Politika, Politológia | Tanulmányok, esszék » Czika Tihamér - Egy Erdély, két világ

Czika Tihamér - Egy Erdély, két világ A fejekben gyakorlatilag két Erdély létezik, amely véletlenül éppen ugyanazon a földrajzi területen helyezkedik el. Még az ütközőzónákban sem veszünk tudomást a másikról Egy évvel ezelőtti optimizmusom a közös erdélyi identitással kapcsolatban egyre inkább elhagy. A gazdasági és politikai válság közepén a regionális identitás legfeljebb a száznegyvenkettedik legfontosabb kérdés az életünkben. De állandóan újra és újra szembetalálkozunk vele egy-egy táborban, diskurzusban, baráti beszélgetésben. Erdélyi témákban az angol nyelvű Wikipédia magasan veri mind a magyar, mind a román verziót. Nemrég újra beleolvastam az angol nyelvű Erdély oldalba, próbálva egy külső, lehetőleg objektív szemszögből is megvizsgálni a kérdést. Megakadt a szemem két térképen: Erdély román és magyar néprajzi térképe. Külön-külön térképen ábrázolták a két nép etnográfiailag értékes

zónáit. Itt a magyar: (Forrás: Wikipedia. Készítette: Fz22) És itt a román: (Forrás: Wikipedia. Készítette: Fz22) Sokat mond ez a két térkép. Ha összevetjük Erdély nemzetiségi térképével, látjuk, hogy a szállásterületek határai többé-kevésbé és természetesen egybeesnek a néprajzi területek határaival. Vannak olyan régiók, amelyek csak az egyik nép kulturális zónáinak számítanak. Így például Máramaros, Hátszeg, Naszód, Lápos vagy Krassó-Szörény vidéke kimondottan román örökségű, míg Székelyföld nagyja, a valamikori Aranyosszék vagy a bihari Érmellék kimondottan magyar. Viszont nagyon sok az olyan kisrégió, ahol mindkét kultúra jelen van, mindkettő sajátjának (is) tekinti: Mezőség, Barcaság, Szatmár, Arad, Királyföld. Ezek az ütközőzónák, az erdélyi kulturális keveredés melegágyai. Ha erre még rátennénk a ma már szinte teljesen eltűnt szász és sváb néprajzi régiókat, akkor még több

vegyes örökségű kisrégiót kapnánk. Ez a két térkép azonban hitelesen bemutatja azt a párhuzamos Erdély szemléletet, amely miatt véleményem szerint belátható időn belül nincs esélye a közös erdélyi identitás megerősödésének. A fejekben gyakorlatilag két Erdély létezik, amely véletlenül éppen ugyanazon a földrajzi területen helyezkedik el. A magyar fejekben Erdély Székelyföld, Kalotaszeg, Mezőség, Partium. A román fejekben Erdély Hátszeg, Naszód, Máramaros vagy Fogarasföld. Egyik sem foglalkozik a másikéval. A magyar nyelvű Erdély-útikönyvekben keveset írnak a román örökségű részekről, a román hivatalos turisztikai anyagokban mellőzik a magyar örökséget, ha éppen magyar többségű vagy vegyes helyekről szólnak (ha egyáltalán szólnak). A vegyes vidékekről is mindenki csak a saját örökségét ismeri. Hány magyar tud a mezőségi román templomokról? Hány román tud a Királyföldön magyarok építette

románkoriakról? Fő oka ennek a helyzetnek, hogy párhuzamos történelmeket, leírásokat olvas a két közösség ugyanarról a városról, megyéről, régióról, és néha még ugyanarról a faluról is. Mindenkinek a saját alapítása a fontos, a saját első temploma, iskolája, a saját énekei, népviselete, zenéje, nagy szülötte. Két nép próbálja mindenütt: történelemkönyvekben, útikönyvekben, turisztikai kínálatban, térképeken, médiában, albumokban, múzeumokban, dokumentumfilmekben, riportokban, túrákban, interneten, ahol csak éri, magának kisajátítani Erdély fogalmát. A román és a magyar közösség ma már kisebb részben próbálja a való világban (lásd: táblák, zászlók, feliratok), sokkal inkább egy virtuális térben legitimálja, növeli a saját életterét a másik rovására. Hányan maradunk azok, akik a közösben gondolkodunk? Hányan vagyunk vajon azok mindkét oldalon, akiknek Mezőség és Câmpia Transilvană ugyanaz,

csak más nyelven? Hányan hisszük, hogy Erdélynek vagy lebontva Bihar megyének, Kolozsvárnak, Aranyosegerbegynek csak egy történelme volt, nem kettő? Hányan maradunk azok, akik azt gondoljuk, hogy mind a magyar, mind a román térfoglalási nacionalizmusnál erősebb kellene, hogy legyen egy közös erdélyi örökség, identitás megalkotása, összeboronálása? Hányan vagyunk még hajlandóak kompromisszumokra, empátiára, érdeklődésre a másik iránt azért, hogy ennek az identitásnak esélye legyen? Túlságosan kevesen mindkét oldalon. Látva a jelenlegi folyamatokat, egyre kisebb a reményem, hogy valaha is többen leszünk. Cáfoljatok meg