Szociológia | Szociológiatörténet » Kapitány Á.-Kapitány G. - Látható és láthatatlan világok az ezredfordulón

Kapitány ÁgnesKapitány Gábor: „LÁTHATÓ ÉS LÁTHATATLAN VILÁGOK AZ EZREDFORDULÓN” (Részletek) Bevezetés Minden korszaknak megvan a maga világképe. Az a mód, ahogyan annak a kornak az emberei a világot látják. Ez az, amit a "szellemtörténet" divatja idején "korszellemnek" neveztek, s ami így vagy úgy, de mindenképpen áthatja az adott korszakban élõk szinte minden megnyilvánulását.[1] Ismert esemény: a francia romantikus színpadi irodalom egyik elsõ sikermûvének, Victor Hugo: Hernani-jának bemutatója botrányba, az "Hernani csatája"ként ismert tömegverekedésbe fulladt. Idõsebb és ifjabb urak egymásnak estek a nézõtéren két ízlés, s mögötte két világkép ütközött: a kezdõdõ romantikáé, s azoké, akik nem tudták befogadni új szellemét, akiknek megszokott világképét az új látásmód megrendítette. Az impresszionista festõk bemutatkozó kiállítása is hasonló botrányt váltott ki,

pedig ennél a stílusirányzatnál nehéz békésebbet elképzelni, s mai szemmel nézve még azt sem nagyon lehet érteni, hogy a viktoriánus prüdéria min is háborodhatott fel e képek láttán, hiszen a mezítelenség ábrázolása kisebb-nagyobb megszakításokkal (ha különbözõ formákban is, de) akkor már néhány száz éve természetes dolog volt a képzõmûvészetben. Miért vált hát ki ilyen indulatokat egy új festésmód? Miért uszíthat egymásra konszolidált polgárokat bõszült ellenfelekként egy színházi játék? Nyilvánvalóan azért, mert ezekben az esetekben mindig sokkal többrõl van szó, mint ami a felszínen látszik. Olyan, a jelenségekben csak formai kifejezõdést kapó összefüggésekrõl, amelyek létük alapjaiban érintik a résztvevõket: az indulatokat az ezekben az alapkérdésekben egymásnak ütközõ érdekek motiválják. Az új mûvészi forma, vagy az élet más területein megjelenõ új, addig ismeretlen vagy szokatlan

jelenség a világkép megváltozását (a világról addig alkotott kép megrendülését és más szemlélettel való felváltását) jelenti - ezt fejezi ki, és ezt eredményezi -, s aki magától nem változtatna, aki nem érzi a világhoz való új viszonyulásmód szükségességét, azt sokkolják, feldúlják a változások. Az efféle botrányok tehát mindig a világkép-változás, két korszak határának jelzõi, a mindenkori „újak” és „régiek”, haladók és maradók ellentétének megnyilvánulásai. A huszadik század hatvanas éveiben a Beatles új hangzást, új külsõ megjelenést, új életvitelt hozott, s ebben az esetben, a gyorsan terjedõ nemzedéki önkifejezés, az új öltözködési, életviteli szokások, vagy a hosszú haj elleni „hadjáratokban” sem egyszerûen csak a konzervatív ízlés szállt csatába az új ellen: a fiúk hosszú haja nemcsak egy volt az egymást néhány évenként váltó divathóbortok közül, de az egész

korábbi - a nemi szerepek éles elválását fontos pillérének tekintõ - világképet is megkérdõjelezte, s jelezte egy "puritán" periódus végét is (az életélvezet új eszményeivel); mint ahogy a hosszú haj--rövid haj pólusok általában a hedonista, kifinomult, békés illetve a puritán, céltudatos, militáris emberképekhez kötõdnek (lásd például az angol polgári forradalomban a "gavallérok" és "kerekfejûek" ellentétét). Mind a régi mind az új ízlés hívei ebben az esetben is érezték, hogy az egész világhoz való viszony - az egyik fél által kívánt, a másik által elutasított változásáról volt szó; a „fogyasztói társadalom” és az „információs társadalom” individuumcentrikus embere az ipari-felhalmozó kor „tömegembere” helyébe lépett. Egy-egy korszak világképe az élet minden területén tanulmányozható. Az új megjelenik - s így elemezhetõ – a mindennapi élet számos,

szimbolikus jelentésekkel is telítõdõ mozzanataiban: a szokásokban, az életvitelben, az ízlésben; a mûvészetben, a folklórban, a popkultúrában, a tudomány divatjaiban, a publicisztikában vagy a tankönyvek jellegében; megnyilvánul abban, hogy milyen a kor embereszménye, kik a hõsei, sztárjai és bûnbakjai; hogy mi tekinthetõ a kor uralkodó életérzésének és melyek az uralkodó értékek; hogyan viszonyulnak a lét alapkérdéseihez, élethez-halálhoz, természethez-társadalomhoz, testhez és lélekhez, okokhoz és célokhoz; melyek a kedvelt minták, elõképek, és kit-mit tekintenek ellenségnek, leküzdendõnek; milyen a jövõhöz és a múlthoz való viszonyuk; mikrõl folynak a viták, mit játszanak, mitõl félnek, hogyan ünnepelnek, kit, mit és hogyan szeretnek a korszak emberei; milyen a kor szimbólumtára, frazeológiája, melyek a gyakran használt kategóriák, és milyen asszociációk fûzõdnek ezekhez, stb. Ha fel akarjuk tárni egy

korszak világképét, az említett váltás-jelzõk, a botrányok, viták, szemléleti összecsapások, a vállalt elõképek, az átértelmezések és a felbukkant új szimbólumok, szimbolikus jelenségek mellett (illetve mindezekben) különösen a közös és ismétlõdõ elemekre kell figyelnünk: melyek azok a tendenciák, amelyek az élet legkülönfélébb területein egyaránt és ismételten megjelennek? (S ami ennek másik oldala: mi az, ami - más korszakoktól eltérõen - hiányzik a korszak világából?) REJTJELEK - 2. címû könyvünkben (KAPITÁNY, 1995), illetve a „Tömegkommunikáció szimbolikus üzenetei” címû tankönyvben (KAPITÁNY, 1998) részletesebben elemeztük az ötvenes, a hatvanas és a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországon megfigyelt világképjellegzetességeit. Egyetemi elõadásaink alkalmával azonban felmerült az a teljesen jogos igény, hogy a múlt korszakainak világképe mellett foglalkozzunk a jelen világképsajátosságaival is.

A saját kor elemzése az említett szempontok figyelembevételével ugyanúgy elvégezhetõ, mint bármely korszaké. Sõt, a saját kor még azzal az elõnnyel is bír, hogy az elemezhetõ jelenségek valóban jelen vannak, az elemzõt nem korlátozza az a minden más kor esetében felmerülõ nehézség, hogy valóban az adott idõszak leglényegesebb jelei maradtak-e az utókorra? Az ezzel szembehelyezhetõ hátrány, - hogy tudniillik a saját korra még nincs elegendõ rálátásunk, nem látjuk, hogy a tendenciák közül mi lesz maradandó, mi bizonyul jelentõsnek, és mi kevésbé - nagymértékben csökkenthetõ, ha a mindennapi életet alapvetõen érintõ, említett szimbolikus jelenségekre, s ezek több területen is felbukkanó közös elemeire koncentrálunk, hiszen ezekbõl - a csak késõbb felerõsödõ „csírák” kivételével - már a jelenben is markánsan kirajzolódnak a kor fontos trendjei. Az alábbiakban tehát a kilencvenes évek világképérõl

beszélünk: azt próbáljuk összefoglalni, mi minden jellemzi, s különbözteti meg a megelõzõ periódusoktól jelenünket, (hiszen e könyv lezárása idején a kilencvenes évek még nem is értek véget). Sorra vennénk néhány jelenségterületet, az új tendenciákat, s azokat, amelyek korábban is megvoltak, de most - a korszakra jellemzõen - felerõsödtek; s a könyv végére remélhetõleg ezekbõl a mozaikelemekbõl összeáll a "kilencvenes évek" arculatának néhány fõbb sajátossága. Kérjük az olvasót, tartson velünk ezen a körsétán, s ha valamely késõbbi idõszakban veszi kézbe ezt a könyvet, ellenõrizze, saját kora tapasztalatain átszûrve mit talál jellemzõnek a második évezred utolsó évtizedének világképére azokból a jelenségekbõl, amelyek a kortárs elemzõ szemszögébõl, „belülrõl” meghatározónak, a korra legjellemzõbbnek látszottak? A könyvvel egyúttal (egy lehetséges) példáját is kívánjuk adni a

saját kor elemzésének: hasonló módon - persze további szempontokkal szinte korlátlanul bõvíthetõen - bármely korszak világképelemzésébe belefoghatunk. Ezúton is köszönetet mondunk mindazon hallgatóinknak[2], akik a témafelvetésen kívül számos pontos megfigyeléssel, elemzõ gondolattal járultak hozzá e könyv anyagának kialakulásához. IV. Hogyan lakunk a ‘90-es években? A lakásmód, mint társadalmi- kulturális folyamatok szimbolikus tükre A bio-tendenciák és a gazdagság-jelképek kapcsán már megemlítettünk néhány jelenséget a lakásmódban a kilencvenes években jellemzõvé vált változások közül. Most megpróbáljuk rendszerezetten áttekinteni azokat a tipikus fejleményeket, amelyek a tárgyak és terek nyelvén, a lakáskialakítás szimbolikáján keresztül érzékeltetik a kilencvenes évek változásait. Elõször is: magának a lakásnak, az otthonnak a fontossága említendõ. Természetesen a lakás, az otthon minden

korban nagyon fontos az ember számára, a ‘90-es években azonban éppen ez vált az egyik legfõbb „kifejezõ-eszközzé”, „önmegvalósítási formává”; az otthon szerepe a magánélet lehetõségeinek szaporodásával és igényének megnövekedésével (s másfelõl a közszféra, a politika értékvesztésével) nagymértékben felértékelõdött. De ezen az általános felértékelõdésen túl is jelentõs változások, szimbolikus jelentéssel is bíró átalakulások történtek a lakásokban, a házakban - kívül és belül egyaránt. (Alábbi példáink nagy része a társadalom jobb módú csoportjainak életébõl származik; olyan jelenségeket is felsorolunk, amelyek sokak számára az elérhetetlen luxus irritáló szimbólumai. Azért tartjuk mégis kulcsfontosságúnak éppen ezeknek a példáknak az említését, mert ami új, s ekként a kilencvenes évekre jellemzõ tendencia, az elsõsorban a társadalom felsõ rétegeinek lakásmódjában

jelenik meg, s õk szolgálnak a többi csoport számára – az anyagi lehetõségektõl függõen – utánzott mintául is. Hogy melyek a kilencvenes évek legjellegzetesebb szimbolikus változásai a lakásmódban, így nagymértékben – bár persze nem kizárólagosan – a gazdagabb, minttadó társadalmi csoportok lakásépítési, - berendezési és – használati szokásain keresztül tanulmányozható). 1. Kert, udvar A kertes házak iránt egyértelmûen megnövekedett a kereslet. A kertek- és udvarok jellegének átformálódása az egyik leglátványosabb szimbolikus jel a ‘90-es évek lakásmódjának változásai között. A történelmileg kialakult arányok és a fõbb típusok, - hogy tudniillik mekkorának és fõleg milyennek „kell” lenni egy lakóházat körülvevõ természeti környezetnek[3] - megbomlottak, átalakultak. Magyarországon is szembeötlõen, de tõlünk keletre még inkább, a kert, az udvar az ‘50-es, - de még a ‘60-as, ‘70-es

években is - a ház másodlagos, nem egyszer meglehetõsen elhanyagolt, - kaotikus, normavesztett állapotot tükrözõ - környezete volt (állandósult építkezési maradványok, felhalmozott, használhatatlanná vált tárgyak lerakóhelye, nem egyszer roncsautók tároló-tere). Kevés kivétellel jellemzõ volt ez a szétzüllés, a házak külsõ, „közösség felé nyitott” övezetének leromlása, alacsony színvonala a magánházak kertjeire, udvaraira és a közintézmények külsõ környezetére is. Csak a ‘80-as évektõl kezdõdött meg Magyarországon három, e leromlást megállító döntõ szocio-kulturális tendencia, (és velük együtt a kertek, udvarok revitalizálódása, regenerálódása): 1. az erõsödõ „zöld” szemlélet, a természet, mint érték elõtérbe kerülése, amirõl az elõzõ fejezetben már részletesebben is szó volt; 2. a társadalmi nyilvánosság változása (a második nyilvánosság megerõsödése, majd az elsõ

nyilvánosság jelentõs átalakulása); 3. a korábban elfeledett városi és falusi tradíciók felelevenedése Mindhárom tendencia felértékeli az embert körülvevõ külsõ, természeti környezetet: (a „zöld” szemlélet térhódítása a nyüzsgõ városi utcákkal szemben ismét a kertet, az erdõt tartja az emberhez legméltóbb környezetnek; a civil társadalom megerõsödése az emberi élet megmutatkozásának, kifelé fordulásának, másokhoz-szólásának igényét fokozza; a tradíciók felelevenítése pedig arra emlékeztet, hogy a természet korábban nagyobb szerepet játszott az ember életében). Mindezzel együtt megindult a kertek, udvarok rendbehozatala, az újrafüvesítés, a lomeltakarítás, a kertbe vezetõ utak kialakítása, a rendszeres kerti nagytakarítás S ezt követõen megjelentek a kertek, udvarok valóságos használatbavételére utaló jelek is: ♦filagóriák, pergolák, - A századelõrõl, a harmincas évekbõl még itt maradt

filagóriák, pergolák ott árválkodtak és romlottak a kertekben, udvarokban: többnyire használaton kívül voltak. A ‘90-es évek egyik nagy „divatja” éppen az efféle pergolák, filagóriák, kis kerti házak, szaletlik, egyéb „kiülõ helyek” építése, a régiek feltámasztása. Az ember nemcsak kilép az otthonát körülvevõ természetbe, de mintegy lakása meghosszabbításává is teszi azt (kertben elfogyasztott reggeli, vacsora; vendéglátás a kertben, vagy éppen délutáni pihenõ a szabad napokon.) ♦kerti bútorok, a kert belakása - A korábbi években az elfogulatlan szemlélõnek feltûnhetett a kertben található, a kertbe való bútorok gyakran rossz állapota, használaton kívülisége is. (Kopott kerti padok, málladozó, télire is kintfelejtett nádbútorok, faszékek, rozsdásodó vasasztalok). A ‘90-es években fellendül a kerti bútorok iránti kereslet, elõbb az olcsóbb mûanyag székekbõl, asztalokból, gurítható kerekes

tálalóasztalkákból álló garnitúrák bukkannak fel; majd egy következõ hullámban a kényelmesebb, állítható, de még mûanyagból készült karosszékek, napozóágyak terjedése a jellemzõ; aztán a régebbi idõket idézõ, és már jóval drágább kerti nádbútorok jelennek meg a kínálatban, (s ezzel együtt tartósabb, fémbõl készült székek, asztalok, illetve a szintén „békebeli”, fából és vászonból készült nyugágyak is). A kerti tûzhelyek, a hordozható grill-sütõhelyek számának szaporodása és tényleges használatuk is a kertek „belakására” utal. ♦a vizek - Rendkívül érdekes és jellemzõ az éltetõ víz egyre több formában való megjelenése a kertekben. Kis kerti tavak létesülnek, (sokszor aranyhalakkal), csobogók, szökõkutak, mesterségesen kialakított kisebb patakok, s megnõ a kereslet az olyan telkek iránt, ahol a természet valamilyen természetes vízzel is megajándékozza az embert. (Gondoljunk a régi,

elhagyott, már az összedõlés szélén álló vízimalmok iránt feltámadt keresletre, azok rendbehozatalára, de a patakok mentén lévõ telkek iránti érdeklõdés növekedésére is)[4]. ♦elõkertek a városokban; a privatizáció és a nyilvánosság - A ‘90-es évekre vált tendenciává az a városokban is megfigyelhetõ jelenség, hogy újra megjelentek az utcára, a járda melletti zöld sávokra kilépõ elõkertek; a házak lakói újra saját feladatuknak kezdték tekinteni ezek gondozását, beültetésüket virágokkal, örökzöldekkel. Különösen feltûnõ volt, hogy a régi bérházak privatizálása után sok helyütt az ott lakók egyik elsõ gesztusa volt a házuk elõtt létesített, korábban rendkívül elhanyagolt elõkert gondozásba vétele. Sok esetben még kisebb veteményeskertek is megjelentek itt, petrezselymet, sárgarépát, kaprot telepítettek a járda melletti kis ágyásokba, (ahhoz hasonlóan ahogy az erkélyeken is megjelentek a

virág-ládákban a mini konyhakertek, paprikával, paradicsommal, fûszernövényekkel). S habár a városi elõkertek melletti, többnyire nagy autóforgalom kérdésessé teszi az ilyenfajta konyhakertek tényleges hasznosíthatóságát, maga a gesztus rendkívül beszédes. Az ember szimbolikusan kilép az utcára, kapcsolódási szándékát jelzi a külsõ világgal, valamit abból is a sajátjának érez, hajlandó gondozásába venni, munkát végezni érte. (Az államszocializmus idején e terek elhanyagolása éppen ennek az ellenkezõjérõl vallott: arról, hogy az úgynevezett „köztulajdon” senki-tulajdona volt, senki sem érezte magáénak). A kertek fõbb típusai: A kertek gondozottabbá, s használatossá válása mellett az is jellemzõ a ‘90-es évek világának alakulására, hogy - legalábbis Magyarországon - többféle kerttípusnak támad egyszerre divatja. ♦ Az egyik ezek közül a mediterrán kert. Ennek korábban nemigen volt komoly tradíciója

Magyarországon, de most - a mediterrán vidékek iránti megnövekedett érdeklõdés számos egyéb jelével együtt - gyakoribbá vált a mediterrán építkezésmódot idézõ háztípus és a mediterrán jellegû kert is. Erre a kerttípusra jellemzõ a naptól védõ árnyas sarkok kialakítása, a délszaki növénykultúrák - kaktuszok, rododendronok, leanderek, hortenziák, ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ pozsgás levelû, szárazságtûrõ növények - terjedése; a házakon mediterrán jellegû teraszok, nagyobb épületekben a spanyol „patio”-kra emlékeztetõ, sok növénnyel díszített, csobogós kis udvarok kialakítása). alpesi kert. Az osztrák, német típusú jóléti modell Magyarországon az egyik legerõsebb hatású minta (részben Ausztria közvetlen szomszédsága, részben az újra felelevenedõ, évszázados kulturális orientáció miatt is); s ennek a hatása érezhetõ a lakások, házak külsõ kialakításában és a kertkultúrában is (a

muskátli-divat terjedése, a futómuskátlik megjelenése; a színvilágában az osztrák-német házak erkélydíszítéseit idézõ (piros-zöld és lila-sárga) virágfajták iránti fokozott kereslet; a házhoz támaszkodó, mindkét országban gyakran látható sziklakertek elterjedése különösen a Nyugat-Dunántúlon, de az ország egyéb területein is. angolkert. Ennek a kerttípusnak is komoly kulturális tradíciói vannak Magyarországon, fõleg kastélyok, kúriák kertjének kialakításában volt az egyik meghatározó modell a franciakert mellett (egyébként egészen eltérõ kulturális orientációt és ízlésvilágot jelezve). A ‘90-es évek kertkialakításaiban „angolkert” nem csak a kastély-kúria típusú épületeket övezi, hanem jóval szerényebb anyagi lehetõségek mellett is megfigyelhetõ a szövevényes, a természetet jobban uralkodni hagyó (de azért az emberi beavatkozással a nemesebb növényeket az elvadulástól, a dzsungellé

válástól megóvó) angol-kert típus terjedése. Egyre több kerttulajdonost késztet gyakori fûnyírásra a legendás angol gyep-kultúra vonzereje is, s végsõ soron az angol hatáshoz kapcsolódik a zöldbe bújtatott padok, leülõhelyek kialakítása is. francia-kert. Hasonló úri-nemesi elõképekre nyúlik vissza, mint az angolkert, de a kert jellege, stílusa, ízlésvilága a benne kifejezõdõ világkép meglehetõsen eltérõ. A mértani formák, a formára nyírt növények, a szisztematikusan telepített virágágyások, az utak mentén, a fák között klasszicizáló szobrok másolatai egy olyan kertszemléletet visznek tovább, amelyben a kert, mint az általa övezett épület kiemelését is szolgáló, komponált látkép, felülrõl áttekinthetõ világ szerepel. (Sok esetben a használattól megóvott, elsõsorban reprezentációs célokra, státusz-jelzésre kialakított kertek ezek.) japánkert. A japánkertnek Magyarországon nem volt korábban szélesebb

körû elterjedtsége, (de még ismertsége sem). A keleti kultúrák iránti érdeklõdéssel is összefüggésben azonban nõtt az ázsiai „japánkert” iránti érdeklõdés (több magyarul megjelent könyv is foglakozott ezzel), és bõvült azok köre is, akik ilyenek kialakítására kezdtek törekedni. (Japán típusú sziklakompozíciók, szép formájú kövekbõl-kavicsokból kialakított együttesek, gereblyézett homok, ázsiai szobrok a kertben, kis vízcsobogók, szélre megszólaló fém-, vagy bambusz-harangok, csengõk, ázsiai - pagoda - formákat idézõ filagóriák.) „falusi” kert. Természetesen modell a magyar falu hagyományos kertkultúrája is A falu érintetlen, a városinál békésebb, nyugalmasabb világa iránti, a ‘90-es évekre mind jellemzõbbé vált vonzódással együtt újra megjelentek (sok esetben városról falura-települt értelmiségiek házai körül) az „igazi, hagyományos” falusi kertek, a tradicionális falusi porták

virágoskertjét idézõ növényekkel, (szarkaláb, rózsa, harangvirág, margaréta, petúnia, árvácska, õszirózsa, krizantém, sarkantyúvirág, büdöske, stb.) Hasonló mintakövetés késztet sokakat gyümölcsöskertek, szõlõskertek kialakítására, a falusi porták jellegzetes gyümölcsfáival-bokraival, (eperfa, naspolya, diófa, szilva, málnás, szedres), régen elfelejtett alma, körte, barackfajtákkal, Mint a biokultusz kapcsán már az elõzõ fejezetben is utaltunk erre, számos értelmiségi a kertmûvelési hagyomány élesztõjének szerepére vállalkozik: felelevenítik a gyermekkorukban a szülõktõl-nagyszülõktõl többékevésbé elsajátított, a kertmûvelõ õsöktõl nemzedékrõl-nemzedékre hagyományozott tapasztalatokat, kertmûvelési szokásokat, fogásokat. A hajdani kultúra egészét, mint kultúrát igyekeznek ily módon „újratelepíteni”. Még a kispadok is megjelennek a házak elõtt (ez is a szétporladt nyilvánosságformák

újraalakulását jelzi).[5] ♦ kastélykert, Az arisztokrácia iránti megnõtt érdeklõdéssel és a társadalom felsõ csoportjainak életformáját szimbolizáló arisztokrata életmód mintává válásával együtt a ‘90-es években a társadalmi-gazdasági hierarchia csúcsára került csoportok körében megjelenik a „kastélykert”, modellje is. (Ez lehet „angolkert”, „franciakert”, vagy akár stíluskeverék is, a lényeg az, hogy „olyan legyen, mint egy igazi kastélyé”). Ennek kialakításában már többnyire kerttervezõk vesznek részt, magának a kertnek a telepítése igen komoly beruházást kíván, és a kert méretében is jelentõsen meghaladja a többi kerttípus kialakításához szükséges területet. (Ezek a kertek, vagy inkább parkok olykor több holdnyi kiterjedésûek). Természetesen az ekkora területek gondozása már meghaladja egy bármilyen nagyméretû család lehetõségeit, így az ilyen kerteket létesítõ nagy vagyonú

emberek „udvarában” megjelennek a kertészek, kertfenntartást végzõ alkalmazottak is. ♦ arborétum. Arborétum a múltban elsõsorban szintén kastélyok parkjaként, esetleg kolostorok környékén létesült, bár kisebb növénygyûjtemények kialakultak erdészházak környékén, és másutt is. Az arborétumok az elmúlt évtizedekben állami felügyelet alá kerültek, vagy elpusztultak. A kilencvenes években ismét lehetõvé vált, - s ez néhány természetszeretõ ember ambícióival is találkozik -, hogy magánemberek is kialakítsanak arborétumokat, összegyûjtve egy-egy táj jellemzõ faállományát, vagy éppen távoli országok flórájának megtelepítésére, nevelésére, gondozására vállalkozva. 2. Erkélyek, teraszok Az erkélyek, teraszok átalakulása is a ‘90-es években gyorsult fel. Korábban az erkélyek látványára az volt jellemzõ, hogy többnyire használaton kívüliséget árasztottak, illetve nem az eredeti célra használták

õket, hanem tönkrement bútorok, kidobni sajnált, de a lakásból már kiszorult holmik tárolására, télire vásárolt krumpli, zöldség elhelyezésére (ez különösen lakótelepeken volt gyakori, ahol hiányzott az erre alkalmas pince, kamra); ide került energiaés helytakarékossági megfontolásokból a jégszekrény, az egyéb használaton kívüli bútorok: -ez volt a tipikusnak mondható városi erkélyek összképe. A változással elõször itt is a „romeltakarítás” történt meg, majd megjelentek az erkély használatbavételére utaló jelek: az erkélyhez tartozó fal látványos lefestése, megtisztítása a városi szmogtól, gondozott növények, virágosládák, eleve oda szánt bútorok (kerti jellegû székek, asztalok) kerültek ki az erkélyekre. Igen beszédes jel, hogy a lakások felújításakor, átalakításakor, bõvítésekor mi az, ami a leggyakrabban változik. A ‘90-es években ebbõl a szempontból mindenképpen feltûnõ tendencia a

lakásokhoz tartozó erkélyek nagytatarozása, ahol korábban nem volt erkély, terasz, veranda, ott ennek utólagos kialakítása. Mindez pedig arra utal, hogy a korábban megszokottakhoz képest az ember ezen a módon is kimozdul az otthon zárt falai közül és kapcsolatba lép (ha még csak szemlélõdõ módon is) az õt körülvevõ világgal (gondoljunk a reneszánsz idején kialakított városi polgárházak erkélyeire, vagy erkélyként is kinyíló üvegablakaira; az úgynevezett francia erkélyekre: ezek kialakítása – akkor is - az utcával, a közélettel való kapcsolat szándékát és fontosságát tükrözte.)[6] A kilencvenes évek tendenciája az erkélyeket illetõen tehát ugyanaz, mint a kertek és elõkertek esetében (míg az erkélyek kihasználatlansága az államszocializmus idõszakának nagyobb részében egy olyan általános világképet jelzett, amelyben a családok bezárkóztak, védték magukat a nyilvánosság tekintete elõl; a mostani

fejlemények a civil társadalom lassú erõsödésérõl, bizalmának és önbizalmának növekedésérõl, a magánember öntudatának fokozatos erõsödésérõl és óvatos megindulásáról vallanak a nyilvánosság, a „közszféra” felé). A teraszok (és a nyilvánosság kapcsolatának) vonatkozásában egy másik érdekes tendencia is megfigyelhetõ: sok házon kétféle teraszt alakítanak ki: az egyik az utcafront felé néz, kapcsolatot teremt az utca világával, a másik viszont hátrafelé, a kert, az udvar irányába fordul, és a privát elvonulás, a másoktól nem zavart pihenés, kikapcsolódás, szemlélõdés lehetõségét teremti meg. 3. A kerítések változásai Sokat elmond egy társadalom kultúrájáról a házakat övezõ kerítések jellege is, egyáltalán az, hogy vannak-e kerítések, vagy csak jelképes, bárki által átléphetõ növény-elválasztók. A magyar társadalom hatvanas évekbeli átalakulásának egyik szimbolikus jele volt a

településeken, falvakban, városok családi házas övezeteiben végigviharzó kerítés-építési láz. A hagyományos, többnyire fából készült kerítések helyére ekkor komoly, betonalapú, kovácsoltvas kerítések kerültek, különbözõ ornamentikával és színekkel díszítve.(A családi illetve kalákában történt kivitelezés ellenére ez az átépítés általában hatalmas összegekbe került, de az emberek nem csak a divat miatt érezték úgy, hogy megéri nekik ez az igen komoly anyagi és fizikai erõfeszítés; valami sokkal fontosabb fejezõdött ki számukra ebben a gesztusban. A jelenségen háborgó akkori sajtónyilvánosság fõleg a kerítés-díszítésekben megnyilvánuló ízlésre reagált, s nem figyelt fel a mögötte meghúzódó, jelzésértékû törekvésre: az egyén úgy érezte, hogy ezen a módon védettebbé, elkülönítettebbé, szuverénebbé teheti - legalább saját tulajdona -körbehatárolt világát. A ‘90-es években ismét

komoly szimbolikus változás figyelhetõ meg a kerítésépítésben. Sokhelyütt megkezdõdött a kerítések befedése, átláthatatlanná tétele. A régi, a kertbe betekintést biztosító drót-, vagy kovácsoltvas kerítések utólagos, falécek - esetleg gyékénylapok - általi beborítása, elfedése, illetve tömör, terméskõkockákból készült kerítések építése, (amelyekre a félelmek kapcsán már utaltunk). Mindkét módszerrel megszûnik a kertbe, az udvarra való bepillantás lehetõsége, a ház megteremti a maga, korábbiaknál sokkal nagyobb fokú zártságát, s ezzel egyúttal lehetõvé teszi a tulajdonos számára, hogy már a kertjében is a maga privát életét élhesse. Újabb építkezéseknél pedig a kerítés kialakítása már eleve úgy történik, hogy biztosítsa ezt a zártságot. E tendencia szembetûnõen ellentétes azzal, amirõl a kertek és erkélyek kinyílásával kapcsolatban az imént beszéltünk. Ezt az ellentmondást két módon

lehet feloldani Az egyik magyarázat maguknak a tényeknek az ellentmondásossága: a civil társadalom felbátorodása a kinyílás, a közbiztonság romlása viszont a bezárulás törekvését erõsíti, (sokszor ugyanannak az embernek az attitûdjében)[7]. Másfelõl általában nem ugyanazokra az emberekre jellemzõ a kétféle törekvés: a kerítések befedése, a bezárkózás inkább a leggazdagabbak félelmét és exkluzív elzárkózását jellemzi (amirõl az elsõ fejezetekben beszéltünk), a „kinyílás” inkább a középrétegeknél figyelhetõ meg. 4. A konyha változásai Sokat elárulhat egy-egy kultúra jellegérõl és alakulásáról a konyha képe is. Ahogyan a hatvanas évek lakásaiban - és nem csak a lakótelepeken - a korábbi nagyobb méretû konyhákkal szemben a „technokrata” modernitás-eszmény jegyében, (valamint az otthon való étkezés visszaszorítását és visszaszorulását tükrözve) a csöppnyi konyha volt a tipikus, a ‘90es

évek világát is jól jellemzi, hogy mi változott a konyha kialakításmódjában. ♦ az „amerikai konyha” megjelenése az egyik legfeltûnõbb tendencia: a konyha korábbi zártságát megszüntetve a konyha egybenyitása a nappalival, vagy étkezõvel[8]. Még lakótelepi lakások igen szûkre szabott lehetõségei között is megfigyelhetõk ilyen jellegû átalakítások, legalább a (zárt) ajtó lekerül a konyháról, tálalóablakkal nyitják meg az étkezõ felé, vagy még a falakat is kiemelik a teljes egybekapcsolás érdekében (lehetõleg a másik nagy divat-forma, a boltív alkalmazásával). Többféle okkal is összefüggésben lehet a konyha ilyen látványos megnyitása, de mindenképpen jelzi a nõi szerepek átalakulását, az étkezési kultúra változását, a nyugati-típusú jóléti modellek terjedõ hatását. (Mindezek jegyében a konyha egybenyitása a nappalival szimbolikusan megszünteti a konyha alsóbbrendû helyzetét, pusztán kiszolgáló

helyiség voltát,[9] s ezzel azt a szimbolikus szituációt is módosítja, ami a házimunkát végzõ nõk családi szerepét sok esetben a cselédekével rokonította). ♦ konyha és étkezõ. Van, amikor nem kerül sor a konyha és a nappali vagy étkezõ egybenyitására, de az újabb építkezéseknél, illetve a régiek átalakításánál is megfigyelhetõ a konyhától megkülönböztetett étkezõtér újra-megjelenése. Az államszocializmus éveiben a konyha volt az étkezések legtipikusabb színtere, mint a háború elõtti évek proletárlakásaiban; (a konyha - és az alárendelt nõi szerep - elkülönültségét ez a forma is feloldotta, de „lefelé nivellálva”: az egész család konyhában-étkezése a családon belüli relatív egyenlõség felé is közelítve, de elsõsorban mégis csak inkább a családi lét proletarizáltságát fejezte ki). Az étkezõ felelevenítése viszont már egyfajta polgárias étkezési kultúra terjedésére utal: az étkezés

jellegére fordított több figyelem és energia egy olyan értékrend kifejezõdése, amelyben az egyes egyéneknek, az individualitásnak nagyobb szerepe van. A nagyobb méretû, körbeülhetõ, 6-8-10-személyes asztalok és étkezõhelyek széles körben való elterjedése, a jobb minõségû étkezõ-bútorok , tálalószekrények megjelenése, az asztal díszítése (virággal, gyertyával, gyümölcstállal - s nem csak ünnepi alkalmakkor, hanem a család mindennapi étkezéséhez is), az egységes étkezõgarnitúrák a szedett-vedett, különféle készletekbõl megmaradt tányérok helyett, mind-mind ennek a tendenciának, a mindennapok polgárosodásának a jelei, illetve az emberek törekvését jelzik ilyen minták átvételére, felelevenítésére.[10] ♦ a konyha, mint esztétikum. A kilencvenes évekre jellemzõ az is, hogy a lakás több olyan pontján is megfigyelhetõek a törekvések esztétikai szempontok alkalmazására, ahol ez korábban egyáltalán nem volt

megszokott. (A nappali kialakításában például hagyományosan szerepet játszottak esztétikai szempontok, de ez korántsem volt elmondható a lakás egyéb tereirõl pl. a konyháról, a hálószobáról, a fürdõszobáról, a kamráról, a pincérõl! Ezek a helyiségek a lakás nappalijához képest rendszerint jóval szerényebb kivitelûek voltak, vendégeket oda egyáltalán nem vezettek be, s az - elsõsorban a praktikus célok és nem az esztétikum szempontjai szerint kialakított - helyiségeket többnyire zárva is tartották az idegen tekintetek elõl). A ‘90-es évek egyik igen érdekes tendenciája e helyiségek felértékelõdése és kialakításukban az esztétikai szempontok érvényesítése. Gondoljunk a gondosan vakító fehérre meszelt, a korábbi betonaljzat helyett járótéglával vagy járócsempével ellátott, népi kerámiákkal díszített, fabútorokkal berendezett, borozók hangulatát idézõ pincék terjedésére olyan házakban is, ahol a

házigazda egyáltalán nem foglakozik borászattal; vagy arra, ahogy a barkácsolásra szolgáló helyiségeket polcokkal, esztétikai szempontok fiygelembevételével megtervezett szerszámtartókkal, speciális világítótestekkel, fûtéssel látják el; vagy a sport-hangulatú „házi konditermek” kialakítására, ha mással nem is, legalább egy pingpongasztal és néhány súlyzó beszerzése révén. De hasonlóképpen részletezhetnénk az esztétikai szempontok növekedését a fürdõszobák berendezésében is, - errõl még lesz szó -, vagy a korábban csak tárolásra szolgáló kamrák látványra is adó gondos kialakítását - régi üvegek, régi, „kiállításszerûen” elhelyezett edények, virágok, fokhagyma füzérek, szépen rendezett, lógatott, szárított fûszerek, mint díszítõelemek alkalmazásával. A konyhakultúrában is elterjedtek a formatervezett fõzõedények, a szemet is gyönyörködtetõ tárolóedények, a márvány-, (vagy

márványt utánzó) pultok, a függönyök, vagyis rengeteg - a késõbbiekben még említésre kerülõ - formában észlelhetõ esztétikai szempontok beemelése a lakás mindennapi életébe. 5. A fürdõszoba változásai A hatvanas évek egyik meghatározó életmód-változása volt az akkor épülõ házakban, lakásokban a fürdõszobák - korábban egyáltalán nem általános - kialakítása. (Más kérdés, hogy tényleges használatba vételükre igen gyakran még jó ideig nem került sor). A ‘90-es években a fürdõszoba-kultúrában is újabb, több vonatkozásban szimbolikusan is értelmezhetõ változások történtek. Mindenekelõtt megfigyelhetõ a ♦több fürdõszoba létesítésére való törekvés. Újabb családi házak építésekor, de a régiek átalakításakor is általában minimum két fürdõszoba, vagy legalább egy fürdõszoba és egy tusoló létesül. Ahol pedig ez nem oldható meg (anyagiak, vagy hely hiányában), ott legalább két

mosdókagyló elhelyezése szolgálja az új tendenciát. Ez pedig a presztízsszemponton, a tehetõsség jelzésén kívül egyértelmûen az individualitás értékének felerõsödésérõl, az individualisztikus értékrendszer szélesebb körben való elterjedésérõl is árulkodik, hiszen azt jelzi, hogy a család egyes tagjainak külön tisztálkodását, intimszférájának védelmét és testi kényelmét legalább valamilyen fokig fontosnak tartják biztosítani, márpedig ezek a szempontok az individualisztikus, polgári értékrendszerben válnak fontossá. ♦ a fürdõszoba mérete - A másik jellegzetes szimbolikus változás a fürdõszoba méretének látványos növekedése. A korábban megszokott, keskeny, téglalap alakú helyiséggel szemben az eredeti elnevezéshez méltóan ténylegesen szoba méretû fürdõszobák épülnek, (ezzel kapcsolatban is jellemzõ, hogy olykor a lakás átalakításával valamilyen más helyiségbõl „csípnek le” valamennyit a

lakók a fürdõszoba tágasabbá tételéhez - mert a kilencvenes években ezt /is/ a „kor parancsának”, a szükséges fejlesztés irányának érzik. És nem véletlen, hogy ez a szükséges fejlesztés egy olyan helyiséget érint, - s ez megint az individualisztikus értékrendszer (fogyasztói, hedonisztikus változatának) térhódítását jelzi amelynek célja egyértelmûen az egyén kényelmének biztosítása, testének babusgatása, az egészségét védõ higiénia fokozása. ♦ a fürdõszoba jellege - A méret növekedése mellett egyéb jelek is utalnak a fürdõszoba valóban „szobává” alakulására. A WC elválasztódik a fürdõhelyiségtõl, bútorok, speciális fürdõszoba-berendezések gazdagítják a berendezést (a mosdókagylóval egybeépített kisebb szekrények, de olykor nagyobb méretûek is; megjelenik a pipereasztal, a karosszék-- néha egész kis budoár alakul ki a fürdõszobában.) A helyiség presztízsének felértékelõdésével

sokszor kikerül innen a mosógép (például az alagsorban elhelyezett, gyakran teremméretû mosókonyhába); kikerül, vagy fedõborítást, rejtõ függönyt kap a bojler - mindez növeli a helyiség „szoba”-jellegét. ♦ a fürdõszoba esztétikuma - Mindezekben a változásokban - a konyhához hasonlóan megint csak szerepet játszanak az esztétikai szempontok, s más tendenciák is jelzik az esztétikumra való törekvést, (ebben a helyiségben is): formatervezett kádak, sarokkádak, formatervezett mosdókagylók, speciális csaptelepek, és a színharmónia érvényesítése az egész fürdõszobában, - két fürdõszoba esetén a kettõ rendszerint színvilágában is elválik -; speciális fény-hatások alkalmazása, (egyáltalán: többféle megvilágítási lehetõség); de megjelennek dísznövények is a fürdõszobában, (erre korábban nemigen volt példa), néha akvárium is; újabban terjed az antik stílusú szobrok divatja, felbukkannak törökös

elemek a díszítésben - nyilván nem függetlenül attól, hogy az európai kultúrtörténetben a római és a török a két legnagyobb fürdõkultúra. 6. Növények új helyeken (fürdõszoba, konyha); -- zöld tendenciák Érdekes szimbolikus jelenség a ‘90-es évek lakásmódjának átalakulásában a növényeknek az elõzõ fejezetben már említett megjelenése új, korábban szokatlannak számító helyeken is: így a konyhában, (például helyben nevelt, az étkezéshez frissen „learatható” fûszernövények formájában, de dísznövényként is); a fürdõszobában (ott fõleg pálmákat, déltengeri strandok növényeit idézõ fajták, nedvességkedvelõ páfrányok); az elõtérben, az étkezõben, a gyerekszobában, a pincében. (Erkélyek beépítésével, nappalik napfényes fertályainak „növényházzá alakításával, vagy erre a célra épített üvegházak létesítésével) - a fejezet elején szóba került mediterrán modell hatására is -

terjed és státusz-szimbólumnak mondható a télikert: a délszaki zöld környezet állandó jelenlétének igényét tükrözve. Szinte nincs olyan helyisége a lakásnak, amely valamilyen növény nélkül maradna, s ha a fényhiány ezt végképp lehetetlenné teszi, vagy a lakók nem akarnak, nem érnek rá élõ növények gondozásával bajlódni, akkor jönnek a szárított virágok, speciális növényekbõl összeállított díszcsokrok, vagy kisebb fácskák. Ez a tendencia is a természet világának növekvõ értékét, az ember és természet újszerû kapcsolatának igényét jelzi - az egyént ekképpen intim szférájának színterein is a természet erejével támogatva, a természet elemeivel körülvéve, körbevédve.[11] 7. A természetes anyagok terjedése A természetes - a természetet a lakás falain belül is képviselõ - anyagok terjedése a kilencvenes években nem csak a növények térhódításában, és nem is csak abban a korábban említett

tendenciában érhetõ tetten, hogy az építõanyagok között „divatossá” válnak a lehetõleg minél természet-közelibb anyagok; a természet-szimbólumok felbukkanása a lakás szinte minden pontján jellemzõ. Valódi (tengeri) szivacs a fürdõszobában, kagylók, ásványok, szép fomájú kövek, mint díszek elterjedése, természetes anyagokból készült ágynemûk, cserépedényekben fõzött ételek, a molyok ellen levendula (és nem kemikáliákat tartalmazó spray) bevetése, tartósítószer nélkül eltett befõttek, lekvárok; (felelevenednek a régi vegyszerek nélküli tartósítási módszerek), stb. A természet felé fordulás, a biokultusz korábban részletezett jelenségköre a lakberendezési divatban is nagy jelentõségû. 8. Állatok a lakásban Mint fentebb utaltunk rá, a „90-es években egyre elterjedtebbé vált az a szokás is, hogy különféle állatokat „telepítenek be” a lakásokba. Megrögzött állattartók persze korábban is

beengedték városi lakásukba a kutyát, macskát (ha másért nem, kényszerûségbõl). Az állatok jelenléte a lakásban azonban több szempontból is új formákat öltött:
több állatot is tartanak a lakásban, helyenként szinte egész kis állatkert alakul ki;
egyre több ember lakásában, tehát a korábbiaknál szélesebb körben figyelhetõ meg az állattartás: az állatrajongókon kívül a megrögzött ellenzõk közül is többen beadják a derekukat;
„háziállatként” korábban nem tartott, egzotikus állatok is felbukkannak egyes lakásokban (a kutyák, macskák, különbözõ madarak mellett: majmok, hüllõk - krokodil, kígyó, stb. - is)
az állatok nem csak a lakásban vannak jelen, de néhol ágyban, asztalnál is; szinte nincs hierarchia ember és állat között; róluk szólván gazdáik az emberrel való egyenrangúságukat emelik ki: az állatnak is lelke van, az állat a világ emberrel egyenrangú teremtménye.
az állatok olykor

esztétikai funkciót is betöltenek a lakásban; (újra) divatosak a szép formájú madárkalitkák (lehetõség szerint egzotikus, gyönyörû tollazatú madarakkal papagáj, kakadu, stb.); a nagyméretû akváriumok, (ahol a víz, a színpompás halak, dekoratív vízinövények együttese teremti meg a szépség érzetét); de egyre gyakoribb az is, hogy kutyákat-macskákat is látványuk, „plüssállat”-hatásuk miatt tartanak (bobtail, collie, sziámi és angóramacskák, stb.) 9. A gyerekszoba A gyerekszoba is átalakul a ‘90-es években. A hatvanas évek idején a kerítés-, és fürdõszobaépítés hulláma mellett a harmadik nagy tendencia a gyerekszobák megjelenése volt (Használatbavételük hasonlóképpen késleltetett módon történt, mint ahogyan azt a fürdõszobák kapcsán említettük: az elsõ idõben - az elsõ nemzedék esetében - a létesítés presztízsszempontja még meghatározóbb volt, mint a funkcionális használat. Ez itt azt jelentette,

hogy a gyerekek éppen addig nem vehették birtokba, saját, önálló használatba a „gyerekszobát”, amíg gyereknek számítottak, (a más, - a gyerek külön létének jelentõséget nem tulajdonító értékrendszerben felnövekedett - szülõk féltették a használattól az értékes szobákat), s a „gyerekek” többnyire csak a felnõtté avatással - érettségi, szakmunkásvizsga költözhettek be külön világukba. A második nemzedék életében vált csak szervessé a gyerekszoba használata, mint ahogy igazán a fürdõszobáé is). A ‘90-es években a fürdõszobák számának szaporodásához hasonlóan elterjedt a több gyerekszoba kialakításának szokása is[12], (többnyire nemek szerint különítve el a gyerekeket). A gyerekszobák jellege is változott, önállóságuk még hangsúlyosabbá vált, például a jobb módú családokban külön televízió, music center, nem ritkán számítógép - nagyobb gyerekek esetében még külön telefon is -

került a szobába, mintegy jelképesen is elismerve és hangsúlyozva a gyerekek növekvõ individualitását. (A gyerekszobák hangulatát is megszabó, a korra jellemzõ játékokról külön fejezetben lesz szó). A gyerek szerepének individualisztikus felfogását tükrözõ lakáskialakítási folyamat újabb állomásaként - igaz, ma még ritkaságnak számítóan, de egyre több helyen láthatóan - megjelent a külön gyerek-nappali is, ahol a gyerekeknek saját, egyszemélyes szobájuk mellett módjuk van a többiekkel együtt lenni, „társasági életet” élni. (De magának a szemléletnek a megjelenése is, hogy a gyerek „társasági életet él” a testvérével, barátaival, igencsak jellemzõ a többek között éppen a polgári értékek elõretörésével is jellemezhetõ ‘90-es évekre.) 10. A hálószoba A hálószobában is számos új tendencia figyelhetõ meg.
A többszintes építkezés keretében általánossá vált a külön hálószint

létesítése. Ez a forma a polgárosodás kezdetén Nyugat-Európában már több évszázada kialakult (az iparosok és kereskedõk életformájához igazodva, akik földszinti mûhelyeik, üzleteik fölött hozták létre elkülönülõ privátszférájukat)[13]. Nálunk azonban ez a fajta építkezés-, és lakásmód csak a legutóbbi idõk fejleménye: a századelõn ugyan már próbálkoztak az angolszász családi ház modell elterjesztésével, akkor azonban ez kudarcot vallott[14], most viszont valódi szemléleti áttörésrõl beszélhetünk, (aminek az alapja nyilván az individualisztikus értékrendszer többször említett elõretörése és felülkerekedése).
A következõ említésre méltó fejlemény, hogy a hagyományos duplaágyas hálószobák mellett számos, - különbözõ szimbolikus modelleket követõ - típus jelent meg: a hálószoba is értékrendszer-, és ízléskifejezõvé vált, s (ez is) átesztétizálódott. Így találkozhatunk például


(fõleg tetõterekben) a párizsi Montmartre világát idézõ, „rézágyas”, tetõablakos, romantikus hálószobákkal;
a Távol-Keletre utaló, lábakon álló fekvõhely helyett a földre tett szivacsra, matracra, ágybetétre: „tatamira”- ágyazó, keleti spanyolfalakkal, napernyõkkel, legyezõkkel, lampionokkal díszített, (néhol japánosan elhúzható falú) hálószobákkal;[15]
csergével, szõttes párnákkal, esetenként pingált mintákkal ékesített hagyományos falusi faágyakból, szekrényekbõl, tékákból összeállított „parasztszobákkal”;
rózsaszín és egyéb világos pasztellszínekbe vont, babákkal, párnácskákkal hangulatosított „lányszobával”;
és (néhány egyéb típus, altípus mellett) végül olyan hálószobákkal is, amelyek - kis túlzással - az örömtanyák modelljét emelik be a lakásba, (s persze elsõsorban a hálószobába, amely ebben a modellben elsõdlegesen nem az alvás, hanem a szex, a szerelmi élet

színhelye); az ilyen szobák hangsúlyozottan erotikus légkörét tükörfalakkal, a mennyezeten elhelyezett tükörrel, izgató színû drapériákkal, tigris-, vagy leopárdbõrt utánzó takarókkal, erotikus témájú képekkel, az erotikus filmsorozatra utaló, úgynevezett „Emmanuelle-székekkel” és egyéb rattán-bútorokkal igyekeznek biztosítani.
A hálószobákban mindig kiemelt szerepe van az ágynak, de különösen így van ez az egyén kényelmének, regenerációjának és általában az individuális szükségletek kielégítésének hangsúlyozott értéket tulajdonító értékrendszerben. Ezen értékrendszer terjedése következtében jelentõs változások figyelhetõk meg az ágyhasználatban is:
a „természetgyógyászati” szemlélet egyéb vélekedéseivel együtt terjed az a szokás, hogy az ágy elhelyezését - az egyén egészsége, mint legfõbb érték védelmében - mérések alapján, a különbözõ káros föld-, és vízérsugárzások

kizárásával határozzák meg;
ugyanakkor - szintén a természetkultuszhoz (és az egyén kényelmének felértékelõdéséhez) kapcsolódva - megjelent a vízágy divatja is (habár itt inkább a korábban említett kettõsség: a természetelv és a technikai gondolkodás együttélése figyelhetõ meg, hiszen a vízágy a természetkultusz szemléletében egyértelmûen károsnak tartott elektromos árammal mûködik);
a multikulturalizálódás jeleként: különbözõ kultúrákból származó, az európaitól eltérõ alvási szokások terjednek: (például „földön”, vagy függõágyban alvás);
az ágy egy hedonisztikus kultúrában egyre többféle cselekvés színtere, így a hagyományos éjjeliszekrény mellett megszaporodtak az ágy körül elhelyezett, az egyén kényelméhez igazított „kézreesõ” tárgyak; telefonok, az ágy közelében kialakított tévésarkok (egy-egy luxuslakásban még az ágy lábazatából kiemelkedõ tévémonitorral is

találkozhatunk).
az individualisztikus értékrendszer egy egészen másféle megnyilvánulása az a terjedõ szokás is, hogy a házasfelek külön szobában alszanak; ezzel is hangsúlyozva a házasságban is megõrzött külön individualitásukat; (ennek szélsõséges példájaként elõfordul az is, hogy házastársak - „mûködõ”, tehát nem elvált, vagy összeveszett házaspár tagjai - külön lakásban laknak);
de terjed (az elõzõvel némiképpen ellentétes, az intimitás-felfogás módosulására utaló ugyanakkor a természetesség-kultusszal összhangban lévõ - szokás is): a gyerekekkel való együttalvás, (s olyan szubkultúrákban is, ahol ez korábban elképzelhetetlen volt).[16] 11. Iroda a lakásban Többnyire persze jobb híján, kényszerûségbõl, mindenesetre a kilencvenes években beinduló vállalkozások jelentõs része a lakásokban alakítja ki irodáját; az ekkor épült családi házak közül sokban találunk tehát egy-egy irodának

berendezett helyiséget is. (Komputerekkel, esetenként faxszal, fénymásolóval, irodai anyagok, illetve a vállalkozásra jellemzõ árucikkek halmaival). A lakás és iroda ilyen összecsúszása a polgárosodás korai, „felhalmozó” szakaszát idézi, mint ahogy az államszocializmusból a kapitalista piacgazdaság felé mozgó országokban több százezer ember esetében valóban errõl van szó. * Sok más, a kilencvenes években jellemzõvé vált lakberendezési sajátosságról is beszélhetnénk[17], de talán érdemes mindezek után most azokat a fõbb irányokat összefoglalni, amelyek a változások, új jelenségek közös vonásainak tekinthetõk. 12. Polgári minták szimbólumai Elõször is több jelenséggel kapcsolatban utaltunk arra, hogy az a polgárosodás kifejezõdése. Magyarországon a polgárosodás már a múlt században lendületet vett, s az államszocializmus korszakában is megjelent egy felemás formája (a hatvanas évektõl kezdõdõen); az

igazi lökést azonban ennek is a rendszerváltás adta, így a kilencvenes évek többek között a polgárosodás évtizede - a szimbólumok síkján is. Összefoglalva a polgárosulásra utaló jeleket a kilencvenes évek lakásmódjában, az alábbi elemeket regisztrálhatjuk:
nagyobb terek - a pici terekre szétszabdalt lakásokat a ‘90-es évek új ízlése egybenyitja (akár éppen ugyanazokat a helyiségeket is, amelyeket korábban szétválasztottak); újabb építkezéseknél szinte kötelezõvé vált legalább egy nagyobb, a polgári szalonokra emlékeztetõ - s a vendégfogadásban azokhoz hasonló funkciójú - tágas tér kialakítása;
nagyobb belmagasság - a lakótelepek korában elterjedt, 2,5-2,6 méteres, nemegyszer kényszerûségbõl kialakított, de aztán széles körben sztenderddé vált belmagasságokkal szemben újra keresetté válnak a 3 métert meghaladó, a hirdetésekben is hangsúlyozottan keresett „polgári lakásokra” jellemzõ

belmagasságok;
zongora - a ‘60-as évektõl - a cserépkályhákhoz hasonlóan - eltûntek, kiszorultak a lakásokból a régi zongorák, még olyan esetekben is, amikor ezt nem a lakás szûkössége indokolta (nagy méretû zongorákat fillérekért lehetett vásárolni a ‘70-es, ‘80-as években). A ‘90-es években a zongora újra keresett cikké és szimbolikus jelzéssé válik, hiszen (a zene szeretetén, vagy tiszteletén kívül) a polgári életforma mintáját is idézi;
a régi, polgári lakásokból származó, vagy azok stílusát utánzó bútorok, a polgári lakás hangulatát árasztó képek, tárgyak iránti kereslet is nagymértékben megnövekedett, ahogy ugrásszerûen megnõtt az ilyen tárgyak kereskedelmével foglalkozó üzletek száma, s ezek kínálata is;
az is lényeges, hogy nem pusztán egy féle polgári minta hat, hanem a különféle tradíciók, a család, az egyén korábbi beágyazottsága és orientációja szerint különféle

polgárosodási modellek jelei fedezhetõk fel (a lakásmódban is):
paraszti polgárosodás- a magyar paraszti polgárosodás fénykoraiból származó lakásmód (ámbitusos, tornácos, „parasztbarokk” ház) fölértékelõdése, az ilyen épületek felújítása, korszerûsített belakása az ehhez a modellhez fordulók számának növekedését mutatja, mint ahogy a paraszti életbõl relikviaként átvett használati eszközök, bútorok (például a paraszti tisztaszobákban használt „tonett” székek, nagyméretû faliórák) új divatja is;
nemesi polgárosodás - ez a modell kúria-szerû épülethez kapcsolódik, gyakran zárt üveges verandával; a szobában almárium, (törökös) faliszõnyeg, posztó-borítású íróasztal; a falakon az õsök portréi, kardok, fegyverek, esetleg trófeák; a sarkokban múlt század eleji henger, vagy hasáb-forma cserépkályhák, stb.:-- lényegében a XIX századi középnemesség világát idézi;
értelmiségi

polgárosodás - az erre a modellre jellemzõ lakásokban fontos elem a könyvek tradíciója, (különösen a régi kiadású könyveké), gyakoriak a metszetek, a mûvészi-képi funkciót betöltõ fotók, eredeti mûtárgyak és reprodukciók; a kultúrtörténet jelentõs korszakaira, személyeire utaló tárgyak, képek.
„iparos” polgárosodás - az iparos-polgár lakását (illetve az ehhez a modellhez igazodó mai lakásokat) többnyire puritán, célszerû jelleg uralja, jellemzõje a (bútor-, edény-, függöny-takaró-, stb.) garnitúrák és a szekrények, sublót, szuszék: - tehát a különbözõ tároló bútorok - kedvelése (= a rend, a rendszerezettség ebben a modellben státuszjelzõ); és a mûhely és lakrész korábban említett kettéválasztása (akkor is, ha egy épületen belül találhatók).
kereskedõ polgárosodás - a tárgyak halmozása különösen ebben a polgárosodási modellben tipikus, fontos, hogy mindenbõl sok legyen, (ez néha a

szobákat raktárszerûvé teszi); ugyanakkor talán ebben a modellben a legjellemzõbb az arisztokrata minták lehetõségek szerinti másolása is; fontos a csillogás, a tükrök, az aranyozás, és egyéb, gazdagságot sugalló anyagok kedvelése; hangsúlyozott a puhaság: vastag függönyök, sok párna alkalmazása, s végül (hiszen az egész európai kereskedelem a távoli Kelettel folytatott árukapcsolatokon alapszik) feltûnõ jellemzõje ennek a kereskedõ-polgárosodásnak az orientalizmus iránti vonzalom is. A polgárosodás több jele a falvak életének átalakulásában figyelhetõ meg. Ilyen
a kertek változása a falvakban - a hagyományos falusi kerttel szemben (amely viszont mint láttuk - éppen városi házak, illetve üdülõövezetbe, természeti környezetbe kitelepülõ városiak házai körül lett kedvelt mintává), az utóbbi években a falvakban is jellemzõvé vált (a kertmûvelésben is) a városias példák erõteljes terjedése. A haszonkertek

aránya csökken, a gyeppel borított, dísznövényekkel beültetett kerttípus viszont mind gyakoribbnak mondható az egyébként gazdálkodó életmódot folytató családok fiatalabb nemzedékeinek háza táján is. Ehhez kapcsolható a következõ jelenség is:
a virág-növénykultúra változása - a hagyományos „falusi” kerti virágok helyett (ezekrõl a kerttípusoknál volt szó), hangsúlyozottan „urbánus” - korábban ritkának számító növények terjednek, (kaktuszok, leander, hibiszkusz, majomkenyérfa, angyaltrombita, trombitafolyondár, futórózsa, különbözõ futtatható virágos növények), amelyek mára az egymásközti átvétel következtében szélesebb körben is népszerûekké váltak.
Fajkutyák divatja a korcsok helyett - faluhelyen hagyományosan ritkaságnak számított a fajkutya, a kutyák szabad, természetes mozgása következtében a fajtiszta tenyésztés nehezen is lett volna megvalósítható. A ‘90-es években a falvak

urbanizálódásának egyik érdekes jelzõje a fajkutyák, méghozzá a városi divatot szimbolizáló fajkutyák (dalmatiner, boxer, bobtail, huskie, vizsla, stb.) megjelenése, elsõsorban nem házõrzõ szerepkörben, hanem státusz-jelzõként (megvásárlásuk, fenntartásuk is jóval költségesebb). A szemléleti átalakulás az állatok táplálásában is kimutatható; az odavetett konyhamaradék helyett itt is mind elfogadottabbá lesznek a boltban vásárolt kutyaeledelek.
A falusi élet urbanizálódása az elmúlt évtizedekben fokozatosan haladt elõre (ez megfigyelhetõ volt a bútorok jellegének átalakulásában, a különbözõ háztartási gépek megjelenésében, az automobilizációban, és persze a házi szokások átalakulásában is). A kilencvenes évekre jellemzõ fejleménynek tarthatjuk viszont azt, hogy (falun is) áttörés történt a telefon használatában (a készülékek számának növekedésében éppúgy, mint a telefonálás szokásának

terjedésében).
Urbanizációs, s egyben polgárosodási szimbólumnak tekinthetjük azt is, hogy a háziszörp helyett például boltban vett üdítõk váltak a vendégkínálás kellékeivé. Hasonlóképpen az olasz-, francia-, stb. konyha bizonyos elemei is kezdenek megjelenni a falusi vendéglátás, „reprezentáció” szokásai között is. 12. A lakás, mint az individualizálódás tendenciáinak tükre: A polgárosodás fogalmától elválaszthatatlan a polgári társadalmakra jellemzõ individuumközpontú értékrendszer terjedése, s ennek a fentebb felsorolt jelenségek között is több jelét láttuk. Ilyen volt a
több fürdõszoba,
több - lehetõség szerint minden gyerek számára külön - -gyerekszoba;
a külön hálószobák; De erre utal sok más is. Például:
a világítás változása - a korábban általános centrális világítással szemben az egyes tereken belül többféle világítástípus is megjelenik, hogy minél tökéletesebben

igazodjon az egyén igényeihez: például a konyhában a centrális világítás mellett külön lámpa szolgál az asztalhoz, lehetõség van a hangulat-világításra, a mosogatórészhez is külön, a falba, konyhabútorba épített világítótesteket találunk , (s ehhez hasonlóan a fürdõszobában is megjelenik 3-4-5-féle megvilágítási lehetõség, nem is beszélve a lakószobákról);
több televízió[18]- a lakás különbözõ helyiségeiben elhelyezett televíziók lehetõvé teszik, hogy a család különbözõ tagjai egyéni ízlésüknek, érdeklõdésüknek, vagy pillanatnyi hangulatuknak megfelelõen válasszanak a kínálatból; (a fõ televízión kívül ez többnyire a nappaliban található - külön készülék kerül az ágy közelébe, a konyhába, sõt, elõfordul, hogy a fürdõszobába, konditerembe is);
a test kényeztetése - a világítás, vagy a televíziók elhelyezése is az egyén minél tökéletesebb kényelmét szolgálja, de ehhez

igazodik a lakás mind több eleme: lásd a fürdõszoba-kultúra átalakulásáról mondottakat, az étkezési kultúra közeledését az élvezetre orientált formák felé, a lakás „kibéleltségét”, a puha ülésre, fekvésre szolgáló bútorok szaporodását; napozóágyak, nyugágyak terjedését olyan szubkultúrákban is, ahol ez korábban szokatlan, sõt, - mint szibarita elpuhultság - kifejezetten elutasított jelenség volt.
ételkészítés - a hagyományos felfogásban az étel elkészítve, azaz készen kerül az asztalra, annak utólagos ízesítése - még utólagos sózása is - a háziasszony „szégyene”. Az individualizálódással természetessé válik annak elfogadása, hogy minden egyén ízlése más, egyedi, s ez kifejezõdik az ételekhez való viszonyban is. Az asztalra tett különféle fûszerek, saláta-dresszingek, olajfélék, az egyénenként összeállítható sültszendvicsek, az egyéni ízlés szerint mártogatható fondue-ételek

is a ‘90-es években váltak jellemzõvé az étkezési kultúrában.
fényképezkedési szokások változása - a tradicionális, beállított, egy-egy családiéletkori szerep ideálképzetéhez igazított, „alkalomhoz illõ”, ünnepies fényképekkel szemben a fényképhasználatban (is): az individualitást kifejezõ, a pillanatot megragadó, a hangulatot érzékeltetõ fényképek kerülnek elõtérbe.
a távirányítás terjedése - Az egyén kényelmét biztosítja, de egyben hatalmi jelzés is az (a mindennapi élet használati tárgyaival kapcsolatban a ‘90-es években szintén tipikusnak nevezhetõ) tendencia, amelynek lényege, különbözõ megnyilvánulásainak közös sugallata, hogy az ember távolból is irányítani képes a dolgokat, (amelyek egyébként az õ kényelmét szolgálják); „hatalommal” ,rendelkezéssel bír felettük. Ezt sugallják
a távirányítással nyitható kapuk; garázsajtók;
az autók riasztója - távkapcsolóval

mûködtetve (ez nagyon széles körben használt státuszjelzõ a ‘90-es években);
kertek süllyesztett locsolóberendezéseinek, rejtett világításának bekapcsolása;
a tv, video távkapcsolója;
a mobil-telefonnal biztosított „mindenütt-jelenlét”;
az Internet kapcsolatok - emberek, szolgáltatások, információk elérése azok fizikai jelenléte nélkül;
árurendelés - csomagküldõ szolgálatok, rendelésre étel házhoz szállítása, stb.
„távirányítással” végrehajtott bankmûveletek. 13. A lakás átesztétizálása A mellékhelyiségek (illetve a lakásba kerülõ növények, állatok) kapcsán már szóltunk a lakás és az életforma átesztétizálásának tendenciájáról. Ez a tendencia kimutatható a ‘90-es évekbeli lakás más elemeiben is, (s az esztétikum szempontjai a lakás egészének kialakításában is meghatározóvá válnak):
ágynemû - a nappalra felvetett és letakart ágy (paraszti) hagyományát (a polgári

lakásban) az ágynemû „elrejtése”, ágynemûtartóba helyezése követte. A ‘90-es évek érdekes tendenciája újabb fordulatot jelez: az ezekben az években megjelent, esztétikai szempontból is dekoratív, jó minõségû ágynemûgarnitúrák maguk is díszítõ funkciót kapnak, a lakás színfoltjai, s ezért gyakran napközben sem „tüntetik el õket” hanem elrendezett állapotban láthatók a hálószobákban;
színharmónia - divatos törekvés, hogy a lakás egészét, vagy legalábbis egyes egységeit színharmóniában tartsák, az egész lakásban uralkodik például a fehér-barna, vagy a sárga-zöld színkombináció, stb,
„látványterek”, az egész lakás átláthatósága, a lakás, mint egység - A korábban általános lakáshasználati móddal szemben, mely ajtóval, falakkal választotta el a lakás különbözõ helyiségeit egymástól, (s az ajtókat zárva is tartották), a ‘90-es évek tendenciája - mint erre többször utaltunk

- a terek, a lakás egészének egybenyitása. Sok esetben még korábban intimnek számító terek is nyitva vannak, (például a fürdõszoba, a hálószoba;-- nem utolsósorban átesztétizálódásukkal is összefüggésben), a hangsúly azon van, hogy a lakás: látvány. (Az egybenyitás több mindent jelent; több szemléleti tendenciát is kifejez, de ezek a tendenciák már az õsmodelljüket megörökítõ németalföldi festményeken is megfigyelhetõek). 14. Tradíció-jelzések A‘90-es évek új tendenciái között nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy erre az évtizedre mindenképpen jellemzõ a modernizációs paradigmának az elõzõ fejezetben már szóba került válsága, s ennek jegyében a konzervativizmus értékeinek elõtérbe kerülése. Ez a tendencia a lakásokhoz való új viszonyban úgy jelenik meg, hogy növekszik az érdeklõdés a tradíciók iránt (is).[19] Ennek is számos megnyilvánulását említhetjük: ♦régi fényképek - a lakások

falain, íróasztalain régi fényképek jelennek meg, amelyek erõs hangulatot is árasztanak, régmúlt, letûnt korok üzenetét hordozzák. (De sok esetben készülnek frissen is /!/ a családról archaizáló, szándékosan sárgított-barnított, régi fényképformákat idézõ felvételek.) ♦régi bútorok - a régi bútorok iránti kereslet (lásd polgárosodás) óriási mértékben növekedett a ’90-es években, az egyik legprosperálóbb üzletággá éppen a régiségkereskedelmet emelve. Ahogyan a hatvanas évek szelleme a modernségre törekvõ lakókkal kidobatta a lakások régi bútorait, (persze azért akkor is voltak a tradíciókhoz ragaszkodó emberek); mert avíttnak, idejétmúltnak érezte õket, úgy nõtt meg a családon belüli és a piaci kereslet is már a ‘80-as évektõl a régi bútorok, használati tárgyak iránt. Elõbb csak bekerült egy-egy ilyen régi darab a modern lakásbelsõbe, majd a ‘90-es években - a stílusegységre való

törekvés jegyében - ahol mód van erre, legalább a lakás egy szobája, de lehetõség szerint a lakás egésze a tradíciók szellemében alakul át, rokokó, biedermeier, parasztszoba, vagy valamely más történelmi stílusnak megfelelõ jelleget ölt. (A régi tárgyakat érdekesnek találó, felfedezõ figyelem a legkülönfélébb korszakok felé fordulhat, s akár történelmileg közelebbi korszakok felé is, hiszen elõbbutóbb minden történelemmé válik. A tárgyi múlt ilyen újrafelfedezése a kilencvenes években elérte a hatvanas évek - éppen egy nemzedékkel korábbi - világát is.) Mindez a lakás legtöbb helyiségében érvényesülhet: a régi, muzeális edények szerepérõl már beszéltünk a konyhában, de például a fürdõszoba-divatban is terjed az a szokás, hogy a két-három fürdõszoba közül az egyik „archaikus” legyen: lábakon álló „régi típusú” fürdõkáddal, (különös tekintettel a XVIII. század ismert nagy

fémkádaira), vagy akár a középkort idézõ fadézsával. ♦antikizálás - ennek a tradíció felé fordulásnak a megnyilvánulása, s a hagyomány értékvoltát jelzi a mû-régiesítés, az antikizálás is: a tárgyak, bútorok, csempék, edények „öregítése” különbözõ mesterséges eljárásokkal (például „szúrágta bútor” elõállítása; új, de réginek ható cserép a háztetõn, mázrepesztéssel „pókhálósított” edények, járócsempék), amirõl a fényképek kapcsán már volt szó. ♦a kandalló, a cserépkályha reneszánsza - a modernizálási hullám egyik kifejezõdése volt annak idején a lakások átállítása a központi fûtésre, s ezzel együtt gyakran kikerültek a lakásokból a cserépkályhák, és más szép, régi kályhák is. (A legóvatosabbak megtartották, csak használaton kívül helyezték õket). A ‘90-es évek egyik jelentõs változása a cserépkályhák, kandallók újra használatbavétele is, illetve

ahol nem volt ilyen: új kályha építtetése. A természetesség (a szénhidrogénekkel szemben a fafûtés), az otthon felértékelõdõ, szimbolikusan is értett „melege”, a tradíciók vonzereje, és nem egyszer az állami ellátástól való függetlenedés, az önállóság-, és autonómia-igény: a kályha szerepének átértékelésében mindez kifejezõdik[20]. ♦a népi kultúra-életforma felértékelõdése - A tradíciók felé forduláson belül külön is érdemes kiemelni a ‘90-es évek egyik jellemzõ - legalábbis a társadalom bizonyos rétegeiben érvényesülõ - tendenciájaként a népi hagyomány újrafelfedezését. Ennek jelei a lakásmódban:
a paraszti életforma, kultúra tárgyainak gyûjtése, és
parasztházak helyreállítása - Elsõsorban értelmiségiek körében már a ‘70-es évektõl megindult, - viszonylag széleskörûvé azonban a ‘90-es években vált - a régi parasztházak megvásárlása és nem lebontása /!/ nem

átalakítása /!/ hanem a szükséges komfortosítás mellett minél autentikusabb helyreállítása, sõt, eredeti (a hagyományos paraszti életformához tartozó) elemekkel való kiegészítése (ámbitus, nyári konyha, füstölõ, gémeskút, pajta, stb.) A komfortosítás ugyanakkor nem mellékes körülmény: ezekben a házakban nem az eredeti paraszti életformát élik, hanem értelmiségi életet, a paraszti hagyomány vállalt, ideologikusan is átélt szellemében. Ehhez a lakásmódhoz az
átesztétizált népi életforma - a hagyományos falu életformájának átesztétizált reprodukálása is hozzátartozik. A jeles napokon visszatérés az elfelejtett és újra megtanult ünnepelési szokásokhoz (betlehemezés, húsvéti barkaág-állítás, kalácsszentelés szokása, karácsonyfára mézeskalácskészítés, stb.) De a szokások felelevenítése a mindennapi életvitelben is nagy szerepet játszik: sajt, tejföl túró házilagos készítése -- hagyományos

eszközökkel; az otthoni kenyérsütés, a gyümölcsszárítás, lekvárfõzés szinte elfeledett szokásainak új életre keltése, népi ételreceptek újra-felfedezése (az ezekhez szükséges alapanyagok (köles, hajdina, lenmag, rozs,) újra-alkalmazása stb. Minderre érvényes, hogy azt, ami a hajdani paraszti életformában természetes, szerves elem volt, azt az ezen életformát reprodukáló értelmiségi is nagyjából természetesként, de egy, a népi értékekkel azonosuló ideológián átszûrve, követett eszményként éli meg.
vidékre (faluba, erdõbe, tanyára) település - a természetkultusszal foglalkozó részben említettük a vidékre költözés tendenciáját, errõl csak annyit, hogy a népi kultúra követését felvállaló értelmiségi útja ezzel válik teljessé, a reprodukciót így tudja viszonylag hitelesen, viszonylag teljeskörûen végrehajtani (a teljes hitelesség persze sohasem érhetõ el, hiszen megváltozott viszonyokról és más

élethelyzetû emberekrõl van szó). Ebben az esetben a hagyomány felértékelõdése találkozik a másik nagy kortendenciával, a természet felé fordulással, és az egyén megnövekedett önállóság-igényével is, amelyet az önálló életvilág, a gazdasági önállóságot is biztosító „birtok” segítségével (a hagyományokhoz és a természethez visszafordulva) próbálnak kielégíteni. A lakások kialakításában - a természet ezredvégi (újra)felfedezése mellett - a kilencvenes évek legfõbb jellemzõje tehát a polgári modellek és az individualisztikus értékrendszer térhódítása, s ezekkel összefonódva a tradíciók felé fordulás és a lakás átesztétizálódása, mint számos jelenségben megnyilvánuló általános tendenciák. S mint a fejezet elején hangsúlyoztuk, jellemzõnek tekinthetünk még két, a nyitottságzártság metszetben jelentkezõ hangsúlyeltolódást: egyfelõl a törekvést az otthon fokozott védelmére,

másfelõl a civil társadalomnak az erkélyek, kertek újraélesztésében is kifejezõdõ lassú térhódítását. V. Ünnepek, ünnepelési szokások A ‘90-es években látványosan megváltoztak a magán és közünnepek, az ünnepek jellege és az ünnepelési szokások is. 1. Az ünnep láttatása Az ünnepek vonatkozásában nálunk talán az egyik leglátványosabb változás a kilencvenes években: az ünnepek kívülre kerülése, kifelé /is/ láttatása. Karácsony, advent közeledtével ♦az ajtókon adventi koszorúk, ♦az ablakokon a Karácsonyra utaló fújt vagy ragasztott minták, ♦az autók ablakában kis színes, világtó karácsonyfák jelennek meg; ♦az ablakokban esténként felragyognak a sárga fénnyel világító gyertyák.: -- látványosan ünnepre készülnek a családok. Az ünnepi készülõdés a kereskedelemben eddig is látványosan folyt, mindenki által jól érzékelhetõen, a magánszféra ünnepi készülõdése azonban sokkal kevésbé

fordult a külsõ nyilvánosság felé. (Az eddig említetteken kívül gondolhatunk a kertben vagy erkélyen feldíszített, kivilágított, messzirõl látható karácsonyfák terjedésére is[21]). Hasonló jelenségek figyelhetõk meg a Húsvét kapcsán is: az ablakokba kihelyezett barkaágak, a rajtuk lógó színes, festett tojások, a húsvétra kapott ajándék csokoládétojások és nyuszik mintegy közlik az arra haladóval és a szomszédsággal, hogy az ott lakó részt vesz az ünnepekben, része az ünnepet megtartók közösségének. Mik lehetnek a fõbb okai az ünnepek ilyen megváltozott magánnyilvánosságának? a.) Az egyházi (és egyéb, nemkívánatosnak, a hatalom szempontjából veszélyesnek minõsített) ünnepek évtizedeken át tartó tiltott majd tûrt volta ha nem is sorvaszthatta el a megünnepelésükhöz fûzõdõ szokásokat, mindenesetre belülre, a lakás falai közé, a privát szférába zárta, szorította azokat. A második

nyilvánosságnak már a ‘80-as évek közepétõl megfigyelhetõ erõsödésével ebben a nem-hivatalos (de a szûkebb családnál mégis tágabb körû) nyilvánosságban kezdtek újjáéledni az addig csak megtûrt, vagy államivá változtatott (lásd március 15. és az egyre látványosabb kokárdaviselés), deszakralizált, (augusztus 20; Szent István ünnepe helyett az Új Kenyér és - a szocialista - alkotmány ünnepe; Húsvét: locsoló és tavaszünnep); vagy egyenesen tiltott ünnepek (október 23. megünneplése, a Batthyány örökmécsesnél a rendõrség által feloszlatott megemlékezések). Mindezek az ünnepek (az ebben az idõben már egyértelmûen hátráló hatalom lépésrõl-lépésre történõ jóváhagyása mellett) fokozatosan újra kikerültek a nyilvános szférába. magánünnepekbõl újra közösségteremtõ ünnepek lehettek. b.) Az ünnepek közösségteremtõ ereje meghatározó abban, hogy az egyes emberek miért tartják fontosnak, hogy

