Középiskola > Műelemzések > Kertész Imre - Sorstalanság c. művének elemzése

Kertész Imre hírnevét az 1975-ben megjelent, 2002-ben Nobel-díjjal jutalmazott Sorstalanság c. regény alapozta meg Olvasói többsége is ezt tartja legjelentősebb művének.

A mű elkészülte után csak 2 évre rá jelent meg nyomtatással. A kiadói politika nem fogadta túlzott lelkesedéssel. Irodalomtörténeti értékelése is csak másfél évtized után indult meg.

A könyv fogadtatásának története tulajdonképpen a múlttal való egyesülés fokozatos átformálá-sáról is szól, és így jut el a politikai történetfilozófiai vitától a sajátos irodalmi történeti teljesítésig.

A sorstalanság tárgyát tekintve holokauszt regény, cselekménye könnyen kivonatolható.

Egy magyar zsidó kamasz fiú számol be deportálásának történetéről, sajátos tétován, szembetűnő körülményességgel. A megrendítő erejű történet történelmi vádirat a feledés ellen. Ez a tömör tartalmi összefoglalás azonban nem tükrözi a regény valódi értékeit, amit az irodalmi megformáltság ösz-szetettsége, amit elsősorban a sajátos helyzetű, stílusú nyelvű elbeszélő magszólaltatásával ér el Kertész Imre.

Műfaja értelmezése: Köznapi kalandregény műfaji jellegzetességei figyelhetők meg benne. Köznapi emberi sors ábrázolása, annak fordulópontjain válságmozzanatain keresztül. A hős átalakul: zsidóvá válás. Jellemző a cselekményben a véletlen. A köznapi kalandregény cselekménye úgy feje-ződik be, hogy a kalandok hőse (elbeszélője) Köves Gyuri hazatérése után áthidalhatatlan szakadékot érez korábbi és mostani élete között, és tapasztalatait sem képes közvetíteni az itthon-maradottaknak.

Önéletrajzi regény: önéletrajziságot sugallja, hogy az elbeszélő egyes szám első személyben beszél.

Nevelődési regény. A műfaj általános sajátossága, hogy a középpontban a főhős saját életútja, fejlődéstörténete áll, melyben az ifjúkorú ábrándozástól a felnőtt kor érett józanságáig jut el.

Ebben a regénytípusban a világ és az élet mint iskola szerepel, melyet mindenkinek ki kell járnia és mindenkire érvényes tapasztalatot ad, a kijózanodást. Ugyanakkor a hős együtt formálódik a világgal, sorsa a világ átalakulását tükrözi. Ez a műfaji jellegzetesség a sorstalanságban ironikusan jele-nik meg. A tanulás és az alkalmazkodás során a túlélést kellett megtanulnia. Ugyanúgy meg akart felelni a tábori életben, mint ahogy a normális életben.

A főhős egyéni sorsa révén bomlik ki előttünk a történelmi tapasztalat, a hazatérés után a folyamatot befejezettnek kell tekinteni, már nem lehet meg nem történté tenni.

Hogyan alakul át a személyisége?

Auschwitzba érkezésekor még szabad embernek érzi magát, a már ottlévőket látja fegyenceknek, raboknak, zsidóknak. Még imponál neki a tábor rendezettsége. A zsidósághoz és a magyarsághoz való viszonya a továbbiakban is kérdéses marad. Buchenwaldban pedig a magyarsága miatt éri meg-különböztetés. A hovatartozás problematikáját elhomályosítják a fiziológiás szükségletek, az éhség, fáradtság, gyengeség.

A főhős a saját nevét soha nem mondja vissza. Az elbeszélő a koncentrációs tábor világát gyermekien naiv távlatból mutatja be. A jelen idejű elbeszéléssel éri el az író, hogy az olvasó is fokozatosan tapasztalja meg azt a világot, és így semlegesíti az utólagos ideológiai megfontolásokat. (Nem érzékeli a veszélyt, imponál a rend, azt hiszi, hogy németországi munka egy értelmesebb életet hozhat, csak később döbben rá a végveszélyre).

