Gazdasági Ismeretek | Nonprofit szféra » A civil szervezetek működésének, fejlődésének feltételei

A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI A civil szervezetek működésének, fejlődésének feltételei Tartalomjegyzék: I. Bevezetés 3 II. A nonprofit szektor definíciói, társadalmi összefüggések 4 II. 1 II. 2 II. 3 II. 4 Nonprofit szektor definíciói Nonprofit szektor a jóléti államban A nonprofit szektor fejlődési modelljei Civil szervezet létrehozásának motívumai 4 5 7 8 III. A hazai nonprofit szektor kialakulásának, helyének és szerepének áttekintése 10 III. 1 Történelmi előzmények rövid ismertetése 10 III. 2 A hazai helyzet jellegzetességei 16 a, b, A nonprofit szektor és az állam Szociális ellátások nonprofit intézményekkel 16 A nonprofit szervezetek és az önkormányzatok Az elmúlt évtized és a felmerülő problémák a civil társadalom szemszögéből 22 19 c, d, 28 IV. Működési feltételek és lehetőségek 33 IV. 1 33 Civil szervezetek működésének külső feltételei

(Finanszírozás és infrastruktúra) IV. 2 a, b, Civil szervezetek működésének belső feltételei Belső rendszerek kiépítése Munkatársak, képzettség, szakmai fejlődés 1 37 37 40 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI V. Fejlődési lehetőségek és feltételek 45 V. 1 45 47 50 a, b. VI. Eredményes civil szervezet A fejlődés feltételei A tervezés előnyei Egy civil mozgalom bemutatása VI. 1 a, b, c, 53 A Lelkisegély Telefonszolgálatok kialakulása 53 A Lelkisegély Telefonszolgálatok nemzetközi kialakulása A hazai Szolgálatok kialakulása A professzionalizálódás útján 53 53 A Lelkisegély Telefonszolgálatok mint nonprofit szervezetek 59 55 VI. 2 a, Függetlenség, önigazgatás és vezetés 59 b, c, Önkéntesség Pénzügyi tevékenység 61 A Lelkisegély Telefonszolgálatok működésének bemutatása 63 63 67 62 VI. 3 a, b, Adatok a Szolgálatokról A szakmai munka belső feltételei VII.

Összegzés 70 Hivatkozásjegyzék 72 Irodalomjegyzék 75 2 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI I. Bevezetés A civil szervezetekről és az önkéntes munkáról ma már könyvtárnyi szakirodalom van, bár magyar nyelven még csak jóval szerényebb a felhozatal. Különböző tudományok (közgazdaságtan, pszichológia, szociológia stb.) érdeklődtek és vizsgálódtak a civil tevékenységek háza táján. Az elmúlt időszakban leginkább interdiszciplináris megközelítésekkel találkozhatunk, amik több oldalról is betekintést adhatnak egy-egy téma kapcsán. Az sem meglepő napjainkban, ha a nonprofit szervezési elemeket, szervezeti módszereket átveszik a piaci szereplők, esetleg az állami intézmények is, s közben a civil szféra pedig az üzleti világtól menedzsmentet tanul, és például az állami intézmények struktúráit, adminisztrációját ellesik. A magyar nonprofit szektorral foglalkozó irodalmakban

elmélyedve gyakran tapasztalja az olvasó, hogy a szakemberek az elméleti szakirodalom továbbadása és elemzése mellett nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlati kérdésekre. Egyre több tanulmány és könyv foglalkozik már nemcsak makro szintű elemzésekkel. Aki a civil szférában dolgozik, annak igazán az az izgalmas, ha szembesülhet a mindennapokban tapasztalt problémákkal, s azok kezelésére több és szélesebb ismerettel gazdagodhat. Témaválasztásom indoka is ez: szerettem volna a szakirodalmak feldolgozását arra használni, hogy saját tapasztalataimmal összevessem azokat, majd, ha lehetséges, akkor a problémák felvetése mellett legyenek olyan tanulságok is, amik valóban a fejlődési lehetőségeket segítik elő. A gyakorlati élettől nem szerettem volna elrugaszkodni, ezért a szakirodalmakból leginkább azokra próbáltam támaszkodni, amelyek találkoznak a munkám során megtapasztaltakkal. A dolgozat befejező részében pedig arra vállalkozom,

hogy vázlatosan bemutassak egy olyan civil mozgalmat, amit viszonylag kevesen ismernek, bár nagy múlttal rendelkezik és az elmúlt 30 év során komoly fejlődésen ment keresztül. 3 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI II. A nonprofit szektor definíciói, társadalmi összefüggések II. 1 Nonprofit szektor definíciói Minden csoportszerveződést, illetve szervezetet formájára, céljára, tevékenységére, a társadalomban elfoglalt helyére stb. jellemző jegyek alapján különböző módon csoportosíthatjuk, és meghatározhatjuk szociológiai, gazdasági, jogi, politikai és egyéb megközelítések szerint. A közel azonos célokat, tevékenységeket vagy formai jegyeket felmutató nagyobb "halmaznak" számító szektor esetében is hasonló módon járhatunk el, így definiálhatjuk a nonprofit szektort gazdasági szerepük szerint, jogi és politikai státuszuk, vagy szociológiai természetük alapján,

társadalompolitikai helyük és szociálpolitikai jellegük stb. aspektusából is. Mindjárt a nonprofit elnevezés rögtön arra világít rá, hogy a gazdasági tevékenység ennél a szektornál nem az anyagi hasznot célozza meg. Amennyiben ugyanezen szervezetekről úgy beszélünk, mint civil vagy társadalmi szervezetekről, akkor az alapvető ismérveikből azt emeljük ki, hogy valamilyen társadalmi céllal, de a "hivatalosnak" számító államtól függetlenül alapították azokat. Ha a függetlenség pozícióját azzal erősítjük, hogy magát a szektort is független szektornak nevezzük, akkor ezzel nyilván arra célzunk, hogy nemcsak az állammal, de a piaci szektorral szemben is önálló. Az öntevékeny meghatározás az önigazgatás meglétére fókuszál, az önkéntesség kiemelése pedig arról tájékoztat bennünket, hogy önként vállalt szerepről van szó. A nonprofit szektort úgy definiálhatjuk legegyszerűbben, mint a következő

kritériumok összességét: ezek a szervezetek a gazdaság első és második szektora, tehát az állam és a piac szektora mellett jönnek létre, s ezek általában a piac és az állam működését kiegészítik, ill. korrigálják Úgy is megközelíthetjük, hogy a nonprofit szervezetek olyan szerveződések, amelyek sem a piaci, sem az állami szektorhoz be nem sorolhatók (Bartal, 1999; 15.old) Pontosabb, jogi értelemben is átfogóbb definíció az alábbi: "Társadalmi szervezetek alatt az állampolgárok (.) egyesülési joga alapján létrehozott, kölcsönös érdeket szolgáló, elsősorban nem gazdasági; vállalkozási tevékenységet jelentő; az alkotmánnyal 4 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI összhangban álló céljaik megvalósítása érdekében önkéntesen létrehozott; önkormányzó; jogi személyiséggel bíró, nyilvántartott tagsággal rendelkező közösséget értjük" (Sík, 1995; 29.old) A nonprofit

szervezeteknek alapvető ismérvei vannak, amelyeknek meg kell felelniük. Ezek a következők:  nem profitszerzésre alapították, a keletkező profitot vissza kell áramoltatni a tevékenység végzésébe;  magánszervezetek, amelyek struktúrája független állami vagy for-profit szervektől;  önigazgatással rendelkeznek;  az önkéntesség elve érvényesül;  és intézményesült formában működnek. Vannak megközelítések, amikben egyfajta "ideológiai függetlenséget" is elvárnak a nonprofit szervezetektől, így nem tekintik a szektorhoz tartozóknak a politikai pártokat és az egyházakat. A fenti kritériumok az egyes szervezeteknél nem egyformán, hanem más és más arányban vannak jelen (Bartal, 1999; 16-18.old) Például vannak olyan szerveződések, ahol az önkéntesség elve egyben az egyik legfőbb érték is, még máshol ez kevésbé érvényesül. II. 2 Nonprofit szektor a jóléti államban A civil részvétel a

társadalomban a demokratikus berendezkedés megerősítője, egyben a különböző társadalmi változások részese (lehet a változások elindítója, ellenőrzője vagy az ilyen folyamatok kanalizálója). A mai modern államoknak tehát szükségük van a nonprofit szektorra. A XX. századi jóléti államok kialakulásának a gyökere a XIX századtól elindult politikai és szociális jogok fejlődési folyamatában található meg. Az állampolgár jogait gyakorolni úgy tudja, ha képes élni a (demokratikus) állam által szavatolt lehetőségekkel. Ilyen lehetőségként foghatjuk fel azt, hogy érdekérvényesítésre használható az államtól független civil társadalom. Mindezen túl a civil társadalom nemcsak a fejlődésnek a kulminálója volt, hanem a jóléti állam válságára is megoldásokat találhat. Az állam 5 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI fokozatos "kivonulása" a jóléti juttatások

finanszírozásából (a redisztribúció csökkenése) vákuumot hagy maga után, amit a piac nem képes betölteni. Ezért juthat nagyobb szerephez a nonprofit szektor ezekben az időkben. Burton Weisbrod hipotézise, hogy kollektív javakat öntevékeny szervezetek úgy képesek előállítani, biztosítani, hogy az állami kínálatot kiegészítik (vagy helyettesítik), és alternatívát nyújtanak a piaci viszonyok közötti magánjavakkal szemben (Weisbrod, 1991; 21.old) Ezzel csökkenthetik az igények és a kínálat közti különbséget Henry Hansmann megállapítja, hogy a nonprofit szervezetek csak azokban az ágazatokban vannak jelen, ahol a piac nem működik tökéletesen (Hansmann, 1991; 42.old) Így a legtöbb feladatot azokban az ágazatokban látják el, ahol olyan piaci eszköz, mint pl. a tőke - minél kevesebb jelentőséggel bír, s annál nagyobb szerepe van a munkaerőnek. Ilyen ágazat a szociális ellátás, az egészségügy és az oktatás is (E.

James, 1991; 52old) Ezeken a területeken előnyben is lehetnek a nonprofit szervezetek, amennyiben a fogyasztók bizalmát élvezhetik a profit orientált üzleti vállalkozásokkal szemben. Evers tanulmányában Polányira (1978) hivatkozik, miszerint a piaci fejlődés az informális társadalmi kötelékek erejét csökkenti, ezáltal viszont nagyobb kompenzációt várunk el az államtól (Evers, 1994; 608.old) A jóléti háromszögben szereplők egymásra vannak utalva, s egymásra kölcsönösen hatnak. Rose (1985) és Gershuny (1983) megállapításait erősíti meg azzal, hogy a jóléti háromszögben egyaránt szükség van a piacra, az államra és a háztartásra, hiszen külön-külön hiányosan tudnák feladatukat teljesíteni, így tökéletlenül biztosítanák a jólétet (Evers, 1994; 607-608.old) A gazdasági, politikai és társadalmi változások mindig okoznak arányeltolódásokat, de a háztartási termelés nem tűnik el, helye megmarad, bár

kétségtelenül számítani lehet változásokra (Evers, 1994; 609.old) Az ipari társadalom utáni szolgáltató társadalom más berendezkedést kíván meg, mint az előző (ipari) időszak. A gazdasági globalizáció - Ulrich Beck szerint - a jóléti állam és a demokrácia között kötött történelmi szövetséget bontja fel (Beck, 1996). A tőke nagymértékű mobilitása a munkaerőpiac kiszolgáltatottságát eredményezte (Soros, 1998). A globális gazdaság a tőkének olyan lehetőségeket biztosít, amilyenre még nem volt példa (lehetőség, hogy 6 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI alacsony munkabérek és adók terheljék, az állam minél kevésbé ellenőrizhesse 1 stb.), ennek a veszteségét a munkaerőpiacnak kell "lenyelnie". A globalizálódás következtében a jóléti állam lételeme, az életminőség javításának, illetve biztosításának a feltételei rendülnek meg. A globalizálódás térnyerése

egybeesik a gazdasági struktúrán belüli változásokkal is, a tudásintenzív tevékenységek felértékelődésével, s a "hagyományos" szakmunkák, munkatevékenységek deklasszifikálódásával (bővebben: Almási, 1998). A globalizáció negatív hatásai révén nagyobb az elvárás az állammal szemben, hogy kompenzálja ezeket annyira, hogy a szociális biztonság ne rendüljön meg (Soros, 1998). Szoros kapcsolat van a munka/foglalkoztatás és a szociális szolgáltatások között, ha a munkaerőpiac és a szociálpolitika kapcsolatának az összefüggéséből indulunk ki (Evers, 1994; 610.old) A szociális szolgáltatások fejlettségét egyéb más tényezők is meghatározzák. Ilyen tényező pl a szociális problémák és a szolgáltatásokat igénylők kontextusa. A nonprofit szektornak az átalakuló társadalmi struktúrában kettős szerepe lehet: a munkaerőpiacra, potenciális munkaerőt foglalkoztatóként hatást gyakorolni, illetve a munka

világából kiszorultak életesélyeit javítani. Peter Flora tanulmányában Allardt tézisét idézi, miszerint az életesélyek három dimenzióban jelennek meg: lenni tehát az önmegvalósítás dimenziója, a birtokolni az életszínvonal, és a szeretni pedig a szolidaritás dimenzióit jelentik. Mindezek ellentétei az elidegenedésnek, a szegénységnek és az anómiának (Flora, 1994; 508.old) Az életesélyek közötti arányok állandóan változhatnak. Ma nagyobb a hangsúly a választás szabadságán, a saját felelősségen, ugyanakkor több szolidaritásra van igény (Flora, 1994; 524.old) II. 3 Nonprofit szektor fejlődési modelljei A keresztény kultúra az alapvető értékrendünk bölcsője. A közel kétezer év alatt a kereszténységnek meghatározó szerepe volt társadalmi kérdésekben. Ezért is gondolhatunk elsősorban a keresztény egyházakra, ha a filantróp magatartás és a nonprofit tevékenység gyökereit és hagyományát keressük. 1 Az adók

mellett az állam monetáris politikájában eddig jól bevált pénztömeg-gazdálkodásra, kamatláb-politikára és a nyílt piaci műveletekre kell itt elsősorban gondolnunk. Az állam jóléti transzfer kibocsátása nemcsak az adóbevételek függvénye. 7 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI A katolikus hagyományok egyrészt abban is megnyilvánulnak, hogy az állammal szoros kapcsolatban áll az egyház, másrészt ebben a kapcsolatban egyik fontos szerepvállalása az egyháznak az, hogy bizonyos állami feladatokból jelentősen kiveszi a részét (főként szociális, egészségügyi ellátásban és az oktatás terén). A dominánsan katolikus országokban sokáig fennmaradt ez az egyházi szerep, mintegy "kisajátítva" az említett feladatokat. Éppen ezért akadályozta az állampolgári felelősségből, elkötelezettségből kiinduló jóléti ellátások kifejlődését (Flora, 1994; 511.old) Estelle James szerint azokban

az országokban, ahol egyházak "versenyeznek" egymással, ott a nonprofit szektor is nagyobb és erősebb, mintegy hagyománya van annak, hogy a különböző szervezetek egymás alternatívájaként vannak jelen (E. James, 1991) A nonprofit szektor tehát másképpen fejlődött a különböző társadalmi-politikai-gazdasági és vallási közegben. Lester Salamon és Helmut Anheier négy fejlődési modellt határozott meg (Gosta Esping-Andersen jóléti állam tipizálását felhasználva). Ezek a következőek:  A liberális modell, amire az jellemző, hogy az állam kevésbé vesz részt a jóléti ellátásokban, viszont erős és nagy nonprofit szektorral rendelkezik (pl. USA)  A szociáldemokrata modell főként univerzális szolgáltatásokat nyújt, így e mellett kevés hely jut a nonprofit szolgáltatásoknak (pl. Svédország)  A korporatista modellben az állam és a nonprofit szektor együttműködése, és főként a nonprofit szervezetek állami

támogatása kedvező lehetőséget nyújt a szektornak (pl. Németország).  Az államhatalmi modell állama korlátozza a nonprofit szektort, miközben a saját szerepvállalása sem jelentős (pl. Japán) (Bartal, 1999; 64-66.old) II. 4 Civil szervezet létrehozásának motívumai A civil szervezetek a társadalom önszerveződését teremtik meg, amit az államnak tiszteletben kell tartania és nem korlátozhatja azokat. Ebből adódik, hogy olyan független interperszonális kapcsolatokat és hálózatokat képesek a társadalmon belül megvalósítani, amit más formális szerveződés nem képes pótolni (bővebben: Kende, 1994). 8 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Nonprofit szervezetet sokféle okból hozhatnak létre. Azonban a leggyakoribb esetekben az alapítók azért vállalják egy szervezet létrehozását, hogy valamilyen hasznosnak ítélt tevékenységet az azonos érdeklődési körűek közösen tudjanak folytatni. Ezek

leginkább a szabadidő eltöltésével kapcsolatos tevékenységek (pl. kulturális, sport, turisztika stb) Szintén hasznosnak ítélt tevékenységekről van szó akkor is, amikor valamilyen közös problémával szembesülők egyesülnek (pl. természetvédelem), vagy azonos problémával küszködők önsegítésére alakul meg a civil szervezet (pl. idősek, fogyatékosok, munkanélküliek stb.) Egy másik terület az érdekvédelemre alakult társadalmi szervezetek, amelyeknek nagy hagyománya van. Adományosztó vagy adománygyűjtő jelleggel főként alapítványokat hoznak létre. Olyan céllal is létrehozhatnak civil szervezetet, hogy a szervezet bizonyos problémákra a lehető legprofesszionálisabb módon próbáljon megoldásokat találni, illetve a társadalomban hiányzó vagy szűkös ellátásokat, feladatokat ellássa (szolgáltatást végző nonprofit szervezetek). A szociális szakterület ebbe az utóbbiba tartozik, hiszen a szociális tevékenységet végző

civil szervezeteknél dolgozók nem elsősorban a szabadidejüket akarják hasznosan eltölteni, vagy nem önsegítésre, érdekvédelemre vállalkoznak, hanem különböző ellátásokra szakosodva olyanoknak akarnak segítséget nyújtani, akik feltehetően máshonnan nem kapnak adekvát támaszt. Mielőtt a hazai nonprofit szektorral és azon belül a szociális ellátást végző civil szervezetekkel foglalkoznék, előtte tekintsük át a magyar történelmi előzményeket. 9 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI III. A hazai nonprofit szektor kialakulásának, helyének és szerepének áttekintése III. 1 Történelmi előzmények rövid ismertetése Magyarországon - mint a többi keresztény országban - először a katolikus egyház vállalta fel a szociális segítséget nyújtó intézmények fenntartását. "István király első törvénykönyvében arra kötelezte az egyházat, hogy az özvegyekről és az árvákról gondoskodjon.

Második törvénykönyvében elrendelte az egyházi tized "negyedelését", ami azt jelentette, hogy a tized egynegyedét a szegények istápolására kellett fordítani" (Kuti, 1998; 19.old) Jótékonysági tevékenységet a középkorban a lovagrendek is folytattak. A céhek pedig tagjaik közötti kölcsönös segítségnyújtás (betegség, baleset stb.) mellett a tágabb közösséget szolgáló közszolgáltatásokat is elláttak (Kuti, 1998; 21.old) A nemesség és a szabad királyi városok adományaiból - az egyháziakhoz hasonló - intézményeket tartottak fenn. "Az adományozók az általuk alapított ispotályokat gyakorta városi kezelésbe adták (.) Az intézmények vezetőit a város nevezte ki, többnyire a fizetésüket is a várostól kapták, magát a tényleges munkát azonban döntően önkéntesek végezték" (Kuti, 1998; 2223.old) Fontos, hogy a XV. század végéig az egyházi intézmények mellett elindul és egyre fejlődik a civil

öntevékenység is. Azonban a török hódoltság nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is törést jelent az országunknak (Bartal, 1999; 123. old) A XVIII századi abszolutizmus kora lendített újból a civil szférán. Kifejezetten az alapítvány-felügyeletre vonatkozó rendelkezést először 1715-ben tettek. A Habsburg-udvar jelentős alapítványtevőnek számított ebben az időben. "Mária Terézia például 1775-ben saját vagyonából hozott létre árva gyermekeket segítő alapítványt Debrecenben. A tehetséges fiatalok felsőfokú oktatását is magánvagyonából támogatta" (Kuti, 1998; 25.old) Az 1790-es években terjednek el az olvasókörök, irodalmi és diáktársaságok, egyletek, de a magyar jakobinusok mozgalmának felszámolása után Bécs betiltja ezeket. 10 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI "A reformkor (1825-1848) felszabadultabb politikai légkörében az állampolgárok önkéntes

szerveződése is új lendületet kapott. Az egyesületek, olvasókörök, kaszinók, irodalmi társaságok fontos bázist jelentettek az ország iparosítását, a feudális jogrendszer felszámolását és a nemzeti függetlenséget zászlajára tűző reformmozgalom számára" (Kuti, 1998; 27.old) A reformkor céljai és eszméi aktívan megjelentek a civil szerveződésekben is, tehát nem csak a reformmozgalom kísérőjelenségeként működtek, hanem fontos szerepük volt (Kuti, 1998; 29.old) Közvetlen a szabadságharc előtti évtizedekben már az arisztokrácia kaszinói és egyletei mellett egyre több olyan egyesületet találunk, amelyek a polgárság, a munkásság és a parasztság tagjait tömöríti (Kuti, 1998; 28.old) "A szabadságharc bukása után formálisan nem tiltották be az összes egyesületet, de nagy részüket gyakorlatilag felszámolták, megfélemlítették. () Az 1848 előtt létrehozott egyesületek fele mégis túlélte ezt az időszakot,

sőt, minden akadály ellenére, új szervezetek is alakultak" (Kuti, 1998; 30-31.old) 1862-ben a szervezetek száma nem volt lényegesen kisebb, mint 1848-ban. Az 1867-es kiegyezés után meggyorsult a fejlődés, s a második világháborúig az egyesületek száma rendkívül dinamikusan nőtt. Egy 1878-as felmérés alapján 3995 egylet volt Magyarországon. Ezeknek a 32%-a ipartársulati egylet, 24%-a társas egyesületek és 13%-a önsegélyező egyesület volt (Bartal, 1999; 134-136. old) Ezekben az időkben a szervezetek legtöbbjére az érdekvédelem, a kulturális és szabadidős, illetve a szociális jelleg a meghatározó. 2 Az első világháború előtti években, 1912-től újból szigorítások következtek. 1914-től két évig szigorúan tilos volt az egyletalapítás. "A Belügyminisztériumnak ahhoz is joga volt, hogy az állam szempontjából veszélyesnek minősített szervezetek tevékenységét korlátozza, sőt esetenként teljesen betiltsa. () A

szigorú feltételek megnehezítették, de nem akadályozták meg, hogy a magyar társadalom szinte valamennyi rétege (.) létrehozza a maga egyesületeit" (Kuti, 1998; 35.old) 1919-ben a Károlyi-kormány egy olyan liberális törvényt alkot, ami alapján külön bejelentési kötelezettség nem terheli az alapítókat, a bírósági bejegyzést az állam nem 2 Az 1907-es és 1927-es társadalombiztosításról szóló törvények bevezetésével fokozatosan csökken a szerepe az önsegélyező egyesületeknek (Bartal, 1999; 142.old) 11 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI korlátozhatja. Horthy Miklós hatalomra jutása után, 1922-től viszont az egyesületek alapítását újból minisztériumi jóváhagyáshoz kötötték (Bartal, 1999; 132-133.old) 1920-ban hozzák meg az első olyan törvényt, ami a nonprofit tevékenységet állami szinten legitimálja, s rendelkezik az adományok illetékmentességéről (Pataki, 1997; 5.old) Az