örömük, gyászuk kifelé is látsszék. Az egyén az ünnep külsõ jeleivel jelzi a magáéhoz hasonló – vayg éppen az attól eltérõ - kultúrájú, hitû, stb. többiek számára, hogy mi az a kultúra, az a hit, stb. amit õ vállal; amit a sajátjának érez c.) Mert az ünnepek egyben kultúrkörök szimbolikus megjelenítõi is A ‘90-es években egyre fontosabbá vált az egyéni identitás, önazonosság meghatározásában, hogy milyen kultúrához, szubkultúrához tartozik valaki. S a Karácsony, vagy a Húsvét sokak számára nem csupán - vagy talán nem is elsõsorban - vallási ünnepként jelentõs, hanem mint egy kétezer éves kulturális tradíció (a keresztény kultúra) szimbolikus elemeinek vállalása. d.) Az ünnep ”kívülre kerülése” tehát az államszocializmus évtizedeiben elfojtott közösségformák újraéledésének jele, de egyszersmind jele az egyéni kultúraépítés egyebekben is megnyilvánuló tendenciájának is: annak, hogy a

régi közösségi kultúrák elemei (az otthonokba-szorulás következtében is, de még inkább a modern, mindent áruvá, külsõdlegessé változtató viszonyoknak köszönhetõen) egyéni világok részévé válnak; minden egyén külön világot épít magának a közös kultúra elemeibõl. Ezt a külön világot, az „ez vagyok én”, „itt vagyok én” üzenetét is kiteszi a legújabb idõk embere ablakába, kertjébe: a közösség-erõsítõ gesztus mellett, (vagy talán még annál is hangsúlyosabban) ez - az individuum megerõsödött öntudatát kifejezõ önreprezentáció a látványos jelenség egyik meghatározó tartalma. 2. Az ünnepek idõbeli kiterjedése Jellegzetes tendencia az ünnep--hétköznap arány eltolódása: az ünnepek egyre hosszabbak. A „kétnapos ünnepekbõl” három, sõt, négy napos szünidõk lettek, a Karácsony (és a karácsonyi kellékek kavalkádja) egyfelõl kiterjedt szinte az egész Ádventi idõszakra, másfelõl a korábban

Vízkeresztkor lebontott karácsonyfák sok helyütt ma már a farsang végéig, szinte tavaszig állanak. (Igaz, néhol viszont már Karácsony másod-, harmadnapján kidobják õket) Mindkét jelenség az érzelmi megzavarodásra utal. Az ünnepi kellékektõl való gyors megszabadulás az elsivárosodásra, a végtelenségig nyújtani próbált ünnepi hangulat pedig arra a kétségbeesett kapaszkodásra, ahogy az emberek mindenáron rendkívülivé, ünnepivé akarják transzformálni életüket: éppen azért mert sivárnak érzik. De hasonlóképpen meghosszabbodik a nyaralás, a téli, nyári, (tavaszi, õszi) szünidõ is - ugyanis a modern ipari társadalom világában (a munkához kapcsolódó étosz megváltozásával, a bérmunka általi elszürkítésével) elsõsorban a pihenésnek, az ünnepnek van értéke, látszólagos szakralitása, a munkának, a hétköznapnak nincsen. Ám ez a szakralitás is csak látszólagos, az ünnep görcsös kívánása csak ürességbe

torkollhat, ha a hétköznapok üresek(gondoljunk például Vaszilij Suksin: Vörös kányafájában a kétségbeesett ünnepelni akarásra: „Kell egy ünnep”.) Az ünnepek az esetek többségében elvesztették szakralitásukat, szentségüket, de éppen azért, mert a hétköznapok, a munka is elvesztette. Régen az ünnepek a hétköznapok rendjébe illeszkedtek, ott volt szabott helyük és rituáléjuk, s ez éppen azért, éppen azáltal volt lehetséges, mert mindennek (megszentelt) helye és rituáléja volt. 3. Az amerikai típusú ünnepek megjelenése A Valentine-day (Bálint nap) új ünnepként való megjelenése a ‘90-es években, a Halloween, a Hálaadás Nap, a Challenge Day (A Kihívás Napja) vagy az amerikai stílusú születésnapi partik terjedése, és más hasonló jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy az ünnepelési szokások között is egyre inkább érvényesül az amerikai kultúra és életmód (sokak által kárhoztatott, mások által mintának

tekintett) hatása. Jobb módú, ehhez a típusú kultúrához vonzódó szülõk gyerekeik számára a McDonalds-ban szerveznek születésnapi partit, otthon rendezett születésnapokon jellegzetes amerikai luftballonok és amerikai filmekben látott egyéb látványelemek alkotják az ünnepi dekorációt, s talán nem véletlen, hogy a tortagyújtás melletti énekként is egyre gyakoribb a „Happy Birthday to you „ kezdetû dal; (ma már lassan több gyerek ismeri, mint mondjuk a korábban sok családban ünnepi köszöntõként hagyományozódott „Serkenj fel kegyes nép.” kezdetû népdalunkat) Feltûntek már a „Just married”, vagy magyar variációként az „Új házasok” táblák az autó ablakába kitéve, csakúgy, mint ahogy amerikai hatásra terjedtek el nálunk is az ifjú párt szállító autó „farkára” kötött, figyelemfelhívó zörgõk, a hangos tülkölés. Egész Európában évtizedek óta beszélnek a szakemberek az amerikanizálódás

jelenségérõl: a Magyarországon a ‘90-es években szintén látványosan elõretörõ tendencia egyik, - talán nem a legnagyobb jelentõségû, de azért fontos - eleme az amerikai kultúrának az ünnepi szokásokba való behatolása is. Az okok között itt nyilván fontos szerepe van annak, - mint errõl késõbb, a „Modellek a térben” címû fejezetben még szó lesz -, hogy az amerikai minta az emberek egy részének szemében a jólét, a boldog és szabad élet szimbóluma, s ezért presztízs-jelkép is sokak számára. A másik fontos ok megint csak az üzleti világ terjeszkedése, s ennek köszönhetõen az ünnep és a vásárlás, mint fogyasztási alkalom mind határozottabb kapcsolata (az amerikai áruk pedig a bolti kínálatban is mind nagyobb számban vannak jelen az ünnepi kellékek között is). S bizonyára igen hatékony az a határokon átnyúló, az egész világot behálózó tömegkommunikációs kultúra is, amely szimbolikus látvány-elemeivel,

ha nem is tudatosan, de mindenképen hat az emberek fogyasztói szokásaira, értékvilágára. 4. Ünnep és üzlet Az ünnepek elüzletiesedése évtizedek óta megfigyelhetõ tendencia: a kilencvenes években azonban az amerikai hatásoktól függetlenül is számos jelenségben megfigyelhetõ. Egyrészt az ünnepelés formái között szaporodnak a pénzre utaló elemek. Az ajándék egyre több esetben pénz, csekk, utalvány (a személyre szóló figyelmességek helyett). Terjed az (a korábbi értékrend, ízlés normái szerint inkább megütközést keltõ) szokás is, hogy az ajándékot még az ajándékozó jelenlétében felbontsák és felmutassák az egybegyûlteknek, mintegy jelezve, hogy az illetõ milyen nagy értéket adományozott, milyen sok pénzt költött. Temetésekkor a kegyeleti virágcsokrok helyett is mind gyakrabban pénzt adnak, azt hangoztatván, hogy a gyorsan hervadó egyszeri virághalom növelése helyett inkább ahhoz járulnak hozzá, hogy a

gyászoló család késõbb (a kapott pénzen) rendre friss virágot vihessen a sírra. A pénz tehát mindinkább az érzelmek mellé, vagy éppen a helyükre tolakszik. Nem csodálható, hogy másrészt a kereskedelem, a vállalkozás is egyre nagyobb mértékben ráépül az ünnepekre; a Karácsony idestova a körülbelül egy hónapig tartó vásárlási kényszerrel azonosul; a különbözõ ünnepek jelentõségének növekedésével új üzletágak kapcsolódnak ezekhez is: kialakul a gimnáziumi ballagási ajándékok piaca; bérelhetõ autóbuszok a ballagási szerenádhoz; felvirágzik az esküvõi videó-vállalkozás; a születéshez kapcsolódóan a magzatról készült ultrahang-felvételek, és videók; könyvsorozat jelenik meg, amelynek egyes köteteit a különbözõ névnapokon lehet ajándékozni; mások személyre címzett ajándékpalackok feliratozására, gravírozására szakosodnak; amerikai mintára minden lehetséges ünnephez elõnyomtatott

jókívánságok[22] lepik el a trafikokat, papír-, virág-, és ajándékboltokat, stb. 5. Az öntevékenység felértékelõdése Ugyanakkor a piaci típusú, talmi ajándékdömpinggel szemben – s éppen ezek terjedésére való visszahatásként is - egyre nagyobb a becsülete a kézzel készített, a kézmûves hagyományokhoz kapcsolódó ajándékoknak, díszeknek, festett tojásoknak, házilag font adventi koszorúnak, a karácsonyfára szánt, saját készítésû mézeskalácsdíszeknek, stb. A kézmûves-kultúra feléledésérõl késõbb még lesz szó, de - nem utolsósorban éppen az amerikanizált modell alternatívájaként is - jellemzõ az erre építõ szemlélet terjedése a „kilencvenes évek” ünnepi szokásaiban is. (Ez elsõsorban értelmiségi csoportoknál figyelhetõ meg, de hatásuk - mint sok egyébben, ebben is - továbbgyûrûzik más társadalmi csoportok körében is). 6. A gyerekszoba, mint külön ünnepi világ Érdekes új jelenség az

ünnepelési szokások között, hogy - azon jelenségekhez kapcsolhatóan, amelyekrõl a lakásokról szólva mint az individualisztikus értékrendszer terjedésének jeleirõl emlékeztünk meg - egyre több helyen figyelhetõ meg karácsonykor a gyerekszobába felállított külön karácsonyfa, a gyerek születésnapjára a gyerekszoba - vagy akár az egész lakás ünnepivé varázslása, a gyerekszoba ablakainak kiemelt ünnepi díszítése Karácsony, Mikulás, Húsvét tájékán. A következõ, - a gyerekjátékokkal foglalkozó - fejezetben még módunk lesz foglalkozni a gyerekek világának a ‘90-es évekre jellemzõ sajátosságaival, de arra, amirõl többek között ezek az apró mozzanatok is beszélnek: (a gyerekvilág individualizálódásának, a gyerek önálló fogyasztóként való megjelenésének jeleire) itt, az ünnepek vonatkozásában is érdemes utalnunk. Ugyancsak itt figyelhetünk fel arra a folyamatra is, ahogy a korábban szokásos születésnapi

gyerekzsúrok, „bulik” jellege is átalakul „gyerek-partyvá”, mind több elemében hasonulva a felnõttek külsõdleges-formai mozzanatok meghatározta (cocktail-, garden-, és egyéb) party-jaihoz. 7. Az egyéni élet nagyobb, kerek évfordulóinak kiemelt ünnepként kezelése Ugyancsak a‘90-es évekre vált egyre szélesebb körben szokásossá – s szintén az individualitás növekvõ értékének megnyilvánulásaként - az egyéni élet nagyobb, kerek évfordulóinak, 40/50/60/70/80/85 éves születésnapoknak, 25/30/40/50 éves házassági évfordulóknak szélesebb családi, baráti körben történõ, az eseménynek nagy súlyt adó megünneplése. A születésnapokat többnyire eddig is megünnepelték, változás abban van, ahogy az ünnep, az egyén legszemélyesebb ünnepe a szûkebb családi intimszférából a „közügyek világa” felé terjeszkedik. Elszaporodtak a tanítványok által szervezett nagy ünnepségek, általuk kiadott tisztelet-könyvek

(Hommage à XY), az ünnepeltek tiszteletére rendezett meglepetés-mûsorok, stb. (Ez a jelenség is a „szimbolikus privatizáció” kortendenciájának azon megnyilvánulásai közé sorolható, amelyek egy részérõl már volt, vagy lehetett volna szó: gondoljunk a hajdan egy-egy vidék fölött uralkodó várkastélyoknak az elõzõ fejezetben említett, „fölülhelyezkedõ” attitûdjére, amelyet ma tömegesen tesznek magukévá azok, akiknek ehhez kellõ anyagi fedezetük van - tornyos paloták, baldachinos, „fõúri” ágyak, stb.-; vagy arra, ahogyan a kultúra, a szórakozás, az életélvezet közösségi formái közül - pontosabban azok közül a szórakozási formák közül, amelyek élvezetére a közelmúlt évtizedeiben csak közösen volt mód - a tõkével rendelkezõ egyén mind többet „megvásárolhat” magának: magánlakáson rendezett koncertek, színielõadások, vetítések; magánuszodák, házi teniszpályák, a gyerekeknek a saját kertben

berendezett komplett játszóterek; stb. Hogy ugyanazt a jelenséget több területen is felbukkanni látjuk, éppen annak a jele, hogy fontos, korjellemzõ tendenciáról van szó.) Egy másik érdekes jelenség, hogy egyre szélesebb körben válik divattá a rendszeres, évenként ismétlõdõ nagy-családi találkozók szervezése. Ezekhez a nagyobb összejövetelekhez, ahol nem ritkán 50-100 ember is találkozik, gyakran vesznek igénybe közintézményeket, vendéglõk különtermét, mûvelõdési házak nagyobb tereit, iskolák kibérelhetõ helyiségeit, ahol az összegyûlõ emberek le tudnak ülni, közös étkezéssel, beszélgetéssel erõsítik meg együvé tartozásukat. Az egyén, az egyéni életút megnõtt jelentõsége rejlik e mögött az érdekes új tendencia mögött is, (s a közintézmény kibérlésével megint kifejezést nyer a szimbolikus privatizáció is); ugyanakkor ebben a jelenségben van egy másik, legalább annyira fontos mozzanat is: az emberi

kapcsolatháló fontossága, hiszen ezek a találkozások rendre megerõsítik a nagy-családi, baráti összetartozás érzését, tudatosítják és növelik az együttmûködés lehetõségeit is. 8. Az esküvõk ünnepelési szokásainak változása Hagyományosan a falusi, (de többnyire a városi polgári esküvõk is) sok ember együttes ünnepei voltak, sõt, a falvakban, kisebb településeken közvetlenül, vagy közvetve, de a település egésze részese volt az esküvõi elõkészületeknek (a templomban való kihirdetéstõl kezdve, az ünnepi étrend sokakat foglalkoztató elõállításáig); a fõutcán végigvonuló ünnepi menet éppúgy azt mutatta, hogy ez a magánünnep ünnep a közösség egésze számára, mint ahogy ezt jelezte a lakodalomba meghívott, nem ritkán száz-kétszáz fõs vendégsereg is. Az elmúlt évtizedekben már a falvakban is egyre ritkábban került sor ilyen hagyományos, nagy lakodalomra. Aztán, valamikor a nyolcvanas években a

trend kezdett megfordulni, s a ‘90-es évekre újra, érzékelhetõen megnõtt a nagy, látványos, komoly elõkészületekkel megrendezett esküvõk száma. Ezek sok tekintetben hasonlóak a hagyományos nagy lakodalmakhoz, de sok mindenben különböznek is azoktól. Néhány jellegzetességük:
gondosan tervezett, díszes vagy hangsúlyozottan egyéni meghívók;
a ceremónia helyszínének körültekintõ, s vagy a reprezentativitás vagy a bensõségesség szempontjait figyelembe vevõ kiválasztása (egyházi esküvõ esetén: melyik templomban és ki celebrálja a szertartást: az egyik változatban az esketõ pap rangja /is/ fontos, a másik változatban viszont a házasulandók és a pap személyes kapcsolata, - barát, gyóntató, hajdani oktató, stb. - kap kiemelt hangsúlyt);
az ünnepi mûsor és menü összeállítása, egyáltalán: mûsor készítése;
a menyasszonyi ruhák egyedi kivitelezése, vagy igen borsos áron történõ kölcsönzése;
gyakran az

egész család számára új, ünnepi ruha készül;
régebbi szokások felelevenítése (tányértörés stb.);
részben más kultúrákból átvett szimbolikus elemek alkalmazása (rizsszórás, mint termékenység-varázslás, az említett amerikai „just married” szokások átvétele, stb.);
az emeletes esküvõi torta (újra)megjelenése és közös felvágása az ifjú pár által; (a városi esküvõk esetében a torta méretnövekedése még szembetûnõbb);
olyan terek birtokbavétele legalább az ünnep alkalmával, amelyekkel csak kivételesen kerül kapcsolatba az egyén, (Budapesten például: esküvõ a Bazilikában vagy a Mátyás templomban, oda konflissal érkezés; múzeumokban, új, korszerû iskolák hatalmas köztereiben, mûvelõdési házakban tartott lakodalom); vagyis megint csak: az ünnepi terek „privatizálása”.
Az esküvõ videón való megörökítése is a legutóbbi idõk fejleménye, kiegészítve és /vagy átvéve a korábbi

fényképezkedési „szertartás” szerepét. (Évtizedeken át hálószobák falának élethosszig tartó dísze és a házassági kötelék szimbolikus emlékeztetõje volt évtizedeken át a dupla ágy felett elhelyezett esküvõi kép; a városok, nagyobb falvak fotósüzleteinek pedig - a városi nyilvánosságot az esküvõ tényérõl és a fényképen látható külsõségeirõl, reprezentativitásáról értesítõ, s ha késõbb is ott marad, akkor ezáltal az idilli pillanatot idõtlenné i smerevítõ - kedvelt kirakat-dekorációja). A videó azonban mást tud, mint a fotó: az esküvõi-lakodalmi történések egész folyamata dramatikus eseménysorként örökíthetõ meg általa, s ezzel az esküvõ, ez a fontos átmenet-rítus nem mint egy kimerevedett egyszeri szimbolikus pillanat, hanem mint egy tetszés szerint újranézhetõ, az egyén kedve szerint újraélvezhetõ mozifilm kerül be a családi emlékezetbe is. A formák szerepének a fenti jelenségekben

megfigyelhetõ egyértelmû növekedése mellett - és e formáknak tartalmat adóan - a hagyományok felértékelõdése és ismét csak az individualizálódás az a két fõ tendencia, ami a ‘90-es évek változó esküvõi szokásait jellemzi. Az individualizálódás: - az én esküvõm/a mi esküvõnk legyen egyedi, csak ránk jellemzõ, annak minden kellékével együtt - ruha, zene, mûsor, meghívón szereplõ idézet, stb.;[23] és a tradíció: - egyes régi szokások felelevenítése, (a mennyasszony kikérése, a võfély aktív, ceremóniamester szerepe); vagy például az úgynevezett „táncházi esküvõkön” városi házasulandók esetében is vidéken tartott, a hagyományos falu életét felelevenítõ szertartások; régi - középkori, õsi magyar - esküvõi hagyományok, esküformulák, régi egyházi énekek, magyar ünnepi viseletek (újra-) beépítése az esketési ceremóniarendbe, és így tovább. És a két tendencia összefonódik. Most, a

századvégen végsõ soron a résztvevõ egyének által felélesztett hagyományok is azt szolgálják, hogy az esküvõ egyéni, az egyén kultúráját kifejezõ legyen, (ez esetben olyan egyének kultúráját kifejezõ, akiket éppen a hagyomány tisztelete jellemez). Másfelõl viszont ahhoz a törekvéshez, hogy az esküvõ valódi, emlékezetes élmény legyen az ember életében, a kiüresedett szertartások évtizedei után sokan nem véletlenül éppen a hagyománytól, a közösség erejétõl remélnek támogatást (ha a „közösség” a fogódzókat keresõ századvégi egyén számára az esetek nagy részében már és még inkább csak vágyott és többé-kevésbé absztrakt közösséget jelent is). 9. Városok, települések saját ünnepei A közösségkeresés egészen másféle változataként a ‘90-es években feltûnõen megszaporodtak a különbözõ települések saját, a lokalitás összetartó erejét kihasználó, s annak megerõsítését célzó

ünnepei. Szinte minden település törekszik valamiféle saját ünnepi hagyomány felelevenítésére, vagy új, de a remények szerint a jövõben hagyománnyá váló ünnepi szokások kialakítására. (Csak néhány a nevesebbek közül: visegrádi, nagyvázsonyi, sümegi, kõszegi várjátékok, kapolcsi zenei hetek, sárvári folklór-találkozó, mohácsi Nepomuki Szent János ünnep, a háború elõtti nagy vásárok felújítása, Õrségi Napok. a sort hosszan lehetne folytatni.) Érdekes végiggondolni, hogy milyen okai lehetnek ezeknek a törekvéseknek (azon túl, hogy a centralizmus leépülésével párhuzamosan - a rendszerváltás óta, de már az azt megelõzõ idõszakban is - egyre nõtt az egyes települések önállósága, és apránként erõsödni kezdett megrendült öntudatuk is). A szaporodó helyi ünnepek célja lehet:
a település individualitásának kifejezése; megmutatni és persze önmaguk számára is egyértelmûvé tenni: miben egyedi, miben

sajátos az adott település;
törekvés a település mozgásterének (további) bõvítésére (a „saját” ünnep ennek a törekvésnek egyik igen alkalmas szimbolikus kifejezõje: ide máshonnan is érdemes eljönni, ránk érdemes odafigyelni; mi pedig nyitottak vagyunk a világ felé);
emögött rendszerint ott van a verseny is az egyes települések között (erõforrásokért, ismertségért, támogatásokért); a versenyképességet pedig az egyediség, sajátosság megerõsítése, a településnek az ünnep által is növelhetõ hírneve csak fokozza;
közösségi törekvések erõsítése (a település ne csupán emberek laza halmaza legyen, hanem õket összefogó, együttesen mozgósító, eleven élettel teli szervezõdés - a tradícióvá váló saját ünnepek erre az aktivizálásra, az összetartozás tudatának és érzelmeinek erõsítésére is alkalmasak lehetnek);
ezen keresztül pedig segíthetnek az egyének identitástudatának

megszilárdításában is. 10, Vállalati ünnepek Vegyes vállalatok illetve nyugati vállalatok kezdték el újra meghonosítani a vállalati ünnepek mûfaját. Az éves teljesítmény összegzésekor, vagy a vállalathoz tartozás megerõsítésére közös, „pozitív gondolkodást” sugárzó összejöveteleket szerveznek. Gyakran ünnepi vacsorák, a vállalati ünnep számára megrendelt külön mûsor, esetleg a vállalat eredményességét sugalló, rövid (profi cégek által elkészített) reklámfilm bemutatása, és ehhez hasonló akciók képezik ezeknek az ünnepségeknek a fõbb pilléreit. Ez az ünnepfajta egy tõrõl fakad a lokálpatriotizmusnak az elõzõ pontban részletezett önerõsítõ törekvéseivel, csak nem a lakóhelyi közösséget, hanem
a vállalathoz tartozás érzését kívánja megerõsíteni. (Fukuyama részletesen ír újabb könyvében [24]a „bizalom” szerepérõl a gazdasági teljesítmény szempontjából; egy cégen belül a

vezetés és a beosztottak viszonyában a bizalom illetve annak hiánya meghatározhatja a teljesítményt: így a cégnek bõven megtérülhetnek azon rendezvények kiadásai, amelyek a családiasság, a „közös ügy”, az összetartozás érzéseivel növelik a dolgozók bizalmát). A vállalati közös ünneplés ugyanakkor
a sikeresség, eredményesség-tudatot sulykolja (s ez mintegy doppingul szolgál a további teljesítményekhez: érdemes itt dolgozni, hiszen eredményesek vagyunk); végül a vállalati ünnep
az emberi kapcsolatháló megerõsítését is szolgálja (hatékonyabb együttmûködés várható egymást jobban ismerõ emberektõl.) Hasonló célokat szolgál az a szokás is, hogy a vállalati menedzsment hosszabb hétvégére vidéki reprezentatív helyre, vagy külföldi útra vonul, (csoportosan, esetleg a családtagok bevonásával). Ennek megint több funkciója van: jutalmazás, a csoporthoz tartozás erõsítése, információcsere, rekreáció,

pihenés, a cég reprezentációja. 11. Iskolai ünnepek Az iskolát is mindinkább áthatják az ünnepek. A Diáknapok korábban csak egy-egy iskolában meggyökerezett szokásainak és szertartásainak terjedése - fordított nap, diák-tanár meccsek, diák-igazgató választása, iskolai fesztiválok, iskolai vetélkedõ-show- k (a mindenféle extrém feladatot kitûzõ szilveszteri tévémûsorok mintájára), jelmezbálok, stb. Az ilyen rendkívüli napok a kilencvenes évekre már akár egy hétig is eltarthatnak, sõt, nem egy iskolában jubileumi években már két ilyen hetet is beiktatnak egy tanév során. A szülõk által gyakran felpanaszolt, de azért egyre terjedõ jelenség a szalagavatók, ballagások, gólyabálok minél nagyobb igényû lebonyolítása is. Ezek az ünnepek a családokra igen komoly anyagi terhet rónak, maga az esemény néhány óra alatt lezajlik, ám tízezres nagyságrendû kiadást jelent. Külön ruha készül gyakran az egész osztály

számára, amely, ha szabásában (az egyediség, egyéniség sokszor említett megnövekedett fontossága szerint) általában eltérõ is, de anyagában egyforma, s ezért újonnan kell készíttetni, ami a résztvevõktõl jelentõs anyagi hozzájárulást igényel -; külön (rendszerint szintén nem olcsó) koreográfia, (a hagyományos egy-két tánc - keringõ, palotás - egyre több újabbal bõvül[25]); nagyobb termeket (sokszor elegáns közintézményeket) bérelnek az ünnepi esemény méltóságát fokozandó; fotó-, és videó dokumentáció készül az eseményrõl, stb. Ezen iskolai ünnepekben (a gyerekek és fiatalok vidámság-, és energialevezetés-igényének kielégítésén kívül) a lakóhelyi és a vállalati ünnepek elemei ötvözõdnek: s lényegében hasonló lélektani célokat is szolgálnak, mint amilyeneket az elõzõ két pontban felsoroltunk (elég a „település” és a „vállalat” helyére az „iskolát” behelyettesíteni), bár

kétségkívül több bennük a karneváli-bolondünnepi elem, (amit viszont a résztvevõk életkora és az iskolának a másik két közösségformánál egyoldalúbb függelmi rendszere magyaráz)[26]. 12. Öregdiákok, településekrõl elszármazottak baráti kör-találkozói Az iskolákhoz azonban nem csak akkor (sõt, elsõsorban nem akkor) fûzõdnek a diákoknak ünnepi érzelmei, amikor odajárnak. Évszázados szokás az öregdiákok kötõdése az alma mater-hez, de a kilencvenes években az ehhez a jelenségkörhöz sorolható események szembeötlõen szaporodnak, s az ilyen típusú „ünnepek” idõbeli kiterjedése is növekszik. Az, hogy az érettségi találkozókra vidékrõl, sõt, külföldrõl is hazatérnek a volt diákok, korábban is szokásban volt, (az más kérdés, hogy a rendszerváltással a hazalátogatók köre érthetõen bõvült); új jelenség azonban
az érettségi találkozók több naposra szervezése;
az összetartó osztályok

tagjainak akár évenkénti, sõt, olykor havonkénti! találkozója;
nyugdíjba vonult tanárok rendszeres összejövetele;
volt diákok összehívása egyes iskolák 10/20/25/30./100 éves fennállása alkalmából, (ahol akár több száz ember is összegyûlik).
S a fenti, iskolai „hagyományõrzéshez” hasonlóan: az egy-egy településrõl elszármazottak baráti körének rendszeres találkozói is azt tanúsítják, hogy itt önmagukon túlmutató jelenségekrõl van szó, mint például:
a közös gyökerek fontosságának növekedésérõl;
az emberi kapcsolathálók fokozott jelentõségérõl; hiszen a hajdani iskolai, vagy szomszédi kapcsolatok - éppen a „bizalom” (és a megbízható információkhoz jutás) szerepének említett elõtérbe kerülése miatt is (mert hát a családján, legbelsõ hozzátartozóin kívül kiben bízna inkább az ember, mint azokban, akiket gyerekkorától ismer, akikhez számos közös élmény fûzi), - egyre nagyobb

szerepet játszanak a gazdasági - és egyéb érdekérvényesítõ - csoportosulások létrejöttében);[27]
az identitás megerõsítésének általános igényérõl. 13. A hétköznapokba beépített ünnepek Végül az ünnepekkel kapcsolatban még egy érdekes tendenciáról érdemes szót ejteni. Az ünnepek és a hétköznapok világa nem minden idõszakban és nem minden kultúrában válik el egymástól azonos élességgel. A két világ közti határok mozgásban vannak, s a ‘90-es évek ebbõl a szempontból is fontos változásokat hozott. Érzékelhetõen nõtt az igény a hétköznapok ünnepibbé tételére: mind többen törekszenek arra, hogy apró, ünnepi mozzanatokat találjanak a hétköznapokon belül. (A létfenntartó rohanás körülményei közepette persze ez a jelenség is csak az emberek egy kisebb részének magatartásában bukkan fel, ám mindenesetre: felbukkan). Ahogy az angoloknál a hétköznapok elmaradhatatlan ünnepi szertartása a

délutáni tea elfogyasztása, az iszlám kultúrában a müezzin hangjára a napi ötszöri ima, vagy ahogyan a déli harangszó nemcsak kettéosztja a napot, hanem évszázadok óta megõrzött ünnepélyességet csempész (legalább a harangszó idejére) világunkba, úgy találhatunk a mai életviszonyok között is számtalan kisebb vagy nagyobb, a mindennapokba beépíthetõ ünnepi szertartást, s úgy érezzük, a kilencvenes évekre a korábbiaknál erõsebben jellemzõ az az igény is, hogy legalább a nap egy kis része emelkedettebb, s ezáltal felemelõ lehessen. Néhány példa az „ünnepteremtés” mindennapi alkalmai közül:
a templomba járók számára eleve ilyen a reggeli vagy esti, illetve a vasárnapi istentisztelet szertartása;
törzsközönségüknek ilyenek az esti táncházak;
ilyen lehet az esti vacsorához (vagy legalább a hétvégi étkezéshez) ünnepélyesebben, szebben terített asztal, esetleg meleg gyertyafénnyel is megvilágítva: a

hangsúlyozott bensõségesség hangulatát kínálva a napközben külön étkezõ, (s az uniformizált és személytelen közétkeztetésben vagy a gyorsbüfék kapkodásában részesülõ) családtagok számára;
a munkából hazatérõ házaspár közös kávé-szertartása (vagy a Magyarországon is egyre terjedõ teázás), amelynek érzelmi hatására egyébként a reklámok is erõsen építenek („vigyünk ünnepi pillanatokat a mindennapokba” - más kérdés, hogy a reklámokban ez az ünnepi pillanat is mint a reklámnak engedelmeskedõ „fogyasztás” eredménye, illetve mint a reklámozott termékek velejárója jelenik meg). Mi mindent adhatnak az egyes embernek és miért lehetnek olyan fontosak ezek a mindennapokba beépített ünnepi elemek?
Elõször is kiemelnek az unalmas „taposómalomból”, az élet (egyre inkább) uniformizált nagyobbik részével szemben a változatosságot képviselik, olykor még a meglepetés örömét is magukkal hozzák;


megteremtik a mindennapi élet kapcsolatát olyan szférákkal, amelyek ezekben a mindennapokban kevéssé vannak jelen: összekötik az önmagát és életét túlságosan „hétköznapinak” érzõ embert a transzcendenciával, a mûvészetekkel, az esztétikummal;
nem utolsósorban pedig a pragmatizmus túlzott eluralkodásának ellensúlyozására is szolgálnak: - legyen olyan része is a napnak, ami nem a haszonelv jegyében telik el;
mindenképpen hat ezekben az ünnepi pillanatokban a kilencvenes években egyértelmûen felértékelõdõ tradíció, amely kapcsolatot képez a múlt, a jelen és a jövõ között;
az ünnep mindig közös; igazán ünnepelni csak (kisebb vagy nagyobb) közösségben lehet, így az ünnepteremtés a mind individualizáltabb (és mind atomizáltabb) életben szükségképpen a növekvõ közösség-igény kifejezõdése is;
természetes igény az emberi élet tagolása is (nemcsak évek, hónapok, hetek, de napok, napszakok szerint is),

s a hétköznapok „ünnepi” pillanatai ebben is segítenek. Összegzés: Mi mindent jeleznek a ‘90-es évek ünnepelési szokásainak változásai? Nyilvánvalóan egymással ellentétes tendenciákkal találkozunk (ezen az életterületen is). A kilencvenes évek magán-, és közünnepeiben egyszerre jellemzõ egyfelõl az egyén, az individualitás, másfelõl a közösségiség szerepének növekedése, (ami akár ugyanabban a jelenségben, ugyanannál az embernél is motiváló erõ lehet); egyszerre jellemzõ egyfelõl az amerikanizálódás, másfelõl a nemzeti kultúra hagyományai felé fordulás (a mai ünnepdivatnak ezt a két mintáját viszont általában nem ugyanazok az emberek, hanem egymástól eltérõ értékrendszerû csoportok követik). Mindenesetre
a kilencvenes évek ünnepeiben tehát meghatározó a tradíciók megnövekedett szerepe, az irántuk való fokozott igény (régi ételek az ünnepi étrendben, a kenyérsütés szokásának

felelevenítése városi háztartásokban, Húsvétkor vödör vízzel való locsolkodás - ugyancsak városon; régebbi korokat idézõ ünnepi képeslapok kiadása, régi esküvõi fogadalom-tételek felelevenítése, stb.);
általánosan jellemzõ az egyediség, a személy kiemelésének fontossága;
az életszakasz-határok szerepének megnövekedése (akár az esküvõ jelentõségének fokozódásáról, akár a kerek születésnapok ünnepi szertartásairól mondottakra gondolunk);
ugyanakkor a közösség, a valahova tartozás iránti mind határozottabb igény, s ezzel összefüggésben az emberi kapcsolathálót, összetartozás-tudatot megerõsítõ (és a közösség összeadódó energiáival az egyént gyakran pszichofiziológiai értelemben is megerõsítõ) szertartások jelentõsége (lásd települések ünnepei, nagycsaládi találkozók, iskolai ünnepek);
a pragmatizmussal, haszonelvûséggel szemben (mellett) más emberi szempontok elõtérbe

kerülése;[28]
a különbözõ kultúrákból származó ünnep-elemek összefonódása (például a születésnapi szokásokban vagy a Karácsony rituáléjában). VI. Gyermekjátékok (toys and games) jellemzõi a ‘90-es években [29] Minden korszakra jellemzõ, hogy mit, hogyan és mivel játszanak az abban a korban felnevelkedõ gyerekek. A gyerekkorban játszott játékok érzelmileg is olyan erõsen érintik a személyiséget, hogy szemléletformáló erejük, az emberi kapcsolatokat modelláló szerepük szinte felbecsülhetetlen; a társas, másokkal együtt átélt, közösen alakított játék a sikeresség, az eredményesség, a kooperációs és vezetõ képesség, az önmegjelenítés, a gyõzelem-elviselés és a veszíteni tudás, a kudarc-feldolgozás képességének is iskolája. Nem mindegy tehát, hogy milyen játékokkal és hogyan játszottunk mi a gyermekkorunkban, s az sem, hogy felnõttként saját gyerekeink kezébe milyen játékokat adunk, mire

tanítjuk meg õket; mit kínál nekik az õket körülvevõ világ. Természetesen a gyerekjátékok közül számos évezredek óta örökítõdik, ha változó formában és néven is (labdajátékok, ugrójátékok, kockajátékok, erõpróba-játékok, stb.) de ezek is módosulnak a különbözõ kultúrákban és korszakokban, s minden idõszakban születnek újabb játékok is. Milyen jellegzetességeket figyelhetünk meg a ‘90-es évek játékaiban? Játékszerek (Toys) 1. A nemzetközi játékipar termékeinek elterjedése Magyarországon Az ötvenes évek szinte teljes zártsága után már a hatvanas évek végétõl felbukkantak a nemzetközi játékipar egyes termékei (matchboxok, öltöztethetõ babák, a tiki-takik; majd késõbb, a hetvenes-nyolcvanas években a Lego-k, Dupló-k, Barbie babák, playmobilok, aztán a kvarcjátékok, nintendók, a „bip”-pen játékok, stb.); amelyek rögtön a „nyugati” világ, a fejlettség és a jólét szimbólumaivá is

váltak. Ezeknek a játékoknak a többsége azonban jó ideig az egyéni utazások révén került az országba, a játékboltokban csak késve jelentek meg (ott is elõször a magánszektorban. trafikokban, stb); a minden mást szinte teljesen kiszorító nemzetközi árukínálat, a Mattel, a Hasbro, a Disney birodalom játékainak színeiben is jellegzetes[30] áradata a ‘90-es évekre vált jellemzõvé, (A nemzetközi játékkínálaton belül is beszédes - az amerikai mellett - a kínai, tajvani stb. játékok aránya) Egy szó, mint száz: ahogy a televíziós csatornák között, a lemezforgalomban, az élelmiszeriparban, a gyógyszerkínálatban is meghatározóvá, s a hazait szinte kiszorítóvá váltak a „külföldrõl” származó termékek, ugyanez a folyamat lezajlott a játékválaszték alakulásában is.[31] A „nemzetközi játékok” kifejezés döntõen két kultúrából származó játékokat jelent (a skandináv Lego a legszembetûnõbb kivétel):

amerikai és jellegzetesen távol-keleti játékokat (ez utóbbiaknak is viszonylag széleskörû divatja van a go-tól és ma-jongtól az origamin, és wayangon át a tamagocsiig: Budapesten külön áruház is nyílt a távol-keleti játékok számára).[32] Mindebben két, látszólag ellentétes tendencia érhetõ tetten: a mienkétõl különbözõ, távoli kultúrák „megtanulásának” izgalma, egzotikuma, és a világ homogenizálása a mindenhová ugyanazokat a játékokat eljuttató nemzetközi játékipar által. 2. A rajzfilmekhez, játékfilmekhez kapcsolódó játékok A játékgyárak a kilencvenes évekre igen nagy arányban álltak rá arra, hogy kínálatukat összekössék a rajzfilmdivatokkal. Egy-egy egész estés Disney-film azonnal játékszerek, képeskönyvek (pólók, matricák, füzetborítók, egyéb gyerektárgyak) dömpingjét indítja el, (amelyek az éppen kurrens rajzfilm figuráit ábrázolják), de a játékipar és rajzfilmgyártás

összefonódása már a vendéglátóiparra is kiterjedt, hiszen a gyerekmenükhöz „ajándékként” kapcsolt játékfigurák a gyorsétkezdékben is a mindenkori siker-rajzfilmek (101 kiskutya, Aladdin, Pocahontas, A kis hableány, Casper, Az Oroszlánkirály, A Notre Dame-i toronyõr, Batman, Pókember, Mulan, Egyiptom hercege, stb.) figuráit használják fel a fogyasztás fokozására. Ez az összefonódás olykor az ellenkezõ irányban is érvényesül Jó példa volt ez utóbbira a „dinó”-õrület második hulláma: amikor az „Õslények országa” és a „Denver” hatására[33] mindent elözönlõ dinoszaurusz-figurákat már nem lehetett eladni, a játékipar érdekeltté vált egy olyan film elkészültének támogatásában, mint a Jurassic Park, amely újabb népszerûséget adott ezeknek a játékoknak. A dinó-õrület egyébként önmagában is nagyon érdekes jelenség, és összefüggésben van a ‘90es évek számos más

világkép-sajátosságával is, (például a természet fenyegetettsége, a végítélet-pszichózis -- hiszen kihalt fajokról van szó); de az apokaliptikus asszociációkkal szemben ebben a szimbólumban megjelenik egyúttal a huszadik század mindenhatóságoptimizmusa is: az a sugallat, hogy a tudomány mindenre képes, még kipusztult világok feltámasztására, a történelem újraírására is. A szimbólum fontos eleme továbbá a biztonságos jelent - mintegy az ember elfojtott tudatalattijából - fenyegetõ szörny-világ, illetve másfelõl ennek a szörny-világnak a domesztikálása is, stb. Az õskor felé fordulásban mindenképpen benne van a modernitás kilencvenes évekre már egyértelmûvé vált válságának kifejezõdése; a dino-kultusz a modernitás csõdjének reakciója is.[34] Mindenesetre az õslények mindent elárasztanak: van dinó gumicukor, sós ropogtatnivaló, levestészta és homokozó-forma, a könyvkiadás a legkülönbözõbb életkorú és

mûveltségi szintû felnõttek és gyerekek érdeklõdését is kielégíti e tárgyban, és persze tereli is e divattéma felé. 3. Számítógépes játékok A játékszerek területén a másik legszembetûnõbb és leginkább közismert változás a számítógépes játékok elterjedése. (A számítógép, ha nem szorítja is ki a gyerekszoba hagyományos kellékeit, de jelentõs idõmennyiséget átvesz a gyerekeknek a kézbe fogható játékszerekkel - babákkal, katonákkal, autókkal, társasjátékkal - való foglalkozásra fordított óráiból[35]). A ‘80-as évek végén fellángoló Game boy és Nintendo-õrület után a ‘90-es években a PC-k szélesebb körû elterjedésével az azokon játszható játék-programok is viharos gyorsasággal terjedtek. Elõbb csak szerényebb, mára már muzeális jellegûnek tûnõ Spektrum, Commodore típusú gépeken; majd az XT 286-os, 386-os, 486-os gépeket követték a Pentiumok, a feketefehér monitorokat a színes, egyre

jobb képminõségû monitorok s ezeken egymást váltották az egyre újabb s egyre tökéletesebb kidolgozású játékok is. (A számítógépek memóriakapacitása - a gyerekek között is - státusz-szimbólummá vált, hiszen ettõl függ, hogy valaki szert tehet-e az újabb és még újabb - s persze egyre több memóriát igénylõ - játékok közül olyanokra, amelyek a többieknek még nem lehetnek a birtokában.) A számítógépek terjedése hasonló módokon ment végbe, mint korábban a televízióké és magnetofonoké, a gyerekek úgy gyûltek össze egy-egy még ritkaságnak számító gép elé játszani, ahogyan annak idején hokedlivel, kis sámlival televíziót nézni vonultak a felnõttek a szomszédba; vagy ahogyan kezdetben, a még ritkaságnak számító színes tv korszakában egyegy színesben élvezhetõ, látványos film megtekintéséhez hívták át a készülék-tulajdonosok a „szegényebb” rokonokat, barátokat. (A floppy-n majd CD-n

cserélgethetõ játékok vándorlása pedig a videokazettán egymástól átvett filmek, vagy átmásolt magnófelvételek korszakát idézi.) De a „számítógépezés” nem csak egy, a játéklehetõséget nyújtó újfajta technikai eszközök közül, hanem - természetébõl adódóan - olyan eszköz, amely gyökeresen átformálja a gyerekek életmódját. Már a tévé is maga elé szögezhette a gyerekek jelentõs részét, s megnövelte ezt a lehetõséget a videó elterjedése, hiszen ahol a szülõk nem fordítottak kellõ figyelmet arra, hogy másféle kulturális minták alternatíváját állítsák a gyerekek elé, vagy más módon határolják be azt az idõt, amelyet a gyerekek képernyõ elõtt tölthetnek, ott már ezen eszközök révén is kialakulhattak a „képernyõfüggõség” tünetei. A számítógéppel ez a képernyõfüggõség ugrásszerûen tovább fokozódik, hiszen a filmnézés a gyerekek jelentõs része számára - aktivitásigényük

miatt - egy idõ múlva unalmassá válik, a számítógép azonban számos vonzereje mellett (a mind tökéletesebb színes képi kivitelezés esztétikai élvezete, a próbák teljesítésével elérhetõ sikerélmények, a viszonylag bonyolult technika kezelése adta önbizalom, a játékoknak az egyéni érdeklõdés kielégítését is lehetõvé tévõ választéka, stb.) az aktivitásigényt is leköti (az más kérdés, hogy a hagyományos, sokmozgásos gyerek-életformával szemben a számítógép melletti aktivitás igencsak korlátozott). Nem állítható, hogy a gyerekek életébõl ezzel kivesznének a mozgásos formák, (hiszen a „számítógépes gyerekek” nagy része is sportol, labdajátékokat játszik, futkározik), de ezen mozgásos játékok aránya egyértelmûen csökken, s talán még szembeötlõbben csökken a játékok közösségi jellege is. Sok esetben a számítógép mellett is együtt ülnek, játszanak a gyerekek, - mondhatnánk tehát, hogy az

örömteli közös játék nem vész ki a gyerekek világából, csak átalakul - többnyire azonban ilyenkor is csak egy, maximum kettõ nyomogatja közülük a billentyûket, a többiek csupán passzív megfigyelõk, szurkolók lehetnek. Egymás mellett, párhuzamosan bámulják a képernyõt, és egyedül „harcolnak” a géppel. A közös jelleg tehát korántsem olyan, mint a hagyományos körjátékokban, társas-, és csapatjátékokban. (Legfeljebb egymás utáni és páronkénti versengésre, illetve a történések megbeszélésére, az ismeretek kicserélésére van mód). Ráadásul egyértelmûen nõ azon idõ aránya is, amit a gyerekek valóban egyedül töltenek (a magányos számítógépezés pedig a hagyományos egyszemélyes idõtöltések - babázás/katonázás, rajzolgatás és fõleg: az olvasás mennyiségét csökkenti.) A számítógépes játékok típusai, népszerûségük és arányuk is nagyon jellemzõek a korszakra, érdemes tehát - a teljesség

igénye nélkül - sorra venni õket :
Harci játékok:
háborúk, csaták: lövöldözés;
kézzel - mármint a monitoron megjelenõ figurák kezével - vívott ütközetek (vívás, karate, kick-box, stb.);
„kalandjátékok”: szörnyek (hatalmas pókok, mérges kígyók, sárkányok, szellemek, „mesterséges szörnyek”) elleni küzdelmek;  -- ezekben a játékokban, amelyekben a mozi-, és tévéfilmek világa folytatódik, a sok halott, sok vér; az agressziókiélés áttételes lehetõsége jellemzõ: (az agresszió itt egyértelmûen ügyességnek, s mint ilyen, dicséretesnek minõsül). A számítógépes kalandjátékok jellemzõi: végtelen bolyongás labirintus-terekben, állandó veszedelmek, rész-sikerek, fokozatosan megtanulható eszközök és a végsõ gyõzelem szinte elérhetetlen távolba tolása. Egy játékosnak több „élete” van (sõt, néha az életek száma végteleníthetõ) - praktikusan ez a néhányszori „feltámadás” csökkenti a

folytonos újrakezdés unalmas procedúráját, de - s ez már e játékok világképével összefüggõ sajátosság - a játék közben elkerülhetetlen kudarcok frusztrációját is csökkenti, és a „halál” súlyosságát még a rajzfilmeknél is inkább relativizálja[36].[37] A kalandjátékoknak egyébként megint csak igen erõs a rajzfilmkultúrával való összeforrottsága: számos kalandjáték különbözõ Disney-, és egyéb rajzfilmprodukciók számítógépes változata, ami azt a hatást is magában rejti, hogy kedvenc rajzfilmtörténetünkbe mi magunk is beléphetünk[38]: vagyis az álomvilággal való kétoldalú kapcsolat, a részvétel és a fantáziával való szabad rendelkezés illúzióját kelti. (Persze csak az illúzióját, hiszen a programok lényege szabott, kötött).     
Választásokon múló („elágazásos”) történet-játékok. Ezek is kalandjátékok, csak itt nem az agresszióé a fõszerep. (Mivel jelentõs részben angol

felirattal, hangbemondással készülnek, elvben alkalmasak a nyelvgyakorlásra is). Pozitívnak tûnõ jellemzõjük az is, hogy látszólag a könyvet olvasó embernek a cselekményen, annak kimeneti lehetõségein való elgondolkodását utánozzák, valójában azonban az ilyen típusú játékot is szükségképpen meghatározó kötött variációk végülis nem a gondolkodás szabadságának kedveznek: a játékosnak inkább meg kell találnia és „be kell vágnia”, meg kell tanulnia a programozó által kitalált „helyes utat”[39].
Szimulációs játékok:
autóversenyek;
repülõgép-vezetési és légiharc-szimulációk;
tank-, és egyéb jármû (tengeralattjáró, stb.) vezetésével kombinált csaták;
e játékok speciális alfaja a sportszimuláció (futball, kosárlabda, golf, tenisz, és egyéb sportjátékok; olykor - például az „olimpia”, vagy „tízpróba” típusú játékokban egymással kombinálva is). A jármûvezetés-szimuláció

egyrészt kétségkívül fejleszti a reflexeket (mint egyébként a „verekedõs” játékok is), ugyanakkor itt az a (veszélyes) illúzió keletkezik, mintha a játékos már tudna is vezetni. (Ráadásul e játékokban az útoldalak letarolása, a felbukkanó járókelõk, autók elsöprése túlélhetõ: a sebesség általában magasabbra értékelt, mint a „balesetmentesség”. Nagy kérdés, hogy ez nem hat-e kártékonyan az ilyen játékokon felnövõ gyerekek majdani autóvezetési stílusára is). Mint a kalandjátékok a rajzfilmekre, ezek az autóverseny-típusú játékok nagymértékben az autó-kultuszra épülnek (Forma 1, stb.), s hasonló kultusz-jelleggel építkeznek a sportszimulációk is (a futballsztárok és - csapatok, kosarasok, ökölvívók, stb kultuszát tudatosan beépítik ezekbe a játékokba is). Az ügyességfejlesztés és a versenylehetõség mellett e játékokban a gyerek az egyébként istenített sztár (az autóversenyzõ Schumacher, a

kosaras Jordan vagy a labdarúgó Ronaldo) mozgatójává lehet - ez megint olyan sajátosság, amely által a számítógépezés a gyereket a (megnövelt személyes fontosságra alapozott) részvétel illúziójában részesíti.
Stratégiai játékok - civilizációk felépítése, megvédése, stb. Ezek a játékok inkább nagyobb és elvontabb érdeklõdésû gyerekek (és felnõttek[40]) kedvencei: egyrészt érzékeltetik a társadalom bonyolultságát, másfelõl óhatatlanul le is egyszerûsítik a társadalomképet, hiszen a programok e játékok esetében is mindössze néhány variációt tesznek lehetõvé. A háború-rombolás ezekben is eléggé nagy arányban van jelen: többnyire azt sugallják, hogy a társadalmakat a pénz, a harc-erõszak és a véletlen mozgatják, (ugyanis gyakran a két elõbbi - a pénz és az erõszak - ügyes használatával lehet eredményt elérni ezekben a játékokban, a nehézségeket pedig véletlen-generátorral adagolt

ellenséges erõk támasztják).
Logikai jellegû játékok (sakk, go, tetris, labirintus-játékok, klasszikus kártyajátékok, stb.) Ezek végül is klasszikus gondolkodtató játékok; számítógépes változatuk egyik fõ sugallata megint csak az, hogy a „számítógép mindenre jó”. (Hasonló mondható el a klasszikus ügyességi játékok - biliárd, teke, flipper - számítógépes szimulációjáról is)
„Interaktív” játékok A számítógépes játékok viszonylag legújabb (CD-s) generációjában a kép már játékfilmszerû, vagy valóságosan is játékfilm-részletek betáplálásával készül: ezekben külön hangsúlyt kap az „interaktivitás”, a történetalakítás lehetõsége, a mozinézõ „aktívabbá” tétele. (Ez az „aktivizálás” persze a kötött variációk miatt itt is csak viszonylagos, de a film passzív nézéséhez képest valóban a részvétel nagyobb mértékének illúzióját kelti[41], és a számítógépes

kultúrára általánosan jellemzõ „próbálj-tévedj, csináld magad” szemléletet kétségkívül megerõsíti[42]). * Nem kívánunk állást foglalni abban a vitában, amely a számítógép átkai és áldásai körül folyik: nyilvánvaló, hogy a számítógép, mint bármely technikai találmány, óriási lehetõségeket és veszélyeket hord magában egyszerre; s persze azok közé a legjelentõsebb találmányok közé tartozik, amelyek alapvetõ életforma-, és szemléletváltozásokat is magukkal hoznak. A számítógépes játékok természete (az egymás utáni „pályák”, újabb játszmák szinte végtelen sora, az idõleges kudarcok, és kijavításuk reménye, stb.) könnyen vezethet egyfelõl erõs függõséghez, másfelõl komoly frusztrációhoz. Egyfelõl növeli az egyén alkalmazkodóképességét, másfelõl viszont irányítottságát is a program determinált keretei, terelõ „falai” között. 4. A Tamagocsi A számítógépes kultúra korai,

„game boy” szakaszának örököse a „tamagocsi”, amely a kilencvenes évek utolsó harmadában érte el Magyarországot. Erre is jellemzõ, (vonzerejében szerepet játszik), hogy az ázsiai kultúrkörbõl származó játék, s már megjelenése elõtt „legendája” volt: a „lám, mire képes a (japán) csúcstechnológia” mítoszának részeként. A csúcstechnológia ezúttal a „háziállat-tartás” imitációjára „volt képes”; egyesek szerint elidegenítetten, mások szerint olcsón és higiénikusan helyettesítve a gyerekhez kötõdõ élõlényeket (kutya, macska, kismadár, teknõc, tengerimalac). Szó lesz még a „virtuális valóság” szerepérõl a kilencvenes években; s a tamagocsi is a virtuális valóság játéka: mesterséges lény, akiért valóságos érzelmeket lehet mozgósítani, akiért az ember - a gyerek felelõsnek érezheti magát, (hiszen etetni, itatni, játszani stb. kell vele); de e felelõsség kétélû, hiszen mégsem

igazi élõlény, így pusztulása nem lehet olyan teher, mint a valóságos élet vége (s mert a gyerek az „állatka” életét-halálát félig „igaziként” éli át, ezzel a valóságos halálhoz való viszony is veszít a súlyából.)[43] Mint minden divatjáték, a Tamagocsi is gyors inflálódáson ment át: elõször egy-állatos volt a játék, aztán megjelent a több állatból választható kínálat, újabb változatában már párhuzamosan futtatható állat-életekkel. (Ez a divatõrület egyébként eléggé rövid lefutásúnak bizonyult: a 10 ezer forintos kezdõár gyorsan mérséklõdött 5 ezerre, s rövidesen megjelentek az 1200 forintos, majd 1000 forint alá süllyedõ árú „utánzatok” is.) 5. Nosztalgia-, és tradicionális játékok; mû-anyagok és a természetesség vágya Korunkra jellemzõ az is, hogy - a bútorokban, öltözködésmódban, történelmi érdeklõdésben stb. megnyilvánuló nosztalgiákhoz hasonlóan - a játékok között is

szaporodnak a nosztalgia játékok; ezek persze elsõsorban a felnõttek számára bírnak nagy jelentõséggel, hiszen az õ szemükben ezek a játékok gyerekkoruk, sõt, elõdeik világát idézik és élesztik föl. (Világképalakító szerepük abban van, hogy egyes régmúlt korok kultúrájának elemeit - már csak azáltal is, hogy jelen vannak, hogy új játékként megvásárolhatók - beemelik a mai világ tárgykultúrájának kellékei közé). A nosztalgia (a játékok területén is) elsõsorban két irányba nyúl vissza:
A népi játékok, illetve hagyományos módon készített játékok felelevenítése: rongybabák, csutkababák, fajátékok, pörgettyûk, a Betlehemezés szokásának és jellegzetes tárgyainak újra-elterjedése, stb.
„Polgári játékok”: babaházak, vasutak-gõzgépek, M¬rklin-játékok, egyéb fémjátékok, ólomkatonák, Capitaly, újonnan nyomott, de a régi külsõt másoló (facsimile) kártyák.
Lényegében e „városi”

játékok körébe sorolható a nosztalgia-játékok egy egészen más eredetû, más asszociációkat keltõ csoportja: megjelennek az ötvenes évek esetlen fémjátékainak utánzatai is: a nosztalgia a történelemmé vált szocializmus játékait is elérte[44]. A nosztalgia célja az elfeledett vagy elfeledtetett múlt beemelése a jelenbe, de egyúttal a jelen leértékelését is jelenti: a játékgyárak kínálatának színes-friss csillogásával szemben a nosztalgia-divatot támogató felnõttek a gyerekeket egyedibbnek, emberközelibbnek, s ezáltal értékesebbnek érzett játékokkal próbálják körülvenni.[45] (A Magyarországon az ugyancsak a ‘90-es években meggyökerezett Walldorf-iskola például tiltja is a családoknak a mûanyag játékok használatát, s helyettük a hagyományos, természetes anyagokból készült játékok, a sorozatgyártással szemben pedig a kézmûvesség felé fordul; a családokat e fordulat végrehajtására ösztönzi.) Persze

azért a ‘90-es éveket is jellemzi az olcsó, gyorsan tönkremenõ mûanyag-játékok tömeges jelenléte, amelyek esetében a „mennyiség” válik értékké. A gyerekeknek a szó szoros értelmében százával veszik a kisautókat, katonákat, GI Joe-kat, transzformereket, „törpöket:” (a fogyasztói kultúra felívelõ szakaszának tipikus tünete ez: mindenbõl minél többet, elsõsorban a játékok mennyisége számít). A játékok között is elburjánzanak az utánzatok olyanok, mint a drága valódiak (presztízs-szempont), de mivel utánzatok, ezért szélesebb rétegek számára is elérhetõek, (akárcsak az ál-Adidas ,-Reebok, -Nike cipõk, sportruhák).[46] Bizonyosra vehetõ, hogy egy nemzedék múltán ezek a mûanyagjátékok is nosztalgiákat keltenek majd, hiszen az akkori felnõtteket ezek fogják gyerekkorukra emlékeztetni, de minõségük mellékessége, s ebbõl adódó eldobhatóságuk következtében azért feltehetõleg más intenzitású

érzelmek épülnek hozzájuk a gyerekek alakuló világképében, mint amilyenek egy évekig használt, - vagy fõleg egy több generáció által is használt játékhoz fûzõdhetnek. A mûanyagjátékokkal párhuzamosan, de azokhoz képest tudatosan vállalt alternatívaként - a lakásmódhoz, öltözködéshez, az étkezési kultúra változásához hasonlóan - a játékok között is a természetes anyagokból készült játékok: a fából, (sõt, például a ma-dzsong esetében elefántcsontból) faragott játékok, a csuhéból készült bábuk, rongyból varrt babák; az agyagsípok, fafurulyák, fûzfaágból faragott sípok stb. kínálata is növekszik a kilencvenes években; illetve - mind több helyütt - ilyenek készítésére tanítják, buzdítják a gyerekeket is. (E játékok nagy része népi eredetû, illetve a népi hagyományok továbbfejlesztésével létrejött újabb játék, s mint ilyen, ideológiai ellenpólust is jelent a „kozmopolita”

árukínálattal szemben. (Ugyanakkor a ritkább anyagokból készült játékok éppúgy, mint az utánzatokkal versengõ „valódi”, „márkás” játékok magas áruk miatt csak a gazdagabbak számára elérhetõek - ez a társadalom szegmentálódásához vezet a gyerekjátékok területén is: a gyerekszobák játék-összetétele a társadalmi lehetõségek függvényében is igen különbözõ.[47] Az értelmiségi családokban a fogyasztói kultúra minõségibb szakaszának megjelenése a jellemzõ tendencia: inkább kevesebb, de jobb minõségû játékot.) 6. Logikai játékok A tudománynak (s ezen belül a matematikának) a világban (a termelésben, a gazdaságban) látványosan megnövekedett szerepe a játék-kínálat alakulásában is kimutatható. A mechanikus játékok mellett terjednek a logikai képességeket fejlesztõ játékok: több helyütt külön boltok jöttek létre logikai játékok árusítására. (A piaci társadalom kialakulása egyébként is

kedvezett a specializálódásnak a játékpiacon is; ez az eddig említett játéktípusokra is érvényes, például: Lego-szaküzletek, régi játékok boltja, stb.) A logikai játékok a matematika presztízsén kívül azért is terjednek, mert a logikai képességek (és a logikai játékok) mint a versenyhelyzetben való sikeres helytállást segítõ képességek (illetve mint az e képességeket fejlesztõ eszközök) is fontossá váltak. Az is korjellemzõnek tekinthetõ, hogy a játékokat - s ez érvényesül a logikai játékok vonatkozásában is -, a felnõttek egyre nagyobb arányban mint tervszerû fejlesztõ eszközöket veszik számításba. 7. Csecsemõ- fejlesztõ játékok A versenyhelyzetre való felkészítés ugyanis a versenytársadalomban már a bölcsõtõl kezdõdik, (helyenként már az általános iskola elsõ osztályába is valamiféle felvételi vizsgán keresztül lehet csak bejutni); ennek következtében az óvoda is mindinkább „iskolásodik”

(matematika-órák, néhány betû megtanítása, feladat-centrikusság). Aki tehát nem akarja, hogy gyermeke lemaradjon a versenyben, az úgy érzi, hogy már a csecsemõ kezébe is fejlesztõ játékokat kell adni; s ezt az igényt kiszolgálják a már említett nagy játékgyárak is. Kínálatukból mind több lakásban láthatók az Activity-box típusú játékok; színre, formára gondosan tervezett, hangot is adó kis oktató-gépek, amelyek összekapcsolják a „kellemest a hasznossal”. Ugyancsak a bölcsõdei és óvodai fejlesztõ játékok kínálatát gazdagítják azok a játékok, amelyekben geometriai formákat kell beilleszteni a körvonalukat követõ lyukakba; olvasási képesség nélkül is alkalmazható „tesztek”; a helyeshelytelen választásokat hangjelzéssel mutató „bip-pen”(hangjelzõ toll), stb. 8. Lélektani társasjátékok A verseny mellett a századvég-ezredvég korjellemzõje az általánosan felfokozódott pszichológiai

érdeklõdés is. A számítógépes játékok és a szórakoztató elektronika különbözõ válfajaihoz kapcsolódó megannyi idõtöltés azáltal, hogy képernyõ elé köti, igen nagy mértékben atomizálja is a fiatalok társadalmát, s így az emberi kapcsolatok, és az ember belsõ világa - vagyis ami kívül esik a számítógép hatókörén - igencsak felértékelõdik. Az ebbõl fakadó igényhez kapcsolódnak az egyre szaporodó, egymás és önmagunk jobb megismerését szolgáló „pszichológiai” társasjátékok. (Késõbb részletesen foglalkozunk majd a kilencvenes évek ezotéria- és transzcendencia felé fordulásával is: születnek társasjátékok ezen igények kielégítésére is). Játékfajták (Games) Mint már többször utaltunk rá, a kilencvenes években tovább folytatódott az a tendencia, amelynek során a gyerekek mind több idejüket töltik valamilyen képernyõ elõtt, (az ebbõl adódó ártalmakat még leginkább sportokkal

mérsékelve). A közös játékok (körjátékok, ügyességi játékok, azok a játékok, amelyek során fontos szerepet játszanak a természet színhelyei, egyáltalán a természetes térben játszott játékok) vagy eltûntek, vagy a minimális szintre szorultak vissza. Az ember társas lény, tehát a mai gyerekek is sok közös elfoglaltságban vesznek részt, számítógépes vagy videós élményeiket is megbeszélik egymással, de közösségi életük egyértelmûen szûkebb, mint a korábbi nemzedékeké. 9. Virtuális valóság a játékokban Amikor a 20. században kialakult az elektronikus média, ezzel az is mindennapi élményünkké vált, hogy az ember a valóságos világ helyett igen nagy arányban annak utánzatával (utánzataival), leképezésével kerül kapcsolatba. A tömegesedés (és a tömegessé vált igények kielégítésére az utánzatok elterjedése) pedig nemcsak minõségromlással járt, - amire a kultúra értékelvû és elitista nézõpontú

védelmezõi már a múlt század második felétõl egyaránt kétségbeeséssel reagáltak -; hanem gyökeresen átformálta az ember és világ viszonyának egészét is. Ahogy az ember-teremtette „második természet”, - a civilizáció - sok tekintetben eltávolította az embert eredeti természeti gyökereitõl, úgy az ebben az újabb fordulatban létrejött harmadik „természet” - az elsõ és második „természetet” is helyettesítõ leképezések, utánzatok világa - még közvetettebbé teszi az ember viszonyát a valósághoz. A kilencvenes évek világképét a valóság helyett már igen sokszor virtuális valóságok uralják. A számítógépes játékok fejlõdése is afelé mutat, hogy a valóságot minél inkább helyettesítõ, azt minél inkább imitáló mesterséges valóságot hozzanak létre, és a felhasználó minél több igényét ezen a virtuális valóságon keresztül elégítsék ki. Tudjuk, hogy e fejlõdés (a fényképezés, film,

telefon, rádió, hangrögzítés, televízió, videó, számítógép lépcsõfokain áthaladva) ma már a szûkebb értelemben vett „virtuális valóság”-játékoknál tart (amelyekben a különbözõ érzékletekhez szóló elemek - a tapintási érzékleteket imitáló kesztyû, a retinára vetítõ szemüveg, stb.- együtt a valóság teljes illúzióját próbálják megteremteni). Sokat vitatják, hogy ezek a játékok ártalmasak-e: egyesek szerint igen, mert sorompót hoznak létre a virtuális és az empirikus valóság között, és az új nemzedékeket kiszakítják az élet valóságából. (A távolodás a valóságtól egyébként más vonatkozásban is jellemzõ: a valóságutánzó játékokat a játékszerek /toys/ között is egyre nagyobb mértékben háttérbe szorítják egy mesterségesen kialakított világ „nemlétezõ eredetijeinek” tömegesen piacra dobott utánzatai; például az autókat az intruderek, transzformerek, az emberfigurákat a szörnyek

és mutánsok, stb.) Mások szerint viszont a (szûkebb értelemben vett) „virtuális valóság”-játékok is csak abban különböznek a korábbi koroknak egy másik valóságot, (fantáziavilágot) létrehozó játékaitól, hogy sokoldalúbban átélhetõ élvezeteket nyújtanak.[48] A „virtuális valóság” ma egyfelõl „korszerû” játéktermeket jelent, több száz forintos belépõkkel, (sokszor a gyerekek születésnapi ajándéka a látogatás ezekben a játéktermekben, ahol a mesterséges világokba való belépés mind tökéletesebb illúziója élhetõ át); másfelõl tekinthetjük ezt az elnevezést az új típusú játékok közös sajátosságának is, amelyeknek valóban világképformáló tényezõje az, hogy mesterséges, képzelt valósággal dolgoznak, látszólag mintegy az egyén kezébe adva a világteremtés lehetõségét is. A virtuális valóságban nem az a fõ probléma, hogy az ember átlép egy „másik” világba, (ezt különbözõ

módokon valóban eddig is gyakran megtette), hanem az, hogy az evilág és a másik (nem-valóságos) világ közötti határok elmosódnak. És ez történik már az egyszerû számítógépes játékban is, amelynek során - mint már említettük - ilyen mondatokat hallhatunk a gyerekektõl: ”hány életed van még?”, „eddig már hatszor meghaltam ebben a játékban”; vagy azt látjuk, ahogy a képernyõ valamelyik számítógép-kreálta figurájára mutat: „én az vagyok ott, látod? „[49] De virtuális valóság az Internet rendszere is, a beszélgetõ-szoba, a kibernetikus kávézó, amelyben persze nincs se szoba, se kávé; kommunikáció van, meghatározhatatlan, olykor fiktív kommunikáló felekkel; többnyire valóságos közösség nélkül, stb.[50] A „virtuális valóság” tehát a kor egyik kulcsfogalma, s mint ilyen, korántsem csak a játékokban és az új kommunikációs formák terén jellemzi a ‘90-es évek világát. Hiszen – mint korábban

már szó volt errõl - a gazdaságot is virtuális pénzmozgások uralják: mind nagyban, amikor virtuális illetve nemlétezõ tõkék cserélnek gazdát; pénzek, amelyek túlnyomó része mögött nincs termelés; mind „kicsiben”, a kártyára kapott fizetés világában, ahol a bank a havonta fizetendõ díjakat közvetlenül a számláról utalja tovább, és szinte teljesen követhetetlenné válik, hogy mi történik ott, ahová a pénz - fém és papír testét levetvén - a valóságból átkerült: az egymással összekapcsolt számítógépek hálózatának belsejében.[51] 10. Szerepjátékok És a tágabb értelemben virtuális valóság az is, amihez nem kell sem az érzékek megcsalása, sem a résztvevõk áttételes, csak a számítógépek rendszere által létrehozott érintkezése, nem kell egyéb, mint a közös fantázia: a szintén a kilencvenes évek jellegzetes divatjaként megjelent szerepjátékok „valósága”. A szerepjátékok leginkább talán

Tolkien mitikus világában gyökereznek, amelynek megálmodásával a szerzõ létrehozott egy fiktív középkort, egy fiktív mitológiát, s ez a személyes mitológia minden hasonló korábbi kísérletnél sikeresebbnek bizonyult. Számos követõt, utánzót ihletett, akik kezén a Fantáziaország játéklehetõséggé is változott: kialakult a szerepjátékok szokása, kifejlõdött szabályrendszerük. E játékokban a Tolkienéhez hasonló vagy egészen más, (az õsmintával csak Fantáziaország-voltukban rokon) világok szereplõi helyébe képzelve magukat, a résztvevõk átélhetnek egy, a jelenkortól nagyon különbözõ valóságot. Egy virtuális valóságot, amelynek meg vannak a kérlelhetetlen szabályai, de amelyben a résztvevõ önmaga-választotta személyiséget építhet magának. Varázslók és lovagok, gonoszak és jók, erõsek és ravaszak, stb. lehetnek a résztvevõk, ki mit választ, (bár önállóságuk a játékban legfeljebb annyi, mint az

íróé, amikor elkezdi mûvét, mert utána a cselekmény logikája már nem ad lehetõséget akármilyen fordulatra) Amit a résztvevõk létrehoznak: a választott szerepük által mesterségesen felépített én; ami a résztvevõket vonzza: az ilyen önfelépítés lehetõsége. (S ez nem utolsó sorban éppen azért vonzó sokak számára, mert a szabad önalakítást a modern világ körülményei a valós életben egyre kevésbé teszik lehetõvé). Az önfelépítés lehetõsége itt ugyanakkor egy másik élet élésének lehetõségét is jelenti (a valóságban adott szürke élettel szemben)Ł; s persze vonzó a résztvevõk számára erõik közvetlen kipróbálásának lehetõsége is az élet üres eltöltése helyett, hiszen a kalandok ha képzeletiek is - ezt nyújtják. Az más kérdés, hogy a valóság és a fikció határainak elmosódása végül sokszor éppen az önazonosságot kérdõjelezi meg, elbizonytalanítva a „ki vagyok én” kérdésére adható

választ. Ugyanakkor ez közösségi játék is, vannak, akik évekig játsszák ezt a fajta, a fantáziában zajló, mégis a közös részvétel folytán a pusztán-képzeltnél valóságosabb, teljesebb alakot öltõ, világszerûbb „virtuális valóság játékot”, s válnak a néha a valós életnél is komolyabban vett játék során összetartó csoportokká. (A játék veszélyére figyelmeztetõk a számítógép-függõséggel rokon jelenségre hívják fel a figyelmet: arra, hogy a szerepjáték során a résztvevõ valóságtudata összezavarodhat, annyira beleéli magát a játék világába, hogy kiesik a valóságos világból. E veszély - amelynek elõnyeirõl, hátrányairól a számítógépes és a virtuális valóság-játékok kapcsán már szóltunk - kétségtelenül fennáll, bár a résztvevõk túlnyomó többsége éppúgy nem kerül egy ilyen szélsõséges, patologikus helyzetbe, mint ahogy a számítógépezõ gyerekek túlnyomó többsége is

tisztában van azzal, hogy a valóságban csak egy élete van, vagy ahogy a rajzfilmnézõ gyerekek többsége is tudja, hogy a valóságban a palacsintává lapított élõlény nem kel fel újra. De az, hogy a játék ily mértékben elterjedt, figyelmeztet a valóság és képzelet viszonyának másik oldalára is: e játék nem vált volna ennyire tömegessé, nem lett volna a kilencvenes évek egyik szimbolikus jelensége, ha a huszadik századvég emberének hite nem rendült volna meg az „életvalóság”[52] valóságosságában, - vagy sok esetben - élhetõségében).[53] Bár többféle szerepjáték van, az sem véletlen, hogy a legtöbb középkori jellegû, (kapcsolódva ebben a szintén a legújabb években a Tolkien vágta csapáson elsokasodott fantasy-k mûfajához, s számos, - más fejezetekben kifejtésre kerülõ - egyéb jelenséghez is, amelyek szintén a középkor felé fordulnak.) A középkor, mint errõl még részletesen is szó lesz a „Modellek az

idõben” címû fejezetben, úgy tetszik, a kilencvenes évek egyik kedvenc modellje. A szerepjátékok és a számítógépes játékok között nem csak szemléleti rokonság van, a két világ közvetlenül is kapcsolatban áll egymással: számos számítógépes játék szereplõi, rekvizitumai, cselekmény-mozzanatai egy-egy népszerû szerepjáték-típus elemeit idézik. 11. Activity A szerepjátékok is bizonyítják, hogy a mikor a gyerekek közösségi kapcsolatainak beszûkülését említettük, ez természetesen csak relatív tendencia: közösségi jelllegû, közösségteremtõ játékok természetesen továbbra is vannak, sõt, újabbak is népszerûvé válnak. A szerepjátékok mellett ezek sorában érdemes megemlíteni a kilencvenes évek egyik játékdivatját, az „activity”-t is.[54] Az activity az intelligenciafejlesztõ játékok közé tartozik, s népszerûségében valószínûleg szerepet játszik, hogy több olyan sajátossága is van, ami ebben

a korszakban különösen fontosnak tûnik. Egyrészt könnyed, társasági jellegû hangulatot teremt, s ez a – többek között a reklámok világa által is különösen preferált -- attitûd, mint még késõbb is látni fogjuk, az ezredvég egyik igen fontos értéke. Másrészt találékonyságalkalmazkodási készség-fejlesztõ, s ezáltal a piaci versenyben való helytállásra szozializáló játékok közé is besorolható, Egy harmadik sajátossága, hogy a kommunikáció olyan formáit is elõtérbe helyezi, (grafikai és pantomimikus vizuális kommunikáció), amelyeket hagyományosan kevésbé fejlesztettek, de amelyek egy mindinkább a vizualitás felé tolódó korszakban szükségképpen felértékelõdnek. 12. A felnõttek játékvilága Bár alapvetõen a gyerekek játékairól beszélünk, érdemes egy rövid kitérõt tenni a felnõttek játékai felé is. A kilencvenes években - a valóságtól való elfordulás formája ez is[55] - a felnõttek

idõtöltései között is felértékelõdött a játék.[56] (Említettük, hogy a szerepjátékot is sok felnõtt játssza, a számítógépes játékokról nem is beszélve, de általában is állítható: a játék szerepe a kilencvenes években megnõtt)[57]. Összefügg ez talán azzal is, hogy felgyorsult a hajsza, élesedett a létfenntartásért folytatott „komoly”, „vérre menõ küzdelem”, s a játék ebbõl egy kis kilépést, egy kis felelõsség nélküliséget jelent.[58] A számítógépnek mindenesetre jelentõs szerepe van a mentalitásváltásban ezen a téren is. A számítógép - szinte egyetlen korábbi emberi eszközhöz sem hasonlíthatóan - egyszerre eszköze a munkának és a szórakozásnak, a tanulásnak és a játéknak, a kommunikációnak és a magányba-vonulásnak, kitöltõje a munkaidõnek és a szabadidõnek. E sajátossága révén ledönti a határokat mindezek között. Az ember dolgozhat otthon is, az éjszaka közepén is, vagy két

földrész között úton lévõ repülõgépen is a munkáján, de ugyanakkor a munkahelyi komputerén is belemélyedhet valamely gyermekded számítógépes játék élvezetébe. S az emberek többsége ezt meg is teszi. Ha munkája természete engedi, a számítógép elõtt ülve bármikor átléphet a gazdasági kimutatásoktól az aknakeresõ játékra, a bridzsre vagy éppen benyithat az Internet valamely fecsegõ szobájába. A teljesítményorientált, munka-, jövedelem-, és felelõsség-centrikus „felnõttség” és az ahhoz kapcsolódó megannyi frusztráció, bármikor - legalább néhány percre - felfüggeszthetõ. Vannak azután olyan játékok is, amelyek éppen hogy a pénzhajszában elérhetõ (igazán felnõtt) siker ígéretét hordják magukban, mint a szerencsejátékok. Rohamosan szaporodni kezdtek a különféle szerencsejátékok, játéktermek, sõt, játékkaszinók, s a gyerekek játékairól szólva sem elhanyagolható tény, hogy e kaszinók körül

