturális centrum szerepei erősítéséhez. 75 BUDAPEST

VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ A regionális és települési térszerkezet jelenlegi fejlődési korszakában a szerkezetalakítás feladata már jóval több, mint a főváros és az ország kapcsolati rendszereinek korszerűsítése és a közlekedéstechnológia új korszakának való megfeleltetése. A térség egésze alakul át, új nagytérségi alakulat, egy nagyvárosi régió jön létre. A változások eredményeképpen a „Budapest Agglomeráció” vagy a „Központi Régió” nagyvárosa a mai és közelmúltbeli feladatainál jóval összetettebb követelményeknek kell hogy megfeleljen. 1. A VÁROSSZERKEZET FEJLESZTÉSE Az agglomeráció jelenlegi dinamikus korszaka hoszszú fejlődési szakasznak ígérkezik. Jelentős szerkezetalakító folyamatok fognak lezajlani, melyek számos területen alapvetően érintik a főváros érdekeit A főváros kisugárzása felerősödött és a környező településekkel való együttélése

egyre szorosabb. Ma már nemcsak a vasút és egy-egy főút menti „település-fürtre”, hanem egyre inkább a teljes térségre terjed ki az egymást erősítő vonzás. Ennek az átalakulási folyamatnak egyik súlyos térszerkezeti kihívása a város kompaktságának megtartása. Budapest sűrűségét és területintenzitását tekintve összességében laza szerkezetű település, sőt az elmúlt évek számos folyamata, így a városon belüli népességmozgások, a szuburbanizáció térnyerése, az ipar visszaesése, illetve lassú regenerálódása, az új zöldmezős fejlesztések jellemzően nem növelték a területhasználat hatékonyságát. A rövid és középtávon várható fejlesztési igények jelentős hányada a városon vagy az agglomeráción belüli zöldmezős lehetőségekre irányul. A térszerkezet jelenlegi alakulásának és a városszerkezet fejlesztő szerepének megítéléséhez az alábbi fő szempontok veendők figyelembe:  a város

országos és nagyregionális kapcsolatai, különleges természeti adottságai, a Dunára szerveződő sugaras-gyűrűs térszerkezete, épített környezeti értékei, valamint a közlekedéshálózati és infrastrukturális adottságok és korlátok;  a város meglévő és újrahasznosítandó területeinek vonzereje, a „beállt” és változásban lévő területek értékei, lehetőségei, a MÁV- és honvédségi területek jövőbeli kínálata, valamint az átmeneti zóna jó kapcsolatú térségeinek fejlesztési lehetőségei;  a spontán vagy kevéssé tervezett és szervezett folyamatok, melyek eredményeként a fővárosban, és különösen a beépített területek szegélyein az agglomerációban igen erőteljesen jelentkezik a strukturálatlan növekedés, az, hogy a térszerkezet fejlődése tagolatlan, kaotikus, szétfolyó;  az utóbbi évek olyan folyamatai, melyek bizonyították, hogy a szerkezetalakító közlekedési, az adottságokat javító

infrastrukturális és környezetvédelmi beruházások a meglévő beépített területeken megújulást, intenzitásnövekedést idéznek elő;  a gazdaság átalakulása miatt kiürült iparterületek, amelyeken például a bevásárlóközpontok megjelenése indított el szerkezetformáló folyamatokat, másfelől a felhagyott iparterületek „slum”-jain ezzel ellentétes, nehezen kezelhető folyamatok játszódnak le; a város fejlesztésre szánt területeinek megfelelő kínálata, miközben a beépítésre szánt zöldmezős területek fejlesztési stratégiája még nincs kidolgozva, s az ÁRT csak a szükséges szabályozásokat tartalmazza – mi, mekkora és milyen feltételekkel építhető. E programnak kell körvonalaznia, hogy a kínált területek miként és mikor kerülhetnek igénybevételre, s hogy ennek során hogyan érvényesülhet a közérdek. Előrejelzés Minden jel arra mutat, hogy a térszerkezet területi és hálózati elemeiben további hasonló,

alapvető változásokat elindító – esetenként „sokkoló hatású” – Duna 2 76 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ folyamatok vannak kibontakozóban. Ezek kimenetele még nem teljesen látható előre, azonban a Városfejlesztési Programnak nagy figyelemmel kell kísérnie az alábbiakat:  A zöldterületek és a természeti környezet agreszszív pusztítása a spontán folyamatok kapcsán tovább rontja a környezet állapotát. A jóléti és véderdők, a sportterületek fogyása, valamint a hegyvidék eddigi kíméletlen túlépítése hallatlan mértékben rontja az „egyedülállóan budapesti” imázst: a hegyek koszorúzta város és a zöldterületekkel tagolt településrészek egységét.  Az új építési törvény és az OTÉK keretei között tovább érvényesülő eddigi szabályozások és a piaci kereslet hatására várható a hegyvidék beépült területeinek további besűrűsödése.  A város és a

környező települések összenövése arctalanná, jellegtelenné silányíthatja a még meglévő sajátos városokat, városrészeket és településszerkezeteket, gyengítve a helyi közösségek identitását. Megszűnik a „kompakt európai város” megtartásának lehetősége, miközben elpusztul az ökológiailag nélkülözhetetlen és alig pótolható természeti környezet.  A térszerkezetben új helyzetet hozhat létre a vasútüzem optimális méretre való visszaszorulása és a főváros határában meglévő katonai objektumok sorsának tisztázódása. Az ingatlanpiaci tapasztalatok alapján előre jelezhető, hogy a legnagyobb fővárosi ingatlantulajdonosok – MÁV, honvédség – rövidesen igen gazdag területkínálattal lépnek föl. Ez a szerkezetalakító folyamat a hosszú távú program idején fog lejátszódni.  Súlyos gonddá válhat a fő közlekedési hálózatok kiépítéséhez szükséges és alkalmas területek hiánya, helyenkénti

elépítése, illetve a közérdekű útépítések helyi szintű akadályozása (a „ne az én hátsó kertemben” – NIMBY – szindróma, pl. Hamzsabégi út, Andor utca, M0). A térszerkezet fejlesztése mint eszköz A térszerkezet alakítására szolgáló eszközök alkalmazásának lehetőségei a korábbiakhoz képest még korlátozottabbá váltak a tulajdonviszonyok megváltozása miatt. Elsősorban a már beépített – „beállt” – területeken a tér- és városszerkezet egyre keményebb fejlesztési korlátot jelent, különösen a város legértékesebb területein. A hosszú távra kitekintő területgazdálkodás amiatt is kis mozgástérrel rendelkezik, mert el kell kerülni a város további extenzív fejlődését. A térszerkezet kezelését illetően az általános rendezési terv által meghatározott távlati fizikai struktúra és zónarendszer fő vonalaiban megfelelő eszköz. Számos térszerkezet-alakító folyamat ugyanakkor csak most kezdi

kifejteni hatását, ezért a részletes szabályozási tervek készítése során alkalmazkodni kell a fejlesztési stratégia által meghatározott célokhoz. A város történetileg kialakult, vegyes használatú egységeinek jelentős része – a korábbi urbanisztikai felfogás és gyakorlat hatására – az övezeti („zoning”) elvnek megfelelő nagyléptékű, egyfunkciós városrészekké alakult át. Ez is jelentősen növelte a szállítási és közlekedési igényt, amit a város fekvése és szerkezetének részleges kiépülése miatt csak nehezen – s a város történelmi magján át – tudott kielégíteni. A vegyes funkciójú városrészek kialakítása enyhíthet ezen a térszerkezeti konfliktuson A szabad területeken ugyanakkor a városszerkezet hiánya, a tervezettség elégtelen mértéke hozott létre kedvezőtlen folyamatokat. Itt évtizedeken át a fejlesztés „ötletszerűen” lépett tovább tömbről tömbre, túlterhelve a közműhálózatokat.

Ilyen „burjánzó” fejlődés eredménye a budai hegyvidék és egyes városszegélyek beépülése A Koncepció – mindezek ellenére – nyitott a külső, szabad területeken jelentkező fejlesztési keresletek irányában, de csak anynyiban, amennyiben azok – kellő kooperativitással, szervezettséggel és tervezettséggel – integrálhatók a város saját céljaihoz. A hosszú távú koncepció a város építésének és gazdasága növekedésének céljait, folyamatait egymással szoros összefüggésben kezeli, és a szabályozás, befolyásolás feladatait integrált eszközökkel oldja meg. A szabályozások, beavatkozások és maguk a beruházások egymást erősítő módon kell hogy megvalósuljanak. A Városfejlesztési Koncepció figyelembe veszi, hogy a városépítésben meghatározó a magántőke szerepe, ennek megfelelően kiemelt feladat a piaci fejlesztési törekvések és a közérdek közötti konfliktusok feloldása és kiegyensúlyozott

várospolitika működtetése. Budapest a kisebb metropolisok közé tartozik ugyan, de jelenlegi dinamizmusa a szerkezetalakítással karöltve újabb hosszú korszakokra határozza meg a város lehetőségeit. A vizsgált külföldi példák a tervezés és térbeli fejlődés jóval koncentráltabb és szervezettebb mintáit kínálták, és a megvalósulás eredményessége még ott is vitatható A jelenlegi időszak fordulópont a város és az agglomeráció életében, ezért kitüntetett jelentőségű. Az egyre szűkülő térszerkezet-alakítási lehetőségek kiaknázása nagy összpontosítást és minden szinten határozott kooperációt követel meg. A térszerkezettel kapcsolatos célkitűzések A főváros folyamatos fejlődése során nyitott térszerkezetével meg kell tudjon felelni a sokarcú nagyváros feladatainak. A kellő előrelátással alakított tér- 77 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ szerkezet eszközül szolgál

a várospolitika hosszú távú elhatározásainak megvalósításához. Az alábbi célkitűzések elősegítik a térszerkezet pozitív kisugárzásának és fejlesztő hatásának érvényesítését. A budapesti régió településszerkezeti és táji elemei csak egyensúlyosan és arányosan fejleszthetők e program és a kapcsolódó területrendezési tervek szerint. Ezen belül jellegében két ellentétes folyamat erősítendő a fejlesztési preferenciákkal:  egyfelől a művi térszerkezeti elemek koncentráltkoordinált és visszafogott területi fejlesztése, a területhasználatok intenzitásának ésszerű emelése, melynek hatására arányosan csökkenhet a szállítási és a hálózatfejlesztési igény, s a város jelenlegi extenzivitása is kiegyensúlyozottan csökkenhet;  Másfelől a meglévő zöld-, mező- és erdőgazdasági területek radikális védelme, különös tekintettel a tagolt térszerkezetre, a kompakt nagyvárosra és a zárt

településkontúrokra, amivel az „élhető város” szerves részévé válik az átfogó zöldfelületi rendszer a maga tagolt (üdülési-rekreációs) funkcióival és klimatikus-ökológiai szerepével. A térszerkezet-alakítás a különféle hálózati rendszerek többcélú fejlesztésével az egyes területi elemeket legkedvezőbb adottságaiknak és kapcsolati előnyeiknek megfelelő helyzetbe kell hogy hozza. A nagyvárosi karakter formálása, továbbépítése a sajátos és hagyományos települési-táji jellegzetességek és a meglévő értékek megtartásával kell megvalósuljon úgy, hogy mindezek integrálódni is tudjanak az ezredforduló modernizációs folyamataiba. A nagyvárossal, annak részeivel való társadalmi azonosulás – az identitás – eszközeként is működtetendő a térszerkezet, tagolásával a főváros társadalmi sokszínűségéhez megfelelő fizikai hátteret kell hogy biztosítson. A tagolt térszerkezet a települési

közösségek társadalmi és lokális identitása fejlesztésének kitüntetett eszköze kell legyen veszélyeztető összefüggő, kiterjedten beépített területhasználatokat. A világosan elhatárolható településszövetek az áttekinthető és hatékony működtetés elsődleges eszközei. Az egyes települések és a főváros a saját fejlesztési programjaik kidolgozása során érvényesítik a térségi együttműködéssel elfogadott területrendezési elveket és koncepciót 1.1 A nagyvárosi térség fejlesztési modellje Budapest egyedi, nem pótolható adottsága fekvésében, kapcsolataiban, topográfiájában rejlik. A város fejlődése, az európai településhálózatban elfoglalt szerepének növekedése akkor lesz valóságos és időtálló, ha a város ezekre az adottságokra – történelmi hagyományaiból és jelenlegi helyzetének helyes felismeréséből fakadó értékeire, valamint az ebben rejlő további lehetőségeire – épít. A város

eddigi fejlődési korszakait erőteljes szerkezetváltozások jellemezték szoros összefüggésben a közlekedési technológia módosulásaival. A város meg kell hogy újítsa belső térszerkezetét, működését, ki kell hogy építse a hiányzó külső kapcsolatait. A város szerkezete a Körvasút körút, a külső ipartelepi körút és az „M0” megvalósításával válik teljessé. A tágabb térség folyamatai, a város belső funkcionális területarányainak alakulása és a területhasználat intenzitásának változásai miatt további folyamatos gyűrű irányú kapcsolatok kiépítésére már nincs szükség. Az agglomeráció belső településeinek szerepköreik, funkcióik és státusuk szerinti eltérő fejlődési mintái részben a városon belüli hasonló átrendeződésekkel, részben a város körüli térségi-közlekedési adottságokkal függnek össze. A városon belül észak és nyugat felé húzódó lakófunkciók és a délen húzódó

kéttojásos hosszúmetélt A nagyvárosi régió terület- és településfejlesztési elképzeléseinek tervezése és megvalósítása során a tagolt térszerkezet megtartása, illetve kialakítása érdekében a Fővárosnak törekednie kell az agglomerációs települések önkormányzataival a határozott és folyamatos együttműködésre. A térszerkezet tagoltságának elve azt is jelenti, hogy a fejlesztések során a települési és a táji elemek jellegének és szerepkörének megfelelő területi minimumot és maximumot be kell tartani. (pl úthálózati paraméterek, közösségi és zöldfelületi létesítmények helybiztosítása) Kitüntetett figyelemmel kell szabályozni az ökológiai rendszerek folyamatosságát, illetve korlátozni az azt 78 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ fő közlekedési-szállítási vonalakra települő termelési-logisztikai-kereskedelmi funkciók mozgásai szimbiózisban vannak az

agglomerációs települések fejlődésével. Az agglomeráció térbeli növekedésének változása az utóbbi évtized fejlődése - fejlesztései alapján azt mutatja, hogy az általános térbeli kiterjedés mellett egyes szektorok erőteljesebben épülnek ki. A melléklet ábrán látható a „magterületek” növekedése és azok fokozatos elfordulása A város és környéke együttes fejlődését, dinamikáját három térségi szerveződéssel jeleníthetjük meg. Északkeleten, északon, északnyugaton és részben nyugati irányban is, a budai hegyvidék zónájában a településeket erőteljes szuburbanizáció jellemzi. A városon belül is jellemző, hogy a lakófunkció súlypontja ebbe az irányba tolódik – jelenleg, de várhatóan a jövőben is (ld. az ábrát) A lakóhelyekkel szerves egységben fejlődnek itt a tercier munkahelyi (intézményi – kereskedelmi – szolgáltató) tevékenységek is A déli szektorhoz a teljes Budaörsi-medence, az átmeneti

és elővárosi zóna tartozik, nagyjából az M7-től az M3-ig. Itt a kelet–nyugati irányú agglomerációs zóna fővárosi magját az átalakuló ipari termelő tevékenységek területei képezik (Dél-Buda, Csepel, Dél-Pest) és a közigazgatási határoktól függetlenül megtelepülő logisztikai, raktározási funkció Ez a két egymást átfedő, összefonódó, de eltérő karakterű térség foglalja magában a nagyvárosi régió legdinamikusabban fejlődő területeit. A Duna mindent átható tengelye harmadik önálló elemként, változó funkciókkal és változatos intenzitással befolyásolja ezt a két, kifelé terjedő térséget. A főváros hosszú távú térszerkezet-alakítási feladatai Jól elkülöníthetők ma Budapesten a csak lassan változó – „beállt”- és a „változásban” lévő területek. Ezek jellegzetességei, térbeli elhelyezkedésük nagyban befolyásolják a fejlesztés programját; határozottan meg kell különböztetni az

„offenzív, átalakító beavatkozások” területeit a „fenntartó fejlesztést” igénylő térségektől. Az előbbi térségek mai állapotuk alapján az alábbi csoportokba sorolhatók; aktív fejlesztéspolitikát az alábbi térségtípusok kívánnak meg:  „krízis”-térségnek tekinthetők: a belső városrészek jelentős térségei és az átmeneti zóna egyes nagy kiterjedésű leromlott területei,  fejlődésben lévő területként kezelendők: a déli előváros logisztikai sávja és a város északi területei, a Dunára merőleges tengely mentén,  a stagnáló, bizonytalan kibontakozású területek. E nagyvonalú tagolás természetesen csak a fő karaktereket írja le. A közigazgatási határok között a főváros hosszú távú fejlesztési modelljét egy többágú tengelykereszt teszi szemléletessé. A modell a fő elemek egyedi térszerkezeti adottságait, a – mintegy „külső” hatásként jelentkező – piaci-keresleti

törekvéseket és a város egészének érdekeit képviselő értékeket helyezi a középpontba. Az ábrán is bemutatott térszerkezeti koncepció a program kifejtésének gerincét adja. A térszerkezeti modell elemei:  a Duna mint tengely  Óbuda–Újpest, az északi városrész-pár  a belső városrész rehabilitációs területei  az átmeneti zóna vegyes szektorai  a déli előváros logisztikai sávja  kiemelt, integrált projektek A modell fő elemei a feladatok jellegét, léptékét tekintve igazi nagyvárosi projekteket körvonalaznak. Itt az idő és a tér dimenziói 10-15 években és 100 hektárokban jelentkeznek. Nem grandiózus „tervezői álmokról” van szó, hiszen ezek a tengelyre szerveződő projektek valós kihívások, amelyek lappangva, vagy egyes elemeik kiépülésével, illetve felszínre került konfliktusaikkal sok helyütt már határozottan befolyásolják is a város fejlődését. A tengelyek egyúttal összetett

szerveződést, a „városok” a nagyvárosban elvet is hordozzák. A Koncepció a város változásban lévő területeire összpontosít. A városvezetés kiemelt feladatának tekinti, hogy a város életének természetes módon zajló folyamatait a közösség érdekeinek megfelelően befolyásolja. A beállt területek az aktív fejlesztések szempontjából mintegy „háttérként” 79 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ jelenítődnek meg: azok a fenntartó fejlesztés, működtetés területei. A Koncepció térszerkezeti javaslatának „gerincét” a Duna vonala képezi. A várost szervező, annak részeit felfűző, távoli kapcsolatokat biztosító folyó a stabilitás tengelye, biztonságot, értékőrzést, erőt és sokszálú vonzást ad a városnak. A Duna tengelye különböző történeti, gazdasági és technológiai változások során mindig előrelendítette a területhasználat megújulását, őrizve a folyóparti

területek lehetőségeit, értékét, vonzerejét. E tengelyre a fejlesztési modell szerint négy markáns kelet–nyugati kereszttengely szerveződik, melyek a város mai és jövőbeli meghatározó fejlődési-fejlesztési erővonalait jelentik. Óbuda és Újpest – az északi városrészpár – mai helyzete sokban eltér, történetük azonban igencsak hasonló volt. Térségük kettős kapuként működik, itt érkezik a városba a dunakanyari elővárosok, a 2-es és a 10-es, 11-es út forgalma. Az Óbudától északnyugatra fekvő szőlőhegyek egy része mára betelepült lakóépületekkel, míg az öreg város ódon polgári utcái helyén és a kapcsolódó szántókon lakótelepek épültek. A kettős kapu térségében lévő agglomerációs települések a 70-es, 80-as évek lassabb növekedése után erőteljes lakóterületi fejlesztésekbe kezdtek. A másik oldalon, Újpest déli részén, a munkásnegyedek helyére is lakótelepek épültek, a város központja

is részben átépült. A megújult Váci út és a metróvonal új erőt és jelentős tőkét vonz Angyalföldre és Újpestre. A kialakuló, megújuló városi tengely jelentős kereskedelmi, szolgáltatási és ipari tevé- stratégiai krumplik 80 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ kenységeknek ad helyet, ugyanakkor a térség iparterületei csak kisebb részben újultak meg. A megépült új 2-es úton kívül szükség van jó budai kapcsolatokra, hídra, ami az egymást kiegészítő „városokat” összeköti. Az „Óbuda–Újpest” városrészpár területén jelentős fejlesztési területek állnak rendelkezésre, a szükséges kapcsolatok kiépítésével a térség fejlesztési dinamikája tovább növekedhet, mintegy mintázhatja Buda és Pest múlt századi lendületét. Az eltérő karakterű „városok” vegyes funkciójú városrészekkel való fejlesztésével új XXI századi városi környezet hozható létre. Ezzel

a kapcsolódó agglomerációs térségre nehezedő fejlesztési nyomást is ellensúlyozni lehet. A belső városrész, Buda és Pest, az „eredeti” városok kapcsolata adja a második kereszttengelyt. Itt a magas státusú budai lakóterületek és a gazdasági, pénzügyi, kulturális központ (Belváros, City) közlekedési és rehabilitációs gondokkal terhelt együttműködése a jellemző. A hagyományos, sűrűn beépített városi szövet sajátos rehabilitációs, szociális és környezeti gondjait ma már nem képes ellensúlyozni az értékes, de pusztuló épített környezet. A program a városi szintű közlekedésfejlesztés és közlekedésszervezés megvalósítását, valamint az átfogó, a sok szereplő együttműködésén alapuló rehabilitáció kibontakozását támogatja e tengely mentén. Az átmeneti zóna déli és délkeleti térsége, melynek tengelye az Örs vezér tértől – Kőbányát és Csepel szigetcsúcsát felfűzve – a lágymányosi

iparterület déli részéig tart. A dél-budai városszövet, a bécsi vasút és a „belső budai zöldgyűrű” általi megszakítás után a tengely a Budaörsi-medencében folytatódik. A város szövetébe, lakóterületek közé zárt struktúra és tartalom szervezett megújításra vár. Az itt található igen változatos területhasználatok számos lehetőséget kínálnak mind a főváros funkcionális és területi hiányainak pótlására, mind a gazdaság felfrissülésére. Egyes részein – pl a XI és a IX kerületi Dunapart – már beindultak a megújulási folyamatok Az átmeneti zónában jelentős közlekedéshálózati fejlesztésekre van szükség, amelyek szerkezetalakító hatása enyhíthet a belső városrészek zsúfoltságán és támogatja a funkcióváltás eddigi spontán jellegű folyamatait. A déli előváros logisztikai sávja a negyedik és egyben a legfiatalabb kereszttengely, amely még csak egyes, s csak részben tervezett elemeiben

létezik. Kiépülése kevéssé kérdéses, hiszen a város egyik legmarkánsabb új, illetve megújuló országos és nemzetközi szerepének ad teret. Lehetséges területe a pusztazámor–tárnoki csomóponttól Nagytétényen át az M0-t követve a Ferihegyi repülőtér és Vecsés térségéig tart. Az elővárosi logisztikai sáv délről mintegy karéjozza a főváros határát, de ez a tengely a legkevésbé homogén. A meghatározó feladat, hogy az M0 és az azt metsző főutak csomópontjai másképpen fejlesztendők mint a köztes területek, ahol zöldövezetek, üdülőterületek vagy éppen lakóövezetek találhatók. A Főváros elfogadja, hogy az itt kibontakozó folyamatok eltérnek az eddig megfogalmazott koncepcióktól, és ennek megfelelő differenciált szabályozással kell segítenie a tagolt, rendezett kiépítést. A további integrált javaslatok pontszerűek vagy lineáris elemek, egyedi karakterű komplex, ágazatközi feladatokat jelentenek. Ez a

modell a Városfejlesztési Koncepció hosszú távú összefüggéseit értelmező képlet, sem több, sem kevesebb annál. Rámutat a szerves kapcsolatokra és az egyes tengelyeken együttesen jelentkező sajátos, a más tengelyektől eltérő problémákra, lehetőségekre és célokra A modell lehetővé teszi az egyes beavatkozások aktuális és továbbgyűrűző hatásainak vizsgálatát, a folyamatok differenciált követését. 1.2 A közlekedés szerepe a térszerkezet alakításában Budapest fejlődését, településhálózatban elfoglalt szerepét földrajzi-geopolitikai helyzete, történelmi, kulturális tradíciói, társadalmi környezete és gazdasági teljesítményei alakították. Kelet- és KözépEurópában a 90-es években lezajló politikai, gazdasági folyamatok a várost új makro- és mikroregionális környezetbe helyezték. Az önkormányzatok létrejötte, a gazdasági és hatalmi szféra decentralizációja megteremtette az országon belüli

egyközpontúság enyhítésének lehetőségét. Az együttműködő térségek szerepének előtérbe kerülése, az országhatárok jelentőségének csökkenése és a nemzetközi kapcsolatok súlyának erősödése ugyanakkor új perspektívákat nyitott Budapest nemzetközi szerepének, regionális kapcsolatainak és belső működésének alakításában egyaránt. A globalizálódó világban a kommunikációra való alkalmasság – ennek egyik eszközeként a fizikai 81 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ elérhetőséget biztosító közlekedés – kiemelt hangsúllyal bír a város, illetve régiója jövőjét illetően. Budapest és agglomerációja közlekedési alkalmasságának mértéke, illetve az alkalmasság javításának feladatai három kapcsolati, térszerkezeti szinten határozhatók meg:  a város hazai és európai régiókkal alkotott makro-regionális közlekedési, szállítási kapcsolatai (a város

megközelíthetősége);  a város közvetlen regionális környezetével (agglo-merációjával) alkotott közlekedési, területfejlesztési kapcsolatai (a város együttműködése);  a város belső – szektorok, területegységek közötti – közlekedési, szerkezetfejlesztési kapcsolatai (a város fejlődése)  a város közlekedési szolgáltatásainak helyzete (a város működőképessége) 1.21 A város távolsági kapcsolatai, megközelíthetősége ágazatok, szolgáltatások számára „kinyerhetők”. E makroregionális szerepkör ellátásának alapfeltétele, hogy a kommunikációs csatornák, közlekedési pályák szempontjából Budapest ne csupán zsáktelepülés vagy az átmenő forgalom passzív viselője, hanem valóságos csomópont legyen, logisztikai feladatokkal, feldolgozó, szétosztó, továbbító szerepkörrel. E szerepvállalás „belső” feltétele, hogy a város közlekedési rendszere megfeleljen az európai mércével mért

elvárásoknak, külső feltétele pedig a szerepkört erősítő távolsági kapcsolatok kiépülése. A város regionális stratégiai szerepének szem előtt tartásával értékelhető a várost érintő vasúti vonalak szerepe. Miközben a vasút általános közlekedési szerepe drasztikusan lecsökkent az elmúlt évtizedekben, hosszú távon – a megújuló európai vasúthoz kapcsolódva – mind a személy-, mind az áruszállításban – a vasutakat stratégiai fontosságúnak kell tekinteni. A főváros nemzetközi szerepének növekedése a távolsági kapcsolatok fontosságát erősíti. A településhálózat kialakult rendje és munkamegosztása átértékelődik A természet- és gazdaságföldrajzi adottságok szerepe várhatóan növekszik a politikai szempontokkal szemben, az országok együttműködése mellett nagyobb hangsúlyt kap a régiók közötti együttműködés, a távolsági kapcsolatokban elmosódnak a belföldi és nemzetközi közlekedési

funkciók közötti különbözőségek. Budapest közlekedésföldrajzi adottságai alapján a térség nemzetközi regionális centrumává válhat, ha „perem-szerű” elhelyezkedését a központi és a periferikus területek közötti kapcsolatok építésére használja fel A MÁV jelenlegi helyzetében a vasúti szállítások időszükséglete – a nagy sebességre is alkalmas pályák hiánya (kivétel Budapest–Hegyeshalom) és a főváros környéki vasúti kapcsolatok elégtelensége miatt – nem felel meg a szállítások nemzetközi normáinak. Az európai folyosók irányát követve a vasúti kapcsolatokban is az ÉNy–DK (Hegyeshalom– Kelebia) és a DNy–ÉK (Gyékényes–Záhony) irányok válnak elsődlegessé. E kapcsolatok Budapest déli térségében metszik egymást, ahol a Kelenföldi pályaudvar és a Déli összekötő vasúti híd kiemelt jelentőségű, a kelebiai vonal direkt összekötésének megépítése pedig kiemelt fontosságú. Hosszú

távon várható igény a TGV-hálózat bővítése Kelet-, DélkeletEurópa irányában E hálózat számára Budapest nagy jelentőségű átmenő állomás lehet. A történelmi múlt hagyományait követő kapcsolatteremtő, közvetítő szerepkör felvállalásához a közlekedés – mint a pályák és szolgáltatások alkalmassága – alapfeltétel, de egyben kihasználható lehetőség is azon multiplikációs hatásokon keresztül, amelyek a közlekedési hálózatok csomósodásából és az erre szerveződő kereskedelmi, logisztikai (árufogadásifeldolgozási-tárolá-si-továbbítási) funkciókból más A légi forgalomban a Ferihegy II. terminál bővítése kedvező szolgáltatási, kapacitási feltételeket teremt, nem kellő hatékonyságú viszont a repülőtér városi (tömegközlekedési) és távolsági (közúti) kapcsolatrendszere, ami a földi eljutási időt – így a légi közlekedés versenyképességét – rontja. A Ferihegyi repülőtér

nemzetközi szerepe növekvő, jelenlegi utasfor- vasúti ábrák eredeti 77. oldalról 82 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ galma 3,3 millió utas/év. Kapacitása – a bővítés után – a jelenlegi utasforgalom lebonyolításának kétszeresére lesz alkalmas. A térség további repülőtereinek jövője (Tököl, Kiskunlacháza) bizonytalan 1.22 A város regionális, agglomerációs kapcsolatai Az európai régiók közötti nagyléptékű kapcsolatteremtő, közvetítő szerepkör vállalásához elengedhetetlen, hogy Budapest képes legyen közvetlen környezetével együtt egy versenyképes régió kialakítására. A központi régió vagy annak szűkebb térségeként a budapesti agglomeráció európai településhálózatba való integrációjához nélkülözhetetlen az érintett térségek közötti belső integráció. A főváros és agglomerációja együttműködésének  célja: az elérhető legnagyobb

versenyképesség megteremtése, a kinyerhető legtöbb előny és külső forrás megszerezhetősége a régiók közötti versenyben;  tartalma: belső együttműködés, a funkcionális, a természeti adottságok sokszínűségének hatékony kihasználása, a felesleges kapacitások elkerülése a ráfordítások minimalizálása érdekében;  technikája: kooperatív, optimumkereső kompromisszum; A kooperatív regionális együttműködés egyik legfontosabb területe – és egyben megvalósulásának feltétele – a regionális infrastruktúrahálózatok, ezen belül a közlekedési hálózatok, közlekedési teljesítmények összehangolt, hatékony fejlesztése és működtetése, térszerkezeti hatásaik közös kiértékelése és tervezése. A budapesti agglomeráció jelenlegi közlekedési hálózata főváros-centrikus, ennek egyik következménye, hogy a városkörnyéki települések közötti forgalom egy része is a főváros belső hálózatain keresztül

bonyolódik. A városhatárt naponta egy irányban egyéni közlekedéssel 260 ezer fő, közforgalmú közlekedéssel 198 ezer fő, összesen mintegy 460 ezer fő lépi át. A városhatárt átlépő tömegközlekedési utazások megoszlása: Jellemző egyirányú utazások Városkörnyékről Egyéb országos településről Összesen MÁV VOLÁN BKV Összesen 34.809 36.786 39.721 15.756 71.100 - 145.630 52.542 71.595 55.477 71.100 198.172 A főváros gazdasági szerkezetének, foglalkoztatási struktúrájának változásai, a dezurbanizációs folyamatok, valamint a makroregionális kapcsolatok – és ezek hálózatainak – alakulása a város és városkörnyék együttműködésében, az egyes térségek fejlődési különbözőségeiben, ebből eredően az utazási, szállítási igények terén jelentős változásokat indukálnak. E változások egyik következménye a városhatárt átlépő utazások számának növekedése, ezen belül a közúti

közlekedés arányának nemkívánatos növekedése. A városkörnyék településeinek fővárosi tömegközlekedési kapcsolatai mennyiségi szempontból megfelelőek. Valamennyi irányból el lehet jutni tömegközlekedési eszközzel a fővárosba, a szolgáltatási színvonal azonban területenként és üzemenként jelentősen eltérő A fővárosi agglomeráció közúthálózatának fejlesztési stratégiája a városon belüli közúthálózat fejlesztési stratégiájával azonos: a harántirányú útvonalak fejlesztése, a települések egymás közötti – sugárirányú főúthálózatot mentesítő – kapcsolatainak megteremtése. A kapcsolatok jelenlegi színvonala és kiépítésük lehetőségei az egyes térségekben eltérőek Legkritikusabban a nyugati, hegyvidéki térség fejleszthető, éppen az a terület, amelynek jelenlegi kapcsolatai leginkább hiányoznak. (Budakeszi, Nagykovácsi, Solymár között csak a főváros úthálózatán át lehet

agglomerációs tömközl. eredeti 79 oldalról 83 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ közlekedni). Meghatározó regionális programelemek A regionális közlekedési kapcsolatok fejlesztésének meghatározó közúthálózati eleme az M0 autópálya, meghatározó közforgalmú elemei a kötött pályás regionális vonalak, illetve az egységes üzemeltetés megvalósítását célzó Budapesti Közlekedési Szövetség létrehozása. Az M0 autópálya Az M0 autópálya a főváros és környéke közlekedéshálózatának – a területszerkezet fejlődését és a fejlesztési potenciálok térbeni elrendezését lényegesen meghatározó – kulcsfontosságú eleme. Az M0 funkcionális feladatai sokrétűek: transzeurópai közlekedési csatornák találkozási pontja és közös pályaszakasza, az országos gyorsforgalmi úthálózat része, a városkörnyéki térségek összekötését, a fővárosba irányuló forgalom szétosztását

és a főváros külső területrészei közötti forgalom vezetését szolgáló kapcsolati elem. Az érintett térségek „helyzetbe hozásával” nyomvonala meghatározó szerkezetformáló erő, egyúttal fejlesztési zónát is képez. Kapcsolatteremtő jelentőségén keresztül fejlesztési hatása a közvetlenül érintett régión túlmutató Az M0 – mint autópálya-körgyűrű – nem homogén funkcionális egység, feladata és hálózati, szerkezeti jelentősége az érintett városi, városkörnyéki szektorokban lényegesen különböző. Eltérő funkcionális szerepei a korábbi, „monolitikus” egységre törekvő megvalósítási koncepciója átértékelését teszik szük- ségessé, és egy szektorspecifikus kezelést indokolnak:  Az autópálya déli, délkeleti pályaszakasza nemzetközi jelentőségű makroregionális kapcsolati elem. A térségen és az országon áthaladó személy- és áruszállítások felvonulási útvonala, egyben az erre

szerveződő kereskedelmi létesítmények, logisztikai központok, termékkezelési, feldolgozási bázisok fejlesztési zónája. E szektorban az M0 valamennyi funkciójának létjogosultsága van, ezért autópálya-paraméterekkel való kiépítése indokolt  A keleti és északkeleti pályaszakaszoknál a kapcsolati érték növelése és a fejlesztési hatás fokozása érdekében indokolt elemezni olyan megoldás lehetőségét, amely az egyes funkciókat szétválasztja úgy, hogy külön nyomvonal biztosítja az M3 irányú makroregionális kapcsolatrendszert (a fővárost elkerülve) és külön nyomvonal az északi szektor irányú (fővároson belüli) kapcsolatot.  Az északkeleti, északi szektor pályaszakasza jóval árnyaltabb szerepet hord. Előtérbe kerül a közvetlen területfejlesztő mikroregionális és kapcsolati szerep, a felfűzött országos főutak kisebb térségeket tárnak fel, amely irányokból a forgalom jellemzőbben a térségbe érkezik,

mint azon áthalad. Figyelemmel a viselt funkciókra, autóút (városi gyorsforgalmi út) jellegű paraméterekkel való kiépítése elégséges.  A nyugati szektor pályavonala környezetérzékeny – fejlesztési hatásoktól védendő – térségben halad, a nagytérségi kapcsolatteremtés nemkívánatos. Feladata csupán a lokális közlekedési feszültségek oldása, a budai hegyvidék és a városközpontba irányuló csatornák közlekedési problémáinak kezelése, átjárhatóságának javítása szerény paraméterű út kiépítésével. Kötött pályás regionális rendszerek Új Molnár Laci rajz A város és környéke kötött pályás közforgalmú kapcsolatai a térség településeinek együttműködési lehetőségeire jelentős hatással bírnak, egyben fontos eszközei a kooperációs stratégia és a szerkezetfejlesztési célkitűzések megvalósításának. A kötött pályás hálózatot alkotó MÁV és BKV (HÉV) elővárosi vonalai a hálózati

kapcsolatrendszer és a szolgáltatások minősége szempontjából ma nem felelnek meg egy korszerű regionális rendszer kritériumainak. A főváros környékén az átlagosnál is kedvezőtlenebbek a vasúti pályaállapotok, a HÉV-üzemmód korszerűtlen, infrastruktúrájának állapota leromlott. 84 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ Az agglomerációs együttműködés dinamizálását a közlekedés humanizálásával együttesen megvalósítani képes kötött pályás hálózatfejlesztés célja a ma önálló MÁV- és HÉV-vonalak olyan komplex – gyorsvasúti – hálózatba szervezése, amelynek elemei nem csupán egy-egy átadó ponton kommunikálnak a várossal, hanem abba mélyen behatolva, illetve azon áthaladva, lokális összekötés helyett a várost a régióba ágyazzák. A Budapesti Közlekedési Szövetség (BKSZ) A főváros és környéke közlekedési együttműködésében a szolgáltatásokat optimalizáló, a

ráfordításokat minimalizáló kapcsolatrendszert csak egy – a területi specifikumok szerint differenciált – komplex közlekedési rendszer teremtheti meg, amelynek elemei:  városi és városkörnyéki meghatározó fő irányokat feltáró kötött pályás regionális vonalak;  e vonalak városkörnyéki megállóira és a várostest – kötött pályás vonalakkal érintett – átmeneti zónájára szervezett P+R rendszer;  a regionális hálózattal összehangolt városi tömegközlekedési vonalak. E komplex rendszer létrehozásának és működtetésének alapfeltétele a szolgáltatások harmonizálását, költségoptimalizálását és összehangolását biztosító Budapesti Közlekedési Szövetség (BKSZ) megalakítása. A közösségi közlekedés szolgáltatásainak egységesítése nélkül az utazási módok szabályozását célzó komplex közlekedési rendszer nem valósítható meg, és a vonzó tömegközlekedést feltételező P+R rendszer

hatékony létrehozására sincs esély. A BKSZ közvetlen feladata a MÁV, a BKV és a Volán tömegközlekedési szolgáltatásainak összehangolása, de jelentősége, hatásai a szolgáltatók hatáskörén, illetve a közlekedés hatókörén messze túlmutat. A szervezet létrehozása minden mai nehézségével a régión belüli együttműködés általános kérdéseit érinti, kommunikációs és fejlesztési irányait befolyásolja, munkahelyi, foglalkoztatási, területszerkezeti, lakónépességi struktúráját alakítja. 1.23 A város belső kapcsolatai A város térszerkezetének fejlődéséhez és életminőségének javításához a közlekedés fejlesztése akkor járul hozzá, ha a térszerkezet kapcsolati rendszere, a közlekedés lefolyásának színvonala és a közlekedés környezetének minősége egyaránt javul. A város közlekedési kapcsolatainak helyzete A főváros területének növekedése és a közlekedési hálózat fejlődése közötti –

évszázadokon át fenntartott – egyensúly a XX. század második felében megtört, a városterület természetes és mesterséges bővülését („Nagy-Budapest” létrehozása) és szerkezetének változásait (lakótelep-építések) nem követte arányos közlekedésfejlesztés. Kifejtett, komplex hálózattal lényegében csak a város eredeti, „KisBudapest” területrésze rendelkezik A terjeszkedő város külső részein a szerkezeti jelentőségű – különösen a harántoló irányú – közlekedéshálózati elemek alig vagy egyáltalán nem épültek. E torz hálózat legsúlyosabb következménye, hogy a városrészek közötti forgalmi kapcsolatok meghatározó hányada a belső városrészen át bonyolódik le, aránytalan terhelést okozva az egyébként is zsúfolt és forgalomcsillapítást igénylő területen. 00 eredetzi 82.o 85 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ A városi hálózat adottságai mellett a

közlekedési szerkezet működésének kritikus pontja a hatékony együttműködés hiánya. A közlekedési hálózat egyes elemei között, valamint a közlekedési alágazatok között nincs megfelelően szervezett kapcsolat, a hálózat nincs együtt dolgozó rendszerbe szervezve. Ennek okai egyfelől az alulfejlesztésben és hiányban (P+R, hálózati elemek hiánya stb.), másfelől a minőségben (elégtelen átszálló csomópontok, villamoshálózat széttördelése, forgalomirányítás, információs rendszer kifejletlensége) keresendők. A hálózatszerkezeti hiányosságok mellett minőségi hiányként négy közlekedési elem elégtelen vagy teljes kifejletlensége jelentkezik:  a városi gyorsforgalmi utak hiánya (NyugatEurópában nincs Budapesthez hasonló nagyságú város a forgalom koncentrált vezetését biztosító gyorsforgalmi út nélkül);  a tömegközlekedés színvonalas gyorshálózati vonalainak kifejletlensége (a Budapestnél területében

és népességében kisebb Bécs metróhálózata ma is hosszabb, és középtávon a budapestihez viszonyítva kétszeres metróhossz valósul meg);  az álló gépjárművek elhelyezését biztosító parkolófelületek és rendszerek hiánya (Bécs belső városi területén a budapestinek közel hússzorosa a parkoló-garázs kapacitás, P+R férőhelyben pedig a városban és környékén középtávon 31 000 kiépítését tervezik);  az egyes közlekedési igények és alágazatok közötti integrációt biztosító „városkapu” és „eszközváltási zóna” funkciók kialakulatlansága (a jelenleg nagy átszállói forgalmat bonyolító térségek pontszerűsége – Örs vezér tér, Moszkva tér, Móricz Zsigmond körtér, Batthyány tér –, melynek környezete alkalmatlan P+R funkciók viselésére) A város közlekedési kapcsolatainak fejlesztési iránya A város szerkezete különböző adottságú, rendeltetésű, beépítettségű területegységekből

áll. A közlekedés és környezete összhangjának megteremtése területileg differenciált fejlesztést igényel. Ennek eszköze a zónarendszerrel összehangolt övezeti rendszer kialakítása és egy-egy térségen belül a közlekedés alágazatainak az övezet környezeti adottságaihoz alkalmazkodó fejlesztése, szabályozása A város közlekedésének és a közlekedés környezetének minőségét meghatározó súlyponti „szektorspecifikus” fejlesztési célok:  a belső városrész (városközpont) forgalmi tehermentesítése,  a budai hegyvidék közlekedési problémáinak kezelése,  az északi és a déli térségek közötti kapcsolatok fejlesztése,  a nyugati kapu koncentrált terhelésének kezelése,  az átmeneti zóna feltárása, a harántirányú átjárhatóság megteremtése. A belső városrész (városközpont) forgalmi tehermentesítése A városközpont, a kiterjesztett történelmi Belváros térsége – mentesítő kapcsolatok

hiányában – a város legterheltebb közlekedési területe. Terhelését döntő mértékben az átmenő forgalom adja. A Belváros értékeinek megóvása és környezeti viszonyainak javítása a közlekedési rendszer egészét érintő beavatkozásokat igényel, amelynek feladatai:  a „közlekedési szűkület” okozta fojtás feloldása és a működési feltételek igényelte parkolási állapot kialakítása,  a közúti átmenő forgalom megszüntetése, az egyéni megközelítés nehezítése,  a tömegközlekedési feltárás javítása, mintegy 80–20%-os forgalommegoszlású tömegközlekedési túlsúly megteremtése,  a térség korlátozott gépjármű-közlekedési zónává alakítható. A budai hegyvidék közlekedési problémái eredeti 83.o 86 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ A hegyvidéki zóna közlekedési kapcsolatai a hegyek völgyvonulataira korlátozódnak. Mivel e vonalak a központi terület

felé vezetnek, a város más térségeivel csak a túlterhelt belső zónán keresztül létesíthet kapcsolatot. A hegyvidék egyéni közlekedésének igényeit a centrum felé a közúti átbocsátóképesség növelésével követni nem lehet, de nem is indokolt. A hegyvidéki utak kritikus közlekedési helyzetével kapcsolatos feladatok:  alternatív, a centrumot elkerülő utak kiépítése a hegyvidékről az északi és déli szektorok irányába, ehhez fogadókészség teremtése a dunai átkelőhelyek és a pesti oldali útgyűrűk fejlesztésével,  a centrumot elkerülő új utakon – az északi és nyugati kapu gyorsvasúti vonalaira – P+R parkolók építése, ezzel a hegyvidék–Belváros kapcsolat eszközváltási lehetőségének megteremtése,  a közforgalmú közlekedés szolgáltatásainak fejlesztése közvetlen belvárosi kapcsolatokkal,  a centrum felé haladó völgyvonulati utakon a Belváros közúti megközelítésének nehezítése. Az

északi és déli térségek közötti kapcsolatok A főváros tengelye a Duna, kapcsolódó parti térségeinek jelentős részén már ma is intenzív területhasznosítással és gyorsan fejlődő agglomerációs településekkel. A város fejlesztésének fontos célja a központi mag Duna menti, észak–dél irányú széthúzása, az északi és déli szektorok fejlesztési esélyeinek növelése. A déli (logisztikai) és északi (lakóterületi) fejlesztési zónák összekötésének, valamint centrum felőli feltárásának javítása olyan gyors tömegközlekedési hálózat kialakítását igényli, ami biztosítja a belső területek könnyű elérhetőségét úgy, hogy egyben megoldja e területeken a nagy távolságok közötti tranzitforgalom zavartalan átvezetését is. E hálózat elemei:  Dél-Buda irányába a DBR metró vonala,  Észak-Pest irányába a 3-as metró vonala,  Észak-Buda és Dél-Pest irányába a meglévő szentendrei, csepeli, ráckevei

HÉV-vonalak öszszekötésével egy új észak–déli regionális gyorsvasúti rendszer létrehozása,  a budai területek belső feltárására egy Óbuda– Lágymányos közötti villamosvonal-összeköttetés kialakítása.  Az észak–déli tömegközlekedési hálózatfejlesztés mellett a közúti átjárhatóság javítása, a belső budai utcahálózat forgalmának csökkentése a budai alsó rakpart kapacitásbővítését igényli. A nyugati kapu koncentrált terhelésének kezelése A nyugati kapu a város fő kapcsolódási pontja az országos és nemzetközi hálózatokhoz, itt éri el Budapestet a városhatáron kívülről érkező forgalom egyharmada. A városhatár és a városcentrum közötti kis távolság és a térség adottságai a funkciókat sűrítik. A térség kapcsolatát a városi térszerkezetet alkotó valamennyi zónával létre kell hozni úgy, hogy e kapcsolati formák alkalmasak legyenek a zónánként, közlekedési övezetenként

eltérő közlekedési módok előnyben részesítésére:  a tranzitforgalom nagyobb részének a térségtől való távoltartására (M0-s autópálya),  az elővárosi és átmeneti zóna területeire irányuló forgalom harántirányú útvonalra való vezetésére (Körvasút menti körút, csepel–albertfalvai híd),  a város belső zónájába irányuló közúti forgalom korlátozására, az egyéni utazások jelentős hányadának eszközváltására (P+R, DBR metró). E funkciónak való hatékony megfelelés és a hegyvidékről a centrumba tartó forgalom eszközváltásra ösztönzése – a vasút és Budaörsi út alkotta kordon áttörésével – a DBR metró Madárhegyig való vezetését igényli. Az átmeneti zóna feltárása, átjárhatóságának javítása Az átmeneti zóna, illetve a keleti szektor a város alulfejlesztett térsége, ahol a különböző funkciók egymással keveredve, az egyes területrészek a MÁV hálózati és üzemi

területeivel szabdalva nehezen kezelhető szerkezeti egységet teremtettek. Olyan közúthálózati fejlesztések indokoltak, amelyek lehetővé teszik a déli szektorban jelentkező befekte- eredeti 84.o 87 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ tői, beruházási szándékok egy részének a területre irányítását.Az átmeneti zóna (keleti szektor) átstrukturálásának érdekében a keleti szektorban újabb harántirányú közúti elemek megvalósítása indokolt. A Hungária körút és az M0 autópálya nyomvonala között két új, a városszerkezetet is alakító, harántoló útvonal kiépítése lehetséges:  Körvasút menti körút,  Külső Keleti körút. 1.24 A város közlekedési szolgáltatásainak helyzete Általános közlekedési helyzet Az európai városokkal történő összehasonlításokban Budapest közlekedésének helyzete – a területi ellátottságot, eljutási időket, akadályozottságot stb. tekintve

