Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Az európai integráció története

Az Európai integráció története 1) Az európai integráció története: a) Az európai államok egységének gondolata már a 19. században felbukkant  Victor Hugo már 1849-ben használta az Európai Egyesült Államok fogalmát.  Saint-Simon az európai egyesülésnek már a gazdasági és technikai feltételeit is vizsgálta, rámutatva egy átfogó európai szervezet létrehozásának szükségességére.  Richard Coudenhove Calergi 1923-ban megjelentette „Páneurópa” című könyvét, mely konkrét javaslatokat tett Európa egységesítésére „Páneurópai Mozgalom” szerveződése.  Az egység ideája oly népszerű lett, hogy 1945 után szinte minden európai országban megalakultak az európai integrációt célul tűző mozgalmak.  1949. május 5-e: Európa Tanács (Council of Europe) megalakulása, mely nem volt igazi integrációs tömb. o Londonban hozta létre Belgium, Dánia, Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg,

Norvégia, Olaszország és Svédország. o Később csaknem az összes nyugat- és dél-európai ország, a kommunizmus bukása után pedig a kelet-közép-európai országok (köztük elsőként Magyarország) is csatlakoztak. Jelenleg már 46 tagja van o Székhelye Strasbourg, fő szervei a Miniszteri Bizottság, a Parlamenti Közgyűlés, valamint a Titkárság. o Tevékenységét leginkább az emberi jogi, valamint a különböző társadalmi és kulturális kérdések vizsgálata, elemzése jellemzi. A „strasbourgi bíróság” – Emberi Jogok Európai Bírósága – az emberi jogok legfelsőbb európai bírói fóruma. b) Megvalósításának legfontosabb feltételei és mozgatói:  A II. világháború utáni gyors újjáépítés,  a német-francia megbékélés igénye,  az USA nyomasztó gazdasági, a Szovjetunió katonai befolyásának az ellensúlyozása,  az államhatárok akadályozták a tőke és a munkaerő szabad áramlását, a nemzetközi

kereskedelem és a területi munkamegosztás elmélyülését,  földrajzi fekvésből adódó közelség,  a versenyképesség fokozása érdekében növelték az üzemek méretét, erőteljes szakosítást hajtottak végre, és a sorozatgyártásra összpontosítottak a megtermelt nagy tömegű áru egy-egy ország területénél sokkal nagyobb felvevőpiacot igényelt,  a kutatások (pl. robottechnika, űrkutatás, gyógyszeripar) óriási költségeit egy-egy országnak nehéz felvállalni elengedhetetlen az összefogás e téren is. ↓ Az integráció fő célja egy „közös piac” megteremtése = az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő tagországok közötti szabad mozgásának megteremtése. c) Az integráció életének fontosabb eseményei:  1950. május 9: Robert Schuman francia külügyminiszter Jean Monnet (közgazdász) hatására javaslatot tesz, hogy Franciaország, az NSZK és bármely más hozzájuk csatlakozni kívánó

európai ország szén és acél erőforrásait közösen kezeljék. (Csak ezáltal látták elkerülhetőnek a francia-német ellentétek újbóli kiéleződését, és biztosítva az európai békét).  1951. április 18: a Hatok (Benelux államok, NSZK, Franciaország, Olaszország) aláírják a Szén- és Acélközösséget (ESZAK-Montánunió) (European Coal and Steel Community – ECSC) létrehozó szerződést Párizsban.  1952. május 27: az Európai Védelmi Közösséget (EDC) létrehozó szerződés aláírása Párizsban.  1957. március 25: az Európai Gazdasági Közösséget (EGK, népszerű nevén: Közös Piac, European Economic Community - EEC) és az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) létrehozó szerződések aláírása Rómában.  1958. január 1: A Római Szerződések életbe lépnek, valamint az EGK és az Euratom bizottságait felállítják Brüsszelben.  Az EGK szerződés legfőbb célkitűzései: - vámunió létesítése, -

közös politikák megfogalmazása (versenypolitika, agrárpolitika, közlekedéspolitika, jogharmonizáció), - a négy szabadság elvének gyakorlatba való átültetése (áru, tőke, szolgáltatások, emberek szabad áramlása), - a közösség bővülésének lehetősége, - a legtökéletesebb integrációs forma elérése.  1962. július 30: közös agrárpolitika bevezetése  1963. január 14: De Gaulle tábornok sajtókonferencián bejelenti, hogy Franciaország megvétózza az Egyesült Királyság csatlakozását a Közösséghez.  1967: a három intézményeinek integrációs egyesítése szervezet Európai (Montánunió, Közösségek - EGK, Euratom) EK (European Communities – EC) elnevezés.  1968. július 1: a Közösségen belül eltörlik a késztermékekre kivethető vámokat, bevezetik a közös vámuniót = a belső vámok megszűntek, életbe léptek a közös külső vámok.  1973. január 1: Dánia, Írország és az Egyesült