1931-ben keletkezett törvény pedig részletesen szabályozza az alapítványok alapításának, megszűnésének és felügyeletének a kérdéseit (Bartal, 1999; 127.old) "Az egyesületi szerveződés a két világháború közötti időszakban már valódi tömegjelenséggé, a társadalom mindennapi életének részévé vált" (Kuti, 1998; 36.old) "Viszonylag csekély volt ugyanakkor az a szerep, amelyet a szolgáltatásokban játszottak" (Kuti, 1998; 37.old) "Bár az egyesületek és alapítványok mint önálló szolgáltató szervezetek súlya mennyiségi értelemben nem volt meghatározó, a társadalmi problémák kezelésében, a szociális ellátás fejlesztésében minőségi és innovációs szempontból mégis kulcsszerepet játszottak. Az első óvodák, felnőttoktatási és nőnevelési intézmények, múzeumok, könyvtárak, kiállítótermek, gyerekkórházak, árvaházak, tbc-szanatóriumok, munkaerő-közvetítő irodák létrehozása

mind-mind az ő nevükhöz fűződött. Ezeknek az úttörő jelentőségű intézményeknek a megalapítása nem egyszerű jótékonysági akció volt, hanem a nyomásgyakorlás eszköze is, (.) s így számottevően hozzájárultak az állami ellátórendszer bővítésére vonatkozó döntések kikényszerítésében" (Kuti, 1998; 38-39.old) 1945 előtt a leghagyományosabb szociálpolitikai ág, a szegényügy 3 , elsősorban az egyházi, illetve a magán-jótékonyságra épült. A politikai kezelése csak 1930 után vált valamivel kiterjedtebbé és szervezettebbé (főként a gazdasági válság hatására jelentkező mélypont miatt). Az állam szerepe továbbra is kiegészítő jellegű. A társadalombiztosítás ügye is nehezen haladt előre, a juttatások, szolgáltatások színvonala nagyon alacsony. A város és a munkásság valamivel jobb helyzetben volt, mint a parasztság, főként az egészségügyi ellátásban. A közel 3 milliós mezőgazdasági

szegénységnek csak a földreform segíthetett volna. A munkásmozgalmi szervezkedések elfojtása miatt a legtöbb fejlemény felülről lett kezdeményezve, s nagyon alárendelt szerepben maradtak az érintettek, hiszen nem voltak tárgyaló pozícióban (Ferge, 1998). 3 1930 előtt szegényügy körébe utalt tevékenységek 3 részre tagozódnak: az 1886. évi tv alapján szegénysegélyezésre; az 1898. évi tv alapján szellemi és testi beteggondozásra és az 1926 évi rendelet alapján állami gyermekvédelem, illetve az intézeti ápolásban nem részesülő, gyógyíthatatlan betegek, vakok és nyomorékok gondozását a törvény az illető község kötelességévé tette (Hilscher, 1928). 12 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI A világháború természetesen a nonprofit szervezeteknek sem kedvezett. "1946 után az egyesületek többségét feloszlatták, a betiltásokat túlélő szervezeteket pedig teljes párt- és állami

ellenőrzés alá vonták" (Kuti, 1998; 45.old) Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után a Rákosi-rendszer az alapítványokat először megszüntette, majd 1959-ben a Kádár-kormány a törvény erejével még az alapítványi formát is kiiktatta a jogrendszerből (Kuti, 1998; 46.old és Bartal, 1999; 128old) Az adományozásra nem maradt más lehetőség, mint a közérdekű kötelezettségvállalás (Tóth É., 1999; 50old) A pártállam a saját ideológiai-politikai berendezkedését erősítendő hozott létre mozgalmakat, szervezeteket (pl. úttörőmozgalom, KISZ, Béketanács stb) Ezek azonban teljes mértékben nem pótolták a civil intézményeket. Így további szervezetek is alakultak pártirányítással, talán valamivel kevesebb politikai töltettel, viszonylag több civil elemmel, de ezek sem voltak képesek pótolni a civil szférát, s a politikai irányítást sem tudták soha sem levetkőzni magukról (ilyenek voltak pl. a Hazafias Népfront, Magyar

Nők Országos Szövetsége stb.) "1970-ben egy kormányrendelet kötelezővé tette az egyesületszervezési szándék előzetes bejelentését. () 1981-től kezdve az állami törvényességi felügyelet kiterjedt az egyesület törvényes és alapszabályszerű működésére is, és ha a felügyeletet gyakorló szerv szabálytalanságot tapasztalt, akár fel is oszlathatta az egyesületet" (Pataki, 1997; 7-8.old) A szabályozás tehát szigorúbbá vált 1970 után, de valójában az állami ellenőrzés gyengült. Kétségtelen, hogy leginkább a helyi nyilvánosság szerepét tölti be a civil szféra. Ez jellemző akkor is, ha hagyományőrzésre vagy a szabadidő eltöltésére alakult szervezet, de akkor is, ha az autonómia erősítése miatt, vagy a helyi közösség jobbítása, ellátottsági hiányai ellen, esetleg burkolt ellenzéki magatartásból hozzák létre a civil szervezeteket. Aztán a nyolcvanas években, főként 1982 után kezdenek kibontakozni a

különböző szervezeti formákban a civil kezdeményezések, amelyeket Győri Péter kisközösségi szociális kezdeményezéseknek nevezett (Győri, 1988). A kultúra, az oktatás és a környezetvédelem területén a nyolcvanas években civil szervezetek sora kezdi el a munkát. Az alapítványok jogi "rehabilitációja" már a politikai változások előtt, 1987-ben megtörtént. "A civil szféra fejlődése nem annyira következménye, mint inkább előkészítője volt a bekövetkezett változásoknak. Az egyesületek és egyéb autonóm társadalmi 13 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI csoportok újjászerveződése és megerősödése már jóval 1989 előtt megkezdődött" (Kuti, 1998; 52.old) "1989 a fordulat éve a harmadik szektor hazai történetében, hiszen azon túlmenően, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya - 63. § - deklarálja: A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek

joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni. (ide lásd: Burucs-Tarr, 1993) Megszületett az egyesülési jogról szóló 1989. évi II törvény" (Pataki, 1997; 9old) A törvény emberi szabadságjognak tekinti az egyesülési jogot, ami alapján nem lehet korlátozni az embereket abban, hogy társadalmi szervezeteket 4 létrehozhassanak, vagy azokban tevékenykedjenek (Tóth É., 1999; 139old) Hazánkban a 90-es években ".az egyesületek által korábban érintetlenül hagyott tevékenységi területeken is megjelentek az egyesületek, mint pl. az egészségügy, az oktatás vagy a környezetvédelem" (Pataki, 1997; 13.old) Az 1997-es állapot szerint a nonprofit szervezetek 30%-a alakult 1991 előtt (KSH, 1998). Például az alapítványok számában 1989 szeptemberét követően, közel öt év alatt 400-ról 14216-ra, közel 35-szörös növekedés történt (Pataki, 1997; 17.old) Ha csak a számadatokra

támaszkodunk, akkor is kitűnik, hogy a 90-es évek elején milyen extenzió ment végbe. Magyarországon legtöbb civil szervezet a kultúra, művészet és a sport területén alakult, s számban csak ezután következnek azok, akik szociális ellátásra rendezkedtek be (a sort ezután az oktatás, majd az egészségügy követi (KSH, 1998; Széman-Harsányi, 1999; 122.old) Az alapítványok többsége viszont az oktatási, szociális és egészségügyi szférákban működnek (KSH, 1998). Bartal Anna Mária könyvében másképpen csoportosítja a szervezeteket. E szerint 1997ben a nonprofit szektoron belül a kultúra és oktatás területén 21,8%-a, az egészségügyi és szociális ellátásban 12,4%-a működött, még sport és szabadidős tevékenységekkel pedig a szervezetek 31,3%-a foglalkozott (1. ábra) 1. ábra A nonprofit szervezetek tevékenységük szerinti megoszlása 1997-ben 4 A társadalmi szervezet elnevezés gyűjtőkategóriaként magába foglalja a

nonprofit szervezeteket, politikai szervezeteket, pártokat, szakszervezeteket és egyéb érdekképviseleti szerveket, illetve minden olyan szerveződést, amit állampolgári jogon, az egyesülési jogról szóló törvényben leírtak szerint hoztak létre (Tóth É., 1999; 139old) 14 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Kultúra és oktatás egyéb sport és szabadidős egészségügyi és szociális 1. ábra (Forrás: Bartal, 1999; 190 old alapján) Ma kb. 62 ezer nonprofit szervezet van (ebből kb 32-33 ezer egyesület, az alapítványok száma 20 ezer felett van). 1994-től három új nonprofit szervezeti forma kerül be a Ptk-ba: a közalapítvány, a köztestület és a közhasznú társaság (bővebben: Bartal, 1999; 174.old) A nonprofit szektor azonban továbbra sem volt egységes, egymásra épülő jogszabályokkal szabályozva, ami a kilencvenes évek elején mindenképpen nehezítette a civil társadalom megerősödését. Harsányi

László már 1992-ben felveti az egyik tanulmányában, hogy a magyar jogalkotás nem igyekezett egységes jogi szabályozást hozni a nonprofit szervezetek működésére (Harsányi, 1992; 35.old) Valamelyest átláthatóbb helyzetet teremtett az 1997. évi CVVI törvény, ami alapján a civil szervezeteket közhasznú és kiemelten közhasznú kategóriákba sorolhatjuk. A közhasznúság feltétele az, hogy a törvényben meghatározott tevékenységek közül lásson el feladatot, illetve megfeleljen a szervezet a nonprofit kritériumoknak (bíróságon bejegyzett szervezet, nem profitszerző gazdasági tevékenység, politikától függetlenség stb.) A kiemelten közhasznú szervezetek esetében azt ismerik el törvény által, hogy ezek a civil intézmények az államtól, illetve helyi önkormányzatoktól vállalnak át feladatokat (Széman-Harsányi, 1999; 29-30.old) III. 2 A hazai helyzet jellegzetességei 15 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK,

FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI III. 2 a A nonprofit szektor és az állam "Az államnak és civil társadalomnak partneri viszonyt kell fenntartania. Mindkettőnek feladata, hogy segítse, de egyszersmind felügyelje is a másikat" (Giddens, 1999; 93. old) A különböző nonprofit szervezetek mintegy 300 milliárd Ft-ból gazdálkodnak évente. Ennek csak a 20 százalékát nyerik állami támogatásból, kb. 60% a saját bevételük, amit nonprofit módon megtermelnek (a fennmaradó rész pedig adományokból származik). A külföldi példák azt mutatják, hogy mindenütt jobban szeretik és megbecsülik "államilag" a nonprofit szférát. Még a liberalizmus "fellegvárában", az USA-ban is több állami támogatás dukál (2. ábra) 5 2. ábra Civil szervezetek bevételeinek százalékos megoszlása 70 60 50 40 30 20 10 0 Németország USA Magyarország Állami támogatás Magánado mányok Saját bevételek 2. ábra (Forrás: Salamon-Anheier,

Acta Civitalis, Bp 1995) A németországi politikai-társadalmi-gazdasági berendezkedést, ilyen-olyan módon, minden kormányunk követőnek vélte. A civil szervezetek támogatásánál azonban nem is remélhetjük, hogy a magyar államháztartás valaha hasonlóképpen kivenné a részét a finanszírozásból. Bármilyen politikai elkötelezettséget követő kormány csak úgy tud működni, ha egyensúlyt képes teremteni. Így lehetséges, hogy minden irányzatban van jó és rossz, előnyös és előnytelen, de akkor működik jól, ha a rossz és előnytelen kérdések kompenzálódnak egyaránt a gazdaságnak és a lakosságnak is. Eddig leginkább azt 5 Bár az utóbbi évtizedekben az USA-ban egyre csökkenő állami támogatásról beszélhetünk: Ralph Kramer 1974 utáni időszakban (Kramer, 1991; 126.old) és Salamon 1981-es adatok (Salamon, 1991; 57old) alapján még 40%-os állami támogatásról írtak, s E. James az ezutáni korszakban 25-35%-os állami

részesedésről számol be (James, 1991; 53old), de Salamon-Anheier 90-es évekbeli kutatásai a fenti ábra szerinti 30%-ot mutatja. 16 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI tapasztaltuk, hogy a kormányok politikai síkon - a demokratikus berendezkedésünkből adódóan - támogatják a civil szférát, de a feladatok ellátásában kompetens szakminisztériumok már bizalmatlanabbak, és sokszor "random" módon kezelik a "civil ügyeket". Nem ítélhetem meg, nincs is kellő rálátásom, de olykor úgy tűnik, mintha a szaktárcáknál azt vélhetnék, hogy a civil szerveződések anyagi igényei plusz terheket jelentenének az állami költségvetésnek, miközben a politikai közegben sűrűn hangoztatják, hogy a civil szervezetek olcsóbban és sokszor hatékonyabban dolgoznak, mint az állami intézmények, tehát költségkímélő a civileket támogatni. A hazai nonprofit szektorral foglalkozó irodalmakban (pl. lásd

Kuti és Salamon-Anheier) leginkább az állami támogatások kiszámíthatatlanságát emelik ki problémának, és az alacsony támogatás problémája e mellett szinte eltörpül. A 90-es évek elején-közepén több olyan momentum is volt, amelyek egyértelműen azt jelezték, hogy az állam inkább "kivonna" pénzt a szféra támogatásából, minthogy többet áldozna rá (ilyen volt pl. az 1991 és 1995 között az adókedvezmények fokozatos csökkentése, valamint a Szerencsejáték Alap. és az OEP Kockázatkezelő Kuratóriumok pályázati forrásainak drasztikus elvonása stb.) Az országos hálózattal bíró civil szervezetek közül akad néhány, amelyek közvetlenül az állami költségvetéstől kapnak támogatást, de a szakminisztériumok is támogatnak nagyobb, országos jelentőségű szervezeteket vagy projekteket. Itt azonban túlsúlyba kerültek a projekttámogatások, s a kisebb civil szervezetek, netán egy-egy kistelepülés igényeit

kielégítő intézmények nemigen vehetik fel a versenyt még a pályázatok útján elosztandó támogatások esetében sem. Az is tapasztalat, hogy egy-egy parlamenti ciklus alatt minden kormány mást és mást preferál, és ez természetesen a legmarkánsabban ezeknek a forrásoknak az elosztásánál jelenik meg (megerősíti: Kuti, 1998; 116-119. old; Széman-Harsányi, 1999; 120-121.old) Szomorú tény, hogy a civil szervezeteknek nem sok kapcsolatuk van a legmagasabb "körökkel" (makro szint). Az országos hálózattal rendelkező vagy szövetségként működő civil szervezetek kapcsolata is számukhoz képest elenyésző a szakminisztériumokkal (vagy pl. a parlamenti bizottságokkal) Ha létezik is ilyen kapcsolat, ez már nem jelenik meg a vidéki szervezetek életében. A vidéki szervezetekkel tehát lényegében direkt módon a 17 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI minisztériumok nem tartanak fenn kapcsolatot

(megerősíti: Széman-Harsányi, 2000; 167.old) Pedig fontos lenne a figyelem. Gyakran nem születnek olyankor jó döntések (törvények, rendelkezések), ha a kapcsolatrendszer és az információáramlás nagyon szűk mederben folyik. Bőhm Antal szerint téves az a nézet, amely úgy gondolja, hogy a helyi társadalom "kicsi mása" a makrotársadalomnak. Ez az elgondolás a helyi szerveződésekről nem vesz tudomást. A makro szintű tagoltságok például csak másodlagosan vagy járulékos motívumként vannak jelen a mikrokörnyezetben. A helyi társadalom adja kereteit és feltételét az újratermelődésnek, a helyi társadalom alakításában közvetve vagy közvetlenül való részvétel pedig a lakópolgári státus elemi feltétele (Bőhm, 1988.) Természetesen ugyanez vonatkozik a nonprofit szektorra is, hiszen a civil szervezetek vannak hivatva a helyi társadalom igényeihez és polgárainak kezdeményezéseihez igazítani a működésüket. Az utóbbi

években azért valamelyest javult a kép, főként abban, hogy az államon számon kért kiszámíthatóságot javították bizonyos törvények (a közhasznúság szabályozása, a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásának a lehetősége stb.) A mindenkori államnak fel kell vállalnia egy következetes szociálpolitikát, ami a bizonytalanságot csökkenti, és a szociális ellátást folytató nonprofit szervezetek helyét és szerepét, integrálódási lehetőségeit is kiszámíthatóvá teszi (megerősíti: Hegyesi, 1991). A nonprofit szektor támogatásában hasonló módon, következetesen, a különböző szervezeti formát és tevékenységet a megfelelő támogatási formával kellene segíteni. Itt gondolhatunk egy széles támogatási repertoárra, amitől természetesen nem lesz több az elosztható forrás, de a megfelelő forma alkalmazása lehet hatékonyabb a felhasználónak. [A legegyszerűbben a következő módon csoportosíthatjuk az állami

támogatások formáit:  1. közvetlen támogatások,  2. közvetett, a klienseknek nyújtott támogatások,  3. rejtett támogatások (adókedvezmények, természetbeni juttatások) (Knapp-Kendall, 1991; 148.old)] III. 2 b Szociális ellátások nonprofit intézményekkel 18 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI "Zastrow (1986) szerint a humán szolgáltatások olyan szolgáltatások rendszerét jelentik egyének, csoportok, közösségek számára, amelyek biztosítják a testi, a mentális egészséget és az általános jólét állapotát" (cit. Pataki, 1997; 60old) Ezeket a humán szolgáltatásokat biztosíthatják állami szervek, piaci formában működő ellátók, illetve nonprofit szervezetek is. Bármelyik szektorhoz is tartozzanak, értelemszerűen azonosak az elvárások velük szemben (Pataki, 1997; 61.old) Azonban létezik a nonprofit szektorral szemben egy olyan igény, hogy már pusztán a jelenlétükkel

teremtsék meg az alternatíváját az állami és a piaci szolgáltatásoknak. És ha már jelen vannak, akkor használják ki a civil szerepükből adódó adottságaikat, amik segítenek valóban másabb igényeket is kielégíteni, mint amire a másik két szektor vállalkozik. "Ezek az öntevékeny szervezetek (.) megtörték a szociálpolitika állami monopóliumát (.) Megjelenésük, működésük bizonyította, hogy  a „túlsúlyos” állam nem képes kielégíteni a szociális szükségletek teljességét, a kollektív javak és szolgáltatások iránti keresletet;  komoly erőforrásokat tudnak mozgósítani;  rugalmasabban képesek reagálni a helyi közösségek sajátos szükségleteire." (Pataki, 1997; 8.old) Magyarországon főként a szociális és az egészségügyi ellátásokban szükség volt már arra, hogy megjelenjen - igaz, csak lassanként - az olyan szemlélet, ami leginkább a jóléti államokban létezik, s jobban fókuszál a

szükségletekre. A nonprofit szolgáltatások előnyeit egy másik megközelítés szerint a következő módon sorolhatjuk fel:  költséghatékonyság,  rugalmasság,  innovatív megközelítés,  társadalmi források, állampolgári részvétel felhasználása, 19 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI  fogyasztókat bevonja a szolgáltatásba és az ellenőrzésbe. 6 (Győrffy, 1995. 24old) Pataki János további előnyöket is megemlít: a nonprofit szervezetek mintát adhatnak a probléma-megközelítésre, problémakezelésre, az önkéntesek új képességeket, új szerepeket gyakorolhatnak és fejleszthetnek a munka során, illetve a nonprofit szervezetek jelenlétével megjelenik a versenyhelyzet, munkahelyek teremtődnek (Pataki, 1997; 63-64. old.) Az elsődlegesen szolgáltatásokat nyújtó szervezetek tevékenységeik között fontos helyet foglal el az államtól átvállalt közfeladatok ellátása és a társadalmi

problémák kezelése. Ugyanakkor sok olyan szolgáltatást nyújtanak amelyek közvetlenül főleg speciális rétegigények kielégítését szolgálják (Kuti, 1998). A krízishelyzetek mellett a civil szervezetek képesek preventív és innovatív módon nyúlni a kérdésekhez (v.ö: Széman-Harsányi, 2000; 167 old) A fenti két elem szintén nagyon fontos, az állam szerepvállalásán túlmutató, sajátos civil vállalkozás: elérni a populáció azon tagjait is, akiket legtöbbször az állam nem képes (pl. ilyen a hajléktalangondozás), s nemcsak a meglévő problémákat kezelni, hanem prevenciós jellegű szolgáltatásokat is működtetni (ilyen pl. a családsegítőkben működő Kismamaklub) A szociális ellátásban további "érdemként" említhetjük, hogy sok új szolgáltatást honosítottak meg, amelyek valószínűleg sokkal nehezebben, rugalmatlanabbul fejlődtek volna ki, ha nem nonprofit szervezetek vállalják fel az ellátását. Ilyen

például a házi gondozás vagy az utcai szociális munka stb. (Kuti, 1998; 121 old) James Douglas szerint a nonprofit szervezetek azért képesek úttörő szociális ellátásokkal kísérletezni, mert rugalmasságukból adódóan egy-egy kudarc esetén is képesek továbblépni (J. Douglas, 1991; 91-92.old) A szociális területen ma már háromezernél is több nonprofit szervezet végez munkát (erről bővebben: Széman-Harsányi, 1999; 60.old) 7 6 Ralph Kramer még ide sorolja azt is, hogy a nonprofit szervezetek nehezen elérhető társadalmi csoportokkal is képesek együttműködni, illetve bürokratikus akadályokon könnyebben felülemelkednek (Kramer, 1991; 127.old) 7 Bartal Anna Mária pontosít könyvében: szociális célú nonprofit szervezetek száma 1997-ben 3882 volt; ebből 2824 alapítvány és 1058 társas nonprofit szervezet (Bartal, 1999; 242. old) 20 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI A szolgáltató alapítványok

túlsúlya jellemző, a redisztribúciós szerepe háttérbe szorult (Pataki, 1997; 66.old) Széman Zsuzsa és Harsányi László felmérése arról tanúskodik, hogy a szociális nonprofit szervezetek többsége olyan szolgáltatásokkal jelentkezik, amelyek valamilyen tudás átadását jelentik (például közvetve életvezetési tanácsadás, közvetlen formában jogi tanácsadás, információk stb.) Erre szükségük is van a klienseknek, hiszen a rászorulók többsége kevésbé képes önállóan az ilyen jellegű "tudásforrásokhoz" hozzájutni (Széman-Harsányi, 1999; 41.old) Szintén ez a tanulmány mutat rá, hogy a szolgáltatások kevesebb, mint 8%-a térítéses, a többit ingyen kapják az igénybevevők. Talán ez is a kliensek társadalmi helyzetét látszik igazolni (SzémanHarsányi, 1999; 47old) A szociális területen dolgozó civil szervezetek legtöbbet az alább felsorolt ellátandó csoportokkal foglalkoznak:  gyermekek, fiatalok, 

nagycsaládosok, problémás családok,  idősek,  rászorulók, szegények,  fogyatékosok, sérültek, egészségkárosultak és rokkantak. (megerősíti: Széman-Harsányi, 2000; 127-128. old) A kisebbségi csoportokkal, alkoholistákkal, drogosokkal és hajléktalanokkal sokkal kevesebb szervezet foglalkozik. A drogfüggők és a hajléktalanok gondozása esetében a magyarázat talán az lehet a kisebb szervezetszámra, hogy ezek a problémák speciálisan a nagyobb városokban jelentkeznek olyan mennyiségben, hogy szervezetek alakuljanak a kezelésére. A kisebbség és az alkoholizmus kérdése viszont a legkisebb településeken is komoly problémát jelenthet, illetve elég gyakorta szembesülünk az ezekből fakadó gondokkal. Mindebből arra következtethetünk, hogy más okai lehetnek annak, hogy kevesebb szervezet vállalkozik ezekkel az emberekkel foglalkozni. A további okok elemzésére nincs lehetőségem, mégis jelzem, hogy nem lehet elmenni e mellett. A

szociális szolgáltatást végző nonprofit szervezetek alapvető értékeiként emeltük ki, hogy minden társadalmi réteget próbálnak elérni, ámbár mintha a civil kezdeményezéseknél a 21 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI létező helyi igény mellett más is befolyásolná azt, hogy milyen problémákkal és klienskörrel kezdenek el foglalkozni. 8 A fenti felsorolásból az tűnik ki, hogy olyan társadalmi csoportok ellátására szakosodott a legtöbb civil intézmény, akikkel szemben könnyebb empátiát gyakorolni, illetve maguk a kliensek is legtöbbször együttműködő magatartást gyakorolnak. Akikkel viszont kevesebb szervezet törődik, azokkal szemben a társadalomban is nagyobb előítélet él, gyakorta ők azok, akiket nehezen lehet rávenni az együttműködésre, sajátos problémás helyzetüket hatványozza egy sor más probléma, illetve deviancia. 9 III. 2 c A nonprofit szervezetek és az önkormányzatok