– nem rossz, különösen ha figyelembe veszszük a GDP-ben vagy a közlekedési infrastruktúraellátottságban megmutatkozó különbségeket is Budapesten a napi helyváltoztatások, utazások száma az elmúlt 10 évben – a csökkenő lakónépesség és a gazdasági teljesítmények visszaesése ellenére – növekedett. A növekedés oka a megváltozott gazdasági, társadalmi környezet okozta mobilitási igény növekedése. A változó környezet jelentősen átrendezte az utazási igények jellegét és megoszlását, csökkentek az időben és térben állandó, kiszámítható utazások (csúcsterhelésű órák és útvonalak), a napi helyváltoztatások jelentős része összetettebb, kiterjedt területű és időintervallumú kapcsolt utazásban realizálódik. Az utazási indítékok változásának, a motorizáció növekedésének és a tömegközlekedés defenzív helyzetbe szorulásának az lett az eredménye, hogy az utazások eszközválasztásában a

személygépkocsi jelentős teret nyert a közhasznú közlekedési eszközök rovására. Az egyéni közlekedés és tömegközlekedés aránya (modal-split) a város (és környéke) egyes területegységeiben jelentősen eltérő. Az eltérés oka alapvetően a tömegközlekedési ellátottság színvonalának és a gépkocsi-használati lehetőségek szabadságának különbözőségében keresendő. A tömegközlekedés és egyéni gépjármű-közlekedés átlagos aránya a budapesti lakosok napi utazásában 67:33%, az összes budapesti utazásoknál (agglomerációval, idegenforgalommal stb. megnövelve): 62:38%. Távlatban az utazások tömegközlekedési részarányának további kismértékű visszaesésével kell számolni. Figyelemmel a város gazdasági teljesítményeinek és regionális kooperációinak várható növekedésére, a szuburbanizációs folyamatokra, valamint a központi szerepkör eredményezte távolsági forgalomnövekedésre, különös súllyal

indokolt mérlegelni, hogy:  a jelenlegi mobilitási, közlekedési igények csökkenő lakónépességű és visszaeső gazdasági teljesítményű időszakot jellemeznek, egy erőteljes fellendülés esetén a közlekedési terhelések nagymértékű növekedésével lehet számolni,  a jövőben várhatóan növekedő városhatári forgalomban lesz a legrosszabb a modal-split arány, legnagyobb a személyautó-használat és legkedvezőtlenebb a tömegközlekedés igénybevételének lehetősége. eredeti 85.o 88 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ A közlekedés káros hatásai A közlekedési problémákból eredő káros környezeti hatások súlyosak, a főváros lakosságának jelentős része az átlagosnál, sőt a megengedhetőnél nagyobb terhelésnek van kitéve. A környezeti hatások mértékét a hálózat jellegén és a forgalom nagyságán túl még számos, a közlekedési rendszeren belüli (forgalom összetétele,

járművek, útpályák minősége) és a közlekedési rendszeren kívüli (pl. városszerkezetből fakadó többletutazás) tényező befolyásolja Az elavult, korszerűtlen járműállomány kiemelkedő mértékben felelős a környezetszennyezésért. A közlekedés okozta zajterhelés az utóbbi években több mint 1 dBA-val növekedett, majd 1995-től kezdve lassú csökkenésnek indult. Az elmúlt években a közúti járműpark korszerűsödése jelentős eredményeket hozott, de a kisebb zajkibocsátású gépkocsik számának növekedése csak lassan érződik. A járműpark-összetétel javulásának köszönhető zajcsökkenést sok útvonalon semlegesíti a járművek számának növekedése miatti zajterhelés-növekedés A közlekedés fejlesztésének általános ágazati céljai A Budapest közlekedési rendszerének működtetését és fejlesztését megalapozó közlekedéspolitika nem törekedhet csupán a spontán jelentkező közlekedési szükségletek

mennyiségi kielégítésére, hanem a város kiegyensúlyozott működéséhez szükséges igények kielégítését kell hogy célul kitűzze. Ez az egyes területek és különböző közlekedési módok összehangolt, differenciált kezelését (fejlesztését, visszafogását, minőségi tényezőinek előtérbe helyezését) jelenti. A közlekedéspolitika célja a város működőképességének fenntartása, az életkörülmények romlásának megállítása, a közlekedés és környezete minőségének javítása, illetve mindezek érdekében:  a szükséges utazási, közlekedési igények menynyiségének csökkentése város- és területrendezési eszközökkel,  az indokolt utazások és szállítások idő- és költségigényének mérséklése a közlekedési szolgáltatások fejlesztésével,  a közlekedési folyamatok befolyásolása a közlekedési módok összehangolt, differenciált, területi sajátosságokhoz alkalmazkodó fejlesztésével,  a

közlekedés és környezete összhangjának javítása, a káros környezeti hatások mérséklése, a környezettervezés, a környezettel való gazdálkodás előtérbe helyezése. A városi közlekedés alágazatainak hatékony együttműködéséhez az áramlatok irányának és eszközének befolyásolása szükséges. Az egyes közlekedési áramlatok, jellemző utazási módok szabályozása a közlekedés alágazatainak önálló fejlesztésén túlmenően megköveteli:  az utazási folyamat kiindulás–érkezés közötti egészének tervezését és szabályozását,  az utazási módok integrációját, az egyéni közlekedés – parkolás – tömegközlekedés, valamint a gyalogos és kerékpáros közlekedés egymásra szervezett, összehangolt, komplex kezelését,  az utazások, szállítások útvonalának befolyásolását, a Belvárosból az átmenő forgalom kivonását, mentesítő útvonalak létesítését,  az utazások módjának

befolyásolását, a belvárosi célzatú utazásoknál az egyéni forgalom visszaszorítását. A város közlekedési hálózata fejlesztésének célja a területi sajátosságokat követő, arányos közlekedési szerkezet és a közlekedéspolitika elveit követő szabályozható közlekedési rendszer létrehozása. A tömegközlekedés fejlesztési feladatai A főváros egyik legfontosabb feladata a tömegközlekedés stratégiai jelentőségének megőrzése, jelenlegi állapotának javítása, a gyorsan növekvő egyéni közlekedéssel szembeni „versenyfeltételeinek” erősítése, az utazások arányában a tömegközlekedés jelentős túlsúlyának megőrzése övezetenként eltérő mértékben. A tömegközlekedési túlsúly fenntartásának közlekedéspolitikai célja az utazási igények színvonalas, biztonságos, gazdaságos és környezetkímélő kielégítése, a lakosság időmérlegének javítása. Az utóbbi években a fővárosi tömegközlekedés

mennyiségi és minőségi paraméterei romlottak. A tömegközlekedés színvonala – összehasonlítva más nagyvárosokkal – még mindig elfogadható, de félő, hogy hosszabb távon a főváros költségvetési forrásainak szűkös és reálértékben csökkenő volta miatt ez a színvonal sem lesz tartható. Az integrált közlekedési rendszeren belül a tömegközlekedés a közlekedéspolitika által meghatározott feladatait akkor tudja ellátni, ha az egyes sajátságos feladatokhoz az ágazaton belül hozzárendelhető a megfelelő szolgáltatás, tehát ha a funkció (indok) a formával (utazási mód) összhangba kerül. A szolgáltatások színvonalának javítása, az egyes területek ellátási különbözőségeinek felszámolása, valamint az utazási indok és az utazási mód összhangjának megteremtéséhez:  a merev, ráhordó jellegű hálózati rendszer átlapoló, fonódó rendszerűvé szervezése és  a jelenleginél fejlettebb, kiterjedtebb, gyors

tömegközlekedési hálózat kialakítása szükséges. A tömegközlekedési hálózat távlati fejlesztésének legfontosabb feladata a strukturált rendszer alapját, 89 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ vázát képező gerinchálózat fejlesztése. Ennek vonalai a metró, az elővárosi vasút, a HÉV, a közúti vasút mellett az új üzemmódú, korszerű és gyors városi vasúti vonalak lehetnek. A motorizáció fejlődésével növekvő akadályoztatás kiküszöbölése érdekében törekedni kell a tömegközlekedési pályák elkülönítésére az egyéb közúti forgalomtól. A tömegközlekedés hálózatának kiemelt fejlesztési feladatai:  a működőképesség megőrzése,  a szolgáltatási színvonal javítása,  az előnyben részesítés hálózati, szabályozási eszközökkel történő érvényesítése,  a DBR metró Etele tér–Baross tér közötti szakaszának megvalósítása, majd hosszabb távon

meghosszabbítása,     az 1-es villamos vonalának meghosszabbítása, az elővárosi közlekedés (MÁV) fejlesztése, a Budapesti Közlekedési Szövetség létrehozása. a budai hegyvidék-–Belváros gyors tömegközlekedési kapcsolat kialakítása,  az észak–déli regionális vonal megvalósítása a Szentendre/Esztergom és a Csepel/Ráckeve vonalak mélyvezetésű kapcsolatának kiépítésével,  a budai rakparti villamostengely kialakítása. A közúti közlekedés helyzete és fejlesztési feladatai A közúthálózat jelenlegi hiányosságaiból és a környezet követelményeiből kiindulva nem reális és cél sem lehet a motorizáció jelenlegi szintjének és vár- kötöttpályás fejlesztési térkép cimmel!! 90 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ ható intenzív növekedési ütemének követése a közúthálózat fejlesztésével. Mindez azonban nem jelenthet lemondást a szerkezetet javító, fél

évszázados hálózati hiányokat pótló közúti elemek megépítéséről Ez elsősorban a külső városrészek egymás közötti kapcsolatát javító kör-, illetve harántirányú utak és Duna-hidak építését jelenti, összehangolva a Belváros útjain a forgalom csökkentését célzó beavatkozásokkal. A közúthálózat forgalmi terhelését nagymértékben növeli, hogy a Budapesthez hasonló méretű nagyvárosokkal szemben az elsőrendű főúthálózaton belül nem épült ki gyorsforgalmi úthálózat, amely nagy átbocsátóképességével megteremti a környezetérzékeny zónákból a forgalom eredményes kivonásának feltételeit. A közúthálózat igénybevételét befolyásoló tényezők az utóbbi évtizedekben jelentősen változtak. A személygépkocsik száma az elmúlt 10 évben megkétszereződött, a személygépkocsi-utazások is közel kétszeresére nőttek. A motorizációs szint mértékének változását jellemzi, hogy 1975-ben 84, 1991ben

250, 1995-ben pedig 300 személygépkocsi jutott 1000 lakosra. A közúthálózat forgalmi körülményeit és környezeti hatásait a nehézforgalom aránya nagymértékben befolyásolja. A nehézforgalom a sugárirányú főútvonalak bevezető szakaszán, az alsó rakparti útvonalakon és a Hungária körúton meghaladja a 10-15%ot Ennek legfőbb oka a külső városrészek iparterületeit összekötő körirányú útvonalak hiánya A közúthálózat fejlesztésével párhuzamosan a városon átmenő tranzitforgalom egészének városi belső úthálózatról való kivonását és a célteherforgalom szabályozott, lakóterületeket elkerülő vezetését meg kell oldani. A közúthálózat fejlesztésének városszerkezeti célja: a területhasználat módosítása, a térszerkezet várospolitika szerinti alakítása, új kapcsolati sávok megvalósításával alulhasznosított területek struktúraváltásának elősegítése, egyben a „túlfunkcionált” területek

tehermentesítése. A közúthálózat fejlesztésének ágazati célja: a területi egyenlőtlenségeket megszüntető, centrális jelleget oldó arányos és kiegyensúlyozott hálózat – mint eszköz – megteremtése a forgalom – környezeti adottságok szerint – differenciált szabályozása, korlátozása, illetve egyenletes, zavarmentes vezetése érdekében. A szerkezeti és hálózati célok alapján a város közútfejlesztése meghatározóan a sugaras-gyűrűs hálózati rendszer gyűrű irányú harántoló elemeinek bővítését igényli, új utak építésével a város átmeneti és elővárosi (külső városi) zónájában. A harántoló elemek bővítésével összhangban a belső zónában a sugárirányú utak kapacitásának csökkentése, egyéb meglévő utak forgalmi viszonyait javító korszerűsítése indokolt. A közúti főhálózat fejlesztésének kiemelt feladatai:  a Hungária körgyűrű befejezése,  az M0-s autópálya differenciált

paraméterű megépítése,  az M0-s autópálya és a Hungária krt. között a Duna bal partján újabb, harántirányú kapcsolatok megteremtése (Körvasút menti körút, Külső Keleti körút)  a budai alsó rakparti út átbocsátóképességének bővítése,  a budai hegyvidéken a forgalom elosztását segítő, harántoló gyűjtőutak építése,  a belső városi övezeteken áthaladó útvonalakon az átbocsátóképesség korlátozása,  a szintbeni vasúti-közúti kereszteződések megszüntetése,  a dunai átkelőkapacitások bővítése a város északi és déli szektorában. Parkolás – gépjármű-elhelyezés Az álló gépjárművek elhelyezésének kérdése a város – ezen belül kiemelten a városközpont – elsőszámú közlekedési problémája. A gépjárműtárolás egészen a közelmúlt időszakig a városüzemeltetés gazdátlan területe volt, s a csak látszólag lokális problémakeltés miatt hatásköri, szabályozási

környezete ma is ellentmondásos. A parkolási probléma valóban ott okoz közlekedési, területhasználati felszültséget, ahol a gépkocsi áll, azonban annak szabályozása, hogy hol és milyen feltételekkel álljon a gépkocsi, mint problémakezelés alapvetően komplex, a város egészét érintő koncepcionális szemléletet követel, és mint eszköz alapvetően alkalmas az utazási szokások és a városi közlekedési rendszer egészének szabályozására. Az elmúlt években a főváros parkolásszabályozása szinte állandóan napirenden volt. A belvárosi parkolásszabályozás 1996-ban elkezdett gyakorlati végrehajtása nagy jelentőségű lépés volt. A szabályozás azonban – jogi, politikai, pénzügyi ellentmondások miatt – nincs a főváros egészét érintő parkolásgaz-dálkodási koncepcióba ágyazva. Emiatt az érintett területen a parkolási kapacitást mintegy 30%-kal csökkentő intézkedéssorozat a város közlekedési rendszerének

egészére nem gyakorolja azt a hatást, ami egy komplex parkolásgazdálkodástól elvárható lenne. Hasonlóan lokális és piaci-üzleti ellenérdekek nehezítik a P+R rendszer kifejlődését és hatékony műkö- 91 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ dését is. A P+R parkolók kialakítása nem kezelhető a „maradék területi elv” alapján, mivel hatásos rendszer csak a közlekedési hálózatok csomópontjaiban, az eszközváltást szolgáló rendszerek találkozási zónájában fejleszthető ki. Mivel e parkolók telepítési körzetei egyben a város leginkább fejlődőképes térségei is, helyzetükből fakadóan vonzzák a befektetőket. A befektetői tőkétől remélt önkormányzati bevételek „kísértése” általában erősebb, mint a komplex közlekedési szemlélet kialakítására irányuló közérdek kényszere, emiatt kiváló adottságú P+R parkolók szűnnek meg A gépkocsi tárolási, parkolási helyének

befolyásolása a közlekedési ágazatok komplex, egymásra épülő rendszere megvalósításának fontos eszköze. A parkolás szabályozásának koncepciója Budapest egészére egységes egészet kell hogy alkosson Megvalósításának időben, térben, finanszírozásban és üzemében ütemezettnek kell lennie, s a területi, valamint funkcionális specifikumoknak eltérő módon kell megfelelnie. A parkolásszabályozás céljainak komplex megközelítése alapján a szabályozás övezetspecifikus feladatai:  kiindulási zónák (külső városi, hegyvidéki övezet): Cél annak ösztönzése, hogy a napi utazások minél nagyobb mértékben tömegközlekedési eszköz igénybevételével kezdődjenek, a gépjármű a lakókörzetben maradjon. A megfogalmazott célokhoz különböző beépítésű területeken más és más eszközök tartoznak.  P+R zónák (eszközváltó övezet): Cél, hogy a személygépkocsival kezdődő utazások minél nagyobb hányadának

kombinált utazással való lebonyolítása, tömegközlekedési eszközzel történő befejezése. A kombinált utazási forma, a P+R rendszer használata középtávon a személygépkocsi-forgalomnak az 1994. évi 1-1,5%-áról mintegy 3%-ára növekedhet Ehhez 8000 férőhellyel növelt P+R parkolókínálat mellett a P+R rendszer szervezési, megvalósítási alapelveinek lényeges megváltoztatása is szükséges. Hatékony P+R hálózat csak a közlekedési rendszerbe illesztve működhet.  Célzónák (belső városi övezet): Cél a jelenlegi parkolási igények csökkentése, a parkoló gépjárműveknek a gyalogosfelületekről való kivonása, közterületen kívüli alternatív parkolólétesítményekre való átirányítása. A Belváros parkolási gondjai véglegesen csak a város egészére kiterjedő parkolási rendszer megvalósításával, a parkolási igények egy részének városközponttól történő távoltartásával oldhatók meg. Mindemellett

elkerülhetetlen, hogy az indokolt igények kielégítése, a gyalogos- és közúti felületek álló gépjárművektől való megszabadítása érdekében a belső városrészben parkológarázsok épüljenek. A létesített parkológarázsok a Belváros teljes területére vetített – jelenlegihez viszonyított – többlet parkolóférőhelyet nem eredményezhetnek, ezért összkapacitásuk legyen kisebb, mint a felszínen megszüntetett parkolók száma. A különbözetet P+R parkolók építésével kell kielégíteni. A férőhelyhiány és az utazási módok kívánatos alakítása a parkolási indokok és a parkolási formák öszszehangolt, szelektív kezelését igényli. Komplex parkolás-gazdálkodás szükséges, melynek célja, hogy – tudatosan építve az igények nehezen kezelhető részének a célkörzettől való távoltartására – megteremtse a parkolási indokok és parkolási módok közötti, a közterületi, forgalmi rendet biztosító összhangot és a

lakossági, üzleti elvárásoknak megfelelő, finanszírozható belterületi gépjárműtárolást. A központban – az igénykielégítés fontossági sorrendjében – a lakosság gépjárműtárolása, a látogató (bevásárló, ügyintéző) forgalom, valamint a hivatásforgalom keltenek jelentős nappali parkolási indokot, melyek jellemző – közvetlen vagy közvetett – parkolási formái a közterületi (utcai) parkolás, a közforgalmú garázsparkolás, a magánterületi parkolás és a P+R parkolás. A városközpont parkolási üzletének beavatkozási stratégiával érintett résztvevői ennek megfelelően a lakosság, a látogatók, a kereskedők, a hivatalok, a hivatali alkalmazottak, s nem utolsósorban az önkormányzat. eredeti 91.o 92 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ A lakossági, látogatói, vásárlói, kereskedelmi igények kielégítése – tehát amely igények egyszerre jelentik a központ élhetőségének

(lakossági feltételek) és életképességének (kereskedelmi, szolgáltatási feltételek) alapjait – csak egymással, és igényekhez illő parkolási móddal összehangoltan – az összehangolást jogkörénél fogva elvégezni képes szereplőként –, az önkormányzat irányítási felelősségének hatáskörén keresztül optimalizálható. legyenek. Az utóbbi évek megindult fejlesztésének eredményeképp már a közeljövőben javulás áll elő a Zsigmond téri átemelő vízgyűjtő területén, de néhány külső kerületben még jelentős az elmaradás, így különösen a II., III, XVI, XVII, XVIII, XX, XXI, XXII. és XXIII kerületekben A fejlesztések terén előnyben kell részesíteni a már beépült területek ellátását, illetve a belső területeket, a külső zöldmezős beruházásokkal szemben. Fentiek alapján az igények és a kezelhető terhelések közötti egyensúly megteremtését célzó beavatkozási stratégia elemei:  a

városközpontban valamennyi közhasználatú (utcai és utcán kívüli) parkolóhely összehangolt elvek szerinti, egymásra épülő egy rendszeren belüli, de jellemző területegységenként differenciált szabályozása,  az utcai férőhelykínálat egészének egységes üzemeltetésű, de övezetenként eltérő idő- és tarifaszabályozása,  a közterületen kívüli, garázsférőhelyek számának lényeges növelése az utcai igények minél nagyobb részének átirányításával,  a hivatásforgalom – magángarázsokban nem kielégíthető – parkolási igényének centrumtól való távoltartása (a P+R rendszer és a tömegközlekedés fejlesztésével),  a látogató – bevásárló, ügyintéző – forgalommal érintett zónákban az utcai parkolókapacitások döntő részének – nappali lakossági parkolás alóli – felszabadítása a fizető, rövid idejű (időkorlátos) napközi parkolás számára,  kereskedelmi, intézményi zónákban

a napközi lakossági parkolás kedvezményes garázsba irányítása, jellemzően lakóterületi tömbökben kizárólagos lakossági parkolózónák kialakítása. A meglévő tisztító telepek már előkészített kapacitásnövelő fejlesztései és a később megkezdődő új telep építések - a rendkívül nagy költségigény miatt csak lassabban hozhatnak érdemi javulást a tisztítatlanság területén. Ezek a fejlesztések a város legnagyobb közüzemi fejlesztései lesznek az elkövetkező években.A tisztító telepek a topográfiai adottságok, a kialakult csatornahálózat, a jelentős helyigény, és a technológiai védőterület miatt a térszerkezetet is alapvetően befolyásoló művek. A város tervezésénél ezért minden körülményt mérlegelő, összvárosi értékeket figyelembevevő, átgondolt döntések meghozatala szükséges, a hely és a technológia kijelölése terén. Különösen fontos a Csepel sziget északi végére tervezett központi

szennyvíztisztító esetében a hely végleges kijelölése A műszaki adottságok, a lehetséges technológiai megoldások, a környezetvédelmi kérdések, a jelentős építési és üzemeltetési költségek mellett kiemelten fontos annak a célnak a biztosítása is, hogy a mű ne vágja el Csepel belváros irányú fejlődését, a városhoz való csatlakozását. A kérdés még nem zárult le véglegesen, de az összes szempontok mérlegelése alapján a legkedvezőbb megoldás a tisztító telepnek a sziget északi csúcsa nyugati felén való elhelyezése látszik, mivel ebben az esetben Csepel tud a város irányában fejlődni a Sorok- 1.3 A közművek szerepe a térszerkezet alakításában eredeti 94.o A főváros területe alapvetően ellátott a szükséges közműszolgáltatásokkal, így a térszerkezet alakulása jellemzően nem függ a közműellátottság helyzetétől. Kivételt jelent azonban a csatornázás, szennyvízkezelés kérdése, valamint néhány

jelentős helyigényű, vagy védőtávolságú létesítmény illetve szolgáltatás A csatornamű fejlesztésénél a feladat kettős, egyrészt a gerinchálózat kiterjesztésével be kell kötni az ellátatlan területeket a hálózatba, másrészt jelentős fejlesztést kell végrehajtani a tisztító kapacitások növelése érdekében. A csatornamű kiépítettlensége, kapacitásának hiánya a város számos helyén vált a fejlesztés gátjává. A fővárosnak kiemelt feladata, hogy ezeken a helyeken a főművek fejlesztésével, a hálózat kiépítésével a korlátozások megszüntethetők 93 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ sári Dunaág mentén. (Csomád). A csatornamű fejlesztése és üzemeltetése terén fontos szempont az agglomerációval való szoros kooperáció, mivel Budapest a teljes térség vízgyűjtőjének a mélypontján helyezkedik el, vagyis az agglomeráció vizei túlnyomórészt a város irányában

vezetődnek el, zömmel az élővízfolyásokon keresztül. A vízellátással szemben a csatornamű esetében csak néhány település csatlakozik a fővárosi hálózatra, ennek bővítése feltétlenül szükséges. A szennyvíziszap elhelyezése jelenleg még megoldatlan, az évszázadon át működő csepelszigeti lerakó kitelepítése önmagában még nem megoldás, a hosszú távú rendezés csak az agglomeráció területén lehetséges A térszerkezetre való hatása miatt lényeges kérdés a Vízművek kútjainak elhelyezkedése és a vízbázisok védőterületének kijelölése. A hidrológiai védőterületek kialakítása, a beépítési, illetve tevékenységi korlátozások kimunkálása, a közeljövő kiemelt feladata, melynek hatása hosszútávon fog érvényesülni. A kutak döntő mértékben az agglomerációban helyezkednek el, így a regionális együttműködés feltétlenül szükséges. Természetesen ugyanezen szempontok alapján kell megvédeni a

fővárosi fürdők (gyógyfürdők) vízellátását biztosító karsztvizeket is. eredeti 95.o Ugyancsak regionális együttműködés keretében oldható meg a fővárosban keletkező - évente mintegy 5 millió m3 - kommunális hulladék elhelyezése, mivel az egyetlen égető mű korlátozott kapacitása révén a hulladék többsége lerakóhelyre kerül. A lerakóhelyek a város területén 1998-1999 években betelnek, s az elhelyezés csak az agglomeráció területén lehetséges. Az üzemelő Dunakeszi II-es lerakó tervezhető kimerülése miatt, előkészítés alatt van a Pusztazámori lerakó megvalósítása, s közép és hosszabb távon szükséges az égetőmű kapacitásnövelő korszerűsítése is. A közszolgáltatások közül kiemelten kell foglalkozni a rendkívül helyigényes temetkezési szolgáltatással, a temetők túlnyomórészt beteltek. A fejlesztés fő problémája a helybiztosítás A nagyon értékes zöldfelületet is nyújtó fejlesztési

területeket az ÁRT-ben kell rögzíteni 1.4 Zöldterületek A Városfejlesztési Program az általános rendezési terv javaslataival, valamint az agglomerációra készülő területrendezési terv célkitűzéseivel összhangban zöldövezet elnevezéssel új területi kategóriát javasol bevezetni a területgazdálkodásba. A hazai tervezési előzmények és nemzetközi tapasztalatok felhasználásával javaslatot tesz Budapesten és az agglomerációban zöldfolyosók, zöldhálózatok átfogó rendszerének kialakítására. A zöldövezet gondolata már a budapesti agglomeráció első regionális tervében megfogalmazódott, ennek alapján került kidolgozásra 1975-ben Budapest első zöldövezeti terve. A tervezet négy és fél ezer ha új erdő és a kapcsolódó, biológiailag aktív területek egész rendszerét irányozta elő, főleg a pesti oldalon, ahol ennek hiánya a legjelentősebb, s ahol a legnagyobb hely is áll rendelkezésre a telepítés céljára. A terv

a racionális földhasználat deklarált elvére épült, amely azonban nem volt összhangban az akkori gazdálkodói – rövid távú – érdekeltséggel, ami a nagyüzemi, ezen belül is a szántóföldi művelés fenntartására és bővítésére irányult. Ez gátolta e terüle- 94 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ tek nagyüzemi művelésből való kivonását az egész országban, így a budapesti agglomerációban is. A tervet jóváhagyták, megvalósulni azonban csak anynyi valósult meg belőle, amennyit a főváros saját területén, az egyre csökkenő központi és saját forrásból megvalósított. A Budapest közigazgatási területén kívüli javaslatok megmaradtak a terv és szándék szintjén. Hasonlóan kedvezőtlen tényezők befolyásolták az 1985-ben készült regionális terv tájrendezési javaslatainak megvalósulását. A tervet a kormány hagyta jóvá, de a tárcák nem dolgozták ki azokat az ágazati

végrehajtási utasításokat, amelyek a támogatott célokkal összhangban segítették volna a megvalósítást. Nem követte a tervet az ösztönző és érdekeltségi rendszer olyan irányú módosítása sem, amely az akkor már változó gazdasági és piaci helyzetben vonzóvá tette volna a tulajdonosok – akkor még döntő mértékben nagyüzemek – számára, hogy a szántóföldi termesztés helyett az arra alkalmas területeken erdőket telepítsenek, illetve helyreállítsák a korábbi gyepgazdálkodást. Az akkori romló gazdasági és bizonytalan társadalmi viszonyok között így nem történt kedvező irányú elmozdulás a területfelhasználásban, a tájhasználatban, de visszafordíthatatlanul kedvezőtlen változások sem történtek: a környezet minősége – különösen a települési környezet minősége – assan, de folyamatosan romlott. A rendszerváltozást követő tulajdonrendezés, a külterületi földek magántulajdonba kerülése, a

területhasználattal kapcsolatos érdekek változása, a gazdaság dinamizálódása, ezzel együtt a zöldmezős beruházásra alkalmas területek iránti valós és spekulatív kereslet bővülése új helyzetet teremtett a térségi terület-felhasználásban. A zöldfelületvesztés sebessége, a beépítésre tervezett területeknek a rendezési tervekben már regisztrált növekedése, a fővároson belüli és az azt övező zöldövezetek kialakítási esélyének csökkenése – földrajzilag egyre távolabb van már csak erre lehetőség – a térségi együttműködés és összehangolás szükségességére, az ezzel kapcsolatos programok kidolgozásának sürgősségére hívja fel a figyelmet. A zöldövezeti program céljai Budapest és környéke hosszú távú fenntartható fejlődéséhez, az ökológiai egyensúly megőrzéséhez nélkülözhetetlen a területhasználat térségi koordinálása, a beépített, beépítésre tervezett és beépítésre nem kerülő

területek arányának, azok térbeli rendjének meghatározása. Ennek megvalósításához szükséges, hogy a térség egészében egységesen, öszszehasonlítható módon, terhelhetőségi és terheltségi vizsgálatokkal legyenek meghatározva a területi mutatók és határértékek. Ezekhez kapcsolható az önkormányzatok közötti és társadalmi konszenzussal érvényesítendő jogi szabályozás, közgazdasági, pénzügyi érdekeltségi rendszer, amellyel a területhasználattal kapcsolatos érdekkülönbségek a magántulajdonon alapuló demokrácia keretei között piackonform eszközökkel kezelhetők. Fentiek alapján a Városfejlesztési Program a térszerkezet, a városszerkezet tagolása és a környezeti állapot javítása érdekében kiemelkedő jelentőségű feladatként határozza meg a zöldövezeti program és a hozzá csatlakozó kiegészítő programok beindítását. A program kiemelt céljai az alábbiak:  az agglomeráció térszerkezetének és a

város szerkezetének tagolása,  a térség egésze fenntartható területi fejlődésének biztosítása  a környezetminőség javítása  a gén- és fajvándorlás elősegítése a védett területek „szigeteinek” összekapcsolásával  erózió, defláció elleni védelem,  tájfejlesztés, a tájkép javítása,  a meglévő táji természeti értékek hosszú távú megőrzése feltételeinek a biztosítása  a polgárok rekreációs lehetőségeinek bővítése A zöldövezetprogram ténylegesen a város és környéke területfelhasználásának átfogó koordinálását is célozza. A térséget átszövő zöldhálózatok rendszerének kialakítására törekszik a városon belül és kívül a természeti értékek, az egyediség és sokszínűség, az ökológiai potenciál megőrzésével. A városszerkezet tagolása és a környezetjavító hatás szempontjából stratégiai jelentőségű zöldterületek és zöldfelületek lehatárolását és

védelmét a területrendezés eszközeivel, valamint az azt kiegészítő érdekeltségi, szabályozási és finanszírozási rendszer kiépítésével, a térségi „zöldalapok” összehangolt alkalmazásával javasolja biztosítani. A kialakítandó zöldövezet részét képezik az alábbiak:  Nagyméretű, összefüggő zöldfelületek: a védett és védelemre tervezett területek, valamint a nagyobb, összefüggő (nem védett) erdőterületek, rétek, legelők;  Zöldfolyosók, „ökofolyosók”: külterületen a kisebb erdőterületek, erdősávok, patakparti fásítások, rétek, legelők, egyes szántó- és gyümölcsösterületek, valamint a belterületen a parkok, védőfásítások, zöldterületi jellegű intézmények összefüggő zöldfelületei, jelentős fasorok. Az alacsony intenzitással beépített, illetve beépítetlen részeken magas biológiai aktivitást mutató lakó- és intézményterületek kertjeinek láncolata is e rendszer része; 

Zöld „ér-hálózat”: a zöldövezeti rendszer legkisebb elemei Programelemek 95 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ Az átfogó, a térség egészére kiterjedő zöldhálózati rendszer kijelölésének, szabályozásának és megvalósításának programja – összhangban az ÁRT céljaival – elsődlegesen az alábbi elemekre kell hogy kiterjedjen:  parkerdőprogram: a városi és városkörnyéki erdők rekreációs használati értékének és ökológiai aktivitásának növelése  parkfejlesztési és rekonstrukciós program: a belső városrészek zöldterületeinek fejlesztése és rendezése  sétányprogram: a gyalogosfelületek humanizálása, a fő gyalogutak, utcák fásítása, a burkolt felületek csökkentése, a növényzettel borított felületek növelése  Duna-part program: a városi és városközeli Duna- és a ráckevei–soroksári Duna-partszakaszok átfogó rendezése, a kapcsolódó zöldterületek

növelése és rendezése  szigetprogram: a dunai szigetek természeti értékeinek, nyugalmának megóvása, a zöldfelületi jelleg megőrzése, a védett területrészeken kívüli területeken a használati érték növelése  patakrevitalizációs programok: a fővárost érintő patakok revitalizációja, a vízrendezési, az árvízvédelmi, a táj- és környezetrendezési szempontok összehangolása, a kis vízfolyások vízminőségének javítása, a patak menti zöldfelületek növelése, a kerékpáros-, gyalogosforgalomba való bekapcsolása, a területek rekreációs funkcióinak erősítése  sziluettvédelmi program: a budai hegyek és dombok eddig be nem épült gerinceinek, látképi, városképi szempontból frekventált magasan fekvő területeinek védelme, az alatta fekvő területek differenciált építésszabályozása, a város- és tájkép sérelmére kialakult sebek zavaró hatásának csökkentése A program(ok) beindításának alapvető

feltételeként a zöldfelületeket közgazdasági értelemben is értékként kell kezelni, felmérni és nyilvántartani. A zöldfelületek környezetük ingatlanértékeit alapvető mértékben befolyásolják Ezen túl is, a város és agglomerációja fejlesztése során tudatában kell lenni annak, hogy milyen értéket veszítünk el, illetve nyerünk a zöldfelületek megszüntetésével, illetve létrehozásával. Az értékként való nyilvántartás alapfeltétele a gazdálkodásnak, mert a szubjektív érvek súlya nem elegendő, s a gazdasági racionalitás csak értékalapon közelíthető meg. A felértékeléshez mindenképpen szükség van:  nyilvántartásra, pontos kataszterre (melynek alapjai a fővárosban kerületi bontásban is megteremtődtek, de a városkörnyéken még egyáltalán nem)  megfelelő értékelő eljárások kidolgozására és alkalmazására. A program működtetésének eszközei A zöldövezeti program beindításához,

működtetéséhez alapvető fontosságú a megfelelő közgazdasági és jogi mechanizmusok kialakítása, az érdekeltségi rendszer átalakítása, az értéknövelő zöldfelületgazdálkodáshoz szükséges anyagi eszközök forrásainak megjelölése. A jelenleg érvényes szabályozási és érdekeltségi rendszer számos olyan elemet tartalmaz, amely segíti a természet, a táj védelmét, az erdőterületek fejlesztését. Ezek a szabályozási és érdekeltségi rendszerek azonban ágazatilag széttagoltak, egymással nem összehangoltak. A jelenlegi szabályozási és finanszírozási rendszerben felhasználható eszközök pedig nem elegendők egy funkciókkal túlterhelt térségben a koordinált területgazdálkodás – ezen belül az átfogó zöldfelület-gazdálkodás – hathatós támogatására. Korlátozás és kompenzáció Mivel a zöldövezet fejlesztésére alkalmas területek döntő többsége magántulajdonban van, a zöldövezet tervezésénél

önmagában nem elegendő a korábban alkalmazott, s akkor sem hatékony tervezési és szabályozási módszer, a zöldfelületek céljára kijelölt telkek egyszerű megjelölése. Ki lehet, és ki is kell azonban jelölni azokat az összefüggő térségeket, ahol a tulajdonosok számára olyan jogi és érdekeltségi rendszert lehet teremteni, hogy érdemes legyen a földrészletet (vagy annak egy részét) az adott térségre meghatározó tájkarakter és az optimálisnak tervezett tájhasználat figyelembevételével hasznosítani (erdősíteni, rét-legelő gazdálkodást folytatni, a szántóföldi művelést szüneteltetni, hagyományos kultúrákat visszaállítani stb.) és a területet a műveléshez szükséges minimális építményeken túl nem beépíteni. A földrészlet általános szabályok szerinti hasznosításából származó jövedelem és az önkorlátozás után várható jövedelem közötti különbség a tulajdonosokat kompenzáció formájában kell hogy

megillesse. (Az új építési törvény is előírja a kártalanítás kötelezettségét, ha egy tulajdonost telke „beültetésére” köteleznek) A javasolt rendszer a magántulajdonon alapuló piacgazdaságban a törvényesség keretei között csak akkor működik, ha e kompenzáció fedezete társadalmi méretekben biztosítható (más térségek és régiók emiatti többletterhelése nélkül). A kompenzáció megállapításánál minden szempontot figyelembe kell venni, azt is, hogy a zöldövezetbe eső területek környezetminősége javul és azok rekreációs célra való hasznosíthatósága növekszik. A kompenzáció lehetséges forrásai A ma – állami és önkormányzati pénzalapokból – rendelkezésre álló források és a megoldandó felada- 96 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ tok nagyságrendjének összehasonlítása alapján egyértelműen látszik, hogy a zöldövezeti program finanszírozása nem oldható meg

új források feltárása nélkül. A lehetséges források szűkössége ugyanakkor megköveteli, hogy az e célra kumulálható pénzeszközök átláthatók legyenek és azokat ne lehessen más célra fordítani. Ezeknek a feltételeknek egy új – regionális szinten létrehozott – alap felelne meg leghatékonyabban, megfontolandó evégett egy „Regionális Tájfejlesztési Alap” létrehozása az agglomerációval együttműködve. Ennek forrásai a környezethasználati díjjal összhangban a biológiailag aktív felületek beépítésekor kivethető használati díj, a területfejlesztési alap támogatása, az EUcsatlakozáshoz közelítve a megművelt területek csökkentését ösztönző pénzeszközök, valamint az önkormányzatok e célra átadott eszközei. Ez az alap (más, ma is létező alapokból nyújtható támogatásokat kiegészítve) kizárólag a zöldövezeti koncepcióban megfogalmazott célok elérését, illetve a térség településeiben

jóváhagyott zöldfelületgazdálkodási feladatok megvalósítását kell hogy szolgálja. A tervezett regionális tájfejlesztési alapból kompenzálandó:  A területek fejlesztéséről való lemondás, az egyes önkormányzatok által a zöldövezetkoncepció jóváhagyását megelőzően adott külterületi beépítési jogosítványokról való lemondás akkor, ha ez a tájfejlesztést szolgálja.  A jelenlegi hasznosítás (pld. szántóföldi növénytermesztés) és az adott övezetben kívánatosnak tartott hasznosítási módok (pld. rét-legelő gazdálkodás vagy a természetszerű erdőgazdálkodás) közötti gazdasági haszon különbsége (kompenzáció évente) Ebből az alapból támogatható a budapesti városfejlesztési koncepcióban és programban, valamint a kidolgozás alatt álló Budapesti Agglomeráció fejlesztési koncepciójában elfogadásra kerülő, zöldövezethez kapcsolódó programok megvalósítása. Társadalmi támogatottság Jelenleg a

társadalom különböző rétegei és csoportjai – de még e csoportok véleményformáló személyiségei – között sem kellően ismert a táji, természeti, ökológiai értékek fontossága, megőrzésének és fejlesztésének jelentősége. Nem tudatosultak ezek meglétének vagy hiányának következményei, nem ismertek az élővilág változatosságára, a fenntartható fejlődés biztosíthatóságára, az emberek mindennapi életére, életminőségére, illetve ingatlanjaik értékére gyakorolt hatások sem. Így az emberek, társadalmi csoportok érdekeiket sem fogalmazzák meg ebben a kérdéskörben. A társadalmi támogatottság megszerzéséhez az alábbiak szükségesek:  a zöldfelületek sokoldalú funkcióinak és hatásának társadalmi méretű megismertetése;  az urbanizáció és a környezetállapot rombolásával bekövetkezett jelenlegi helyzet bemutatása, a mai állapotot létrehozó okok és folyamatok feltárása és tudatosítása;  a

kedvezőtlen folyamatok megállításához, visszafordításához szükséges változtatásokhoz (egy átfogó zöldfelület-gazdálkodáshoz) a társadalmi és politikai támogatottság megszerzése. 1.5 Lakásépítés A budapesti lakáshelyzetet egyre inkább minőségi problémák jellemzik elsődlegesen, ugyanakkor jelentősek még – elsősorban a belső egyenlőtlenségek kapcsán – a „mennyiségi” típusú gondok is. A várható lakáskereslet - a lakásigény előreszámítása. Budapest népessége a demográfiai szcenáriók többsége szerint hosszabb távon is erősen csökkenő. Ezért, s mert a „lakásellátás” számos fontos mutatójában a város az európai mutatókat közelíti, az az álláspont vált általánossá, hogy a lakásszám növelésére érdemben nincsen igény. Ezt erősítik egyes országos szintű előrejelzések is, melyek szerint már megállt Magyarországon a háztartásméretek csökkenése – azaz az önálló lakásigénnyel

fellépő háztartások száma a népességszámmal együtt csökken majd –, így viszonylag rövid időn belül számottevő lakásfelesleg jöhet létre (Országos Lakáspolitikai Tanács, 1996). A nyugat-európai nagyvárosok lakáshelyzetének és lakásfejlesztési programjainak áttekintése ugyanakkor óvatosságra int. A lakások mérete és minősége iránti igények a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan jelentősen növekedtek, szinte mindenütt jobban a feltételezettnél; a „mennyiségi ellátás” javítását célzó korábbi lakásproduktum zömét így sok helyütt ez az igénynövekedés „vitte el”. Münchenben 1993-ban az egy lakosra jutó lakás-alapterület meghaladta a 36 2 m -t (Analysen der Stadtentwicklung, München, 1995), s Bécs jelenlegi adata is 32 m2. Ezzel szemben Budapesten – különböző számítások alapján – a lakott lakásokra nézve jelenleg 24–26 m2 jut egy főre. A háztartásméretek csökkenése lassuló, de még

egyáltalán nem befejeződött folyamat Európában, az erősebb csökkenés elsősorban a nagyvárosokra jellemző jelenség. Az NSZK-ban a háztartások átlagos mérete a kilencvenes évek elején 2,25 fő volt, Münchenben már 1970-ben 2,1 fős, 1993-ban pedig már 1,85 (!) fős volt egy átlag-háztartás. Bécs jelenlegi értéke 2,0 fő/háztartás körül van. Budapesten is jelentősen kisebb az átlagos háztartásméret az országosnál, 1996-ban országosan 2,6 fő, Budapesten 97 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ 2,4 fő (Budapest Statisztikai Évkönyve, 1996) volt ez az adat. becslés. (Mindkét számítási módszer ezt veszi alapul) A hagyományos jellegű lakásigény-számítás nemzetközi trendek figyelembevételével való elvégzése mindenképpen szükséges, hiszen egy jelentősebb gazdasági fellendülés esetén bizonyosra vehető, hogy a fővárosi változások valamilyen mértékben követni fogják a külföldi

tendenciákat. A 2015-re becsült lakásigény számításánál a korábban tárgyalt – demográfiai és vándorlási megfontolásokon alapuló – népességszám-előrebecslésen túlmenően az alábbiakat tételezi fel a koncepció:  a háztartásméretek csökkenése és a fajlagos lakásalapterület-igény tekintetében Budapest a nyugat-európai városok mai értékeit közelíti, de 2015-re sem éri el;  a lakásmegszűnés mai igen alacsony adatai nem maradhatnak fent hosszabb távon, de a bontásoknak csak kisebb mértékű növekedése következik be. A táblázatban előrejelzett népességi adatok alapján az igényszámítás két módon történt: a háztartások számának várható növekedését, ill. az egy lakosra jutó lakás-alapterület feltételezett változását figyelembe véve. Lakásigénybecslés 2015-re a háztartásméretek változása alapján ( ezer lakás) Lakásigény 2015-ben a háztartások számának növekedése alapján. E

számításnál a három népességszám-változatra 2,2, illetve 2,0 fő/háztartás méretek kerültek feltételezésre 2015-re. A 2,2-es adat nagyjából Bécs 1971es adatával, a 2,0-es adat Münchennek a hetvenes évek közepén mért értékével egyezik meg. A táblázatból látható, hogy az 1996-ban számolt 780 ezernyi háztartáshoz képest – a legpesszimistább változatot kivéve – minden változatban jelentős növekmény jelezhető előre változat a) idős+negatív b) alap+pozitív c) fiatal+ erősen pozitív Változat népességszám a) idős+negatív b) alap+pozitív c) fiatal+erősen pozitív 1 616 1 776 1 936 2,2 fő/ háztartás 735 807 880 2,0 fő/ háztartás 808 888 968 Lakásmegszűnések A lakásmegszűnésekre vonatkozó becslés azzal számol, hogy a belső területi lakásállomány privatizációja miatt, s mert az új lakótelepek 2015-ig nem kerülnek „bontásra érett” állapotba, a jelenlegi igen alacsony, csupán évi 800 darab

körüli lakásmegszűnés nem növekedhet erősen, a 20 év átlagában legfeljebb megkétszereződik. Számításba véve a belső városrészek rehabilitációját is (ahol egy ház komolyabb felújítása esetén átlag 15%-os lakásmegszűnés várható bontások, illetve összevonások miatt), összesen 40 ezer lakás megszűnésével kalkulál a lakás 2015 lakás 2015 megszűnés lakáshiány 2,2 fő/házt. 735 2,0 fő/házt. 808 40 (0) - 71 777 807 888 40 70 - 151 777 880 968 40 143 - 231 Lakásigény 2015-ben a fajlagos alapterület növekedése alapján. Az egy főre jutó lakás-alapterületek szerinti számítás abból indul ki, hogy 20 év alatt Budapesten a lakáson belüli laksűrűség értékei csak megközelítik a nyugat-európai nagyvárosok mai adatait. E feltételezés meglehetősen konzervatív; figyelembe veszi egyrészt a mai budapesti lakásállománynak azt a jellegzetességét, hogy a viszonylag kicsiny átlagos alapterület (62 m2)

mellett – a sok félszoba miatt – az átlagos szobaszám adata kedvezőbb, s azt is, hogy a vizsgált távlatban jelentős elmozdulás történhet a „takarékosabb” lakáshasználat irányában (különösen az energiaköltségek növekedése miatt). A számítás két változatban készült el, 30 m2/fő és 32 m2/fő távlati laksűrűségérték figyelembevételével. A rendelkezésre álló – lakott – alapterület Budapesten 1995-ben mintegy 48,6 millió m2 (Mik-rocenzus, 1996 KSH). A megszűnő 40 ezer lakás átlagos alapterületét 40 m2-rel vette a számítás figyelembe Lakásigény becslés 2015-re a fajlagos lakásterület növekedése alapján (millió m2) lakáslakásalapter. alapter 2015 1995 (millió m2 30 m2/fő alapján lakott) igény a) idős+negatív 48,6 48,5 b) alap+pozitív 48,6 53,3 c) fia48,6 58,1 tal+erősen pozitív változat A háztartásszámok várható változása Budapesten 2015-re lakás 1996 (lakott) 777 lakásalapter. 2015 32 m2/fő

alapján igény 51,7 56,8 62,0 megszűnő hiányzó lakáster. lakáster 1,6 1,6 1,6 1,5 - 4,7 6,3 - 9,8 11,1 15,0 A két számítással kapott adatok jól megfelelnek egymásnak, ha az alapterület-hiányt kimutató számításnál az elkövetkező 20 évben újonnan épülő lakások átlagos alapterületét a jelenlegi átlagos lakásméretet (62 m2) jelentősen meghaladó értéken, 80 m2-rel vesszük figyelembe. (Az is könnyen belátható, hogy ha az új lakásépítésnél jelenleg érvényesülő 100 m2es átlagérték érvényesül továbbra is, minden szcenárióban kisebb számú lakás épülne, mint, amennyire a háztartásméretek csökkenése miatt „szükség lenne”.) 98 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ Várható lakásépítési igény 2015-ig (ezer lakás) változat a) idős+negatív b) alap+pozitív c) fiatal+erősen pozitív háztartásméret csökkenés alapján számított (0) - 71 70 - 151 143 - 231 fajlagos

alapterület növekedés alapján számított (80 m2-es új lakások) 19 - 59 79 - 122 139 - 188 Lakásépítési igény Budapesten 2015-ig. Budapest lakáshelyzetét illetően az elkövetkező 20 évben az érvényesülő európai trendekkel összevető számítás alapján az alábbi megállapítások tehetők:  Ha Budapesten a leginkább optimista (fiatal+erősen pozitív vándorlási egyenleg) népességi szcenárió érvényesülne, azaz a jelenlegi népességszám lényegében változatlan maradna, akkor az elkövetkező 20 évben évi 7–10 ezer lakás építésével lehetne elérni olyan lakásellátottságot, amilyen jelenleg érvényesül a nyugateurópai nagyvárosokban. Ez a gon-dolatmenet megfordításával azt is jelenti, hogy ha Budapest „népességmegtartó” stratégiát kíván követni, ehhez szükséges a jelenlegi lakásépítési volumen (3 ezer lakás/év) két-háromszorosra emelése. (Ez az érték mintegy fele lenne a nyolcvanas évek elején

megvalósultnak, amikor mintegy 15 ezer lakás épült évente, s valamivel elmaradna attól is, ami a nyolcvanas évek második felében érvényesült.)  Ha a jelentős népességcsökkenést jelentő „alap”változat következne be (1 776 000 fő), akkor is viszonylag jelentős lakásépítési volumen szükséges a mai nyugat-európai nagyvárosokéhoz hasonló lakáshelyzet eléréséhez. Ebben az esetben azonban „elegendő” a mai éves építési volumen kismértékű növelése, 4–7 ezer lakás/év megépítése. Ez azt is jelenti, hogy ha Budapest elfogadja a jelentős népességvesztés szcenárióját és a lakásépítési volumenek fokozatosan növekedni fognak, nem lesz szükség arra, hogy a város jelentősebb erőfeszítéseket tegyen a lakáspiac befolyásolására a kínálati oldalon.  A legnagyobb népességcsökkenést jelentő idős +negatív vándorlási egyenleg változathoz nem szükséges a mai lakásépítési ütem növelése, sőt ebben a

szcenárióban szinte új építés nélkül is beállnának a kedvezőbb laksűrűségi mutatók. Ez másképpen fogalmazva azt jelenti, hogy ha a kínálat a magas fővárosi telekárak, a különösen a belső területeken érvényesülő szigorú szabályozás miatt nem lesz képes a mai lakásépítési volument érzékelhetően növelni, illetve a piac csak a kereslet egyes szűk szektorait lesz képes kielégíteni, az azzal járhat, hogy az „a-lap”változatnál is jelentősebb népességszám-csökkenés áll elő. Ha ezt az – egyáltalán nem valószínűtlen – esetet a város el akarja kerülni, akkor (többek között) határozott lépéseket kell tennie a lakáskínálat befolyásolására, főként arra, hogy a város különböző területein a lakások szélesebb minőségi választéka épülhessen, illetve jelentősen növekedjenek a meglévő lakások felújításának nagyságrendjei. A három népességszcenárióhoz tehát lényegesen eltérő

lakásépítési szükséglet tartozik. Természetesen nem állítható, hogy a lakásépítés üteme döntően befolyásolná a lakosság számát, különösen azóta, hogy a lakásépítés szinte teljes mértékben magánerőből történik. A Budapest számára kedvezőbb (a maihoz képest kisebb lakosságcsökkenést jelentő) népességszcenáriók elérésének azonban jelentős akadálya lehet az alacsony lakásépítési ütem. Ebben az értelemben látszik szükségesnek, hogy a Főváros lépéseket tegyen a lakásépítési piac élénkítéséhez szükséges feltételek megteremtésében. Budapest Városfejlesztési Programjában az egyes városrészek fejlesztési javaslataiban a maximális lakosságszámhoz tartozó lakásépítési volumen lehetőségével kell kalkulálnunk A várható kínálat - a lakásépítés piaci trendjei 1993-tól az évente újonnan épülő lakások száma a teljes lakásállományhoz viszonyítva a korábbi évekhez képest egyharmadára

visszaesve a 0,6%-ot sem érte el, így hosszú távon a lakásállomány visszapótlására sem alkalmas. Budapest az egy főre jutó lakásépítés tekintetében az országos adat 16%-áról 10%-ra esett vissza, tehát ahhoz viszonyítva is lemaradottnak tekinthető. A lakásépítés támogatási rendszerének szükséges átalakítását és új támogatási formák megjelenését, valamint a jelzálog-hitelezés szerepének növekedését követően várhatóan javulni fognak a lakásállományba való beruházás feltételei. Jellemző adottság, hogy a mai támogatási rendszer egyes elemei kiemelt mértékben preferálják az új lakásépítést, s ezzel hátrányba hozzák a lakóépület-felújításokat. Jelenleg a belső városrészek többlakásos házaiban lévő budapesti lakásállomány a jelentős felújítási elmaradások miatt még az 50%-os műszaki állapotot sem igen éri el. Elkerülhetetlen tehát a támogatások lakásfelújításokra való

