Filozófia | Tanulmányok, esszék » Juhász Zoltán - René Descartes Értekezés a módszerről c. művének az elemzése

René Descartes „Értekezés a módszerről” Juhász Zoltán – René Descartes Értekezés a módszerről c. művének az elemzése René Descartes haladó gondolkodást mutat, aki még néhány ellentmondás ellenére is a tudomány kitűnő megújítója, s a materialista természetfelfogás egyik megalkotója és egy kiváló logikus volt. Descartes a felvilágosodás egyik legjelentősebb képviselője. A felvilágosodás egy új világszemlélet, amely új gondolkodói magatartást is jelent. A filozófiában gyökerezik először a 17 században, s a 18. századot teljes egészében felöleli A felvilágosodás jelszava Horatiustól származik: „Sapere aude!” („Merj gondolkodi!”), amely egy szabadabb, nyíltabb gondolkodásra ösztönöz. A felvilágosodás korszakát a józan emberi ész szabadsága, a gondolkodás merészsége jellemzi. Az emberiség világképe is átalakul Kopernikusz, Kepler, Gailei kutatásainak köszönhetően. Az egész világról alkotott

felfogás gyökeresen átalakul: a geocentrikus világképet (földközéppontos) a helicentrikus (napközéppontos) váltja fel. A felvilágosodás eszmerendszerének egyik forrása az angol filozófia. Az angol Bacon (1561-1626) és Locke (1632-1704) dolgozták ki az ún. empirikus ismeretelméleti felfogást. A görög empiria szó jelentése: tapasztalat, ismeret. Szerintük a világ tudományos megismerése tapasztalatakon alapszik. Az empirizmus szerint ismereteink fő forrása a tapasztalat, az érzékelés, módszere az indukció: az egyes adatokból a tudományos általánosításhoz való eljutás. Locke állítása „Nincs semmi az értelemben, ami nem volt előbb az érzékletben.” A felvilágosodás egy másik lényeges kiindulópontja a racionalizmus. A latin ratio jelentése ész, értelem. A racionalizmus alapelvelit a francia Descartes (1596-1650) dolgozta ki az Értekezés a módszerről című munkájában. Míg Bacon főleg a fizika eredményeiből indult ki,

addig Descartes a matematikát tartotta a legfőbb tudománynak, s úgy gondolta minden más tudományt a matematika mintájára kell felépíteni. Azt hirdette, hogy az értelem, az ész ismereteink fő forrása 1 René Descartes „Értekezés a módszerről” Ismeretelméletének kiinduló tétele: „Cogito, ergo sum.” („gondolkodom, tehát vagyok.”) Az empirikus indukcióval szemben Descartes-nál a dedukciónak van nagy jelentősége: az általánostól kell eljutni az egyes megismeréséhez. Mindennek előtt a vallások dogmái, hittételei és a babonás hiedelmek kerültek szembe a józan ésszel, s ezért minden vallást ésszerűtlennek tartottak. A legtöbb felvilágosító mégsem lett ateista (istentagadó), mert a korabeli tudomány alapján nem találtak megfelelő magyarázatot a világ keletkezésére. Ezért kidolgozták az ún. deista felfogást A deizmus értelmében Isten ugyan megteremtette a világot, azonban ezt követően magára hagyta és nem

avatkozott be a világ fejlődésébe. Az ember feladata pedig a világ felderítése és megismerése. Nincs tehát semmi szükség az egyházra, mely a vallási felfogás szerint Isten és az emberiség között közvetít. Minden társadalmi baj fő oka a társadalom tudatlansága, melyet a papság is egyre fokozott, s ezért a felvilágosodás egyik célja az ismeretek továbbítása. René Descartes, híres francia filozófus, tudós és matematikus. 1596ban született egy La Haye nevű faluban és 1650-ben halt meg Fiatal korában jezsuita kollégiumban tanult, majd jogi diplomát szerzett a Poitiers-i Egyetemen, de ügyvédi gyakorlatot soha nem folytatott. Rövid ideig három ország hadseregében szolgált (Hollandia, Bajorország és Magyaroország). Harminckét éves korában elhatározta, hogy megkísérli módszerét egy általános világkép megalkotására alkalmazni. Ebben az időben telepedtek le Hollandiában, ahol életének hátralévő idejét töltötte. Azért