Magyarországon 1989 előtt a szociálpolitika munkahelycentrikus volt. Az érdekérvényesítési lehetőségek nem a lakóhelyi fórumokon valósultak meg, hanem a vállalatok kapuin belül, mint ahogy az állami szociálpolitika is leginkább itt működött (Bőhm-Pál, 1988). 1984-ben (főként) az Országos Tervhivatal által meghatározott bérszínvonal gazdálkodásról áttértek a bértömeg gazdálkodásra, ami lehetővé tette a vállalatoknak, hogy a "kapun belüli munkanélküliséget" felszámolják, s a hatékonyság érdekében kevesebb munkaerőt foglalkoztassanak. A nyolcvanas évek közepén tehát megindul egy olyan folyamat, aminek a hatására rétegek szorulnak ki a vállalaton belüli szociális ellátásból (v.ö: Lévai-Széman, 1993; 12old) A tanácsi rendszer viszont képtelen felvállalni a lakosság gondjait, az államilag szabályozatlan kérdésekben tehetetlen, még akkor is, ha magát a problémát érzékelik, esetleg meg is

tudják fogalmazni. A szocialista időkben a helyi érdekeket a pártirányítás leginkább figyelmen kívül hagyta. Az ideológiai gondolkodás sem engedte meg az alulról jövő kezdeményezéseket, illetve a helyi, az egyéni kezdeményezést nem tudja a párt, az állam kontrollálni a központi hatalommal. Az 1990 évi LXV önkormányzati törvény 10 a települési önkormányzatok megalakításával lehetővé teszi, hogy a helyben élő emberek joga a saját helyi ügyeikben 8 A szakirodalom az öntevékenység kudarcai között a partikularizmus problémájaként említi ezt a jelenséget (lásd pl. Kuti, 1998; Bartal, 1999). 9 Pl. hajléktalannál milyen problémákkal találkozhatunk azonkívül, hogy nincs fedél a feje felett: munkanélküliség, súlyos egészségi károsodások, alkoholizmus, pszichiátriai betegségek stb. Alkoholistánál az alkoholfüggőség mellett gyakorta ott van problémaként: megromlott családi kapcsolatok, munkanélküliség,

agresszivitás, pszichés zavarok, deviáns kapcsolatok stb. 10 Az Európa Tanács által 1985-ben elfogadott Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának alapelveivel egyező törvény (Baán, 1996; 124. old) 22 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI dönteni; az önkormányzatok nincsenek alárendelve az államnak vagy másik önkormányzatnak; működésüket kizárólag jogszabályok korlátozhatják. A rendszerváltozás éveiben a társadalmi feszültség növekedése többek között a szociális nehézségeknek is köszönhetőek voltak. Egyre inkább a szociális biztonság meggyengülését érzi a lakosság nagyobbik része, míg a Magyar Köztársaság Alkotmánya meghatároz szociális jogokat. A társadalombiztosítás a rendszerváltozás után is kötelező marad Az egyre nagyobb - társadalmi szinten is gondot jelentő - munkanélküliség kezelésére is kialakulnak a támogatási rendszerek, illetve újabb szociális

támogatásokat is biztosítanak a hátrányosabb helyzetű lakosságnak. 1993-ban, a III törvény a szociális ellátásokat rendszerezi, ami alapján az intézményrendszereket különböző feladatok köré csoportosítja (alapellátás, szakosított ellátás stb.) A törvény szektorsemlegesen szabályozza az ellátásokat, de meghatározza, hogy milyen szakmai feltételeknek kell megfelelniük az intézményeknek és a benne dolgozó szakembereknek. Ezzel a szabályozással lehetőséget biztosítanak arra, hogy civil intézmények a szociális területen átvállaljanak az államtól feladatokat. A törvény kritériumai viszont az ellátás minőségének védelme érdekében szabnak feltételeket ahhoz, hogy működési engedélyt szerezhessenek az ellátásra szerződött intézmények (Széman-Harsányi, 1999; 32-34.old) A helyi önkormányzatok feladata a szociális alapellátások és a személyes gondoskodás biztosítása a lakosságnak. Az önkormányzatok állnak

legközelebb a lakossághoz, így leginkább a helyi igények felismerése is a feladatuk. A törvény kötelezően előírja a település nagyságához mérten az ellátási formákat, de azon belül a helyi szociálpolitika kialakítása már az önkormányzat felelőssége és feladata. A lakosság leginkább a helyi önkormányzatokon tudja szükségletei kielégítését számon kérni. A települések vezetései így érdekeltek abban, hogy költséghatékonyan minél több szociális szükségletre tudjanak lépéseket tenni. Ezért "ideális" lehetőség civil intézményekkel szerződések alapján elláttatni a lakosságot, s nem pedig saját költségvetési intézményt működtetni egy-egy feladatra (v.ö: Széman-Harsányi, 1999; 34 és 150old) Mindig a szükséglet oldaláról kell tervezni a szociális ellátásokat. Ennek a követelménynek nehezen tudnak megfelelni az önkormányzatok, mert szűkösek az anyagi források, és általában az intézményei

rugalmatlanul kezelik az igényeket. 23 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI A helyi önkormányzatok többsége elismeri, hogy sok jele van annak, hogy a nonprofit szektor hatékonyan végzi a munkáját. Ilyenek többek között azok az előnyök, hogy ezek a szervezetek képesek több helyről forrásokat előteremteni, egy-egy tevékenységükben alacsony ráfordítással is tudnak eredményeket elérni, saját, önkéntes munkájukkal is jelentős hasznot termelnek, de olykor a kapcsolati tőkéjükkel is komoly segítséget nyújthatnak a projektjeikhez (Széman-Harsányi, 1999; 135.old) Mindezeket a civil attitűdjükből, az innovatív munkavégzésükből és a rugalmasságukból merítik, amit szintén méltányolnak a partnerek. A finanszírozás tehát szektorsemlegessé vált. Az alapellátás és a személyes gondoskodás körébe tartozó feladatokat az állam normatív módon támogatja, ami a települések szociális helyzete alapján

differenciált. A normatíva szociális és gyermekjóléti normatívából, illetve intézményi normatívából áll. A szolgáltatások ellátása csak a normatívából nem megoldható, így az önkormányzatnak szükséges kiegészíteni az állami pénzeket (SzémanHarsányi, 1999; 37.old) A civil intézményekkel való szerződéses ellátásnál tehát az önkormányzatok takarékossági motivációi érthetőek. A civil szervezetek nem tudják külső segítség nélkül felvállalni az egyes területeken létező feladatokat. Ha nincs bázisa, kezdő lökése valamilyen tevékenységnek, akkor nem is sikerül beindítani (v.ö: Széman-Harsányi, 2000; 130 old) Éppen ezért is fontos lenne a közös ügy érdekében a három szektor közeledésére egymáshoz (v.ö: Széman-Harsányi, 2000; 124-126. old) Egyelőre a piaci szektorral való hatékonyabb együttműködésre várnunk kell, mert még nem alakultak ki hazánkban a megfelelő makro- és mikro szintű kapcsolatok

(pl. pályázatok kiírásában, szponzorálásban, helyi szintű kiadások átvállalásában stb. sok pozitív kezdeményezés született a gazdasági szereplők részéről, de szerződéses és hosszú távú kapcsolatokra még igen csekély lehetősége van a civil szervezeteknek). A profit orientált, szociális ellátást nyújtó cégek pedig értelemszerűen soha nem is fognak szélesebb tevékenységi köröket felvállalni. 11 Jelenleg legtöbb forprofit intézmény a bentlakásos szolgáltatási típusban jelent meg (vö: Széman-Harsányi, 1999; 140.old) 11 Talán akkor lesz ebben változás, ha nem az egyénnek kell megvásárolnia a szolgáltatást, hanem a magánbiztosítások által lesz jogosult különböző - az államilag garantált ellátások felüli - szolgáltatásokra. 24 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI A nonprofit szektornak a legtöbb együttműködési lehetősége a helyi önkormányzatokkal van. Erre az

együttműködésre a fentiekből következően mindkét félnek szüksége van (vö: Salamon, 1991; 69.old; Széman-Harsányi, 1999; 150old) A civil szervezetek között akadnak olyanok, akik viszont nem szívesen alakítanak ki kapcsolatot a települési önkormányzatokkal. Az alapellátásban (is) dolgozó intézményeknél egyértelműbb, hogy az önkormányzati feladatok átvállalása megfelelő normatív támogatásért történik, aminek a felhasználását fokozottabban ellenőrzik (v.ö: Széman-Harsányi, 2000; 155. old) A civil szervezetek féltik a függetlenségüket, s a szorosabb ellenőrzés "réme" mellett ott van a lehetősége annak, hogy kívülről beleszólhatnak, szabályozhatják a szervezet munkáját (v.ö: E James, 1991; 56old) Mennyiben csorbítja a civil intézmény függetlenségét a helyi önkormányzattal kialakított kapcsolat, amiben a hangsúly a megrendelő-feladatot ellátó, támogató-támogatást felhasználó és

beszámoltató-beszámoló viszonyokon alapul? A szolgáltatást nyújtó természetes, hogy a megrendelőjének beszámol az elvégzett munkáról és a számára biztosított források felhasználásáról. A partneri viszony talán legideálisabban úgy épül fel, ha az első periódusban az önkormányzat és a civil intézmény megrendelő és feladatot vállaló/ellátó szerepben jelennek meg egymásnak. Létezik egy feladat, ami a lakosság jólétét, ellátását célozza meg. Ezt a feladatot képes felismerni az önkormányzat, a civil szervezet pedig képes a feladatot ellátni. Az első időszak tehát a feladat ellátásának az egyeztetése. A második szakaszban az önkormányzat, mint támogató, a civil szervezet, mint a támogatást felhasználó kommunikálnak egymással. Itt az ideálisnak elfogadott, konszenzuson alapuló feladat-finanszírozásról van már szó. Ebben a fázisban is meg kell találni a kompromisszumokat, s nem szabad elfelejteni, hogy az

önkormányzat nem az intézményt támogatja, hanem a feladat ellátását. A harmadik és a folyamatban egyben a befejező partneri viszony a feladat ellátásának, a költségek finanszírozásának az értékelési szakasza, ahol az önkormányzat beszámoltatja a civil intézményt arról, hogyan végezte el a munkát, illetve hogyan használta fel az önkormányzat (az állami költségvetés) pénzét. Ez a partneri viszony önmagában nem veszélyezteti a civil szervezet függetlenségét. A feladat ellátásáról, az anyagi kérdésekről olyan önállóan tárgyal a szervezet, mint egy piaci partner. A függőséget sok minden más, például a külső vagy belső személyi feltételek is okozhatják (így, amennyiben a helyi társadalomban az önkormányzati vezetés megengedheti magának, hogy nem szakmai szempontok alapján köt szerződéseket a civil intézményekkel, hanem más érdekek mentén, vagy a szervezet - és leginkább vezetői - 25 A CIVIL SZERVEZETEK

MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI nem a saját szakmai tapasztalatukra, a lakosság igényeire és az innovatív elképzeléseikre támaszkodnak, hanem a helyi önkormányzatot akarják a további támogatások fejében "kiszolgálni"). Összességében az a gyakorlat, hogy mindkét fél a kölcsönös előnyök mentén alakítja ki elképzeléseit, hozzáállását. Az állami pénzzel járó "ellenőrzést az öntevékeny csoportok általában úgy tekintik, mint a jótékonysági szervezet státusának elnyerésével járó hátrányt, ami azonban kisebb az ezzel járó előnyöknél" (Knapp-Kendall, 1991; 144.old) Az önkormányzatok maguk is létrehoznak saját alapítványokat és közalapítványokat (Széman-Harsányi, 1999; 121.old) Ez az egyik oldalról kedvező lehet, mert az alapító önkormányzattal bizalmasabb a kapcsolat, az infrastruktúrát már alapításkor általában biztosítják a szervezetnek, s talán a felmerülő

igényeiket is jobban figyelembe veszik, mint egy alulról induló kezdeményezésből megalakult szervezetnél. A kedvezőtlenebb viszont az, hogy ezáltal sokkal jobban függnek a település vezetésétől 12 (Széman-Harsányi, 2000; 99. old) A financiális gondok mellett más kérdések is okozhatnak feszültséget a partneri kapcsolat kialakításánál. Ilyen például az, hogy a helyi önkormányzat ellátási határai nem esnek egybe a civil szervezetek ellátási körzetével (megerősíti: Széman-Harsányi, 2000; 120-121. és 133. old) A civil szervezetek egy része "lokalitást feloldó" erővel rendelkeznek, ezt a tulajdonságukat képesek is kihasználni, éppen ezért kerülnek ellentétbe az önkormányzati adminisztratívabb - felfogással, s tulajdonképpen ez is a klienscentrikusabb attitűdöket erősítik (v.ö: Széman-Harsányi, 2000; 152 old) A civil szervezetek az önkormányzatokkal nem szociálpolitikai feladatokra szerződnek, hanem jóléti

szempontokat vesznek figyelembe. A szociális területen működő civil szervezetek az alapellátáson túl éppen ezért más igényeket is kielégítenek. Az önkormányzati finanszírozás viszont leginkább szigorúan az alapellátásra koncentrálódik; 12 Tulajdonképpen ugyanazok a hátrányok és előnyök vetődnek fel, mint amiről Hansmann ír az állami intézmények és a nonprofit szervezetek összehasonlításakor (Hansmann, 1991; 37.old) E James pedig konkrétan a nonprofit szervezetek autonómia csökkenéséről ír a támogatottság növekedésével (E. James, 1991; 55old) Kramer az állami finanszírozás elnyerésével lehetséges diszfunkcionális jelenségeknek a következőket említi: függőség, gyengülő autonómia, eredeti célok feladása, az öntevékenység eltűnése stb. (Kramer, 1991; 127 old) 26 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI szemléletük szerint az alapellátást szét kell választani az egyéb

feladatoktól, még a civil intézmények a tevékenységeiket, szolgáltatásaikat komplexen, tehát egységesen kezelik, s nem szívesen "bontják le" alap- és "egyéb" ellátásra (Széman-Harsányi, 2000; 146. és 153 old.) A civil szervezetek és a helyi önkormányzatok között azonban egyre inkább kezd kialakulni a partneri viszony. Tapasztalat, hogy az együttműködés már a források megszerzésénél is kialakul(hat): ahol a civil szervezetek nem pályázhatnak, ott a települési önkormányzat nyújt be pályázatot, s az elnyert pénzt együttműködési szerződéssel átadja egy bizonyos feladatellátás finanszírozására (Széman-Harsányi, 1999; 68-69.old) Sok településen ilyen módon a civilek és az önkormányzatok összefogásával teremtettek forrásokat például tornaterem építéséhez, templom vagy közösségi ház felújításához stb. Akármennyire meglepő, de a nonprofit szektor is jelentős mértékben támogatja az

önkormányzatokat (bővebben: Széman-Harsányi, 1999; 127-129.old) A legtöbb szervezet főként önkéntes munkával tud hozzájárulni a helyi önkormányzatok feladatainak ellátásánál. Alapítványok viszont komoly anyagi támogatásokat tudnak nyújtani, illetve adományok (pl. orvosi műszerek, technikai felszerelések stb) továbbításával is jelentősen tudnak segíteni az önkormányzati intézmények felszereltségén vagy feladatuk zökkenőmentesebb ellátásában. Erre az utóbbira példa az, mikor a szűkös önkormányzati segélykeretet az alapítvány azzal bővíti, hogy karácsony előtt úgynevezett kríziscsomagokat bocsát az önkormányzat rendelkezésére, s ezáltal természetbeni ellátásként élelmiszert tudnak a rászorultaknak osztani. Széman Zsuzsa és Harsányi László már említett felmérésében a megkérdezett önkormányzatok közül többen vallották, szociális intézményeik a nonprofit szervezetek segítsége

nélkül nem tudnának fennmaradni (Széman-Harsányi, 1999; 43.old) Számos hasonló példa szól arról, hogy nemcsak a szigorúan szerződéses kapcsolat jelenthet partneri viszonyt, hanem az élet számtalan területén lehet együttműködést kialakítani. Mindez - ne felejtsük el - a helyi társadalom fejlődését és a lakosság boldogulását szolgálja. 27 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI III. 2 d Az elmúlt évtized és a felmerült problémák a civil társadalom szemszögéből A 90-es években a szektor fejlődése, extenziója mellett számos olyan problémával kellett szembesülni, amelyek egyaránt a makro- és mikro szinten megkerülhetetlen kérdéseket vetettek fel. Az alábbiakban szeretnék néhány ilyen kérdésre kitérni: például a kezdeti időszakot jellemző indentitás- és felkészültségi problémákra, a civil szervezetek mérethatás ellentmondásaira, a finanszírozási problémákra, a szektoron belül a