újabb kamasz-korosztály jelent meg, s újabb határok kezdenek elmosódni (a játéktermek és játékkaszinók játékai és a könnyû nyereség egyéb, valóban vérre menõ formái; illetve a játéktermek, játék-automaták világában megjelenõ gyerekes felnõttek és felnõttes gyerekek) között. A játék felértékelõdését a piacgazdaság ezredvégi formája is magával hozza. Míg a modern piacgazdaság születésénél a puritán felhalmozás termelõi mentalitása áll, a huszadik században mind nagyobb hangsúlyt kapott a piaci verseny „szerencsejáték” jellege, („játsszunk a tõzsdén!” - szólítanak fel bennünket; „kockázat nélkül nincs siker” - hirdetik a befutott vállalkozók[59]) és ehhez kapcsolódóan egyre növekvõ erõvel árad a kor emberére az a - megint csak a fogyasztói társadalomra jellemzõ, annak szimbolikájához tartozó - buzdítás, hogy szerencsejátékokon (sorsjegyek, zsetonok megvételén, vagyis vásárláson,

fogyasztáson[60]) keresztül alapozza meg gazdasági felemelkedését. A felnõttek pénzes játékai közé sorolhatjuk a kilencvenes években egész országokon végigsöpört piramisjátékokat is, amelyek ugyan emberek, családok ezreit juttathatták koldusbotra, de annyiban a többi játékkal rokoníthatók, hogy a „játék”, - s benne a viszonylag könnyûnek látszó gyõzelem ígérete - elfedi a „játszó” elõl az élõ valóság többi részét, (amelyekbe - sugallják neki - nem is szükséges belátnia); - s könnyen lehet, hogy a korábban felsorolt játékok nagy része egészen hasonlóképpen hat az ezredvég gyermekeinek alakuló világképére. 13. Veszélyes játékok - játék a félelemmel A fikció és valóság határainak elmosódása végül még egy fajta „játékot” elõtérbe hozott a kilencvenes években: a veszélyes játékok divatját. Hiszen a veszély sem „véresen” valóságos annak, akinek szemében a valóság és a fikció

határai elbizonytalanodtak. A kilencvenes évek felnõttjei, fiataljai számos olyan idõtöltés-formát választanak maguknak, amelyek lényege éppen a veszély. (daruugrás /bungee-jumping/, ejtõernyõs tandem-ugrás /egy ernyõvel/; sziklamászás, de idetartoznak olyan szórakozások is, mint a snow-board vagy a gördeszkás szaltó), vagy olyanok, amelyekben legalább a veszély lehelete érezhetõ (falmászás, óriáscsúszdák, stb.) Az ilyen játékok az egyénnek segíthetnek a félelem leküzdésében, az önmagáról kialakítani kívánt kedvezõ kép megszilárdításában, de jelenthetnek (élet-csömörös) kacérkodást is a halállal, a túlvilággal. Mint errõl a „határelmosódásokról” szóló fejezetben részletesebben is szó lesz, a ‘90-es években (a közismertté ebben az idõben vált „halálközeli élmények”, és a lélekvándorlás-hit terjedésének hatására is) a korábbiakhoz képest a halálhoz való egészen új viszony kezdett

elterjedni, amelyben csökkent a haláltól való iszonyodás -- nyilván ennek is van némi szerepe az életveszélyes játékok „divatjában”. De még jelentõsebb forrása lehet ezeknek a „kihívásoknak” az az „újjászülõ”, illetve az életösztönt, az élethez való ragaszkodást felerõsítõ pszichés hatás, amelyet a határok megkísértésének tulajdonítanak, illetve a „kemény férfiasságnak” a hippi korszak visszahatásaként megerõsödött kultusza is.[61] Sokak számára a kemény próbák az embereket összekovácsoló, mélyen átélhetõ szolidaritási és közösségteremtõ alkalmak is; mások egyszerûen egyfajta agresszió-kiélési formát keresnek, (ami megint sok minden egyébre is utalhat: gyengeségre, szeretethiányra, stb.)[62] A veszélykeresõ játékok csoportjába tartoznak a túlélõ-túrák (a kilencvenes években lett tömeges az ezekhez kapcsolódó túlélõ-felszerelések bolti kínálata is).[63] Mert e „játékok”

forrásai között ott van az az igény is, hogy a túlcivilizált viszonyoktól az ember visszakanyarodjék a „természetes” állapotokhoz, s így divattá vált „játékból” olyan körülményeket kreálni, mint például táborok tûz, villany, víz, világítás nélkül, ahol mindent az egyénnek kell elõteremtenie.[64] Bár a gyerekeknél még nem alakul ki a civilizációtól való elfordulás igénye: számukra is sok olyan tábort szerveznek (és itt nem csak a cserkész-táborokra gondolunk), amelyek körülményei nélkülözik a civilizáció áldásainak nagy részét, s amelyek lehetõséget biztosítanak az emberi képességek határainak kitapogatására, végletes próbatételekre, az énerõbe vetett hit tapasztalati megerõsítésére. A militáris jellegû játékok között kell említenünk a paintball divatját is: az egymásra lõtt festékpatronok ugyan egyfajta karneváli vígasság kellékeinek is felfoghatók, (egészen hasonló például az indiai

„hóli” ünnep rituáléja), az attitûd azonban, amellyel e játékot többnyire játsszák, magában hordja a háborús mentalitás csíráit. (A gyerekek is lõdözik egymást vízipisztollyal, ám megint csak az a kérdés, hogy felnõttek vajon mit is élveznek ebben a játékban, miért érzik szükségét az agresszió ilyen játékos kiélésének, a fegyveres élet-halál küzdelem efféle nagyjából veszélytelen gyakorlásának, a gyilkolás imitációjának, a festékek által az élõ testekre fröccsentett mûvérrel, mûhalállal, stb.) 14. Mit ígérnek a játékreklámok? A játékok reklámozása nem új jelenség, bár a kilencvenes években kétségkívül szembeötlõen megszaporodtak az ilyen típusú reklámok is: a gyerek-korosztályok mindinkább a reklámok célcsoportjává válnak. Nem a kilencvenes évek sajátossága ez sem, de a kor szemléletére jellemzõ, hogy a reklámokban a gyerekek világa mindig idilli, s a gyerek maga ennek az idilli

világnak a megtestesítõje. A reklámok gyermeke többnyire a játékoknak repesõen örülõ gondtalan – más gondolatok által láthatóan nem „zavart” - kislány vagy kisfiú, aki egyetlen értéket közvetít: az élvezet értékét. Ráadásul a reklámok azt sugallják, - elvégre fogyasztói társadalomban élünk hogy a gyerek boldogsága, elégedettsége (kizárólag) a tárgyakon múlik Az utóbb említett két tendencia: a játékvilág, a gyerekkor, a felelõsség nélküli, fogyasztói gyerekállapot idillizálása, és az élet és halál határvidékére merészkedõ „fekete” élménykeresés végül is az a két szélsõ pólus, amelyek közé a kilencvenes évek játéksajátosságaiban kifejezõdõ világkép kifeszíthetõ. Összegzés: mi rajzolódik ki, mit mutatnak a gyerekjátékok szimbolikus üzenetei, sajátosságai és változásai a ‘90-es években?
Az egyik alapállítás az, hogy a játék általában is felértékelõdött a kilencvenes

években.
Mindenképpen jellemzõ a társadalom fragmentálódása a játék-használat szempontjából is; (az olló szélesre nyílt a különbözõ minõségû játékok - és az ezek megvásárlására képes szülõk, az ezek birtokába jutó gyerekek - között);
Látványosan elárasztották a gyerekek világát a nemzetközi játéküzlet áruhullámai;
Sokkal több a versenyre, egymás legyõzésére, mint a kooperációra késztetõ és építõ játék.
Ugyanakkor jellemzõ a gyerek és felnõtt világ megváltozott kapcsolata, (a gyerekek világa egyrészt közeledett a felnõttekéhez, másrészt - például a számítógépek révén nagymértékben, legalábbis a korábbiaknál nagyobb mértékben a gyerekek függetlenítették is magukat a felnõttektõl)[65].
Mindenképpen ehhez kapcsolódik a virtuális valóság/ok/ elõtérbe kerülése is a játékokban.
Ez arra is utal - ami megint csak közös elem a kor legtöbb játékdivatjában - hogy az

emberek igyekeznek eltávolodni az adott társadalmi valóságtól.
.és ugyanakkor egy új, (nagymértékben a számítógépre épített) valóság nyelvét tanulják, (mûködését gyakorolják), nem utolsósorban éppen a játékokon keresztül.
A játékok kapcsán sem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a veszélyeket, amelyeket ezek az új tendenciák magukban hordanak, mint amilyen a számítógép-függõség, illetve Internet-függõség kialakulása, (mint új szenvedélybetegségek).
A másik, szintén a „számítógépesedés”-hez kapcsolódó fejlemény a könyvek élményének visszaszorulása a gyerekek életében: olvasni CD-rõl is lehet, de a CD-„könyvek” esetében már nem lehet kézbe fogni a papírt, lapozni; az olvasáshoz kapcsolódó fizikai élmények egy része mindenképpen módosul.
Jellemzõnek találtuk - talán a fõáramlatra, a túl felgyorsult változásokra, a komputerizációra adott válaszként is, de mindenképpen a korszak

lényegéhez tartozóan - (a játékkészítõ felnõttek részérõl) a tradíció (elsõsorban a polgári és népi tradíció) felé fordulást is.
Ez utóbbival rokon fejlemény, hogy az elgépiesedett ipari-tárgyi szemlélettel szemben a „Természet” rehabilitációjára utaló, „zöld tendenciák” jelentkeznek a gyerekjátékokban is.
Végül igen fontos a játékok növekvõ választékának multikulturális jellege is: - keletázsiai, amerikai, és egyéb kultúrák játékai keverednek a legtöbb ország játékpiacán, s így természetesen Magyarországon is. VII. Családformák, férfi és nõi szerepek átalakulása a ‘90-es években 1. A férfi--nõ szerepmegosztás, a férfi és nõi szerepek módosulása a ‘90-es években A nemekhez kapcsolódó elvárások, magatartásformák (s az ezek között húzott határok élessége, merevsége) szempontjából rendkívül beszédes különbségek vannak a különbözõ kultúrák között. (Jól ismert

például az iszlám és a nyugat-európai kultúrák meglehetõsen eltérõ felfogása a különbözõ nemek sajátosságairól, a nemi szerepek jellegérõl; Magyarországon is igencsak különböznek a tradicionális és az individualizáltabb értékrendszerû csoportok nézetei abban a kérdésben, hogy milyennek „kell lennie” egy nõnek illetve egy férfinak. Az antropológiai, szociológiai, pszichológiai stb kutatások egyik kedvelt és rendkívül izgalmas témája éppen a nemekhez kapcsolódó sajátosságok, szokások, értékítéletek, hiedelmek, stb. kutatása) Milyen jelek utalnak elsõsorban a nemi szerepekrõl kialakított felfogás változásaira a ‘90-es években? ♦ Elõször is az óriási indulatokat kiváltó (s különösen Amerikában, Kanadában és Európa nyugati felén jellemzõ) viták az úgynevezett PC-rõl, (ami ebben az esetben nem a személyi számítógép, hanem a political correctness /”politikai korrektség”/ rövidítése); vagyis

arról, hogy nyelvileg (és sok más módon) hogyan lehet csökkenti a különbözõ típusú - többek között a nõket is érintõ - diszkriminációkat. (Persze a nyelvi kérdések mögött - például, hogy meg kell-e változtatni az angol nyelvnek azt a sajátosságát, hogy az általános embert jelentõ „man” a „férfi” szóval esik egybe, s az egyenjogúság érdekében ezentúl, amikor „man”-t mondanak, mindig az „and woman”-t” is mellé kell-e tenni - az ilyen részkérdések mögött a férfi--nõ viszony teljes átértelmezésének kísérlete is folyik, amelynek során például a nõkkel szemben alkalmazott egyes udvariassági formák is a férfi felsõbbrendûség kifejezésének minõsülnek, s mint ilyenek, utasíttatnak el).[66] Másfelõl a PC lényege nem hisztérikus túlzásaiból érthetõ meg: a társadalmakat oly mélyen, oly sok elemében átitatja a nemek közti egyenjogúság hiánya, hogy érthetõ, ha az ezredvégi, mindent

átértékelõ gondolkodásban különös erõfeszítések történnek az igazságosabb megoldások megtalálására, e vonatkozásban is. ♦ Magyarországon a ‘90-es évek fejleménye az is, hogy a feminizmus különbözõ irányzatai – az elõzõ századforduló nagy feminista hulláma után – újra megjelentek, megjelenhettek a nyilvánosság különbözõ fórumain. ♦ Ennél is nagyobb jelentõségû fejlemény, hogy a hagyományos nemi szerepmegosztásban széles körben komoly változások mentek végbe, olyan tendenciák, amelyek korábban csak szûkebb körben érvényesültek, vagy egyenesen extrémitásnak számítottak, most terjednek, mint például:
az apa segítõ jelenléte a szülésnél (vagyis a szülés traumájának és örömének megosztása, együttes átélése);
egyre több a gyermekét fürdetõ, pelenkázó, etetõ, stb. apa;
az otthon a mosogatásban, fõzésben, egyéb házimunkákban résztvevõ, részt vállaló férfi (illetve

hagyományos férfifeladatokat - autóvezetés, szerelés - stb. ellátó nõ);
nem kivételes már az sem[67], amikor a nõ keresete jóval meghaladja a férfiét, vagyis amikor tulajdonképpen a nõ lesz a hagyományos értelemben vett családfenntartó; (Ide tartozik az a mind kevésbé ritka eset is, amikor a férfi marad Gyesen, vagy Gyeden).
egyre gyakoribb a házasságkötést követõen a leánykori név megtartása;
szaporodik a házasságon kívül gyermeket szülõ, illetve gyermekeiket egyedül nevelõ nõk száma, s az õ megítélésük is lassan toleránsabbá kezd válni (még kisebb falvakban is!);
(nem utolsó sorban néhány korábbi film hatására)[68] pozitív, együttérzõ kép alakult ki a gyermekét egyedül nevelõ apáról is;
a nõi alávetettség csökkenésének és egy individualisztikusabb értékrendszer terjedésének jele az is, hogy a ‘90-es években tematizálódik a házasságon belüli nemi erõszak kérdése. Ez annak a

kifejezõdése, hogy a nõk házastársi „szexuális szolgáltatását” már nem tekintik magától értetõdõ egyoldalú kötelességnek, a nõk öntudatában egyre meghatározóbb elem lesz a saját test fölötti rendelkezés igénye;
az is a nemi szerepek változásának megnyilvánulása, (többek között a nõk hivatásépítési törekvésének elfogadása), hogy az elsõ gyerek születésének idõpontja kitolódik (sokaknál a korábban már „vénlánynak” számító idõpontra, a 35. év környékére)[69];
hasonló, bár nem feltétlenül ugyanarra az okra visszamenõ változás, hogy a nõk közül egyre többen idõsebb korban - 40 éves koruk körül - még vállalkoznak gyerekszülésre, (a szülõképes kor természetesnek tekintett határai is kitolódnak);
a munkahelyi emancipáció lassabb, de szintén elõrehaladó folyamat; a teljes egyenjogúság a legtöbb helyen még csak vágyálom, de éppen a nõk gyengébb érdekérvényesítési képessége

miatt a munkanélküliség sokhelyütt kevésbé sújtotta õket (a „jobban kezelhetõ” munkaerõt tartották meg); s bár egyes, korábban elnõiesedett szakmákban (például pedagógusok), - éppen a munkanélküliség miatt is - a férfiak újrafeltûnése is jellemzõ[70], éppen ebben az idõben kerültek reflektorfénybe - olykor nagyobb számban, illetve kiemelkedõ, (férfi kollégáikét elhalványító) teljesítményeket nyújtva - a nõk néhány olyan szerepkörben is, amelyben korábban a nõi tehetséget egyáltalán nem méltányolták (filmrendezõ, színházrendezõ, zeneszerzõ, karmester, koreográfus; menedzser, vállalkozó, politikai vezetõ). Ezekben az apróbb és nagyobb jelentõségû változásokban jól érzékelhetõ a társadalmi közvélekedés módosulása a nemekkel kapcsolatos szerepelvárásokat illetõen: ha egyenjogúságról, a nemek közti esélyegyenlõségrõl még távolról sem beszélhetünk, némileg jellemzõbbé vált a terhek

megosztása, és nagyobb elfogadást nyert a nõk szakmai önmegvalósítási, hivatásvállalási törekvése is. Igaz, hogy másfelõl az is a ‘90-es évek tendenciája, hogy - a korábbi rendszer (a családi szükségletek iránt gyakran érzéketlen) intézkedéseinek visszahatásaként is - felerõsödik a fõhivatású anyaság, a családközpontú nõi életút lehetõvé tételének követelése. A nemek egyenrangúságának igénye legerõsebben a hatvanas-hetvenes évek nemzedékének életében jelentkezett: ennek a nemzedéknek az életében kezdõdött a hagyományos nemi szerepek határainak látványos elmosódása, aminek viszont természetes velejárója az is, hogy a nemi szerepek elbizonytalanodtak. A lassan növekvõ egyenjogúság mellett esetenként „elférfiasodó”, kemény nõk és „elnõiesedõ”, passzív férfiak kerültek ki az átalakulásból, (ebben a nemzedékben lett jellemzõ az - az amerikai társadalom elemzõi által gyakran emlegetett

- jelenség is, hogy a férfiak szorongóvá váltak, félnek a házasságtól, a másik nemtõl). A nemi szerepváltás-szerepelbizonytalanodás[71]sok házasság felbomlásának oka nálunk is. Ugyanakkor azt is észrevehetjük, hogy a kilencvenes évek legújabb nõi nemzedéke számára (amely már viszonylagos egyenrangúságban, a hatvanas-hetvenes évekbeli fiatalok gyermekeiként nevelkedett), kevésbé probléma a nemek versenye: ebben a nemzedékben jóval gyakoribb az az elvárás is, hogy a férfi a hagyományos értelemben „férfi”, aktív és dinamikus legyen. 2. Szépségideálok módosulása
A ‘90-es évek szépségideáljára a pluralizmus jellemzõ: a többféle szépségideál egyidejûsége (a barokkos, telt szépség, a vékony, manöken alkat, alacsony és magas most egyaránt szépnek érezheti magát, ha a „sportos” még mindig jóval elfogadottabb is, mint mondjuk a kövér) - mindenesetre az évtized elsõ felében megjelent a „vállald, amilyen

vagy és úgy is szép lehetsz” ideológiája; önelfogadó tréningeket, klubokat szerveznek e szemlélet jegyében.
A pluralizmus a különbözõ kultúrák között is érvényesül: a multikulturalitás a szépségideálokban is jelen van (gondoljunk például a reklámok, divatlapok manökenjeinek, a nemzetközi csatornák tévé-bemondónõinek antropológiai sokféleségére egyre szélesebb körben nyer elfogadást az a korábban korántsem többségi nézet, hogy szép lehet a kínai-japán, az afrikai, az indián nõ vagy férfi is).
A „szépség” megítélésében (mindkét irányban) kitolódtak az idõhatárok is: a „nõiség” már nemcsak a fiatal (férjhez menõ korban lévõ) lányok sajátja, (lásd egyfelõl a „legszebb nagymama”, másfelõl a gyermek-szépségversenyeket).
Az utóbbi példa azt is jelzi, hogy a „szépség”-kultusz, ami persze a nõk tárgynaktekintésével is összefonódott, az utóbbi idõben kitágult, kiterjedt, s ma már

nemcsak a nõkre irányul: nemcsak gyermek-, de baba-szépségversenyeket is rendeznek, s egyre gyakoribbak a férfi-szépségversenyek; (s a nõi magazinokban, de nemcsak ott, megjelennek a szexuálisan vonzó férfiak képei is, mintegy a férfivilágnak szánt, csábos nõket mutató hagyományos képkínálat kiegyensúlyozására).
A „szépség” mindinkább a siker velejárójaként jelenik meg (gondoljunk arra, hogy korábban a nõk karrierjének egyik útja éppen a „nõi” jelleg elrejtése, a „férfias” intellektuális és dinamikai képességek bizonyítása volt, ma a „nõiesség”, a „nõi szépség” éppúgy sikerkövetelmény (egyre több munkakörben), mint ahogy a férfiak érvényesülésében is terjed a kellemes külsõ fontossága: az „ész” és a „szépség” ma nem egymás ellentéteiként, hanem együtt jelentenek értéket)[72].
Persze mindez elválaszthatatlan attól is, hogy a korra jellemzõ a szépség üzletágának lendületes

kiterjedése. (A szépség korábban is megalapozója lehetett egy-egy nõ karrierjének, de ma ez sokkal nyíltabban vállalt, álláshirdetésekben is feltüntetett szempont. S ha a szépséggel pénzt lehet keresni, a szépséget elõsegítõ termékekkel még inkább: van. aki mind a kettõt kipróbálja, fiatalabb korában a maga szépségével, idõsödvén pedig - de sok esetben még elõbb is, idejekorán - beszállva a szépséget elõsegítõ termékek üzletébe, mint Jane Fonda, Sophia Loren Claudia Schiffer vagy Cindy Crawford).
A szépség biztosításában is több modell együttes jelenléte jellemzi a kilencvenes éveket. Egyfelõl a szépség mind nagyobb kultusza jegyében - és ehhez igazodván gyakran még a korábban részletezett egészség-, és természetkultusz szempontjaival sem törõdve hódítanak a mesterségesen létrehozott szépség technikái (plasztikai mûtétek, a test, az arc átalakítása)[73]; másrészt megjelennek a természetkultusszal

inkább összhangban lévõ módszerek is a szépség tartósítására (a visszatérés a természetes szépítõszerekhez; bio-, és tradicionális szépségápoló módszerek használata); illetve a „belülrõl megteremtett szépség”, a harmónia, mint szépség eszményének hangsúlyozása.
A „fitness” eszményben a két ellentétes tendencia keveredik: ez a mozgalom egyszerre jelent visszafordulást a természetesebb-egészségesebb életvitel felé, s ugyanakkor a fitness-szalonok gépeivel, szoláriumaival, a magazin-szépség megteremtésének olykor görcsös törekvésével, a fitness-versenyek sokszor természetellenes mozdulatvilágával, mûvi izomrendszerével a nagyvárosi lét és a mindent áruvá-tevõ piactársadalom jellegzetes megnyilvánulása. A szépségideál módosulásának tendenciái tehát egyrészt megint csak az áruszemlélet terjedésérõl (és a kilencvenes évek Magyarországán valóban rohamos kiterjedésérõl) beszélnek; másrészt

azt is mutatják, hogy a hagyományos felállással szemben a nõk már nemcsak mint áruk, hanem mint árutulajdonosok is egyre nagyobb arányban vannak jelen ezen a piacon; harmadrészt megfigyelhetõ egy olyan tendencia is, amely - a századvégen mindinkább az egyedi kereslethez igazodó árutermelés általános trendjének megfelelõen egyre több teret nyit az egyéni különbségeknek, az egyéni „önmegvalósításnak”is. * Az áruszemlélet terjedésérõl szólván nem kerülhetõ meg a prostitúció jelensége sem, amely nemcsak láthatóbbá vált, de a benne résztvevõk száma ugrásszerûen meg is nõtt a kilencvenes években. A prostitúció, mint a nõk alávetésének, tárggyá degradálásának formája igazán nem új jelenség: a korjellemzõ az, hogy a munkanélküliség, a pénzkultusz és más okok következtében igen sokan olyanok is erre a „pályára” kerülnek, akik a korábbi évtizedekben bizonyosan nem ezt választották volna. Jellemzõ

továbbá az is, hogy - kihasználva a média, a számítógép és más technikai eszközök lehetõségeit, a prostitúció formái is kiterjednek.[74] (Magyarországon például a kilencvenes években vált igazán jellemzõ jelenséggé a prostitúció Nyugaton már jóval korábban megjelent automobilizációja). Korjellemzõ végül az is, hogy a prostitúcióba egyre nagyobb mértékben vonódnak be férfiak is: a mennyiségi növekedés a férfiprostituáltak körében talán még szembetûnõbb, mint a nõk esetében 3. A szülõi szerep módosulása A hagyományos szerepek módosulása a családokon belül is igen jelentõs.
A szülõk abszolút tekintély-volta a század második felében folyamatosan csökkent. A tradicionális értékrend felbomlásával individualizáltabb, ha úgy tetszik, egyenrangúbb viszonyok kezdtek kialakulni szülõk és gyerekek között[75], igazán széles körben ez a modell is a ‘90-es években terjedt el. (Ez a tendencia kevésbé

érvényesül a



legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegekben, akik kiszolgáltatottságukat, saját alárendeltségüket sokszor a gyermekeik fölötti önkényuralommal kompenzálják). Az egyenrangúság-modell terjedésével kapcsolatban is észre kell venni azonban, hogy az elmozdulás a szülõ-gyerek „egyenrangúság” felé az esetek többségében történelmileg rendkívül gyorsan történt, és ez gyakran azzal járt, hogy a szülõk elõképek, begyakorlott nevelési technikák híján (és az ultraliberális pedagógiai eszmények divatjának befolyására is) az autokratikus módszerek ellenhatásaként nem a demokratikus, hanem (az olykor a minimális viselkedési-együttélési szabályokat is ártalmas korlátoknak tekintõ) „laissez faire” megoldásokat kezdték alkalmazni. Mindkét tendencia - tehát mind a „laissez faire”, mind az autokratikus modell erõsödése, (és a kettõ között létrejött értékrendszeri elbizonytalanodás,

értékrendszeri vákuum) következtében jellemzõ a gyerekkori neurózisok szaporodása. Jellemzõ tendencia ugyanakkor a „befektetés a gyerekbe” - szemlélet terjedése is: a gyerek - elsõsorban üzleti szempontokat, vagy az anyagi megtérülést szem elõtt tartó iskoláztatása; terelése a jól fizetõ pályák felé. Újabb modellként bukkan fel ezzel kapcsolatban a szülõ és gyerek közti viszony - mint anyagi kontraktus. (Polgár László, a világhírû sakknagymesterek apja beszélt például a lányaival kötött üzleti szerzõdésérõl, de más, elterjedtebb formái is vannak ennek a tendenciának: szülõk és gyerekek közötti eltartási szerzõdések, az anyagi kiszolgáltatottság kivédésére biztosított haszonélvezeti jogok, stb.; és egészen más módon, de a szegénység körülményei között is mûködnek a korán munkavégzésre kényszerülõ gyerekek és szüleik viszonyában anyagi megállapodások).[76] A családi kapcsolatok ilyen

üzletiesedésével éppen ellentétes tendenciaként sok családban a gyerek, mint fokozott érzelmi kapaszkodó (esetenként mint társ-helyettesítõ) szerepel, (s e modell is a hagyományostól eltérõ elemeket visz a családi életbe): egyre gyakoribb a gyerekkel való együttalvás; - sok családban, mint a lakásokkal kapcsolatban említettük, nem a szülõk alszanak együtt, hanem az apa az egyik, az anya a másik gyerekkel. A korábbiaknál jóval gyakoribb a gyerek bevonása a szülõ hobbijába, szórakozásába, (gyakran azért, hogy a gyerek legyen a szülõ szórakozásának legitimálója); s végül mind több családban jellemzõ a gyereknek való érzelmi kiszolgáltatottság is. Másfelõl a családon belüli érzelmi kapcsolatoknak (is) nehezítõje a fokozódó megélhetési hajsza. Az anyák munkavégzését az utóbbi évtizedekben különbözõ, a korra jellemzõ megoldások kisérték. Az ‘50-es években elsõsorban a nagyszülõk és az intézmények

által nevelt generáció nõtt fel, a ‘70-es évekre a Gyes-korszak többnyire féllelkû anyasága, és az apát szinte nélkülözõ kvázi-családja volt a jellemzõ; a ‘90-es évek gyermekei a kemény munkapiaci verseny neveltjeiként nõnek fel (ezt jól érzékelteti-jelképezi az a telefonreklám, amelyben mobil-telefonon mond mesét az anya), erre az évtizedre a gyerekkel otthon töltött idõ lerövidülése jellemzõ (most már az anya részérõl is). Persze munka és gyereknevelés összeegyeztetésére (a lehetõségek és felfogások eltéréseinek függvényében) különbözõ megoldás-típusok vannak. A talán legjellemzõbbek: ♦ a korábbi 3 év helyett maximum 1 év otthonmaradás a gyermekkel, utána munkába állás; ♦ „végleges” otthonmaradás a gyerekkel (esetleg azok tizenévessé válása után valamilyen munka vállalása); ennek változataként a „fõfoglalkozású anyaság”; ♦ a családon kívüli gyerekmegõrzési formák terjedése,

(magánóvoda, baby-sitter, egyéb magánszolgáltatások, vagyis a gyerekkel való foglalkozás piaci megoldása); ♦ annak a szemléletnek a terjedése, amely szerint a „gyereket nyugodtan otthon lehet hagyni egyedül is” (e szemlélet terjedését a gyerekbalesetek szaporodásán is le lehet mérni); ♦ otthon végzett munkaformák, otthonról irányítható vállalkozások (lakás és iroda összeolvadása, kísérlet a gyerek anya-szükségletének és az üzlet igényeinek összeegyeztetésére).
Mind a gyerekek érzelmi és/vagy fizikai magára hagyása, mind pedig érzelmekkel való túlterhelésük kedvez annak a tendenciának, amely szintén jellemzõ az utóbbi évekre: koraibbá vált a gyermekek leválása; a gyerekek mind gyakrabban már a 18 éves kor környékén elköltöznek a szülõi házból, s a kamaszkori önállósodás egyéb formái is idõben elõbbre kerültek (például „ott-alvós bulikat” már 10-12 éves gyerekek számára is rendeznek);


ugyanakkor a tanulmányok befejezése sokszor kitolódik, nemritkán a 30 éves kor környékére - ez sajátos „örök diák” életformát hoz magával, ami szintén módosítja a korábbi családi szerepeket. A szülõgyerek viszony tehát összefoglalóan olyan változáson megy át, amelynek talán jellemzõje majdnem minden családi szerep vonatkozásában az legfõbb individualizálódás,.[77] (s ennek egyik látványos jeleként a benne résztvevõk önálló, mind több vonatkozásban különváló, az egyén individuális igényeihez igazodó életszervezése.[78] Az individualisztikus értékrendszer térhódítása mellett a szülõgyerek viszonyban is a modellkeresés pluralizmusa jellemzõ; olyan, egymással ellentétes tendenciák terjedése, amelyek közös nevezõje a korábbi családmodelltõl való különbözés, az attól való eltávolodás, a korábbi szülõ és gyerek szerepeket meghatározó értékrendek elbizonytalanodása. 4. Családformák

módosulása - házasság helyett együttélés Maga a családforma is jelentõs változásokon megy át. Ennek különbözõ korra-jellemzõ - és általában a családi kötelékek lazulásáról tanúskodó- sajátosságai:
az egyedüllét mint életforma egyre gyakoribb választása;
a leányanyaság, a gyerek egyedül nevelésének más vonatkozásban már említett, a korábbiaknál nyíltabb vállalása;
(többszörös) próbaházasságok fiatal korban;
együttélés újraházasodás helyett (gyakran egy korábbi házasság felbomlásának tapasztalatai után döntenek így, de az is egyre gyakoribb, hogy már az elsõ házasság sem köttetik meg);
a házasodás helyett (is) partner- szolgáltatás, mint üzletág;
egyfelõl a válást, a házasságok váltogatását, másfelõl a különélést, a magányos életvitelt elõsegítõ „ideológiák”, mentalitások terjedése; egyfelõl:
az „új” misztifikálása - „váltani tudni kell”;
minden új

kapcsolatnak (újabb) sikerként, gyõzelem-bizonyítékként való felfogása;
a fiatalság mitológiája - a fiatal feleség/férj illetve a késõn született gyerek mint fiatalító eszköz (ez is az újraházasodást, új, fiatalabb társ választását támogató motívum); másfelõl:
a „függetlenség”, mint mindennél fontosabbnak tartott érték (ez viszont sokszor a házasság kerülését eredményezi); A hagyományosan felfogott, stabil családnak mindenesetre a fenti megoldások egyike sem kedvez. Gyakori jelenség, a családok jellegzetes bomlástünete az is, hogy szinte megszokottá vált az
elvált szülõk gyerekeinek vándorlása egyik szülõtõl a másikhoz (hetes, hónapos váltásokkal, vagy a gyerek „szabad választására” bízva); egyfajta állandósuló átmeneti állapot, sajátos, az ideiglenességre épülõ életforma. / A családok lazulásának, bomlásának ezek a jelenségei szintén azok közé a változások közé tartoznak,

amelyek már a korábbi évtizedeket is jellemezték, és így eléggé hosszú idõ óta foglalkoztatják a közvéleményt. A kilencvenes években annyiban módosult tovább a helyzet, hogy ezek a változások mintegy megszokottakká, szinte „természetesekké” váltak, s maga ez a tény is a családi kohézió gyengülésének kedvez. De a mûködõ házasságok esetében is megjelennek a korábbiaknál lazább formák:
a házasságban, de külön lakásban élés - az életforma mindenáron és mindenkivel szemben megõrzött önállósága, az individualitás szélsõséges védelme;
ennek mérsékeltebb változata a lakás-fejezetben említett külön hálószoba, külön fürdõszoba, külön dolgozószoba - egy olyan életforma kialakítása, amelyben a házasfelek csak viszonylag ritkán végeznek közös tevékenységet, viszonylag kevés idõt töltenek el egymás társaságában;
„nyitott házasság”, amelyet többnyire (csak) a (közös) üzleti érdek tart

össze; 5. Gyerek (teljes) család nélkül Említettük a házasságon kívül vállalt gyermekek számának növekedését. E tendenciának, az apa nélküli család modelljének is több megnyilvánulási formája és összetevõje van:
a „leányanya” fogalmának módosulása;
egy olyan (feminista hatást mutató) alapállás meggyökerezése, amely szerint „férj nem kell, de gyerek igen”;
a reklámokban egyre gyakrabban az anya és a gyerekek jelennek meg, mint család (az apák - persze lehet, hogy a „reklámcsaládban” éppen dolgoznak, de mindenesetre hiányoznak a képbõl);
megjelent a béranyaság-intézménye és persze a botrányok is körülötte: „a piac mindent piacosít, mindent áruvá tesz, még az anyaságot is” - sugallja ez az új fogalom, és az általa jelölt jelenség - „nincs ami ne lenne megvásárolható, és ennek következtében eladható”. A béranyaság ugyan nem tekinthetõ a magányos gyerekvállalás önkéntes

formájának, de a gyerekszületés és a család közötti szoros fogalmi kapcsolat lazulásában ez is szerepet játszik;
az állami gondozás helyett új nevelési modellek és kísérletek (lásd például a Gyermekfalu intézményét, ahol csak egyedülálló nõk vehetnek részt a gyerekek nevelésében) szintén az apa nélküli család ezredvégi modelljét erõsítik. 6. A családi szerepekre ható kényszerhelyzetek a ‘90-es években A családok és a családi szerepek ‘90-es évekbeli alakulását az értékrendszer-váltáson kívül számos kényszer is meghatározza: olyan változások is történnek, amelyeket nem lehet a „korszellem” számlájára írni, amelyeket valóban kényszerkörülmények hoznak létre, s legfeljebb következményeik lesznek meghatározóak a „korszellem” alakulásában. Ilyen eset például az, amikor ♦a munkanélküliség a férjet sújtja, s így a feleség lesz (ezért lesz a feleség) a családfenntartó; ♦más

esetekben az apa a keresõ, és jólétet biztosít a családnak, de sok munkája kivonja a családi életbõl, s ilyenkor az Ibsen Nórájából is ismert „babaház”-hatás jöhet létre; ♦mindkét szülõ munkanélkülisége esetén elõfordul az is, hogy a nagyszülõk lépnek vissza eltartóvá; ♦ehhez hasonlít az a (többnyire a korábbi évtizedek lakáshiánya által kikényszerített) család-típus, amikor a felnõtt, saját gyereket nevelõ szülõk együtt laknak a nagyszülõkkel, (még gyakoribb ez a saját család nélküli felnõttek, „agglegények”, „vénlányok” esetében) s ez olykor a gyerek szerepet 40-50 éves korig is tartósíthatja; ♦ellenkezõ irányban, a korai felnõttség felé mozdít el az életkornak megfelelõ átlagtól az, amikor a válással a nagyobb fiú-gyerek olykor átlép a „férfi”-szerepbe (nem egyszer mintegy az apa-szerepbe is a kisebb testvér mellett); ♦s persze a család alakulása szempontjából kényszerítõ

erõvel bíró módosító hatások között arról sem feledkezhetünk meg, amikor anyagi fedezet hiányában maga a családalapítás válik lehetetlenné. 7. A család homogenitásának csökkenése A ‘90-es években több olyan tényezõ is csökkentette a családok homogenitását, amelyek korábban kevésbé voltak jellemzõek. Ezek nem feltétlenül gyengítik a családi összetartást, a családi harmóniát, de mindenképpen bonyolultabbá és a korábbiaktól eltérõvé teszik a családi élet formáit.
Az egyik ilyen jelenségcsoport a családok életének esetenként „nemzetközivé válása”. Ez több mindent jelenthet:
az egyik forma a „nemzetközi házasság”, a különbözõ nemzetiségûek mind gyakoribb házasságkötése; ilyenkor az esetek nagy részében a résztvevõk szinte heroikus erõfeszítését igényli az eltérõ kulturális elemek összedolgozásának, harmonikus összeillesztésének feladata;
„nemzetközi” jelleget vihet a család

életébe a tartós külszolgálat, munkavállalás, ösztöndíj, a „hol itt, hol ott” élés; ennek az életformának az aránya szintén megnõtt a ‘90-es években, és a család mûködõképességének fenntartása ezekben az esetekben szintén nem tartozik a legkönnyebb dolgok közé: fõleg a gyerekeket - de olykor a felnõtteket is - könnyen kizökkentheti a normális kerékvágásból az értékek, stílusok, mentalitások váltogatásának kényszere;
fõleg a nyugdíjkort elért nemzedékben gyakori az emigránsok hazatelepülése; (az eredetileg magyar családok ilyenkor környezetükben az idegen kultúra követeiként mint „a svájciak”, „az ausztrálok”- szerepelnek, és önmaguk is rendszerint két kultúra közti ingázásként élik meg az életüket, ami az elõzõ típushoz hasonló hatásokkal járhat);
a külföldön vállalt munka ketté is szakíthatja a családot: a férj kint él, a család idehaza; nyilvánvalóan ez az a változat,

amely a család megmaradása szempontjából a legnagyobb kihívás.[79]
Töréseket okozhat a családban tagjainak eltérõ politikai beállítottsága is. Ez is olyan dolog, amit a kilencvenes évekre jellemzõnek kell tekintenünk: korábban a családokat jóval kevésbé osztották meg politikai kérdések, vagy ha voltak is nézeteltérések, ezek sokkal kevésbé kerültek felszínre, politikai ellentétekbõl származó éles családi konfliktusok ritkán adódtak. A közélet politikai pluralizálódása azonban a családokat is átpolitizálta: a sokféle politikai vélemény megjelenésének nyilvános lehetõsége az ilyen vélemények ütköztetését a kisebb egységben, a családi nyilvánosságban is elõhívta. A családi politikai ütközések szinte minden lehetséges relációban létrejöhetnek:
generációs eltérések, amikor rendszerint a konzervatívabb idõs és a liberálisabb és/vagy radikálisabb fiatalabb generációk tagjai ütköznek;
a férj és

feleség eltérõ politikai szubkultúrája, amikor az ország politikai megosztottsága egyfajta férfi--nõ küzdelemben reprodukálódik;
testvér-versengések, amikor a testvér-rivalizáció, az ütközés megfelelõ megnyilvánulási terepének tûnik az eltérõ politikai álláspont kinyilvánítása, a másikéval való szembeszegezése. A kilencvenes években érdekes módon inkább ilyen politikai ütközésként jelennek meg a családokon belül azok a konfliktusok is, amelyek a hatvanas-hetvenes években - a társadalom nagy értékrendszeri átalakulása idején - elsõsorban mint értékrendszerütközések tematizálódtak. 8. A tradicionális családformák visszatérte A család lazulásának tendenciájával szemben azonban, mint említettük, vannak ellentétes, éppen a család hagyományos szerepeinek megerõsítésére irányuló folyamatok is:
a munkalehetõségek csökkenésével, de ettõl függetlenül is népszerûbb lett (a század elsõ felében

általános) egykeresõs családmodell; az ilyen családok többségében a család anyagi fedezetét persze az apa biztosítja;[80]
több (sok esetben diplomás) anya is otthon marad a gyerekeivel;
a beszélgetésekben felértékelõdik a nosztalgia a tradicionális családformák iránt;
ha lassan is, de terjed a többgyerekes családmodell – és nem csak a vallásos családokban. Ennek jele az is, hogy míg korábban három gyereknél kezdõdött a „nagy család”, most a négy gyermekes családmodellhez fûzõdnek mindazok az asszociációk, amelyek korábban a háromgyerekes modellt övezték.;
apró jele a hagyományok felé forduló tendenciának az is, hogy - ha modorosságból is felbukkan egyes értelmiségi családokban egymás magázása (a hagyományos nemesipolgári stílusnak - és a férj paraszti magázásának - megfelelõen; illetve a férj „uramként” említése, persze a hagyományostól eltérõ, némileg ironikus árnyalattal);
tulajdonképpen

a hagyományos család-fogalom feléledéséhez kapcsolódik az a tendencia is, hogy (ismét) vannak, akik a „család”-nak presztízsadó funkciót tulajdonítanak: a nemesi és egyéb „nagy” családok sarjai (újra) fontosnak kezdik tartani nevük rangját, (s ennek jegyében terjed például az - a korántsem hagyományos megoldás, hogy a születendõ gyereknek kettõs nevet adnak, (vagy hogy a házasságban született gyerek is az anyja vezetéknevét viseli), hogy a „nevet” megõrizzék.
Mindezeken túlmenõen is szokássá válnak a családi kapcsolatok fontosságát az egyénnek átélni segítõ alkalmak: 
a más vonatkozásban már szóba került nagycsaládi („nemzetségi”)találkozók;
a családi események nagycsaládi megünneplései;
s a családi összetartás még intenzívebb formái is:
a „bokros letelepedés”, amikor külön lakásban, de egymás közelében laknak a nagyszülõk és a tágabb rokonság is; vagy:
a nagycsaládi

alapon fölépített vállalkozások.
A házasság helyetti együttélést a kapcsolatok lazulásának jeleként már említettük, ám nem minden esetben errõl van szó. Megfigyelhetõ ugyanis az is, hogy a családi kapcsolatok „állami megszentelése” általában veszít jelentõségébõl: (ebben kifejezõdik az a tapasztalat, hogy az „állam” nem bizonyult a családi stabilitás jó õrének, s ez sokakat arra késztet, hogy a harmonikus család kialakítására irányuló törekvéseiket függetlenítsék az állami jóváhagyástól, s ezekkel szemben például a tradicionális formák felé forduljanak. Így terjed például az egyházi esküvõ -- állami esküvõ nélkül, (jelezvén, hogy ez „nem az állam számára kötött kapcsolat”, s mellesleg kihasználván a kedvezõbb megélhetési formákat, amelyek az állam szempontjából házasnak nem tekinthetõ, de valójában házasságban élõ, gyermeket nevelõ szülõk számára kínálkoznak. Ha a hetvenes

években a lakás miatti formális válások, most az állami esküvõ megkerülése - „hiszen úgysem az az igazi” - tekinthetõ, persze csak egy szûkebb körben, tipikusabbnak); Ezek a jelenségek azt jelzik, hogy nemcsak a család bomlása „van benne a levegõben”, hanem megerõsödése is a jövõ egyik lehetséges fejleménye. A kultúrában különösen nagy jelentõségûek a társadalom egyensúlyát fenntartani hivatott önvédelmi folyamatok, amelyek mindig mûködésbe lépnek, amikor az inga bármilyen szempontból túlságosan kileng valamelyik irányba. S ahogy - a korábbi fejezeteinkben érintett jelenségek körében - a természetpusztítással szemben megjelent, felerõsödött a természetvédelem irányzata, a kulturális homogenizációval szemben a kulturális különbözõség védelme, a túlságos individualizációval szemben a közösség felé fordulás; úgy a család bomlástünetei is kiváltják az ellentendenciát, amely a család

megerõsödéséhez vezethet. (Hogy az ellentétes tendenciák versenyében melyik kerekedik felül, azt persze teljes biztonsággal sosem lehet megjósolni, de a meghatározó kultúrtörténeti tapasztalat mégis az, hogy amikor a változások túlságosan is egy meghatározott irányba mutatnak, hosszú távon majdnem minden esetben bekövetkezik az ellenirányú mozgások reneszánsza is). 9. A család, mint vállalkozás, az összetartozás, mint anyagi érdek Az egyik utoljára említett példa, a nagycsaládi vállalkozások esete a változások azon körébe is sorolható, amelyeket a hagyományos családi összetartozást lazító mozzanatok között említettünk, de amely másfelõl a család erõsítõje is lehet: a családfelfogásnak az üzleti érdekkel való erõsödõ, e fejezetben már többször hangsúlyozott kapcsolatára gondolunk. A családi alapú vállalkozások létrejöttének egyik legfõbb tényezõje ugyanis éppen a bizalom szerepének korábban említett

növekedése; s persze az anyagi összetartó erõ, amely kiürült kapcsolatokat is konzerválhat, amennyiben kellõképpen sok egyéb elõnnyel is jár a felek számára. A közös vállalkozás végül természetesebb-szervesebb életformát is lehetõvé tesz, mint az a modell, amely az utóbbi évtizedeket uralta: a különbözõ munkahelyekre eljáró, otthon szinte csak „összefutó” családtagokkal szemben a vállalkozáson alapuló család (ugyanúgy mint a közös munka és közös célok által összekovácsolt hagyományos parasztcsalád élete) közös témákkal, egy irányba húzó érzelmekkel, a sikerek és kudarcok megosztásának érzésével gazdagíthatja a kapcsolatokat. Az otthonok kialakításának egy része is ezt szolgálja: a lakás és munkahely bürokratikus szétválasztásával szemben a lakások, mint ahogy erre a róluk szóló fejezetben kitértünk - gyakran egyben a vállalkozások központjai, irodák, gazdaságok lesznek.[81] Persze a

család és az üzlet összefonódásának vannak más, kevésbé vonzó oldalai is. A „szerelmi házassággal” szemben újra megjelennek
az üzleti alapon kötött házasságok - az „érdekházasság” fogalma mintegy rehabilitálódik, mind többen tekintik természetesnek;[82]
általában is szaporodnak az anyagi érdekbõl fenntartott emberi kapcsolatok, „barátságok”, s ami ennek másik oldala: ebben a mentalitásban az anyagi érdek megszûntével magától értetõdik a kapcsolat leépítése is;
a szülõk és gyerekek közötti anyagi kontraktusok megjelenésérõl, a legtermészetesebb érzelmi viszonyok „átüzletiesítésérõl” már volt szó. A kapcsolatok üzleti jellegûvé válása az említetteken kívül is számos jelenségben megnyilvánul. Nem csak a szokások, de a változó mentalitások is ezt tükrözik:
Terjed az a szemlélet, amely szerint az embernek „be kell fektetni egy kapcsolatba”, (vagyis maga az emberi kapcsolat, a

kapcsolódás is elsõsorban, mint valamiféle üzleti vállalkozás kap jelentõséget);
tanácsadó könyvek jelennek meg, amelyek arról szólnak, hogy „hogyan használjuk fel embertársainkat saját érdekeink szerint?”[83]
egyre többen követik azt a nevelési irányt, amely szerint a gyerekeket alapvetõen arra kell megtanítani, hogy „ne hagyják magukat egyenlõtlen csereviszonyokba belerángatni”, mindig nézzék meg, hogy mennyit kapnak, és annyit adjanak õk is, illetve fordítva, mindig követeljék meg azt, ami „jár” nekik. (Ezek pedig az árucsere-szemlélet szabályai)[84] A kapcsolatok üzletibbé válása tehát olyan, a kilencvenes évekre egyértelmûen jellemzõ folyamat, amely bizonyos elemeiben a család bomlásának, más elemeiben pedig erõsödésének kedvez, deaz biztos, hogy mindenképpen a családfelfogás, az értékek, az érzelmek és a viszonyok jellegének a korábbiakhoz képest radikális átrendezõdésével jár. Ám a

kapcsolatok elüzletiesedésével szemben is megjelennek az ellentendenciák. 10. Vissza a romantikus kapcsolatokhoz Egy késõbbi fejezetben a mûvészeteknek a ‘90-es években játszott szerepérõl, a kilencvenes évek mûvészetének legfõbb jellemzõirõl lesz szó. Mint majd ott újra visszatérünk erre, a mûvészetek területén is az a korszak egyik szembeötlõ sajátossága, hogy alkotásaiban újra teret nyer az elmúlt évtizedekben lenézett romantika. Ez kimutatható a korszak legsikeresebb filmjeiben, színházi siker-elõadásokban, a romantikus szerelmi regények iránti keresletben, a hangsúlyozottan romantikus formai kellékeket alkalmazó esküvõk terjedésében, stb. A romantika pedig a nagy érzelmek, a szerelmi és családi boldogság keresésének kora is. A családok válsága, amely az elmúlt két évtizedben a közvélemény figyelmének középpontjában állt, mint fentebb említettük, a ‘90-es években már nem tartozik a legfrissebb,

legújabb keletû gondok közé; (s ennek csak egyik oldala az, amirõl szó volt, hogy a válság tartóssá, s ezáltal szinte természetessé vált; a másik oldala az, hogy most már az ellenirányú, a családot megerõsítõ tendenciák is korjellemzõvé válnak). Igaz, jellemzõnek tartottunk a korszakra olyan jelenségeket is, amelyek a családi formákat lazítják, ám a válság helyett az átalakulás ma pontosabb kifejezésnek tûnik. A ridegebb, számítóbb kapcsolatok terjedése is kiváltja az ellenreakciót. Ha a mûvészetek ábrázolásait „elõrejelzéseknek” foghatjuk fel, - márpedig eddigi történetük során a mûvészetek minden egyébnél (tudománynál, jóslásnál, történetfilozófiánál) megbízhatóbb elõrejelzõknek bizonyultak -, akkor a kilencvenes évek egy olyan újabb korszakhoz vezethet át, amely akár a romantikus szerelem, a nagy érzések, az érzelmileg erõsen megalapozott házasságok-családok (újabb) idõszaka is lehet.

Összegzés: milyen változások, tendenciák jellemzik tehát a ‘90-es években a családok, illetve a nemi szerepek átalakulását?
Feltétlenül jellemzõ, hogy a hagyományos családtól, a családi együttélés néhány hagyományos formájától eltérõ, alternatív formák széles köre, a „család” igen sok változata jön létre.
A nemi szerepek között egyrészt csökkent a különbség, elsõsorban az otthoni munkamegosztás területén, másrészt felerõsödõben van a nemi jelleg - és az adott nemhez kötõdõ eszmény. a szépség, a vonzerõ - vállalása és fontossága az ember önérvényesítésében.
A korábbiakhoz képest egyértelmû a családi szerepek eltolódása az individualisztikusabb felfogás felé.
Ezzel együtt növekedett a családon belüli kapcsolatok gazdasági-üzleti jellege.
A család válsága ugyanakkor egyfajta új-tradicionalizmust is kiváltott: a törekvést a hagyományos családi formák felélesztésére, illetve

új módon való helyreállítására.
A családok életének mind több mozzanatában vannak jelen nemzetközi illetve multikulturális hatások.
Módosul a gyerekek családi szerepe, bizonyos szempontból csökken a gyerekek világának elkülönülése a felnõttekétõl – de errõl, (miként más hasonló határelmosódásokról is), már a következõ részben lesz szó. VIII. Identitások és határ-elmosódások A „kik vagyunk, minek tekintjük, mivel határozzuk meg elsõsorban magunkat, saját identitásunk, önazonosságunk szempontjából mit tekintünk döntõnek”- ezek a kérdések és az ezekre adott válaszok minden korszak és kultúra jellegzetességeivel összefüggésben állnak. A ‘90-es évek több ponton is átértelmezi a korábbi korszakok által kialakított identifikációs mintákat, átrajzolja a határokat és újabb identitásformák kialakulását vetíti elõre. Hogy ezek a huszonegyedik századi identitások milyenek lesznek, pontosan

nem lehet megjósolni, az mindenesetre feltûnõ, hogy a huszadik század utolsó évtizedében az élet legkülönfélébb területein a határelmosódások és határátlépések a jellemzõek. Melyek ezek a jellegzetes változások, határ-módosulások? 1. A nemek illetve a nemi szerepek közti határok elmosódása
Volt már szó a homoszexualitás megítélésének változásáról, illetve a jelenség relatív terjedésérõl. A homoszexualitás témája, amely Magyarországon a ‘80-as évekig szinte abszolút tabunak számított, (ezt a tabut az elsõk között és talán a leglátványosabban Galgóczi Erzsébet „Törvényen belül” c. kisregénye, és a belõle készült Egymásra nézve címû, Makk Károly rendezte film /1982/[85] törte meg), a kilencvenes évekre szinte divattémává - irodalmi alkotások, filmek, színpadi mûvek[86] kedvelt tárgyává - változott. De a tabu eltörlésének számos más jele is volt: a homoszexuálisok által látogatott

szórakozóhelyeknek a réginél sokkal nyíltabb mûködése; telefonos szex-vonalakon ilyen jellegû speciális szolgáltatások feltüntetése, apróhirdetések társkeresõ rovatában az egynemû pár iránti igények felbukkanása, a börtönökben és egyéb zárt intézményekben kialakuló homoszexualitás tényének a megjelenése a társadalmi köztudatban (dokumentumfilm a fiatalkorúak börtönérõl, s benne ennek a problémának a szerepeltetése is)[87]; Módosulni kezdett a felfogás[88] az intézményes szférában is: erre az idõszakra esik a homoszexuálisok jogaiért küzdõ hazai szervezetek jelentkezése; a homoszexuálisok jogi megítélésének változása; a homoszexualitással foglalkozó empirikus szociológiai kutatások lefolytatása. A tabu megszûntét jelzi homoszexuálisok nyilvános szerepeltetése rendkívül sokak által nézett show-mûsorokban, magukat homoszexuálisnak valló közismert emberek nyilvános vallomás-tétele (az úgynevezett

„coming-out” folyamata). Idáig elsõsorban hazai változásokat emeltünk ki, de az elõtérbe kerülés (és sokhelyütt a homoszexuális jogok látványos változása is) világszerte jellemzõ ebben az évtizedben. A politikai-emancipatorikus mozzanaton, és a dekadens korszakokra jellemzõ különösségkeresésen kívül a homoszexualitás ilyen mérvû elõretörésében mindenképpen látnunk kell annak a tendenciának a jelét is, hogy a század második felében a nemi identitás egyes alapvonásai - mindkét nem esetében - elmosódottabbakká váltak. A jelenség lényege végülis az, hogy míg egyfelõl a fokozott tematizáció következtében a közvélekedés több homoszexuálist feltételez, mint ahányan valóban vannak, és meglehet, valóban többen is vannak, mint ahányan különben (más korokban, más körülmények között) lennének; másfelõl ez a fokozott tematizáció is csak az egyik szimbolikus kifejezõdése a társadalom általános nemi

identifikációs válságának.[89]
A határok elmosódása szempontjából még markánsabb jelenség a transzvesztitizmus, ami szintén a kilencvenes években került az érdeklõdés elõterébe: (mitõl válik nõvé valaki, aki eredetileg férfinak született, és/vagy fordítva;lehetséges-e ilyen átalakulás, ha igen, milyen fizikai és lelki változásokkal jár)? A kilencvenes évek fejleményeként több módon is figyelmet kapott ez a jelenség is: transzvesztita klubok létrejötte és nyilvános mûködése, a beszélgetõ show-mûsorokban megjelenõ transzvesztiták, átoperáltatásokról szóló, széles sajtónyilvánosságot kapó történetek. A tudomány érdeklõdése is kifejezi a téma divattá dagadását: csak bele kell tekinteni pszichológiai, kulturantropológiai konferenciák témajegyzékébe: a kérdés társadalmi elõfordulásának arányát messze meghaladóan szerepel a kilencvenes évek kutatásaiban. A „transzvesztita” téma különbözõ

formákban a korszak nagy hatású filmjeiben is hódít (Síró játék (1992), Priscilla (1994) Ace Ventura I. (Állati nyomozoo) (1994) stb.; és persze ide kell sorolni a nemek közti átjárás huszadik századi alapkönyvének, az Orlando-nak friss filmfeldolgozását is (1993)).
A téma elfogadását elõkészítette több olyan korábban készült mû is (mint a Van aki forrón szereti (1959), az Aranyoskám (1982); ezekhez csatlakozik például a Mrs. Doubtfire(1993), az Apócák a pácban (1990), stb.), amelyekben férfiak nõnek maszkírozva próbálják minél hitelesebben utánozni a másik nem tagjait.
Egy következõ, a korra jellemzõ téma a nemi identitás határvidékén a kasztráltak témája, és - ehhez kapcsolódóan - az operában a kontratenor éneklés újrafelfedezése, az erre a hangnemre írt barokk operák felelevenítése. A nõhangú férfi, a lányhangú fiú (ismét) olyan vonzó lesz, mint az illúziókkal oly szívesen játszadozó barokk

idején. A híres kasztrált, Farinelli életérõl több filmet is terveznek ebben az idõben, az egyik (Corbiau 1994-es feldolgozása) világsikert is arat.
A világsztárok között több androgün jelenség emelkedik ki: ilyen a kor[90] abszolút szupersztárja, Michael Jackson, de említhetõ Boy George, David Bowie Ziggy korszaka, Billy Idol és mások is. A nõk között divattá lesz a szinte teljesen kopaszra nyírt, fiús külsõ, (lásd például Sinead O’Connor, de az évtized második felében a kor egyik szexszimbóluma, Demi Moore is így jelenik meg, s lekopaszodik Sigourney Weaver is az Alien 3-ban).
Több film témája - és a közérdeklõdés tárgya is - a férfiként viselkedõ, szélsõséges férfiszerepekben (katona, rendõr, kommandós, bérgyilkos, pisztolyhõs, stb. szerepben) helytálló nõ (Nikita (1990), Sharon Stone vadnyugati filmje, a „Gyorsabb a halálnál” (1995), a fent említett Demi Moore a G.I Jane-ben (1997), Sigourney Weaver az

egész Alien-sorozatban, Linda Hamilton a Terminatorban, vagy más módon Jodie Foster A bároányok hallgatnak (1991) címû filmben; Lucy Lawless, a Xena sorozat hõsnõje, s a sort még hosszan folytathatnánk[91]; de hogy ne csak filmekre gondoljunk: külön mûsor hõsei lesznek például katona és rendõrnõk a Frei-dossziéban, stb.); és a szokványos nemi szerepek megfordulása (a beosztottját szexuálisan zaklató nõi fõnök figurája) teszi a kor egyik sikerfilmjévé szintén Demi Moore fõszereplésével a Zaklatás-t is (1994).
A típus tükörképeként megjelenik a filmek irányította szemlélet fókuszában a „nõies férfi” is.[92] Miként a nõk esetében, náluk sem az a lényeg, hogy külsejükben nõiesek (bár többen vannak ebbõl a típusból is); hanem az, hogy - a kor gondolkodásának változását alakítóan, de mindenképpen tükrözõen is - egyes férfiak korábban a nõkhöz társított tulajdonságokat vállalnak föl, (különösen a

gyerekekhez való meleg, érzelmi viszonyulás kap nagy hangsúlyt). A korábban említett Kramer kontra Kramer-tõl kezdve számos filmben tér vissza az „anyaszívû férfi” motívuma; jelentõs állomás ebben a „Nicsak, ki beszél” sorozat (1989, 1990, 1993), amelyben nem arról van szó, hogy egy apa egyedül nevel (egyedül kénytelen nevelni) egy gyereket, hanem – legalábbis a sorozat egyes darabjaiban - egy teljes családon belül fordul meg a hagyományos szerepmegosztás. A sor végpontja a Junior (1994), amelyben a fordulat abszurdumig vitelével a szuperférfi-szimbólum, (de a gyermekekkel bánni tudó, melegszívû férfi szerepét már az Ovizsaruban (1990) szintén kipróbáló) Arnold Schwarzenegger játssza el a szülõ nõ.azazhogy a szülõ férfi szerepét Mindez azt mutatja, hogy a kilencvenes éveket két szempontból is foglalkoztatja a nemi identitás témaköre: egyrészt a nõk kilépése a hagyományos nõi szerepekbõl annak mérlegelésére

késztet, hogy ez a folyamat meddig mehet el, (meddig érdemes, meddig természetes elmennie), és hogy az ebbõl fakadó változások hogyan rendezik át a nemek viszonyát; másrészt a kilencvenes évek embere számára úgy tûnik, izgalmassá, sõt, talán izgatóvá válnak az ebbõl a szempontból határesetet jelentõ, bizonytalan jelenségek: a különleges, a bizarr vonzereje pedig mindig az eszményvesztett, fáradt, már csak a meglepetések által felcsigázható kultúrákban jellemzõ - és tagadhatatlanul ez az elem is benne van a ‘90-es évek összképében.[93] 2. A felnõttek és gyerekek világa közti határelmosódás A különbözõ kultúrák szimbolikus aktusokkal is különválasztják a gyerekkor és a felnõttkor határát: különbözõ típusú (be)avatási szertartások gondoskodnak arról, hogy ezt az átlépést, átmenetet szimbolikusan is alátámasszák, megalapozzák, átélhetõvé tegyék. Magyarországon is számos szokás tartalmazza ezeknek

az avatási szertartásoknak mindig az adott korszakokhoz igazított formáit; gondoljunk arra, miként változik meg a ballagással/érettségivel/szakmunkásvizsgával a szülõk magatartása gyermekeikkel szemben: a gyerek többé már nem gyerek, más státuszba lép át: ezután legálisan is rágyújthat, szeszes itallal is megkínálják, az ilyenkor szokásos ajándékok: - régebben például óra, ma a jobb módúaknál nem ritkán motor, vagy akár autó - is a felnõttkor határvonalának túloldalárakerülést jelképezik. Mindez pedig lényegét, funkcióit tekintve nem nagyon különbözik azoktól a beavatási szertartásoktól, amelyekkel mondjuk egy „természeti nép” tagjai a törzs teljes jogú harcosává nyilvánítják ifjaikat. A gyerekkor és a felnõtt kor között a jogok, kötelességek eloszlása szerint, és a normális fizikai és lelki érés törvényeinek figyelembe vételével minden társadalom meghúzza a határvonalakat.[94] A ‘90-es

években a felnõtt és gyerekkor között korábban kialakult határvonalak is elbizonytalanodnak, több ponton – mint erre a gyerek-szerepek változása kapcsán utaltunk komoly átalakulás észlelhetõ. (Nem elsõsorban az bizonytalanodik el, hogy mikortól tekintsenek valakit felnõttnek, hanem az, hogy mi a „felnõttség” és a „gyerekség” tartalma: a korábbi elhatároló jegyek közül többel kapcsolatban is felmerül, hogy ezek nem biztosan csak a gyerekekre vagy csak a felnõttekre jellemzõk)[95]: Milyen jelenségek utalnak erre a határelbizonytalanodásra?
Az elõzõ évtizedekben inkább az volt a jellemzõ, hogy – többek között a gyerekek világát is politikával átitatott ötvenes évekre való visszahatásként - a gyerekeket igyekeztek teljesen megóvni a felnõtt világ problémáitól, elzárni a felnõttek világától, és számukra egy sajátos, „boldog” gyerek-világot létrehozni, amely a mesék, rajzfilmek, fagylaltok, nyalókák, az

állatkerti és vidámparki szórakozás, a gondtalan gyermekjátékok körében mozog. Ezzel szemben a kilencvenes években (sokszor a gazdasági kényszerek hatására, deolykor önkéntesen is), mind gyakrabban tûnnek fel a gyerekek életében a korábban egyértelmûen a felnõttséghez tartozó magatartásformák és tevékenységek. Újra megjelenik a gyerekmunka[96], de terjednek a gyerekek között a pénzszerzés más formái is: az üzletelés, anyagi haszon céljából folytatott cserélgetés, (számítógépes játékok, ezres nagyságrendû összegekért kosaras kártyák adás-vétele, cseréje, stb.), megunt könyvek, játékok eladása (az általános iskolákban idõnként már kis iskolai „piacok” kialakulása is megfigyelhetõ).
Újra átpolitizálódik az iskola világa is: a gyerekek (a szüleiktõl hallottak alapján) pártok és politikusok híveivé és ellenfeleivé válnak.
A korábban csak a felnõtt világban jellemzõ devianciák behatolnak a

gyerekek életébe is: (jelentõs mértékû) a gyerekprostitúció, a gyerekpornó, a gyerekek eladása; a kábítószerezés általi fenyegetettség egyre koraibb életkorba tolódása; egyre korábbi abortuszok; 12-14 éves gyerekek által elkövetett súlyos bûncselekmények (mint például a taxisgyilkos lányok esete), stb. A motívum elõtérbe kerül a korszak mûvészetében is (például: Szabó Ildikó: Gyermekgyilkosságok, Szász János: Witman fiúk; stb.)
De más, azelõtt szigorúan a felnõttebb életformához kötött szokások is „legyûrûznek”, és egyre fiatalabb korosztályok körében jelennek meg:
a korábban említett, egymásnál alvós, több napos születésnapi bulik „szokása” - már általános iskolás korban is;
„lámpaleoltós” tánc 10 évesek mulatságain;
horror, pornó, stb. filmek, videók megnézése szintén már az általános iskolás életkorban; stb. (Ez utóbbi változások egy olyan értékrend-elbizonytalanodást

tükröznek, amelyben eltûntek vagy megkérdõjelezõdtek a megfelelõ szexuális beavatásfelvilágosítás korábbi mintái, illetve a felnõtt és gyerek között az erre való érettség alapján meghúzott határok).
A gyerekek életformájának a felnõttekéhez való közeledését elõsegítik a korszakra jellemzõ egyéb körülmény-sajátosságok is, például az egész napra (kényszerûen) önellátóvá váló gyerekek számának növekedése: (a család csak estére gyûlik össze, de a gyerek a napközis ellátásból már felsõs korára, vagyis 10 évesen kikerül, s attól fogva döntõen maga szervezi meg a délutánjait). A gyerekek életének „felnõttebbé” válása részben azt jelenti, hogy a gyerekek részesednek olyan elõnyökbõl, amelyek korábban kevésbé voltak elérhetõek a számukra; részben pedig azt, hogy elszenvednek olyan hátrányokat, amelyeket korábban nem, vagy csak jóval kisebb mértékben kellett elszenvedniök; (az említett

gyerekmunka, gyerekprostitúció, stb. nyilvánvalóan ebbe az utóbbi típusba tartozik).
A jelenségek elsõ csoportjába (az elõnyökbõl való részesedés végett „felnõttesített” vagy „felnõttesülõ” gyerekek közé) sorolhatók viszont az önálló vagyonnal és saját hatalmas keresettel rendelkezõ gyerekek[97] (gondoljunk például a Friderikusz-showban bemutatott milliomos üzletember-teenagerre, vagy éppen a Polgár-lányokra, akiknek sakkjátszmái dollár-milliókat hoztak a számukra, - és arra a korábban már említett tényre, hogy viszonyuk apjukkal üzleti megállapodás formájában is mûködik -; vagy a gyermekfilmsztárok jövedelmeire, Macaulay Culkintõl Bíró Attiláig, az OTP nyugdíjpénztár magyar reklámgyerekéig). Gazdag emberek gyermekei korábban is gondtalan jómódban éltek, és gyereksztárok is akadtak, az új jelenség a gyerekek - legalább bizonyos fokú gazdasági önállóságának elismerése, amit õk is egyre inkább

igényelnek, s amire környezetük is „érettebbnek” ítéli õket, mint ez korábban szokásban volt. (Ez a fejlemény megint több tendencia találkozásának tulajdonítható: egyrészt a korszak uralkodó szemléleti liberalizmusa számára természetes, hogy a teljesítményeket a teljesítõ személyétõl függetlenül kell értékelni, tehát ha egy gyerek „felnõtt” teljesítményt nyújt, akkor „felnõtt jogai” vannak. Másrészt egyéb, hagyományos „tudományos” állításokhoz hasonlóan erõsen megkérdõjelezõdtek - s egyre inkább a tekintélyelvû vaskalaposság számlájára kerültek - a korábbi pedagógiai, pszichológiai tételekkel megtámogatott vélekedések arról, hogy mire érett egy gyerek, és mire nem. Harmadrészt - vagy talán ez a legelsõ - a fogyasztói társadalom a kényelem-eszmény jegyében általánossá tette a mindennapi élet teendõinek és kellékeinek olyan egyszerû elemekre való lebontását, hogy azokat „egy

gyerek is képes irányítani”, s ezzel általánosan is elterjedt az a szemlélet, hogy a világ dolgainak kezelésében nincs olyan nagy különbség egy gyerek és egy felnõtt között. Ugyancsak a fogyasztói társadalom kiterjeszkedésének a következménye, hogy az ezredvégen az egyik legfõbb megcélzott fogyasztói célcsoport a gyerekeké, ily módon az üzleti szféra maga „nagykorúsítja” õket azzal, hogy potenciális üzletfeleinek tekinti, akként bombázza a legfiatalabb korosztályokat is. Végül, de nem utolsósorban a „számítógépes generáció” kézzelfoghatóan is tanúbizonyságát adja annak, hogy a gyermek nem holmi alsóbbrendû lény, (mint ahogy korábbi korszakokban gyakran felfogták), hiszen a számítógépek kezelésében a gyerekek az esetek nagy részében sikeresebbek, - s így szinte „felnõttebbnek” tûnnek, mint szüleik. Mindennek következtében sok családban[98] nem érzik szükségesnek azon „beavatási lépcsõfokok”

végigjárását, azon életkori korlátozások betartását, amelyek korábban magától értetõdõk voltak: a gyerekeket bizonyos értelemben újra „miniatûr felnõttnek” tekintik.)
A „kis felnõtt” képzetet erõsítik a gyerek zsenik is. A „csodagyerek” nem a kilencvenes évek sajátos alakja: a jelenség éppen azóta ismert, amióta tudatosultak a gyerek és felnõtt közötti különbségek, vagyis az, hogy egy gyerek rendkívüli, felnõtt értékû teljesítménye = csoda. A ‘90-es évekre az tekinthetõ jellemzõnek, hogy ilyen „rendkívüli gyermekek” szinte tömegével teremnek: a csodagyerek, mint véletlen, istenáldotta kivétel képzete helyett szinte bárki (bármely szülõ és oktatási intézmény) számára lehetséges céllá válik a „nevelj zsenit!” A „gyerek-zseniket” abban az értelemben is „kis felnõttnek” tekintik, hogy nem ritkán úgy fogják fel képességeiket, mint már teljes erejében kifejlett értékeket, amelyhez

a gyermek növekedése során legfeljebb további információkat gyûjthet, de amelyek „zsenialitását”, kreativitását az iskola csak leronthatja. (E szemlélet másik oldala a „kreativitás” olyan felértékelõdése az értékrendszerben, amely a „tehetség” összetevõi közül a felnõttnél is elsõsorban azokat a képességeket értékeli, amelyek már gyerekkorban kifejlõdnek.)
Már említettük a gyerek-sztárok egyre gyakoribb szerepeltetését a reklám, a film , a média világában, a show-businessben; az õ jelenlétük, elszaporodásuk is terjeszti a fenti szemléletet;
de mindenképpen elválaszthatatlan ettõl a felnõttes, felnõtt nehézségeket egyedül, gond nélkül megoldó gyerekekrõl szóló filmek divatja is (Reszkessetek betörõk-sorozat, (1990,1992), Dennis, a komisz,(1993) Richie Rich (1994)); itt lényeges, a korra jellemzõ elem a „gond nélkül”, vagyis az a sugallat, hogy a gyerek a felnõttekhez képest nem gyöngébb,

kiszolgáltatottabb, tehát alacsonyabbrendû, gyámolításra szoruló lény - hanem éppen ellenkezõleg. (Aligha tévedünk, ha e szemlélet terjedésében a korábban említett tényezõk mellett a paternalizmus világszerte jellemzõ visszaszorulásának is szerepet tulajdonítunk).
A gyerekek „nagykorúsítása” számos más vonatkozásban is megfigyelhetõ. Elõtérbe kerülnek azok a felfogások, amelyek szerint a gyerek „szinte korlátlanul terhelhetõ”. Ennek jegyében az egyetemi tananyag egy része „leszáll” a középiskolákba, a „gimnáziumi szint” terjed az általános iskolai oktatásban. A számítógépek világában a gyerekek számos olyan feladattal kerülnek szembe, amely nem „életkor-specifikus”.
De a kifejezetten gyerekeknek szóló filmekben (játékfilmekben és rajzfilmekben) is megfigyelhetõ az erõszak, a gyilkosságok, a horror-elemek, és általában a (kegyetlen) felnõtt világ ábrázolásának aránynövekedése. És itt, az

utóbbi példa esetében már ismét azon jelenségek körében vagyunk, amelyek során a gyereket nem a felnõtt világ elõnyeibe vonják be, hanem hátrányait terhelik - rájuk is. E téren is jellemzõ a tendencia erõsödése: a kilencvenes években úgy tûnik kevésbé sikerül megóvni a gyerekeket a társadalmi lét sötét oldalaitól, mint korábban. (Természetesen ez korábban sem sikerült: az elõzõ évtizedekben is nagyon sok gyerek szenvedett el erõszakot, nélkülözést. A hátrányos helyzetû csoportok növekedésével azonban az érintett gyerekek száma egyrészt megnõtt, másrészt a tematizálódás azon gyerekek számára is tudatosította a veszélyeztetettséget, - azt, hogy egy gyerekkel ez vagy az a „18 éven aluliaknak nem ajánlott” esemény is megtörténhet - akiket személyükben nem érnek el ezek a hátrányok). Ilyen fejlemény például
a gyerekek szexuális zaklatásának tematizálódása;
a 11 évesen gyereket szülõ kislány

szimbolikussá nõtt esete;
a kegyetlen felnõtt világba vetett gyermek múlt századi (dickensi) motívumának feléledése (hogy csak néhány mûalkotásra utaljunk a kilencvenes évek Magyarországán, amelyek ezt a motívumot használják: ekkor kerül bemutatásra a Twist Oliver és A nyomorultak musiicalváltozata, Jeles András: Copperfield Dávid-filmje és az általa rendezett A nevetõ ember a szerencsétlen gyerek-Gwynplaine központi szerepével; Enyedi Ildikó: Az én XX. századom címû filmjének indító motívuma „A kis gyufaáruslány”-mese variációja; de épít „a kegyetlen világ az – árva - gyerek ellen” képzetkörre a már említett Witman fiúk, vagy a Gyerekgyilkosságok is.[99]) A gyerek és felnõtt közti határelmosódásnak azonban csak egyik oldala a „felnõtt-gyerek” motívum. A kilencvenes évekre a másik oldal, a „gyerek-felnõtt” (a gyerekes felnõtt) képzete, ha lehet, még inkább jellemzõ.
A kor legsikeresebb filmjei

között jócskán találunk erre vonatkozó példákat, s a kor sztárjai között vannak, akik szinte erre a szerepkörre specializálódtak, mint például Robin Williams (aki valamilyen szempontból gyerekké váló, vagy gyerek-maradt felnõttet játszik az elõzõ évtizedbeli „Garp szerint a világ” után a Hookban (1990), a Játékvilág-ban (Toys) (1992), a Jumanjiban (1995), és szinte egy folyamat betetõzéseként a gyerekfelnõtt határt teljesen leromboló Jackben. (1996)) De a gyerekként viselkedõ felnõtt szerepében hódít az évtized egy másik meghatározó sztárja, Jim Carrey is (Ace Ventura I. és II (1994 és 1995), Dumb és Dumber /Dilibogyók/ (1994)). Számos film aknázza ki azt a motívumot is, hogy egy gyerek és egy felnõtt testet cserélnek [100](mint ahogy a férfinõ test-cserét is több film használja; a határelmosódás mindkét eddig tárgyalt területén érvényes azon kettõs alapgondolat illusztrálására, hogy egyfelõl a

különbség - férfi és nõ, felnõtt és gyerek között - nem olyan áthidalhatatlan, mint ahogy azt az emberek általában gondolják, - mint ahogy eddig gondolták[101] - ; másfelõl viszont mindenki jobban teszi, ha marad a maga helyén.[102]
A sztárok között említettük már Michael Jacksont, mint a férfi és nõ közötti határelmosódás esetét. De õ, aki 12 éves korától a felnõtt sztárok életét éli, a gyerek-felnõtt határelmosódásnak is jó példája, hiszen harmincas éveiben járva sem tekinthetõ teljesen felnõttnek, a sajtó által szenzációvá tett állítólagos pedofíliájánál pedig még lényegesebb, aminek kifejezõdése[103]: infantilizmusa, az, hogy csak gyerekekkel játszva érzi igazán jól magát; a gyerekkorát elvesztett, ugyanakkor soha felnõtté válni nem tudó ember kétszeresen is sorsában hordja a határelmosódást.[104]
De a felnõtt (a gyerekjátékokkal játszó, mesefilmet nézõ, s ennek legalizálására már a

