Történelem | Tanulmányok, esszék » Lugosi Balázs - Magyarország legnevezetesebb városai a középkorban

Lugosi Balázs - Magyarország legnevezetesebb városai a középkorban A mai Magyarország területén a magyar törzsek megérkezése előtt számos nép élt, amelyek a 895-ben lezajló honfoglalás után összeolvadtak a magyarsággal. A 10 században Géza fejedelem kezdte meg a pogány magyarság keresztény hitre térítését, de munkáját már fia, az „államalapító” I. (Szent) István fejezte be István 1000-ben koronát kapott a pápától (Szent Korona), és a Magyar Királyságot a keresztény országok közösségéhez kapcsolta. A 11. század végén I (Szent) László végleg megerősítette a magyar államot A magyar nemesség különleges előjogait a II. András által kiadott Aranybulla rögzítette 1222-ben A Magyar Királyságot 1241-ben, a tatárjárás pusztította el. A „második honalapító”, IV Béla ezt követően rendelte el a kővárak építését az országban. Miután 1301-ben kihalt az Árpádház, a 14 században uralkodó

Anjou-királyok, Károly Róbert és Nagy Lajos központosították a királyi hatalmat. Nagy Lajos megszerezte a lengyel trónt is, és ezzel a Visegrádról kormányzott „Anjou-birodalmat” jelentős európai nagyhatalommá tette. A 15 században Luxemburgi Zsigmond, majd Mátyás király uralkodása alatt Magyarország kulturális szempontból is Európa egyik legjelentősebb országa lett. Az ország fővárosa Buda volt, Mátyás híres királyi udvarával (reneszánsz korszak). Ekkor azonban már fenyegetett a török megszállás, ami a 16. században véget vetett Magyarország nagyhatalmi helyzetének és hosszú időre függetlenségének is. Buda: A Buda név a korai Árpád-korban az ókori Aquincum helyén épült települést jelölte, amelyet csak a tatárjárást követően, a budai Vár (Újbuda) megépítése után kezdtek Óbuda néven emlegetni. A város a középkori krónikáink szerint Attila hun uralkodó testvéréről kapta nevét, ebből azonban

valószínűleg csak annyi igaz, hogy a név eredete valóban lehetett személynév is. Pest nevének eredete a honfoglalás korába nyúlik vissza, és jelentése furcsa módon a budai oldalon található Gellért-heggyel kapcsolatos. A szó ugyanis a szláv nyelveken barlang-ot, sziklaüreg-et jelent, a régi magyar nyelvben pedig a kemencét nevezték pest-nek, ahogy az például a Székelyföld egyes részein még ma is hallható. Így lett a hévizes barlangot ("forró kemencét") rejtő mai Gellért-hegy Pest-hegy, a hegy lábánál ősidők óta használt folyami átkelő pedig Pest-rév, és innen kapta végül a túlparton létrejött település a 1 nevét. Budapest városi múltja az ókorra nyúlik vissza A mai Óbuda területén, a dunai átkelőhely (megyeri rév) nyugati oldalán fekvő kelta településből alakult ki az 1-5. század között a rómaiak virágzó városa, Aquincum. A magyar honfoglalás után itt volt Árpád fejedelem szállása.

1247-ben IV Béla király építtette fel az első királyi várat a Duna nyugati partján fekvő Várhegyen, amely körül kialakult a középkori Buda polgári városa, hat nagy templommal, országos vásárhellyel. A 15 század második felében, Mátyás király alatt Buda az ország fővárosa lett, reneszánsz királyi palotája európai hírű volt. Ugyanakkor a Duna keleti partján fekvő Pest is jelentős kereskedővárossá fejlődött. 1541-ben a törökök kezére jutott a két város, akik 150 éves uralmuk alatt Budán rendezték be központjukat. Debrecen: A Honfoglalás előtt a mostani Magyarország keleti részén különböző népcsoportok éltek. Az ókortól kezdve számos népcsoport (vandálok, gótok, szarmaták, gepidák, avarok) telepedett le hosszabb-rövidebb időre a mai Debrecen területén. Írott forrásban elsőként 1235ben tűnik fel Debrecen neve, mégpedig a Váradi Regestrumként ismert ítéletgyűjteményben, ekkor még „Debrezun” alakban (a

név feltehetőleg a szlovák dobre zljiem, „jó termőföld” kifejezésből ered, mások szerint török eredetű.) A több falu egyesülésével létrejött település a tatárjárást követő évtizedekben indult gyors fejlődésnek, rövid idő alatt az ország egyik meghatározó városává vált, elsősorban földesurának, Károly Róbert bizalmasának, Debreceni Dósának köszönhetően. A mezővárosi kiváltságokat Nagy Lajos adományozta Debrecennek 1361-ben, ekkortól rendelkeztek az itt élők a szabad bíró- és tanácsválasztás jogával. 1450 és 1507 között a Hunyadi család birtoka volt. A 15 század elejétől a város számos újabb kiváltságot nyert el az uralkodótól, illetve földesurától. Legfontosabbak ezek közül talán a vásárok tartását engedélyező kiváltságlevelek, hiszen a következő évszázadokban a kereskedelem, a vásárok biztosították a város gazdagságát, folyamatos fejlődését. Eger: A mai Eger területe a

