Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Gazdag-Pethő - A monetáris unió kialakulásának története, euró a közös pénz

A monetáris unió kialakulásának története Euró, a közös pénz Készítette: Gazdag Ivett és Pethő Kornélia Budapest, 2009. november 24 A gazdasági és monetáris unió 1. A monetáris integráció kialakulása Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó 1957. március 25-én aláírt Római Szerződés még nem tartalmazta a monetáris unió szükségességét. Célja elsősorban a közös piacra, az ágazati politikák összehangolására, az életszínvonal gyors emelkedésére és az államközti kapcsolatok szorosabbra fűzésére irányult. Testvérszervezete, az Európai Atomenergia- Közösség (Euroatom), pedig az atomenergia békés célú felhasználására, ezen ipar fejlesztésére és a tagok közti összehangolásra alakult meg. Ebben az időben az ún. Bretton Woods-i rendszer, mely a dollár kulcsvaluta szerepére és annak korlátlan aranyra válthatóságára épült, stabil pénzpiaci hátteret biztosított a gazdasági folyamatoknak. De a

közös piac kiépítése után megkérdőjelezték a 4 tényező szabad mozgását, ha a tagállamok önálló monetáris politikát folytatnak. A különböző tranzakciókhoz szükség van a valuták átváltására és az árfolyamok ingadozása miatt az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő mozgása kockázatossá, a gazdasági haszon nehezebben tervezhetővé válhat. A tagállamok önállóan változtatják az árfolyamokat, ami egy folytonosan instabil helyzetet jelentene. E felismerés, az árfolyamváltozások kiküszöbölésének igénye indította el a tagállamok első lépését a monetáris unió irányába. 1970-ben az ún Werner-bizottság elkészítette javaslatát, mely kezdetben a közösségi valuták egymáshoz viszonyított +/-1%-os ingadozás tartásával, majd a sáv fokozatos szűkítésével jutottak volna el az árfolyamok teljes rögzítéséhez. Ezt azonban már a kezdetekben elsöpörte a Bretton Woods-i rendszer szétesése 1971- 1973,

valamint az 1973-ban kitört olajválság és annak gazdasági, politikai következménye. 1979-ben francia-német közös kezdeményezésre, az ún Giscard-Schmidt-javaslatra létrejött az Európai Monetáris Rendszer (EMR). 2. Európai Monetáris Rendszer Az EMR létrehozásának fő célja a Közösségen belüli árfolyam-stabilitás megteremtése volt. 3 eszközre épült: 1 ERM (Exchange Rate Mechanism) árfolyam-mechanizmus, mely rendszer a keresztárfolyamok egymáshoz viszonyított stabilitását szándékozott megvalósítani 2. ECU (European Currency Unit), európai valutaegység, mely gyakorlatilag nem más, mint egy, a tagországok pénzeiből súlyozással képzett valutakosár 3. EMEA, az Európai Monetáris Alap. Az árfolyam-mechanizmus a rendszerben részt vevő valutákra a központi bankok által megállapított ún. központi paritásrácsból indult ki 1979ben a rendszer két valuta között maximálisan 4,5%-os lebegést tett lehetővé Ha a

valutaárfolyamok a paritásrácsból kiléptek, a központi bankok kötelesek voltak beavatkozni. Az ECU a Közösség összes valutájából a tagállamok gazdasági erejének súlyozásával létrehozott valutakosárként funkcionált. A tagállamok valutái az ECU napi árfolyamával szemben is +/-2,25%-ra térhettek el, ellenkező esetben a központi bankok kötelesek voltak beavatkozni. Ehhez a tagországok tartalékaiból képzett EMEA rövid lejáratú ECU-ben kibocsátott hitelkonstrukcióit vehették igénybe. Az EMR kezdeti szakaszát még bizonytalanság jellemezte az olajválság miatt, de 1983-tól már folyamatosan stabilizálódott. 1987-ben elfogadott ún Basel-Nyborg Egyezmény értelmében a központi bankok már hamarabb beavatkozhattak, elkerülve a paritáshatárok elérését. Szilárd lett az árfolyam-stabilitás Ám az 1992-93-as pénzügyi válság hatására több valutát le kellett értékelni, s végül kénytelenek voltak a lebegési sávot +/-15%-ra