Királyság csatlakozik a Közösséghez (Norvégia a népszavazást követően visszalép). E bővülést követően az USA az EK-t egyre inkább vetélytársként kezelte. A 70-es évekre egyértelmű lett, hogy a világgazdaságban három nagyobb szereplő, az ún. Triád, az USA, Japán és az EK versenye válik meghatározóvá.  1975. február 28: a Közösség és 46 afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni állam (AKP) aláírja az I. egyezményt Loméban II egyezmény (szintén Loméban) - 1979 október 31.: 58 AKP-országgal írják alá  1979. június 7 és 10: a 410 tagú Európai Parlamentben megtartják az első közvetlen választást.  1979-ig megvalósult az Európai Monetáris Rendszer (European Monetary System – EMS), mely a közösségen belüli pénzügyi stabilitást teremtette meg, és az első nagy lépést jelentette a gazdasági unió felé. Európai valutaegység (European Currency Unit) – ECU bevezetése. A gyakorlatban ez a pénz nem

létezett, de a tagállamok közötti pénzügyi elszámolásban kiemelkedő szerepet játszott.  1981. január 1: Görögország csatlakozása  1986. január 1: Spanyolország és Portugália csatlakozása = Az EK gazdaságilag és földrajzilag is homogén szervezetből sokszínűbb, különböző adottságú régiókat magába foglaló, ugyanakkor megnövekedett súlyú, földrajzilag és politikailag is jelentősen kiterjedt integrációs tömb lett.  1985: Az USA-hoz és Japánhoz képest technikai és strukturális hátrányba került Nyugat-Európa számára a piaci integráció erősítése elengedhetetlennek tűnt: o 1985-ben elkészített az Európai Bizottság egy Fehér Könyvet (nagyobb jogalkotási programcsomagra vonatkozó terv), amely az egységes piac 1992-re magvalósítandó tervét tartalmazta: o fizikai – határellenőrzések, o pénzügyi – költségvetési, adózási szabályok, o technikai – tagállami jogszabályok, szabványok, és más

előírások különbözőségeiből adódó korlátok felszámolását célozta. o 1986 februárjában megtörtént az Egységes Európai Okmány (Single European Act – SEA) aláírása, amely előírja, hogy 1992 végéig az egységes belső piacot meg kell valósítani.  Hatályba lépése óta első ízben módosította átfogó jelleggel a Római Szerződéseket.  + Kibővült a közösségi politikák köre: a regionális, a kutatásés fejlesztés, a környezetvédelmi, valamint a gazdasági és szociális kohéziót elősegítő politikával.  Intézményi változásokat is hozott: kiterjesztette az Európai Parlament befolyását, szélesítette a Bizottság hatáskörét + megnövelte az ún. minősített többségi szavazás jelentőségét  1986. május 29: a Közösségek kék zászlaját ekkor vonták fel első alkalommal Kék = nemzetközi együttműködést jelképezi, a rajta körben elhelyezkedő sárga csillagok = teljesség. Felhangzott ekkor az

Unió „himnusza” is = Ludwig van Beethoven IX. Szimfóniájának Örömódája  1990. június 19: aláírják a Schengeni Egyezményt a határellenőrzések eltörléséről  1991. december 9-10: az Európai Tanács Maastrichtban ülésezik  1992. február 7: Maastrichtban aláírják az Európai Unióról (European Union – EU) szóló szerződést = elhatározás, hogy a tagállamok gazdasági és pénzügyi unióra lépnek (az euró majdani bevezetésének eldöntése).  1993. november 1: a Maastrichti Szerződés életbe lép  1994. április 1: Magyarország benyújtja csatlakozási kérelmét  1994-ben létrejött az Európai Gazdasági Térség (EGT): az EK és az 1960-ban Nagy-Britannia által létrehozott EFTA – Európai Szabadkereskedelmi Társulás (European Free Trade Association) együttese, ami az egységes piac elvére épülve jött létre.  1995. január 1: Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozik az Unióhoz  1995. március 26:

életbe lép a Schengeni Egyezmény  1997: az Amszterdami Szerződés aláírása, mely célul tűzi ki az EU külpolitikájának hatékonyabbá tételét, a bel- és igazságügyi együttműködés szorosabbra fűzését. 1999 május 1-én lépett hatályba a ratifikációs problémák miatt.  1998. március 30: Közép- és Kelet-Európa 10 jövőbeni tagállama, valamint Ciprus integrációs folyamata elkezdődik.  2000. december 7-9: Nizza – az Európai Tanács ülésén döntés született az intézmények reformjáról, a tagállamok által delegálható tagok számáról és a szavazatok országonkénti súlyozásáról. Itt határoztak a közép- és kelet-európai bővítésről.  2001. február 26: a Nizzai Szerződés aláírása  2002. január 1: forgalomba kerül az euró  2002. július 23: a Montánunió 50 évre szóló szerződése ekkor veszítette el hatályát  2002. december: a csatlakozási tárgyalások lezárása tíz tagjelölt

