Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Balogh Gabriella - A regionális fejlődés lehetőségei EU forrásokból

DEBRECENI EGYETEM KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR VILÁGGAZDASÁG ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK TANSZÉK REGIONÁLIS FEJLŐDÉS LEHETŐSÉGEI EU FORRÁSOKBÓL AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓBAN Belső konzulens: Dr. Láng Eszter Készítette: Balogh Gabriella MBA Szak Debrecen 2003. 1 Tartalomjegyzék BEVEZETÉS . 4 1. AZ EURÓPAI UNIÓ REGIONÁLIS POLITIKÁJA 6 1. 11 A regionális politika cél- és eszközrendszerének kialakulása 6 1.21 NUTS rendszer 9 1.22 A finanszírozás forrásai 10 2. 13 Regionális politika jelene és jövője 11 1.31 Strukturális Alapok 11 1.32 A kohéziós politika alakulása (2006-2012) 14 2. A MAGYAORSZÁGI TERÜLETI TERVEZÉS A XIX SZÁZADTÓL NAPJAINKIG . 18 3. 21 A magyar területfejlesztés mérföldkövei 19 2.11 A területfejlesztési törvény megszületése 20 4. 22 A hazai területfejlesztés intézményrendszere 23 2.21 A területfejlesztési törvény újragondolása, tervezett intézményi változások 27 3. AZ ÉSZAK-ALFÖLD RÉGIÓ ÉS

PROGRAMJAINAK ISMERTETÉSE . 29 5. 31 Az Észak-alföldi régió általános bemutatása 29 6. 32 Az Észak-alföldi régió fejlesztési stratégiája 31 7. 33 Európai Uniós támogatások az Észak-alföldi régióban 34 3.31 PHARE Programok 36 3.311 PHARE Kísérleti Program Alap 36 3.312 Az 1997 évi Területfejlesztési Phare Program 38 3.313 PHARE 2000 Program 51 3.314 PHARE 2001 Program 55 3.32 Határmenti együttműködési programok 58 3.321 Románia-Magyarország Phare CBC program az Észak-alföldi régióban 60 3.322 PHARE CREDO Program 66 3.33 Egyéb előcsatlakozási alapok 67 3.331 ISPA Program 67 3.332 SAPARD Program 73 8. 34 Az Észak-alföldi régióban felhasznált előcsatlakozási alapok értékelése 79 9. 35 A felkészülés további feladatai, az EU csatlakozás utáni várható fejlesztési lehetőségek 83 ÖSSZEFOGLALÁS . 87 MELLÉKLETEK . 89 FELHASZNÁLT IRODALOM . 108 3 BEVEZETÉS A társadalmi különbségek azóta léteznek,

amióta létrejött a társadalmi munkamegosztás, és elkülönültek az egyes foglalkozás típusok .A társadalom tagjaink foglalkozása és az ebből adódó lakóhely szerinti differenciálódása együtt járt a térbeli különbségek megjelenésével. A részben természeti, részben társadalmi, gazdasági és politikai okokra visszavezethető térbeli különbségek épp ezért természetesnek is tekinthetők. Miközben tudomásul vesszük a területi különbségek szükségszerű voltát, aközben ne szabad szem elől téveszteni, hogy a regionális politika legfontosabb célja az, hogy valamennyi régióban méltányos szintű átlagos életszínvonalat, jövedelmet biztosítson az ott élőknek. A XX. század gazdasági és politikai változásai eltérő fejlődést idéztek elő Magyarországon is, így az Észak-alföldi régió szinte minden szempontból hazánk legelmaradottabb térségévé vált. Manapság rengeteg szó esik arról milyen feltételek mellett

csatlakozhatunk az Unióhoz. A legtöbb ember fejében megfogalmazódik a kérdés, vajon megéri ez nekünk, s milyen változásokat hoz az életünkben? Annak érdekében, hogy a negatív hatások minimalizálhatók, a pozitív hatások pedig maximalizálhatók legyenek, tudatos, összehangolt felkészülésre van szükség. A felkészülés egyik fontos eleme a területfejlesztés hatékony intézményrendszerének kiépítése, szakemberek felkészítése annak érdekében, hogy a csatlakozást követően a lehető legnagyobb arányban tudjuk igénybe venni a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap támogatásait. Hazánk ezt a felkészülési folyamatot az 1990-es években megkezdte a jogharmonizációs törekvéseivel, az Előcsatlakozási Alapok felhasználásával. Dolgozatom témájának kiválasztását két tényező motiválta. Az egyik, hogy munkám révén a hazai decentralizált forrásokon túl bekapcsolódhattam az EU-s források menedzselésébe, jelentős

tapasztalatokat szerezve annak felhasználási szabályairól. A másik, ismeretem szerint 4 eddig senki nem vizsgálta, hogy az Uniós források milyen nagyságrendben kerültek felhasználásra az Észak-alföldi régióban. A rendelkezésre álló forrásokat más-más intézmény koordinálja, így azok céljairól, eredményeiről, a regionális fejlesztési koncepció prioritásaihoz való illeszkedésükről összesített információk nem állnak rendelkezésre. Dolgozatomban először bemutatom az Európai Unió regionális politikájának jelenlegi rendszerét és a bővítés után várható reformokat, majd a magyar területfejlesztési politika fejlődéséről és a napjainkban is tartó változásokat. Ezt követően részletesen elemzem a területfejlesztési PHARE programok Észak-alföldi régióban megvalósult programjait, valamint, az ISPA és a közelmúltban beindult SAPARD programok hatásait a regionális fejlődésre. 5 1. AZ EURÓPAI UNIÓ

REGIONÁLIS POLITIKÁJA 1.1 A regionális politika cél- és eszközrendszerének kialakulása Az Európai Közösség tulajdonképpen kezdettől fogva foglalkozik a differenciált fejlődés és fejlettség problémáival. Már 1957-ben, a Közösség megalakulásáról szóló Római Szerződés bevezetőjében is szerepel a régiók közötti fejlettségbeni különbségek csökkentése, a harmonikus fejlesztésre való törekvés a hátrányos helyzetű térségek elmaradottságának mérséklése révén. Ekkor azonban még csak a célkitűzés fogalmazódott meg, az eszközrendszer még hiányzott. Korábban az egyes tagországokban – valamint a közösségen kívüli gazdaságilag fejlett országokban is – működtek regionális politikák, az egyes országok sajátos problémái szerint kialakított cél- és eszközrendszerrel. Azonban az integrációs kapcsolatok elmélyülése és a közösség tervezett és megvalósult kibővülése is erősítette az a nézetet, hogy

szükség van közös regionális politikára. Az 1972-es párizsi csúcsértekezleten már külön foglalkoztak a regionális és strukturális aránytalanságok felszámolásának szükségességével, és ennek érdekében létrehozták az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERDF), amely 1975-ben kezdte meg működését. Megfogalmazott célja, hogy a Közösségen belüli a főbb regionális egyensúlytalanságokat korrigálja, melynek fő okai a túlnyomóan mezőgazdasági jelleg, az ipari változás és a szerkezeti alulfoglalkoztatottság. Ahogy megkezdte működését rövidesen kiderült, hogy a felhasználható támogatások összege túl kicsi, a jogosult területek pedig túl nagyok. Az Alap ekkor még csak a közösségi költségvetésnek ugyan mindössze 4,8 %-át kapta, másfél évtizeddel később azonban már 22 %-át. A források bővítését az időközben csatlakozott országok viszonylagos elmaradottsága indokolta. Több mint egy évtizeddel az ERDF

létrehozása után 1987-ben, az Egységes Európai Okmány volt az a dokumentum, mely hivatalos rangra emelte a Közösség regionális politikáját, 6 megadta jogi kereteit, és egyben előkészítette a Strukturális Alapok reformját, ami aztán 1988-ban be is következett. A reformnak három fontos célja volt: • a regionális politikát valós gazdasági hatásokat kiváltó eszközökkel motiválják, • a tagállamok támogatásának feltételéül a hosszabb távú programok meglétét szabták, • előtérbe helyezték a partnerség, az együttműködés szükségszerűségét. A reform során eddig nem alkalmazott új szervezési elvek érvényesítésére került sor: • Szubszidiaritás és decentralizáció: a döntési kompetencia átadása a beavatkozás helyszínéhez legközelebb eső döntéshozó szervnek. • Partnerség: mindazon szervek és szervezetek döntéshozatali együttműködése, melyek egyedi döntéseikkel a terület, szakterület

fejlődésére hatást fejthetnek ki. • Programozás: alulról építkező stratégiai tervezés, komplex, több éves programok megvalósításához. • Koncentráció és addicionalitás: : a források felhasználását koncentrálni kell mind földrajzi, mind pedig tartalmi szempontból, hazai társfinanszírozás nélkül nem juthatnak a tagállamok EU-s forrásokhoz. „A reform elfogadása és bevezetése egyben a projektfinanszírozással való szakítást és a programfinanszírozásra való áttérést is jelentette. Erősödött a három strukturális alap az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Mezőgazdasági Tanácsadási és Garancia Alap közötti együttműködés, koordináció. Növekedett a támogatásra fordítható keret, és a Közösség legelmaradottabb régiói lettek a kedvezményezettek.” (Horváth, 1998) Az 1988 júniusában elfogadott Keretszabályozásban a Strukturális Alapok feladataként öt

célkitűzés szolgálatát határozták meg, melyeken kisebb változtatásokat hajtottak végre és az 7 EU 1995-ös bővüléséhez kapcsolódóan egy hatodikkal egészítettek ki (lásd 1. számú melléklet.) Ezek a következők voltak: 1. célcsoport: olyan gazdaságilag elmaradott területek, ahol az egy főre jutó GDP a közösségi átlag 75%-a alatt van, gazdaságuk gyenge, a munkanélküliségi ráta magas; 2. célcsoport: iparilag hanyatló térségek: az ipari foglalkoztatottak száma huzamosan csökken, magas a munkanélküliség; határvidékek; 3. célcsoport: magas fiatalkorú népességarány; 4. célcsoport: hosszabb távon átalakuló ipari térség; 5. célcsoport: a. termelési szerkezetük modernizálására kényszerülő agrártérségek; b. rurális térségek: gyenge városhálózat, demográfiai erózió, magas agrárfoglalkoztatottság, kedvezőtlen fekvés, alacsony fejlettség, 6. célcsoport: alacsony benépesültségű térségek: a

népsűrűség 8 fő/km2 alatt van, csak a skandináviai régiók tartoznak ebbe a kategóriába. (Horváth, 2000) A támogatások elnyerésének számos, célok szerint differenciált feltétele létezik: • Az országon belül ki kel alakítani körzeteket, régiókat. • Különböző adatokkal bizonyítani kell, hogy az egyes régiók bizonyos támogathatósági kritériumoknak megfelelnek. • A régióknak rendelkezniük kell olyan fejlesztési koncepciókkal, melyekhez helyi kezdeményezések is kapcsolódhatnak, valamint illeszkednek az országos elképzelésekhez és célkitűzéseik találkoznak a közösségi célkitűzésekkel. • Csak olyan fejlesztések számíthatnak támogatásra, melyeket nemzeti forrásból is támogathatnak, tehát társfinanszírozásból történnek. A Strukturális Alapok második reformja 1991-ben a Bizottság Maastrichti ülése után vette kezdetét. A Maastrichti Szerződés hangsúlyozza a regionális politika

jelentőségét, a gazdasági 8 és társadalmi kohéziót a közösségi fejlesztések kulcselemeivé nyilvánította. A szegényebb tagállamok támogatására egy új un. Kohéziós Alap létrehozásáról döntött A Kohéziós Alap nem más, mint az Integrált Mediterrán Program átalakítása, és a tervezett Európai Monetáris Unióból kimaradó tagállamok felzárkóztatásának pénzügyi eszköze. A Kohéziós Alapot végül 1994 márciusában hozták létre. Célja, hogy azon országokat, ahol az egy főre jutó GNP nem haladja meg az EU átlagának 90 %-át, és rendelkezik megfelelő konvergencia-programmal, hozzásegítsék a Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) feltételeinek teljesítéséhez. Jelenleg - az ún kohéziós országokra - Görögországra, Portugáliára, Spanyolországra és Írországra vonatkozó pénzügyi keret a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére (transzeurópai hálózatok kiépítésére, a telekommunikációs hálózat és az

energiaszektor fejlesztésére) és környezetvédelmi beruházásokra használható fel. 1.21 NUTS rendszer A Bizottság és a tagállamok közötti egyeztetések legproblematikusabb pontja a támogatandó térségek lehatárolása volt. A strukturális alapok reformja a támogatandó térségek körének a szűkítését jelentette. A támogatásra érdemes térségek lehatárolása a korábbiaknál bonyolultabb elemzések alapján történt, nem a nagy kiterjedésű régiók, hanem kisebb térségek, munkaerő vonzáskörzetek lettek a támogatás célpontjai. A folyamatok elemzése, megfigyelése ettől kezdve lényegesen megnehezült, hiszen nem elegendő a nagykiterjedésű régiók figyelemmel kisérése, ezért a statisztikai egységeket új rendszerbe kellett foglalni. A Tanács Strukturális Alapokról szóló rendelete alapján háromfokozatú statisztikai rendszer (Nomenclature of Territorial Units for Statistics - NUTS) lépett életbe. Ezt a területi statisztikai

rendszert az Európai Bizottság Statisztikai Irodája, az EUROSTAT alakította ki és kezeli. Valamennyi tagállam területét kisebb területi egységekre osztották, és így alakították ki, a területi egységek hierarchikus rendszerét melynek keretében öt szintet különítenek el: 9 • NUTS 1. makrorégió, vagy nagyrégió (esetekben ország) • NUTS 2. mezorégió • NUTS 3. alrégió • Lokális szint: • NUTS IV. településcsoportok • NUTS V. települések Ahogyan azt a 2. számú melléklet is mutatja a NUTS rendszerbe illeszkedő régiók korántsem egységesek a tagállamokban, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a tagállamok maguk határozzák meg NUTS térségeiket az EUROSTAT-tal egyeztetve. 1.22 A finanszírozás forrásai Ma a pénzügyi eszközöket a tagországok befizetéseiből (a befizetések mértéke a GDP 1,251,27%-a) működtetett Strukturális Alapok jelentik. E gyűjtőfogalom körébe az 1960-ban létrehozott Európai

Szociális Alap (ESF), az 1970 óta működő Európai Mezőgazdasági Garancia és Orientációs Alap – Orientációs részlege (EAGGF), az 1975-ben bevezetett Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) és az 1993-ban létrehozott Halászati Orientációs Alap (FIFG) tartozik. Ezek az alapok fokozatosan jöttek létre, működésüket az 1988-ban elfogadott átfogó reform során hangolták össze. Az 1994-1999 közötti időszakra a Strukturális Alapok forrása 154,5 milliárd ECU (1994. évi árakon) volt (Dorgai, 1997) A strukturális alapok hozzájárulása az egyes célkitűzések megvalósításához (1989-1993, 1994-1999): 1. célkitűzés: ERDF, ESF és EAGGF Orientációs részlege; 2. célkitűzés: ERDF és ESF; 3. 4 célkitűzés: ESF; 5. célkitűzés: 10 a. EAGGF Orientációs részlege és FIFG (a Halászati alap 1994-től); b. ERDF, ESF és EAGGF Orientációs részlege; 6. célkitűzés: ERDF, ESF és EAGGF Orientációs részlege (a célkitűzés csak