emelni, de szerencsére 1994 elejétől a sávok megint +/-2,25%os eltérési határok körül stabilizálódtak. Az EMR fontos hatása, hogy az ECU valutakosár létrehozásával megteremtette a közös pénz alapjait. Bár az ECU mindvégig megmaradt bankszámlapénzként a pénzintézetek közti elszámolásoknál, a kötvénypiac egyik fontos szereplőjévé vált, hitelkártyák alapvalutájaként is elterjedt, tartalékvalutaként pedig egyre népszerűbb lett, mivel valutakosár szerepéből adódóan igen stabilan őrizte értékét. 3. A Delors-terv Az Egységes Európai Okmány (1986. február 18) sikerein felbuzdulva a francia Jacques Delors vezetésével kiadták az ún. Delors-tervet, amely lefektette a gazdasági és monetáris unió,GMU programjának alapjait. Ez a tőkeforgalom teljes körű liberalizációját, a valuták korlátlan és visszafordíthatatlan konvertibilitását, az árfolyam-lebegtetési sávok megszüntetését és a valutaparitások

visszavonhatatlan rögzítését tartotta elképzelhetőnek. Mindezek eredményeként pedig javasolta a közös pénz bevezetését. 4. A közös pénz előnyei Az Eurónak nyilván sok, a gazdaság szempontjából igen jelentős előnye van, de érdemes megvizsgálni azokat az előnyöket is, melyeket egy átlagos polgár is érezhet, illetőleg könnyedén megért. Az árak ezentúl nem csak az adott országon belül hasonlíthatók össze, hanem az egész Eurozónán belül azzá válnak. Természetesen ezt eddig is meg lehetett tenni, de kevesen vették a fáradtságot az állandó számolgatásra, ezért az országokon belüli árkülönbségek ilyen élesen eddig nem ütköztek ki. nem kell pénzváltással bajlódni, hanem mindenütt ugyanazon pénz válik használatossá. Ez természetesen elsősorban az európai polgárok utazásait teszi lényegesen egyszerűbbé, hiszen egyrészt nem elhanyagolható költségektől kímélik meg magukat, másrészt nem kell egy esetleges

utazásnál időt pazarolni, amikor először külföldi valutára váltják saját pénzüket, majd hazatérve a megmaradt pénzt visszafelé. Ezáltal a külföldre utazások még kényelmesebbé válnak. Tehát a közös pénz bevezetésével az átváltásokkal kapcsolatos tranzakciós költségek is megszűnnek a tagállamok között. Az árak összehasonlíthatóvá, a piaci lehetőségek könnyebben felismerhetőbbé válnak, ami ösztönzőleg hat a versenyre, pozitív hatást gyakorol a növekedésre és a foglalkoztatásra is. A monetáris unióban a várakozások szerint az árfolyamkockázatok megszűnése árstabilitást, tehát alacsony inflációt és csökkenő kamatlábakat von maga után. Könnyebbé válhat az államadósságok finanszírozása, nőhet a beruházási kedv, ami a gazdasági növekedés gyorsulását eredményezheti. A valutaunió létrehozása döntő lépés a politikai unió megteremtésének irányában is, hiszen ezen országoknak célszerű

összehangolt külpolitikát is folytatniuk. Hátrányként talán leginkább az új pénzzel szembeni bizalmatlanságot, valamint a polgárok nemzeti önérzetét lehetne említeni. Azokban az országokban, ahol a helyi pénz jól működik, a kezdeti időkben közel sem volt egyszerű elfogadtatni a közvéleménnyel, hogy adják fel nemzeti valutáikat a közös cél érdekében. A német lakosság nagyobb része a mai napig szívesebben használná továbbra is a német márkát, mint váltana az új pénzre. 5. A Maastrichti Szerződés és a Gazdasági Monetáris Unió,GMU A Delors-tervet az 1992. február 7-én aláírt Maastrichti Szerződés intézményesítette és tette az unió hivatalos programjává. A Maastrichti Szerződés a gazdasági és monetáris unió végső céljául a közös pénz legkésőbb 1999-ig történő bevezetését tűzte ki. A szerződés a GMU koncepcióját 3 szakaszban tervezte megvalósítani. Az első szakasz 1990 július 1-1994 január