A regény stílusának sajátosságát az adja, hogy megnyilatkozásából hiányzik az érzelmi indíttatás, távolságtartása azzal is magyarázható, hogy szülei válása, átmeneti intézeti neveltetése védekezést alakított ki személyiségében, az érzelmi kötődéssel szemben. Nem természetes a tartozás sem a családhoz, sem a közösségekhez. Ezzel az életúttal elveszik Gyuritól a döntés jogát, és a címül szolgáló sorstalanság lényegét ebben látja az író.

A főhőst a biztos halál tudatában váratlanul éri a csodaszerű megmenekülés, ugyanúgy váratlanul mint az elhurcolás. A legmegrendítőbb pillanat az, mikor szinte honvágyat érez a tábor szabályos rendje iránt. A legfőbb tapasztalat a megérkezés után az, hogy a visszatérők és az itthon maradottak között kölcsönös az értetlenség. Gyuri számára elfogadhatatlan a felejtés.

A paradicsom (Solanum lycopersicum) a burgonyafélék családjába tartozó növény. Őshazája Közép- és Dél-Amerika. Európában a XVI. sz. végén ismerték meg: Spanyolországon, Portugálián és Itálián keresztül terjedt el. Ázsiába, Afrikába, Ausztráliába spanyol, portugál, ill. angol kereskedők vitték el a XVII-XVIII. században. Mára lényegében az egész világon termesztik.

Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke újratemetése a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt, 1989. június 16-án. Kádár János, a kommunista Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, akinek uralmához Nagy Imre kivégzése kötődött, megélte a néhai miniszterelnök hatalmas tömeget megmozgató újratemetését, amely a budapesti Hősök terén tartott ünnepélyes megemlékezéssel indult.

Államalapításunk ünnepén I. István szentté avatásának napjára (1083. augusztus 20.) emlékezünk. A történelem során Szent István alakja és augusztus 20-a mindenki számára másként értelmezett és ideologizált ünneplést jelentett, amely 1991-től Államalapító Szent István napjaként ismét hivatalos állami és egyházi ünnep lett.

• Karen Blixen (ford. Kertész Judit) - Modern házasság és más elmélkedések / 2016, 11 oldal
  
  
• Kertész Gergely - Álmok fajtái / 2015, 4 oldal
  
  
• Kertészmérnök, szakmaismertető információs mappa / 2008, 13 oldal
  
  
• Mezőgazdasági és kertészeti kéziszerszámok / 2015, 6 oldal
  
  
• Kertész Balázs - A koldulórendek megtelepedése az ország közepén / 2017, 23 oldal
  
  

Vega csodagyerek volt, első drámáját 13 éves korában írta. Élete során kb. 1500 művet írt (Moliére, Shakespeare és az ókori görögök együtt nem írtak ennyit). Kb. 100 írása maradt fenn. Vega egy személyben író, költő, párbajhős, katona, vallásos ember (pappá is szentelték), színházi ember, hírhedt szerelmi kalandor (ő maga sem tudta pontosan, hány gyermeke van). Legjelentősebb...

A mű eredete: A mű legnagyobb része megtörtént eseten alapszik. 1827. december 28. és 31. között a Gazette des Tribunaux (Törvényszéki Hírlap) részletesen beszámolt egy Antoine Berthet nevű ember peréről. Berthet egy vidéki patkolókovács tehetséges fia volt. Papnak készült, de négyéves szemináriumi képzés után elhagyta az intézetet, s egy újgazdag nemesi családnál vállalt...

Harmadik könyv 1. Báthory csodálattal vegyes áhítattal állt a szebeni vár főterén. Elmondása szerint látogatóba érkezett a gazdag szász városba, valójában azonban csellel be akarta venni azt. Kérte, sorakoztassák fel neki a város hadseregét, csak úgy, fegyverek nélkül. Mikor aztán mindenki, még az őrök is a nagy felvonulást figyelték, katonái, akik már...