1995-től támogatott); (Kovács, 2001) 1.3 Regionális politika jelene és jövője 1.31 Strukturális Alapok Az ezredfordulóra a gazdasági integráció területén nagyon jelentős eredményeket sikerült elérni, ugyanakkor az EU-n belüli gyenge gazdasági növekedés, a tartósan magas munkanélküliség, a gazdasági szerkezetváltás nehézségei, a szociális kirekesztettség fokozódása mind olyan problémákat vetnek fel, amelyek a tagállamok, a régiók és társadalmi csoportok közötti megosztottság erősödésével fenyegetnek. E problémák legszembetűnőbben az unió fejlettebb és kevésbé kedvező helyzetben lévő régiói között jelentkeznek a társadalmi és gazdasági szakadék formájában.(Kengyel, 2001) Ezen problémák feloldásara jött létre az Agenda 2000 című dokumentum az 1999-es Berlini Csúcson, mely lényeges változásokat hozott a Strukturális Alapok felhasználásával kapcsolatban. Az Agenda 2000 reformcsomag tartalmazta a

közösségi politikák reformját, a kibővítés programját, valamint az Unió 2000-2006 közötti időszakra vonatkozó közös költségvetését. A Strukturális és Kohéziós Alapok felhasználásának reformja, azon a várható fejlődési tendencián alapul, hogy egyrészt növekszik a fejlettségbeli különbség az Unió területén belül, ezért a gazdasági és szociális kohézió követelménye az új államok csatlakozásával még erősebb lesz; másrészt az új munkaerő-piaci feltételekhez való alkalmazkodás az eddigieknél fontosabb közösségi feladattá válik. Így a korábbi 6 helyett 3 új célkitűzés határozza meg az EU Strukturális Alapjaiból való részesedés lehetőségét Az alapok 11 részéről rendelkezésre álló források az 1999. évi árakon a 2000-2006 közötti időszakra 195 milliárd euro-t tesznek ki. A 3 új célkitűzés: 1. célkitűzés: elmaradott területek fejlesztésének és strukturális alkalmazkodásának

támogatása. Azok a NUTS II régiók tartoznak ide, amelyekben az egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson számítva, az 1999. március 26-án rendelkezésre álló adatok alapján az utolsó három év (1994,1995,1995) átlagában a közösségi átlag 75%-a alatt volt. Ide sorolandók a földrajzilag távolabb fekvő régiók (a francia tengerentúli megyék, a Kanári-szigetek, Azori-szigetek és Madeira), és amelyek a korábbi 6. célkitűzésben lettek lehatárolva. Az új első célra jut a Strukturális Alapok rendelkezésére álló források 69,7 %-a, vagyis összesen 135,9 milliárd euro; 2. célkitűzés: strukturális nehézségekkel küzdő területek gazdasági és társadalmi átalakulásának támogatása. Elsősorban az előző kategóriába be nem sorolható, NUTS III. szintű ipari és szolgáltatási körzetek, hanyatló vidéki területek, nehézségekkel küzdő városi területek és a halászatból élő pangó területek részesülhetnek

támogatásban. Az új második célra jut a Strukturális Alapok forrásainak 11,5 %-a, összesen 22,5 milliárd euro; 3. célkitűzés: keretében kaphatnak támogatást azok a régiók, amelyek az első két célterületre meghatározott kritériumok hatókörén kívül esnek. A célkitűzés alapján a tagországokat oktatási, szakképesítési és foglalkoztatási rendszereik modernizálásában és adaptációjában segítik, ez a támogatás elsősorban nem regionális, hanem horizontális jellegű. E célra jut a Strukturális Alapok forrásainak 12,3 százaléka, összesen 24,05 milliárd euro; (Kovács, 2001; Forman, 2001) 12 A Strukturális Alapok célrendszere és forrása (2000-2006): 1. célkitűzés: ERDF, ESF és EAGGF Orientációs részlege; 2. célkitűzés: ERDF és ESF; 3. célkitűzés: ESF; (Kovács, 2001) A Str uktur ális Alapok felhasználása célkitűzéséenként (2000-2006.) Objective 1 Objective 2 Objective 3 Közösségi kezdeményezések 1.

számú ábra Forrás: Egyéni szerkesztés Kovács, 2001; Forman 2001 adatai alapján Az Unió támogatása a Strukturális Alapok első célja esetében az adott projekt összes költségének maximum 75 százaléka lehet, de kivételes esetekben elérheti a 85 százalékot is (például a szárazföldtől távoli görög szigeteknek nyújtott támogatás esetében). A második és harmadik cél esetében a támogatás legfeljebb a fele lehet a projekt összköltségének. A Kohéziós Alapból kiutalt támogatás általában a projekt közpénzekből vagy egyéb hasonló forrásból finanszírozott költségének 80–85 százaléka lehet. A Strukturális Alapok forrásainak fennmaradó 5 százaléka a közösségi kezdeményezések finanszírozására szolgál. E kezdeményezések számát az erőforrások koncentrálása érdekében háromra csökkentik: az INTERREG a határokon átnyúló, nemzetközi és régióközi együttműködést, az EQUAL a munkaerő-piaci

egyenlőtlenség és diszkrimináció elleni nemzetközi küzdelmet, míg a LEADER a vidékfejlesztést támogatja. A strukturális politika keretében a Strukturális Alapok mellett 2000–2006 között 18 milliárd euró jut a Kohéziós Alap támogatásaira. 13 1.32 A kohéziós politika alakulása (2006-2012) Az Európai Bizottság második kohéziós jelentését, 2001. január utolsó napján ismertette Michael Barnier, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős főbiztosa. A jelenlegi, második jelentés leszögezi: az Unió kohéziós politikája mind az 1989-93 mind pedig az 19941999 közötti időszakban ért el bizonyos érzékelhető eredményeket. Az eredmények leglátványosabbak az elmaradott régiókban, amelyekben mind gazdasági mind szociális felzárkózás volt tapasztalható. Mindezek ellenére a tagországok főleg pedig a régiók közötti jövedelembeli különbségek jelentősek maradtak. A jelentés különleges figyelmet szentel az

Unió 2006 utáni időszakra szóló kohéziós politikája előtt álló kihívások felvázolásának. Országos szinten mérve jelenleg az Unió lakossága 1/6-ának van az uniós átlag 90 százaléka alá eső jövedelme. A bővítés után az Unió lakosságának 1/3-a esne ebbe a kategóriába Országokra vetített GDP alapján a mai 27 tagú Európai Unióban három fő csoport létezne. Az elsőbe Görögország, Spanyolország és Portugália kivételével a 12 legfejlettebb tagország tartozna. Ezekben a bruttó hazai össztermék szintje az átlag fölött van A második csoportot Görögország, Spanyolország, Portugália, továbbá Ciprus, Málta, Szlovénia és a Cseh Köztársaság alkotná – az EU lakosságának 13 százaléka-, amelyek GDP szintje a 27 tagú Unió átlagának 80 százaléka körül mozogna. A fennmaradó 8 tagjelölt ország a harmadik csoportba sorolható. Itt az egy főre eső GDP a 27 tagú EU átlagának kb 40 százaléka, lakosságának 16

százaléka. Az Európai Unió kibővítése nagy kihívást jelent a térség gazdasági és szociális kohéziójának biztosítása szempontjából. Mivel a kibővített Európai Unióban jelentősen megnőnek a regionális és szociális egyenlőtlenségek, fokozódik a kohéziós politika iránti igény. A jelenlegi stádiumban rendelkezésre álló ismeretek csupán a megoldásra váró kérdések és a rájuk adható lehetséges válaszok megfogalmazását teszik lehetővé. Azonban csak a 2004-ben 14 esedékes következő kohéziós jelentés fogja majd pontosabban meghatározni a kohéziós politikák következő generációjának arculatát. Jelenleg három kérdéskör rajzolódik ki: 1. A források koncentrált felhasználása kevés számú célkitűzésre A 2007-ben kezdődő programozási időszak alapelve továbbra is az, hogy a rendelkezésre álló korlátozott mértékű forrásokat kevés számú, közösségi érdekeket szolgáló célkitűzésre kell

koncentrálni a szükséges kritikus tömeg elérése érdekében. Csak így biztosítható a rendelkezésre álló korlátozott mértékű források hatékony felhasználása. Továbbra is elsődleges cél az elmaradott térségek támogatása. A Strukturális Alapokból járó támogatásokra való jogosultság küszöbértékét (amelyet jelenleg a közösség átlagos GDP-jének 75 százaléka alatt rögzítettek) két szempont figyelembe vételével kell meghatározni. Az egyik az, hogy a bővítés automatikusan 18 százalékkal csökkenteni fogja az egy főre eső GDP átlagos szintjét az Unióban (így meg fog kétszereződni azoknak a lakosoknak az aránya, akik az uniós GDP átlag 75 százalékát nem elérő régiókban laknak). A legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint ennek következményeként felére csökkenne a jelenlegi tagországok 1 sz. célkitűzésből támogatásra jogosult lakosságának a száma. A másik szempont az, hogy a kibővített Unióban a

hátrányos helyzetű térségek közötti különbségek nagyobbak lesznek, mint jelenleg: egyes régiók az EU átlagos GDP-jének háromnegyedét érik majd el, míg mások csak a negyedét. A jelentés 4 változatot bocsát mérlegelésre a támogatásokhoz való jogosultság megítéléséhez: a. Maradjon a 75 százalékos plafon az unióhoz csatlakozó országok számától függetlenül. b. Maradjon a 75 százalékos plafon az unióhoz csatlakozó országok számától függetlenül, de a jelenlegi rendszerben még egyes célcsoportba tartozó, s az új rendszerből kimaradó térségek részesüljenek átmeneti támogatásban. 15 c. Növeljék meg a 75 százalékos küszöbértéket a kibővített unió egészére d. Két különböző küszöbértéket határozzanak meg: egyet a jelenlegi 15-ök, egyet pedig az újonnan csatlakozó országok régiói számára. A jelentés további megfontolásra javasolja a társfinanszírozás részarányának

megváltoztatását. A bővítést követően ugyanis előfordulhat, hogy a támogatásra jogosult legszegényebb térségek költségvetési kapacitása nem tenné lehetővé a jelenlegi norma szerinti társfinanszírozás biztosítását. 2. A 2006 végéig tartó időszak finanszírozása Az Európai Tanács berlini ülésén összesen 213 - évi 30 - milliárd eurót fogadott el a 15 ország részére a kohéziós politika 2000-2006 közötti időszakára. Ezen felül van a tagjelölt országok részére előcsatlakozási alapként jóváhagyott 3 milliárd euro, továbbá az újonnan belépő országok számára megállapított keret, amely összege évenként, az új tagországok abszorpciós képességének függvényében progresszíven növekedne, s 2006-ben érné el a 12 milliárd eurót. A jelenlegi rendszerben az abszorpciós képesség mutatója a nemzeti GDP 4 százaléka, ami azt jelenti, hogy az egyes tagországoknak a nemzeti GDP legfeljebb 4 százalékának

mértékéig nyújtható kohéziós támogatás. A Kohéziós Alap részarányának megnövelése mellett szól az a körülmény, hogy a Kohéziós Alap projekt-szemléletű felhasználása közelebb áll a programozási gyakorlatban nem igazán jártas tagjelölt országok intézményeihez. Egyszerűsíti a Kohéziós Alap felhasználását az is, hogy esetében nem kötelező alkalmazni az addicionalitás elvét és alacsony a tagországok társfinanszírozási önrésze. A jelentés szerint át kell gondolni a Kohéziós Alap és a Strukturális Alapok közötti arányokat is. Ezek az alapok az ISPA-t, a SAPARD-ot és a PHARE-t váltják fel (ld 1 számú táblázat) Ha tekintetbe vesszük a leendő új tagországok infrastrukturális beruházások (közlekedés, 16 környezetvédelem) iránti hatalmas igényét, a Kohéziós Alap részarányának megnövelése indokoltnak tűnik. Az Előcsatlakozási Alapok 2000-2006 közötti költségvetési kerete Alapok 2000. 2001.

2002. 2003. 2004. 2005. 2006. SAPARD 520 520 520 520 520 520 520 ISPA 1040 1040 1040 1040 1040 1040 1040 PHARE 1560 1560 1560 1560 1560 1560 1560 Összesen 3210 3120 3120 3120 3120 3120 3120 1. számú táblázat Forrás: Presidency Consulsions. Berlin European Council 24 and 25 March 1999 3. A 2006 utáni kohéziós politika pénzügyi vonatkozásai A kibővített Európai Unióban megnőnek a nemzeti, regionális és szociális különbségek, egyre nagyobb szükség lesz a kohéziós politikára. Az új tagországok lemaradása lesz a legnagyobb, így a pénzügyi erőfeszítések javát elkerülhetetlenül az új tagállamokra kell fordítani. A jelenlegi 15 tagország elmaradott régióinak nyújtható pénzügyi támogatás mértékét lényegében a rendelkezésre álló pénzügyi csomag nagysága fogja meghatározni. Erről majd a többi politikákkal, azok pénzügyi vonatkozásaival összefüggésben fognak dönteni. Mindenképpen korai

még a 2006 utáni kohéziós politika pénzügyi részleteiről beszélni, az azonban már látható, hogy az abszorpciós képesség fontos szerepet fog játszani abban, hogy az egyes elsősorban új - tagországok a gyakorlatban mennyit fognak kapni a kohéziós alapból. A jelentés úgy véli, hogy a jelenlegi 4 százalékos plafon túllépésére csak rendkívüli körülmények között kerülhet sor. 17 2. A MAGYAORSZÁGI TERÜLETI TERVEZÉS A XIX SZÁZADTÓL NAPJAINKIG Az Európai Unió regionális politikájának áttekintését követően, a magyar gazdaság alakulásának azon aspektusait szükséges nyomon követni, amelyek a jelen gazdasági állapotok kialakulásához vezettek és befolyásolták a területi egyenlőtlenségek kialakulását. Az 1867-es kiegyezés után a dualizmus korában a magyar gazdaság addig nem látott fejlődésnek indult. A történelmi Magyarország területén kiépült a fejlődés elengedhetetlen feltételeként a vasúti és közúti

hálózat, kialakult a mezőgazdasági termelésen, valamint a gazdag ásványi kincs kitermelésén alapuló feldolgozóipar, s a korszakhoz képest fejlett infrastruktúrának köszönhető kereskedelem. A Trianoni békepaktumot követően a gazdaság összeomlott, az ország gazdasági súlypontja a háború által érintetlen Budapestre centralizálódott. A két háború közötti hivatalos magyar politika elsősorban az elcsatolt területek visszaszerzésében látta a nemzet túlélésének biztosítékát, így a gazdaság strukturális átszervezésére nem fordított elegendő figyelmet. A II. világháborút követő szovjet típusú rendszer a nehézipar szinte egyoldalú fejlesztésével, a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásával tovább torzította a gazdaság fejlődésének egészségtelen irányát. A döntő többségében mesterségesen kialakított, hagyomány nélküli vidéki „szocialista” ipari centrumok, de elsősorban Budapest fejlődése

sokszorosan meghaladta az ország területének nagyobb hányadát kitevő „fejlett szocialista mezőgazdasággal”, de ipari és humán infrastruktúrával nem rendelkező vidékét. A 70-es évek végén, s a nyolcvanas évek elején ugyan történt halvány kísérlet arra, hogy a Budapesten gazdaságtalanul működtethető elsősorban a könnyűipar egyes szektorait az iparilag elmaradott területekre telepítsék, de a fióktelepek, leányvállalatok központi irányítás alatt 18 működtek, a csekély képződő nyereség elvonásra került, így a kísérlet nem hozta meg a kívánt területpolitikai hatást. Az ország keleti részein kialakult, elsősorban mezőgazdasági feldolgozóipar célterülete a környező szocialista országok piaca volt, ezen belül is elsősorban a szovjet piac, amely gyakorlatilag kritika nélküli vevő volt ezekre a termékekre. Amíg a Dunántúl egyébként is fejlettebb ipara a nyugati piacok felé orientálódva folyamatos

piaci kényszer alatt állt, addig az ország keleti felén nem volt kényszerítő erő a minőség fejlesztésére, a termékszerkezet átalakítására. A rendszerváltást követően megszűntek, illetve a minimálisra csökkentek a volt szomszédos szocialista piacok. A főként a keleti országrészben működő egységek keleti piacaik elvesztésén túl az importbehozatal miatt a hazai piacról is kiszorultak. A korszerűtlen termék struktúra az alacsony minőségű árú eladhatatlanná vált, gyártóik tönkre mentek, alkalmazottaik munkanélkülivé váltak. Az ország területi fejlődésének megosztottsága, a differenciálódás, a különböző korszakok településpolitikai irányzatai alapján végbement településfejlődés, mind odavezettek, hogy még napjainkban az ezredfordulót követően is elsősorban a vidéki és különösen a határ menti települések halmozottan hátrányosak. 2.1 A magyar területfejlesztés mérföldkövei Magyarországon a

regionális tervezés első mérföldkövének az 1940-es évek második felében létrehozott Területfejlesztési Intézet létrehozása volt. 1951-től az intézetműködését az Országos Tervhivatal vette át egészen 1990-ig. Az új gazdasági mechanizmus elnevezésű program meghirdetéséig a merev tervutasításos extenzív fejlesztéseket megvalósító pártirányítás volt a jellemző. A következő előrelépés az 1971-es Országos Településhálózat Fejlesztési Koncepció volt. Az OTK a városhálózat megerősítését, kiegyensúlyozott 19 fejlesztését és az erőforrások-központilag irányított – hatékony elosztását tűzte ki célul. A végrehajtás azonban nem eredményezte a gazdasági hatékonyság javulását. Az Országos Tervhivatal által megalkotott „A terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatai” című program sem bizonyult hatékonynak a területi fejlettségi különbségek csökkentésénél, sőt a

rendszerváltás idejére hatalmas méretűvé váltak az egyes régiók, megyék közti fejlettségi különbségek. A rendszerváltozást követő kormányok mindegyke próbált valamilyen intézkedést hozni az elmaradott régiók felzárkóztatására. Azonban ezen időszak intézkedései nem csökkentették a válsághelyzetben lévő megyék fejlettségbeli különbségeit, aminek főkent a projektfinanszírozás lehetett az oka. Az egyszeri intézkedések és projektfinanszírozás mellett nem épült ki a területfejlesztés mechanizmusa és intézményrendszere sem. 2.11 A területfejlesztési törvény megszületése A magyar területfejlesztési politika EU konform alapjainak megtemetése az 1994-1998 közötti időszakban zajlott, amihez a PHARE program területfejlesztési része nagy segítséget nyújtott. A települési önkormányzatok, a területfejlesztés legkisebb területi egységei, összefogásaként ekkor jöttek létre a kistérségi társulások. A