"szegény-gazdag" szervezetek meglétére, a pályázati lehetőségek tényezőire stb. A civil szféra hazai fejlődésében meghatározó az 1989-es rendszerváltozás. Ekkor lesz lehetőség arra, hogy mindenki szabadon szervezetet alapíthasson vagy csatlakozhasson különböző szervezetekhez. "Eufória" övezi ezt az időszakot, s látványosan gyarapodnak az egyesületek, alapítványok. A 90-es évek elején azonban keresi az identitását sok szervezet A célok és a megvalósítás sok esetben nincsenek egymással összhangban. Néhol az alapvető ismeretekkel sincs tisztában a tagság, így nem csoda, hogy nem boldogulnak pl. a pénzügy vagy a pályázati munka területén. Egyfelől valami hasznos tevékenységet mutatnak fel, másrészt olykor a hiányosságok észlelésekor vállvonogatással intézik el a dolgot, mondván, ők civilek (esetleg önkéntesek), "ennyit tudunk adni magunkból, többet ne kérjenek". Pedig ez a hozzáállás

nem tett jót, az amúgy sem mindig előítélet nélküli közvélemény által formált képnek. Ekkor még szokatlan, hogy a pl szociális és egészségügyi ellátórendszerben nemcsak állami intézmények vannak. Nehezen hiszik el némelyek, hogy egy civil szolgáltatás nem rosszabb, sőt, egyes tevékenységekben olykor még sokkal magasabb színvonalú, mint az állami ellátás. A civil kezdeményezést eleinte az amatőrrel, a kontárral azonosították. Úgy gondolom, hogy ez a szemlélet évről évre vékonyodott, ma már jóval kevesebb az ilyen előítéletes feltételezés. Szintúgy, a civil szervezetek között is egyre kevesebb az olyan, amely ne látná be, hogy nem elég valami jó cselekedetet felvállalni, hanem azt felelősségteljesen kell ellátni, betartva szakmai, pénzügyi és egyéb szabályokat. Ralph Kramer a mérethatás ellentmondásáról kifejti, hogy sok kihívásnak és elvárásnak a nagyobb, formálisan jobban megszervezett, strukturált

nonprofit szervezetek tudnak megfelelni, még a kisebb, lazábban szerveződött "kishalak" gyengéknek, alacsony színvonalúaknak bizonyulnak. Az ellentmondás ott van, hogy mégis ezek a kisebbek azok, 28 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI akik a nonprofit szerveződés legfőbb erényeit képviselik inkább (rugalmasság, újítási szándék, alacsony költségek, öntevékenység stb.), és a nagyobbak pedig jóval bürokratikusabbak, merevebbek, konformabbak, költségigényesebbek (Kramer, 1991; 124.old) Mindezek mellett a nagyobb szervezetek képesek szakértőket, szakembereket foglalkoztatni, szolgáltatásaikat bővíteni, szervezetüket és kollégáik tudását fejleszteni (Kramer, 1991; 129.old) A gazdaságilag megalapozott szervezetek igen alacsony aránya ellentmondásban van azzal, ".hogy a nonprofit szektor képes lesz nagy állami ellátó rendszerek leépítése nyomán keletkező űr betöltésére, a korábban a

költségvetési intézmények által biztosított jóléti szolgáltatások jelentős részének átvállalására. A szervezetek alig több mint egy tizede (11%) rendelkezik annyi jövedelemmel, amennyi 4-5 alkalmazott foglalkoztatására és egy kisebb épület rezsi költségének fedezésére elegendő lenne" (Kuti, 1998; 153.old) Bár a statisztikákból tudjuk, hogy a civil szervezetek fenntartása olcsóbb, mint az állami "testvéreié", mégis nehéz ezt a szerényebb összeget előteremteni. "Ilyen körülmények között még a normatív költségvetési hozzájárulásban részesülők többségének is gondot jelent a működéshez szükséges pótlólagos összegek előteremtése, a fejkvótás támogatásra nem jogosultak élete pedig a fennmaradásért folytatott harcban telik" (Kuti, 1998; 181.old) A "kicsik" képtelenek saját erejükből talpon maradni, ha nem kapnak valamilyen külső segítséget. Mivel helyzetük nem túl

szilárd, ezért a külső megfigyelő (az esetleges támogató) nem lát bennük potens szakembereket, akik képesek lennének a vállalt feladataikat ellátni, így többször kapnak "kikosarazást", elutasítást, ha támogatásért folyamodnak. "Nagyon könnyen ördögi körbe kerülhet a nonprofit szervezetek jelentős része. Az állandó pénzügyi nehézségek közepette nem lehet magasan kvalifikált munkaerőt alkalmazni, nincs kivel és nincs miből javítani a szakmai munkát, emelni a szektoron belüli együttműködés színvonalát, s így pótlólagos források bevonására se nagyon van lehetőség, hiszen a szektor valójában nem szolgál rá a fokozottabb támogatásra" (Kuti, 1998; 196197.old) Talán legaggasztóbb Magyarországon az, hogy többségében ilyen kiszolgáltatott helyzetben lévő szervezetek vannak. Hosszú évek kemény munkájával felépített 29 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI

szervezetek sem lehetnek biztosak abban, hogy valamilyen okból fellépő "krach" hatására szempillantás alatt lehetetlenné váljon a további munka. "A szektor szervezetei egyenként nagyon törékenyek és sérülékenyek, többségükben kicsik és szegények, s az alacsony bevételű szervezetek aránya az utóbbi években folyamatosan nőtt" (Kuti, 1998; 134.old) A civil társadalomban is markánsan megjelent az olló: a hazai nonprofit összbevételek túlnyomó része egy vékony "elitnél" összpontosul. 1997-es felmérés szerint a nonprofit szektor összbevételének a 97%-át a szervezetek kevesebb, mint egyharmada tudhatja magáénak (Bartal, 1999; 208.old) A szociális szférában pedig a bevételek 87%-a a nonprofit szervezetek 7%-ánál jelentkezett (Bartal, 1999; 247. old) Ehhez még csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy általában az "elit" nonprofit szervezet vállalt munkaterülete is jellemzően magas kvalitású

szakembereket kíván meg, legtöbbször a munkavégzésben nagy szerepe van a helyi vagy nagyobb szintű kapcsolatrendszereknek, s ezek a szervezetek az előnyeiket kihasználva többnyire igyekeznek helyi vagy szélesebb területen információs, kommunikációs stb. "hatalomra" szert tenni (magyarul, adott témában, szakterületen megkerülhetetlenné, befolyásossá válni). Ezzel szemben a nehéz sorsú kliensekkel foglalkozók is általában nehéz sorsúak: a szervezet a legelemibb kiadásokat vagy a fenntartási költségeket is nehezen tudja kifizetni, problémájukat nem igazán akarja felvállalni senki, szakemberek fizetésére nincs pénz vagy olyan minimális, hogy azért megfelelő színvonalú munkát nem lehet elvárni stb. Tulajdonképpen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Persze, ettől még lehet a munkájuk példamutató, mert nem attól lesz egy szervezet hatékony, hogy pl. úgy fel van szerelve, mint egy kereskedelmi bank. 13 Ahhoz, hogy a

"szegényebb" civil szolgáltatóknak ne csak a nehéz munka jusson, hanem megfelelő lehetőségeket is kapjanak, nemcsak a választott hivatásukat kell maximálisan ellátni, hanem menedzselni kell a szervezetüket (először is ennek a szónak a hallatán a "szájhúzogatások" szintjéről kell fentebb jutni), hogy a fejlődésük, szakmai színvonaluk, 13 Én is jártam már olyan civil szervezet irodájában, aminek felszereltségét az üzleti szféra is megirigyelhetné, de ebben a közegben dolgozók sem úgy néztek ki, mint egy "átlagos" szociális munkás vagy esetleg egy klinikai lelki gondozó. Természetesen ezen szervezet felvállalt szakmai területe sem olyan, hogy klientúrával találkozhasson, mivel ők leginkább továbbképzéseket, módszertani kérdésekben tanácsadást szerveznek más civil szervezeteknek. 30 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI anyagi és egyéb hátterük biztosítva legyen,

illetve az eredményességük minden területen egyensúlyban álljon a befektetett energiával. Napjainkra mind inkább nehezebb helyzetben vannak a civil szervezetek. Gyakran hallani a panaszt, hogy egyre kevesebb a pályázati támogatás. Valóban, beszűkültek a pályázati lehetőségek, s elvétve találni olyan pályázati kiírást, ami "ad hoc" módon támogat valamilyen tevékenységet. A 90-es évek elején-közepén egy-egy anyagi probléma megjelenésekor, a helyi támogatások felhasználása után könnyen mondták: "majd pályázunk", s kisebb-nagyobb hézagokat valahogy csak lehetett pótolni pályázati forrásokból. Ma inkább az ún projekt-támogatás az elterjedtebb, és mikor valamilyen új szolgáltatás beindításához szükséges anyagi feltételeket biztosítják. Ennek a hatása, hogy jó pár szervezet az 1-2 éves "futamidejű" projekt-támogatásából fedez olyan kiadásokat, amelyek az egész szervezet hasznát

szolgálják (rezsi kiadások, eszközvásárlás, fénymásolás, telefonszámla stb.) Ez a pályázati helyzet megint azoknak nem kedvez, akik képtelenek megfelelő módon menedzselni szervezetüket. Akik átlátják a projekt-támogatásokban rejlő "kiskapukat", azok viszont sokszor átesnek a ló túlsó oldalára, s egyszerre számtalan új projekttel kell "bajlódniuk". A probléma az, hogy a pályázati kiírásokhoz keresik a saját tevékenységüket, majd mikor megfelelő projektet gondoltak ki, ezt megpályázzák. Sok szervezet szinte minden pályázati kiírásra jelentkezik valamilyen projekttel. Azonban, amikor egyszerre több projektre is kapnak pénzt, akkor derül ki, hogy megfelelő színvonalon ennyi projektet, feladatot nem tudnak ellátni. A pénz jól jön a rezsiköltségekben "tátongó lyukakat" betömni, viszont a konkrét projektmunka az előre át nem gondolt tényezők miatt hibádzik. Ilyenkor két lehetőség van, vagy

elvégeznek annyi feladatot, amennyi a pályázati beszámolóban még megüti a elfogadhatóság határát, vagy külső szakembereket kérnek fel a munka elvégzésére, viszont ez utóbbi azzal jár, hogy a külső munkaerő elviszi a pályázati pénz nagy részét. Beláthatjuk, hogy az ilyen projektek legtöbb esetben nem túl hatékonyak. Egyrészt azért nem, mert tiszavirág-életűek, másrészt a pályázók nem a feladatra koncentráltak a projekt megvalósítása során, hanem a (sok szervezetnél mentőövként várt) pénz elnyerésére. A polgári életforma hagyománya mindenütt a világon hanyatlik, ami meglátszik a helyi társadalom alakulása szempontjából is: a kis közösségek és a városi lakónegyedek eltűnő 31 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI szolidaritásérzékén, a helyi kis közösségek gyengülésén, de akár a bűnözés emelkedésén és a házasságok és a családok felbomlásán is. Giddens szerint e

hanyatlás miatt - és a globalizáció terjedése miatt is - szükségessé vált a kis közösségek erősítése, a helyi szolidaritás elveszett formáinak a visszaszerzése, a helyi kezdeményezések serkentése (Giddens, 1999). A szolidaritás hiánya, az érték- és normaválság össztársadalmi probléma (v.ö: Pataki, 1997; 65.old) A nonprofit szektor megerősödését gyengítő tényezők ezek, ugyanakkor a civil társadalom is sokat tehet azért, hogy az elmúlt évtized rossz tendenciáit megfordíthassa. Pár éve arról folyik a vita, hogy hazánkban mekkora a súlya a nonprofit szolgáltatásoknak, illetve, hogy a jövőben milyen szintet kellene elérniük. Vannak, akik a szerepvállalást nem darabra, főre stb. méricskélik, hanem az irányvonalat adják meg Ennek jegyében azt állítják, hogy a fejlődés csak egy módon valósulhat meg: a professzionalizálódás és a minőségbiztosítás szem előtt tartásával. A továbbiakban szeretném

megvilágítani, hogy milyen eredményességnek, a fejlődésnek és a professzionalizálódásnak. 32 feltételei vannak az A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI IV. Működési feltételek, lehetőségek IV. 1 A civil szervezetek működésének külső feltételei Finanszírozás és infrastruktúra A finanszírozás kérdését több helyen érintettem már: "A nonprofit szektor és az állam" alfejezetben részleteztem az állami finanszírozást és a mértékét; "A nonprofit szervezetek és az önkormányzatok" alfejezetben a normatív támogatások és az önkormányzati finanszírozások előnyeit és hátrányait néztük meg; és a 90-es években felmerülő problémákkal foglalkozó alfejezetben pedig a beszűkülő pályázati forrásokról, a nagyságra kicsi szervezetek kitörési nehézségeiről, a "szegény-gazdag" nonprofit szervezetek közötti "ollóról" szóltam. A finanszírozási

nehézségeket megpróbálom most a működési feltételek oldaláról körbejárni. A magyar civil szektor bevételei a feladataihoz mérve igen szerények. Az állami finanszírozás az évek során jóval elmaradt ahhoz képest, hogy milyen dinamikus ütemben vállalta át a nonprofit szektor az állami feladatokat. Erre nyilván csak úgy találtak megoldást, hogy a kieső összegeket máshonnan pótolták (Kuti, 1998; 179. old; SzémanHarsányi, 1999; 150old) Az egyértelmű, hogy az átvállalt feladatok finanszírozását elsődlegesen az önkormányzatoktól várják el. A lakosság kezdi elfogadni a civil intézményeket, azok szolgáltatásait, s természetesnek veszi, hogy ezen szervezetek állami támogatásból elégítik ki a helyi igényeket. A laikus polgár szerint is az önkormányzatnak kell lennie a finanszírozónak, az ellenőrző szervnek és a koordinálónak. Magyarul: az önkormányzat mérje fel a lakosság igényét, bízzon meg egy szervezetet

annak az igénynek a kielégítésével, finanszírozza ezt a működést, s ellenőrizze, hogy milyen színvonalon végzik el a munkát. Azoknál a feladatoknál, ahol normatíva van megállapítva, ott tulajdonképpen így működik. Más kérdés, hogy sokszor a normatíva mellett nemigen tud az önkormányzat "jó gazdaként" egyéb, a működéssel járó költségeket átvállalni. Közben minden más 33 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI tevékenységnél, szolgáltatásnál a támogatás lehetősége nagyon instabil. Az önkormányzatok arra hivatkoznak, hogy a költségvetésük az állam büdzséjétől függ, így nem tudnak hosszú távú szerződést kötni olyan szolgáltatásra, aminek nincs normatívája. Tudjuk, hogy a takarékosságra szorított önkormányzatok alatt nagyon sok színvonalas szervezet és szolgáltatás kerül lehetetlen helyzetbe a szerződéses finanszírozás hiányában. Szomorú tapasztalni azt

a hősies küzdelmet, amit akár évekig is vívnak a szervezetek azzal, hogy pályázatokkal próbálják az átmenetinek tűnő pénztelenséget pótolni. A normatív támogatásban részesülő szervezetek esetében sem lehetünk elégedettek. Az önkormányzati keretösszeg az ellátandók számától függ. Az alap- és szakellátási feladatokhoz viszont törvény írja elő, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük, milyen szakemberlétszámmal kell dolgozniuk a szervezeteknek. Ha ezek nem megfelelőek, akkor nem kapnak működési engedélyt. A civil intézmények önállóak, az önkormányzattal szerződő felek, akik vállalják a felelősséget, hogy megfelelően látják el a feladatot. A problémát legtöbbször az okozza, hogy a kevés anyagiakból mindkét kötelezettségnek nem tudnak megfelelni: a törvényes előírások szerint működni, s az önkormányzattól átvállalt feladatot ellátni. A létszámleépítés minden szférában jól ismert,

hatékony költségmegtakarító eszköznek számít. A civil szférában az ilyen helyzetekben, legtöbbször a létszámleépítés eszközével próbálják a pénztelenséget megoldani. Ezért lehetséges az, hogy hazánkban a törvény előírja a megfelelő létszámot, viszont ezt nagyon sok civil szervezet nem tudja betartani. Ha már a költségkímélés eszközeinél tartunk, akkor meg kell említeni egy másik "egészségtelen" tendenciát is: ez pedig az elhelyezésben történő kedvezőtlen változások. Az önkormányzatok rendszerint biztosítanak telephelyet, irodát az alapellátásban résztvevő civil intézményeknek. Azonban a privatizáció során gyakran előfordult, hogy a civil intézmény "feje felől" eladta az önkormányzat a jó adottsággal rendelkező épületet, s sokkal rosszabb körülmények közé költöztette. Olyan eset is ismert, mikor a kevesebb rezsiköltség, a "nadrágszíj-politika" eszközével

valósulhatott meg a dolgozók fizetésemelése. Ez pedig rosszabb elhelyezést jelent, kevesebb helyiséget stb Az is jellemző, hogy a szervezet egyre több feladatot lát el, ugyanazzal az infrastruktúrával. Így már nem is meglepő, ha családsegítő szolgálat például egy iskola hátsó udvarának a szertárában van, vagy úgy tud több helyiséghez jutni, hogy ablaktalan raktárt, esetleg régi 34 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI szenespincét alakít át irodává. Természetesen ezek a körülmények is vizsgálva vannak a működési engedély kiadásánál. Az ÁNTSZ feladata eldönteni, hogy mi az a határ, amit még elfogadhatónak tarthatnak egy intézmény működtetésénél. Nem titok azonban, hogy az ÁNTSZ sem egyforma mércével mér. Vannak megyék, ahol köztudottan elmaradottabb körülmények között dolgoznak a civil szféra szervezetei és az állami, önkormányzati intézmények is. Ezek a kedvezőtlen külső

adottságok úgy tűnik, az engedélyezéseknél "beszámításra" kerülnek, s olyan esetekben is elfogadhatónak ítélnek meg körülményeket, amire máshol még ideiglenes működési engedélyt sem adnának. Általánosságban is elmondható, hogy a civil szervezetek nagy része zsúfoltságban dolgozik. Családsegítőknél nagyon nehezen megoldható, hogy a szociális munkások négyszemközt tudjanak a kliensekkel találkozni. A számítógépes regisztrálást közvetlenül a kliensforgalom után nem tudják vezetni, mert nincs szabad gép, hiszen kevés és elavult számítógépekkel rendelkeznek. A csoportfoglalkozások megfelelő helyiségek hiánya miatt nehezen megoldhatók. Szintén családsegítő szolgálatnál tapasztaltam, hogy a szolgálat többfelé volt elhelyezve, mert egyik befogadó épületükben sem volt elegendő helyiség. Ilyen körülmények között alig lehet elképzelni a kollégák között megfelelő kapcsolattartást. Márpedig a

tevékenységük megköveteli, hogy a munkatársak szoros kapcsolatban tudjanak együttműködni a kliensek érdekében. A pályázatokon nyert projektfinanszírozások általában egy új szolgáltatás bevezetését hozzák magukkal (a legtöbb pályázat az innovációt, az új szolgáltatási formák kipróbálását ösztönzi). A pályázat megírásakor a legtöbb pályázó a projektjére és a költségvetésére koncentrál. Így aztán a pénz elnyerésekor eszmélnek rá, hogy az intézményi, infrastrukturális adottságaik nem megfelelőek a projekt megvalósításához (ilyen lehet például a már említett megfelelő terem hiánya akkor, mikor csoportfoglalkozások megtartására kérték/kapták a támogatást). A "kényszerházasságokat" is mindig a nonprofit szervezet szenvedi meg jobban. Az intézmények többnyire kedvezőtlen felszereltségűek, a számukra is szűkös infrastruktúrát nem szívesen osztják meg másokkal. Itt arra kell gondolnunk,

mikor a település valamilyen intézményének az infrastruktúráján osztozik a "befogadó" intézmény és a civil szervezet (a fentebb említett egyik példa is ilyen: általános iskola fogad be családsegítőt). 35 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Az ilyen "fúzió" akkor a leggyakoribb, mikor az intézmény dolgozói, szakemberei egy új (civil) szervezeti formában akarnak ellátni valamilyen feladatot (pl. kórházat segítendő alapítványt hoznak létre, vagy önálló szervezeti formában a klinikai lelki gondozást szervezik meg stb.) Talán ez a legszerencsésebb helyzet, hiszen az intézményen belül kevesebb feszültséggel jár az, ha a kollektívából kerülnek ki a az új feladatra vállalkozó munkatársak, és ez a tevékenység ráadásul még az intézmény működését is segíti vagy kiegészíti. Ellentmondásosabb kapcsolat alakul ki olyankor, mikor egy civil kezdeményezést

"kívülről" fogad be az intézmény. Az ilyen helyzetben az alárendeltséget a legtöbb szervezet megéli. A legrosszabb, ha az intézmény ezt nem önzetlenül teszi, hanem olykor az önkormányzat nyomására. Befolyásolja az ilyen együttműködéseket a civil szervezet tevékenységének a presztízse is. Az intézmény munkáját segítő alapítványnak nyilván nagyobb a persztízse, mint például az önsegítő csoportoknak (pl. AA-klub, munkanélküliek klubja, fogyatékosok vagy pszichiátriai betegek terápiás csoportja stb.) A szociális és egészségügyi szférában az infrastrukturális fejlődés még mindig lassú. Az ilyen területen dolgozó civil szervezetek sincsenek jobb helyzetben. Ahhoz, hogy az infrastrukturális helyzetről konkrétabb képet kapjunk, ismét Széman Zsuzsa és Harsányi László munkájához kell fordulnunk: e szerint a megkérdezett szervezetek közül 25% rendelkezett számítógéppel, 21% fénymásolóval és irodával,

30% telefonnal (Széman-Harsányi, 1999; 58-59.old) 36 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI IV. 2 A civil szervezetek működésének belső feltételei IV. 2 a Belsőrendszerek kiépítése "Az állami és a piaci szektorral való összehasonlításban elmondható, hogy a nonprofit szektorban a legnagyobb az elvárás a demokratikus, konszenzuskereső szervezeti formák és működés iránt. Elvégre a civil társadalom intézményein mérhető le leginkább egy társadalom demokratikus jellege" (Bullain, 1995; 48.old) Kétségtelen, az egyik legnagyobb vonzereje a civil szervezeteknek az, hogy - minden probléma ellenére - működésüket nagyban meghatározza az elhivatottság és a "teamszemlélet". Ez a két eleme annak, hogy a munkatársak képesek innovatívan, rugalmasan végezni a feladatukat. Nem feltétlenül kell a rugalmasságot és az újítókészséget úgy értelmezni, hogy a civil szervezetek "laza",

kevésbé hierarchikus intézmények és a dolgozók önállóan döntenek kérdésekben. A "team-szemlélet" éppen, hogy nem az egyénieskedésekre épít, mint ahogy a kizárólagos vezetői döntések sem férnek meg ezzel a felfogással. A szervezetben olyan közösségi munkának kell folynia, ami valamilyen szinten kohéziót teremt, hogy konstruktív szemlélettel legyenek képesek a nehézségeken túllépni. A kezdeményezőkészség fejlődésének, ugyanakkor a lojalitáson és az értékintegrálódáson alapuló munkafolyamat kialakulásának ideális terepe a team-munka. Széman Zsuzsa és Harsányi László mégis azt tapasztalta, hogy a kisebb méretű szervezetek kevésbé strukturáltak, így a szervezet működésével kapcsolatos döntések a vezetőségnél koncentrálódnak (Széman-Harsányi, 1999; 51. old) Feltételezzük, hogy ez nem abból adódik, hogy ezeknél a szervezeteknél autokratikus típusú vezetők vannak, hanem inkább a

szervezet-vezetés szempontjából felkészületlenek és/vagy kellő időt és energiát nem fordítottak erre a kérdésre. Pedig ezt nem igazán érdemes megkerülni, a jól kialakított belső struktúra, munkaszervezés sok későbbi konfliktustól megvédi a munkaközösséget, illetve a vezetők is nagyobb biztonsággal képesek a feladatokat megosztani a kollégákkal. "A szervezet működése szempontjából a legfontosabb az, hogy a szervezet vezetői, dolgozói, és önkéntesei között kölcsönösen tisztázottak legyenek a struktúrával és 37 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI döntéshozatallal kapcsolatos kérdések. () Mindenki legyen tisztában a szervezeti struktúrában elfoglalt helyével és az ezzel járó döntési hatáskörrel" (Bullain, 1995; 51.old) A fenti idézet szerinti állapotot először is jól átgondolt belső szabályozásokkal érhetjük el, amelyek hordozói a Szervezeti és Működési