kőkorszak óta lakott, a korai középkorban német, avar és szláv törzsek éltek itt. A magyarok a 10 században foglalták el a területet, és Szent István püspökséget alapított e dicső hírű városban. Az első, mára elpusztult székesegyház a Várhegyen épült, ez és a köré épült lakóházak képezték a város történelmi magját. Eger ettől az időtől kezdve fontos vallási központ. A 14─16 század Eger számára a virágzás időszaka volt. Ekkor kezdett fellendülni a szőlőtermesztés, ami híressé tette a várost Hunyadi Mátyás 2 király uralkodása alatt, mikor a reneszánsz kultúra elterjedt Magyarországon, Eger püspökei nagy építkezésekbe kezdtek. Magyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a vár kevesebb, mint 2100 védője (és ebbe beleszámolták a nőket és gyerekeket is) visszaverte a 80 000 fős török sereg támadását (1552). Az ostrom

története leginkább Gárdonyi Egri csillagok című népszerű regényéből ismert a mai olvasók számára. Esztergom: A magyarok 900-ban már elfoglalták a mai Esztergom területét. A 960-as években Géza fejedelem új, állandó székhelyét Esztergomban választotta meg. E helyen született Vajk és itt is kersztelték meg A Koppány-féle lázadás leverése után az esztergomi fejedelmi székhelyen tűzette ki Koppány testrészeit, majd pedig. 1000 karácsonyán itt koronázták királlyá István néven és ezzel Esztergom lett a királyok székvárosa egészen a tatárjárásig (1242). A 12-13 század fordulójától kezdve Esztergom városias fejlődése az egyházi befolyás növekedése következtében megtorpant. A várban lévő, de még be nem fejezett királyi palotát Imre király 1198-ban az érseknek adta. A 13 század az udvarnoki városrész fokozatosan az esztergomi káptalan kezébe csúszott át. A város árumegállító joggal rendelkezett, pénzváltó

és pénzverde működött. A királyi pénzverő és kovácsok külön faluban éltek A külföldi kereskedők itt kapták meg a kiviteli engedélyt. A kereskedelemmel foglalkozó örményeknek saját kolóniájuk volt Esztergomban. A városiasodás élén a latin városrész állt A város gazdagságát nem a falusi kézműveseknek, hanem iparosainak köszönhette. Gyula: Gyula első hiteles említése Károly Róbert 1313-ban kelt két oklevelében történik, amelyeket a kiskirályok ellen hadakozó király Gyulamonostorán (Julamonustra) keltezett. A város helyén tehát monostor állt. Két évtized múlva,1332-ben már Gyula néven szerepel a település. Gyula várossá fejlődése már az Anjouk idejében megindult Károly Róberttől kapta első kiváltságait: bíró- és elöljáró választási jogát, valamint a fontos vásártartási jogot. A kiváltságok kiterjesztését Maróti János folytatta: a város maga szedhette adóját, polgárai felett maga

bíráskodhatott, Zsigmond pedig vámmentességet adott a polgároknak. Maróti egyébként is sokat tett a város felemelkedése érdekében: ekkor kerültek Gyulára a Ferenc-rendi szerzetesek, s az ő idejében épült a gyulai vár. 1476-ban kihalt a Maróti család, az uradalom visszaszállt a királyra. Mátyás király 1476-ban a város addigi kiváltságait megerősítette és a lakosok vámmentességét az egész országra kiterjesztette. 3 Kőszeg: Kőszeg környéke már a magyar történelem korai évszázadaiban is hadászatilag jelentős volt a határhoz való közelsége miatt. A Kőszeg nevet a város egy Árpád-kori várról kapta, melynek romjai még láthatók. 1248-ban említik először ezen a néven, egy oklevélben, mely arról tanúskodik, hogy a tatárjárás után IV. Béla az osztrák hercegtől visszafoglalta a várat. Magát a várost Kőszegi Henrik és fia, Iván építtette 1289-ben összetűzésbe kerültek I Albert osztrák herceggel, aki

elfoglalta a várost, 1291-ben azonban III. András király visszaszerezte és visszaadta a Kőszegi családnak. 1327-ben Károly Róbert elvette a várost a Kőszegi családtól, 1328-ban királyi városi címet, önkormányzati és vásártartási jogot adott neki. Kőszeg ígéretet kapott arra, hogy örökre királyi fennhatóság alatt marad, ennek ellenére Luxemburgi Zsigmond 1392-ben Garai Miklós nádornak adományozta. 1445-ben III Frigyes német-római császár elfoglalta a várost. A császár adta Kőszegnek ma is használatos címerét 1446-ban. Innentől egészen 1647-ig Habsburg fennhatóság alatt állt a város, leszámítva egy pár éves időszakot, amikor Mátyás király visszafoglalta, de halála után újra a Habsburgokhoz került. Kőszeg történelmének legnevesebb eseménye az 1532 augusztusában lezajlott ostrom Báró Jurisics Miklós várkapitány vezetésével a viszonylag kevés várvédő visszaverte a Bécs ellen vonuló, többszörös túlerőben

lévő török sereget. Az ostrom emlékére Kőszegen nemcsak délben, hanem délelőtt 11 órakor is meghúzzák a harangokat. Az ostrom után a város adómentességet és kiváltságokat kapott I. Ferdinánd császártól A várat újjáépítették, ekkor nyerte el mai formáját. Az elkövetkezendő két évszázadban a város virágzásnak indult, köszönhetően annak is, hogy a Bécs és az Adriai-tenger közti útvonal egyik kereskedelmi állomása lett. 1648-ban a város visszakerült Magyarországhoz Jelentősége innentől csökkent, anyagi nehézségekbe is került. Mindez fokozódott az első világháború után, mikor a kőszegi járás nagy részét Ausztriához csatolják, a város így elveszíti vonzáskörzetének nagy részét és az ország peremére szorul. Idegenforgalma a rendszerváltás után élénkült meg igazán, napjainkban ismét elfoglalta méltó helyét kedvelt turisztikai célpontként. Kőszegen a szőlőtermesztésnek is nagy múltja van, már

egy 1279-es oklevélben említik. 4