területfejlesztés középszintű szervezeti egységének kialakítása 1994-ben indul el, amikor egy kísérleti program keretében két megyében (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg) létrejöttek a megyei területfejlesztési tanácsok és azok munkaszervei a megye fejlesztési ügynökségek. Ennek a korszaknak a legfontosabb állomása az 1996-os területfejlesztési törvény megszületése volt. A törvény elfogadása jelentős pozitív változásokat indított el, alapérdeme azonban, hogy az Európai Unió regionális politikájának, alapelveinek, eszköz- és intézményrendszerének figyelembe vételével jött létre. 20 A törvény a területfejlesztés céljait a következőkben határozza meg: • Az ország valamennyi térségében a szociális piacgazdaság kiépítésének elősegítése, a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése, az innováció térbeli terjedésének elősegítése, a társadalmi, gazdasági és környezeti

céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítása; • A főváros és vidék, a városok és a községek, illetve a fejlett és az elmaradott térségek és települések közötti jelentős különbségek mérséklése és a további válságterületek kialakulásának megakadályozása, a társadalmi esélyegyenlőség biztosítása; • Az ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejlődésének elősegítése; • Nemzeti és térségi identitástudat megtartása és megerősítése. A törvény által létrehozott intézményrendszer jellemzője: • Az ország területét lefedve - az EU szubszidiaritásra vonatkozó elveinek megfelelően több szintű decentralizált döntési hatáskörrel rendelkező intézményrendszer létesült: kistérségi, megyei és regionális. • A megvalósult intézményrendszer a partnerség elvére épülve egyenjogú felekként a kormány, az önkormányzatok, a kamarák és a munkavállalók képviselőit is

bevonja a döntési folyamatba. A törvényi alapok megteremtését követően az ország minden megyéjében létrejöttek a megyei területfejlesztési tanácsok, majd kialakultak a központi országos területfejlesztési szervek is: az Országos Területfejlesztési Tanács és az Országos Területfejlesztési Központ (2002-től Nemzeti Fejlesztési Hivatal). A decentralizációról és a kedvezményezett térségekről szóló 30/1997-es országgyűlési határozat a következő jelentős állomás a hazai területfejlesztési politika történetében. Azért fontos ez a rendelkezés, mert megpróbálta adaptálni az Európai Unió regionális politikájának néhány lényeges alapelvét (pl. azoknak a térségeknek a kiemelt támogatása , amelyekben az 1 21 főre jutó GDP nem éri el az EU 75%-át). A határozatot követően három megye részesült kiemelt támogatásban (Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg), ahol az egy főre jutó GDP nem

érte el az országos átlag 70%-át. A hátrányos helyzetű megyék köre 2000-ben két megyével, Békés és Somogy megyével növekedett, míg 2003-ban JászNagykun-Szolnok és Bács-Kiskun megyékkel hétre emelkedett a számuk. 1997-től a regionális fejlesztési tanácsok létrejöttével felgyorsult a területfejlesztés regionális szintjének átalakulása is. A területfejlesztési törvény nyújtotta lehetőséget kihasználva a megyék társulásaival létrejöttek a területfejlesztési régiók és a regionális fejlesztési tanácsok is. Az első regionális fejlesztési tanács 1997 januárjában öt megye – Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg – „alulról jövő” kezdeményezésére jött létre Északkelet-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács néven. Később Nógrád megye csatlakozásával a régiót alkotó megyék száma hatra emelkedett. Magyarország statisztikai régiói 2.számú

ábra Forrás: http://lazarus.eltehu/hun/maps/regiogif 1998-ban megszületett az Országos Területfejlesztési Koncepció, amely részletesen taglalta a fejlesztési célokat, ágazati fejlesztéseket, továbbá ennek segítségével átvették az Unió regionális irányelveit és finanszírozási elveit. Az 1999-es területfejlesztési 22 törvénymódosítással kijelölték a magyarországi régiókat, amelyek három-három megyéből tevődnek össze, kivéve a Közép-Magyarország régiót. (ld 2 számú ábra) Rögzítették a regionális tanácsoknak a megyei területfejlesztési tanácsokhoz hasonló feladatkörét, ugyanakkor a törvény jelentős változásokat hozott a tanácsok összetételében. Megvonták a gazdasági kamarák területfejlesztési tagságát és csökkentették a kistérségi társulások részvételi arányát mind a megyei, mind a regionális tanácsokon belül, így ezekkel a módosításokkal jelentősen csökkent a partnerség

elvének érvényesülése, egyértelművé vált a kormányzati fölény. 2.2 A hazai területfejlesztés intézményrendszere A területfejlesztési törvény szabályozza a területfejlesztés és területrendezés intézmény rendszerét és meghatározza feladataikat. Sajátos módon a törvény ebben a szakaszában alulról fölfelé építkezve először a területfejlesztési önkormányzati társulásokat szabályozza, azaz közismert nevükön a kistérségi társaságokat, mely statisztikai egységek az EU nomenklatúra szerint a NUTS 3- NUTS 4. szintnek felelnek meg Területfejlesztési önkormányzati társulás: A törvény szerint "a települési önkormányzatok képviselő-testületei megállapodással a települések összehangolt fejlesztése, közös területfejlesztési programok kialakítása, a fejlesztések megvalósítását szolgáló közös pénzalap létrehozása érdekében önálló jogi személyiséggel rendelkező területfejlesztési társulást

hozhatnak létre.” A törvény nem rendel a kistérségi társulásokhoz fejlesztési forrásokat, így csak a saját maguk által leginkább pályázati úton megszerzett, akkumulált források felett rendelkeznek. Források, valamint jól felkészült szakemberek hiányában egyelőre még nem tudják betölteni a jogalkotó és a közvélemény által elvárt szerepet. 23 Sajátossága a magyar területi szabályozásnak, hogy az e törvény szerint létrejött kistérségi társulások nem azonosak a statisztikai besorolás szerinti kistérségekkel. Szabolcs-SzatmárBereg megyében például 10 statisztikai kistérséget alakított ki a KSH, míg az önkormányzati társulásos kistérségek száma 16. Ez a területfejlesztési gyakorlatban számos félreértés forrásává vált. Megyei Területfejlesztési Tanács: A döntési jogosítványokat a törvény kötelezően létrehozandó megyei területfejlesztési tanácsokhoz telepíti. A tanács olyan önálló jogi

személyiséggel rendelkező szervezet, amely a területfejlesztésben alapvetően érdekelt partnerek együttműködésére épül. A megyei közgyűlés csupán elnöke révén, - aki egyben a megyei területfejlesztési tanács elnöke is - vesz részt a tanács munkájában. A megyei területfejlesztési tanács működéséhez szükséges pénzügyi fedezetről a tanácsban tagsággal rendelkező szervek gondoskodnak. A megyei területfejlesztési tanács a maga területén összehangolja a kormányzat, a helyi önkormányzatok, azok területfejlesztési társulásai és a gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseit. Ezek alapján feladatai: • vizsgálja és értékeli a megye társadalmi és gazdasági helyzetét, adottságait; • kidolgozza és elfogadja a megye hosszú távú területfejlesztési koncepcióját, a megye fejlesztési programját és az egyes alprogramokat; • pénzügyi tervet készít a programok megvalósítása érdekében; •

közreműködik a megyében kialakult társadalmi és gazdasági válsághelyzetek kezelésében; • forrásokat gyűjthet a tanács működtetéséhez és a fejlesztési programok megvalósításához; 24 • pályázati rendszer keretében a megyei területfejlesztési koncepció figyelembe vételével dönt a hatáskörébe utalt pénzeszközök felhasználásáról, a fejlesztések megvalósításáról. A megyei területfejlesztési tanács tagjai: a megyei közgyűlés elnöke, a megye területén lévő megyei jogú város(ok) polgármestere(i), a Miniszterelnöki Hivatalt felügyelő miniszter képviselője, a megyei (fővárosi) földművelésügyi és vidékfejlesztési hivatal vezetője, a megyei önkormányzati társulások három képviselője, valamint a megyeileg illetékes Regionális Idegenforgalmi Bizottság képviselője. Regionális Fejlesztési Tanács A regionális fejlesztési tanácsok az OTK-ban rögzített hét NUTS II. régióban alakultak

meg, feladatkörük hasonló a megyei területfejlesztési tanácsokéhoz (lásd a fentiekben). Valamennyi regionális tanács létrehozta a maga munkaszervét: a regionális fejlesztési ügynökséget. Az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács 1999 augusztusában jött létre, debreceni székhellyel. A néhány hónappal később megalakult regionális fejlesztési ügynökség létszáma kezdeti háromról főről mára tizenhétre emelkedett, azonban a közeljövőben még szükséges az apparátus további megerősítése az ügynökség egyre bővülő feladatainak teljes körű ellátására. A regionális fejlesztési tanács tagjai: a tanács illetékességi területén működő megyei területfejlesztési tanácsok elnökei, a Miniszterelnöki Hivatalt felügyelő miniszter, a belügy-, környezetvédelmi, a gazdasági és közlekedési, az egészségügyi, az oktatási, az ifjúsági és sport-, valamint a pénzügyminiszter képviselője, a tanács

illetékességi területén működő megyei jogú városok polgármesterei, valamint a területileg illetékes Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke. 25 A magyar regionális, megyei és lokális területfejlesztési infrastruktúra 1 NUTS 1 EU/Phare Központi Költségvetés NUTS 2 Regionális Fejlesztési Ügynökség Regionális Területfejlesztési Tanács NUTS 3 Megyei Területfejlesztési tanács  NUTS 4 Megyei Fejlesztési Ügynökség Kistérség Kistérség Kistérség T T T T T T T T T T T Forrás: Szilágyi György 3. sz ábra Jelmagyarázat: A kistérségeket alkotó települések polgármesterei közül választott kistérségi elnök Kistérségek képviselete az MTT-ben A területfejlesztési önkormányzati társulások 3 képviselője Megyék képviselete az RFT-ben Megyei területfejlesztési tanácsok elnökei Érintett területfejlesztési társulások megyénként egy-egy képviselője Megyei jogú városok

polgármesterei Jó informális- és munkakapcsolat Finanszírozás forrásai Együttműködés még nem zökkenőmentes, partnerség megerősítése, kompetenciák meghatározása szükséges A területfejlesztési tanácsok munkaszervei 1 1999. évi törvénymódosítást (a területfejlesztésről és területrendezésről) követően 26 2.21 A területfejlesztési törvény újragondolása, tervezett intézményi változások Jelenleg folyamatban van a területfejlesztési törvény módosítása. A Miniszterelnöki Hivatal törvény módosításainak indokairól szóló anyaga egyértelműen megerősíti a regionális fejlesztési tanács szervezetét, bővíteni kívánja az RFT-k feladat- és hatáskörét. A regionális fejlesztési tanácsok közreműködése fontos lesz a Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjainak megvalósításában, különös tekintettel a Regionális Operatív Programra. A törvénytervezet szerint tanácsok tagsága ismét kiegészül a

munkáltatói, munkavállalói érdekképviselettel és a roma szervezetek, valamint a gazdasági kamarák, továbbá néhány egyéb szakmai testület képviselőjével. A tervek között szerepel kistérségi területfejlesztési tanácsok létrehozása, amelyek a térségi területfejlesztési koncepciók, programok kidolgozásáért felelnek, s döntenek a rendelkezésükre bocsátott források felhasználásáról. A kistérségi tanácsok mellett kistérségi irodák látnák el az operatív feladatokat. A régiók és a kistérségek megerősítésével a megyei területfejlesztési tanácsok feladatát a regionális és kistérségi szintek vennék át. Ennek értelmében a megyei szintre decentralizált források regionális, illetve kistérségi szinten kerülnének felhasználásra. Mint területfejlesztési szakember egyetértek a törvény módosításának szükségességével, mivel a korábbi, nem kellően átgondolt változtatásokat követően az alaptörvény

szellemisége erősen torzult. A törvénymódosításnak törekednie kell, hogy vegye figyelembe az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatait, javítsa ki a hibákat és térjen vissza az EU konform szellemiséghez, regionális értelmezéshez. Azonban a kistérségi területfejlesztési tanácsok létrehozása nem lenne szerencsés, hiszen a kistérségek a területfejlesztés és felzárkóztatás címzettjeiként nem döntéshozók, hanem megvalósítói a feladatoknak. A kistérségekben rendkívül erősek a lokális érdekek, amelyek nehezíti az objektív alapú szakmai döntések meghozatalát. A kistérségek képviselőinek a helye a megyei területfejlesztési tanácsokban van, ahol részesei a 27 döntéseknek. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy néhány fős, rugalmas, sokoldalú professzionális munkaszervezet – kistérségi iroda – működhessen, térségi programokhoz illeszkedő, projekteket generáljon és valósítson meg. Megítélésem szerint a megyei

területfejlesztési tanácsokra még az EU-s csatlakozást követően is szükség lesz, hiszen éppen ez a szervezet, ez az intézményi szint lesz képes térségi területfejlesztési programok indukálására és megvalósítására, kistérségi szintű projektek összehangolására, programozására. Ma szinte minden szakmai-ágazati területen – népegészségügy, közlekedés, környezetvédelem, vízgazdálkodás, stb. – ezen a szinten áll a rendelkezésre a megfelelő területi ismeretekkel rendelkező szakembergárda, ezen a szinten működik a partnerség elvének maximális megtartása mellett a szakmai-ágazati koordináció. A megyék rendelkeznek azokkal a tervezési alapdokumentumokkal, komplex és szakmai ágazati koncepciókkal és programokkal, amelyek – a Nemzeti Fejlesztési Tervvel összehangolva – alkalmasak a nemzeti és EU-s források fogadására, felhasználására. Örvendetes, hogy a tervezet a regionális tanácsok szintjén is szeretné

csökkenteni a politikai befolyásolás lehetőségét, és a testület társadalmasítása felé nyit. Azt azonban mindenképpen szükséges a törvényalkotók figyelmébe ajánlani, hogy a jelenlegi tervezési statisztikai régiókat nem szabad „bebetonozni”. A regionális folyamatokban ma egyértelműen tetten érhetők olyan jogos törekvések és szándékok, amelyek a kijelölt régióhatárok átrajzolására irányulnak. A törvénytervezetnek célszerű rugalmasan kezelni ezt a kérdést, mert csakis belső kohézióval rendelkező, valós és önkéntes regionális szerveződések lehetnek képesek stratégiai tervezési, programozási feladatok megvalósítására, országos jelentőségű infrastrukturális és gazdaságfejlesztési beruházások megvalósítására, nemzetközi programok lebonyolítására. Ezen statisztikai-tervezési egységek mentén kialakulhat valós régió, valódi regionalizmus, amely azonban nem lehet azonos a földrajzi kategóriával.