„gyerekkel való foglalkozás” érveire sem kényszerülõ felnõtt) infantilizmusa az életben is a korábbiaknál elfogadottabbá, vállaltabbá vált[105]. (mint errõl - s a jelenség fõbb okairól is a „Gyerekjátékok” fejezetben már beszéltünk)[106];
A gyerekkor felsõ határa elbizonytalanodott amiatt is, hogy a tanulási idõ - és az ezáltal konzervált eltartott/gyermek-helyzet - kitolódott. A felnõttes: dolgozó, üzletelõ, számítógépezõ gyerekekkel szemben a másik oldalról tehát egyfelõl a gyerekként tanuló[107], és gyerekként tehetetlen (például munkanélküli), másfelõl a gyerekként fogyasztásraorientált felnõttek sokasodásának is szerepe van a felnõttek és gyerekek közötti határok elmosódásában. (Emlékeztetünk arra, hogy a kilencvenes évek meghatározó nemzedéke világszerte az elsõ „fogyasztói” nemzedék). A gyerek és felnõtt közti határelmosódás az említetteken kívül is sok mindent jelképez

egyszerre. A felnõttként szenvedõ gyermek a társadalom rossz úton haladásának, a jövõ ellen elkövetett vétkeinek vagy jövõtlenségének szimbóluma is; a felnõtteket megszégyenítõen helytálló gyermek éppen ellenkezõleg: az õ tükrében a jelen túlhaladottsága, kisszerûsége kap hangsúlyt, a jövõ nagyszerû lehetõségeinek szemszögébõl. (Jó példa erre a korábbi évekbõl a Mézga család sorozat, amelyben a zseni-gyerek és a jövõ lehetõségei közvetlenül is együtt jelennek meg: Aladár és a jövõ-lakó Köbüki azok, akik „értik egymást”). A gyerek-felnõtt viszont elfojtott, elmulasztott lehetõségeket szimbolizálhat; a túlságosan egyirányú fejlõdést, amely kifejletlenül hagy más utakat, Mindegyik változat erõs morális beállítottságra utal: a „gyerekszemek” (az erkölcsi tisztaság megtestesítõi) mindig egy kor legkönyörtelenebb megítélõi. A felnõtt--gyerek határokat feszegetõ korokat a legalapvetõbb

erkölcsi kérdések középpontba kerülése jellemzi. Az, hogy a kilencvenes években a felnõtt--gyerek határelmosódás mindegyik változata elõtérbe kerül, azt mutatja, hogy ez a korszak olyan útkeresztezõdés, ahol a végletesen rossz, fenyegetõ és a megújító, megtisztító tendenciák együtt, egyszerre, sokszor ugyanabban a jelenségben vannak jelen. (Az utolsó fejezetben részletesebben is szó lesz arról, hogy a kilencvenes éveket végül is milyen szemléleti összkép jellemzi). 3. A zseni és a csökkent képességû határhelyzetei A felnõtt és gyerek közötti határhelyzethez hasonló a zseni és a szellemi fogyatékos közti határvonal feszegetése. Ez egy kissé korábban megkezdõdött, de jellemzõ a ‘90-es évekre is
Az egyik alapmodell Daniel Keyes: Virágot Algernonnak címû regénye és a belõle készült Charley címû film (1968), amit aztán más módon folytat az Esõember. Az ütõdött és zseniális között nehezen elhelyezhetõ

ember motívuma a Peter Sellers játszotta Jó estét, Mr. –t követve a Forrest Gump-ban (1994) folytatódik
A valóságban a kor egyik jelképes alakjává válik a szinte minden képességében korlátozott, ugyanakkor a század egyik legzseniálisabb koponyájának tartott Stephen Hawking.
Különösebb intellektuális családi háttér nélküli „zseniális” gyerekek bukkannak ellõ (Szász Marci, stb.), annak bizonyítékául, hogy a „zsenialitás” és a hétköznapiság között nincsen szakadék; a zsenialitás különösebb elõzmények nélkül is létrejöhet.
Másfelõl, mint errõl már volt szó, a kort foglalkoztatják a zsenivé nevelés lehetõségei is; cikkek jelennek meg a Fazekas Gimnázium hajdani „zsenikbõl álló osztályáról”, a Nobeldíjasokat nevelõ Fasor Gimnáziumról, új, speciális iskolák szervezõdnek rendkívüli képességekkel bíró gyerekek számára, stb.:
az Agykontroll, a különbözõ memória-fejlesztõ tréningek

által idézett példák pedig az agykapacitás, az agy teljesítõképességének a megsokszorozását ígérik. A fenti tendenciák közös eleme a zsenialitás misztifikálása és egyúttal a behatárolt, mérhetõ képességek racionális világán való túllépés igénye; egyrészt újabb energiatartalékok keresése (magában az emberben), amelyekkel az emberi képességek elegendõeknek bizonyulhatnak a harmadik évezred feladataihoz; másrészt viszont a tudás-szakadék kritikája: a mindennapi élettõl sok tekintetben elszakadt (tudományos, politikai és egyéb) gyakorlattal szemben annak érzékeltetése, hogy az igazi megújulás, az igazi tartalékok gyakran ott vannak, ahonnan senki sem várja õket. 3. Az ember és állat közti határvonal módosulása A határok elmosódásának egyik legszélsõ esete az, ami már nem az emberi világ belsõ tagolódását rendezi át, hanem a külsõ határvonalat, az ember és nem-ember közti határvonalat feszegeti. A

genetika századvégi fejlõdése ezt a szintén jellegzetes erkölcsi szimbólumot a szó szoros értelmében is fontos kérdéssé teszi: mitõl, miért és meddig ember az ember? Ennek a határproblémának is több megjelenésével találkozunk a kilencvenes években:
Népszerûsége új csúcsára ér az állatok-nevelte embergyerek, a természeti ember motívuma (Tarzan, Maugli, Nell, a remetelány) A dzsungel könyvébõl a kilencvenes években Magyarországon új, nagysikerû musicalt mutatnak be, de talán még jellemzõbb az (igaz, már a nyolcvanas években készült) új Tarzan-változat, amelyben a fõhõs jelképes szerepe megfordul: míg az eredetiben és eddigi feldolgozásaiban Tarzan a (romlott civilizációval szembehelyezhetõ) nemes vadember és a felsõbbrendû fehér ember tulajdonságait elegyíti, de mindenképpen a dzsungel ura, a természetet leigázó Ember; addig az új (Greystoke) változat (1984) már nem az embernek a természetbe való sikeres

beilleszkedésérõl, (a vad természeti környezet domesztikálásáról) hanem a természetnek az emberi világba való beilleszkedési sikertelenségérõl, (a természet vad elpusztításáról) szól, és (a továbbra is pozitív fõhõs) Tarzan itt inkább és teljesebben Állat, mint ember.
Az ember-állat határ egy következõ változata az, amikor az emberben lakozó állat (szörny) tör elõ (ezt a motívumot nagyon kedvelte a romantika, amelynek alapélménye volt az, ahogy az ipari társadalom a maga alávetettjeit állati sorba degradálta, s azután azok lázadásától rettegett: Doktor Jekyll és Mr. Hyde történetétõl ETA Hoffmann szalamandráin át a ponyva vérfarkas-történeteiig számos példa van a múlt századból erre a típusra.) Az emberbõl elõtörõ állati természet a fasizmus élményével is gazdagodva új hullámot ért meg a háború után (Ionesco: Rinocéroszok, Golding: A legyek ura), de soha nem volt annyira középpontban, mint az

ember-állat transzformáció ábrázolásához a film korábban nem látott technikai lehetõségeit is hozzáadó kilencvenes években. Az emberben lakó állat (szörny) számos alváltozatban hódít a korszak népszerû mûveiben:
állati külsõ, érzõ lélek (a Szépség és Szörnyeteg motívum), lásd: Oroszlánember, Az Operaház fantomja, stb. - ez még inkább a nyolcvanas évek (1985 és 1989), bár éppen a Szépség és Szörnyeteg rajzfilmváltozata már a kilencvenes években készül, (1991) és arat nagy sikert;
„emberi” állatok; az ember az állatok tükrében, akár az ember jó, akár rossz oldalát képviselik is ezek az állatok (a Majmok bolygója /1967/ még a korábbi évtizedek szemléletével nyúl ehhez a témához, Malamud: Isteni kegyelem c. regénye a nyolcvanas években a „Legyek ura”-módján „veszi vissza” az euro-amerikai polgári civilizáció értékeit és kultúráját, de a kilencvenes évek kulcsmûve ebbõl a

szempontból a „zöld” gondolkodásmód Bibliájaként forgatott, az embert a Természet szemszögébõl kioktató Ismael);
„normális” ember állattá változása (A légy /1986/, Farkas /1994/, stb.) Az újnak tekinthetõ elem itt az, hogy ezt a korábban, és még A légy-ben is egyértelmûen borzalmasnak tartott (hiszen a természeten uralkodó ember bukását kifejezõ) átváltozást kezdik elfogadni: a Farkas lényegében azzal a „happy enddel” zárul, hogy a fõhõs és szerelmese farkassá, véglegesen (szabad) állattá váltan együtt tûnnek el a természet vadonában;
ember--állat mutánsok létrehozása (az alapmodell itt is régi, romantikus; lásd például Wells: Dr. Moreau szigete címû, többször is (1977, 1996) megfilmesített mûvét; de a kilencvenes években ez is más, elfogadó hangsúlyt kap: a „Tini nindzsa teknõcök”- sorozatban például a gonosz mutánsok ellen jó mutánsok veszik fel a harcot: a szinte mellékszereplõvé váló

„normális” emberek mellett õk az igazi pozitív hõsök);
a klasszikus, romantikus képletet folytatja az embert megfertõzõ, benne élõsködõ, testét felhasználó, majd belõle elõtörõ állati szörny motívuma (Alien-sorozat, Xakták, A lény, stb.) Ez annyiban módosul, hogy az ellenfél, (a természetnek az ember által óvatlanul megbolygatott vagy egyszerûen csak jelen lévõ pusztító oldala) - persze a korszakban eluralkodott sorozatjelleg természetébõl következõen is, de azért döntõen a megváltozott természetképet kifejezõen - lényegében legyõzhetetlennek, elpusztíthatatlannak bizonyul. (Van olyan változat is, amelyben az ember testében élõ szörny a túlracionalizált, gonosz technikai civilizáció ellen harcoló pozitív figura – Az emlékmás /1990/.)
De az ember és az állat közti határelmosódás elõtérbe kerülése sem csak a filmekben jellemzõ. Ezt a határvonalat több, a valóságos életben[108] felbukkant példa is

feszegeti
Egyfelõl az ember elállatiasodásáról, emberevésrõl, darabolós gyilkosságokról szóló hírek (amelyeket aztán a filmek, könyvek másolnak: Amerikai Psycho, A bárányok hallgatnak);
Az AIDS, amely az egyik feltételezés szerint állatokkal közösülõ emberektõl terjedt szét a földön.
A „leopárdember”, aki bõrét leopárdmintásra tetoválja, fogát lereszeli, és egész életformájában az állat-lét szerint igyekszik élni;
Az újabb tudományos eredmények, amelyek viszont az állatokat humanizálják, s azt hangsúlyozzák, hogy az állatok közelebb állnak hozzánk, mint gondolnánk; (híradások az egymást „vezeték-, és keresztnéven szólító” cetekrõl[109], a társalgó-fecsegõ delfinekrõl, Durrell filmje a temetõbe járó elefántokról, Attenborough sorozatai, amelyekben szinte maga is belép a mindennapi életüket élõ állatok közé).
A magyar író, aki ketrecbe záratja magát, hogy így tiltakozzék az

állat-Holocaust ellen, s kiálljon például a tukánok védelmében, akiket legalább olyan közel érez magához, mint az embereket.
Egyre többen vannak azok is, akik állataikkal beszélgetnek, oly módon is, hogy megtanulják az állatok „nyelvét”, különbözõ érzelemkifejezésük hangjait, s ezekkel „társalognak” velük. Az ember és állat közti határvonal elmosódása mindenképpen a természet leigázását céljának tekintõ korszak, a racionalista modernitás válságáról, a világ egyik felét az emberi létfeltételektõl megfosztó[110] civilizáció aláaknázottságáról, a humanitás eszményeitõl elrugaszkodott életforma önpusztításáról, s általában az eszmény-nélküliség csapdájáról szól. (Ha az ember - a középkori modell szerint - „félig állat, félig angyal”, akkor – a középkor szellemétõl távolra került, de azt úgy látszik mégis sok szemléleti vonásban továbbvivõ „modern” ember világában -- az

„angyal”-oldal, a transzcendens hit vesztével az állati elem tûnik dominánsnak). Az állat-szimbólum kilencvenes évek beli használatmódja két különbözõ üzenetet is tartalmaz: egyrészt az alsóbbrendûnek tartott lényekhez viszonyítva mutatja meg a zsákutcát, azt az állítást sugallja, hogy az emberhez képest (nemcsak a voltaire-i, rousseau-i vadember, de) még az állatok léte is nemesebb (ebben rokon a nemrég sorra vett gyerek-jelképpel); másrészt az állatit a szörnyûvel azonosítva a civilizáció felemásságára emlékeztet: arra, hogy az elért eredmények alatt-mögött mindig ott van a megoldatlan feszültségek, a retrográd erõk, a pusztító ösztönök, a Rossz fenyegetése, amely bármikor, bárhol, bárkibõl elõbújhat. 4. A növényi világ és az állati világ közti határok módosulása A határelmosódás már elérte a növényeket is.
Attenborough sorozatot készített a „növények magánéletérõl” is, és terjed az a

felfogás, hogy a növényeknek is „lelkük” van; hogy beszélni kell hozzájuk, hogy megérzik és lereagálják az érzelmeket,[111] fejlõdésükkel meghálálják a szeretetteli gondoskodást;
az utóbbi évtizedek szinte legtöbbet szereplõ élõlényei a vírusok, amelyek rejtélyes természetére éppen a határhelyzet a jellemzõ;
s éppen a kilencvenes években érkeztek hírek azokról a kísérletekrõl is, amelyeket az állati szervezetekben genetikai úton létrehozható fotoszintézis, a növényi és állati világ közötti speciális szimbiózisok lehetõsége inspirált. De a határátlépés még sok más területen is jellemzi a korszakot. 5. Az élõ és a halott közti határok átalakulása Az élet és a halál közti határ már igazán egyértelmûnek tûnik; bár meghatározása kezdettõl fogva izgatja az emberiséget. Élõ és halott a létezésnek egymástól mégiscsak élesen különbözõ formái, fõleg a felvilágosodás tradíciójából

kinövõ gondolkodásmód számára. A racionalitás mindenhatóságába vetett hit megrendülésével együtt azonban ez a határvonal is veszít határozottságából: egyrészt megrendül az élet materialista értelmezésébe vetett hit; újra felerõsödik a gondolat, hogy lehet, hogy mégiscsak követi valami az életet a halál után. Másrészt a korábban a középkori babonaság, a romantikus fantázia körébe utalt gondolatok is újra terjednek, kvalifikált értelmiségiek körében is hódít az elképzelés (vagy legalább mint értelmes kérdés merül fel): lehet, hogy van átjárás, kapcsolat a két világ között? Számos kultúrában ezek a kapcsolatok maguktól értetõdõek, a 19.-20 század eddigi évtizedeiben élet és halál világa azonban meglehetõsen mereven elvált egymástól, s miszticizmusnak, okkultizmusnak, tudatlanságnak, babonának minõsült minden erre vonatkozó kérdésfelvetés. A ‘90-es évek azonban ebben a vonatkozásban is változást

hozott.
a halált követõ élettel kapcsolatos elképzelések széles körben váltak témává;
szinte evidenciaként uralkodtak el a könyvekben, a médiában a „halálon túli élmények”- a kómából, klinikai halálból visszatért emberek beszámolói;
a tudományos megfigyelésekkel majdnem egyenrangú bemutatást kaptak a kísértetekkel találkozott, szellemekkel társalgó emberek élményei; már-már elfogadott valóságként kerül sokszor szóba a szellemvilág létezése;
legális üzletággá vált a szellemidézés, halottlátás; elszaporodtak a halottakkal kapcsolatba lépõ emberek, a túlvilágról érkezõ üzenetek;
sohasem látott virágzásnak indult a reinkarnáció-tan,[112]
a pszichológia egyik legdivatosabb ágává nõtte ki magát az ezen alapuló regresszióanalízis;[113]
az egymásnak némileg ellentmondó reinkarnáció-felfogás és a szellemhit egymás mellett, de nagyon gyakran ugyanannak az embernek a gondolkodásába

beépülve él, és létrejönnek új kombinációk is. Mindezek az elképzelések azonban még csak az élõ és halálon túli világ kapcsolatára vonatkoznak. Az élet és halál közti határ igazi elmosódása azokban az õsi képzetekben valósul meg, amelyek az élõ halott motívumát tartalmazzák. A kilencvenes években az állat-emberrel együtt a romantika egyik kedvenc motívumának számító vámpírmítosz szintén sosem-látott virágzásnak indult. Drakula és Nosferatu számtalan feldolgozása mellett feléledt az a változat is, amelyben a halálnak az élet elleni támadása, a halottnak az élõn való élõsködése[114] kombinálódik egy másik motívummal, az õsi világ feltámadásával; azzal a fenyegetéssel, hogy a civilizáció által legyõzött õsi, misztikus tudatformák most bosszút állnak, hatalmasabbnak, igazabbnak bizonyulnak a racionalitás koránál, és elpusztítják, vagy legalábbis végveszélybe sodorják azt. (Az õsi világ

feltámadásának tipikus formája a kor neoromantikus filmjeiben, könyveiben a holtak és élõk közti átjárást biztosító õsi indián - kelta, tibeti, stb.- temetõ, varázslat, átok) (Csak néhány a zombi-téma rengeteg, a kilencvenes években a mozikban, a televízióban játszott feldolgozása közül: Kedvencek temetõje /1989/, Hullajó[115] /1992/, Addams family /1991/). Az õsi varázserõk által életre keltett élõhalottak történet-típusa arra utal, hogy a vámpírzombi motívumban a fejlett világnak a „harmadik világgal” szemben érzett lelkiismeretfurdalásos szorongása is kifejezõdik: a félelem attól, hogy a „falu megindul a város ellen”, és mint Róma bukásakor, újra egy „sötét középkor” következik. S végül még egy sík, még egy jelenség, amit a vámpír-téma - születése óta - kifejez: a pénz irracionális uralma: a halott pénzé, amely minden élõt és életet a maga szolgálatába állít, (miként már Shakespeare

megfogalmazta). Ugyanakkor - ahogy az állat-ember esetében is láttuk - a kilencvenes években a borzongató-szorongó megjelenítés mellett a vámpír-zombi témában is elõretör a paródia, a bohózat (lásd például az Addams family példáját): illetve azok a változatok, amelyekben tulajdonképpen a szörny élvezi a rokonszenvet, (vagy legalábbis annak egy részét). A fenyegetés már nem olyan félelmetes (vagy azért, mert megszokottá vált, és ezáltal kisütõdött, vagy - és feltehetõleg fõként - azért, mert erre is kiterjed a kilencvenes évek meghatározó tendenciája, az ellentétek összekapcsolása, a határok elmosódása). 6. Ember és gép közti határok módosulása Már a huszadik század elején, sõt, már az ipari forradalomban felmerült az elgépiesedés, az ember és a gép közti határok kérdése (Frankenstein, Gólem; a 20. században lásd Fritz Lang: Metropolisának, vagy Chaplin: Modern idõk-jének egyes jeleneteit, stb.) Mindez

a századvégre felerõsödik:
a számítógépek fejlesztésével felmerül az embertõl önállósuló számítógépek víziója (már a gyakorlatban is jelen vannak a számítógépes programokba beépített önállóan „gondolkodó” programrészek);
terjed „a gépeknek is lelke és individualitása van” - szemlélet (az autónak személyiséget tulajdonító ismert tulajdonosi magatartáshoz képest csak kis különbséget jelent a Knight Rider beszélõ autója);[116]
az ember képességeivel rendelkezõ, az embert helyettesíteni képes gép a számítógép fejlõdésével mind közelebbi realitás. A mûvészetben ez a fejlõdés hozta létre az „android” (replikáns, stb.) motívumát, s a határok feszegetésének azt a problémáját, ami legösszetettebb megfogalmazását egyrészt Stanislaw Lem korábbi mûveiben, másrészt a kilencvenes években kultuszfilmmé vált 1982-es Szárnyas fejvadászban nyerte el. Mindenesetre a kilencvenes években is

sorozatban készülnek az olyan filmek, amelyekben androidok játsszák a néha pozitív, többségében azonban negatív, pusztító szerepet;[117]
az emberré váló géppel szemben a másik oldal a géppé váló ember - az életformák elgépiesedése, amirõl a század elsõ felének említett filmjei is szólnak, s amely igen nagy hangsúlyt kapott a ‘80-as és ‘90-es évek filozófikus életérzés-filmjeiben, mint amilyen a Kooyanisquatsi (1983) és folytatása, a Világok arca - Baraka (1992).
az ember és gép közötti határ elmosódása olyan „mutánsok” kigondolásához vezet, amelyeken az állat-ember határterülethez hasonlóan lehet vizsgálni a morális alapkérdéseket. Az utóbbi évtizedben ez a motívum is nagy karriert futott be (lásd például: Ollókezû Edward /1990/), s itt is az a jellemzõ, hogy míg a gépi elem (robotkéz, mûszív, fémtorok, stb.) korábban egyértelmûen az ember elembertelenedését kifejezõ jelképek voltak, most itt

is a „másság megértése” a szemlélet alapja. 7. A tudományos határok kikezdése A tudománnyal szembeni kételkedésrõl volt szó a korábbi fejezetekben. Az egészség betegség fejezetben az is szóba került, hogy megkérdõjelezõdtek a tudomány azon állításai is, amelyek alapján egyértelmûen meg lehetett mondani, mit nevezhetünk egészségnek, és mit betegségnek. E határelmosódásnak több konzekvenciája is van Egyrészt rehabilitálja, emancipálja azokat az embereket, akiket korábban az éles határhúzó szemlélet jegyében valamilyen betegség vagy fogyatékosság alapján elzártak, vagy legalábbis elhatároltak az egészségesek világától. Ez a kilencvenes években kétségtelen tendencia A legreménytelenebb betegségek képzetéhez is hozzákapcsolja az egészség lehetõségét, és már maga ez is gyógyító erõvé válhat. Másrészt az „egészség” világába is belelátja a betegséget, ami viszont egyfelõl az egészségvédõ

törekvések inflációjához vezet, másfelõl a holisztikus szemléletet erõsíti (ha ugyanis mindig jelen van az emberben a betegség is, akkor csak az egész - állandó vagy rendszeres - mozgósítása tarthatja fenn az egyensúlyt). Ide tartozik a testi és lelki mozzanatok közti határok elmosódása is, például a gyógyításban: ez a két terület a hagyományos gondolkodásban nem csak külön tudományok hatókörébe sorolódik, de még a vallásokban is egymással szembeállítva jelenik meg; most, az ezredvégi szemléletben egymásra vonatkoztatják õket, s közvetlenül az egyiken át próbálnak hatni a másikra. De a tudomány-húzta határok minden más területen is megkérdõjelezõdnek. Ez pedig a tudomány és paratudomány, tudomány és nem-tudomány, profizmus és amatõrizmus, hozzáértés és dilettantizmus közti határokat is kikezdi. Ez utóbbi fejlemény a tudomány céhes határait védelmezõk szemszögébõl katasztrófa: a sarlatánság, a

kontárság térhódítása - de ez is csak az egyik nézõpont. A határlazulásnak szinte minden tudományág fejlõdése szempontjából (a rombolás, visszalépés, visszakanyarodás mellett) jelentõs termékenyítõ hatása is lehet. (Az ipartörténetben például a „kontárok” megjelenése is hozzájárult az idejétmúlt, megmerevedett céhrendszer kereteinek szétfeszítéséhez). 8. Különbözõ kultúrák közti határok módosulása A ‘90-es évek egyik legdivatosabb témája a multikulturalitás, A centrum nemcsak eltiporta a „primitív”-nek minõsített kultúrákat, de össze is ötvözõdött velük, és egyelõre a „falu” sem indul rohamra a város ellen, csak beleköltözik. A kultúrák egymásba hatolása a köztük lévõ merev határok elmosódását eredményezi. A ‘90-es években ez több szempontból is alapélmény: ♦ Az „elsõ”, „második” és „harmadik” világ korábban stabilnak, kialakultnak hitt határai átrajzolódnak;

megváltoznak: az embercsempészet útvonalai a „harmadik” világból az „elsõ” felé immár átvezetnek Magyarországon is, menekülttáborok létesülnek, a két világ közti helyzet tartósul és tudatosodik. Ennek következtében is: ♦ a különbözõ kultúrák egymásmellé kerülése Magyarországon is mindennapi élménnyé vált. Olyan távoli kultúrák képviselõi jelentek meg, (néha „tömegesen” - lásd kínai, dél-amerikai, stb. kolóniák kialakulása); amelyekkel korábban nem, vagy csak nagyon ritkán lehetett „személyesen” is találkozni. ♦ S a különbözõ kultúrák egymásra hatása is jelentõs – a különbözõ eredetû kultúrák nemcsak egymás mellett élnek, hanem be is hatolnak egymás világába; az egzotikus, távolból idekerült kultúrák bizonyos elemei beépülnek a mindennapok magyar valóságába is. Hosszan sorolhatnánk az ilyen hatások példáit: ♦ az étkezési szokások változása, a fogyasztott ételek körének

bõvülése, (például az olasz, majd a keleti ételek széles körû elterjedése); ♦ a folklór-kínálat gazdagodása (görög táncház, dél-amerikai zenészek rendszeres megjelenése az aluljárókban, indiai, japán zenei és táncbemutatók); ♦ az ázsiai és amerikai sportok elterjedése; ♦ a jóga kuriózumból „természetessé” válása, stb). Mindezekben az esetekben nem csak arról van szó, hogy a jelenlévõ más kultúrájú népek tagjai Magyarországon is továbbviszik saját hagyományaikat, hanem arról is, hogy magyarok kezdik használni, fogyasztani, saját szokásaik, hagyományaik közé beépíteni ezeket az elemeket. Erre egy kultúra történetében sokszor sor kerül, hiszen a „hagyományos” magyar kultúrába is így épültek be hajdan török, itáliai, szláv vagy német elemek, de a hatásbefogadás nem mindig egyformán intenzív: a kilencvenes években e hatások hirtelen megszaporodása mindenképpen jellemzõ, mint ahogy az is, hogy

egyszerre több olyan hatás is elkezdett érvényesülni, amelyek korábban szomszédság, érintkezés híján egyáltalán nem voltak jelen. ♦Az egymás mellett élés és hatások következtében gyarapszik a kettõs identitású (több kultúrában is otthonosan mozgó, a kultúrák keveredését személyükben átélõ, megvalósító) emberek száma. Van, akinél ez azt jelenti, hogy „vegyes házasságból” származik; van, akinél azt, hogy élete során több országban-kultúrában él, több kultúrával is azonosul; s van, aki oly módon lesz „kettõs identitású”, hogy más kultúrák „nyelvét” szinte anyanyelvi tökéllyel elsajátítja, s terjeszti. (S az ilyen emberek iránt megnövekszik a közfigyelem, a mûvészet és a tudomány érdeklõdése is).[118] ♦A kultúrák közti határvonalak elmosódásának politikai vetülete is van: az államhatárokkal kapcsolatban a korszak egyik kedvenc fordulata a „határok spiritualizálódása”, és

Európa egyesülési folyamatában ez a valóságban is megtörténik; ♦Ugyanakkor Európa különállása is csökken: a migráció-okozta multikulturalizálódás közelíti Európát Ázsiához, Afrikához és Latin-Amerikához; az „amerikanizálódásnak” nevezett gazdasági-kulturális áramlás pedig csökkenti a különbségeket Észak-Amerika vonatkozásában is. ♦Mindezek következtében megfogalmazódik a „planetáris tudat” gondolata, és megjelennek ennek olyan intézményes kifejezõdései is, mint a „globális világ” eszmény egyik legfõbb hirdetõjeként tevékenykedõ László Ervin által irányított Budapest Klub, vagy éppen a Riói Konferencia.[119] 9. Különbözõ vallások közti határok módosulása A kultúrák intenzív érintkezésével a nagy vallások közti földrajzi határok is átrajzolódnak: a vallások behatolnak egymás korábbi „felségterületére”. Az új, az ismeretlen vonzereje sokak szemében kívánatossá teszi az

addig csak távolról (vagy egyáltalán nem) ismert vallási, szemléleti, életviteli formákat.
Magyarországon is szaporítja híveit a buddhizmus, a hinduizmus, a vaisnavaizmus (a „Krisna-tudat”); az iszlám; megjelennek a különbözõ szekták és szinkretikus valláskísérletek (Bahai, antropozófia, Moon-szekta, stb.); a kereszténység korábban itthon ismeretlen, vagy egzotikusként, extrémként számon tartott hajtásai (mormonok, Hit Gyülekezete) és föld alá szorított kisegyházai (Jehova tanúi);
Szellemi erõfeszítések történnek a kereszténység és különbözõ keleti vallások szintézisére; Jézus tanításaiból azokat az elemeket emelik ki, amelyek „egybeesnek” a buddhista, taoista, stb. gondolkodás egyes tételeivel, (és viszont: a buddhizmus „keresztény” jellegét hangsúlyozzák).
Kedvelt téma lesz a keleti vallások és a nyugati életforma találkozása, sõt, egymásbahatolása (Ennek talán legjobb példája a Kis Buddha

címû film, (1994), amelyet azóta újabb Tibetrõl szóló filmek követtek, (például a Hét év Tibetben, Kundun), de idesorolhatjuk Lõrincz L. László könyveinek magyarországi olvasottságát is, stb)
Kísérletek történnek a sámánhit elemeinek elsajátíttatására és elfogadtatására a keresztény racionalista civilizációban nevelkedettek körében is (lásd Carlos Castaneda könyveinek sikerét)[120].
A keresztény és zsidó vallás közti korábban éles határvonalat maga az egyház kezdi fellazítani, szervezetek jönnek létre a zsidó-keresztény párbeszéd erõsítésére; divatossá válik a két fogalom összekapcsolása.
A kereszténységen belül teret és legalitást nyernek korábban kitagadott irányzatok (Magyarországon például a Bokor bázis-közösség).
A különbözõ keresztény egyházak közötti együttmûködés, az ökumenikus mozgalom új lendületet nyer, (gondoljunk például a pesthidegkúti ökumenikus iskola életére, a

Hõsök terén és másutt tartott ökumenikus istentiszteletekre, stb.)
Esküvõi szertartásokon is találkozhatunk „vegyes” (a különbözõ vallású felek mindegyikének szokásait figyelembevevõ) istentiszteletekkel, a vallási szempontból vegyes házasságok toleránsabbá, természetesebbé válnak.
A „New Age” ideológusai megfogalmazzák a különbözõ szemléleti formák szintézisét; feléled az a gondolat, hogy minden hívõ ugyanazt az Istent dicséri.
A kor egyik sikerkönyve "A Biblia kódja", amely a Szentírást matematikai összefüggésekkel próbálja "dekódolni".
Sõt: a határvonal vallás és ateizmus között is kezd fellazulni: olyan világképek születnek, amelyeknek egyes állításait hívõ és ateista módon is lehet interpretálni és ezek nem lesznek egymással ellentmondásban.[121] 10. Politikai határelmosódások ♦Az államhatárok fellazulásáról már szó volt. De a különbözõ politikai eszmék

között is elhalványulnak a korábbi választóvonalak: szociáldemokrata pártok neoliberális gazdaságpolitikát követnek, privatizálnak és a tõke érdekeit védik; liberális pártok államosítanak, polgári pártok szociális törvényeket követelnek; Oroszországban együtt tüntetnek egymás õsellenségei, a kommunisták és fasiszták, és így tovább. ♦A kilencvenes évek éppen azzal kezdõdött, hogy a két, (egymással politikailag szembenálló) világrendszer határai tüntek el, ami egy sor jelképes gesztusban is kifejezésre került (a berlini fal lebontásától, a „vasfüggöny” szögesdrót-határának ajándéktárggyá-darabolásán át a határmenti találkozókig, „páneurópai piknikekig”). 11. Idõhatárok elmosódása A térbeli határok mellett elmosódnak az idõhatárok is. A történelem lineáris felfogásával szemben más modellek terjednek el (körkörös mozgás, visszatérés; megfogalmazódik, hogy a történelem folyton

újraszületik, újjáíródik; a modern fizikára hivatkozva az idõ reverzibilitásának lehetõségeit mérlegelik). Az idõbeliség egyértelmûségének fellazulása megint olyan tendencia, ami a kilencvenes évek sokféle jelenségében kimutatható:
A nyolcvanas évek második felében illetve a kilencvenes években minden korábbinál kedveltebb téma lesz az idõutazás (Vissza a jövõbe - sorozat; Jöttünk, láttunk, visszamennénk, Bill és Ted oltári kalandja, /és Bill és Ted haláli túrája/, Egy jenki Arthúr király udvarában - új feldolgozások; Idõbanditák, Navigátor – egy középkori Odüsszeia, Münchhausen báró, stb.)
A valóságos emberi múlthoz való viszonyban is jellemzõ a történelem éles határvonalainak „felpuhulása”, korábban a jelentõl nagyon különbözõnek látott idõszakok képének átrajzolása (lásd például a „sötét középkor”-képzet módosulását: a kilencvenes évek jellegzetes felfogásában már nincsen

olyan éles határvonal a modern kor és a középkor kultúrája között. Hasonlóképpen szakítanak a korábbi, a fejlettségkülönbséget hangsúlyozó szemlélettel például az európai és indián civilizációk találkozásának ábrázolásában /lásd például: 1492.- a paradicsom meghódítása (1992); Farkasokkal táncoló (1990); stb./, az ezen témákkal foglalkozó filmek, tudományos mûvek száma látványosan megnövekedett a ‘90-es években).
Divatossá válik a különbözõ történelmi idõszakokhoz tartozó életformák megélésének kísérlete, különbözõ típusú táborok szervezése, amelyekben éppen ennek a fajta „idõ-utazásnak” az élménye adatik meg (indián-táborok /Cseh Tamás/; évente



megrendezésre kerülõ huszár tábor /Somogyi Gyõzõ/, jurta-tábor, középkori-, görög-, stb. kalandtáborok, honfoglalási lovastúra, stb); - minél autentikusabb reprodukálása egy múltbeli életformának. A pszichológiában

terjednek azok a módszerek, amelyek lényege a személyes múlt átírásával, megváltoztatásával való gyógyítás. Gondolatkísérletek, regények születnek a közös történelem átírására, fiktív múltvariációk megteremtésére („Dózsa lesz György királyunk. Kossuthtal megvalósul a Duna-menti Köztársaság.”) Az egész úgynevezett „posztmodern” mûvészet a múlt ilyen átírására, átépítésére épül, de idesorolhatjuk a „fantasy” korábban említett mûfajának nagy divatját is. Tulajdonképpen a múlt megváltoztatásának variációja a dinoszauruszok felélesztésének lehetõségérõl felröppent hír, és ehhez kapcsolódóan az egész dinóõrület (Jurassic Park, stb.) is A jelenben felbukkanó eleven múlt példája a nem sokkal korábban megtalált jégbefagyott, s így tárgyaival, ruhájával, élelmével együtt konzervált, „szinte élõ” több ezer éves ember körül kialakult sajtófigyelem, (a korszakban több, ilyen

típusú leletet is nagy sajtóérdeklõdés kísért). Ugyancsak megnövekedett a palermói kapucinus-kripta mumifikált tetemei – és a hasonló látványosságok – forgalma: a rég-halott, aki „olyan mintha élne” éppen az idõnek való alávetettség egyértelmûségét megkérdõjelezõ jelenségek közé tartozik.[122] Összegzés: milyen tendenciákat jeleznek ezek a különbözõ típusú határelmosódások?
Egyrészt valóban sok minden átalakul a világban, és az új viszonyok sokszor átrendezik a korábbi hierarchiákat; így a (legalapvetõbb) kategóriák, fogalmak határai sem feltétlenül ott húzódnak, ahol azelõtt;
a demokratizálódás, emancipáció kikezd bizonyos korábbi, kasztjellegû határokat; (miközben persze újfajta kasztosodás is megfigyelhetõ);
korszakváltás zajlik, (századforduló, ezredforduló) és ilyenkor minden régi fogalom átértelmezõdik;
az európai és az Európán kívüli kultúrák között a korábbiakhoz

képest is jelentõsen megnövekedett az érintkezés és a nyitottság;
ezzel összefüggésben változik a tradicionális és „modern” képe, értékelése és súlya a társadalomban, a határok ezek között sem biztosak;
az evolucionista marxizmus történelmi kudarcával és a modernizáció ideológiáján alapuló ipari társadalom romboló hatásainak elõtérbe kerülésével megkérdõjelezõdik, illetve átértelmezõdik a „fejlõdés” gondolata: van-e egyáltalán fejlõdés, mi is tekinthetõ fejlõdésnek?
a huszadik századi tudomány alapvetõ tapasztalata, hogy a korábbi évszázadok tudományos kategóriái egyre kevésbé alkalmazhatók: maga a kategorizálás, a körülhatárolás, a monászszemlélet, ami a newtoni-leibnizi világkép, az egész modern tudományosság alapja, alkalmatlan az új tapasztalatok értelmezésére: mind inkább teret nyer az a szemlélet, amely szerint a határok az emberi nézõpont torzításai, inkább akadályai mint

elõsegítõi a világ valóságos megismerésének és pontos leírásának;
ezeket a gondolatokat már a század elsõ felének fizikai felfedezései kiváltották, de a század végére értek általános szemléletté;
a New Age, a kor mind több területet átformáló szellemi áramlata maga is sokforrású, és különbözõ forrásainak összeegyeztetésére, szintézisre törekszik, a szintézis pedig számos határ feloldását feltételezi;
a tudomány viszont az élet alapkérdéseit bombázza (genetikai kódok megfejtése, klónozás, az öregedés megállítása, stb.) vagyis korábban kikezdhetetlennek vélt határokat lép, tör át;
az élõvilág és az úgynevezett élettelen határai is módosulnak - teret nyer az a gondolat is, hogy talán nincs is olyan, hogy „élettelen természet”, annak, amit életnek nevezünk, valamilyen elemét, lehetõségét minden magában hordozza;
egyszerre több paradigma zárul le (évszázados, két-három

évszázados, ötszázéves, ezer-, kétezeréves ciklusok: a gondolkodás történetének olyan ívei, mint a racionalizmus, az ipari társadalom, az individuum-centrikus világkép, stb.) Hát ennyi csak elég ahhoz, hogy a határok elmosódjanak?! X. Modellek az idõben A történelem mely korszakai felé fordulnak elsõsorban a ‘90-es évek? Miket tekint a kor embere a maga elõképeinek, modelljeinek? Minden korszak - minél bizonytalanabb, annál inkább - megkeresi a maga történelmi elõképeit, azokat az idõszakokat, amelyekben a saját céljaival, törekvéseivel, világhoz való viszonyával valamilyen rokonságot vél felfedezni. Egy-egy korszaknak persze többféle értelmezése is lehetséges, s ekképpen válhatott idõbeli, kulturális modellé például az antikvitás, a görög-római kultúra a reneszánsz és a klasszicizmus, a jakobinus forradalmiság ("Rómában Cassius valék") és a napóleoni császárkultusz számára egyaránt, (természetesen

némiképpen más-más sajátosságait emelve ki ugyanannak a kulturális mintának). A ‘90-es évekre is rendkívül jellemzõ, hogy mely történelmi-kulturális korszakok felé fordul a figyelem. Rendszerint több területen is jelentkezik ez az érdeklõdés: az életforma egyes mozzanatainak alakulásában, az építkezésmód, a lakásbelsõk egyes elemeiben, a filmek, irodalmi alkotások témáiban és stílusában, az elõd-korszak elfelejtettnek hitt tudásainak újrafelfedezésében, (ilyenkor még a tudományokban is az a jellemzõ, hogy az érdeklõdés több területen is afelé a kor felé fordul), olykor az illetõ korszak zenéje iránt is megnõ az érdeklõdés, az öltözködésmódban a korszakot idézõ elemek jelennek meg, stb. Ilyen „elõdkort” rendszerint egyszerre többet is felfedeznek: a saját kor színeit részben ezek sajátosságaiból „keverik ki”. (Sok esetben azért fordulnak egy-egy ilyen korábbi éra szelleméhez, hogy a közbülsõ

idõk, s különösen a közvetlen tegnap világát, eszményeit tagadva, azoktól elfordulva, azokkal szemben a Múlt kevésbé értékelt, kiaknázatlan mozzanataiból nyerjenek támogatást, onnan merítve újra figyelembe vehetõ, tehát megint újnak ható szempontokat, megújító energiákat). A ‘90-es éveknek legalább öt (hat) ilyen kedvenc, több tekintetben egymásra is épülõ történelmi elõd-korszaka van: a középkor, a barokk, a rokokó és a biedermeier, a romantika és a nomád kultúrák történelemelõtti kora.[123] 1. A középkor Minthogy a ‘90-es évek a felvilágosodás egyoldalúan racionalista tradíciójától való elfordulás, az attól való eltávolodás kora, eléggé magától értetõdõ, hogy érdeklõdése lelkesen fordul viszont a felvilágosodás által „sötétnek” minõsített és ezért a történelmi tudatban meglehetõsen elnagyoltan és többé-kevésbé homogénként kezelt középkor felé. Az igazsághoz tartozik azonban,

hogy a kilencvenes évek nem csak az „ellenfelem ellenfele a barátom” szemlélet jegyében érez rokonszenvet a középkor iránti. Sorra véve, hogy milyen szimbolikus jelek kísérik ezt az odafordulást, talán az is összeáll, hogy vajon mitõl is érzi közel magához a második évezred végének embere éppen a középkor világát? 
A mûvészetek, mint minden másban, ebben is megbízhatóan jelzik a tendenciát: a filmeken, az irodalomban sokasodnak (és népszerûek) a középkorról szóló, középkorban játszódó történetek, (Eco[124]: A rózsa neve, az Arthur király és a Kerekasztal lovagjainak történetét feldolgozó filmek, az Ivanhoe és a mindenkori népszerûséghez képest is feltûnõen elszaporodott Robin Hood-változatok, a középkorhoz vagy annak fantáziabeli másához forduló filmek és fantasy-könyvek áradata, a virtuális középkor egész Tolkien teremtette mûfaja, a középkorra koncentráló idõutazások és a középkorból

eredeztetett halhatatlanok /Hegylakó, a különbözõ Sátán-, és boszorkány-reinkarnációk a misztikus horrorokban, stb./)
De közvetlenül is felélednek a középkor képzetei, pontosabban nem eredeti alakjukban élednek föl, hanem mintegy valamiféle nagy, felnõttek által játszott szerepjáték elemeiként: egyfelõl
kultúrtörténeti és gyakorlati érdeklõdés fordul a középkor fonákja, „üldözött”, fekete oldala (fekete mágia, boszorkányság, sátánizmus, pogányság) felé;
ehhez kapcsolódóan Boszorkányszövetség alakul Magyarországon is, állítólag tízezer taggal;
mind a fekete, mind a fehér mágia iránt nagy mértékben megnõ az érdeklõdés (lásd Szepes Mária könyveit, az Édesvíz kiadó sok példányban elfogyó kiadványait);
a mágia szemlélete behatol a mûvészi ábrázolásba (lásd például: Eastwicki boszorkányok, A bûvös vadász, Hagyjállógva Vászka, stb.); másfelõl:
a középkor hivatalos eszményei

is újra az érdeklõdés középpontjába kerülnek: feltámad az ezen idõszak szentjei iránti érdeklõdés, divattéma lesz a Grál, és egyéb ereklyék, tudományos vizsgálat tárgya a Torinói Lepel, a Szent Vér, stb.;
általában is felível a misztika iránti kereslet (keresztény misztika, Kabbala, rózsakeresztesség, stb.)
„lovagrendek” alakulnak (újra);
többet hivatkoznak Nostradamus és mások jóslataira, (különös tekintettel az ezredfordulóra) stb.
mint más összefüggésben már utaltunk erre, újra elfogadottá válik a mikrokozmosz és makrokozmosz azonosításán illetve összefüggésükön, egymásra hatásukon alapuló világkép;
számos olyan, a középkorban megfogalmazott vagy akkor elfogadott állításról, amelyet a késõbbi korszakok hamisnak, tudománytalannak vagy legfeljebb szimbolikus jelentõségûnek nyilvánítottak, elkezdik hangsúlyozni, hogy azok igenis szó szerint értendõk;
hangsúlyozott tudományos érdeklõdés

fordul a középkori szimbolika felé;
felértékelõdnek a (középkori) titkos tudások (druidák, templomosok, stb.), és az „elsüllyedt” korszakok (kelták, vikingek, Merovingok, stb.)
De nemcsak a középkor egyes képzetei kelnek új életre: általános kíváncsiság övezi a középkor életformájának legkülönbözõbb oldalait:
divat lesz a középkor zenéje, eredeti középkori hangszereket, hangzásmódokat fedeznek fel újra;
mint korábban már szó volt errõl, feltámadnak egyes középkorban használt népi gyógymódok;
középkori ételek, fûszerek, fõzési módok (sõt, nyílnak éttermek, amelyekben maga az étkezés is „középkori” módon történik);
ebbe a sorba illeszkedik a várak korhû restaurálása, és bennük középkori várjátékok szervezése (Sümeg, Nagyvázsony, Kõszeg, Visegrád, stb.);[125] középkori viseletek bemutatása;
a középkori magyarság életformájának élesztése (lovaglás, íjászat és

íjkészítés, solymászat, stb.)
S egyes esetekben a középkor bizonyos elemei úgy épülnek be a jelen életformájába, (különösen a lakásmódba), hogy alkalmazóik nem is feltétlenül tudatosítják, hogy - ha megváltozott formákban, megváltozott funkciókkal is, de felismerhetõen - középkori mintákat használnak.
Szó volt például arról, miként kerülnek be a kilencvenes évek jellegzetes lakóházaiba lovagvárak, középkori kastélyok elemei: tornyok, rondellák, kõfalak (még felvonóhidat is látni);
lakásbelsõkbe a baldachinos ágyak;
hogy az állatokkal való együttlakás (együttalvás - kutyával, macskával, stb.), mint természetes dolog válik szélesebb körben elfogadottá – akárcsak a középkorban;
de ezt a tendenciát általánosabb érvénnyel is megfogalmazhatjuk, hiszen a középkori lakásmódhoz kanyarodik vissza az „egy térben alvás” tendenciája, az intim terek összenyitása, a terem-szerû helyiségek újabb

keletû kedvelése;
a vályogházak iránti megnövekedett érdeklõdés: a modernizáció által az elmaradottság jelképének tekintett vályogból való építkezést, a kilencvenes években mint egészséges, bio-építkezést propagálják;
hasonló kezdeményezés a házak földbe építése (felsõ világítással) mint a hõszigetelés egyik természetes módja – itt is a középkor „bölcsességének” felismerése az alap. Ha egy korszak iránt ennyi területen is kimutatható az érdeklõdés, az már nem lehet véletlen. De mi minden húzódhat meg e mögött a tendencia mögött?
Döntõen persze az újkor eszményeitõl való elfordulás, egy többévszázados paradigma lezárultának érzékelése, s ebbõl következõen:
az európai típusú polgárosodásban való elbizonytalanodás; ennek modernizációkultuszától visszafordulás a kezdetekhez[126], a közvetlen elõzményekhez;
a modernizáció ideológiai ellentétének, a konzervativizmusnak

legtöbb eszményeleme szintén a középkorban gyökerezik;
ugyanakkor az egyoldalú, s egyoldalúsága korlátait mindinkább kimutató racionalitással szemben a fejlõdés alapvetõ feltételének is látszik az, hogy a racionalizmus által visszaszorított egyéb szemléleti formák is ismét bekapcsolódjanak az emberi gondolkodás építkezésébe. A „sötét középkor” gondolat jegyében lerombolt, elutasított, elfojtott, babonaságnak minõsített szemléleti-, és életformák elemeibõl az ezredvég embere igyekszik kiválogatni azokat, amelyek - rácáfolva a racionalista purizmus vádjaira - használhatóaknak, sõt, termékenyítõeknek bizonyulhatnak;
de szerepet játszik az ezredvég középkor felé fordulásában az ember és a természet szervesebb kapcsolatára való igény is, (amely igény kielégítését a középkort tagadó modern ipari társadalom szintén nagymértékben megnehezítette).
Hozzá kell tenni azonban, hogy a középkor bizonyos

eszményei mindvégig jelen voltak a polgári társadalom újkori világában is, a romantika pedig (amely maga is a ‘90-es évek egyik elõkép-korszaka) már a 19. században a modern individualizmus világképébe is beépíti a középkor egyes elemeit, s azokat mintegy a modern ember „mélytudatának” mozzanataiként szembesíti a racionalista pénzvilág felszíni jelenével.[127]
A középkor eszményei alkalmasak az erkölcsi cinizmustól való eltávolodásra is, hiszen egyszerre hordoznak általános tisztaság-ideálokat és vallási képzeteket, így mind a valláserkölcsi, mind a „világi” megújulásnak vonzó elõképei lehetnek.
Mivel az érdeklõdés a középkor egésze felé fordul, olyan új szemléleti változatok jöhetnek létre, amelyek a középkorban egymást kizáró irányzatokat szintetizálják, ezzel is gyarapítva az emberiség lehetõségeit.
A középkor hierarchikus társadalmának szimbolikája felhasználható elõképeket nyújthat

a jelenben kialakuló újfajta hierarchiák jelképrendszeréhez.[128]
Ugyanakkor a jelen hierarchiáival szemben egy korábbi, másfajta (archaikus) egység, közösség összetartó jelképrendszerét is kínálja.
A multikulturalizálódó világban a „harmadik világ” megértése is mind halaszthatatlanabb feladatnak mutatkozik -- a középkor, mint modell e világ megértéséhez, például a Kelet szemléletének értõbb befogadásához is kulcsként kínálkozik. 2. A barokk A másik olyan korszak, amelyhez úgy tetszik, szívesen fordul a kilencvenes évek: a barokk korszaka, (amely a reneszánsszal szemben maga is egyfajta visszafordulás - a várostól a falu, a világiasságtól a vallásos hit, s ezeken keresztül a középkor felé). A felvilágosodással kezdõdõ korszak ezredvégi lezárásakor a barokk elõtérbe kerülése is logikus fejlemény, hiszen a barokk éppen a felvilágosodás közvetlen elõzménye, a racionalizmus gyõzelme elõtti kor, a

(mint láttuk, most újra izgalmassá lett) „középkor” és a polgári újkor elsõ összeegyeztetése. De persze mindenekfelett a koncentrált hatalom és gazdagság kora, és jelenlegi feléledésében a hozzá fûzõdõ szimbolikus asszociációk közül ezek a legerõsebbek. Milyen jelei vannak az ezredvégi neo-neobarokknak?[129]
A lakásmódban, építkezési stílusban az úgynevezett „barokk” villák (újonnan épített, kívül barokk oszlopokkal, balusztrádokkal, erkélyekkel, ajtó- és ablakívekkel, rácsos kapukkal, belül sok – nagy - tükörrel, csillárokkal, intarziás padlóval, barokk bútorokkal stb. díszített épületek) terjedése;
régi, pusztuló barokk kastélyok megvásárlása és helyrehozatala magánszemélyek által;
a régiségkereskedelemben az ezekhez illõ nagy méretû, monumentalitásukkal ható bútorok, képek, egyéb díszítmények iránti fokozott kereslet;
az aukciókon és kiállításokon a barokk kor festményeire és

szobraira irányuló érdeklõdés (a hatvanas évek modernizmusa undorral fordult el a barokk pompájától, monumentalitásától, amit a modernizáció eszményei jegyében tökéletesen idegennek és elutasítandónak tartott; a ‘90-es - és részben már a ‘80-as - évek viszont szépséget, vonzerõt fedez fel a barokk anti-funkcionalizmusában, terjengõs részletkedvelésében;
a filmek látványvilágában a barokkot idézõ képvilág, látomásosság (gondoljunk például Greenaway munkásságára[130], vagy a tematikájában is a barokk kor felé forduló, korábban már említett Orlando és Farinelli-filmre, stb.)
a zenében a barokk zene újrafelfedezése , a barokk opera rég elfeledett vagy Magyarországon be sem mutatott mûveinek színpadra vitele (lásd a Budapesti Kamara Opera egész tevékenységét, Monteverdi, Gluck operáinak bemutatóit);
az orgona-zene divatja (Magyarországon Varnus Xavér szimbolikussá növesztett figurájával),
az egyházak

rehabilitációjával a dekoratív vallásosság újra-megjelenése;
s a barokk iránti érdeklõdés témaköréhez sorolható az arisztokráciát övezõ megélénkült érdeklõdés is, (különbözõ magazinok „exkluzív” interjúi, arisztokrata esküvõk, bálok, mint széles közvéleményt foglalkoztató események)[131]. Mit jeleznek ezek a szimbolikus változások? Például:
a klasszikus polgári értékek megrendülését (s ebbõl következõen - a középkor iránt megnõtt érdeklõdéshez hasonlóan - a visszafordulást az elõzményekhez);
de ez egyúttal „elõre” lépés is: a modernitás puritánabb értékvilágával szemben a stílusban is váltás történik: a monumentalitás, a díszítettség, az aranyozás stb. mint másfajta, izgalmasabb, fantáziateltebb ízlésvilág tagadja a modernizmus megkopott, avíttnak érzett szépségideálját és egyéb értékeit;
a barokk mindig a „fent lévõk” stílusa: a hirtelen keletkezett vagyonok

„történelmi nagyságot” akarnak vásárolni maguk köré, a hatalom-kifejezés legegyértelmûbb modelljei éppen a barokk külsõségek (amelyek egyébként mindig a kifejlett adminisztratív háttérrel rendelkezõ hatalom kifejezései)[132];
a barokk a pénz hatalmának kora is volt (az arany kultuszával és a történelem elsõ nagy spekulációs lavinájával); s nem tekinthetjük teljesen véletlennek, hogy világa rokonszenvre talál egy olyan korban, amelyben, - mint a jelenkorban - ugyancsak nagy szerepet játszanak (többek között) a spekulációs tõkemozgások is; 3. Rokokó, biedermeier A barokk felé forduló érdeklõdés szerves folytatásaként jelen van a kisebb, a polgári világba jobban beilleszthetõ formák, stílus, életszemlélet iránti vonzódás is: a barokkból sem elsõsorban a monumentalitás, inkább a pompa és a zsúfoltság, a fény és árnyék kontrasztja, a színpadiasság, a dús meleg színek kedvelése az, ami a huszadik század

végén újra hódít: a pompa és a színpadiasság pedig a rokokóra, a zsúfoltság sok apró tárgy formájában a biedermeierre is jellemzõ. A kilencvenes évek, amely, mint késõbb visszatérünk erre, különben is a különbözõ stílusok eklektikus egymás mellett élésének kora, nem tartja egymást kizárónak a barokk említett feltámasztását, és a kicsiny, kecses formákat elõtérbe helyezõ rokokó, vagy a józan polgári idillt árasztó biedermeier kedvelését. Ez utóbbiaknak is számos megnyilvánulásával találkozhatunk[133]:
a lakberendezésben a rokokó, az empire és a biedermeier ízlésvilághoz tartozó tárgyak (gyertyatartók, porcelán-figurák, cizellált, finoman megmunkált ötvösmunkák, lámpatestek, csillárok, tintatartós írókészletek, rézdíszítésû látcsövek, barométerek, hajómodellek, illatszeres üvegcsék, árnyképek, kályhák, és természetesen bútorok kanapék, kecses székek, pici asztalkák, porcelán kézmosók,

pipereasztalok, spanyolfalak stb.) iránti fokozott kereslet jelzi az ezen korstílusokhoz való vonzódás erõsödését (Ismét az ízlésváltás a beszédes, korábban ezeket a tárgyakat - legalábbis ezek egy részét finomkodónak, sõt giccsesnek minõsítette az akkor uralkodó ízlésvilág);
itt említhetõ a miniatürizálás iránti vonzalom (pici képek; grafikákon az aprólékosan kidolgozott részletek preferálása) is;
a rokokót idézõ (pasztell) színkombinációk terjedése ház és lakás belsõk festésmódjában (halványkék, halványrózsaszín, halványsárga - ismét elmondható, hogy korábban ezek édeskésnek minõsített színek voltak);
ha korábban a barokk színpadiasságról beszéltünk, ennél a kilencvenes években még meghatározóbb elõkép a rokokó-kori ember álarcok mögé rejtõzõ attitûdje, a rokokó „maszkabál”; nem véletlen, hogy a fénykorát akkortájt, a rokokó korban élt velencei karnevál a huszadik század

végén lesz ismét „világszám”;
a korábbi korszakok által „nyárspolgárinak” tekintett, nyugodt, kis történésekbõl felépülõ polgári életforma (és a mélyén rejlõ „titkok”) izgalmasságának felfedezése viszont a biedermeiert éleszti; nem véletlen az évtized elején a nagy reprezentatív bécsi biedermeierkiállítás (és hangos sikere), s ha a kilencvenes évek „barokk” filmjeirõl beszéltünk, számos olyat is találhatunk, amely a rokokó[134] vagy a biedermeier[135] világát idézi fel.
a múlt századi idill világdivatján belül a kilencvenes években a magyar múltkeresés egyik vonulataként is jellemzõnek mondható a 19. század eleji (polgárosuló) magyar nemesi világ élesztése: például az ország számos pontján ebbõl az idõszakból származó kúriák, falusi porták helyreállítása - oda leköltözõ értelmiségiek által, lehetõleg autentikus formában (lásd az Õrség, Káli medence, Balaton-felvidék stb.

épületeit, ahol a paraszti múlt mellett a másik kedvelt modell a többnyire bortermelõ, s ezáltal polgárosuló, - a klasszicizmustól a biedermeier felé tartó - nemes [136]19. századi életformája) A rokokó és biedermeier feltámadó népszerûségének okai az eddigiekhez hasonlóan a modernitásból való kiábrándulásban keresendõk, de a múlt felé fordulás másfajta válaszát jelentik, mint a középkor, vagy a barokk rehabilitációja. A rokokó divatja elsõsorban a mûvészetben figyelhetõ meg, és a társadalom elitcsoportjainál jellemzõ (végtére is az eredeti rokokó is egy talajvesztett udvari kultúra[137] életérzését jellemezte elsõsorban). A biedermeier viszont azok számára eszmény, akik - akár van jövõje a modernizációnak, akár nincs megindultak a polgárosulás felé, (a rendszerváltás is elsõsorban ezt jelentette a számukra) és a körülményektõl függetlenül ezt az utat most, a számukra adott életidõben szeretnék

bejárni. (Elsõsorban olyan értelmiségi, közép és alsó-közép csoportokat érint meg ez az eszmény, akik számára a polgárosodás nem nagy vagyonok hirtelen képzõdését, nem a pénz hatalmát jelenti, hanem az életviszonyok konszolidációját, s ennek megfelelõen a magánéletet, az abba való bezárkózást jobban hangsúlyozó minták felé fordulnak, - mint amilyen az említett biedermeier is). A magánéletet (a családi életet), és a biedermeier ehhez kapcsolódó eszményeit egyébként a kilencvenes években felértékeli:
a harmonikus családi élet ritkább volta;
az újra kezdõdõ, s így a 19. századhoz hasonlóan „korai” szakaszát élõ polgárosodás;
a „közszférában” zajló cselekvésekbõl való általános kiábrándulás;
a gazdaságban az egyéni--családi vállalkozási forma, az úgynevezett kisvállalkozás (mennyiségi) túlsúlyra jutása, amely a privátszférát, mint a gazdasági tevékenység alapját erõsíti meg

(újra);
a konzervatív erkölcs feléledése;
az „õskeresés”: az erõszakosan megszakított magyar polgárosodás történetében a mai családok elõdöket keresnek: az ilyen õsökkel rendelkezõ családok saját felmenõikben igyekeznek a mintaadó elõdöket megtalálni, mások a 19. századi polgárosodást kísérõ életformák felelevenítése, örökségként vállalása által;
a „békeidõk”, a 20. századhoz képest problémátlannak és tisztának érzett 19 század eszményítése. Érdekes, hogy e két korszak, a formai kifinomultságra törekvõ rokokó és a felhalmozó biedermeier együtt támad föl (ez megfelel annak a kettõsségnek is, ahogy a ma virágzásnak induló újrapolgárosodása (Kelet-Európában) egy túlérett-kifáradó kultúra (a „Nyugat”) világának befogadására irányul. 4. Romantika A hetvenes-, de még a nyolcvanas évektõl is meglehetõsen idegen volt a romantika világa. Az úgynevezett „nagy generáció” (s a

közvetlenül elõtte és utána járt nemzedékek) tagjai ízlésvilágukban, érzelmeikben egyaránt távol állónak érezték maguktól a romantikus pátoszt, a szélsõséges jellemeket, az egyértelmûen jókra és rosszakra osztható világ hitét. A ‘90-es évek világába azonban szinte észrevétlenül beóvakodott a romantika; elõbb még csak szemérmes, rejtõzködõ, nem ritkán iróniával kísért formában, de azért felismerhetõen. (S nem felejthetõ el az sem, hogy az említett biedermeiert sem lehet igazán leválasztani a romantika évszázados történetérõl, inkább a romantikus nagykorszak egyik alváltozatának, a romantikus életérzés konszolidált polgári változatának tekinthetõ).[138] De melyek is a romantika ezredvégi ébredésének a jelei?
romantikus mûveknek a jelenkor szelleméhez igazított, szaporodó adaptációi (Victor Hugo: A nevetõ ember-ének Jeles András féle adaptációja a Katona József Színházban, a Nyomorultak

musical-változatának nagysikerû bemutatói - szerte a világon -; Kleist mûveinek felfedezése, bemutatása, újrakiadása, Büchner és Schiller reneszánsza, stb.)
a romantika alakjainak felértékelése, például a korábban inkább „kismesterként” számon tartott E. T A Hoffmann nagy klasszikus szerzõként való újrafelfedezése;
szélsõséges érzelmek, hatalmas szenvedélyek , az embert elragadó, magával sodró érzelmi vihar, (filmekben és színházi produkciókban egyaránt - lásd például a Macbeth értelmezését a Vígszínház legutóbbi elõadásában, a Trisztán és Izolda történet színházi feldolgozását Alföldy Róbert rendezésében, (de Alföldy rendezéseire ez általában is érvényes, s õ mindenképpen az évtized egyik meghatározó rendezõjének tekinthetõ[139] stb.)
nemcsak az úgynevezett „magas mûvészetekben” figyelhetõ meg ez a tendencia, a bestsellerek, a hatalmas példányban elkelõ romantikus szerelmes

történetek sikere is ugyanerre utal (Tiffany könyvek stb.);
ez utóbbiakhoz kapcsolható, hogy a mindennapi életben is megfigyelhetõ a romantikus udvarlás bizonyos külsõségeinek (látványos nagy csokrok, emlékezetes gesztusok) feléledése; a „jegyesség” újra szokássá válása, az eljegyzés megünneplése, stb.;
a „csoda” megjelenése - a korábbi idõszakok egyértelmû racionalizmusa kizárta (legfeljebb ironikus idézõjelek között szerepeltette) a csodát, a ‘90-es években viszont újra azzal a természetességgel jelenik meg a csoda ábrázolása, mint utoljára a klasszikus romantika korában; a lehetetlen, a képtelen, a mesés elemek megint csak a legkülönbözõbb mûvészeti ágakban felbukkannak (Enyedi Ildikó: Bûvös Vadász-ában - a vászonról lelépõ Mária-kép és a vele részben azonos, az anyja felé tartó pisztolygolyót a levegõben elkapó gyermek, vagy ugyanott a nyúl, aki viszont a kutyák elõl menekültében festménnyé

változik; a Vígszínház Heilbronni Katica elõadásán a szemünk elõtt átalakuló boszorkány; ugyanott a Macbeth elõadáson a nézõk feje fölött, a levegõben repülnek a boszorkányok, valóságos tûz és víz látható a színpadon, Banquo szelleme megsokszorozódik a kádban, stb.)
a csoda nemcsak a színházban hódít: a korszak egyik szupersztárja David Copperfield a „vigyázat, csalok” Rodolfójával éppen ellentétben arra alapozza sikerét, hogy bár nyilvánvaló, hogy az õ esetében is trükkökrõl, illuzionizmusról van szó, elhiteti (vagy legalább szinte elhiteti) nézõivel, hogy valóságos csodát látnak;[140]
a nemzetközi filmgyártás is szívesen fordul a romantikus témák (Monte Christo, A párizsi Notre Dame, Dr. Jekyll és Mr Hyde, stb) újra-feldolgozásához;
a neoromantika sajátos formájának tekinthetõ az amerikai (és európai) kultuszfilmek új hullámának az a sajátossága is, hogy a vad, durva, elaljasodott világot

bemutató elemeket – amelyek eluralkodása már a nyolcvanas években megfigyelhet volt - a kilencvenes évek ezen filmjeiben tiszta, szép, romlatlan érzelmi szálak, szeretet, önfeláldozás szövik át, a szétzüllõ élet, a szélsõséges bûn, a brutalitás és/vagy az ordenáré vulgaritás háttere elõtt váratlanul erkölcsi hitvallások, a szerelem, a nemeslelkûség, a keresztény hit, remény és szeretet eszményei jelennek meg. A brutalitás persze furcsa háttér, egy kicsit megkérdõjelezi ezeket az eszményeket, de legalább annyira hat a kapcsolat a másik irányban is: a tisztaság motívuma felkelti a reményt, hogy még a szélsõséges brutalitás alatt is jelen lehetnek az ember igazabb vonásai. Végülis itt is a Szép és a Rossz viszonya kerül mérlegre mint a klasszikus romantikában, és a korszak kultuszfilmjeiben az utolsó szó általában nem a Rosszé (Ponyvaregény, Veszett a világ, Leon, a profi, Nikita, stb.)
az irodalom nyelvezetében a

világhoz való viszonyulás korábban döntõen ironikus stílusa mellett szintén megjelenik a szemérmes érzelem, de akár a nyílt érzelmesség is




(Korniss: Napkönyv, Esterházy: Egy nõ, Háy János: Dzsigerdilen, - amely utóbbi egyúttal példa a középkor felé fordulásra és a tiszta, romantikus szerelemre is -, Görgey Gábor : Vadászszõnyeg c. mûve stb) a romantika másik, „fekete” oldalát hordozza az emberben lakozó szörny toposza (egész szériák sorolhatók fel azokból a filmekbõl, amelyekben vagy átvitt értelemben, vagy a szó szoros értelmében is valamilyen borzalmas szörnyeteg tör elõ az ember belsejébõl); az érzelem és az emberben lakó szörny motívumának keveréke az elsöprõ. esztelen szenvedély, amely szintén a kor számos mûvének vezérmotívuma;[141] de a romantikára utaló vonás a gondolkodásban a Jó és Rossz egyensúlyát érzékelõ „manicheus” jelleg elõtérbe kerülése is; jellegzetes romantikus

vonás a vallás és a ráció találkozása, (amirõl a határátlépések kapcsán már szó volt); de általában is: a határátlépés, a végsõ kérdések feszegetése, és megoldásként a végletek paradox egyesítése: ezek a romantika szemléleti kísérõjelenségei; s mindez hat a mindennapi véleményalkotásban is: a kilencvenes években az összeegyeztethetetlennek vélt dolgok együtt-elfogadása is korjellemzõnek mondható (lásd például - szintén a kor egyik jellemzõ sztárjaként mondjuk Grandpierre Attila figuráját. aki nemzetközi hírû csillagász és a sámán-transzot idézõ stílusú Vágtázó Halottkémek együttes vezetõje egyúttal: a ‘80-as években az ilyesmi sokkoló extrémitás, a ‘90-esekben elfogadott, természetes dolog; a racionalitás és a misztika együttese kedvelt elegy: egyre több olyan személy kerül a reflektorfénybe, akiben efféle ellentétek egyesülnek: magasan kvalifikált természettudós, aki horoszkópokat

készít; vezetõ kórházi fõorvos, aki az intenzív osztály ágyai alatt meghúzódó káros sugárzásokat méreti be, stb.); A neoromantika elõretörésének megint csak több oka van:
a romantika már a maga korában is az egyoldalú racionalitással szemben mozgósította az ember egyéb lelki mechanizmusait, s így a ‘90-es években, a racionalizmus megrendülése idején is joggal kínálkozik elõképül;
az eddigi elõkép-korokkal ellentétben azonban a romantika a polgári társadalom fénykorának, a 19. századnak az egyik uralkodó irányzata is, így nem csak tagadást, de szintézist is kínál azok számára, akik az ezredvég anti-racionalizmusát a polgári kor eszményei iránti nosztalgiával összekapcsolva próbálják átélni;
mint a biedermeier kapcsán említettük, a múlt századi szellem élesztésének motiválója a család, szerelem, barátság, a közvetlen, primér emberi kapcsolatok iránt megnövekvõ igény is;
a romantikus minták

iránti vonzalmat mindenképpen áthatja a racionalizmus évtizedeiévszázadai alatt fokozatosan visszaszorított, és az elmúlt évtizedekben különösen elfojtott érzelmek elõkívánkozása;
és az emberben rejlõ (izgalmas) lehetõségek felé fordulás - a külsõ, anyagi erõforrásokkal szemben; (minthogy a klasszikus, múlt századi romantika érdeklõdése is ebbe az irányba fordult);
az ezredvég törekvése az individuum, az egyén megrendült erejének a helyreállítása is, és a romantikára az is jellemzõ, hogy a világot az egyén életérzése, érzelmi drámája köré rendezi;
szintén a romantika irányában hat az, hogy a kilencvenes években az egyértelmû eszmények hiánya, a világ ellentmondásaiban érzékelése erõs eszménykeresést és szemléleti végletességet hoz magával, (amelyet az eszményekben való hit és a kozmikus méretûvé növesztett tragikus életérzés romantikus kettõssége jellemez);
ezt úgyis megfogalmazhatjuk,

hogy a romantikus tudatban a világ rossz oldalainak egyértelmû elutasítása konkrét változtató programok, eszmék híján - ennél fogva csak absztrakt módon - van jelen, s ez az „evilági” problémákat a csodák, mesék, szimbólumok síkjára transzcendálja. 5. A nomadizálás kora Magyarországon a millecentenárium körül némiképp a honfoglalás és az azt megelõzõ idõszakok felé terelõdött a figyelem; de e jelenség egybeesik egy világszerte megfigyelhetõ tendenciával is: felélénkült a tudományos és a közérdeklõdés is a „nomád” kultúrák iránt[142]: E tendencia jelei (Magyarországon):
jurta táborok szervezése, jurta építés; a nomadizálás életformáját reprodukálni szándékozó táborok szervezése, mit ettek, hogyan fõztek, miben laktak, hogyan szemlélték a világot, milyen kézmûves-mesterségeket gyakoroltak nomád õseink;
a lovas kultúrák, a lovaglás iránt a korábbiaknál sokkal szélesebb körû érdeklõdés;


lovas túra szervezése a honfoglalás útvonalán;
a sámánizmus iránti megnövekedett érdeklõdés;
zenében a sámán-hangszereket alkalmazó zenei csoportok terjedése, gyakran (eredeti) terápiás céllal alkalmazva ezt a fajta zenélést
õsi magyar, a késõbbiekben visszaszorult állattartási kultúrák iránti fokozott érdeklõdés (rackajuh, magyar szürke, lófajták, sólyom, és egyéb vadászmadarak fokozott védelme, szaporítása).
a magyar történeti tudatban a honfoglalás elõtti kor felértékelése, „nagykultúraként” bemutatása, iráni, tibeti, védikus - tehát átfogó, rendszerszerû vallási világképet adó szellemi elemeinek, kulturális kapcsolatainak hangsúlyozása. E tendenciát értelmezheti:
a ”honnan jöttünk, mik vagyunk” kérdései iránti fokozott érdeklõdés szerte a világon;
az õsi energiák vonzereje az ezredvég magát megfáradtnak érzõ, erõtartalékai kimerülését vélõ fogyasztói kultúrájában;


az önellátó attitûd, a bio-gazdaság felértékelõdése;
a korábbi korszakokban a letelepedett társadalmakkal szemben fejletlennek, elmaradottnak, civilizálatlannak ítélt életformák árnyaltabb megismerésére való törekvés; minõsítésük megváltozása;
a kulturális örökségek iránti fokozott érdeklõdés, a multikulturalitás élménye az idõbeni multikulturalitást is fokozott figyelem tárgyává teszi;
az élet „röghöz-kötöttsége”, a társadalmi szerepek rögzültsége felnöveli a „szabadon mozgó” életforma iránti vágyat (méghozzá most már nem a „hobók” marginális szabadságát, hanem az olyan életet, amelyben még ez volt a „világ rendje”, a „közös” és a „normális”);
a tudományos-gépi-racionális Nyugat látványos behatolásával szemben a „keletiség” dacos vállalása;
mindezt felerõsíti az „indiánromantikával” való rokonság, amely mindig is a civilizáció elembertelenítõ

vonásaival szembeni tiltakozás szimbóluma volt, (s míg Nyugaton a nyolcvanas-kilencvenes évek nagymértékben az indián világ sámánizmusához fordul, a magyarság saját hagyományaiban, illetve szibériai rokonságának kultúrájában is fellelheti ezt a modellt);
a romantika divatja maga is segít e modell élesztésében, hiszen Magyarországon a 19. századi nemzeti romantikát is nagymértékben foglalkoztatta a honfoglalás, illetve a magyar (nomád) "elõidõk" világa. 6. A ‘60-as évek („Kis kör”) A generációnyi 30 év eltelte meghozta a ‘60-as évek történelmi korrá válását is[143]: a tudományban, a tömegkommunikációban és a közgondolkodásban is folyik a hatvanas évek felfedezése. Mára már a középgenerációhoz közelít és az üzleti életben, politikában, tudományban, mûvészetekben, tömegkommunikációban is egyre meghatározóbbá válik az a korosztály, amely már nem az úgynevezett. ”nagy generáció”

szempontjából élte át ezt az idõszakot, hanem kicsi gyerekkorát jelentette. S ahogyan az õket megelõzõ nemzedék saját gyerekkorát, az ötvenes éveket dolgozta fel számos formában (filmeken: Megáll az idõ, Eldorádó, Soha, sehol, senkinek, stb.; regényekben: Esterházy, Bereményi, Nádas, Czakó, Vámos, vagy legutóbb Kovács István stb. munkáiban, nosztalgia-lemezeken, történelmi munkákban, gazdaságtörténetben szociográfiákban) úgy nyúl most az újabb generáció a hatvanas évekhez. Persze az ilyen harminc év utáni visszatérés mindig át is értékeli a nosztalgiája illetve érdeklõdése tárgyának tekintett korszakot, ez történik a hatvanas évek világával is. Az "eredeti" hatvanas évek a modernizáció korszaka volt Magyarországon (is), a modernség eszményeinek, értékeinek áttörése, diadalútja. A kilencvenes évek úgy nyúl a korszakhoz, hogy (saját szemléletének megfelelõen) éppenséggel antimodern elemekkel

(például az említett romantika elemeivel) kapcsolja össze, s ezzel új, a maga idején nem hangsúlyozott vonásokkal is gazdagítja a korszak képét a történelmi emlékezetben. A hatvanas évek divatjának szimbolikus jelei:
akkor sikeresnek számító TV-sorozatok ismétlése: Tenkes kapitánya, Bors[144], Futrinka utca, Ki Mit Tud összeállítások, stb.
a popzenébe akkor betört együttesek és elõadók revival koncertjei - Illés, Omega, Hungária, Koncz Zsuzsa, Zorán, Komár, stb.
nagy érdeklõdést kiváltó tárlat a hatvanas évek tárgykultúrájáról;
a Csinibaba c. film sikere (egyébként a hatvanas évek, mint téma más típusú filmekben is megjelenik: nem véletlen, hogy a "házimozi" amatõrfilmjeibõl történelem-ábrázoló mûfajt fabrikáló Forgács Péter is elkészíti a maga "hatvanas évek" variációját, a Csermanek csókját);
persze a ’60-as évek iránti nosztalgia sem csak Magyarországon, de világszerte

hódít (Nagy-Britanniában például egy olyan sorozat fut, amelynek hõsei idõgépen úgy mennek vissza a hatvanas évekbe, mint valamilyen egzotikusan ismeretlen tárgyakkal és szokásokkal teli õsidõbe);
a szoknyaviseletben a kilencvenes évekre visszatért a hatvanas évek mini-divatja (is);
"sikké" válik a hatvanas évek (azóta kidobott) tárgyainak újraértékelése, gyûjtése;
felerõsödik a hatvanas évek kimagasló személyiségei iránti érdeklõdés; talán az sem véletlen, hogy a kilencvenes években egy olyan férfi az Egyesült Államok elnöke, akit sok tekintetben a hatvanas évek elnök-sztárja, J. F Kennedy "második kiadásának" tekintenek;
stb. Azt, hogy a "hatvanas évek" a kilencvenesek számára fontossá válik, a ciklikus visszatérésen kívül több konkrét ok is motiválhatja:
a hatvanas években világszerte tapasztalt fellendülés, dinamizmus, lelkesedés iránti vágy, nosztalgia, illetve egy