Szabályzat, egyéb szabályozók (pl. etikai kódex, belső iratkezelési szabályzat stb.) és a munkatársak munkaköri leírásai Folyamatos "karbantartásra" is szükség van, hogy az időközben fellépő problémák, a kollégák között létező kapcsolódások, munkamegosztás valóban mindig átlátható legyen. Ehhez viszont kommunikációs csatornákra van szükség. Az egyik legideálisabb módszer erre a teamszupervízió Egy szervezeti formáció, tulajdonképpen ha belegondolunk, nem is tud feladatokat ellátni, ha nincsenek szabályzataik, a munka nincs megszervezve, nem működik megfelelő kommunikáció a kollégák között, és nem utolsó sorban az elszámoltatás, a felelősség sem tisztázott. (vö: Bullain, 1995; 52old) A hazai szakirodalom viszont nemegyszer kiemeli, hogy ezekben a kérdésekben a magyar nonprofit szektor szervezetei olykor nagy elmaradásokat tanúsítanak. Ahol ez probléma, ott nemcsak a belső rendszer dokumentálatlan és

kialakítatlan, hanem minden egyéb más is. Kuti Éva így ír erről: "Megfigyelhetők viszont bizonyos attitűd-problémák. Az alapítványi és egyesületi vezetők egy része mindenféle adminisztrációtól irtózik, és civil létében érzi sértve magát, amikor az általa irányított szervezet tevékenységének és gazdálkodásának dokumentálását kérik számon rajta. () Le kellene leplezni azt az érvelést, amely mindennemű beszámolást és beszámoltatást a polgári szabadságjogok megsértéseként értelmez" (Kuti, 1998; 183. és 187old) Úgy tűnik, hogy leginkább az anyagi jellegű támogatásokról való elszámolást érzik a szervezetek indokoltnak. A szervezetek elszámoltatása a finanszírozás felhasználásáról nemcsak a pénzügyi fegyelemről kellene, hogy szóljon, hanem a költséghatékonyságról is. Tovább lépve: a színvonalas szolgáltatás meglétét leginkább az garantálja, ha erről számot tud adni az intézmény. Az

elvégzett munkáról a beszámolás, a nyilvánosság természetesen a szolgáltatást igénybevevőknek is támpontot adhat a szervezetről és a szolgáltatásaikról (Németh, 1996). 38 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Fel kell ismernünk, hogy mennyire nagy az összefüggés a fent vázoltak között, vagyis a szervezetek életét, munkáját és hatékonyságát nagyban befolyásolja, hogy mennyire tudatosan vállalják fel a belsőrendszerek kiépítését, ezen struktúra mennyire képes a szakmai munka mellett azokat a "járulékos" feladatokat is ellátni, amik olykor közvetlenül, olykor közvetve erősítik a célok elérését. Összefoglalóan Bullain Nilda szerint a következő rendszerek kiépítése teheti hatékonyabbá a szervezetet:  A szervezet tevékenységével, szolgáltatásával kapcsolatos feladatok és információk rendszere, dokumentációk.  Az adminisztrációs rendszer (rendezett irodai

tevékenység).  A pénzügyi rendszer (rendezett pénzügyi elszámolások).  Az információs-kommunikációs rendszer (szervezeten belül és a kifelé irányuló információk rendszere).  Az adományszervezési rendszer.  A személyzeti rendszer (munkaköri leírások, jogok és kötelezettségek, felvételi és elbocsátási rendszerek).  Az értékelési és felelősségi rendszer. (Bullain, 1995; 52-53.old) Úgy tűnik, hogy a még mindig az "illuzórikus öntevékenység" talaján létező szervezeteknek nagy utat kell megtenniük ahhoz, hogy az általuk működtetett szervezet szervezett is legyen. Mindehhez jól képzett szakemberekre lenne szükség, akik képesek vállalni ezt a sokrétű munkát. 39 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI IV. 2 b Munkatársak, képzettség, szakmai fejlődés "Magyarországon a nonprofit szektor kibocsátásához képest kifejezetten alacsony alkalmazotti létszámmal

működik. () Jelentős további munkaerő állományt lennének képesek lekötni a humánszolgáltatások területén, ha a finanszírozásuk kiegyensúlyozottabbá válna" (Győrffy, 1995; 24.old) Egyes becslések szerint ma ebben a szektorban kb. 52-53 ezer fő dolgozik alkalmazottként A szervezetek csak kb. 18%-ánál találhatunk alkalmazásban lévő dolgozókat Ez még akkor is nagyon kevés, ha tudjuk, sok szervezetnél megbízási szerződésekkel alkalmazzák a dolgozókat. A szektorra tehát még mindig jellemző az alacsony foglalkoztatás, csak minden hatodik nonprofit szervezet tudott fizetett munkaerőt alkalmazni. Ezek háromnegyedének a fővárosi és a megyeszékhelyeken működő szervezetek biztosítottak munkát, míg a községekben csupán 7%-uk dolgozott (KSH, 1998). E szerint feltételezhetjük, hogy nagyobbrészt vidéken találhatók azok a kicsi, nagyon alacsony finanszírozásból működő szervezetek, amelyek semmilyen forrásból nem

képesek béreket előteremteni. Mivel a nonprofit szektorban jelentős szerepet kapnak az önkéntesek, ezért úgy teljesebb a kép, ha figyelembe vesszük az önkéntesek munkáját is. A civil szervezetek több mint 40%ának munkáját segítették önkéntesek, az általuk végzett önkéntes munka becsült időtartama meghaladta a 19 millió órát, ami számszerűségében is tiszteletre méltó teljesítmény (KSH, 1998). Ez mindenképpen azt sugallja, hiánypótló és komoly jelentőséggel bír az önkéntes munka nemcsak a szektoron belül, hanem társadalmi szinten is. Az önkéntesek aránya legnagyobb a szociális ellátások körében (Széman-Harsányi, 2000; 60. old) Az önkéntes munkaórák 20%-át a szociális ellátásban dolgozták le (KSH, 1998) Talán az emberekben lévő szolidaritást leginkább a szociális- és egészségügyi problémákkal való szembesülés indítja meg. Az egészségügy "túlspecializált", így nem is igényel oly sok

területen önkénteseket, mint a szociális szféra 14 . A másik érvelés pedig az lehetne, hogy a szociális terület és az egészségügy határmezsgyéjén lévő ellátandó 14 Ez természetesen abból a megközelítésből igaz, hogy feltételezzük az önkéntes munkaerőről, a karitatív munkája során nem feltétlenül a szakképzettségéhez megfelelő munkakört lát el, így mint laikus az egészségügyben kevésbé foglalkoztatható. 40 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI feladatokat szinte mindig a szociális szféra vállalja fel (pl. gondolhatunk itt különböző ápolási és lelki gondozói tevékenységekre, mentálhigiénés szervezetekre stb.) Láthatjuk, a szociális szféra mennyire fogadóképes a karitatív munkaerőre. Azonban minden feladatot képtelenség önkéntes bázissal elvégeztetni. Vannak munkakörök, amelyeket jellegükből adódóan nem lehet olyan dolgozóval ellátni, aki csak a szabadidejének egy

részét áldozná erre a tevékenységre. Másik fontos tényező, a szaktudás kérdése. Bizonyos munkaterületeken a szakembert nem pótolhatja laikus önkéntes Mindez egyáltalán nem csökkenti az önkéntesek szerepét, munkájuk értékét, de megerősíti, hogy szükség van a fizetett alkalmazottakra is. Talán már elcsépeltnek számító megállapítás az, hogy a szociális szférában a bérek mennyire alacsonyak. Mégis szólni kell erről a tényről, hiszen alapvetően meghatározza a szakma presztízsét szintúgy, mint a lehetőségeinek a korlátait (alacsony bérekről lásd pl. Széman-Harsányi, 1999; 70.old) Estelle James is megállapítja, hogy a nonprofit szervezetek munkaerőköltségei legtöbbször alacsonyabbak, mint az állami szférában. Az itt dolgozók - úgy tűnik - jóval elkötelezettebbek, s így alacsonyabb szinten maradhat a bérezésük, de az önkéntesen (és ingyenesen) végzett munka is csökkenti a kiadásokat (E. James, 1991; 54old)

A minőségi munka feltétele a szakképzett munkaerő. A képzett és szakmai tapasztalattal is rendelkező kollégák megtartása csak akkor lehetséges, ha ez a szféra is képes lesz szakembereinek viszonylag kiszámítható karrierlehetőséget biztosítani. Ez az, ami napjainkban még nem könnyű, s az alacsony fizetések mellett a dolgozók egzisztenciájának bizonytalan jövője az aggasztó. A nonprofit szektorban a 90-es években bevált szokás volt közhasznú státusszal betölteni munkaköröket (gyakorta diplomás szociális munkások a szakterületükön így lettek foglalkoztatva). A civil szervezetnek ez mindenképpen olcsó megoldást jelentett, de a munkavállalónak az alacsony bérezés mellett ez a bizonytalan foglalkoztatás, instabil helyzet roppant kedvezőtlen volt. Nagyobb szervezeteknél, ahol több alkalmazott is dolgozott, kifejezetten feszültségeket gerjesztő volt a státuszban lévők és a közhasznúak közti egyenlőtlen kondíciók. A

közhasznúként foglalkoztatottakra rendszerint nem várt az 41 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI a szerencse, hogy státuszba kerüljenek, így egy-két év után, általában mindkét fél sajnálatára, de meg kellett válniuk egymástól. A szociális ellátásban résztvevő civil szervezetek vezetői közül sincs mindegyik kedvező helyzetben. Valószínű, az elhivatottság a vezetőkre is jellemző, hiszen közülük sokan társadalmi munkában végzik feladatukat. Legkönnyebben anyagi juttatást megbízási szerződéssel szerezhetnek, ha van olyan projektjük, amit valamilyen pályázat finanszíroz. Ezekből a pályázati pénzekből aztán némi munkaköltséget el lehet számolni, ami nem kompenzálja azt, hogy fizetés nélkül végzi vezetői feladatát, ráadásul még a projekt plusz munkát is jelent (pl. önkéntesek képzése, különböző tréningek vezetése, esetmegbeszélő csoportvezetés stb.) A civil szervezetek

vezetőinél érdemes azt is megjegyezni, hogy többségük eléggé leterhelt. Abból adódik ez, hogy szervezetükben végzett munka mellett a megélhetésüket gyakran több fő- és mellékállással biztosítják. És léteznek olyan vezetők is, akik nemcsak egy civil szervezetet, hanem többet is irányítanak. Nagy szükség lenne arra, hogy a szervezetek támogatást tudjanak szerezni szervezetfejlesztési programok megvalósítására, illetve olyan szintre nőjön a bevételük, hogy több szakképzett munkavállalót tudjanak alkalmazni, s a szupervízió szakember vezetése mellett folyamatosan biztosítva legyen minden humán területen, így természetesen a szociális szférában is. A szektoron belül pénzügyi, számviteli, adó- és társadalombiztosítási, illetve sor más adminisztratív munkára sem tudnak megfelelő munkaerőt foglalkoztatni, így gyakorta olyanok végzik ezeket a feladatokat, akik nem értenek hozzá (pl. gyógypedagógus,

szociális asszisztens, pszichológus stb), s munkájuk mellett lehetőségük sincs arra, hogy felelősséggel vállalják ezeket a feladatokat (v.ö: Kuti, 1998; 183-184. old) A szupervízió fontosságát kiemelném. Nem lehet kellőképpen hangoztatni, hogy a szociális ellátás területén dolgozóknak mennyire szükséges a rendszeres szupervízió. A szupervízió a leghatékonyabb eszköz a kiégés ellen, a szakmai fejlődés elősegítője, a munkaközösség integrációját, konszenzusát megkönnyíti. A konstruktív légkörben zajló szupervízió feltárja a közösség, a szervezet és a benne dolgozók szakmai bizonytalanságait, elakadásait, s ezeknek a feldolgozása lehetőséget ad a kollektívának a 42 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI hibák, tévedések felismerésére, a helyes lépések megtervezésére, a kollégáknak viszont a szakmai fejlődéshez szolgál terepként. A szupervízió hiánya esetén a következő

jelenségekre fokozottabban számíthatunk:  szakmai elbizonytalanodás (normák, kompetencia határok stb.);  kiégés;  a szervezet életében gyakoribbá válnak a tisztázatlan kérdések. Mindezek következménye a belső és külső konfliktusok kiéleződésének lehetősége (konfliktus a teamen belül és kliensekkel stb.), illetve a fluktuáció A szupervízió mellett a szakmai fejlődést rendszeres továbbképzésekkel szükséges biztosítani. Ideális az lenne, ha minden kolléga 1-2 évente valamilyen továbbképzési kurzuson vagy tréningen részt tudna venni. A szakmai kérdések, a tudás fejlesztése mellett egyéb jellegű fejlesztő programokra is szükség lenne. Például:  önismereti-személyiségfejlesztő tréning (de másfajta tréning is számításba jöhet, pl. Bálint csoport, AVP és asszertív tréning stb.);  vezető beosztásúaknak menedzserképzés és egyéb szervezési és vezetési ismereteket fejlesztő képzések és

tréningek. Nagyon fontos a szakember utánpótlás, a szakemberképzés. Hatékony munka, innováció csak a megfelelően képzett (és folyamatosan képzett!) munkatársaktól várható el. Széman Zsuzsa és Harsányi László interjúi sorából kitűnik, hogy a szociális feladatokat ellátó nonprofit szervezetek is a fejlődés lehetőségét, a professzionalizálódás útját a szakképzettség fokában látták (Széman-Harsányi, 1999; 42.old) Az évek során egyre inkább tapasztaljuk, hogy a kínálati oldal is felmérte a képzések jelentőségét. Ez abból is látszik, hogy egyre több képzést és tréninget hirdetnek a nonprofit szektorban dolgozóknak, de e mellett ezeknek a költségei az égbe szöktek. Meglepő, hogy pont ezen szektor képviselőitől várnak piaci viszonylatban is magas részvételi díjakat. 15 Elgondolkoztató lehet az olyan példa, hogy törvényekről, pályázati lehetőségekről 15 Extrém példának említhetem a következőt: a

legutóbb nonprofit szervezeteknek különböző képzésekről tájékoztató szóróanyagban volt meghirdetve egy 2001. januárra szervezett, 22 napos intenzív angol nyelvtanfolyam Dobogókőn, 348.000 Ft részvételi díjért 43 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI tájékoztató jellegű előadást, államtitkár előadóval, önkormányzati épületben, kb. 2 órás időtartamban több ezer forintos részvételi díjért kínálnak (miközben minimum az ilyen jellegű tájékoztatónak ingyenesnek kellene lennie). Nem könnyű a helyzetünk. Elméletben tudjuk, hogy a szakmai felkészültségünket állandóan csiszolni kell, de sem a nonprofit munkáltatónk, sem a szektorban dolgozó munkatársaink nincsenek olyan helyzetben, hogy ezeket a költségeket meg tudnák fizetni. Szükség lenne ezen is mihamarabb változtatni, jól kidolgozott támogatásokkal segíteni a szférában dolgozók továbbképzését. 44 A CIVIL SZERVEZETEK

MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI V. Fejlődési lehetőségek, feltételek V. 1 Eredményes civil szervezet Mikor lehet egy nonprofit szervezet eredményes? A szervezet működéséhez szükséges külső feltételeket (finanszírozás, infrastruktúra) és a belső kondíciókat (belső rendszerek működtetése, a munkatársak felkészültsége) már az előző fejezetben áttekintettük. Leegyszerűsítve a kérdést, eredményeket akkor lehet elérni, ha hatékonyan tudjuk felhasználni, működtetni mindazokat a tényezőket, amelyek a rendelkezésünkre állnak, illetve megpróbáljuk ezeket a céljaink elérése érdekében optimális szintre fejleszteni, bővíteni. Ebben a fejezetben az eredményesség, a hatékonyság és a fejlődés lehetséges feltételeit tekintem át. Az első fontos kérdés a nonprofit szervezet feladatvállalása. Milyen célokat tűzzön ki maga elé a szervezet vagy annak egy teamje? Sikeresen csak akkor lehet munkát végezni, ha

előzetesen felmérjük az igényeket, a saját kondícióinkat, a helyileg azon a területen már létező ellátási formákat, ahol mi is működni fogunk, és az általunk elképzelt ellátáshoz hasonlót működtető szervezetek tapasztalatait. Ideális, ha ezek mellett szakirodalmat is keresünk, illetve kikérjük a véleményét az érintetteknek, az önkormányzatnak, a "rivális" szervezeteknek, de egyéb más intézménynek és társadalmi szervezetnek a véleményére is adhatunk. Nem igazán érdemes megspórolni ezeket a lépéseket, anélkül belevágni egy, akár rövidebb távú projektbe is, hogy nem elemezzük a fentiek szerint a leendő munkánkhoz elengedhetetlen fontosságú paramétereket. Gyakorta mellőzött tevékenység ez, s még a legkézenfekvőbb tényeket, a saját erőforrások felmérését sem végzik el. A lehetséges erőforrások számbavétele:  pénzügyi források (tőke),  infrastrukturális lehetőségek,  emberi

erőforrások (munkaerő), 45 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI  kulturális megbízhatóság, "tőke": szakmai ismeretek, eljárások ismerete, elkötelezettség, önállóság stb. (Lantos, 1995. 64old) Azt is lényeges hibának tartom, ha a projekt elkezdése előtt nem tisztázzuk, hogy milyen már meglévő ellátások közé ékelődik be a szolgáltatásunk. Ahhoz, hogy objektíven lássuk a leendő szerepünket, erre nagy szükség van. A szociális szférán belül mindig vannak fehér foltok, ellátatlan területek, eddig fel nem vállalt tevékenységek. Célszerű ebből a szempontból mérlegelni, merre induljunk el. A versenyhelyzetnek vannak előnyei, de ott nem lesz túl hatékony egy kezdeti stádiumban lévő projekt, ahol "sok az eszkimó és kevés a fóka". Az átgondoltabb feladatvállalásnak később, a munka során is lesz hozadéka, főleg olyankor, ha a projekt egyes részei kevésbé

bizonyulnak hatékonynak. A szervezeten belül kialakított szabályok, vezetési-döntési modell, kommunikáció, munkamódszerek, kapcsolatrendszerek, munkahelyi légkör stb. mind-mind befolyásolják az eredményességet. Az eredményesség feltételeihez egy tanulmány alapján a következőket emelném ki:  demokratikus döntéshozatal;  információ-monopólium kiküszöbölése,  tagok közötti viszonosság;  személyes felelősségvállalás és az erre alapuló sikeres bizalom-befektetések;  normákban, szabályokban, jogokban, ill. felelősségekben megjelenő határok pontos megállapítása;  ápolni kell az együttműködés történetét, ünnepek, rituálék megléte. (Hammer, 1995) Úgy gondolom, hogy ezeken kívül még nagyon szükséges a folyamatos fejlődés igénye is. 46 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI V. 1 a A fejlődés feltételei A fejlődés első számú feltételének tartom, hogy a

civil szervezetnek fontos értékelnie az eredményeit és a hatékonyságát. Minden szervezetnek megvan a sajátos fejlődési pályája, amit gyakran csak a szervezet múltjában vélünk felfedezni, a jelen helyzet értékelését kevesen merik vállalni. Az eredményes munka lemérhető akár statisztikai számadatokból (kliensforgalom, költségráfordítás stb.), akár a lakossági visszajelzésekből is Nehezebb viszont a szervezeten belül mérni az eredményességet. Pedig a szervezet továbbfejlődése szempontjából ez nagyon lényeges. Azt is mondhatnánk, hogy a szociális szükségletek, a lakossági igények, amiket ki kell elégítenünk - ebből adódóan a projektek - mindig változnak, a szervezet viszont ezekhez a változásokhoz csak akkor tud flexibilisen alkalmazkodni, ha a folytonossága, fejlődési pályája kielégítő. Ezért szükséges a szervezet életében, működésében elért eredményeinket is számon tartani. A legfontosabbnak tekinthető

eredmények:  hatékonyság,  biztonság,  megelégedettség,  vonzerő, megtartóképesség,  tanulás, növekedés, fejlődés. A hatékonyság az a mutató, ami alapján el tudjuk dönteni, milyen sikerrel éri el céljait a szervezet. A biztonság igénye arról szól, hogy a munkatársak kiszámítható elvárásokat, interakciókat és kapcsolatokat várnak a szervezeten belül. A megelégedettség összetevői: mennyire optimálisak a szervezeten belüli interakciós lehetőségek, mennyire elégedettek a vezetőikkel, milyen módon működik a munkával kapcsolatos visszajelzés, milyenek a kapcsolatok a szervezeten belül, és mennyire elégedettek a kollektíva "hangulatával" és hatékonyságával. Fontos a jól működő információáramlás, amely kölcsönösen működik a vezetőség és a kollektíva között, de horizontálisan is jól kialakult formái vannak. A rosszul működő információs rendszer a megelégedettséget nagyban tudja

negatívan befolyásolni. A megtartóképesség tulajdonképpen a kohéziónak a mértékegysége. A hatékonyság ismérve, hogy milyen mértékben képes alkalmazkodni a szervezet az új feltételekhez. Minden kollektívában kikerülhetetlenek az újabb és újabb feladatok, 47 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI változások, nehézségek, problémák, konfliktusok és egyéb előre nem látható események, amelyek döntéseket kényszerítenek ki a vezetésből és a tagságból. Egy közösség életében nagyon kevés olyan időszak van, amikor "idilli állapotként" nincs ilyen döntési kényszer. Az új feltételekhez alkalmazkodni többnyire úgy lehet, ha a jelenlegi, megszokott működésen valamelyest változtatunk. A változtatás azonban legtöbbször nem könnyű, vagy azért, mert a tagságtól plusz energiát követel ez a változás, vagy azért, mert nehezebb körülményekkel vagy feltételekkel kell számolni, de már

csak amiatt is lehet ellenállás, hogy a megszokotthoz mindig jobban ragaszkodunk, mint az ismeretlen, kiszámíthatatlan újhoz. A szervezeten belül ezért leginkább ilyen kérdések körül szoktak kialakulni nézeteltérések. A csoportnak vannak érzelmi jellemzői, s gyakran alakul ki feszültség valami miatt, de segíteni is tudnak egymásnak a munkatársak abban, hogy konszenzus alakulhasson ki. Az információkat a szupervíziókon visszacsatolják egymásnak a tagok Az egészséges kommunikáció alapfeltétele az egymás meghallgatására, megértésére való törekvés. Abban a szervezetben, ahol ez jól működik, ott kényes kérdések megvitatása sem szorongással, feszültséggel tölti el a csoporttagokat, hanem a jól működő interakciók pozitív érzelmeket váltanak ki a tagokból, s mindezáltal a kohézió erősödik. Minél erősebb a kohézió, annál jobb hatékonyságra ösztönözhető a team. A szervezet fejlődését sok külső és belső

feltétel hátráltatja, akadályozza. Csak összegezzük azokat, amelyek már közvetve fel is merültek az előző fejezetekben:  vezetési hiányosságok, problémák,  belső rendszerek, struktúrák nem megfelelően vannak kialakítva,  szabályozatlanság,  a szervezetnek nincs stratégiája vagy az nem jól megválasztott,  szupervízió hiánya,  munkatársak szakmai fejlődése nincs megteremtve,  az innováció nem támogatott a szervezetben,  a szociális szükségletek nincsenek felmérve,  erőforráselemzés elhagyása,  nem megfelelő költséghatékonyság,  az értékelés hiánya,  funkciózavarok a szolgáltatásban,  a szolgáltatásban erőteljes partikularizmus uralkodik, 48 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI  nyilvánosság "kerülése", nincs PR-stratégia. Talán csak a nyilvánosság kérdése nem volt érintve az eddigi fejezetekben. A nonprofit módon működéshez

hozzátartozik a nyilvánosság is, ami biztosítja a leendő igénybevevőknek az információt a szolgáltatásról, a társadalmi ellenőrzés egyik legfontosabb eszköze és a függetlenség, pártatlanság megtartásának is a "segítője" (Széman-Harsányi, 1999; 32.old) E mellett a szervezettel különböző módon kapcsolatban állóknak is fontos információk adhatók a szervezet munkájáról, hatékonyságáról és eredményességéről, ha a tevékenység megfelelő monitorozás alá esik. Fontos ez a kliensekkel való kapcsolatkialakításban is, de minden partner felé valamilyen szinten szükséges beszámolni a szervezet jelenlegi helyzetéről. Szóba jöhet itt sokféle partner: pl adott település és megye civil szervezetei, országos szakmai szövetségek, szakmai kamarák, azonos tevékenységet folytató más szervezetek stb. A vezetők sok esetben elsődlegesen a támogatók (és ha van, a fenntartó) felé tartják kötelességüknek a

beszámolást, esetleg a pályázatok kiíróinak is, majd másodsorban a munkatársak és a klientúra következik, s ma még kevesen látják szükségesnek más partnerekkel is megosztani helyzetelemzésüket. Olykor országos szakmai tömörülések sem tudnak éppen ezért lobbizni a tagszervezeteikért, mert nem képesek letenni az asztalra komolyan értékelhető, megbízható, országos adatokra épülő beszámolókat, elemzéseket és tanulmányokat. A társadalmi célú marketing, a nyilvánosság segít abban is, hogy a potenciális adományozók felfigyeljenek a szervezet tevékenységére, a leendő kliensek ezáltal is informálódhatnak a szolgáltatásokról, és nem utolsósorban a szervezet által felvállalt problémákra, az általuk képviselt "ügyre" is fókuszálja az érdeklődést (megerősíti: Hargitai, 1996). Mindezek megerősítik azt, hogy a fejlődés témakörénél nem elhanyagolható a nyilvánosság szükségességét hangsúlyozni.