Ezért is van nagy jelentősége a 28 „Térségi Fejlesztési Tanácsok” fogalmának, amely nagyon jó lehetőséget biztosít e folyamat elindítására. Tény, hogy a Területfejlesztési Törvény módosítása nem tűr halasztást, ám a módosítás csakis az alaptörvény szellemiségének megfelelően történhet. Ez a törvény már létrehozta az alkalmas és működőképes intézményrendszert. A feladat most az, hogy ezen intézményrendszer szereplői között a munka- és feladatmegosztás megtörténjen. 3. Az Észak-alföld régió és programjainak ismertetése 3.1 Az Észak-alföldi régió általános bemutatása Az Észak-alföldi régió nagyságát és népességét tekintve az ország második legnagyobb régiója: az ország területének 19,1 %-át foglalja el, s itt él a lakosság 15,1 %-a. Három megyét ölel fel: Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét. Hosszabb szakaszon határos Ukrajnával és

Romániával, egy kisebb szakaszon pedig Szlovákiával is. A régióban mindössze két olyan település van - Debrecen és Nyíregyháza ahol a népesség meghaladja a 100 ezret, és 50 ezer főnél többen, 76 ezren is csupán egy városban, Szolnokon élnek. A mezőgazdaság meghatározó szerepet játszik, jók a termőföldadottságok, kiváló eredményekkel büszkélkedhetnek az állattenyésztés terén is. Kiemelkedően magas (31 %) a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya. A fő gazdasági mutatók alapján ez a legfejletlenebb régió. A térség leszakadása az utóbbi években igen látványos volt. 1994-ben az egy főre jutó GDP még a 75 %-a, 1999-ben már csak 64 %-a volt az országos átlagnak, az EU átlagának pedig mindössze 32,2 %-át tette ki. A működő vállalkozások számát tekintve a térség nem éri el az országos átlagot, a külföldi érdekeltségű cégeknek mindössze 4,4 %-a kötődik az Észak-Alföldhöz. A külföldi tőke rendkívül

alacsony arányt mutat. Az egy lakosra jutó befektetett külföldi tőke országosan 287 ezer Ft volt 2000-ben, míg az Észak-alföldi régióban mindössze 69 ezer Ft. 29 Aez az alacsony mérték nagyban összefügg az infrastruktúra viszonylagos elmaradottságával, különösen az autópálya hiányával. Az M3-as autópálya csak 2002 végére érte el a régiót, ekkorra adták át a Füzesabony és Polgár közötti szakaszt. A munkanélküliség a régió mindhárom megyéjében igen magas, az országos átlagot jelentősen meghaladja. A régió településeinek 43 %-a tartozik a magas munkanélküliséggel sújtott települések közé, ahol a munkanélküliségi ráta legalább 50 %-kal meghaladja az országos átlagot. A nettó keresetek éppen ezzel összefüggésben jócskán elmaradnak az országos átlagtól, ami kedvezően befolyásolja a beruházások költségeit. Emellett az elmaradott térségben a munkahelyteremtő beruházások külön adókedvezményeket

is élveznek. Az utóbbi években a régióban több vállalkozási övezet és ipari park jött létre, azzal a céllal, hogy kihasználva a térség gazdaságföldrajzi adottságait, vonzza a különböző befektetőket, új, korszerű gazdasági ágazatok meghonosításával enyhítse a nyomasztó munkanélküliséget. Az Régió területén jelenleg 21 ipari park működik (ebből négy a régió három vállalkozási övezetében): 6 Hajdú-Bihar, 8 Jász-Nagykun-Szolnok, további 7 pedig Szabolcs-SzatmárBereg megyében. Az ipari parkok száma szerinti vizsgálat alapján 21 ipari parkjával a negyedik a régiók rangsorában. Ebben a térségben a nagy multinacionális vállalatok mellett a kis- és középvállalkozások betelepülése is jellemző, s ezek a parkok egyelőre a foglalkoztatásban játszanak nagyobb szerepet. A régió tudományos-kutatási központja a több humán egyetem integrációjaként létrejött Debreceni Egyetem, amely ma az ország második legnagyobb

felsőoktatási intézménye: 25 ezer hallgatója van, 1500 oktatót foglalkoztat. Az egyetem kutatóbázisa a kémia, környezetvédelem, élettudományok terén ért el jelentős eredményeket. A régióban jelentős idegenforgalmi lehetőségek rejlenek. Négy üdülőövezete közül a legjelentősebb Hajdúszoboszló és Debrecen. A Tiszára épülő fürdőhelyek nemzetközi 30 ismertsége alacsony, s hazai feltárásuk is csak az utóbbi években kezdődött meg. Különleges adottságai alapján a Hortobágy továbbra is vonzza a mind a hazai, mind pedig a külföldi turistákat. Itt található Közép-Európa legnagyobb füves pusztája is A Hortobágyi Nemzeti Park 1999 decembere óta a világörökség része. (részletes helyzetelemzést ld a 3 számú mellékletben.) 3.2 Az Észak-alföldi régió fejlesztési stratégiája A régió fejlesztési stratégiáját 2002-ben fogadta el az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács. Az igen részletesen feltárt

helyzetelemzésre alapozott jövőképe a régiónak: „Az Észak-alföldi régióban a stratégiai elhelyezkedésből származó előnyökre építő versenyképes gazdaság a tradicionális értékek megőrzésével biztosítja a minőségi élet feltételeit az itt élők számára.” A jövőkép és a régió helyzetének ismerete alapján került megfogalmazásra az a misszió, amely biztosítja a pozitív jövőképben kijelöltek elérését. A misszió jelenti a fejlesztés alapcélját, amelyhez hozzárendelhetőek a stratégiai célok és amelyek azokkal együtt egyértelmű irányt jelöl ki a célok elérését biztosító fejlesztési prioritások megfogalmazásához. A régió misszióját a Tanács a következő megfogalmazásban fogadta el: „A környezet által kínált lehetőségek kihasználására, valamint a régió sajátos előnyeire építve az önfenntartó társadalmi-gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtése, egyenlő esélyeket biztosítva a

régió teljes területén.” Mindezek alapján három stratégiai cél került megfogalmazásra: • Diverzifikált, versenyképes gazdaság megteremtése a régió stratégiai elhelyezkedésére támaszkodva. • A térségi különbségek mérséklése, színvonalas életfeltételek biztosítása a régió teljes területén. 31 • Aktív bekapcsolódás az EU csatlakozási folyamataiba, a tagságból származó potenciális előnyök kihasználására. A stratégiai célok elérése érdekébe öt fejlesztési prioritás került kijelölésre: • Gazdaságfejlesztés; Cél a dinamikus fejlődésre képes, nyitott, egészséges gazdasági struktúra létrehozása, húzóágazatok kialakítása és fejlesztése, valamint az egyensúly megteremtése a tradicionális feldolgozóiparban, amelyben tartósan biztosított a nagyvállalatok növekedése, hangsúlyosan a középvállalkozások egyenletes, kiegyensúlyozott fejlődése, valamint a mikro- és

kisvállalkozások megerősödése. Az ipari vállalkozások vonatkozásában feladatként jelentkezik a magas hozzáadott értéket előállító beszállítói hálózat(ok) létrehozása. A turizmus fejlesztése a régió felzárkóztatása, intenzívebb fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hiszen a minőségi turisztikai termékek iránt mind a hazai, mind a nemzetközi kereslet növekedése várható. A régió egyik lényeges gyengesége a tőkeszegénység, tehát kizárólag a belső erőforrásokra támaszkodva a régió gazdasági alapjainak megerősítése, a gazdasági szerkezetváltás nem képzelhető el. Ehhez külső vállalakozói erőforrások bevonása szükséges. • Mezőgazdaság- és vidékfejlesztés; A régió mezőgazdasági adottságainak eredményes hasznosítása érdekében a cél a mezőgazdasági ágazatok piacképességének javítása, ezen belül az agrárgazdaság diverzifikálása, a munkaigényes kultúrák terjesztése, a helyi

feldolgozás bővülése, s mindezek eredményeként az ágazat hozzáadott érték teremtő képességének növelése. A prioritás második célkitűzése a rurális térségek elmaradottságának csökkentése, a régión belüli társadalmi–gazdasági különbségek mérséklése. 32 • A műszaki infrastruktúra fejlesztése, környezetvédelem; Cél a gazdaság fejlődését elősegítő, valamint a környezeti és természeti értékek megfelelő védelmét biztosító infrastruktúra megteremtése, illetve kiépítése. Mind a vasút, mind a közúti közlekedés esetében cél a régió és a megyeszékhelyek elérhetőségének, továbbá a régión belüli kapcsolatoknak a javítása: a közút vonatkozásában kiemelten a gyorsforgalmi úthálózatba való bekapcsolódás, a régióközi és a régión belüli kiemelt kapcsolatok főúthálózatának kiegészítése. Míg a vasúti közlekedés tekintetében a nemzetközi törzshálózati vonalak fejlesztése, a

hiányzó kétvágányú szakaszok, illetve villamosítás kiépítésével a 120 km/óra (távlatban 160 km/óra) sebesség biztosításával, a hazai törzshálózati vonal rehabilitációja. Továbbá szükséges a tiszai hajózóút paramétereinek fokozatos fejlesztése és a kikötőhálózat fejlesztése a vízi közlekedés potenciális adottságainak felhasználása érdekében. A légi közlekedés esetében cél a régió elérhetőségének javítása, bekapcsolása a regionális légi forgalomba. • Humán erőforrás fejlesztés; A humán erőforrások fejlesztésem egy-egy térségben közvetlen hatást gyakorol a z ott élő lakosság életminőségére és fenntartható fejlődés egyik alapfeltételét is jelenti. Ennek megfelelően cél a humán erőforrás bázisának megerősítése és innovációs képességének javítása. A feladatok többsége az oktatás színvonalának, minőségének fejlesztéséhez, az oktatási intézményrendszer fejlesztéséhez,

technikai hátterének, bővítéséhez kapcsolódik. Szükséges a nagy tömegben rendelkezésre álló állástalan munkaerő képzettségi színvonalának emelése, kiemelt figyelmet fordítva a halmozottan hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatására, a tehetségek felkarolására, az esélyegyenlőség javítására. A régióban megjelenő és letelepülő új vállalkozások szükségessé teszik a piaci igényekhez illeszkedő szak- és átképzési programok elindítását. A képzések hatékony lebonyolításához szükséges a szakképzés, felsőfokú képzés infrastruktúrájának fejlesztése. 33 • A szektorsemleges területek fejlesztése; Az általános cél a régió fejlesztését elősegítő egyéb stratégiai jelentőségű területek megerősítése, olyan területek fejlesztésével foglalkozik, amelyek egyik prioritáshoz sem sorolhatóak be, számos területet érintenek, és a régió fejlesztésében kiemelkedő szerepet töltenek be. Az

intézményfejlesztési tevékenység keretében az elsődleges feladat a régió fejlesztési céljainak megvalósításához szükséges professzionális regionális intézményrendszer megteremtése. Ennek érdekében fokozatosan meg kell erősíteni a Regionális Fejlesztési Ügynökséget és a megyei fejlesztési ügynökségeket egyaránt, egyértelmű munkamegosztást kialakítva. A régió a határán átnyúló gazdasági-társadalmi és környezeti kapcsolatai miatt „nyitott régió”. A határon átnyúló együttműködésnek már jelenleg is vannak hagyományai a régió érintett térségeiben, ám a gazdasági együttműködés terén az eredmények nem számottevőek. A határon átnyúló együttműködés fejlesztésének keretében szükséges az európai uniós csatlakozásra történő felkészülés, ezzel összefüggésben a határátkelőhelyek és létesítmények fejlesztése, turisztikai, külgazdasági kapcsolatok erősítése, a közös árvízvédelem

és természeti értékek összehangolt védelmének megszervezése. 3.3 Európai Uniós támogatások az Észak-alföldi régióban „Az Európai Unió működésében a kohéziós céloknak kitüntetett jelentőségük van. A kohéziós politika az integráció regionális és szociális különbségeinek mérséklését szolgálja. Az Unió történetében a területi egyenlőtlenségek csökkentését különböző módon igyekeztek megoldani. A kezdeti időszakban a viszonylag csekély támogatási forrásokat a nemzeti kormányok rendelkezései szerint kisebb dimenziójú projektekre fordították. Az elszigetelt fejlesztések összehangolásának igénye és a regionális különbségek mérséklését célzó támogatási eszközök mértékének jelentős növekedése az egységes kohéziós politika 34 kidolgozását tette szükségessé. Az EU megfogalmazta regionális és kohéziós politikájának alapelveit, kialakította e politika végrehajtásának eszköz- és

intézményrendszerét. A közösségi kiadások több mint egyharmadát fordítják e részpolitika megvalósítására a legfontosabb regionális politikai eszközök, a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap forrásain keresztül. Miközben az Európai Unió regionális és kohéziós politikájának reformjai az integráción belüli területi különbségek mérséklését tűzték ki célul, s ennek megvalósításában a négy évtized több-kevesebb eredményhez vezetett, a kelet-közép-európai bővítés következménye a regionális egyenlőtlenségek fokozódása lesz. Az elmaradott térségek nagymértékű megszaporodásával kell majd számolni az EU-n belül. Az Európai Bizottság 1998-ban készült jelentésében elmarasztalóan nyilatkozik a kelet-közép-európai országok strukturális és kohéziós politikáiról. Így a csatlakozásig elvégzendő feladatokat e hiányosságok felszámolásában fogalmazta meg. E célból az 1999. március 24-25-i berlini

csúcson a 2000-2006-os időszak előirányzott költségvetés és a Bizottság által megjelentetett Agenda 2000 című dokumentum elfogadásával az Európai Unió a 2000. évtől kezdődően három előcsatlakozási alappal támogatja a társult, közép-kelet európai országok felkészülését az Unióhoz való csatlakozásra, illetve a Srukturális Alapok, valamint a Kohéziós Alap fogadására. Az 1990-ben indult PHARE program továbbra is az intézményfejlesztés fő eszköze marad, kibővülve a gazdasági és szociális kohézió megteremtését célzó területfejlesztési projektek támogatásával. Új eszközként jelent meg a környezetvédelmi és közlekedési infrastruktúra fejlesztését támogató ISPA és a mezőgazdaságot és vidékfejlesztést szolgáló SAPARD” 2 2 35 3.31 PHARE Programok A Phare programoknak a területfejlesztésben elsődlegesen az a célja, hogy támogatási konstrukciók keretében kialakuljanak az EU kiválasztott

fejlesztési rendszerével projektek összhangban álló megvalósításán politikák, keresztül intézmények és mechanizmusok, valamint hogy az ország képes legyen befogadni, és hatékonyan felhasználni a Strukturális Alpokból érkező jövőbeni lehetséges támogatásokat. A következőkben azokat a területfejlesztési PHARE programokat ismertetem, amelyek 1994 óta hozzájárultak a régió fejlődéséhez. 3.311 PHARE Kísérleti Program Alap Az első program indítására 1994. év végén került sor Az akkor nemrégiben alakított Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fejlesztési Közalapítvány és annak operatív munkaszervezete, a Megyei Fejlesztési Ügynökség, olyan kísérleti programot képviselt, amelynek feladata volt, hogy Magyarországon elsőként előkészítsen egy korszerű, az Európai Unió elveihez igazodó, hatékony, decentralizált területfejlesztési struktúra kialakítását. Ehhez nyújtott segítséget az EU

Területfejlesztési Phare Programja is. A program keretében 19941996 években összesen 2 millió ECU (akkori árfolyamon hozzávetőleg 357 millió Ft) támogatást biztosított Szabolcs-Szatmár-Bereg megye fejlődését szolgáló elképzelések, megyei gazdaságfejlesztési programok megvalósításához. A Kísérleti Program Alap célja olyan elképzelések és programok támogatása volt, amelyek: • közvetlenül is hozzájárultak a megye gazdaságának fejlődéséhez; • segítették, fejlesztették a különböző típusú helyi kezdeményezések kibontakozását; • fejlesztették a különböző szintű együttműködések szükségességének felismerését, és újabb típusú kapcsolatrendszerek kialakulását; 36 • közvetve hozzájárultak a területfejlesztés rendszerének és folyamatának decentralizációjához, segítve a döntéshozás és projektirányítás helyi szintjének kialakulását. Az Alap felhasználásának feltételeit, a

támogatható szektorokat, illetve a támogatható tevékenységek körét a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Tanács az előzetes stratégiai elemzés alapján határozta meg: • mezőgazdasági és élelmiszer-feldolgozó ipari tevékenységek fejlesztése, különös tekintettel a végtermék előállításra; • technológia fejlesztés és az innovációs tevékenységek fejlesztése; • befektetések ösztönzése, külső tőke térségbe vonzása; • gazdasági övezetek létrehozásához kapcsolódó fejlesztések; • az idegenforgalom fejlesztése. A Kísérleti Program Alap által támogatott pályázatok célok szerinti megoszlása Mezőgazdasági projektek Élelmiszeripari projektek 21% 25% Iparfejlesztési projektek Innováció, K+F programok 13% 22% 7% 12% Turisztikai projektek Tanulmányok, fejlesztési programok 4. számú ábra Forrás: Egyéni szerkesztés Az Európai Unió PHARE Kísérleti Program Alap sikeres projektjei

adatai alapján A program lebonyolítását a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fejlesztési Ügynökség végezte az EU PHARE szakértők bevonásával. A rendelkezésre álló forrásból 67 projekt kapott 357 millió Ft vissza nem térítendő támogatást, amely közel 1,5 milliárd forint értékű fejlesztést 37 tett lehetővé. A program jelentősége nem az odaítélt támogatás mértékében keresendő, hiszen ekkora forrás nem képes érzékelhető fejlődést indukálni. A kísérlet azonban sikerült, hiszen hazánk egyik legelmaradottabb megyéjében Európai Unió-s mintára létrejött az első megyei fejlesztési ügynökség, amely bebizonyította, hogy képes decentralizált forrásokat koordinálni, megyei szintű programokat menedzselni. Ez a kísérleti program egyben hozzájárult az 1996ban elfogadott Területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény kidolgozásához és elfogadásához is. 3.312 Az 1997 évi Területfejlesztési Phare