országgal a koppenhágai csúcsértekezleten.  2003.: népszavazások tartása a tagjelölt országokban a csatlakozásról (április 12. – Magyarországon népszavazás)  2003. április 16: Athénban a 10 csatlakozásra váró ország, köztük hazánk aláírja az európai uniós csatlakozási szerződést.  2004. május 1: Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovénia, Málta és Ciprus csatlakozik az Unióhoz.  2004. június 13: az első parlamenti választás Magyarországon  2004. szeptember 1: hazánk az Europol (Európai Rendőrségi Hivatal) teljes jogú tagjává vált.  2005. április 13: az Európai Parlament jóváhagyta Románia és Bulgária EU-s csatlakozását.  2007. január 1: Románia és Bulgária csatlakozott az EU-hoz 2) Az európai integráció elmélyülése a 20. század végén: a) Maastrichti Szerződés: - 1991-ben a hollandiai Maastrichtban egyeztek meg a tagállamok

vezetői az Európai Unió (European Union – EU) létrehozásáról. A szerződést 1992-ben írták alá - Hosszas egyeztetések és több sikertelen népszavazás novemberében lépett életbe a Maastrichti Szerződés. után csak 1993. - Az Európai Gazdasági Közösség elnevezést megváltoztatták Európai Közösséggé, ezzel is utalva e közösség általános (nemcsak gazdasági) jellegére. A három közösségből (EGK-EK, ESZAK, Montánunió) álló Európai Közösségek (EK) neve nem változott. - Ekkor döntöttek az uniós állampolgárság bevezetéséről, illetve arról, hogy megerősítik az uniós intézmények demokratikus jellegét. - Az Uniós állampolgár legfontosabb jogai: o Az összes EU tagállamra kiterjedő általános utazási és tartózkodási jogosultság, egyetlen feltétele: a helyi szociális segély szintjét meghaladó jövedelem, o Választójog a lakóhely szerinti helyi közigazgatási választásokon és az Európai

Parlament képviselőinek választásán, o Beadvány benyújtásának lehetősége az Európai Parlamenthez, o Kívülálló országokban bármelyik EU tagállam diplomáciai képviseletének védelme. o Bármelyik EU tagállamban előzetes engedély nélkül, szabad munkavállalás. o A társadalombiztosítás a lakó- és munkahely országa szerint jár, de ha valaki több EU tagállamban dolgozott, akkor a munkában eltöltött éveket összeadják, és a nyugdíjat összesítve folyósítják. o A nyugdíjasok szabadon választhatják meg a lakóhelyüket az EU-n belül, ha megfelelő jövedelemmel (szociális segélyt meghaladó) és betegbiztosítással rendelkeznek. o Az egyetemisták, főiskolások szabadon választhatnak iskolát, ha létfenntartásuk anyagi feltételei adottak és van betegbiztosításuk. o A diplomákat az Unión belül általában kölcsönösen elismerik. - Közösségi szinten csak olyan ügyekben határoznak, amelyek helyileg vagy regionális

szinten nem oldhatók meg = szubszidiaritás elve. - A közösségi politikákat az alábbi új területekkel bővítették: fogyasztóvédelmi, kultúr-, ipar- és transzeurópai (közlekedés, távközlés, energetika) hálózatokkal kapcsolatos politika. - Rögzítették a Gazdasági és Pénzügyi (Monetáris) Unió (Economy and Monetary Union – EMU) létrehozásának fázisait is. - Célkitűzésük továbbá: egy szorosabb Unió alapjainak lerakása az európai népek között, a béke megőrzése, törekvés a politikai egységre, közös fellépéssel a gazdasági és szociális fejlődés biztosítása, a belső piac megteremtése, a szociális kohézió megerősítése. - A Maastrichti Szerződés révén, sajátos ún. három pilléres szerkezet jött létre b) Amszterdami Szerződés: - Az 1997-ben aláírt és csak 1999-ben ratifikált szerződés az intézményi átalakítás terén elkönyvelt kudarc mellett számos előrelépést hozott:  A közös

kül- és biztonságpolitika területén, valamint,  A bel- és igazságügyi együttműködés szorosabbra fűzésén.  + Bővítette a minősített többséggel meghozott döntések körét, igaz az elvárásoknál jóval szűkebb mértékben. - A várt keleti irányú bővítés előfeltételének tartott intézményi kérdésekben sem hoztak döntéseket ekkor. c) Az Európai Unió pillérei: • 1. pillér: Európai Közösségek kompetenciájába tartozó területek: EK, Euratom, (ESZAK – 2002-ben megszűnt az 50 évre kötött szerződés jelenleg csak két közösségi szerződés van hatályban). + Ennek keretében jött létre a Gazdasági és Pénzügyi Unió is. • 2. pillér: közös kül- és biztonságpolitika A cél az volt, hogy e területeken az Unió minél előbb cselekvőképes legyen. • 3. pillér: rendőrségi és igazságügyi együttműködés Az 1997-es Amszterdami Szerződés csak e területek együttműködéseit hagyta a 3.