Napjainkban magánszemélyek jelentősebben támogatják a nonprofit szervezeteket, mint a piaci szereplők. Ahhoz, hogy a piaci szereplőket is aktívabban be tudják vonni a lakosság jóléti igényeinek a kielégítésére, forráskereső politikára van szükség, amivel tervszerűen lehetne kapcsolatokat, kooperációkat létesíteni (Széman-Harsányi, 2000; 53. old) 49 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI V. 1 b A tervezés előnyei "Hovatartozásának és alapvető értékeinek megőrzéséhez a nonprofit szektor folyamatos megerősítésre és megújításra szorul. Mindez egyrészt rendszeres stratégiai tervezést, a szervezetek által fontosnak tartott értékeket közvetítő, megújított képzési és vezetési modelleket, másrészt a társadalmi élet szereplői között zajló, a szektor szerepéről folytatott kritikai jellegű párbeszédet jelenti" (Salamon-Anheier, 1999; 48-49.old) A fenti idézet kifejezi annak az

igényét, hogy szükség lenne a nonprofit szektoron belül követendő stratégiák kialakítására, de nemcsak magára a szektorra érvényes ez, hanem egy-egy szervezetre is. A szervezet stratégiája, ami megalapozott, objektív és feltáró értékeléseken alapul, akkor éri el a célját, ha megfelelő "keretekben" gondolkodunk, tehát megtervezzük a végrehajtást. A szervezet vezetőinek a napi feladatellátás mellet sok olyan kérdést kell végiggondolniuk, amelyek alapvetően meghatározzák a szervezetük jövőjét, fejlődőképességét. Általában minden team szeretne megerősödni, megújulni, a szervezet és a munkatársak szakmai fejlődését biztosítani, innovatív relációkat, hogy hatékonyabban tudják végezni a vállalt feladatukat, megfelelő finanszírozást biztosítani a projektjeikre stb. Mindezek végrehajtása átgondolt tervezés nélkül nem sikerülhet. A tervezés az irányítás racionális eleme, a szervezet

életképessége, céljainak megvalósulása és hatékonysága nagyban függ attól, hogy mennyire voltunk képesek megtervezni a feladatainkat (Lantos, 1995; 59.old) A tervezés előnyei közül Lantos Tamás tanulmánya alapján a következőket emelhetjük ki:  a világosan megfogalmazott jövőkép belső erőt ad, motivál a célok elérésére;  föltárul a "fától nem látható erdő";  segít a szervezeti problémák megoldásában, a szervezet megújulásában;  a tervezési folyamatban a megfelelő emberek részvétele esetén fejleszti, elkötelezettebbé teszi a szervezet közösségét;  segít az önállóság megőrzésében, a célok következetes követésében;  eleget tesz mások elvárásainak. 50 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI (Lantos, 1995; 61.old) A szervezeteknek szükséges lenne rövid-, közép- és hosszú távú stratégiát felvázolniuk. A tervek "időzítése"

terveink és igényeink kanalizálása mellett a munkatársak és a nyilvánosság számára átláthatóbbá, értelmezhetőbbé teszi a szervezet életében és munkájában történő változásokat is. Legfontosabb talán egy új szervezetnél, intézménynél vagy teamnél a stratégiát évekre előre megtervezni. Befejezésül éppen egy ilyen szituációban, egy új szervezetnek a lehetséges rövid-, közép- és hosszú távú tervezését mutatnám be, a teljesség látszata nélkül, hiszen nem konkrét szervezetről van itt szó, így a szociális ellátási teendőikre ebben a stratégiában nem is lehet kitérni. Egy új szervezet rövidtávú politikája az első évben:  megismertesse a lakossággal a szolgáltatásait,  egységei között kollegiális együttműködést alakítson ki,  a szakmán belül megismertesse a szervezet tevékenységét,  a költségvetését a valós igényekhez tudja igazítani,  a munkakörökön belül minél hamarabb

korrigálni a rossz feladat-elosztást (ha ez felmerül  a problémának), kollégákat segíteni kell abban, hogy a feladatokba minél hamarabb beletanuljanak,  és egymással is megtalálják az együttműködést,  a dolgozóink támogatást várnak abban, hogy ki tudják alakítani a kollektívájukat,  a személyi feltételek mellett a tárgyi feltételek újbóli átgondolása is fontos. A középtávú stratégia már legalább a következő 3-4 évre szól:  az első év(ek) tapasztalatai alapján, ha muszáj, akkor érdemes változtatni:  a pénzügyi kiadásokon, költségvetésen,  tárgyi feltételek javításán,  személyi feltételeken,  egyes tevékenységek elhagyásán,  vagy újak bevezetését,  a lakosság felé rosszul működő "PR-tevékenységen", 51 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI vagy a nem jól működő kommunikációt javítani a szervezetekkel,

intézményekkel;   erre az időre már ismertté kell válni helyben, a szakmán belül és a lakosság körében,  jó együttműködési kapcsolatokat kell felmutatni a település intézményrendszerével,  az egységek között megerősödött kollegiális munka kell, hogy folyjon. A hosszú távú stratégia az első 10 évet jelentheti:  a szervezet ebben az időszakban a település ellátásában meghatározó szereppel kell, hogy rendelkezzen,  rendszeresen tájékoztatást adjon az önkormányzatnak és a település intézményeinek a munkájáról, eredményeiről, elképzeléseiről és terveiről (legyen erre valamilyen megfelelő módszere, pl. éves jelentés),  a részlegek közötti kapcsolatot rendszeres közös programokkal mélyíteni,  az eddigi munkájáról számoljon be szakmai fórumokon:  szakmai folyóiratban,  konferenciákon,  önálló kiadványban,  önálló konferencia keretében (pl. 5 és 10 éves

jubileum kapcsán) 52 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI VI. Egy civil mozgalom bemutatása VI. 1 A lelkisegély Telefonszolgálatok kialakulása VI. 1 a A lelkisegély Telefonszolgálatok nemzetközi kialakulása Chad Varah anglikán lelkész 1953-ban, Angliában úgy érezte, hogy a társadalmi erőfeszítések ellenére továbbra sem történnek jelentős változások az öngyilkossági mortalitás szempontjából. Úgy gondolta, hogy ami a vallási és világi szervezeteknek nem mindig sikerül, azt talán egy közvetlenebb hangú, megértő szándék utolsó esélyként meg tudja adni. Mindezt névtelenül és telefonon Ekkor már úgy, mint napjainkban a munkát önkéntes segítők végezték. Varah kezdeményezése arra ösztönözte az európai kontinensen és más földrészeken is a szakembereket, hogy egyre több Lelkisegély Telefonszolgálatot indítsanak be. Már 1960ban, Genfben tartottak első ízben kongresszust az európai

Lelkisegély Telefonszolgálatoknak. 1964-ben, Oxfordban a III Kongresszus alkalmával pedig megalapították IFOTES (International Federation of Telephonic Emergency Service) néven a nemzetközi szövetségüket. A Szövetség léte azért fontos számunkra, mert ennek a speciális segítőmunkának a szervezeti formáját, az alapelveit és célkitűzéseit pontosan meghatározták. VI. 1 b A hazai Szolgálatok kialakulása A debreceni Lelkisegély Telefonszolgálat 1970-ben alakult, Magyarországon és az akkori „szocialista blokkban” is az első ilyen jellegű szolgáltatás volt. A debreceni példát a 70-es évek elején rögtön követte több város is, és sorra alakultak meg a Lelkisegély Telefonszolgálatok. Debrecenben 1970-ben nyugati mintára indult el a munka, viszont alapjában véve volt egy nagy különbség: az ügyelők nem önkéntesek voltak, hanem az intézet dolgozói, tehát orvosok és szakképzett asszisztensek. A később 53 A CIVIL SZERVEZETEK

MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI megalakuló Szolgálatok vezetői közül azonban többen úgy látták, hogy alapvető kérdésben tér el a debreceni kezdeményezés a nyugati mozgalomtól, hiszen Debrecenben egészségügyi dolgozóknak munkaköri kötelességgé vált a telefont felvenni, még külföldön önkéntes laikusok teszik ugyanezt civil szervezeti formában működő szolgálatoknál. Egyegy városban aztán valóban önkéntes laikusok csoportosulása lett a telefonszolgálat, amit hangsúlyoznunk kell, hogy szakemberek (főként pszichiáterek) vezettek, míg máshol, a debreceninél "lazább" módon, önkéntességre alapozva, de továbbra is főként a háttérintézmény egészségügyi dolgozói látták el a munkát. Debrecen később követte a mozgalomhoz illő önkéntesség elvét és megkezdte az önkéntes laikusok kiképzését, akik 1983-tól kezdték el az éjszakai és hétvégi szolgálatot. A munkanapok nappali ügyeletét

továbbra is az intézet dolgozói látták el, s majd csak pár évvel később kezdte el a nappali munkát két nyugdíjas részmunkaidős ügyelő ellátni. Debrecen "mentségére" lehet hozni, hogy kezdetektől éjjel-nappali szolgáltatást adott, s a nappali ügyeletekre nehezebb önálló státuszokat beállítani, önkéntesekkel ellátni hazánkban pedig még ma is lehetetlen lenne. Azok, akik rögtön önkéntesekkel kezdték el munkát, általában nem 24 órás szolgáltatást vállaltak, hanem csak az éjszakai 12 órára üzemeltették a szolgáltatásukat. Munkaidőn kívülre eső időben végzendő feladatra természetesen könnyebb önkénteseket találni. Azonban Debrecentől nem lehet elvenni azt az "érdemét", hogy itthon valóban egy mozgalmat indított be ez a kezdeményezés. Ezekben az időkben egy-egy új intézmény létesítéséről, egyáltalán valamilyen változásról leginkább a pártbizottságok döntöttek. Ilyen kérdésekben

a szakembereknek csak az a lehetőség jutott, hogy vagy a szakminisztériumnál vagy a helyi tanácsoknál és pártbizottságoknál megpróbáltak (mai szóval) lobbizni. Alulról jövő kezdeményezésekről nemigen lehetett szó. Nehéz volt "betörni" valami újjal, ami a lakosság ellátását szolgálja, s nem élvez prioritást társadalmi vagy politikai szinten. Ilyen közegben tehát nem kis "teljesítmény" kiharcolni egy új szolgáltatást, ami ráadásul a korszellemtől távol áll, mert kiesik minden bürokratikus kontroll alól. Az első telefonos szolgálat után a másodiknak már könnyebb küzdeni a lehetőségért, a harmadiknak és a következőknek, még könnyebb. A már működő szolgálatok büszkék a progresszivitásukra, s szívesen adják át tapasztalataikat a leendő szolgálatok alapítóinak. Azok pedig helyben szervezkednek "felfelé" és "lefelé". "Fentről" kijárják a lehetőséget,

"alulról" pedig szervezik a leendő stábot. Ez a szervezkedés bizonyára a mozgalmi jelleget is erősítette De talán az is ezt az attitűdöt emeli ki, hogy abban az időben teljesen szokatlan módon megvan a lehetőség 54 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI arra, hogy mindenki magának alakíthatja ki a szervezetét, a belső hierarchiát, senki nem szól bele szakmai kérdésekbe, nyugodtan lehet több modellt is megvizsgálni, szelektálni, építgetni stb. Milyen szakmai munkát végző intézménynél volt ez lehetséges a 70-es években? Még a civilnek számító sportegyesületek sem úgy tagozódhattak, fejlődhettek, egyáltalán működhettek, ahogy a szakmai vezetésük és a tagság jónak látta, hanem mindig a "magasabb érdekeket" kellett (ki)szolgálniuk. Ma már nem tudjuk, hogyan sikerült lyukat ütni az államgépezet oldalába, abban az időkben, mikor még az irodalmi színpadok és néptánccsoportok is

meg voltak politikailag "szűrve", s a pszichológiával foglalkozás semmilyen téren nem volt támogatott. Az én véleményem az, hogy ez csak egy módon lehetséges, mégpedig egyfajta "kettős kötődésnek" köszönhető, ami majd az életben maradáshoz is szükséges lesz. Ennek a kettős kötődésnek, vagy kettős elkötelezettségnek a meglétét már a szerveződésnél említettem, lényege pedig: egyrészt "felfelé" valamilyen ernyőszervezet mögött meghúzódva, az ottani vezetők felelősségvállalása mellett dolgozni (ha tetszik, dependens viszonyban lenni), míg "lefelé" egy olyan stábot építeni, ami az önszerveződést, az önkéntességet és a szakmai függetlenséget, magyarul az autonomitást hangsúlyozza. Nem meglepő, hogy a lakosság és azon belül a szolgáltatást igénybevevők ez utóbbit érezhették ki a telefonos "hangnemből", s nem iatrogén elemeket. Ha nem így lett volna, akkor a

célját nem tudta volna elérni ez a fajta feladatvállalás. A telefonos segítséget igénybevevők tehát olyan szolgáltatást kaptak, ami alapján teljes mértékben civil szerveződést érezhettek, s nem volt az ellátás szempontjából sejthető és lényeges, hogyan néz is ki ez a szervezet valójában, mennyire független vagy sem az ügyelői stáb. VI. 1 c A professzionalizálódás útján A 70-es és 80-as években a szervezeteken belül nem okozott gondot ez a kettős elkötelezettség. Ezekben az időkben nem is annyira egyedi az ilyen függés Más tevékenységek esetén is (főként szabadidős és kulturális szerveződésekre gondolok itt elsősorban) tapasztalható volt az, hogy a tevékenységüket viszonylag függetlenül folytathatták, ám formálisan valamilyen állami vagy társadalmi háttérintézményhez kellett csatlakozniuk (pl. KISZ, szakszervezet stb) Jelen esetünkben a háttérintézmény, mai szóhasználattal az ernyőszervezet (financiális

megközelítésben pedig a fenntartó) a Lelkisegély Telefonszolgálatoknál leginkább 55 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI egészségügyi intézmény. A fenntartó szakmai kérdésekbe nem szól bele, bizonyos jogokkal kétségtelenül rendelkezhetne, de fontos hangsúlyozni, hogy a szolgálatvezetőkkel szembeni lojalitás az, ami a legtöbb városban megmentette a stábokat a külső beavatkozásoktól. A szolgálatvezető szakmai elismertsége vagy jó kapcsolatrendszere tehát nemcsak a megalakuláshoz volt elengedhetetlenül fontos, hanem a független szakmai munkavégzéshez is. A fenntartóval való jó kapcsolat függvénye az anyagi helyzet és a munkakörülmények minősége. Természetesen a stabil, kielégítő finanszírozás is a szolgálatvezető érdeme, hiszen ő "járja ki" a fenntartónál vagy a magasabb posztokon. Ebből adódik, hogy csak az a stáb tud ezekben az időkben fejlődni, ahol ehhez minden anyagi és

dologi forrást ilyen formán képes a szolgálatvezető előteremteni, kiharcolni. Ettől kicsit olyanná válik a kép, hogy egy általában paternalista felsőbb vezetés alatt működő stábnak maga a szolgálatvezetője is egy paternalista szituációban, funkcióban van. 1989-től az egyesülési törvény szentesítette a civil mozgalmakat. Beindul a pályázati rendszer, s egy-két éven belül már sokszor követelmény a pályázatoknál, hogy csak független (bejegyzett) civil szervezet kérheti a támogatást. Főleg ezért a telefonszolgálatok sorra jegyeztetik be magukat a bíróságokon. A kettős struktúra eddig is létezett, volt ugyanis egy "burokban" független stáb, ami bármilyen hierarchiát kialakíthatott magának, de a fenntartó és a városi felsőbb szervek nem e szerint a hierarchia, hanem az egészségügyi intézményen belüli hierarchia szerint tartotta számon a szolgálatot. 1989-ig explicit ez a hierarchia volt, s a belső struktúra

kifelé nem jelent meg. 1989 után viszont ez megfordult, s a civil szervezeti hierarchiával kellett megjelenni a külvilág előtt, s a fenntartó intézményben betöltött státuszt nem "illett" összehozni a szolgálaton belül betöltött szereppel. Természetesen azért beszélhetünk kettős struktúráról, mert a magasabb vezetés és a fenntartó felé továbbra is működött a "kijárós" rendszer. Érzésem szerint ez addig marad így, amíg a Lelkisegély Telefonszolgálatok finanszírozása nem áll meg saját lábon. Amíg valamilyen normatívával vagy akár bázisfinanszírozással nem rendelkezhet, önálló költségvetést nem készíthet, addig továbbra is csak szakmailag marad független. 56 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI A hazai Lelkisegély Telefonszolgálatok eddigi életét korszakokra is lehetne bontani. Előzőleg már tárgyaltuk a megalakulások korszakát, a működés, "életben

maradás" korszakát is. Kétségtelen, hogy a 90-es éveket már a professzionalizálódás korszakának nevezhetjük. Ebben nagy szerepe van a telefonszolgálatokat országos szövetségbe tömörítő Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ). A Szövetség 1986-ban alakult, eleinte a szakma és a szakmaiság elterjesztését tűzte ki célul, így a programjában az IFOTES alapelvei domináltak. A 90-es évek elején egy szakmai kamara arculata körvonalazódik. Aztán az "élet" úgy hozza, hogy az egyre nagyobb szakmai szerepvállalás mellett a financiális kérdésekből is ki kell vennie a részét. A MATÁV részvénytársaságként nem hajlandó továbbra is "számolatlanul", ingyen (el)tartani a lelkisegély telefonszolgálatok bejövő hívásait. Ezért egyezséget ajánl: minden Szolgálat ingyenesen hívható zöld számot kap, a bejövő hívások díját kiszámlázza részükre, azonban ezután a

szövetségen keresztül támogatást nyújt a telefonszámlák finanszírozására. A LESZ 1998-tól kezdve tehát egy anyagi juttatás elosztójává is vált. 1999-től az Egészségügyi Minisztérium - a több mint 10 éves kitartó lobbizás eredményeként - vállalja a telefonszolgálatok személyi jellegű kifizetéseinek a támogatását, finanszírozását. A LESZ-nek a feladata olyan modell kialakítása, ami szakmailag és a finanszírozás szempontjából is vállalható. A LESZ a szakmai modellt szakmai kritériumokhoz kötötte Ezeknek a kritériumoknak fontos szerepe van abban, hogy a professzionalizálódás ne csak egy-két szolgálat munkájában legyen érezhető, hanem felzárkóztasson olyanokat is, akik eddig kevésbé voltak hatékonyak. Nem súrlódásmentes ez az időszak. A szolgálatvezetők örülnek a támogatásnak, de a kritériumokkal már kevésbé értenek egyet. Féltik a függetlenségüket, de attól is tartanak, hogy a stábjuk nem kellő

szinten fog megfelelni ezeknek a normáknak. A LESZ ennek a pénznek is az elosztója lett, így van elég hatalma ahhoz, hogy megkövetelje a szakmai kritériumok betartását. Azzal eddig mindenki egyetértett, hogy a LESZ koordinálja a szakmai követelményeket, elvárásokat. Azt azonban többen is nehezményezik, hogy ehhez van csatolva a központi finanszírozás, így a LESZ valóban hatalommal rendelkezik. A LESZ érzésem szerint ezzel a hatalommal nem vissza élni akar, hanem a szakmai fejlődést akarja gyorsítani azzal, hogy a pénzekhez hozzájutást feltételekhez köti. Egyfajta normatívaként is fel lehet fogni ilyen formában a támogatást, s az mindenképpen jobb, ha 57 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI egy szakmai szövetség "osztogat", mint egy - a munkához nem értő - külső finanszírozó. Azok a Szolgálatok, akik eddig is magas szakmai szinten dolgoztak, nem féltek a követelményektől és attól sem, hogy

ezentúl a LESZ jutalmazó-büntető funkciót fog azzal betölteni, hogy a teljesítményeket is figyelembe veszi a pénz elosztásánál. Nem könnyű a szakmailag egyre nagyobb nyomásnak megfelelni azoknak, akik eddig nem nagy hangsúlyt fektettek bizonyos kérdésekre. Nagy elmaradásokat tapasztalhattunk néhány Szolgálatnál. A stábnak sok esetben nagyon hiányos Alapszabálya (alapító okirata) és Szervezeti és Működési Szabályzata van. Nem tudják, mi kerüljön az egyikbe, s mi a másikba. Sokszor alapszabályban, alapító okiratban a "lábtörlő kötelező használatá"-hoz hasonló szabályok jelennek meg, arról viszont nem rendelkeznek, hogy például ki lehet tagja a szervezetnek (stábnak). Belső iratkezelési vagy selejtezési szabályzatról nagyon kevesen hallottak, pedig a hívásokról készült jegyzőkönyvek titkosak, kezelésük, selejtezésük e miatt nem elhanyagolható. Előfordul, hogy még iktatókönyvet, postakönyvet sem

használnak, a tagdíjak befizetéséről és felhasználásáról semmilyen írásos forma nem árulkodik. A vezetőségi ülésekről, a közgyűlésről is akad, ahol elfelejtenek jegyzőkönyvet készíteni. Rossz szokás, hogy az ügyelőknek nincs munkaköri utasításuk, az Szervezeti és Működési Szabályzat pótolja ezt, mivel egyes pontjai valóban az ügyelők feladatairól szólnak. A telefonos forgalomról is nagyon változó a regisztráció. A jól működő Szolgálatoknál nagyon széleskörű feldolgozásnak vetik alá a forgalmi adatokat, ezekből minden évben sokrétű elemzéseket készítenek. Máshol viszont a legelemibb adatokat sem rögzítik, vagy ha regisztrálják is az ügyelők a hívások adatait, akkor ezt nem összesítik, vagy naponta összesítik, de havonta és évente már nem, vagy havonta összesítik, de éves kimutatást már nem készítenek. Mindezt "nyűgnek" érzik, adminisztrációs többletmunkának, nem látják be, ha nem

mérik fel a munkájuk paramétereit, akkor elemezni, értékelni sem tudják helyzetüket, eredményeiket. Ebben a helyzetben teremt rendet a szövetség a szakmai kritériumokkal, egyúttal a professzionalizálódás lehetőségét is megteremti azoknál, akiknél még ez nem történt meg. A LESZ országosan egységes számítógépes feldolgozást vezetett be, ami így arra is használható, hogy országos adatokat elemezhessünk. 58 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Mindezek mellett fenntartó nélkül ma sem létezhet Lelkisegély Telefonszolgálat. A személyi jellegű kiadások a minisztériumi támogatásból valamelyest tovább függetlenítette a Szolgálatokat a fenntartójuktól, ám a dologi kiadások, fenntartási költségek továbbra is a háttérintézményüktől függő. A LESZ-nek például az egységes adatfeldolgozásban hátráltató, hogy a helyi adottságok nem mindenütt olyanok, hogy a stábot számítógéppel lássa el

a fenntartó. Szeretnénk azonban abban bízni, hogy hamarosan eljön a lelkisegély telefonszolgálatok életében az a negyedik korszak, ami a teljes függetlenséget és a minőségbiztosítást hozza magával. VI. 2 A lelkisegély Telefonszolgálatok mint nonprofit szervezetek Az eddigiek alapján még nem igazán körülírhatóak a Lelkisegély Telefonszolgálatok, mint nonprofit szervezetek. Az alábbiakban ezért azt vizsgáljuk meg, mennyire felelnek meg a nonprofit kritériumoknak a telefonos szolgálatok. VI. 2 a Függetlenség, önigazgatás és vezetés Ahogy ez már kitűnt a lelkisegély telefonszolgálatok fejlődéséről leírtakból, a hazai telefonos mozgalom speciális kérdése a függetlenség. Ha pusztán a definíciót akarjuk számon kérni a szervezeteken, akkor megállapíthatjuk, hogy megfelelnek azoknak, mert a belső struktúrájuk képes függetlenedni a fenntartó (ernyőszervezet) hierarchiájától, belső ügyeikben, szakmai kérdésekben