Program Az 1997 decemberében elindított HU9705 PHARE Program a negyedik volt a területfejlesztési Phare programok sorában Magyarországon. A regionális Phare programokhoz hasonlóan az 1997-es program stratégiai célkitűzése az EU csatlakozásra történő felkészülés elősegítése volt. Ennek megfelelően az 1997-es országprogram részeként elfogadott Dél-Dunántúli és Északkelet-magyarországi Területfejlesztési Phare program elsődleges prioritása az ország egyes régiói közötti gazdasági, szociális különbségek mérséklése, valamint területfejlesztési intézményrendszerének továbbfejlesztése. A rendelkezésre álló forrásokat – hasonlóan az előző programokhoz (továbbra is csak hátrányos helyzetű térségekre, magas munkanélküliséggel sújtott ipari válságterületek, elmaradott rurális területek) koncentrálva használhatták fel a kiválasztott célrégiókban. A célrégiókat figyelembe véve az ország akkori

leginkább leszakadó megyéit magába foglaló Északkeletmagyarországi és Dél-Dunántúli régió lett célrégióként meghatározva. Az Északkeletmagyarországi régió 1999-ben két statisztikai régióra bomlott: az Észak-magyarországi Régióra, melyhez Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyék tartoznak, valamint az Észak-alföldi régióra, melynek tagjai Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és SzabolcsSzatmár-Bereg megyék. A program három alapprogramból állt: 38 a) Ipari szerkezetátalakítás Üzleti infrastruktúra, biztosítása, logisztikai- és kereskedelmi központok fejlesztése, technológiai bázis javítása, K+F eredmények gyakorlati alkalmazásának elősegítése, pénzügyi projektek. b) Munkaerőpiaci elemek, humánerőforrás fejlesztés Felső és távoktatás fejlesztési projektek, egyéb szakképzési programok, hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatását segítő programok. c) Vidékfejlesztés Termékfejlesztés, falusi

turizmus, az együttműködés új formái a termelés és a marketing területén, erdősítési intézkedések, valamint innovatív közösségfejlesztési komponensek keretében. A program törzsét a fenti alprogramokat kezelő két célrégióban működő Kísérleti Program Alap képezte. Mintegy 15 millió euro Északkelet-Magyarországon, 5 millió euro DélDunántúlon A program keretében 4 millió euro került elkülönítésre a Román-Magyar CBC projektekre. A program komplexitását jelzi, hogy két pénzügyi projekt is biztosít visszatérítendő támogatást a kis- és középvállalkozásoknak, mikrohitel (3,7 millió euro) és kockázati tőke (2,5 millió euro) formájában. A Kísérleti Program Alap működtetése elsődlegesen a regionális fejlesztési tanácsok (RFT) feladata volt, amelyet munkaszervezeteiken keresztül, a regionális ügynökségeken keresztül hajtották végre. A decentralizált programmegvalósítás keretét a Területfejlesztési

Igazgatóság és az RFT-k között megkötött Együttműködési Megállapodás szabályozta, a döntéshozatalt és a felelősséget egyaránt a regionális szintre delegálva. Ennek legfontosabb eleme volt a kedvezményezettek kiválasztása és a 100.000 euro alatti tenderek közvetlen jóváhagyása A 100.000 ezer euro feletti projekteket a Területfejlesztési Igazgatóság koordinálta és az EU 39 delegáció hagyta jóvá. A Delegációnak az egész programra vonatkozóan felügyeleti, ellenőrző jogköre volt. A program megvalósításához jelentős segítséget nyújtott a Miniszterelnöki Hivatal Segélykoordinációs Titkársága, főként az EU Bizottsággal folytatott egyeztetések során. Bár a program jelentős késedelmeket szenvedett, a megvalósítás 1999 első felében megindult, a támogatandó projektek kiválasztása megtörtént. A módosított szerződéskötési határidőre, 2000. június 30-ra 123 támogatási szerződés megkötésére került

sor, így a program forrásainak 91%-át sikerült lekötni, ami önmagában is eredményesnek mondható. A projekt végső kifizetésének határideje 2002. december 31-re módosult 3 A korábbiakhoz képest többszörös EU forrást biztosító 34 millió euro költségvetésű program kiegészítve 25% kormányzati társfinanszírozással, döntő szerepet játszott olyan konkrét projektek megvalósításában, amelyek menedzselésén keresztül a kialakuló intézményrendszer és szakembergárda a gyakorlatban sajátíthatta el az európai uniós regionális politika eszközrendszerének működési mechanizmusait és felkészülhetett a Strukturális Alapok majdani kezelésére. „Az 1997-es területfejlesztési Phare program forradalmi változásokat hozott, két szempontból is. Egyrészt 1998-tól a Phare források a csatakozás előkészítésére koncentráltak, hiszen a magyar kormány is fel kívánt készülni a tagságban rejlő lehetőségek kihasználásához

szükséges struktúrák és rendszerek felállítására. Másodszor, a régió – mint a fejlesztési tervezés alapegysége – fogalma ismeretlen volt Magyarországon, hiszen az ország hagyományosan a megyerendszerre épült. Az 1997-es területfejlesztési Phare program aláírásával az Európai Bizottság és a magyar szervezetek úttörő kezdeményezést tettek. 3 VÁTI Területfejlesztési Phare Program Északkelet-Magyarországon és Dél-Dunántúlom, 4-5 oldal 40 A program lehetővé tette a regionális fejlesztési ügynökségek számára, hogy megtanulják a programok tervezésének és végrehajtásának technikáját. Az érdekeltek folyamatos képzésben vettek részt, és folyamatosan nőtt a területen alkalmazott szakemberek száma is, hiszen új emberekre volt szükség a növekvő munka elvégzéséhez. A regionális fejlesztési tanácsok értékes tapasztalatra tettek szert a pályázatok elbírálásában és a prioritások meghatározásában A

kedvezményezettek pedig megtanulták, hogyan kell alkalmazni az uniós beszerzési szabályokat, hogyan kell konzorciumokat alakítani, partnerségben csapatmunkát végezni.” 4 Pályázati elemek a) Ipari szerkezetátalakítás Az alprogram célja: A célrégiók hagyományos, válságban lévő nehézipari struktúrájának oldása, az iparhiányos területek ipari vonzásképességének növelése, korszerű, vállalkozásbarát fizikai és szellemi környezet kialakítása. Ez a cél alapjaiban „fogta meg” a régiók legsúlyosabb gazdasági és ebből adódóan társadalmi problémáját. A bezárt bányák és gyárak mellett tízezrekben mérhető munkanélküli tömegek foglalkoztatására kell megoldást találni. Ilyen léptékű szerkezetátalakítási kényszerre hazánknál gazdagabb és fejlettebb országok is évtizedes programokban keresnek megoldásokat. Nyilvánvaló, hogy az 1997-es területfejlesztési Phare program a maga 14,46 millió euro ipari

szerkezetátalakítási keretével nem vállalhatta fel a válságok megoldását, de a koncentráció és komplexitás elvére építve és az eszközök kombinációjával több oldalról beavatkozva segíthette azok feloldását. A komplex problémakezelést három komponens együttes alkalmazása biztosította: 4 • Üzleti infrastruktúra fejlesztés • Befektetés-ösztönzés • Innováció és technológia központok létesítése Jürgen Köppen delegációvezető, Európai Unió Magyarországi Delegációja 41 A komponensek céljai és eredményei: Az üzleti infrastruktúra fejlesztés alapvető célja a vállalkozások számára vonzó fizikai feltételek, üzleti közgazdasági környezet kialakítása Ennek keretében az Észak –Alföldi régióban 5 ipari park, nyert különböző alap és kiegészítő létesítményekre támogatást, 1 logisztikai és kereskedelmi központ kialakítását. Ezek a létesítmények erősítik a befektetési

szándékokat, a hazai és külföldi tőke megjelenését, lehetőséget teremtenek a térség kis- és középvállalkozóinak arra, hogy beszállítói hálózatok részeseivé váljanak. A befektetés-ösztönzés komponens célja az volt, hogy az üzleti infrastruktúra fejlesztését kiegészítse azokkal a kiállításokkal, rendezvényekkel, marketing kommunikációs anyagok, ingatlankataszter és befektetési csomagok létrehozásával, amelyek a térség ismertségét, vonzáserejét fokozzák, illetve ráirányítják a befektetői körök figyelmét a potenciális lehetőségekre. E tárgykörhöz tartozó nyertes projektek nemcsak a ma már sikeres, hanem a krízis területekre is koncentráltak. Az innováció és technológia központok támogatása azt szolgálta, hogy a célrégiók kutatásfejlesztési potenciálja váljék a szerkezetátalakítás egyik motorjává, megvalósítva a korszerűség és a helyi erőforrások „beforgatásának” együttes

követelményét, erősítve a régiókban az innovációt, mint a változásokra való reagálás képességét. A nyertes pályázatok széles spektrumban jelentkeztek, a kistérségi innovációs központoktól a nagy ipari parkokig bezárólag. A nagyvárosok korszerű adottságainak kihasználása mellett (pl Debrecen) elhagyott laktanya új funkciót nyert e program keretében. (ld 3 számú melléklet) Az alprogram tapasztalatai: • Az eredmények visszaigazolták, hogy az alprogarm beavatkozási területei jól illeszkednek a célrégiók legfeszítőbb gazdasági problémáihoz. • A beavatkozási területek komplexitást biztosítottak, hatásaiban erősítették egymást. 42 • A komponensek lehetővé tették, hogy széles körből, a partnerség erővonalaira (is ) támaszkodva érkezzenek be pályázatok, így az igen nagy számú önkormányzati pályázat mellett településszövetségeket, területfejlesztési tanácsokat, vállalkozásfejlesztési

alapítványokat és természetesen vállalkozókat is lehet találni partnerként és önálló pályázóként is. A térségek tőkehiányos pozícióját jól mutatja, hogy a pályázatok zömében önkormányzatok vállalták az ipari parkok, logisztikai központok kialakításának terhét a befektetők letelepedésének reményében. • A projektek az üzleti infrastruktúra-fejlesztés és az innovációs és technológiai központok támogatása esetében 300-400 ezer euro nagyságrendűek, azaz viszonylag jelentős beruházást jelentenek. 5 euro Az Ipar i szer kezetátalakítási pr ojektek PHARE támogatása és az indukált fejlesztések ér téke az Észak-alföldi r égióban 6 000 000 5 000 000 4 000 000 3 000 000 2 000 000 1 000 000 0 PHARE támogatás Projekt összesen Üzleti infrastruktúra Bef.ösztönzés Innovációs központok 5. számú ábra Forrás: Egyéni legyűjtés a SOP’97 Ügynökség által biztosított adatok alapján b)

Munkaerőpiaci elemek és humán erőforrás fejlesztés Az alprogram célja a gazdaságorientált, piackonform képzési formák, tananyagok kifejlesztése, korszerű oktatási szintek, módszerek és eszközök elterjesztése, mindezekkel 5 VÁTI Területfejlesztési Phare Program Északkelet-Magyarországon és Dél-Dunántúlom, 10 oldal 43 együttesen pedig a gazdasági növekedés humán feltételeinek biztosítása, a foglalkoztathatóság javítása. A célrégiók legfontosabb humán erőforrás problémának oldására irányultak: a gazdaság és a felsőoktatás kapcsolatrendszerének hiányosságai, a hagyományos oktatási formák nehézségei, a magas munkanélküliségi ráta mellett különösen nehéz helyzetben lévő pályakezdők, roma kisebbség, álláskeresők, megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási gondjai. A pályázatokkal 100-120 ezer euro maximális támogatást érhettek el a kedvezményezettek minimum 10%-os saját erő mellett. A

komponens célja, eredményei: A felsőoktatás fejlesztése komponens a felsőoktatási intézmények és a gazdaság, az ipari és üzleti szféra kapcsolatrendszerének erősítést és fejlesztését célozza. Ennek keretében • A felsőoktatás sokoldalúbbá tétele, piackonform képzések fejlesztése; • A régió felsőoktatási intézményei, valamint a termelési és a szolgáltatási szféra közötti hosszú távú kooperáció létrehozása a már meglévő oktatási formák továbbfejlesztésével, illetve új képzések feltételeinek, tananyagainak megteremtésével • A felsőoktatás régióbeli szerepvállalásának erősítése a felnőttképzés, átképzés és a továbbképzés terén. (ld 5 számú melléklet) A pályázat az Észak–alföldi régió valamennyi felsőoktatási intézményét megmozgatta. Kialakultak olyan gyakorlati együttműködések, amelyek az EU csatlakozás és a gazdasági fejlődés szempontjából egyaránt a legfontosabb

területeket érintették, pl. környezetvédelem, vidékfejlesztés, turizmus, marketing, informatika. 44 A távoktatási rendszerek és tananyag-csoportok fejlesztése komponens célja: a távoktatás szerepének erősítése, elismertségének növelés, új, működőképes távoktatási rendszerek bevezetésével, a távoktatás területén alkalmazható új információs és kommunikációs technológiák bevezetése és elterjesztése. A 12 nyertes pályázatban a népszerű szakterületek mellett, melyek másod-diplomaként is keresettek (úgymint környezetvédelem, közgazdaságtan), jelentősek voltak a csatlakozással összefüggő, idegen nyelvi és egyéb EU-s képzések tananyag-csomag fejlesztései. A Speciális programok „kockázati csoportok” számára komponens a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatására, integrációjára, (re)szocializációjára, szakképzési és munkavállalási esélyeinek javítására irányult. A komponens

keretében megvalósuló projektek jelentős eredményeket hoztak a veszélyeztetett csoportok (romák, fiatalok, megváltozott munkaképességűek) foglalkoztathatósági lehetőségeinek vizsgálatában, konkrét, praktikus, álláshoz segítő képzésekben, sőt az e csoportok képzésére vállalkozó oktatók speciális képzése tekintetében is. A szakképzés és emelt szintű (akkreditált) szakképzés feltételeinek javítása komponens indokoltsága a változó és fejlődő gazdasági igényekkel összefüggésben értelmezhető. A válság sújtotta területeken a munkaerőpiaci igényekhez rugalmasan alkalmazkodó képzések alapvető fontosságúak abban a megközelítésben, hogy egyrészt a hallgatók azonnali munkavállalását tegyék lehetővé, ugyanakkor a megszerzett ismeretek és az élethosszig tartó tanulás elvét követve alapot adjanak a további felsőfokú tanulmányokhoz is. A 6 nyertes pályázat széles spektrumban valósította meg az

alprogram céljait: 45 Növekedett az oktatási kínálat és a kapacitás a középfokú és felsőfokú szakképzés területén, megindult illetve folytatódott az európai normákhoz illeszkedő új poszt-szekunder szektor kiépítése. Ez az alprogram specifikus tapasztalatot kínált azáltal, hogy maguk a pályázati nyertes oktatási intézmények voltak a projekt megvalósítói. Ez a „hagyományos” EU szabálytól való eltérést jelenti, ezért e megoldáson belül is ki kellett dolgozni a maximális transzporenciát biztosító rendszert. Fő eredmény az új megközelítések elterjesztésébe jelentkezett Az alporogram hatására értékes együttműködések születtek, korszerűsödött és hatékonyabbá vált az oktatás, képzés, s nem utolsósorban konkrét eszközök alkalmazásával újszerű figyelem fordult a munkaerőpiac legkevésbé keresett rétegeire. A humánerőforrásfejlesztés projektek PHARE támogatása és az indukált fejlesztések

nagysága az Észak-alföldi régióban 1200000 euro 1000000 800000 600000 Phare támogatás 400000 Projekt összesen 200000 0 Felső és távoktatás Kockázati csoportok Szakképzés 6. számú ábra Forrás: Egyéni legyűjtés a SOP’97 Programügynökség által biztosított adatok alapján c) Vidékfejlesztés A vidékfejlesztés támogatásánál az öt előzetesen meghatározott komponens esetében az jelentette a komplex problémakezelés lehetőségét, hogy a komponensek egy-egy gazdasági szegmens számára kínáltak a magyar támogatási rendszer lehetőségeihez képest partnerségi és tartalmi szempontból is újszerű, kreatív projekt megoldásokat A szétaprózódott és termelési 46 rendszereiben sérült agrárium rendszerébe ez az alprogram visszahozta az együttműködés új formáinak kialakítására irányuló törekvéseket, a korszerű termékfejlesztés támogatását, s ezzel párhuzamosan - szélesebb társadalompolitikai

megközelítéssel – bevezette a vidékfejlesztés gyakorlatát az alternatív jövedelemtermelési lehetőségek támogatásával (falusi és vidéki turizmusfejlesztés, erdősítési intézkedések, innovatív közösségfejlesztés. 6 A komponensek célja, eredményei: A termékfejlesztés komponens célja a minőség javítása, a feldolgozottsági fok növelése, a csomagolás fejlesztése, alternatív jövedelemszerző tevékenységek elősegítése. Ez a komponens a gazdasági szférát célozta meg, s igényként fogalmazódott meg a partnerség, a az ebből kiaknázható várható előnyök. A régióban 21 pályázat kapott támogatást Bár a komponens jelentős pályázati erőket mozgatott meg, egyben rávilágított az ágazatnak arra a problémájára, hogy az új termékekhez erős piaci kapcsolatok, szakértelem, innovációs képesség szükséges, s ez a mezőgazdasági vállalkozásoknál, különösen a hátrányos helyzetű térségekben kevéssé áll

rendelkezésre. A falusi és vidéki turizmus fejlesztése komponens a vidéki szálláshelyek bővítését, a vendégvárók szalmai felkészítését célozta meg. Fontos eleme volt a helyi, térségi vendégváró hálózatok megszilárdítása, a térségi turisztikai kínálat piacra juttatása. Az Észak-alföldi régióban a projektek első sorban a termálkincs kiaknázására, a fürdőkínálathoz kapcsolódó turisztikai elemekre vonatkozott. Az együttműködés új formáinak támogatása a termelés és az értékesítés terén a mezőgazdasági termelők EU piac követelményeihez való alkalmazkodásának megkönnyítését, a piacra jutás segítését célozta. A projektek széles körben valósultak meg: a borászat, haltenyésztés, tejtermelés, zöldségtermesztés, gyümölcstermelési rendszer, EU- 6 Területfejlesztési Phare program Északkelet-magyarországon és Dél-Dunántúlon, 34-35 oldal 47 konform biotermék előállítás, valamint