átstrukturálása. Ezzel együtt a jövedelmi viszonyok javulása, a jelzálog-hitelezés feltételeinek megteremtése és a pénzintézetek várható aktívabb szerepvállalása a lakásépítés finanszírozásában kedvező feltételeket fog jelenteni az új lakásépítés bővülése számára is. A budapesti lakásszektor fejlődését az elkövetkező évtizedekben várhatóan az alábbi folyamatok fogják befolyásolni:  A fogyasztás egészén belül a lakásépítésre/felújításra fordított források mindenképpen növekedni fognak. Az új hitelezési formák – a jelzáloghitelezés és a lakás-takarékpénztárak – megjelenésének hatása kedvezően fogja befolyásolni mind a lakásépítést, mind a -felújítást. Sok függ 99 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ azonban attól, hogy az országos támogatási rendszer határozottan lépni tud-e abban az irányban, hogy a támogatásokat ne csak a magasabb jövedelműek

vagy az egyéb okból kedvezőbb lakáshelyzetbe került családok, háztartások tudják igénybe venni, azaz kiépülhet-e egy a rászorultságot jobban figyelembe vevő, célzott támogatási szisztéma. Ha ez nem következik be, a budapesti lakásépítést továbbra is erősen egyoldalú kínálat fogja jellemezni.  Továbbra is érvényesülni fog, hogy a leginkább fizetőképes keresletet a kínálat a jól megközelíthető, kedvező fekvésű helyeken elégíti ki a külső, családi házas jellegű területeken átépítéssel, illetve új, szabad területek felparcellázásával vagy „lakópark” jellegű szervezett építéssel. Ha e területek kínálata a rendezési tervekben szabályzatilag vagy egyéb okokból korlátozott – illetve nem tud beindulni lakásépítés a belsőbb részeken is – , az a telekárak további emelkedéséhez vezet és a minőségi lakásépítést továbbra is az agglomeráció felé tereli. Ugyanebben az irányban hat, hogy a

lakásfinanszírozás előbb feltételezett pozitív változásai hatásukat csak fokozatosan éreztethetik. Emiatt azt kell feltételeznünk, hogy Budapestnek az agglomeráció összes lakásépítésében való részesedése csak fokozatosan növekedhet  Ha a kedvező gazdasági és szabályozási folyamatok érvényesülnek, várhatóan a jelenleginél nagyobb arányban jelentkezik a kereslet – és a kínálat is – az alacsonyabb, megfizethető árú lakások építésére is. Kérdés azonban, hogy a Fővárosnak és a kerületeknek milyen mértékben kell aktívan szerepet vállalniuk az ilyen építés szorgalmazásában speciális vállalati formák létrehozásával, az ezekben való esetleges tulajdonosi részvétellel, illetve a vállalkozások kontrolljával, területkínálat biztosításával.  Nehezen látható előre, hogy ténylegesen milyen mértékű lesz Budapesten a lakásmegszűnés, illetve bontás. Mivel a megfizethető árú lakásépítés főként a

szabaddá tehető belsőbb fekvésű területeken (és az átmeneti zónában) valósulhat meg, a bontások nagyobb volumene feltétele is az olcsóbb lakásépítésnek. Mivel a leggyengébb állomány igen jelentős részben önkormányzati tulajdonban van – maradt –, ezen a téren meghatározó szerepe lesz a köztestületek (a kerületek) döntéseinek. E döntésüket befolyásolni fogja, hogy a várhatóan lassan csökkenő városi szegénység számára hosszú ideig csak a leromlott bérlakások lakásosztálya lesz megfizethető az alacsony lakbérekkel történő „támogatás” mellett. E szociális szemponttal szemben várhatóan számos kerületben a középosztályi lakosság nyomására inkább a leggyengébb lakások bontása irányába ható nyomás lesz erősebb, hiszen ezzel a „problé-másabb” társadalmi csoportoktól is meg lehet szabadulni.  Az előző problémakör felhívja a figyelmet arra, hogy a Főváros beavatkozására a lakásszektoron

belül is szükség van a város különböző részei közötti egyenlőtlenségek növekedésének megakadályozása végett. A lakásépítés becsült programja Budapesten 1996 - 2015-ig: minimálprogram (ezer lakásban) lakásépítés belső területeken átmeneti zónában külső területeken Budapesten összesen (lakásszám évente) 1996-2000 2 6 12 20 2001-2005 2 8 13 23 2006-2010 3 8 14 27 2011-2015 3 12 15 30 Összesen 1996-2015 10 34 56 100 4 4,6 5,4 6 5 Az előrejelzés az igényszámítás „alap”-változatából indul ki (1,78 millió fős lakónépesség) és az ott számolt lakásépítési volumen alsó és felső határának középértékét tételezi fel. Ez azt jelenti, hogy 20 év alatt 100 ezer lakás épülne. Az előrejelzés elfogadja, hogy az épített új lakásszámok csak fokozatosan növelhetők az évi 3 ezerről 5 ezerre. Elfogadja azt is, hogy a közelebbi években az építés zöme a külső területeken valósul meg, s hogy az ott

kielégítendő „minőségi igény” a továbbiakban is magas marad. Fokozatosan növekszik ugyanakkor a belső területeken (foghíjakon, szabaddá váló belső városrészekben) és az átmeneti zónában történő építés, s az időtávlat vége felé eléri a külső területi építés felének nagyságrendjét. Feltételezett, hogy a belsőbb fekvésű területekre programozható alacsonyabb árú lakásépítés iránti igény növekszik és annak finanszírozhatósága fokozatosan javul, s az is, hogy a lakásmegszűnések, bontások adata a vizsgált időszak második felében a jelenlegi 600–800-as érték 3–4szeresére növekszik. Ha a Budapest számára legkisebb lakosságszámcsökkenést jelentő fiatal+erősen pozitív szcenáriót kívánná a város megcélozni, akkor ehhez nagyságrendileg 180 ezer lakás felépítése lenne szükséges 2015-ig, ami évente 9 ezer lakást jelentene. Hangsúlyozni kell, hogy a megemelkedő lakásépítési szám csak

szükséges, de nem elegendő feltétele a lakosságszám növekedésének, utóbbit ugyanis alapvetően a gazdasági folyamatok befolyásolják (a lakáshiány inkább korlátozó faktor lehet csak). Az újonnan épülő lakások becsült területigénye Budapesten 2015-ig (minimálprogram) terület belső területek átmeneti zóna külső társasházas külső családi házas összesen 100 szabad átépülő szabad funkcióváltás lakásszám ezer db sűrűség lakás/ha területigény ha 2 8 20 14 40 16 140 - 160 140 - 160 80 - 120 80 - 120 30 - 70 5 - 30 12 - 14 50 - 57 200 - 300 170 - 250 570 - 1333 533 - 3200 100 1540 - 5150 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ A lakásépítés minimálprogramja tehát azt tételezi fel az elkövetkező mintegy 20 évre, hogy a város belső, sűrű beépítésű részein valamivel több mint 50 ha terület válik szabaddá (természetesen több egységben és a létrejövő foghíjakkal együtt)

új, viszonylag magas sűrűségű, városias lakásépítés számára. A 12–14 ha lakásépítésre alkalmas szabad terület rendelkezésre áll a Duna-parton, illetve kisebb egységekben, már meglévő foghíjakon. A mai feltárt részeken ennek mintegy két-háromszorosát kitevő szabad terület, 100–150 ha építhető be közepes sűrűséggel az átmeneti zónában (ide számolva a Mocsáros-dűlőt is), s feltételezhető, hogy a zónában még mintegy 100 ha, kedvezőbb fekvésű terület funkcióváltással szabaddá tehető lakásépítés céljára. Ehhez képest a program nagyobb területigénnyel lép fel az átmeneti zónában, amelynek lehetőségeit részletesebb vizsgálatokkal kell megteremteni. Mivel a külső területeken csak alacsonyabb sűrűségű építésre van lehetőség, ott sokszorosan nagyobb az új lakásépítés területigénye (az 1100–4500 ha igény jelentősnek mondható, különösen abban az értelemben, hogy az ÁRT szerint Budapesten

összesen 2275 ha lesz a lakóterületi fejlesztés, beleértve a közép- és hosszú távú fejlesztési tartalék területeket is). Látható, hogy a Városfejlesztési Koncepció a lakásépítésre a minimális változatban is 25 ezer lakással több lakás felépítését célozza, mint az ÁRT. Ennek ellenére e program nincsen ellentétben az ÁRT által tartalmazott területbiztosítással, de határozottan felhívja a figyelmet az alábbiakra:  ha a város központhoz közelebbi részein – ezen belül az átmeneti zónában is – nem válnak lakásépítésre alkalmassá területek, a lakásépítés zöme kiszorul a külső fekvésű zónákba és rendkívül nagy területigényt támaszt;  e külső területek igen jelentős részén az infrastruktúra egyelőre hiányzik, ezek (távlati tartalék területek, „infrastruktúrafeltételhez kötött” területek) ütemes rendelkezésre bocsátása feltétele a program megvalósításának;  ha e külső

területeken a hagyományos „nagytel2 kes” (1000–2000 m ) beépítés valósulna meg, a lakásépítés területigénye mintegy megkettőződik, ami az infrastruktúra biztosítását jelentősen megnehezíti. átmeneti zónában történő lakásépítés arányát, illetve a külső területeken is a sűrűbb lakásépítési formákat kell nagyobb arányban alkalmazni. A főváros feladatai a lakásépítés előmozdításában Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Budapest fejlődése szempontjából a lakásszektor bővülésének üteme nem elsődleges tényező. Az azonban fontos, hogy az elsősorban gazdasági folyamatok által meghatározott népességszám-változásnak ne legyen akadálya a városon belüli lakáskínálat szűkössége vagy műszakilag leromlott állapota. A fővárosnak tehát foglalkoznia kell a lakásépítés problémakörével, annak ellenére, hogy ez nem tartozik feladatkörébe és a közvetlen beavatkozás eszközeivel sem rendelkezik. A

főváros aktív politikáját e téren a következő tényezők motiválják:  a szuburbanizáció folyamatát tekintve Budapest csak igen jelentős lakásépítést célzó infrastrukturális beruházások és nagy szabad területek feláldozása árán „vehetné fel a versenyt” az agglomeráció olcsóbb megoldást nyújtó településeivel, amennyiben a minőségi családiház-építés terén akarja az alternatív kínálatot nyújtani. Nem fogadható el – és a szociológiai vizsgálatok eredményeinek félreértését is jelzi –, hogy Budapesten „54 000 új családiház-hely iránti kereslettel lehet . számolni” (ÁRT, 1996), ez nem kevesebb, mint 6000–8000 ha szabad terület felparcellázását, illetve korábbi zártkert beépülését jelentené Ehelyett sajátosan városias, tömörebb, fajlagosan olcsóbb, de környezetileg kedvező feltételeket biztosító beépítési formákat kell szorgalmazni.  egy új típusú, viszonylag olcsó városi

lakásosztály kialakítására azért is szükség van, mert hiányzik az a köztes jellegű új állomány, amely a „felfelé” irányuló filtrációt az alacsonyabb lakásosztályok – a lakótelepek, belső városrészek – felől is segíteni tudná. Az ilyen lakások iránti keresletet jelenleg még csökkenti az is, hogy lezajlóban vannak a lakásprivatizáció másodlagos piaci folyamatai, a megvásárolt jobb önkormányzati lakások továbbeladásai. A maximális program több mint kétszeresen felülmúlja az ÁRT lakástelepítési elképzeléseit (többek között azért, mert az ÁRT nem számolt egyrészt az igényszint növekedésével, másrészt pedig egy olyan lakosságszám-szcenárióval, ahol a külföldi bevándorlás Budapestre jelentős és az országon belüli vándorlási egyenleg negatívuma megszűnik). Egy ilyen lakásépítési változathoz jóval bonyolultabb a lakásépítési területbiztosítás, sok dilemmát kell megoldani. Nyilvánvaló,

hogy minél magasabb lakásszámot kell elérni, annál inkább növelni kell az 101 Jelenleg a meglévő lakótelepi lakások piaci értéke az új lakásépítés árának fele körül van. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos lakótelepi lakásból egy ugyanolyan nagyságú új építésű társasházi lakásba való költözéshez 3-4 millió forint szükséges, aminek csak kisebb hányadát lehet hitelben megszerezni. A meglévő és az új lakások ára közötti irreálisan nagy árkülönbség csökkentésének egyik lehetősége az új lakások árának csökkentésére irányuló törekvés. BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ 2. STRATÉGIAI PROJEKTEK A Városfejlesztési Program a város térszerkezetének átalakítását, módosítását az egyes területek sajátosságainak megfelelően, differenciáltan kívánja megvalósítani. Alapelvnek tekinti, hogy a funkciók megválasztását, a fejlesztés fő koncepcionális irányainak

kijelölését az egyes városrészek (zónák, szektorok) meglévő térszerkezetére alapozza. A térszerkezet alakítása ily módon a területek adottságaiban rejlő kötöttségek és lehetőségek óvatos módosításának, szükséges mértékű fejlesztésének tekinthető A fejlesztés stratégiai projektjei a fejlesztési modell ismertetésénél már röviden jellemzett tengelyekre – Duna, Óbuda–Újpest, az északi „ikerváros”, a belső városrész rehabilitációs területei, az átmeneti zóna vegyes szektorai, déli előváros logisztikai sávja, a kiemelt integrált projektek – szerveződnek. E nagyléptékű, összetett projekteknek területükön egyesíteniük kell az ágazatok sajátos szempontjait, elképzeléseit, koordinatív módon kell kezeljék a térség problémáit, illetve a lehetőségeik kihasználására irányuló erőfeszítéseket, s biztosítaniuk kell a megvalósítás hatékonyságát. A stratégiai projektek beindításának fő

feltételei:  A projekteknek az ingatlanpiaci keresleti szempontokat és a városszerkezeti kínálatot kell összhangba hozniuk, összpontosítva a változásban lévő területekre és összhangban a közérdekkel.  A stratégiai projektek feltételezik a fővárosi beavatkozást és a Főváros és a kerületek közötti kooperációt. A projektekben együtt kell hogy megjelenjen a Főváros és kerületek közös érdekeltsége és elkötelezettsége, az adott térség gondjaira, lehetőségeire közösen végrehajtható részletes programot kell kidolgozniuk.  A stratégiai projektek 15–20 éves aktív fejlesztési folyamatot feltételeznek. Ennek során a szervezett fejlesztés hatására létre kell jönnie a térszerkezet stabilitásának A városi és elővárosi területek el kell hogy érjék azt a fejlődési szintet, hogy jelentősebb külső fejlesztő beavatkozások nélkül fenn tudják tartani státusukat.  Egyes projektek megvalósítására a Főváros,

az érintett kerületek (egyesek esetében a kormány vagy az Agglomerációs Fejlesztési Tanács) közös koordinációs szervezetet kell hogy létrehoz- zanak, mely nyitott a térségi ingatlantulajdonosok és a magánfejlesztők felé.  A projektek térségeiben az ÁRT-szabályozás szükség szerint kiegészítendő a fejlesztési célok elérését segítő eszközökkel. E térségek az ingatlanfejlesztés új módszerei alkalmazásának és a városfejlesztést segítő szabályozók első bevezetésének terepei lehetnek. A stratégiai projektek a fent felsorolt feltételrendszer biztosításával az alábbi környezeti prioritásoknak kell hogy megfeleljenek:  A város és környékének együttműködése során kiemelten kezelendő a város kompaktságának megőrzése, megállítandók a településrészek további spon-tán összenövései.  A térszerkezet-alakítás makro-, mezo- és elemi szintjein egyaránt fontos prioritás a tagoltság és a

differenciáltság szempontjainak érvényesítése a területhasználat és hálózatok kialakítása során.  A város makro- és mezo-léptékű térszerkezeti elemei jelentős közérdeket szolgálnak, mert megfelelő kiépítésükkel a környezetállapot javulását is eredményezik. A szabályozási rendszerben prioritást kell kapjanak azok az eszközök, amelyek ezek megvalósítását biztosítják.  Törekedni kell a területhasználat mezo-szintjén a „mozaikos” szerkezet kialakítására, segítve a vegyes használatú térségek kialakulását, s ezzel is csökkentve a nagy kiterjedésű homogén városrészek sivár monotóniáját és minimalizálva a közlekedési igényeket. A stratégiai projektek jelentős beruházásokat, fejlesztéseket jelentenek. Gazdasági szempontból a projektek legfontosabb jellemzője, hogy területükön az egyes, egyedi fejlesztések hatékonysága jelentősen nő, ha azok egymással öszszefüggésben valósíthatók meg. A

véges fővárosi források mellett ez főként kitartó, következetesen „építkező” várospolitikával érhető el, aminek fő eleme az ágazatközi, szakmai és területi koordináció, az önkormányzati, a gazdasági szféra szervezetei közötti hatékony kooperáció kiépítése. 102 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ 2.1 A belső városrész A város történeti magját alkotó sűrű beépítésű városrészekből álló belső zóna a Duna menti zóna középső szakaszával szerves egységet alkot. E két terület kitüntetett szerepet kap, mint  a város identitásának legfőbb letéteményese;  a város legnagyobb és legsűrűbb lakóterülete – mintegy 600 000 ember él egy 150–200 000 munkahellyel rendelkező területen;  a legmagasabb rangú államigazgatási funkciók területe;  a város és az ország legjelentősebb idegenforgalmi célterülete Ehhez a várost meghatározó térséghez mind

történeti kialakulása, mind mai városszerkezeti kapcsolatai révén szorosan kapcsolódik a hegyvidéki zóna. A belső zóna a karakteresen elkülönülő funkciók miatt erősen heterogén. Az egyes területeken a történeti fejlődés következtében eltérő városi struktúra alakult ki és különböző minőségű a lakóépület-állomány. Ennek megfelelően a Városfejlesztési Program az egyes területeket eltérő módon kell hogy kezelje. Az egyes területi egységek – fő vonalakban – az alábbiak szerint azonosíthatók:  a tágabb Belváros, a „City-terület” – elsősorban a Belváros északi területe, a Lipótváros és a hozzájuk kapcsolódó, jelentős mértékben intézményeket tartalmazó városrészek;  a belső fekvésű lakóterületek – elsősorban a két körút közötti terület, az Újlipótváros, a budai körút környezete;  a külső fekvésű lakóterületek – elsősorban a Nagykörúton kívüli területek;  a belső

városrész zöldövezeti lakóterületei és zöldterületei – elsősorban a budai hegyvidék lakóterületei és a pesti oldal villanegyedei, közparkjai és zöldterületi jellegű intézményei. A belső városrész fejlesztése során számolni kell a funkciók bizonyos szegregációjával: a kereskedelmi területek a legkedvezőbb megközelítésű helyekre koncentrálódnak, a tercier-kvaterner funkciók spontán elrendeződése is az egységes zónák kialakulása irányába hat. Az ezek között megmaradó lakóterületek funkciói is egyszerűsödni fognak Nem reális a teljes belső zóna funkcióváltása, így nagy területeken továbbra is elsődleges jelentőségű marad a lakófunkció. Az elkövetkező évtizedekben várható reurbanizációs fejlődési folyamat mindenekelőtt a legkedvezőbb egyedi adottságokkal rendelkező területeken fog megindulni, de a területek jelentős részét csak később éri el. A városközpont környezeti, közterületi állapota,

működő- és fejlődőképessége a város és régiója egészének vonzerejét befolyásolja. A központ mai kedvezőtlen állapotáért a közlekedés nagymértékben felelős. A térség forgalmi arculatát inkább az áthaladás, a tranzitfunkció formálja, holott jellege, kívánatos arculata a megállításra, a célforgalom befogadására kellene hogy alkalmassá tegye közlekedési szolgáltatásait. A forgalmi torlódások egyre kiterjedtebbek, a megközelíthetőség nehéz, a parkolóhelykapacitás elégtelen A közlekedési terhelés okozta fojtás feloldása a belső város rehabilitációjának, regionális pénzügyi-üzleti központtá fejlődésének, kiskereskedelmi potenciálja megőrzésének fontos feltétele. A belső zónát érintő közlekedési fejlesztések vezérelve a csillapított forgalmú nagyobb egységek és a határukon lévő jól működő átmenő forgalmi utak rendszerének kialakítását célozza. Bár csak korlátozott mértékben

alakíthatók ki összefüggő gyalogos zónák, a közterületek rekonstrukciója során a gyalogos felületek igényes kialakítása követelmény. A belső zóna általános, de a fenti egységek szerint különböző gondja a megújulás nehézsége. Az elöregedett, műszakilag – és sok tekintetben erkölcsileg – avult épületállományt jelentős arányú elmaradt felújítás jellemzi, a közterületek, közművek ugyancsak rekonstrukcióra szorulnak. Egyes, kimagasló ingatlanértékkel jellemezhető területek kivételével (Dunapartok, Andrássy út vonala, Vár-lejtők, villanegyedek) a területek spontán megújulására nincs lehetőség Bár a terület jelentős része még stabilnak tekinthető, a leginkább leromlott területek szlömösödése, „negatív spirál” jellegű fejlődése már megkezdődött. E városrészek megújítását csak tudatos, közérdekű rekonstrukciós tevékenységgel lehet megindítani. Minderre tekintettel jelölte ki a

Városrehabilitációs Program a belső zónát súlyponti területként. 103 eredetiből 104.o BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ A tágabb Belváros – a „City-terület” Javasolt programelemek:  az egyes területek városrehabilitációja  a közlekedési krízis oldása differenciált A City-területet a városfejlődés sajátos folyamata két fő elem, a magas presztízsű kereskedelmi terület (északi Belváros) és az államigazgatási funkciók (Lipótváros) szerves összekapcsolódása révén alakította ki, melyet a pénzügyi szektor fejlődése egyértelműen követett. E folyamatok centrumát egyfelől a Váci utca – Vörösmarty tér, másfelől a Parlament alkotta, s e két központ közét többé-kevésbé kitöltötte. Az utóbbi időben a city-funkciók egyfelől az Újlipótváros irányában, másfelől az Andrássy út vonalában szinte egészen a Dózsa György út vonaláig terjeszkedtek, míg a déli

Belváros irányába – annak sajátos adottságai miatt – már csak korlátozottan húzódtak át. E fejlődés olyan városfejlesztő erőnek bizonyult, amely – bár viszonylag szűk területre korlátozva, de – lehetőséget adott a városmegújulás spontán folyamatainak beindulására. A city-funkciók ilyen fejlődési jellege a jövőben is lehetőséget ad egyes városfejlesztési programokra (pl. a Madách sétány jövője nagyban ettől függ). Látni kell azonban, hogy nem minden tercier-kvaterner funkció települ a fent leírt „klasszikus” City-területre. A belső budai területek – Víziváros, Moszkva tér – Déli pályaudvar – Alkotás utca vonala – jelentős fejlődésnek néznek elébe. Ez az átalakulás döntően érintheti a dél-budai közlekedési igényeket is. A Cityterületeken a közcélú fejlesztési programoknak elsődlegesen a területek minőségi fejlesztését kell szolgálniuk. A belső fekvésű, tömör beépítésű

lakóterületek A jellemzően két körút között fekvő gyűrűben a város legsűrűbben beépített lakóterületeinek fejlődése a 90-es évekre válaszúthoz érkezett. A rendkívüli sűrűség, a leromlott épületállomány, a magas zaj- és légszennyezés, az esetenként egymást zavaró funkciók, a közlekedés és parkolás nehézségei miatt a terület – más, jobb adottságú területekhez viszonyított – lakóértéke határozottan csökken. E területek nagy részén általában más funkciók sem kívánnak betelepülni, így olyan, funkcióváltással járó átalakulás sem várható, mint a „City-területeken”. Mindennek megfelelően ez az átlagos adottságú zóna a város olyan területe, amelynek jövője az elkövetkező időszakban dől el. E területeken a kiterjedt városrehabilitáció a területek kedvező fejlődési pályára állításához szükséges A belső gyűrű dél-budai és dél-pesti részén a DBR metró kiépítése az

elkövetkező időszak meghatározó fejlesztési lépése lesz. Ez egyes területeken kiválthatja az üzleti tevékenységek megjelenését is, azonban az ott már megtelepült funkciók várhatóan nem strukturálódnak át gyökeresen. Pozitív fejlődési irányt jelenthet a déli Belváros és Dél-Buda erős felsőoktatási karaktere, a Várnegyed és a várlejtők 104 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ magas presztízsű lakóterületeinek és idegenforgalmi funkcióinak fejlődési lehetősége is. megtartásának támogatása; az érintett lakosság bekapcsolására való törekvés. A pesti oldalon ugyanakkor e belső lakóterületi gyűrűt is fenyegeti a Nagykörúton kívüli területekhez hasonló leromlás veszélye. E területeken az épületállomány jelentős részének megújításával, szükség szerinti cseréjével kell számolni. Minden rehabilitációs lépés során keresni kell a kisebb léptékű szerkezetjavító

beavatkozások lehetőségét is, amely a beépítési sűrűség oldásával, zöldterületek és színvonalas közterületek létesítésével, a parkolási helyzet javításával olyan lakókörnyezetet képes létrehozni, amely kellő vonzerővel rendelkezik a lakáspiaci kereslet számára. A műszaki-fizikai rehabilitáció ki kell egészüljön az adott területek problémáit leginkább kezelni tudó szociális és egyéb programokkal is:  az egyes kerületek kompetenciáját meghaladó, városi mértékű szociális problémák kezelése a Szociális Charta szellemében, a kerületek közötti szolidaritás alapján: prostitúció (kevésbé sűrűn lakott területre vitele), lakástalanság (hajléktalanszállók különböző fokozatainak fejlesztése, térben szórtan a főváros területén), etnikai kisebbségek és külföldi bevándorlók (multikulturális együttélés koncepcióját kidolgozni, az új gettók képzését megakadályozni),  egységes, normatív

alapon működő szociális támogatási rendszer kiépítése, melyben a rászorulók támogatásokhoz jutási esélyei leginkább vagyoni-jövedelmi helyzetüktől függnek, és csak minimális mértékben attól, hogy Budapest melyik kerületében laknak  közbiztonsági és köztisztasági programok, melyek megvalósításában a közmunka fontos elem lehet, és ezzel a szociális problémák oldásában is szerepet kapnak A külső fekvésű, tömör beépítésű lakóterületek E területek lakásállományuk gyenge minősége, társadalmi adottságaik, s részben városszerkezeti pozíciójuk miatt alacsony fejlesztési potenciállal rendelkeznek. A heterogén beépítésű, alacsony sűrűségű területeken (pld. Középső-Józsefváros) inkább a városi szövet finom átalakításával járó „városrekonstrukció” lehetősége áll fenn – ez tette lehetővé a ferencvárosi váro-rehabilitációs területen is új lakóterületi struktúra kialakítását –, a

vegyes lakó-vállalkozási övezet kiépülését. A nagy sűrűségű, homogén beépítésű területeken (a Terézvárosban és az Erzsébetvárosban) jelentős szerkezetátalakításra nincs lehetőség, itt a lakásállomány fokozatos feljavítása, a legrosszabb lakásállomány lecserélése a cél. Külön figyelmet kell fordítani egyes nagyon rossz adottságú épületek kiváltására és bontására, mert azok környezetük gyors erodálását okozhatják. E városrészekben – és a belsőbb fekvésű tömör lakóterületek leginkább veszélyeztetett részein is – a mára felhalmozódott problémákat csak többféle programelem összehangolt megvalósításával lehet kezelni. A program az alábbiakat javasolja:  a városrehabilitáció magas szintű programjának pályázatok alapján kijelölt egyes „akcióterületekre” összpontosított végrehajtása: a kerületek, üzlettulajdonosok/üzletbérlők és a társasházak társfinanszírozásában

lakóház-felújítási támogatási rendszerek működtetése, szociális támogatások, a közterületek felújításának támogatása, parkolási és zöldfelület-fejlesztési programok; az új lakásépítés egy részének városrehabilitációs akcióterületen való megvalósítása; a lakóházfelújításhoz szükséges átmeneti lakásállomány (lakáspuffer) biztosítása;  a városrehabilitáció alacsonyabb szintű megvalósításának programja, az akcióterületekhez közvetlenül kapcsolódó területeken: kerületek, üzlettulajdonosok/üzletbérlők és a társasházak társfinanszírozásában alacsonyabb szintű társasházfelújítás tá-mogatása, szociális támogatások, közterületi programok, a kisebb ellátó üzletek A külső gyűrű több helyen összekapcsolódik a vegyes területhasználatú átmeneti zónával. Elsősorban e területeken adódik lehetőség a funkcióváltással járó területhasznosításra. Kívánatos a lakófunkciók olyan

fejlesztése, amely akár a zöldmezős fejlesztésekkel szemben is megfelelő kínálatot jelent. Vegyes, erodálódott városi környezet található e külsőbb fekvésű gyűrűben történt korábbi lakótelepépítkezések környezetében, ahol a megmaradt nagyon rossz lakóépületek és a leromló lakótelep együttesen hoz létre gettószerű szlömöt. Sok helyen ugyanakkor a hosszú ideig fennmaradó ipari funkciók, az iparterületek helyén kialakuló kereskedelmi funkciók miatt kell vegyes területhasználattal számolni. Ilyennek tekinthető: A Ferencváros külső területe, melynek pozíciója a Lágymányosi híd megépítésével, a Duna-part felszabadításával jelentősen felértékelődött. Az ún expoterület beépítése mellett várható a Soroksári út vonalának fejlődése is, a felhagyott Közvágóhíd kereskedelmi hasznosítása. Ugyancsak várható a térség nagy kiterjedésű egészségügyi létesítményei területének átalakulása is. A

Józsefváros külső területe, mely mindenekelőtt az Orczy tér környezetének rendezését, a Kőbányai út vonalának fejlesztését igényli. A tér és az útvonal műszaki felújítása mellett ide értendő a GanzMÁVAG területének rendezése, a Józsefvárosi pályaudvar funkcióváltásával kapcsolatos kérdések rendezése, a Népliget rekonstrukciója. A területen 105 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ meghatározóvá váló „olcsó piaci” funkció a józsefvárosi konténer-pályaudvar kitelepülését követően a hasonlóan kedvező kapcsolatokkal rendelkező Salgótarjáni úti oldalra telepíthető – elvárhatóan kulturált megoldásokkal. A belső városrész zöldövezetei Ez az igen értékes övezet csak a budai oldalon folytonos, Pesten szakaszosan jött létre. Kedvező környezeti adottságaihoz járul a városközpont közelsége – a város legkedvezőbb adottságú, legmagasabb presztízsű területeit

foglalja magában. A budai oldal hegyvidéki és a központhoz közeli lakóterületein kívül ide sorolódnak a Városliget környezete és Zugló belső fekvésű városrészei is. A Városfejlesztési Program e területek töretlen fejlődését a magas minőségi követelményeket megfogalmazó szabályozási eszközök alkalmazásával, a közlekedési hálózat kisebb szerkezetjavító beavatkozásaival, minőségjavító közterületi fejlesztésekkel segítheti. Egyes zöldövezeti lakóterületeken – elsősorban a jelentősebb közlekedési útvonalak mentén, kisebb alcentrumokban – várható bizonyos városközponti funkciók megjelenése. Kívánatos, hogy e helyek is a fejlesztés igényes környezeti kialakításával valósuljanak meg. A pesti közparkok fejlesztése, illetve fenntartása továbbra is a környező sűrű beépítésű lakóterületek egyetlen lehetősége a zöldfelületi ellátásra. A közlekedési krízis oldása A városközpont, a kiterjesztett

történelmi Belváros térsége az ország kereskedelmi, pénzügyi, igazgatási központja, egyben – mentesítő kapcsolatok hiányában – a város közlekedéssel leginkább terhelt területe. Terhelését döntő mértékben az átmenő forgalom adja A belső zónában a történelmi szerkezetfejlődésből következő „közlekedési szűkület” okozta válság feloldása és a működési feltételek igényelte parkolási állapot kialakítása alapfeltétele annak, hogy a városrész a fejlesztési célok szerinti európai jelentőségű központtá fejlődjék. A célok érdekében indokolt beavatkozási stratégia három összefüggő, de önmagában is komplex feladatcsomag köré szervezhető:  a közúti átmenő forgalom kiszorítása,  a tömegközlekedési elérhetőség javítása,  a parkolási feszültségek feloldása, az átmenő közúti forgalom csillapítása, kiszorítása. A feladatok megoldásának módját az egyes szakterületi anyagok

részletesen tartalmazzák. 2.2 A Duna tengelye - a parti zóna A Duna két partja a szigetekkel együtt a város legértékesebb adottságú, emblematikus jelentőségű területe, világörökségként is nyilvántartott városrész. Kiépülését a XIX század óta a minőségi fejlesztés jellemezte mind a közösségi szereplők, mind a magánfejlesztők részéről. A Duna-part – mely a város történeti fejlődése során mindig is kedvező lehetőséget kínált az ipari-kereskedelmi funkciók számára – magas értéke folytán mindig képes volt a megújulásra. A város fejlődése során a magas státusú funkciók fokozatosan szorították, szorítják kifelé az iparikereskedelmi funkciókat Ez a fejlődési tendencia a jövőben is meghatározó lehet, s továbbra is a legértékesebb fejlesztési területek kínálatát biztosíthatja. A kapcsolatteremtő folyó és az átkelési lehetőségek időben változó súllyal, de mindig erőteljes városszervező

elemként működtek. A folyó a Margit híd és a Petőfi híd között a város főutcája, a partok városias kiépítettségét csak a Gellért-hegy folyópartra „könyökölése” színesíti. A Margit hídtól az Árpád hídig mindkét parton sajátos módon hátrahúzódik a beépítés, részben a zöldpart mögé. Az Árpád hídtól északra a laza zöldpartok jellegét helyenként ipartelepek, kikötők és víziközmű-területek szakítják meg. A Duna északi szakaszán mindkét oldalon és az Óbudai-szigeten is megkezdődött már az iparterületek funkcióváltása (gázgyár, hajógyár, Meder utcai iparterület), ami részben a tercier funkciók, részben – várhatóan – lakóterületek fejlesztését fogja magával hozni. A Petőfi hídtól délre a Lágymányosi hídig a funkcióváltás eltérő szakaszai mutatkoznak: a kiépülőfélben lévő budai oldallal szemben felszabadult területen még csak a kissé túlformált Duna Ház áll. A megújulás

első szakaszán, a bontások és új kapcsolatok megteremtésén túljutva, jelenleg mintegy erőt gyűjt a város a kiépítés következő szakaszához. A területek magas értéke egyelőre fékezi a fejlődést, helyenként erős spekulatív tulajdonosi viselkedés is tapasztalható. A Lágymányosi hídtól délre az elágazó folyó két oldalán más-más karakterű és adottságú térségek alakultak ki. Míg a budafoki dombok újra a folyóhoz nem szorítják a várost, a Lágymányostól Albertfalváig nagy értékű megújuló ipari övezet húzódik. Ettől délre vegyes a parti sáv használata, de a zöldpartok és az alacsony intenzitás határozza meg a zóna karakterét. A sziget nyugati partját a szabadkikötő és a „Csepel Művek” uralják, mintegy a lassan oldódó válság jelképei, míg a többi rész a budai oldalhoz hasonlóan lazán beépített. A keleti oldalon a szigetcsúcstól egészen az erzsébeti átkelésig kiváló adottságú szabad

területek vannak, feltételezve a szennyvíztisztító nyugati oldalon való elhelyezését. Ettől délre a papírgyár közbeékelődésével a közigazgatási határig békés családi há- 106 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ zas övezet húzódik, mely előtt végig zöldpart van változatos használattal, de lepusztult állapotban. Uj dunamenti ábra kerettel, cimmel A pesti oldalon a Lágymányosi hídtól délre fekvő igen értékes parti zónában pangó, alulhasznosított vasúti és ipari területek találhatók. Innen egészen a közigazgatási határig a szabad és lazán beépített területek váltakoznak, több-kevesebb lehetőséget kínálva sajátos fejlesztések számára. Míg a déli szakaszon a Lágymányosi hídig – az ún. expoterületeken – várhatóan jelentős fejlesztések történnek, húszéves távlatban sem várható teljes funkcióváltás a délebbre eső részeken (szabadkikötő, Csepel Művek, illetve

a lágymányosi iparterület határán), mert az itt megtelepedett funkciók felszámolása alig lehetséges. Mi több, e területeken, illetve délebbre, az M0 körzetében még újabb ipari-logisztikai funkciók megtelepedése is várható. A déli térségek nagy gondja a tömegközlekedés nehézkessége mellett a csatornázás és szennyvíztisztítás hiánya, ami jelentős mértékű fejlesztési korlát és egyben a Soroksári-Duna-ág rossz és egyre romló környezeti állapotának oka. Javasolt programelemek:  A partszakaszok differenciált kezelése, városias és zöldpartok kialakítása  A Duna mint közlekedési folyosó fejlesztése  Városkép-alakítás A Duna menti zóna jellegzetes szakaszai a háttérterületekkel egységben kezelendők. A lineáris elemektől eltekintve – (rakpartok, út-, villamos-, zöldfelületek) – fejlesztése, minőségi kiépítése szakaszokban valósul meg. 107 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI

KONCEPCIÓ A partszakaszok differenciált kezelése, városias és zöldpartok kialakítása Kiemelt feladat a város fejlesztése során a Dunapartok változatos karakterének megtartása és megújító kiépítése. A Szilas-patak torkolatától északra kezdődik a kiemelt vízvédelmi terület, a város vízbázisa, ahol a parti szűrésű kutak a városhatáron túl is elfoglalják a Duna-part jelentős részét. A terület kiemelt védelmet igényel. Az Árpád hídtól északra a szigeti fejlesztésekkel összhangban zöldpartok alakíthatók ki. Az északi szigetek fejlesztési koncepciójának kidolgozása során a Palotai-sziget és a Népsziget az észak-pesti lakótelepek megnövekedett népességének biztosíthatja a szükséges sport- és rekreációs területeket, az Óbudai-sziget pedig a III. kerületiek igényei szerint fejleszthető A Margitsziget mint kiemelt turisztikai és rekreációs fejlesztési terület tartható és újítható meg Az Árpád híd és a

Lágymányosi híd közötti urbánus szakasz fejlesztése a közlekedési rendszer átszervezésével és új elemeinek kiépítésével összhangban valósulhat meg. A Soroksári-Duna-ág partjának változatos területhasználatú kiépítése a kelet-csepeli iparterületek részleges kiszorításával és funkcióváltásának elősegítésével, a víztisztítással és medermegújítással párhuzamosan valósulhat meg. A Lágymányosi hídtól délre törekedni kell a zöldpartok megtartására, illetve kialakítására. A Kopaszi-gát térsége, a tervezett albertfalvai hídfőnél lévő régészeti terület és a Háros-sziget a dél-budai ökológiai rendszer elemeiként fejleszthető. Csepelen a Duna-dűlő és a Hollandi út térsége, a Molnár-sziget és a horgászpart a Soroksári-Duna-ág zöld tengelyeként kerülhet kialakításra. A városrendezés differenciált eszközeivel kell érvényesíteni azt, hogy a Duna kivételes érték, melynek hasznosítása csak a

településesztétikai, ökológiai és vízvédelmi szempontok elsődlegességével történhet. A Duna mint közlekedési folyosó fejlesztése A város adottságai miatt továbbra is kell azzal számolni, hogy a Duna közlekedési vonalként is jelentős szerepű marad. Emiatt a program az alábbiakkal számol:  az ún. Római híd, valamint az Albertfalva– Csepel, illetve Csepel–Határ út hidak kiépítése, a hídfőterületek rendezése: az új Dunahidak kérdése alapvetően összefügg a Duna-parti zóna fejlesztési programjával: a körvasúti körúthoz csatlakozó két híd – északon a Római híd, délen az albertfalvai híd – olyan helyeken metszik a Duna vonalát, ahol az átalakulás számára a legkedvezőbb fejlesztési lehetőségeket kínálják. Az északi M0 híd e tekintetben már nem átalakulást, hanem zöldmezős fejlesztéseket ösztönöz – nagyrészt a városon kívül – s a lendületesen fejlődő agglomerációs települések között

biztosít kapcsolatokat. Az albertfalvai híd különös jelentősége, hogy a Csepel-sziget „zárvány” jellegét megszünteti, bekapcsolja a város déli területeinek hálós szerkezetébe.  A pesti rakpart forgalomcsillapítása és a budai rakpart bővítése, illetve hagyományőrző kiépítése: a közlekedési fejlesztések eltérő megközelítést tesznek szükségessé a pesti és a budai oldalon. Míg a pesti oldalon a gyűrű irányú úthálózat jobb kiépítettsége miatt lehetségessé válik a rakparti átmenő forgalom radikális csökkentése, addig a budai oldalon az észak–déli irányú forgalom más kapcsolat hiányában csak a Dunaparti sávban vezethető el. Ez a budai rakparti út csomópontjainak kiépítését teszi szükségessé, s megfontolás tárgyává kell váljon az út kapacitásának növelése. Ezt a fejlesztést azonban csak a kiemelt építészeti minőség követelményeinek megfelelően szabad megvalósítani.  Észak–déli

irányú, nagy kapacitású tömegközlekedési vonal kiépítése, a budai rakparti villamos továbbépítése az Egyetemváros és Óbuda között: a város fejlesztésének fontos célja a központi mag Duna menti észak–dél irányú széthúzása, az északi és déli szektorok esélyeinek növelése. Az értékes, környezetérzékeny térség feltárása és fejlesztése – a növekvő igényekre, a nagy távolságokra és a stratégiai jelentőségre tekintettel – határozott tömegközlekedési tengely megteremtését indokolja. Városkép-alakítás E feladattal a program más fejezetei részletesebben foglalkoznak, a legfőbb elemek itt csak felsorolásként jelennek meg:  a pesti és budai rakpartok rehabilitációja a közlekedés, a térfalak, a zöldfelületek összehangolt megújításával, szabályozásával,  a Belgrád rakpart minőségi kialakítása a Belváros déli részének magas presztízsű lakófunkciói és idegenforgalma számára;

középtávú feladat lehet a nemzetközi hajóállomás áttelepítése egy más Duna-szakaszra, ahol az idegenforgalmi infrastruktúra és egyéb szórakoztató funkciók kiépítése kompromisszumok nélkül válik lehetővé,  az északi „zöldszigetek” kialakítása,  a pesti oldalon a Petőfi híd és Lágymányosi híd közötti Duna-part építészeti karakterének kialakítása során a Boráros tér integrálása a kötött pályás tömegközlekedési vonalainak rendezésével, 108 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ  a Csepel-sziget csúcsának – mint az átmeneti zóna egyik legértékesebb területének – tartalék területként való kezelése a szennyvíztisztító szabadkikötőtől északra való elhelyezésével, a szigetcsúcs főág menti oldalán (a szennyvíziszap-feltöltésen) parkosítással; a többször felmerült „Manhattan” koncepcióval szemben a lakóterületi fejlesztés prioritása látszik

reálisnak hoszszabb távon,  a városképben jelentős szereppel bíró ipari épületek megújítása. 2.3 Az átmeneti zóna A városba annak déli részén érkezik úgyszólván valamennyi stratégiai út és vasútvonal, itt vannak ezek fogadó területei, valamint az ipari termelő területek döntő többsége. Ennek ellenére ez a sűrű és a várostesten belül aszimmetrikus hálózati rendszer ma nem tárja fel megfelelően a belső városrészt övező átmeneti zónát. E zóna megújításra szoruló sávja Kőbányától (a Csepel-sziget csúcsát felfűzve) a lágymányosi iparterületen át, a kelenföldi lakóterülettel megszakítva egészen a Budaörsi-medencéig tart. A mai területhasználat és a közlekedési hálózat fejlesztése a jövőben is alapvetően befolyásolni fogja majd a térség szerkezetét, funkcióit. Az átmeneti zóna általános rendezési terv szerinti „prioritást igénylő, átstrukturálandó” déli térségében a közelmúlt

spontán folyamatai eredményeként sajátos átrendeződés ment végbe. A IX és X kerület nagy kiterjedésű lakó- és iparterületein több helyen fizikai és erkölcsi leromlás jelei együttesen mutatkoznak. Hiányoznak azok a hálózati és környezetállapot-javító fejlesztések, amelyek „elérhetővé” tennék a térséget a tőke számára A városszerkezet alakításának elveit az ÁRT körvonalazza, de nincs a térségre vonatkozó fejlesztési jövőkép. A privatizációt megelőzően nem készült e területekre (ipar-) fejlesztési program, a településfejlesztés és rehabilitáció szempontjából a legtöbbet a gyorsan és – településrendezési szempontból – szakszerűtlenül piacra dobott ingatlanok tömege ártott. Az ipari területek ingatlanpiaca az elmúlt években radikálisan megváltozott, és további változások is várhatók. A privatizáció eredményeként az e területeken hagyományos gyári termelési funkciók jelentős része

megszűnt, és helyükbe a kis- és középméretű vállalkozások (ipari, kereskedelmi, szolgáltató) „inkubátorai” léptek. A létesítmények használatának rendje, minősége romlott, de az ingatlan „termelékenysége” esetenként emelkedett. Ez a ciklus azonban befejeződéséhez közeledik A privatizáció után életképesnek bizonyult jelentősebb gyáraknak, vállalatoknak új ingatlanra lesz szükségük, a meglévő telephely helyben végrehajtott rehabilitációja általában nem alkalmazható megoldás. Emiatt, bár a régi telephelyek alkalmasak a betelepült kisebb vállalatok bővítésére, esetleg olcsóbb raktározási funkciók elhelyezésére, hosszú távú jövőjük főként a funkcióváltástól függ. A lehetséges alternatívák: kereskedelmi és irodaparkokká alakulás (lásd Váci út), vagy teljes újjáépítés (lásd MOM), valamint intézményterületté, esetenként lakóterületekké válhatnak (lásd sörgyárak). A térségben az

előrejelzések szerint az ipari területek 30-40%-a felszabadul, ennek egy része már ma is a kereskedelem és szolgáltatás terén hasznosul. A zóna területén azonban igen jelentős méretű használaton kívüli üzemi területek is találhatók (Kén utca, volt sertésvágóhíd, sörgyár, Gyömrői út menti átmeneti zóna uju rajz 109 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ nagytelkes ipartelepek). Bár az ipar jelentős mértékben átalakult – a tulajdonviszonyokon túl szervezetileg és ágazati struktúrájában is –, előre jelezhető, hogy Budapesten még hosszú ideig jelen lesz az ipar; ennek nemzetközi és hazai társadalmigazdasági adottságai megalapozottak. Több feltétele van annak, hogy a felszabadult ipari területeket a korszerű, területigényes és „környezetbarát" ipar ténylegesen hasznosítani is tudja. Egyrészt olyan közúthálózati fejlesztések szükségesek, amelyek lehetővé teszik a

jelentkező befektetői, beruházási szándékok egy részének a területre irányítását. Másrészt szükség lehet a telephelyek megfelelő „előkészítésére”, megtisztítására is Ebből a szempontból a zóna keleti szektora a város leginkább alulfejlesztett térsége, ahol a különböző funkciók egymással keveredve, az egyes területrészek a MÁV hálózati és üzemi területeivel szabdalva nehezen kezelhető szerkezeti egységet alkotnak. A térség lakóterületei – a „Dzsumbuj”-tól a Wekerlén és a József Attila lakótelepen, a Pongrácz úti telepeken át Kőbánya-Újhegyig és Kőbánya-Óhegy parkig – a város legszélsőségesebb minőségű kínálatát nyújtják, amelyekre vonatkozóan meg kell határozni mind a fővárosi, mind a kerületi fejlesztési stratégiákat. Különösen a leginkább veszélyeztetett területeken – az esetenként elkerülhetetlen bontás mellett – a belső városrészt tárgyaló fejezetben leírt

felújításiszociális eszközöket ajánlatos alkalmazni. A térséget érintő folyó fejlesztések esetlegesek, ágazati dominanciájúak, koordinációjuk alacsony szintű – vagy egyáltalán nincs –, így a fejlesztések multiplikátor hatásai nem érvényesülhetnek. Jelenleg nincs olyan szereplő, amely az ágazatközi koordinációt egy-egy terület, térség komplex érdekeinek megfelelően tudná irányítani. Az átmeneti zóna kiemelt kezelése az ÁRT-nek is alapvető döntése. A program célja az átmeneti zóna jövőbeni szerepének tisztázása, a térség pozitív jövőképének meghatározása. A jövőkép alapját e zóna városszerkezeti kapcsolatai és jelenlegi vegyes területhasználata, „mozaikos” szerkezete adja. Ebben a zónában egyszerre vannak jelen a nagy lehetőségek és a nagy veszélyek a főváros déli térségeinek jövője szempontjából. E lehetőségeket – viszonylagos területbőség, a felszabadítható olcsó területek és a

jelentős zöldfelületek – a területen megjelenő és koordinálatlanul fellépő fejlesztők már megtalálták. A spontán tevékenységek rendszerbe szervezésével, kerületközi projektekbe foglalásával kell biztosítani, hogy az átmeneti zónában a város egyes hiányzó vagy másutt nem előnyös funkciói elhelyezhetők legyenek. Javasolt programelemek:  funkcióváltás, a hiányzó belső területi és elővárosi funkciók fogadása  szerkezetalakítás és struktúraadás  hálózatépítés, a terület feltárása, a belső városi térségek tehermentesítése Funkcióváltás támogatása a hiányzó belső területi és elővárosi funkciók fogadása érdekében Az átmeneti zóna funkcióváltása nagy jelentőségű, mert a kapcsolódó belső városi térségek számára nélkülözhetetlen funkciók elhelyezését képes biztosítani. Ilyenek az irodaközpontok és – a már részben megvalósult – kereskedelmi és bevásárlóközpontok

(Europark, Lurdy, Metro, Duna Plaza stb.) Az itt rendelkezésre álló sport- és zöldterületek súlyos hiányt képesek pótolni, ezek beépítési lehetőségét ki kell zárni. Ennek érdekében támogatandó:  a hagyományos (a BVSZ szerinti környezetszennyező, 41-es övezetű) nagyipar fokozatos kiszorítása, melyet a környezetminőség fokozatos helyreállítása kell hogy kísérjen, szükség szerint közösségi beavatkozással,  vasút-közlekedési, katonai és más funkcióvesztett vagy alulhasznosított területek (pl. sörgyárak, bányatelepek) átalakítása, a vasúti területek felszabadítása, megújítása és azok területén városi logisztikai parkok kiépítése (Ferencváros, Józsefváros, Rákos állomás, Angyalföldi pályaudvar, Északi járműjavító),  zöldtengelyek-sportterületek védelme és fejlesztése, új zöldfelületi létesítmények telepítése (Lágymányos-Kopaszi-gát és IX. ker), Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág

ökorégió, valamint a területigényes szabadidő-funkciók megtartása, fejlesztése (lóversenytér, ligetek, Vásárváros „tematikus park”, sportközpontok),  a felszabaduló területek igény szerinti lakóövezeti hasznosításra való előkészítése (az ÁRT által tartalmazottnál szélesebb körben: pl. Csepel-sziget északi-keleti része, azzal szemben a IX. kerület parti része, sörgyár stb.) Szerkezetalakítás és struktúraadás E cél érdekében a térségi és övezeti prioritások kijelölése és fejlesztési szabályozása a fő feladat. A főváros Rehabilitációs Programja keretében meghatározásra került az átmeneti zóna fejlesztésének modellje, az alábbi szektorok részletes kijelölésével: A reurbanizációs szektorokban a lakófunkció, a hozzá kapcsolódó intézményi és kereskedelmiszolgáltató tevékenységek kapnak előnyt a szabályozás során. A vegyes ipari szektorban támogatandók mindazok a termelési, szolgáltatási,

kereskedelmi, logisztikai funkciójú tevékenységek, melyek a zóna iparszerke- 110 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ zetének megújítását kisebb térbeli egységek keretei között, hatékonyabb szervezetekben végzik. A „modernizációs clusterek”-ben a prioritás a legfejlettebb ipar, szolgáltatás, kutatás megtelepedése kell legyen a XI., XXI, IX, X kerületek összefüggő sávjában az ipari zóna – a „brownfield” – átfogó rehabilitációjával, amit a fővárosi adórendszerrel is támogatni kell (lásd az eszközökkel foglalkozó fejezetet) Lakóterületi rehabilitáció a zárványterületeken, és a sajátos (lakó)telepek kezelése. Új lakóövezetek és lakóterületek kijelölése, a funkcióváltó ipari területeken közepesen laza intenzitású lakásépítés előkészítése. A térségnek stratégiai szerepe lehet a lakáspiacon, hogy a változatos kínálatához illeszkedő fejlesztésekkel átmenetet

biztosítson a lakáspiaci szektorok között. Hiányzó hálózatok kiépítése és a belső városi térségek tehermentesítése Megfelelő méretezéssel és kiépítéssel képessé kell tenni a térség hálózatait arra, hogy fel tudják venni a belső városrészek hiányaiból adódó közlekedési többletterheléseket, s hogy egyúttal kedvező feltárást is adjanak a zóna számára. Ennek érdekében a program az alábbiakat javasolja:  A Körvasúti körút legfontosabb feltáró szakaszának a kőbányai területeket érintő kapcsolatokat kell tekinteni. Mind az „Éles sarok” problémáját megoldó Jászberényi úti csomópont és vasúti felüljáró kiépítése, mind az Üllői út felé kapcsolatot jelentő Kőér u. (csomópontok, vasúti kereszteződések) fejlesztése elsődleges fontosságú;  Egyes sugárirányú utak felújítását (pld. Kőbányai út, Gubacsi út, Mester utca külső szakasza, Vaspálya – Gyömrői út, a repülőtérre

vezető gyorsforgalmi út, Jászberényi és Keresztúri út) előtérbe kell helyezni, aminek eredményeként a zóna fokozatosan megfelelhet a mai közlekedési követelményeknek,  A Csepel-sziget sziget jellegének feloldása, a délbudapesti városszerkezet integrálása elengedhetetlenné teszi a Körvasúti körút szigetet átszelő szakaszának kiépítését, a Határ út–Csepel– Albertfalva kapcsolat kialakítását az új déli Dunahíddal. (E szakasz megvalósítására azonban csak az északi kapcsolat kiépítését követően kerülhet sor.) A P+R és egyéb parkolási lehetőségeket fejleszteni kell az elővárosi vasút és a metró vonalán,  A forgalomvonzó funkciók számára a megújuló főhálózatok hatósugarában kell helyet kijelölni, a várost ellátó „városi” logisztikai rendszerek helybiztosítására az egyik lehetséges hely az átszervezendő Ferencvárosi pályaudvar és térsége, ahol jelenleg kiterjedt használaton kívüli

területek is találhatók,  A pesti Duna-parton a Nagyvásártelep és a Pesterzsébet-felső rendező-pályaudvar térségének átstrukturálásával értékes folyóparti területek szabadulhatnak fel. 2.4 Az elővárosi logisztikai zóna A térség Dél-Budapest több kerületét – XXII., XXI, XX., XXIII, XVIII – foglalja magában, a területen mintegy 310 000 főt lakik, és érinti a kapcsolódó agglomerációs településeket is (Érd, Halásztelek, Szigethalom, Dunaharaszti, Gyál, Vecsés). Jellemzően elővárosi karakterű ez a sáv, ahol igen magas a beépítetlen mezőgazdasági területek aránya. A terület különleges adottsága, hogy az ország nyugati, déli és keleti térségeiből a főutak, valamint vasúti fővonalak ezen a sávon áthaladva futnak be a fővárosba. Ugyanakkor az úthálózat ritka, alacsony szintű kiépítettsége a jelenlegi extenzív használatnak felel meg. A térségben igen kis mértékű a csatornázottság A tervezett

dél-pesti és dél-budai szennyvíztisztítók és a további szükséges közműfejlesztések elmaradása erőteljes fejlesztési korlátként jelentkezik. A terület nyugati szegélyén a Duna főága, keleten pedig a Ferihegyi repülőtér szegélyezi ezt a különleges adottságú alakuló elővárosi tengelyt. Az M0-val is összefüggő folyamatban lévő szerkezetalakítást – a budapesti szempontok figyelembevételével – a nemzetközi logisztika fogadására alkalmassá kell tenni. Miközben e folyamatok már kibontakozóban vannak, ilyen irányú koordinációs célok még nem fogalmazódtak meg, az együttműködés hiányzik. Jellegzetes a térségben, hogy meglévő ipari területek alakulnak át raktárakká, európai szállítmányozási társaságok jelentek meg gyűjtő-elosztó raktárbázisok építésének szándékával. Budafok és a tököli repülőtér térségében külföldi befektetők tervezik logisztikai centrum létesítését. A KHVM által 1993-ban

elfogadott „A Magyarországon telepítendő logisztikai szolgáltató központok prekoncepciója” alapján több logisztikai központ előkészítése zajlik (Sopron, Budapest, Záhony), de a KHVM-ben a MÁV-val egyetértésben a Soroksárra tervezett „Budapest Intermodális Logisztikai Központ” – költségvetési támogatással való – megvalósítása kapott prioritást. Javasolt programelemek:  Logisztikai bázisok rendszerének fejlesztése  A térszerkezet továbbfejlesztése  Zöldfelületi és ökológiai rendszerek kialakítása 111 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ A logisztikai bázisok rendszerének fejlesztése. A főváros és a déli agglomerációs települések együttműködése keretében kialakítandó a logisztikai fogadósáv szervezett feltételrendszere a tervezés, a terület-előkészítés, az infrastruktúrafejlesztés, a szabályozás és a jog, a biztonság és a környezetvédelem eszközeivel.

