Adatlap

Év, oldalszám:2007, 4 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:211
Feltöltve:2009. november 28
Méret:48 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Ars Poetica A latin kifejezés értelme: költészettan, költői mesterség. Ma azon műtípust nevezzük ars poeticának, amely a költészet szabályait, céljait vagy egy költő művészi elveit, szándékát fogalmazza meg. Horatius tanító költeménye (De arte poetica) nyomán számtalan hasonló mű született az elmúlt két évezredben. Tágabb értelemben véve ide tartoznak mindazon írások, melyek az író (nem csak a költő) művészetről alkotott felfogását tükrözik. Szűkebb értelemben pedig azok a művek, "amelyek különös sűrítettséggel és összpontosítással vallanak a hivatás alapkérdéseiről, a költészetnek az ember, a nemzet, az emberiség léttörténetében elfoglalt helyéről", vagy pedig a szerző személyes vallomását közlik önmagáról vagy egy adott művének céljáról. Vörösmarty esetében Vörösmarty két verse, a Gondolatok a könyvtárban és A vén cigány alapján többféle költői meggyőződést

fedezhetünk fel. A két mű születése között mindössze tíz év telt el, de micsoda tíz év! 1844-ben a költő még úgy érezhette, hogy a szó hatalmával megváltoztatható a világ, jobbra fordítható az emberiség és a nemzet sorsa. Érezhető a kétkedés "Ment-e A könyvek által a világ elébb?" -, de a vers végkicsengése mégis azt a hitet erősíti meg az olvasóban, hogy érdemes küzdeni. ".csüggedni nem szabad" - mondja Vörösmarty, "Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit Agyunk az ihlett órákban teremt" . A szellem, s így a költészet is gyakorlati, nemes célokat kell tehát hogy szolgáljon Egyértelmű a költők feladata: ".küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért." Petőfi esetében Petőfi ars poeticái között találhatunk önvallomás jellegű, saját költészetét magyarázó műveket, s olyanokat is, melyek a költő társadalmi feladatát határozzák meg. Az első csoportba tartozik A természet

vadvirága és a Dalaim, a másodikba A XIX. század költői Petőfi nemcsak politikai nézeteiben, költészetében is a szabadságot hirdette, elvetette a merev szabályokat; ahogy A természet vadvirágá-ban írja: "Nem verték belém tanítók Bottal a költészetet, Iskolai szabályoknak Lelkem sosem engedett." , s hozzáteszi: "A korláttalan természet Vadvirága vagyok én." . E költői szabadságból fakad verseinek formai és tartalmi sokszínűsége Az 1846-ban keletkezett Dalaim-ban saját verstípusait sorolja fel. Elszakadva a klasszicizmus és a romantika hagyományaitól, számára költői témát jelent a hétköznapi élet és a szabadságvágy egyaránt. Ez a vers már előremutat a néhány hónappal később született ars poetica, A XIX század költői felé, melyben egyértelműen meghatározza a maga és kortársai feladatát. "Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át!" - parancsolja, s hogy nemcsak

szavaiban, hanem tetteiben is hű maradt ehhez, azt további élete és halála is bizonyítja. Lángoszloppá, prófétává kell válnia a költőnek e korban, - vallja Petőfi, s érdemes felfigyelni e motívumra, mivel a XX. században két költő (Babits és Radnóti) is azonosítja majd a próféta szerepét a költőével. Petőfi tehát eszköznek tartotta a költészetet a nép szabadságának kivívásához; bizonyság erre az 1847 januárjában Aranyhoz írott levele is: "Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék." Adynál Ady Endre költői magatartása hasonlít Petőfiéhez annyiban, hogy ő is szakítani kíván a divatos (éppen petőfieskedő) irányzattal, s ő is a magyarság megújulásáért küzd. Az Új versek (1906) című kötet Góg és Magóg fia vagyok én. kezdetű versében határozza meg költői programját. "Új időknek új dalaival" lép a közönség elé, ám ez az