újabb fellendülési korszak rokon-érzése;
minthogy a hatvanas évek a nemzetek és kultúrák közötti határok oldódásának is egyik jól érzékelhetõ idõszaka, érthetõ, hogy a multikulturalizmus korában ez az idõszak is új megvilágításba kerül;
a "hatvanas évek" lázadó ifjai az egyes országok irányító elitjévé válnak[145]: ez is felerõsíti ifjúságuk idejének "hõskorszak" vonásait;
Magyarországon (illetve Európa keleti felén) különösen erõs a hatvanas évek feldolgozásának igénye, a törekvés annak megértésére, hogy a negatív, de a pozitív elfogultságoktól is megszabadulva valójában mit is jelentett ez az idõszak a magyar társadalom életében. Összefoglalva: A kilencvenes évek - a generációváltások szokásos visszatekintésén, átértékelésén kívül (amelyben most a hatvanas évek vannak soron) - elõképeit végülis két nagy tendencia jegyében keresi, választja. 1. Egyrészt mint a

többszörös paradigmaváltás kora lezárja a 20 századot, a felvilágosodással kezdõdõ ipari modernitás, a reneszánsszal kezdõdõ individualizmus s talán a kereszténységgel sajátos arculatot nyert "európaiság" korszakát is, s mint minden ilyen, a korábbiak lezárulását érzékelõ korszak – ahogy a korábbi fejezetekben már több oldalról is láthattuk - visszanyúlik a kezdetek elé: a 20. század elé, a racionalizmus elé, a modernitás elé, stb.; s azokhoz a korokhoz fordul, amelyekben még nem ezek az alapértékek uralkodtak. 2. Az elõképek centrumában a romantika áll: ez az a szemléleti forma, amely az összes többi elemeit tartalmazza. Bár a kilencvenes évek "romantikája", s errõl az összefoglaló részben még beszélünk, más, mint az „eredeti” romantika; az azóta kifejlõdött formákkal keveredve mégis döntõen a romantika eszményei, filozófiája-életérzése, világképe nevezhetõ a kilencvenes évek igazi

elõképének (a nyolcvanas évek elkeseredett cinizmusával, értékvesztettségével és hideg, kívülrõl elemzõ mentalitásával szemben). X. Modellek - térben Milyen társadalmakat tekintenek példának a ‘90-es évek emberei? Milyen világrészek, országok, kultúrák felé fordul a korszak érdeklõdése? Az egyes korszakok jellege szempontjából nemcsak az meghatározó, hogy a saját világából kitekintve mely idõszakokat tüntetnek ki érdeklõdésükkel az adott korszak emberei, de az is, hogy a földrajzi térben merrefelé tájékozódnak? Milyen régiókat, nagyobb egységeket éreznek magukhoz hasonlónak, illetve mire szeretnének hasonlítani, mit tekintenek modellnek a maguk számára. ("Vigyázó szemetek Párisra vessétek!", stb) Ahogyan jellemzõ volt a közelmúlt különbözõ történelmi korszakaira, hogy éppen az angol, a német, az orosz, a skandináv (stb.) modell került-e a figyelem elõterébe, úgy a ‘90-es években is

rendkívül jellemzõ, hogy mely térségek iránt nõ meg az érdeklõdés. 1. Ázsia Ázsia - s azon belül is a nagy birodalmakat és szakrális központokat építõ Kelet-Ázsia – a 20. század végén mindenképpen ilyen térségnek számít. Míg korábban a köztudatban a TávolKelethez legfeljebb távoli, egzotikus képzetek kötõdtek; (egy olyan világ képe, amellyel szinte egyáltalán nem, vagy csak alig, jószerint csak magányos "felfedezõk" révén volt érintkezésünk), mára számtalan jel utal arra, hogy Ázsia kultúrájának immár nem csak elszórt cserepei jelennek meg; e kultúra aktívan, s mind nagyobb sikerrel behatol az európai, s azon belül a magyar kultúrába; ami azt jelenti, hogy nem csupán színezõ elemeket kínál az európai kultúrának, hanem bizonyos vonatkozásokban magához is hasonítja azt: a maga szemléleti, értékrendszeri és világkép-sajátosságait. kidolgozott és teljes alternatív rendszerként kínálja az

euro-amerikai "Nyugat" emberének, (s ha a Nyugat nem is "tér meg" teljesen a keleti kultúrához, mindenesetre az eredmény egy olyan szintézis, amelyben már nem dominálnak a korábbi egyoldalúsággal a Nyugat szempontjai). A Kelet behatolásának számos szimbolikus (és konkrét) jele van, érdemes ebbõl a szempontból összegyûjteni a „keleti szél” erõsödésének különbözõ jelenségterületekkel kapcsolatban már eddig is említett (s eddig még szóba nem került) jeleit:
elsõül említhetõ a szó szoros értelmében vett behatolás, az iparilag fejlett ázsiai országok gazdasági aktivitása: Magyarországon a Suzuki gyár, az üzletekben rengeteg féle japán, tajvani, honkongi, stb. híradástechnikai termék, a távol-keleti cégek és márkák (Daewoo, Samsung, Fuji, Toyota, Honda, Nissan, Mitsubishi, Daiwa, Hyundai, Hitachi, Sony, Nikon, Canon, Yashica, stb.) hangsúlyos jelenléte;
a kínai piacok és olcsóbb árut kínáló

kínai üzletek terjedése, (jellemzõen a nagyjából "zsibvásárt" jelentõ „lengyel piac”, „KGST piac” elnevezést is felváltotta a köznyelvben a „kínai piac” kifejezés, ahol természetesen éppúgy nem csupán kínaiak árulnak, ahogy a "lengyel piacot" sem csupán lengyel árusok töltötték meg: mindenesetre a "népi kereskedelemben" a regionális határok kitágultak, elõtérbe kerültek a nagy kereskedelmi hagyományokkal rendelkezõ kínaiak,és indokínaiak; ami egyúttal egy másféle gazdasági kultúra megjelenését is jelentette);
a kisvállalkozók és családjaik beáramlása nyomán magától értetõdik a következõ (Ázsia szimbolikus jelenlétérõl tanúskodó) jelenség is: az ázsiai kolóniák kialakulása. Mindez Magyarországon, illetve Európa keleti felén tekinthetõ a kilencvenes évek jellemzõjének, hiszen Nyugat-Európában a Távol-Kelet képviselõinek tömeges megjelenése több évtizeddel

korábban kezdõdött);
ugyancsak nálunk tekinthetõ az évtized jellemzõjének a különbözõ távol-keleti vendéglõk megjelenése szerte az országban - a meglehetõsen konzervatív magyar étkezési szokások ismeretében a magyar hagyományoktól íz-, és alapanyag-világában meglehetõsen távol álló kínai (koreai, thai, indiai) és egyéb keleti konyhák betörése külön is figyelemreméltó; ráadásul e "betörés" nemcsak az egyre szaporodó távol-keleti éttermek kínálatában, hanem a magyar családok által is mind gyakrabban használt („ázsiai” ételek és fûszerek árusítására szakosodó üzletekben vásárolt) ázsiai alapanyagok és receptek térhódításában is megfigyelhetõ;
szembeszökõ a keleti sportágak elterjedése - a folyamat már a nyolcvanas években megkezdõdött, de országosan elterjedtté, szinte mindenütt elérhetõvé ezek a sportok a ‘90es évekre váltak. A karate, jiujitsu, judo, kick-box stb sportágak

mellett itt említhetõ a jóga-klubok elterjedése, a tai-csi és más, keleti eredetû meditációs-relaxációs gyakorlatokat tanító kurzusok széleskörû megjelenése is;
a lakások bútorozásával és díszítésével kapcsolatban már szó volt a távol-keleti kultúrák tárgyainak megjelenésérõl (füstölõk a lakásokban, legyezõk, napernyõk, a nádbútorok divatja, tatami), s mindez bizonyos szokások átvételével is jár: (hiszen például a füstölõk terjedése ezek gyakori használatát, a tatami a földön alvás szokását is magával hozza);
a szobák elválasztására a keleti lakásmódból jól ismert, Európában, illetve Magyarországon viszont korábban nemigen alkalmazott elhúzható falak, ajtók terjedése;
az "Ázsia-divat" jele a „Bahia” típusú bolthálózat és más, "keleti tárgyak" árusítására szakosodott vállalkozások kiépülése az országban a Kelet felé irányuló kulturális és fogyasztói

érdeklõdés kiszolgálására; távol-keleti ruhák (kimonók, szárik, kendõk, batikolt sálak; "indaiként" árult, bár Indiában nemigen ismert szoknyák, kazakok, mellények) [146],, egyéb ázsiai tárgyak, istenszobrok, amulettek divatja;
a több féle kert modell között szintén korábban is szóbakerült már a „japán kert” ha nem is tömeges, de mindenesetre figyelemre méltó terjedése (s ezek egyes elemei: - a szoborként elhelyezett sziklák, a szélre, mozgásra megszólaló kis fém-, és fa-harangok, a kerti lámpáklampionok, vízcsobogók, stb. - külön-külön is hordozói az ázsiai hatásnak);
idesorolható a bonsai beépülése a kertkultúrába (ez különlegességként szintén már a ‘80-as években megjelent, de látványosan a ‘90-es években terjedt el);
ugyancsak korábban jelent meg, de most, a teljes szemléleti rendszer terjedésével épül be a maga helyére a japán „ikebana” virágkötészeti mód is;
s mintegy a

lakáshasználat "ázsiaiasodásának" summázataként, a kilencvenes években söpör végig Magyarországon (és egész Európán) a Feng Shui szelleme, ami sokak számára a lakáshoz való egész viszonyuk megváltozását hozza magával. De folytatva az Ázsia-hatások sorolását:
a kilencvenes években válik divattá az „origami” papír-hajtogató-játék is, amelynek népszerûsítésére több könyv is megjelenik;
a játékiparban általában is megfigyelhetõ (mint ahogy már errõl is volt szó) a távol-keleten gyártott, és a távol-keleti típusú (ma dzsong, gó, origami, stb.) játékok dömpingje;
a karate-, és nindzsa-filmek a tömegfilmek egyéb mûfajai között (western, bûnügyi film, sci-fi) ebben a korszakban válnak egyenrangúvá; elemeik beépülnek a más mûfajú filmekbe is;
a rajzfilmek között is feltûnõ a japán rajzfilmek arányának igen jelentõs megnövekedése[147], sõt, utalhatunk a „manga-õrületre” is, amikor

az agresszív képregénystílusú japán rajzfilm-sorozat letiltására a fanatikus rajongók tüntetéssel és aláírásgyûjtéssel reagáltak
a korábban csak viszonylag szûkebb körben ismert keleti vallások (buddhizmus, krisnaizmus, taoizmus, a védikus hinduizmus, Bahai) a tömeges közvéleményt is foglalkoztató jelenlétre tesznek szert;
s esetenként a kilencvenes évek jellemzõje lesz az e vallásokhoz kapcsolódó oktatási , felsõoktatási! - formák (például A Tan Kapuja Buddhista Fõiskola) kiépülése, templomok, tiszteleti helyek (például Zalaszántó, Somogyvámos) létesülése is.
zenében-táncban a keleti zeneszerszámok, hangzásvilág és zenekultúrák iránti vonzódás (Calcutta trió, Jeszenszky István; a Somi Panni féle tánccsoport, stb.), ezzel összefüggésben a hagyományõrzõ cigány együttesek visszatalálása indiai gyökereikhez;
az egészségkultúrában - lásd fent - a keleti gyógymódok és medicinák megjelenése

és terjedése (akupunktúra, akupresszúra, aroma-terápiák, Sun Raider, stb.)
az asztrológiában a kínai asztrológia megismerése;
a tibeti lámaizmus és a Shao-lin szerzetesség misztikus tudásáról kialakult mítosz terjedése;
és a sor még folytatható. Összegzés: Az élet legkülönfélébb területein (gazdaság, kultúra, életmód, vallás, gyógyászat, stb.) megjelenõ, ázsiai eredetû tendenciák oly sok területen jellemzõek, hogy hatásukat valóban meghatározóaknak kell tekintenünk a ‘90-es évek világának alakulásában. Ha a világ nem is lett „ázsiai”, a hagyományos euro-amerikai kultúrában oly sok eleme jelent meg (történelmi léptékkel mérve szinte egyik napról a másikra) a Távol-Kelet kulturális hozadékának, hogy a kor egyik alapélményének mindenképpen a kulturális értelemben vett Nyugat és Kelet szintetizálódása tekinthetõ. Ennek a folyamatnak meghatározói lehetnek:
a Távol-Kelet megnövekedett gazdasági

(tudományos-technikai és pénzügyi) súlya, jelentõsége; az ilyen szerep mindig kulturálisan is hat (a gazdasági centrum-társadalmak többé-kevésbé kulturális centrumokká is válnak);
ezzel párhuzamos az a tendencia, amelynek következtében az európai kultúra megfáradt racionalizmusa kinyílik Ázsia egészen más jellegû kulturális hatásai felé és újabb energiákat, inspirációt merít azokból (lásd már Van Goghék és a szecesszió - sõt, már a rokokó - e hatásoktól megtermékenyülõ érdeklõdését a kínai-japán mûvészet iránt; ám míg a 18. és 19 század végén e megtermékenyülés elsõsorban formai elemek átvételét jelentette, a 20. századvég, az ezredvég megnyílik a keleti szemlélet tartalmai felé is);
az Ázsia iránti érdeklõdés egyben az õsiség, az õsi kulltúrák iránti érdeklõdést is jelenti, hiszen ezen társadalmak (Kína, Japán, India) több ezer éves õsi kultúráinak hagyományozódását kevésbé

törte meg a kapitalizálódás-polgárosodás hatása; a tradíciók, az életformákban is elevenen megõrzött tradíciók iránti növekvõ kereslet számára így „természetesen” kínálkoznak ezek a kultúrák;
az ezredvégi népvándorlásban távoli kultúrák képviselõi kerülnek egymás mellé, másságuk újszerû, egzotikus; s míg az afrikai és indián kultúrák csak az „õsit” jelképezik, és elsõsorban folklórjukkal hatnak; addig az ázsiaiak a magas civilizáció egy másik, nálunk még kipróbálatlan útját testesítik meg, a munkakultúrában pedig olyan színvonalat képviselnek, amitõl „másságuk” nemcsak egzotikusnak, hanem tiszteletkeltõnek, követendõnek is hat.
Mindehhez persze még egy megjegyzés kívánkozik. A Kelet hatása megtermékenyíti a Nyugatot, de divatja legalább annyira a Nyugat ön-megerõsítése is: hiszen sokszor éppen azokat az elemeket veszik át a Kelettõl, amelyek ott a Nyugat hatására jöttek

létre, vagy eleve hasonlítanak a nyugatiakhoz, ezzel mintegy visszaigazolva a Nyugat értékeit. (A japán és „kistigris”-kapitalizmus módosított formákban a nyugati kapitalista munkaszervezést és mentalitást igazolja vissza, hozzátéve a maga szemléleti hozzájárulását; a küzdõsportok eszmei háttere és a szamurájetika a cowboy-, és az ennek is alapjául szolgált lovagi romantika hagyományaira emlékeztetnek, a manga agresszivitásában az amerikai képregény mintái folytatódnak, persze „keleties” motívumokkal, stb.) A szintézis tehát - egyelõre - (ha keleti szemléleti mozzanatok átvételét feltételezve is), lényegében a nyugati szemléleti elemek dominanciája mellett megy végbe. 2. Amerika A másik nagy, közelebb-került, sajátos kultúrájának számos megnyilvánulását egyszeriben a kelet-európaiakra ontó világ: Amerika. Már a századelõ és a harmincas évek kivándorlási hulláma megteremtett egy fajta Amerika-mitológiát,

amit az ötvenes évek elzártsága és hivatalos ellenség-képének tagadó reakciója csak továbbépített (Amerika, mint a szabadság, a végtelen lehetõségek hazája). A közvetlen személyes érintkezés ezzel a kultúrával azonban szintén a ‘90-es évekre vált a közgondolkodást is formáló, meghatározó tapasztalattá. Az amerikai kultúra térhódításának jelei:
az amerikai filmipar elsöprõ dominanciája (a mozikban és a televíziós csatornákon egyaránt), és ehhez kapcsolódóan: a hollywoodi sztárkultusz átvétele;
az amerikai szappanoperák és hatásuk a magyar életforma alakulására (a különbözõ társadalmi rétegek tagjai persze lehetõségeik függvényében különbözõ mértékben, de legalább apró elemeiben utánozni igyekeznek a „Dallas”-világot);
friss és megbízható információforrásként nézett amerikai tévécsatornák (CNN);
az amerikai bestseller-irodalom dömpingje, amelynek erejét jelzi, hogy egyes magyar

szerzõk is „amerikai névvel” tudják eladni mûveiket;
az amerikai típusú gyorsétkeztetõ hálózatok elterjedése (a McDonalds-izálódás) hogy csak a legfelületibb, de sokak számára a legközvetlenebbül érzékelhetõ tünetekre utaljunk: az elsõ ilyen típusú étkezdék megnyitásakor hosszú sorok kígyóztak a bejárat elõtt valamennyi kelet-európai országban Moszkvától Varsóig. Az Új világ, és kultúrájának megízlelése számukra ezzel kezdõdött (a Coca és Pepsi Cola, no meg a rágógumi mellett ezek váltak a legmindennapibb szimbólumaivá ennek a kultúrának);
az ázsiaiakhoz hasonlóan az amerikai cégek és márkák is nagy tömegben jelentek meg: az autóktól a híradásipari termékeken keresztül a gyermekjátékokig és lakásdíszekig;
a gazdasági befektetõk és tanácsadók között több vezetõ amerikai pénzügyi szakember bukkant fel a magyar gazdaságban, a kultúrában; és a tömegkommunikáció által ez a széles

nyilvánosság számára is érzékelhetõvé vált;
a két kultúra egyenlõtlen találkozását, az amerikai dominancia érvényesülését az amerikai ösztöndíjak egyre nagyobb száma és ezekhez is kapcsolódóan a „brain-drain” jelensége is jelzi;
de a kilencvenes években nemcsak az amerikai gazdaság, hanem az amerikai gazdasági világkép is behatolt a térségbe, jól példázza ezt az Amway (és a hozzá hasonló - az „amerikai álom”, a kifutófiúból lett milliomos mítoszára is építõ - hálózatok) megjelenése és gyors karrierje Kelet-Európában;
az amerikai életstílus terjedésében jelentõs szerepet játszik a hatékonyságot, pozitív gondolkodást tanító tréningek szaporodása;
a viselkedésmodellekben a küzdõképesség, állóképesség, versenyszellem értékeinek társadalmi méretû elterjedése;
a pszichológiában Amerikából származó (gyors) pszichoterápiás technikák (Agykontroll, dianetika, NLP, stb. terjedése);


a „fitness” szemléletének divatja, mint az (amerikai típusú) önérvényesítés kelléke;
amerikai sportok (baseball, amerikai futball, squash) megjelenése, de idetartozik a kosárlabda (pontosabban az NBA) kultusza is;
a gyereknevelésben a Spock nevével összeforrott (a laissez faire-hez közelítõ) gyereknevelési stílus széles körben való elterjedése;
Amerikából származó, illetve ott meggyökerezett (kis)egyházak megjelenése, térnyerése (mormonok, Hit Gyülekezete, kvékerek, de idesorolható a Baptista Egyház megerõsödése is);
amerikai szokások, ünnepek és azok külsõségeinek átvétele (Valentine Day, Halloween, Challenge Day, Birthday-partik; amerikai luftballonok, palacsinták, fagylaltok, barbicuekészletek, üdvözlõlapok, zászlócskák, stb.);
amerikai diákok mind gyakoribb jelenléte (elsõsorban) a fõváros utcáin, amerikai iskola (iskolák) létesítése, és ezek státusz-szimbólummá válása a volt keleti tömb

országaiban;
középiskolás korú gyerekek kb. egy tanévnyi Egyesült Államok-beli tartózkodása, nem csak nyelvtanulás, hanem az amerikai életforma és mentalitás elsajátítása céljából;
a (mesterségesen) „feldobott” hangulat, a „feeling” szerepe a fiatalabb nemzedékek életében;
fontos változás az Amerika-kép átalakulása az értelmiségi közvélekedésben: míg korábban az Amerikával kapcsolatos sztereotípia a „gazdag, ámde kultúrálatlan”, az európai típusú intellektuális kultúrával nem rendelkezõ társadalom képzete volt, a ‘90-es években megjelenik egy ettõl eltérõ, az intellektuális értékek vonatkozásában is jóval elismerõbb kép;
s az amerikai kultúra jelenlétének jelei között mindenképpen megemlítendõ még az amerikai katonák közvetlen - taszári - jelenléte, amelyet szintén nagy tömegkommunikációs érdeklõdés kísért (és a kultúrák találkozásának számos érdekes jelenségét

produkálta). Összegzés: (mi mindent jelent, mit sugall, milyen diskurzusokat indít el az amerikai modell a ’90-es években?)
az elsõdleges sugallat az, hogy aki „amerikai” módon él, az a fejlett világhoz, a jólét hazájához közeledik;
az ott domináns értékeknek - sugallja az amerikai kulturális szupremácia - orientációs pontokká kell válniuk;
ezzel szemben fogalmazódik meg a kultúránkat, magas mûvészeti értékeinket fenyegetõ amerikanizálódás, elamerikaiasodás, mint veszély gondolata;
az agyelszívás folyamatait látva felmerül a kérdés: szellemi tartalékaink hova kerülnek; hol hasznosulnak és hol tudnak hasznosulni?
további kérdés, hogy az Egyesült Államok népek kohója-modellje milyen tanulságokat tartalmaz a mi számunkra? a Magyarországra kerülõ különbözõ kultúrákat hogyan lehet integrálni, amerikai módra vagy esetleg másképpen?
Az állam szerepvállalásának különbözõ típusú modelljei vannak -

ezek közül az egyik az amerikai. Szellemi viták, és politikai áramlatok közti ütközések tárgya, hogy Magyarország számára melyik lehet a minta?
Jelentõs hatású volt a porosz-(európai) és az amerikai iskolarendszer szembesülése is: melyik mire jó, melyik mit hoz ki a gyerekbõl?
Egy következõ, az amerikai hatások nyomán felmerülõ és vita-indukáló gondolatkör, hogy a négerkérdés és annak társadalmi reakciói, kezelésmódjai áttételezhetõk-e Magyarországra (a cigánykérdésre és annak megoldásának módozataira alkalmazva) egyáltalán milyen modellek léteznek az ilyen típusú problémák megoldására?
A közvéleményben a közbiztonság rohamos romlása is az "amerikanizálódás" jelenségei közé sorolódott - egyes amerikai nagyvárosok, illetve azok egyes részei (Chicago, Harlem, stb.) hagyományosan mint negatív modellek rögzültek ezzel kapcsolatban az európai tudatban. Amerika egyfelõl tehát mint

„ideális”, „a kornak legmegfelelõbb követendõ minta”, másfelõl, mint egy felületes kultúrában mindent homogenizáló, a sajátos hagyományokat eltûnéssel fenyegetõ agresszív modell van jelen az ezzel kapcsolatban megosztott köztudatban, amelynek megosztottsága annak is köszönhetõ, hogy az amerikai modell felé fordulást különbözõ okok váltják ki: 1. Amerika vezetõ-, s ebbõl következõen példa-szerepe a tudományos technikai fejlõdésben, a gazdaságban és a világpolitikában. 2. Az amerikai gazdasági-politikai hatalom hódító benyomulása Kelet-Európába 3. Amerika, mint a korábbi rendszer tagadásának szimbóluma: a hidegháborúban a Szovjetunió ellenpólusa. Ekként az Amerikához való pozitív vagy negatív viszonyt meghatározza, hogy valaki a korábbi rendszer híveként eleve ellenszenvvel, vagy annak ellenfeleként eleve rokonszenvvel fordult a "Másik" szuperhatalom felé; illetve hogy az Amerika-jelképezte

civilizációs vívmányok rajongójaként igenli, vagy a gazdasági-politikai-kulturális (fél)-gyarmatosítás láttán, a gazdasági-politikai-kulturális önállóság eszménye jegyében ellenzi-e az amerikai minta elõnyomulását. 3. Mediterrán-szubtrópusi világ; a „dél-tengeri” életforma A mediterrán-szubtrópusi világ közel sem alkot olyan meghatározó kulturális modellt mint az amerikai és az ázsiai, de mint a ‘90-es évek egyik érdekes tendenciáját, azért érdemes ezt is megemlíteni. Jelei:
az utazási ajánlatokban újdonságként jelentek meg egyes, tõlünk távolabbi mediterránszubtrópusi területek; egyrészt és nagy hangsúllyal a szigetvilágok (Kanári szigetek, görög szigetvilág - Kréta, Rhodosz, Korfu, stb. -, Szicília, a Lipari szigetek, Baleári szigetek, Mallorca)[148]; másrészt az Európával történelmileg közvetlenül érintkezõ afro-ázsiai területek: Tunisz-Marokkó, Egyiptom, a Szentföld.
a "Time-share”

típusú üdülõi résztulajdont kínáló apartman-hálózatok - ajándékként elsõsorban éppen ezekre a tájakra (Kanári szigetek, Dél-Spanyolország, stb.) invitálnak (Ahogyan a jobb módú felsõ-középosztály számára a világháború elõtt a jugoszláv és olasz



Adria - a Lido, Rimini, Capri, Sorrento, Abbázia, Zára, Ragusa, stb. - jelképezte a nyár fénnyel feltöltõ, mondén semmittevését, amelynek élvezete az "elitek" státusszimbóluma volt, úgy lépett be a ‘90-es évek felsõ rétegének szabadidõ-töltési célpontjai közé a "déltengerek" egzotikus világa - miután a hatvanas-hetvenes évektõl elõbb Dalmácia, aztán az észak-olasz tengerpart is mind szélesebb középrétegek által vált elérhetõvé, s így veszített exkluzivitásából, az "elitnek", kiváltságos helyzete kifejezésére távolabbi tájakon[149] kellett megtalálnia a "dolce far’ niente" megfelelõ

szimbólumait[150]). a reklámok világában is gyakoribbá vált a háttérként alkalmazott tájtípusok között a mediterrán-szubtrópusi környezet vonzerejének kihasználása a gondtalan, egészséges élet, az életélvezet jelképeként (a legkülönfélébb eladni kívánt tárgyakhoz kapcsolva: autó: igazi délolasz családdal, vagy arab olajsejkkel; csokoládé, kávé: kókuszpálmákkal, afrikai ligetekkel; üdítõital: napfénytõl ragyogó, déltengeri homokstranddal a háttérben, stb.)[151] a reklámok hatására is szaporodnak a lakásokban az erre a déltengeri világra utaló, azt reprezentáló, annak hangulatát idézõ tárgyak (kagylók-kagylókészítmények, szárított tengeri állatok, korall-nyakláncok, trópusi sisakok; - az említett rattán-divatnak is ez az egyik összetevõje); a filmek és irodalmi alkotások helyszínei között növekszik az ilyen környezetek aránya; sikeres sorozatok játszódnak hasonló közegben (Baywatch, Sunset Beach,

stb.)[152] a jómódú emberek lakásaikba - mint errõl a korábbi fejezetben szó volt - (nem utolsó sorban éppen a filmekben látott modellt követve) számos "déltengeri" asszociációt keltõ elemet építenek be, (magától értetõdõen elsõsorban a fürdõszobák és úszómedencék válnak a lakás "déltengeri" részeivé). Mit szimbolizál, minek ad kifejezõdést ez a modell?
elõször is természetesen a gondtalan, boldog, jómódú élet szimbóluma, méghozzá az olyan életé, amely a Paradicsom földi jelenlétét, az emberi vágyak netovábbját ígéri (viszonylag elérhetõ - legalábbis egyesek számára elérhetõ - áron)[153];
a világ ezen szeletének élvezete (lásd Florida, Kalifornia, Hawaii) ráadásul egyben az amerikai modell, az amerikai közép-, és felsõosztályi életforma utánzását, követését is jelenti;
a nagyvárosi életforma magától értetõdõen hozza magával a természeti egzotikum (a mégérintetlen,

vagy legalábbis annak láttatott természet) iránti érdeklõdést (sivatagok, hõforrások, pálmaligetek);
ezen belül a szigetek külön jelentõséggel is bírnak: a szigetek - önálló világok, elzárt világok többféle értelemben is; a sziget: ♦ a civilizációtól elzárt világ; azaz: ♦ a jelentõl elváló világ, megvalósuló utópia; azaz: ♦ a hétköznapok szürke világától elkülönülõ világ; ♦ a munkához képest a pihenés világa;
a képzetekben ráadásul ezek „boldog, elégedett nép által lakott világok”, „lakói jókedvûek, keveset dolgoznak”, „a nõk szépek, nincs más dolguk, mint a látogatóknak kedveskedni” ,„az élelem olcsó és finom” stb.: minden a turistáért van, aki „pasának” érezheti magát (nem véletlen annak az utazási irodának a szlogenje, amely úgy hirdeti útjait hasonló vidékekre: ”Legyen pasa a pasák országában!”). A "déltengeri" modellt képviselõ egyes, viszonylag

olcsóbb utazási célpontok felkeresésével ugyanis az utazás néhány hete idejére (kis túlzással) a minden kényelemmel kiszolgált nagyúr státuszába kerül az egyébként a társadalomban közel sem legfelül elhelyezkedõ odautazó is, (kihasználva a lehetõséget, hogy az utazás, amint azt már Lévi -Strauss leírta, nemcsak térben jelenti az ember helyzetének megváltozását, hanem a társadalmi térben, a társadalmi hierarchiában is). Ez a déltengeri modell többek között éppen azért olyan népszerû, mert több társadalmi rétegnek is megadja a "fent levés" érzetét: a "felsõ" helyzetûeknek a csak kevesek által megfizethetõ, exkluzív célpontok kínálatával, a közepes lehetõségûeknek pedig azáltal, hogy a "déltengeri" jelleg közös képzeteiben elmosódik az exkluzív és a kevésbé exkluzív közötti különbség, (a szegényesebb "Paradicsom" is Paradicsom); s így viszonylag szélesebb

körben vezethetõ le az a feszültség, ami a gondtalan jólét, gazdagság iránt a ‘90es években sokakban felnövekedett vágyak és a többség számára korlátozott lehetõségek között feszül: az élet egészében nem érvényesíthetõ vágyak átmenetileg – ehhez elég csupán néhány napos kiruccanás az Édenbe - kielégíthetõek. E modell vonzerejének lényege éppen az, hogy csak rövid, turistaélvezetet nyújt ugyan, mégis azt az érzetet kelti, mintha ezen a módon az élet egészét át lehetne emelni egy ideális világba. 4. Negatív modellek Vannak a Földnek olyan részei, társadalmai is, amelyek a fentiekkel ellentétben negatív modellekként mûködnek, elborzasztó példaként szolgálnak egy társadalom, egy kultúra számára. E negatív modellek azt jelzik, mitõl fél az adott kultúra embere, milyenné nem szeretne válni, milyen társadalmi-kulturális alternatívától érzi fenyegetve magát.[154] (Említettük, hogy ilyen eleme van az

Amerika-modellnek is, s persze ez elmondható az ázsiairól is, amelynek „sárga veszedelemként” való felfogása is mindig jelen volt, s a kínai maffia-gyilkosságok, a Krisna-hívõket övezõ elõítéletek, a japánok világának hangyaboly-asszociációi, stb. az ázsiai modell negatív oldalát is olykor elõtérbe helyezik társadalmunkban, a most bemutatott kilencvenes évtizedben is. Mindenesetre ezek legfeljebb ambivalens modellek, nem egyértelmûen negatívok.) Egyértelmûen vagy legalábbis dominánsan negatív képzetek asszociálódnak viszont DélAmerikához, és még inkább Fekete-Afrikához, az e térségek országaira jellemzõ szûk körû gazdagság és széles körû nyomor éles ellentéteivel, katonai puccsaival és polgárháborúival, kábítószerközpontjaival és dzsungelirtásaival, éhínségeivel és holocaustjaival. Még közelebbi negatív modell a „Balkán”, mint évszázados veszélygóc, A Balkán mintegy Európa „tudatalattija”

ahonnan a kegyetlenség, az irracionalitás, a bosszú véres gomolygása törhet elõ, valahányszor csak „leemelik róla a fedõt”. (Az évtized végére a veszély a kontinens békéjét is fenyegetõ háború realitásába torkollott, s a térségbõl az egész évtized folyamán szinte folyamatosan érkezõ véres képek, és a nyomor és bûnözés képzeteivel övezett menekültek után a Magyarország felett is áthúzó harci gépek dübörgése, a határmentén a bombarobbanások hangjai – mint errõl a második fejezetben már esett szó - a legfejlettebb harci technikával végrehajtott pusztítás veszélyét is a közvetlen fenyegetés érzékleti szférájába emelték).[155] Hasonló veszély-képzetek fûzõdtek a kilencvenes években a Szovjetunió romjain létrejött utódállamok nagy részéhez is. (Ezek fõleg az évtized elsõ felében álltak ilyen értelemben a figyelem homlokterében; nagyobb távolságuk, és az ottani konfliktusok lecsendesedése -

vagy legalábbis kiszorulása a hírekbõl - csökkentette jelentõségüket). Legközvetlenebbül a szomszéd Ukrajna szerepel ebben a képben, egyrészt az "ukrán maffia" érzékelt (és olykor a valóságosnál nagyobbra becsült) jelenléte[156], másrészt Csernobil (és az általa jelképezett, hanyagul, "kelet-európai módon" kezelt s ettõl életveszélyessé vált atomenergia) állandósult fenyegetése révén. S végül negatív modellt testesít meg a kilencvenes évek közgondolkodásában az iszlám fundamentalizmus, mint az egész európai típusú kulturális örökséget fenyegetõ mozgalom, és az e fundamentalizmusnak szabad teret biztosító államok övezete. (Ebben a képzetben fõleg a fejlett Nyugat szorongása gyûrûzik át[157] Európa keleti felére is: a gazdag országok félelme a nekik gazdaságilag alávetettek[158] jelenleg legerõsebb ellenállási mozgalmától; attól a régiótól, amely az olajkincs jelentõs részének

ellenõrzése révén egyféle gazdasági hatalommal is bír; attól az ideológiától, amely elutasítja a szintetizálódást a fejlett nyugat ideológiáival[159].) Ha már a világ sokak által negatív modellnek, fenyegetésnek ítélt régióiról van szó, figyelembe kell venni azt is, hogy e régiók határai nem mindig körülírtak; az iszlám fundamentalizmus például nem szorítható egyes államok határai közé, és több esetben nem is az anyaországok, hanem kultúrák, mozgalmak, népcsoportok képviselik azt, ami mások számára valamiféle fenyegetést testesít meg[160]. Ilyen típusú félelmek pedig a kilencvenes években is kapcsolódnak hagyományosan jelenlevõ szubkultúrákhoz (cigányság, zsidóság) is, sõt, a véleményszabadság korában ezek inkább hangot is kapnak, mint azelõtt. A zsidó kultúra sokak szemében a világot uralni, befolyásolni törekvõ, abban tért hódítani igyekvõ, forrásait másoktól, élõsdi módon elvonó, aktív

(céljait elsõsorban gazdasági befolyással és háttérdiplomáciával szolgáló) erõt jelent, ha persze vannak olyanok is, akik számára ugyanez a modell életképes, a mai világ vállalkozói magatartása számára mintát jelentõ pozitív példa. A kilencvenes években mindkét megítélés terjed. Az utóbbiban nyilván szerepet játszik a katolikus egyház és keresztény szervezetek által kezdeményezett zsidó-keresztény párbeszéd, az amerikai hatás, és több más tényezõ is, míg az elutasítók számának növekedését egyrészt a korábbi tabuk feloldása magyarázza, másrészt az izraeli gazdaság és a zsidó kultúra néhány intézményének[161], az amerikai kultúra térnyerésével párhuzamos megjelenése, térhódítása, amelyet nyilvánvalóan ellenérzéssel fogadnak azok, akik amúgyis ettõl a behatolástól tartanak). A cigányságot övezõ indulatokban megint csak hasonló képzetek bukkannak fel, mint amilyeneket az arabok, a balkáni, vagy

a szovjet utódállamok kapcsán már említettünk: egyfelõl a civilizatorikus szempontból elmaradottabbnak ítélt kultúra lehúzó hatásaitól való félelem, másfelõl az „ügyeskedéssel” szerzett mesés gazdagság, a munkálkodó többség fölé kerekedõ kisebbség képzetei. Az antiszemitizmus és a cigányellenesség azonban már nem tárgyalható az egyes országok, kultúrák által képviselt, és a közvélekedésben pozitív vagy negatív modellnek tekintett kulturális minták témájának keretei között[162], (bár a negatív ítéletek és elõítéletek hasonlóak). De a negatív modellek részletesebb bemutatása és elemzése is szétfeszítené a rendelkezésünkre álló kereteket: így itt összegzésül azt húzhatjuk alá a röviden bemutatott negatív modellek többségének közös vonásaként, hogy bennük egyrészt a viszonylag jobb módú polgárnak a szegénység világától való félelmei testesülnek meg; egy olyan világ félelmei,

amelynek „van mit veszítenie”. A negatív modellek másik csoportját is a "veszíteni való" féltése motiválja, a különbség csak az, hogy ebben az utóbbi esetben - tehát azokban a képzetekben, amelyekben Amerika, (vagy Izrael) mint negatív modellek szerepelnek, s idesorolhatók részben a "sárga veszedelem", a mindenkit túlfejlõdõ, aztán uralmuk alá hajtó kínaiakról, japánokról alkotott képzetek is - a veszélyt nem a "lábunk alatt megmozduló talaj", az "alsó világ" felfordulása, hanem a valamilyen szempontból erõsebbnek látott, "felsõ" erõ romboló, erõforrás-kiszívó[163] aktivitása képviseli. 5. és a Monarchia A modellek között meg kell végül említeni egy fiktív teret is, amely igazából csak az idõben ragadható meg: az Osztrák-Magyar Monarchia modelljét. A Monarchia mint gazdaságitársadalmi szervezõdés a térség országait évszázadokon át összekötötte, s ha a maga

idején nem is szolgált minden benne egyesített ország megelégedésére, az utódországok nagy részének 20. századi sorsa viszonylagosan felértékelte a regionális egység emlékeit A Monarchia iránti nosztalgia már a hetvenes-nyolcvanas években megkezdõdött, de akkor elsõsorban idõbeli modellkeresést, visszanyúlást jelentett: a Kádár-korszak konszolidációja a kiegyezés-korban, a gazdaság, s azon belül is a "vállalkozás" élénkítése a Gründerzeitben találta meg a maga elõképét. A ‘90-es években új tendenciák a jellemzõek:
a történelmi visszanyúlás (a múlt századi magatartásformák, stratégiák tanulságainak felhasználása, a századvégi korstílus idézése, stb.) helyett a Monarchia mint sajátos (gazdasági) tér-egység kerül elõtérbe, az ebben a szervezõdési formában rejlõ lehetõségek kiemelésével;
a Monarchiának megfelelõ tér nem idõhöz kötött, most is jelen van, s ennek jegyében a ’90es

években jellemzõvé vált a korábbi, évtizedekig látensen tovább élt kapcsolatok revitalizálódása (Alpok-Adria együttmûködés, a nyugati határvidék és Burgenland illetve Szlovénia együttmûködése, - szimbolikusnak is nevezhetõ az az egyetem-alapítási terv, amely erre a háromszögre épülne, e három ország érintkezõ régióit összekapcsolva -; a „visegrádi” országok együttmûködési kezdeményezése; Bécs és Budapest tervezett együttes világkiállítása, majd utóbb: a közös labdarúgó Európa-bajnokság;. a megvalósuló együttmûködési formák mellett az esetleg soha meg nem valósuló tervek is beszédesek egy kultúra céljairól, törekvéseirõl;
e szellemiség képzetkörébe tartozik a vidéki városok századvégen kiépült fõtereinek, állomásépületeinek, egyéb közintézményeinek rehabilitációja (lásd Sopron, Szombathely, Sárvár, Pécs, Balatonfüred, Eger, stb. korábban rendkívül elhanyagolt, a Monarchia

idején kiépült - és Bécs, Zágráb, Pozsony vagy Krakkó hasonló részeivel rokon - épületeinek, városmagjainak megújulását, újra értékké válását: a ‘90-es évek felfedezi az értéket és a „szépséget” a „Monarchia” jelképeiben, már nem dózerolja el a régi épületeket, hanem igyekszik, lehetõleg eredeti állapotban megmenteni õket, ezzel is kifejezve a modell iránti vonzódását;
a Közép-Európa gondolat hódítása azon értelmiségi csoportok körében, amelyeket erõs nemzeti elkötelezettségük jellemez: vagyis a nemzeti szabadság-függetlenség gondolatának a térségi összefogás szemléletével való összeegyeztetése (ami például az idõs Kossuth Duna-konföderáció elméletére is jellemzõ volt);
érdekes, hogy még a feléledõ huszárromantika sem azzal a Habsburg-ellenes nemzeti érzéssel kapcsolódik össze (mint például az ötvenes években), hanem legalább annyira a Monarchia hadseregében szolgáló

huszárezredek hagyományával is. (Hadik Andrástól és Simonyi óbestertõl az elsõ világháborúig). A monarchikus térség egysége iránti nosztalgiát táplálja:
a mindennapi életben is érzékelhetõ gazdasági prosperitás iránti vágy (amit a múlt században Pest-Buda és a vidéki városok hatalmas építkezési hulláma, gyarapodása jelentett, s ami ma közvetlenül érzékelhetõ példaként éppen Ausztria - s némileg Szlovénia, illetve a legutóbbi idõben Prága, az országon belül pedig az Ausztriával közvetlenül érintkezõ nyugat-magyarországi sáv - prosperálásában ölt testet);
a nagyhatalmak gazdasági túlsúlyával szemben magától értetõdõen adódik a gyengébb, kisebb kelet-, és közép-európai országok erõegyesítése, mint gazdasági érdekvédelmi lehetõség; vagyis újabb regionális kooperációk szükségessége (és a Monarchia ehhez nyújt reális, valaha létezett példát, elõképet);
a polgári életformák

iránti nosztalgia, (újra) kiépítésük vágya számára Magyarországon szintén az a világ jelenti a családi emlékezetbõl még éppen elõhívható elõképet, amelyben a jelen középnemzedék nagyszüleinek gyerek-, és ifjúkora zajlott, s amelynek téri kereteit a Monarchia adta.
Ausztria jelenlegi semlegessége, s e státusz kívánatossága a Monarchiát visszamenõleg is a "béke szigetévé" a békés, építõ társadalom szimbólumává teszi egyesek szemében (ami persze valóságos története során nem nagyon volt a Habsburg birodalom). Hogy egy társadalom - illetve annak egyes tagjai - számára mely más kultúrák jelentenek pozitív vagy negatív modellt, végül is attól függ, hogy a másik kultúrát megtestesítõ viszonyok, gazdasági és politikai erõk, intézmények, szûkebb értelemben vett kulturális javak átvételétõl, a hozzájuk való kapcsolódástól a saját kultúra felemelkedését remélik, vagy éppen a saját kultúra

alávettetésétõl tartanak. E tekintetben nyilvánvalóan mindig különbözõ vélemények vannak jelen egy társadalomban, különbözõ politikai erõket képviselve, s kifejezve persze azt a különbséget is, hogy az egyes csoportok és egyének saját érdekük kielégítését vagy éppen korlátozását várhatják-e inkább a másik kultúra térnyerésétõl. Az egyes érdekeken túl persze mindig jelen van az általános érdek is, amelynek szempontjából ugyan szinte egyetlen kulturális hatás sem csupán fekete vagy csupán fehér, de amelynek alapján (történelmi visszatekintésben biztosabban, de bizonyos mértékig már a jelenben is) eldönthetõ, hogy egy másik kultúra hatásai melyik irányban húzzák le a serpenyõt. E megítélést paradox módon nem az idegen, hanem a saját kultúra figyelése segítheti elõ legjobban. Véleményünk szerint mindenkor azokat az idegen hatásokat nevezhetjük pozitívaknak, amelyek érintésére a saját kultúra

látványos virágzásnak indul, megtermékenyül, s azokat negatívaknak, amelyek éppen ellenkezõleg, a saját kultúrát szegényítik, provincializálják. Hogy a kilencvenes években elõtérbe került modellek közül melyik mennyiben képviseli az egyik, s mennyiben a másik végletet - ennek megítélését az olvasóra bízzuk. XI. Jellegzetes magatartásformák és ezek változása a tömegkommunikációban A kilencvenes évek változásai között, s az ebben az idõszakban elõtérbe került modellek közvetítésében meghatározó (állandó terjeszkedésénél fogva azt is mondhatjuk: minden korábbinál meghatározóbb) szerepe van a médiának. De magának a tömegkommunikációnak arculata is változik, s e változásokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül a kilencvenes évek fõbb sajátosságainak számbavételekor. 1. A kommunikátor, mit tekintély - változó tekintélyformák a ‘90-es években A médiának, s azon belül is elsõsorban a televíziónak

óriási hatása, befolyása van szerte a világon, nem véletlenül sorolják a tömegkommunikációt a hatalmi ágak közé. A vele foglalkozók azonban többnyire politikai folyamatokra való hatását elemzik, pedig a mindennapi élet és a kultúra szempontjából legalább olyan fontos a televízió, mint magatartásminták közvetítõje. Mi most ebbõl a szempontból szeretnénk néhány olyan tendenciát szemügyre venni, amelyek különösen jellemzõek a ‘90-es évek világára. Mindenekelõtt ilyen a televízió és a televízióban megjelenõ kommunikátorok tekintélyjellegének változása. Ennek leglátványosabb jelei:
kimozdulás a „mellszobor”-pozícióból - érdekes tünet, hogy míg korábban a bemondók, kommunikátorok fõleg mellkép-mellszobor szerûen jelentek meg, (ez fõleg a fejet és azt alátámasztó váll-mellkas tömegét emelvén ki - feltétlenül tekintélyt sugárzó forma), addig a ‘80-as évek végétõl a kommunikátorok mind

gyakrabban láthatók a képernyõn egész alakjukban, valóságos méretükben (az „alantas”, hétköznapi lábbal együtt) és olykor néhány lépést is téve, tehát mindenképpen kimozdulva a szobrok statikus tekintélyességébõl valamiféle dinamikusabb imázs felé.
a tévékészülék helyének megváltozása - korábban a televízió helye a lakás ünnepi térszeleteiben volt (a nappaliban, tisztaszobában, letakarva, feldíszítve, sõt a „szentsarokba” állítva)[164]. A ‘90-es évekkel ez is megváltozott Terjedni kezdett a „több tévé egy lakásban” - használatmód; (ezzel a készülék kiemelt szerepe, egyedisége, féltettsége csökkent s egyúttal deszakralizálódott: az egyes készülékek meglehetõsen profán környezetbe: konyhába, gyerekszobába, fürdõszobába kerültek.)
ugyanez a változás lezajlott a televízió-nézési szokásokat illetõen is: a televízió-nézési szertatás, az áhítatos képernyõre-meredés helyett egyre

nagyobb arányú lett a háttértelevíziózás, illetve a „kapcsolgatás” pár perc ízelítõ után egyik csatornáról a másikra - így a televízión át a nézõhöz eljutó üzenetek jellege is megváltozott: egész mûsorok helyett ezek az üzenetek egyre inkább töredékekben érkeznek;
a tekintélycsökkenés tényezõje eleve az is, hogy a korábbi 1-2 csatorna helyett a kilencvenes évekre csak magyar nyelvûbõl legalább tíz csatorna fogható egy-egy kábeltévés vagy parabolaantennás lakásban, mindegyik tévécsatornán különbözõ kommunikátorokkal. A korábbi egy, majd két csatorna szinte valamennyi kommunikátora (bemondója, riportere, showman-je, játékvezetõje, kommentátora, az egyes mûsortípusok fõszerkesztõje) általános közismertségnek örvendett; ma, amikor a különbözõ csatornákon százával jelennek meg a kommunikátorok, az ilyen közismertté, s ezáltal tekintélyessé válás mindenképpen nehezebb,
a bakizás stílussá

vált - a televízió tekintélyességének változását jelzi az is, hogy míg korábban a bakizás a vétõt zavarba hozó hibának számított, - a szigorú tekintélyviszonyok nem tûrik a pontatlanságot -, addig a ‘ 90-es évekre az uralkodó kommunikátor-stílus hangsúlyozottan oldottá, hétköznapivá lazulván, mintegy nõtt a bakizás természetessége is;
a „lazaság” mint stílus - a televízió korábbi, nagyobb - de mindenesetre a jelenlegitõl különbözõ jellegû - tekintélye az általános kommunikátor-stílusban is megnyilvánult, amely egyfelõl sokkal emelkedettebb, másfelõl kimértebb, hivatalosabb volt a mostaninál. (Persze - az egyes kommunikátorok személyiség-adottságaitól függõen akkor is nagy eltérések voltak, de az összkép mégis sokkal tekintélyt parancsolóbb volt, mint a jelenlegi). A kilencvenes éveket ebbõl a szempontból a fiatalos (legalábbis annak szánt) csevegõ, szinte disco-stílus, a vásári kikiáltók,

bohócok stílusa jellemzi, ami persze nem minden mûsortípusban érvényesül, de még a komolyabb (politikai, mûvészeti) mûsorok hangvételét is módosítja. 2. Fiatalodás- generációváltás A fentiekkel összefügg a tömegkommunikáció ‘90-es évek-beli változásának egyik legfeltûnõbb jegye: a látványos generációváltás, a kommunikátorok általános „megfiatalodása”. A több évtizeden keresztül megszokott arcokat hirtelen sok új, (és mennyiségük miatt nehezebben is megjegyezhetõ küllemû) személy váltotta fel, s még nem tudható, hogy közülük kik lesznek maradandó alakjai az új stílusú televíziózásnak, illetve mennyiben kell a nézõknek hozzászokniuk az arcok állandó és felgyorsult cserélõdéséhez. (Mindez egyszerre hat úgy, hogy a közgondolkodást formáló média fiatalodása a közgondolkodás alapjellegét is fiatalosabbá teszi, de egyszersmind - a folytonos változás visszahatásaként - nosztalgiát is ébreszt az

állandóság, a rögzülés, a „jól ismert, régi arcok” iránt). 3. Stílusjegyek változása – fõbb értékek A kommunikátor-stílusban a lazább-fiatalosabb hangvétel megjelenésén kívül (és azzal összefüggésben) is jelentõs változásokat hoztak a ‘90-es évek. Melyek a l*egjellemzõbb változási tendenciák?
Gyorsaság - a fiatalosabb jelleggel is összefügg, (de persze egy, a modern kommunikáció kialakulása óta szinte töretlenül érvényesülõ trend folytatása is) a kommunikáció szinte minden elemének felgyorsulása. Ennek néhány megnyilvánulása:
a képi ritmus általános gyorsulása (például a híradók képanyagának módosulása a korábbiakhoz képest);
a zene, zenei hatóeszközök ritmusának gyorsulása (a „rap-re” emlékeztetõ stílus elterjedése (ilyen például gyakran a mûsorelõzetesek jellege);
a reklámok szövegének, képvilágának gyorsulása, terjedelmük rövidülése mellett (amilyen például a már

parodisztikusnak ható, idõspóroló hadarás is egyes gyógytermékek reklámja végén[165]);
a klip-mûfaj behatolása más televíziós mûfajokba és játékfilmekbe is;
a kérdések és feleletek tempójának gyorsulása (egyes beszélgetõ-mûsorokban a válaszok idõtartamának látványos csökkenése);
a vetélkedõkben a gyorsaság, a reflexek megnövekedett szerepe (például a Mindent vagy semmit-típusú, „lámpa-nyomó” vetélkedõben);
az élet egyéb területein is megfigyelhetõ a felgyorsulás, a „gyorsaság” kultuszának terjedése: az étkezési kultúrában a „gyorsfogyasztás”, az autók mind nagyobb sebessége, nyelvtanulás gyorsított eljárásokkal; a száguldás örömére építõ sportok (sí, motor, kerékpár, vitorlázás, jet-ski, motorcsónak, óriáscsúszdák) terjedése; a számítógépek, gyerekjátékok gyors elavulása, a számítógépek reakciógyorsaságának növelése - s mindezzel összefüggésben például az

idõháztartás gazdaságosságát elõsegítõ (a felgyorsult élethez való alkalmazkodásra oktató) tanfolyamok megjelenése, stb. Az általános gyorsulás kölcsönhatásban van a média stílusváltásával: az élet, a versenytársadalom követelményei hatnak a médiára, de a média mintája maga is jócskán hat az emberek mindennapi életstílusára - ebben is.
a felgyorsulás és a fokozódó agresszivitás jellegzetes megnyilvánulása a zaj igen nagy szerepe a századvég médiájában. A zaj, a váratlan, és többnyire agresszív hanginger az állatvilágból jött ember számára elsõsorban a váratlan veszélyek jelzése, ezért is sorolódik - mondjuk a dallamos zenével, a madárcsicsergéssel vagy a vízcsobogással szemben - a hangzó világ kellemetlen oldalára. A nagyvárosi létben azonban a zajok felszaporodnak, az ember hozzájuk szokik, miközben az általuk kiváltott készenlét is állandósul, folytonossá válik. Ennek a változásnak (a

gyorsulásnak és a lét agresszívizálódásának is) kifejezõdése, hogy a huszadik század során a mûalkotásokban és a média egyéb közleményeiben egyre nagyobb lesz a zaj szerepe. (Érdemes behunyt szemmel belehallgatni egy átlagos játék-, kaland-, vagy rajzfilmbe: meglepõ lehet, hogy milyen arányban találkozhatunk zajokkal, zörejekkel, artikulálatlan hangokkal. S hogy a „zaj” szerepe valóban lényeges, az is bizonyítja, hogy természetes közegébõl, a hangzó világból átterjed más érzékleti területekre is: megjelenik a pusztán vizuális mûfajokban is. A képregényben például mind nagyobb arányú a zaj „ábrázolása” - a figurákat környezõ „placccsok”, „bummm”-ok, stb. - s a rajzolási módban korjellemzõ lesz a zaj képi megfelelõje, a körvonalak kellemetlenül rezgõvé változása is.)
egyediség - a korábban már több életterületen megfigyelt individualizálódással együtt a kommunikátor-stílusban is

korjellemzõ lesz a hangsúlyozott egyediség keresése. Olyan jegyeket, sajátosságokat kívánatos találni, amelyekkel a nagy „egyéniség-kínálatból” ki lehet emelkedni, amelyek segítségével különbözõvé lehet válni a többiektõl; (legyen az egy szokatlan köszönésmód, öltözködési stílus, hajviselet; valamilyen, a kommunikátor által önmagáról ismételten közölt speciális információ - a döntõ az, hogy összetéveszthetetlen egyediséget társítson a kommunikátor személyéhez. Persze, a kommunikátor személyiségének minél lényegibb jegyei bizonyulnak „egyedieknek”, annál egyértelmûbbek, és tartósabbak lehetnek a közönség körében az adott közszereplõ „egyediségérõl” kialakuló képzetek).
képi diktátum; képzelet és személyiség hiány - a képözön, amely a ‘90-es évek televíziójából árad, kétségkívül fejlettebb képi kultúrájú nemzedék kifejlõdéséhez járul hozzá, ugyanakkor agresszívan

rá is telepszik befogadóinak tudatára, megköti, saját kínálatához horgonyozza képzeletüket; s mivel közös sémákkal árasztja el õket, változatos személyiségek elkülönbözõdésének sem kedvez. A képek felgyorsult záporozása a kilencvenes évek embereinek eléggé jellemzõ közös élménye.
olvasáskultúra visszaszorulása - a televíziózással kapcsolatban hosszú évek óta emlegetett veszély, hogy hatására elsorvad az olvasás kultúrája. Ez a veszély (nálunk) szintén a kilencvenes években vált tömeges realitássá. Bár a könyvkiadás piacosodásával a középrétegek körében fellendült (elsõsorban a „paperback” típusú) könyvek fogyasztása, általánosan az olvasás szerepének jelentõs visszaszorulása figyelhetõ meg, három értelemben is: egyrészt a korábban viszonylag sok könyvet fogyasztó iskoláskorúak körében csökkent radikálisan az olvasásra fordított idõ; másrészt egyes rétegek életébõl teljesen

kimarad - és éppen ezekben az években maradt ki teljesen - az olvasás; harmadrészt a pénz uralma leértékeli a könyvkultúrát: jómódú, sõt, képzett rétegek tagjai között is ebben az évtizedben vált széles körben jellemzõvé az a vélemény, hogy „a könyv a lakásban csak porfogó”, s a házi könyvtárak számának csökkenése az olvasáskultúra sorvadását is óhatatlanul magával hozza. Mindez pedig maga is szerepet játszik az imént említett negatív fejlemények létrejöttében: a „McLuhan galaxis” kép-dominanciája nem utolsósorban éppen azért (és akkor) hat sorvasztóan a fantáziára és a személyiségre, mert (és amikor) a „Gutenberg galaxis” lerombolódásával jár együtt. A kilencvenes évek médiakultúrájára pedig ez a jellemzõ.
harsányság - (bizonyára a könyvkultúra leértékelésével is összefüggõ jelenség, hogy) a korábban megszokott stílusokhoz képest feltûnõ a harsány, erõs színekkel és

hatásokkal dolgozó eszközök mennyiségének növekedése (a fokozott hangerõ, erõs színû öltözékek, szélsõséges mimika; az extrém cselekedetek a kamera elõtt: bogárevés, bõr átdöfése, stb.)
frissesség, lendületesség - figyelemfelhívónak a kilencvenes évek médiaszakembere egyértelmûen a lendületes, tûzrõlpattant stílust érzi, a meditatívabb stílusok visszaszorulnak, unalmasnak, jellegtelennek minõsülnek;[166]
élõ kapcsolat a különbözõ világok között - a frissesség értéke nemcsak a kor médiastílusát jellemzi: az információ-továbbításban általában is uralkodó értékké válik: általánossá, de legalábbis kívánatossá lesz (például bûneseteknél, baleseteknél, egyes külföldi eseményeknél) az azonnali helyszíni bejelentkezés; nem ritka a rendõri akció élõ közvetítése, természetes megoldás az óceánokon keresztül megteremtett élõ kapcsolat, stb.[167];
nemzetközi jelleg - egyértelmûen nõtt a

nemzeti televízió arculatának nemzetközi, nemzetek fölötti jellege. Ez több síkon is megfigyelhetõ Egyrészt egyre több a nemzetközi minták alapján mûködõ, szinte „egy-az-egyben” átvett mûsor; illetve a bekapcsolódás olyan nemzetközi szórakoztató vállalkozásokba, mint a Játék határok nélkül, stb.; másrészt egyre több magyar kommunikátorra jellemzõ a nemzetközi minták követése, híres amerikai, nyugat-európai tévészemélyiségek stílusának adaptálása; harmadrészt mind több, a világmédiában szereplõ meghívottja van a magyar csatornáknak is; s itt említhetjük meg végül a nyelvtudás megnövekedett szerepét is, ami a magyar kommunikátorokat, riportereket a világtársadalom információs tolongásában versenyképessé teheti;
önreklám, önprezentáció képessége - a kilencvenes évek kommunikátorának szemében az egyik legfõbb érték a profizmus. Ez viszont elsõsorban azt jelenti, hogy a kommunikátornak értenie

kell ahhoz: milyen módokon tudja fokozni „nézettségét”? Olyan eszközöket kell alkalmaznia, amelyek gyors ismertség-, és népszerûség-növelõ hatást képesek kiváltani (merész „újítások” - még ha ezek átvételek is -; „szókimondás”, tabunak vélt témák feszegetése, jótékonyság, segítés, a média - és a médiaszemélyiség mindenhatóságába vetett hit kihasználása, a kommunikátor egyes sajátos személyiségvonásainak „legendásítása”, epitheton ornans”-szá emelése, rengeteg /háttér/ munka érzékeltetése, világhírességek „megszerzése”, kedves szerénységbe burkolt exhibíció, vagy az exhibíció mögött alkati szerénység érzékeltetése, stb.) Az önreklám, önprezentáció más területeken is jelentkezik a kilencvenes években. (A CV mûfaja, Homepage készítés, a névjegykártyák széleskörû elterjedése, az idézettségi mutatókra való hivatkozások - az önprezentáció változatos formáiként -

Magyarországon is egyre elterjedtebbé váltak ebben az idõszakban).
természetesség-kultusz - több felsorolt sajátosság (tekintély-csökkenés, fiatalosság, harsányság, frissesség-lendület, stb.) mutat abba az irányba, hogy a kommunikátor stílus természetesebb is legyen a korábbinál, jobban közeledjék a valóságos élet beszélgetéseihez, (hiszen ez a „természetesség” is a vonzerõ növelésének eszköze lehet, s annál inkább az, minél erõsebb a médiában a manipuláció, s a közönségben a manipuláltság tudata). A „természetesség” növekedése, mint tendencia, meg is állapítható, bár azonnal két megszorítást kell ehhez az állításhoz társítanunk. Egyrészt a „természetes”nek szánt stílus a képernyõn egyáltalán nem mindig hat természetesnek (hiszen egy stúdióban, Jupiter lámpák alatt és a beszélgetõket körbecserkészõ kamerák elõtt nem ugyanazok a „természetes” feltételek, s ebbõl következõen nem

is ugyanaz a természetes viselkedés, mint a barátok között a nappaliban, vagy a discóban; másrészt a természetesség kultusza, mihelyt „kultusszá”, mindenáron elérni kívánt céllá válik, görcsössé és így éppen hogy természetellenessé is teheti - s gyakran teszi is - a viselkedést.
jelenvalóság-jelenlét, virtuális valóság - a televízió, frissessége, megnövekedett nemzetközisége révén nemcsak információkat vehet át távoli világokból, de jelen is lehet a világ legkülönfélébb pontjain: s gyakran az egyes kommunikátorok imázs-építésének is fontos eleme, hogy „a nézõk képviseletében” bárhol jelen lehetnek (a termeszhangya-vár belsejétõl a mexikói Nap-piramis lépcsõjén és a libanoni vagy koszovói utcai harcok barikádján át a kis magyar faluban kirobbant perpatvar kerítésaljáig). A magyar média a kilencvenes években - a világ politikai kettétagoltságának megszûnte után ebben is látványosan

elõre lépett. Az így mind jellemzõbbé vált látszólagos elevenség azonban két értelemben is a kor „virtuális valóság”-képzõ jellegét erõsíti. Egyrészt a jelenlét sokszor hamis[168] (az utcai harcok zaját magnóról játsszák be, a háttérben átfutó „harcos” a segédoperatõr; a látszólag a „föld alatt”, „igazi életterében” lefilmezett vakond valójában a stúdióban, egy üveg mögötti földszelvényben mászik, stb.); másrészt, és ez a fontosabb, a média azzal, hogy mit mutat be, és mit nem; amit bemutat, azt hogyan mutatja be, mit hangsúlyoz belõle - mindezzel nem másolja, hanem valamilyen szempontból teremti, konstruálja[169] a világot: egy „másik” valóságot, egy másik világot teremt.
rámenõsség - a „fiatalos lendület” és a „profizmus” kultusza jegyében a kilencvenes évek médiájában egyre többen képviselik azt a szemléletet, hogy (az ideális esetben „mindenütt” jelenlévõ, mindenhová

behatolni hivatott) kommunikátor egyik legfõbb erénye a rámenõsség; az igazi tévészemélyiség sose hagyja magát félresöpörni, tegyen fel rezzenetlen arccal kínos kérdéseket, ha kidobják az ajtón, menjen vissza az ablakon, ragadjon meg minden alkalmat, tegyen félre morális megfontolásokat [170]- (olykor az ilyen szellemben „végighajtott” ügyekbõl botrányok is lehetnek - fõleg, ha azok a személyiségi jogokba tipornak bele - lásd az óriási összegû lottó-fõnyeremény nyertesének kinyomozását és bemutatását; a 13 éves kislány abortusz ügyét, stb.),
mindenhatóság - a gyors, friss, harsány, rámenõs, és jó önárusító képességgel rendelkezõ média-személyiség - háta mögött a média impozáns gépezetével és a benne forgatott hatalmas pénzösszegekkel - lassan mindenhatónak kezdi érezni magát, s úgy tûnik, a kilencvenes években e mindenhatóság is elfogadott közös élménnyé válik (lásd Truman Show), a

kommunikátornak nem kell többé szégyenlõs iróniába rejtenie megalomániáját. A kilencvenes években - s itt hadd utaljunk vissza az elsõ fejezetben a pénz hatalmának látványos elõtérbe kerülésérõl mondottakra - a média is azt sugallja, hogy pénzzel és a médiahatalom birtokában minden elérhetõ: a gondosan kiválasztott „nézõi” vágyak jótündérként teljesíthetõek, a rendõrség által fel nem derített bûnügyek titokzatos fõszereplõi a médiasztár elõtt „megnyílnak”, a világ legjobban fizetett sztárjai egy bugyuta beszélgetés kedvéért a kis Magyarországra is iderepíthetõek, sõt, még a miniszterelnök is beültethetõ a csápoló közönség közé - minderre volt példa a kilencvenes években. Az egyént, a „hétköznapi embert”, a közönség képviselõjét ez a szemlélet bábunak tekinti; bábunak, akivel a médiahatalom (és a pénz) mindent megtehet, hiszen már attól megtisztelve kell éreznie magát, hogy a

varázserejû kamerák néhány pillanatra ráirányulnak. A kilencvenes évek médiasztárjai által dirigált mindenhatóság-showknak ez is talán a legfõbb „társadalmi” funkciója: a pénz hatalmának bemutatása és elfogadtatása; annak sugallata, hogy ez alól a hatalom alól senki sem vonhatja ki magát. A beintésre tapsoló, kacagó, kiáltó közönség-bábuktól a beígért jutalomért magából bohócot csináló járókelõig sok változata van ennek; az eltompuló erkölcsi érzék és az elbizonytalanodó közízlés közegében az egyénnek (a különc csodabogárnak, akit a nézõ kinevethet, a produkciójára halálosan komolyan készülõ amatõrnek, akibe a stúdióközönség ítéletével belefojtják a szót, az élete tragédiáját elmondó embernek, akinek drámája „érdekes sztoriként” kerül a szórakoztatás gépezetébe) talán már fel sem tûnik, hogy megalázzák, s a megaláztatás tanúinak esetleges rossz érzését is elaltatja a

mûsor jól olajozott gépezetének ellentmondást nem tûrõ zakatolása. A média mindenhatóságát sugalló megoldások egyik legjellemzõbbje az, amikor a mûsor kiküldöttjei valamely más közegbe hatolnak be (megzavarnak egy színházi elõadást, botrányt provokálnak egy szórakoztatóhelyen), majd egy kihangosított mikrofonról „az Úr hangjaként” megszólal a sztár, és bejelenti, hogy a jelenlévõket az a megtiszteltetés érte, hogy az õ show-ja résztvevõivé váltak: az üzenet egyértelmû: az általa képviselt hatalomnak valóban mindenhez joga van. A másik, a kilencvenes években elburjánzott jellegzetes megoldás az óvatlan járókelõ bolonddá tétele (Kandi kamera, Kész átverés show, Meri vagy nem meri)[171]. E mûfaj „lehetõségeinek” minden jóérzéstõl elrugaszkodott végleteit jelzi, hogy a káröröm kacagását, amelyekre az egész ötlet épül, sokszor életveszélyes helyzetek (hanyatt esõ, hintából kizuhanó kisgyerek)

váltják ki.[172] De változik a hagyományos mûsorfajták jellege is: 4. A beszélgetõ mûsorok jellegének változása A beszélgetõ mûsorok például látszólag egy korábban is létezõ hagyományt folytatnak. A változás azonban ezekben is megfigyelhetõ:
terjed az olyan típusú beszélgetés, amelynek jellemzõi a gyors kérdés - gyors és felületes válaszok;
jóllehet, mint fentebb említettük, ezzel az „amerikaiasnak” érzett típussal szemben persze másfelõl felértékelõdtek a „ráérõs”, inkább a K.UK kávéházak, eszpresszók stílusát felidézõ beszélgetõ mûsorok is;
a két ellentétes jelenség abban a tényben egyeztethetõ össze, hogy réteg-mûsorokká váltak a beszélgetõ-mûsorok is: a különbözõ nézõi ízlésvilágokat különbözõ kommunikátorok igyekeznek kielégíteni; ezek stílusa mindinkább elkülönül egymástól, az egyes szubkultúrák (az ezen szubkultúrákhoz igazodó kommunikátorok, és az õ

elvárásaik szerint meghívott vendégek) között a kommunikáció csökken;
változnak a beszélgetõ mûsorok domináns témái is. Feltûnõ közös vonásuk, hogy bennük elõtérbe kerülnek
az intimitások;
az extrémitások,
a vendég gyermekkora (lásd a korábban a felnõttgyerek határvonal elmosódásáról, a jelenlegi középnemzedék el-gyermekiesedésérõl mondottakat); illetve
a vendégrõl kialakult sztereotípiák megerõsítése iránti igény. 5. A tévés játékok jellegének változása A különbözõ televíziós játékok, kvízek, vetélkedõk jellegének átalakulásán keresztül is jól lehet érzékelni a korszakra jellemzõ szemléleti változásokat.
Ilyen változás, hogy a régebbi, komoly tudást igénylõ, irodalmi, komolyzenei és egyéb ismeretekre építõ játékokat, versenyeket (Ki miben tudós, Városok vetélkedõje, stb.), amelyekre egyfelõl a sok készülés, másfelõl a viszonylag szerény ajándékok, nyeremények

voltak a jellemzõek, a ‘90-es években szinte kiszorították az olyan játékok, amelyek nem kívánnak nagy felkészülést, nem a tudás jelentõségét sugallják, viszont nagy nyerési lehetõségeket kínálnak[173];
a tudásnál még az ismeretekre épülõ kvízjátékokban is (mint a „Mindent vagy semmit” esetében) nagyobb a gyorsaság, a gyors reakcióképesség.
. és a szerencse, a véletlen (lásd például: „Szerencsekerék”) szerepe (Megjelennek olyan játékok is, amelyekben a gyõzelem szinte csak a szerencsén múlik /Zsákbamacska/);
Terjednek az olyan játékok, amelyekben a lóverseny módján lehet tippelni más emberek teljesítményére, a feladatok ugyanakkor értelmetlenek (Meri vagy nem meri, gép-rodeózás, stb.) és/vagy provokatívak (Érdekes, hogy a feladatok jellege ugyanazokba az irányokba megy el, mint amit a beszélgetésekkel kapcsolatban észlelhettünk: az extrémitások, a gyerekes-infantilis jelleg és az intimszféra

határainak feszegetése irányába.)
Korábban sok csapatjáték volt; a kilencvenes évekre ilyen már nem sok maradt; az individuális erõfeszítés áll a legtöbb verseny középpontjában; ezekhez újként csatlakoznak (mintegy az individualitás kiterjesztésével[174]) a családi, és pár-versenyek.
az elnyerhetõ ajándékok értéke látványosan megnövekedett, s ezek - autó, nagy értékû utazás - szimbolikusak is, jelzik a korszak értékrendjét, és persze terjesztõi is az anyagi javakra orientált szemléletnek;
a játékok piacosodásának jele egy teljesen új játék-elem is: az alku-üzletkötés a játékvezetõ és a játékos között - a piaci kereslet és kínálat modellje szerint;
a játékok között a nemzetköziek megjelenése is új fejlemény, ezek, például a Játék határok nélkül - (a már említett infantilizálódáson: „az élet egyetlen nagy Karnevál” mesterséges vidámságán kívül) az Egyesült Európa képzetét is

erõsítik;
ugyanez a játék példa arra is, hogy a játékokban (is) megnõtt a látvány szerepe (ez egyébként még az olimpiai játékokat is jellemzi, amelyeknek megnyitó és záróünnepségei igazán a kilencvenes években kezdtek éppolyan esztétikai, és kultúrtörténeti asszociációkat idézõ formát ölteni, mint a „Játék határok nélkül”);
szaporodnak a televízióban a telefonon keresztül játszott számítógépes játékok: ezek a kor jellegzetes magányos idõtöltés-formájához igazodva, annak lehetõségeit gazdagítják a nyilvános játék és gyõzelem élvezetével; 6. Fragmentálódás - rétegmûsorok A beszélgetõ mûsorok kapcsán már utaltunk arra, hogy ezek elhasonulnak egymástól, a különbözõ nézõi rétegek eltérõ ízléséhez igazodnak. De ugyanez a tendencia az egész kínálatot jellemzi: a filmekben, zenei mûsorokban, politikai és mûvészeti mûsorokban: minden területen a különbözõ befogadói rétegekhez való

igazodás[175], a rétegmûsorok disszimilációja jellemzi a ‘90-es éveket[176] - az egyes rétegek közötti erõviszonyok pedig leolvashatókká válnak abból, hogy a különbözõ rétegmûsorok közül melyek maradnak meg a fõ mûsoridõben. A fragmentálódásnak a médiánál jóval tágabb körben érvényes tendenciája nyilvánul meg a különbözõ rajongó („fan”) csoportok és klubok kialakulásában is. A média nyújtotta kínálatból mindenki megtalálhatja a maga kedvenceit, és a veleszületett identitások lazulásával ezek a választott kedvencek és „kedvenc világok” válnak az egyének identitásforrásaivá. Nemcsak különbözõ kultúrák szervezõdnek a számítógépek, az Internet, a rap, Tolkien vagy a képregények rajongóiból, de ezekhez külön nyelvek is kialakulnak, amelyekhez aztán külön Windows-, ICQ-, manga-, UFO-, stb. szótárak vezetik el az érdeklõdõt. Az egységesülõ világ, a közösen épített globális torony

egyben Bábel is, ahol új nyelvek születnek, és emberek tömegei vesztik el a fonalat mások megértéséhez. 7. Kép-áradat A televízió eleve képi mûfaj, de említettük, hogy a kilencvenes években a képek, a vizualitás uralma tovább fokozódott. (Mert azért elvben a televízió nem csak a képek közvetítõje: a hang, a beszéd, a gondolat is részt vesz összhatásának kialakításában). A kilencvenes években a kép, a látvány azonban a korábbiaknál is nagyobb mértékben uralkodott el a többi hatóeszköz fölött, s egyre nagyobb szerepet játszott olyan mûsorokban is (tudományos mûsorok, stúdióbeszélgetések, stb.), amelyekben korábban nem, vagy csak alig volt szerepe A képáradat minden mûfajban szembetûnõ. Különösen jellemzõ:
a reklámokban;
a híradó-mûsorokban
a zenei klipekben
a magazinmûsorokban
a show-mûsorokban, stb. A készítõk igyekeznek mindent (a hátteret, a feliratokat, a képátmeneteket, magukat a megjelenõ

embereket) megmozdítani, animálni, számítógépes trükkök segítségével meglepõ látványok elemeivé alakítani. 8. Reklámok és a montázshatás A ‘90-es éveket egyébként a reklámok minden korábbi mennyiséget messze felülmúló áradata is jellemzi. A reklámok jellegérõl sok szó esett már, de a reklámok nem csak önmaguk hatnak, hanem a médiában szinte mindenütt megjelenve átformálják a többi mûsortípus arculatát is. A mellékerüléssel létrejövõ montázshatás több mûsorfajtánál is érzékelhetõ módosulásokat eredményez:
a reklámokkal megszakított mûvészfilmek esetében nem csak arról van szó, hogy a mély érzelmeket, gondolatokat közvetítõ alkotásokhoz egyszerûen nem illenek a reklámok vigécszövegei és képi zúrzavara, hanem arról is, hogy a mûvészeti élvezet megszakítása - képzeljük el ugyanezt mondjuk egy Mozart szimfónia egyik tételének közepén - azt sugallja, hogy a mûvészet már nem fontos; az

olyan mûvészi törvények, mint a kompozíció, a feszültségteremtés, a ritmus vagy éppen a végiggondoltan alkalmazott montázs[177] - vagyis a mûvészi forma mondandója nem érdekes, mindez alárendelõdik a pénz uralmának, az áruk hirdetõinek. A mûvészetet a ponyva, a lektûr, a szappanopera szintjére redukálják, hiszen ami az említett mûvészi eszközök semmibevételével marad belõle, az jószerint csak a történet, a „sztori”.
a kereskedelmi reklám szomszédsága a politikára megint másképpen hat: a politikai propaganda maga is mindinkább reklámmá, áru-eladási mûveletté változik (amelynek egyes módszereirõl „Értékválasztás” címmel minden parlamenti választáskor megjelentetett elemzéseinkben írunk részletesebben). Mindenesetre a mai politikai hirdetéseket, választási klipeket egyre kevésbé lehet megkülönböztetni (stílusukban, az általuk használt motívumokban, hatóeszközökben) a kereskedelmi reklámoktól.


a reklámokkal körített hírmûsorok kölcsönhatásba lépnek a reklámokkal: a hírek komolyságát, súlyosságát lefokozza, hogy egy háborús vagy tárgyalási hír ugyanolyan súllyal kerül be az információáradatba, s azon keresztül a befogadók által érzékelt világ összképébe, mint egy margarinreklám, a reklámok mûvilágához viszont - s ez persze készítõiknek nagyon is kedvükre való - a melléjük került hírek a valóságos világ képzeteit társítják, sokakban szinte az a hatás keletkezik, hogy a Cola-chips-szárnyas betét fogyasztók világa az a világ, amelyben élünk, (és a világ egyéb, ezen kívüli vonatkozásai kevésbé valóságosak);
a vetélkedõkben, show-mûsorokban a reklámok már nem is csak módosítják a hatást: ezekben már egyértelmûen megtörténik az átfordulás: világossá válik, hogy már nem a mûsor része a reklám, hanem a reklámnak, a termékpropagandának része és eszköze a mûsor.[178] Mindez együtt

nagy erõvel közvetíti a fogyasztói társadalom értékrendjét, amelyben minden egyéb: mûvészet, politika, tudomány, erkölcs az árueladás szempontjainak alávetve létezhet csupán. 9. Globalizálódás és regionalizálódás A ‘90-es évek egyik legjellemzõbb tendenciája a globalizálódás Említettük már, hogy a médiában is a nemzetközi elemek uralkodnak el a nemzetiek felett. E tendencia néhány konkrét jele:
az (egész világon vetített, elsõsorban észak-, és latin-amerikai) szappanoperák egyre növekvõ aránya a különbözõ csatornák kínálatában[179];
a reklámok nemzetközi jellege; (a reklámok legnagyobb része a nagy nemzetközi cégek - a világon mindenütt kapható - termékeit népszerûsíti, olykor a helyi ízléshez igazodva, de döntõen néhány, mindenütt bemutatott reklámfilm segítségével, amelyekre a sztenderdizált konformitás ugyanazon megnyugtató érzésével ismerhet rá a televízió kapcsológombját a világ

bármely pontján lenyomó nézõ, mint ahogy a McDonalds-okba, Burger Kingekbe betérve is átélheti a benzinkút-otthonosság élvezetét[180]);
a show-mûsorokban világszerte ugyanazok a meghívott film-, sport-, és politikus sztárok, és botrányhõsök jelentik a fõ vonzerõt;
a „világpiac” centrumaiban elismerést szerzett sikerfilmek bemutatási gyorsasága egyre nõ; divatjuk idején szerte a világon ugyanazok a játékfilmek láthatók;
ugyanez vonatkozik a történésekre is: a nemzetközi média mindig kiemeli azokat a „szenzációkat”, amelyekrõl azután „az egész világ beszél”;
alapvetõen a nemzetközi médiától függ az is, hogy milyen eszméket fogadnak el, miért lelkesednek, milyen irányba mozdulnak a kor emberei. Persze mindig vannak, akik ellenszegülnek ezeknek a tendenciáknak, de mert a nemzetközi média globális, az ellenállás pedig csak helyi, ezért ezeket a próbálkozásokat a médiának többnyire sikerül

másodlagosnak feltüntetni, eljelentékteleníteni, marginalizálni.
Az igazsághoz tartozik, hogy a globalizálódás mellett a regionalizálódás jis tendencia: mind több helyi rádió-, és tévé csatorna jön létre (kisebb városokban vagy akár kerületekben is), s megnövekedett az érdeklõdés is a helyi hírek iránt. (ez némi reményt ad arra, hogy a média egyre inkább a civil társadalom, a szerves közélet eszközévé válhat)[181]. 10. A tévé tagadása, eltávolítása a lakásból, mint a ‘90-es évek új tünete Eleinte ritkaságnak számított, mára azonban - a kommercializálódott világmédia agressziójára adott reakcióként is - egyre több helyen tapasztalható a tévével szembeni ellenállás, ellenérzés, csalódottság és kritika kifejezõdéseként a tévé eltávolítása a lakásból, kikapcsolása a család életébõl.[182] (Az erõszak, a kulturális szemét, a reklámok által megvalósított manipuláció kikapcsolása; az

élet vissza-humanizálásának kísérlete: a tévé miatt megritkult beszélgetések, a gyerekek körében a tévé miatt mindinkább elszegényedõ olvasás-kultúra újraélesztése; a saját - nemzeti és autonóm egyéni - kultúra védelme[183] - ezek eme ellenállás fõbb motívumai.) A tévével szembeni ilyen ellenállást persze nagyon megnehezíti a családok számára az, hogy a gyerekek kortársaiktól is folyton a televíziós mûsorokról hallanak, és nagyon nagy nyomás nehezedik rájuk, hogy ismerjék, s beszédtémaként használják a (központi) média kurrens információit. Összegzés, mi mindent jeleznek a ‘90-es évek médiájának változásai? A fent bemutatott jelenségekbõl érzékelhetõ, hogy a média - tartalmi és formai üzeneteinek összhatása által - milyen értékeket sugall elsõsorban: a média számára mit jelentenek, mirõl szólnak igazából a „kilencvenes évek?” A legfõbb értékek ebben az olvasatban:
elõször is

mindenképpen a pénz, a gazdagság hatalma, az üzleti jelleg erõsödése[184];
az árufogyasztás; kiemelt fontossága;
ehhez kapcsolódóan a nagy világcentrumok irányította nemzetköziség, az (euro)-amerikai szellemiség, és az ez által meghatározott divat/ok/ uralma;
a piactársadalom értékeit, szellemiségét közvetítõ média hatalmának látványos megnövekedése;
ugyancsak a piac-társadalom középpontba kerülésének velejárója, hogy a sugallt értékek között kiemelkedik a versenyképesség, és ennek jegyében a gyorsaság, a frissesség,
és (az elõzõekkel is összefüggésben) az újszerûség értéke;
a mindenáron való újszerûség jegyében kerül elõtérbe az extrémitások keresése;
amirõl most kevesebb szó esett: a társadalmi összefüggések megértése helyett a médiában jellemzõvé válik a politika mozgásaira, szenzációira irányzott figyelem;
szembetûnõen megnõtt - és egyben a média mindenhatóságának,

mindent elérõ képességének kifejezõdése is - az intimszférába való behatolás igénye; a nézõ „kukkoló” hajlamainak, a mások életébe minden felelõsség nélkül bekandikálni vágyó kamasz attitûdjének támogatása és konzerválása;
az utóbb említett jellegzetességek közös vonásaként, de általánosan is elmondható, hogy a média a kilencvenes években többek között az infantilizálódás irányába hat; a világ dolgaiba beleszólni hivatott felnõttel szemben a gondtalan fogyasztásra orientált gyermek illetve kamasz modelljét közvetíti;
ezzel is összefügg az agresszió növekedése a médiában[185]; tükreként egy világnak, amelyben általánosan is szaporodik az agresszió, (s amelyben az emberek nagy része élete jelentõs hányadában védve van minden agressziótól, saját agresszióit pedig civilizációs reflexek tartják féken, így agresszió-igényét másodlagosan, média-közvetítéssel éli ki; a fokozódó

média-agresszió így egyszerre következménye-kifejezõdése az agresszió növekedésének és az agresszió csökkenésének, a tömeges passzivitásnak is);
fontos korjellemzõ a médiában (is) az értékek és ízlések relativitása, csoportokra osztottsága: az ország, a társadalom fragmentálódása, (ami; megint csak a fogyasztói társadalom, a differenciált kereslethez igazodó kínálat kifejezõdése);
a médiában megfigyelhetõ újabb fejleményeknek következménye is (de nem zárhatjuk ki azt sem, hogy a média szándékos sugallata is) a világ darabokra, (egymással összefüggésbe nem hozott pergõ képek milliárdjaira) hullása: összefüggések helyett jelenségek, tünetek; s mindezek következményeként: elbizonytalanodás abban - vagy elfedése annak? - hogy valójában „mi is mozgatja a világot.” Ez tehát a média világképe. A mûvészetek számára mást jelent a „kilencvenes évek” Igaz, a „magasmûvészet” alkotásai is

megjelennek a médiában is, összhatásában azonban üzenetüket felszívja mindaz, ami körülveszi õket, nemigen van befolyásuk arra, amit a média sugall. A mûvészeteknek azonban megvan a maguk terepe, megvannak a maguk befogadói, s mivel egy-egy kor legmélyebb értõi között mindig ott vannak a mûvészetek, érdemes azt is megvizsgálni, hogy hogyan vallanak a korszak mûalkotásai, mûvészeti irányzatai és divatjai a kilencvenes évekrõl? Már eddig is sok, a korszakra jellemzõ jelenségre hoztunk példákat a mûvészetek körébõl; a következõ fejezetben megpróbáljuk összefoglalni, hogy milyen tendenciák jellemzik tehát azt a világképet, amely a kilencvenes évek mûvészetében megjelenik. XII. A ‘90-es évek mûvészetének néhány jellegzetessége 1. Az ízlésvilágok pluralizálódása és szegmentálódása A mûvészetekben is érvényes, hogy miként az áruk piaca is mind differenciáltabban elégíti ki a különbözõ szükségleteket, a

különbözõ fogyasztókhoz igazodva a mûvészetek piacán is egymástól jelentõsen különbözõ kínálat-fajták léteznek egymás mellett.
A korábbiaknál is inkább szétválnak a különbözõ ízlésvilágok; a mûvészet egyes „szintjei” (miként befogadóik is) eltávolodnak egymástól, az egyes ízléstípusoknak megfelelõ mûvészeti ágak között kevesebb lesz az átjárás (lásd például a mûvészfilmeknek a korábbinál jóval homogénebb közönségét), ha persze maradnak „mindenevõk” is. Az elkülönülés nem csak a mûvészet különbözõ rétegei (például: klasszikus komolyzene, modern komolyzene, intellektuális könnyûzene, „kemény” és „lágy” könnyûzene, stb.) között, hanem az egyes stílusirányzatok hívei között is végbemegy (illetve a korábbinál kifejezettebb).
Ugyanakkor a sok féle irányzat együttes létezése erõsen sugallja az értékpluralizmust; s egyáltalán, a világok, a kultúrák pluralizmusát.