pillérben, a vízum-, menekült- és bevándorlásügyi politikát, a külső és belső határellenőrzést (Schengen) az első pillérbe emelte át. 1998. októberének elején kezdte meg hivatalosan működését az Europol, mely - az európai rendőrségi együttműködést hivatott irányítani. A “maradék” harmadik pilléres együttműködés alá tartozik: - - - a rendőrségi, vám- és büntetőügyi együttműködés, - a nemzetközi csalások elleni küzdelem, - valamint a fajgyűlölet és idegengyűlölet elleni közös fellépés. A harmadik pillérben hangsúlyosabb szerepet kap a bűnözés elleni küzdelem területén folytatott együttműködés: a szervezett bűnözés, a terrorizmus, az ember- és gyermekkereskedelem, a fegyverkereskedelem, a csalás, és a korrupció elleni küzdelem. kábítószer- és  Az első pillérrel ellentétben tehát a 2. és 3 pillér csupán kormányközi együttműködés, nem emelték őket közösségi

szintre = a politikai integráció tekintetében a tagállamok számára sokkal bonyolultabb volt közös álláspontra jutni.  A 2. pillért alkotó közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) a nevével ellentétben tehát nem közös politika, csupán kormányközi együttműködés.  Az Európai Unió fogalma így szigorúan véve nem is jogi kategóriaként született meg, inkább politikai fogalom, amely a tagállamok teljes körű együttműködését jelenti. o A KKBP céljai: o Az Unió közös értékeinek, alapvető érdekeinek, függetlenségének és integritásának védelme, o Az Unió biztonságának megerősítése minden formában, o A béke megőrzése, a nemzetközi biztonság megerősítése, o Az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása. o A tagállamok mindezt a lojalitás és a kölcsönös szolidaritás jegyében fenntartások nélkül támogatják. o A közös kül- és biztonságpolitikában az Európai Tanács által meghatározott

elvek és általános iránymutatások alapján elfogadott közös stratégiák, közös állásfoglalások, együttes fellépések jellemzők. E politikával kapcsolatba az Uniót az elnökség képviseli. o A külpolitika jobb külső megtestesítése érdekében az Amszterdami Szerződés létrehozta a „főképviselő” (High Representative) tisztséget, amelyet a Tanács főtitkára lát el. d) Schengeni Egyezmény: a szerződés a tagállamokon belül eltörli az útlevélellenőrzést a szárazföldi és tengeri határokon, illetve a reptereken, de fokozza az ellenőrzést a külső határokon. - Az első megállapodást 1985-ben öt ország (Németország, Franciaország, Beneluxállamok) írta alá a luxemburgi Schengen nevű faluban. - A 2. Schengeni Egyezményt, melyben az első megállapodást kibővítettek a Schengeni Végrehajtási Egyezménnyel 1990-ben írták alá az időközben 9 tagra nőtt résztvevő államok, és 1995-ben lépett életbe. E Végrehajtási

Egyezmény határozta meg a megállapodás végrehajtásának folyamatát. - A három 1995-ben csatlakozott ország (Ausztria, Svédország, Finnország) 1996-ban szintén csatlakozott az Egyezményhez. - Az Európai Unió bel- és igazságügyi miniszterei döntése szerint a 2004-ben csatlakozott tagországok 2007 decemberében léphettek be a schengeni övezetbe, mivel megfelelnek az EU által támasztott szigorú határőrizeti, vám- és biztonsági követelményeknek. - A schengeni információs rendszer (Schengen Information System – SIS) olyan számítógépes adatbázis, amellyel a külső határokon ellenőrzik a belépők személyazonosságát. - Az EU eredetileg 2006 októberében tette volna lehetővé a belső határellenőrzéstől mentes terület kiterjesztését a 2004-ben, a szervezetbe belépett tíz országra, de e határidő kitolódott. A Bizottság szerint a csúszás oka a SIS II számítógépes adatbázis technikai hibája, amely a schengeni