A főváros és környéke déli térségébe települő logisztikai funkcióknak kedvező feltételeket jelent a közlekedési hálózatok sűrűsödése, melynek meghatározó elemei:  M1/M7/M5 autópályák, az M0 autóút és a 70-es, 6-os, 51-es, 50-es, 31-es főutak,  MÁV-fővonalak (Bp.–Hegyeshalom, Bp–Pusztaszabolcs, Bp–Kelebia, Bp–Székesfehérvár),  Duna, csepeli szabadkikötő. Fenti elemek – fővárosi forrásoktól független – fejlesztése mellett a város feladata azon fejlesztések végrehajtása, amelyek:  egyfelől: a déli térségben megjelenő igények és fejlesztési szándékok egy részét, illetve másodlagos (követő) fejlesztési vonzatait a keleti szektor átmeneti zónájának kiüresedett, pusztuló térségébe képesek transzformálni harántoló közúthálózati fejlesztésekkel,  másfelől: megóvják a város belső és egyéb védendő területeit a nemkívánatos forgalmi terhelésnövekedéstől, hatékony, P+R

rendszerrel kombinált tömegközlekedési fejlesztések segítésével. Ennek érdekében javasolt, hogy a Főváros támogassa  az országos és nemzetközi logisztikai központok fejlesztési stratégiájának kidolgozását (vizsgá- landó területek: nagybani piac – kamionterminál, Nagytétény, MÁV – Soroksár, Ferihegy – Vecsés, a Csepel-szigeti M0-csomópontok, Tököl, szabadkikötő, Dunaharaszti északi térsége),  az M0 mentén a 100-as úttól a 4-es útig terjedő térségben a nemzetközi logisztikai fejlesztések fogadóbázisainak kialakítását,  a térség szervezett fejlesztésével kapcsolatos információk visszacsatolását a folyamatban lévő projektek felé. A térszerkezet továbbfejlesztése A déli szektor térsége a központi régió fejlődésének legfontosabb, stratégiai jelentőségű „felvonulási” területe, ugyanakkor a területhasználatra vonatkozó alapvető döntések hiánya miatt a zónában a fejlesztés

strukturálatlan. A területsáv fejlesztésének rendezettsége biztosítandó. Ez egyaránt érvényes az infrastrukturálisközlekedési hálózatok alakítására, a várható fejlesztéseknek a hálózatokhoz való makroés mikroléptékű kapcsolódásainak szabályaira és a zóna környezeti szempontú tagolására. A fő hálózatok megfelelő fejlesztése mellett szabályozással biztosítani kell, hogy a fejlesztések ne hozzanak létre előnytelen, folytonos beépülést („strip development”) az utak mentén, hanem a fő csomópontok térségében összpontosuljanak. Javítandó az a hátrányos adottság is, hogy a térség és a központ, illetve a város más területegységei között hiányzik a megfelelő közforgalmi kapcsolat. Ez annak ellenére szükséges, hogy a zóna éppen a jelentős közúti szállítások területe – s egyben védi is a város belső területeit a káros környezeti hatásoktól. A Főváros feladata az elsődlegesen üzleti alapon uj

logiszutiksai rajz 112 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ megvalósuló fejlesztések feltételeinek a biztosítása kell legyen, de a koordinatív szerepe sem hanyagolható el. Mindenképpen ajánlott itt egy, a térségi tervezést és koordinációt biztosító projektiroda felállítása (lásd az eszközökkel foglalkozó fejezetrészt) A feltételek közül külön kiemelendő a közművekkel való ellátás. (Például az elektromosenergiaszolgáltatás Budafok térségében vagy a megközelíthetőség javítása Csepel irányában stb) Szükséges a funkciók túlzott koncentrációjának az elkerülése, a fejlesztések tagoltsága. Ennek érdekében főként az alábbiak szükségesek:  a dél-pesti főgyűjtő csatorna kiépítése  az M0 továbbépítése a külső keleti körút szakaszainak építésével együtt (lásd a közlekedési fejezetet),  a zöldmezős beruházások területeinek szelektív módon való

lehatárolása,  a csepeli gerincút kiépítése a kapcsolódó fejlesztési területek feltárását is figyelembe vevő módon,  a csepeli és ráckevei HÉV korszerűsítése és városközponttal való kapcsolatuk javítása,  a bevezető útszakaszok rekonstrukciója: 4-es, 30-as, 31-es, 50-es, 51-es utak,  a P+R rendszer fejlesztése,  a lakóterületi fejlesztések közül közép- és hosszú távon fokozatosan fejlesztendők a közmű feltételeinek megfelelően pl. Csepel-Háros, Soroksár Haraszti út menti területek, Soroksár-Újtelep, Ganz kertváros. A külső keleti körút helybiztosítása miatt azonban nem javasolt a Soroksár és Pestimre határán tervezett Imremajor térségi fejlesztése. építésre került. A fejlesztések szabályozása során a zöldövezeti rendszer elemeit nagyfokú differenciáltsággal kell megvalósítani, az agglomerációs településekkel való együttműködéssel:  a Soroksári-Duna-ág „zöldpartjának”

lehatárolása, fejlesztése (Molnár-sziget, Horgászpart, Hollandi út),  a nagy Duna-ág mentén Háros-sziget, tétényi Duna-part összefüggő zöldterületeinek kiemelt védelme és fejlesztése,  a csepeli bányatavak környékének üdülési célú – korlátozott – fejlesztése és rendezése,  az RSD ökorégió kapcsolódásának biztosítása a térségi zöldhálózatokkal (Gyáli-csatorna, zöldgyűrűk, ÉKE arborétum, zöldsávok kialakítása stb.),  az utak mentén a fejlesztésből kizárt szakaszok erdősítése, növényzettel való betelepítése,  a térség kiterjedt mezőgazdasági területeinek a zöldövezeti rendszer részeként való fenntartása, a különösen előnyös környezeti szempontok (pl. erdősávok, melyek a város mellett a megtelepülő új funkciókat is védik) figyelembevételével. Zöldfelületi és ökológiai rendszerek kialakítása A város európai léptékű utazási, áruszállítási, logisztikai

folyamatokba történő fokozott bekapcsolódásának következménye a főváros és környéke közlekedési igényeinek, terheléseinek és teljesítményeinek növekedése, miközben egyre fontosabb követelmény a természeti és épített környezet védelme, a túlzott környezeti terhelések csökkentése, a város lakhatóságának biztosítása, az életkörülmények javítása. A kettős célnak történő megfelelés feltétele egy olyan komplex fejlesztési politika, amely a megtelepülő új funkciók révén a város számára kedvező gazdaságfejlesztő hatást gyakorol, de megőrzi a várost – és az új fejlesztéseket is – a kedvezőtlen terhektől, hatásoktól. A logisztikai sáv be nem épített – és ilyen célra nem kijelölt – területeit fenn kell tartani és fejleszteni kell a térség rekreációs és ökológiai szerepének érdekében. A térségben is zajlik a „tömbről tömbre lépő” fokozatos, spontán városfejlődés, melynek során

már jó néhány, sugárirányban húzódó zöldsáv be- 113 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ 2.5 Óbuda és Újpest - az új városrészpár A város területére belépő Duna két partján egymástól elszakítva fejlődik Óbuda a város határán ránövő településekkel, és vele szemben Újpest és Angyalföld. Óbuda komoly közlekedési gondja a pesti – különösen az észak-pesti – oldalra irányuló kapcsolatok hiánya, illetve hogy e kapcsolatok csak belsőbb fekvésű területek érintésével jöhetnek létre. A kapcsolat hiánya fokozza Újpest „bezártságát” is, amit a vasútvonalak még határozottabbá tesznek. A folyó két partja mentén fekvő városrészek négyszázezernyi lakosa és a mögöttes települések bejárói leghamarabb az Árpád hídon tudnak átkelni. Újpestnek és Angyalföldnek a hegyekkel, a budai lakóterületeknek pedig az északi munkahelyekkel és Újpest központjával csak

áttételes a kapcsolata. A lakásépítésre vonatkozó előrejelzések szerint az észak-budai térség erőteljes növekedése várható. A folyamat mind a III. kerület részben vagy egészben szabad területein (Aranyhegy, Mocsáros-dűlő, Kaszásdűlő, Bécsi út), mind a környező településeken (Üröm, Solymár, Budakalász, Pilisborosjenő, Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Csobánka) érvényesülni fog. A szuburbanizációs folyamat beindult, a programnak nem lehet feladata annak korlátozása, de a folyamatok befolyásolását, részbeni „irányítását” fel kell vállalnia. A városkörnyéki települések kiváló adottságaikkal ideális lakókörnyezetet képeznek, a térségben magas telekérték és fejlesztői kereslet alakult ki. érdeke, hogy lakóterületeik és ipartelepeik fejlődjenek megfelelő infrastrukturális kiépítettség mellett, községüket kerülje el a forgalom és minél biztosabb bevételeik legyenek. Mindezek az érdekek csak

térségi koordináció és együttműködés során valósulhatnak meg fő vonalaikban. A program céljai csak a Főváros által megvalósítható elemekre irányulhatnak, azonban ezek elérése esetén hatásuk a környéki települések fejlesztésére is jótékony, kiegyensúlyozó hatású lehet Az északi térség (Óbuda–Újpest) alapvető kihívása, hogy a város további extenzív fejlődése folytatódik-e, vagy pedig előtérbe kerülnek a városmegújítás feladatai, melynek során az elmaradt rehabilitáció, a szabad területek mértéktartó és differenciált hasznosítása, a szerkezetalakítás és a közlekedés komplex kezelése valósul meg. Ezt a dilemmát jól modellezi az M0 északi hídja és a Római híd elsőbbségének kérdése. Javasolt programelemek:  Térszerkezet-alakítás, városmegújítási folyamatok támogatása  A szuburbanizáció befolyásolása  Vegyes funkciójú városrészek kialakulásának elősegítése A pesti oldalon a

Váci út, Újpest és Angyalföld megindult – és várható – rehabilitációs és átépítési folyamatai figyelemre méltóak. A térség iparterületei csak kisebb részben újultak meg. Az M3 autópálya és az új 2-es út várható összekapcsolása az M0-val különösen Káposztásmegyernek adhat új fejlesztési lendületet, a térség funkcióváltó területei részben városias, részben elővárosi jellegűekké alakulnak át. Az ún. Római híd megépítésével jól kiegészíthetik az észak-budai fejlődést. A két város alkotta északi „kereszttengely” területeinek többségét kevert funkciói és eltérő térségi meghatározottságai miatt ma az elővárosi jelleg uralja. A város kompaktságának megőrzése és a közlekedési igények csökkenése szempontjából nagyon előnyös, hogy a lakófunkciók a különféle munkahelyi térségekkel vegyesen alakultak ki. Az Újpest és Óbuda körül elhelyezkedő településfüzérben a Fővárosnak

általában passzív, az agglomerálódó szektorokban a környéki településeknek aktív érdekeik vannak. A főváros érdekköréhez tartozik, hogy a szomszédos települések ne fejlődjenek rá a városra, az átszellőzési folyosókra, a vízbázisokra, és a város határa ne váljon illegális szeméttárolóvá. A szomszédos településeknek aktív 114 uj ikerváros rajz BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ Térszerkezet-alakítás, városmegújtási folyamatok támogatása, a Római híd és az M0 szerepei Az északi „várospár” térségében a tervezett hidak építésének ütemezése az érintett városrészek megújulása szempontjából is döntő. A Körvasúti körút a térségben a régi városhatáron, a körvasút mellett alakul ki, ennek szerves folytatása a Római híd, mely Észak-Budával köti majd össze az észak-pesti városrészeket. Az új városi híd Újpest úthálózatát a jelenleginél jobban meg

fogja terhelni, de közben oldja Újpest zárványszerűségét, amit az M0 hídja inkább fokozna. Az M0 híd nagy kapacitása miatt az M3, a 11–10-es utak forgalma kívülről, hosszabb útvonalakon terheli a városrészt. A városfejlesztésben stratégiai kérdés, hogy a Római híd elsősorban városi híd, az észak felé fejlődő várost szolgálja, és nem elsődlegesen közlekedési ügyként jelenik meg. Erősíti a gyűrűs elemeket, tagolja a városszerkezetet és jelentős fejlesztő, átstrukturáló hatást is gyakorol A hidak elsőbbségéről való döntés tehát egyben a lehetséges városfejlesztési stratégiák közötti választást is jelenti. (Szakmai közhely, hogy „az út fejlődést generál” A Budaörsi-medence jó példa erre, ahol a piaci folyamatok és az úthálózat-fejlesztések határozták meg a változások jellegét, kevésbé a városrendezési szabályozások.) A két híd területfejlesztési és a városmegújításra gyakorolt

hatásai alapvetően eltérőek:  az M0 híd és az M0 M3-ig tartó szakasza, valamint a Szilágyi út kiépülése újabb „területfaló” zöldmezős fejlődési periódust indít el Újpest térségében, ami nem esik egybe a kerületi érdekekkel, de a fővároséval sem. Hasonló fordulat erősödhet föl Budakalász, Üröm és Békásmegyer esetében is.  a Római híd és a lakótelepi körút beállt városi szöveten halad át, így „törvényszerűen” megkezdi hosszabb távon érvényesülő átstrukturáló hatását. A körút belső oldalán Kis-Budapest legkésőbb beépült angyalföldi szegélye igen vegyes használatú. Újpesten a régi város lebontott munkásnegyedei helyén stagnáló lakótelepek állnak, a körúttal érintett szakaszon vegyesen találhatók gyárak, üzemek, sportpályák, kisebb lakótelepek, családi házas övezetek, vasúti létesítmények. Kiemelendő az angyalföldi vasútállomás, mely Újpest és Angyalföld között a

legkeményebb cenzúrát alkotja Annak érdekében, hogy a javasolt hídépítés előnyös hatásai érvényesülni tudjanak, az alábbi folyamatok és fejlesztések koordinációja szükséges:  vasúti rekonstrukció – MÁV-kooperációval –, a vasúti területek, az óbudai és angyalföldi vasútállomás, valamint a Római hídi vasúti kapcsolat megszüntetése, helyére csak közúti híd építése,  az esztergomi vasút könnyebb kötött pályás vonallá átépítése és a városi kötött pályás hálózatba való bekapcsolása,  a Római híd megépítése és a Körvasúti körút északról való indítása, ami a Margit híd, az Árpád híd és az egyre rosszabb helyzetű belső-budai területek tehermentesítését fogja eredményezni,  a 10-es út rekonstrukciója, amely megfelelő belső gyűjtőútként tárja fel a fejlődő agglomerációs térséget,  a Duna-parti utak és zöldpartok kiépítése, az Óbudai-sziget galériaerdeinek

védelme,  lakótelepek rehabilitációja. A szuburbanizáció befolyásolása Az ingatlanpiacon a III. kerületi szabad területek kínálatának hasonló hatása lehet, mint a Váci út folyamatban lévő és tovagyűrűző hatású megújulásának A program feltételezi, hogy a városon belüli területek lendületbe hozása kedvező alternatívát jelenthet számos fejlesztési szándék számára a városon kívülre vagy a városszegélyre településsel szemben . Ennek érdekében javasolt  az M3–M0 csomópont körüli térség az ÁRT-ben oda javasolt „városkapu”-területekkel együtt az M0 megépítendő szakaszán belül – korlátozva – zöldmezős fejlesztési területként való felhasználása,  mértéktartó hegyvidéki fejlesztések, főként az Aranyhegy lepusztult és részben már túlépített szőlőhegyén, ahol a város kontrollja mellett lehet kialakítani egy nagytelkes, alacsony intenzitású magas státusú lakóterületet, aminek

feltétele a közművesítés és a szőlőhegyi tömb-, utca- és telekszerkezet részbeni átalakítása,  kooperációs kapcsolatok kiépítése az északnyugati elővárosi településekkel,  a városon belül, de a városhatár menti együttműködés során a közigazgatási határra való „ráfejlesztés” megakadályozása; a városszegélyeket családi házas beépítéssel szabályozó rendezési koncepciók felülvizsgálandók.  a HÉV–metró és elővárosi gyorsvasútvonalak mentén a P+R és parkolás fejlesztése. Látható, hogy a Római híd és a Körvasúti körút olyan területeket érint, melyek többsége változás előtt áll. A fejlesztés ezen programeleme az északi várospár belső megújulását szervezi és bontakoztatja ki. Ez lehet a térség fejlesztésének „zászlóshajója” – a Duna mindkét partján 115 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ Vegyes funkciójú városrészek kialakulásának

elősegítése El kell kerülni a térségben, hogy a jelentős méretű szabad fejlesztési területeken monofunkcionális jellegű városrészek alakuljanak ki. Ennek érdekében a Koncepció javasolja  vegyes övezetek integrált fejlesztését, ahol a lakóhelyek, munkahelyek és a minőségi intézmények, szolgáltatások városi léptékben elérhetők (Budán: a gázgyár, a Mocsáros egyes részei, Pesten: a Duna-part–Váci út, zöld Duna-partok fejlesztése),  a Mocsáros-dűlő térsége közepes intenzitású, városias lakóterületi beépítését; a kialakuló új városrész jó tömegközlekedési kapcsolatokkal rendelkezik és a Római híd biztosíthatja a terület kiváló elérhetőségét.  a Meder utcai területek „felzárkóztatását” a Váci úti térség gyors fejlődési üteméhez, az itt megtelepült, működő építőipar fokozatos kiszorításával, az értékes területen érvényesülő „spekulációs” tendenciák

visszaszorításával. 2.6 További integrált javaslatok A város hosszú távú fejlesztése nem korlátozódhat csupán az előzőekben leírt nagy, átfogó projektek területeire. Szükséges egyrészt, hogy ezek minél nagyobb területen gyakoroljanak kedvező hatásokat – kiválasztásuk egyik fő elve éppen ez volt. Vannak a városban ugyanakkor olyan fejlesztési igények is, amelyeket nem lehet összefüggő területsávokba szorítva kezelni, mert feladatuk éppen a nagyváros teljes területére vonatkozó kiegyensúlyozás. Más fejlesztési lehetőségek valamilyen ma még csak nehezen jósolható változás eredményeként állhatnak elő, amelyeknek területi vonzata részben független a program által javasolt stratégiai projektekétől. A térszerkezeti program e kiegészítő fejezete ezeket foglalja össze:  a központrendszer szervezett fejlesztése  nagy területigényű szabadidős funkciók fejlesztése  a várható jelentős ingatlanpiaci

változások miatt jelentkező fejlesztési igények  Az M0 hatása a fővárosi térszerkezet fejlődésére 2.61 A központrendszer szervezett fejlesztése A túlzottan centrális budapesti központrendszer széthúzását, a főközpont „tehermentesítését”, a rendszer új elemekkel való bővítését a korábbi jelentősebb fővárosi tervek is tartalmazták. A megvalósítás azonban megfelelő politikai akarat, a szerkezetalakítás nehézségei és a piac hiánya miatt rendre elmaradt. Egyrészt a város léptéke, szerkezete és a korábbi közlekedési feltételek megengedték az egy központra koncentráló fejlesztési politikák érvényesülését, másrészt a kijelölt központok nem kapták meg azokat a térszerkezeti lehetőségeket (kapcsolatok és fejlesztési területek), melyek a központtá fejlődés elemi feltételei. A lakótelepi gyűrűhöz kapcsolódó, korábban kijelölt alközpontok megrekedtek vonzáskörzetük középszintű ellátásánál.

Az 1994-es városfejlesztési program, majd az általános rendezési terv programja is a kialakított zónarendszerhez igazította a városközpontok rendszerét. Az átmeneti zónában hét kifejlesztendő mellékközpontot jelölt ki, kiegészítve ezeket Kőbánya központjával és a kispesti Béke térrel. Az elővárosi zónában tíz, míg a hegyvidéken négy központot jelölt ki a rendezési terv, melyek többnyire egybeesnek a hagyományos kerületközpontokkal. Ezenkívül meghatározta a bevezető utak menti városkapuk javasolt területeit, ahol „nagy területigényű, specializálódó, elsősorban kereskedelmi központok” kiépülését jelzi előre A Városfejlesztési Program – építve ezekre az elképzelésekre is – hierarchikusan szervezett és a sugaras gyűrűs szerkezethez nagyrészt illeszkedő központrendszer kialakítását javasolja. Az elmúlt évek fejlődési tendenciái, ingatlanpiaci folyamatai alapján azonban várhatók elmozdulások a

korábbi javaslatokhoz képest, emiatt szükséges, hogy hoszszú távon, a tényleges folyamatok alapján kiegészüljön a központfejlesztés koncepciója. A központképződést befolyásoló legfontosabb folyamatok az alábbiak: Az elmúlt években megvalósult jelentős beruházások (Hungária körút, 6-os út, M5-ös bevezetése, stb.) városszerkezetet alakító hatásai alapvető mértékben befolyásolhatják a központok kiépülésének folyamatát. A kijelölt központok súlya, szerepe a korábbi elképzelésekhez képest erőteljesen megváltozhat a közlekedési hálózat kiépülési ütemének megfelelően, vagy mert a rendelkezésre álló szabad területek fenntartását helyben fontosabbnak ítélik meg. Az is bekövetkezhet, hogy az ÁRT által kijelölt központ csak alacsonyabb „státusú” lesz – vagy egyáltalán nem is épül ki –, mert a piaci alapon szerveződő, másutt már kiépült funkciók vonzáskörzeteibe, hatósugarába esik. Az

önkormányzatok szerepe csökken az ellátás egyes központképző intézményeinek fejlesztésében (főként a kereskedelem és a szolgáltatás, de a kultúra és részben az egészségügy terén is). Ezek telepítésének piaci szempontjai eltérhetnek a városrendezési céloktól A piaci szereplők ön- és központszervező törekvései viszonylag spontán módon alakulnak; a döntések a kereslet egyedileg mérlegelt szempontjai alapján születnek meg egy-egy jelentős hatású intézmény vagy beruházás telepítéséről. 116 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ A város és az agglomerációja között a kooperáció a tervezés terén úgyszólván teljesen hiányzik. A spontán fejlesztési folyamatok során a létesítmények a tényleges funkcionális kapcsolataik, vonzódásaik szerint csoportosulnak, „agglomerálódnak” a bevezető főutak környezetében. A folyamatok befolyásolására irányuló tervek pedig csak

kevéssé veszik figyelembe e nagy tehetetlenségű folyamatokat. (Kiváló példa erre a XI kerület és a Budaörsi-medence fejlődésének a vasút által kettéválasztott folyamata, ahol a metró kiépítése, az Etele téri fejlesztés terveinek, a budaörsi ÁRT javaslatainak, a lakóterületrendezési terveknek alig van szerepük a folyamatok alakításában.) A központok közül egyesek között súlypont-eltolódás és mintegy – egymást erősítő – összenövésre utaló fejlődési irányzatok tapasztalhatók. (Ilyenek például a Váci út vonala – Angyalföld – Újpest – Palota, Újpalota – Pólus Center – M3 városkapu; Europark – Kőbánya-Kispest végállomás – Kispest, Kossuth tér). Az e folyamatokban rejlő lehetőségeket ki kell használni. Az előbbiekkel is összefügg, hogy a város térszerkezetét ma erőteljesen alakítják a nagy területű, térségi vonzású bevásárlóközpontok, melyek a forgalomvonzáson kívül a környék

területhasználatának, funkcionális szerepének átalakulására is hatással vannak. Az ÁRT által kijelölt mellékközpontok térszerkezeti helyzetüket tekintve rendkívül heterogén képet mutatnak, s szerepük alapvetően egymástól eltérő. Az Árpád híd pesti és budai hídfőjénél az ÁRT által mellékközpontnak kijelölt gyorsan fejlődő térséget a dinamizáló hatású Hungária körút fűzi fel. Az Örs vezér téri és Bosnyák téri mellékközpontok a Hungária körút és a kiépítendő Körvasúti körút között helyezkednek el. A város déli felében kijelölt albertfalvai, pestszenterzsébeti mellékközpontokat hosszabb távon fogja felfűzni a Körvasúti körút. A kispesti mellékközpont fejlődését a metróállomás és a bevásárlóközpont kiépítése várhatóan meggyorsítja A „beállt” városszövetbe ágyazódó központok túlfejlesztése kritikus közlekedési állapotot idézhet elő környékük kialakult – és

elviselhető – környezeti terhelésében A központfejlesztés javasolt stratégiája A városi központrendszer fejlesztésének nem a főközpont tehermentesítése az elsődleges célja. Kiemelt feladat a nagyvárosi régió differenciált központrendszerének kifejlesztése Elsődlegesen a meglévő, illetve az utóbbi időben fejlődési lendületbe jött központi szerepkörű térségek fejlődése támogatandó. A mellék- és alközpontok fő fejlesztési követelménye, hogy a legjobb adottságaikon alapuljon a térségük sajátos igényeit is kielégítő fejlesztésük. Ezek az alközpontok elsősorban a budapestiek igényeire koncentráltan fejlesztendők, de agglomerációs szektoraik „városi-fővárosi” elvárásait is elégítsék ki. Az elővárosi központok, külső kerületek és a tágabb agglomeráció várossal szembeni mindennapi komplex és sajátos igényeit kell hogy kielégítsék. Kiemelt feladat a külső városrészek identitásőrző, sajátos

karakterének kifejlesztését segítő projektek fővárosi eszközökkel is történő támogatása (Újpest, Kőbánya, Budafok, Óbuda). A közép- és hosszú távon várható hídépítések hídfőinek térségében jelentős központfejlesztési területeket kell fenntartani. A kifejlesztendő hídfők: Albertfalva – Csepel – Határ út – Erzsébet központja; a Római híd hídfői; Lágymányosi híd – IX kerületi hídfő A Körvasúti körúthoz kapcsolódó hidak kiépítése erős lendületet adhat a főváros Dunára szerveződő központjainak. Így az északi „város-párnak”, mely Újpest – Angyalföld – Óbuda városias fejlődését erősítheti. Az északi hagyományos városias központokhoz hasonlóan megerősödhet Budafok – Albertfalva – Csepel – Erzsébet központjainak lineáris szerveződése, melyet a kialakuló hídfők nagymértékben nyomatékosítani fognak. Ez a részben kisvárosias, részben lakótelepi elemeket tartalmazó

központ sáv az átmeneti zónát délről szervezi, tagolja. A központ fejlesztési stratégia alakítása során az új hatásokra bekövetkező spontán elmozdulások, változások figyelembe veendők. A kerületekkel egyeztetett projektekben kell kidolgozni a nagy bevásárlóközponok (Dunaplaza, Europark, Pólus Center, Csepel Plaza stb) tovagördülő hatásainak befolyásolására vonatkozó programokat A cél az kell legyen, hogy a továbbgyűrűző hatások a városfejlesztés kívánatos céljait erősítsék, a térségükben megvalósuló további fejlesztések ne növeljék az "elszívó" hatást, hanem lendületet adjanak a szomszédos központok, központ-sávok – különösen a hagyományos központok – fejlődésének is. Az előbbi célt is figyelembe véve a Fővárosnak és a kerületeknek össze kell fogniuk, hogy a már eldöntött és a még várható koncentrált magánbefektetői fejlesztések a központokat erősítő módon valósuljanak meg.

A jelenleginél nagyobb szerepet kell kapjanak ennek érdekében a várhatóan erősödő ingatlanfejlesztési szektorok, mint az irodaszektor és a lakásépítés. 117 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ Nem halasztható a Főváros és a kerületek közötti együttműködés kiépítése a Moszkva tér, a Móricz Zsigmond körtér és a Bosnyák tér rendezése érdekében, amely központok jelenlegi állapotukban forgalmi és környezeti szempontból sem alkalmasak növekvő központi szerepeik befogadására. vásárlóközpontok) és a benzinkutak is – a közelmúltban beépült területek újra kínálatként jelenhetnek meg.  Várhatóan nagy telekkínálattal jelentkezik már a közeli jövőben két „nagy ingatlantulajdonos”, a MÁV és a honvédség. Hagyományos kisközpontok fejlesztése kerületi feladatkörben végzendő, így például Békásmegyer, Soroksár, Nagytétény, Hidegkút, Rákoskeresztúr, Pestlőrinc

központjai, vagy az olyan lokális jelentőségűek, mint az Apor Vilmos tér. A keresleti oldalon az alábbiak várhatók:  Az ingatlanpiaci szakértők szerint rövidesen a lakásépítés piaci szerveződésű fellendülése várható. Hasonlóan az üzleti célú területekhez, itt is szükséges lehet a növekvő kereslet megfelelő kínálattal való ellensúlyozása az alacsonyabb telekárak, illetve a közepes árú (részben szociális jellegű) lakásépítés területeinek biztosítására. Főként a közepes sűrűségű lakóterületek kínálata növelendő nagyobb összefüggő területen és szervezett építés céljára (Mocsáros-dűlő, átmeneti zóna: IX., X kerület, Csepel-szigetcsúcs keleti oldala stb) A fővárosi akcióterületi rehabilitációs támogatások minden bizonnyal növelni fogják a telekkeresletet a városmegújítási területeken is A fővárosi-kerületi vállalatok keretében tovább folytatandó az a gyakorlat (pl SEMIX), hogy a

telkeket, ingatlanokat olyan áron viszik fejlesztésbe, adják el, hogy a területen megcélzott funkciók megfizethetők legyenek, azaz a tervezett fejlesztések meg tudjanak valósulni. A városon belül meg kell teremteni a szuburbanizációt mérséklő, magasabb státusú, telkes vagy csoportos, alacsonyabb intenzitású – zöldfolyosókként is működő – lakóterületek kínálatát (például Aranyhegy, Rupphegy, Madárhegy, felső-rákosi rétek stb.)  Az irodaszektor fejlődését az első időszakban a City-terület kismértékű terjeszkedése, átpozicionálódása fogja jellemezni: az irodaterületek – tercier munkahelyi zónák – a pesti oldal kedvező adottságú területein és a budai oldalon elsősorban a Déli pu.–Alkotás u–Budaörsi út vonalon terjeszkednek Ez utóbbi folyamatot meghatározza a budai/Buda környéki magas státusú lakónegyedek jelenléte, mely erőteljes hatást fog gyakorolni a munkahelyi területeknek alkalmas budai

területek átalakulására. A későbbi időszakban várhatóan megjelenhet a koncentrált, tömegközlekedéssel jól ellátott, magas környezeti kultúrájú, monofunkcionális irodaterületek iránti igény is. Erre alkalmas területet a fejlesztések révén a program elsősorban az Etele tér, a Római híd vagy a Csepel-sziget csúcsa körzetében tud kínálni.  A fővárosban igen erős a zöldmezős iparikereskedelmi, szolgáltató területek iránti kereslet. A Koncepció javasolja az ÁRT által meghatározott ilyen célú fejlesztési területek mértéktartó és területileg koncentrált fejlesztésbe vitelét. Ha az ilyen területek spontánul jelentkező kínálata elégtelen, a Főváros az érintett kerületekkel kooperálva vegyen részt a területek előkészítésében az Fentiek alapján a program úgy foglal állást, hogy – bár a központrendszer fejlesztése jelentős részben a kerületek feladata – a Főváros aktív szerepet kell hogy vállaljon a

feladatkörébe tartozó infrastruktúrafejlesztések megvalósításával, együttműködéssel és – a rehabilitációs alap működéséhez hasonló módon – szükség szerint pályázatok keretében nyújtandó támogatásokkal. 2.62 Várható jelentős ingatlanpiaci változások A városfejlődés folyamataiban az elmúlt évek bizonyították, hogy az ingatlanpiaci trendek alapvető mértékben befolyásolják az egyes fejlesztések időbeni megjelenését, térbeli elhelyezkedésüket. Mind a kínálati, mind a keresleti oldalon várhatók olyan alapvető változások – „ingatlanpiaci fordulatok” –, amelyekre a városnak időben fel kell készülnie. A program előbb áttekinti a kínálati és a keresleti oldalon várható folyamatokat, majd kiemelten foglalkozik a MÁV-területek várható felszabadulásának hatásaival. A kínálati oldalon számolni kell az alábbiakkal:  Még hosszabb ideig nagy lesz a kínálat az átmeneti zónában a leromlott

épületállományú átmeneti zónabeli ipari ingatlanokban,  Élénk és növekedni fog a kínálata – miközben alacsony a keresletük – a nagyobb alapterületű, ugyanakkor magas üzemeltetési költségű lakótelepi lakásoknak, a távfűtéses lakások árfekvése emiatt különösen alacsony.  Növekedni fog a belső városrész felújításra, rehabilitációra váró lakásainak kínálata is. Nem várható ugyanakkor, hogy az emiatt kialakuló alacsonyabb árfekvés – a nyugat-európai városokhoz hasonlóan – jelentősebben elősegítse a megújítást. Az alacsonyabb árak a kevésbé fizetőképes népességet vonzzák, a kialakult társasházas tulajdonforma mellett a felújító ingatlanfejlesztő szektor csak különlegesen kedvező városszerkezeti elhelyezkedés mellett fektet be e házakba – s ilyenkor is inkább a bontást vagy a konverziót részesíti előnyben.  Számolni kell azzal is, hogy egyes „túlfejlesztett” szektorokban – ilyen

lehet a kereskedelem (be- 118 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ intézményi rendszerrel foglalkozó fejezetrészben javasolt eszközök alkalmazásával (Kaszásdűlő, Mocsáros-dűlő egyes részei, déli elővárosi logisztikai sáv, átmeneti zóna elsősorban).  Jelenleg erőteljes hatású a nagy kereskedelmi központok berendezkedésének folyamata. A központok jórészt lefedik az agglomeráció és az ország igényeit Tapasztalható ezek környékén az erőteljesebb ingatlankereslet és az ehhez kapcsolódó spontán fejlődés. Környékük fejlesztése erőteljesen befolyásolja a bevásárlóközpontok életciklusát is. Összefoglalva, a főváros vállalható és kialakítandó ingatlanpiaci szerepei az alábbiak lehetnek:  kiegyensúlyozás;  az agglomeráció és Budapest közötti versenynek a kooperáció felé való elmozdítása, legalábbis bizonyos szektorokban;  a hiányos kínálat bővítését

ingatlanpiaci beavatkozásokkal is támogatni kell;  a belső városrész akcióterületein szükség esetén az elővásárlás, visszavásárlás bevezetése;  dinamizálás, a pozitív folyamatok erősítése;  a rehabilitáció fokozott támogatásával a leromlott lakások piacát alakítani;  lakásépítés elősegítése meghatározott szektorokban;  infrastruktúra esetében az együttműködéssel megvalósuló fejlesztések irányított támogatása;  a piac figyelemmel kísérése (értéktérkép stb.) 2.63 Nagy területigényű szabadidős funkciók fejlesztése A szabadidőszektor várható átalakulásával megváltozik azon létesítmények iránti igény is, amelyek e szektorhoz kapcsolódnak. Jól jelzi ezt pl a lóverseny/ügető ágazat sokkja mellett a lovaglás/lótartás iránti bővülő igény. Látni kell, hogy a sportklubok eddigi működésének válsága is a sportingatlanok funkcióváltásához vezethet (futball/atlétikai pálya

helyén bevásárlóközpont), miközben az új igények kielégítésére kompromisszumos megoldások is születnek (például légszennyezett területen fitnessklub). Az elkövetkező időszakban várhatóan növekszik egyes olyan sportok és kiszolgáló létesítményeik területigénye is, amelyek ma még nem általánosak (vagy nem is ismertek): sportrepülőterek, dunai vízi sportok/yacht, autó/motorsport, golf, stb. esetleg új létesítményeket igényelnek, de a már meglévők fenntartását mindenképpen szükségessé teszik. Feltételezhetően bővül egyes kulturális/szórakoztató szabadidős tevékenységek iránti igény is: az elkövetkező két évtizedben – éppen a nagyváros regionális szerepe miatt – várható a regionális (250 km sugarú terület) vonzerőre épülő vidámpark megjelenése, „aqua-park”, „safari-park”, „mini-mundus” fejlesztésének igénye. E funkciók sok tekintetben kapcsolódnak az idegenforgalom programkínálatának,

sőt szálláshelykínálatának (pl. újabb kempingek, bungalótelepek) fejlesztéséhez Látni kell ugyanakkor, hogy az életmódváltással a szabadidőszektor átalakulása, ezen új funkciók fejlődése döntően átalakíthatja a korábban egyeduralkodó zártkert/hobbikert/víkendház szabadidő-felfogást, ami a Budapest környéki hétvégi telkek funkcióváltásához (lakóterületi átalakulásához), illetve elhanyagolódásához fog vezetni. Az új szabadidős és sportfunkciók egyfelől a város közigazgatási határain belül lévő kijelölt területeken, másfelől az agglomerációs települések területein jelennek meg – mint azt már a mai irányzatok is mutatják (Hungaroring, budakeszi repülőtér, délegyházi/buda-kalászi tavak, stb.) A Városfejlesztési Prog- Szabadidő 119 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ ram szerepe e funkciók kapcsán a kettős koordináció: egyfelől kihasználja e funkciók

városfejlesztő erejét, s azt a városszerkezeti jelentőségű zöldfelületi rendszer fejlesztéséhez illeszti (parkrekonstrukciók, szigetprogram, parkerdők fejlesztése, stb.), másfelől figyelembe veszi a fővárosi intézményfejlesztési program kapcsolódási lehetőségeit (állatkert, vidámpark, fürdő-strand rekonstrukciók). 2.64 A fővárosi térszerkezet és az M0 A budapesti térség nagyléptékű közlekedési fejlesztései eredeti céljaik szerint elsősorban kapcsolati hiányok pótlására irányultak. A fejlesztések tapasztalatai szerint azonban a városnövekedés folyamatai ezeket a kapcsolati folyosókat fejlesztési sávokká transzformálták. Ezt tapasztalhatjuk az M1-M7 és az M3 autópályánál, az M0 már elkészült szakaszánál. Az M0 szerepe Az M0 autópálya a főváros és környéke közlekedéshálózatának – a területszerkezet fejlődését és a fejlesztési potenciálok térbeni elrendezését lényegesen meghatározó –

kulcsfontosságú eleme. Budapest földrajzi, geopolitikai helyzetéből, közlekedési szerkezetéből, valamint az országos úthálózati rendszer struktúrájából eredően az M0 funkcionális feladatai sokrétűek:  a transzeurópai közlekedési csatornák találkozási pontja és közös pályaszakasza, az országos gyorsforgalmi úthálózat része;  a városkörnyéki térségek összekötését, a fővárosba irányuló forgalom szétosztását és a főváros külső területrészei közötti forgalom vezetését szolgáló kapcsolati elem;  az útvonal az érintett térségek fejlődését meghatározó szerkezetformáló erő és fejlesztési zóna: kapcsolatteremtő jelentőségén keresztül fejlesztési hatása a közvetlenül érintett régión messze túlmutat. Az elmúlt évek gazdasági, társadalmi változásai az M0 által viselt funkciók közül felerősítették a makroregionális kapcsolatteremtés fontosságát és a területfejlesztő hatás

érvényesülését. E súlyponteltolódásokból eredően növekvő jelentőségű a megítélés, hogy az M0 – mint körirányú közúthálózati elem – funkcióiban nem homogén egység, feladata és hálózati, szerkezeti jelentősége az egyes érintett városi, városkörnyéki szektorokban lényegesen eltérő:  a D-DK-i pályaszakasz: nemzetközi jelentőségű, makroregionális kapcsolati elem, a térségen és az országon áthaladó személy- és áruszállítások felvonulási útvonala, egyben e potenciálokra szerveződő kereskedelemi létesítmények, logisztikai központok, termékkezelési, feldolgozási bázisok fejlesztési zónája, ahol az M0 valamennyi viselhető funkciójának létjogosultsága van;  az É-ÉK-i pályaszakasz: mint a város déli térségében szerveződő ipari és logisztikai funkciók hátországa, jóval árnyaltabb szerepet hord, előtérbe kerül a közvetlen területfejlesztő, mikroregionális és kapcsolati szerep; a

felfűzött országos főutak kisebb térségeket tárnak fel, amely irányokból a forgalom jellemzőbben a térségbe érkezik, mint azon áthalad;  a NY-i szektor: pályavonala környezetérzékeny – fejlesztési hatásoktól védendő – térségben halad, a nagytérségi kapcsolatteremtés nemkívánatos, feladata csupán lokális közlekedési feszültségek oldása, a budai hegyvidék átjárhatóságának javítása, a városközpont felé haladó völgyvonulatok (közlekedési csatornák) közlekedési problémáinak kezelése. A körgyűrű szektoronkénti eltérő funkcionális szerepe és jelentősége a kiépítés korábbi monolitikus egységre, azonos paraméterekre törekvő koncepciójának átértékelését és egy szektorspecifikusan árnyalt értelmezés kialakítását indokolja. Az egyes szektorok vonalszakaszai akkor képesek kiemelt jelentőségű feladataik hatékony ellátására és az ebből eredő kívánatos kapcsolati, fejlesztési hatások

kiváltására, ha útkategóriájuk és vonalvezetésük – a legkisebb kompromisszummal – egyaránt a szektort jellemző, elsődleges funkcióknak felelnek meg Az M0 keleti nyomvonalának értékelése Az úthálózat fejlesztésével szemben fent megfogalmazott elvárások szem előtt tartásával az M0 közelmúltban elfogadott keleti nyomvonala az alábbiak szerint értékelhető:  a tranzitforgalom szempontjából: az M0 D-DK-i és É-ÉK-i szektorának funkcionális feladatai alapvetően eltérnek egymástól. Valódi regionális tranzitszerepe csak az előbbinek van E helyen az elfogadott legkülső nyomvonal egyben a leghoszszabb útvonalat is jelenti A javasolt nyomvonal az M5 és az M3 között 37 km megtételét (összesen 43 km út építését) igényli. Ez a tény csökkenti az elkerülő út vonzerejét, félő, hogy a tranzitforgalom egy része továbbra is a városközpontot terheli. Az M0 esetleges északi elkészítése esetén a budai hegyvidéken keresztül

lényegesen rövidebb áthaladást tesz lehetővé, ami nemkívánatos.  a városi kapcsolatok szempontjából: a legkülső vonalvezetés miatt az útvonal nem szolgál városi kapcsolati funkciókat. Amennyiben mégis ilyen kialakul, az útra a gyűrűn belülről ráfutó és az onnan visszaérkező városi forgalom a lakóterületeken áthaladó sugárirányú utakat nagy hosszban terheli.  fejlesztési szerep szempontjából: a külső vonalvezetés zöldmezős fejlesztési frontot nyit, alapvetően a város határain kívül. Figyelemmel arra, hogy Budapest népessége a jövőben várhatóan 120 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ csökken, a város területi növekedését indukáló infrastrukturális elemek helyett a belső területek minőségi fejlődését indokolt előtérbe helyezni. Az M0 külső nyomvonala nem szolgálja a budapesti ingatlanok fejlesztését, a meglévő, leromlott iparterületek megújulását: azok

„fejlesztési vákuumba” kerülnek. Javasolt fejlesztések A fentiek alapján indokolt újraértékelni a budapesti gyűrű irányú úthálózati fejlesztések koncepcióját. A tágabb térség kihívásai, a város belső funkcionális területhasználati arányainak alakulása, a területhasználat intenzitásának változásai megkérdőjelezik a szabályos, teljes gyűrű irányú M0-kapcsolat kiépí- tését. Indokolt ugyanakkor, hogy a Budapest szerkezetét döntően befolyásoló belső úthálózat két fontos eleme – az ún. Körvasúti körút (Munkás körút) és a Külső Keleti körút (Ipartelepi körút) kijelölése és ütemezése is figyelmet kapjon. A közép- és hosszú távú fejlesztésekre vonatkozó javaslatok ennek megfelelően az alábbi koncepció alapján építhetők fel:  az M0 „áramvonalasítása”: az M0 tranzitszerepének megfelelően kívánatos a Dny–ÉK kapcsolat minél zavartalanabb kiépítése. Annak érdekében, hogy az

