Irodalom | Tanulmányok, esszék » Jonathan Swift - Gulliver utazásai

Jonathan Swift - Gulliver utazásai A mű egy utaztató regény mintájára megírt szatíra. A történetet Gulliver meséli el, mintha személyesen az olvasónak mondaná, még párbeszédek sincsenek a regényben. Tengerészzsargonban, valóságosnak tűnő hajózási adatokkal fűszerezve állít görbe tükröt elsősorban az angol és ezen keresztül az egyetemes civilizációnak, sőt magának az embernek. A történet főszereplője Mr. Lemuel Gulliver orvos, aki anyagi okokból hajóorvosnak áll Négy kalandos utazását meséli el a könyv. Első rész – UTAZÁS LILLIPUTBA Gulliver 1699. május 4-én az Antilop nevű hajón elindul a Déli-tengerekre 1699 november 5-én zátonyra futnak. Mentőcsónakba szálnak, amelyet felborít a vihar és csak Gullivernek sikerül kiúsznia a partra. Lilliputi Birodalomba érkezik, a törpék országába Míg alszik, fogságba ejtik és a fővárosba, Mildendoba szállítják. Megtanítják neki a liliputi nyelvet Mikor megtudják

róla, hogy nem akar ártani Lilliputnak viszonylag szabadon élhet. Eközben ellenségekre és jó barátokra is szert tesz az udvarban. Barátaival hosszasan beszélget az anliai és lilliputi politikáról és társadalomról. Lilliput háborúban áll a szomszéd birodalommal Blefuscuval, a háború oka, hogy a lágy tojást melyik végén kell feltörni. Emiatt polgárháború tört ki a vastag vég hívei és hegyes vég hívei között. A vastag vég híveit a blafescui császár befogadta, mint menekülteket, ez a mostani háború oka. Gullivernek sikerül a blafescui hajóflottát megszereznie és Lilliputba szállítania. Magas kitüntetésben részesítik Közben kigyullad a császárné lakosztálya, amelyet Gulliver olt el a vizeletével. Ezek után hazaárulással vádolják meg, mert nem volt hajlandó elpusztítani a vastag vég eretnek híveit Blafescuban. Azt is felrójának neki, hogy meggyalázta a császárné lakosztályát Gazdaságilag is csaknem megroppantja

Lilliputot Gulliver etetése. Majdnem halálra ítélik, de királyi kegyelemből csak megvakítás a büntetése és (bár ezt nem közlik vele) éhhalál. Gulliver nem várja meg az ítélethirdetést, Blafescuba megy, ahol a talál egy csónakot az ottani király ellátja élelemmel és 1701. szeptember 24-én nekivág az óceánnak Felveszi egy angol kereskedelmi hajó és 1702. április 13 megérkezik Angliába Második rész – UTAZÁS BROBDINGNAGBA Rövid időt tölt családjával és 1702. június 20-án ismét útnak indul a Csavargó nevű hajóval 1703. június 17-én partra szállnak egy ismeretlen szigeten, hogy vizet szerezzenek Egy óriás megijeszti a legénységet, akik elmenekülnek a csónakkal és otthagyják Gullivert. Egy parasztgazdához kerül, kinek lánya lesz a dajkája, megtanítja az óriások nyelvére és készít neki babaruhákat is. A parasztgazda vásárokba hordja Gullivert, hogy pénzt keressen vele Híre megy az országban és a királyi udvarba

is meghívják. A királyné megveszi és külön lakosztály csináltat neki. A palotában rengeteg időt tölt a királlyal és politikáról, kultúráról, Angliáról beszélgetnek. Felajánlja neki, hogy elmondja a puskapor pontos összetételét, de ezt a király visszautasítja, mert kegyetlen dolognak tartja. Egy tengerparti kirándulás alkalmával egy saskeselyű felkapja Gulliver szállítódobozát és a tengerbe ejti. Egy arra járó hajó kiemeli a vízből és 1706 június 3-án érkezik ismét Angliába Az első két utazás arról szól, hogy más perspektívából nézve ugyanazt a dolgot is másképp látjuk. Ez igaz a külsőségekre és a belső értékekre is Gulliver a gonosz kis liliputiakat szépnek látja, ám a jámborabb óriásokon még egy pattanás is undort kelt benne. A kisebb fél a nagyobbtól. A lilliputiak félnek Gullivertől, ő viszont fél az óriásoktól A kisebb erőszakossággal vagy hátból támadva próbálja kompenzálni a