Mindezek következtében a kor jellemzõ stílusa maga a pluralitás, egy olyan eklektika, amelyben nem fontos az egyes elemek összedolgozása sem.
Ebben az eklektikában (az úgynevezett posztmodern szellemében) a kultúrtörténet különbözõ korszakainak különbözõ stílusai, divatjai egymással nem ütközve élnek egymás mellett; minden korábban összeegyeztethetetlennek tûnõ mozzanat: ezotéria és vulgaritás, modern és archaikus, keleti és nyugati együtt jelenhet meg - zenében, táncban, színházban. 2. Mûvészet és üzlet Fõleg Európa keleti felén a kilencvenes évek hozadéka az üzlet, az üzleti szempontok eluralkodása is a mûvészeten. Ez érvényesül
a könyvkiadásban és -forgalmazásban;
a filmgyártásban, (ahol a mûvészfilmek korábbi magasabb presztízsével szemben a szórakoztató filmek tekintélyét igyekeznek - a bevételi mutatókra támaszkodva feltornászni, és a piacon az ilyen filmekhez keresletet támasztani. Lásd

például: Sose halunk meg, Sztracsatella, A miniszter félrelép, Csinibaba, Ámbár tanár úr, 6:3, stb.)
üzleti szempontú szuperprodukciók jelennek meg olyan mûfajokban is, amelyeknek ez korábban nem tartozott a jellemzõik közé (lásd például a „Három Tenor” koncertjeit) ez utóbbi persze világtendencia (de érvényesül Magyarországon is)[186];
a mûvészetek állami mecenatúrájával szemben (Európa keleti felén is) elõtérbe került a gazdasági vállalkozók általi szponzorálás és a klientúra-jellegû (a mûvészt kliensként egy-egy „pénzes” intézményhez rendelõ, vagy legalábbis egyfajta kérelmezõ, önárusító kliens-magatartásra késztetõ) alapítványi támogatás;
egyre több az olyan mûvészi produkció, amelyben a mûvészet összefonódik a reprezentativitással; (úgy is, hogy a mûvészi elõadás valamely reprezentatív alkalomhoz kötõdik, de úgy is, hogy olyan mûvészi alkotások születnek, amelyek hangsúlyozottan

reprezentatív – drága és látványos -- formai eszközökkel élnek)[187] ennek alapja is (a maga erejét formai külsõségekben is szívesen viszontlátó) pénzhatalom;
a mûvészet megjelenési terei is változnak: olykor - például a múlt századi polgári „mûvészetfogyasztás” szemléletének megfelelõen - újra összekapcsolódnak a kulináris élvezetekkel: a Merlin színházba például sokan egyazon elhatározással mennek el színdarabot nézni és vacsorázni;
árulkodó az is, hogy ebben az idõszakban váltak igazán jellemzõ kifejezésekké a „filmipar” vagy a „szórakoztató ipar”, és az ezekhez hasonlók, vagyis a kultúralétrehozás, mint a gazdaság kategóriáival kezelhetõ termelési ágazat, illetve mint üzleti vállalkozás. 3. Nagy tétek helyett: az élet apró dolgai A mûvészetek, - a korábban említett rokokó elõképnek is megfelelõen - ebben a korban a nagy össztársadalmi kérdések és az élet végsõ morális

kérdései helyett inkább az élet apró dolgai felé fordulnak, (de, szemben a nyolcvanas évekkel) azokban sem a naturális hûségre törekedve; inkább - s ez megint csak a rokokóval rokon vonás - mesterségesen konstruált szituációkban vizsgálva az ember belsõ határait. A nyolcvanas évek mûvészetében az embereket még elsõsorban szociális meghatározottságuk jellemzi, a kilencvenesekben inkább egy-egy furcsa szerep. A mûvek sokkal inkább életérzések kifejezõi, mint társadalomábrázolások; a filmek operatõri, a színi elõadások rendezõi stílusában is az életérzések, a hangulatok dominálnak, az elõadásmódban a pillanatok szerepe kerül elõtérbe. 4. A Látvány szerepe Az össztársadalmi kérdésektõl az egyén, a kisvilág, az életérzések-hangulatok felé fordulás már a nyolcvanas években megkezdõdött. E közös vonás mellett azonban a kilencvenes évek több tekintetben az elõzõ korszak ellentétének is bizonyul. A

nyolcvanas években a kisszerûség tragikuma, a már a kétségbeesésébõl is kiábrándult kétségbeesés uralta a mûvészetet; világa rút volt és rothadó, vagy elemeire szétesõ. A kilencvenes évek bizonyos mértékig rehabilitálta a szépséget. Persze ez a kilencvenes évek-beli szépség nem felhõtlen, nem lehet azonosítani a Jóval, az Igazzal, a Boldogsággal, mint harmonikus korok világában. Ott van mellette a Hazugság, a Rossz, a Boldogtalanság. S a Harmónia sokszor csak ironikus idézõjelek között feszeng. De a Szépség - megint csak, mint a rokokóban - azért fontos része e korszak világának. És ennek jegyében nagyon fontossá lesz a kilencvenes évek mûvészetében a (szép) látvány. Sok jele van ennek is:
a színházban újfajta színpadképek jelennek meg, amelyekben nagy hangsúlyt kap a látvány, a látványosság és a szép színek összjátéka[188]. (Míg a ‘80-as évek budapesti színházi életében a világot - szinte a

játszott darabtól függetlenül csaknem mindig egy málló csatorna-birodalom díszleteiben láttató - Katona József Színház volt a kor legmeghatározóbb. mintaadó színháza, addig a kilencvenes évek szellemét leginkább megszólaltató társulat a Vígszínház fiatal nemzedéke lett, amely viszont az említett látvány-centrikus stílus legmarkánsabb képviselõjének tekinthetõ. Lásd: Macbeth, Heilbronni Katica, a Dzsungel könyve, vagy Alföldi Róbert rendezései: a Trisztán és Izolda, Phaedra-variációk, A velencei kalmár, A vihar, stb.)
az említett tendenciák a filmmûvészetben is jelentkeznek, s nemcsak Magyarországon: az általa kialakított lenyûgözõ látványok révén vált az utóbbi idõk egyik legmeghatározóbb alkotójává Greenaway; a korábban többféle stílust is kipróbáló nagy mester, Kuroszava utolsó filmjeit is a színek és látványok szépsége uralja; ebbe az irányba ment el Terry Gilliam, s ez jellemzõ az e tekintetben

élenjáróvá vált angol film más alkotóira, Derek Jarmanre, Sally Potterre és másokra is. Magyarországon is nagyon szembetûnõ, ahogy a kilencvenes éveknek éppen a legerõteljesebb tehetségû alkotói elsõ filmjük fekete-fehérje után a színek szépségének kiaknázása felé lépnek tovább (lásd Szász János, Enyedi Ildikó, bizonyos mértékig Szabó Ildikó munkáit. A tendencia korjellemzõ-voltát bizonyítja az is, hogy még a Budapesti iskola korábban a dokumentarizmus jegyében képi puritanizmusra törõ mesterei, a Dárday-Szalay alkotópáros legújabb filmjeiben is hangsúlyozott szerepet kapnak a látványok). ;
a látvány felé fordulás jele a színházban az is, hogy esetenként a szereplõk is elsõdlegesen mint látványok kerülnek elõtérbe: az emberi test is, mint látvány. A látvány mindig fontos hatóeszköze volt a színháznak, de a beszéd, a közvetlen gondolatközlés mellett többé-kevésbé mindig csak másodlagos szerepben. A

felöltöztetett test, a deklamáló orátor helyett a kilencvenes évek színházában egyre jellemzõbb a csupasz, a szó szoros értelmében lemeztelenített emberi lény látványa (idetartozik a szex nyíltszíni megjelenése is); s a szövegnél, a nyelvi jelnél, a „második jelzõrendszernél” fontosabb kifejezõeszközzé emelkedik a vizuális jel: a mozdulatok, az indulatok, az ösztönök és reflexek görcsei által formált testek „elsõ jelzõrendszere”.
s idesorolható a mozgás általában is megnövekedett szerepe a színházban - a statikus játékmódot a hetvenes-nyolcvanas évek színháza elsõsorban indulatkifejezõ mozgásokkal tagadta (de akkor az újra felfedezett mozgás még elsõdlegesen az érzelem-, jellem-, személyiség-ábrázolás eszköze volt); most a mozgás is elsõsorban mint látvány vesz részt a megkomponált összhatásban;
a látvány uralmának, a nagyrészt a televízió által alakított kultuszának jele a képernyõ

megjelenése a színpadon (és a rajta futó képek belépése a színpadi látvány elemei közé), lásd a Jeles András rendezte Nevetõ ember-t a Katona József Színházban, vagy Xantus JánosJean Daniel Magnin: Plan Séquance Danse címû Petõfi Csarnoki produkcióját, amelynek szerves része volt az élõ videókamera által vett képeknek az elõadás közbeni


közvetítése, vagy Alföldi Róbert említett „A velencei kalmár”-át, amelyben több funkcióban is szerepelt - egyszerre három - monitor is; stb. a látvány felé fordulás az amúgy is az elsõdlegesen a látványokra orientált mûvészeti ágban, a képzõmûvészetben, a puritán absztrakció, a látnivalók (a hetvenes-nyolcvanas évekre jellemzõ) minimalizálása után az érzékletes ábrázolás és a szép szín újrafelfedezésében nyilvánul meg (persze itt sem a régi, elandalító módon); az irodalomban a látvány-centrikusság a leírások élvezkedõ érzékletességében,

érzékiségében érhetõ tetten; még a zenei elõadásban is fontossá válik a látvány: (talán éppen itt, a látványtól hosszú évtizedeken át elszakított komolyzenei elõadás területén mutatkozik meg a legerõsebben a kor látvány-centrikusságának ellenállhatatlansága): a zenészek jelmezeket öltenek, egyes koncertek színielõadásszerûen megkomponált keretekben kerülnek bemutatásra. 5. A Mozgás szerepe a mûvészetekben; színház, film, tánc Ha már a mozgást említettük, megállapíthatjuk azt is, hogy a kilencvenes években az egyik uralkodó mûvészeti ággá a mozgásmûvészet vált. [189]
Markó Iván nyolcvanas évek-beli táncszínháza által elõkészítve (Markó Gyõri Balettje egyébként az elõzõekben említett színes-szép stílusnak is elõkészítõje volt), a kilencvenes években táncegyüttesek, táncszínházak, mozgásmûvészeti csoportok sokasága alakult;
ezek közül meghatározó személyiségek emelkedtek ki, a

mozgás kiemelkedõ szerepének bizonyítékául meghódítva a hagyományos színházakat is, mind a szûkebb értelemben vett (modern) balett mûfajában (Bozsik Yvette, Ladányi Andrea és mások), mind az egzotikus tánckultúrák adaptálásában (Somi Panni, stb.);
a hagyományos értelemben vett színházban megjelentek és kiemelkedtek a mozgáskultúrát szuggesztív pantomimikus eszközzé fejlesztõ mûvészek (Méhes László, Stohl András, stb.);
a korábbi tendenciát folytatva egyre több színház épít be repertoárjába látványos táncjelenetekkel teli musicalt; a Vígszínház egyik korszakos sikere a bravúros táncteljesítményekre is épülõ, és az egyes történelmi korszakokat a tánc nyelvén (is) megjelenítõ Össztánc;
a világban is mind több klasszikus mûvet fordítanak át ének-tánc nyelvre (Nyomorultak, Twist Olivér, nálunk: A dzsungel könyve),
a tánc a popzenét is átitatja, nemcsak aláfestésként, mint korábban, hanem a

legújabb mûfajokban a produkció egyenrangú elemeként;
a néptánc a táncházakban a folklór legelevenebb elemének bizonyul; míg például az ötvenes-hatvanas években a népdal életben tartásában fejezõdött ki legerõteljesebben az anyakultúrához való viszony, a kilencvenes években - a hetvenes évek óta tartó trendet folytatva - elsõsorban a néptánc tölti be ezt a szerepet;
végül idesorolhatjuk azt a fejleményt is, hogy a filmekben (a bennük megjelenõ, sokszor szintén erõsen koreografált - mozgásokon kívül) jellemzõ a kamera „tánca” is; a mozgó kamera, amely most már nem csak kering, mint Jancsó hatvanas-hetvenes évekbeli filmjeiben, hanem valóban táncíveket ír le. (Aminek ellenhatásaként aztán az évtized második felében a kamera lerögzítése válik divatossá[190] - ami viszont szükségképpen megnöveli a szereplõk mozgásainak s ezek megkoreografálásának jelentõségét). 6. Mese, csoda Ha a kilencvenes évek

egyik rehabilitáltja a Szép Látvány, akkor - ettõl el sem választatóan a másik, amit a kilencvenes évek mûvészete a korábbi évtizedek szégyenlõs elfordulásával szakítva újra elõvesz, rehabilitál, az - mint a romantika divatjával kapcsolatban már szóltunk errõl - a Mese, a Csoda realitása. A hatvanas-hetvenes évek cinikus csalódottsága nem tudta komolyan venni a mesét; s legfeljebb csak tréfából, csak idézõjelbe téve nyúlt a mese, a csoda motívumához. Garcia Marquez és követõinek „mágikus realizmusa” ugyan új teret nyitott a mesének, és a csodának, de még mindig csak a szimbólumok megemelt, mítikus világában. A mese, a csoda a „szürke” hétköznapokkal összekapcsolhatatlan volt (csak az abszurd mûvészet próbálkozott még ezzel, de az abszurd is csupán azért, hogy megmutassa, milyen képtelenségek származnak ebbõl a társításból). A ‘90-es években a racionalitás kontrollja nélkül, szabadon mesélt mese, és a

(legalábbis félig) komolyan vehetõ csoda az újdonság; nyilván nem függetlenül attól, hogy e kor már nagyon vágyik a racionalizmus fensõbbségességével végleg leszámoló harmonikus világképre, és a racionalizmus válsága ezt a vágyat nem is láttatja lehetetlennek. A mese, a csoda jelrendszere a kilencvenes években a felnõttekhez komolyan szóló beszédmód. Ennek megint csak számos megnyilvánulását regisztrálhatjuk:
amire a „neoromantika” és a csoda-ábrázolás példájaként korábban utaltunk, a korszak egyik legjelentõsebb magyar filmje, Enyedi Ildikó Bûvös vadásza talán az elsõ, cselekményében és látványaiban egységesen ennek az új szemléletnek jegyében született, felnõtteknek szóló mese; de szinte jelképes bizonyítékaként annak, hogy itt valóban kortendenciáról van szó, a ‘80-as évek pesszimista életérzését talán a legjobban kifejezõ filmes, Gothár Péter a kilencvenes évek közepén szintén

felnõttmese-filmet rendez, (Hagyjállógva Vászka); s a színházban mesének - ha sötét mesének is - rendezi meg a Nevetõ embert a nyolcvanas évek másik meghatározó filmrendezõje, Jeles András, (aki azután a klasszikus mese, a Piroska és a farkas interpretációja felé fordul);
ugyancsak a romantikáról, mint a kor egyik elõképérõl szólván utaltunk azokra a színházi rendezésekre, (Alföldy, Eszenyi, stb.);
irodalmi mûvekre (Darvasi, Háy, stb.) amelyekben újra polgárjogot nyer a mese, a csoda;;
de például az építõmûvészet több (posztmodern) irányzatának is van kapcsolata a meséhez, akár a folklórhoz (szerves építészet: a házba épített ágas-gyökeres fa csodájával és meseillusztrációba illõ látványaival); akár az abszurd fantasztikumhoz (például a Hundertwasser-iskola groteszk - és mesebelien színes - épületei);
a filmmûvészetnek persze az összes mûfajok közül talán a legtöbb lehetõsége van a csoda

megjelenítésére, a mesevilág-teremtésre, és bár kétségtelen, hogy a komputeres megoldások fejlõdése is a kilencvenes évekre jutott el oda, hogy a csodát természetesként ábrázolhassa, talán nem véletlen, (s talán nem csak a technikai fejlõdés adta lehetõségek kihasználása tereli a századvégi filmet ebbe az irányba), hogy a kilencvenes években születnek meg azok a felnõtteknek szóló mesék, amelyek halálosan komolyan szólnak a legkülönfélébb csodákról, ember és állat, felnõtt és gyermek, földlakó és ûrszörny közti átváltozásokról, fantáziautazásokról a történelem különbözõ díszletei között, és azokról a témákról is, amelyeket az elõzõ, racionális évtizedekben nem volt illõ komolyan venni (szellemek, lélekvándorlás, angyalok, ördögök - mint erre már fentebb is utaltunk. A korszak elején még a korábban mikrorealista Wim Wendersnél is angyalok jelennek meg a Berlin fölött az ég-ben[191]; az

Eastwicki boszorkányok valódi rontásokra képesek és ott van velük a valóságos ördög, mint ahogy ott van Szûz Máriával átellenben a Bûvös vadászban is).
a magasmûvészetek mellett a kommersz mûfajok is követik (olykor meg is elõzik) a „korszellem” változásait, és a csoda, a racionalitás határainak (amennyire lehet hiteles) átlépése, (a romantikus átváltozások - a vérfarkassá válás, a Sátán vagy más gonosz szellem általi megszállatás, a lélekvándorlás vagy a halhatatlanságra ítélt élet motívumai) mint errõl már szintén volt szó, a kilencvenes évek horrorját is jellemzik, (sõt, a korábbiaknál jóval nagyobb mértékben válnak általában is uralkodóvá a filmipar kedvelt kliséi között).[192] Az irracionális persze a kor kommersz mûfajaiban sem csak a „sátáni” elem által képviseltetik: a transzcendencia „fény”-oldala is megjelenik bennük: azokat a tanításokat is közvetítik, amelyek az embert

segítõ transzcendens erõk jelenlétére (és a Jó erejére) vonatkoznak. 7. Neo-romantika Mindez elválaszthatatlan attól is, hogy a korszak stílusa nemcsak neorokokóként, de - mint az idõbeli modellekrõl, elõképekrõl szóló fejezetben részletesen kifejtettük - neoromantikaként is jellemezhetõ. A „romantika”, ami a hatvanas-hetvenes években csak lemosolyogni való szentimentalizmust és naivitást jelentett, a kilencvenes években visszatér, a korábban felsorakoztatott okokon kívül azért is, mert hasonló problémák kezdik foglalkoztatni az emberiséget, mint az eredeti romantika korszakában. A Jó lehetõségei a Gonosszal szemben, a Szép, a Jó és az Igaz viszonya, a Gonosz az emberben, a Remény és a Reménytelenség; a Látszat és a Valóság, a tiszta érzések és a világ kegyetlensége. A (szép) látványok, (szenvedélyes) mozgások, a (hétköznapokba applikált) mesék és csodák (neo)romantikájáról a korábbiakban azt hangsúlyoztuk,

hogy mindezek az elemek (ezek elõtérbe kerülése - például - a mûvészetekben) azt bizonyítják, hogy a kor egyik szellemi elõképe a (19. századi) romantika Most az összefüggés másik odalát is kiemelhetjük: az, hogy a neoromantika a kor mûvészetének meghatározó áramlatává válik, azt is jelenti, hogy mind a mûvészet, mind a „romantika” képzete átalakul. A mûvészetben a romantika újrafelfedezése visszakanyarodást ígér a „magas mûvészet” és a kommersz szétválása elõtti állapotba (hiszen ezek radikális elkülönülése éppen a romantikának a tizenkilencedik század közepén bekövetkezett hanyatlása, a romantika „elavulása”, leértékelõdése nyomán vált egyértelmûvé).[193] De attól, hogy a romantika egyes jellegzetes elemei az ezredvégen újra elevenné válnak, a romantikához fûzõdõ képzetek maguk is átalakulnak: a „romantikus ember” modellje avítt panoptikumfigurából korszerû, fiatalok által is

követhetõ modellé lesz, miközben a fogalom az álmodozó, patetikus szerelmes szirupos egyoldalúságával szemben magába fogadja a keménység, vadság, az élet durva oldalaival való kapcsolat asszociációkörét is (ami egyébként az eredeti, még ki-nem-lúgozott romantikának is fontos összetevõje volt); és a huszadik századvég olyan jeleivel dúsul fel (a száguldás legmodernebb eszközeitõl az eluralkodott nagyvárosi erõszak stílusáig, az élet abszurditásának élményétõl minden gátlás és határ átlépéséig, a nyers, felfokozott és öncélú szexualitás és a mély érzelem egymásba való átcsapásának megélésétõl a szeretet és a gyilkolás egymásba való átcsapásának megéléséig), amelyek újraértelmezik és az ezredfordulón megint korszerûvé teszik a világhoz való romantikus viszonyulásmódot. Persze a romantika divatja - akárcsak a múlt században - összefügg a mûvészet fokozott elüzletiesedésével is: a romantika

egyik alapélménye (már a múlt században is) éppen a „lélek megvétele”, a romantikátlan üzleti szellem menthetetlen eluralkodása, s a romantikus mûvészet az erre az élményre érzékeny korokban egyszerre tölti be a tiltakozó lelkiismeret, a pénz egyeduralma ellen lázadó alternativitás és a pénz hiányzó lelkét pótló (s ezzel a pénz uralmát végsõ soron legitimáló) kiegészítõ tényezõ szerepét. A kilencvenes évek mûvészetét azonban éppúgy nem lehet egyetlen stílusirányzat keretei között értelmezni, ahogy legkülönfélébb divatjai is alapvetõen a pluralitás értékét sugározzák (az építészeti stílusok sokaságának egymás mellett élésétõl, a kertstílus-variációkon át az öltözködés, a konyhamûvészet vagy a játékok pluralizmusáig – mint erre számos példát idéztünk a korábbi fejezetekben). A (neo) romantika is csak egy szín, (bár úgy tûnik, eléggé meghatározó szín) a kor eklektikus

kavargásában. 8. Multikulturalitás a mûvészetekben Több dologgal kapcsolatban volt már szó a’90-es évek multikulturalitásáról: meghatározó élmény ez a mûvészetek számára is. A stíluseklektika és a kultúrák sokféleségének átélését, közvetlen tapasztalását lehetõvé tevõ ezredvégi viszonyok egymással kölcsönhatásban vannak: egyfelõl az egymás mellett élõ, és a modern metropoliszokban (illetve a nemzetközi médiában, a hálózatokon) együtt, egymás mellett szereplõ kultúrák sokfélesége és egyenrangúsága az általuk képviselt stílusok eklektikus összekapcsolására késztet; másfelõl az eklektika, mint korszemlélet kedvez annak, hogy a figyelem mindig újabb és újabb kultúrák felé forduljon. A mûvészetek multikulturalizálódásának számos jelét láthatjuk:
(a már régen nemzetköziesedett filmipar után) színházi mûfajokban is elterjedtté válik, hogy különbözõ kultúrákból származó szereplõk

játszanak egy produkción belül, mindenki a maga kultúráját illesztvén be a nagy multikulturális összhatásba. A korszak egyik leghíresebb ilyen vállalkozása Peter Brook Mahabharata rendezése;[194]
de ugyanilyen elõadást produkált a Muzsikás együttes zenéjére egy londoni tánctársulat is;
egyébként a zenében is az egyik meghatározó divattá vált az „egzotikus” kultúrák beemelése és elegyítése (lásd például a Deep Forest sikereit[195]). Ez többféle formában is történhet:
van példa arra, hogy egy meghatározott kultúrához kötõdõ társulat idõlegesen egy másik kultúra világába próbál belehelyezkedni (ilyennek tekinthetõ például a Muzsikás együttes zsidó folklórt feldolgozó lemeze, az Ando Drom-nak a cigány folklór elõadása közé bekevert, más kultúrák zenéjét idézõ számai stb.);
más esetekben a teljes mimikri elérése a cél (egy másik kultúra minél tökéletesebb megjelenítése), az eredmény

azonban (s ez persze olykor tudatosan is vállalt megoldás) a saját kulturális reflexek és az átvett kultúra elemeinek szintetizálódása (lásd az „indiai” zenét, táncot elõadó magyar együtteseket, a japán vagy óceániai hangszerek európai megszólaltatóit, stb.);
van, amikor eleve az egymás mellett élõ különbözõ kultúrák bemutatása a mûvészi program: a modern és egzotikus kultúrák vegyítésével így lett a kilencvenes évek egyik meghatározó együttesévé például az Amadinda Ütõegyüttes;
s persze, ha a közönség nagyra értékeli is egy más kultúra minél tökéletesebb átélését, mivel a leghitelesebben a saját kultúra közvetíthetõ, így a multikulturalitás értékét felfedezõ kilencvenes években számos olyan együttes lett divatos, népszerû, amely saját kultúrájaként vitte be az összképbe valamilyen kisebbségi, illetve egzotikus kultúra színeit. (Latin-amerikai indián együttesek, klezmer-zene, görög,

délszláv, stb. táncházak, stb Magyarországon is) Itt kell szólni arról is, hogy míg az egzotikus kultúrák beemelése korábban elsõsorban feldolgozást, beépítést jelentett, most a multikulturalitás felértékeli az autentikusságot (ezért is aratnak nagy sikert például a magyar közönség körében a kilencvenes években olyan roma együttesek, mint az Ando Drom, a Kalyi Jag, a Romano Glaszo, stb.)
a kilencvenes években igen gyakorivá vált a nemzetközi zenei életben (is) a különbözõ kultúrákhoz tartozó, különbözõ kultúrákból származó elõadók egy együttesben való szereplése.[196]
mivel a mindennapi életben éppúgy korélmény a kultúrák egymás mellett élése, egymás mellé kerülése, mint ahogy korélmény a mûvészet multikulturálissá válása, mindez abban is megmutatkozik, hogy ezek a korélmények a mûalkotások témaválasztásában is jelentkeznek. A mûvészetek multikulturalizálódásának élménye jelenik meg

például az e korszakban készült magyar filmek közül Szabó István: Találkozás Vénusszal (1991) címû mûvében vagy mellékmotívumként Böszörményi Zsuzsa: Vörös Kolibrijében; a kultúrák egymás mellé kerülésével pedig a kor filmmûvészetének számos alkotása foglalkozik (különösen azokkal az esetekkel, amelyek a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlásával jöttek létre[197]: gondoljunk a Vörös Kolibrin kívül Fekete Ibolya Bolse Vitá-jára, Makavejev: A gorilla délben fürdik (1993) címû filmjére vagy Kusturica: Underground (1995) -jának utolsó részére, (s persze a Cigányok idejére); Kieslowski Trikolór-trilógiájából az 1994-ben készült Fehér-re, Mamin-Tagaj: Ablak Párizs-ára, stb. Mindezekben a mûvekben a különbözõ kultúrák találkozása - a kilencvenes évekre jellemzõen - a multikulturálissá vált európai nagyvárosokban történik.[198])
a Kelet és Nyugat között ledõlt falak következtében mellesleg

általánossá vált, hogy a Kelet-Európában híressé vált - orosz, cseh, lengyel, délszláv, grúz, magyar - mûvészek amerikai, francia, stb. produkciókkal folytatják életmûvüket, s a kelet-európai alkotók hullámszerû, tömeges felbukkanása a nemzetközi filmipar centrumaiban szintén a multikulturalizálódás érzetét erõsíti (ugyanúgy, ahogy a multikulturalizálódás élménye sugárzik egy-egy nagyvárosi kulturális csomópont életének mindennapjaiból: aki a londoni Covent Garden vagy a párizsi Pompidou Központ elõtti kavargásban néhány lépéssel átjuthat a kínai harangjátékos zenei hatókörébõl az amerikai countrymuzsikuséba, s egyszerre hallhatja az ausztrál õslakó didzseridu-játékát a japán sakuhacsi-séval, az néhány perc alatt is erõsen átélheti, hogy mit is jelent a multikultuiralitás az ezredvégi mûvészetben[199]);
a filmmûvészetnél maradva: a zenei „mimikri”-irányzathoz hasonlóan divattá vált az is, hogy

egy meghatározott kultúrához kötõdõ alkotó egy másik kultúra stílusában készít filmet (lásd például: Peter Greenaway: Párnakönyv, Jirí Menzel: Ivan Csonkin közlegény kalandjai, Gothár Péter: Hagyjállógva Vászka, stb.);
a színházban is divattá válik az ilyen kirándulás egy másik kultúra területére (ahogyan például a Merlin színházban magyar színészek angol nyelvû elõadásokat tartanak).[200]
az efféle kultúra-átvétel, a multikulturalizálódás jegyében végrehajtott mimikri mérsékeltebb változata az, amikor egy más kultúra stílusához hasonul az elõadó, (lásd a Monty Python jellegû angol humor adaptálására „szakosodott” Holló Színház tevékenységét). A multikulturalizálódás korélményét megtámogatja a gondolkodás fejlõdésének az a korábban említett ezredvégi jellegzetessége is, hogy az abszolút igazságok „kimennek a divatból”: ahol egyetlen gondolatrendszernek sincsen prioritása, ott az

élet egészét összerendezõ kultúra sem egymagvú: az ilyen korokban a társadalmakon belül is tudatosul, hogy a társadalomban különbözõ, egymással össze nem mérhetõ, egymástól független, alternatív (csoport)kultúrák élnek egymás mellett, kifelé pedig nyitottá-fogékonnyá válnak más kultúrák léte, értékei, „mássága” iránt. (Ezeket ilyenkor mindinkább egyenrangúnak látják a saját kultúrával, alternatívát, frissítõ, megtermékenyítõ erõt éreznek bennük, és az egyetlen kultúrába mélyen beágyazott ember eszményével szemben a mûvészet alkotói és befogadói között is terjed az a cél, hogy minél több kultúra nyelvét értsék és beszéljék.) 9. Õsi mûfajok revitalizálása Az autentikus kulturális másság keresése nemritkán az õsi, az archaikus felé fordul. Ez - mint korábban láttuk - új életet lehel az egész sámánkultúrába, (s így a hozzá kapcsolódó mûvészi mozzanatokat is divatossá teszi),

és egyéb vonatkozásokban is feleleveníti az õsi mûvészet hatóeszközeit:
az említett Amadinda együttes (többek között) archaikus kultúrák hangszereit szólaltatja meg, de kínai varázsüstön, gyógyító hangszereken játszik például az indiai zene egyik magyar elõadója, Jeszenszky István is;
említettük, hogy többen próbálkoznak sámán-tánccal; sámándobolással, õsi, torokhangú, vagy kéthangú énekléssel;
a képzõmûvészetben megjelenik a „mágikus erejû” rajzokkal való kísérletezés;
az irodalomban – ahogy a középkor, mint modell kapcsán szó volt errõl is - divatos téma a mágia, a misztikum, és szintén kísérleteznek ”mágikus szövegekkel”;
de az archaikus mûvészet felelevenítésének kísérlete a testközelben zajló színjátszás eszközeinek alkalmazása is, amelyre több színházunk padlás-, vagy pince-elõadásai adhatnak példát;
általában jellemzõ a modern avantgard és az õsi vegyítése

vagy éppen azonosítása:
például az Amadinda elõadásain, ahol az említett õsi zenék a legavantgardabb szerzõk mûveivel elegyesen kerülnek bemutatásra;
de itt is említhetjük például a Muzsikás együttes és mások próbálkozásait az autentikus népzene és a modern életérzés összeötvözésére; stb.
az autentikusságra törekvõ említett roma együttesek, néptánc-csoportok zenéjébentáncában is gyakran váltogatja egymást az eredeti és a frissen szerzett, a felkutatott és a koreografált;
a kétféle attitûd különbözõ vegyületei jönnek létre olyan elõadók és csoportok produkcióiban, mint a TranzDanz, a Vágtázó Halottkémek, Somogyi István és köre, Laár András és a Javasok, „Ágens”, stb. 10. „Magaskultúra” és „tömegkultúra „ összeérése Ahogy a racionalitás és irracionalitás közti merev határok feloldódásával a tudomány és a babonás laikusság közti határok is fellazultak, ugyanúgy a

mûvészetben is összetart s néha össze is elegyedik nemcsak az õsi és a legmodernebb, hanem - mint a neoromantika egyik fejleményeként már említettük – közeledik egymástól a „magas”-, és a „tömegkultúra” is; (még akkor is, ha iparszerû fogyasztásukban az e fejezet elején hangsúlyozott elkülönülés érvényesül). A magas és a tömegkultúra keveredése (profi-, és amatõr-; „komoly”- , és kommersz„-; elit-”, és „tömegmûvészet) megint több területen is megfigyelhetõ. Néhány példa:
a könyvborítók jellegének keveredése - „magas mûvészeti” alkotások jelennek meg korábban csak ponyvákat jellemzõ csiricsáré borítóval, ponyvák, lektûrök meg klasszikus kötésben;
a filmmûvészetben jellegzetes amatõr-stílus arat sikert (lásd a Közgáz Vizuális Brigádteremtette iskolát);
valóságos amatõrfilmekbõl készít filmszemle-díjas saját mûvet Forgács Péter;
az amatõrfotókból összeállított

gyûjtemény fotómûvészeti siker, és fotómûvészek utánozzák az „amatõr” stílust;
színházi elõadásban amatõrökkel -nota bene: hajléktalanokkal- kísérletezik Jeles András,
a színházi kínálatban elmosódnak a határok profik és amatõrök között: a budapesti színházi mûsorfüzetek felsorolásaiban például a nagy hagyományú „profi” színházak egyenrangúként szerepelnek az amatõrtársulatokkal;
a képzõmûvészetben tömegtermékekbõl létrehozott installációk[201] hódítanak;
a zene visszatér a fülnek kellemes, populárisabb hangzások alkalmazásához;
egyenértékûként sorol be a mûvészetek közé - sõt, anyagilag esetenként még jobb helyzetet is biztosít mûvelõinek - a korábban az alkotók által kissé lenézett díszítõmûvészet; (ezen belül is érdemes megemlíteni a tetoválás módosult jelentéskörét: a korábban egyértelmûen a bûnözés, a legalacsonyabb státuszú társadalmi csoportok

világához tartozó mûfaj polgárjogot nyert az értelmiség körében is: éppoly elfogadott testdíszítési móddá vált, mint a fülbevaló);[202]
az irodalom, a filmmûvészet alkotóiban is tudatosul a határelmosódás: ezt fejezi ki már címében is a kor egyik többször említett kultuszfilmje, a Ponyvaregény. 11. Más mûfajokba való átlépések Másfajta határátlépés az, amikor egy mûvész valamilyen, eddig tõle nem-megszokott mûfajjal próbálkozik: - ez is tipikus lett a kilencvenes években.[203] Ez a jelenség a holisztikus szemléleten és a mûvészet mindenhatóságába vetett hiten alapszik, (amely utóbbi jól harmonizál egyébként a romantika gondolatvilágával is). Például:
színészek zenészként lépnek föl: (a Vígszínház színészeinek zenekara, Mikó István együttese; a tévészemélyiség Vágó István „Favágók”-csoportja, stb.);
zenészek színészként lépnek fel: (lásd az Amadinda együttes produkcióját az Új

Színházban, a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta addigi életútjuk személyes emlékeit felelevenítõ játékos estjét az évtized elsõ felében, stb.)
színészek lépnek fel rendezõként (erre sok példa van minden korban, de a kilencvenes években ugrásszerûen megnõtt ezek száma);
a korábban csak hobbi-festõknek tartott színészekrõl, rendezõkrõl ebben az évtizedben elfogadják, hogy a képzõ-, vagy fotómûvészetben is avatottak;
balett-táncosok, képzõmûvészek tûnnek fel prózai szerepekben, stb. (erre is voltak példák a korábbi évtizedekben, de az aránynövekedés itt is megfigyelhetõ);
neves mûvészek gyakran nem is más mûvészeti ágban, hanem az élet más területein jelennek meg váratlanul sikeres emberként (s a kilencvenes években ez is szinte „divattá” válik: a neves grafikus mint ásványgyûjtõ rendez kiállítást; az egyik színészbõl konzul lesz, a másikból nagyvállalkozó, lótenyésztõ,

bortermelõ; sokakból képviselõ; íróból, színházrendezõbõl pártvezér, zenészbõl asztrológus). 12. Pszeudo-, (ál)mûvek és mûfajok: A határátlépés, a határokkal való játék esete, amikor tudatos (és késõbb maguk által a „hamisítók’ által leleplezett) hamisítás történik: a mû megtévesztõen másnak látszik, mint ami, aztán - megint a manierizmus, és a rokokó attitûdje - felhívja a szemlélõ figyelmét, hogy becsapták, hogy becsapható, hogy a látszatok világában él. Ennek példája az, amikor
Esterházy Péter nõként ír regényt;
az 1998-as könyvhétre több ilyen „bujkáló” szerzõjû mû is megjelenik („Lodovico il Póró”, közli, hogy majd karácsonykor, könyve második kötetében derül ki, kit fed a neve; „Anonymus Önéletrajza”, amely elõször „valódi, a 18. században talált kéziratnak” álcázza magát, aztán megígéri, hogy majd a Könyvhéten leplezi le, hogy ki is a valódi szerzõ,

stb.[204])
a fenti eset annak is példája, hogy a történelmi dokumentáció és a fikció ellentétét ebben a korban a fiktív történelem oldja fel: a történelem elemeinek olyan felhasználása, átcsoportosítása, amely miközben látszólag felépít egy alternatív történelmet, másfelõl lebontja a valóságos történelem épületét; (a látszat a valóságra vetül, és azt látszatnak láttatja);
de nem csak a történelemmel kapcsolatban van ez így: az irodalom számos alkotása épít arra, hogy minél teljesebb hitelességgel keltse valamely más mû, más szerzõ, más stílus, más létrehozó kultúra látszatát;
filmesek fiktív dokumentumfilmeket készítenek (Az olajfaló, Az igazi Mao, stb.)
Kieslowski zeneszerzõje, Preissner egy nem-létezõ (és sohasem létezett) holland komponista bõrébe bújva szerez a modernet az imitált barokkal – megint a barokk! ötvözõ zenét;
a képzõmûvészet sokféle illúzióval kísérletezik a

kilencvenes években, (s bár például Pauer Gyula évtizedekkel korábban kezdi munkásságát a „pszeudo” jegyében, õ is a kilencvenes években lesz „ünnepelt mesterré”, viszonyítási ponttá);
a minél tökéletesebb látszat értékmérõvé lesz a számítógépes grafikában is;
a „pszeudo”-divathoz is kapcsolódik a határelmosódások számos, korábban említett példája: a szemlélõt megtévesztõ transzvesztiták megjelenése a „kilencvenes évek” filmjeiben, vagy azok az ötletek, amelyek (varázslatos testcsere, felgyorsult sejtöregedés, stb.) következtében egy gyerek teljes mértékben felnõttnek látszik (mint Robin Williams: Jack, vagy Tom Hanks 1988-as „Big” címû filmjében)
az is a látszatok jelentõségének megnyilvánulása, hogy a szerep ebben a korban sokkal meghatározóbb, mint az Egyén vagy a Társadalom, (amelyek megértésének, ábrázolásának igénye a korábbi évtizedek mûvészetének mozgatója volt);
stb.

13. Mûvészet és valóság határhelyzetei A fenti határfeszegetésnek egyik alfaja, amikor a mûvészet és az élet között tényleg elmosódnak a határok, s ez is az üzenet lényege. Ez történik például
a képzõmûvészek egyes performance-ain;
a Jeles András által a hajléktalanokkal megrendezett, említett :Revizor-elõadáson;[205]
Tímár Péter Lakásbemutató címû filmjében,
a természet hangjaiból összeállított zenei produkciókban;
a „Csepûrágó fesztivál” színészek kínálta, de valóságosan megvehetõ tárgyai és szolgáltatásai esetében;
akkor, amikor egyes mûvészek születésnapja, egyéb magán-évfordulói alkalmából számos pályatárs szereplésével mûsoros esteket rendeznek (Cseh Tamás, Pauer Gyula, Tímár Böske, stb.) A mûvészet és az élet közti határelmosódás abban is megnyilvánul, hogy a mûvészet (a pénzuralom felértékelõdése következtében is) egyfelõl veszít korábbi kvázi-szakrális

jellegébõl, s ilyen értelemben „mindennapibbá” válik; másfelõl viszont ezáltal a korábbiaknál nagyobb súllyal van jelen az „életben”.[206] 14. Az ellentétekhez, ellentmondásokhoz való újféle viszony Amikor határelmosódásokról beszélünk, a kilencvenes évek mûalkotásaiban megfigyelhetõ azon érdekes sajátosságot sem hagyhatjuk említés nélkül, hogy az ellentétek új módon jelennek meg ebben a korszakban. Míg korábban vagy az ellentmondás tényének, az ellentétpólusok közötti feszültségnek bemutatása, ábrázolása volt a lényeg, vagy a feloldásukra, összeegyeztetésükre, szintetizálásukra tettek kísérletet, a kilencvenes években számos ellentét úgy jelenik meg, hogy sem feloldásuk, sem ütköztetésük nem jellemzõ: az ellentétek együtt léteznek, anélkül, hogy bárki is megkísérelné összeegyeztetni õket.[207] S ez nem csak a mûvészetben, hanem a korszak életvilágában is érvényes. Most azonban lássunk

néhány példát arra, ahogy ez az ellentmondás-típus a kilencvenes évek mûvészetében megjelenik:
Említettük már a popularizáció és az arisztokratizálódás kettõsségét: itt sem csak arról van szó, hogy mint korábban, a mûvészi alkotások egy része ezoterikusabb, arisztokratikusabb lesz, miközben más részük a kommersz irányába tolódik el, popularizálódik, (s ily módon nõ a szakadék a népszerû és az elitnek szánt mûvek között),[208] hanem arról is, hogy a két tendencia együtt, akár ugyanazon mûvekben is jelentkezik: a popularizáció, a kommercializálódás olyan formákban történik, amelyek egyfajta arisztokratizmust sugallnak, az elitizmust hangsúlyozó, erõsítõ jegyek pedig (ebben a korban)[209] egyúttal furcsamód a populárisabbá válás eszközei is.
Egy másik, a korra jellemzõ multidimenzionális ellentmondás, hogy egyfelõl a mûvészetekben (is) elõtérbe kerülnek a különbözõ kultúrák és szubkultúrák

sajátosságai, megkülönböztetõ különösségei, ugyanakkor a korábbi idõszakokkal ellentétben a kor mûvészete azt is sugallja, hogy az egyén lényege nem szocio-kulturális meghatározottsága, (hanem általános-emberi jegyei és extrém tulajdonságai)[210].
Az általános emberi és az extrém sem úgy kerül bemutatásra, mint két pólus (az általános és az egyedi két véglete), hanem mint ugyanannak a dolognak a - különbözõ dimenziókban szemlélt - megnyilvánulása. Az „általános emberi” egyik legfõbb sajátossága (az ember nembeli lényegének egyik legmeghatározóbb mozzanata) ebben a szemléletben az egyes emberek egyedi, sõt, extrém természete; s ha másfelõl az egyedek viselkedésében, az egyének jellemzõi között keressük az általánosítható vonásokat, ezeket a kilencvenes évek



felfogása szerint éppen a legextrémebb cselekvési és megjelenési formákban fogjuk megtalálni.[211] Újabb ellentmondás, hogy az

egyén legfõbb célja a maga ismételhetetlen egyediségének (extremitásának) felmutatása, s e célt a kor mûvészetében utalások és idézetek tömegével igyekszik elérni, (tehát éppen hogy nem a másoktól megkülönböztetõ sajátosságok kiemelésével, hanem a másokkal való azonosságra utaló mozzanatok hangsúlyozásával). Mondhatnánk persze, hogy az egyediség ebben az attitûdben a gyûjtõ - mindig is az individualizmus szelleméhez kapcsolható - attitûdje: az egyéniség abban van, ahogy az innen és onnan összehordott elemek az egyénre (a „gyûjtõre”) jellemzõ módon valamilyen egységbe állnak össze. Ez igaz is, de a kilencvenes évek mûvészetének az is fontos vonása, hogy ezeket az utalásokat és idézeteket az egyén (szándékosan) nem integrálja, nem teszi semmiféle saját világrend elemévé[212]. A kilencvenes évek világrendjének fontos eleme annak deklarálása, hogy nincsen (sem szubjektív sem „objektív”)

„világrend” (és hogy éppen ez a világrend-nélküliség a világrend[213]). A kilencvenes évek mûvésze a fentieknek megfelelõen mindenképpen egyéni akar lenni, világa - ha nem áll is össze „világrenddé”, hangsúlyozottan egyéni, de - s ez az újabb ellentmondás - ezt a hangsúlyozott egyéni (magánmitológiákra építõ, sokszor "privát”) világot csak úgy tudja mások által fogyasztható mûként elfogadtatni, hogy egyre több olyan elemet szõ bele (tehát többet, mint az elõzõ korok alkotói), amelyek a közös tudatra (és a kollektív tudattalanra) építenek, közismert és közhasználatú mitológiákból táplálkoznak.[214] Ez utóbbi sajátossággal függ össze az is, hogy a kilencvenes években újjászületik a „mese”, a történet. A kilencvenes években a mûvészi alkotás meghatározó attitûdje a „szövegépítés” - ebben közös a nyolcvanas évekkel, amely a szemiotika és a nyelvfilozófia hatása alatt a

társadalom-, és emberábrázolás korábbi eszményeivel szemben magát a „szöveget” helyezte figyelme és értékrendje középpontjába. A kilencvenes években viszont a „szöveg” már nem új csillag, amelyet - amelynek szépségét, jelentõségét, törvényeit - fel kell fedezni, észre kell venni a társadalmi és pszichológiai megfontolások évtizedekévszázadok óta kavargó felhõi között, hanem az új értékrend talppontja, s némileg paradox módon a kilencvenes évek alkotói éppen azért, mert a minél tökéletesebb szövegformálás eszménye vezeti õket, ezen eszményt követve újra eljutnak a mesékhez és történetekhez, amelyeket más korok más eszményeket (a társadalomábrázolás, az emberábrázolás vagy az eszme-megjelenítés eszményeit) követve hoztak létre. S végül - persze a teljesség igénye nélkül - a multidimenzionális ellentmondások sorában említhetjük a szörnyûség és az irónia újfajta ábrázolásmódját is.

Korábban vagy különváltak ezek az elemek (a klasszika törvényei szerint), vagy ha elegyedtek, akkor az egyik mintegy magába integrálta a másikat (vagy az irónia vált az alapjában szörnyûnek látott világ elemévé, mint mondjuk Shakespeare tragédiáiban; vagy a szörnyûségek kerültek az irónia idézõjelébe, mint megannyi paródiában; vagy a két nézõpont egymásravetítése, lebegtetése volt a jellemzõ, mint a romantika évszázadában). A kilencvenes évek szemléletében ezek is különbözõ dimenziókat tükröznek, s ily módon összerendezetlenek, (egyik sem uralja a másikat, de nem is vetülnek egymásra teljesen). Bár az összhatás - mint fentebb hangsúlyoztuk - leginkább a romantikáéra emlékeztet, amely a szörnyûséget gyakran ironikusan kezeli, az ironikus attitûd mögött viszont érzékelteti a tragédiát; e hasonlóság ellenére a kilencvenes évek mûvészetét mégsem jellemezhetjük a két nézõpont egymásra vetítésével: a

kor jellemzõ mûvei inkább azt sugallják, hogy a valóság - ebbõl a szempontból is - csak multidimenzionálisan értelmezhetõ: az ironikus alapállás és a metafizikai horror érzése egyszerre, de egymástól függetlenül hatják át a kor emberét. (Ez Tarantinora éppúgy jellemzõ, mint az egészen más módszerekkel élõ Greenaway-re, Kusturicára éppúgy, mint legutolsó mûveiben még Kuroszawára is; Ecora éppúgy, mint Lawrence Norfolkra, és így tovább.)[215] Összegzés.- milyen fõbb tendenciák jellemzik tehát a ‘90-es évek mûvészetét? Mindenképpen hangsúlyoznunk kell, hogy noha ebben a fejezetben a kilencvenes évek egyes mûvészeti tendenciáit próbáltuk összegyûjteni, e néhány oldalas összefoglalás semmiképpen sem pótolhatja a korszak (teljesen transzparenssé több kötetnyi elemzéssel sem tehetõ) esztétikai leírását, s ez - lévén, hogy kulturális antropológiai elemzésre vállalkoztunk, s a szakesztétikai

megközelítés nem tartozik kompetenciánk hatókörébe - célunk sem lehetett. Annyiban foglalkoztunk mûvészeti jelenségekkel, amennyiben ezek a kor más életterületeken is megfigyelhetõ tendenciáit hordozzák, (illetve néhány esetben, - a mûvészet felfedezõfeltáró és teremtõ-termékenyítõ szerepének következtében - korra jellemzõ tendenciákat indukálnak, mintákat hoznak létre más életterületek számára). Ezért van az is, hogy a kor mûvészeti jelenségeit „a kilencvenes évek világképének” jellemzõjeként soroltuk be, e kategóriával értelmeztük, jóllehet ezen jelenségek többségét az esztétikai-eszmetörténeti megközelítés a „posztmodern” fogalmával fedi le, annak megnyilvánulásai között tartja számon. (Eszmetörténeti szempontból a kilencvenes évek éppúgy, mint a nyolcvanasok nyilván a „posztmodern” korszak részeként tárgyalhatók, ha viszont tárgyunknak „a kilencvenes évek” világképét tekintjük,

annak része - és persze nem kizárólagos része - a „posztmodern” életérzés, mûvészet, esztétika is). A besorolás körül lehetséges vitát a továbbiakban megkerülve, a kilencvenes évek mûvészeti jellemzõi között mindenképpen meghatározó
a multikulturalitás, az egymás mellett élõ, és egymással egyenrangúnak tekintett különbözõ kultúrák felvonulása;
a „tömegkultúra” és a „magas mûvészet” viszonyának átértelmezése (s ezáltal átértelmezése maguknak e kultúra-típusoknak is);
a mûvészet egyidejû popularizációja és arisztokratizálódása, reprezentativitásának növekedése;
az Általános és az extrém közötti ellentmondás eltûnése;
a különbözõ (elemezhetõ) meghatározottságok helyett a meghatározatlan és szubjektivitással áthatott létezés elõtérbe kerülése[216] az ábrázolásban;
az egyén, az egyediség egyeduralma és válsága;
a modern és az õsi összecsúszása;
egy újfajta

romantika térhódítása;
a rokokó jellegû mesterségesség és dekorativitás divatja;
az életérzés és, a test, a mozgás központi szerepe;
a szépség és az etikai alapkérdések viszonya; egyáltalán: a Szépség eszményének visszatérése, még ha csak ironikus csomagolásban is;
a mûvészet mindenek fölöttiségének, s ugyanakkor a nem-mûvészi valóságtól való elválaszthatatlanságának élménye;
stb. A kor jellemzõjének mondtuk, (s mûvészetének sajátosságaiban is lényeges elem), hogy középpontjában feloldatlan ellentmondások állnak, amelyek lényege, hogy a világ több dimenziójú szemléletén alapszanak, a különbözõ dimenziók összeegyeztethetetlenségét, különnemûségét sugározzák, de ezek egymás mellé helyezésével egyúttal elõkészítik a gondolkodást olyan új fogalmak kiformálására, amelyek által ezek a jelenségek (egy szellemileg kevésbé diszharmonikus jövõben már majd) nem

ellentmondásokként, hanem egy új értelmezési síkon (egy „metadimenzióban”) a valóság ellentmondásmentes összetevõiként lesznek átélhetõek. A kor mûvészetének szimbolikus, reprezentatív, (legjellemzõbb) figurái több területen is kiemelkedõ képességekrõl tanúbizonyságot tevõ és/vagy határokat (olykor az egzaltáció határait) feszegetõ, a magas mûvészet és a popularitás közti korlátokat ledönteni kész és/vagy az egzotikum iránt érzékeny mûvészek, akiknek mûvészetére a felsorolt tendenciák közül egyszerre több is jellemzõ. A mûvészet mindig a jövõrõl is szól: s nagyon sokszor a mûvészet tudja a legtöbbet a jövõrõl. Ebben az esetben a mûvészet felsorolt sajátosságai a következõket ígérik:
feltételezhetõ egy olyan következõ korszak eljövetele, amelyben a most egymás mellett élõ ellentmondások eltûnnek egy új értelmezési keret fogalomrendszerében;;
ebben az új fogalomrendszerben az emberi

gondolkodás feltehetõleg összeegyezteti az irracionalizmus és a racionalizmus ma még ütközõ igazságait is;
egy ilyen következõ korszakban az is valószínû, hogy a mesterségesség kilencvenes évekbeli divatja a valóság felé fordulás új hullámának adja át a helyét és a mûvészet a jelenleginél közvetlenebbül épül a valóságba;
és a szkepszis, a kiábrándulás évtizedei után új hitekhez kapcsolódik. De itt már magunk is a hitek talaján járunk, ideje összefoglalni, hogy mi mindenrõl szól tehát a „kilencvenes évek”? XIII: Összegzés: mi mindent hozott, alakított át a ‘90-es évek, merre tart a világ? 1. Pénzuralom Az egyik meghatározó képzet, ami a ‘90-es évekhez kötõdik, mindenképpen a pénz uralma. Kelet-Európában a rendszerváltással vált látványossá, úgy is mondhatni totálissá a piacgazdaság, a tõke irányította világ. De éppen az államszocializmusok összeomlása következtében ez a világ egésze

számára is a pénz uralom (újabb) kiteljesedésének kora; ráadásul olyan korszak, amelyben nem annyira a termelés, mint a pénzforgalom dominál. A kor uralkodó intézményei a bankok, botrányai bankbotrányok; a pénz uralkodik a tudomány felett (agyelszívás, a közvetlen hasznot nem ígérõ alapkutatások finanszírozási nehézségei), a mûvészetek felett (kommercializálódás és a szponzor-rendszer mindenhatósága), az oktatásban, az egészségügyben (az állami szolgáltatások csõdje, a fizetõ - magán intézmények kiemelkedése és elszigetelõdése a társadalom többi részétõl). A gazdagság az, ami felé a legtöbb egyéni ambíció irányul; a jólét megmutatásának igénye átformálja a lakásokat; az ünnepek anyagiassá válnak, a családi kapcsolatokban mind több a nyíltan üzleti elem; a gyerekjátékok a szülõk anyagi lehetõségének függvényében különbözõek a más-más réteghez tartozó gyerekek számára, (az

ajándékozásnak minden korábbinál fontosabb eleme az ajándék ára); a tévé-vetélkedõk egyre nagyobb arányban sugallják a gazdagság mindenekfelettiségét, az egész média a jóléti fogyasztás és a piaci (verseny) képességek dicsõségét árasztja magából[217]. S végül, de nem utolsósorban a kor egyik fõ félelme az anyagi biztonság, a vagyon, a pénz elvesztésétõl való félelem, hiszen ahol a gazdagság a legfõbb érték, ott az erõszak, a bûn is nagymértékben ennek megszerzését célozza, s minél nagyobb a társadalomban a pénz értéke, annál jobban koncentrálódnak megszerzésére a Rossz erõi is. A pénz uralma határozza meg a kor stiláris sajátosságait is: a témák között, mind a magánbeszélgetésekben, mind a mûvészetek alkotásaiban, (a társadalomtudományok vagy a publicisztikai mûfajok érdeklõdésében) a pénz, a gazdagság, a gazdagodás témái kerülnek elõtérbe, s csökken az egyéb témák (például a

társadalomjobbító törekvések vagy az intellektuális problémák megszólaltatásának aránya). A szociális feszültségek sem „osztályviszonyokként” jelennek meg, hanem elsõsorban mint az anyagi lehetõségek hiánya. A pénz központi szerepe közvetve is hat a korstílus alakulására. Egyrészt kedvez annak az ízléstípusnak, amely pompakedvelése folytán a barokk látásmód egyes elemei felé fordul. Másrészt a pénznek, mint a termelési és egyéb viszonylatok testetlen-absztrakt „lelkének” eluralkodása olyan élmény, amelyhez jól kapcsolódhatnak (az e korban ekképpen új reneszánszukat élõ) spiritualista elképzelések és az az új lehetõség is, hogy az ember a technika segítségével az élet valóságát különbözõ virtuális valóságok teremtésével ‘írja fölül”. Végül a pénz uralma, megszerzésének fontossága a magatartás stílusát is átformálja: a (média által is közvetített) korstílus ebben a tekintetben a

dinamikus, gyors, agresszív, kíméletlen, a másik emberre való odafigyelés vagy a „lovagiasság” régi szabályait már nem is értõ magatartás. De - többek között - a pénz uralmára adott reakciónak tekinthetõ a romantika újjáéledése is, amelynek „fekete” oldalát, mint említettük, az eredeti, múlt századi romantikában is az ember felett menthetetlenül eluralkodó pénz hatalmának érzékelése táplálja, „fehér” oldala pedig az egyén ezzel szembeszegezett tiltakozása. 2. Biztonság A kor másik fontos sajátossága a biztonság keresése, a „biztonság” felértékelõdése az emberi célok között: ezt éppúgy motiválja a gazdagság-eszmény jegyében élõk rettegése a mármegszerzettek elvesztésétõl, mint a pénz mindenhatósága elõl menekülõ ember függetlenség igénye. Láttuk, hogy nemcsak a bankok, hanem a biztosítók is a kor jelképes intézményei Hogy bonyolult biztonsági rendszerek alakulnak ki mind a lakások, mind

pedig a cégek, irodák, és a pénzbirtokosok személyi védelmére. Mind több eszköz szolgálja az autók védelmét is. De ide tartozik az is, hogy az ország határainak szerepe is átfogalmazódik: az emberek (Magyarországon éppúgy, mint a fejlett centrum országaiban), egyre inkább elbarikádoznák országuk határait, megóvandó a megbízhatatlan, (a biztonságot potenciálisan veszélyeztetõ) bevándorlók áradásától. A betegség is biztonsági[218], a biztonság szinte egészségi[219] problémává lesz. A biztonság ily módon kor-jelszóvá és az egyik legfõbb értékké válik. 3. Fragmentálódás Az anyagi javak növekvõ egyenlõtlenségének, (de más okoknak is) következménye a társadalom „kasztokra” tagolódása, az egyes szubkultúrák egymástól való eltávolodása. Ez is a legkülönfélébb területeken érvényes. A városokon belül nõ az egyes negyedek, utcák színvonalkülönbsége, vannak részek, amelyek rohamosan és látványosan

fejlõdnek, mások lepusztulnak. Az országon belül is nõnek a különbségek Kelet és Nyugat, Észak és Dél között Az egyes szubkultúrák kulturális eltérései is növekednek. Jól megkülönböztethetõen elválik egymástól a különbözõ mûfajokban rendezett koncertek közönsége, az egyes könyvtípusok olvasótábora, az egyes mozik közönsége, stb. Nagyon nagy, szinte átjárhatatlan különbségek alakulnak ki az egyes oktatási intézmények között. Szélsõségek jellemzik az utazási szokásokat a kontinensközi luxusutazásoktól a nyaralás teljes elmaradásáig. A gyerekjátékok különbségérõl is volt már szó; de az ajándékozásban is nagy szélsõségek alakulnak ki: az egyik vég/?/ponton azzal a gyerekkel, aki tizennyolcadik születésnapjára Ford autót kap, míg a másik végponton a szülõk egyáltalán nem gondolhatnak arra, nem engedhetik meg maguknak, hogy gyermeküknek ajándékot vegyenek. Általában is szélsõségek alakulnak

ki a fogyasztási stílusban a maradékon élõktõl az egyszerre több tolókocsival vásárlókig, és azokig, akik kutyáikat is téliszalámival, sonkával, sült csirkével kényeztetik. A középrétegek egyre kevésbé engedhetik meg maguknak azt, hogy akár szolid éttermeket is látogassanak, miközben egyes luxusvacsorákon mások százezres számlákat fizetnek ki, stb. S a szokások különbsége nem csak „vertikálisan”, a gazdagság-szegénység tengelyen érvényesül, hanem „horizontálisan” is: a különbözõ fogyasztói szokásokhoz igazodók (például: pazarlók és puritánok kölcsönösen idegenkednek egymás életformájától). 4. Pluralizálódás, nemzetközi jelleg, multikulturalitás A fragmentálódás egyszersmind pluralizálódás is; az egymástól mindinkább elkülönbözõdõ életformákhoz eltérõ értékek, ízlés, kultúra társul, s ezek az egymással szót mind kevésbé értõ csoportok a politikai, esztétikai vagy a szellemi

önkifejezés tekintetében is egymástól elhatárolódó táborokba különülnek. Ezek ütközései, - de már egymás melletti létezésük ténye is - megerõsíti a „plurális” társadalom képzetét, s ezáltal a relativizmus szemléletét is, hiszen ha megváltoztathatatlan ténynek kell tekintenünk azt, hogy a társadalom szinte minden szempontból plurális, akkor ahhoz is hozzá kell szoknunk, hogy a különbözõ nézõpontokból a valóság máshogyan látszik, s így az „egyetlen Igazság” helyett mindig csak e különbözõ nézõpontok részigazságaival számolhatunk. Az emberek társadalma mindig plurális, de vannak korok, amelyekben az összekötõ, közös érdekek, értékek hatása (vagy az összeegyeztetés lehetõségének illúziója) nagyobb, s vannak olyanok is - és az ezredvég ilyen amelyekben az összeegyeztetés lehetõsége (az érdekek, értékek akár csak nagyobb egységekbe való egyesítése) egyáltalán nem tûnik realitásnak. De az

ezredvég világában nem csak az a jellemzõ, hogy a társadalom egyes kisebb csoportjai elkülönbözõdnek egymástól, hanem az is, hogy eredetileg különbözõ kultúrákhoz tartozó emberek egymás mellé, egy közegbe kerülnek, s egymás mellett élésükkel a (kulturális) pluralitás élménye tovább gazdagodik: egy hangsúlyozottan multikulturális világ jön létre. E tendencia megnyilvánulásait is az élet számos területén regisztrálhattuk. Az öltözködési szokásokban minden korábbinál nagyobb sokféleség (idõben és térben különbözõ eredetû, hagyományos és modern, puritán és hedonista, kihívó és zárt viseletek léteznek együtt ebben a korszakban, lényegében egyenrangúként). Az étkezési kultúrában a hagyományos nemzeti konyha mellé (Európa keleti felén is) felzárkóznak az amerikai, olasz, kínai, indiai, stb. gasztronómia vívmányai. A gyógyításban az európai orvosláshoz keleti, és õsi gyógymódok, a gépek

igénybevételén és kémiai úton elõállított anyagok (gyógyszerek) alkalmazásán alapuló kezeléshez a multikulturális információáramlás révén egyéb technikák (akupunktúra, akupresszúra, íriszdiagnosztika, rezonancia-terápia, lelki gyógyítás, hittel gyógyítás, stb.) csatlakoznak. Az iskolai oktatásban a hagyományos (porosz) modellen kívül számos más lehetõség is megjelenik: Walldorf-iskola, Rogers-iskola, Zsolnai-iskola, stb.; a világi oktatás mellett a vallási, a magyar tannyelvû iskolák mellett a két tannyelvûek és idegen nyelvûek; a kötött tanrendûek, hagyományos órabeosztásúak mellett az „epocha”-rendszerûek, a tömbösített ismeretátadással élõk, stb. Az állam-támogatta nemzeti mûvészet mellett egyre szaporodnak a nemzetközi koprodukciók; a saját nemzeti hagyomány ápolása mellett divatossá válik más nemzetek tradícióinak elsajátítása, a különbözõ zene-, tánc-, és vizuális kultúrák

együtt-fellépése, egymásba épülése. A tömegkommunikációt (és például a benne megjelenõ árureklámokat, vagy éppen a szappanoperák kínálatát) is a nemzetköziség uralja: fõleg abban a formában, hogy a centrumországok mintái dominálnak az egész világon. Korábban ismeretlen, idegen (fõleg ázsiai, amerikai) sportok válnak kedveltté ott is (például Magyarországon is), ahol ezeknek semmi hagyományuk nincsen. A hagyományos ünnepek mellett más kultúrákból származó ünnepek és ünneplési módok, karneválok, stb. jelennek meg. A lakásmódban (és a kertépítésben) is a legkülönfélébb kultúrákból származó modellek (amerikai, mediterrán, skandináv, ázsiai) egyidejûsége, a különbözõ kultúrákból származó tárgyak keveredése és kavalkádja a jellemzõ. Ugyanígy válik multikulturálissá a gyerekszoba, a játékok kínálata is. A családformák tekintetében is a sokféleség terjedését regisztrálhattuk, s a

multikulturalitás ebben is erõsödik (például az egyre gyakoribb vegyes házasságok által). S persze a multikulturalizálódás a politikában is kimutatható: egyrészt a nemzetközi folyamatok, - például az európai integrációs mozgások - minden korábbinál intenzívebbé válásában; másrészt egyes nemzeteken belül is: a politikai többpártrendszer pártjai - éppúgy, mint a társadalom egymástól más szempontokból elkülönülõ csoportjai - egymással szembenálló vagy legalábbis egymástól különbözõ szubkultúrákká állnak össze, s a politikai mezõben ezek az egymástól idegen és egymástól elhasonult gondolkodású, nyelvezetû, világú szubkultúrák gyakran kommunikációképtelenül jelennek meg a nyilvánosság színpadán. A kilencvenes évekre oly jellemzõ multikulturalizálódásnak pozitív és negatív hatásai egyaránt vannak. A lehetõségek gazdagodása, a különbözõ kultúrák találkozása mindig termékenyítõ szintézisek

lehetõségét rejti magában, ugyanakkor a különbségek az ütközések, konfliktusok lehetõségét is fokozzák. A bûnözés (és egyes országok sajátos arculatú szervezett bûnözése) éppúgy átlépi az országhatárokat, mint ahogy a világ fejletlenebb részeire számûzött betegségek is feszegetik rezervátumuk határait. Az amerikanizálódás is egyszerre jelenti az amerikai társadalomban elterjedt énerõsítõ technikák, a „pozitív gondolkodás”, stb. megismerését, és az agresszív és uniformizált, silány tárgyi és szellemi tömegtermékek romboló behatolását az egyes országok hagyományos kultúráiba. A multikulturalitás paradox módon a világ egységesülésének - vagy hogy negatív oldaláról fogalmazzuk - uniformizálódásának elõsegítõje is: hiszen az egymás mellé kerülõ, egymással szembesülõ, egymásra ható kultúrák között ezzel az egymás mellé kerüléssel, szembesüléssel, és kölcsönhatással megindul a

szintetizálódás folyamata is. (Egy olyan átmeneti stádiumot követve, amelyben a kultúrák szembesülése és kommunikációja egyben e kultúrák sztereotipizálódásához vezet: a különbözõ kultúrák pluralizmusában ugyanis mindegyiküknek egy-két, a többitõl megkülönböztetõ markáns vonása emelkedik ki: mások is ezeket látják az õ sajátosságaiknak, és õk maguk is ezeket erõsítik fel, ha egyszer ezzel tudják magukat elhelyezni a palettán. Mindez a kultúrák sztereotip vonásait erõsíti, ami - a kultúra összetettségének csökkenése folytán - egy lépés ahhoz, hogy az adott kultúra maga is színezõelemmé, kulturális „tájegységgé” váljék a kultúrák integrálódásának folyamatában). Ugyanakkor - s ezt is észrevehetjük a kilencvenes évek világában - ugyanezek a hatások ellentétes tendenciákat is beindítanak. A kulturális pluralizálódás erõsíti a civil társadalom önszervezõdését (a szembesülés által

különösségüket, másságukat erõsebben érzékelõ szubkultúrák hajlamosabbá válhatnak érdekeik és értékeik eltérésének mind hangsúlyosabb megjelenítésére is, és ez kedvezõen hat a civil társadalom fejlõdésére, differenciálódására).[220] A multikulturalizálódás végül is egyszerre erõsíti a globalizálódás folyamatát azzal az ellentétes tendenciával, amely a lokális elkülönülés, a lokális tudat erõsödése irányában hat. A kilencvenes évekre egyszerre és együtt jellemzõ a globalizálódás és a lokalizálódás, amit az ekkor született új kifejezés, a két tendencia fogalmát összevonó „glockal” is kifejez. 5. Az információ szerepének felértékelõdése A pluralizálódással (és természetesen a globalizációval) is összefügg, - de sok más oka is van ennek is -: az információ jelentõségének folytatódó növekedése. Az „információs társadalom” a kor egyik önmeghatározása. E tendencia egyik

legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása a számítógép elterjedése az élet legkülönfélébb területein; s ezzel összefüggésben a számítógépes gondolkodás meggyökerezése - természetesen fõleg a fiatalabb nemzedékekben. Az információ-centrikus szemlélet átalakítja az iskolai oktatást (például amennyiben az oksági rendszerekben való gondolkodás felõl az információs halmazok felé tolódik el). A számítógép-használat a szisztematikus végiggondolás helyett[221] a „trial and error” („próbaszerencse”) módszerre állítja rá a legfiatalabbakat, viszont ezen a módon igen nagy mértékben növeli a teljesítményt, felgyorsítja az információk kezelését. Láttuk azt is, hogy a gyerekjátékok területén a korábbi, elsõsorban testi ügyességre (például labdajátékok, manipulációs játékok, stb.), szerencsére (társasjátékok) és fantáziára (babázás, katonázás, stb) alapozott játékok helyére olyan (számítógépes)

játékok lépnek, amelyek feltétele egy sor (részben a számítógép-használatról eleve elsajátítandó, részben játék közben feltáruló) információ.[222] A média (amely maga is kezdettõl fogva az elektronikus-információs kultúra részeként hódít, egyre nagyobb mértékben tolódik el a propaganda felõl az információközlés-, és fõleg az információs szolgáltatás felé. Az információs kultúra nagy, s egyre növekvõ része az Internet-világ. A számítógépes rendszerek összekapcsolásával egy új, virtuális valóság jön létre. A hálózatok saját nyelvet, saját kultúrát alakítanak ki, amely mind több vonatkozásban bekebelezi a hagyományos kultúra elemeit (folyóiratok megszûnnek, illetve az Interneten élnek tovább; a politikai vélemények ütközése is egyre nagyobb százalékban történik ezen a csatornán; a vásárlás, a szolgáltatások, a lexikon-információk, stb.: a hagyományos világ egyre több eleme mûködik az