újdonság nem magyarsága megtagadását jelenti, hanem éppen ellenkezőleg, annak megerősítését. A kötetzáró vers, az Új vizeken járok, kiegészíti a bevezetőt; a "Holnap hőse", nem a "szürkék hegedőse" akar lenni a költő, elutasítja a "megálmodott álmok"-at. E két vers 1905-ös keletkezésű, s hogy mennyire nem változott Ady költői szándéka, bizonyítja, hogy nyolc évvel később szükségét érzi a korábbi hitvallás megerősítésének. A Hunn, új legenda című versében ismét másságát hangsúlyozza "Mit bánom én, hogy Goethe hogy csinálja, Hogy tempóz Arany s Petőfi hogy istenül. Nekem beszédes költő-példák némák." -, s elhatárolja magát a "szépen és szépről" író költőktől is: "A tolakodó Gráciát ellöktem, Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem." József Attilánál "A líra: logika; de nem tudomány." - állítja József Attila, s műveiben

valóban a logika érvényesülésére figyelhetünk fel. Verseinek nagy részéből érezhető, hogy a világ jelenségeinek rendszerezésére törekedett, okot és okozatot próbált összekapcsolni. Hogy számára mennyire fontos volt az összefüggések feltárása, mutatja, hogy a következő sorokat két versébe (Magad emésztő, Eszmélet) is beépítette: "Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik (mindegyik) determinált." . Ezt a meghatározottságot fejtik ki a harmincas években keletkezett nagy versek, mint pl az Elégia, Óda, Eszmélet s A város peremén, melyben az ember "gyönyörű képességé"-nek nevezi a rendet, "mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent." Ezen erők megmutatása a költő feladata. A város peremén című versében "az adott világ varázsainak

mérnöke"-ként tünteti föl a költőt, az Ars poeticában pedig több helyen is találhatunk egy-egy sort, szókapcsolatot, mely arra utal, hogy József Attila számára fontos a valóság fölismerése és megértése: ".hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. . Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább!" "Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt" - mondja, s hogy nem csak önmagának keresi a magyarázatokat, mutatja Születésnapomra című versének zárlata, melyben kimondja: "Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani!" . Babitsnál Babits első kötetének élén olvasható az In Horatium, melyben így határozza meg önnön költészetét: ".a dal is légyen örökkön új, a régi eszme váltson ezer köpenyt, s a régi forma új eszmének öltönyeként kerekedjen újra." A megújításra törekszik tehát a költő témában és formában egyaránt, de úgy,

hogy eközben megőrizze mindazt, amit értékesnek tart. Ez az értékőrző szerep az, amely Babits legjellemzőbb sajátossága, - láthatjuk ezt pl. A gazda bekeríti házát című verséből is Az értékőrzés mellett azonos jelentőségűvé vált Babits költészetében az igazság kimondásának kényszere is. Már a világháború idején keletkezett Húsvét előtt-ben megfogalmazza ezt (".ha szétszakad ajkam, akkor is szakadjon a véres ének!"), majd az 1930-as Mint a kutya silány házában. kezdetű versében is: ". kiverten és sárral dobáltan, és mégis híven és bátran kiált egyedül a határban ." . Többek között ez a két vers is mutatja, hogy Babitsban az évek során megerősödött a hit, hogy a költő egyetlen dolga, hogy szóval küzdjön a gonoszság, az igazságtalanság, a hazugság ellen, azaz próféta legyen. A próféta sem maga választja sorsát, a költő sem; s ez a párhuzam indította Babits Mihályt arra, hogy

abban a korban, melyben "megáradt a gonoszság", fölidézze a bibliai Jónás próféta történetét, s e történet által mutassa meg, hogyan jutott el ő a prófétaszerep vállalásáig. Az isteni parancs elől menekülő, majd a "szörny-lét belsejébe" jutó Jónás gyötrődései segítenek megérteni a magányra, nyugalomra vágyó költő szenvedéseit, melyek során lassan tudatára ébredt, hogy felelős mindazért, ami a világban történik " . vétkesek közt cinkos aki néma Atyjafiáért számot ad a testvér: nincs mód nem menni ahova te küldtél." , s azért kapta tehetségét az Úrtól, hogy az ő igazságát hirdesse.