1-ig tartott, fő célja a tőkemozgások szabaddá tétele, a központi bankok függetlenségének megteremtése, konvergencia-kritériumok meghatározása. A második szakasz az Európai Monetáris Intézet (EMI) felállításával kezdődött. Feladata lett az egységes monetáris politika eszközeinek és rendszerének kidolgozása, a nemzeti jegybankok közötti együttműködés kialakítása, az Európai Monetáris Rendszer (EMR) és a pénzügyi rendszer felügyelete, valamint az európai valutaegység (ECU) használati körének bővítése. A csatlakozáshoz szükséges konvergencia kritériumok a következők:  Árstabilitás: a fogyasztó árszint (infláció) emelkedése nem haladhatja meg 1,5%-nál jobban a 3 legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlagindexét  Kamatok konvergenciája: a hosszú lejáratú kamatláb 2%-nál többel nem haladhatja meg a 3 legalacsonyabb inflációval rendelkező tagállam átlagát  Árfolyamok stabilitása: az EMR

árfolyammechanizmusán (ERM) belül a nemzeti valutát az utóbbi két évben nem értékelik le.  Stabil kormányzati pénzügyi pozíciók: a költségvetési hiány a GDP 3%-át, az államadósság pedig a GDP 60%-át nem haladhatja meg. 6. A GMU Maastricht után – Az Euro bevezetése 6.1 Nehézségek a Maastrichti Szerződést követően A ’93-94-es európai recesszió miatt a közös pénz bevezetése bizonytalanná vált. 1994-re egyedül Luxemburg felelt meg minden kritériumnak. A válság következtében szinte mindenhol jelentősen megemelkedett a költségvetési hiány, munkanélküliség. 1994-95-ben az Európai Unióban szinte mindenhol általános politikai vita folyt a halasztásról és annak következményeiről. De a halasztás az egész integrációt visszavetette volna és ezt a tagállamok vezetői inkább nem kívánták kockáztatni. Így 1995-től kezdve óriási versenyfutás indult meg a tagállamokban a költségvetési hiányok leszorítására.

6.2 Döntés az euróról és a bevezetés menetrendjéről A madridi 1995-ös csúcstalálkozón elfogadták, hogy a 3. szakasz 1999 január 1-én indul elés az abban résztvevő államok köréről ’98 elején kell határozni. Az állam-és kormányfők a bevezetendő közös pénzt, a minden nyelven érthető „ euro” névre keresztelték. Az akkori EU 11 hivatalos nyelve közül10-ben /a görög kivétel/ ugyanúgy is írják. Az eurót kezdetekben egy 3 éves átmeneti időszakon keresztül csak az elszámolásokban kellett bevezetni, „tapintható” formában ekkor még nem kívánták elérhetővé tenni. 2002 január 1-én azonban forgalomba kellett hozni az eurobankjegyeket és pénzérméket is, és fél év után végleg ki kellett volna vonni a nemzeti valutákat a forgalomból. Végül úgy döntöttek, hogy 2002.március 1-jétől az euronak kell válnia az egyetlen törvényes fizetőeszközzé. A madridi ülésen döntés született arról is, hogy mielőbb fel

kell állítani az Európai Központi Bankot (EKB). 6.3 A 3 szakasz és a közös pénz bevezetése 1996 és ’97 az erőteljes költségvetési megszorítás, az inflációs ráták és az államadósság csökkentése jegyében telt a tagországokban, és így lényegében mind megfeleltek a Maastrichtban lefektetett követelményeknek. Az Európai Bizottság 1998. március 25-re elkészítette jelentését, a 13 országból 11-et alkalmasnak ítélt a harmadik szakaszba való belépéshez. A 11 ország a következő: Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország. Ezzel egyidőben meghatározták az árfolyamokat, kijelölték az Európai Központi Bank vezető testületének tagjait is. Ezzel minden intézményi feltétel készen állt az euróövezet létrehozásához. 1999 január 1-én 0 órakor ünnepélyes keretek között elindult történelmi útjára az euró. 2001-ben

Görögország is csatlakozott a konvergencia kritériumok teljesítésével. Így az euró készpénzformában való bevezetése 2002. január 1-én végül 12 ország részvételével valósulhatott meg, majd március 1-jével az euró vált az egyetlen törvényes fizetőeszközzé. 1999-től kezdve az egységes monetáris politika beüzemelése, a fizetési rendszer átállása jól működött. Az európai tőkepiaci integráció előrehaladt, az árstabilitás is lényegében sikeres volt. Árfolyama viszont két évig folyamatosan gyengélkedett, de az euró leértékelődése lehetőséget adott az export növelésére. 2002-ben az euró elkezdett folyamatosan emelkedni a dollárhoz képest. 7. A GMU gazdasági és politikai dimenziói Egy állam gazdaságpolitikájának két legfontosabb eszköze a monetáris politika és a költségvetési/ fiskális politika. A gazdasági unió kialakult keretében a tagállamok az Európai Közösséget létrehozó szerződés 98. és