pont Hollandiában élt, mert ott nagyobb volt a gondolatszabadság. 1629 körül írta meg: A szellem írányításának szabályi című művét, melyben felvázolta módszerét, azonban nem fejezte be alkotását. 1630-tól 1634-ig Descartes a természettudományok tanulmányozására alkalmazta módszerét, melynek eredményeit a La Monde (A Világ) című művében publikálta volna azonban tudomására jutott, hogy Olaszországban elítélték Galileit, amiért Kopernikusz nézeteit támogatta, miszerint a Föld forog a Nap körül, s emiatt döntött úgy, hogy könyvét nem jelenteti meg, mivel abban ő is a kopernikuszi felfogás melett foglalt állást. 2 René Descartes „Értekezés a módszerről” 1637-ben ehelyett kiadta leghíresebb művét: Értekezések a módszerről. 1641-ben Descartes egy másik híres könyvet adott i, az Elmélkedéseket. A filozófia elvei című műve 1644-ben jelent meg Eredetileg mindkettő latunil íródott, de francia fordításban

már 1647ben megjelentek. Írásaiból is kiderül, hogy Descartes szilárdan hitt Istenben. Jó katolikusnak tartotta magát, és művei a toltott könyvek katolikus Indexére kerültek. Még a protestáns Hollandiában is ateizmussal vádolták, így 1649-ben Descartes elfogadta Krisztina svéd királynő ajánlatát és Stockholmba ment, a királynő magántanára lett. 1650-ben tüdőgyuladástban halt meg, négy hónappal Svédországba érkezése után. Descartes soha nem nősült meg, azonban volt egy lánya, aki fiatalon tragikus módon halt meg. A reneszánsz idején az európai filozófia központja Itália volt, azonban a felvilágosodás korában a filozófiai élet súlya Franciaországba helyezódött át. Descartes tehát nemcsak a francia filozófiában töltött be jelentős szerepet, hanem az egységes eurőpai művelődés történetében is. Descartes már 1637-ben ismert filozófus volt, hiszen kiemelkedő eredményeket ért el az analitikus geometriában a

mechanikában, a fizikában, az anatómiában és a világmindenségról szóló tudományban. Értekezés a módszerről című műve, melynek hatása mai napig érezhető, francia nyalven íródott, ami az adott korban szokatlannak számított, ugyanis minden mű latin nyelven készült. Az Értekezés a módszerről latin fordítása 1644-ben jelent meg, latin címe: Etienne de Courielles. „S ha szívesebben írok franciául, hazám nyelvén, mint latinul, tanítóm nyelvén, ez azért történik, mert azt remélem, hogy akik csupán tiszta természetes eszükkel élnek, jobban ítélnek majd nézeteimről, mint azok, akik csak régi könyvekben hisznek. Akik pedig a józan észt tanultsággal kapcsolják össze – és csakis ilyeneket kívánok magamnak bírául -, azok nem annyira elfogultak a latin nyelv javára, hogy csak azért ne akarnák meghallgatni érveimet, mert a nép nyelvén fejtem ki őket.” – írja Descartes a mű VI részében 3 René Descartes

„Értekezés a módszerről” Az Értekezés a módszerről megjelenésével Descartes előkészítette a Le Monde (A Világ) című művének a kiadatását. A Mersenne-hez intézett híres levél beszámol a közzététendő tanulmányról, a kötet tartalmáról: „És hogy elmondjam, minek közzétételére készülök, négy tanulmény lesz az, francia nyelven, és a közös cím következő lesz: Egy egyetemes tudomény tervezete, amely képes arra, hogy természetünket a tökéletesség legmagasabb fokára emelje. Továbbá: Dioptria, Meteorok és Geometria, melyben a különösebb témák, amelyeket csak szerző kiválaszthatott az általa javasolt egyetemes tudománnyal. E projectünkben felfedem módszerem egy részét, megkísérlem bebizonyítani Isten és a testtől független lélek létezéséet és hozzáfűzök ehhez néhány más dolgot, amelyet, hitem szerint, szívesen fog venni az olvasó” Az értekezés nagyobb jelentőséggel bírt, mint ahogy Descartes