övezet alapköve. - A SIS adatbázisában a következő adatok szerepelnek: o harmadik állambeli, azaz nem schengeni tagállambeli állampolgárok tekintetében beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzések, o letartóztatandó és európai elfogatóparancs alapján, átadásra, vagy kiadatásra kerülő személyekre vonatkozó figyelmeztető jelzések, o eltűnt személyekre vonatkozóan kiadott figyelmeztető jelzések, o bírósági eljárásban keresett személyekre (büntetőeljárásban bíróság által idézett személyekre, büntetés letöltésére felhívott személyekre, tanúkra) vonatkozó figyelmeztető jelzések, o személyekre és tárgyakra vonatkozóan leplezett megfigyelés vagy célzott ellenőrzés céljából kiadott figyelmeztető jelzések, o lefoglalandó vagy büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználandó tárgyakra vonatkozó figyelmeztető jelzések. - A SIS működését egy nemzeti és helyi rendőri,

vámügyi és igazságszolgáltatási szervek képviselőiből álló, 24 órás kölcsönös információs szolgálatot fenntartó hálózat, a SIRENE is segíti. - Az általános adatvédelmi elveknek megfelelően a Schengeni Végrehajtási Egyezmény elismeri a személyek jogát arra nézve, hogy • hozzáférjenek a SIS-ben tárolt, rájuk vonatkozó adatokhoz; • a hibás adat kijavítását vagy törlését kérjék; • bírósághoz vagy az illetékes hatósághoz forduljanak, kérve az adatok javítását, törlését vagy kártérítés megállapítását. A fentebb leírt jogokat az érintettek bármelyik schengeni tagállamban gyakorolhatják. - Írország és Nagy-Britannia nem csatlakozott még az övezethez, a terrorizmus hatékonyabb elhárítására hivatkozva. - Az egyezmény értelmében ahhoz csak EU-tagállamok csatlakozhatnak. Tekintettel arra, hogy az EU északi államai tagjai a Schengeni Egyezményhez hasonló tartalmú Északi Útlevél

Uniónak, melynek tagja Norvégia és Izland is, a Schengeni egyezmények aláírói társult tagságot ajánlottak fel az Északi Útlevél Unió azon tagjainak (Norvégiának és Izlandnak), melyek nem tagjai az EU-nak. Norvégia és Izland 1999. május 18-án csatlakozott a Schengeni Egyezményekhez - Magyarország teljes jogú schengeni taggá válásával a magyar állampolgárok határellenőrzés nélkül, bármikor és bárhol - tehát nem csak a korábbi kijelölt határátkelőhelyeken - átléphetik a belső határokat, amennyiben más schengeni országokba utaznak be. - A schengeni övezet 2008. január 1-től 24 tagot foglal magába: az Európai Unió 27 tagja közül 22 országot (Ausztriát, Belgiumot, Csehországot, Dániát, Észtországot, Finnországot, Franciaországot, Görögországot, Hollandiát, Lengyelországot, Lettországot, Litvániát, Luxemburgot, Magyarországot, Máltát, Németországot, Olaszországot, Portugáliát, Spanyolországot,

Szlovákiát, Szlovéniát és Svédországot), valamint Norvégiát és Izlandot. - Nem változnak a beutazás szabályai, és továbbra is fennmarad majd a határellenőrzés a schengeni övezeten kívüli öt EU-országba (Bulgáriába, Ciprusra, az Egyesült Királyságba, Írországba és Romániába), valamint a schengeni tagjelölt Svájcba történő be- és kiutazás esetén. - Magyarország határszakaszai közül 2007. december 21 után: „belső” határnak minősül, és ezért megszűnt a határellenőrzés a magyar-osztrák, a magyar-szlovák és a magyar-szlovén határszakaszon, „külső” határnak minősül, és ezért változatlan maradt a határellenőrzés rendje a magyar-ukrán, a magyar-román, a magyar-szerb és a magyar-horvát szakaszon. - A repülőtereken is lesznek ún. külső és belső határok, ezek megkülönböztetésére azonban csak 2008. március 30-ától kerül sor A repülőtéri belső határ ugyanúgy működik, mint a

szárazföldi, azaz, ha más schengeni országból érkezünk vagy oda utazunk, akkor csak a légi járatra való bejelentkezéskor (check-in) kerül sor az ellenőrzésre. Nem schengeni tagállamba való utazáskor - vagy onnét történő hazatéréskor - a hagyományosan megszokott ellenőrzésre kell számítani. - A belső határokon való ellenőrzés megszüntetésének kompenzálására a schengeni tagállamok ún. mélységi ellenőrzési rendszert működtetnek Ennek lényege, hogy az ország területén belül az idegenrendészetért felelős hatóságok munkatársai igazoltathatják a külföldieket. Ez nem egy „beljebb tolt határt” jelent, az igazoltatásra nem folyamatosan és nem helyhez kötötten kerül sor. - A schengeni szabályok lehetővé teszik, hogy valamely tagállam indokolt esetben, korlátozott időtartamban, az Európai Unió Bizottságának előzetesen küldött értesítést követően, ideiglenesen visszaállítsa a határellenőrzést.