Interneten keresztül). Az „információs társadalom” megnyilvánulása az is, hogy az információ egyre nagyobb mértékben a gazdasági hatalom alapját is képezi. Új elõnyszerzési és korrupciós formák alakulnak ki az információk megszerzése körül. A számítógép megjelenik mind a kriminalitásban, (behatolás számítógépes rendszerekbe), mind a bûnüldözésben (lopott autók számítógépes követése, stb.) A számítógépesítés fokozza az élet számokba-kódolásának, kódolt nyilvántartásának gyakorlatát. Ez viszont közvetve más vonatkozásokban is hat a világkép alakulására; egyrészt tovább növeli a matematika kultikus tiszteletét, másrészt például a számmisztika, és -mágia feléledésében is szerepet játszik. Az információs társadalom új félelmek forrása is: a számítógépes kultúra egyfelõl lelkesítõ, öntudatnövelõ korélménnyé teszi azt, hogy a világon minden elérhetõ, az egyén rendelkezésére

bocsátható; másfelõl viszont terjeszti azt a félelmet is, hogy az információs rendszerek összekapcsoltsága az egyén totális ellenõrzését teszi lehetõvé. 6. Virtuális valóság A számítógépes - s mindinkább: számítógépen létrehozott - társadalom kulcsfogalma a „virtuális valóság” is. Az ezredvég embere mind nagyobb mértékben virtuális valóságban él Utaltunk rá, hogy gazdaságát virtuális tõkemozgások határozzák meg. Információit virtuális könyvtárakban szerzi. Háborúit - lásd Öböl-háború - valóságos hadszíntereken és valóságos halottakkal vívja, de mindez a képernyõkön virtuális valóságként bagatellizálódik. Az Interneten virtuális emberi kapcsolatok szövõdnek, sokszor fiktív személyek között. A játéktermekben szimulált jármûveken száguldoznak a résztvevõk. A Tamagocsival megszületik a virtuális háziállat is, s már a szexuális élmény virtuális elõállítása is lehetõvé vált

stimulált agyhullámokkal, kesztyûbe épített tapintási érzékelõkkel. A fiatalok mind nagyobb százaléka vonul „virtuális valóságba” a drog segítségével is. * A mindinkább gépeihez kötött, és hagyományos közösségeinek elsorvadásától, a kapcsolatok áttételessé válásától is sújtott ember útja látszólag a teljes elmagányosodás felé vezet. A „virtuális valóság” különbözõ formáinak terjedése a bezárkózás, a számítógép köldökzsinórjára való rákapcsolódás méhsejt-falanszterének rémképzetét idézi fel. A valóságban azonban az ember számítógép által felszabadított energiái három olyan fõ irányban is utat törnek maguknak, amelyek mindegyike az elidegenedettség ellenében hathat. A három irány: 1.) az ember befelé, saját rejtett belsõ világa, képességei, tartalékai felé fordulása; 2.) a kozmosszal, a világgal való közvetlen kapcsolat, a makro-, és mikrokozmosz viszonyának új átélése, a

természethez való viszony átalakulása; 3.) a közvetlen kapcsolatok, a közösség értékének újrafelfedezése.[223] 7. Az ember „önmaga felé fordulása” Az ember önmaga felé fordulásának olyan külsõ jelei is vannak, mint amilyeneket a lakásmód átalakulásának kapcsán figyeltünk meg: a test kényeztetésére, karbantartására szolgáló helyiségek, berendezések, bútorok, tárgyak terjedésében, a személyes terek számának és jelentõségének növekedésében; vagy amit az egészségkultusszal kapcsolatban hangsúlyoztunk: hiszen az sem egyéb, mint az egyén fontosságának, s ebbõl adódó önvédelmének kifejezõdése. A leglényegesebbek azonban azok a fejlemények, amelyek az egyén belsõ erõinek felértékelõdését tanúsítják. Ez mutatkozik meg a pszichológia és a szûkebb értelemben vett pszichológián kívüli önerõsítõ technikák, tréningek hihetetlen mértékû terjedésében; az ember belsõ energiái (bioenergiák,

gyógyító akarat, a szervezet mint önfenntartó, önimmunizáló rendszer stb.) újrafelfedezésében; de a valláshoz való új viszony kialakulásában, új típusú vallási közösségek megjelenésében is (amelyekben nagyon nagy mértékben az egyén személyes transzcendens élménye, a transzcendenciához való viszonya, és ebbõl nyerhetõ energiái állnak a középpontban). 8. A természethez való viszony a „természet meghódítása” szemlélettõl a természettel való harmónia eszménye felé mozdul el A „természet” ebben a korban egyértelmûen pozitív, a városi civilizációval szemben magasabb értékû létformának minõsül. Megkezdõdik a jobb módú (illetve a szemléletfomáló) csoportok kivonulása a nagyvárosokból; a városi centrumokkal szemben felértékelõdik a zöldövezet, rohamosan terjed a kertkultúra, a lakásokban egyre több helyen jelenik meg növényzet (és terjed a kisállattartás, valamint az ugyancsak a természet

kultuszát szimbolizáló kõgyûjtés is). A mûanyagokkal szemben a természetes anyagok értékelõdnek fel a lakberendezésben, az öltözködésben vagy a gyermekjátékok között is, az élelmiszerekkel kapcsolatban a mesterséges adalékanyagok, tartósítószerek, növényvédõszerek nélküli biotermékek; tehát minden tekintetben: a „bio” szenvedélyes kultusza alakul ki; politikai és egyéb mozgalmak szervezõdnek a természet védelmére, a természetszennyezõdés megállítására; folyik a küzdelem a dohányzás és más egészségromboló szokások ellen. A kor nagy botrányainak egy része is környezetszennyezési, természetrombolási botrány (Dunagate, atomtemetõ, akkumulátor-lerakatok, a tiszi halpusztulás, olajvezetékek megcsapolásával keletkezett szennyezések: a kor egyik emblémája az olajjal bevont kormorán szimbolikus képe az Öböl háborúból). A természethez való viszony valóban kultikussá válik, ritualizálódik. A

„természeti ember” idealizált alakja kiszorítja a korábbi „vadember” képzeteket. A természeti tudás magasabb rendû tudásnak minõsül A nagyvárosi ember értékmérõvé teszi a természeti ember életformájának utánzását: (túlélõ túrák, túlélõ táborok, hegymászó, falmászó divat, stb.) Rítusok, mágikus eljárások elevenednek fel, vagy születnek, amelyek a természeti õselemek (tûz, víz, föld) felhasználására épülnek. A természeti ünnepek és az ezekhez kapcsolódó szertartások (napfordulók körüli ünnepek, tûzugrás, tûzönjárás, napnézés, stb.) újra jelentõséget kapnak, „divatos” szokásokként elevenednek föl A lakásokban, mint az errõl szóló fejezetben kiemeltük, a víz és a tûz mint a szépség elemei mind nagyobb szerepet kapnak (kandallók nyitott tûzterei, mécsesek, gyertyák, fáklyák, szabadlángos barbecue-sütõk; kerti tavacskák, csobogók, asztali szökõkutak, vízágyak, stb.) A

természetkultusz összefonódik az emberi test, az emberi egészség védelmével. A modern orvostudománnyal szemben egyre nagyobb tekintélyre tesz szert a természetgyógyászat minden fajtája: a gyógynövények, a tisztítókúrák, a bioenergiákra és a szervezet természetes öngyógyító erejére épített technikák, a homeopátia. Ez utóbbi már arra is utal, hogy a természetkultusszal összefüggésben visszatér a mikro-, és makrokozmosz kapcsolatának a középkor óta visszaszorított szemlélete. A filozófiában központi kérdés lesz az ember helye a világegyetemben (ezzel összefüggésben hevesen foglalkoztatja a kor emberét az idegen civilizációk létezésének kérdése, az UFO-jelenségek), megjelennek az uniómisztika elemei, és az a szemlélet, amely a részeket az Egész sûrítményeinek tekinti (ezen alapul például az íriszdiagnosztika, az akupresszúra, és részben az akupunktúra szemlélete is). Ugyancsak a mikro-, és makrokozmosz

összefüggésére épülõ szemlélet jegyében van hihetetlen mértékû reneszánsza az asztrológiának és a hozzá hasonló (analógiás gondolkodáson nyugvó) összefüggés-keresõ módszereknek. Az egyén és a kozmikus transzcendencia kapcsolatát, az egyén kikívánkozását testi határai közül olyan egészen különbözõ szellemi kordivatokban is észrevehetjük, mint az aura-elmélet vagy a halál utáni létnek az élettel való összekapcsolása (szellemvilággal való kapcsolatok, lélekvándorlás, és fõleg az „elõzõ életekkel” való tudatos kapcsolat igénye, a visszatérés-élmények, stb.) 9. Transzcendencia és hit-igény Úgy tûnik, a kilencvenes években a transzcendencia iránt általában is megnõtt az igény. Az átfogó magyarázatok hiánya, az ilyenekkel próbálkozó materialista filozófiák kudarcai (újra) felértékelték a vallások-nyújtotta világmagyarázatokat. Ebben az irányban hat az is, hogy a jelen hosszú távú célokat

sem nagyon rajzol az emberiség elé[224], és ilyenkor a jelenbõl való kilépés egyik lehetõsége a tarnszcendens világok felé nyitás. A jövõ bizonytalansága a „mifelé megy a világ?” kérdését is az embernél hatalmasabb erõk kezébe utalja: megnõ az apokaliptikus víziók száma (aminek az ezredvég ténye különösen kedvez). A transzcendencia igény számos formában ölt alakot. Megnyilvánul a hagyományos vallások megújulásában, a fiatalság egy részének szellemi energiái ebben az irányban aktivizálódnak. Megnyilvánul egy új típusú, közvetlen-személyes, az egyházi közvetítést gyakorlatilag kiiktató vallásosság elõretörésében is. A transzcendencia növekvõ vonzerejének tendenciájához kapcsolható a korábban ismeretlen, vagy kevésbé ismert, illetve más kultúrkörökhöz kapcsolt vallások: (buddhizmus, krisnaizmus, antropozófia, taoizmus, iszlám; keresztény kisegyházak, újabb keresztény mozgalmak: Hit gyülekezete,

mormonok, Jehova tanúi, pünkösdisták, ádventisták, stb.) szélesebb körû terjedése is[225] A valláson kívül is nõ a transzcendens jellegû hitek köre (UFÓ-hívõk, boszorkány-hit, sámánizmus, szellemhit, mágia[226]); különbözõ modern mitológiák alakulnak ki. Széles körben terjed a lélekvándorlás tana. Ezrek és ezrek folyamodnak különbözõ kozmikus energiák, földsugárzások, aurakisugárzások erejéhez úgy, ahogy az antikvitásban istenekhez, a középkorban szentekhez viszonyultak az emberek. Az élet minden területén érzõdik a transzcendencia szerepének megnövekedése. A könyvkiadásban robbanásszerûen megnõtt az ilyen természetû könyvek kiadása és az irántuk való kereslet is. Az ötvenes-hatvanas évek képzeteiben a társadalom legelmaradottabb csoportjaihoz társított zarándoklatok újra elfogadást nyernek magasabban képzett rétegek körében is. Személyesebbé, az egyén életében hangsúlyosabbá válnak az esküvõk,

és egyáltalán a személyes élet vallási-közösségi megszentelésének igénye. A hit szerepe egyre nagyobb a gyógyításban, illetve a devianciáktól (kábítószer, alkohol, bûnözés) való megszabadulásban. Korjelenséggé lesz a „megtérés” S ami talán a legjellemzõbb a korra: olyan világmagyarázatok terjednek, amelyek a racionális-tudományos gondolkodást (is) megkísérlik összeegyeztetni a transzcendens hitekkel, (méghozzá nem a „kettõs igazság”, a tudomány és a hit különválasztása révén, hanem úgy, hogy a transzcendens élményeket beviszik a tudományos-racionális érvelés bástyái közé). Megszûnõben, feloldóban van az a beszédmód, amely a különbözõ transzcendens jelenségeket mint tudománytalanokat, babonás, túlhaladott felfogásokat bélyegzi meg, (ehelyett inkább tudományosan még nem leírt, másféle igazságokként kezdik õket kezelni). Elhanyagolt, méltatlanul háttérbe szorított tudásként értékelõdnek

fel a különbözõ korábbi korok vallási iratokban vagy a népi gyakorlatban továbbörökített „tudásai”. 10. Tradíciók keresése, közösségkeresés A korábbi tudások felértékelése együtt jár a korábbi korok tiszteletével; a hagyomány, a közösségi tradíciók kultuszával, (s ebben a konzervatív értékrendszer kilencvenes évek-beli megerõsödése mellett az ember - hiányok által felerõsített - közösségigénye, közösségkeresése, a régebbi, közösségibb életformák iránti nosztalgia is szerepet játszik). A hagyományok felé fordulást egyrészt megfigyelhetjük különbözõ régebbi korszakok (a barokk, a rokokó, a romantika, a századfordulós „békeidõk”) szemléleti felelevenítésében, s még inkább a néphagyomány, a vallási tradíciók, és az újkori modernista tudományosság által háttérbe szorított, lekicsinyelt középkor, a középkorban még eleven-volt tudások keresésében, vállalásában, felújításában.

Az építkezésben hagyományos minták és anyagok, a lakberendezésben a különbözõ – paraszti, polgári, nemesi - hagyományok, az étkezési kultúrában hagyományos elkészítés-módok, az orvoslásban hagyományos gyógymódok, tradicionális ünnepek, gyerekjátékok, esküvõi, lakodalmas és egyéb szokások, stb. elevenítõdnek fel, s a „modernnel” szemben egyre több területen a „hagyományos”, az „eredeti” minõsül értékesebbnek. A könyvkiadásban is ugrásszerûen megnõ az „eredeti” kiadások értéke, s e kiadások reprint vagy facsimile formában való megismétlése. Láttuk, hogy a családformák, a nemi szerepek tekintetében is tendencia, (legalábbis az egyik tendencia) a hagyományoshoz való visszakanyarodás, a „ha az apám apjának is így volt jó, akkor nekem is így lesz a legjobb” logikájának érvényesülése. Az egyes településeken, régiókban újra felértékelõdik a helyi hagyomány; (legalábbis egyesekben)

felmerül a tájidegen növénykultúrák, stílusok kiiktatásának, az eredeti formákhoz való visszatérésnek az igénye: õshonos fajtákat igyekeznek újratelepíteni, régi birtokegységeket helyreállítani. A tradíció felértékelõdése a mûvészeti formákat is az õsi formák felé közelíti (zenében, táncban, színházkultúrában); illetve olyan hagyományos mûfajok újrafelhasználására, beépítésére készteti az alkotókat, mint a mesék, mítoszok, legendák. 11. Ázsia-kultusz A „hagyomány” felé fordulás egyik formája is, - bár alapjául éppen a kelet-ázsiai országoknak a modernizációban való elõretörése szolgál - az élet szinte minden területére behatoló Ázsiakultusz is, (hiszen az „ázsiai” valami õsit, a modernkori európai fejlõdéshez képest mindenképpen „õsibbet” jelent). Az ázsiai hatásokat az építkezés-, és lakberendezésmódban, a kertkultúrában, a sportban, az étkezési szokásokban, egyes öltözeti

elemekben, a játékok területén, a japán rajzfilmek megjelenésében, és persze az ázsiai eredetû vallási-filozófiai irányzatok és a keleti gyógymódok, lelki egészség-technikák terjedésében is regisztrálhattuk. A hatások ez esetben is kétarcúak: egyszerre közvetítik egy embertelen munkamorál sikeresnek tûnõ (a modern kor kihívásaira bizonyos szempontból az európainál is eredményesebb választ adó) modelljét és a világhoz való viszonyulásnak az európainál kevésbé agresszív (és kevésbé aktív), harmonikus alternatíváját. Az Ázsia-kultusz ugyanakkor nem olyan jellegû, mint a korábbi kultúrára rátelepedõ, a maga pozitív és negatív hatásait arra mintegy ráoktrojáló amerikanizálódás. Ázsia divatja az ezredvég Európájában (és Amerikájában) inkább az egymással korábban polárisan szembeállított euro-amerikai („nyugati”) és ázsiai, afrikai, indián („keleti”) szemlélet összeegyeztetésének formájában

jelentkezik, s mint ilyen, része annak a kortendenciának is, amely a korábban mereven meghúzott határok fellazulásaként értelmezhetõ. * Mindez: az egyén belsõ energiáinak felértékelõdése, a természet felé fordulás, a transzcendencia igény, a tradicionalizmus, az Ázsia kultusz az ezredvégi mentalitás számos jellegzetességének közös következménye. Kiindulásképpen a számítógép-világ hatását említettük: a technikai fejlõdés az embert a lét azon összetevõi felé fordítja, amelyek kívül vannak a gépi civilizáció keretein: egyrészt a komputerek nagymértékben átveszik tõle a gépek mûködtetésének, a világ matematikai eszközökkel való kezelésének terheit, s így felszabadul arra, hogy õ maga viszont más dolgokkal foglalkozzék; másrészt a számítógépek – s egyáltalán a gépi világ - eluralkodása a mindennapi lét felett ellenreakcióként is kiváltja az ember törekvését, hogy olyan dolgok felé forduljon,

amelyek nem számszerûsíthetõk, amelyek felett nem a számítógép, hanem közvetlenül õ uralkodik. De a lázadást a huszadik századvégen nem csak az elgépiesedés motiválja. Mint errõl már sok szó esett, az ezredvég emberének meghatározó élménye a korábbi évszázadokat mozgató hitek és törekvések kudarca vagy legalábbis kimerülése. A materializmus, a racionalizmus, a természetet megerõszakoló indusztrializmus, a modernizmus és az euro-amerikai felsõbbrendûségi tudat egyaránt (és egyszerre) megrendült, s az emberek most azok felé a jelenségek felé fordulnak, amelyek ezeken a szemléleti rendszereken kívül esnek; azokat a szempontokat rehabilitálják, amelyeket az elmúlt évszázadokban uralkodó tendenciák elfojtottak[227]. Ezt táplálja az emberi gondolkodás általános expanziós törekvése is: a vágy a még kevésbé ismert megismerésére, meghódítására. S ebben az irányban hat a multikulturalizálódás említett tendenciája

is, hiszen ennek során az euro-amerikai kultúrák olyan, a sajátjukétól eltérõ mentalitásokkal találkoznak, amelyek lényege (legalábbis e találkozás tükrében) éppen a felsorolt jelenségekben (az egyén belsõ erõirõl szóló, - gyakran „titkos” - tudások; a természethez fûzõdõ bensõségesebb, gazdagabb viszony; elevenebb hagyományok, az euro-amerikaitól eltérõ, az euro-amerikai kultúrában még ki nem próbált, vagy elfelejtett transzcendenciamodellek, stb.) ragadható meg Az ezredvég persze nem csak ezekbõl a tendenciákból áll. A modernizáció, az ipari civilizáció fejlõdése folytatódik, a technika kultuszának újabb s újabb tárgyai épülnek be az ember környezetébe, a racionalista-materialista szemlélet tovább él, az euro-amerikai civilizáció még nem vesztette el hegemóniáját. A „kilencvenes évekre” éppen az a jellemzõ, hogy bennük egyszerre észlelhetjük az évszázadok óta tartó folyamatok folytatódását

az ellentendenciákkal. Amikor azonban a kor sajátos, a megelõzõektõl eltérõ vonásait igyekszünk meghatározni, természetesen fõként a szaporodó ellentendenciákat látjuk a kor jellemzõinek, s nem azokat az elemeket, amelyek - ha módosult formákban is - de inkább összekötik ezt az évtizedet a korábbiakkal. Amikor egyes tendenciák együtt jelentkeznek ellentétükkel, és (még) egyik sem kerekedik a másik fölé, de (már) az az ideológiai biztonság sincs meg, amellyel a kérdések valamelyik irányban határozottan eldönthetõk, akkor korélménnyé válik a korábban egyértelmûnek érzett határok feloldódása – különösen így van ez a kilencvenes években, amikor valóban számos területen egymástól korábban élesen különválasztott létformák, szemléletek, fogalmak közeledése figyelhetõ meg, s hat az a remény, hogy e közeledések megtermékenyítik s ezáltal újjáélesztik a társadalom elöregedett részeit is. 12.

Határelmosódások Határelmosódást észlelhettünk a keleti és nyugati gondolkodás között. De oldódtak a határok a politikai értelemben vett Nyugat és Kelet között is. S nem csak különbözõ kultúrák viszonyában, de az ember szinte valamennyi antropológiai meghatározottsága területén érzékelhetõ ez a határátrendezõdés. A nõk és férfiak között A felnõttek és gyerekek között A hétköznapok és az ünnepek között. A városi és a falusi életforma között Profi és amatõr között. Az egyes mûvészeti ágak között Az egyes korszakok és korstílusok között És az emberi tudat belsõ térképén is: képzelet és valóság; tudomány és hit, tudomány és mûvészet között; racionalitás és irracionalitás között. És a végsõ határok: az állat és az ember, az ember és az intelligens gép, az élõ és az élettelen között. És így tovább 13. Racionalitás- irracionalitás Az egyik legmeghatározóbb, s talán a legmesszebbre

mutató határelmosódás, - mint a transzcendenciával kapcsolatban már említettük, (és a mûvészetekrõl szóló fejezetben részletesebben is kifejtettük) - racionalitás és irracionalitás egymást kizáró jellegének feloldódása. Ez összefügg a racionalitásba vetett hit megrendülésével, a felvilágosodás tradíciójának átértékelésével, és - a nyugattal ellentétben - a racionalitást sosem túlértékelõ keleti gondolkodás elõtérbe kerülésével is. E tendencia is számos - más nézõpontokból általunk már részben számba vett - megnyilvánulási formát ölt. Ide sorolható a bal és jobb agyfélteke eltérõ mûködése iránti megnövekedett érdeklõdés, és az egyensúlyuk megteremtésére irányuló törekvés. Az ember nem-racionális mûködéseinek bizonyos „egyenjogúsítása”; az elemi ösztönök felértékelõdése (a mûvészetben is); a „tudatalatti” hatalmának újrafelfedezése, és az erre épülõ technikák (NLP,

regresszióanalízis, stb. divatja), Jung reneszánsza; a racionális célok nem-racionális utakon való megközelítésmódjai (agykontroll, örömtréning, a Walldorf és a Rogers iskola pedagógiája); a reklámok hatóeszközeinek tudatos rohama, amellyel az érzelmeken, a tudatalattin, és az érzékeken keresztül igyekeznek hatást gyakorolni a tudatos (és persze a nem-tudatos) döntésekre; a filozófiában, tudományban, mûvészetben, és a mindennapi életben egyaránt ható újszenzualizmus; a korábban nem használt, elsorvasztott emberi erõk, „érzékszervek” újramozgósítása, a különbözõ nem-racionális gyógymódok, ráhatások elfogadása magasan képzett emberek körében is (beleértve még a mágiát és a jóslást is). A kor félelmei közé is beszivárog e változások hatása: például kor-motívummá lesz az emberben megbújó állat motívuma, (a fekete mágiától, azaz) a rontástól való félelem, és a racionális, tervezett

jövõképekkel szemben e korban gyakori elképzeléssé válik az emberiség irracionális pusztulásának apokalipszise is. * Hosszan lehetne még a kor - különbözõ területeket közösen jellemzõ - sajátosságait sorolni, de a leglényegesebbek talán ezek. A fõ kérdés azonban az: vajon mi e sajátosságok kulcsa, közös nevezõje; miben ragadhatjuk meg e kor arculatának lényegét? 14. Milyenek is tehát a kilencvenes évek? Az „információs társadalom” ha igen fontos sajátosságát ragadja is meg a korszaknak, csak egyik a kor jellemzõi közül. A gazdagság-szegénység erõsödõ polarizálódása, a biztonság felértékelõdése, a gyors (anyagi javak szerinti) fragmentálódás, ha világtendencia is, a kilencvenes évek sajátos jellemzõjének inkább csak a rendszerváltáson átesett kelet-európai országokban nevezhetõ. A legjellemzõbbeknek talán a határelmosódások nevezhetõk, beleértve a valóság és a különbözõ egyéb valóságok

közti határok elmosódását is, és az új energiák, az új erõtartalékok keresése. Milyen kor ez? Számos vonását - mint erre elsõsorban a mûvészetekkel foglalkozó fejezetben utalhattunk - az úgynevezett „posztmodern” fogalmával jellemezhetjük; egy olyan korszakként, amely leszámol a modernizáció mindenek fölötti értékvoltának több évszázados illúziójával, és megteremti valamennyi kulturális örökség eklektikus egyenértékûségét. Vagy azoknak van igazuk, akik a késõi Róma világával rokonítják korunkat? Azzal a világgal, amely „fogyasztói kultúrájának” élvezeteiben már megcsömörülvén egyrészt megpróbál visszanyúlni önnön kezdetei elé (egyiptomi kultuszokat, mágusokat követ), másrészt új transzcendenciák (például a születõ kereszténység) felé tapogatózik? Hiszen Rómában is találkozott gazdagság és szegénység, civilizáció és elmaradottság, ráció és irracionalizmus; Rómában is

összegyûjtötték a széthullóban lévõ világ minden elemét, hogy legyen mibõl felépülnie egy új szintézisnek. Egy megváltásra váró dekadens világgal azonosíthatjuk-e ezt a kort[228]; vagy éppen ellenkezõleg: már az újat kell látnunk benne, miként ezt a New Age, a békés Vízöntõkor meghirdetõi vallják? Egy új korszak elsõ lakói lennének tehát a kilencvenes évek emberei? Egy olyan új koré, amelynek alapja a technika helyett az ember belsõ képességei, a fizika helyett a biológia és a pszichológia, a nagy társadalmi egységek helyett az autonóm egyén, a tudomány helyett a mûvészet, az atomokra bontás helyett az egészben látás, a logikai okság helyett a szimbólumok mindent mindennel összekapcsolni képes világa? 15. És a jövõ? A „kilencvenes évek” egy évszázad és egyben egy évezred utolsó évtizede.[229] Az ilyen korszakok meghatározásakor különösen fontos az a kérdés, hogy hová vezetnek? Milyen jövõ

bontakozik ki azokból az elemekbõl, amelyekrõl a fentiekben beszéltünk? Ha a világvége várók tévednek, és lesz jövõ. Persze a magabiztos jóslásoknak nem kedvez ez a kor. De hát igazából majd’ minden kor rácáfol a jósokra, hiszen tendenciáinak mindig nagyon sokféle kifutási lehetõsége van, szintézisük mindig nagyon sokféleképpen mehet végbe. A józanabbak most is többféle „forgatókönyvben” gondolkoznak. Az egyik elképzelés kétségkívül valamiféle összeomlás A virtuális gazdaság összeomlása, a világot évszázadok óta szervezõ piaci mechanizmusok, a kapitalista társadalmi rendszer összeomlása. Annak a társadalomnak az összeomlása, amely megújulási energiái fogytán - már jó ideje produkálja az említett dekadens korokra jellemzõ jelenségeket, ha e megújulási energiák még nem fogytak is el teljesen. (Akik ebben a forgatókönyvben gondolkodnak, ezt nem a közvetlen jövõhöz kötik: többnyire a huszonegyedik

század húszas és ötvenes évei közé prognosztizálják). És ha összeomlás, mi következik utána? Új középkor, barbárság, visszafejlõdés? Az a forgatókönyv, amely Mao Ce Tung nyomán „a falu rohama a város ellen” néven terjedt el, s amely szerint a szegény és kizsákmányolt perifériák helyzetüket megelégelve elsöprik a centrumokat, egy ilyen visszafejlõdés fenyegetését is magukban hordozzák. Ebbe a képzetkörbe sorolható az iszlám fenyegetése is, bár mindkét (egymással egyébként össze is fonódott) irány hívei amellett is találhatnak érveket (és történelmi analógiák bizonyítékait), hogy az efféle elsöprések rövid idõn belül új, az addigit meghaladó, a korábbi vívmányokat magába építõ fejlõdéshez vezetnek. Az iszlám jegyében megújuló világ? Vagy nem kell összeomlás, és egy olyan forgatókönyv lép érvénybe, amelynek megvalósulása során a ma világában ható tendenciák egyszerûen kibomlanak, s

levetik magukról a jelen azon elemeit, amelyek mindinkább a további, az eddigiektõl eltérõ irányú fejlõdés gúzsba kötõi csupán? A huszonegyedik század, a harmadik évezred a New Age ilyen békés gyõzelmét hozó korszak lesz? Vagy valami más, valami, amelyet egyik ismert forgatókönyv felvázolói sem láthatnak elõre? Az mindenesetre valószínûnek látszik, hogy - ma még meghatározhatatlan formában történelmileg viszonylag rövid idõ alatt a szellemi megújulás valamilyen (vallási, evilági, vagy a kettõt egyesítõ) mozgalma fog végigfutni a világon. Ennek valószínûsége ugyanis háromszorosan is „benne van” a kilencvenes évek jelenségeiben. Benne van a hithiány, a perspektívahiány, a jövõhiány, márpedig az emberiség nem tud több nemzedéken át ilyen hitek nélkül élni[230]. A hitekben csalódó, hiteikkel kudarcot valló nemzedékeket inkább a szkepszis vezeti; gyermekeik még hit nélkül nevelkedve jelenorientált,

gyakorlatias szemlélettel vihetik tovább a világot; de a következõ, harmadik nemzedéknek már ez sem marad, s a vákuum, a hiány egyre követelõbben megnyitja (legalábbis megnyithatja) az embereket az (új) hitek befogadása felé. A másik, ami ebbe az irányba mutat, az éppen a végtudat. Ha valami lezárul, egyben valami új is kezdõdik, s hiszen már jó néhány éve hirdetik is, hogy már meg is kezdõdött. (Hogy mi ez az új: New Age, információs társadalom, új, szellemi termelési mód, a Marx elképzelte eredeti vagy valamilyen egészen másfajta kommunizmus, az Antikrisztus kora utáni új évezred, vagy a halál legyõzésének a kora, vagy mindezek együtt, vagy valami egészen más;. ez az, amit ma még nem lehet megmondani, de néhány évtizeden belül kiderül). S a harmadik, ami a ‘90-es években’ ezt a szellemi megújulást ígéri, az éppen a kilencvenes évek világának eklektikus jellege, minden határt összemosó polifóniája. A nagy

új hitek születését mindig[231] ez elõzi meg, éppen ez a polifónia teszi lehetõvé azt, hogy az az irányzat, amely megtalálja a szintézis kulcsát, mindezeket az elemeket valamilyen új, az emberi gondolkodást és fejlõdést azután évszázadokig, évezredekig termékenyítõ rendszerré szervezze össze. Egy ilyen új irányzat megszületése a közeljövõben tehát háromszorosan is valószínû. Így hát a sötét huszadik századot lezáró évtized múltán az évtized kutatója bizakodással mondhatja (a tizenkilencedik század patetikus stílusában): „Fel hát a huszonegyedik századba.” (Igaz, az új születésének elõhírnökei a Jó Hírt olykor kissé fenyegetõbben fogalmazzák: „A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. ) * Hogy milyen lesz a huszonegyedik század, nem láthatjuk elõre. Azt is csak a következõ évtized világkép-elemzõje tárhatja fel, hogy a most látható tendenciák közvetlenül hogyan folytatódnak, illetve

milyen újabb hatásoknak adják át a helyüket. A jelen elemzése azonban mégis fontos eszközt ad a jövõjére függesztett tekintetû ember számára azáltal, hogy a jelenségek összegyûjtésével, rendszerezésével, szembesítésével feltárja a bennük megnyilvánuló, mélyben zajló folyamatokat. Ezáltal ugyan biztosat csak a jelenrõl állíthat, ám a „mélyben zajló folyamatok” éppen azok a nagyléptékû mozgások, amelyek összeköttetést teremtenek a korok között. A jövõ pontosan nem „jósolható meg”, mert minden tendenciának több kifutása is lehet, mert a különbözõ folyamatok egymásra is hatnak, egymást is módosítják, s mert a „nagy tendenciákat” is teljesen más útra térítheti akár egyetlen szereplõ váratlan tevékenysége is. Ám az itt bemutatott elemzésmód másik sajátossága, hogy a szimbolikus mozgásokra koncentrál, s bár a szimbólumoknak az egyik jellemzõje éppen az, hogy többjelentésûek, többsíkúak s

így eleve nem lehet belõlük egyenes oksági következményeket levezetni, a másik fontos jellemzõjük az, hogy meghatározó módon befolyásolják (s persze tükrözik is) a valóság alakulását, s ennélfogva aki nyomon tudja követni egy kor szimbolikus folyamatait, az - ha a konkrét jövõt nem is - a különbözõ jövõlehetõségek közös lényegét mindenképpen érzékelni tudja. (Ebben az értelemben pedig minden korszak világképének elemzése egyfajta, a következõ korszakra vonatkozó álláspont képviseletének is tekinthetõ). 1998-1999. (Budapest – Velem) A "világkép"-fogalom definíciós vitái szétfeszítenék e könyv kereteit, így most ezekre nem térünk ki: világképen az alábbiakban az egymáshoz kapcsolódó fogalmak, kulcskategóriák, képzetek, elvek, értékek olyan rendszerét értjük, amelynek segítségével az emberek megpróbálják maguknak értelmezni a világot, világukat, s megmagyarázzák működésének okait

is. A világkép tehát a világról egy meghatározott nézőpontból alkotott kép; az egyes benyomások, élmények illetve az ezekről alkotott magyarázatok összeállása valamiféle [1] rendszerré; amilyen az ősi ember mágikus, a vallásos ember Isten-központú, vagy a materialista mindent anyagi okokra visszavezető világképe. A végső magyarázatok tekintetében néhány olyan világkép-párt szoktak megkülönböztetni, amelyek különbsége, ellentéte végigvonul az emberi gondolkodás történetén (idealista--materialista; objektivista-szubjektivista; empírista--szenzualista; individualista--társadalomelvű; stb. és ezek kombinációi); ám ha a finom különbségekre figyelünk, különböző világképeket különíthetünk el a különböző korszakokban, a különböző kultúrákban, a különböző politikai filozófiák hatása alatt, a különböző társadalmi csoportoknál, a különböző generációk esetében, sőt, beszélhetünk akár

jellegzetesen férfi vagy női világképekről is, hiszen mindaz, ami helyzetünket különbözővé teszi a világban, szükségképpen eltérő nézőponttal ruház fel bennünket, s ebből fakadóan nemcsak a bennünket mozgató értékek, vagy az életünket összeszervező, lehetőségeinket tükröző kultúránk lesz különböző a más helyzetű emberekétől; de eltérő módon, eltérő képzetekben és eltérő magyarázatok által áll össze a világ is a fejünkben. A világkép szociológiai csoportok (generációk, nemek, foglalkozási csoportok, stb.) szerint különböző fajtái értelemszerűen kisebb és nagyobb halmazokba rendezhetők: a kisebb csoportok egymástól különböző világképeit közös vonásaik mentén összefogja a nagyobb csoportok világképe, s az egyik legátfogóbb az, amely e könyvnek is tárgya: a korszakok világképe. Ez az, aminek alapján az egyes korszakok szellemi termékeit felismerjük, beazonosítjuk: ennek alapján emlegetjük

a középkor, a reneszánsz, a barokk vagy a romantika világképét; a századforduló, a húszas évek, vagy az államszocializmus korának világképét, jól tudván, hogy e korszakok korántsem voltak egységesek: egészen másként látta bennük a világot a nagytőkés és a szegényparaszt, az öreg és a fiatal; mégis minden korszaknak megvannak azok a jellemzői, amelyek valamilyen módon rajtahagyják nyomukat a nagytőkés szemléletén éppúgy, mint a szegényparasztén, az öregén éppúgy mint a fiatalén, a nagyvárosi emberén éppúgy, mint a kis falu lakóján. Vulgáris osztályszemlélettel, vagy a politikát abszolutizáló nézőpontból felvethető, hogy az ilyen világkép-fogalom elfedi a lényeget, például azt, hogy az egyes korszakokon belül igencsak eltérő a hatalom, az ellenzék, ill. a "közvélemény" világképe. Ez igaz ugyan, s kétségkívül vizsgálni kell a különbségeket, a különböző felfogások egymáshoz való

viszonyát is. De az is kétségtelen, hogy valamennyien a kor kulcskérdéseire, (a sajátos, korra jellemző ideálok, eszmények, kategóriák, frazeológia, érzésvilág, a jellemző magatartásformák, stílus, stb. együttesére) reflektálnak, ezekhez viszonyulnak, s ez közös -a korra jellemző- elemeket visz a világképükbe. (Az más kérdés, hogy abban is elmozdulás történik az egyes korszakok között, az is a korra jellemző, hogy e meghatározó kulcselemek honnan származnak: a hatalom, az ellenzék, vagy a közvélekedés veti-e fel őket elsősorban; melyikük hatását milyen mértékben viseli magán a kor világképe. A feltörekvő diktatúrákban szinte kizárólag a hatalom szempontjai határozzák meg a kor uralkodó világképét; demokráciákban több forrásból tevődik össze; hanyatló korokban, válságidőszakokban mind erősebben a válság áldozatainak szemlélete befolyásolja.) További kérdés, hogy hol húzzuk meg az egyes korokra

jellemző világképek között a korszakhatárokat? Mivel azok a jelenségek, tudáselemek, magatartásformák, amelyekből egyegy világkép összeáll, állandó mozgásban vannak, a változás minden fázisa elkülöníthető, s így nagyobb korszakok vagy alkorszakok egyaránt körvonalazhatóak. A modern európai társadalom történetében így elhatárolhatjuk pl. a reneszánsz, a barokk, a felvilágosodás, a XIX. századi liberalizmus, vagy a XX századi ipari tömegtársadalom világkép-egységeit, de számos ezeket átmetsző világkép-egységet is: pl. a reformáció világkép-hozadékát, a klasszicizmust, a romantikát, a szecessziót, a XX. századi modernizmust és a posztmodern világképet (ha művészeti korszakokra gondolunk); de világképformálók az olyan (politikameghatározó) attitűdök is, mint a konzervativizmus, a sovinizmus-fasizmus, az anarchizmus vagy a bolsevizmus. A világképek összetartó magja lehet tehát valamilyen transzcendens-

vallási-filozófiai sajátosság (az említetteken kívül ezen az alapon van világképe az animizmusnak, a totemizmusnak, a buddhizmusnak, a taoizmusnak, a konfucianizmusnak, az iszlámnak, vagy a kereszténységnek; s ezen az alapon van platonista, arisztoteliánus, pantheista, deista, szolipszista, kantiánus-pozitivista, hegeliánus vagy marxista világkép); politikai viszonyulásmód; művészeti szemléletváltás; vagy éppen tudományos paradigma (hiszen az utóbbi alapon beszélhetünk például ptolemaioszi és kopernikuszi, newtoni vagy einsteini világképről is); korszak-világkép azonban attól lesz belőle, hogy az új (vallásifilozófiai, tudományos, művészi, politikai vagy egyéb) elv irradiál, és módosítja a dolgokhoz való viszonyt az élet legkülönfélébb területein. (Az átfedések abból következnek, hogy egyidejűleg több területről is kiindulhat - egymástól némileg eltérő hangsúlyú paradigmaváltás: a nagy korszakok egészében

azonban ezek összefonódnak, s így az utókor a maga rálátásából ezeket összefüggő, egymást erősítő folyamatoknak tekintheti és meghúzhatja a korszakhatárokat. Az adott korszakon belül mindig több alternatíva merül fel, sosem eleve eldöntött, hogy melyik új mozzanat irradiál és szerveződik világképpé). A változások - noha gyakran egy-egy jól körülírható területről sugároznak szét, - rendszerint egyszerre több területen gyökereznek: az egymással párhuzamosan zajló gazdasági, politikai, ideológiai, tudományos, művészeti, etikai, stb. változások ilyenkor összetalálkoznak egy közös logikában, amit az tesz lehetővé, hogy végülis egyetlen világban élünk, ahol minden hat mindenre, s így a saját törvényeik irányította alrendszerek sosem tudnak teljesen függetlenedni a többiektől. (S éppen a világ egyetlen, összefüggő volta teszi, hogy világképekre egyáltalán szükségünk van, s hogy tudásunk, érzelmeink,

viselkedésünk elemei többé-kevésbé koherens, egymás erősítő mozzanatokból álló világképpé állnak össze.) Elsődlegesen az ELTE BTK kulturális antropológia szakos hallgatóinak, akik „A mindennapi élet antropológiája”, a Modern mitológiák” és „A nyelvi viselkedés antropológiája” c. szemináriumainkon vettek részt a közös gondolkodásban, de kaptunk inspirációkat más előadásaink alkalmával, például a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, a MUOSZ Bálint György Újságíró Akadémiája, a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium, a szarvasi Kőrös Főiskola Brunszvik Teréz Óvóképző Intézete Autonóm Művészeti Szakának, illetve az ELTE Általános Pszichológia Tanszékének hallgatóitól is. [3] Hiszen korábban kidolgozott, többé-kevésbé egyértelmű normái voltak annak, hogy milyennek kell lennie egy falusi, egy kertvárosi, egy villanegyedbeli, stb. kertnek [4] Megjelent például a hirdetésekben is az

az értéknövelőnek szánt kitétel, hogy „telek élővízzel”, vagy: „telek, saját patakkal”, stb. [5] Amikor ennél a típusnál mintakövetésről beszélünk, elsősorban értelmiségiekre, és más, a városi életre szocializált csoportok tagjaira gondolunk, akik nem szerves módon nőttek bele a paraszti életformába, hanem tudatosan választották azt, (akár távolról közelítve felé, akár elszakadás után visszatérve hozzá). [6] Az erkély ugyanakkor a felülről letekintés lehetőségét is magában hordja (itt a nemesi kastélyok, várak erkélyeire, illetve a hatalmi központként működő városházak erkélyeire is gondolhatunk: a hatalmi szempont, az alant valókra való lepillantás szempontja ezek esetében mindenképpen jelen van). A polgárházak erkélyei esetében egyrészt arról van szó, hogy alkalmazóik, a megerősödő polgárság képviselői - több más hatalomjellel együtt - átveszik, utánozzák a korábbi hatalmasok szokásait,

másrészt azonban - mivel e jelek más viszonyrendszerbe kerülnek - szimbolikus jelentésük is módosul: a polgárerkélyek egymással relatíve egyenlők civil társadalmának nyilvánosságához kapcsolnak, ugyanakkor megmarad bennük a „fent” levés hatalmi szimbolikája is, kifejezvén azt, hogy ebben a társadalomban az egyén, (bármely egyén) háza a vára lehet; az egyén egyenjogú a többiekkel, de ugyanakkor - a maga nézőpontjából - fölöttük is érezheti magát. [7] Állampolgárként, a társadalom tagjaként görcseim csökkennek, ebben az értelemben kifelé fordulok; privát létem érinthetetlenségét – „az én házam az én váram” szemlélet alapján – ugyanakkor a korábbiaknál is hangsúlyozottabban igyekszem megvédeni. [8] Mindig jellemzõ az is, hogy a lakások átalakításakor honnan, mely helyiségbõl vesznek el teret. A hatvanas években például sokszor a nagyobb méretû konyhából választottak le gyerekszobát vagy a lakás

komfortosítása érdekében így hozták létre az addig hiányzó fürdoszobát. A kilencvenes években viszont igen sokszor a konyha terét igyekeznek növelni akár az előtér, vagy a nagyobb méretű kamra rovására. [9] A konyha tipikus helye a két háború közti polgári lakásban a cselédszobával együtt a hátsó fronton van, onnan, a hátsó vonalból történik a lakás fő részeinek kiszolgálása. [10] Ez a modell jelentősen különbözik a háború előttitől, mert az akkori polgári sztenderddel ellentétben ma a lakások többségében nincs személyzet, és a nők kiszolgáló szerepe is csökkent (amire a konyha és étkező egybenyitása kapcsán utaltunk). A kilencvenes évek lakásai tehát egy olyan polgárosodás képét nyújtják, [2] amelyben sokkal hangsúlyozottabb a fogyasztói társadalomnak a proletarizált szűkösségből való felemelkedést mindennél fontosabbnak tartó hedonizmusa, mint a kizsákmányolás klasszikus hierarchiája. [11]

Abba a szemléleti vonulatba illeszkedik ez is, ami a Feng Shui sikerében éppen úgy kimutatható, mint abban, ahogy mind többen figyelnek arra lakásuk berendezése során, hogy ágyukat, dolgozóasztalukat a káros föld-, víz és egyéb háttérsugárzások kiszűrésével, energetikai szempontból kedvező ponton helyezzék el: egy olyan szemlélet van kialakulóban, amelyben a lakás nem csak hajlék, s nem is csak önkifejezés, hanem - „helyes használatmód” esetén - az egyén életerővel feltöltője is. [12] Az ilyen norma-változások pedig szükségképpen magukkal hozzák a kívánatosnak tartott lakásméret illetve szobaszám változását, növekedését is. [13] J. Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása, Gondolat, Bp 1971 [14] Lásd Sármány-Parsons Ilona: Villa és családi ház (in: Hanák Péter szerk.: Polgári lakáskultúra a századfordulón, MTA Történettudományi Intézete, Bp. 1992) [15] De a Távol-Kelet divat része a már

említett Feng Shui szemlélet alkalmazása is a lakás rendjének kialakításában. [16] Ez a tendencia olyan jelenségekkel párhuzamos, mint a naturizmus, a gyerekekkel való együttfürdés; illetve a lakás általános összenyitása, a visszakanyarodás az egymástól elzárt intim terektől a középkor nagy teremlakásaihoz, ahol egy térben hálnak urak, szolgák; szülők, gyerekek, állatok. (A gyerekkel való együttalvás persze bizonyos esetekben mást jelent: nem egy esetben - mintegy pótlékul - annak az intim közelség-igénynek a kielégítésére is szolgálhat, amit a szülők egymástól való individualisztikus elkülönülése - erre éppen az előző pontban utaltunk - kielégítetlenül hagy). [17] „Ház-beszéd. Lakások szimbolikus üzenetei” munkacímmel készül az a könyvünk, amely teljes egészében a lakások szimbolikus elemeivel, a kilencvenes években ezek között megjelenő új tendenciákkal fog foglalkozni. A tárgyak (tévék, rádiók,

lemezjátszók, magnók, music centerek, számítógépek, telefonok, sőt: autók) megsokszorozódása persze több mást is jelent: természetesen státuszt, anyagi színvonal emelkedést, de egyúttal azt is, hogy itt a mennyiségi felhalmozás szakasza jellemző az életminőség változása helyett; kifejeződik benne a fogyasztói kultúra csapdája: újabb s újabb termékek piacra kerülése, ami új vásárlásra késztet, hiszen követni „kell” az újabb szolgáltatásokat; s persze kifejeződése az individualizálódásnak is: igazodás ahhoz, hogy mindenki külön világ, mindenből kell tehát „sajátjának” lennie. [18] Mint minden tendencia, ez is többértékű. Ahogy státus-szimbólummá válnak mondjuk a stukkódíszítések, a kandallók, a színes üvegablakok vagy éppen a nádtetők, abban persze gyakran jelen van a sznobizmus is, ugyanakkor a régi korok épületelemeinek és berendezéseinek utánzása számos már kihalt, vagy csaknem kihalt

mesterség, kézműves-tudás felelevenedését is magával hozza, és ez egyértelműen gazdagítja a kor kultúráját. [20] A státusz-kifejezési törekvés ennek a tendenciának is fontos összetevője: a nyílt tűz természetes látványa mellett a kandalló vonzerejét növelik a hozzá fűződő arisztokratikus, (és az angolszász világra utaló) asszociációk is. (Ezért alkalmazzák sokan a magyar hagyományoknak jobban megfelelő cserépkályha helyett, s gyakran olyan elhelyezéssel, hogy abban nem a tűz látványa és nem is a melegítő funkció a döntő, hanem maga a tény, hogy a lakásban van kandalló is). [21] Ez a szokás, csakúgy mint például az ablakok matrica-, és spray-díszítése már a hetvenes-nyolcvanas évektől jelen van, de a kilencvenes években a korábbinál jóval többen élnek vele; az ajtóra kifüggesztett adventi koszorúk pedig igazából csak a rendszerváltás után váltak jellemzővé (összefüggésben persze a - lelkileg is

szabad vallásgyakorlás feltámadásával). [22] Olykor a legszemélyesebb érzelmek kifejezését kínálják az efféle sokszorosított képeslapok: „Úgy hiányzol!”, „Sajnálom, hogy megbántottalak!” „Szeretlek, kedvesem!”, stb. [23] E törekvés szélsőséges példái a szórványosan már korábban is előfordult, de a kilencvenes években mind gyakrabban látható, az egyén valamilyen specialitására utaló és nagyon sajátos - a szokványostól igencsak eltérő - külsőségek között lebonyolított ejtőernyős, búvár, barlangász, stb. esküvők is [19] [24] A táncrendben is hasonló tendenciák mutatkoznak meg, mint amilyenekről a lakások vagy a magánünnepek kapcsán már beszámoltunk: a nemesi tradíciót felelevenítő régi magyar tánc, a palotás; a paraszti tradícióhoz kapcsoló néptáncok, a polgári kultúrát idéző táncok, (angol és bécsi keringő) és egzotikus kultúrákhoz kapcsolódó táncok (afrikai, skót, latin, stb.)

táncok együttzerepeltetése a mind hosszabb táncrendekben [26] Régi szabály, hogy minél nagyobb a viszonyok egyoldalúsága, megfordíthatatlansága, és az alávetettek ebből adódó frusztrációja, annál nagyobb szükség van a „gőz” időnkénti kieresztésére, a megszokott viszonyok, a szabályok időleges felfüggesztésére; hogy aztán visszatérhessenek a mindennapok „normális” hierarchiáihoz. Az más kérdés, hogy éppen az iskolai „bolondünnepek” esetében ennél bonyolultabb az összefüggés. Amikor ugyanis az iskolákban (s az ő belső viszonyaikat is meghatározva: a társadalomban) a legdiktatórikusabb viszonyok uralkodtak, ezek diktatórikussága abban is megnyilvánult, hogy nem nagyon tették lehetővé az azokból való időleges kilépéseket sem. A „bolondünnepek” az államszocializmus „puhulásával” kezdtek [25] szaporodni, s mai elburjánzásuk sem valamiféle „iskolai elnyomás” visszahatása; sőt, a mai,

liberalizált iskoláknak nemcsak diákünnepein, de hétköznapjaiban sem ritkák a „fordított világ” jeleit mutató szerepcserék, a diákok és tanárok kapcsolatában megmutatkozó szerepzavarok. (Bohóckodó tanárok, a tanárokat minden tisztelet nélkül kezelő, - olykor egyszerűen lekezelő - diákok). Ennek ellenére az iskola mai formájában is még mindig éppen elég frusztráló elem van ahhoz, hogy a karneváli „fordított világ” kiváltsa a maga hagyományos, (időleges) felszabadító hatását. [27] A jelentős „alma materek” (lásd Oxford, Cambridge, Harvard, Yale, Sárospatak, Pannonhalma, Eötvös Kollégium, stb.) legalább akkora mértékben köszönhették vonzerejüket, elit-gyűjtő szerepüket annak, hogy az iskola falai között kiépült kapcsolatokat később a gazdaságban, politikában, az önérvényesítés legkülönfélébb útjain lehetett kamatoztatni, mint oktatási színvonaluknak; s hasonló „biztosíték” lehet a

származási hely közössége, egyes lokális közösségekhez tartozás is (lásd: vasiak, nógrádiak, stb. baráti körei – Budapesten is) [28] A reformációt megelőzően az európai kultúrában csaknem 200 féle különböző ünnepet, ünnepnapot tartottak számon és ünnepeltek meg; a protestáns munkakultúra terjedésével járt együtt az ünnepek és ünnepnapok számának radikális csökkenése; ám úgy tűnik, a 20. században mindez ismét megfordult, a polgári kultúra újabb szakaszához érkezett. [29] Nem az amerikanizálódás divatjához igazodunk azzal, hogy ezúttal angol kifejezésekhez folyamodunk két kategória elkülönítésére. A magyar nyelvben a „játék” többjelentésű szó, egyszerre jelöli a játékszert, és azt, amit játszanak vele. (Az első jelentést jól hordozza a „játékszer” fogalma is, a másodikat azonban nem fedi pontosan a „játszma”, vagy az általunk használni próbált „játékfajták” kifejezés sem). Az

angol megkülönböztetés ez esetben talán plasztikusabbá teheti a két jelentés különbségét. [30] Elsősorban élénk piros, kék, fehér és sárga – a gyerekek világába illőnek gondolt, „vidám” színek; a lányoknak szánt játékokon a hagyományos rózsaszín és világoskék az uralkodó. [31] S itt szándékosan nem olyan területeket említünk példaként, amelyeken az import korábban is meghatározó volt. [32] A Távol-Kelet tehát - mint a kultúra legtöbb területén, a játékkínálatban is - két módon van jelen: egyrészt, mint a nemzetközi játékipar nemzeti arculat nélküli, színes tömegcikkeinek másodlagos gyártója (az euroamerikai divatok követője és terjesztője); másrészt mint egy sajátos, ősi és ennélfogva erőt sugárzó kultúra továbbéltetője, ami alternatívát, de legalábbis külön, sajátos színt képvisel a kínálat spektrumában. (Mint ahogy a távol-keleti gazdaságok és társadalmak is e kettősség

jegyében építették fel huszadik századi arculatukat: egyrészt követő stratégiával próbálták átvenni a tőkés piacgazdaság nyugati technikáit és a nyugati ipari forradalom újabb és újabb hullámainak újításait, másrészt megpróbálták eközben felhasználni azokat az előnyöket is, amelyek eltérő kulturális hagyományaikban, szellemiségük „keleti” vonásaiban rejlenek). [33] Persze nem csak a filmek csinálják a divatot, hanem e filmek divatja már reakció arra a kultúrtörténeti érdeklődésre, ami az évszázad vége felé – megint csak különböző okok egymásra hatásának eredményeként - az ősidők felé fordul. [34] Amikor Hanna és Barbera a hatvanas években megalkotják a Flinstone család őskori paródia-világát, ezzel még csak a diadalmas modernitásnak állítanak görbe tükröt (a „két kőkorszaki szaki” világában a modernitás még olyannyira „ereje teljében van”, hogy az őskort is a maga képére

formálja, az ősállatokból modern háztartási gépeket, a dinókból a szó szoros ételmében lépegető exkavátorokat formálva. A nyolcvanas években megalkotott, de trilógiává a kilencvenes években duzzadt „Őslények országában” a dinók már a végpusztulás szélére jutott természet lelkiismeret-ébresztő szimbólumai, (a „Denver”-ben az elembertelenedett modern világgal szemben az értékesebb őstermészet, a „nemeslelkű vadember” kétszáz éves típusát képviselik), a „Jurassic Park”-ban viszont az őslény-szimbolika mindegyik, a főszövegben említett vonása egyszerre mozgósítódik. [35] Átvesz, már csak azért is, mert szinte mindennek, amivel a gyerekek szívesen játszanak, megjelenik a számítógépes változata is (van számítógépes programban Barbie baba, van Lego-építőjáték és így tovább); azt sugallva, hogy felesleges az eredeti, kézbe fogható játékkal játszani, hiszen „ugyanazt” megteheti az ember a

számítógépen is, s ráadásul „mindent egy helyen”. [36] Közismert az a szörnyű eset, amikor egy gyerek kihajítván testvérét az ablakon, azzal érvelt, hogy úgy gondolta, ennek csak annyi lesz a következménye, mint a rajzfilmek összelapuló, majd újra továbbszaladó hősei esetében. [37] Jellemző, hogy a szintén a számítógépes típusú játékok közé sorolható Tamagocsi esetében is, mihelyt kiderült, hogy a mesterséges állatkák „halálát” a gyerekek valódi halálként élik át, és ez frusztrálja őket, megteremtették a „több élet” lehetőségét. (Messzire vinne, ha itt most belemélyednénk a fogyasztói kultúra halálhoz való viszonyának kérdésébe, de talán nem tekinthető véletlennek, hogy ezekben a társadalmakban a századvégen egyértelműen felível a lélekvándorlásban való hit, a „több élet” lehetőségének megnyugtató gondolata). [38] S ez persze megint a számítógép mindenhatóságát is sugallja: a

„minden amit szeretsz, elérhető a PC-den”, ilymódon nemcsak a Lego-ra és a Barbie babára, hanem a legkedvesebb filmekre is vonatkozik. [39] Ez kétségkívül fejleszti a memóriát és az alkalmazási gyorsaságot, csak kérdéses, hogy az e pályák megjegyzésére fordított energiákat nem lehetne-e hasznosabb ismeretek rögzítésére használni. [40] Mert nem felejtkezhetünk meg arról sem, hogy a számítógépes játékok valamennyi fajtája legalább annyira foglalkoztatja és leköti a felnőtt nemzedékek energiáit is, mint a gyermekekét. [41] Ismét illúzióról beszélünk, mert kérdés, hogy a cselekménybe annak egyes pontjain való, többnyire két alternatíva között választó beavatkozás (például: ha lelövöd a hirtelen felbukkanó cowboyt, tovább megy veled a szekér, ha nem, ő lő le téged) nagyobb aktivitást jelent-e, mint egy film folyamatának átélése (hiszen nem biztos, hogy a számítógépes játék megszakításos

cselekményével kapcsolatban is ugyanolyan fokú lehet az átélés, mint a filmek esetében). [42] Alaposabb vizsgálódást érdemlő megfigyelés, hogy a számítógépen felnőtt generáció szemléletében a „próbaszerencse” (trial and error) típusú tanulás uralkodik el a szisztematikus tanulással szemben – ennek minden következményével együtt. [43] Bár a világban vannak már Tamagocsi-temetők is, az újabb Tamagocsik, mint említettük, bizonyos mértékig feléleszthetőek, több életük is van; a gyerekek „lelkének” védelme érdekében pedig a „meghalás” képi megjelenítése is gyakran eufemisztikus - például a lelkét kilehelő állatkának szárnya nő, és az égbe száll. [44] Új kiadásban jelenik meg például nem csak a Capitaly, hanem a Gazdálkodj okosan is. [45] A nosztalgia közvetlenebb megnyilvánulása, amikor a felnőtt nem gyerekének veszi a régi típusú játékot, hanem önmagának: ebben a korszakban több nagy

játékgyűjtemény alakult ki, vagy lett ismertté. Egyes régi játékok - például az ólomkatonák - dekorativitásuk és magas áruk következtében presztízstárgyakká is válnak. [46] Amint divatba jön egy néhány ezer forintos játék (Teknőc-sorozat, GI Joe-k, Transformerek, stb.) szinte azonnal megjelenik a piacon fele-, harmadannyiba kerülő, s persze többnyire fele-harmadannyira tartós utánzata; a Play mobil-ok után a népszerű Schenk-féle műanyagfigurák, stb. [47] Mondjuk a „mástól levetett”, kidobott, bolhapiacon vett játékoktól az 50-60 ezer forintos távirányítható autókig, (és az ezekkel vívott versenyekig), és persze ide sorolhatók azok az eszközök is, amelyek ugyan nem játékok, de a jómódú szülők ugyanúgy biztosítják ezeket gyerekeiknek, mint a gyerekszobák egyéb kellékeit: a százezer forintos hangszerek, drága tenisz vagy sífelszerelések, már tizenéveseknek vásárolt mobiltelefonok, discman-ek). [48] A

„valóságból kilépés”-nek egyébként ősidők óta számos módja van, (a játékokon kívül is), hiszen a közvetlen valóságból a számítógépbe merülő gyerekhez hasonlóan lép ki a könyvolvasó, vagy akár az imádkozó ember is. Mindkét esetben létrejöhetnek olyan extrém esetek, amikor a kilépő „ott ragad” a másik világban; a könyvek álomvilágába temetkezik, vagy remeteként, szerzetesként,esetleg filozófusként egész életét a transzcendenciával való kapcsolatnak szenteli. Persze a kilépés megítélése szempontjából korántsem lényegtelen, hogy milyen az a világ, amely az evilággal szembeni alternatívaként kínálkozik az egyén számára; milyen értékekre, milyen tartalmak köré épül, mit tud adni az egyénnek. Van, amikor a kilépés termékenyítő: új képességeket fejleszt ki az egyénben, növeli kreativitását, stb. Hogy a számítógépes-virtuális kultúra milyen mértékben teszi ezt, és milyen értelemben

fejleszti az embert – éppen erről oszlanak meg a vélemények. De magának a kilépésnek az értékelése is sok mindentől függ. A munkáltató számára nyilván éppoly bosszantó, ha alkalmazottja munkavégzés helyett egy irodalmi alkotás élvezetébe merül, vagy imádkozással tölti az idejét, mintha egy számítógép művalóságába süllyed; a túlnépesedési hullámok, munkanélküliség idején azonban a társadalom számára a feszültségek levezetésének egyik hasznos módja éppen a „kivonulás” divatja – egyes keresztény és keleti szerzetesrendek, remetemozgalmak létrejöttében ez a mozzanat igen jól kimutatható. [49] Először az Öböl-háború idején figyeltek fel arra az emberi viselkedés érzékeny elemzői, hogy az emberek százezreit elpusztító harci gépek pilótái szinte úgy hajtották végre feladatukat a légierődök vezérlőpultjainak gombjait nyomogatva, mintha valamilyen szimulációs számítógépes játékot

játszanának: sokak számára nem is tudatosult a különbség az otthoni PC-ken elért, bonus-pontokat hozó találatok és aközött, ahogy itt sikerült egyegy rakétát „célravezetniük”. A fő veszély tehát nem az, hogy a számítógépen létrejön egy imitált valóság, hanem az, hogy az egyik valóság hatása a másikra (mint minden átjáró) két irányban működik, és az ember a valóságos világgal is mindinkább úgy bánik, mintha az csak imitált világ lenne, (s ennek következményei - lásd az említett példát, amelynek során a tömeggyilkost mint játszó gyermeket szabadítják meg a felelősség terhétől az elképzelhető legborzalmasabbak is lehetnek). Néhány éve egy játékfilm is felhívta a figyelmet a jelenség lényegére: a film arról szólt, hogy gyerekek számítógépes játékot játszanak, és nem tudják, hogy játékuk számítógéprendszere rá van kapcsolva a hadügyi gépezetre, és az ő gombnyomásuk a valóságban

háborús akciókat irányít. Egy másik filmben, Az utolsó csillagharcosban földönkívüliek választják ki a játékterem legjobb „lövészét” valóságos akciók végrehajtására. Ezek a filmek a folyamat valóságos lényegét fedik fel: a számítógépen a „korszerű” háború gyilkológép-harcosa nevelkedik. [50] A „többnyire” megszorítást ki kell emelnünk, ugyanis nem ritkán az is előfordul, hogy a számítógép segítségével összejött csoportok később a valóságban is találkoznak, és valóságosan is közösséggé válnak. Sőt, sok fiatal számára éppen ez az új eszköz segíti elő azt, hogy - áttörve az elidegenedett viszonyok, a kommunikációs görcsök és a társadalmi érintkezés nehézségeinek sorompóit - megtalálják a számukra megfelelő társaságot. (Másfelől az is gyakori, hogy egymást régóta ismerő barátok-ismerősök gyakorolják a kapcsolattartás ezen új formáit, levelezés, telefonálás helyett

használva az e-mail, az ICQ, a chat room-ok szolgáltatásait). Ettől azonban még igaz marad, hogy sok ember számára a számítógépes kapcsolatok nem a valóságos kapcsolatok eszközei, hanem azok pótlékai, mint ahogy az is igaz marad, hogy a hálózat számára létrehozott fiktív személyiségek még akkor sem azonosak a valóságos személyiséggel, ha egy ponton a valóságos személyiség is belép a kommunikációba. [51] A virtuális tőke és például a virtuális játékok összefüggése természetesen nem olyan egyszálú, mint ahogy például a vulgármarxizmus ábrázolná: vagyis túlságos leegyszerűsítés volna azt állítani, hogy a virtuális játékok divatja egyszerűen a világgazdaságban eluralkodó virtuális pénzmozgások természetét „tükrözi”. De másfelől nem is csupán véletlen egybeesésről van szó, s még csak nem is csupán arról, hogy a számítógép, mint új technikai lehetőség, megteremti a minél tökéletesebb

valóságutánzás lehetőségét, s ezt az új lehetőséget aztán az élet legkülönfélébb területein felhasználják. Bár a jelenség alapjait, keletkezését tekintve valóban ez a lényeg, a világkép alakulás szempontjából az is nagyon lényeges, hogy az új lehetőségek mindig szimbolikus tartalmakhoz is kapcsolód(hat)nak, s ezek a szimbólumok maguk is valóság-alakító tényezőkké lesznek: mihelyt megjelenik egy új jelenség (mint esetünkben például a „virtuális valóság”), s ehhez új fogalmak, képzetek, és szimbolikus asszociációk társulnak, az emberek mindezt használni kezdik, az új tapasztalatok alapján máshogy látják a világot, máshogy viszonyulnak hozzá, más döntéseket hoznak, (azokban felhasználva az új szemléleti lehetőségeket) s így egymáshoz hasonló szerkezeti változások jönnek létre az élet különböző területein. (A virtuális piac léte ebben az értelemben kedvez a virtuális játékok divatjának, de a

virtuális játékoké is a virtuális piacnak. Az új jelenség, fogalom, szimbólum egyszerre teremtődik és teremt, egyszerre teremtmény és teremtő). [52] Nem tekinthető véletlennek, hogy a kor egyik társadalomelméleti divatszava az „életvilág” (lásd pédául: Jürgen Habermas: A kommunikatív cselekvés elmélete, ELTE, Bp, 1985): e fogalom abban a korban hódít, amikor megszűnik tautológia lenni, amikor már egyáltalán nem magától értetődő, hogy az életvilág az egyetlen, az élő ember számára átélhető világ. [53] Amit a kilencvenes évek jellegzetes „szerepjátékának” nevezhetünk, az sem teljes egészében új jelenség. Hiszen a gyerekek évszázadok óta játszanak olyan közös fantáziajátékokat, amelyekben a történelem, vagy egyegy népszerű olvasmány, (később) film, stb. szerepeit élik újra, a játék szabad világában gyakorolva ezáltal a felnőttkor későbbi szerepköreit is. A különbség azonban három vonatkozásban

is jelentős Egyrészt a játszók életkora kiterjed: míg korábban 14 éves kor fölött a játékszerepekkel való ilyen fokú azonosulás (néhány felnőtt unikumnak számító szerepjátékait - például Cseh Tamásék indiánvilágát - leszámítva) már általában nem volt jellemző, itt a játszók között szép számmal akadnak fiatal felnőttkorban lévők is. (Ez arra is utal, hogy a játék itt már nem a felnőttkorra való felkészülés eszköze, hanem öncél). Másrészt az ilyen típusú játék hagyományosan nem jelentett egy-egy „karakterrel” való teljes azonosulást: elég volt, ha a játszó önmagát adta egy csak nagyjából kötött cselekményváz kitöltése közben. (Például: magyar-török harc: mi vagyunk a magyarok, ti vagytok a törökök, lássuk, ki győz. A szereposztás a valóságos jellemadottságokra épült, e szerint emelkedtek ki vezérek, tanácsadók, „őrmesterek”, és lettek mások Nemecsekekké; a szerepjátékban viszont

az ember – legalábbis elvben - megválaszthatja a karakterét és ez igen nagy különbség.) Végül, de nem utolsósorban a szerepjáték - a hagyományos fantáziajátékokkal szemben - mint világ sokkal kiépítettebb, szabályozottabb, s ezért sokkal kényszerítőbben hatol be a résztvevők életébe, mint az általában kevésbé komolyan vett hagyományos játékok. (Ellenvethető, hogy mondjuk a Pál utcai fiúknál komolyabban nem lehet játszani egy szerepjátékot, csakhogy ott két egymástól elkülönülő síkról volt szó: a tábornokok és közlegények a valóságban is „tábornokok” és „közlegények” voltak, de pontosan tudták, hogy mikor van szó valóságos viszonyaikról, és mikor a játékról: igaz, hogy Nemecsek a játékbeli szerepében áldozta fel az életét, de a valóságos, életbeli célokért tette: becsülete és a Grund megvédése nem a szerepjátékhoz tartozott. Jobban hasonlít a szerepjátékokhoz „A legyek ura”

szituációja - de ez utóbbi is csak a szerepjáték azon, patologikus formájával rokonítható, amikor valaki összekeveri a szerepjátékot az élettel.) A kilencvenes évek szerepjátékaiban ebből a szempontból az a sajátos, hogy az élet és a szerepjáték különválnak ugyan, de a két világ közti viszonyban a valóság korántsem olyan domináns. Ehhez tartozik az is, hogy a múltban a szerepjátékhoz hasonlítható „csapatozások” nem voltak „fejlődésregények”: már az is ritkaság volt, ha egy cselekményt később folytattak, általában ugyanazok az alapszituációk ismétlődtek, akár csatákról, akár „gittegyletek” működtetéséről volt szó. A szerepjátékok-beli „karakterépítés” viszont már a teljes élet szimulálását jelenti, és ez valóban új - a „simulacrum”-ok korszakára jellemző - fejlemény. [54] Hogy a játék ezen a néven, névmagyarítás nélkül terjedt el, ez megint a kor anglo-amerikanofil hatásainak

egyike. [55] Persze ebben sem csak a valóságtól való elfordulás a meghatározó, hanem például a szabadságkeresés, a szabadidő megnövekedett szerepe és több más ok is. [56] Egyre több játék viseli a „6-99 éveseknek” feliratot, s tapasztalataink szerint – persze a ráérő idő függvényében -- valóban növekedett azon felnőttek száma, akik önfeledten belevetik magukat egy-egy társasjáték élvezetébe. Új reneszánszukat élik olyan, korábban is népszerű felnőtt-játékok, mint a biliárd, a teke; rohamosan elterjedt nálunk is a „darts”, stb. [58] Az államszocializmus gerontokráciája nemzedékeket tartott távol a valódi felnőtté válástól. Ma már nem erről van szó: egészen fiatalok lépnek be a „struggle for life” első vonalába. Mindazonáltal a „felnőttség” nem nyerte vissza azt a teljes embert meghatározó, egyértelműen „komoly” arculatát, amit a hatvanas évek kamasznemzedékének színre lépése - de

úgy is mondhatjuk: a fogyasztói társadalom uralomra jutása - előtt jelentett. A „felnőtt-komolyság” az önérvényesítés szférájában nélkülözhetetlen, de ettől a kilencvenes évek világában elválik a játék: az élethez való fogyasztói viszony a századvég nehezebb körülményei között is hangsúlyos marad, s az élet fogyasztói (a termeléstől elválasztott, passzív fogyasztói) oldalán nem a felnőtt, hanem a mindhalálig konzerválható gyermekkor, a tartósított gyermeki állapot található. A gyermekkor konzerválásának törekvését más jelenségek is mutatják: a kilencvenes évek felnőtt nemzedékében a korábbi felnőtteknél jóval többen vállalják rajzfilm-szeretetüket, (és itt nem a felnőtteknek készült rajzfilmekről van szó). Azok a családapák, akik az önérvényesítési küzdelemben kemény, felnőtt férfiaknak mutatkoznak, gyermeki önfeledtséggel adják át magukat a rajz-, és egyéb gyerekfilmek „gondűző”

gügyögésének, ezeket nevezve kedvenc filmjeiknek. [59] A „sikeres gazdag” korra jellemző jelképe már nem a gyáros Ford, vagy Krupp, (s még csak nem is a bankár Fugger, Rotschild vagy Morgan), hanem a nyertes tőzsdei „kockajátékos” Joe Kennedy, George Soros, André Kostolány). (A másik, korra jellemző meggazdagodás-modellt a kommunikációs ipar különböző területei kínálják: a számítógépes Bill Gates, a tévés Ted Turner és Silvio Berlusconi, a filmes Steven Spielberg és mások). [60] És nem a munkán, a termelésen keresztül. [61] A „terepen” való férfias helytállás megint a katonai erények sorába tartozik, s nem véletlen, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években más területeken, például az öltözködés kínálatában is hangsúlyosabb szerepet kaptak a militáris vonások: terepszínű, és egyéb katonai jellegű öltözékek, bakancsok és felszerelések. [62] Mindenesetre az ilyen divatok mindig magukban hordják annak

veszélyét, hogy az embereket, az újabb nemzedékeket ráhangolják, lelkileg előkészítsék egy esetleges háború elfogadására is. [63] A „túlélő túrákra” a kilencvenes években nagy mértékben épít a turisztikai ipar is. Bár az említett „veszélyes szórakozások” sokszor éppen az üzleties szórakoztató ipar megkerülésére, szabad, sajátos életformák kialakítására jönnek létre, a mindent piacosító világ igyekszik bekebelezni mindenféle alternativitást is. [64] Ide tartozik az is, amikor az emberek önként alávetik magukat a legkeményebb katonai kiképzést idéző „edzésmódszereknek”, ami szintén a kilencvenes évek egyik divatja. [65] E függetlenedésben nagy szerepe van annak, hogy a már számítógépen felnövekvő korosztályok behozhatatlan előnyökre tesznek szert szüleikkel szemben a számítógép kezelésében, a benne rejlő lehetőségek kiaknázásában és reakcióik gyorsaságában. [66] Extrém, de Kanadában

állítólag megtörtént eset, hogy egy egyetemi tanárt bojkott alá vettek, s végül szinte elüldöztek az egyetemrõl, mint hímsovinisztát, jóllehet eredeti, a bojkott során feledésbe merült vétsége csupán annyi volt, hogy az autóból kiszállva elõzékenyen kinyitotta kolléganõje ajtaját is, ezzel „megsértve a hölgy egyenjogúság-érzetét”. [67] .bár persze azért még tipikusnak sem mondható [68] Kramer kontra Kramer, Mrs. Doubtfire, stb [69] Persze itt is, mint szinte akármelyik jelenségnél, hozzá kell tennünk: bizonyos társadalmi csoportok körében. Mert ugyanakkor találkozhatunk – más, többnyire bizonytalanabb anyagi helyzetű rétegek tagjai között – az ellenkező irányú mozgással is: az is jellemzőnek tekinthető, hogy sokan éppenhogy fiatalabb korban szülik meg első gyermeküket. [70] Ez megfigyelhető a magánszférában is, ahol újra megjelennek a - férfi - házitanítók, és a női háztartási alkalmazottak mellett az

inasok is. [71] A nemi szerepek elbizonytalanodása csak egyik tényezője annak az igen összetett jelenségnek, amit szintén a kilencvenes évek jellemzőjének tekinthetünk: a sokáig tabutémának tekintett homoszexualitás fokozott tematizációjának. (Arról nem állnak rendelkezésünkre megbízható adatok, hogy a kilencvenes években nőtt-e a homoszexuálisok száma, a tematizációnak azonban lehet terjesztő hatása is, és az ezen sajátosságukat nyíltan vállalók. aránya mindenképpen növekedett) A korábbi üldözés és diszkrimináció miatt a homoszexuális szubkultúra egyrészt az emancipációért küzdő kisebbségi lét, a „másság” egyik szimbóluma lett; s mint ilyen, a multikulturalitás értékét középpontba helyező korszak figyelmének előterébe, (pro és kontra indulatok kereszttüzébe került); ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a homoszexualitás terjedése vagy csökkenése egy társadalomban általában összefügg a

nemi szerepek felfogásának módosulásával, gyakran éppen a nemi szerepek elbizonytalanodásával is. Erre a következő fejezetben még visszatérünk [72] A kemény, önálló, intellektuális képességeivel hódító nő eszménye terjed, mivel azonban a társadalom továbbra is férfi-dominanciájú, a nők alárendelése azért továbbra is megszokott dolog; a szépség azért is marad a női érvényesülés fontos feltétele, mert ez egyúttal azt is jelenti, hogy a nő férfivágyak tárgyaként, tehát azoknak alárendelődve szerezhet elismerést, juthat előre. [57] Itt említhető egy újabb tendencia is, az alternatív (underground) kultúra egyes elemeinek behatolása az elismert szépségeszmények közé. (Ez a beemelés gyakran végbemegy a divat történetében, ez esetben azonban az átlagosnál nagyobb szemléleti változások is kötődnek hozzá: míg a természetkultusz hívei a test egyes részeinek festését is helytelenítik, és a különböző

festékanyagoknak az egészségre káros voltát hangsúlyozzák, az alternatív kultúrából több olyan szokás kerül át a „hivatalos” divat világába, amelyek még radikálisabban beavatkoznak a test állapotába – tetoválás, a fülbevalóknak megfelelő, a bőr átfúrását feltételező ékszerek megjelenése a test legkülönbözőbb pontjain, stb. Persze az egészségkultuszt teljesen ezekben az esetekben sem lehet megkerülni: ezen eljárásokkal kapcsolatban is rendszerint nagy hangsúlyt kap a beavatkozás steril, higiénikus, egészségre ártalmatlan volta.) [74] A különböző kortendenciák keresztül-kasul átszövik egymást. A kilencvenes években elterjedt „mobil kommunikáció” vagy a „virtuális valóság” a szexuális szokásokat is átformálja, s ezen keresztül hatással van a nemi szerepek alakulására is. A telefonos szex, a számítógépes pornó a legközvetlenebb testi érintkezést is képes közvetetté tenni; (a