fafeldolgozás. A program segítségével jött létre egy nagyszabású kísérlet, az első magyar aukciós Agrárbörze. Innovatív közösségfejlesztés komponens célja a helyi kistérségi együttműködés előmozdítása, a lakosság aktivizálása, a helyi szükségletek feltárása, fejlesztési elképzelések kidolgozása. Ez a támogatási forma abszolút új lehetőségeket nyitott és kiválóan felhasználható volt a hagyományosan jó térségi együttműködések továbbfejlesztésére, a Sapard programra való előkészületekre, együttműködést segítő képzések menedzselésére, illetve speciális szakmacsoportok (pl. méhészek, kézművesek) hatékony együttműködésére Vidékfejlesztési projektek PHARE támogatása és az indukált fejlesztések nagysága az Észak-alföldi régióban 2500000 euro 2000000 1500000 1000000 500000 0 m. riz F u si t alu Phare támogatás g t in rke Ma Projekt összesen 7. számú ábra Forrás: Egyéni legyűjtés

a SOP’97 Programügynökség által biztosított adatok alapján d) Központi projektek A program részét képező 3 központi elem: a Regionális Mikro-hitel Alap, az Északkeletmagyarországi Kockázati Tőkealap, valamint a Területfejlesztési Szakemberek képzése mind jellegében, mind megvalósításában eltér a fent említett komponensektől, ezért ún. központi projektként voltak kezelve. 48 Területfejlesztési Szakemberek képzése „A projekt célkitűzése olyan szakemberek felkészítése volt, akik a magyar törvényi előírásoknak és az EU normáknak megfelelő területfejlesztési módszerek alkalmazására lesznek képesek. Emellett megismerkednek az EU regionális politikájával, szabályaival A projekt további célja az volt, hogy tisztázza a területfejlesztésben tevékenykedő intézmények szerepét, és felkészítse azokat az előcsatlakozási alapok, illetve a csatlakozás után a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap fogadására. A

program szükségességét az indokolta, hogy, hogy az 1997-es területfejlesztési Phare program indulásakor a magyar területfejlesztési intézményrendszer még nem volt eléggé fejlett a csatlakozással kapcsolatos feladatok végrehajtására.” 7 A feladat részeként olyan képzési program került kidolgozásra, amely az EU szabályai és a magyar törvények alapján a regionális fejlesztéssel kapcsolatos tudásbázist épít. A programozási technikákról, a regionális fejlesztési intézmények működéséről gyakorlati példák is kerültek a programba. A projekt költségvetése 600 ezer euro volt A kurzusokon több száz területfejlesztési szakember vett részt. Regionális Mikro-hitel Alap „A Regionális Mikro-hitel program célja a célrégiók kis- és közepes vállalkozásainak rendelkezésére álló mikro-hitel források növelése. A program kiindulópontja az volt, hogy az 1997-es Phare program kiírásainak nem megfelelő KKV-k is

részesülhessenek kisebb mértékű támogatásban, mégpedig úgy, hogy már egy meglévő intézményrendszeren keresztül tudják elérni. Így a már a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és annak országos 7 Területfejlesztési Phare program Északkelet-Magyarországon és Dél-Dunántúlon HU 9705 52. oldal 49 hálózata által működtetett Országos Mikro-hitel Alaphoz teljesen hasonló Regionális-hitel Alap létrehozásáról döntöttek.” 8 A program eredményeként az érintett régiókban mintegy 4.625 millió euroval növekedett a helyi vállalkozók által igénybe vehető kedvezményes hitelkeret. Az 1997-es területfejlesztési Phare program 1 millió eurot biztosított a Dél-Dunántúli régiónak és 2,7 millió eurot az Északkelet-magyarországi régiónak. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 250 ezer, illetve 675 ezer eurot különített el a gazdaságfejlesztési célelőirányzat 1999. évi keret terhére A kedvezményes

kamatozású hitel összege 6 millió forint, melyet magyar tulajdonban lévő, legfeljebb 9 főt foglalkoztató és legfeljebb évi 100 millió forintos forgalmat bonyolító vállalkozások vehetik igénybe. A vállalkozók között nagy igény mutatkozik a mikro-hitel programra. Északkelet-magyarországi Kockázati Tőkealap Ez a program elem sajnos nem valósult meg, habár a Regionális Kockázati Tőkealap - 5 millió euro - tőkejegyeinek tulajdonosai mindent megtettek annak érdekében, hogy régióban olyan kis- és közepes vállalkozásokba fektessenek be, amelyek növekedési potenciállal rendelkeznek, megfelelő megtérülést biztosítanak, valamit elsősorban, de nem kizárólag a gépgyártás, szolgáltatások, idegenforgalom, disztribúció, élelmiszeripar, információtechnológia és biotechnológia területén tevékenykednek. Román-magyar határon átnyúló CBC projektek Az 1997-es magyar-román CBC program az előző évhez hasonlóan pályázatot

indított regionális tervezés, infrastruktúra-fejlesztés, gazdasági fejlesztés, humán erőforrás fejlesztés, 8 Területfejlesztési Phare program Északkelet-Magyarországon és Dél-Dunántúlon HU 9705 53. oldal 50 valamint környezetvédelem és természetvédelem területén. Amikor a Területfejlesztési Phare Programirányító Iroda által meghirdetett pályázati kiírásra az érintett megyékből beérkeztek a pályázatok, akkor vált nyílttá, hogy a Phare a korábbi várakozással ellentétben nem biztosít külön keretet a Magyar-Román Phare CBC 1997, évi program számára. Így 1998 elején döntés született, hogy az 1997. évi Nemzeti Phare keretből 4 millió eurót különítettek el, amely biztosította a határmenti program folytatását. E program keretében az Észak-alföldi régióban 4 projekt 1,614 millió euro támogatásban részesült, míg a Kis Projektek Alapjából további 12 projekt 107 ezer euro forráshoz jutott. Az 1997. é vi

Te r ü le tfe jle sz té si Ph a r e Pr ogr a m tá m oga tá sa in a k m e gosz lá sa a z Ész a k -a lföldi r é gióba n in té z k e dé se k sz e r in t (e u r o) Az 1997. é vi Te r ü le tfe jle sz té si Ph a r e Pr ogr a m tá m oga tott pr oje k tje in e k sz á m a a z Ész a k -a lföldi r é gióba n in té z k e dé se k sz e r in t (db) 12 2 355 636 2 545 656 21 21 1 160 571 Ipari szerk. átalakítás Humán erőforrás Vidékfejlesztés 8. 9 számú ábra Forrás: Egyéni kigyűjtés a VÁTI Ipari szerk. átalakítás Humán erőforrás Vidékfejlesztés TFI adatai alapján 3.313 PHARE 2000 Program A program 5 elemből épült fel. Három komponens a humán erőforrás fejlesztés területén, egy pedig az infrastruktúra fejlesztés területén, egy pedig a vállalkozások közötti együttműködés erősítése területén került meghirdetésre. A programok jelenleg is tartanak, így értékelésükre csak részben vállalkozhatok. (ld 7 számú

melléklet) a) A képzésből a munka világába történő átmenet támogatására A program az Európai Foglalkoztatási Irányelvekkel összhangban készült a foglalkoztathatóság és a szakképzéshez történő egyenlő hozzáférés előmozdítása céljából. A 51 program hozzá kíván járulni az Észak-alföldi régió Fejlesztési Koncepciójában, valamint a Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott célkitűzésihez: a foglalkoztathatóság növeléséhez, a partnerségi megközelítés erősítéséhez, az iskolából a munka világába történő átmenet támogatásához, a munkaerő-piaci esélyek növeléséhez, valamint a humánerőforrásfejlesztési szektorok felkészítéséhez olyan projektek végrehajtására, melyek finanszírozására az Európai Szociális Alap lehetőséget nyújt. A program három régióban: az Észak-magyarországi, az Észak-alföldi és a Dél-alföldi régióban került meghirdetésre 2001 novemberében.

Azoknak a tanulóknak és fiatal felnőtteknek támogatására irányul, akiket leginkább fenyeget a munkanélküliség, valamint azokra a képző intézményekre, amelyek kulcsszerepet játszhatnak a probléma megoldásában. A program keretében négy alprojekt megvalósítására kerül sor: 1. Az iskolai lemorzsolódás és sikertelenség csökkentése Célja az általános iskolai kudarc megelőzését segítő, de a középfokon való továbbhaladást eredményességét is figyelemmel kísérő programok támogatása. 2. A tanulók középfokú iskolarendszerbe való sikeres bevonásának támogatása Célja a középfokú képzésből a képzés lezárása előtti kimaradást megelőző, s a prevenció érdekében az általános iskolákkal is kapcsolatot építő programok támogatása. 3. A pályaválasztás és pályaorientáció támogatása Célja a képzési módszer, a módszere és intézményi struktúrák európai uniós előírásokkal összhangban történő

fejlesztésén keresztül regionális pályaorientációs tanácsadó hálózat kiépítése. 4. A felnőttoktatás és az élethosszig tartó tanulás lehetőségeinek javítása Célja a képzési rendszerek, módszerek és intézményi struktúrák fejlesztésén keresztül a közép- és felsőfokú szakképzési rendszer munkaerőpiaci igényeinek megfelelő átalakítása 52 A program eredményei: A beadott 32 pályázatból 22 támogatására nyílt lehetőség. A megítélt támogatások összege elmaradt a régió számára rendelkezésre álló forrásoktól, a forrásfelhasználás csupán 88 %-os mértékű volt. Az okot a projektek nem kellő színvonalú elkészítésével magyarázhatjuk Úgy hiszem a ’97-es Phare program után ez a program még mindig annak a tanulási folyamatnak a része, melynek keretében az intézmények lehetőséget kapnak az uniós elvárások, normák elsajátítására. A támogatott projektek befejezési határideje 2004 január vége,

így az indított kurzusok eredményeiről a dolgozat írásának időpontjában nem lehet beszámolni. Annyi azonban biztos, hogy a program tervezési és végrehajtási struktúrája az Európai Szociális Alap által finanszírozott projektek fogadásának előkészítését szolgálja, így azok az intézmények amelyek részt vesznek a programban kétséget kizáróan olyan helyzeti előnyre tesznek szert a többiekkel szemben, amely behozhatatlan a Strukturális Alapok elérhetőségének pillanatában. b) A halmozottan hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztathatóságának és hosszú távú foglalkoztatásának elősegítése A projekt első számú közvetlen célkitűzése a hátrányos helyzetű fiatalok, a fogyatékkal élők és más peremhelyzetű, elsősorban roma társadalmi rétegek foglalkoztathatóságának növelése, és tartós munkanélküliségének csökkentése. A projekt másik célkitűzése a magyar intézményi rendszer felkészítése az Európai

Szociális Alap támogatásával megvalósuló európai strukturális politikában való részvételre, ugyanakkor innovatív módon kíván segítséget nyújtani azon hátrányos helyzetű csoportok számára, akik a munkaerőpiacon legnehezebb helyzetben vannak és tartós foglalkoztatásuk nem megoldott. 53 A program az alábbi három tevékenységcsoport keretében kerül megvalósításra: 1. Halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok szociális és munkaerőpiaci (re)integrációjának támogatására irányuló program 2. Roma kisebbséghez tartozók munkaerőpiaci (re)integrációját támogató program 3. Fogyatékkal élők átképzését és munkaerőpiaci (re)integrációját célzó program A 20 beadott pályázatból ötöt talált alkalmasnak az értékelő bizottság a támogatásra. Így a rendelkezésre álló keret mindössze 38,1 %-a kerül felhasználásra! A példátlanul alacsony támogatási arány okaként említhetjük, hogy a beadott

pályáztok közül 7 nem felelt meg a formai értékelésen, további 8 pedig a szakmai bírálat során esett ki. A fenti programokban képzési intézmények, általános és középiskolák, valamint felsőfokú oktatási intézmények, valamint non profit szervezetek vehetnek részt. A támogatás mértéke 90 %, melyből 55 % Phare támogatás, 45 % magyar kormányzati hozzájárulás. c) Kis- és középvállalkozások humán erőforrásainak fejlesztése A program célja a kis és közepes vállalkozások humán erőforrásainak fejlesztése kiemelten az általános üzletfejlesztés, az exportfejlesztés, az üzleti infrastruktúra fejlesztés és az idegenforgalom fejlesztés területén. A program lebonyolítójaként kijelölt nemzetközi konzorciummal a szerződés megkötésre került, a képzések elkezdődtek. d) PHARE 2000 „Vállalkozások közötti együttműködés erősítése az Észak-Alföldi régióban A program tágabban értelmezett célja a regionális

kis- és középvállalkozói szektor növekedésének elősegítése, versenyképességének fejlesztése valamint termelékenységének, illetve a foglalkoztatottak számának növelése. Közvetlen cél a vállalkozások közötti 54 együttműködés erősítése, a vállalkozások beszállítói potenciáljának növelése valamint piaci pozíciójuk javítása. Fenti célok megvalósítására 3,343 millió euro forrás állt az Észak-alföldi régió rendelkezésére. A 22 nyertes pályázat 2,82 millió euro támogatást vett igénybe , amely 84 %-os felhasználást jelent. e) PHARE 2000 Infrastruktúra fejlesztési Program A Regionális Fejlesztési Tanács a régió elérhetőségének javítása témakörben hirdette meg a pályázatot. A rendelkezésre álló 2 millió euro nagyságú keret azonban a EU-s szabályokat figyelembe véve csupán egyetlen projekt támogatását tette lehetővé. Így a 4 sz főút ZáhonyTiszabezdéd közötti szakaszának felújítása

kezdődhetett el nemrégiben A munkálatok jelenleg is tartanak. 3.314 PHARE 2001 Program Az előző évben megkezdett humán erőforrás fejlesztés folytatásaként két program indítására került sor 2002. évben Harmadik elemként lehetőség nyílt az üzleti infrastruktúra és turizmus fejlesztésére is. a) A foglalkoztatási rehabilitáció eszköztárának rendszerszemléletű fejlesztése A program közvetlen célja: 1. Humán erőforrások és személyi szolgáltatások fejlesztése a foglalkoztatási rehabilitáció terén a rehabilitációs intézmények és munkaügyi központok, valamint a civil szervezetek komplex programjainak támogatásán keresztül. 2. Korszerű szakképzési és átképzési lehetőségek kibővítése a fogyatékosok és megváltozott munkaképességűek számára. 55 3. Terápiás foglalkoztatás feltételeinek megteremtése a fogyatékosok ellátását biztosító rehabilitációs/szociális intézményeknél. 4. A fogyatékosok

és megváltozott munkaképességűek tranzit- és integrált foglalkoztatási feltételeinek megteremtése az úgynevezett célszervezetek és gazdasági szervezetek támogatása révén. A program az alábbi tevékenységcsoportok keretében kerül megvalósításra: 1. A szakoktatási program képzési anyagának adaptálása, az oktatás beindításának tárgyi-személyi feltételeinek megteremtése, oktatási program működtetése. A fogyatékos és megváltozott munkaképességűek számára korszerű technológián (pl: információval/kommunikációval kapcsolatos technológia) alapuló OKJ-s képesítést biztosító szakoktatási, átképzési programok indítása. 2. A terápiás foglalkoztatás feltételeinek megteremtése a fogyatékosok ellátását biztosító rehabilitációs és egyéb intézeteknél, a terápiás foglalkoztatás fizikai, tárgyi és szakmai/személyi feltételeinek megteremtése Humán erőforrások és személyi szolgáltatások fejlesztése a

foglalkoztatási 3. rehabilitáció területén 4. Védett, tranzit és integrált foglalkoztatási feltételek megteremtése, és foglalkoztatás biztosítása fogyatékosok és megváltozott munkaképességűek számára. Hasonlóan az előző komponenshez a támogatott projektek 90 % támogatásban részesülhetnek, melynek 55%-a Phare támogatás, 45%-a magyar kormányzati társfinanszírozás. 56 b) PHARE 2001 Vállalkozói készségek fejlesztése a közép és felsőoktatásban A program általános célkitűzései: A gazdaság igényeire rugalmasan reagáló oktatási formák kialakítása érdekében az oktatási módszerek átdolgozása. Az oktatás/képzés, felnőttképzés és továbbképzés fejlesztése annak érdekében, hogy tükrözze a gazdasági, társadalmi változásokra való nyitottság szemléletét és az életen át tartó tanulás koncepcióját. A program három alprojekt keretében kerül megvalósításra: 1. Kis- és középvállalkozói

ismereteket oktató – módszertani anyag ki- és átdolgozása, diákvállalkozás létrehozása és működtetése a középfokú oktatásban. 2. Továbbképzés középiskolai tanárok számára módszertani és vállalkozási ismeretek fejlesztése és szemléletformálás céljából. 3. Kis- és középvállalkozói ismereteket oktató egységes tananyagmodul ki- és átdolgozása, bevezetése a felsőoktatásban A benyújtott projektek értékelése a dolgozat írás idején még nem fejeződött be, így csak a rendelkezésre álló forrásokról lehet beszámolni. (ld 7 számú melléklet) c) PHARE 2001 Üzleti infrastruktúra és turizmusfejlesztés A program két célterületet kívánt támogatni. A gyógy- és termálturizmus, az aktív turizmus és konferenciaturizmus területén olyan turisztikai (zászlóshajó) projektek támogatását tartotta fontosnak, amelyek multiplikátor hatása jelentős és így közvetve hozzájárulnak a helyi foglalkoztatási

potenciál növeléséhez, valamint kedvező környezetet teremtenek a szektorban tevékenykedő kis- és középvállalatok számára. 57 Az üzleti infrastruktúra fejlesztése keretében a vállalkozások működési feltételeinek javítását szolgáló környezetvédelmi létesítmények (szennyvíztisztítók, -csatornák; hulladéktárolók) és a gazdasági telephelyek elérhetőségét javító közlekedési infrastruktúra fejlesztése, valamint ipari parkok, logisztikai központok, inkubátorházak és innovációs központok fejlesztése volt a cél. A támogatás aránya elérhette a teljes beruházási összeg 87,5%-át. (A teljes beruházási összegnek maximum csak 75%-a volt a Phare támogatás, a fennmaradó 12,5 %-ot a magyar költségvetés biztosította). A Phare támogatási igénynek minimálisan el kellett érnie a 2 millió eurot. A Regionális Fejlesztési Tanács három nyertes pályázatról döntött: Szolnoki Ipari Park infrastruktúra fejlesztése,