(Ilyenre pl nagy tömegeket vonzó nemzetközi rendezvények pl. sportesemények, konferenciák, stb idején kerülhet sor.) - Fontos tudni, hogy bár a határellenőrzés megszűnt a belső határokon, ugyanakkor személyazonosságot igazoló okmánnyal (személyi igazolvánnyal vagy útlevéllel) rendelkezniük kell a beutazóknak. - A személyazonosító igazolvánnyal nem rendelkező, 14 év alatti kiskorú magyar állampolgárok továbbra is csak önálló, érvényes útlevél birtokában utazhatnak külföldre, így a schengeni övezet országaiba is! - Létrehoztak egy Végrehajtó Bizottságot is, mely a megállapodás végrehajtásának felügyelete mellett, számos határozatot is hozott átfogó joganyag, amelyet schengeni vívmányoknak (schengeni acquis-nak) neveznek. - A személyek szabad mozgása területének első pillérbe emelésének logikus következménye volt, hogy az állampolgárok számára az integráció egyik legkézzelfoghatóbb

eredményét biztosító Schengeni megállapodás is a Közösség, illetve az Unió jogi-intézményi hatáskörébe kerüljön. 3. Regionális különbségek és regionális politika az EU-ban a) Az EU-ban egyik kiemelt feladat a térségek közötti társadalmi-gazdasági különbségek mérséklése, az elmaradott régiók felzárkóztatása, s így a belső kohézió erősítése. Ennek teljesítéséért a regionális politika a felelős b) Európai szolidaritás = az elmaradott európai térségek támogatása, az ott élők életfeltételeinek javítása. Oka: a stabilitásra törekvés, mivel a jelentős társadalmigazdasági egyenlőtlenségek kedvezőtlen folyamatokat indíthatnak el (pl tömeges elvándorlás a szegényebb régiókból). c) Egység erősítése = ezáltal a nemzetközi versenyképesség fokozása, mivel a világpiaci versenyben csak akkor tudnak helyt állni, ha egységesek és nem gyengítik belső társadalmi-gazdasági-politikai ellentétek. d)

Regionális politika = területfejlesztés fő feladatai: • A térségek közötti –elsősorban fejlettségi- egyenlőtlenségek mérséklése, • A hátrányos helyzetű, lassan fejlődő vagy válságba jutott térségek felzárkóztatása. e) Régiók: • A regionális politika igényli az országos alatti, de a települési szint feletti területi szintet, mert fő tartalmában gazdaságfejlesztést jelent, ami túllép a települési kereteken. • A régió alatt egyedi sajátosságokat felmutató, valamilyen közös jellemzőket magában foglaló, s ezek alapján földrajzilag elhatárolható területi egységet értünk. • A régiók létrejöhetnek politikai okok következtében, amikor egy adott állam területén belül, az állami feladatok dekoncentrálására, vagy decentralizálására, a különböző közigazgatási funkciók elosztására földrajzilag elhatárolt területi egységeket - tartomány, megye, járás alakítanak ki. • Gazdasági okok

is hozzájárulhatnak a régiók kialakulásához. • A kulturális értékek azonossága, azok alkotóelemeinek fenntartása, szintén meghatározója lehet valamely területi egységnek. • S végül a fejlesztés, a jövőépítés érdekében is lehatárolhatnak területi egységeket, amelyek a sajátosságaik - pl. általános elmaradottság, ágazati válság, munkanélküliek magas aránya, egyoldalú gazdasági szerkezet stb. miatt, egységes megújításra szorulnak Ez a lehatárolás azonban már kötődik a közigazgatási határokhoz. • Régió = olyan középszintű közigazgatási egység, aminek a területe, lakosságszáma nagyobb a nálunk ismert megyénél, közvetlenül az ország térkategóriája alatt helyezkedik el. f) A fejlettség mérése nem egyszerű dolog. Jelenleg a fejlettség klasszikus, világszerte elfogadott mérőszámai a GDP és a GNP, azaz a társadalom és a gazdaság által előállított érték, illetve annak egy főre jutó

értékei. • Az EU-ban a fejlettség mérőszámaként az egy főre jutó GDP-t használják, melyet mind euróban, mind vásárlóerő-paritáson (PPS) számon tartanak országos és regionális szinten. • Ha a 15 egykori tagállam mutatóit nézzük csak, akkor a három dél-európai ország egy főre eső értékei maradnak el az EU átlaghoz képest (EU-átlag = 100). Luxemburg: 272 % ↔ Portugália: 78 %, Görögország: 99 %, Spanyolország: 106 %. (A valaha utolsó helyen tanyázó Írország az élbolyba került – 148 %). A kelet-közép-európai országokkal sokkal rosszabb lett a helyzet = igen nagy regionális különbségek mutatkoznak, pl. Lettország: 51 %, Észtország: 65 %, Szlovákia: 62 %, Magyarország: 66 %. Bulgária és Románia esetében a legrosszabbak ezek a mutatók: 36 % mindkét ország esetében. • Az EU GDP-jének 80 %-a 5 tagállamból származik = Német-, Francia-, Olasz-, Spanyolország és Egyesült Királyság. • Az EU