gondolta, mély gondolati alkotás, amely megteremti a modern filozófiai eszmét a filozófia irodalmában. A mű nem más, mint a józan ész, a ratio kiáltványa: Discours de La Méthode, melyben Descartes nem kész filozófiai tételekkel áll elő, nemis filozófiát mutat be, hanem megtanít gondolkodni, felfedezni és újat alkotni. A Discours első részében különböző tanulmányi elmélkedések találhatók, pl: Az „én” minden emberben egyenlő, csak abban különözik, hogy némelyik ember hogy használja: helyesen vagy rosszul. Véleményeik nem azért különböznek egymástól, mert az egyik okosabb a másiknál, hanem mert minden egyes ember másként gondolkodik, másként használja az egyik ember az eszét, mint a másik. Az emberek azt hiszik mindenki annyit kapott az észből, mint amennyi van neki. Megfogalmazva az ész fogalmát, amely nem más, mint a józan értelem, vagyis az a képesség, amellyel képes az ember helyesen ítélni, elletve

megkülönböztetni a jót a rossztól. Descartes szerint az nem elég, ha valakinek jó esze van, a lényeg az, hogy jól használja. Saját magát nem tartja különbnek a többi embertől. Mindenki követ el hibákat. Úgy gondolja szerencsés volt, ugyanis volt alkalma megismerni elveket, amelyekből módszert alkotott. Azt akarja bemutatni, hogyan igyekezett helyesen gondolkodni. Akik tanítani akarnak, azok hibát követknek el. A filozófiáról a 4 René Descartes „Értekezés a módszerről” következőképpen vélekédeik: sok kitűnő filozófus volt művelője ennek az ágnak, azonban mégis akadtak viták, kétségek, ezért nem reméli, hogy ő majd szerencsével jár. A második rész a módszer főbb szabályit tartalmazza. Descartes sokszor járt külföldön, s a Discours ezen részét Németországi tartózkodási ideje alatt fogalmazta. Gondolatai: a több ember által készített mű, nem olyan tökéletes, mint ami egy mester által készül, pl: egy

épület építése. Egy ház lebontása, majd újraépítése ugyanígy értelmetlen, mint az egy ember által megreformált állam, s így a tudományok elméletét sem lehet felforgatni. A régen hitt elveket vizsgálat nélkül elhitték, azonban most az igaznak hitt elveit is bebizonyítja az ész által. Utazásai során rájött arra, hogy a miénkkel allentétes nézetű emberek sem barbárok, vademberek, sőt lehet, hogy jobban gondolkodnak, helyesebben cselekednek. Másként nevelkedik egy német, egy francia vagy egy kínai gyermek, s más emberré lesz, ha más környezetben nevelkedik. Fiatal korában sokféle tudományal foglalkozott: logikával, matematikával, elemző geometriával, algebrával, stb. A logika szabályai helyett a következő négy tételt tartja be, amely nem más, mint módszertana: 1. elvek elfogadása, nem szabad előre ítélni 2. problémák felülvizsgálása 3. alapismeretek elsajátítása, majd fejlesztése 4. teljességre való törekedés

Józanul gondolkodik, amennyire csak tőle kitelik, s ez elégítette ki legjobban Descartes-t. Ezen elveket először a matematikában alkalmazta, s a megoldhatattlannak tűnő problémákat megoldotta, így arra gondolt, hogy a módszert a filozófiában is alkalmazni kellene. A Discours harmadik része az erkölcstan azon néhány fő szabályiról szól, amelyeket a szerző vont le a módszerből. Újra a ház példát említi: ha új házat akarunk építeni, akkor a régit le kell bontanunk, s új építőanyagra, tetőre, építészkre van szükség, valamint míg épül gondoskodni kell saját szállásunkról. Ezt a gondolatsort végig vezeti saját példáján is: helyzetén csak úgy tud segíteni, ha ugyanis tanait 5 René Descartes „Értekezés a módszerről” nem engedik nyilvánosságra hozni, hogy „más erkölcstant alkot magának ideiglenesen, s ennek főbb szabályai: 1. engedelmeskedni az államnak és az egyház elveivel nem szmbeszállni Az emberek

nézeteivel csak akkor tud igazán megismerkedni, ha odafigyel arra, mit is tesznek. Több vélemény közül csak a legmértékletesebbet választja, egyrészt azért, mert általában gyakorlati szempontokból ez a valószínűbb, másrészt, ha tévedne, akkor se térjen le nagyon és mégsem az a helyes, hanem pontosan, hogy a maásikat kellett volna követnie. 2. Kétségek nélkül kiállni a saját igaza melett 3. Inkább saját magát győzze le, mint a sorsot, s inkább vágyait, kívánságait változtassa meg, mint a világ rendjét. Végül áttekinti az emberek által választott foglalkozásokat, illetve azt, ami a saját számára a legmegfelelőbb kiválaszthassa. Nem akarja mások foglalkozását becsmérelni, azonban mégis úgy dönt, hogy a sajátja a legmegfelelőbb. Az értelem bővítése, a szellem fejlesztése. Az előbbi három vezérelve is az önművelődésen alapszik, valamint tovább halad az igazság felderítése érdekében a saját módszere szerint.