99 cikkei alapján összehangolják a gazdaságpolitikájukat, hogy hozzájáruljanak a Közösség céljainak eléréséhez, tehát a gazdasági tevékenységek fejlődéséhez, a foglalkoztatottság és a szociális védelem magas szintjéhez, a fenntartható és inflációt nem gerjesztő növekedéshez és a versenyképesség biztosításához a Közösség egész területén. Ezen iránymutatásokat a 2000 márciusában elfogadott 10 évre szóló gazdaságpolitikai stratégia, a Lisszaboni Stratégia tartalmazza. Központi célkitűzése az lett, hogy 2010-ig az Európai Uniót a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdaságává tegyék, amely képes a fenntartható fejlődésre, jobb minőségű munkahelyek teremtésére kihasználva az internet, az elektronikus kereskedelem, a biotechnológia és a telekommunikáció előnyeit. Ennek érdekében a tagállamok szorosabban összehangolják gazdaságpolitikájukat és határidőhöz kötött konkrét célkitűzéseket

is megfogalmaznak. Az állam-és kormányfők minden évben felülvizsgálják az előrehaladást és döntenek a bizonyos kiigazításokról. A Tanács figyelemmel kíséri az országok gazdaságpolitikáját és ajánlásokat tehet a tagállamoknak a Bizottság ajánlásával, ha az nem felel meg az átfogó iránymutatásoknak vagy veszélyezteti a GMU megfelelő működését. A legfontosabb követelmény a túlzott költségvetési hiány elkerülése, amit az EK-Szerződés 104. cikke tartalmaz. A gazdaságpolitikai koordináció fő fóruma az euró bevezetését követően is az ECOFIN maradt, amely a gazdasági és pénzügyminiszterekből álló tanács. Minden évben megfogalmazza a követendő általános gazdaságpolitikai iránymutatásokat. Ezen belül létrehozott informális testület az úgynevezett Eurócsoport fő célja, hogy a közös pénzt használó tagországok zárt körben tudjanak konzultálni a gazdasági, pénzügyi folyamatokról. A közös pénz

bevezetése az abban résztvevő országok között a gazdaság és politika minden területén egy jóval szorosabb együttműködést hoz létre, még jobban egymásra lesznek utalva, erősítheti az összetartozás érzését. A monetáris unió tehát döntő lépés az integráció mélyítése a politikai unió irányába, hiszen nem szerencsés, ha a közös jegybankkal rendelkező országok különböző álláspontokat fogalmaznak meg. 8. A létező euró 1999-ben az ECU-t felváltotta az euró; Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország számlapénzként bevezette a közös valutát; Dánia és Görögország az ERM-II keretében az euróhoz rögzítették valutáik árfolyamát. /Az új rendszerben, mint a régi ERM-ben is, a tagdeviza a belépéskor meghatározott (de indokolt esetben változtatható) központi paritás körül +/− 15%-os sávban mozoghat. Az ERM-2 tagok

számára az Európa Központi Bank hozzáférést biztosít egy külön megállapodásban rögzített maximum összegű rövidtávú finanszírozási kerethez arra az esetre, ha az árfolyamsávot védeniük kellene./ Megkezdődött az euróérmék verése és a bankjegyek nyomtatása Egy év múlva döntés született arról, hogy Görögország is bevezetheti az eurót, egyben véglegesedett a görög drachma és az euró közötti átváltási arány. Dániában ügydöntő népszavazást tartottak az euró bevezetéséről, a többség (53,1%) elutasította a közös valutát. 2001. január 1-jén Görögország számlapénzként bevezette az eurót 2002-ben készpénz formájában is forgalomba került az euró, a közös és a helyi valuták átmenetileg együtt voltak forgalomban. A korábbi nemzeti valutákat végképp kivonták a forgalomból, befejeződött az átmeneti időszak. 2003. szeptember 14-én az euró bevezetéséről tartott ügydöntő svédországi