legfejlettebb területei egy olyan tengely mentén helyezkednek el, amely Londontól ÉNy-ra indul, s Németországon át Észak-Olaszországig terjed. Ennek az ipari tengelynek a formája banánra hasonlít „kék banánnak” is szokták nevezni. - Magába foglalja az ipari forradalom bölcsőjét, Közép-Angliát, a holland, a belga és az észak-francia ipar összefüggő térségét, - majd a Rajna mentén terjed tovább, beleértve a Rajna-Ruhr-vidéket is. Délen a Milánó-Torino-Genova ipari háromszöggel végződik. - A közeljövő további jelentős gazdasági térségei: o A Mediterrán térség legfontosabb városai, o A kelet-közép-európai országok fejlettebb országrészei: HamburgtólBerlinig + Lipcsét, Bécset, Budapestet és Prágát fogja majd át. • Másik térszerkezeti jegy: kiemelkednek környezetükből a fővárosok, nagyvárosok, nagyvárosi térségek. • Az egyes országok régiói között is óriási különbségek vannak (pl.

Németország, Olaszország), ezeknél az országoknál komoly problémát okoz, hogy az államhatárok keretein belül számottevő fejlettségi különbségekkel kell szembenézni. g) A regionális politika fő célkitűzései (objectives): A 2007-2013 közötti időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap három új célkitűzést támogat, melyek a konvergencia, a regionális versenyképesség és foglalkoztatás, valamint az európai területi együttműködés. 1. Konvergencia célkitűzés: o A konvergencia célkitűzés hasonló a 2000-2006-os időszak 1. célkitűzéséhez o Célja a legkevésbé fejlett államok és régiók felzárkózásának elősegítése. A 27 tagállamot számláló Európai Unióban ez a célkitűzés 17 tagállamban 84 régiót érint, melynek összlakossága 154 millió fő. o Támogatás mértéke:  A konvergencia célkitűzés keretében 251.163 milliárd euró áll

rendelkezésre, ami a strukturális alapokból és a Kohéziós Alapból rendelkezésre álló teljes összeg 81,54 százaléka. A konvergencia célkitűzés forrásait a három alap -Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Kohéziós Alap- együttesen biztosítja. o Jogosultsági feltételek:  A strukturális alapok forrásaira (ERFA, ESZA), azon NUTS 2. szintű régiók jogosultak, ahol a 2000-2002 időszakra vonatkozó adatok alapján az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) nem éri el az uniós átlag 75 százalékát. Ez a célkitűzésre fordítható összes forrás 70,51 százalékát jelenti (177 milliárd euró).  Azon régiók (ún. "phasing out" térségek), ahol a GDP az EU bővítéssel járó statisztikai hatás következtében épphogy meghaladja a küszöbértéket, a célkitűzés forrásaiból fokozatosan csökkenő támogatásban részesülnek. E régiók a célkitűzés forrásainak 4,99 százalékára jogosultak

(12,5 milliárd euró).  A Kohéziós Alap támogatásaira azon tagállamok jogosultak, ahol a 20012003 időszakra vonatkozó adatok alapján egy főre eső bruttó nemzeti jövedelem (GNI) nem éri el az uniós átlag 90 százalékát. Ez a célkitűzésben rendelkezésre álló forrás 23,22 százaléka. Azon régiók, ahol a GNI az EU bővítés statisztikai hatásai következtében meghaladja a 90 százalékos küszöbértéket, fokozatosan csökkenő támogatásban részesülnek. A Kohéziós Alapból 15 tagállam részesülhet. 2. Regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés: o A regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés célja a konvergencia célkitűzés hatálya alá nem tartozó régiók versenyképességének, vonzerejének erősítése, foglalkoztatási mutatóinak javítása. o A célkitűzés keretében 19 tagállam 168 régiója részesülhet támogatásban. Ezek közül 13 tartozik azon régiók közé, ahol a

támogatást fokozatosan vezetik be (ún. "phasing-in" területek). Ezek a régiók - a korábbi 1 célkitűzés alá tartozó egykori státuszuknál fogva - különleges pénzügyi juttatásban részesülnek. o Támogatás mértéke:  A célkitűzés keretében 49,13 milliárd euró áll rendelkezésre, ami a teljes összeg 15.95 százaléka o A forrást az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap egyenlő mértékben biztosítja. 3. Európai területi együttműködés célkitűzés: o A célkitűzés a közös helyi és regionális kezdeményezések révén tovább erősíti a határokon átnyúló együttműködést. A célkitűzés a korábbi INTERREG közösségi kezdeményezésen alapul, s az ERFA finanszírozása alá került. o Támogatás mértéke:  A célkitűzésre az összes támogatás 2,52 százaléka, azaz 7,75 milliárd euró áll rendelkezésre, mely az alábbiak szerint oszlik meg:  Határokon átnyúló