Mivel úgy remélte, hogy emberek közt célját eléri, így a következő esztendőket utazással töltötte, s közben szemlélte a világ eseményeit. A negyedik rész tartalmazza a gondolatokat, amelyekkel bizonyítja Isten és az emberi lélek létezését. Megismerkedhetünk Descartes metafizikai nézeteivel. Elsősorban elveti mindazt, amiben kételkedett, azért, hogy megtudja marad-e elméjében olyan, ami teljesen kétségbevonhatattlan. Ugyanis vannak érzékek, amelyek az embereket megcsalják. Sőt vannak olyan emberek, akik tévednek a geometriában is, így ő is tévedhetett, ezért elvetette a hamisnak hitt bizonyításokat. Végül pedig úgy gondolta, hoyg nem tudjuk pontosan ébren vagyunk e vagy csak álmodozunk, vagyis álmunkban is jelentkezhet mindaz, amit ébrenlétünkben gondolunk, ezzel eljutott addig a feltevésig, hogy elméi nem igazabbak, mint álmai csaló képei. De rájött arra, hogy ő, aki mindent hamisnak akart felfogni, szükségszerűen

létezik, mert úgy 6 René Descartes „Értekezés a módszerről” gondolta, s így észrevette, hogy ez az igazság szilárd és biztos: „gondolkodom, tehát vagyok.” Ráébredt arra, hogy egész lénye és természete abban nyilvánul meg, hogy gondolkodik, s nem függ semmiféle anyagtól, így létezik a lelke bármiféle test nélkül is. Világosan belátja, mivel gondolkodik, így léteznie kell. Lénye mégsem tökéletes, mert eljutott odáig, hogy magánál tökéletesebb dolgokra gondoljon, ezzel felismerte, hogy ez olyan természetű dolog lehet, amely ténylegesen tökéletesebb nála. Hogy honnan kapta képzetét? Az nyilvánvaló volt Descartes számára, hogy a semmitől semmiféleképp nem kaphatta. Az, hogy a tökéletesebb a kevésbé tökéletesből következnék és tőle függjön inkább elképzelhetőbb, minthogy a semmiből származzon, s így saját magától sem kaphatta képzetét. Ezért egy olyan tökéletesebb dolog helyezte belé, amelyben

megvan ez a tökéletesség, amelyről képzete árulkodott, ez nem más, mint Isten. Ez Descartes első Isten bizonyítéka. Ezt követően más igazságokat akart keresni, így a geometriában próbálkozott. Rájött arra, hogy Isten ama tökéletes lény legalább annyira létezik, mint bármely geometriai bizonyítás. Ez második Isten bizonyítéka. Végezetül úgy gondolja, hogy ha világosan és határozottan látnánk, akkor tudnánk, mi is valójában az igazság. Azonban, ha vannak kételyeink az csak azért van, mert nem vagyunk tökéletesek. Isten léte bizonyítja az evidencia elvének voltát. Az ötödik rész nem más, mint fizikai kutatásai: szív mozgása, orvostudományi dolgok magyarázata, a mi lelkünk és az állatok közötti különbség. Úgy hiszi olyan igazságokat fedezett fel, amelyek hasznosabbak és fontosabban, mint amiket elelőtt tanult. Említést tesz a Le Monde című művének a megjelenítéséről, vagyis azt írja: „Azt terveztem

belefoglalom mindazt, amit az anyagi dolgok természetéről tudni véltem, mielőtt megírtam azt a tanulmányt.” Ebben részben foglalja össze tanulmányainak tartalmát. Egy példát hoz a festészetből: mint ahogy a festő sem képes egy szilárd test minden oldalát egyszerre ábrázolni, ezért egyet kiválaszt belőle, amit 7 René Descartes „Értekezés a módszerről” lát és világosságba helyezi, míg a többi árnyékban marad. Ennek alapján ő sem fejthet ki mindent részletesen e részben, így csak azt tárgyalja részletesen, amit a fényről tud. Valamint megemlíti, a napot, a csillagokat, mert a fény majdnem egészen ezekből ered. Ír az égboltozatról, mert az bocsátja át a fényt, megemlíti az üstökösöket, a bolygókat, s a Földet is, mert ezek pedig a fényt verik vissza. Különösen szól a testekről, amelyek a földön vannak, mert ezek lehetnek színesek, átláthatóak vagy világítóak. S végül megemlíti az embert, mert úgy