érintett önkormányzatokkal való kompromisszumkeresés eredménye ne olyan vonalvezetést eredményezzen, amelynek kapcsolati értéke csökken, fejlesztési hatása pedig nemkívánatos, vizsgálni kell egy olyan megoldás lehetőségét, amely egy közvetlenebb M3 autópálya UJ MO TÉRKÉP 121 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ irányú összekötéssel rövidebb útvonalat biztosít. Egy ilyen, az M1/M7 és az M3 közötti racionális kapcsolat, amely Gödöllő vagy Bag térségében éri el az autópályát, csökkenti az északi és nyugati szektor vonzerejét a tranzitforgalom számára. Ez egyben azt is jelenti, hogy az északi szektorban az autópálya jellegű kiépítés helyett elegendő gyorsforgalmi utat építeni, amit az érintett önkormányzatok inkább elfogadnak. A közelmúlt döntésének megfelelően tehát meg lehet kezdeni az M0 délkeleti szakaszának építését, azonban az ÉK-i szektorban tervezett folytatás

előtt el kell érni a nyomvonal módosítását:  a városi kapcsolatok és a városi területek „kompakt” fejlesztése: a város fejlődése szempontjából alapvető fontosságú a Körvasúti körút kiépítése. Ez az út intenzív városi területeket köt össze, így mind kapcsolatként, mind fejlesztési hatásával a város fejlődését nagyban segíti. D-DK-i szakaszaival alapvető kapcsolati hiányokat pótol, s ezzel lehetővé teszi az átmeneti zóna leromlott iparterületeinek felélesztését, megújítását Északi szakaszával, a Római híd megépítésével a városfejlődés legígéretesebb területei, Óbuda, Újpest és Angyalföld Duna menti fejlesztési területei számára ígér döntő változást. Az út kiépítése sok esetben csak egyes meglévő szakaszok kapcsolatainak megnyitását, fejlesztését teszi szükségessé. Ennek megfelelően a kiépítés kisebb lépésekben is szakaszolható, a fejlesztés kedvező hatása ennek ellenére

szinte azonnal érzékelhető. Kedvező adottság, hogy a Körvasúti körút nyomvonalát a városrendezési szabályozás már döntő mértékben levédte. A vasúti funkciók várható változása kapcsán a fejlesztés új lehetőségekkel is gazdagítható A Körvasúti körút kiépítésében elsődleges fontosságú a Kerepesi út– Üllői út szakasz és az M3–Szentendrei út szakasz (Római híd) kiépítése.  a peremkerületek feltárása: tekintettel arra, hogy az M0 külső kiépítése városi kapcsolati funkciókat egyáltalán nem szolgál, már középtávon – a Körvasúti körút kiépítésének előrehaladásához illeszkedő ütemezés mellett – szükségessé válhat egy, a köztes területeket feltáró útvonal, a Külső Keleti körút megépítése. Feladata alapvetően városi kapcsolatok biztosítása Ennek megfelelően kiépítése nem autópálya, hanem városi gyorsforgalmi út karakterű lehet. ÉK-i szakasza azonos lehet az M0 ma javasolt

nyomvonalával, szerepe azonban alapvetően eltér attól. A Külső Keleti körút a Ferihegyi repülőtér kedvező megközelítését is biztosítja. A Külső Keleti körút kiépítésében az M3–31-es út közötti ÉK-i szakasz érdemel prioritást 2.65 Húzóprojektek A fejlesztési program megvalósítása többsíkú beavatkozást igényel a Főváros oldaláról. Az átfogó térszerkezeti projektek tervezésén, szervezésén, koordinálásán túl egy másik beavatkozási típus a húzóprojektek beindítása lehet. Ennek lényege, hogy a Főváros kezdeményező szerepet vállal az előkészítés, tervezés terén, aktív ingatlanpiaci beavatkozásokat végez és a saját forrásait, fejlesztéseit koncentrálja. A húzóprojektek lehetséges kínálatát az alábbiakban körvonalazza a program. A Duna fejlődést erősítő szerepének kiaknázása és a kereszttengelyekkel való új kapcsolódási és fejlesztési csomópontok, sávok kezdeményezése. Ennek

során:  az utóbbi évtizedben kialakított, de megrekedt fejlesztési lehetőségek szervezett fejlesztése (pl. ferencvárosi szabad Duna-part, egyetemi város – Infopark)  az utóbbi évtizedekben a fejlődésből kiesett stagnáló területek átbillentése és potenciáljaik megerősítése, vonzóvá tétele (Vizafogó, bel-budai rakpart – Fő utca rendezése, Csepel-szigetcsúcs – külső-ferenc-városi Duna-part) A Boráros tér és Lágymányosi híd közötti fejlesztési terület a „zöldvárosias” Duna-part kiépítésének nagyvonalú lehetőségét kínálja. Itt a lakófunkciók mellett a jó Duna-parti és körútirányú kapcsolatok miatt számos nagyvárosi-kulturális-irodai funkció is megtelepíthető. A kiépülés nemcsak a városközpont déli fejlődését, hanem a Duna-part és a rehabilitálandó ferencvárosi területek jó kapcsolatát is erősíti. Az Árpád híd pesti oldalán kiemelt feladat az északon és délen kapcsolódó parti

sávok rendezése (a Dráva utcától a Vizafogóval bezárólag). Kiemelt elvárás a zöld Duna-part karakteres formálása, ami az ökológiai érdekeken túl turisztikai és imázsszempontokat is szolgál. Főbb elemek:  A rakpart-közlekedés megújítása és rendezése, a fejleszthető területek bekapcsolása, a Duna-part felé való kötődés hangsúlyozása  A Dráva utcától a Vizafogóig a partszakasz parkosítása, illetve annak megújítása  A Duna-partra merőleges fasorok, zöld folyosók kialakítása  A térség vízi- és sporttelepeinek megújítása és integrációja (Dagály, vízitelepek, Elektromospálya) A Belgrád rakpart fejlesztési programja az É–D-i irányú átmenő forgalom csökkentésén alapul. Ennek révén lehetővé válik az a közterületi rekonstrukció, mely egyszerre több, összvárosi célt is szolgál. A koncentrált idegenforgalom területeinek kiterjesztése, a Duna-part gyalogos területeinek fejlesztése a

Déli-Belváros rehabilitációs programjának egyik alapeleme. A nemzetközi hajóállomás áttelepítése, a zárt vámterületek megszüntetése révén a város és a 122 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ Duna közvetlen kapcsolata jelentősen javulhat, miközben a parti sáv továbbra is idegenforgalmi célokra (szálloda/étterem hajók, sétahajó-állomások, stb.) használható. A program része lehet szint alatti parkolóterületek kialakítása, mely mind az idegenforgalmat, mind a Déli-Belváros lakófunkcióit is megfelelően kiszolgálja. Hosszabb távon a program kiegészül a Közraktárak területének megújításával A Bel-budai rakpart fejlesztési programja is a húzó projektek közé tartozik. Szemben a pesti oldallal itt a közúti kapacitás fejlesztését, a tömegközlekedés rendszerbe szervezését kell megoldani, hogy az értékes városrész mentesüljön az észak-déli átmenő forgalomtól. Ehhez kapcsolódik

a Várbazártól - a Fő utcán át -Óbudáig számos befektetők számára is vonzó projekt. A Csepeli szigetcsúcs - külső Ferencváros térségeinek közlekedési lehetőségei a várható fejlesztések során kiváló adottságokká válnak (HÉV, albertfalvai híd). A szigetcsúcs beépítetlen keleti oldala, valamint a szemben lévő IX. kerületi partszakasz vasúti használat alól felszabadítandó területei a város nagy jelentőségű tartalék területei. Ezek többcélú területként, intézmény, szolgáltatás, innovatív termelő, lakó- és szabadidős funkciók számára veendők figyelembe, kiépítésük csak évtizedek alatt, fokozatosan valósulhat meg. Az előkészítésnek, területfelszabadításnak azonban már most kell beindulnia, hogy a folyó fejlesztések során figyelembe legyen véve a térség sokirányú szükséglete. Az eddig a szigetcsúcsra tervezett szennyvíztisztító telepet a program a sziget nyugati oldalára helyezte át, ahol

korszerű technológiával szerényebb védőtávolsággal is kiépíthető az. A terület berobbanása az albertfalvai híd megépítésekor várható. A ferencvárosi oldalon a vasúti területek felszabadítása, a csepeli gerincút kapcsolódási pontjainak biztosítása, a szennyvízhálózat és -tisztítórendszer tervezése, fejlesztése elsődleges feladat. A területen magasabb státusú rétegek számára zöldövezeti karakterű beépítés alakítandó ki (50–80 L/ha). Erre vonatkozó javaslat pl. az „Új-Ferencváros” korábban kidolgozott koncepciója. befolyásolja a közlekedési hálózat alakítása – így a Lágymányosi híd–70-es útkapcsolat –, és döntő kérdés, hogy a metró segít-e áttörni a vasút alkotta városfalat. A tér és környéke erőteljes dél-budai területszervező központtá fejlesztendő Örs vezér tér és környezete a városszerkezet jelentős csomópontja annak ellenére, hogy az elsődleges gyűrű irányú elemek

között fekszik. Változatos használatú és intenzitású területek érintkezési pontjában, kiváló közlekedési adottságok fókuszában található. A városszerkezet-váltás és a közlekedésieszköz-váltás olyan fejlődési nyomás alatt tartja a térséget, hogy igen erőteljes szabályozás szükséges a túlfejlesztés terítése érdekében. A kereskedelmi funkciójának további erősödése kikényszeríti a közlekedési és tömegközlekedési infrastruktúra nagyvonalú átalakítását. A fejlesztések programja lehet a parkolóterületek bővítése, a különszintű csomópont megépítése, a tömegközlekedési és gyalogos rendszer átstruktúrálása. Hoszszabb távon a térség a Vásárvárossal és Kőbányával Kelet-Pest központjává fejlődik Az átmeneti zóna struktúrálásának folyamata mellett annak végpontjaiként az Etele tér és az Őrs vezér tér kínálnak olyan lehetőséget melyre a zóna megújúlása támaszkodhat. Az Etele

tér városszerkezeti helye kitüntetett jelentőségű, és a metróépítés Dél-Buda egyik központjává fejleszti. Az átmeneti zóna nyugati vége, sokfunkciós városrészközpont; mind az agglomeráció, mind a Belváros felé pozítív hatású lesz fejlesztése. A vasúthálózat- és pályaudvar-fejlesztési koncepció is befolyásolhatja a tér karakterét (elővárosi v. nemzetközi pályaudvar) és ennek megfelelően a pályaudvar területigényét. A tér jelentőségét-szerepét jelentősen 123 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER A Koncepció előző fejezetei azt vizsgálták, hogy mely irányok és milyen lépések javasolhatók a város fejlesztésére. Ezért a középpontban a város egésze mint tér, gazdaság, kultúra, magán- és közszereplők egysége állt. A fő kérdés a gazdaság fejlődése, az élhető város vagy a méltányosság érvényesítése szempontjából szükséges feltételek és

beavatkozások meghatározása volt. Jelen fejezet a közszereplők – leginkább a Fővárosi Önkormányzat – oldalára koncentrál, amelyeknek a vezető és kezdeményező szerepet kell vállalnia az előzőekben leírt kívánatos folyamatok, programok, projektek elindításában és megvalósításában. Az optimális fejlődéshez nélkülözhetetlen – de nem elegendő – a város működőképességének fenntartása. Átfogó koncepció és határozott stratégia alapján, összehangolt lépések szükségesek, amelyek érdekében elengedhetetlen az önkormányzat gazdasági és közhatalmi erejének, koordinációs és kooperációs képességeinek kihasználása és esetenként fejlesztése. A fenti gondolatmenet értelmében e fejezet először a Főváros várható gazdasági körülményeit és lehetőségeit elemzi, majd az önkormányzat közhatalmi szerepéből következő beavatkozási lehetőségeit a városi folyamatokba (szabályozás, támogatás,

szolgáltatás), végül a sikerhez elengedhetetlen kommunikációs és kooperációs lehetőségeket és a legfontosabb potenciális partnerekkel kapcsolatos stratégiákat vizsgálja. 1. FINANSZÍROZÁS A Városfejlesztési Koncepciónak nem lehet célja az önkormányzati gazdálkodás és működés részletes elemzése. Jelen koncepció – bízva a városvezetés által eddig megtett, a működtetést racionalizáló út folytatásában – alapvető és reálisan elvárható feltételnek tekinti, hogy az önkormányzat képes a város működőképességének megőrzésére, intézményeinek és kötelező alapszolgáltatásainak üzemeltetésére. A Koncepció szempontjából így kulcskérdéssé a gazdasági és közhatalmi mozgástér becslése és a lehetőségek mind optimálisabb kihasználására tett javaslatok válnak. A Koncepció időtávja húsz év. Mivel egy város átalakulási folyamatai lassúak, ez az időtáv a városfejlesztési politika szempontjából

szakmailag indokolt Ezzel szemben egy húszéves gazdasági prognózis realitása minden szempontból megkérdőjelezhető. A még nem teljesen lezárult gazdasági és politikai átalakulás és egy megindult államháztartási reform folyamatában pedig tényleges önkormányzati forráslehetőségeket ilyen távra előre becsülni lehetetlen. Általában ez az a pont, az a feloldhatatlan ellentmondás, ahol az urbanisztikai és középtávú reálpolitikai tervezés diszharmóniába kerül. A várostervezés számára elengedhetetlen a hosszú távú szemlélet és gondolkodás, a konkrét beavatkozások konkrét feltételei pedig csak rövid távra bizonyosak. A várostervezés így megengedheti magának, hogy hosszú távon szabadon tervezzen és esetenként jövőképeiben a feltételezhető realitásokon túli dimenziókba merészkedjen. Amennyiben azonban az így kialakuló jövőkép, koncepció és célok túlzottak, komoly veszélyt jelent, hogy bár ma csak az „első,

biztos lépéseket” tesszük meg, azok esetleg nem jó irányban történnek. A fenti ellentmondás feloldására egyetlen út kínálkozik: ellenőrzésképpen össze kell hasonlítani a kialakult koncepció alapján meghatározható beavatkozásokat a gazdasági és hatalmi realitások alapján a Főváros becsülhető mozgásterével. Pontosabb módszer híján ez a becslés – mint ebben a fejezetben – az adott pillanatban látszólag elfogadható hipotézisekből kiinduló, rendelkezésre álló prognózisok és közelítő extrapolációk alapján történhet. Bármennyire hozzávetőleges is ez a becslés, eredményeinek összegzése és a javaslatokkal való összevetése megengedi annak megítélését, hogy a Koncepció és stratégia legalább dimenzióiban harmóniában áll-e az előrelátható, reális jövővel. E gondolatmenet alapján a következő három alfejezetben a gazdasági potenciált legerősebben befolyásoló folyamatok leegyszerűsített

összegzését, majd a fejlesztési célok elérése érdekében mozgósítható források durva becslését végezzük el egy optimista és egy pesszimista változatban. A helyzetelemzésben az 1998 elején rendelkezésre álló gazdasági prognózisokból, a fővárosi költségvetés 1991–96. évi tényszámaiból és az 1997 évi költségvetés tervszámaiból kellett kiindulnunk, mert ezen alfejezetek készítésekor csak ezek az adatok álltak rendelkezésre. Mivel a helyzetelemzési részek csak a fontosabb folyamatok és trendek felvázolására szolgálnak, ezek az adatok is elegendő pontosságot biztosítanak. Ahol – az előzetes tájékoztatásokból és a körülményekből következtethetően – várható, hogy a teljesítések jelentős mértékben el fognak térni a tervezett összegektől, ott ezeket az információkat megjegyzésként közöljük. A két forrásbecslési modellt, mint e fejezet leglényegesebb elemét, a Koncepció lezárása előtt az 1997-

124 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER es tényszámokkal és a kötvénykibocsátáshoz készült információs anyag pénzügyi prognózisaival felfrissítettük. Így a forrásbecslés-változatok a kiadás pillanatában rendelkezésre álló legújabb, hivatalos adatokra támaszkodnak. deket jobban mutatja. A diagramok adatai táblázatos formában a Háttéranyagok mellékletben találhatók. Az adatok forrásainak jegyzéke a diagramok sorrendjének megfelelően a fejezet végén található. 1.1 A gazdálkodás feltételei Az elemzésben mindenütt 1998-as árra átszámolva dolgoztunk, mert a lehetséges beavatkozások esetleges költségeire vonatkozó becslések is csak aktuális áron határozhatók meg a kivitelezés ütemezésének eldöntése előtt. Az 1998-as árak használata továbbá azért is előnyös, mert a számokban az infláció torzításai kevésbé érvényesülnek, így a reálfolyamatok jobban

közelíthetők. A vizsgált folyamatok változásainak csak az irányaira koncentrál az összegzés, mert ezek az elmúlt évek tapasztalataiból és a rövidebb távú prognózisokból következtethetők, és bár ezek is sok bizonytalan elemet tartalmaznak, legalább a várható források nagyságrendjére következtetni engednek. Az elmúlt években, egy nehézségekkel küszködő országban, az országhoz képest Budapest – a többi közép-kelet-európai fővároshoz hasonlóan – az országos átlagot erősen meghaladó, dinamikus fejlődésen ment keresztül. A főváros GDP-je az országos átlagot kb 80 százalékkal haladja meg Budapest az ország lakosságának kevesebb, mint 20 százalékát, a vállalkozásoknak kb. 40 százalékát koncentrálja és az ország adóbevételeinek a felét adja. A számítások eredményeit a szövegben grafikus formában közöljük, mert ez a folyamatokat és tren- A mértékadó elemzések szerint 1996 utolsó negyedévétől a

makrogazdasági mutatókban egyre világosabban láthatóak a fellendülés jelei. A hivatalos prognózisok szerint az elkövetkező évekre átlagosan 4 százalékos GDP-növekedés várható (a 1 2 3 4 125 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER Pénzügykutató Prognózisa, 1997.; Miniszterelnöki Hivatal Gazdasági Prognózisa, 1997.; Pénzügyminisztérium Prognózisa, 1996; Pénzügyminisztérium Prognózis világbanki javaslat alapján, 1996.) Várható továbbá a GDP szerkezetének változása is, aminek szempontunkból az a leglényegesebb eleme, hogy a termelésben a szolgáltatások képviselik a legdinamikusabb faktort, míg a felhasználásban a legerősebb növekedésre a felhalmozásban lehet számítani. A felhalmozás növekedésének következtében már 2005-re várható, hogy a GDP-n belül a felhalmozási arány eléri a 30 százalékot (Miniszterelnöki Hivatal, 1997.) Budapesten az elmúlt években történt

összes beruházásnak a helyben termelt GDP-hez viszonyított aránya az országos arányt közelítette. Érdekes tény emellett a budapesti beruházásokról, hogy míg a fővárosban a magánszféra jóval a GDP-arány felett, addig a közszféra alatta teljesített. A beruházások mind országosan, mind Budapesten a vonatkozó GDP 20 százalékát közelítették, azonban Budapesten a beruházásokon belül a közszféra részesedése minden évben alacsonyabb, míg a gazdasági szervezetek részesedése magasabb volt az országos átlagnál. Megjegyzendő, hogy a diagramok a KSH adataira támaszkodnak, amelyek esetenként eltérnek más forrásokból származó adatoktól, pl. a helyi kiadásokat illetően a BM önkormányzatokra vonatkozó adataitól, vagy az önkormányzati költségvetésekből nyerhető adatoktól. Ennek ellenére az egységesség és összehasonlíthatóság érdekében az adatokat – a többi, esetleg közvetlenebb forrás alapján – nem korrigáltuk.

5 6 7 8 126 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER A prognózisok a gazdasági növekedés lényeges elemeként tartják számon a külföldi tőkebefektetések – Magyarország feltételezhető európai integrációjának következtében bekövetkező – növekedését, ami 1997 és 2001 között évente 2–2,2, és 2002 és 2005 között évi 2,5–3,0 Mrd dollárt tehet ki (Pénzügykutató, 1997.) 9 A külföldi tőkebefektetések jelentős része – a magyarországi külföldi tőkebefektetések kb. 60 százaléka – az elmúlt években Budapesten történt Mivel a prognózisok szerint a további befektetések jelentős része a már meglévőkhöz kapcsolódva, pótlólagos és követő beruházásként fog létrejönni, várható, hogy ez a tendencia Budapest gazdaságának az országos átlagnál lényegesen jobban kedvez és különösen fontosnak bizonyul a város gazdasági növekedésének szempontjából. Budapest

jelenleg a külföldi tőkebefektetések fontos célpontja és várhatóan a jövőben is az lesz. Budapesten – központ szerepe miatt – már eddig is jellemző volt a gazdasági szerkezetnek az országos átlagtól eltérő volta, hiszen a város gazdaságában a szolgáltatások élveznek kitüntetett szerepet 77 százalékos részesedésükkel. Így a szolgáltatási szektorban prognosztizált erős növekedés mindenképpen Budapest relatív súlyának növekedéséhez járulhat hozzá. A prognózisok – mint a III.2 fejezet részletes gazdasági elemzésében is kifejtettük – és a megelőző gondolatmenet alapján arra következtethetünk, hogy a budapesti gazdaság jelenlegi adottságai és várható változása, és a feltételezett fennmaradó, esetleg erősödő központ szerep miatt a budapesti GDP termelése gyorsabb ütemben növekedhet, mint az országos átlag. Magyarországon az államháztartás részaránya a GDP-n belül magasabb, mint a nyugat-európai

átlag, és ezzel együtt a közszektor súlya is erősebb a gazdaságban a fejlett világhoz képest. Ez az arány azonban már az elmúlt években is csökkent, és további apadása várható az államháztartási reform megvalósításával párhuzamosan. Így feltételezhető, hogy a kormányzati kiadások részesedése az 1996os 50 százalék körüli arányról 10 év alatt 40 százalék alá csökken. (Pénzügykutató, 1997) Várható továbbá, hogy a decentralizáció erősödésével a helyi önkormányzatok részesedése a közkiadásokból emelkedik, tovább közelítve nemcsak a nyugat-európai országok átlagához, de leginkább azoknak a nyugat-európai országoknak az elosztási arányaihoz, amelyekben a helyi önkormányzatok hasonló önállósági fokkal rendelkeznek. Nem látható még pontosan az államháztartási reform eredménye. Valószínű azonban, hogy a központi működési támogatások reálértéke tovább csökken. A működési támogatások

csökkentését a „pazarló gazdálkodás” enyhítésébe, vagyis a – részben még az öröklött struktúrák nyomait mutató – intézmények gazdaságtalan működésének javításába vetett remény indokolhatja. Megkérdőjelezi a támogatás csökkentését ezzel szemben az a tény, hogy az új ágazati törvények által előírt minőségi kategóriák teljesítése erős költségnövekedést eredményez. Továbbá, az elfogadható szintű működéshez nélkülözhetetlen a leromlott állapotban átvett intézményi infrastruktúra feljavítása is, ami szintén az önkormányzatok költségvetését terheli. A prognózisok szerint a központi transzferek emelkedésére csak a fejlesztésekben lehet számítani, ahol várhatóan a támogatások megszerzésének feltétele marad bizonyos saját rész biztosítása. Ez a feltétel kisebb önkormányzatokat kiszoríthat a fejlesztési támogatásokból, a főváros esetében azonban nem jelenthet problémát. 1.2

Önkormányzati gazdálkodás Mint a Háttéranyagban részletesen kifejtettük, az elmúlt években a Fővárosi Önkormányzat kedvezőtlen makrogazdasági körülmények között, változó finanszírozási rendszerben és csökkenő központi források mellett saját bevételeinek növelésével és aktív hitelpolitikával költségvetésének bevételeit szinten tudta tartani. A saját források növelése mellett a kiadások szempontjából a gazdálkodás fontos eleme a működési reform megkezdése volt. A gazdálkodás reformját és 127 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER 10 11 a működési kiadások hosszabb távon is finanszírozható szintre szorítását célzó reform folytatása elengedhetetlen a kiegyensúlyozott gazdálkodás feltételeinek megteremtéséhez. A saját bevételek növelésével és a működési költségek erős kontrolljával a Fővárosnak sikerült felhalmozási kiadásait szinten tartani. A

diagramon látható drasztikus növekedés az 1997. évi beruházásokban az 1996-ban fel nem használt 10 Mrd Ft előirányzat-maradvány visszatervezéséből adódik. Az 1997. éves teljesítésre vonatkozó előzetes tájékoztatások alapján valószínű, hogy – a közbeszerzési eljárások okozta csúszások következtében – a teljesítések 1997-ben is elmaradnak a tervezett összegektől, és a pénzmaradványokat a vonatkozó projektek során visszatervezik a következő évre. A fővárosban a felhalmozási források aránya a kezdeti alacsony szint után az elmúlt években a magyar önkormányzatok átlagánál jóval magasabbra emelkedett. Ehhez a Főváros privatizációs bevételei is nagyban hozzájárultak. Fontos elem volt továbbá a Fővárosban a többi önkormányzatnál dinamikusabban növekvő felhalmozási hányad eléréséhez – mint a diagramokból látható –, hogy az önkormányzat a többinél nagyobb hitelképességét felhasználva bátor

és aktív hitelpolitikát folytatott. Az 1997-ben megváltozott helyiadó-törvény lehetőséget biztosít a Főváros számára az egységes helyi adórendszer kialakítására. Az új feltételek mellett mindenképpen felmerülhet az egységes, értékarányos fővárosi ingatlanadó bevezetése, mely a Főváros saját forrásait tovább bővítheti. A Városfejlesztési Koncepció szempontjából különösen fontos fejlesztéseket vizsgálva megállapítható, hogy a fejlesztések között a reál- és humán szféra aránya megváltozott. Köztudott tény, hogy a városfejlesztés és a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése szempontjából alapvető jelentőségűek az infrastrukturális beruházások. (Bár e szempontból a humán ágazatok 14 15 128 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER 12 13 alapvető fontossága is igazolható, pl. az oktatásé, amely a gazdasági fejlődéshez nélkülözhetetlen humán

erőforrást kineveli). Húszéves távlatban előrebecsülni a fejlesztési politikában a két szféra arányát aligha lehetséges. Ismerve azonban a jelentősen csökkenő gyermekszámot és az egészségügyi intézmények mennyiségi csökkentésének törekvését, azt feltételezhetjük, hogy az elkövetkező években nem következik be a humán szféra arányának növekedése a fejlesztések területén. szennyvíztisztítás vagy a városrészek magas színvonalú rehabilitációjának elérése a vizsgált időszakban,  vagy a cél csak az lehet, hogy egy-egy jól kiválasztott nagyberuházás enyhítse az infrastrukturális hiányokat és emellett a város környezetének vonzóbbá, kellemesebbé tételére kell minden megmaradó eszközzel koncentrálni azért, hogy a kiköltözés veszélyét el lehessen hárítani,  vagy esetleg csak arra van lehetősége a fővárosnak, hogy sok, kisebb költségű beavatkozással, esetleg néhány radikálisabb szabállyal a

város élhetőségét javítsa. 1.3 Forrásbecslés Az itt következő forrásprognózis szinte a lehetetlennel próbálkozik: nagyságrendi becslést kíván készíteni arról, hogy várhatóan mekkora összeg fog a döntéshozók rendelkezésére állni Budapest fejlesztésére 2015-ig a Fővárosi Önkormányzatnál. Minden várospolitikai programban a forrásprognózisnak van legnagyobb esélye arra, hogy gyorsan érvényét veszítse. A jelen átalakulási folyamatban és megkezdett államháztartási reform alatt pedig egyenesen csoda lenne, ha a feltételezések nagy része beigazolódna. A feltételezhető források becslésére ennek ellenére szükség van, mert a tervezhető fejlesztések mértékét a saját források által közvetlenül, és az ösztönző eszközökkel közvetve mozgósítható összegek együttesen határozzák meg. Így alakulhat ki a feltételezhető források és együttműködő partnerek, illetve a szabályozási és az intézményi

lehetőségek számbavételével az a reális mozgástér, amelyen belül a későbbiekben – a Budapesti Városfejlesztési Koncepció elemeinek megvitatása és elfogadása után – a városfejlesztés stratégiája gondolkodhat. A források nagyságrendje és az önkormányzat reális mozgástere a legalapvetőbb döntést – az alkalmazható stratégia jellegét – határozza meg. A Koncepció javaslatainak és az önkormányzat lehetőségeinek szembeállítása az alapkérdéseket döntheti el:  egyáltalán gondolkodhat-e a Főváros olyan vonzó célokban, mint az elvben teljes, korszerű infrastruktúra megépítése, a 100 százalékos Így a Koncepció városfejlesztési javaslatai, az igénybe vehető eszközök és köztük kiemelten a forrásbecslés eredménye együttesen alapozzák meg a továbblépés lehetőségét egy reális városfejlesztési stratégia és az arra épülő fejlesztési programok meghatározására. A forrásbecslés kizárólag a reális

finanszírozási mozgástér volumenének meghatározására szolgál, e célra elegendő a nagyságrendi közelítés, amely a gazdálkodás fő tételeinek eddig kialakult arányaiból és a várható trendekből, az itt következő pontossággal és időleges érvénnyel adható meg. Az eredmény a mai tudásunk szerint lesz érvényes, és csak addig, amíg a körülmények meg nem változnak. Ez azonban nem végzetes hiba, hiszen a Koncepció elemei is – még elfogadásuk esetén is – az évek során feltehetően folyamatosan változni fognak. A becsléseknél a hitelfelvétel és esetleges kötvénykibocsátás (és természetesen az adósságszolgálat), a pénzmaradványok és pénzügyi műveletek hatását nem számítottuk be, mert ezek lefutása a prognózis időtávjánál lényeges rövidebb, így az időszakra eső források összvolumenét nem változtatja meg lényegesen, csak a hozzáférés ütemezését. Továbbá nem számoltunk a gazdasági ciklus fellendülő

tendenciájának megváltozásával, vagyis re- 129 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER 16 17 ségek racionalizálásával érhető el. Mint korábban jeleztük, a működési költségek minőségromlás nélküli csökkentésére abban az esetben van lehetőség, ha azt feltételezzük, hogy bizonyos feladatok megszüntethetők és/vagy az intézményrendszer gazdálkodásában jelen van egy „pazarló felesleg”, amely fedezete lehet a költségcsökkentésnek. A fővárosi intézményi működési reform e szempontból való részletes elemzése azonban nem képezheti a Budapesti Városfejlesztési Koncepció részét. cessziós folyamat megindulásával a vizsgált periódusban, mert jelenleg erre utaló jelek nem láthatók. Forrásbecslés a költségvetés sarokszámainak várható változása alapján E becslés alapjául a fővárosban a költségvetési tervezésben alkalmazott ún. hétéves finanszírozási modell

szolgált. A hétéves finanszírozási modell a francia Credit Local International Conceil által kifejlesztett számítógépes pénzügyi elemzési modell Budapestre való adaptációja segítségével elkészített finanszírozási prognózis. A modell segítségével a Főváros pénzügyi vezetése megadott alapfeltételek esetén évente, hétéves ciklusra előrevetítve meghatározza a Főváros valószínűsíthető pénzügyi mérlegét. Így a modell segítségével lényegében egy vállalható pénzügyi stratégia bizonyítását végzi el. A hétéves modellben fő szerepet az ún. működési eredmény kap, amely a folyó bevételek és folyó kiadások különbségét jelenti. A felhalmozási bevételeken túl a működési eredmény a felhalmozási kiadások forrása Mint a diagramokból látható, bár a Főváros összbevételei az elmúlt időszakban reálértéküket megtartották, a hétéves modell prognózisában erős csökkenés szerepel az elkövetkező

évekre, aminek következtében az összbevétel reálértékben kb. 40 százalékkal csökken E drasztikus csökkenés abból következik, hogy a hétéves modell aktuális hipotézisei feltételezik, hogy:  az ország gazdasági helyzete miatt a központi transzfer várhatóan nem nő, a reálszinttartás is csak 2000 után valószínű,  a privatizáció kifutása miatt a felhalmozási és tőke jellegű bevételek hamarosan már nem fognak jelentős szerepet játszani,  az adó- és díjbevételek növelésének korlátot szab a fizetési képesség és hajlandóság. A prognózisban szereplő működési eredmény az előző évek növekvő tendenciáját folytatja, majd a tervezett értékre, az összbevételek 20 százalékára áll be. E 20 százalékos működési eredmény a Főváros elfogadott finanszírozási stratégiájában a kiegyensúlyozott gazdálkodás feltétele a privatizációs bevételek kifutása után, mert kizárólag így biztosítható hosszú

távon a felhalmozási kiadások reálértéken tartása. E cél kizárólag a működési költségek reálértékének leszorításával, a tevékeny- A hétéves finanszírozási modell prognózisa alapján és 2005 után a 20 százalékos szinten maradással számolva a Fővárosnak a Koncepció időtávján, 1999 és 2015 között a működési eredményből – vagyis a felhalmozási bevételeken kívül – mindössze kb. 350 Mrd Ft felhalmozási forrása keletkezne 1998-as áron. A felhalmozásra fordítható 20 százalékos működési eredmény azonban csak amellett a merész feltételezés mellett érvényes, hogy a felújítási kiadások mai szintje nem eredményez vagyonvesztést. Az intézményi reform jelenleg kidolgozás alatt álló utolsó lépése vizsgálja az intézményi vagyon amortizációs terheinek kalkulálását. Várhatóan az eredmény az lesz, hogy az új rendszerben az amortizáció visszapótlására fordítandó összegek erősen meghaladják a mai

felújítási kiadásokat, így az amortizációs elem belépésekor a 20 százalékos működési eredmény – mint hosszú távú cél – korrekcióra szorul. Ennek következtében a finanszírozási prognózis utolsó hivatalos verziója alapján kalkulálható 350 Mrd Ft felhalmozásra fordítható forrás csökkenni fog Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a hétéves finanszírozási modell és hipotézisei a költségvetési vállalások pénzügyi elemzésére készültek, s mint ilyen kizárólag rendkívül konzervatív előrebecslésekkel – vagyis csak a már biztosra vehető forrásokkal (reál-értékben csökkenő központi transzfer, kifutó privatizációs bevételek, csökkenő intézményi és díjbevételek) – számolhat. Így történhet meg – mint a következő diagramok mutatják – hogy minden frissítésnél a beépülő tényszámok erősen meghaladják a megelőző kalkulációkat. Jól látható, hogy az erős bevételcsökkenés helyett a

bevételek reálértéken tartása, sőt némi növekedése következett be A tényleges működési ered- 130 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER mény is minden esetben meghaladta a korábbi hipotetikus számokat. Természetesen amennyiben a fejlesztési koncepció finanszírozási mozgásterét próbáljuk becsülni – mivel nem tényleges költségvetési elkötelezettségekről van szó, hanem az optimális stratégia megalapozásáról – a prognózisban kalkulált elemeket a hétéves modell rendkívül konzervatív hipotéziseinél szabadabban kezelhetjük. Így nem csak a már biztosan kalkulálható, hanem a makrogazdasági prognózisok alapján feltehető forrásvolumenekkel számolhatunk. A következőkben a forrásbecslés két – „optimista” és „pesszimista” szcenárió szerinti – változatát közöljük. A forrásbecslés szcenárió I. változata: szintén a saját bevételi lehetőségeket növeli. Így

a prognózisok alapján – a hétéves modell aktuális hipotézisei helyett – a következőket vesszük figyelembe a forrásbecslés első változatában a Főváros összbevételének becslésekor:  A központi támogatás erős csökkenése helyett feltételezzük, hogy a támogatások legalább a közkiadások prognosztizált változásának arányában változnak. (1–3 százalékos reálnövekedés) „optimista” Mint a korábbi fejezetek bemutatták, mértékadó makrogazdasági prognózisok szerint a következő években átlagban 4 százalékkal növekvő GDP várható, míg a közkiadások reálértékben átlagosan csak 2-3 százalékkal növekszenek, vagyis a GDP felhasználásában az arányuk valamelyest csökken. Nem várható azonban növekedés az önkormányzatok működési kiadásainak támogatásában, ezzel szemben várható, hogy a központi költségvetés tovább emeli a fejlesztési támogatást. Budapest gazdasági súlya a prognózisok szerint

várhatóan növekszik az országon belül A forrásbecslés első – „optimista” – változatában feltételeztük, hogy Budapest országon belüli gazdasági szerepének erősödése alapja lehet saját forrástermelő képessége növekedésének a már bevezetett adó- és díjformákban. Továbbá 4-5 éven belül bevezetésre kerülhet az értékarányos ingatlanadó, ami 18 Okot adhat erre a feltételezésre, hogy a működés terén a jelenlegi normatív finanszírozási rendszer elvben biztosítja, hogy a támogatások elosztásakor a Budapestre jutó források aránya – az össz-forrásvolumenen belül – megmarad. Amennyiben az államháztartási reform következtében a jelenlegi normatív rendszerről a feladatfinanszírozási rendszerre állnak át, az sem fogja várhatóan az önkormányzatok közötti elosztási arányt alapvetően megváltoztatni Az önkormányzatok közötti elosztási arány inkább az SZJA-visszaosztásban szereplő kiegyenlítő rész

növelésén keresztül változtatható, de azt ebben a változatban nem tételezzük fel. Továbbá nem számoltunk a fejlesztési források terén az összes források radikális átcsoportosításával sem, mert a fejesztési források elosztásában a mainál erősebb kiegyenlítő mechanizmus belépését bizonyos fokig ellensúlyozhatja Budapest vitathatatlan lehetősége a saját rész előteremtésére, és az EU-források belépése. 19 131 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER  Optimista szcenárió  132 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER  A GDP-növekedés arányában növeljük a saját források változását, továbbá Budapest gazdasági súlyának növekedését a saját források növekedésében 2 százalékkal vesszük figyelembe. E két feltételezést az indokolja, hogy a gazdasági növekedés elvben növelheti a saját források termelésének

lehetőségét, így azoknak a GDP-növekedés arányában feltételezett növekedése indokolható. Így a prognózisok alapján – a hétéves modell aktuális hipotézisei helyett – a következőket vesszük figyelembe a forrásbecslés második változatában a Főváros összbevételének becslésekor:  A központi támogatás – az előző években tapasztalt évi 10 százalék feletti – reálértékcsökkenése helyett feltételezzük, hogy a támogatások csak évi 5 százalékkal csökkennek. Budapest gazdasági súlyának növekedésére nem csak a keretfeltételekben feltételezett európai regionális központ szerep és a város gazdaságában domináns szerepet játszó szolgáltatások várható dinamikus növekedése ad alapot, de a külföldi tőkebefektetések hasznosulása és prognózisai is. Gazdasági elemzők szerint a vállalati hatékonyságot erőteljesen növelő külföldi működőtőkebefektetések a GDP-ben érzékelhető növekményt okoznak,

ami 1,5 Mrd dollár tőkebefektetés esetén 1 százalékos GDP-növekedést is eredményezhet Mivel Budapest a külföldi befektetések fő célja, ezért a Budapesti GDP 2 százalékkal magasabb növekedésének feltételezése is védhető. A központi támogatások elmúlt években tapasztalt 11 és 14 százalék közötti reálértékvesztése mindenképpen indokolhatja e feltételezést. Az 5 százalékos csökkenés akár optimista feltételezésnek is tűnhet az önkormányzatok közötti kiegyenlítődést preferáló egyre gyakrabban hangoztatott nézetek és az új kormány – nyilatkozataiban a vidékfejlesztést előtérbe helyező – eddig feltételezhető céljainak ismeretében.  Az ingatlanadó bevezetését 5 év múlva kalkuláljuk, és összegét a költségvetés összbevételének 5 százalékában becsüljük. A feltételezést indokolja, hogy a jelenlegi hagyományos, alapterületre vetített ingatlan- és telekadó 1996-ban közel 5 Mrd Ft, 1997-ben

közel 7 Mrd Ft bevételt termelt 20 kerületi önkormányzatnál. Ez 1998-as áron kb 7 Mrd, illetve 8 Mrd Ft-nak felel meg, amihez képest a 2004-re becsült kb. 9 Mrd Ft fővárosi bevétel fővárosi kivetés esetén az egységes, értékarányos ingatlanadóból még a forrásmegosztás után is konzervatív becslésnek tekinthető.  A működési eredmény értékére 2002-ig a hétéves prognózis becslését, majd a finanszírozási stratégiában megcélzott értéket, az összes folyó bevételek 20 százalékát feltételeztük.  Az országos GDP-növekedés arányában növeljük a saját források változását. E feltételezés akkor igaz, ha a Főváros nem képes saját bevételeit a helyi GDP növekedésével azonos arányban növelni. A Főváros által készített helyiadó-prognózis is jóval a helyi GDP alatt kalkulál, és a saját folyó bevételek mintegy felét kitevő intézményi bevételek lassabb növekedése is elfogadható feltevés. Az országos

GDP arányában növekvő saját folyó bevétel is túl optimista feltételezéssé válik abban az esetben, ha – mint már elhangzott – a társasági és iparűzési adó összevonásra kerül.  Ebben a változatban nem kalkuláljuk az egységes fővárosi ingatlanadó bevezetését, a kormány által nemrég bejelentett vagyonadó-bevezetési szándék miatt. Amennyiben országosan bevezetésre kerül a vagyonadó, a Fővárosnak nem marad lehetősége az ingatlanadó bevezetésére. A vagyonadó egységes országos bevezetése mellett szólnak szakmai érvek, szempontunkból azonban ennél is fontosabb, hogy az önkormányzatoknak visszaosztott része – ha lesz egyáltalán ilyen hányad – egyelőre nem becsülhető, és bizonyosan a saját kivetés bevétele alatt marad. Ez a feltételezés akkor érvényes, ha a vagyonvesztés megakadályozására nem szükséges a felújítási kiadások jelentős növelése az elkövetkező években. A becslés részletes

számítását a mellékelt táblázat tartalmazza. E feltételezések alapján a működési eredményből 1999 és 2015 között 703 Mrd Ft összforrás adódik. A forrásbecslés szcenárió II. változata: „pesszimista”  A működési eredmény értékére 2002-ig a hétéves prognózis becslését fogadjuk el, majd öszszegére az összes folyó bevételek 14 százalékát feltételeztük. A forrásbecslés második – „pesszimista” szcenárió szerinti – változatában is a mértékadó makrogazdasági prognózisok szerinti – a következő években várható – átlagban 4 százalékkal növekvő GDP-vel kalkuláltunk. Elfogadva Budapest várható gazdasági erejének az országos átlag feletti növekedését, nem feltételeztük, hogy a főváros a helyi GDPnövekedéssel megegyező mértékben tudja saját forrástermelő képességét növelni. A kormányváltás óta napvilágot látott nyilatkozatok alapján nem kalkuláltuk az egységes ingatlanadó

bevezetését az országos vagyonadóra vonatkozó hírek miatt, és a központi támogatások csökkenésével számoltunk. 133 Ez a feltételezés ellentétben áll az aktuális finanszírozási stratégiában szereplő 20 százalékkal, mert feltételezi, hogy az elkövetkező ciklusban kidolgozásra és bevezetésre kerül a vagyonamortizáció térítését meghatározó rendszer. Feltételezi továbbá, hogy e most kidolgozás alatt álló rendszer alapján a vagyonvesztés megakadályozására a mai felújítási kereten felül az éves folyó bevételek 6 százalékára lesz szükség a vagyonállomány szinten tartására. BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER  Pesszimista szcenárió  134 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER  A pesszimista változatban sem kalkuláljuk az iparűzési adó szabályozásának központi megváltoztatását, ami jelentős forráskiesést

jelenthetne a fővárosi költségvetésben. Azért nem tételeztünk fel ilyet még a pesszimista szcenárióban sem, mert ezt a lépést más kiegészítő adóvagy bevételi lehetőség biztosítása nélkül alig tartjuk elképzelhetőnek. Hiszen az aktuális hétéves finanszírozási prognózis alapján kalkulált fővárosi iparűzési adóbevétel 1999 és 2015 között nagyságrendjében megegyezik e II. változat működési eredményből származó összforrásával. Így ha az iparűzési adóbevételnek bármely része elvonásra kerül – akár kiegyenlítő forrásként, akár a társasági adóval összevonva osztott forrásként – a Főváros fejlesztési lehetőségei szinte az elvonás arányával megegyező mértékben csökkennének. A becslés részletes számítását a mellékelt táblázat tartalmazza. E feltételezések alapján a működési eredményből 1999 és 2015 között 347 Mrd Ft összforrás adódik. A privatizáció kifutása miatt az előző

évekéhez hasonló felhalmozási bevételekkel hosszú távon nem kalkulálhatunk, ezért saját felhalmozási bevételekre 2002-ig a hivatalos prognózis számait vettük át, majd utána évi 3 Mrd forintos szinten stabilizálódó értékkel számoltunk. Ebből a működési eredményen felül 71 Mrd Ft felhalmozási és tőke jellegű bevételre lehet számítani 1999 és 2015 között. Így 2015-ig az I. változat szerint összesen 774 Mrd forint, a II változat szerint összesen 418 Mrd forint felhalmozásra fordítható forrásra lehet számítani. A VI.12 Önkormányzati gazdálkodás című fejezetben kifejtettük, hogy a fejlesztések között a reál– humán arány az elmúlt években megfordult, és a reálszférában megvalósult beruházások az összes beruházások 65 százalékát tették ki. támogatási programokba kerül, hogy további források bevonását ösztönözze. Vagyis a beavatkozások mozgásterét a saját forrásokból közvetlenül fedezett

fejlesztések, az ösztönző eszközökkel közvetve mozgósítható összegek és a beindult folyamatok által mozgósítható erők együttesen határozzák meg. Így alakulhat ki a feltételezhető források és - a fejezet hátralevő részében tárgyalt - együttműködő partnerek, illetve a szabályozási és az intézményi lehetőségek számbavételével az a reális mozgástér, amelyen belül a későbbiekben – a Budapesti Városfejlesztési Koncepció elemeinek megvitatása és elfogadása után – a városfejlesztés stratégiája gondolkodhat. Egy dolog azonban már ezen a ponton is biztosan kimondható: amennyiben e két forrásbecslés bármelyikének feltevéseit elfogadjuk, és nagyon jelentős kormányzati, vagy egyéb külső fejlesztési forrásokat nem látunk biztosítva a bevezetőben említett háromféle alapstratégia közül az első nem látszik követhetőnek. A becsült források nagyságrendje arra enged következtetni, hogy a Fővárosnak a

vizsgált periódusban nem lesz módja az elvben teljes, korszerű infrastruktúra megépítésére és a városrészek magas színvonalú rehabilitációjának elérésére. Alternatív a lehet a fejlesztések egy-egy jól kiválasztott nagyberuházásra való koncentrálása az infrastrukturális hiányok enyhítésére és a városrehabilitáció reális szintjének meghatározására a város környezetének vonzóbbá, kellemesebbé tételére, vagy bármely más a jövőben kialakuló stratégia, amellyel a kiköltözés veszélyét el lehet hárítani. 2. INTÉZMÉNYRENDSZER A felhalmozási kiadások beruházásokon felüli részét nem számítjuk itt külön, mert azok a tételek – a hitelekhez hasonlóan, feltételezésünk szerint – 20 éves időtávon az összbevétel volumenét lényegesen nem, legfeljebb az időzítését befolyásolják. A Városfejlesztési Koncepció szempontjából legfontosabb szerepük a reálszférában megvalósuló beruházásoknak van,

amelyek felhalmozáson belüli 65 százalékos arányának jövőbeni megmaradását feltételezzük. Ez a feltételezett összbevétel alapján 2015-ig az I. változat szerint összesen 503 Mrd forint, a II. változat szerint összesen 271 Mrd forint saját fejlesztési forrást jelenthet a főváros számára a reálszférában. A forrásbecslés a Fővárosi Önkormányzat saját fejlesztési forrásait próbálta közelíteni két változatban. A tervezhető fejlesztések mértéke természetesen ennél jóval több, hiszen a saját forrásokból megvalósítható beavatkozások mellett, a források egy része várhatóan más szereplőkkel közösen működtetett és A városfejlesztési elképzelések megvalósításának alapvető feltételét jelentik a megfelelő szabályozási eszközök kialakítása és a hatékony intézményrendszer kiépítése. Ezek olyan eszközök, amelyek a térszerkezeti koncepcióknál sokkal erősebben függenek a politikai és társadalmi

szituációtól Ezért nem tekinthető véletlennek, hogy a rendszerváltás óta eltelt évek alatt rengeteg anomália került felszínre és csak megkezdeni sikerült ezek tanulságai alapján egy új rendszer kialakítását. A Városfejlesztési Koncepció húszéves időtávlata azonban elegendő kell hogy legyen egy hatékonyabban működő és játékszabályaiban tisztázottabb szabályozási és intézményi rendszer kialakítására. A feladat nagysága mindenesetre indokolja, hogy e problémakörrel jóval részletesebben foglalkozzunk, mint általában a városfejlesztési koncepciókban szokásos. A Városfejlesztési Koncepció húszéves időtávlatára vonatkozó alapvető feltételezésünk az, hogy Budapest mai kétszintű politikai és igazgatási rendszeré- 135 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER nek fennmaradása mellett várható a Főváros szerepének megerősödése. Arra számítunk, hogy az önkormányzati és

a fővárosi törvény fokozatos átalakításával egy hatékonyabb rendszer alakulhat ki, ahol a források és feladatok allokációja megváltozik, ezek a ténylegesen optimális helyre települnek (mint ahogy ez a helyi adó és forrásmegosztás esetén már folyamatban is van). Így a Koncepció távlatában a Főváros valamelyest nagyobb beavatkozási lehetőségeivel számolhatunk. A hatékonyság növelésének célkitűzése nem valósítható meg a kooperáció szükségességének felismerése nélkül. A városfejlesztési elképzelések kialakításának és végrehajtásának egyaránt kulcskérdése az önkormányzatok egymás közötti, valamint a gazdasági szereplőkkel és a lakossággal való kooperációja, az ehhez szükséges intézményrendszer kialakítása és folyamatos működtetése. Ezek a célkitűzések és elvárások indokolják, hogy a Városfejlesztési Koncepció eszközökkel és intézményekkel foglalkozó fejezetében helyenként a mai

rendszertől erősen eltérő, és csak hosszú, sokéves folyamattal kifejleszthető eszközök is szerepelnek az aktuálisan bevezethető javaslatok mellett. Az elkövetkező években Budapesten – részben az általános rendezési tervvel összekapcsoltan, részben jelentkező sajátos feladatokhoz kötődően – a településrendezés és -fejlesztés olyan szabályozási rendszerét kell kidolgozni, amely minden szempontból megfelel a piacgazdaság követelményeinek és összhangban van az európai szabályozás elveivel. A szabályozórendszer kialakítása során az alábbi elvek követése célszerű:  támogassa a város által kedvezőnek ítélt fejlesztések megjelenését, engedélyezését, illetve megvalósulását;  tegye lehetővé a Főváros által kedvezőtlennek ítélt fejlesztések korlátozását;  segítse elő a Főváros és a kerületek között a rendezési és fejlesztési kérdésekben való kooperációt, ugyanakkor a hatáskörök

egymástól való megfelelő elhatárolását;  tartalmazzon megfelelő hatékonyságú ösztönző eszközöket, de tegye lehetővé azt is, hogy a Főváros saját fejlesztéseinek hasznából megfelelő mértékben részesülhessen;  biztosítson forrásokat a fejlesztések károsultjainak kártalanítására;  működése a lehetőségekhez képest legyen egyszerű. Az intézményi és szabályozórendszer egymással szorosabb és lazább kapcsolatban álló, viszonylag autonóm elemekből tevődik össze, amelyek együttműködését biztosítani kell. Ezek elsősorban az alábbiak:  maga a városrendezés a rendezési tervekkel és szabályzatokkal;  a városrendezéshez kötődő sajátos jogintézmények az új településrendezési és építésügyi szabályozás szerint;  a városfejlesztés befolyásolására képes pénzügyi eszközök, mint adók, díjak;  fővárosi városfejlesztési alapok, mint a már működő rehabilitációs alap;  a

fejlesztés vállalati-vállalkozási struktúrája;  a hatósági, szakhatósági kontroll. A rendszer alapvető eleme maga a tagolt demokratikus döntéshozás, a hivatalok tevékenysége is, s mindazok a kooperatív mechanizmusok, amelyek révén a Főváros szándékait érvényesíteni tudja, illetve érdekeinek megfelelő befolyásolásra képes. Előbbieket a felsorolt eszközökkel összefüggésben tárgyaljuk, utóbbiakra a következő alfejezet tér ki. 2.1 Városrendezési szabályozás A településfejlesztés irányításában mindenütt fontos szereppel bír a településrendezés és az építés szabályozása, Budapesten is az elmúlt másfél évszázadban alapvető mértékben befolyásolta a város területi fejlődését. A szabályozás általában megfelelt az adott kor társadalom- és gazdaságpolitikájának (liberális szabadpiac, állami irányítás stb.), képes volt „önmagát megvalósítani”, ebben azonban a házadó-politika is jelentős

szerepet játszott. A múlt század végétől nagyjából a második világháborúig a legfontosabb közterületeket kijelölő „városszabályozás” és a területek felhasználását, beépítését kontrolláló övezeti „beosztás” eszközei álltak rendelkezésre az építésügyi előírások mellett. 1937-ben, az akkori építési törvénnyel került bevezetésre a részletes rendezési terv eszköze, ami a második világháború után főként az állami beruházások előkészítésének feladatát látta el. Már a rendszerváltás előtti években elindult az a folyamat, hogy a – kisebb – állami fejlesztések városrendezési kontrollja a kerületek hatáskörébe került át, 1990 óta pedig a kerületeké lett az RRT-k jóváhagyásának jogköre, illetve ezek jelentős része magánfejlesztések engedélyezése céljából készült – gyakran a magánfelek finanszírozásában. A Főváros a megváltozott helyzetben az övezeti szabályozás „erős”

eszközének érvényesítésére törekedett, amit alkotmánybírósági állásfoglalás neki is ítélt; ekkor alakult ki az „övezeti hatástanulmány” alapján történő övezetmódosítás gyakorlata, ami nagy időigényessége miatt egyértelműen a fejlesztéseket visszafogó hatású volt. gyakorlata, ami nagy időigényessége miatt egyértelműen a fejlesztéseket visszafogó hatású volt. Az új építési törvény 136 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER 1997 nyarán fogadta el a parlament az „épített környezet alakításáról és védelméről” (ÉT) szóló törvényt, amely egységes és sok szempontból új alapokra kívánja helyezni a magyar településrendezést és az építésügyi igazgatást. Egy „előkészítő” jellegű és egy „kötelező” tervfajtát vezetett be: a szerkezeti és szabályozási tervet, illetve a helyi építési szabályzatot. Kormányrendeletként 1998 január

elsejétől hatályos az OÉSZ helyébe lépő Országos Településrendezési és Építési Szakmai Követelmények (OTÉK), amely – egyéb fontos változtatások mellett – megszünteti az országosan előírt övezetek rendszerét, s csak kisszámú országosan kötelező paramétert határoz meg, amelyek betartásával a települési önkormányzatok maguk határozhatják meg az építési és egyéb övezeteiket, az építés helyi szabályait. Az új országos jogszabályok a városrendezési jogalkotás decentralizálását, egyúttal a tervezési rendszer egyszerűsítését is célozták. Megszüntetik azt a korábbi, igen zavaró helyzetet is, hogy a hierarchia különböző szintjein lévő tervek (árt és rrt) egyaránt tartalmazhattak a tulajdonosokra, építtetőkre kötelező előírásokat. A szabályozási terv a jogalkotók szándéka szerint tulajdonképpen egy övezeti terv, amit célszerű az egész városra egy időben elkészíteni, a helyi – egységes

rendszerbe foglalandó – építési szabályzat jelentősége pedig rendkívül megnövekszik. Az egységes „helyi OÉSZ”-szel a törvényalkotók szándéka az is volt, hogy kiküszöböljék a különböző időkben készült, eltérő szemléletű és színvonalú tervekhez (rrt-k) kapcsolódó egyedi szabályozások zavaró és átláthatatlan egymásmellettiségét Az új ÁRT és a kerületekkel való együttműködés Az új jogszabályokban kialakított rendszer általánosságban kellően piackonform, egyszerűségével segíti a magánfejlesztések területre való vonzását és azok megvalósulását. Budapest esetében azonban több problémát is felvet. Közülük az első a kerületekkel való együttműködés kérdéseit veti fel:  mivel kötelező terv és szabályzat csak a tervezési rendszer egyetlen szintjén maradhat meg (árt és rrt megszűnt), a Fővárosnak el kell veszítenie a korábban az Alkotmánybíróság által neki ítélt