Ibrány-Nagyhalász szennyvízhálózat fejlesztési programja, valamint Debrecen ipari területének bekapcsolása a hazai közúthálózatba. Mindhárom projekt 2-2 millió euro támogatásban részesült. 3.32 Határmenti együttműködési programok A határmenti térségek mind földrajzi helyzetük, mind fejlettségük tekintetében kevés kivétellel egyfajta, sajátos perifériát jelentenek az ország fejlettebb, centrális régióihoz képest. Az alacsony infrastrukturális ellátottság, az elmaradott gazdasági társadalmi szerkezet, alacsony népsűrűség illetve közlekedési bezártság, ami, Amit Kelet-Európában tovább erősít egyes térségekben történelmi, etnikai feszültségek –mindez sok esetben a határmenti térségek tudatos alulfejlesztéséhez vezetett. E körülmények között nyilvánvalóan nem volt képes teret nyerni az együttműködés. A határmentiségből adódó hátrányos helyzetüket felismerve, a lakosság alulró jövő

kezdeményezéseinek hatására indult meg a határok elválasztó funkciójának enyhülése. 58 A PHARE CBC program célkitűzése, hogy olyan határon átnyúló hatással vagy tevékenységgel rendelkező projektek megvalósítását támogassa, melyek hozzájárulnak az adott határmenti térség fejlődéséhez, a határon átnyúló gazdaági, kulturális kapcsolatok kialakulásához, a határos országok közötti történelmi, etnikai eredetű ellentétek oldásához, végső soron pedig a határok formálissá válásához elősegítve e határok nélküli, egységes Európa kialakulását. Így a határon átnyúló együttműködés a csatlakozásra váró országok számára olyan fontos terület, amely nem csupán a határmenti régiókban a csatlakozással kapcsolatban jelentkező társadalmi-gazdasági kérdések harmonizált megoldását segíti, hanem Európa számára nagy politikai jelentőséggel bír. Mivel először ezeknek a területeknek kell szembenézni

a problémákkal, így itt kell megkeresni azokat a megoldásokat is, amelyek a kibővített EU szintjén is hozzájárulnak a különbségek kiegyenlítéséhez és a kohéziós célok megvalósításához. Közép-Európa államaiban a rendszerváltásokat követő átalakulással erősödtek a határon átnyúló együttműködések. Az integrációs folyamat felgyorsulásával lényeges kérdéssé vált a tagjelölt országok és a tagországok közös határvidékén tapasztalható jelentős gazdasági különbségek feloldása és a közöttük lévő együttműködések szorosabbá fűzésére. Az EU külső határaihoz kapcsolódó térségek felzárkóztatására indította el az Európai Tanács 1994-ben a csatlakozásra váró országok EU határterületein a – Nemzeti Phare programnak részét nem képező – Phare CBC programot, amely öt prioritás fejlesztésére koncentrál: regionális tervezés, műszaki infrastruktúra- fejlesztés, gazdaság és

turisztikai fejlesztés, humán erőforrás fejlesztés, környezet- és természetvédelem. 59 „A határon átnyúló együttműködés Magyarország számmára azért is fontos, mert a NUTS II szintű régiók legalább egy országhatáron érintkeznek valamely szomszédos országgal és a 19 NUTS III szintű megye közül 16 vesz részt határmenti programokban. Magyarország lakosságának 82%-a él a határral is érintkező régiókban. A csatlakozásra váró országokban ez az arány 60% és az EU népességének is csupán egy negyede lakik az országhatárral is érintkező térségekben.” 9 Ausztria 1995-ben történt csatlakozást követően Magyarországnak lehetősége nyílt arra, hogy részt vegyen az EU határon átnyúló együttműködést támogató programjaiban. Az elmúlt években az alábbi határon átnyúló együttműködési programok indultak és valósultak meg Magyarországon: • Phare CBC Ausztria-Magyarország program (1995-től) • CREDO

program ukrán, román, szlovák és szlovén határon (1997-2000) • Szlovénia-Ausztria-Magyarország közötti határon átnyúló programok (1995, 1996) • Szlovákia-Ausztria-Magyarország közötti határon átnyúló programok (1995, 1996) • Románia-Magyarország Phare CBC program (1996-tól) • Szlovákia-Magyarország Phare CBC program (1999-tól) • Szlovénia-Magyarország Phare CBC program (2000-től) 3.321 Románia-Magyarország Phare CBC program az Észak-alföldi régióban Az Észak-alföldi régió két megyéje, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg immár hetedik éve vesz részt a Románia-Magyarország program keretében a határmenti együttműködésben, melyet az EU Bizottság 1996. novemberében hagyott jóvá A magyar oldalon 29 milló euro CBC keret állt rendelkezésre 1996-2002 években. Ez az összes CBC támogatás mintegy 23 9 VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság A magyarországi PHARE CBC program eredményei 1995-2001 (2002.) 4 oldal

60 %-át jelenti. A magyar oldal prioritásai voltak: regionális fejlesztés, infrastruktúra-fejlesztés, gazdaságfejlesztés, humánerőforrás-fejlesztés, környezet- és természetvédelem. Az 1996. évi program 5 millió euro támogatást biztosított a határmenti megyék számára Sajnos a keretből az Észak-alföldi régió jóval kisebb mértékben részesült, mint a DélAlföldöhöz tartozó két megye. A támogatott programok közül ki kell emelni a határmenti régió fejlesztési koncepció és program elkészítését tartalmazó projektet, mely 1996-ban 270 ezer euro támogatással került kidolgozásra, s alapdokumentuma lett a határmenti térség fejlesztésének. A projektek egy része határátkelőhelyek fejlesztésére és modernizálására irányult. Méreténél, mind jellegénél fogva a csengersimai határátkelőhely fejlesztése és modernizálása volt a leghangsúlyosabb. Az I ütem 1,2 millió euro támogatással kezdődhetett el Ezek a

fejlesztések óriási hiányt pótoltak, hiszen a többi országhatárral összevetve a magyar-román határszakaszon működik a legkevesebb átkelő. A beruházás támogatását továbbá indokolta, hogy minden együttműködés alapja az elérhetőség biztosítása. Az úgynevezett Kis Projektek Alapja, a CBC programok egyik speciális támogatási formáját képviseli. Célja, hogy segítse a határ két oldalán élő emberek és működő szervezetek közvetlen gazdasági, kulturális kapcsolatainak kiépítését, valamint járuljon hozzá a turizmus egészségügy és az oktatás területén működő intézmények kezdeményezéseinek megvalósításához. A projektek időtartama 12 hónap és a támogatás maximális értéke 10000 euró volt. Az a határszakaszon támogatott 24 projektből 11 projekt az Észak-alföldi régió területén valósult meg, illetve van folyamatban. 61 Kis pr ojektek megoszlása pr ior itás szer int, 1996 9% 27% 27% Emberi

erőforrás fejl. Gazdasági fejl. Területi terv. és fejl Term. és környezetvéd 37% 10. számú ábra Forrás: VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság adatai alapján saját legyűjtés 1997-ben a PHARE nem biztosított külön keretet a Magyar-Román PHARE CBC Program 1997. évi program számára, ezért a projektek finanszírozása az 1997 évi nemzeti Phare keretből történt, mint ahogyan azt bemutattam az előző részben. Így a magyar határszakaszon az előző évitől kevesebb, 4 millió euro állt rendelkezésre. Abban az évben a régióból csupán a Bihari térségi gazdaságfejlesztési program és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése kapott támogatást 440 ezer euro értékben. A Kis Projektek Alapja 200 ezer euro összegű keretéből 1997-ben a régióban 12 projekt részesült 98,5 ezer euro támogatásban. Érdekes megfigyelni, hogy az előző évekhez képest nincs jelentős változás a támogatott projektek prioritását tekintve. A

projektek jelentős része a gazdaságfejlesztéshez kapcsolódik, míg a közös tervezésre kevesebb forrás jutott. A környezetvédelmi programok jelentős beruházást igényelnek, így a Kis Projektek Alapja csak a témához kapcsolódó kisebb kutatásokat képes támogatni.(ld 11 számú ábra) 62 Kis projektek megoszlása prioritás szerint, 1997 18% 27% Emberi erőforrás fejl. Gazdasági fejl. T erületi terv. és fejl 18% T erm. és környezetvéd 37% 11. számú ábra Forrás: VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság adatai alapján saját legyűjtés Az 1998. évi program meghiúsult a támogatási keret hiánya miatt, az 1999 évi keretből pedig a „2 milliós szabályt” figyelembe véve (a nagyprojektek közül csak a 2 millió euro feletti beruházások támogathatóak) sajnos a két déli megye projektjei kerültek támogatásra. Az előző évek gyengébb támogatási aránya után 2000-ben két régióbeli infrastrukturális nagyprojekt került

finanszírozásra, a már megkezdett fejlesztések folytatásaként. A Csengersima-Petea határátkelőhely modernizálásnak II. ütemével lehető válik a nemzetközi teherforgalom EU külső határátkelőhelyeinek megfelelő színvonalon történő üzemeltetése. A beruházás ez év nyarán kerül átadásra. A Bihari Vállalkozói Övezet infrastruktúrájának kiépítésével pedig javulhat a régió befektető és tőkevonzó képessége. Mindkét projekt 2,252,25 millió euro támogatásban részesült A többéves „hagyománnyal” szakítva az új szabályozásnak megfelelően a 2002. évi keret felhasználásakor már csak egy nagy projektet lehetett támogatni, ami a Nyírbátor-Vállaj összekötő út rekonstrukcióját célozza meg, míg a keret másik részét, mintegy 2,385 millió eurot „Grant Scheme” (Támogatási Alap) típusú támogatásra lehet felhasználni. Az út felújítása rendkívül fontos, hiszen a Csengersimától Nyírábrányig nincs

határátkelési 63 lehetőség. A jelenleg építés alatt álló vállaji határállomás megnyitásával a közeljövőben megindulhat a nemzetközi személyforgalom, azonban odavezető út állapota alkalmatlan a megnövekvő forgalom lebonyolítására. A periférikus helyzetből adódó elmaradottság az oka, hogy a nagyprojektek között támogatottsági arányukat tekintve az infrastrukturális projektek állnak az első helyen, ahogy azt a 12. számú ábra is szemlélteti Az infrastrukturális fejlesztéseken belül elsősorban a határátkelőhelyek (Csengersima), útkorszerűsítések, (Csengersima-Porcsalma, Nyírbátor-Vállaj) élveztek elsőbbséget, de támogatásban részesültek gazdaságfejlesztő létesítmények is, mint vállalkozási övezet, agrárintegrációs fejlesztések, információs központ. Az infrastrukturális fejlesztések fontosságát támasztja alá az óriási forrásigényen kívül, hogy e prioritási területhez kapcsolódik a

régió egyik legfontosabb és legsürgősebben megoldandó feladata. Az infrastrukturális hálózatok fejlesztésével a határtérség elérhetőségének javítása és a határ gyors átjárhatóságának megteremtése a régió fejlődésének alapfeltétele. PHARE CBC nagyprojek tek számának prioritások szerinti megoszlása az Észak -alföldi régióban 1996-2002 25% 25% Infrastruktura HR Gazdaságfejl. Körny.védelem 8% 17% Reg.tervezés 25% 12. számú ábra Forrás: VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság adatai alapján saját legyűjtés A gazdaságfejlesztés területén támogatott 3 pályázat a működő tőke térségbe vonzásának alapjait kívánta megteremteni. A legnagyobb volumenű támogatást a Bihari Vállalkozási 64 Övezet infrastruktúrájának kiépítése nyerte el. Humán projektek tekintetében közép és felsőfokú oktatás fejlesztésére, agrár szaktanácsadási rendszer kiépítésére nyújtott támogatást a Vegyes

Együttműködési Bizottság. (ld 13 számú ábra) A PHARE CBC nagyprojek tek támogatottságának prioritások k özötti megoszlása az Észak -alföldi régióban (euro) 1996-2002 528 000 210 000 Infrastruktura Emberi erőforrás 2 976 000 Gazdaságfejl. 5 660 250 934 000 Körny.védelem Reg.tervezés 13. számú ábra Forrás: VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság adatai alapján saját legyűjtés Amint az a 2002. évi programban elkezdődött, a 2003 évi program is folytatja a Strukturális Alapok, illetve a Közösségi Kezdeményezések eljárásrendjéhez történő közeledést. Ezt a célt szolgálja az Európai Bizottság és annak Budapesti Delegációjának iránymutatása, mely szerint a Magyar-román Phare CBC Programban a nagy projektek helyett (Phare támogatás legalább 2 millió euro) az ún. „Grant Scheme” konstrukciót kell alkalmazni Az eljárás - mely lehetőséget jelent több pályázat támogatására - csak a magyar oldali programra

vonatkozik, a román oldalon marad a már előző években is alkalmazott két nagy projekt és a Kis Projekt Alapja szerkezet. Az elmúlt év végére elkészült az eddig megvalósított határon átnyúló együttműködési programok hatásairól, eredményeiről szóló tanulmány, amely 2000-2002 időszakra 65 meghatározott prioritások felülvizsgálatával megfogalmazza a következő program célkitűzéseit. A munka eredményeként meghatározott prioritásokat összevetve a román oldalon végzett hasonló felmérés eredményeivel a 2003. évre a következő két prioritás aktualitása fogalmazódott meg: 1. gazdaságfejlesztés – Phare támogatás 2- 2,5 millió euro, 2 környezetvédelem, vízgazdálkodás – Phare támogatás 2- 2,5 millió euro. Ezek a prioritások, csakúgy mint az előző években meghatározott fő fejlesztési irányok összhangban vannak a Régió fejlesztési céljaival és operatív programjaival. Így ezek a források a hazai

támogatási rendszerek mellett jelentős segítséget nyújtanak a hátrányos helyzetű határmenti térségek felzárkóztatásában. 3.322 PHARE CREDO Program A CREDO a Phare Multy-County programjának eleme, melynek az 1998. évben a jószomszédi viszony fejlesztése, a határmenti térségek és közösségek együttműködésének előmozdítása, illetve a határtérségek gazdasági és közösségi fejlődésének felkarolása volt. A program elsősorban a helyi és regionális hatóságok képességének javítására törekedett annak érdekében, hogy határon túli stratégiákat, programokat és projekteket fejlesszenek ki és valósítsanak meg. A program a Közép-Kelet-európai országok, valamint a Közép-Keleteurópai országok és a Független Államok Közössége 12 országában összesen 36 határszakaszán nyújtott segítséget. A támogatási konstrukció is megegyezett a CBC programéval, hiszen a soft projektek esetében a Phare támogatás mértéke

elérhette a 90 %-ot, míg a hard projektek esetében ez a mérték 75 %-os, a támogatás mértéke 10 – 300 ezer euro között volt. A CBC programhoz hasonlóan a pályázati rendszerben kizárólag non profit szervezetek vehettek részt. Az Észak-alföldi régió két megyéje vehetett részt a magyar-román, illetve a magyar-ukrán CRÉDO programban. A többlépcsős elbírálási és kiválasztási folyamat eredményeként a 66 Magyarországon támogatott 17 projektből 5 ún. soft projekt és 1 hard projekt került kiválasztásra az Észak-alföldi régióban. (3 a román-magyar, 3 az ukrán-magyar határszakaszon.) A projektek két témában - gazdaságfejlesztés és humánerőforrás fejlesztés – témakörben kerültek benyújtásra, illetve támogatásra. A program eredménye, hogy erősödtek a kapcsolatok a partnerként bevont intézmények és a támogatott szervezetek között, továbbá, hogy a magyar-ukrán határ mentén megépült egy kerékpárút, amely