népszavazáson a többség (55,9%) az euró ellen szavazott. 2004 június 28-án Észtország, Litvánia és Szlovénia csatlakozott az ERM-II rendszerhez. 2005. november 28-án Ciprus, Lettország és Málta csatlakozott az ERM-II rendszerhez. 2006 július 11-én véglegesedett az euró és a szlovén tolár átváltási arányszáma. 2007 január 1-jén Szlovénia bevezette az eurót Július 10-én Ciprus és Málta az euróövezetbe való belépését elfogadta az Európai Bizottság. 2008. január 1-jén Ciprus és Málta bevezette az eurót 2009. január 1-jén Szlovákia bevezette az eurót 9. A jövő Az Egyesült Királyság és Dánia a Maastrichti szerződésben kimaradási jogot (opt-out) tárgyalt ki a maga számára az euró bevezetése alól. 2005-ben Tony Blair egyik parlamenti felszólalásában kijelentette, hogy az Egyesült Királyság nem fog belátható időn belül csatlakozni az eurózónához. Az összes többi tagállam számára kötelező az euró

bevezetése, amennyiben teljesítik annak feltételeit. Svédország szándékosan nem teljesíti a csatlakozás egyik formális feltételét annak érdekében, hogy ne legyen kötelezhető a csatlakozásra, mivel a lakosság népszavazáson ez ellen foglalt állást. Szlovákiában 2008 augusztusa és 2010 eleje között mind a régi, mind az új valutában kiírják az árakat 2009-ben kaphatja meg Andorra a teljes jogú euróövezeti tagságot, vagyis az érmeverés jogát. Az opt-out útján a fontot megtartó Egyesült Királyság csatlakozása nem várható a közeljövőben, bár José Manuel Baroso szerint a világválság nyomán megindult erről a gondolkodás az angol döntéshozók körében. A koronát megtartó Dánia a 2000-es elutasítás után újabb népszavazás kiírását fontolgatja a kérdésben. Jelenleg az euró többségi támogatást élvez a dán lakosság körében Az EU-ba valószínűleg 2010-ben vagy 2011-ben bekerülő Horvátország esetében még

nem került szóba céldátum. 2009 tavaszán a svédek többsége támogatta azt, hogy az országban népszavazást tartsanak arról, hogy a svéd koronát felváltsa az euró. A kormány szerint 2010nél előbb nem valószínű ez a népszavazás Dániában is az emberek többsége támogatta az eurót. Az euróövezet tervezett bővítése  Andorra (érmék kibocsátási joga, a legkorábbi elképzelhető 2010 céldátum - a tárgyalások folynak).  2011   2012   2013   2014 2015 Dánia (amennyiben népszavazás hagyja jóvá, amelynek kiírására 2010 tavaszát tartják a legvalószínűbbnek); Észtország (valószínűtlen céldátum). Lengyelország (hivatalos céldátum); Magyarország (bizonytalan céldátum). Litvánia (bizonytalan céldátum); Lettország (bizonytalan céldátum).  Románia (hivatalos céldátum). Csehország (bizonytalan céldátum)  Bulgária (bizonytalan céldátum). A magyar helyzet Nincs elképzelés

arról, hogy Magyarország legkorábban mikor vezetheti be az eurót, mivel a kormány és a jegybank lemondott arról, hogy 2008-ban bejelentse a közös valuta bevezetésének dátumát. Az egyik ellenzéki párt 2016–17-et látja reális célnak. A magyar kormány 2006-ban úgynevezett konvergenciaprogramot állított össze a maastrichti kritériumok mielőbbi teljesítése végett Az EKB 2008. május 7-ei konvergenciajelentése mélyen lesújtó volt Magyarországot illetően. Egyik kritériumot sem teljesítette Magyarország, valamint a jegybank függetlensége sem felelt meg az elvárásoknak, illetve az intézményi követelményeknek sem felelt meg az ország. 2008 júliusában a Nemzeti Bank elnöke még mindig nem mondott konkrét időpontot az euró bevezetésére, mivel még egyik kritériumot sem sikerült teljesíteni. Felhasznált irodalom:  Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról  http://hu.wikipediaorg/wiki/Eur%C3%B3pai %C3%81rfolyam Mechaniz mus

 http://hu.wikipediaorg/wiki/Eur%C3%B3pai Gazdas%C3%A1gi %C3%A 9s Monet%C3%A1ris Uni%C3%B3  http://europa.eu/abc/12lessons/lesson 7/index huhtm  http://www.euvonalhu/indexphp?op=gazdasag&id=30