méretbeli különbségét. A liliputiak háborúznak jelentéktelen dolgok miatt is, az óriásoknak azonban még a puskaporra sincs szükségük. Ami nem azt jelenti, hogy az óriások társadalmában minden rendben lenne, ellenkezőleg, a törpék és az óriások társadalmával példálózva világít rá Gulliver az angliai politika és társadalom hibáira. Harmadik rész – UTAZÁS LAPUTÁBA, BALNIBARBIBA, LUGGNAGGBA ÉS JAPÁNBA Gulliver 1706. augusztus 5-én indul újra útnak Hajóját kalózok foglalják el Megkegyelmeznek neki, egy gyenge kis csónakon mentheti életét a nyílt tengeren. Egy lakatlan szigetre érkezik, amely felett egy repülő sziget, Laputa jelenik meg. A király erről az úszó, lebegő szigetről kormányozza országát, mindig odarepülve, amelyik város meg szeretné látogatni. Lapután tudósok és szolgáik élnek A szolgák dolga, hogy ha gazdáik nagyon elgondolkodnának valamin, akkor lélektani légycsapókkal felébresszék őket. Ezek

egy bot végére helyezett felfújt hólyagok, amelyekbe borsószemeket, vagy apró kavicsokat raknak. Az elméleti tudományokban a matematikában és zenetudományban, valamint a csillagászatban jártas laputaiak a gyakorlati megvalósítást alantas dolognak tartják. Laputát elhagyva Gulliver Balnibarbiba érkezik. Szállásadója egy úr, akit lenéznek országszerte, mert a jól bevált régi módszerekkel műveli földjeit, amelyek szépen teremnek is, nem úgy, mint máshol az országban. A király elrendelte ugyanis, hogy a Királyi Kitalátorok Akadémiája által megalkotott útmutatások szerint kell építkezni, földet művelni. Az senkit sem zavar, hogy a házak hamar összedőlnek, a földek pedig nem teremnek. Ezután Gulliver meglátogatja az akadémiát. Itt belelát több kísérletbe is, úgy mint: napfényt kivonni uborkából, emberi ürülékből visszanyerni az eredeti tápanyagokat, tapintás és szaglás alapján megkülönböztetni a színeket, márványt

puhítani, stb. Gulliver következő állomása Glubbdubrib. A szigetet mágusok lakják A itteni uralkodó készséggel idézi meg Gullivernek a legkülönbözőbb történelmi személyiségeket. Nagy Sándort, Cézárt, Brutust, Szokratészt, Homéroszt, Arisztotelészt és még sokan másokat. Gulliver csalódik, mikor rájön, hogy a történelem nagyjai közt mennyi a gyáva, korrupt, erkölcstelen ember. Innen érkezik Gulliver Luggnaggba, ahol halhatatlanok is élnek. Hősünk eleinte irigyli struldbrugokat (így hívják a halhatatlanokat), mert azt gondolja, hogy örökké fiatalok. De mikor megtudja, hogy az öregedésük nem áll meg, testileg és szellemileg is leépülnek, már átokként tekint az öröklétre, nem áldásként. Gulliver innen Japánba vitorlázik, ahonnan magát hollandnak kiadva először Hollandiába, majd 1710. április 16-án Angliába utazik E fejezetben a tudomány, a filozófia és történelem nagyjai a szatíra áldozatai. A tudomány

képviselői nem az emberek életét szeretnék megkönnyíteni, hanem a hatalom kiszolgálóiként jelennek meg. A történelem nagyjait is úgy ábrázolja az író, hogy első sorba önös érdek vezérli őket, nem a közérdek. Negyedik rész – UTAZÁS A NYIHAHÁK ORSZÁGÁBA Elérkeztünk a könyv utolsó és ha lehet szubjektív véleményem, legérdekesebb fejezetéhez. Gulliver, mint hajóskapitány vág neki utolsó kalandjának 1710. szeptember 7-én Legénysége fellázad ellene és egy ismeretlen földön partra teszik. Ezt az országot a bölcs és békés nyihahák, azaz lovak és a jehuk, az elfajzott, elkorcsosult emberek lakják. A nyihahák szelíd, jószívű teremtmények, akik még a hazugság szót sem ismerik. A jehuk háziállatként istállóban tartott állatok. Miután megtanulja a nyihahák nyelvét, hosszasan beszélget gazdájával az európai országokról, az ott található társadalmi, politikai osztályokról, a nyihahák igazságos állami

berendezkedéséről és a romlott jehukról. Gulliver szeretne nyihaha lenni, de ők jehuként tekintenek rá, bár azt elismerik, hogy különb a többi jehunál. Gulliver azt szeretné, ha a nyihahák között élhetné le életét, a parlament döntése értelmében azonban el kell hagynia a szigetet és gazdáját. Nagyon mélyen érinti a döntés, de eleget tesz a nyihahák akaratának. Jehubőrből készült kenuval vág neki a tengernek Egy portugál hajóra kerül, majd 1715. december 15-én ér haza Angliába Nehezem illeszkedik vissza a jehuk világába, éveknek kell eltelni, hogy legalább családját el tudja viselni. Legtöbb idejét lovaival tölti A negyedik fejezet megsemmisítő társadalomkritika. A politikusok, az ügyvédek, a bírók, az orvosok és az egész emberiség esendőségének, korruptságának, önzőségének és nemtörődömségének bemutatása. Azt sugallja az író, hogy az ember a jehuvá válás útján halad. Legalábbis nem az eszményi, a

nyihahai társadalom felé vezető úton