véli, hogy ő a fő szemlélője. Descartes a világot fejlődésében mutatja be. Majd a vérkeringés részletes elemzésének lehetünk tanúi a következő sorokban. Ezt követően az emberek és az állatok különbségét mutatja be. Nem ismeri el, hogy az állatoknak is lehetne intelligenciájuk, hiába tud pl: a papgáj kiejteni szavakat, beszélni nem tud, vagyis nem tudja felmérni annak jelentőségét. Úgy gondolja, hogy az állatoknak nincs eszük, mert például egy süketnéma is meg van fosztva a beszélőszervektől, de kapcsolatba tud lépni másokkal, jeleket alkot, hogy megértsék. Régen azt hitték, hogy az állatok tudnak egymással beszélni, de akkor velünk emberekkel, miért nem értetik meg magukat, mint a hozzájuk hasonlókkal. Az állatokban a természet működik, mint egy óra Tehát az ember gyökeresen különbözik az állatoktól. Végezetül Descartes eljut addig a belátásig, hogy a lélek halhatattlan, mivel nem lát olyan okokat, amelyek

megsemmisítenék a lelket. Végül a Discours befejező, hatodik részében Descartes beszámol arról, hogy mi szükséges ahhoz, hogy a természet kutatásában előrébb jussunk, illetve mi késztette őt írásra. Megtudjuk azt, hogy már három éve annak, hogy befejezte tanulmányát, s épp a kiadatására készült, amikor történt valami. Egy elme, aki nagy hatást gyakorolt Descartes-re, helytelenített egy fizikai nézetet, amit már korábban valaki más már közzé tett. (Ezzel Galileire célzott) Azt állította, hogy ő is azt a nézetet vallotta, bár ez egyház és államellenes volt. A pont ez a kétely keltett benne is aggodalmat, hogy 8 René Descartes „Értekezés a módszerről” az ő nézetei között is lehet olyan, amely téves, bár ő mindig is csak úgy fogadott el egy új nézetet, ha kétségkívül bebizonyított. Egyszóval ezek az okok vezettek arra, hogy elhalassza tanulmányának kiadását. Megemlíti az orvostudományt is, mely szerinte

még fejletlen, mert nem ismerjük eléggé a betegségeket, a gyógyszereket. Úgy véli szükség van a kísérletekre, azonban erőltetni nem szabad, vagyis először csak azokra, amelyek maguktól kínálkoznak. Az embereknek nincs pénzük kísérletekre, ezért az a véleménye, hogy az államnak mindenfajta kísérletezést támogatni kellene. Három éve, hogy befejezte tanulmányát, s ezalatt az idő alatt megfontolásai arról győzték meg, hogy ne tegye közzé tanulmányát, viszont mégis akadt két olyan érv, amiért érdemes volt publikálni: 1. barátai, akiknek megígérte 2. azok az emberek, akiket érdekelne ez a mű, megfosztottak lennének, s később úgy gondolná, hogy jobb dolgokat is hagyhatott volna hátra, mint amiket hagyott. Végül elhatározza élete hátralévő részét az orvostudomány fejlesztésére fordítja. Fél hogy az olyan tervekkel, amelyek egyeseknek használnak, de ugyanekkor másoknak ártanának. Kiderül ebből a zárórészből,

hogy miért is írt az anyanyelvén, franciául. Úgy gondolja, ha van olyan ember, akit érdekel, s nem latinul íródott, ami a korban volt szokásos, akkor az úgyis elolvassa akármilyen nyelven is keletkezett a mű. Hihetetlennek tartom Descartes eszmefuttatását. Megdöbbentő számomra, ha elgondolkodok néhány elméletéről, s rájövök arra, hogy valamennyi kérdésben igaza van Descartesnek, pl: művének kiadatásáról alkotott véleménye. Azonban ez csak töredéke mindannak, ami Descartes tanulményai közé tartozik. Juhász Zoltán 9 René Descartes „Értekezés a módszerről” Irodalomjegyzék: 1. Dr Mohácsy KárolyIrodalom 2 2. Michael H Hart100 híres ember 10