együttműködés: 73,86 %  Transznacionális együttműködés: 20,95%  Interregionális együttműködés: 5,19% o A forrást teljes egészében az Európai Regionális Fejlesztési Alap biztosítja. o Jogosultsági feltételek:  A Közösség NUTS 3. szintű, valamennyi belső és egyes külső szárazföldi határok mentén fekvő régiója, és a Közösség NUTS 3. szintű, a tengeri határok mentén fekvő, egymástól legfeljebb 150 km távolságra található régiója jogosult a támogatásra. 2000-2006 között még az alábbi célkitűzések szerepeltek: • 1. célkitűzés (Objective 1): a legelmaradottabb régiók támogatása és fejlesztése = azok a NUTS 2 szintű régiók, ahol a 2000. évet megelőzően az egy főre eső GDP az uniós átlag 75 %-át sem érte el. • 2. célkitűzés (Objective 2): a strukturális nehézségekkel küzdő, gazdasági, társadalmi átalakulás sújtotta térségek támogatása. • 3. célkitűzés (Objective 3):

az oktatás, képzés és foglalkoztatás rendszereinek és politikáinak modernizációjának támogatása. i) Az EU-s régiók: • Az EU területi beosztásának jegyzéke, az ún. NUTS (Nomenclatures des Unites Territoriales Statistiques) az EU statisztikai hivatalának (EUROSTAT) keretein belül született, abból a célból, hogy az integrációnak legyen egy egységes – országos szint alatti- területi felosztása. - A NUTS struktúra 5 egymásra épülő területi egységből áll: az első három regionális szint, a 4. kistérségi szint, az 5 települési szint - A NUTS-2 szint a legfontosabb, az EU beavatkozásainak ez a bázisszintje. j) Magyarország és a régiók: • Az Európai Unió regionális támogatásait nagy régiók kapják. A támogatások fogadásához több megye (főváros) területére kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási határával határolt egybefüggő tervezési, illetve statisztikai területi egységet kellett kialakítani,

amelyek hosszabb távon stabil egységként a rá szervezett információrendszer zavartalan működését is biztosítják. • Magyarország esetében a közigazgatási egységek a megyék (főváros), további egységek a megyék (főváros) összevonásából képzett régiók, illetve a régiók összevonásából képzett nagyrégiók (I. szint) o NUTS I: Nyugat-, Kelet- és Közép-Magyarország (egységek száma: 3), o NUTS II: tervezési-statisztikai régió (egységek száma: 7), o NUTS III: megye/főváros (egységek száma: 20). • További, az EU regionális politikájában hivatalosított nem alkalmazott egységek a lokális I. és II (LAU I, LAU II), melyek Magyarországon az alábbiak: o Lokális I.: statisztikai kistérség (egységek száma: 167) o Lokális II.: település (egységek száma: 3145 • Ezt a követelményt a tervezési-statisztikai régió elégíti ki. Magyarországon az alábbi tervezési-statisztikai régiók jöttek létre: 

Nyugat-Dunántúl: Győr-Moson-Sopron megye, Vas megye, Zala megye  Közép-Dunántúl: Fejér-megye, Komárom-Esztergom megye, Veszprém megye  Dél-Dunántúl: Baranya megye, Somogy megye, Tolna megye  Közép-Magyarország: Budapest és Pest megye  Észak-Magyarország: Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye, Nógrád megye  Észak-Alföld: Jász-Nagykun-Szolnok megye, Hajdú-Bihar megye, SzabolcsSzatmár-Bereg megye  • Dél-Alföld: Bács-Kiskun megye, Békés megye, Csongrád megye Ez a hét területi-statisztikai régió az Európai Unió ötfokozatú területbeosztásának második szintje (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques - NUTS 2). • A régiók mind megfelelnek az uniós előírásoknak, méretükben nagyjából egyezőek (egyedül a közép-magyarországi régió tekinthető lakosságszáma alapján a többinél lényegesen nagyobbnak). • A legelmaradottabbnak az észak-magyarországi régió számít, itt az

egy főre jutó GDP 2002-ben az Unió átlagának csupán 37,3 százalékát érte el. Az észak-alföldi régió az uniós átlag 37,7 százalékát, a Dél-Dunántúl 42,8 százalékát, a Dél-Alföld 40,4 százalékát tette ki. A közép-magyarországi régióban az egy főre eső GDP a 2002-es adatok szerint a közösségi átlag 96 százalékát érte el. Az egy főre eső GDP a közösségi átlag százalékában, az egyes régiókban (EU-25 = 100%) Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Forrás: Eurostat 1995 71,6 44,9 51 40,5 36,1 35,3 41,2 1996 72,6 45,4 51,9 39,6 34,2 34,8 40,2 1997 75,4 48,5 53,2 39,3 34 34,9 39,4 1998 76,4 50,7 57,1 39,9 35,1 35 39,4 1999 79,4 49,3 60,4 40,9 34,9 33,7 39,2 2000 83,4 52 60,8 39,7 34,3 33,8 38 2001 89,4 53,1 59,5 41,5 36,6 37,3 39,9 2002 96 51,8 60,8 42,8 37,3 37,7 40,4