önigazgatással rendelkeznek. Szakmai kérdésekbe a fenntartó (ernyőszervezet) nem szól(hat) bele, a telefonos szakmai normák szerint alakítják ki tevékenységüket, nem pedig a befogadó intézmény kritériumai szerint. Az alapítók magánszemélyként indították be a szervezeteket, még akkor is így van ez, ha tudatosan a munkáltatójuk infrastruktúrájára építették a szolgáltatásukat. Kozma György és Petrik Ferenc (1990) az önálló jogi személlyé válás feltételeit veszik sorba; többek között ezt írják: "A jogi személy alapvető ismérve az alapítótól vagy 59 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI alapítóktól való függetlenedés. A személyegyesülés típusú jogi személyeknél ez azt jelenti, hogy a tagok belső viszonyát el kell választani a jogi szervezet mint egész harmadik személyekkel szembeni külső jogviszonyaitól. Az úgynevezett intézmény jellegű jogi személyeknél a tulajdonos

alvagyont különít el vagyonából, és erre rendel szervezetet. Ebben az esetben az alapítót kell elválasztani az alvagyonra rendelt szervezettől. () Lényeges ismerve a jogi személynek, hogy a tagok az alapító vagyonától elkülönített vagyonnal rendelkezzenek" (cit. Bartal, 1999; 172old) A probléma talán ott lehet, hogy közvetlenül egy intézményhez tartozni, nem mindig ad garanciát a függetlenség megőrzésére. Erre az igazi garancia együttműködési szerződés megkötése lenne, amit általában a befogadó intézmények nem szívesen fogad(ná)nak, mert írásos kötelezettségvállalást sejtenek benne, holott pont ezekben a szerződésekben tudná a saját szerepét is letisztázni, ami inkább védené, ha esetleg a telefonszolgálat nem megfelelően működne. Egy ilyen szerződés a nem várt, -bejósolható események kapcsán is támpontot ad a jogokról és kötelezettségekről. Sajnos alig van példa arra, hogy lennének együttműködési

szerződések. A másik problémát a vezető szerepe jelentheti. Mint már említettem, a rendszerváltozás előtti időkben a Telefonszolgálatok döntő hányadát pszichiáterek és pszichológusok hozták létre. A szolgálatvezetők a szolgálatot leginkább a munkahelyük infrastruktúrájára építették, így a legtöbb Lelkisegély Telefonszolgálatot egészségügyi intézmény fogadta be. A szolgálatvezető - szinte kivétel nélkül - ennek az egészségügyi intézménynek a vezetője vagy valamelyik osztályának, részlegének a vezetője. Ez érthető, hiszen egy beosztott dolgozó nincs olyan helyzetben, hogy feletteseivel elfogadtasson egy olyan szolgáltatást, ami kissé "testidegen" az egészségügyi ellátásban és hierarchiában. A szolgálatvezetőknek valószínűleg nem volt könnyű az első időszak, nekik is tanulniuk kellett a szolgálatvezetői szerepet, ami lényegesen másabb vezetői szerep, mint az egészségügyi hierarchiában

megszokott vezetői funkció. A kórházi-klinikai hierarchia akár tetszik, akár nem, de magán viseli annak a jegyét, hogy a XIX. század óta nem sokat változott Éppen ezért annak, aki ebben a hierarchiában vezető, nem lehet könnyű átállni és megtanulni egy másfajta vezetési stílust. Feltételezzük, hogy ennek a vezetői stílusváltásnak valamilyen szinten meg kellett történnie, de az is lehet, hogy voltak stábok, ahol ez nem így alakult. Ma már azonban a civil működés szinte alapfeltétel, 10-11 év alatt megszokottá vált a civil kultúra, 60 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI így a szolgálatok vezetőitől is elvárható, hogy ennek megfelelően végezzék tevékenységüket. VI. 2 b Önkéntesség Az önkéntesség elve nagyon fontos érték a Lelkisegély Telefonszolgálatok normáiban. A Chad Varah által elindított telefonos öngyilkosság-megelőzés és ezt a programot Angliában felvállaló Szamaritánus

mozgalom is alapvetően az önkéntesen végzett karitatív munkára fekteti a hangsúlyt. Ezt aztán a lelkisegély telefonszolgálatok nemzetközi szövetsége, az IFOTES is megerősítette. Már a mozgalmat elindító elgondolások szerint is úgy vélték, hogy a laikus önkéntesek erre a munkára felkészíthetők, képezhetők, folyamatosan szakemberek által irányítható és kontrollálható a munkavégzésük, s mindezek megléte mellett a bajba jutott emberek segítése adekvát, amennyiben a krízist megfelelő felkészültséggel és empátiával kezeli a segítőmunkát vállaló. A "hivatalos" formában működő intézményeknél sokszor az empátia hiányzik, az intézményi keretek nem adnak lehetőséget erre, minden egyéb más tényező nagyobb súllyal jelenik meg (pl. anamnézis felvétele, interjúkészítés szabályai stb.) Az IFOTES azt a meggyőződést is megfogalmazza, hogy a mentálhigiénés kultúrát közvetlenül, magatartás-modellként

képesek a laikus önkéntesek továbbítani. Ebben a munkában kétségtelen, a szakmai fejlődéshez elengedhetetlenül fontos a megfelelő és folyamatos képzés, elméleti és gyakorlati tudás elsajátítása, de az emberi tényezők, az önkéntesek flexibilitása, empátiája, kongruens magatartása éppúgy része az adekvát segítői kapcsolatnak. 61 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI VI. 2 c Pénzügyi tevékenység A nonprofit szervezeteknek a keletkező profitot vissza kell áramoltatniuk a tevékenységeik finanszírozásába. A telefonos szolgáltatás ingyenes, s a telefonos munkát nem lehet olyan tevékenységgel kiegészíteni, ami profitot termelne. Ebből következik, hogy a szolgálatok nem rendelkeznek olyan profittal, amit esetleg nem nonprofit módon használnának fel. Legtöbbször a problémájuk is abból adódik, hogy a pályázatokon kívül semmilyen módon nem képesek forrásokat teremteni. Valamilyen intézménynek

"el kell tartania" a Szolgálatot. Nincsenek túl nagy költségigények, szerény finanszírozásból is meg lehet oldani ezt a szolgáltatást. Talán ezért alakult eddig jellemzően a magyarországi helyzet úgy, hogy egyes Szolgálatok nagyon mostoha körülmények között működnek, mégsem volt még sok példa Lelkisegély Telefonszolgálatok megszűnésére. A Lelkisegély Telefonszolgálatok és a pénz közötti kapcsolatot jól jellemzi, hogy több Szolgálatnak sincs önálló bankszámlaszáma, a háttérintézmény bankszámláján keresztül bonyolódnak le a pénzügyeik. Itt azonban utalnék az egyesülési törvény 19§-ra, amely kimondja, hogy társadalmi szervezet akkor tekinthető jogi személynek, ha önálló ügyintéző és képviseleti szerve van, valamint a működéséhez szükséges vagyonnal és önálló költségvetéssel rendelkezik ( lényegében ezt részletezi a fentebbi Kozma György és Petrik Ferenc idézet). A jelen esetben az

önálló vagyonkezelés és költségvetés bankszámlaszám nélkül azt jelenti, hogy a szervezet tagdíjból befolyt összegeit házi pénztár formájában önállóan kezeli. Az előbbiekben említett együttműködési szerződés (háttérintézmény és telefonszolgálat között) ebben a kérdésben is rendet teremtene. 62 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI VI. 3 A Lelkisegély Telefonszolgálatok működésének bemutatása VI. 3 a Adatok a Szolgálatokról Szolgálatok területi eloszlása. Magyarországon napjainkban 37 Lelkisegély Telefonszolgálat működik. A országos szövetségnek (LESZ) harminc Szolgálat a tagja, hét pedig társszolgálat. A telefonszolgálatok munkájáról a média szívesen számol be, de ismeretek hiányában sok esetben nem túl pontosan fogalmaznak, eléggé összekavarják a különböző telefonos szolgáltatást. Az IFOTES normái szerint működő, mindenkinek elérhető segélyvonalként,

Lelkisegély Telefonszolgálat vagy Lelki Elsősegély Telefonszolgálat néven 37 Szolgálatot tarthatunk számon. Mindezek mellett léteznek más segítővonalak, amelyeket a mi szemszögünkből "rétegtelefonoknak" nevezünk. Az ilyen telefonos szolgáltatás nem az egész populációt célozza meg, hanem egy bizonyos problémára vagy rétegre specializálódik. Ezek közül a legdinamikusabban, országos szövetséggel is rendelkező Gyermek- és Ifjúsági Lelkisegély Telefonszolgálatok fejlődnek, jelenleg már 18 telefonvonaluk van. A névválasztásuk jól mutatja, hogy "rokonságot" vállalnak az IFOTES alapelvei szerint működő Lelkisegély Telefonszolgálatokkal, a nemzetközi normákat elfogadják, annyi kivétellel, hogy csak egy bizonyos rétegnek, a fiataloknak nyújtanak szolgáltatást. Rajtuk kívül még közel száz rétegtelefon van Magyarországon Ezek nagyon különböző célcsoport segítésére jöttek létre 16 , az IFOTES normákat

gyakran nem is ismerik, helyette más szakmai normákkal működnek. Sajnos tapasztalható, hogy a jószándékuk mögött nagyon kevés szakmai ismeret áll, úgy érzik, elég ismerniük az adott populációt vagy problémát ahhoz, hogy megfelelő kommunikációt, esetkezelést, beszélgetésvezetést eszközöljenek. Így a képzésük is nagyon hiányos, a segítői szakmai kérdésekre nem fektetnek kellő hangsúlyt. Térjünk vissza a Lelkisegély Telefonszolgálatokkal kapcsolatos adatokra. A telefonos szolgáltatás jellemzően városi ellátás, a Hívók többsége városi lakos, a Szolgálatok főként 16 Néhány nagyobb múlttal rendelkező rétegtelefon: ESZTER (erőszakot elszenvedett nők és gyerekek segítővonala), NANE (nők segítővonala), Alfa-hang (magzatvédő; szülés előtt álló nők vonala), Délután (idősek vonala), Meleg-vonal (homoszexuális Hívóknak), "Nem eSeM kétségbe" (szklerózis multiplex betegségben szenvedőknek), Drog-stop

(drogtanácsadó), AIDS-vonal (HIV-fertőzöttek segítése, tanácsadás). De van segítővonaluk vakoknak, daganatos betegeknek, fogyatékos gyerekeket nevelő szülőknek, alkoholbetegeknek, depresszióban szenvedőknek, krízis helyzetben lévő hajléktalanoknak. 63 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI a városban élők között találnak önkénteseket, a bázist szolgáló háttérintézmények is városokban működnek. Minden megyeszékhelyen működik Lelkisegély Telefonszolgálat, Tatabánya kivételével (Komárom-Esztergom megyében csak Esztergomban van Szolgálat). Budapesten 3 Szolgálat, Debrecenben és Miskolcon 2-2 Szolgálat van. Mindhárom városban egy-egy Szolgálat ezek közül nonstop. Nonstop vonal mindössze 8 működik. Ezekből két nonstop vonalat igazság szerint 3-3 telefonszolgálat közösen, időbeosztással lát el (Hatvan-Eger-Gyöngyös az egyik, a másik pedig Győr-Sopron-Mosonmagyaróvár). Ennek az az oka,

hogy ezekben a térségekben egyik Szolgálat sem tudott önállóan a 24 órás szolgáltatásra átállni, összefogással viszont képesek három kisebb stábbal is így ellátni. Az önálló nonstop vonalak tehát hat városban találhatók: Budapest, Békéscsaba, Debrecen, Miskolc, Szeged és Szolnok. 2000-ben a 8 nonstop vonal az összes hívás 75%-át fogadta. A nagy hívásszám különbség, ami a nonstop vonalak és a kisebb Szolgálatok között van (utóbbiak kb. 80%-a 12 órás éjszakai ügyelettel működik) felettébb elgondolkoztató, s olyan sokrétű kérdés, hogy itt most kitérni erre nem vállalkozhatok. Dunántúlon van kevesebb szolgálat, mindössze 14, Kelet-Magyarországon pedig 20 működik. A nonstop vonalak közül is csak a Győr-Sopron-Mosonmagyaróvár által üzemeltetett található Dunántúlon, ami viszont ilyen formában még csak egy éve üzemel. Tehát 30 évig Dunántúlon nem létezett 24 órás Szolgálat. Kelet-Magyarországon,

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 5 Szolgálat található, Heves megyében és Csongrád megyében 3-3 Szolgálat van. A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy Dunántúlon kevésbé fejlődött ki a telefonos mozgalom. Ez némiképp ellentmond Kopp Mária által vezetett kutatásnak, ami szerint Dunántúlon a lakosság közül kétszer annyian számítanak nehéz élethelyzetben egyesület, polgári csoport segítségére, mint az ország keleti felében; tehát fejlettebb kapcsolatrendszert találtak a lakosság és a civil szervezetek között (Kopp-SkrabskiSzedmák, 1997; 10.old) 64 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Háttérintézmények tevékenységeik szerinti csoportosítása. 2000-ben működő Telefonszolgálatok háttérintézményei tevékenységeik szerint a következő módon csoportosíthatók:  egészségügyi intézmény: 12  szociális intézmény: 10  civil szervezet: 10  egyházi fenntartás: 3 

vegyes: 2 3. ábra Háttérintézmények tevékenységeik szerinti csoportosítása 5. vegyes 2 4. egyházi 3 3. civil 10 2. szociális 10 1. egészségügyi 12 0 2 4 6 8 10 12 3. ábra (Forrás: saját felmérés 2000-ben) A 3. ábra szerint látható, hogy a 70-es és 80-as évekre jellemző trend, az egészségügy hegemonikus szerepe mára megtört. A 90-es években alakult Lelkisegély Telefonszolgálatokra már inkább az jellemző, hogy szociális intézmény keretei között vagy civil szervezetben működnek. A Lelkisegély Telefonszolgálatoknál felmerülő költségek. A Lelkisegély Telefonszolgálatok finanszírozási kérdéseiről már volt szó. Összefoglalva tehát a Szolgálatoknál felmerülő költségeket:  Telefon-forgalom költsége. 1998 júliusa óta a forgalmat zöld számon bonyolítják a Szolgálatok, a MATÁV Rt. kuratóriumán keresztül évi keretösszeget bocsájt a bejövő hívások számlájának kiegyenlítésére

17 ; 17 Ez csak azokra a Lelkisegély Telefonszolgálatokra érvényes, amelyek a MATÁV Rt. területén működnek Az úgynevezett koncessziós területeken lévő telefontársaságok továbbra is biztosítják az ott működő Szolgálatoknak az ingyenességet, tehát náluk kiadásként nem jelenik meg telefonos forgalom költsége. 65 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI  Személyi jellegű kifizetések (munkabér, megbízási díj). 1999 júliusa óta az Egészségügyi Minisztérium a személyi jellegű kifizetésekre általa meghatározott éves keretet biztosít, amit a LESZ szakmai szempontok alapján oszt el a Szolgálatok között.  Dologi kiadások. A LESZ által kidolgozott modell szerint ezek a kiadások a fenntartási költségek, amit helyi szinten kell fedezni. Leginkább ideális az lenne, ha a helyi önkormányzat(ok) éves költségvetési keretet biztosítana a Szolgálatnak, amiből függetlenül minden más

intézménytől - önállóan tudna gazdálkodni. Erre már több városban van példa, de még az a gyakoribb, hogy a Szolgálat háttérintézménye a gazdálkodásba nem vonja be a Szolgálatot.  Egyéb költségek. A Szolgálatnál felmerülő minden egyéb más költséget értünk itt Lehet ilyen kiadás: az új ügyelők kiképzése, továbbképzések, kirándulások, konferenciák látogatása és szervezése, szóróanyagok készíttetése, szakmai kutatások és kiadványok megjelentetése stb. Ezeket a költségeket a Szolgálatok pályázatokból, adományokból és szponzorálásokból tudják fedezni. Az utóbbi két év tapasztalata alapján, 24 órás Telefonszolgálatnál a költségek közti arányokat a 4. ábra szerint osztottam fel 4. ábra Nonstop Lelkisegély Telefonszolgálat költségeinek százalékos megoszlása zöld szám 19% egyéb 6% Személyi jellegű 50% Dologi 25% 4. ábra (Forrás: saját felmérés 1999-2000 évi adatok alapján) Nem

mindenütt tudtam konkrét összegeket figyelembe venni, leginkább csak a tendencia a figyelemre méltó. A személyi jellegű költségek fölényes aránya nem magas fizetésekről árulkodik, éppen ellenkezőleg, szerény keretről. Jelen helyzetben például 2000-ben ez 3,8 millió Ft volt. 66 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Az egyéb kiadások 6%-os aránya az alacsony bevételről mutat képet. A fenti felsorolás szerint pedig az egyéb kategória alatt nem kevés finanszírozásra váró feladat áll. És ezen feladatok legtöbbje nem felesleges, vagy "luxus", hanem szorosan a szakmai munkához vagy a közösségi élethez kapcsolódik. Hogy miért mégis "egyéb kiadások"? Egyrészt, mert nem igazán finanszírozták eddig sehol, ezért önerőből kellett megteremteni hozzá a forrást, másrészt ezek azok a működés szempontjából "másodlagos" tényezők, amik ha elmaradnak, attól még a

szolgáltatás működik. VI. 3 b Szakmai munka belső feltételei A nemzetközi szövetség három szakmai feladatvállalást határozott meg a Lelkisegély Telefonszolgálatoknak: - szuicid prevenció, - krízisintervenció, - mentálhigiénés támogatás. A Hívók az élet számtalan területéről sok problémát tárnak fel az ügyelőknek, de nagyobb százaléka a problémáknak általánosnak is nevezhető lenne, címszavakban olyan gondok, amelyek bármelyikünket is érinthet. Abban a pillanatban, mikor az ügyelő felveszi a telefont, általában egy elkeseredett emberrel kerül kapcsolatba. Nem lehet differenciálni, szétválasztani azt, hogy melyik gond enyhébb, melyik súlyosabb. A problémamegoldó beszélgetés során a Hívó feszültsége oldódik, körvonalazódnak számára a nehézségek, amelyek eddig megoldhatatlannak tűntek, s ezeket közösen végiggondolva juthatunk el a konkrét megoldási szándékhoz. Ebben a munkában nagy felelősség hárul az