„övezet-módosítási hatáskört”, illetve ha nem akar arról teljesen lemondani,  meg kell osztania a kerületekkel a szabályozási tervvel és az építési szabályzattal kapcsolatos hatásköröket. Az új építési törvény (ÉT) az ellentmondást – a Főváros érdekeit is szem előtt tartva – úgy oldotta fel, hogy a „végleges” szabályozási terv és helyi szabályzat feletti hatáskört ténylegesen a kerületeknek ítélte (kerületi szabályozási terv – KSZT), fenntartotta azonban a Főváros jogát arra, hogy szabályozási kerettervet (FSZKT) és keretszabályzatot (BVKSZ) fogadjon el, amelyekben az összvárosi szinten érvényesítendő szempontok érvényesülnek, s amelyek a kerületek terveire, szabályzataira nézve kötelezőek. A döntés mindenképpen csökkentette a Főváros városrendezési szabályozó hatáskörét. A viták főként az alábbiakat érintették:  egyetértési jogkör kimondásával és egyéb eszközökkel

magához vonhatja-e a Főváros meghatározott területeken, illetve témákat illetően a szabályozási jogosultságot részben vagy egészben;  ahol a fenti szándéka nem érvényesül, a Főváros a „kerettervben” és a „keretszabályzatban” meghatározott keretövezetek szabályai alapján átadja-e a kerületeknek a saját terveik és szabályzataik kidolgozására, illetve elfogadására vonatkozó teljes jogkört, vagy meghatározhatja-e azon szabályozási rendszerek (az építési övezetek és szabályaik) azon ajánlott körét, amikből a kerületek mintegy választani kötelesek. Az első kérdésben, ami olyan helyeket és témákat érint, mint a Világörökség területe, kiemelt jelentőségű fővárosi területek, városüzemeltetési tartalék területek, zöldterületek, új főutak stb., a Fővárosnak ragaszkodnia kell a szélesebb szabályozási jogosultság megtartásához, mert a város egészét érintő, a város működését, fejlesztése

egységességét, a város alapvető képét, „imázsát” érintő témákról van szó. A második kérdéskörben a Főváros helyesen járt el, hogy a kerületekre hagyta a részletes szabályok kimunkálását a fővárosi szintű kötelező tervben (FSZKT) és szabályzatban (BVKSZ) kimunkált keretek között. Ez – a politikai mellett – szakmai, módszertani szempontból is indokolt, mert a helyi körülmények jobb ismeretében a kerületek joggal kívánják meg, hogy aktívan, alkotó módon vehessenek részt új terveik kimunkálásában. A szabályozás rugalmassága, differenciáltsága. A szabályozórendszer kialakításánál az új építési törvény kiinduló elve az, hogy egy adott időpontban minden fővárosi területre csak egyetlen kötelező terv legyen érvényben. Ez a terv – a fővárosi keretszabályok alapján – a kerületeknél kell hogy elkészüljön; amíg az ilyen terv(ek) ott nem áll(nak) rendelkezésre, az átmeneti szabályok szerint

kell eljárni, amelyek nagyjából a jelenlegi BVSZ-nek felelnek meg. Rendkívül fontos kérdés azonban e kerületi tervek „műfaja”, részletezettsége. Az új ÉT szemlélete szerint a kötelező terv egy olyan övezeti terv és építési szabályozás kell hogy legyen, amely az azonos helyzetben levő tulajdonosoknak azonos jellegű és mértékű építési jogokat ad, azaz a szabályozás nem hozhat létre jelentős eltéréseket az egymással szomszédos területek telekértékében. Az övezeti típusú szabályozás – részben ezzel összefüggő – jellegzetessége az is, hogy rendkívül nehéz a külön- 137 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER böző területtípusokra eltérő mélységű, részletességű szabályokat megfogalmazni. Mindezek Budapesten legalább két problémát vetnek fel:  Már a fővárosi keretterv és keretszabályzat szintjén meg kell-e oldani azokat a problémákat, amelyek abból

adódtak, hogy a korábbi BVSZ esetenként alkalmatlan volt nagy összefüggő területeken az építés szabályozására?  Ténylegesen „egylépcsőssé” válhat-e a szabályozási rendszer, nem lesz-e szükség a korábbi részletes rendezési tervek (rrt-k) valamilyen formában való fenntartására? Az elkészült szabályozási koncepció (BVKSZ – 1998. január) felvállalja az első kérdésben a döntést, elvégzi a szükséges korrekciókat, amivel jelentősen segíti a kerületek most következő szabályzatalkotó munkáját. (Például olyankor, amikor korábban nem lehetett nagyobb területeken szabályszerűen építeni, mert a kialakult telkek mérete nem felelt meg a BVSZ előírásainak.) A második kérdésben az az álláspont alakult ki, hogy a korábbi rrt-khez hasonló tervekre számos esetben továbbra is szükség lesz, azaz a kerületi szabályozási tervek (KSZT-k) az adott helyen és az adott feladat szempontjából szükséges mélységben

készülhetnek el, de döntéseik – természetesen – nem lehetnek ellentétesek a kerület (áttételesen a Főváros) övezeti tervével. Ez mindenképpen előnyös, mert Budapesten egyes fejlesztési feladatok rendkívüli összetettsége, bonyolultsága miatt mindenképpen szükség lesz az övezeti szabályozás lehetséges mélységét jelentősen meghaladó részletességű tervekre is, például a rehabilitációs területeken, nagyobb külső fejlesztési területeken, „telepszerű” építkezéseknél. Előrelépés történt az új ÁRT szabályozási munkarészeiben abból a szempontból is, hogy az új szabályozási rendszerben kisebb a területi beosztás részletezettsége (azaz pl. egy-egy telek nem kerül önálló övezetbe). A kooperativitás bizonyos elemei – pl a „bonus” rendszer – is beépültek a fővárosi szabálykönyvbe. E változások a Főváros számára  előnyösek abból a szempontból, hogy várhatóan az eddiginél nagyságrenddel

kevesebb lesz az övezetmódosítási szándék a kerületek részéről, a kisebb – de természetesen csak a fővárosi szabályozási kereteknek is megfelelő – fejlesztések ügyének a kerületekben kell megoldódnia. Egyszerűsödhet a kerületi és fővárosi szintű tervek és szabályok megfelelésének ellenőrzése, várhatóan nem lesz szükség e kontrollt testületi szinten gyakorolni (mint volt az övezetmódosításoknál), hiszen csupán azt kell jelezni a testület felé, hogy – az új ÉT szabályai szerint – nem „jogszerűtlen- e” valamely kerületi terv és szabályzat, mert az nem felel meg a fővárosi keretelőírásoknak.  Ugyanakkor mindenképpen hátrányos a Fővárosnak, hogy számos kisebb, de jelentőségét tekintve esetleg fontos fejlesztési-építési ügyről csak informális jelleggel és megkésve tájékozódhat, illetve hogy a közvetlenebb befolyásolás lehetőségétől az esetek döntő többségében elesik. A Főváros

egyfajta „másodfokú városrendezési hatóságként” ténylegesen csak a kerületi tervek „jogszerűségét” vizsgálhatja. Ha pedig továbbra is különböző hatástanulmányok feletti döntéshez köti az adott fejlesztésbe való beleegyezését, az ismert időigényes, a fejlesztő szektor számára elfogadhatatlan eljárás marad fenn. Bár a keretszabályok között nagyobb a kerületek mozgástere, mint eddig volt, aligha képzelhető el, hogy a jövőben nem merül fel övezetmódosítási igény. A hátrányokat tovább súlyosbítja, hogy az országos törvényhozás a jelenleg folyó gyakorlattal ellentétes irányban kívánja módosítani az önkormányzatok és a fejlesztő szektor kapcsolatát. A Főváros és fejlesztők kapcsolata a városrendezésben Az országos jogalkotás (ÉT) a fejlesztők, a tulajdonosok és az önkormányzatok közötti kapcsolat lehetséges formáit tekintve is egyértelmű helyzetet kívánt létrehozni. Bár szó szerint nem

mondódik ki, az a szemlélet érvényesült, hogy a magánfejlesztőkkel való közvetlen kapcsolatfelvétel jogilag szabályozott módon sem engedhető meg, hanem a szigorúan az önkormányzatok hatáskörébe utalt tervezés – előzetes – eszközeivel kell a „rendezés rendjét” biztosítani. Az új ÉT úgy intézkedik, hogy abban az esetben, ha egy területre vonatkozóan nem áll rendelkezésre a szabályozási terv, az építési hatóságnak – a környezetben lévő beépítés jellemzőinek figyelembevételével – ki kell adnia az építési engedélyt. Azt is jelenti ez, hogy a fejlesztő nem „kötelezhető” – mind eddig – rendezési terv készíttetésére, illetve annak finanszírozására. Ennek a Magyarországon eddig nem alkalmazott megoldásnak az építésjogi következményeit pontosan még nem mérték fel, de minden bizonnyal a rendezési tervek módosítására is hatással lesz. Aligha képzelhető el, hogy egy fejlesztő – jogszerűen –

rendezési terv módosítására vagy annak további „részletezésére” kötelezhető, ha az önkormányzat (a kerület vagy a Főváros) úgy látja, hogy az érvényes terv nem mindenben felel meg az aktuális elvárásainak. Mivel az országos szintű szabályozás új helyzetet hozott létre a fejlesztések önkormányzati kontrolljában, a Fővárosnak ki kell alakítania azzal kapcsolatos stratégiáját, ami kiegészíti a differenciált mélységű szabályozás – előbb ismertetett – közvetett befolyásolási rendszerét. A 138 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER városrendezés körében e kiegészítő stratégia fő elemei az alábbiak lehetnek:  azokban az esetekben, amikor a Főváros támogatásokkal is hozzájárul valamely – kerületi vagy egyéb – fejlesztéshez (pl. rehabilitáció), a támogatás feltételéül kell megkötni a megfelelő részletességű városrendezési (és az egyéb szükséges

előkészítő) munkálatok elvégzését;  ki lehet dolgozni egy olyan, a hivatalos szabályozási rendszert kiegészítő eljárást, amellyel a nagyobb, bonyolultabb fejlesztési projektek szükséges mértékű önkormányzati (fővárosi) kontrollja rugalmasan biztosítható;  a Főváros egyéb kiegészítő eszközökre is támaszkodik. A különböző stratégiák közötti választás a kerületek és a fejlesztők irányában való kooperatív fővárosi viselkedés formáit, lehetősége „szinttereit” jelöli ki. Azt is felveti többek között, hogy milyen mértékben – illetve egyáltalán – folytatható-e a továbbiakban is az a gyakorlat, hogy a város egyes tisztségviselői (pl. főépítész, bizottsági vezetők stb.) a kerületekkel és a fejlesztőkkel a rendezési tervek feletti tárgyalások során állapodnak meg az építési jogok részleteinek megadásáról. A föderatív jellegű befolyásolás lehetőségei Több országban vált általános

gyakorlattá, hogy egy magasabb szintű kormányzat valamely támogatás megadását ahhoz köti, hogy az alacsonyabb szintű kormányzat teljesíti annak fejlesztési-rendezési prioritásait, illetve követel meg részletes előkészítő munkálatokat. Ez a „föderatív” stratégia jött javaslatba korábban a Városrehabilitációs Programban is annak ellenére, hogy a fővárosi kormányzat nem „magasabb szintű”. Szélesebb körben akkor válhat alkalmazhatóvá, ha a Főváros vállalkozik más területeken is a kerületek támogatására, például egyes lepusztult kerületi központok felújításánál. Mivel ezen eszköz lehetséges kooperációtartalma magas, alkalmazási körének szélesítése ajánlott. Fejlesztési engedélyezés, települési szerződés E stratégia választása esetén a Főváros a városrendezés kooperatív, rugalmasabban működő rendszere irányában léphet, de ellentétbe kerül a közelmúltban elfogadott országos szabályozás

kiinduló elveivel. Hosszabb távon ugyanakkor mindenképpen ez a helyes irány. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban az országokban, amelyekben az új magyar szabályozáshoz (ÉT, OTÉK) hasonló városrendezési rendszer működik (Egyesült Államok, NagyBritannia, NSZK az egyesülés óta), az elsődleges övezeti szabályozás mellett működnek további, az adott projekt környezetalakítási részleteire vonatkozó, egyedi mérlegelési jogkört feltételező önkormányzati eljárások is („fejlesztési engedélyezés”, nagyobb egységekben történő építkezések beépítési javaslatainak felülvizsgálata stb.) Ezek a rendezési tervek és az építési hatósági engedélyezés közé iktatott eljárások azért alakulhattak ki, mert a tulajdonjogok érvényesülése szempontjából általában nem okoz gondot, hogy a fejlesztési jogosultságot a tulajdonos-fejlesztő két lépcsőben kapja meg. Az övezeti beosztás és a kapcsolódó építési

szabályzat a telekértéket alapvetően meghatározó, befolyásoló besorolásokat, építhető volumeneket, építési szabályokat tartalmazza, a részletekre vonatkozó kontroll során pedig már nem változhatnak meg lényegesen a fejlesztés nagyságrendjei, szabályai. Rendkívüli előnye ennek a szisztémának, hogy a jogilag megfelelően szabályozott eljárás során nemcsak a „fontos részletek” tisztázása történhet meg, hanem mód lehet arra is, hogy a felek megállapodjanak a fejlesztés kölcsönös előnyeiről, beleértve ebbe az anyagi természetűeket is („fejlesztési nyereség”). A Főváros egy valóban európai színvonalú városrendezési rendszer kidolgozása érdekében kezdeményezőleg kell fellépjen a települési „fejlesztési engedélyezés”, a „települési szerződés” valamilyen formában való bevezetése mel- 139 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER lett. Ki kell majd dolgozni az

intézményi-eljárási szabályait, különös tekintettel arra, hogy alkalmazása csak a kerületekkel való kooperációban lehetséges. (A települési szerződés bevezetését alkotmánybírósági szakértők is támogatják.) Egyéb kiegészítő eszközök Az eddig tárgyaltakon túlmenően az új ÉT lehetőséget ad a Főváros számára egyéb, a kooperativitás fokát növelő eszközök alkalmazására is. Ezek között a pályázatkiírás és a tervtanácsok szerepe említendő elsősorban. Az ÉT egyrészt előírja, hogy a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL törvény hatálya alá eső – jelentősebb – építési és környezetalakítási beruházások esetében tervpályázatot kell kiírni, illetve hogy jogszabály egyéb esetben is elrendelheti tervpályázat kiírásának kötelezettségét. Eszerint törvényi kötelezettséggé vált egyrészt a jelentősebb közcélú építkezéseknél a munkálatok tervpályázatokkal való előkészítése,

másrészt a Főváros is hozhat olyan rendeletet, amely meghatározott területeken, illetve a bizonyos méretet meghaladó magánépítkezésekre is előírhatja a városrendezési-építészeti tervpályázat kiírási kötelezettségét. Az elmúlt években általános gyakorlattá vált, hogy a magánfejlesztők „saját” tervezőik alkalmazásához ragaszkodtak, ami nem minden esetben vezetett megfelelő színvonalú eredményre a városkép, a rendezettség szempontjából. Ennek a magánfejlesztés folyamatába való közösségi beavatkozást jelentő eszköznek az alkalmazása mindenképpen ajánlatos, de csak akkor, ha a pályázat kiírása előtt egyértelműen tisztázódtak a fejlesztés alapvető városrendezési paraméterei, azaz a tervpályázat már „csak” a magasabb építészetivárosépítészeti, környezeti minőség biztosítására irányul. A kooperativitás főként a pályázatok előkészítése során, illetve azok részbeni finanszírozásában

érvényesülhet Az új ÉT – az eddigi gyakorlathoz hasonlóan – kötelezővé teszi a területi főépítész hatáskörében, s megengedi az önkormányzati főépítész által tervtanács működtetését a legfontosabb településrendezési és építészeti célok és értékek fennforgása esetén. Bár ez a rendszer megkettőzi a tervek feletti tárgyalásokat, hiszen jelenleg – a városrendezésben elsősorban – a bizottsági tervtárgyalásokon van a hangsúly, a tervtanácsok szakmai-koordinatív haszna mindenképpen kihasználandó, illetve a jelenlegi gyakorlat folytatandó. Az ÁRT-vel kapcsolatos további teendők Budapest elkészült és „első olvasásban”, a szerkezeti terv szintjén már elfogadott általános rendezési terve megfelelő keretet nyújt a fővárosi fejlesztések szabályozásához, s várhatóan egyszerűsíteni is fogja az eljárások rendjét. (Ez annak ellenére igaz, hogy maga a dokumentum bonyolultabbá vált.) Szabályozási

tartalmának állandó figyelemmel kísérése azonban elengedhetetlen annak érdekében, hogy az úgy feleljen meg a mindenkori fejlesztési igényeknek, keresletnek, hogy egyúttal a fővárosi szintű közérdek érvényesülését és a kontroll megfelelő hatékonyságát is biztosítsa.  Az övezeti keretszabályok fejlesztési keresletre gyakorolt hatását folyamatosan figyelemmel kell kísérni és azokat szükség szerint módosítani kell úgy, hogy indokolatlan szigorúságuk (pl. túlzottan kis építhető volumenek, jelentős zöldfelületigény stb.) ne legyen taszító a fejlesztő szektor számára ott, ahol érdek a fejlesztés megjelenése Ez főként a munkahelyi, ipari jellegű övezetekben lehet majd szükséges.  Figyelemmel kell követni, hogy az övezeti szabályozás nem zár-e ki olyan funkciókat bizonyos területtípusokról, amelyek ott nagyobb távlatban, illetve bizonyos feltételek fennállása mellett megvalósíthatók. Ez főként az átmeneti

zónában lehet szükséges, ahol a munkahelyi, üzleti funkciók mellett az alacsonyabb árú lakásépítés számára is biztosítható terület, ha annak finanszírozhatósága megvalósul.  Mivel e koncepció – főként a város déli térségében – az ÁRT-t megalapozó korábbi elképzelésekhez képest nagyobb volumenű fejlesztési szándékok (logisztika) befogadását javasolja, meg kell vizsgálni, hogy a tervben ott javasolt területfelhasználás megfelel-e a várható igényeknek, illetve miként hozhatók azok összhangba a környezeti elvárásokkal. Az új építési törvény (ÉT) a hagyományos városrendezési szabályok újraalkotása mellett több olyan új jogintézmény bevezetésére is felhatalmazást ad, amelyek elősegíthetik a településfejlesztés kedvező irányban való befolyásolását. Ezen eszközöknek elsődlegesen az alábbi célok közelítését kell biztosítaniuk:  a Főváros – a kerületekkel együtt – pótlólagos

eszközökhöz juthasson fejlesztései finanszírozásához;  legyen forrás a fejlesztések károsultjainak kártalanítására;  váljon lehetővé, hogy azokon a területeken, ahol a fejlesztésre csak egy későbbi időpontban kerül sor (tartalék területek), a megvalósítás közeledtével ne alakulhasson ki a földérték jelentősebb inflálódása; 140 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER  lehetséges legyen, hogy a földterületek a szükséges méretű összefüggő egységekben álljanak rendelkezésre, hogy a fejlesztés – fizikaikörnyezeti értelemben – megfelelő rendezettséggel valósulhasson meg;  az „utolsóként fellépő” tulajdonos a földterület visszatartásával, irreális ár követelésével ne akadályozhassa meg a fejlesztést;  részesüljön kedvező elbírálásban az a tulajdonos, aki – kellően bizonyíthatóan – vállalja, hogy az elfogadott tervekhez igazodik, illetve aki

maga hajtja végre a köz érdekeit is figyelembe vevő fejlesztést;  a Főváros (és a kerületek) meg tudják szerezni legalább azokat a földterületeket (utak, iskola, kertek, parkok stb.), amelyekre közérdekű céljaik, feladataik teljesítésére van szükségük. Az elővásárlási jog Az új építési törvény felhatalmazza a településeket arra, hogy elővásárlási jogot gyakoroljanak településrendezési és fejlesztési céljaik megvalósítása érdekében. Ezt a jogot vagy szabályozási tervhez kapcsoltan, vagy általánosan – az üres telkekre vonatkozóan – gyakorolhatja a Főváros, utóbbi esetben rendeleti úton, de csak a kerületekkel megosztott hatáskörben. Az új ÁRT biztosítani is kívánja az elővásárlási jogot a Főváros számára a jelenleg külterületen fekvő fejlesztési területekre – a nem lakó- és üdülőterületi felhasználásra szánt területek kivételével – a saját feladatkörébe tartozó

infrastruktúrarendszerek területigényének biztosítása érdekében. Az új törvény szövege alapján ugyanakkor nem állapítható meg egyértelműen, hogy a települések gyakorolhatják-e az elővásárlási jogot olyan céllal is, hogy azzal nagyobb összefüggő területen a rendezett, szervezett településfejlesztést segítsék. (Az elővásárlási jog gyakorlásának feltételeként a törvény szabályozási terv esetében a „meghatározott településrendezési célok megvalósításához szükséges ingatlanok” körét, az általános esetben „rendezett településfejlődés biztosításá”-nak célját határozza meg, utóbbi esetben azzal kiegészítve, hogy a telek felhasználásának célja is rögzítendő a rendeletben. Mindkét esetben be kell jegyezni az elővásárlási jogot a telekkönyvbe.) Ha az új jogintézmény csak a szűkebb körben alkalmazható, az kizárná a fejlesztés több, magas hatékonyságú eszközének alkalmazását. Számos

európai országban a települések az elővásárlást a jelzett szélesebb körben alkalmazhatják; azzal a céllal is, hogy a városok (illetve meghatalmazottjaik) az új fejlesztésekre, városmegújításra szánt nagyobb, összefüggő területeken a fejlesztést – pl. a korábban több tagban lévő területek összevonásával – egyszerűbben, megfelelő ütemben és környezetileg kedvezőbb módon tudják megvalósítani Az elővásárlás lehetősége a várható ingatlanspekuláció korlátozását is segítheti, különösen az olyan esetekben, amikor a közpénzekből megvalósuló fejlesztések igen jelentős mértékű ingatlanértéknövekedést generálnak. A Koncepció javasolja a Főváros számára, hogy  lépjen fel a jogszabályalkotóknál – szükség szerint bíróságnál, az Alkotmánybíróságnál – annak érdekében, hogy egyértelműen tisztázódjon, az elővásárlás jogintézménye alkalmazható-e szélesebb körben, a

településfejlesztés rendezettségének, megfelelő ütemének biztosítása érdekében; az is tisztázásra szorul, hogy az önkormányzat ezt a jogát átruházhatja-e egy általa felhatalmazott fejlesztő vállalatra (lásd erről később részletesebben),  a fentiek tisztázása után dolgozzon ki egy olyan helyi kódexet, amely az ÉT-nél nagyobb részletességgel határozza meg azokat az eseteket, helyzeteket, amikor az elővásárlási jogot gyakorolni kívánja. Kártalanítás Az új ÉT csupán a „településrendezési intézkedések”, azaz a rendezési tervi elhatározások következtében előálló, a tulajdonost, haszonélvezőt érő károk bekövetkezésének eseteire vonatkozóan szabályozza a települések kártalanítási kötelezettségeit. A fejlesztés folyamatában előálló károk kártalanításáról – jogszerűtlen lépés esetén a kártérítésről – továbbra is a bíróságok döntenek. Ha a kötelező rendezési tervek, illetve

szabályzatok olyan módosító elhatározásokat tartalmaznak, amelyek a korábbi építési jogosultság szerintihez képest csökkentik a telek értékét (pl. övezetmódosítás miatt), vagy a telket közcélra jelölik meg, a település kártalanításra, illetve a telek megvételére kötelezett. Ennek az új rendelkezésnek főként a kerületi tervezésben lesz szerepe, mert a részletes építési szabályok általában a kerületi szabályozási tervekben fogalmazódnak majd meg, de azt is jelenti ez, hogy a Fővárosnak a továbbiakban csak kártalanítási kötelezettség mellett lesz lehetősége arra, hogy olyan módosításokat érjen el a rendezési tervekben, amelyek (például pótlólagos zöldterület, közintézmény-terület biztosítása) bár fővárosi közérdeket képviselhetnek, csökkentik vagy annulálják a korábbi építési jogokat. Mindezek miatt alapvető követelménnyé vált, hogy a rendezési tervek a korábbinál nagyobb megfontoltsággal, a

szabályozások gazdasági következményeire is tekintettel készüljenek el. A tulajdonosok, fejlesztők nagyobb jogbiztonságára való törvényhozói törekvés egyúttal a tervek „bemerevítésével” jár együtt, ami – a nagy állami, városi projektekre épülő városfejlesztési programok befejeztével – a világban mindenütt érvényesül. 141 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER Egyéb, innovatív rendezési-fejlesztési eszközök bevezethetősége A nemzetközi gyakorlatban számos olyan szabályozó eszközt alkalmaznak, amelyekkel a fejlesztések kontrollja és megvalósítása elősegíthető. Közöttük különösen figyelemreméltóak azok, amelyek a fejlesztési jogok piaci jellegű tranzakcióját teszik lehetővé. Egyesek közülük a Főváros és a kerületek közötti „alkuk” során is alkalmazásra kerülhetnek annak érdekében, hogy a kerületek fejlesztési elképzelései a Főváros

prioritásaihoz is illeszkedni tudjanak Ilyenek többek között:  átruházható fejlesztési jogok (a jogok „kvázi piaca”) – a fejlesztés jogát meg kell vásárolni attól, akinek ilyen jogát a város elvette vagy jelentős mértékben korlátozta;  összesített fejlesztési volumenek meghatározása, majd meghatározott feltételekhez, helyi vállalásokhoz kötött „piacra vitele”;  terület- és egyéb megajánlások figyelembevétele a fejlesztések finanszírozásánál. Az átruházható fejlesztési jogok (transferable property rights) az Egyesült Államok városrendezésének innovációja. Hasonló a „piacra vihető szennyezési jogok” környezetvédelemben ajánlott eszközéhez (Először New Yorkban alkalmazták olyan esetekben, amikor egy fejlesztés – pl egy felhőkarcolóépítés – során a szomszédos telek építési lehetőségei erősen csökkentek, s az építtetőnek mintegy „meg kellett vennie” a szomszédtól az elvett

jogot.) Íjabban előszeretettel ajánlják nagyobb térségek – esetenként teljes szövetségi államok – rendezésifejlesztési (growth management) terveiben. A településeknek felhatalmazást adnak arra, hogy a tervekben meghatározott fejlesztés mértékén (pl. lakásszámon) felül további fejlesztési jogokat vásároljanak olyan településektől, amelyek a megkapott jogaikról vagy azok egy részéről lemondanak. Az eszköz bevezetését azzal kívánják ösztönözni, hogy a települések kiegészítő támogatásokhoz juthatnak, ha alkalmazzák. Ennek ellenére csak igen szűk körben alkalmazott eszköz az Egyesült Államokban is, inkább a szövetségi szinten működő kormányzati szakemberek támogatják, kevésbé a gyakorlatban dolgozók. A Főváros és a kerületek közötti viszonylatban nem látunk lehetőséget az átruházható fejlesztési jogok eszközének alkalmazására, ugyanakkor az agglomerációban – kísérleti jelleggel – javasoljuk a

bevezetését. A bevezetés feltétele az, hogy az agglomeráció területrendezési tervében (lásd arról később is) a terv időtávlatára – és időben ütemezetten is – településenként „leosztásra kerüljenek” a települések fejlesztési jogai, s ha annál többet kívánnak felhasználni, a többletjogot meg kell vásárolniuk a fejlesztést nem tervező település(ek)től. Ha ily módon egy – például környezeti szempontból érzékeny területen fekvő – település kevesebb joghoz juthatott, növelheti a fejlesztési területét, de azért már külön „fizetnie” kell. Az összesített fejlesztési volumenek hasonló eszköze főként a francia gyakorlatból ismert. Az előbbitől abban különbözik, hogy a fejlesztési mértékek településenként nem kerülnek előzetesen „leosztásra”, hanem – megint időben is ütemezve – az adott térségen belüli összes fejlesztési nagyságrendet határozzák meg. Az így meghatározott

fejlesztési lehetőségekért lehet „pályázni”, aminek keretében igazolni kell, hogy a fejlesztés helyi feltételei (pl közművesítettség, környezeti hatások kezelése stb.) biztosítottak. Intézményi szempontból alapvető különbség, hogy míg az átruházható fejlesztési jogok esetében egy „kvázi-piac” működik, itt egy „magasabb szintű” szervezetnek kell egyedileg döntenie alapvető települési önkormányzati ügyekben. Bár ennél az eszköznél a fejlesztések megfelelő színvonalon való megvalósíthatósága is részét képezi a döntésnek, alkalmazhatósága erősen kérdéses, mert egyrészt Budapest magasabb önkormányzati szintjét feltételezi a kerületek felett, s az agglomerációs fejlesztési tanács (BAFT) is csak egyes különleges esetekben szerezhet meg ilyen jogosultságot. A különböző megajánlások (donation) eszközének alkalmazhatósága még inkább kérdéses, mert azt feltételezi, hogy a fejlesztők és a

település között hivatalos alkuk jöhetnek létre. Ahol alkalmazásra kerül (Egyesült Államok, EK), jogszerű annak a települések részéről való megkövetelése, hogy a fejlesztő a fejlesztés céljára szánt területéből átadjon közcélra, illetve hogy „felajánlja” bizonyos közcélú fejlesztések elvégzését, finanszírozását. Bár ezt az eszközt a Főváros és a kerületek is széles körben alkalmazzák (mint a Koncepció e fejezete korábban már tartalmazza), az új ÉT szándékaival és szellemével ellentétes. Emiatt – mint a Koncepcióban korábban már szerepelt – a Főváros fel kell lépjen annak érdekében, hogy az ilyenfajta eszközöket jogszerűen („települési szerződés” formájában) alkalmazhassa A megajánlás sajátos formája a „bonus”, mely a településrendezési szabályzatba foglalt – előzetesen rögzített kimenetelű – alkuként fogható fel. A szabályzatban meg van határozva, hogy a fejlesztő milyen

mértékű „felajánlása” milyen mértékű fejlesztési többlet engedélyezésével jár együtt. A város kidolgozott, elfogadás előtt álló új keretszabályzata (BVKSZ) – helyesen – tartalmaz ilyen rendelkezéseket, továbbfejlesztése során – a tapasztalatokra építve – szélesebb körben is alkalmazandó, különösen ha az egyedi alkuk jogszerűsége továbbra is vitatott marad. 142 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER A – később részletesebben tárgyalt – fejlesztési/hatásdíj a megajánlás egy változatának is felfogható; ahol szélesebb körben alkalmazzák (pl. Egyesült Államok), a „donation” kiterjesztéseként vált jogszerűvé Az egyedi fejlesztésekhez kötött megajánlások fő gondja ugyanis, hogy ritka az a helyzet, amikor a településeknek a felajánlott területre, infrastruktúraépítésre éppen az adott fejlesztés területén van szükségük: emiatt egy, a fejlesztés

által érintett nagyobb térségre „osztják szét” a megkívánt megajánlásmennyiséget, szigorúan az önkormányzati fejlesztés költségei alapján, azaz díj jelleggel, nem adó formájában. zetesen jut hozzá azzal, hogy megfelelő időben megszerzi a terület tulajdonjogát, majd – az infrastrukturális fejlesztést elvégezve – a megnövelt értéken adja azt el az építeni, fejleszteni szándékozóknak. Főként az elsőként említett, funkcionális előnyök miatt számos európai országban ezt az eszköztípust részesítik előnyben (kevésbé alkalmazzák viszont az Egyesült Államokban, ahol éppen a településfejlesztésbe, annak fizikai formáiba való önkormányzati beavatkozás kisebb mértékű, a koordináció igénye kisebb, és földterületek általában nagy összefüggő egységben, egy tulajdonban állnak a fejlesztés céljára rendelkezésre). 2.2 Gazdasági eszköztípusok A jelenlegi helyzetben a fővárosi adópolitika csak kevéssé

alkalmas a városfejlesztés pozitív befolyásolására, mert a Főváros nem rendelkezik olyan adónem felett, amely a város egészére kiterjedően a célnak megfelelne. Kormányzati szinten korábban felmerült egy értékarányos ingatlanadó bevezetésének elképzelése. A közelmúltban Budapesten is napirendre került e javaslat: a Fővárosnak várhatóan módja lesz saját hatáskörében egy ilyen adótípus kivetésére. Végül határozottan ki kell jelenteni, hogy az értéknövekedés közvetlen elvonására szolgáló, „betterment” típusú adók, díjak alkalmazása nem javasolt. Ennek az alkalmazására az új építési törvény nem ad felhatalmazást (bár alkalmazását nem is tiltotta meg). Az ellenérvek között nagy súllyal szerepelt, hogy (a) a telekértékek növekedésének mérése ma – nagy tömegben – úgyszólván megoldhatatlan, adminisztrációja rendkívül költséges, kiszámítása pedig rendkívül bonyolult lenne; (b) az

ingatlanérték növekedés elvonás törvényileg meghatározott esetekben a személyi jövedelemadózás keretében megtörténik; (c) kormányzati szinten is támogatják az értékarányos ingatlanadó helyi adóként való bevezetését és szélesebb körben való alkalmazását. Határozottan meg kell különböztetnünk az adó jellegű eszközöktől azokat a „fejlesztési díj” jellegű eszközöket, amelyeknek a bevezethetőségét az új építési törvény lehetővé tette (út- és közműépítési hozzájárulás). Míg az ingatlanadó általános adóként működhet csak, a díjat egy adott területre lehet kivetni. Mindkét eszköz alkalmazásával lehetőség van a telekérték-növekedés egy részének a település számára való megszerzésére azzal a határozott eltéréssel, hogy az ingatlanadó esetében a főváros egész társadalma szerepel adóalanyként (s az értéknövekedés fokozatosan, kisebb tételekben kerül elvonásra), a fejlesztési

díjat a tényleges haszonélvezők fizetik (egyszeri módon, magasabb összegben – esetleg részletben). A nemzetközi tapasztalat az, hogy – bár ugyanannak a haszonnak az elvonására irányulnak – a két eszköz igen gyakran együtt kerül alkalmazásra annak érdekében, hogy a terhek kiegyensúlyozott elosztásának és a tényleges haszonélvezők erősebb terhelésének két elve egymás mellett érvényesülhessen. Mindenütt határozottan megkülönböztetik a két eszköz jogi és gazdasági alapjait: előbbi értékalapú, utóbbi költségalapú. Ma a Fővárosi Önkormányzat bevételeinek egyik fontos forrása az iparűzési adó. Eltérően más települések gyakorlatától, a fővárosban az iparűzési adó mindig a maximális szinten került kivetésre, és ebből lényegében nem lehet engedményben részesülni. A vállalkozók érdek-képviseleti szervei ezzel szemben azt emelik ki, hogy a budapesti vállalkozók döntő többsége kisvállalkozó, akik

igen nehezen tudják a magas adómértéket megfizetni. Véleményük szerint vannak már példák arra is, hogy jelentős vállalkozások az adó magas mértéke miatt mentek ki Budapest környéki, alacsonyabb adótételű településekre. A fővárosi vezetők szerint az iparűzési adó nem jelent akkora terhet a vállalkozások számára, hogy reális veszély lenne az emiatti tömeges városelhagyás. A települési telekpolitika célja is hasonló az előzőkéhez. Az adó és díj eszközökhöz képest fontos előnye, hogy alkalmazásával – mert a földterületek nagyobb összefüggő egységekben állhatnak rendelkezésre – a fejlesztések megvalósítása egyszerűbb, ütemesebb és „rendezettebb” formájú lehet. Ezen túlmenően a közösség a végrehajtott fejlesztései keltette értéknövekedés legalább egy részéhez elő- Ennek ellenére a fővárosi adórendszer átvilágítása során érdemes megvizsgálni az iparűzési adó differenciálásának

lehetőségét. Ennek szempontjai a következők lehetnek: differenciált mértékű adókedvezményt lehet adni  kezdő vállalkozásoknak,  egyes – a város számára fontos – tevékenységeknek, 2.21 Az iparűzési adó 143 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER  a város egyes területein (pl. átmeneti zóna) beruházóknak,  egy bizonyos nagyságrend feletti összegű vagy adott számnál több új munkahelyet kialakító beruházóknak. Az iparűzési adó nagyságát, differenciálását a többi helyi adóval való összefüggésében kell mérlegelni, tudomásul véve azt, hogy a vállalkozások az adók együttes nagyságát mérlegelik (tehát egy fontos vállalkozás elmehet Budapestről azért is, mert az iparűzési és a tervezett ingatlanadót együttesen túl magasnak tartja), és viszonylag egyszerűen találhatnak olyan megoldásokat, amelyek szerint máshol adóznak, miközben a tényleges

tevékenységüket továbbra is Budapesten végzik. 2.22 Értékalapú ingatlanadó bevezetése Budapesten A Koncepció javasolja értékalapú ingatlanadó bevezetését Budapesten a Főváros hatáskörében. Rendkívüli előnye ennek a helyi adótípusnak, hogy – mivel az ingatlanok „szem előtt vannak” – az adózás alól való „kibújás” nehéz, az önkormányzat elszámoltathatósága, a felhasználás számonkérhetősége más adóformákénál jobb. Megfelelő alap lehet a közszolgáltatások, a fejlesztések részbeni finanszírozására, az adóapparátus a helyi érdekeltség miatt motiváltabb. Méltányos, „fair” adó, onnan vesz el, ahol ténylegesen értékek halmozódtak fel, kicsi a „holt terhe”, az adózási veszteség. Általános gazdasági előnye, hogy nem az emberi tevékenységeket, hanem a földterület „monopol-járadékát” adóztatja meg, s hogy a piactorzító hatásai csekélyek. Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy nagyobb

arányú alkalmazására való áttérés az országos adópolitika – már megkezdett – reformja keretében valósul meg, mindenképpen a városnak kell adminisztrálnia, viszonylag drága adóforma, nehéz az apparátus felkészítése, nehezen biztosítható a begyűjtés hatékonysága, s a korrupció lehetősége is nagyobb, mint más adóformáknál. Az ingatlanadónak a településfejlesztésre való befolyását illetően a nemzetközi szakirodalomban nem tulajdonítanak jelentősebb szerepet (különösen ha nagyságrendje az egyéb adók mellett csekély). Két igen fontos előnyét azonban ebben a vonatkozásban is ki kell emelni:  a földterületek fejlesztéstől való visszatartása, a spekuláció ellen hat, különösen akkor, ha a fejlesztésre szánt területeken az üres vagy alulhasznált telkek magasabb kulccsal adóznak, illetve ha a telekérték az adóalapban jelentős arányban jelenik meg;  kedvezményeket lehet adni az adóból, amivel a fejlesztés

ösztönözhető. Utóbbi előny kihasználása különösen azért fontos, mert az egyéb eszközök esetén a kedvezménynyújtás csak kevésbé vagy egyáltalán nem lehetséges. Az ilyenfajta eszköz alkalmazásának Budapesten (házadó) komoly hagyományai vannak, s az ingatlanadó jelenleg is egyre növekvő bevételeket hoz azokban a kerületekben, ahol a ma engedélyezett valamilyen formáját bevezették. Budapesten sajátos gondot fog okozni az értékalapú ingatlanadó bevezetésénél a helyi politikára való nagy érzékenysége. A legmagasabb ingatlanértékek várhatóan még hosszabb ideig azokban a városrészekben fognak érvényesülni, ahol a fejlesztésre rendelkezésre álló terület erősen korlátozott, de az ingatlanok iránti kereslet magas. Ha ezekre a területekre vonatkozóan – várospolitikai okokból – csak alacsony szintű adókivetés történik, még inkább csökken az adótípus városfejlesztést befolyásoló szerepe. Annak érdekében,

hogy a bevezetésre kerülő értékarányos ingatlanadó kivetésénél egyaránt érvényesüljön a terhek kiegyensúlyozott – teljes körben való – megosztásának elve és az a szempont is, hogy „az fizessen, aki jelentős előnyökhöz jutott”, a nemzetközi gyakorlatban szokásos „különleges adókivetési területek” (special assessment districts) alkalmazása. Ennek alapján javasolható Budapesten az ingatlanadó speciális alkalmazása fővárosi fejlesztések hatásterületén: azokon a területeken, ahol jelentős, a területek értékét nagyságrendekkel növelő városi fejlesztések történnek, az ingatlanadó kulcsa megemelésre kerül. Előnye, hogy ugyanazon adóapparátus végezheti a begyűjtést, hátránya ugyanakkor, hogy – a nem ajánlott értéknövekedési díjhoz hasonlóan – nehéz az adókulcsemelés mértékét kellő indokoltsággal meghatározni és elfogadtatni, s az az előny is elvész, hogy ez lehet az az adótípus, amiből

engedmények adásával a fejlesztések preferált típusai, formái ösztönözhetők. Ez is az oka annak, hogy számos országban (NSZK, de az Egyesült Államok is) az ingatlanadót kiegészítő eszközként használva inkább a közszektor fejlesztési költségeinek részbeni „megfizettetésére” szolgáló fejlesztési díj típusú eszközöket részesítik előnyben. 2.23 Fejlesztési/hozzájárulási díjak Az új ÉT lehetővé teszi, hogy „ha a közutat, illetőleg a közművet a települési önkormányzat létesíti, annak költségét részben vagy egészben – és rendeletben – az érintett tulajdonosokra háríthatja”. Ezt a jogintézményt is a Főváros a kerületekkel megosztva gyakorolhatja a hatáskörök megosztása szerint és a költségviselés arányában A törvény ugyanakkor beépíti 144 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER azt a biztosítékot, hogy az infrastruktúrát a településnek

ténylegesen meg is kell építenie addig, amíg a kiszolgált épületek használatbavétele megtörténik. Ez a rendelkezés felhatalmazza a várost „fejlesztési díj” típusú eszköz bevezetésére. A fejlesztési, hozzájárulási díjakat (impact fee) a nemzetközi gyakorlatban részben azért alkalmazzák, hogy a település pótlólagos forrásokhoz jusson fejlesztései finanszírozásában, másrészt azért, mert alkalmazásával az elsődleges haszonélvezőket terhelhetik meg. A közösségi fejlesztés tényleges költségeinek előzetesen meghatározott részét terhelik rá lehatárolt területen belül a tényleges haszonélvezőkre, s a befolyt jövedelmeket általában vissza kell forgatni a fejlesztésbe. Budapesten a közművesítési hozzájárulás eddig is gyakorlat volt; az új építési törvény akkor ad felhatalmazást hozzájárulási díjak bevezetésére, ha az infrastruktúra (út, közmű) építéséhez városi pénzek is felhasználásra

kerültek. Különösen a nagyobb infrastrukturális létesítmények (hidak, főutak, metró, csatorna stb.) létesítésénél merül fel a díj kivetése Ha e fejlesztések újonnan igénybe vett területen történnek, a gyakran igen jelentős értéknövekedés megfelelően indokolja a fejlesztés haszonélvezőkkel való megfizettetését, már beépített területeken pedig kimondottan szükségessé is válhat, hogy a felmerülő kártalanítások forrásai is megteremtődjenek.  környezeti vizsgálatok a fejlesztés káros és előnyös hatásainak felmérésére;  szükség esetén ingatlanértékelési és gazdasági tanulmány az ingatlanérték-változások előrejelzésére;  a fejlesztésidíj-fizetés területének lehatárolása;  a fizetésre kötelezettek körének meghatározása;  a kivetendő teljes díjösszeg meghatározása a köz-fejlesztés költségének arányában;  ezen összeg díjfizetésre kötelezettek közötti megosztása; 

fizetés feltételeinek, módjának meghatározása az ingatlanokon való fejlesztések megvalósulásához kötötten. A díjfizetési kötelezettséget a város rendeletben határozza el. Az az általános elv alkalmazandó, hogy a fizetési kötelezettség csak a fejlesztések hasznának jelentkezésével legyen esedékes. Funkciók szerint (pl. útépítésnél lakásra) kivételek tehetők, illetve ajánlatos, hogy a város az esetlegesen jelentkező kártalanítási követelésekkel kapcsolatos koncepcióját a díjkivetésre vonatkozó döntéssel együtt fogalmazza meg. A felsoroltakon kívül léteznek olyan egyéb eszközök is, amelyek fővárosi bevezetése hosszabb távon fontolható meg. Ilyen a különleges körzetek (special districts), amelyek felállításának módszere ugyanarra az elvre épül, mint a használókra kivetett díj. A különbség az, hogy a közigazgatási határoktól függetlenül meghatározott körzetben vetnek ki egy vagy több magasabb szintű

szolgáltatás ellátására, illetve fejlesztések finanszírozására speciális adókat vagy díjakat. A különleges körzetek önálló jogi személyiségként járhatnak el, kölcsönt vehetnek fel, amelynek fedezetét, valamint a működtetés költségeit az adó/díj kivetéssel teremtik elő, de előfordul, hogy épp a kamatköltségek csökkentése végett valamilyen magasabb szintű kormányzati egységtől hitelgaranciát kérnek. Felsőbb szintű ellenőrzés, szabályozás minden esetben létezik, akár van saját testülete a körzetnek, akár nincs Jogossága és a megadott törvényi felhatalmazás ellenére igen kényes eszközről van szó, amit csak az alábbiak figyelembevételével ajánlatos alkalmazni:  igen pontos előzetes hatáselemzésen kell alapulnia;  a díj mértéke ne riassza a beruházásokat, jelentősebb nagyságrend esetén, illetve a város egyes területein részletfizetési engedmény ajánlatos;  csak a fejlesztés megvalósulásakor

legyen kivethető;  a díj mértéke ne haladja meg a telek értéknövekedését;  jogszerűségének elismertetése, rendeletben való elfogadtatása igen gondos előkészítést, lebonyolítása komoly adminisztrációt követel meg. Mivel a fejlesztési díj céljából következően alapvetően „elvonásra” szolgál, abból kedvezmények adása nehezen képzelhető el. A Főváros ugyanakkor együtt alkalmazhatja az ingatlanadóval, amiből kedvezményt, mentességet adhat, ha bizonyos funkciókat, fejlesztéstípusokat ösztönözni kíván a területen. Bevezetése a jelentősebb fővárosi közlekedésfejlesztések, útépítések, -korszerűsítések, csatornafejlesztések megvalósításához kapcsoltan javasolható az alábbi lépésekben:  a köz-fejlesztés hatásterületének előzetes lehatárolása; A különleges körzetek alkalmazásának azonban jó néhány feltétele van, melyek nálunk egyelőre nem teljesülnek. Először is, a jogi feltételek ma

még nem biztosítják, hogy ilyen körzetek kialakuljanak és azok saját maguk alakítsák ki a hatáskörüket, felelősségüket, pénzügyi rendszerüket és menedzsmentjüket. Másrészt ahhoz, hogy hatékony körzeteket lehessen létrehozni, szükség van egy teljesen naprakész és minél kisebb egységekre lebontott adatbázisra a helyi gazdasági körülményekről és fejlesztési lehetőségekről – elsőként azért, hogy a pénzügyileg leghatékonyabb határokat lehessen megrajzolni, később pedig a különböző, esetenként átfedő körzetek beruházásainak koordinálására. Közgazdasági értelemben a legfontosabb feltétel az, hogy olyan jellegű szolgáltatásokra lehet ilyen körzeteket kialakítani, amelyeknek nincsenek externális hatásai, hiszen a koncepciónak épp a haszonélvezők és a költségviselők azonosítása a lényege. A valorizáció módszere is az ingatlan értéknövekedésén alapul. Az ingatlan önkormányzat által való eladásakor

alkalmazzák, azaz a beígért fejlesztésért cserébe magasabb árat számítanak fel egy ekkor még kevésbé értékes telekért vagy ingatlanért. Az így realizált értékkülönbséget forgatják bele a beru- 145 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER házási költségekbe. Ennek egyik változata az, amikor a beruházási projekthez feltétlenül szükségesnél nagyobb területet sajátítanak ki közösségi célokra, s annak egy részén fejlesztési jogot biztosítanak a magánbefektetők számára, kifejezetten magán- – általában kereskedelmi – célra; a befektető ezért a jogért cserébe elvállalja az infrastruktúra bizonyos elemeinek elkészítését. Ez az eszköz akkor alkalmazható eredményesen, ha egy közösségi fejlesztés jelentős kisajátítási igénnyel jár együtt, a jogi nehézsége ugyanakkor az, hogy – hasonlóan az elővásárlásnál leírtakhoz – a közvetlenül szükségesnél nagyobb

területkisajátításnál a jogalapot adó közérdek vitatható lehet. A Koncepció fentiek alapján javasolja Budapesten az értékarányos ingatlanadó bevezetését, kiegészítő eszközként pedig a legjelentősebb fővárosi infrastrukturális fejlesztésekhez kapcsoltan a fejlesztési díj bevezetését. Utóbbi eszköz bevezetése az ingatlanadó alkalmazásával szorosan összefügg, mindenképpen szükség lesz alkalmazására, ha az ingatlanadóból származó és javasoltan a fejlesztésekben felhasználandó bevételek nagyságrendje – az egyéb forrásokkal együtt – nem éri el a megkívántat, illetve ha az ingatlanadó emelt kulcsos növelése az adó adminisztrációjának nehézségei miatt nem lehetséges. Ahhoz, hogy a Koncepció e javaslatai megvalósulhassanak, az ingatlanadóval kapcsolatban mihamarabb részletes modellszámításokat kell végezni 2.24 A Fővárosi telekpolitika elvei, lehetőségei A közösségi telekpolitika célja több, mint hogy az