„Félelmek”-fejezetben említett AIDS-rettegés még elő is segíti azt, hogy a szexuális igények kielégítése - részben a hagyományos prostitúció is - ily módon eltolódjék az ilyen biztonságos, „voyeur” formák felé). A közvetettség mérsékli a frusztrációkat, de megoldatlanul hagyja a nemi identitás-problémákat: stabil nemi szerepek - bármilyenek legyenek is azok - csak a két nem közvetlen érintkezésében tudnak kialakulni (és itt persze nem csak a szexuális érintkezésre gondolunk). [75] Ennek csak formai, - de jellemző - jele, hogy terjed a szülők keresztnéven szólítása. (A szülők tegezése az előző nemzedékben vált általánossá, ez, meglehet, a következő lépcsőfok.) [76] A szülőgyerek viszony elüzletiesedésének köszönhető az is, hogy számos családban átértékelődik az idősek „otthonban” való elhelyezése. Míg korábban az idős ember önfenntartási képességének csökkenésével lényegében két

megoldás között lehetett választani: az egyik a többgenerációs családi együttlakás, a másik pedig az, hogy az idős szülőt szégyenszemre „bedugják” (már a szó is milyen jellemző: bedugják, vagyis elrejtik szem elől) egy szociális „otthonba”. (Ezen intézmény elnevezésének pedig az eufemizmusa a szembetűnő, hiszen éppen arról van szó, hogy az öreg ember kikerül az otthonából). A kilencvenes években viszont megjelentek olyan nyugdíjasházak, gondozóközpontok, amelyekhez nem a szociális lecsúszás és az elfekvő kórház asszociációi társulnak, inkább a szanatóriumok presztízse: azok az idős emberek, akik ezt a megoldást választják (hozzá kell tenni: akik választhatják, hiszen itt megint jelentős anyagi ráfordítást igénylő, a jómódú kevesek számára elérhető, exkluzív lehetőségről van szó), többnyire természetesnek tartják, hogy gyermekeiktől külön, s ha ez van, hát akkor ebben a formában éljék le

utolsó éveiket: ha az ember egész élete individualitására szabott, akkor ez érvényes a végére is. Ha az érzelmi kapcsolatok jelentős mértékben üzleti kapcsolatokra cserélődnek, az is teljesen elegendő, ha a gyermekek „gyermeki kötelességüknek” mondjuk az ilyen luxus-otthon költségeihez való hozzájárulással tesznek eleget. Egy másik modellben, ahol az „üzleti elemet” nem a pénz, hanem a munkavégzés jelenti (a szülő-gyerek viszonyban is), terjed az idős szülőkkel való együttélés azon formája, amikor (hogy az individualisztikus elkülönülési igénynek is eleget tegyenek, az idős szülők a közös házban, de egy külön, úgynevezett „nagymamaszinten” nyernek elhelyezést, ugyanakkor azonban - mintegy a szállás fejében - átvállalnak egyes feladatokat (házimunka, gyerekmegőrzés). A helyzetet tökéletesen kifejezően ezek a „nagymama-lakások” a jómódú villák legalacsonyabb státuszú részei (jelentős

százalékban a szuterénban, vagy a földszinten, gyakran az oldalsó vagy a hátsó fronton helyezkednek el) - ebben is átvéve a régi házak cselédlakásainak, házmesterlakásainak hagyományát. Persze - s ez is érzékelhető a lakások szimbolikus jeleiből - az öregek ebben az esetben általában azért magasabb státuszban vannak, mint a cselédek, de - szolgáltató funkcióiknak megfelelően - mindenképpen alacsonyabban , mint a család „teljes értékű” tagjai. (Az öregek „fáról való lerázása” igazán ősi szokás, nem korszak-specifikum, érdemes azonban odafigyelni a korra jellemző megoldások sajátosságaira is). [77] Az individualizálódás a különböző tendenciák közös eleme itt: a családot alkotó egyének közti viszonyok ridegebb-üzletiesebb formáinak terjedése éppúgy összefüggésben áll az individualisztikus értékrendszernek az egyént (és az egyéni érdeket) a közösség fölé állító felfogásával, mint az a fajta

fokozott érzelmi kapaszkodás, amelyben az is kifejeződik, hogy (a hagyományos értékrendszerben szokásos formákhoz képest) mindennek az egyén igényeihez kell igazodnia. (Az érzelmi kapaszkodás, abban a formában, ahogyan a kilencvenes években jellemzővé válik, az egyén önkényeztetési igényének kifejeződése, ez viszont csak egy erősen individualisztikus értékrendszerű társadalomban lesz tipikussá). [78] Az ilyen életszervezést a korszak számos jelensége segíti, sőt, esetenként tereli is a családokat ebbe az irányba. Csak egy példa: a több vetítőtermes mozik kialakítása (csakúgy, mint a lakásokban a több televízió) nemcsak választéknövekedést jelent, de szinte arra sarkall, hogy a családok tagjai, ha együtt mentek is el a moziba, külön-külön üljenek be egy-egy terembe, ahol „ki-ki megtalálhatja az egyéni ízlésének megfelelő” látnivalót. Az áruházak gyermekmegőrzői - miközben persze racionális igényt

igyekeznek kielégíteni, biztosítandó a szülők kényelmes-zavartalan vásárlását - egyúttal tudatosítják, hangsúlyozzák és terjesztik, fel is keltik ezt az igényt. [79] Egy kis nemzetköziséget visz a családok életébe, de súlyában nyilvánvalóan nem hasonlítható a fentiekhez az a szintén terjedő jelenség, hogy magyar családok gyerekei „cseregyerekként” külföldön, a külföldi gyerekek [73] pedig a magyar családnál töltenek több-kevesebb időt (de előfordul, hogy félévet-évet is), Ilyenkor is megtörténik a kultúrák találkozása, a szembesülés egy másféle életformával, de ez a forma a családok sorsára csak akkor van hatással, ha mondjuk a gyerekre olyan mély benyomást tesz a másik kultúra, hogy ez megváltoztatja saját családjához való viszonyát, vagy ha a vendégfogadó családot szembesíti a vendég tartós jelenléte azzal, hogy máshogy kellene élniük. (Vagy ha a cseregyerekek között szerelem szövődik, s

ebből házasság lesz, ami azután az itt elsőként említett változat, a „nemzetközi házasságok” felvetette problémákban folytatódik). [80] Magától értetődik, hogy ezek a családok nem ugyanazok, mint amelyekre a korábban említett tendencia, a nők nagyobb szerepvállalása jellemző. Egy társadalomban azonban nem ritka, hogy egymással ellentétes tendenciák lépnek fel az élet valamely területén, (mint ahogy erre a kilencvenes évek jelenségei kapcsán már eddig is több példát láthattunk, s épp az imént, a férfinő, vagy szülőgyerek szerepek változásaival kapcsolatban is). Ha valami éppúgy jellemző, mint az ellentéte, akkor egyik sem jellemző, mondhatná valaki, a dolog azonban nem így áll. A korra jellemző tendenciák – mint ezt a szülőgyerek szerepekről szólván már hangsúlyoztuk - mindig a korábbiakhoz képest változások, mindig azokból a mozzanatokból vehetjük észre őket, amelyek egy korábbi korszak állapotaitól

jelentenek elmozdulást valamilyen irányba. Az pedig nem ritka, hogy miközben a társadalom egyik része, az emberek egyik csoportja az egyik, addig a másik a másik irányba, míg az egyik felfelé, addig a másik lefelé, míg az egyik gyorsulva, addig a másik lassulva mozdul: a korábbi helyzethez viszonyítva mindenesetre elmozdul mind a kettő. Ilyenkor mind a két változást jellemzőnek kell tekintenünk – a korábbi állapothoz képest. (S ez a helyzet a család-felfogás egészével kapcsolatban is: a hagyományos család évtizedek óta tartó lazulására adott korra jellemző válasz a korábbinál sokkal kevésbé stabil családformák terjedése és sokak általi elfogadása éppúgy, mint az a reakció, amely megpróbál visszafelé, a régi idők családmodelljéhez utat találni). [81] Persze a kényelmes otthon-dolgozás lehetőségétől eltekintve ez a megoldás sokszor csak kényszer vagy átmeneti állapot, és éppen a család nyugalma érdekében később

sor kerül az irodának a lakás többi részétől való elkülönítésére is. [82] Egyre több házasságkötést kísér vagyoni szerződés – az elmúlt évtizedekben ez nemcsak a vagyonok hiánya miatt nem volt szokásban, de az értékrendszernek, a közízlésnek sem felelt meg, illúziórombolónak minősült volna. [83] Az ilyen és ehhez hasonló címek, alcímek persze figyelemfelhívásra szolgálnak, és iróniájuk egyértelmű; ugyanakkor, az irónia-önirónia kedélyességébe csomagolva valóban azokat a technikákat tanítják, amelyekkel az egyén embertársait saját érvényesülésének szolgálatába állíthatja. [84] A reciprocitás, a viszonyok egyensúlyának kívánalma valamilyen mértékben a legkülönbözőbb társadalmakban az egyik alapvető magatartáskoordináló szabály, korántsem egyforma azonban a különböző társadalmakban az, hogy az értékrendben ez a magatartási szabály mekkora súllyal szerepel, más magatartási szabályokkal,

például a mások szükségleteire való odafigyelés elvárásaival szemben. A kilencvenes években a „mindig harcold ki azt, ami jár neked” elv, az (anyagiakban is mérhető) önérvényesítést az értékrendszer középpontjába helyező felfogás egyértelműen előtérbe került. [85] Ebben a filmben a szexuális „másság” és a politikai diktatúra ellenzékét képező „másként gondolkodás” összefonódik, s ezzel e mű is hozzájárul ama világszerte érvényesülő liberális mentalitás hazai változatának kialakulásához, amely a homoszexuálisok teljes emancipációját a szabadság (illetve a szabadság-kiterjesztés) egyik legfőbb huszadik századvégi szimbólumának tekinti. [86] Különböző rendezésekben ebben az időben „fedezik fel” és hangsúlyozzák újra például a Shakespeare műveiben fellelhető homoerotikus mozzanatokat, de ezeket a rendezések beleviszik olyan művekbe, illetve olyan jelenetekbe is, amelyeknek nincsenek

egyértelműen bizonyítható homoszexuális utalásai. [87] Lásd például Monory M. Andrásnak még a nyolcvanas években készült,de betitltása után a kilencvenes években többször bemutatott, a „Bebukottak” című filmjét. [88] A mentalitásváltást a városi folklór is tükrözi: erre reagál például az a közismert - és a kilencvenes években felkapott - konzervatív vicc, amelynek poénja szerint a következő lépés az lesz, hogy kötelezővé teszik. [89] A nemi szerepek elbizonytalanodása nem csak úgy függ össze a homoszexualitás iránti érdeklődés növekedésével, hogy bizonyos korszakokban csökken a nemi különbségek élessége, s ez felértékeli a „határeseteket”, a nőiben a férfi-elemet, a férfiban a nőit, s így az „átellenben állókra” irányuló ösztönös erotikus energiák gyakrabban találják meg a saját nem tagjait, mint más korokban; a nemi szerepek elbizonytalanodása éppen ellenkezőleg azzal is járhat, hogy a

két nem tagjai túlságosan is csak saját nemük felé fordulnak, csak annak látják világosan funkcióit, értékeit, a másik nem pedig idegen marad számukra és alulértékelt. Ez a saját nem felé fordulás viszont persze megint csak kedvez a homoszexualitásnak. Az utóbb leírt változat jellemzi az olyan korszakokat, mint a nagyon erősen férfi-centrikus ókori Athén vagy az oszmán Törökország katonanépét; vagy éppen a feminizmus leszbikus oldalhajtásait. Úgy véljük, a mi korunkban mind a két variáns bizonyos mértékig jellemzőnek tekinthető. [90] A „korba” ez esetben beleértve a nyolcvanas éveket is. A cicababák és „bombázók”, a boszorkányos vampok és az őzikeszemű vagy „nőiesen” hebehurgya intellektuálisabb típusok után szembetűnő, hogy a kilencvenes években Hollywoodban mily mértékben előtérbe kerülnek az olyan filmcsillagok, akik - egymástól eltérő, tehát altípusokba sorolható - imázsában olyan, korábban

egyértelműen férfiasnak tartott elemeket hangsúlyoznak, mint az IQ, a céltudatos akaraterő, a keménység. (Az említett Weaveren, Demi Moore-on Linda Hamiltonon, Jodie Fosteren kívül gondoljunk Kathleen Turnerre, Meryl Streepre, az X-aktás Gillian Andersonra és másokra; Sharon Stone imázsát is sokkal inkább meghatározza férfias keménysége, mint „nőies bája”. Jellemző, hogy a klasszikus „nőies” vonásokat megtestesítő Meg Ryant például sokan idejétmúltnak érzik). [92] A határelmosódás mindig olyankor válik jellemzővé, amikor a közeledés kétirányúvá válik. A nők körében már a harmincas években hódított egyfajta „fiús” divat, (rövid haj, nadrág). és a kortársak akkor is a nemek összecserélhetőségével, az uniszex-szel élcelődtek, de ebben a században először a hatvanas években beszélhetünk a két nem kölcsönös közeledéséről, a másikhoz kapcsolt jellegzetességek szimbolikus átvételéről, ami a

kilencvenes évek újabb hullámában kezdett átterjedni a „belső tulajdonságok” területeire is. [93] Persze, a „dekadens” kultúrákat sem lehet olyan egysíkúan látni, ahogy azt önhitt korszakokban sokszor teszik: pusztán eltorzulásnak minősítve szemléletüket. Azok a határesetek, amelyek extrémitásuk miatt az ilyen „dekadens” korok figyelmének előterébe kerülnek a hellenizmustól (vagy akár az Ekhnaton-korszaktól) a jellegzetes „fin du siecle” hangulatokig, egyúttal mindig új kapcsolatok lehetőségét jelentik, olyan kombinációk kialakulását, amelyek korábban nem jöttek számításba. Esetünkben ez természetesen nem azt jelenti, hogy a férfi és a nő kombinációjaként valamilyen harmadik nem születik, vagy hogy az emberiség a hermafroditizmus felé fejlődik (a „hermafrodita” egyébként ezekben a korokban az elutasítók jellemző szitokszava mindkét nem határátlépő egyedeivel szemben), hanem az, hogy - az

elbizonytalanodás, átrendeződés után és következtében mind a férfi, mind a női identástudatban megjelenhetnek, felerősödhetnek olyan elemek, amelyek korábban nem bontakozhattak ki. (Például, ahogy a tizenkilencedik században még nem tartották a „női természethez” tartozónak, megfelelőképp nőiesnek a „magasabb” szellemi tevékenységet, mára már azért ez nem nevezhető uralkodó véleménynek; vagy ahogy a legutóbbi időkig nem beszéltek „apai ösztönökről”, ma kezdik felfedezni ennek jeleit is; a határelmosó korok némi bizonytalanságát - és felszabadító határátlépéseit - követően az utánuk megerősödő (és a régieknél nem kevésbé egyértelmű) nemi identitások már az átértelmezett, korábban csak a másik nemhez kapcsolt vonásokkal kibővült formában jönnek létre. A „dekadens” korok tehát átrendezésükkel építenek is, csak az „átépítés” végeredménye nem az a keverék, ami a határelmosódás

közben látszik. A nemnélküliség, a transzvesztitizmus, a homoerotika, stb ilyenkor azáltal kerülnek előtérbe, hogy szimbólumai, később újra háttérbevonuló jelképei, kifejeződései – magának az átrendeződésnek. Ha Shakespeare vagy a barokk példáját említettük, az azóta eltelt évszázadok eléggé nyilvánvalóvá teszik, hogy bár e korok műalkotásai tele vannak efféle „dekadens” elemekkel, ugyanakkor számos tekintetben „újat szülő” (és nem egyszerűen hanyatló) korszakok és művek ezek. Shakespeare szonettjeinél pedig a későbbi korok szempontjából érdektelen, hogy szerzőjük hetero-, vagy homoszexuális érzelmek befolyása, hogy milyen módon elbizonytalanodó férfi- és nő-kép alapján írta őket: az eredmény egy olyan új szerelem-felfogás, amely a későbbi korszakokban a férfi és nő közötti szerelem és viszony a korábbihoz képest radikálisan megváltozott formájának mintájául szolgált. [94] Ezeket

többnyire a 12-13 éves és a 24 éves kor között húzzák meg valahol (az átlagos életkor, az adott társadalom bonyolultsága és szükségletei függvényében), de persze vannak ettől felfelé és lefelé is - ritkább eltérések. [95] Ha az ilyen határvonal-elbizonytalanodás némi zavarodottságot kelt és bizonyos mértékig morális válságot is okoz egy korszak szemléletében, ugyanez történik akkor is, amikor az átértelmezés az ellenkező irányban történik, mint például amikor a középkor végén ráébredtek, hogy a gyermek és felnőtt világát nem csak azok a jegyek különböztetik meg, amelyeket korábban is figyelembe vettek. [96] Ennek több fajtája is van: hiszen például más az, amikor a gyerek kényszerűségből, a család szűkös lehetőségei miatt vállal munkát, mint amikor anyagi önállósodása, szüleitől való függetlenedése érdekében. [97] Az ilyen „milliomos” gyerekek természetesen nincsenek sokan, de maga az a tény,

hogy személyes gazdagságuk lehetősége egyáltalán felmerül (s például a Richie Rich-filmekben e téma egy népszerű filmhőstípus megformálásához is alapul szolgál), mindenképpen jellemző a korra. [98] Az iskolák nagy részét egyébként igen frusztrált helyzetbe hozza az az ellentmondás, hogy miközben a kor uralkodó szelleme sok mindenben a liberális felfogás szerint közelít a gyerekekhez, (s ehhez a családok jelentős része igazodik), a teljesítendő követelmények és azok számonkérése a tekintélyelvű és számos egyedi képességre érzéketlen, minősítő-hierarchizáló porosz oktatási hagyományok rendszerébe illeszkedik; s így a két, egymásnak ellentmondó elv összeférhetetlenségét tükrözvén az iskola és a szülők között sok esetben állandóak az ütközések, a tanárok maguk is gyakran válnak következetlenné, (hol ezt, hol pedig azt az elvet követvén), a gyerekeket pedig szintén igencsak ellentmondásos hatások

érik: hol azt sulykolják beléjük, hogy „legyetek minél önállóbbak”, hol pedig azt, hogy „igazodjatok minél inkább az iskola elvárásaihoz”. [99] Hogy csak egyetlen példával utaljunk más országokban született - és ugyancsak erre az új-dickensi életérzésre építő - műalkotásokra is: ilyen Kanyevszkij: Dermedj meg, halj meg, támadj fel című megrázó filmje is. (Az persze nem véletlen, hogy a példák az „új szegénység” jelenségével szembesülő Kelet-Európából valók.) [91] [100] Például a Tom Hanks főszereplésével készült „Segítség, felnőttem! (1988), vagy az ugyanabban az évben forgatott „Egymás bőrében”. [101] A felnőtt és gyerek test-cseréjén alapuló említett két film megint példát ad arra is, hogy a gyerekek legalább olyan jól – bizonyos szempontból jobban – helyt tudnak állni felnőtt helyzetekben is, mint a szülők. [102] A harmadik ilyen csere-helyzet, amit a kor filmjei a másik kettőhöz

hasonlóan kihasználnak, az amerikai fehérek és feketék közti határvonalat feszegeti. [103] Hasonló a helyzet Woody Allennél is, akinek infantilis imázsa szinte igazolta a gyereklánnyal folytatott (az apai, nevelői szereppel éles ellentmondásban lévő) szexuális viszonyát: a közvélemény egy része végül megbocsátotta ezt neki; mint ahogy az sem véletlen, hogy a kilencvenes években kapott újra lábra Jerry Lee Lewis kultusza is, akit szintén gyereklánnyal kötött házassága az ötvenes évek végén gyakorlatilag „kiütött” a popsztárok közül. [104] S persze a határelmosódás képviselője az átoperált-kifehérített Michael Jackson a harmadik vonatkozásban, a fehérfekete viszonylatban is. [105] S valóban egyre több felnőtt nevez meg kedvenc filmjeként rajz-, vagy mesefilmet. [106] Ugyanott volt szó arról is, hogy a játékok világa miként fonódik össze a hipermodern háború lélektani feltételeivel: az ezredvégi katonai lobbyk

szempontjából kedvező fejlemény a felnőttek infantilizálódása is, hiszen ez egyrészt őket is bevonja a „csillagháborús” játékok katonai kiképző rendszerébe, másrészt, ami még fontosabb, a tartósított gyermeki-dependens állapot is ideális a társadalom engedelmes parancsvégrehajtásra épülő alrendszerei számára, (amelyek közül éppen a hadsereg nevezhető a legtipikusabbnak). [107] Gondoljunk a még harminc évesen is szülei által eltartott, vagy különböző anyagi segítségekkel még negyven-ötven évesen is szülei által támogatott felnőttek korántsem ritka példáira. [108] És persze színházi példák is bőven sorolhatók A dzsungel könyvétől A nevető emberben főszerepet játszó, (ember-alakította) kutyáig. [109] Azokról a kutatásokról van szó, amelyek megállapították, hogy a cetek hívójelei között vannak egyediek, egyénhez szólóak, („keresztnevek”); és olyanok is, amelyek az egy-egy anyai

leszármazásvonalhoz tartozó ceteknél azonosak („családnevek”). [110] Az emberállat szimbólum már a romantikában is többrétegű. Egyrészt magától értetődően szól az ember természethez való viszonyáról, az elidegenedésről, a természetes és mesterséges megfelelő arányairól; másrészt a természetjog és -etika alapján lényegében a szerves fejlődés, a szabad verseny liberális ideológiáját is jelképezi az ilyen vagy olyan korlátozásokkal szemben; harmadrészt - s ilyenkor rendszerint a természet zabolátlan, torz, „rossz” erői kerülnek előtérbe: a fehér civilizáció fölényét fejezi ki a „természeti népek” vad világával szemben; s végül van, amikor az állati elem az emberi létfeltételektől megfosztott, (szinte) „állattá” degradált alávetettek jelképe, akikhez aztán a szimbólumhasználó beállítottságától függően rokonszenvvel, undorral vagy félelemmel közeledik. [111] E gondolat elterjedtségére

jellemző, hogy a walesi herceget népszerűsítő propagandában is helyet kap az, hogy gondozásuk közben ő is beszél a növényeihez, egy korábbi korszakban ezt, mint afféle hóbortos megnyilvánulást inkább titkolták volna. [112] Még a lélekvándorlást tagadó katolikus teológusok körében is vannak, akik emlékeztetnek arra, hogy a niceai zsinat előtti ősegyház még nem zárkózott el ettől a gondolattól, és – a kilencvenes évek szellemében megpróbálják összeegyeztetni a keresztény lélekhitet és üdvözüléshitet a többszöri megtestesülés lehetőségével. [113] A pszichológiai analízis korábban általában megállt a gyermekéveknél, most divatossá vált, hogy az életúton való visszafelé-lépegetés során az analízis behatoljon az intrauterin (azaz a méhen belüli) életbe, majd - az élet határának feloldásával - az „előző életekbe” is. Az élet határvonalai tehát nemcsak az élet lezárásakor spiritualizálódnak,

hanem az életkezdésnél is elmosódik a korábbi határvonal: az abortusz körüli viták is közrejátszottak abban, hogy az általános felfogásban az élet kezdete mindinkább visszatolódik a születéstől a fogantatásig; a lélekről alkotott különböző elképzelések (lélekvándorlás, születésre várakozó lélek) pedig nem csak a halál, hanem a születés pillanatát is megfosztják pontszerűségétől, és a lét halál után és születés előtt is érvényes folytonosságát hangsúlyozzák. [114] Már az sem véletlen, hogy a romantikus kísértet-történetek hanyatló nemesi famíliák kastélyaihoz kötődnek (sokszor új, parvenü tulajdonosok által megvásárolt kastélyokhoz); s hogy e mitológia kialakulása párhuzamos azzal a folyamattal, ahogy a történelmi nemesség egy része elvesztette hitbizományait, s csupán a származás, a ( testetlen) név maradt meg számára, anyagi háttér nélkül. Abban a folyamatban, amelyet kezdettől jellemzett

gondoljunk ismét a Don Quijotéra - a nemességhez kapcsolt „nemes” eszmények veresége is, a győzelmes polgárságot a rossz lelkiismeret is kísértette, (bár persze a kísértet-mítoszban az is hangot kap, hogy a test nélkül fennmaradó lélek szenvedése „régi bűnök” - tudniillik a megszüntetett feudális viszonyok - „büntetése”). Némileg módosul a szimbolika a vámpír-mítoszban. A legfőbb vámpír-figurák a „modern civilizáció” határvidékeiről származnak (Románia, Egyiptom) és nagyurak. Ez egyszerre hordja magában az imént említett kísértet-szimbólum elutasító, szánakozástól mentes változatát („a magát túlélt arisztokrácia élősködik rajtunk”); és azt a szorongást, hogy a világ leigázott, de teljesen nem pacifikált fele (amelyhez olyan fejlett, de elpusztított, számunkra ismeretlen tudásokkal felvértezett kultúrák is tartoznak, mint Egyiptom) kikerül a civilizáció igája alól, és fölékerekedik.

A felvilágosodás hódító racionalizmusának embere fél a „sötéttől”, s ide sorolja mindazt, amire hatalma nem terjed ki, illetve ami kiszabadulhat hatalma alól. A vámpírmítoszban kifejeződő szexuális szimbolikán és patológián kívül ez az érzület is kétségkívül fontos eleme a vámpírmitológiának, (amelyet további olvasatok is gazdagítanak). [115] Ebben a változatban az előző nemzedék élősködik a fiatalabbakon: e szimbólum a felnőttéválás, a szülőkről való leszakadás mindenkori drámáján kívül talán annak a helyzetnek is kifejeződése, amiről korábban szó volt; annak ugyanis, hogy az USA-ban a második világháború óta először fordul elő, hogy egy nemzedék életesélyei rosszabbak az előzőénél. [116] Persze a tárgyak „lelke”, „egyénisége” egyelőre az embertől származik: lásd a hétfői és pénteki műszakban gyártott gépkocsik kimutathatóan rosszabb minőségét. [117] Érdekes eset, hogy a

Terminátor-1 gonosz androidja a kilencvenes években készült második részben - s nyilván nem csak Schwarzenegger növekvő népszerűsége miatt - mint jó android tér vissza a filmvászonra. [118] A Magyarországra férjhez jött orosz feleségek és gyermekeik, a görög kolónia vagy a magyar lányokat feleségül vett arabok, feketék és az ő házasságaikból született gyermekek éppúgy az érdeklődés központjába kerülnek, kutatások tárgyaivá válnak, mint az Amerikába szakadt, s ott magyar identitásukat is valamiképpen őrző magyarok (az utóbbira lásd Boglár Lajos, Hoppál Mihály, Niedermüller Péter és mások kutatásait). [119] Persze a „globális tudat” intézményes kifejeződése volt már az ENSZ, sőt, azt megelőzően a Népszövetség elképzelése is. (Az más kérdés, hogy aztán ezek a világszervezetek nagyhatalmi és szövetségi érdekek érvényesülésének színtereivé is válhattak. [120] De ebbe a körbe, sámánhit és

kereszténység összebékítésének kísérletei közé tartozik az is, amikor például Pap Gábor a magyar Szentkorona sámánisztikus funkcióiról értekezik. [121] Amikor például a pszichológus visszavezeti páciensét „előző életeibe”, ez működik, függetlenül attól, hogy ami felszínre kerül, az valóban a lélekvándorlást tükrözi-e, vagy az egyes „életek” „csak” az egyén mélytudatának rétegeit jelentik. És ahhoz, hogy a dolog „működjék”, ennek eldöntésére nincs is szükség Hasonlóképpen a vallás és az ateizmus közötti éles határ halványulását jelzi, hogy bizonyos magatartások esetében a két fél a másik megoldását (is) etikusnak ismeri el. A korábbi „a vallás a népek ópiuma” és „aki pogány, elkárhozik” szembenállás helyett mind gyakoribb, hogy ateisták tisztelettel ismerik el a vallás-adta emberi tartás példáit, a hit nélkülözhetetlenségét; az egyházak egyes teológusai pedig azt

hangsúlyozzák, hogy az üdvözüléshez vezető úton a döntő a helyes magatartás, és nem feltétlenül szükséges hozzá a hitvallás (az isten létének tudata-hite), következésképpen sok ateista közelebb lehet az Istenhez, mint azok a hívők, akiknek magatartása nem igazodik az isteni parancsokhoz. [122] Összetettebb jelenség, de a kilencvenes évek itt jellemzett sajátosságával is összefügg a torinói lepel kultusza, és a különböző vérző és könnyező képekben, szobrokban való hit feléledése. Amikor a tudományos leletek sok ezer éven át megtartott életképességű virágporokat, szöveteket fedeznek fel, ez megingatja azt a kritikai magabiztosságot is, amellyel a felvilágosodás racionalizmusa a közben eltelt idő érvével próbálta az „épen megőrzöttség” lehetetlen voltát, a „csodák” csalás-jellegét bizonyítani. Nem véletlen, hogy a torinói lepel eredetisége mellett érvelők a kilencvenes években többek között

éppen a korszerű pollen-elemzésre (és más, az időn átívelő nyomok tanúságára: sugárzás, stb.) támaszkodnak [123] Természetesen nagyon sok más történelmi korszak is jelen van a kilencvenes évek világában – az ezredvégre ebből a szempontból (is) a legjellemzőbbnek éppen a választék pluralizmusa, és az egymásmellé kerülő korszakdarabkák eklekticizmusa tekinthető. Másfelől az itt említésre kerülő öt korszak sem jelent mindenki számára vonzó mintát. Azért érdemes mégis talán éppen ezeket a modelleket kiemelni, mert ezek eléggé szembetűnően előtérbe kerülnek az élet különböző területein, s előtérbekerülésük annál is szembetűnőbb, mert az előző korszakokban nem voltak előtérben. (Ötven-hatvan évig nem épített senki /neo/ barokk stílusban; a tornyos lovagvárat építő magányos férfit a hetvenes években legfeljebb a félbolondoknak és egyéb extremitásoknak kijáró figyelem illette, a középkori

tudásokat és hiedelmeket évtizedeken, sőt, évszázadokon át a „sötét babona”, az elmaradottság elutasító kategóriájával jellemezték, stb.) [124] Maga Eco, mint kultúra-antropológus (Habermashoz hasonlóan) már a hetvenes években (1979) észleli és regisztrálja az „Új középkor” eljövetelét, de az általa leírt jelenségek akkor még elsősorban strukturálisan idézték a középkort; a kilencvenes évekre viszont a tényleges középkor reneszánsza is elkövetkezett. [125] Nem kapcsolható kizárólag a középkorhoz, de érintkezik az új keletű középkor-kultusszal a történelmi nemesség iránti érdeklődés (és a nemesi származású családok megnövekedett öntudata) is. [126] Minden válságban az első reakció ez a „kezdetek elé” tekintés, az Elveszett Paradicsom keresése. [127] Idetartozik az a szerep is, amit a középkor a romantika közvetítésével a modern kor kiskamaszainak képzetvilágában játszik (hiszen nem nehéz

párhuzamot találni a középkor és a lelkesült és „verekedős” kamaszkor között): a középkor mai reneszánszának is nyilván egyik tényezője az, hogy a tömegműfajok mindig is szívesen (és eredményesen) építenek az emberi gondolkodás kamasz-rétegére, s különösen szívesen (és eredményesen) teszik ezt akkor, amikor egy társadalom addig uralkodott eszményei fáradni látszanak. [128] Mint korábban már szó volt erről, a mai „várépítők” a középkori várúr hatalmát és (relatív) szuverenitását igyekeznek átélni, ugyanakkor persze helyzetük gyökeresen különböző. egyrészt tömeges megjelenésük éppen egy individualisztikus demokrácia létét bizonyítja, amelyben „bárki” várúr lehet; másrészt a huszadik századvég emberének szuverenitása is nagyobb a középkori hűbérúrénál, ha annak rendi, a királlyal és az egyházzal szembeni függésére gondolunk (bár persze kisebb, ha a modern ember számára

behatárolt játékteret biztosító újkori társadalom összetettségét és elidegenedettségét szembesítjük a középkori társadaloméval). [129] A közvetlen előképek között ott van a „szimpla” neobarokk is, a két világháború közti Magyarország uralkodó csoportjainak kedvelt stílusa: akkor a barokkhoz való visszanyúlás a nemesi származású (illetve a dzsentri-nemesi réteghez idomuló) adminisztratív és katonai bürokrácia őskeresése volt, s nem véletlenül fordult mintájaként egy olyan korszakhoz, amelyet a nemességnek a mezőgazdaságon alapuló prosperálása, a birodalmi (tehát nem forradalmi, hanem államigazgatási) attitűd, és a nemzetiségek feletti uralom (tehát a császári szárnyak alatti Nagy-Magyarország) tudata: (Trianon tagadása) jellemzett. [130] Gondoljumk különösen a ‘90-es években készült Prospero könyvére (1991) vagy A maconi gyermekre (1993), bár már az 1982-es A rajzoló szerődése és a Számokba fojtva

(1987) tárgyi-képi világára is ez a jellemző. [131] A Habsburg -család népszerűsége is idesorolható, hiszen az elsősorban „ellenzékisége” miatt kedvelt Erzsébet és Rudolf kultuszán kívül utoljára Mária Teréziának volt magyarjai között olyan népszerűsége, mint amilyet Habsburg Ottó a kilencvenes években kivívott magának - legalábbis a médiában. [132] Eltérően például a középkor hatalmi szimbolikájától, amelyben a hatalom közvetlenebb, széttagoltabb és anarchisztikusabb, Nem állítjuk, hogy aki ma barokkos kastélyt építtet magának annak szorosabb kapcsolata van valamiféle adminisztratív hatalommal, míg a tornyos várat építők inkább a rablólovagok vagy a szabadságukra büszke bárók utódai, de bizonyos, hogy a két ízléstípus különbsége eltérő szimbolikus háttérre, eltérő attitűdre enged következtetni. [133] E két, igazán különböző korszakot azért említjük itt együtt, mert a kilencvenes évek is

egyazon gesztussal, a két korszak sajátosságait mintegy elegyítve fordul feléjük. [134] Nem tekinthető véletlennek, hogy - Forman 1984-es Amadeusát követően - a ‘80-as évek végén két nagynevű rendező is filmet készít a Veszedelmes viszonyokból (Frears: Veszedelmes viszonyok: 1988; Forman: Valmont 1989), Gilliam a Münchhausen báró kalandjait veszi újra elő (1989), Alain Delon a Csaanova visszatér főszerepét játssza (1992). [135] A múlt századi polgári idill (vagy éppen a mögötte rejlő hazugságok és gaztettek) hangulatát is számos korabeli filmsiker választja témájául (például: az Impromtu /1991/, az Értelem és érzelem /1995/, vagy a Mary Shelley életét feldolgozó film. Azt sem felejthetjük el, hogy az említett Orlandoban a barokk csak az egyik felhasznált stílusvonulat a szerelmi idill viszont éppen ehhez a korhoz, a viktoriánus békeidők korához kapcsolódik. De olyan művek is ebbe a típusba sorolhatók, amelyek esetleg

későbbi korszakban játszódnak, eszményük azonban éppen a polgári idill (akkorra már letűnt) kora. Ilyen például a Howard’s End (1992), vagy A napok hordaléka (1993); és az sem tekinthető véletlennek, hogy a biedermeier korszak egyik legkedveltebb szimbolikus tárgya, a zongora egy egész - idealizált - életforma mitikus jelképévé emelkedik a hasoncímű filmben (1993) [136] E típust talán Kisfaludy Sándor alakjával lehet leginkább felidézni, (de egyfelől Berzsenyitől, másfelől a Kazinczy-kör számos alakjától sem idegen). [137] A „rokokó” életérzéshez mindenképpen hozzátartózik, hogy a kor emberei a harmóniát - ha időlegesen be is áll valamiféle harmónia - labilisnak érzékelik, s az uralkodó kultúra képviselői tisztában vannak saját kultúrájuk dekadenciájával; azzal, hogy mindaz, amin világuk alapszik, bármikor összeomolhat. A virtuális valóság kora ebből a szempontból a parókás-maszkos 18. század rokonának is

érezheti magát [138] Hiszen például E T A. Hoffmann, Andersen vagy mások jellegzetesen biedermeier életformájú embereket ábrázolnak - a romantika eszközeivel. Így azok a kilencvenes évekbeli sikerfilmek is, amelyeket a biedermeier életérzés példáiként említettünk, egyszersmind a neoromantikus hullám megnyilvánulásaiként is értékelhetők. [139] Mint ahogy az sem véletlen, hogy Eszenyi Enikő is egy Büchner és egy Kleist rendezéssel alapozta meg helyét a kilencvenes évek legmeghatározóbb magyar színházi rendezői között. [140] A budapesti előadás, a helyszíni részvétel éppen azért is volt csalódás sokak számára, mert azt a csodaszerűséget nem tudták átélni, amit a televíziós műsorok alapján elképzeltek. [141] Például: Elemi ösztön, A gyönyör rabjai, a Zaklatás, stb. De a szenvedély divatja sem csak a művészetben érvényesül: ennek megnyilvánulása (sok más összetevője mellett) például a Clinton-Lewinsky

botrány is. Amerikai elnöknek volt már a hatalommal való visszaélési ügye, volt titkos szerelmi ügye, de olyan jellegű botrány, amelynek az lett volna a lényege, hogy az elnök nem tudott úrrá lenni a racionális megfontolásoknak ellentmondó szenvedélyén, „elemi ösztönén”, még nem volt. Így az amerikai elnök is akarva-akaratlan a kilencvenes évek neoromantikus hullámának szereplője, szimbolikus figurája lett. [142] A „nomád” világ felé fordulás magától értetődően illeszkedik a modernizációt tagadó próbálkozások közé. [143] Szinte törvényszerűnek mondható, hogy körülbelül harminc év után divatossá válik, nosztalgiák tárgya lesz egy-egy korszak; ha túl sötét volt, mint például a háborúk, vérengzések évtizedei, akkor csak egyes elemei ruha-, és frizuradivatok, tárgyak, slágerek, stílusok - felé fordul a nosztalgia. [144] A Bors esetében különösen jól látszik, hogy miképpen is működik az ilyen

nosztalgiahullám: a kilencvenes évek politikailag élesen elítéli a Kádár-korszak világát, és ideológiáját, ám ez nem akadályozza meg, hogy a hivatalos televízióban a siker reményében tűzzenek műsorra egy olyan sorozatot, amely a Kádár-rendszer hősteremtési kísérleteinek gyermekdeden ideológikus darabja, s több más, hasonló filmet is, (legfeljebb elhatároló kommentárokkal kísérve). Ezekben az esetekben ugyanis nyilvánvalóan nem a politikai mondanivaló, hanem a korstílus, a kor kedvelt színészei és a gyermekkor-ifjúkor varázsa a meghatározó elem; ugyanaz az attitűd, amellyel gyerekkora egy-egy kedves játékának örül meg az ember a padlás limlomjai között turkálván. (Az más kérdés, hogy mindig van a társadalomban egy olyan réteg is, amelynek számára a nosztalgia tárgyává emelt korszak saját fénykora, saját eszményeinek, reménységeinek időszaka is volt, s az ő számukra - illetve olykor szellemileg hozzájuk

kötődő gyermekeik számára is - a nosztalgia a kor politikai-ideológiai arculatára is kiterjed). [145] Még Clinton említett példájánál is látványosabb ebből a szempontból, hogy a hatvanas évek diáklázadásainak egyik vezéralakja a kilencvenes évek végére az egyesült Németország külügyminisztere. [146] Mindig érdemes azt is megvizsgálni, hogy melyik kultúrából mi (és miért) válik vonzóvá egy másik kultúra számára. A ruházkodásban például jellemző, hogy -- mondjuk a szertartásosabb japán viselettel szemben – éppen az indiai ruhák váltak népszerűvé, (ha tudjuk is, hogy az itt „indiaiként” divatozó viselet nem azonos azzal, amit Indiában valóban hordanak). A lényeges az, amit szimbolizálnak: bő, kényelmes szabásuk a természetesség, színességük (a már a hippie-nemzedéket is megragadó és megihlető) varázsos hangulat révén ígér (megintcsak a túlracionalizált ipari civiliázációvel szemben) alternatívát.

[147] A távol-keleti téma egyébként a nyugati rajzfilmbe is behatol - lásd Mu Lan; stb. [148] A gazdagabbak számára kitágítva a kört óceánon túli szigetvilágok - a Karib szigetek, Hawaii,Tahiti - felé is. [149] Ez azzal az előnnyel is jár, hogy a "világ másik felén" könnyen megvalósítható az "évszakváltás", a fogyasztó tetszése szerinti időpontban az átrepülés a télből az "örök nyárba", (amiről korábban, mint a gazdagság mindenhatóságának jelképéről, már szóltunk). [150] Az említett szigeteken és a thai-maláj vidéken kívül ide sorolhatjuk Floridát is, amelynek asszociáció körét szintén a déltengeri jelleg határozza meg, s vonzerejében az Amerika-modell hatása csak másodlagosnak tekinthető. [151] A "déltengeri" asszociációkat a veszély, a kaland illúziójával ötvözik, de ugyane modell keretei között értelmezhetők az afrikai "szafarik" és az amazóniai

dzsungeltúrák, amelyek utazási célként is jellemzőek a "felső tízezer" életére, s az őket reprezentáló képi klisék révén a reklámokban is hasonló funkciót töltenek be, mint a "tengerparti" miliő. [152] A már a nyolcvanas években hódító útjára indult "déltengeri" modell a hazai popéletet is megtermékenyítette: az akkor megújult Hungária és származékegyütesei, az R-Go, a Dolly Roll imázsát éppen ez az asszociációkör alakította ki. [153] Az Édenkert-asszociáció nagyon is központi része ennek a modellnek: az örök nyár-örök tavasz az ősbűn előtti békés, időtlen és haláltalan, örökifjú, és az "orca verítékével szerzett kenyér" küszködését még nem ismerő paradicsomi létet idézi. [154] Klasszikus példája ennek a civilizált hellének, egyiptomiak, stb. "barbár" képe, de a történelemből számtalan hasonló példa idézhető. [155] A "Balkán"

asszociációk elsősorban a szerbek és szomszédaik (horvátok, bosnyákok, albánok) konfliktusaihoz kötődtek, de tudjuk, hogy a térség számos más etnikai konfliktussal is terhes (bolgár-török, bolgár-makedón-görög, román-moldáv-gagauz, stb.) nem beszélve arról a szorongásról, amelyet a román szélsőségesek egyes megnyilvánulásai keltenek, a xenofób mozgalmak fenyegetéseitől és akcióitól a bányászok "büntetőexpedícióiig", amelyek a magyar közgondolkodásban szintén a "balkáni szellemiség" megnyilvánulásai közé sorolódnak. (Persze a Balkánról, mint negatív modellről szólván nem felejthetjük el azt sem, hogy a Lajtán túlról nézvést sokszor még Magyarország is a Balkánhoz sorolódik, vagy legalábbis annak "kapuja"). [156] Jellemző adat, hogy az ország távolabbi részein jóval nagyobb az "ukrán maffiától" való félelem, mint az ország keleti részein, ahol sokkal nagyobb az

ukránokkal a valóságos (békés, kereskedelmi) érintkezés. (Az adatokat erről lásd az Európai Folklór Központ kiadásában 1999-ben megjelent Magyarság-szimbólumok című könyvünkben). [157] Sokak előítéletrendszerében a (mohamedán) arabokhoz elsősorban az ügyeskedő, csencselő, s ebből jól élő idegen képzete kötődik, (egy olyan asszociációkör, egy olyan - enyhén - negatív modell, amely a cigányokról, a zsidókról és az olaszokról alkotott képzetek - Levante? - keverékének tekinthető). [158] Ez az "alávettetés" a nemzetközi kapcsolatokban éppúgy érvényes, mint a fejlett Nyugat belső viszonyaiban, ahol az iszlám szintén a klasszikus osztályviszonyok szerint alávetett helyzetű csoportok (Németországban törökök, Franciaországban arabok, Angliában pakisztániak, Amerikában a legradikálisabb néger irányzatok) vallása. [159] Az iszlámon belül nem nevezhető igazán jelentős arányúnak az ilyen szintézist

hirdető Bahai , (Nyugaton persze éppen ez hódít leginkább az iszlám irányzatok közül). [160] A kínai kolóniákról terjedő legendák sem a távoli anyaországot, hanem a jelenlévő kisebbségi csoportot övező képzetekből táplálkoznak. [161] Izraeli bankok, üzletemberek, gazdasági érdekeltségek; a Lauder-iskola, a Szombathelyre tervezett főiskola, stb. [162] Hiszen ezek esetében sokkal bonyolultabb, az együttélés évszázadai során kialakult érzelmi viszonyokról, tehát nem egy távolabbról, "modellként", a modellek leegyszerűsített tisztaságában megjelenő hatásegyüttesről van szó. (A "tisztaság" itt nem pozitív értéktartalommal bíró jelentésében szerepel, nem is arra vonatkozik, hogy a vizsgált modellek tisztán pozitívak, vagy tisztán negatívak, - bár a modellszerűség a fekete-fehér egyszerűsítésnek is kedvez -, hanem azt jelenti, hogy ezek a pozitív és negatív minták "csak főbb vonalaikkal,

sűrítetten jelképes mozzanataikkal jelzettek" .) [163] Mint ahogy a pozitív modellek is erőforrásokról szólnak: vagy jólét, gazdagság-szimbólumok, a felemelkedés mintái, (mint a pozitív Amerika-kép, vagy a déltengeri Paradicsom képzete); vagy a hagyományostól eltérő, új, termékenyítő hatások tárházai (amit például a Távol-Kelet kultúrája, mint pozitív modell jelent a kilencvenes évek Európájában). [164] Lásd például S. Nagy Katalin idevonatkozó elemzéseit [165] Ami persze mellesleg azt az eljelentéktelenítő funkciót is betölti, mint az egészségkárosító hatásokra utaló kötelező figyelmeztetés apró betűkkel szedése a cigarettareklámokon. [166] Bár persze, visszahatásként, és a lassabb tempóhoz szokott idősebb korosztályok igényeinek kielégítésére jelen van és népszerű a korszakban néhány olyan médiaszemélyiség (és műsor) is, akikre/amelyekre éppen ez a meditatívabb hangvétel a jellemző. [167]

Mindez számos etikai problémát is felvet; legutóbb az 1999. januári ausztriai buszbeleset kapcsán lehetett szélsőségesen érzékelni azt az inkongruenciát, ami a hozzátartozók fájdalma, a tragédia súlya és a helyszíni közvetítés hírigénye, „műsorszerűsége” között feszült. [168] Persze nem minden jelenlét hamis, ezen manipuláció-fajta arányát a közvélemény – mióta tudomást szerzett róla - kissé el is túlozza. Hiszen az is elmondható, hogy az információs szakma egyre veszélyesebbé válik, a valóságosan a „tűzvonalból” tudósító stábok tagjai mind gyakrabban lesznek harci cselekmények, túszszedő akciók, gyanús balesetek áldozataivá. [169] Egy másik szempontból pedig éppen hogy lebontja a valóságot. [170] Jellemzőnek tekinthetjük, hogy az „agresszív” jelző ebben az időszakban a negatív tulajdonságok közül átsorol a - legalábbis bizonyos szempontból - pozitívak (például éppen a

médiaszemélyiségek számára hasznos tulajdonságok) közé. [171] Ennek egy változata, amikor nem a járókelőt, hanem valamely híres embert tesznek bolonddá (például az álinterjú formájában). [172] A beugratottak megalázása persze nem teljesen öncélú, (ha a cél nem szentesííti is az eszközt). Az ilyen típusú megoldások nagyon erősen „piackonformok”: a piacgazdaság lényegéhez tartozó bizonytalanság, a váratlan bukások frusztrációjára, ennek elviselésére „edzenek”. Egy olyan társadalomban, ahol a „sors” (és az ezt megtestesítő piaci mechanizmusok) egyén feletti uralmának színtere mind nagyobb mértékben a kommunikáció világa, óriási jelentősége van annak, hogy az egyén jól, kommunikációs szempontból minél sikeresebben reagáljon a különböző váratlan kihívásokra. A kamera előtt „megtréfáltak ” egyikének-másikának sikerül „jó pofát vágnia”, vagy többé-kevésbé talpraesetten megoldania a

helyzetet, az erre nem képes kárvallottak kinevetése pedig a közönséget ruházza fel a fölény érzésével: „én nem vagyok ennyire ügyefogyott”. (Mint a komikum általában, ezek a műsorok is felfoghatók a társadalom „immunrendszerének” egyik megnyilvánulásaként, embertelenségük azonban ettől még embertelenség marad, mert ha bizonyos mértékben a sikeresebb alkalmazkodásra „nevelnek” is, nem felejthető el, hogy egy olyan társadalomkép alapján teszik ezt, amely természetesnek fogadja el azt, hogy a világ az egyént megalázza, orrabuktatja és részvétlenül kikacagja, ha mindehhez nem tud alkalmazkodni. [173] Kivételt bizonyos mértékig a „Mindent vagy semmit” típusú vetélkedő jelent. [174] S persze megint az intimszférába való behatolás tendenciájának jeleként is. [175] A kilencvenes évek médiájában a kereslethez-igazodás fokozódása egyébként általánosan is jellemzõ. Ez több mozzanatban is megmutatkozik.

Például: szponzori szerzõdéseket nézettségi mutatók alapján kötnek, módosítanak; szokássá válik, hogy több lehetõség közül nézõi szavazás alapján választják ki a vetítendõ filmet; a mûsorban jelenlévõ nézõk gombnyomással határoznak arról, folytatódjék-e a megkezdett produkció; - terjednek az „Ön dönt” típusú, a nézõk, illetve az õket képviselõ résztvevõk által alakított cselekményû mûsorok, stb. [176] Ez döntően megint csak a piacosodás, a különböző „vásárlói” csoportok számára nyújtott differenciált kínálat kialakulásának jele. (S ennek megfelelően Nyugaton ez is korábban lezajlott: a közönség fragmentálódását ott már a hetvenes években regisztrálták. [177] Hiszen a közbekevert reklám mindezt megtöri, nem engedi érvényesülni. [178] Azaz nem a közzétett információk egyike a piaci információ, hanem éppen fordítva, a piac uralkodik az információk (és az információelosztás)

felett. [179] Ezek az életforma-, személyiség- és interakció-modelleket sugárzó filmek talán a leghatékonyabb terjesztői a világ piacainak meghódítására törő amerikai árukultúrának, hiszen azok a sztenderd reakciók, amelyeket mindenütt a világon kiváltanak, mintegy ráhangolják az európai, afrikai, ázsiai és antarktiszi fogyasztókat azokra az attitűdökre, amelyek az amerikai „átlagembert” (értsd: a Fogyasztót) jellemzik, s ezáltal kifejlesztik bennük azokat a vásárlói reflexeket, amelyek az amerikai típusú áruk iránti kereslet hajtóerői lehetnek; kifejlesztik tehát az általuk kívánt keresletet egy olyan népességben is, (s ezt teszik Európától az Antarktiszig) amely a saját kultúra talaján maradva talán kevesebb érdeklődést mutatna az amerikai típusú kínálat iránt. (Persze ha nem Észak-Amerika, hanem mondjuk a Távol-Kelet valamely országa lenne a világpiac legfőbb hatalma, akkor ugyanezeket az eredményeket

feltehetőleg az ő szappanoperáik produkálnák). [180] Azt a biztonságot, amelynek érzetét a klasszikus gyarmatosítás idején Fekete-Afrika legelmaradottabb államaiban is biztosították a „fehér ember” számára a területenkívüliséget élvező hotelek, golfklubok és zárt övezetek. Az angol királynő mindenki királynője volt, s az utazó angol e főhatalom képviselője Kenyában éppúgy mint Madrasban; hasonlóképp a McDonalds-okban a világ legnyomorultabb országában is minden „jó fej” megkapja a maga cheeseburgerét, a Nike cipőt pedig a világ bármely teenagerének ugyanazon teniszsztár ajánlja a televízió képernyőjéről, akár kétezer dollár az adott teenager apjának havi jövedelme, akár húsz. [181] Bár egyelőre inkább arról van szó, hogy a regionális adók „tehermentesítik” a központi médiumokat a „provinciálisabb”, „marginálisabb”, partikulárisabb témák megjelenítésétől; s a helyi adásokkal a

háttérben még inkább kiemelődik, hogy annak van igazán súlya, ami a központi csatornákba bekerül. [182] A Televíziónak az ember fölé kerekedését Truffaut: Fahrenheit 451-étől (1967) a Truman Showig (1998) számos mű ábrázolja, de a kilencvenes évekre talán az a legjellemzőbb, ahogy a Gonosz Erő jelképeként megjelenített Televízióval szembeni ellenállás a káros sugárzásokkal gyilkoló Rábeszélőgép és a New Age szintén iróniával ábrázolt, „paraképességekre” orientált, a televízió ellen ördögűző hadjáratot folytató emberének összecsapásaként jelenik meg a korszak egyik jelentős szatírájában, Šverák: Akkumulátor-ában. [183] Az ellenállás egyik formája lehet a regionális médiumok felé fordulás is: a nemzetközi információdömpinggel szemben a saját világ információinak felértékelődése. Ha egyelőre nem túlságosan erős tendenciaként is, (s többnyire csak a központi média kiegészítésének

szánva), de – mint éppen az imént utaltunk rá - ez a reakció is jelen van a kilencvenes években. [184] Idesorolható az is, hogy maguk a kommunikátorok is árucikké válnak: az egyes csatornák között adják-veszik őket (árfolyamuk mozgása és az egyes csatornák tőkeerőssége szerint); a vásárló csatornák éppúgy kikötéseket tehetnek külső megjelenésüket, hajviseletüket, öltözködésüket illetően, mint ahogy bármely árunál is elvárások támaszthatók a csomagolás ilyen vagy olyan módja iránt, stb. [185] Ez még olyan területen is megfigyelhető, mint a természetfilmek világa; amelyekben érzékelhetően szintén megnőtt az agresszió, az akció és az önérvényesítésért való küzdelem ábrázolása. [186] A sztárok gázsija maga is közönségcsalogató, „értékmérő” eszközként lesz közismert. [187] Az egyszerű dísztelenség művészi divatja után visszatér a látványos képek, díszes keretek korszaka a

képzőművészetben; a látványos előadásoké a színházban, és így tovább. [188] Nem tekinthető véletlennek, hogy a korábbi díszlettervezők, jelmeztervezők helyén a kilencvenes évek színlapjain „látványtervezők” szerepelnek! [189] Feltûnõ jele ennek például az is, hogy míg a korábbi Ki mit tud-okon a szavalók, parodisták, majd a zenekarok, zenei elõadók domináltak, az utóbbi években egyértelmû a különbözõ mozgásmûfajokkal próbálkozó amatõrök túlsúlya. De a hivatásos mûvészetben is több jele van a mozgás felértékelõdésének [190] Gondoljunk például a Presszó című filmre, amelyet e tendencia végleteként egyetlen kamera rögzített szemszögéből vettek föl. [191] A mese-szemlélet divatjával is összefügg, hogy a kilencvenes évek filmjeiben elszaporodnak a madártávlatból készült felvételek, az örök emberi álom, a szárnyas, szabad repülés minél tökéletesebb érzékeltetése. [192] Az irracionális

divatja távolodást eredményez a megjelenítésmódban a realizmus eszményétől is. A játékstílusban a Sztanyiszlavszkij-realizmus sok évtizedes egyeduralma után olyan meghökkentő-túlzó elemek jelennek meg, amelyek az expresszionizmus óta nem voltak jellemzőek. Magának az expresszionista játékstílusnak is van némi reneszánsza, de egészen új, az expresszivitást a paródiával ötvöző játékmód is megjelenik (lásd például Jim Carrey – egyre többek által utánzott - stílusát). [193] A „magas művészet” és a kommersz közeledését ma viszont az is elősegíti, hogy a „magas” művészeten belül (is) a primérebb, érzéki, inkább az ösztönvilághoz, mint az intellektushoz kapcsolódó műfajok kerülnek előtérbe (mozgásművészetek, látványáradat, stb.) [194] Nemzetközi szereplőgárdával - különösen operaelőadásokon - korábban is találkozhattunk, (sőt, prózai színpadon is előfordult, hogy egy-egy vendégszereplő

érdekességként anyanyelvén kapcsolódott be egy más nyelvű előadásba.) A korábbi példák esetében azonban mindig fontos volt, hogy a rendezés összecsiszolja, amennyire lehet, egy stílusba hozza a szereplőket, akik végül is egyazon kultúra szolgálatában tevékenykedtek a színpadon. Az új fejlemény most az, hogy a produkciót nem valamiféle „magasabb rendű” kultúra rendezi össze: az üzenet éppen a különböző kultúrák egyenrangú egymásmellettisége. [195] Sebestyén Márta hangja ezen a szálon került be a világkultúra korra jellemző elemei közé, (s a Deep Forest számon kívül például Az angol beteg főcímébe is). [196] Magyar példa erre mondjuk a Sonia és a Sápadtarcúak blues-együttes. [197] A „harmadik és az első világ” képviselőinek kulturális találkozása már a nyolcvanas években központi téma lett (pl. Stephen Frears filmjeiben), s ezt számos film folytatta a kilencvenes években is [198] Szemben azzal, hogy

korábban a kultúra-találkozás élményét bemutató alkotások színhelye vagy egy eleve multikulturális társadalom (például az USA), volt, vagy az ősi viszonyok közé behatoló civilizáció találkozott az „érintetlen” kulturális „mássággal” (a Tarzantól a King Kong-on keresztül Az istenek a fejükre estek-ig vagy a Krokodil Dundee-ig); és inkább az volt a jellemző, hogy a „kulturális másság” képviselője egyedül (vagy kis csoportban) került egy többségi kultúra közegébe. Az ezredvégen a találkozó kultúrák egy általános személytelensége folytán (legalábbis kulturális) egyenrangúságot biztosító közegben kerülnek egymás mellé, s ennek következtében nem az kap igazán hangsúlyt, (mint korábban), hogy mennyire különböznek egymástól, (s még csak nem is a bennük lévő közös elem, a minden embert összekötő „általános emberi” azonosság), hanem az, hogy milyen sokféle szín van a kultúrák palettáján.

[199] S a művészet persze ebben is csak tükre az életnek, amelyben ezt a multikulturalitást a tőke nemzetköziesedése nyomán a munkaerő népvándorlása hozza létre: mielőtt alapvető korélménnyé vált volna a kultúrák egymás mellett élése a művészetben, már vendégmunkások milliói képviselték ezt a munkapadok mellett, az utcákon és az üzletekben; a legkülönfélébb országokból érkezett sportolók a nagy profi egyesületekben, és így tovább. Kelet-Európában ezek a folyamatok is a kilencvenes években indultak be látványosan. [200] A nemzetiségi színházak (például magyarországi német színház) megjelenése némiképpen más eset, (elsősorban a kisebbségi jogok rehabilitációjának része), de talán nem tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy a multikulturalizálódás légköre legalábbis kedvezett annak, hogy ilyen kezdeményezések sikeresek lehessenek a kilencvenes években (s hogy például vezető magyar színészek is

felvállalják azt, hogy pályájukat a kisebbségi kultúrát képviselő és terjesztő együttesben folytassák). [201] Bár ez nem új, lásd a hatvanas évek pop-artját. [202] A test díszítése -a kilencvenes években a test szinte minden helyére eljutó fülbevaló, a különböző festésmódok - megint a késő-barokkot és a rokokót is idézik, s még inkább a maszk divatja, hiszen mint korábban említettük, a maszkviselés ma reneszánszát élő előképe, a velencei karnevál is a későbarokk és a rokokó századában, a tizennyolcadikban élte első fénykorát. A maszk hosszú szünet után megjelent megint a színházban is, s még inkább felelevenedett az a gondolat, amit szimbolizál, az ember jelképes értelemben vett maszkviselése, rejtőzködése. [203] Korábban ez csak különleges alkalmakkor, például a Szilveszter „fordított világában” volt szokásban. [204] Különböző műfajok területén a korábbinál gyakoribb lesz az álnév,

művésznév, műnév használata (Settenkedő, Kentaur, Zeusz, Ágens, stb.) [205] Szintén a kilencvenes évek jellemzőjeként említhetjük, hogy mind több produkció készül fogyatékosokkal. Ebben a jelenségben megint több minden fejeződik ki. Először is az „omnia vincit ars” romantikus gondolata Másrészt a világ multikulturális jellegűvé válásával együtt járó kulturális egalitarianizmus következtében a legkülönfélébb szubkultúrák értékelődnek fel, s fogadtatik el önkifejezésük a többi művészi önkifejezéssel egyenrangúnak - így a fogyatékosoké is. Harmadrészt kifejeződése ez a tendencia a korábban említett határelmosódásoknak is a zseni és a fogyatékos, a „normális” és az „abnormális” között. Végül pedig kifejeződése annak a korélménynek is, hogy „a lét dadog” és nincsenek „törvények”: a fogyatékos önkifejezése a fogyatékos világ legadekvátabb tükrözése. [206] Ennek egyik jele, hogy

például a tudomány és a művészet közötti határvonalak is halványodnak: a társadalomtudományban például a korábbi évtizedek adatkultuszával és „scientizmusával” szemben a kilencvenes években az esszé, a szubjektív ábrázolás művészethez közelibb megközelítésmódja dominál: olyan szerzők is efelé a műfaj felé fordulnak, akik egy évtizeddel korábban elsősorban a számszerűsíthető tényekre, a matematikai statisztika érveire támaszkodva próbáltak minél „tudományosabbak” lenni. [207] Az ellentmondás ezekben az esetekben olyan jellegű, hogy az ellentétpár tagjai tulajdonképpen különböző dimenziókból származnak, ezért különneműek, együtt szerepeltetésük nem jelent összeegyeztetést, de (új) kapcsolatot hoz létre ezek között a különböző dimenziók között. [208] S nem is csak arról van szó - tehetjük hozzá - amivel ismét más korok próbálkoznak, hogy feloldják az ellentmondást, és ennek jegyében

egyfelől olyan „magas művészeti” alkotásokat hoznak létre, amelyek a tömegműfajok eszközeit /is/ használják, másfelől a tömegműfajokban „népszerűsítik” a „magas művészet” egyes vívmányait: ezek összeegyeztetési kísérletek és a kilencvenes években éppen az a jellemző, hogy nem feloldani akarják az ellentmondást, hanem - különböző dimenziók egymáshoz-forgatásával - az ellentmondásosság természetességét sugallják. [209] A korszak sajátosságai között e jelenség magyarázatát talán abban lelhetjük meg, hogy a kor a tőkés társadalom versenytárs nélkül maradásának erősen pénz-centrikus időszaka, amelyben a gazdagság elitizmusa (arisztokratizmusa) eluralkodik a társadalomban, értékei a legkülönfélébb rétegek szemléletében dominanciára jutnak, s így a széles kört megcélzó, széles körben ható, széles körben eladható művek szemléletében is ennek az elitizmusnak és arisztokratizmusnak egyes

jegyei lesznek a meghatározóak. Ez végül is azt jelenti, hogy a „szociális piacgazdaság” évtizedei után már nem az ellentétek csökkenésének hite, a lassú gazdagodás, emelkedés ígérete, a szociális kiegyenlítődés illúziója hatja át a tömegtudatot (nem ezt akarják elfogadtatni a tömegekkel); hanem éppen ellenkezőleg: azt sugározzák, hogy az elitek különválása a „normális” (ha ellentmond is a demokrácia uralkodó értékeinek), az arisztokratizmus az eszmény (ha a többség számára ez per definitionem követhetetlen is): vagyis egy olyan világképet sugallnak a kor embereinek, amely azt közli velük, hogy a többségnek a többség számára lényegében értelmezhetetlen és követhetetlen értékeket kell egyedül követhető és értelmes értékekként elfogadnia. Míg a korábbi korszakok a társadalmi egyensúly és a társadalmi igazságosság kérdését egyazon dimenzióban próbálták megragadni, s így legalább elvben

számoltak összeegyeztethetőségük lehetőségével; a kilencvenes években úgy látszik, hogy a társadalmi egyensúly és a társadalmi igazságosság két különböző dimenzióban vannak, egymással nem ellentétben, hanem egymástól külön, és ezért összeegyeztethetetlenek. Viszont azzal, hogy ezen dimenziók egymással összeegyeztethetetlen igazságai egyszerre kerülnek a látókörbe, egészen új nézőpontok válnak lehetővé, (amelyeket persze csak új fogalmakkal, kategóriákkal lehet majd kifejezni). [210] E mögött az ellentmondás mögött talán azt a kettősséget sejthetjük, hogy a világtársadalom integrációja (például az Egyesült Európa kialakulása), amely az egyénektől azt kívánja meg, hogy korábbi identitásaikkal szemben elsősorban ezekhez a mega-egységekhez viszonyuljanak, olyan körülmények között megy végbe, amelyeket áthatnak az egyes kultúrák (és az ezekhez hozzárendelhető társadalmak és társadalmi rétegek) közti

igen éles ellentmondások és lehetőség-különbségek. (Itt az „ellentmondás” klasszikus fogalma megint nem igazán fedi le a jelenséget: az a mód, ahogy például a dialektika kezeli az „ellentmondás” fogalmát lényegében egyetlen dimenzió két pólusának viszonyát rögzíti: az ezredvég élménye azonban éppen az, hogy különböző dimenziók között kell ugrálnunk ahhoz, hogy a valóságot értelmezhessük. Nem véletlen, hogy a kor tudományát éppúgy a dimenziók közti átlépés foglalkoztatja, mint ahogy a művészetben is ebben a korszakban válik meghatározó eszménnyé Escher munkássága, vagy ahogy a kommersz film műfajában is szinte klisévé válik a „dimenzióugrás”). [211] Ez a - megint csak dimenzió-váltással létrejött - szemléleti vonás egy olyan korra utal, amely az individualitás eszményét a végletekig viszi, de ugyanakkor, miközben a kor társadalma az individuumok milliárdjait hozza létre, a kor gondolkodóinak

rá kell döbbenniük arra is, hogy a végleteiig vitt eszmény (ebben az esetben is) az ellentétébe fordul. (Nem véletlen, hogy ebben a korban, a kilencvenes években fogalmazódik meg az a felismerés is, hogy az individualitást tagadó és megsemmisítő fasizmus bizonyos szempontból nem volt egyéb, mint az individualizmus konzekvens végigvitele – egy tömegtársadalomban.) [212] S másfelől a saját világképet sem láttatja valamely más világrend részének. (Az idézésnek, utalásnak ugyanis a mindeddig használt másik funkciója az, hogy általuk jelzi az egyén, hogy milyen korábban már megjelent elvekhez, irányzatokhoz, személyekhez, szemléletekhez hajlandó csatlakozni). A kilencvenes évek embere azonban sem bekebelezni, sem csatlakozni nem akar, mert a társadalmit és az egyénit sem egyazon rendszeren belül látja: számára ez is két különböző dimenzió. [213] Vagyis hogy a kor világrend-nélkülisége nem hiányállapot, (ahogy például egyes

kétségbeesett korok „minden Egész széttörött” élményében megfogalmazódik); ha nem is a világ mindenkori állapota (ahogy a minden törvényt tagadó szkepszis láttatja); hanem sajátosan erre a korra, az ezredvégre jellemző „normálállapot”, egyfajta egyensúly, (a különböző dimenziók - egymás nézőpontjából káosznak látszó egyensúlya). Ez az életérzés feltehetőleg a „szocializmus” összeomlásával létrejött „egypólusú” világ tükröződése is: egy egypólusú világot nem lehet „világrendnek” tekinteni, hiszen nincsen olyan rend, amelyet nem erők és ellenerők egyensúlya hozna létre, ugyanakkor a jelenben valóban nincs alternatív pólus, tehát a jelenben a világegyensúly valóban a világrend-nélküliségen alapszik, ha ez valószínűleg átmeneti is. (Az „átmenetiség” érzés viszont azért nem uralkodik, mert azt olyan korok élik át, amelyekben már érezteti hatását az az erő, amely felé az átmenet

majd bekövetkezik. Amíg ilyen ellenerők nem körvonalazódnak, addig a világrend-nélküliség nem átmeneti, hanem normál állapotként van jelen az emberek szemléletében). [214] Ez a vonás már azt jelzi, hogy a következő korszakban az individualitás-eszmény egyeduralma meg fog szűnni, és - persze „individualitás” és „kollektivitás” fogalmainak, asszociáció-körének teljes átalakulásával - új kollektív eszmények megjelenése, kivirágzása valószínűsíthető. [215] Ha magyarázatokat keresünk, itt is kínálkoznak történelmi analógiák: az irónia olyan korokban uralkodik, (olyankor nyeli magába a szörnyűségek ábrázolását), amikor a társadalomban kiéleződnek az ellentmondások, de az ellentétes erők még nem tudják politizálni azokat; ilyenkor az egyén kritikai alapállása, egyéni-etikai szembeszegülése a jellemző (mint például Swift esetében); amikor viszont az ütközések pusztító, explicit formákat öltenek,

amelynek az egyének tömegei esnek áldozatul, akkor a horror uralkodik el az irónia felett. A klasszikus romantika idején ez a két tendencia egyszerre, egymásba folyvást átfordulva van jelen, mint ahogy (dinamikus) egyensúly van (a társadalom ellen lázadó) individuum és (az egyéneket maga alá söprő gépezetté embertelenedett) társadalom között. (A romantika korszaka egyszerre volt egyfelől az individualitás piedesztálra emelésének, antropológiai győzelmének kora, másfelől születési ideje a pénz és a modern állam elszemélytelenítő mega-hatalmának is.) A huszadik század végén a két tendencia nincs egyensúlyban, hanem egymástól függetlenné vált erőként hat: egyfelől az egész huszadik század az elszemélytelenített megahatalmak iszonyatáról szól, s minthogy ezek uralma nem csökken, s még illúziók sem nagyon maradtak arra, hogy ezek felszámolhatók, így a társadalmi lét egész dimenziója az Embertelenség horrorját

sugározza, logikus végkifejletként, jövőképként a totális pusztulás pesszimizmusával; másfelől viszont az individualitás kiteljesedése a huszadik század végére az egyénben rejlő energiák olyan tartalékaira derített fényt, amelyek a személyes lét dimenziójában fenntartják a felülkerekedés reális lehetőségének öntudatát. Viszont e két dimenzió között - amely a huszadik századvég emberének élményei szerint két, egymástól független dimenzió - nincs átjárás. (És éppen ez jelenti a döntő különbséget a 19 századi romantika szemléletével szemben, amely az egyén erőtartalékaitól a társadalom megváltását, a társadalomtól az egyének boldogságát várta, feltételezvén, hogy Egyén és Társadalom egyetlen dimenzió, egyetlen rendszer pólusai). [216] Szilágyi Ákos aforisztikus megfogalmazásával a Tények helyett a Lények. [217] Nagyrészt idesorolhatók az amerikanizálódásnak a médiában és a mindennapi élet

számos területén megfigyelhető, és általunk is említett hatásai, hiszen az USA-hoz fűződő képzetek elsősorban egy olyan társadalomról szólnak, amelyben a pénz uralkodik; (egy olyan országról, amely minden más országnál inkább jelképezi a pénzhatalom érvényesülését), s amelynek terjeszkedése, korántsem csupán szimbolikus jelenléte a világ mind több régiójában mindenütt a pénzhatalom mind hangsúlyosabb érvényesülését hozza magával. [218] Az egészségvédelemben az egyén már nem támaszkodik csupán az orvosok (paternalisztikus) gyógyító segítségére: a betegséget a kor embere a teste körül ólálkodó alattomos betörőnek fogja fel, akivel szemben különböző biztonsági intézkedésekkel igyekszik a testét (= „lelke házát”) körülbástyázni. (Immunrendszererősítés, öngyógyító, önerősítő lelki tréningek, stb Az egészség-felfogásban előtérbe kerülő „immunrendszer” és a különböző vagyon-, és

életvédelmi biztonsági rendszerek között valamiféle analógia mindenképpen érezhető). [219] A kor biztonság-felfogásában ez több szinten is kimutatható: a „riasztórendszerek” szinte az egyes házaklakások higiéniai felszereléseihez tartoznak: a ház-lakás impaktságát, érintetlenségét, a behatolás, mint beszennyeződés-megfertőződés kizárását szavatolják; arról pedig már volt szó, hogy „nemzet tisztaságát” védő xenofób irányzatok szemében az idegenek nem csak az ország lakóinak biztonsága szempontjából jelentenek veszélyt, hanem szimbolikus higiéniája szempontjából is. („meg kell tisztítani tőlük az országot”, „fertőz a kultúrmocsok”, „egészséges fejbőr”, stb.) Ezt a képzetet természetesen erősíti a világ szegényebb országaiból érkező menekültek civilizációs (és higiénés) viszonyainak számos feltételtől megfosztott szintje, illetve az ugyanezen fejletlen régiókból terjedő, fenyegető

betegségek is. (Ugyanez a „belső” viszonyokban is érvényes: a gazdagabbak számára a biztonságukra veszélyesnek érzett szegények világát a piszkos, elhanyagolt és mindenféle fertőzés veszélyét magukban hordó hajléktalanok és/vagy cigányok jelképezik, -- jóllehet a nagy vagyonokra igazán veszélyes bűnözők jelentős része - mint már erre is utaltunk - a valóságban egészen más körből kerül ki). [220] Magyarországon a civil társadalom kifejlettsége még igen kezdetleges, de kétségtelen, hogy a kilencvenes években ez is beindult. (Az olyan közvetett jelektől, mint amilyeneket az előkertek, erkélyek feléledése kapcsán regisztrálhattunk, az egyes megszűntetésre ítélt iskolák védelmére összefogó szülők mozgalmain keresztül a települések polgárőrségeinek és a szűkebb pátria életfeltételeinek javítására szövetkező barári körök létrehozásáig számos példa mutatja a civil társadalom lassú megszerveződését

Magyarországon is). [221] A szisztematikus oksági szemlélet és a rendszerszerű gondolkodás csökkenése viszont tovább erősíti a fragmentáltság érzetét, azt a felfogást, amely szerint a világ csak egymástól független mozaikelemek halmaza, (egységes) törvényekkel megragadhatatlan. [222] Az más kérdés, hogy mennyire tekinthető fontos információnak, hogy a számítógépes játék harcosát milyen kód ismeretében lehet további „életekkel” megajándékozni, de egyrészt kétségtelen, hogy ezek a játékok rendkívül nagy arányban alapulnak ilyen ismereteken, másrészt az is kétségtelen, hogy az ilyen felesleges információk tömegének megszerzésére késztetve a gyerekeket, ugyanakkor „edzik” is információszerzési képességüket. [223] Mindezt többek között éppen az teszi lehetővé, hogy a számítógép felszabadítja az embert olyan teendők alól, amelyek korábban nem hagytak időt neki arra, hogy ily módon „önmagával”,

kapcsolataival, vagy a természethez való viszonyával foglalkozzék. [224] A Kelet-Európában – egy, az ipari társadalom, az államszocializmus, a hidegháború, és sok más negatív történelmi tapasztalat által eleve frusztrált világban -- zajló kapitalizálódás egy olyan nyugati társadalomba való integrálódást jelent, amely már jó ideje a Keleten még csak megcélzott társadalmi forma permanens válságtüneteivel küszködik; (biztató) alternatívák pedig nem látszanak. [225] Sokan éppen azért fordulnak e formákhoz, mert a hagyományos egyházak megszokottá, rutinszerűvé vált hitéletével szemben ezekben érzik inkább a titokzatosságot, a misztikumot, ami megkönnyítheti a transzcendencia átélését. E felsorolásban nagyon különnemű dolgok kerülnek együvé, a közös elem nem ezek tartalmában van, hanem abban az attitűdben, amellyel az ezredvég embere a „transzcendens erőkben” való hit lehetőségét keresi – s olykor a

hagyományostól eltérő, nem a hagyományos értékrend által szentesített formák között. [227] Ezt a visszafordulást figyelhettük meg az egészségfelfogás alakulásában éppúgy, mint az ünnepelési szokásokkal kapcsolatban, a középkor újrafelfedezésében éppúgy, mint a sámánizmuséban. [228] Hiszen a korszak számos vonása erre mutat: erre mutat az egyéni méltóság szinte korstílussá váló megkérdőjelezése, a divatozó kacérkodás a halállal; az eszmények elhalványodása az öncélú önérvényesítés mellett, s mindazok a jelenségek, amelyek arra utalnak, hogy a társadalom nagymértékben individualizálódott, de úgy hogy az egyének sokszor nem látják az egyéni élet sikerességét biztosító erőket – az ilyen viszonyok kedvező talajt biztosítanak a totalitarizmusnak, az egyén önfeladásának, de kedvező esetben a szellemi megújulásnak is. [229] Umberto Eco ugyan joggal veti fel szellemes cikkében, („Gyerek még az idő”,

In: Az új középkor, Európa, 1992.) hogy ha időszámításunk nem Jézus születéséhez, hanem halálához igazodik, akkor most szó sincs sem század-, sem ezredvégről, (mint ahogy a mohamedánok, zsidók vagy a védikus hinduizmus követői számára egyébként sincsen); s hogy a századvégi életérzések egy sajátos kollektívum beállítódásai csupán: ugyanazokat a jelenségeket egy század első felében egészen másként értékeli, értelmezi, sőt, észleli is az emberiség, mint a századvégen. Ámha ez így van is, a jelen esetben úgy tűnik, nem csak az évszázad vagy évezred búcsúztatása történik, hanem olyan szemléleti paradigmák lezárultának lehetünk tanúi, amelyek nem a naptár előrehaladása, hanem lehetőségeik kimerítése révén jutottak leszálló ágba. A lezárulásnak és az új ívek beindulásának semmi közük az ezredfordulóhoz; a helyzet akkor is ilyen lenne, ha e könyv nem valamely század „kilencvenes”, hanem

„harmincas”, vagy „negyvenes” évtizedéről szólna. [230] Az az enerváltság, amely az ezredvég nyugati emberére az agresszivitás számos megnyilvánulása mellett is eléggé általánosan jellemző, egyszerre valószínűsíti a „Róma összeomlása” forgatókönyvet, (hiszen a gyengék társadalmai hosszú távon civilizációs előnyeik ellenére sem tudnak ellenállni az éhes és vitalitással teli perifériák támadásának), és a megújulás-scenáriót, mert az „enerváltság” egy társadalomban sosem örök állapot: a „megújulás” éppen azt jelenti, hogy olyan új folyamatok indulnak be, amelyek átrendezik és ezáltal (újra) vitálissá teszik a társadalmat. [231] Persze nem felejthetjük el azt sem, hogy a történelmi analógiák hasznosíthatósága csak korlátozott: vannak hasonlóságok, de a történelem valóban ritkán „ismétli önmagát”; a legvalószínűbb mindig valami előre nem látható változat. Különben is, az is

egy a reális lehetőségek közül, hogy mindaz az új elem, amely ma gyökeres változásokat sejtet a jövőben, végül is nem kerekedik a „régi” fölé, s múlékony korjelenségként halványul el a továbbrobogó kapitalizmus, modernizmus, racionalizmus árnyékában. [226]