ügyelőkre, hiszen legtöbbször csak egy alkalommal beszélnek a Hívóval, ekkor kell és lehet adekvát segítséget nyújtani. A szakmai felkészültség mellett az ügyelő leginkább „önmagát” használja a munkája során. A szakmai felkészültség alappillérei többek között:  a beszélgetés-vezetés biztonsága,  a szakmai tapasztalatok alkalmazása,  a hivatásetika ismerete, elfogadása, érvényesítése, 67 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI  a kompetencia határok betartása. Az ügyelő személyes felkészültségének is sok attribútuma van:  az önismeret, az „énhatárok” ismerete, az élettapasztalatok helyes értelmezése,  az önkontroll,  a hitelesség,  az empátiás reakciók és készségek elmélyítése,  flexibilitás,  a testi-lelki-szellemi teherbírás. Nem mindegy tehát, hogy egy Lelkisegély Telefonszolgálatnál ezeket az ismereteket, készségeket hogyan kezelik,

milyen formában van lehetőségük az ügyelőknek fejlődniük, eddigi tudásukat, tapasztalataikat elmélyíteniük. Nagy a felelőssége a szakmai vezetésnek abban, hogy a hatékony munkavégzés mellett ezekkel a kérdésekkel is rendszeresen foglalkozhassanak. Az ügyelők önként jelentkeznek erre a karitatív munkára. Általában laikusokról van szó, akiknél nem feltétel, hogy humán szakterületen dolgozzanak, vagy a pszichológiai ismeret. Tulajdonképpen úgy kell a felkészítésüket megszervezni, hogy feltételezzük, minden - a munkához szükséges - szakmai ismerettel a kiképzésen találkoznak először. Szakemberek választják ki az általuk megfelelőknek vélt jelentkezőket, akik ezután intenzív kiképzésen vesznek részt. Fokozatosan megismerkednek a telefonos munkával, a régebbi ügyelőkollégákkal, sok-sok szakmai kérdéssel és a sajátos "csoport-szellemmel", amit mint szerveződést stábnak hívnak. Természetesen a munka is

speciális, hiszen itt sajátosan az interperszonális interakció, a verbális- és a metakommunikáció csak a vokális csatornán jön létre. Ezek a munkaterület sajátosságai, emellett éppoly fontos, hogy az ügyelőbázis szakmai fejlesztése, regenerálása, „karbantartása” állandó feladat, s ennek a megvalósítása nem könnyű. Tulajdonképpen a stábban együtt végzett munkához is kell felkészültség, tapasztalat, és azoknak a szakmai ismereteknek és személyes adottságoknak a felhasználására is szükség van, amelyeket a Hívókkal végzett munkában is alapvetőknek tartunk. 68 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI A stábfoglalkozások adják a terepet a szakmai munkához, a személyes- és szakmai fejlődésnek és a közösségi életnek. Ebben a közegben kell a munkára felkészülni, a nehézségeket megbeszélni és feltöltődni olykor pozitív energiákkal, élményekkel. Nem elhanyagolható tehát, hogy milyen

formában történik mindez. Magyarországon legrégebb óta a Lelkisegély Telefonszolgálatoknál működik szupervízió. A szupervízió mellett esetkonzultáción dolgozzák fel a hívásokat. 69 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI VII. Összegzés A magyarországi nonprofit szektornak alapvető problémái vannak. Legalább annyira a társadalom problémái jelentkeznek itt, mint a szektoré, de elsősorban strukturális problémákról van szó. A rendszerváltozás óta eltelt időszak mégsem eredménytelen, a fundamentum látható: a jogszabályozásban, a szektorsemleges szociálpolitikai törekvésekben, az elméleti és gyakorlati szakmai munkában, a menedzsment-, PR- és marketing tevékenységekkel szembeni idegenkedés oldódásában, az önkormányzatok és a civil szervezetek közötti együttműködésekben stb. Csakhogy a jövő még mindig kiszámíthatatlan a szektor és az egyes szervezetek szempontjából, mert állandó

anyagi nehézségekkel kell szembenézni; hiányzik a megfelelő infrastruktúra, szakemberbázis; nincs pénz képzésekre, fejlesztésekre, innovációra; létszámhiánnyal, zsúfolt elhelyezéssel és leterheltséggel küszködnek szervezeteink. "Hosszú évek munkája és beruházások sora szükséges ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott nonprofit szektor és civil társadalom létrejöhessen" (Salamon-Anheier, 1999; 45-46.old) A nonprofit szervezetek attitűdjében, felkészültségében, a szervezési és vezetési jártasságában sokszor alapvető hiányosságokat találhatunk. Vannak, ahol hiányoznak a belső rendszerek, struktúrák (vagy nem jól felépített, rosszul működtetett); nincs megfelelően dokumentálva, monitorozva a munka; a szakmai fejlődés, a kollégák közötti információáramlás és a szupervízió nem biztosított; a mindennapi munkába belemélyedve nem érzékelik jelentőségét a stratégiák felállításának, a nyilvánosságnak

stb. Van tehát tennivaló. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hatékonyság és a fejlődés érdekében a stratégiák kialakítására, az eredmények és a kudarcok objektív kiértékelésére, a párbeszédre (minden irányba) és kooperációra (minden társadalmi szereplővel). "A jótékonyságra, öntevékenységre és önkéntes munkára a társadalomnak a szükségletek kielégítése, a szociális problémák kezelése, maguknak az állampolgároknak pedig saját 70 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI belső egyensúlyuk és a társadalomban elfoglalt helyük megszilárdítása érdekében van szükségük" (Kuti, 1998; 164.old) Gyakran hangoztatott hát, hogy a civil társadalom megerősödése fontos társadalmi kérdés. Szakmai előadásokon, konferenciákon, vagy politikai rendezvényeken sokszor hallani, hogy a civil szerveződésekre nagy szükség van. Azonban a hétköznapok nehézségeiben nem könnyű megértőkre,

segítőkre találni (a probléma, a kudarc a civil szervezet "korlátlan felelőssége", a sikerek viszont mindig közös "dicsőségként" jelennek meg). Amennyiben képesek vagyunk legyőzni a nehézségeinket, illetve szervezetünk fejlődéséért vállaljuk azt, hogy a működésünk belső feltételeire is nagy gondot fordítunk, akkor lesz látható-mérhető igazán az elvégzett munka színvonala, ami nélkül ma nem igen létezik elismerés. Debrecen, 2001. március 28 Rénes László 71 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Hivatkozásjegyzék: Almási Miklós (1998): Üveggolyók - Az ezredvég globális játszmái; Helikon, Bp. Baán László (1996): A helyi önkormányzatok; IN: Mi a politika? Bevezetés a politika világába. Szerk: Gyurgyák János; Osiris, Bp 123-145 old Bartal Anna Mária (1999): Nonprofit alapismeretek kézikönyve; Ligatura, Bp. Bőhm Antal (1988): Társadalomszerkezet és helyi társadalom;

IN: Lehet-e közélet a lakóhelyen? A helyi társadalom önkormányzati esélyei. Szerk: Bőhm Antal; Kossuth, Bp Bőhm Antal - Pál László(1988): Tapasztalatok a lakossági részvétel gyakorlatáról; IN: Lehet-e közélet a lakóhelyen? A helyi társadalom önkormányzati esélyei. Szerk: Bőhm Antal; Kossuth, Bp. Bullain Nilda (1995): A nonprofit szervezet mint működő intézmény; IN: Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. Szerk: Török Marianna, NIOK, Bp 45-57 old Douglas, James (1991): Mit mond a politikatudomány a nonprofit szervezetről; IN: Kuti Éva - Marschall Miklós (szerk.): A harmadik szektor; Nonprofit Kutatócsoport, Bp 85-96 old. Drahos Péter (1995): Értékelés; IN: Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. Szerk: Török Marianna, NIOK, Bp. 89-100 old Evers, Adalbert (1994): Eltolódások a jólétmixben. Új megközelítés a jólét- és szociálpolitika transzformációinak tanulmányozásához; IN: Társadalmi rétegződés; Aula,

Bp. 605-632 old Ferge Zsuzsa (1998): Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből; Kávé, Bp. Flora, Peter (1994): Növekedés a határokig; IN: Társadalmi rétegződés; Aula, Bp. 503530 old Giddens, Anthony (1999): A harmadik út; Perfekt, Bp. 92-100 old Győrffy Gábor (1995): A nonprofit szervezetek ismérvei és tevékenységük; IN: Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. Szerk: Török Marianna, NIOK, Bp 19-26 old Győri Péter (1988): Kisközösségi szociális kezdeményezések; IN: Arat a magyar; MTA Szociológiai Kutató Intézete, Bp. 267-283 old Hammer Ferenc (1995): Polgári szerep a közéletben; IN: Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. Szerk: Török Marianna, NIOK, Bp 7-18 old Hansmann, Henry (1991): A nonprofit szervezet közgazdasági elméletei; IN: Kuti Éva Marschall Miklós (szerk.): A harmadik szektor; Nonprofit Kutatócsoport, Bp 29-44 old 72 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Hargitai Lilla

(1996): Néhány adat a hazai nonprofit szektorról; IN: Mozgó Világ, 1996/9. szám; 27-31. old Harsányi László (1992): A nonprofit szektor szabályozásának vitás kérdései; IN: Kuti Éva (szerk.): A nonprofit szervezet Magyarországon; Nonprofit Kutatócsoport, Bp 34-45 old Hegyesi Gábor (1991): Integrációs modellek és a nonprofit szektor; IN: Esély, 1991/1. szám; 4-10. old James, Estelle (1991): A nonprofit szektor elmélete nemzetközi összehasonlítások tükrében; IN: Kuti Éva - Marschall Miklós (szerk.): A harmadik szektor; Nonprofit Kutatócsoport, Bp. 45-56 old Kaposvári Anikó (1995): Projekt és projekt menedzsment; IN: Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. Szerk: Török Marianna; NIOK, Bp 79-88 old Kende Péter (1996): Politikai kultúra, civil társadalom, elit; IN: Mi a politika? Bevezetés a politika világába. Szerk: Gyurgyák János; Osiris, Bp 233-261 old Kopp Mária - Skrabski Árpád - Szedmák Sándor (1997): Országos

reprezentatív morbiditási felmérés eredményei és a morbiditási mutatók legfontosabb háttértényezői; IN: Végeken, 1997/2-3. szám; 4-27 old Knapp, Martin - Kendall, Jeremy (1991): Anglia és Wales nonprofit szektora; IN: Kuti Éva - Marschall Miklós (szerk.): A harmadik szektor; Nonprofit Kutatócsoport, Bp 143-154 old. Kramer, Ralph M. (1991): Az öntevékeny szervezetek és szociális szolgáltatások; IN: Kuti Éva - Marschall Miklós (szerk.): A harmadik szektor; Nonprofit Kutatócsoport, Bp 123130 old Kuti Éva (1998): Hívjuk talán nonprofitnak; Nonprofit Kutatócsoport, Bp. Lantos Tamás (1995): A nonprofit szervezetek tervezési sajátosságai; IN: Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. Szerk: Török Marianna, NIOK, Bp 59-66 old Németh László (1996): Monitorozás és nyilvánosság; IN: Mozgó Világ, 1996/9. szám; 5054 old Pataki János (1997): A nonprofit humán szolgáltatások a jóléti átalakulás körülményei között; Kézirat,

Debrecen. a, 3-26 b, 46-54 c, 64-71 old Salamon, Lester M. (1991): A piac kudarca, az öntevékenység kudarca és a kormány nonprofit szektorral kialakított kapcsolatai a modern jóléti államban; IN: Kuti Éva Marschall Miklós (szerk.): A harmadik szektor; Nonprofit Kutatócsoport, Bp 57-69 old Salamon, Lester M. - Anheier, Helmut K (szerk) (1995): Szektor születik; Nonprofit Kutatócsoport, Bp. 73 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Salamon, Lester M. - Anheier, Helmut K (szerk) (1999): Szektor születik II Összefoglaló egy nemzetközi nonprofit kutatás második szakaszáról; Acta Civitalis, Bp. Sík László (1995): A nonprofit szervezetek jogi szabályozásának egyes kérdései; IN: Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. Szerk: Török Marianna, NIOK, Bp 27-35 old. Soros György (1998): A globális kapitalizmus válsága - Veszélyben a nyílt társadalom; Scolar, Bp. Széman Zsuzsa - Harsányi László (1999): Halak és

hálók; Nonprofit Kutatócsoport, Bp. Széman Zsuzsa - Harsányi László (2000): Szociális kvartett (Social Quartet); Nonprofit Kutatócsoport, Bp. 113-170 old Tóth Éva dr. (1999): Gyakorlati kézikönyv a nonprofit szervezetekről; Egyetemi jegyzet, Debrecen. a, 3-38 b, 48-54 c, 137-145 old Weisbrod, Burton A. (1991): A háromszektoros gazdaságban működő öntevékeny nonprofit szektor egy elmélete felé; IN: Kuti Éva - Marschall Miklós (szerk.): A harmadik szektor; Nonprofit Kutatócsoport, Bp. 15-28 old 74 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Irodalomjegyzék: Almási Miklós (1998): Üveggolyók - Az ezredvég globális játszmái; Helikon, Bp. Andorka Rudolf (1991): A jóléti szolgáltatások átalakulásának kérdéseiről; IN: Esély, 1991/3. szám; 49-59 old Andorka Rudolf (1992): Bevezetés a szociológiába; Aula, Bp. Andorka Rudolf (1992): A rendszerváltozás szociálpolitikai problémái; IN: Valóság, 1992/7. szám; 25-33 old

Andorka Rudolf - Hradil, Stefan - Peschar, Jules L. (szerk) (1994): Társadalmi rétegződés; Aula, Bp. Angelusz Róbert (1983): Kommunikáló társadalom; Gondolat, Bp. Arató András (1999): Civil társadalom, forradalom és alkotmány (Civil Society, Revolution and Constitution); Új Mandátum, Bp. Balázs Magdolna (1991): Az alapítványi élet indulása Magyarországon; IN: Esély, 1991/1. szám; 82-91. old Bartal Anna Mária (1996): Kié volt a szegény? Gondolatok a két háború közötti magyar szociálpolitikáról; IN: Valóság, 1996/12. szám; 24-36 old Bartal Anna Mária (1999): Nonprofit alapismeretek kézikönyve; Ligatura, Bp. Bőhm Antal (szerk.) (1988): Lehet-e közélet a lakóhelyen? A helyi társadalom önkormányzati esélyei; Kossuth, Bp. Budai István - Galavits Noémi (szerk.) (1998): Menedzsment a szociális munkában (Tanulmányok a szociális munka világából II.) Szöveggyűjtemény; Tempus, Győr Burucs Kornélia - Tarr Henrik (1993): Egyesülési jog

Magyarországon; IN: História, 1993/2. szám; 9old, 27old, 30-31old, 33old Castel, Robert (1998): A szociális kérdés alakváltozásai; A Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára, Bp. Csató Zsuzsa (szerk.) (1994): Szociális munka és egészségügy; Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete, Bp. Fekete Sándor (1991): Segítő foglalkozások kockázatai - a helfer szindróma és burn-out jelenség; IN: Psychiatria Hungarica, 1991/l. szám Ferge Zsuzsa (1997): És mi lesz, ha nem lesz? - Tanulmányok az államról a XX. század végén; Helikon, Bp. Ferge Zsuzsa (1998): Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből; Kávé, Bp. 75 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Forrester, Viviane (1998): Gazdasági horror; Kossuth, Bp. Giddens, Anthony (1999): A harmadik út; Perfekt, Bp. Giddens, Anthony (2000): Elszabadult világ; Perfekt, Bp. Glennerster, Howard (1991): A vegyes finanszírozás típusai; IN: Esély, 1991/3. szám; 2736 old

Gyurgyák János (szerk.) (1996): Mi a politika? Bevezetés a politika világába, Osiris, Bp Habermas, Jürgen (1971): A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása; Gondolat, Bp. Habermas - Lyotard - Rorty (1993): A posztmodern állapot; Századvég, Bp. Halmai Gábor (1987): Az egyesületek és az állam; IN: Medvetánc, 1987/3-4. szám; 145156 old Hankiss Elemér (1989): Kelet-európai alternatívák; KJK, Bp. Hegyesi Gábor (1991): Integrációs modellek és a nonprofit szektor; IN: Esély, 1991/1. szám; 4-10. old Houranszki Ferenc (szerk.) (1998): Modern politikai filozófia; Osiris, Bp Imhof, Arthur E. (1992): Elveszített világok; Akadémiai, Bp Kelemen Károly (1997): Amit az üzleti világ a nonprofit szervezetektől tanulhat; IN: Parola, 1997/2. szám Kopp Mária - Skrabski Árpád (1995): Magyar lelkiállapot; Végeken, Bp. Kopp Mária - Skrabski Árpád - Szedmák Sándor (1997): Országos reprezentatív morbiditási felmérés eredményei és a morbiditási mutatók

legfontosabb háttértényezői; IN: Végeken, 1997/2-3. szám; 4-27old Krémer Balázs (1996): Az NGO kultuszáról; IN: Esély, 1996/2. szám; 46-65 old KSH, Társadalomstatisztikai Főosztály (1998): Nonprofit szervezetek Magyarországon, 1997. Bp Kuti Éva (1991): A nonprofit elméletek tanulságai és a nonprofit gyakorlat lehetőségei Magyarországon; IN: Közgazdasági Szemle, 1991/1. szám; 18-30 old Kuti Éva - Marschall Miklós (1991): A nonprofit szektor fogalma; IN: Esély, 1991/1. szám; 61-69. old Kuti Éva - Marschall Miklós (szerk.) (1991): A harmadik szektor Tanulmányok; Nonprofit Kutatócsoport, Bp. Kuti Éva (szerk.) (1992): A nonprofit szektor Magyarországon; Nonprofit Kutatócsoport, Bp. Kuti Éva (1998): Hívjuk talán nonprofitnak; Nonprofit Kutatócsoport, Bp. Lévai Katalin - Ferge Zsuzsa (szerk.) (1992): A jóléti állam; T-Twins, Bp 76 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Lévai Katalin - Széman Zsuzsa (1993):

Társadalmi trigonometria; Scientia Humana, Bp. Lévai Katalin (1996): Az önkormányzatok és a nonprofit szektor közötti együttműködésről; IN: Esély, 1996/1. szám, 50-60 old Mastenbroek, Willem F.G(1991): Konfliktuskezelés és szervezetfejlesztés; KJK, Bp Mozgó Világ - Nonprofit különszám; 1996/9. szám Mérei Ferenc (1971): Közösségek rejtett hálózata; KJK, Bp. Müller, C. Wolfgang (1992): Hogyan vált a segítségnyújtás hivatássá? T-Twins, Bp OConnell, Brian - Hodgkinson, Virginia (1991): A nonprofit szektor felépítése és problémái az Egyesült Államokban; IN: Esély, 1991/1. szám; 23-34 old Pataki Ferenc - Hunyadi György (1972): A csoportkohézió; Akadémiai Kiadó, Bp. Pataki János (1997): A nonprofit humán szolgáltatások a jóléti átalakulás körülményei között; Kézirat, Debrecen Perrow, Charles (1994): Szervezetszociológia; Osiris, Bp. Polányi Károly (1976): Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet;

Gondolat, Bp. Salamon, Lester M. - Anheier, Helmut K (szerk) (1995): Szektor születik; Nonprofit Kutatócsoport, Bp. Salamon, Lester M. - Anheier, Helmut K (szerk) (1999): Szektor születik II Összefoglaló egy nemzetközi nonprofit kutatás második szakaszáról; Acta Civitalis, Bp. Schwarz, Peter (1993): Menedzsment a nonprofit szervezetekben; Parola füzetek, Bp. Seligman, Adam B.(1997): A civil társadalom eszméje; Kávé, Bp Sennett, Richard (1998): A közéleti ember bukása; Helikon, Bp. Soros György (1999): A globális kapitalizmus válsága - Veszélyben a nyílt társadalom; Scolar, Bp. Smith, Bucklin-Associates (szerk.) (1997): Átfogó nonprofit menedzsment; Nonprofit Kutatócsoport, Bp. Stiegler, G. J(1989): Piac és az állami szabályozás; KJK, Bp Szabó Máté (1993): Alternatív mozgalmak Magyarországon; Gondolat, Bp. Szamuely László (1985): A jóléti állam ma; Magvető, Bp. Szelényi Iván (1992): Harmadik út? Polgárosodás a vidéki Magyarországon;

Akadémiai Kiadó, Bp. Széman Zsuzsa - Harsányi László (1999): Halak és hálók; Nonprofit Kutatócsoport, Bp. Széman Zsuzsa - Harsányi László (2000): Szociális kvartett (Social Quartet); Nonprofit Kutatócsoport, Bp. 77 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Tóbiás P. (szerk) (1998): Együttműködési lehetőségek civil szervezetek és helyi önkormányzatok között; Demokratikus Jogokért Fejlesztési Alap. Bp Tóth Éva dr. (1999): Gyakorlati kézikönyv a nonprofit szervezetekről; Egyetemi jegyzet, Debrecen Török Marianna (szerk.) (1995): Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára; NIOK, Bp. Zombori Gyula (1994): A szociálpolitika alapfogalmai; T-Twins, Bp. Tanulmányok a Lelkisegély Telefonszolgálatok munkájáról: Buda Béla (1976): Pszichés hatás és pszichoterápia telefonon át I-II. IN: Magyar Pszichológiai Szemle, 1976/I-II. szám Buza Domonkos (2000): Adatok a MATÁV-területén működő lelki

elsősegély telefonszolgálatok 1998-1999. évi forgalmáról; IN: Network, 2000/2-3 szám (76-77) Buza Domonkos (1998): 25 éves a budapesti Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (ÉLET); IN: Végeken, 1998/1. szám Buza Domonkos (1992): A budapesti Lelki Elsősegély Telefonszolgálat adatfelvételi rendszerének vizsgálata; IN: Végeken, 1992/1. szám Csürke József - Nagy Tímea - Tukorka Gábor (2000): Változás - ok. A magyar szuicidalitás megjelenése a pécsi S.OS Élet Telefonszolgálat hívásainak tükrében az 1995-1999 közötti időszakban; IN: Szenvedélybetegségek, VIII. évf 2000/4 szám B. Erdős Márta (2000): A dialógus nyelvi főszereplői; IN: Szenvedélybetegségek, VIII évf 2000/4. szám Dr. Hegedüs Imre (1974): A budapesti Éjjel-nappali Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (ÉLET) - a mentálhigiéné új formája; IN: Egészségügyi Felvilágosítás, 15. Dr. Kálmánchey Albert (1999): És ha Mohamed is menne a hegyhez (Gondolatok egy

krízisintervenciós központ kialakításához Debrecenben); IN: Szenvedélybetegségek, VII. évf. 1999/2 szám Dr. Kálmánchey Albert (1999): A lelki válságmegelőzés helyzete Debrecenben (A bővítés lehetőségei); IN: Network, 1999/3. szám (72) Kézdi Balázs (1976): A telefon: eszköz és módszer; IN: Magyar Pszichológiai Szemle, 1976/VI. szám 78 A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK, FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEI Kézdi Balázs (1995): Negatív kód; Pannónia Könyvek, Pécs Kézdi Balázs (2000): Jel, kontextus: az öngyilkosság diszkurzív elmélete; IN: Szenvedélybetegségek, VIII. évf 2000/3 szám Kézdi Balázs (szerk.) (2000): Tele-dialógus Tanulmányok az öngyilkosság-megelőzés kommunikatív perspektíváiról; Pannónia Könyvek, Pécs Rénes László (1999): A debreceni Lelkisegély Telefonszolgálat hívásaiban megjelenő problémák vizsgálata 1992 és 1995 közötti időszakban; IN: Szenvedélybetegségek, VII. évf. 1999/2 szám 79