önkormányzatok valamilyen formában visszaszerezzék fejlesztéseik költségeinek egy részét, illetve hogy értéknövekedést vonjanak el a tulajdonosoktól. Legalább ennyire alapvető szempont, hogy – különösen ha az új fejlesztésre vagy rehabilitációra szánt területek tulajdoni viszonyai összetettek – a telekpolitikával alapvető mértékben lehet elősegíteni a nagyobb fejlesztési projektek rendezettségét, megfelelő környezeti-építészeti színvonalát, a megvalósítás hatékony ütemezését. E célja mellett alkalmazása széles körben ott vált ténylegesen szükségessé, ahol a területek igen szűkös kínálata – és az erős kereslet – folytán (pl. Tokió) a rendkívül magas telekárak miatt a városban a funkciók igen széles köre számára már alig szerezhető meg terület E fő szempontokkal szemben gyakran merül fel az az érv, hogy önkormányzatok nem vehetnek részt a „telekspekulációban”. Gyakran említik, Budapesten

az elmúlt évszázadban általános gyakorlat volt, hogy a város időben – sokszor közvetítők útján – „titkosan” szerezte a céljaira szükséges területeket. Ugyanakkor a város számos helyén ennek előnyös következményei máig érezhetők, mert például egy út területe évtizedek óta a város tulajdona. A nemzetközi gyakorlatban az az elv érvényesül – s ez Budapestre is vonatkozik -, hogy a városok közhatalmi funkciójukból fakadóan profitorientált jelleggel nem vehetnek részt a telekpiaci folyamatokban. Ugyancsak gyakran hangoztatott ellenérv, hogy a város területvásárlásaira hiányoznak a megfelelő források, illetve ha rendelkezésre is állhatnak, nem látható előre azok megtérülése, mintegy „holt tőkeként” jelentkezhetnek a megvásárolt ingatlanok. Mindezek figyelembevételével a fővárosi telekpolitika kialakításánál az alábbiak érvényesítendők:  a Főváros megfelelő időben vásárolja fel a

stratégiailag legfontosabb infrastrukturális vonalak területeit, ugyanakkor  elekpolitikáját kösse a legnagyobb – a Koncepció előző fejezeteiben részletezett – fejlesztési projektekhez azok megvalósulását elősegítendő,  hozzon létre vagy hatalmazzon fel olyan nonprofit – az önkormányzat bizományosaként működő, általa kontrollált – fejlesztő vállalato(ka)t, amit telekvásárlásokra és eladásokra is felhatalmaz (lásd erről később is), s amely vállalat  az elővásárlás eszközével is élhet;  mindezeket elsődlegesen arra a célra használja, hogy a fejlesztés során a Főváros alapvető érdekeit – különösen a környezeti érdekeket – érvényesítse. E gyakorlatot számos európai ország folytatja. Az NSZK-ban és Hollandiában a leginkább kidolgozott az a jogi háttér és működés, aminek átvételét a Koncepció javasolja. Ennek legfontosabb eleme az, hogy a felhatalmazott vállalatok akkor végzik el a

szükséges, a közvetlenül közcélra felhasználtnál jelentősen nagyobb területek felvásárlását, amikor a – nagy – projekt legfontosabb céljai már tisztázottak, s a térbeli elképzelések is körvonalazódtak. Elvégzik a területek „feljavítását” (infrastruktúra, utak stb.), majd el kell adják a területeket a magánfejlesztőknek, természetesen a közfejlesztés által megnövelt értéken. Különösen Hollandiában érvényesül az a megoldás, hogy az eladási árnál a szándékolt funkcióra is tekintettel vannak, azaz a jobb fizetőképességű funkciók számára (pl. üzleti építés) magasabb eladási árat érnek el, másoknál (pl. a megfizethető árú – szociális – lakásépítés) jelentősen alacsonyabbat érvényesítenek. Fontos elem az is, hogy mindezek az eszközök akkor alkalmazhatók, ha az önkormányzat rendeletet hoz az új fejlesztésről, rehabilitációról, s ebben az esetben az elővásárlás jogát is szélesebb

körben alkalmazhatja. Igen sajnálatos, hogy e megoldások jogszabályi háttere ma még nem alakult ki Magyarországon. Az új építési törvény legfontosabb elemeit tekintve az NSZK törvényét vette alapul, de nem vette át annak az új fejlesztési területekre és a városmegújítási te- 146 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER rületekre vonatkozó szabályozását, ami a fentieket tartalmazza. (Ennek oka az volt, hogy a törvény csak a várostervezés „passzív”, szabályozó eszközeinek jogszabályi rendezésére törekedett, s nem kívánt a más „főhatóság” hatáskörét sértő jogszabályt alkotni – a településfejlesztést nem a KTM, hanem a BM felügyeli.) Mindezekre tekintettel a Koncepció javasolja, hogy a Főváros kezdeményezőleg lépjen fel a településfejlesztést felügyelő Belügyminisztériumnál, hogy – az építési törvényben már megadott felhatalmazásokra tekintettel, illetve

azok konkrét alkalmazhatóságát tisztázandó – a készülő települési törvényben kerüljön kidolgozásra a településfejlesztés és a településmegújítás részletes jogi szabályozása, különös tekintettel a fejlesztő vállalatokra, a nekik átadható önkormányzati hatáskörökre és arra, hogy az elővásárlás eszköze milyen körben alkalmazható. Budapest e fellépésével nemcsak a város fejlesztésének ügyét szolgálhatja, hanem – az elmúlt évszázadban folyamatosan gyakorolt „innovatív” szerepének folytatásával – országos szinten is hatni tud: felszámolódhat, enyhülhet a településfejlesztés – a tényleges tevékenység – és a településrendezés – kontroll, szabályozás – között érvényesülő intézményi széttagoltság. 2.3 A városfejlesztés irányításának intézményi formái 2.31 A városfejlesztés strukturája vállalati-vállalkozási A városfejlesztésben a közpénzek és a magánforrások

együttes, egymással koordinált felhasználása hozhatja csak meg a megfelelő eredményt. Általánosságban a „leverage”-elv érvényesítendő: a közpénzek felhasználása a lehető legnagyobb mértékben mozgósítsa a magánfejlesztők erőforrásait A szükséges koordináció egy részét a hivatal megfelelő ügyosztályainak szervező tevékenységével kell ellátni, de e célból speciális célú vállalatok létrehozására is szükség van. A két szféra munkamegosztásában az az elv kell érvényesüljön, hogy:  egyrészt a testület, az érintett bizottságok, az ügyosztályok az ügyek jó áttekintésén, a megfelelő kontroll gyakorlásán túl kapjanak tényleges szervező feladatokat is a közügyek képviseletében és a fejlesztés szereplőinek koordinálásában,  másrészt létrejöjjenek azok a sajátos vállalativállalkozási formák, amelyekkel egyes speciális városfejlesztési feladatok a leghatékonyabban végezhetők el. Jelenleg

mindkét terület a városfejlesztés „gyenge pontjaként” értékelendő. A hivatalon belül a városfejlesztéssel foglalkozó részlegek megerősítendők, nem fogadható el a közszolgálati apparátus szere- pének alulértékelése. Azzal sem lehet egyetérteni, hogy – tekintettel a közbeszerzési törvényre is – a feladatokat úgyszólván kizárólag tendereztetéssel, koncessziókkal, szerződésbe adással kell megvalósítani. Másrészt mindenképpen szükség van olyan, az önkormányzattól megfelelő mértékben „elidegenített” – de általa kontrollált – vállalati szervezetekre is, amelyek a fejlesztés folyamatán belül úgy tudják képviselni a közérdeket és elősegíteni a közpénzek hatékony felhasználását, hogy eközben piaci körülmények között tevékenykednek, s „külső” források bevonására is képesek. Ilyen vállalkozási formákra főként olyankor van szükség, amikor a teljesen vagy részben közcélú feladatok a

fejlesztési feladat egészén belül, annak természetéből fakadóan nehezen választhatók el a kimondott magánfejlesztésektől, illetve amikor a két fejlesztési forma koordinált végzése magasabb hatékonyságot hozhat. Már az 1994-es városfejlesztési koncepció is vegyes, közösségi-magán vállalatok létrehozását javasolta a városfejlesztés lebonyolítására. Példaként említette a Ferencvárosban jól működő SEMIX vállalatot, mely az ott folyó fejlesztési munkálatokat irányítja, de nem tért ki arra, hogy a kimondottan fővárosi – vagy a Főváros által – kezdeményezett fejlesztések megvalósítását milyen vállalkozási formával látja megvalósíthatónak. Nemzetközi tapasztalatok A nemzetközi gyakorlatban a városi fejlesztéseknek a szokásosnál (közbeszerzés, tendereztetés, szerződésbe adás, koncesszió stb.) összetettebb vállalkozási formáit és azoknak az önkormányzatokhoz való erősebb kötődését a támogatott

(szociális) lakásépítés, a városfelújítás és a nagyobb, összefüggő területekre vonatkozó rendezés/fejlesztés eseteiben alkalmazzák. Európában az ilyen fejlesztési feladatok esetében meglehetősen általános (I) az önkormányzatokhoz valamilyen mértékben kötődő vállalatok alkalmazása (pl a német „Sanierungstrger”ek) Az Egyesült Államokban inkább (II) magánvállalkozások korporációi, fejlesztési társaságok (development corporations) végzik a városfelújítás összetettebb feladatait a városok ösztönző közreműködésével; ott a szociális lakásépítés kisebb volumenű munkáit sajátos (egyházi, karitatív, „filantróp”) nonprofit szervezetek vállalják fel; sokszor nagy magáncégek is létrehoznak nonprofit ágazatokat – már az adókedvezmények miatt is. Különleges a brit gyakorlat, ahol a legnagyobb területfejlesztő társaságokat az állam hozza létre ott, ahol a piaci körülmények nem kedveznek a

fejlesztésnek, miközben a támogatott lakásépítést fokozódó mértékben végzik jelentős méretű nonprofit jellegű, magánszerveződésű lakástársaságok (housing associations). Alapvetően befolyásolja a vállalkozások jellegét az is, hogy az adott országban jelentős-e a földterületek városi tulajdona (pl. Hollandia a hosz- 147 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER szú távú haszonbérlettel), s hogy milyen mértékben törekszik a település a fizikai értelmű rendezettségre, a városkép kontrolljára. Budapesten ténylegesen a két alapmodell – a vegyes tulajdonú fejlesztő vállalatok, illetve a fejlesztő társaságok – közötti választás kérdése merül fel. Elvben mindkét modell alkalmazása lehetséges, a választásnál azonban számos fontos szempontra figyelemmel kell lenni. Ezek többek között:  a gazdasági, strukturális átalakulás jelenlegi helyzetében a térben szomszédos

területek tulajdonosainak, fejlesztőinek gyakori ellenérdekeltségei hatékony önkormányzati ráhatás mellett is nehézzé teszik a piaci szereplők „alulról történő” intézményépítését;  alapvető befolyásoló tényező, hogy melyik önkormányzat a fejlesztési projekt kezdeményezője (a Főváros vagy a kerületek), illetve hogy a fejlesztés milyen mértékben tekinthető helyi (kerületi) vagy összvárosi ügynek;  milyen jellegű a fejlesztés: lineáris (pl. út, tömegközlekedés, közmű) vagy nagyobb területre kiterjedő (pl rehabilitáció, munkahelyi területfejlesztés) vagy éppen ezek kombinációi Városrehabilitációs vállalatok A lakóterületi rehabilitáció terén a kerületi városfelújító – inkább terület-előkészítő – vállalatok (pl. SEMIX) és az inkább támogatáselosztó fővárosi alap kettőssége kezd kialakulni azzal, hogy a Főváros is tulajdonrészt szerez a kerületi vállalatban (pl. a VIII kerületi

RÉV) A ténylegesen és nagyobb volumenben felújítást végző szervezetek (pl. IX kerület) kerületi vállalatként működnek, mert tevékenységük az önkormányzati (kerületi) tulajdonban maradt lakóházakra korlátozódik. Ha a teljes egészükben vagy részben privatizált társasházakban felmerülő jelentősebb felújítások egyáltalán finanszírozhatók, a közös képviseletet ellátó vállalkozások „szerződik ki” a munkát az építőipari magáncégekhez. A konverziók általában a magánszektorban valósulnak meg. A jelenleg egymással párhuzamosan működő rendszerek egységes vállalati rendszerbe (vagy városi szintű Városrehabilitációs és Területelőkészítési Alapba – lásd Bécs) való összefogására ténylegesen csak abban az esetben lehet szükség, ha a rehabilitációs akcióterületeken a felsorolt munkálatok nagy ütemben elindulnak, együttesen és kiegyensúlyozottan megjelennek. Ebben az esetben is megfelelő a kerületi

vállalat, amelyben a Főváros megfelelő tulajdoni hányad megszerzésével érvényesítheti érdekeit; különösen közösségi-magán formában ideális e feladatoknál. Komoly gondot okozhat ugyanakkor, hogy azokban az esetekben, amikor egyetlen vállalaton belül együttesen jelenik meg az önkormányzati bérlakások felújításának közcélú feladata és a „piaci” jellegű területfejlesztés (telkek építésre alkalmassá tétele), a két tevékenység természetszerűen ellentétbe kerülhet egymással. (Alapvetően más finanszírozási, szervezési, lakossági kapcsolattartási szisztéma alkalmazandó köztulajdonú házaknál – ha az ott élők számára történik a felújítás -, mint a magánfejlesztések számára való terület-előkészítésnél.) Emiatt megfelelő megoldás lehet a két vállalati forma párhuzamossága: részvénytársaság, illetve közhasznú társaság, színvonalas önkormányzati-hivatali koordinációval. A Koncepció

javasolja a rehabilitációs vállalati rendszer bővítését a Főváros részvételével. A magán-közösségi vállalatok az önkormányzat bizományosaként kezeljék az ingatlanokat, a tulajdonba adás nem szükséges. Ténylegesen fejlesztő-szervező tevékenységet kell folytatniuk, jelenlegi hazai körülményeink között csak speciális esetekben engedhető meg, hogy továbbadják a szervezőmunka felelősségét befektetőtársaságoknak vagy más szervezeteknek, mert a többszörös haszonkulcs az árak jelentős növekedését okozza s így az eladhatatlanság veszélyét hordozza. Konkrét építésre, felújításra kell szerződjenek építő-felújító – kivitelező – vállalatokkal. Területfejlesztő vállalatok Más a helyzet azoknál a fejlesztéseknél, amelyeknél a Főváros kezdeményezésére nagyobb infrastrukturális beruházások valósulnak meg, s ahol – természetszerűen – a kapcsolódó területek rendezett fejlesztésének igénye is

felmerül. E fejlesztések átfogó előkészítése, szervezése céljából megfontolandó, hogy a Főváros vállalatot hozzon létre vagy magánvállalattal olyan szerződéses viszonyra lépjen, hogy az felhatalmazás alapján elsődlegesen a fejlesztés közösségre háruló feladatait végzi el, illetve gyakorolja a közösség számára biztosított meghatározott jogokat. E vállalatok működési köre „alulról” is és „felülről” is behatárolt kell hogy legyen: nem vehet át olyan jogokat (mint például a szabályozási tervek módosítása), amelyeket egyértelműen a választott testületek (vagy a hatóságok) gyakorolnak, de semmiképpen se végezzen olyan munkálatokat – mint például konkrét építés -, amelyek a magánszektorra hagyhatók, hagyandók. Feladata ennek megfelelően döntően előkészítő jellegű azzal a céllal, hogy a fővárosi fejlesztés környezetébe vonzzon egyedi fejlesztéseket, s hogy azok rendezett formában valósuljanak

meg. Ennek megfelelően (a bécsi Alap vagy a most országos hálózatát kiépítő magyar-francia SCET mintájára) célkitűzései és feladatai – többek között – az alábbiak lehetnek:  kutató, kísérleti, előkészítő munkák; 148 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER  telekvásárlás, területmegtisztítás, közművesítés, majd azok  fejlesztési célra történő eladása;  településrendezési jogintézmények alkalmazása, mint elővásárlás, közreműködés útterület lejegyzésében, kisajátításban, telekrendezésben stb.,  közlétesítmények előfinanszírozása. Ajánlott, hogy az ilyen területfejlesztő vállalat(ok) valamely nagy jelentőségű fővárosi projekt (pl. út-, híd-, metróépítés – lásd a fejlesztési modellt) megkezdése előtt álljon fel, s vállalja fel mindazon – magán- és közösségi – fejlesztések megvalósításának koordinálását, amelyek a

„vezér”projekthez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak, kapcsolhatók. Alapvető cél kell legyen működésében a piaci hatékonyság, térbelirendezési koordináció, a megfelelő ütemű megvalósulás gazdasági előnyeinek kihasználása és a magánszektor intenzív bekapcsolása. Állami szerepvállalással létrejövő fejlesztési társaságok A Területfejlesztési Törvényben rögzített célok megvalósítására a Magyar Fejlesztési Bank részvételével az ország összes régiójában fejlesztési társaságokat hoztak létre a térségfejlesztés hitelezésére, regionális-önkormányzati projektek kialakítására, menedzselésére, finanszírozására. 500 millió forintos alaptőkével megalakult a Budapest Fejlesztési Társaság is, amely a hitelnyújtáson túl befektetésekkel és egyedi projektfejlesztésekkel is foglalkozik. Ez a társaság több fontos fejlesztésben vesz részt (pl lágymányosi INFO-park, vecsési ECO park). E projektek

sikerességének alapján lehet dönteni arról, mekkora szerepet tulajdonítson a Főváros az ilyen fejlesztési társaságoknak. Annyi általánosságban bizonyosnak látszik, hogy az ilyen társaságok csak akkor működhetnek sikeresen, ha az önkormányzat adott keretek között nem szól bele a társaság napi működésébe. Ugyanakkor világosan meg kell határozni az ilyen társaságok tevékenységi területeit; nem javasolható például az, hogy a társaságra legyen bízva a döntés városfejlesztési célok közötti pénzügyi átcsoportosításról (pl. arról, hogy a nyereséges terület-előkészítések hasznát csoportosítsa át a veszteséges rehabilitációs tevékenységekre). A fejlesztési társaságoknak tehát adott tevékenységi körön belül mindinkább a piac „átlagos” szereplőivé kell válniuk, amelyek azonban „nonprofit” módon viselkednek, azaz profitjukat viszszaforgatják a városfejlesztésbe. A „veszteséges”

városrehabilitációs tevékenységre pedig speciális, már korábban említett városrehabilitációs vállalatokat kell létrehozni. Egyéb szükséges szervezetek, vállalatok A kimondottan területfejlesztési és rehabilitációs vállalatokon kívül több más olyan esetben lehet szükség speciális vállalati formák kiépítésére, amikor nem kimondottan területfejlesztés vagy annak koordinációja a cél. Számos más olyan átfogó önkormányzati cél, feladat létezik, amelynél a közérdek és a magánérdek hatékony harmonizációja, kiegyensúlyozása előnyösen valósítható meg részben városi tulajdonú vállalattal. Vállalati formát igényel – „parkolási ügynökségként” – a Parkolási Társulás is, amelynek feladatait a Koncepció korábban részletesen tárgyalta. 2.32 A városfejlesztés stratégiai tervezése A rendszerváltás után kialakult budapesti önkormányzati struktúra egyik jelentős hiányossága az, hogy a Fővárosnál

nincs a városfejlesztés stratégiai tervezésével foglalkozó szervezeti – hivatali – egység. Ennek következtében az önkormányzati hivatal a városfejlesztést tekintve eléggé élesen elkülönülő két részre bomlott: az egyik a város pénzügyeivel és az ágazatok működtetésével foglalkozik, a másik pedig a térszerkezettel, a térbeli folyamatokkal. Csak a legutóbbi években jött létre egy olyan egység, a Tervkoordinációs Csoport a Főpolgármesteri Iroda részeként, amely a döntés-előkészítő anyagokat, ezeken belül a fejlesztési elképzeléseket is előzetesen megvizsgálja, azoknak a már korábban elfogadott koncepciókkal, egyéb elképzelésekkel való összhangját és pénzügyi vonatkozásait értékeli. A Városfejlesztési Koncepció elfogadása után elvben a Tervkoordinációs Csoport feladata lesz az is, hogy megvizsgálja: az új fejlesztési javaslatok illeszkednek-e a hosszabb távú városfejlesztési koncepcióhoz.

Változatlanul hiányzik azonban egy olyan „ügynökség” jelleggel dolgozó csoport, amely napi munkájában az egy-egy beruházásnál nagyobb, koordinációt igénylő fejlesztési feladatokat készíti elő. Ennek feladata kell legyen az is, hogy a fejlesztési elképzeléseket, „ötleteket” menedzselje Ezt az egységet a Városfejlesztési Koncepció elfogadása után mindenképpen létre kell hozni. A javasolt Fővárosi Stratégiai Városfejlesztési Csoport egy további fontos feladata lenne koordinálni a Főváros szerepét a különböző szervezetekkel kiépítendő városfejlesztési együttműködési programokban. Csak illusztrációként említve ez a csoport koordinálná az együttműködést:  a kerületekkel, például játszótér-építési és átépítési programokban (melyeknek a város legszegényebb területeire koncentrálódva fontos közösségfejlesztő funkciói lennének)  az agglomerációval, illetve régióval például a közlekedési

szövetség kialakítása, a logisztikai funkciók kiteljesítése, a vízbeszerzés, a szennyvizek tisztítása és elhelyezése, a hulladék elhelyezése, 149 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER a közlekedésből származó környezeti terhelés, a zöldfelületek kiterjedése témaköreiben  a kormányzattal az országos jelentőségű fejlesztési programokban való részvételt illetően, például az autópályák témájában, de olyan programokban is, amelyek fővárosi érdekeltségűek ugyan, de nagyságrendjük miatt csak országos támogatással valósíthatóak meg (például belvárosi lakóterületi rehabilitáció, iparterületi szenynyezések felszámolása, BKV működtetése)  a gazdálkodó szervezetekkel, illetve azok érdekképviseleti szerveivel (például a gazdálkodással kapcsolatos feltételek biztosítása és az adózási rendszer témaköreiben). nereitől. Továbbá bármennyire is nehéz a jelen

körülmények között, mégis biztosítani kell a szabályozási és ösztönzési rendszerek hosszú távú stabilitását Végül a javasolt Fővárosi Stratégiai Városfejlesztési Csoportra lehetne bízni az európai uniós csatlakozás során a Fővárosra háruló feladatok végrehajtását. Ez természetesen jóval több, mint napi ügyintézés, hiszen a régiók szerepének növekedésével egyre nagyobb szerephez jutnak az önkormányzatok az EU-programokban, egyre inkább szükséges e programok stratégiai szempontú megítélése. A fentiek értelmében a jól szervezett, jól működő város alapfeltételei közé tartozik – a működőképesség fenntartása, a hatékony gazdálkodás, az intézményrendszer fejlesztése mellett – a megfelelő szintű kommunikáció és kooperáció a kerületekkel, a régióval, a gazdasági szereplőkkel és a kormányzattal, valamint a lakossággal, a közösségi részvétel erősítésére törekedve. A városfejlesztés

stratégiai tervezésének további fontos eleme a városfejlődési folyamatok monitoring rendszerének kialakítása. Ez konkrétan meghatározott, mérhető, illetve megfigyelhető indikátorok rendszerének felállításával kell hogy kezdődjön Ezeket az indikátorokat rendszeres időközönként ki kell értékelni, és az eredmények ismeretében esetenként a városfejlesztési folyamatok módosítására is sor kerülhet. 3. KOMMUNIKÁCIÓ, KOOPERÁCIÓ Budapest optimális fejlődéséhez nem elegendő, hogy a város jó gazdaként működjön mind gazdálkodásában, mind szolgáltatásainak megszervezésben, és kiérlelt, átgondolt, jóváhagyott tervekkel rendelkezzen, hogy a döntések megfelelő elemzések után, demokratikusan történjenek. A városnak közhatalmi szerepe kötelességévé, fejlesztő szerepe pedig szükségessé teszi, hogy összhangot teremtsen és együttműködést kezdeményezzen a város életében és e fejlesztési folyamatban részt vevő

és általa érintett szereplővel. Az önkormányzat magában nem boldogulhat a város problémáival. A város jövője csak kölcsönös előnyökre épülő, egyre szorosabb együttműködésben képzelhető el lehetséges partnereivel – vagyis lakóival, kerületeivel, a magánszférával és régiójával. Ezért alapvetően fontos, hogy tevékenysége és szabályai átláthatóak és stabilak legyenek mind saját maga, mind potenciális partnerei számára. A legalapvetőbb követelmény az, hogy tisztázottnak és érthetőnek kell lennie, a város milyen szabályokat tart érvényben, mit nyújt és mit vár el cserében part- A fejlődésnek és fejlesztésnek pozitív szándékai és hatása mellett szinte minden esetben vesztesei, kellemetlenül érintett szereplői, illetve ellenzői is vannak. Konfliktusok alakulhatnak ki, amelyek késleltethetik a tervek megvalósítását, esetenként meg is akadályozhatják azt. Az ellenérdekeltekkel kialakuló konfliktusok

elvben kezelhetőek, ehhez azonban a kommunikáció fenntartása és kompromisszumképes, szakszerű beavatkozás szükséges. 3.1 Kommunikáció és kooperáció a kerületekkel Budapest közigazgatási rendszere hosszú évtizedeken keresztül (a II. világháború előtti elöljárósági rendszerben, illetve az 1950-től létrehozott tanácsrendszerben) úgy volt kétszintű, hogy a tényleges hatalom fővárosi szinten volt, az alsóbb, kerületi szintnek nem volt érdemi szerepe. A kerületek tényleges önállósága a 80-as évek közepétől növekedett meg, és 1991-ben vált jogilag is szentesítetté. Az így kialakult, ténylegesen kétszintű rendszerben kulcskérdéssé vált a feladatok és források, valamint a szabályozási jogosultságok megosztása a két szint között. Az első néhány év anomáliáinak (lásd pl csepeli szennyvíztisztító) hatására 1994-ben sor került az Ötv. korrigálására, a Főváros némileg több jogosultságot kapott a városi

szintű problémák kezelésére. Azonban így is rengeteg a koordinációs probléma a budapesti önkormányzati rendszer két szintje között, s nemcsak konkrét ágazati kérdésekben (pl. helyi érdekek védelmében fővárosi jelentőségű útfejlesztési, parkolási elgondolások megakadályozása), hanem a város egészének tervszerű működtetését, fejlesztését megalapozó ÁRT vonatkozásában is. Budapest jövőjét nagyban befolyásolja, mennyire sikerül a fővárosi önkormányzatok közötti együttműködést javítani. A Városfejlesztési Koncepcióban lefektetett legfontosabb célok elérése csak a mainál lényegesen magasabb szintű kooperáció esetén lehetséges. Így  az érintett kerületek együttműködése, közösen kidolgozandó stratégiai elképzelés kell az új gazdasági funkciók (pl. logisztika) feltételeinek meg- 150 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER teremtéséért, a meglévő

elavult munkahelyi területek átalakításának felgyorsítására,  a nem kívánt fejlesztések elhelyezésével kapcsolatos szabályozási vákuum megoldása, az előnyök és hátrányok kiegyenlítésére törekvő rendszer kialakítása kell az infrastrukturális fejlesztések felgyorsítására,  a kerületek közötti szolidaritás javítása, a működési feltételekben meglévő óriási eltérések mérséklése kell ahhoz, hogy érdemben javítani lehessen a szociális helyzeten, el lehessen kerülni a gettósodás felgyorsulását. A Városfejlesztési Koncepció 20 éves távlatában nem lehet reálisan számolni a kétszintű közigazgatási rendszer alapvető módosulásával. Az előrelépést tehát e kereten belül, a Főváros és a kerületek kapcsolatának újszerű szabályozásától, elsősorban a következő tényezőktől várhatjuk:  Az önkormányzati gazdálkodás (a feladatok és források megosztása) terén az együttműködés feltételei a

szabályozási és támogatási rendszer tisztázódásával és stabilizálódásával, kiszámíthatóságával javulni fognak.  A szereplők együttműködés iránti elkötelezettsége nőni fog, egyrészt a minden szereplőre nézve egyaránt hátrányos fejlemények (pl. a lakosság és a munkahelyek szuburbanizálódásának erősödése) elkerülése érdekében, másrészt a kooperáció esetére kilátásba helyezett előnyök (pl. támogatások magasabb szintje) következtében.  Az önkormányzati vezetők és képviselők tapasztalatainak növekedésével feltételezhető a kooperációs szándék javulása, amit az érdekegyeztetési mechanizmusok kifejlődése is segíthet.  Kiteljesedhet a kooperáció „alulról”, elvi egyezségekkel (pl. oktatási, gyermekvédelmi, szociális terület), társulásokkal (pl parkolás) való kialakításának módszere, megnőhet az ágazati koordinációs szervezetek fontossága a többi területen is A kerületekkel való

kapcsolat megjavítása érdekében az javasolható, hogy városfejlesztési kérdésekben kerüljön kialakításra egy állandó egyeztetési fórum, melyben egyrészről a Fővárosi Stratégiai Városfejlesztési Csoport, másrészről a kerületek vagy ezek csoportjai (pl. belső kerületek, külső kerületek szektoriális csoportosításban) vennének részt. Ez a fórum konkrét problémák megvitatásán túlmenően a monitoring rendszer működtetése (adatokkal való feltöltése) és időszakonkénti közös kiértékelése szempontjából is fontos lenne. 151 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER 3.2 Kommunikáció és kooperáció a Főváros és az agglomeráció között városhatáron történő területátminősítések – a térszerkezeti fejezetben tárgyalt – problémái. A Főváros és az agglomeráció kapcsolata – amely 1990 előtt sem volt rendezettnek és kielégítőnek mondható – a rendszerváltással

együtt járó decentralizációs tendencia hatására mélypontra süllyedt. A városkörnyéki települések saját – korábban évtizedekig „felülről” akadályozott – fejlődésük meggyorsítását mindenféle regionális szempont elé helyezték. Sem egymással, sem a Fővárossal nem törekedtek kooperációra, sőt inkább a fejlesztési eszközökért való rivalizálás volt a jellemző. Elérendő célok rövidebb és hosszabb távon Intézményes kapcsolat a főváros és környéke között csak a fővárosi és a Pest Megyei Önkormányzaton keresztül lett volna lehetséges, ami azonban nem működött jól. Emiatt nagy jelentőségű a Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanács (BAFT) létrehozása, melyben a két területi önkormányzaton kívül agglomerációs településekből és külső kerületekből álló térségi társulások és a térségben érdekelt egyéb intézmények is részt vesznek. A BAFT-ot működése első fél éve után – a

koordinációra való törekvés alapvetően pozitív megítélése mellett – sok kritika is éri. Az önkormányzati oldal több résztvevője szerint a tanácsban erősen túlreprezentáltak a minisztériumok Az agglomerációs övezet képviselői szerint a vitákat erősen dominálják a fővárosiak, és még a kistérségi társulásokban is a külső kerületiek kerülnek előnybe, mert több a szakemberük. A város és környéke közötti kapcsolat túljutott néhány évvel ezelőtti mélypontján, a BAFT létrejöttével megteremtődtek a kommunikáció és érdekegyeztetés minimálisan szükséges intézményi feltételei. A város és környéke közötti kapcsolatot azonban még így is a kooperáció gyengesége jellemzi A fővárosi és az agglomerációs önkormányzatok közötti kooperációra ma leginkább csak olyan területeken vannak példák, ahol mindegyik szereplő (a főváros, Pest megye, az agglomerációs település) nyer, azaz pozitív öszszegű

játékról van szó. Ilyen például az autópályák fizető kapuinak elhelyezése, ahol a térség mindegyik szereplőjének az az érdeke, hogy ezek a kapuk az agglomeráció határain kívül kerüljenek elhelyezésre – szemben a „közös ellenfél”, a kormányzati szint elképzeléseivel. A kooperációval kapcsolatos mai problémákat jelzi, hogy akkor sem jön mindig létre a kooperáció, ha ez az érdekazonosság fennáll (pl. Budapesti Közlekedési Szövetség, a környéki településeknek a budapesti közműszolgáltatásokra való csatlakozása) A legtöbb lényeges kérdésben pedig nincs is meg az érdekek azonossága, azaz az egyik fél nyeresége a másik fél veszteségéhez vezet. Így például még a megoldás körvonalai sem láthatók olyan kérdésekben, mint a nagy, regionális kihatású fejlesztések (pl. bevásárlóközpontok) elhelyezésének szabályozása vagy a közvetlenül a A Főváros által a Városfejlesztési Koncepció időtávlatán

belül elérendő legfontosabb cél az, hogy kialakuljon egy egységes (térszerkezeti elemeket is tartalmazó) elképzelés a főváros és környéke régiójának jövőképére vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy ki kell dolgozni és érvényesíteni kell a Berlin és Bécs esetében érvényesülő „decentralizált koncentrálás” elvnek a budapesti megfelelőjét. Ennek fő elemei a város közvetlen környéke fejlődésének visszafogása, a tágabb környék fejlődésének elősegítése alcentrumokra koncentrálva, és mindez szektoriális szerkezetben is, azaz fő infrastrukturális tengelyek mellé összpontosítva a fejlődést, a köztük lévő területeket visszafogottan kezelve. Egy ilyen regionális léptékű jövőképet csak a város és környéke egységes stratégiai tervezésének keretei között lehet kialakítani. Nyilvánvaló, hogy egy Berlinhez hasonló részletes regionális tervhez (amely közös megegyezés alapján behatárolja a városkörnyéki

települések lehetséges fejlődésének ütemét) a városi és a környéki tervezési hatóságok közös, egyhangú döntésére van szükség, ami Budapest és régiója esetében csak nagyon távlati cél lehet. Rövidebb távon csak könnyebben elérhető célok lehetnek reálisak. Mindezek fényében a Fővárosnak a következőkre kell törekednie annak érdekében, hogy a városkörnyék vonatkozásában az elkülönülés helyett a kooperáció szcenáriója következzen be: Rövidebb távon:  A főváros közvetlen környékén feltárt konfliktusokat komolyan véve törekedni kell a regionális tervezési együttműködés kialakítására, kezdetben a város és környéke szempontjából egyaránt káros folyamatok (pl. szétszórt letelepedés illegális területfelhasználás útján) megakadályozására, illetve a város és környéke szempontjából egyaránt előnyös folyamatok (pl. zöldgyűrű a város körül, a városkörnyék külsőbb részein

alközpontok kialakítása) segítésére. Ennek érdekében támogatni kell a budapesti agglomeráció regionális területrendezési tervének elkészítését, különösen pedig ennek azt a törekvését, hogy a regionális kihatású (új lakóterületi vagy nagy vállalkozási telepítést jelentő, egy-egy település méreteit lényegesen meghaladó, illetve a földtulajdon-változás hátsó szándékát jelentő) fejlesztéseket kontrollálja, vagyis a főváros körüli területek nemkívánatos fejlődése korlátozás, tiltás alá essen.  Célszerű a BAFT tevékenységének támogatása, hiszen ez az egyetlen létező olyan szervezet, amelyben a Főváros rendszeres, hivatalos kapcsolatban áll Pest megyével és a Kormánnyal. A BAFT meglévő jogosítványainak kihasználásával 152 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER és további kiterjesztésével lehetővé kell tenni – korlátozott mértékben – az egyes

települések feletti, regionális szintű tervezést.  Törekedni kell a BKSZ és más hasonló, speciális ágazati körzet létrehozásának támogatására, amennyiben ezek racionálisan oldják meg a főváros és környéke közötti együttműködés problémáit egy-egy ágazat vonatkozásában. Így például törekedni kell a meglévő fővárosi közműrendszerek „kinyitására” a környéki települések felé, amennyiben ezzel racionálisabb regionális rendszerek hozhatók létre.  Ki kell dolgozni – a kerületekkel egyeztetve – egy olyan új iparpolitikát, melynek részeként a főváros területén lévő, illetve ide törekvő vállalkozások differenciált megítélés alá esnek: cél ezek egy részének (pl. az ingázók által dominált és rossz területi elhelyezkedésű üzemek) Budapestről való kitelepülése, ugyanakkor cél a leromlott ipari területek revitalizációjában részt vevő vállalkozások támogatása is. Az új iparpolitika

részeként az átmeneti övezetre vonatkozó részletes területi elképzelés alapján akcióterületi támogatásokat kell adni az egyes szektorok funkcióváltásához, illetve az ipari tevékenység rekonstrukciójához. Hosszabb távon:  A BAFT keretein belül (vagy más módon) el kell érni, hogy az agglomerációs gyűrűnek legyen egy olyan szervezete, mellyel a város és környéke együttműködése kérdéseiben tárgyalni lehet  Távolabbi cél lehet egy regionális szintű pénzügyi kiegyenlítő rendszer kialakítása (természetesen a mai fővárosi feladat- és forrásmegosztási rendszernél jóval „enyhébb” formában), amely a Budapestről kiköltöző közepes és magasabb státusú rétegek, valamint jó adófizető munkahelyek elvesztését legalább részben kárpótolja, a nem kívánt funkciók „elvállalását” viszont honorálja.  Célszerű aktívan fellépni a Központi Régió (Budapest és Pest megye) mielőbbi kialakításáért, az

európai regionális folyamatokba, szervezetekbe való aktív bekapcsolásáért. Ezenfelül meggondolandó egy lazább, „nagytérségi régió” további kéthárom megye bekapcsolásával való kialakítása Ennek célja egyrészt a kölcsönös tájékoztatás, a közös érdekek alapján való közös fellépés lenne, ami hatékonyabb országos és transznacionális infrastruktúrafejlesztésekhez vezetne. Másrészt azt a célt is szolgálná, hogy a Budapest körüli külső városgyűrűig megvalósítható legyen a térség egységes stratégiai elvek szerinti fejlesztése. A regionális szintű intézményrendszer megváltozására, illetve a javasolt új intézmények (Régiós Tanács, pénzügyi kiegyenlítő rendszer, stratégiai együtt tervezés) kialakulására rövid időn belül nincs sok esély. Ezért hamarabb lehet sikereket elérni a politikai kultúra megváltoztatásával, „kooperációs hangulat” kialakításával: a Fővárosnak arra kell törekednie,

hogy a különböző szintű kooperációs problémákban olyan stratégiát kövessen, olyan kérdésekre helyezze a hangsúlyt, amelyek pozitív összegű játékokhoz kapcsolódnak, amelyekben való kooperáció tehát nyereséget hozhat a másik partner számára úgy is, hogy a Főváros számára nem jelent veszteséget. A Fővárosnak mindezeken felül fontos feladata a szomszéd városokkal és régiókkal való intenzív kapcsolattartás. Ennek nemzetközi vonatkozásaként aktív, esetenként kezdeményező szerepet kell játszania a formálódó közép-európai és európai együttműködési hálózatokkal kapcsolatban. (Előbbire példa a bécsi központú VITEC rendszer, amely válaszköteles e-mail kapcsolatot jelent városok egy meghatározott körével, melynek magyar részről Győr aktív részese.) Együttműködés a területrendezésben A város és környéke közötti jobb együttműködést, kooperációt elvileg többféle módon lehet segíteni: a

területrendezésben való együttműködéssel, illetve a gazdasági jellegű eszközök alkalmazásával. A Koncepció elsőként a területrendezés terén megteendő fővárosi lépéseket foglalja össze. Az 1996. évi XXI törvény a területfejlesztésről és területrendezésről rendelkezik arról, hogy a fővárosi agglomerációra területrendezési terv készítendő. E terv elhatározásai az érintett települések rendezési terveinek készítése során kötelezően figyelembe veendők. Azaz a törvény visszaállította a korábbi – és az európai gyakorlatban is általános – hierarchiát a regionális és települési szintű rendezési tervek között. A budapesti agglomeráció rendezési terve jelenleg készül, a törvény alapján elfogadására az Országgyűlés illetékes Az 1997-ben elfogadott törvény az épített környezet alakításáról és védelméről (ÉT) ugyanakkor úgy intézkedik, hogy abban az esetben, ha egy területrendezési

intézkedés eredményeként valamely ingatlan értéke csökken (pl. kevésbé jövedelmező használati kategóriába való „átsorolás” vagy a korábban megadott építési-fejlesztési jogok megvonása), a terület tulajdonosa kártalanításra jogosult. Az elmúlt években a budapesti agglomeráció településeinek döntő része elkészítette, felülvizsgálta rendezési terveit, s azokban igen jelentős területeket jelölt ki új, szabad területi fejlesztések számára. E helyi rendezési tervekkel alapvetően ellentétes területfelhasználási döntések a régió rendezési terveiben tehát csak igen kivételes esetekben hozhatók meg. Azaz a „koncentrált decentralizáció” elv nem érvényesíthető a – leginkább területigényes – lakó-, üdülő- és munkahelyi területi besorolások agglomeráci- 153 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER ós települések közötti egyszerű átrendezésével. (Ez

alapvetően szembenállna azzal az elvvel is, hogy a települések rendezési terveinek elkészítése és elfogadása „helyi közügyként” a helyi kormányzatok feladata és hatásköre.) Emiatt a Főváros a Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanácsban jelenleg inkább a helyi tervi elhatározások megvalósításának, a megvalósulás ütemének befolyásolásában játsszon erősebb szerepet. Bizonyos mértékig más a helyzet azokkal a funkciókkal, illetve területbesorolásokkal, amelyeknek alapvetően nem a helyi települési szándékok miatt kell az agglomeráció rendezési tervébe bekerülniük. Ezek egy része országos (pl. autópályák nyomvonalkijelölése), más részük kimondottan fővárosi érdekből (pl szemétlerakók) kell hogy megvalósuljon, illetve olyanok, amelyekre vonatkozóan az országos és fővárosi érdekek a dominánsak. Az ilyen helykijelölésekben az agglomeráció rendezési tervének döntései lesznek az elsődlegesek, ez a terv

kell hogy rögzítse a fejlesztési jogokat – egyértelműen vagy alternatív jelleggel, azaz ezeknél a Főváros befolyásoló szerepének a konkrét helykijelölésekben kell érvényesülnie. Az agglomerációs rendezési tervnek megfelelő szakmai hátterül kell szolgálnia a térségben megvalósuló fejlesztések ösztönzéséhez és korlátozásához, illetve megvalósításuk feltételeinek szabályozásához. Azzal, hogy az agglomeráció területrendezési tervének jóváhagyása az Országgyűlés hatáskörévé vált, az is együtt jár, hogy a terv helyi – települési – szinten kötelező tervi elemeinek jóváhagyása is a parlament szintjén történik meg (ezt a területfejlesztési és -rendezési törvény külön is kiemeli). A regionális rendezési terv lehetőségei a korábbi helyzetnél amiatt is kedvezőbbek, mert az új szabályozás (Országos Településrendezési és Építési Követelmények – OTÉK) számos jelentős kérdésben (pl. a

közművesítettség megkövetelt mértéke) nem tartalmaz országos előírásokat, hanem azok meghozatalát alsóbb szintre utalja. Ezekből kiindulva az alábbi javaslatok jöhetnek szóba:  Az új fejlesztési területek építésre való igénybevételét (azaz az építési jogok tényleges érvényesítését, „megadását”) a rendezési tervben a (teljes) közművesítettség meglétéhez kell kötni. (Budapesten az új BVSZ várhatóan szigorít, ami a város számára hátrányos lehet egy esetleg „engedékenyebb” agglomerációs szabályzattal szemben.) Ezen a téren kerülni kell a térségek, településcsoportok közötti differenciálást is.  Tartalmazzon a terv javaslatokat az új fejlesztési területek igénybevételének célszerű ütemezésére települési szinten és a régió egészében egyaránt. Ennek célja, hogy szempontul szolgálhasson a különböző infrastrukturális támogatások elosztásához, illetve hogy – ha az említett berlini

példának megfelelően a BAFT tervezési régióként     esetleg később szélesebb hatáskörökhöz juthat – a fejlesztési jogok ütemezett megadásának alapját képezhesse. (Budapesten hasonló szabályozás bevezetése tervezett) Az 1996-os XXI. törvény V fejezetében foglaltaknak megfelelően a lehető legnagyobb részletességgel és differenciált területlehatárolásokkal tartalmazza a környezet-, táj- és természetvédelmi feladatokat annak érdekében, hogy a környezetileg értékes, védendő területek beépítése elkerülhető legyen. Általánosságban törekedjen a most kialakuló környezetvédelmi szabályozás tervben való „internalizálására”. Adjon részletes (szükség szerint alternatív) javaslatokat arra vonatkozóan, hogy a szabadon maradó területek milyen távlati felhasználást kapjanak, különös tekintettel az adott térségben megvalósítható nagyobb területigényű szabadidős funkciókra. Az európai

trendekhez hasonlóan már a közelebbi távlatban is az várható, hogy a földek mezőgazdasági hasznosítása vissza fog szorulni, s a tulajdonosoknak egyéb hasznosításra kell törekedniük. A terv ezzel kedvező irányban befolyásolhatja a helyi szándékokat A különböző új területhasználatok megvalósíthatóságát minőségi paraméterekhez kell kötnie a tervnek úgy, hogy azok az építési engedélyezés során is kiinduló feltételt képezzenek (pl. munkahelyi területeknél növényzettelepítés, lakóterületeknél minimális sűrűség vagy telekméretek), ilyen szabályozás szükséges a fennmaradó mezőgazdasági területeken is a környezeti szempontok (pl. por ellen védő erdősávok) érvényesítése érdekében Általános érvényű szabályozás szükséges az új fejlesztések (főként az új munkahelyi területek és nagyobb bevásárlóközpontok) és a főutak (elsősorban az autópályák), valamint a tömegközlekedési vonalak egymáshoz

való viszonyát illetően. A szabályozással el kell érni, hogy (I.) a főutak csak meghatározott külterületi szakaszaikon (főként a csomópontok környezetében) legyenek beépíthetők, (II.) meghatározott funkciók csak tömegközlekedéssel is elérhető területekre legyenek telepíthetők, (III.) az utak, tömegközlekedési vonalak közvetlen területe kellő környezeti színvonalon alakuljon ki (lásd a hasonló holland szabályozást). Mind a helyi, mind a fővárosi-országos érdekű területkijelölésekkel kapcsolatban felmerülhet, hogy a fejlesztési jogok tényleges érvényesíthetőségét a régió fejlesztési tanácsa valamilyen piackonform eszközzel befolyásolja, e jogokat mintegy „adagolja”. Ilyen eszköz lehet az „átruházható fejlesztési jogok” – korábban már tárgyalt – intézménye, ami azt jelenti, hogy a fejlesztési jogok nagyságrendje (pl. lakóvagy munkahelyi területre vonatkozóan lakásszámban vagy területben) egy

meghatározott időre rögzített (lásd Berlin és régiója gyakorlatát), s egy telepü- 154 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER lés csak akkor szerezhet a számára rögzítettnél több fejlesztési jogot, ha a többletet megvásárolja egy olyan településtől, amely a jogaival az adott időszakban nem él. Mindenképpen javasolja a Koncepció egy „piackonform” szabályozó eszköz kísérleti jellegű bevezetését, azonban alkalmazását kevésbé látjuk lehetségesnek az elsődlegesen helyi érdekű területkijelöléseknél (a régió tanácsa ez esetben „időben osztaná újra” a helyben már rögzített jogokat, aminek jogszerűsége erősen vitatható). Nagyobb tér nyílhat ugyanakkor az eszköz alkalmazása előtt a helyi települési érdekeken túlmenő helykijelölésekkel kapcsolatban. Az új eszközök alkalmazása az elsők között a nagy bevásárlóközpontok esetében válhat szükségessé. Ahogyan a

budapesti felvevőpiac néhány éven belül megtelik, úgy növekszik a beruházók érdeklődése a városkörnyék irányában. Bizonyos méretnagyság felett azonban regionális kérdésként kell kezelni a bevásárlóközpont létesítésének ügyét, hiszen az már nyilvánvalóan nem helyi igények ellátását célozza. Az új típusú regionális szabályozás „szakítópróbájának” is tekinthető ez a probléma, miszerint képes lesz-e a regionális szabályozás felülbírálni egy adott település által elhatározott fejlesztést. Gazdasági jellegű szabályozás A regionális rendezési terv a testület működésének befolyásolásán, a saját fejlesztési igények térbeli rögzítésének tisztázásán és az agglomeráció számára legelőnyösebb fejlesztési források felkutatásának, méltányos elosztásának ösztönzésén túl a Főváros érdekeit azzal is tudja képviselni, hogy olyan fejlesztési szabályozórendszer agglomerációs szintű

bevezetését szorgalmazza, amely egyaránt előnyös a város és környezete számára. Abból kell kiindulni, hogy a Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanács feladatát akkor láthatja el a leghatékonyabban, ha működésének eredményességét országos, illetve nemzetközi összefüggésekben mérlegeli. Ha ez megvalósul, a Főváros számára is általában előnyös helyzet jön létre Ennek megfelelően a Főváros e szerepét illetően az alábbi elvek fogalmazhatók meg:  A Főváros kezdeményezze, hogy a BAFT tekintse át azokat a jelenleg elérhető hazai, illetve az EU-csatlakozás folyamatában várhatóan rendelkezésre álló nemzetközi fejlesztési forrásokat, amelyek a fővárosi régióban rendelkezésre állhatnak és amelyeknek a megszerzése az agglomeráció számára leginkább előnyös.  A Főváros olyan befolyást gyakoroljon a tanács működésére, hogy az döntései meghozatala során a fenntartható fejlődés szempontjainak

megfelelően részesítse előnyben a teljes térségben az erőforrások takarékos, ésszerű hasznosítását, a környezet kímélését, javítását – mind a területhasználatban, mind a közlekedés és az infrast- ruktúra fejlesztése terén – és a szabadidős funkciókat.  A Főváros érje el, hogy a tanács működése során a nagyobb összefüggő agglomerációs térségek fejlesztésének feladataira összpontosítson, s ezeket a kistérségi együttműködések koordinálása, koncepcióik, programjaik elfogadása során is érvényesítse. Az első két elv minden bizonnyal szoros összefüggésben érvényesül majd: az ország egészéhez viszonyítva magasabban fejlett térség várhatóan olyan forrásokért pályázhat sikeresen, amelyek az „élhető város és agglomeráció” létrejöttét segítik elő, a harmadik elv ezek érvényesülésének „helyi hatékonyságát” biztosíthatja. Ezzel együtt a helyi, kistérségi szinten a

gazdaságfejlesztés kell hogy prioritást kapjon. A Fővárosnak érdeke, hogy a Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanács mihamarabb kidolgozza annak elveit és gyakorlatát, hogy a régió számára megszerezhető központi és nemzetközi forrásokat miként osztja szét a településcsoportok és a települések között – illetve hogy milyen mértékben használja fel ezeket a saját maga által kezdeményezett fejlesztések céljára. Egyelőre nem látható pontosan e források nagyságrendje, különösen azért, mert még nehezen becsülhető előre, hogy az európai alapokból – tekintettel a más, támogatásra szoruló hazai térségekre is – a fővárosi régió milyen mértékben részesülhet. Emiatt az sem világos, hogy a tanács munkájában ez a forráselosztó funkció mennyiben játszhat központi szerepet. Tekintettel arra, hogy – a korábban elmondottak szerint – a rendezési szabályozás szerepe a fővárosi agglomerációban csak erősen

korlátozott lehet, mindenképpen arra kell törekedni, hogy a források pályázati és egyéb úton történő elosztásával a BAFT a rendezési-fejlesztési prioritásoknak megfelelően tudja befolyásolni az önkormányzati és magánszereplőket. A tanács a forráselosztó funkciója gyakorlása során egyrészt előre meghatározott rendezésiszabályozási feltételek meglétéhez kösse az eszközök rendelkezésre bocsátását, másrészt dolgozzon ki olyan elosztási elveket, amelyekkel a hatékonysági feltételeket tudja érvényesíteni. Ez utóbbiaknál többek között  a kooperativitás szükséges mértékének szorgalmazása, „kikényszerítése”,  a volumengazdaságosság mértékének elérése,  a finanszírozás kölcsönössége, a helyi hozzájárulás megkövetelése,  az egyéb fejlesztési források bevonhatósága, a „leverage elv” érvényesülése,  a gazdasági és társadalmi megtérülés bizonyítottsága szerepelhetnek. 155

BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER Ha a BAFT e funkciója kellő mértékben érvényesülni tud, az nagyban enyhítheti a régió önkormányzati és tervezési széttagoltságából fakadó hátrányokat, de csak akkor, ha a prioritás-, az elosztó és a szabályozórendszerek, illetve a gazdasági, rendezési és környezeti szabályozások szoros együttműködése megvalósul. Ebből a szempontból is előnyös lenne, ha a fővárosi agglomeráció rendezési és fejlesztési tervei egymással összefüggésben készülnének el. A nemzetközi gyakorlatban (pl Egyesült Államok) a „növekedésirányítási” (growth management) tervek már ezt a szemléletet képviselik, azaz tagadják a fejlesztés és rendezés hagyományos megosztását. 3.3 Kommunikáció és kooperáció a gazdasági szereplőkkel A gazdálkodók több szempontból is fontos szereplői a város fejlődési folyamatainak: adófizetőként,

munkáltatóként, ingatlanberuházóként, a közutak és a környezet terhelőiként stb. Sok várospolitikai döntés érzékenyen érintheti a gazdálkodók helyzetét, akik gyorsan és rugalmasan (beruházásokkal vagy ezzel éppen ellentétesen, elköltözéssel) tudnak reagálni a körülmények változásaira. A mai helyzetben a gazdálkodóknak erős kritikáik vannak a várospolitika alakítóival szemben. Kifogásolják, hogy ma nincs elfogadott fővárosi ipar- és szolgáltatásfejlesztési stratégiai terv, de még deklarált városfejlesztési politika sem, amelynek a gazdálkodásra vonatkozó információi és célkitűzései alapján tudnák a vállalkozók saját befektetéseiket, tevékenységeiket, terveiket alakítani. Ennek hiányában a vállalkozások helyi adóztatásában sincsenek ágazati, tevékenységi vagy területi kedvezmények, sőt hiányzik az adóztatási rendszer legalább középtávú kiszámíthatósága, ami a befektetések biztonsága

szempontjából alapvetően fontos lenne. Kifogásolják, hogy a helyi adóval, a helyiségek bérbeadásával kapcsolatos döntéseiket az önkormányzatok általában az adott vállalkozói körrel való konzultációk és hatásvizsgálatok nélkül hozzák meg. A felsorolt kritikai elemekből nagyrészt körvonalazhatók az önkormányzatokra háruló teendők. A Fővárosnak egy fővárosi ipar- és szolgáltatásfejlesztési stratégiai terv kialakítása mellett arról is döntenie kellene, hogy a vállalkozások adóztatásánál melyik a fontosabb cél: a közszolgáltatások javítása (és így áttételesen az infrastruktúra fejlesztése) céljából minél nagyobb bevételekre szert tenni, vagy inkább aktív adópolitikával a vállalkozókat Budapesten tartani, ezen belül pedig egyes leromlott ipari területek átalakítására ösztönözni. A két adóztatási szemlélet bizonyos mértékig összeegyeztethető: elképzelhető az infrastruktúra gyorsabb fejlesztése

érdekében az adóztatási szint magasan tartása, amiből csak korlátozottan, területi alapon lehet adókedvezményt kapni. A fontos az, hogy a vállalkozói érdek-képviseleti szervezetekkel megvitatott tiszta játékszabályok és normatív döntések legyenek. A gazdasági szereplőkkel való kapcsolattartásnak fontos eszközei lehetnek az információcserét elősegítő szervezetek, klubok. Ilyen a nemrég alakult Budapest Euro Klub, melynek harminc, már idetelepült multinacionális cég a tagja. A BKIK inkább a kis- és középvállalatokkal való kapcsolattartást teszi lehetővé. 3.4 Kommunikáció és kooperáció a lakossággal A városfejlesztési politikának az egyik legkényesebb pontja a város, illetve a beruházók által kialakított fejlesztési elképzeléseknek az érintett lakossággal való megismertetése és elfogadtatása. E téren sincs túl sok dicsekednivalójuk az önkormányzatoknak az elmúlt időszakot tekintve, elég, ha a nagy publicitást

kapott lakossági tiltakozások sorára gondolunk. 156 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER A beruházások előkészítésének, menetének és megvalósításának jelenlegi fővárosi szabályozása előírja, a beruházási program kidolgozása során gondoskodni kell arról, hogy „az érdekelt szervekkel a szükséges egyeztetések megtörténjenek”. A mai budapesti gyakorlat azonban a lakossági ellenvetéseket defenzív módon kezeli, csak akkor ír ki lakossági fórumot, ha azt – általában a beruházást ellenző lakók – kérik. Ilyen esetekben azonban már nagyon nehéz a lakosság fejlesztésellenes hangulatát megváltoztatni és a beruházáshoz kapcsolódó döntések, alternatívák, kedvező és kedvezőtlen hatások teljes körét bemutatni. A Főváros egy általa már nehezen kezelhető helyzetbe kerül, ahol a lakosság képviselői szabják meg a vitán felvetendő témákat és annak menetét. Az Andor

utcai konfliktus kapcsán készíttetett koncepció (Hegedüs-Locsmándi-Zsámboki, 1997) az előzetes lakossági tájékoztatás módszerét javasolja ennek a defenzív gyakorlatnak a megváltoztatására. Egy jól megtervezett lakossági fórum megszervezése az önkormányzat szempontjából mindenképpen előnyös hatásokkal járhat. Egyrészt biztosíthatja, hogy a lakossági tájékoztatás ne egyoldalúan a problémákat emelje ki, hanem rávilágítson a beruházás szükségességére, pozitív oldalaira. A lakosság ellenállásának előzetes felmérése pedig segítséget adhat az önkormányzatnak abban, hogy milyen esetleges további intézkedéseket építsen be a beruházási programba a negatív hatások kiküszöbölésére. Ez az eljárás egy esetleges későbbi bírósági perben is az önkormányzat javát szolgálhatja, és bizonyíthatja, hogy a Főváros mindent megtett a fejlesztés negatív hatásainak kiküszöbölésére. Az előzetes tájékoztatás

során különösen kell ügyelni arra, hogy a beruházással érintett térség minden fontosabb lakossági csoportja értesítést, információkat kapjon, és hogy a lakossági érdekképviselet kiegyensúlyozott legyen. E folyamat során a városnak is érdeke a részvétel módszereinek fejlesztése, különben az a gyakori eset fordulhat elő, hogy fontos dolgokat egy kis csoport (a többség nevében fellépve, de annak véleményét egyoldalúan, torzítva képviselve) is meg tud akadályozni. Jó példa erre az új Lágymányosi híd közúti és tömegközlekedési kapcsolatainak kiépítése körüli zűrzavar. A Hungária körút folytatásaként már évtizedek óta le volt foglalva az autópályákkal közvetlen összeköttetésre lehetőséget adó (s környezetvédelmi szempontból elfogadható módon kialakítható) Hamzsabégi úti nyomvonal. Ennek megépítését a 90-es évek elején megakadályozta a csak néhány házra kiterjedő lakosság ellenállása,

olyannyira, hogy a területet átminősítették, és később a kerület is állást foglalt abban, hogy értékes lakóterületein (a közben kiépült 6-os úton kívül) más jelentősebb út ne haladjon át. Néhány évvel később nyilvánvalóvá vált, hogy a híd megépülése után a kényszerből kiépülő új nyomvonal sokkal sűrűbben lakott területen halad keresztül, ami ellen most már az ott közvetlenül érintettek (Andor utca) protestáltak. Az eset tanulsága az, hogy a Hamzsabégi úti nyomvonal végleges feladásáról való döntés előtt mérlegelni – és az egész érintett térség lakosságával, nemcsak a Hamzsabégi útiakkal, egyeztetni – kellett volna az alternatív megoldásokat is. Egy ilyen egyeztetés során kiderült volna, hogy még mindig a Hamzsabégi úti nyomvonal a „legkisebb rossz”. Egy jól megszervezett egyeztetési eljárásban az arányosan nagyobb képviseletet élvező Andor utcaiak „győztek” volna, és ez a minden

szempontból logikusabb nyomvonalvezetés mellett még azzal is járt volna, hogy a Fővárosnak kisebb kártérítést kellett volna fizetnie. A fővárosi érdekek – esetünkben főként a központ tehermentesítésének elősegítése – és a helyi érdekek – esetünkben a lakókörnyezet védelme – konfliktusa csak újfajta, a korábbi időszakban kevésbé ismert politikai megállapodásokkal, alkukkal oldhatók fel. Ennek egy lehetséges megoldására, az önkormányzat által alkalmazandó lépésekre a már idézett tanulmány (Hegedüs-Locsmándi-Zsámboki, 1997) tesz javaslatot.  Első lépésben fejlesztési döntés részeként előzetesen meg kell állapítani azt a területet, amelyre a fejlesztés várhatóan érzékelhető közvetlen környezeti hatást gyakorolhat, illetve számottevően befolyásolhatja az ingatlanok értékét. E hatásterületet a fejlesztés lehető legnagyobb összefüggő egységére – rendszerére – kell megállapítani annak

érdekében, hogy az infrastrukturális fejlesztés területenként eltérő, pozitív és negatív hatásai egyaránt vizsgálhatók és értékelhetők legyenek.  A Beruházási Célokmányban meg kell határozni, hogy a beruházási programban mely területekre, létesítményekre vonatkozóan kell környezeti hatástanulmányt (környezetvédelmi vizsgálatot) készíteni. Döntés kell szülessen arról is, hogy a várható – pozitív és negatív – ingatlanértékváltozások nagyságrendje szükségessé teszi-e ingatlanértékelési tanulmány elkészítését is, és hogy az mely területekre terjedjen ki.  A környezeti hatástanulmányt (vizsgálatokat) a vonatkozó jogszabályok szerint kell elkészíteni a beruházási program(ok)hoz kapcsolódva.  Amennyiben a hatásterületen belül nagy valószínűséggel az feltételezhető, hogy a kedvezőtlen hatások – az alkalmazott javító eszközök ellenére – jelentősebb értékcsökkenéssel járhatnak az

ingatlanok körében, vagy az, hogy egyes területeken a fővárosi fejlesztésnek jelentős olyan kedvező hatásai vannak, melyek az ingatlanok számottevő felértékelődését okozhatják, akkor ingatlanértékelési és gazdasági tanulmányt is kell készíttetni.  Minden esetben lehetővé kell tenni, hogy az érintett lakosság megismerje a környezeti hatástanulmányt (vizsgálatokat), a fejlesztés pozitív és negatív hatásait a médiákon keresztül és lakossági fórumon. Ez az a pont, amikor nagyon kell ügyelni arra, hogy az egész hatásterület lakossága (a projekt által közvetlenül és közvetve érintettek egyaránt) értesítve legyen, nehogy egy kisebb csoport kisajátíthassa a lakosság képviseletét. 157 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER  A tájékoztatással kapcsolatban, illetve a lakossági fórumon alkalmazható stratégiák:  a lakosság meggyőzése a beruházás előnyös hatásairól,

illetve arról, hogy káraikat az előnyös hatások kompenzálják;  a lakosság felkérése, hogy szervezze meg saját képviseletét s hogy terjessze elő véleményét;  a Főváros felajánlja, hogy részben vagy egészben felvállalja a lakosság által felkért szakértői anyag(ok) finanszírozását;  ha a Főváros előzetesen eldöntötte, hogy kártalanítást fizet vagy más módon kompenzál, a lakosságot erről kellő részletességgel, a megvalósítás módozataira kiterjedően kell tájékoztatnia.  A lakossági kérdéseket és javaslatokat a Főváros a közmeghallgatás szabályai szerint vizsgálja, illetve válaszolja meg. A lakossággal való kommunikáció lehetőségeit természetesen az is befolyásolja, hogy az előző pontokban tárgyalt gazdasági eszközök (kártalanítás; az értéknövekedés elvonása értékalapú ingatlanadó, különleges adókivetési terület és/vagy fejlesztési díj módszerével) közül melyek kerülnek

bevezetésre. A fővárosi fejlesztések lakossággal való megismertetése és elfogadtatása sok esetben nem egyszerű dolog és hosszadalmas eljárást kíván. Erre azonban mindenképpen szükség van, és a megfelelő módon való véghezvitelével a fejlesztés minden szereplője csak nyerhet. 4. IMÁZS ÉS VÁROSMARKETING A kommunikáció egy fontos, bár sajátos formája lehet a városimázs alakítása és az erre épülő városmarketing-tevékenység, amely nemcsak a szolgáltatások és termékek, hanem a „városok piacán” is szükséges feltétele az egyre erősödő versenyhelyzetben való sikeres szereplésnek. Budapest jövőbeli fejlődését nagymértékben meghatározza a nemzetközi városversenyben való szereplése. Amennyiben Budapest e versenyben megtalálja szerepét, és sikeresnek bizonyul, a megszerzett pozíció hozadéka mind a gazdaság, mind az életminőség szempontjából jelentős lehet. A Városfejlesztési Koncepció javaslatot tesz olyan

célképzet, megvalósítandó elképzelés megfogalmazására, mely koordinálhatja a fejlesztési elképzeléseket. Emellett azonban a nemzetközi és hazai versenyben való eredményes szerepléshez és belső viszonyaiban is szükségesnek látszik Budapest számára egy határozott „imázs” meghatározása is, mely kommunikálni tudja a kitűzött célképzet és célok fontos elemeit a város potenciális partnerei felé. Imázs és városmarketing így azt a kommunikációs csator- nát jelentheti, amelyen keresztül a város kapcsolatba léphet a nemzetközi és hazai élet gazdasági és magánszereplőivel, és lehetőséget teremt arra, hogy az érdekek összeegyeztethetősége esetén azok csatlakozzanak céljai megvalósításához. A megfelelő kommunikáció és információközvetítés – mint köztudott – a piacgazdaságban a sikeres érvényesülés meghatározóan fontos eleme. A potenciális partnerek – befektetők, üzletemberek, vásárlók, turisták,

érdeklődők – első lépésben a város által kialakított és sugárzott imázzsal találkoznak. Ez az első szűrő, így ennek egyszerű, felfogható, tiszta és vonzó képet kell közvetítenie. Így marketingszempontból imázsnak nemcsak a világban létező Budapest-képet, hanem egy tudatosan alakított és kimunkált stratégiával közvetített, mesterséges képet nevezünk Budapest már 1991-ben tett egy első kísérletet ezen imázs lehetőségeinek kutatására. Sajnálatosan azonban a feltáró tanulmánynál nem jutott tovább a város. Korábban gyakran felvetődött Budapest mint a „kapcsolat”, a „jövő városa” vagy a „nemzetközi kapuváros” (a „gateway-city”). Minden lehetséges koncepció keretében további vizsgálatot igényel a betölthető funkciók vizsgálata. Mennyire reálisak az annyiszor emlegetett szerepek, szlogenek és funkciók, hol tartunk most, milyenek az esélyeink, mik a feladataink e koncepciók bármelyikének

megvalósításához. Jelen koncepció az imázselemek három csoportját emelte ki:  a gazdasági produktivitást, a fejlesztéséhez szükséges feltételek lehetőség szerinti szinten való megteremtését  a humán infrastruktúra és az életminőség magas szintjét  a lakosság szegényebb csoportjaival és a város leromlottabb részeivel való szolidaritást. Az életminőség és a lemaradókkal való szolidaritás a regionális központ és a nemzetközi nagyváros tőkevonzó funkciói között is nagy súllyal szerepelnek. A nemzetközi „város-piacon” a hasonló gazdasági feltételek megléte esetén az életminőséget tekintve vonzóbb, ugyanakkor kiegyensúlyozottabb városok nagyobb eséllyel versenyeznek. Így az esélyek meghatározó elemei között jelentős szerepet kaphat a színes kulturális élet, a többnyelvű iskoláztatás, a szabadidő sokrétű eltöltésének lehetőségei és a nemzetközi üzleti élet normáinak is megfelelő

vendéglátás és szolgáltatások; de ezek mellett az is, hogy a városnak nincsenek olyan negyedei, amelyeket mindenképpen ajánlatos elkerülni. E potenciális célok különböző imázs- és marketingelemeket jelentenek, és esetenként nem is ugyanazoknak a célcsoportoknak szólnak. Így a célok lát- 158 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER szólagos ellentmondásai vagy feszültségei kisebb problémát jelentenek marketingszempontból, mint a következetes fejlesztési politika szempontjából. Itt a potenciális partnerek – befektetők, üzletemberek, vásárlók, turisták, érdeklődők, stb. – mint különböző célcsoportok megcélozhatók egységes vagy differenciált üzenetekkel és marketingstratégiával, amelyek közvetítésére különböző média- és kommunikációs módok választhatók. További előny, hogy e célzott és célcsoportokként megkülönböztetett stratégia a városmarketing olcsóbb

formáját jelenti, mivel jelentősen csökkenti a meddő szórás arányát. A Városfejlesztési Koncepció elemzései remélhetően ötleteket szolgálhatnak a kiinduláshoz mind a célcsoportok kiválasztásához, mind a lehetséges üzenetek meghatározásához. A Koncepcióban meghatározott aktív gazdasági elemek feltételezik az imázs- és marketingtevékenység kialakítását, amiben a Koncepció maga legfeljebb kiindulási pont lehet, amit szisztematikus elemző és alkotó munkának kell követnie ezen a területen. A város jövőjének szempontjából nagyon fontos, hogy mielőbb körvonalazódjon az a stratégia, amely meghatározza, hogy melyek a kiemelt célcsoportok, mik a differenciált imázselemek, mik a szelektált stratégiai elemek és az üzenetközvetítő csatornák, illetve hogy mi a visszacsatolási rendszere a kialakuló és mielőbb működésbe lépő városmarketing-stratégiának. 159 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA FORRÁSMUNKÁK 

A Budapesti régió lehetséges szerepe a regionális együttműködésben. (A "két banán" fejlesztési koncepció) Kutatási zárótanulmány Tulajdon Alapítvány, Privatizációs Kutatóintézet Budapest  A fenntartható gazdasági növekedés középtávú kilátásai 1998-2002. Miniszterelnöki Hivatal Közgazdasági Főosztály, szakmai vitaanyag, 1997 nov  A Fővárosi Önkormányzat éves költségvetései és zárszámadási beszámolói  A Fővárosi Önkormányzat Költségvetési Koncepciói, 1997. és 1998-as évekre  Az Európai Unió közlekedési rendszere (Európa Füzetek 1995.)  B.K (1998): Budapest pénzügyi esélyei (Népszabadság, február 20)  Barta Gy.- Beluszky P (1997): Budapest társadalmi-gazdasági-kulturális térstruktúrája (tények és térképek kerületi részletezésben) MTA RKK, Bp pp 78  Barta Györgyi (1992): Budapest helyzete az országban, Bp. belső gazdasági térstruktúrája, a közigazgatási felosztás

és a gazdasági térstruktúra kapcsolata MTA RKK, Bp pp 74  Barta, Gy. (1993): Az ipari nagyvállalatok szétbomlásának folyamata és területi következményei Magyarországon, p 189-203 In: Kovács K (ed): Település, gazdaság, igazgatás a térben - MTA RKK  Bellon Erika (1997): Lesz-e Budapest nemzetközi pénzügyi központ? Kézirat a Budapest - nemzetközi város könyvhöz, amely a MTA Nemzeti Stratégiai Kutatási Program keretében előreláthatólag 1998-ban fog megjelenni. p 25-40  Beluszky, P. (1992): Budapest városteste és a modernizáció Társadalmi Szemle, 7, p 35-44  Beluszky, P. (1998): Budapest - nemzetközi város Történeti kitekintés Kézirat  Berlin-Brandenburg, 1997. Zusammen planen für Berlin und Brandenburg Potsdam, 1997  BME Urbanisztikai Intézete MTA Kutatócsoportja keretében munkacsoport Második Millennium II. Városfejlesztési stratégia - ajánlás - 1994 okt (megbízó Főpolgármesteri Hivatal Városfejlesztési

Ügyosztálya)  BME Vízellátási és Csatornázási Tanszék: Budapest és térségének vízgazdálkodása 1994. (Készült a Nemzetközi Hidrológiai Program keretében, az UNESCO M-3-3 jelű programjának részeként, aminek címe : Integrált vízgazdálkodás városias (beépített) területeken  Budapest és térségének integrált vízgazdálkodása (Esettanulmány) (Készült a Nemzetközi Hidrológiai Program keretében, az UNESCO M-3-3 jelű programjának részeként, 1994.)  Budapest jövője - A jövő Budapestje Budapest konferencia az Újvárosházán 1991. ápr 5-6  Budapest jövője, várospolitika 2000-ig (Városkutatás Kft. 1994 november)  Budapest jövője - A jövő Budapestje II. Budapest konferencia az Újvárosházán 1994 jan 28-29  Budapest turizmusának fejlesztési koncepciója, (99.9 Kft - Professzor Kft, 1995)  Budapest városfejlesztési koncepciója térszerkezet - vitaanyag Bp. 1994 nov  Budapest Városrehabilitációs

Programja, (Palatium Kft. - Teampannon Kft - Városkutatás Kft, 1997) (megbízó: Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal Főépítészeti Iroda)  Budapesti komplex forgalomfelvétel 1992-1994. (Közlekedés Kft 1995)  BUVÁTI : Budapest Főváros Általános Rendezési Terve Program (határozattal elfogadva) készült 19921994 májusáig ( Budapest Főváros Önkormányzata Polgármesteri Hivatala Városfejlesztési Ügyosztálya megbízásából - módosítások átvezetése 1994 okt. 30)  Budapest Főváros Általános Rendezési Terve, Szabályozási Terv 1997. év végi változatok (BUVÁTI)  Conti, S.-Spriano, G (1989): Urban structures, technological innovation and international metropolitan networks. Fondazione G Agnelli Torino, p 37  COSTRAT, 1997 Cooperation Strategies for Planning Development in Metropolitan Regions. Overture Programme of the European Commission. Berlin th  Crook, Clive: The Future of the State, The Economist,

September 20 1997.  Demszky Gábor: Budapest jövője, várospolitika 2000-ig Bp. 1994 nov  Ehrlich Éva: A magyar közlekedés, ezen belül elsősorban a vasút, nemzetközi összehasonlításban (Közlekedéstudományi szemle 7-8. szám, 1997)  Enyedi, Gy (1994): Budapest: Return to European competition pp. 274-298  ÉRTÉKTÉRKÉP Bt.: Javaslat a Főváros számára a belterületbe vonásból, illetve az övezeti besorolás megváltoztatásából eredő ingatlan értékkülönbözet városfejlesztési célú pénzügyi szabályozására Bp. 1996. aug (Bp Főv Főpolgi Hiv Főépi Irodnak megbízásából)  ÉRTÉKTÉRKÉP Bt.: Javaslat a főváros számára a fejlesztési típusú szabályozás koncepciójára Bp 1995. dec (Bp Főv Főpolgi Hiv Főépi Irodéjénak megbízásából) 160 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA  Fekete, Gyula 1997. Marginalizálódás, elszegényedés Budapesten In: Budapest szociálpolitikája az ezredfordulón Tanulmányok

az 1996 december 17-18-i Szociálpolitikai konferenciára  FŐMTERV Rt.: A főváros csatornázási és szennyvíztisztítási hosszú távú komplex feladatterve, összefoglaló (1994 február)  FŐMTERV Rt.: A főváros közműves vízellátásának távlati terve 2015-ig (1993)  FŐMTERV Rt.: A Fővárosi Gázművek Rt hosszú távú üzletpolitikai terve (1995)  FŐMTERV Rt.: Budapest Általános Rendezési Terve (1996 július)  FŐMTERV Rt.: Budapest közlekedési rendszerének fejlesztési terve (1997) (megbízó Bp Főv Önkorm Főpolg.i Hiv Közlekedési Ügyosztálya)  Förster, M.F - Töth, I Gy 1997: Szegénység és egyenlőtlenségek Magyarországon és a többi visegrádi országban. Tárki Társadalompolitikai Tanulmányok 1, 1997 november  Fővárosi Közgyűlés Privatizációra vonatkozó előterjesztései és döntései  GKI Gazdaságkutató Rt.: Budapest gazdasági helyzetének 1990-1995 évek közötti változásai és fejlődési

lehetőségei I kötet - II kötet - (függelék) 1996 márc- ápr Bp  Gyimes, Á - Lukács, Gy - László Zs - Sárdi D - Erőss G, 1998: Jelentés a Budapesten élő kínaiakról. Fővárosi Önkormányzat, kézirat  Hablicsek László (1992): Magyarország népességének előreszámítása. Demográfiai forgatókönyvek 2010-ig, 2040-ig. KSH Népességtudományi Kutató Intézet Kutatási jelentései  Hablicsek László (1998): Demográfiai forgatókönyvek, 1997-2050. Készült a MTA Demográfiai Bizottsága számára, p 23  Hegedüs, J - Locsmándi, G - Zsámboki, K (1997) Az önkormányzati infrastrukturális beruházásokból származó értékcsökkenés kompenzálásának és értéknövekedés elvonásának módszerei. (Városkutatás Kft)  Hegedüs-Tosics, 1985: Budapest Általános Rendezési Tervének előzményei (1932-1955). Budapest Főváros Levéltára Közleményei, ‘84  Horváth Gyula (1997): Európai integráció, keleti bővítés és a magyar

regionális politika. pp 17-57 Tér és Társadalom, 3.  Ikvai, 1995 Elgondolás az egyes szociálpolitikai feladatokhoz kapcsolódó 1996. évi kerületi forrásmegosztás elveiről  Jensen-Butler, Chris-Shachar, Aria-Weesep, Jan van - (eds) (1994): European Cities in Competition. Avebury, Aldershot. Brookfield USA Hong Kong Singapore Sydney 1995  Keresztély, K 1998: A külföldiek és az önkormányzatok kapcsolata Budapesten. Kínai közösség Budapesten, Kézirat  Kocsis B. M 1997 Hajléktalanok ellátása a fővárosban In: Budapest szociálpolitikája az ezredfordulón Tanulmányok az 1996. december 17-18-i Szociálpolitikai konferenciára  Koszorú-Brenner-Laposa-Fábry 1996. Budapest nyugati szegélye térszerkezeti koncepció Teampannon Kft.  Kőnig Éva: A segélyezési rendszer továbbfejlesztésének lehetőségei és korlátai. In: Budapest szociálpolitikája az ezredfordulón Tanulmányok az 1996 december 17-18-i Szociálpolitikai konferenciára 

Langerné Rédei Mária (1997): Demográfiai prognózis Budapestre. Mű-hely Területfejlesztő és Tervező Rt. p 32  Lóránt Károly (1996): A gazdasági szerkezet, a termelékenység és a munkaerőkereslet várható alakulása 2010-ig. Pénzügyminisztérium Gazdaságelemzési és Informatikai Intézet, 6 sz dokumentum p 55  Magyar Statisztikai Évkönyv 1996. KSH  Matolcsy György (koordinátor)(1997): A budapesti régió lehetséges szerepe a regionális együttműködésben. Tulajdon Alapítvány Privatizációs Kutatóintézet, Budapest, p 111  Az MSZP és az SZDSZ javaslata 1995. jún 6 Budapest várospolitikai feladatterve 1995-1998 Munkaanyag a fővárosi Önkormányzat képviselőtestülete számára  MŰ-HELY Rt: A kereskedelmi területek előrejelzése Budapest területére Bp. 1996 dec (Bp Főpolgi Hiv megbízásából )  MŰ-HELY Rt: Budapest ÁRT alátámasztó munkarészek településszerkezet I. 1996 júl (Főpolgi Hiv Főép.i Irodájának

megbízásából II átdolgozott vitaanyag)  MŰ-HELY Rt: Budapest városfejlesztési koncepció részletes tematikája Bp. 1996 nov  MŰ-HELY Rt: Demográfiai és foglalkoztatási előrejelzés Budapest és környékének terület- és településfejlesztési feladataihoz Bp. 1996 dec (megbízó Főpolgármesteri Hivatal) Közgyűlési előterjesztés - öszszefoglaló háttérdokumentáció  Nagy B. 1997 Budapest városevoluciós és térszerkezeti jővőkép MŰ-HELY Kft  Nagy B.-Koszorú L-Szenczi O-Ruzsányi T1995 Budapesti ÁRT Térszerkezet MŰ-HELY Kft 161 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA  Nagy Béla: Városevolúciós vázlat (Második millennium II.) egy nagyobb anyagból 49-73 oldalak  Nemes N. J (1995): A piacgazdasági átmenet regionális folyamatai ELTE Regionális Földrajzi Tanszék Pro Terra Kft Budapest  PESTTERV: A budapesti agglomeráció tervezésének előkészítése A Budapesti Agglomeráció Területfejlesztési Tanácsa

számára összeállított szakértői anyag  PESTTERV: Budapest és agglomerációja fejlesztését és rendezését szolgáló kormányzati feladatok meghatározása A kormány előterjesztés tervezete és háttértanulmányok 1995 dec. (Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium és Budapest Főv. Főpolgi Hivatala megbízásából)  PESTTERV: Pest megye területfejlesztési koncepcióját megalapozó tanulmányok II.kötet (megbízó Pest Megye Önkormányzata) Bp. 1995 november  Petschnig Mária Zita (szerk. 1997): Előrejelzés a 2005-ig várható gazdasági folyamatokról Pénzügykutató Rt p 78  Poszmik Erzsébet (1997): A budapesti ipar összetételének változása. Kézirat p 22  Pred, A. (1977): City-Systems in Advanced Economies, Hutchinson, London  Prices and Earnings Around the Globe. UBS Union Bank of Switzerland, 1997 EditionEconomic Research, Zürich.  Privatizációs Koncepció (Főv. Közgyűlésen elfogadott, 19940714) 

PYLON Kft.: Fővárosi reform területi megalapozó tanulmányok 2 kötet (5-8 fejezetek) - 3 kötet (9-12 fejezetek) Bp. 1992 A főváros és az agglomeráció térszerkezeti, gazdasági, társadalomföldrajzi, ökológiai egységei és az ezek közti viszonyok  Ramon, I 1998: A “nyugatiak” szerepe Budapest társadalmi életében. Kézirat  Regional Development Plan - A city project for Brussels 1997  Regler, Roderich: A kelet és nyugat közötti közlekedéspolitika (Közlekedéstudományi Szemle 9. szám 1997.)  Sali Emil: Budapest közműrendszerei (FŐMTERV Rt. 1994)  Sziklai, 1997: Budapest kerületei szociálpolitikai rendeleteinek összehasonlító elemzése (az 1996 októberi állapotra)  The citizens´ network, Fulfilling the potential of public passenger transport in Europe European Comission Green Paper (1996. július 31)  TOP 200, a legnagyobb magyarországi vállalkozások a számok tükrében. Figyelő különszáma, 1997 

Tosics-Bányai-Gerőházi-Kálmán-Kovács-Sárkány-Török, 1998: Szuburbanizációs tendenciák és településfejlesztési stratégiák Budapesten és agglomerációjában. Városkutatás Kft, 1998 január  Tosics-Sárkány–Somogyi: Professional tours on urban development in Budapest tour IV. Bp 1994 (Angyalföld, Újpest, Rákospalota)  Török Ádám (1997): A magyar iparfejlődés, a társulási szerződés és az Európai Unió Fehér Könyve. pp 4-24. Gazdaság, ősz  TRANSMAN Kft.: A Budapesten és környékén élők közlekedési szokásai (1995)  TRANSMAN Kft.: Transport Policy and implementation in Budapest (1997)  VÁTI II. iroda: Budapest energiagazdálkodási és ellátási - fejlesztési koncepciója (1990-2010-ig) I kötet (Bp. Főv Főpolg Hivatal és az agglomerációs övezet önkormányzatai részére) 1990 szept állapot  VÁTI II. iroda: Budapest energiagazdálkodási és ellátási - fejlesztési koncepciója (1990-2010-ig) II kötet

Mellékletek 1990. szept állapot Tanulmányok:  Demszky, Cities, Projects and Cooperation Agreements" conference Brussel 1997. okt 14-15 Cities, Projects and Cooperation Agreements- Brussels, 1997 okt. 14-15  Demszky, Local Government in Transition Countries : A perspective for the Year 2000" Szófiai konferencia 1996 dec. 9-12  FŐMTERV Rt.: A főváros csatornázási és szennyvíztisztítási hosszútávú komplex feladatterveösszefoglaló 1994 február  FŐMTERV Rt.: A Főváros Vízművek Rt szolgáltatásának távlati terve 2015-ig (módosított rövidített anyag) (Fővárosi Vízművek Rt megbízásából) 1995 nov  Hegedűs-Tosics A városfejlődés és a szuburbanizáció kapcsolata Bp.-en 1996 nov  Lille Metropole en 2015.  Tosics Post- socialist city development in a comparative perspective "Housing in transition" confe-rence PIran, Slovenia 1997. szept 3-5 162 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA RÉSZLETES

TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETŐ II. ÉRTÉKREND ÉS MÓDSZER III. KERETFELTÉTELEK 1. FEJLESZTÉSI KIHÍVÁSOK ÉS HANGSÚLYOK 1.1 Kihívások 1.11 Az európai városfejlődés kihívása 1.12 Budapest, az európai régiószerkezet része – a regionális szerepek kihívása 1.13 Budapest, a szolgáltató város – a nagyvárosi szerep kihívása 1.14 Budapest, a következő generáció városa – a lakó- és munkahely átalakulásának kihívása 1.2 Fejlesztési hangsúlyok 1.21 Hangsúly a gazdaságon 1.22 Hangsúly a regionális szerepmegosztáson 1.23 Hangsúly a térszerkezeten 1.24 Hangsúly az élettér minőségén 1.25 Hangsúly a „romeltakarításon” 1.26 Hangsúly az alkalmazkodóképességen 2. A GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FELTÉTELEK PROGNÓZISA 2.1 A nemzetközi nyitás 2.11 Integráció az Európai Unióba 2.12 A külföldi működőtőke-beruházás – export 2.13 Budapest nemzetközi központi szerepkörei 2.2 Gazdasági folyamatok 2.3 Társadalmi

feltételek IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK 1. A GAZDASÁG DINAMIKUS FEJLŐDÉSÉT SEGÍTŐ VÁROS 1.1 Piaci szolgáltatások 1.2 Kereskedelem – logisztika 1.3 Idegenforgalom 1.4 Meglévő, „hagyományos” gazdasági ágazatok 2. ÉLHETŐ, ÉRTÉKŐRZŐ, ÉRTÉKTEREMTŐ VÁROS 2.1 A város identitása 2.11 A városi élet 2.12 Tagolt térszerkezetű, sokfunkciós város 2.13 Az építészeti örökség 2.14 Kulturális identitás 2.15 Az oktatási és kulturális funkciók városfejlesztő ereje 2.16 Oktatás 2.2 Városrehabilitáció 2.3 Környezetminőség 2.31 Zöldfelületek 2.32 A levegő minősége 2.33 A zaj- és rezgésterhelés 2.34 A természeti értékek védelme 2.4 Közszolgáltatások 2.41 A közlekedés 2.42 Közművek 2.43 Egyéb közszolgáltatások 3. MÉLTÁNYOS, ÉRZÉKENY, NYITOTT VÁROS 3.1 A méltányos és szolidáris város: a szegények és a leromlott városrészek problémáinak kiemelt kezelése 3.11 Egy átfogó társadalomfejlesztési

koncepció szükségessége 3.12 Egy átfogó társadalomfejlesztési koncepció alapvető megfontolásai 3.13 A szociális problémák kezelésének funkcionális programjai 3.2 A befogadó, nyitott város V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ 163 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA 1. A VÁROSSZERKEZET FEJLESZTÉSE 1.1 A nagyvárosi térség fejlesztési modellje 1.2 A közlekedés szerepe a térszerkezet alakításában 1.21 A város távolsági kapcsolatai, megközelíthetősége 1.22 A város regionális, agglomerációs kapcsolatai 1.23 A város belső kapcsolatai 1.24 A város közlekedési szolgáltatásainak helyzete 1.3 A közművek szerepe a térszerkezet alakításában 1.4 Zöldterületek 1.5 Lakásépítés 2. STRATÉGIAI PROJEKTEK 2.1 A belső városrész 2.2 A Duna tengelye - a parti zóna 2.3 Az átmeneti zóna 2.4 Az elővárosi logisztikai zóna 2.5 Óbuda és Újpest - az új városrészpár 2.6 További integrált javaslatok 2.61 A központrendszer szervezett

fejlesztése 2.62 Várható jelentős ingatlanpiaci változások 2.63 Nagy területigényű szabadidős funkciók fejlesztése 2.64 A fővárosi térszerkezet és az M0 2.65 Húzóprojektek VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER 1. FINANSZÍROZÁS 1.1 A gazdálkodás feltételei 1.2 Önkormányzati gazdálkodás 1.3 Forrásbecslés 2. INTÉZMÉNYRENDSZER 2.1 Városrendezési szabályozás 2.2 Gazdasági eszköztípusok 2.21 Az iparűzési adó 2.22 Értékalapú ingatlanadó bevezetése Budapesten 2.23 Fejlesztési/hozzájárulási díjak 2.24 A Fővárosi telekpolitika elvei, lehetőségei 2.3 A városfejlesztés irányításának intézményi formái 2.31 A városfejlesztés vállalati-vállalkozási strukturája 2.32 A városfejlesztés stratégiai tervezése 3. KOMMUNIKÁCIÓ, KOOPERÁCIÓ 3.1 Kommunikáció és kooperáció a kerületekkel 3.2 Kommunikáció és kooperáció a Főváros és az agglomeráció között 3.3 Kommunikáció és kooperáció a gazdasági

szereplőkkel 3.4 Kommunikáció és kooperáció a lakossággal 4. IMÁZS ÉS VÁROSMARKETING FORRÁSMUNKÁK I. BEVEZETŐ II. ÉRTÉKREND ÉS MÓDSZER A vezérelvek és stratégiai célok A gazdaság dinamikus fejlődését segítő, Európába integrálódó város Élhető, értékőrző és értékteremtő város Nyitott, méltányos, szociálisan érzékeny város Jól szervezett, jól működő város III. KERETFELTÉTELEK 1. FEJLESZTÉSI KIHÍVÁSOK ÉS HANGSÚLYOK 1.1 Kihívások 1.11 Az európai városfejlődés kihívása 1.12 Budapest, az európai régiószerkezet része – a regionális szerepek kihívása 164 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA 1.13 Budapest, a szolgáltató város – a nagyvárosi szerep kihívása 1.14 Budapest, a következő generáció városa – a lakó- és munkahely átalakulásának kihívása 1.2 Fejlesztési hangsúlyok 1.21 Hangsúly a gazdaságon Makroregionális logisztikai feladatok Gazdaságszervező intézmények (pénzügyi

szolgáltatások) Központi államigazgatási funkciók Modernizációs clusterek Az idegenforgalmi szektor Az oktatási intézmények A kulturális és szabadidős szolgáltatások 1.22 Hangsúly a regionális szerepmegosztáson Budapest Budapestért Budapest a régióért A régió Budapestért 1.23 Hangsúly a térszerkezeten A Duna térszerkezeti húzóereje A történeti városmag identitást meghatározó szerepe A közlekedés városszerkezet-formáló ereje és hatásai A zöldfelületi hálózat mint a regionális térszerkezeti tagoltság eszköze 1.24 Hangsúly az élettér minőségén Városok a városban: a helyi karakter növekvő szerepe A közterületek minőségének emelése A közlekedés humanizálása A környezeti állapot mint az élettér minőségének meghatározó eleme 1.25 Hangsúly a „romeltakarításon” A slumok felszámolása, a belső városrészek rehabilitációja Az ipari zárványterületek rehabilitációja A lakótelepek humanizálása 1.26

Hangsúly az alkalmazkodóképességen Sokszereplős döntési környezet Az együttműködés fontossága A magánszektor tudatos bevonása a városfejlesztésbe A „nagy projektek” és a szervezeti struktúrák nehézkes befolyásolása A város működésének ismerete 2. A GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FELTÉTELEK PROGNÓZISA 2.1 A nemzetközi nyitás 2.11 Integráció az Európai Unióba 2.12 A külföldi működőtőke-beruházás – export 2.13 Budapest nemzetközi központi szerepkörei 2.2 Gazdasági folyamatok Gazdasági dinamizmus, a GDP növekedése A GDP termelésének szerkezete A külföldi működőtőke kihatása a hatékonyság alakulására A budapesti gazdasági struktúra várható változása A GDP felhasználásának alakulása 2.3 Társadalmi feltételek Budapest lakosságszámának alakulása: demográfiai és vándorlási folyamatok Országos népességszám-előrejelzések Budapesti népességszám-prognózis A lakosságszám változásának Budapesten

belüli tendenciái Munkaerő-kínálat Munkaerő-kereslet Jövedelmi helyzet IV. STRATÉGIAI SZEREPEK ÉS CÉLOK 1. A GAZDASÁG DINAMIKUS FEJLŐDÉSÉT SEGÍTŐ VÁROS 1.1 Piaci szolgáltatások 1.2 Kereskedelem – logisztika 1.3 Idegenforgalom 1.4 Meglévő, „hagyományos” gazdasági ágazatok A humán erőforrás adottságai, az oktatás mint önkormányzati beavatkozás Hagyományos ipar 2. ÉLHETŐ, ÉRTÉKŐRZŐ, ÉRTÉKTEREMTŐ VÁROS 165 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA 2.1 A város identitása 2.11 A városi élet 2.12 Tagolt térszerkezetű, sokfunkciós város 2.13 Az építészeti örökség Adottságok Koncepcionális elemek Programok 2.14 Kulturális identitás 2.15 Az oktatási és kulturális funkciók városfejlesztő ereje 2.16 Oktatás 2.2 Városrehabilitáció A városrehabilitáció súlyponti területei Városrehabilitációs akcióterületek Lakóház-rehabilitáció a városrehabilitációs program szerint Szabályozási-városrendezési

eszközök Finanszírozási-támogatási eszközök Közterületi rehabilitációs programok Közbiztonsági programok 2.3 Környezetminőség 2.31 Zöldfelületek 2.32 A levegő minősége 2.33 A zaj- és rezgésterhelés 2.34 A természeti értékek védelme 2.4 Közszolgáltatások 2.41 A közlekedés A tömegközlekedés színvonalának javítása A lakóterületek forgalomcsillapítása A parkolás A gyalogos közlekedés A kerékpáros közlekedés A biztonságosabb közlekedés Mozgáskorlátozottak közlekedési feltételei 2.42 Közművek Vízellátás Szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás Gázellátás Távfűtés 2.43 Egyéb közszolgáltatások 3. MÉLTÁNYOS, ÉRZÉKENY, NYITOTT VÁROS 3.1 A méltányos és szolidáris város: a szegények és a leromlott városrészek problémáinak kiemelt kezelése 3.11 Egy átfogó társadalomfejlesztési koncepció szükségessége 3.12 Egy átfogó társadalomfejlesztési koncepció alapvető megfontolásai A feladatok új

megosztása Ágazatközi megközelítés 3.13 A szociális problémák kezelésének funkcionális programjai Szociális célzatú támogatások programja Városrehabilitációs program 3.2 A befogadó, nyitott város V. TÉRSZERKEZETI KONCEPCIÓ 1. A VÁROSSZERKEZET FEJLESZTÉSE Előrejelzés A térszerkezet fejlesztése mint eszköz A térszerkezettel kapcsolatos célkitűzések 1.1 A nagyvárosi térség fejlesztési modellje 1.2 A közlekedés szerepe a térszerkezet alakításában 1.21 A város távolsági kapcsolatai, megközelíthetősége 1.22 A város regionális, agglomerációs kapcsolatai Meghatározó regionális programelemek Kötött pályás regionális rendszerek A Budapesti Közlekedési Szövetség (BKSZ) 1.23 A város belső kapcsolatai A város közlekedési kapcsolatainak helyzete A város közlekedési kapcsolatainak fejlesztési iránya 166 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA A belső városrész (városközpont) forgalmi tehermentesítése A budai

hegyvidék közlekedési problémái Az északi és déli térségek közötti kapcsolatok A nyugati kapu koncentrált terhelésének kezelése Az átmeneti zóna feltárása, átjárhatóságának javítása 1.24 A város közlekedési szolgáltatásainak helyzete Általános közlekedési helyzet A közlekedés káros hatásai A közlekedés fejlesztésének általános ágazati céljai A tömegközlekedés fejlesztési feladatai A közúti közlekedés helyzete és fejlesztési feladatai Parkolás – gépjármű-elhelyezés 1.3 A közművek szerepe a térszerkezet alakításában 1.4 Zöldterületek A zöldövezeti program céljai Programelemek A program működtetésének eszközei Korlátozás és kompenzáció A kompenzáció lehetséges forrásai Társadalmi támogatottság 1.5 Lakásépítés A várható lakáskereslet - a lakásigény előreszámítása. Lakásigény 2015-ben a háztartások számának növekedése alapján. Lakásmegszűnések Lakásigény 2015-ben a

fajlagos alapterület növekedése alapján. Lakásépítési igény Budapesten 2015-ig. A várható kínálat - a lakásépítés piaci trendjei A főváros feladatai a lakásépítés előmozdításában 2. STRATÉGIAI PROJEKTEK 2.1 A belső városrész A tágabb Belváros – a „City-terület” A belső fekvésű, tömör beépítésű lakóterületek A külső fekvésű, tömör beépítésű lakóterületek A belső városrész zöldövezetei A közlekedési krízis oldása 2.2 A Duna tengelye - a parti zóna Uj dunamenti ábra kerettel, cimmel A partszakaszok differenciált kezelése, városias és zöldpartok kialakítása A Duna mint közlekedési folyosó fejlesztése Városkép-alakítás 2.3 Az átmeneti zóna Funkcióváltás támogatása a hiányzó belső területi és elővárosi funkciók fogadása érdekében Szerkezetalakítás és struktúraadás Hiányzó hálózatok kiépítése és a belső városi térségek tehermentesítése 2.4 Az elővárosi

logisztikai zóna A logisztikai bázisok rendszerének fejlesztése. A térszerkezet továbbfejlesztése Zöldfelületi és ökológiai rendszerek kialakítása 2.5 Óbuda és Újpest - az új városrészpár Térszerkezet-alakítás, városmegújtási folyamatok támogatása, a Római híd és az M0 szerepei A szuburbanizáció befolyásolása Vegyes funkciójú városrészek kialakulásának elősegítése 2.6 További integrált javaslatok 2.61 A központrendszer szervezett fejlesztése A központfejlesztés javasolt stratégiája 2.62 Várható jelentős ingatlanpiaci változások 2.63 Nagy területigényű szabadidős funkciók fejlesztése 2.64 A fővárosi térszerkezet és az M0 Az M0 szerepe Az M0 keleti nyomvonalának értékelése Javasolt fejlesztések 2.65 Húzóprojektek VI. ESZKÖZÖK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER 167 BUDAPEST VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA 1. FINANSZÍROZÁS 1.1 A gazdálkodás feltételei 1.2 Önkormányzati gazdálkodás 1.3 Forrásbecslés

Forrásbecslés a költségvetés sarokszámainak várható változása alapján A forrásbecslés I. változata: „optimista” szcenárió A forrásbecslés II. változata: „pesszimista” szcenárió 2. INTÉZMÉNYRENDSZER 2.1 Városrendezési szabályozás Az új építési törvény Az új ÁRT és a kerületekkel való együttműködés A szabályozás rugalmassága, differenciáltsága. A Főváros és fejlesztők kapcsolata a város-rendezésben A föderatív jellegű befolyásolás lehetőségei Fejlesztési engedélyezés, települési szerződés Egyéb kiegészítő eszközök Az ÁRT-vel kapcsolatos további teendők Az elővásárlási jog Kártalanítás Egyéb, innovatív rendezési-fejlesztési eszközök bevezethetősége 2.2 Gazdasági eszköztípusok 2.21 Az iparűzési adó 2.22 Értékalapú ingatlanadó bevezetése Budapesten 2.23 Fejlesztési/hozzájárulási díjak 2.24 A Fővárosi telekpolitika elvei, lehetőségei 2.3 A városfejlesztés

irányításának intézményi formái 2.31 A városfejlesztés vállalati-vállalkozási strukturája Nemzetközi tapasztalatok Városrehabilitációs vállalatok Területfejlesztő vállalatok Állami szerepvállalással létrejövő fejlesztési társaságok Egyéb szükséges szervezetek, vállalatok 2.32 A városfejlesztés stratégiai tervezése 3. KOMMUNIKÁCIÓ, KOOPERÁCIÓ 3.1 Kommunikáció és kooperáció a kerületekkel 3.2 Kommunikáció és kooperáció a Főváros és az agglomeráció között Elérendő célok rövidebb és hosszabb távon Együttműködés a területrendezésben Gazdasági jellegű szabályozás 3.3 Kommunikáció és kooperáció a gazdasági szereplőkkel 3.4 Kommunikáció és kooperáció a lakossággal 4. IMÁZS ÉS VÁROSMARKETING FORRÁSMUNKÁK FÜGGELÉK: Térszerkezeti jővőképek .165 - MŰ-HELY RÉSZLETES TARTALOMJEGYZÉK.171 168 Rt