hozzájárul a turizmus fejlesztéséhez, valamint a határ könnyebb elérhetőségéhez. 3.33 Egyéb előcsatlakozási alapok 3.331 ISPA Program Az ISPA támogatást a Kohéziós Alap mintájára hozták létre és ahhoz hasonló eszköz- és intézményrendszerrel működik. Az EU 1999-ben elfogadott EU költségvetésben külön kiadási soron szerepelnek a csatlakozás előtti támogatások összegei. Az ISPA támogatás teljes összege évi 1,04 milliárd euró, amelyből az egyes országokra a Bizottság különböző költségvetési keretet határozott meg az alábbi szempontok figyelembevételével: egy főre eső GDP, lakosságszám, terület. Az egyes országokra vonatkozóan minimum és maximum értékeket állapítottak meg, illetve meghatározták azt a középértéket, amelytől az éves keret megállapításánál eltérhetnek, figyelembe véve a benyújtott projektek minőségét, illetve az ország korábbi teljesítőképességét. A Magyarországra

meghatározott küszöbérték (7-10%) 72,4 - 104 millió euró vissza nem térítendő támogatást határoz meg. A középértéket figyelembe véve 2000-ben 88 millió euró támogatási keretet irányoztak elő, egyforma arányban elosztva a közlekedési és környezetvédelmi infrastrukturális beruházások finanszírozására. Így, a környezetvédelem területén átlagosan évi 44 millió euró lekötésére van lehetőség a hulladékgazdálkodás, 67 szennyvízkezelés és csatornázás, vízminőség- és levegőtisztaság védelem területekhez tartozó projektek társfinanszírozására. Az ISPA keretében a Közösség által nyújtott segítség vissza nem térítendő közvetlen segítségnyújtás, visszatérítendő vagy egyéb formájú segítségnyújtás formájában történhet. Az egyéb formájú segítségnyújtás irányulhat a pályázati dokumentációk nemzetközi szakértők általi minőségellenőrzésére, különböző kutatások

elvégzésére, tanulmányok, felmérések elkészítésére. A támogatás mértéke a kiadások 75%-áig terjedhet. A társfinanszírozás központi költségvetésből, önkormányzati forrásból, önkormányzatok által elérhető támogatásokból és hitelből biztosítható. Az önkormányzati hozzájárulás kötelező mértéke Magyarországon a támogatható költségek 10%-a. Vissza nem térítendő támogatás esetén a projektek támogatási aránya mértéke a társfinanszírozási képességtől és az intézkedés bevétel-teremtő képességétől, valamint és a „szennyező fizet elv” megfelelő alkalmazásától függ. Az ISPA előcsatlakozási alap keretében benyújtandó projektek – eltérően a PHARE és ISPA programoktól - kormányzati projektek, tehát a projektek benyújtásáért és elfogadásuk esetén végrehajtásukért a magyar állam vállal kötelezettséget. Az ISPA programra önkormányzatok, illetve önkormányzati társulások

pályázhatnak. Egy Európai Tanácsi Rendelet előírja, hogy a program keretében megvalósítandó intézkedésnek megfelelő nagyságrendűnek kell lennie ahhoz, hogy jelentős hatást gyakoroljon a környezetvédelem területére. Így az egyes intézkedések összköltsége nem lehet kevesebb, mint 5 millió euró, illetve a projektnek minimum 15.000 főt érintő települést vagy agglomerációt kell érintenie A csatlakozás pillanatától rendelkezésre álló Kohéziós Alap esetén a minimális érték 10 millió euro lesz. 68 A pályázatoknak illeszkedniük kell a környezetvédelemre vonatkozó EU direktívák végrehajtása mindenek előtt a hulladékgazdálkodás, a szennyvíz- és csatornahálózat kiépítése, az ivóvíz védelme és a levegőtisztaság védelme terén. A hulladékgazdálkodási projektek célja olyan regionális méretű, komplex hulladékgazdálkodási rendszerek létrehozása, ahol a hulladékgazdálkodás prioritásainak

megfelelően - a szelektív hulladékkezelés alkalmazásával - a hulladék gazdaságos és környezetkímélő módon egyre nagyobb mértékben hasznosításra kerül és a végleges lerakásra kerülő mennyisége pedig a lehető legkevesebb lesz. A Magyar Köztársaság Kormánya az Európai Unióval való csatlakozási tárgyalása folyamán lezárt környezetvédelmi fejezetben kötelezettséget vállalt a települési szennyvíz minden 2000 lakosegyenérték feletti agglomerációban való elvezetésére és az uniós előírások szerinti kezelésre. Az Európai Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy az ISPA program keretében a nagyvárosokat, illetve agglomerációjukat érintő területeket támogatja a szennyvíztisztító telepek technológiai korszerűsítése és bővítése, valamint az érintett terület szennyvízelvezető hálózat bővítésének megoldására. A pályázat kidolgozása rendkívül összetett, ezért a komplett projektdokumentáció

összeállításához helyi, illetve EU szakértők bevonása szükséges. Így az ISPA támogatás keretében technikai segítségnyújtás igénybevételére van lehetőség, amelynek célja, hogy EU szakértők az önkormányzatokkal szorosan együttműködve készítsék el a pályázati dokumentumokat. A technikai segítségnyújtásokat a magyar kormány kezdeményezi Brüsszelnél. A jelen gyakorlat szerint minden, Brüsszelbe benyújtott kész pályázati anyag részesült technikai segítségnyújtásban. Projekt előkészítési folyamat: A projektek előkészítése és a döntéshozatal eltér a többi előcsatlakozási alaptól. A projektek előkészítéséért és végrehajtásáért a Környezetvédelmi és 69 Vízügyi Minisztérium, mint ISPA Végrehajtó Szervezet a felelős. A projektkezdeményezések véleményezése, szakmai egyeztetése a minisztérium illetékes, szakmai főosztályával együttműködve történik. A projektjavaslatok beérkezése

folyamatosan történhet, az ISPA-ban nincs beadási határidő. Minden beérkezett és szakmai, illetve ISPA prioritási szempontból támogatható projektkezdeményezés rákerül egy projektválaszték listára. Az adott évi ISPA keret terhére Brüsszelbe benyújtandó projektek végső listájáról a környezetvédelmi és vízügyi miniszter dönt. Az így kialakított projekt lista megküldésre kerül az Európai Bizottság részére jóváhagyás céljából. A jóváhagyást követően kezdődik meg EU szakértők bevonásával - a pályázati anyagok végleges kidolgozása és a Nemzeti ISPA Koordinátoron keresztüli hivatalos benyújtása Brüsszel részére. A már meglévő tanulmányok alapján a projektek végleges kidolgozása és minőségbiztosítása kb. 3-5 hónapot vesz igénybe A benyújtott projektjavaslatok bizottsági szervek közötti köröztetése (kb. 3-4 hónap) után kerül sor az ISPA Döntéshozó Bizottság ülésére, ahol döntés születik a

projektek támogatásáról. Egy projekt pozitív döntése eredményeként a Pénzügyi Megállapodást az Európai Bizottság részéről a Regionális Főbiztos, a Magyar Köztársaság részéről pedig a Nemzeti ISPA Programengedélyező írja alá teljes pénzügyi kötelezettséget vállalva a magyar társfinanszírozást illetően. Az adott projekt Pénzügyi Megállapodásának aláírása és az azokban vállalt esetleges feltételek teljesítése után kezdődik meg a projekt közbeszerzési dokumentumainak elkészítése és a tenderek kiírására. A Végső Kezdeményezett és az ISPA Végrehajtó Szervezet között támogatási szerződés aláírására kerül sor. Eredmények az ISPA területén Az ISPA program indulása óta Magyarország részére az Európai Bizottság eddig 16 projekt (7 hulladékgazdálkodási és 4 szennyvízkezelési projekt, továbbá 5 technikai segítségnyújtás) támogatását hagyta jóvá. Ennek hatásaként a 16 projekt a 2000 és a

2001 évi 44 millió/év 70 teljes lekötését, és a 2002 - 2006 közötti időszak évi 44 millió euró/év részleges lekötését eredményezte. Brüsszel e döntésével a projektek teljes támogatható költségéhez (138,4 millió euro) több, mint 81 millió euróval járul hozzá. Ezzel az összeggel a 2000 évi 44 millió euro keretet kimerítettük és a többéves projekt végrehajtással arányosan a támogatás további része a következő évekre került lekötésre. Az újabb projektek Európai Bizottság által történő elfogadásával további 44,5 millió euro - az előző évvel összesen 125,5 millió euro - támogatás igénybevételi lehetősége nyílt meg Magyarország számára, amellyel kimerítettük a 2001. évi ISPA keretet és a következő évekre további részleges lekötésekre került sor. A Brüsszelben jóváhagyott 16 projekt finanszírozásához természetesen a magyar kormánynak a rá eső társfinanszírozás keretében mintegy 74,3

millió euroval kell hozzájárulnia. Ezt kiegészíti az önkormányzatok által biztosítandó önrész, összesen 25,1 millió euro. Nyertes ISPA pályázatok az Észak–alföldi régióban 2000-ben: Hajdú-Bihar megyei regionális hulladékgazdálkodási program, Szolnok térségi hulladékgazdálkodási rendszer. 2001-ben a Tisza tavi hulladékgazdálkodási program kapott támogatást. (ld 8 számú melléklet) ISPA támogatás az Észak -alföldi régióban 40 000 35 000 ezer euro 30 000 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 0 Hazai társfin., saját erő T ámogatás Fejlesztés összesen Forrás: Egyéni szerkesztés Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat és Debrecen Megyei Jogú Város adatai alapján 71 A 2002. évi ISPA keret terhére a Magyar Kormány 5 hulladékgazdálkodási projektet nyújtott be az Európai Bizottság részére, amelyek támogatottságáról 2002. őszén döntöttek Ezek között nem volt észak-alföldi projekt. Az 5 projekt teljes

ISPA-ból támogatható költsége 179 millió euro, amelynek pozitív elbírálása esetén mintegy 115 millió eurót kap Magyarország környezetvédelmi programjainak megvalósításához. 2003 januárjában újabb 3 szennyvízkezelési projekt pályázat került benyújtásra a brüsszeli bizottság részére, melyek között volt Debrecen város szennyvízelvezetési és kezelési rendszere is. Az elmúlt év őszén a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hulladékgazdálkodási programja került benyújtásra a minisztérium illetékes főosztályára. A szakértői munka, valamint a pályázatok elbírálásának a fentiekben említett hosszadalmas eljárásrendje miatt a program minden bizonnyal már a Kohéziós Alap forrásaiból részesül támogatásban. Az eredményeket összegezve elmondható, hogy a jelenleg Brüsszelben értékelés alatt álló 5 hulladékgazdálkodási és a további 3 szennyvízkezelési projekt brüsszeli elfogadása esetén a Magyarország részére az

ISPA előcsatlakozási alapból, a 2000-2006-os időszakra biztosított támogatás teljes mértékben lekötésre került/kerül. Az Észak-alföld régió vonatkozásában megállapítható, hogy az előcsatlakozási alapok mértékét tekintve, több mint 26 millió euro összegben a legtöbb támogatást az ISPA program biztosította (ld. 9 számú melléklet) Hatását tekintve is a legszélesebb körű program, hiszen 147 településen több mint fél millió embert érint. Az eredményeknél azonban nem szabad megfeledkezni arról az elsajátított tudásról, amellyel ezek a programok kidolgozásra kerültek, s a későbbiekben is hasznosíthatóak. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a már támogatást nyert települések újabb programok összeállításán dolgoznak, készülve a Kohéziós Alap támogatásaira. 72 3.332 SAPARD Program Az EU SAPARD előcsatlakozási segélyprogramjának célja többrétű: Segítséget kíván nyújtani a tagjelölt országoknak a

közösségi szabályok (Acquis Communautaire) átvételében, különös tekintettel az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap által (EMOGA) finanszírozott agrárstruktúra és vidékfejlesztési intézkedésekre. Ezzel párhuzamosan hozzá kíván járulni egy fenntartható és versenyképes agrárgazdaság kialakításához, valamint a vidék életképességének növeléséhez. Csökkenteni kívánja a mezőgazdasági tevékenységből származó káros környezeti hatásokat, valamint elősegíteni a vidéki térségek adaptációs képességének fejlesztését. Nagy hangsúly fektet a munkahelyteremésre és megtartásra is S mindezek mellett talán legfontosabb célként kell említeni, hogy segíteni kívánja a tagjelölt országokat a Strukturális Alapok fogadására. Magyarország számára a SAPARD program keretében érkező támogatás maximális összege nem haladhatja meg az évi 38 millió eurót. Ha összevetjük az előcsatlakozási alapokkal,

akkor könnyen megállapítható, hogy ez a legkisebb program, hiszen az ISPA kétszer, a PHARE pedig több, mint háromszor ennyi pénzt jelenthet hazánk számára. Az elmúlt években többször szóba került a SAPARD források esetleges elvesztése. A több éves várakozás után 2002-től lehetővé vált a források pályázat útján történő elérése. A SAPARD keretében nyújtott közösségi agrár és vidékfejlesztési támogatások igénybevétele érdekében tett intézkedésekről, az intézményi háttér megteremtéséről szóló 2349/1999. (XII21) Kormányhatározatban jóváhagyott és Magyarország SAPARD Tervében részletezett kilenc intézkedésből jelenleg csupán háromra lehet támogatási igényt benyújtani. A pályázatok jelentős késéssel történő kiírásának okaként lehet említeni a Terv többszöri átdolgozásából adódó kései elfogadását, valamint az intézményrendszer kiépülésének - a központi és a regionális irodák

akkreditációjának – elhúzódását. Ismert, hogy a szükséges intézményhálózat 73 és végrehajtás szabályainak területén a SAPARD jelentősen eltér a többi előcsatlakozási alaptól, hiszen létre kellett hozni a kifizető és lebonyolító ügynökséget, amely más EU program esetében nem volt követelmény. A SAPARD keretében megvalósítandó intézkedések: 1. Mezőgazdasági vállalkozások beruházása; 2. Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése; 3. Szakképzés; 4. Agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek; 5. Termelői csoportok felállítása, működtetése; 6. Falufejlesztés és- felújítás a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme, megőrzése; 7. A tevékenységek diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése; 8. A vidéki infrastruktúra fejlesztése, javítása. 9.

Technikai segítségnyújtás A fenti intézkedések közül jelenleg csupán az 1., 2 és a 8 számú intézkedések támogathatóak, mert az intézményi rendszer kialakításának nehézségei miatt csak erre a háromra akkreditálták a SAPARD Ügynökséget. Az uniós csatlakozás tervezett időpontját figyelembe véve úgy tűnik már nem is lesz lehetőség a maradék öt intézkedés beindítására. Mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása szarvasmarha, sertés és baromfi ágazatokhoz kapcsolódó gépbeszerzéseket, valamint állattartási létesítmények korszerűsítését, építését, technológiai modernizációját támogatja. 74 A mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozása és marketing tevékenysége keretében az élelmiszerbiztonsági, környezetvédelem, hulladék és szennyvízkezelés, technológia modernizálása, szektor-átalakítása, minőségjavítás új termékek piacra való bevezetése, korszerű

osztályozás, jelölés és csomagolás tartozik a támogatandó intézkedések közé. Észak - Alföldi Regionális Irodába beérkezett pályázatok megoszlása intézkedések szerint Mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása 63 db 39% Vidéki infrastruktúra fejlesztése 106 db 61% 12. számú ábra Forrás: Észak-alföldi Regionális SAPARD Iroda, 2003 A vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása a helyi műszaki infrastruktúra biztosítása között Észak - Alföldi Regionális Irodába beérkezett Mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása c. pályázat megoszlása alintézkedések szerint (eFt) Gépbeszerzés 78 366 eFt 6% Egyéb gazdasági épületekkel kapcsolatos beruházások 303 684 eFt 24% Épületfejlesztés 878 529 eFt 70% a mezőgazdasági úthálózat fejlesztését, helyi szennyvízkezelés kiépítését, alternatív 75 szennyvízkezelési eljárások alkalmazását, helyi piacok és felvásárlóhelyek

kialakítását, fejlesztését tűzte ki célul. Az informatikai, kommunikációs rendszerek kialakítása című Észak - Alföldi Regionális Irodába beérkezett Vidéki infrastruktúra fejlesztése c. pályázat megoszlása alintézkedései szerint 285 114eFt 15% 59 928 eFt 3% 249 562eFt 13% 105 021 eFt 5% 1 247 994 eFt 64% Mezőgazdasági úthálózat fejlesztése Vállalkozások célját szolgáló energiaellátás fejlesztése Helyi szennyvízkezelés, alternatív szennyvízkezelési eljárások Helyi piacok és felvásárlóhelyek kialakítása és fejlesztése Informatikai és kommunikációs rendszerek fejlesztése 13. 14 ábra Forrás: Észak-alföldi Regionális SAPARD Iroda, 2003 intézkedés a vállalkozók informatikai hálózatba való bekapcsolását, teleházak szaktanácsadási rendszerek kiépítését támogatja (ld. 13,14 számú ábrák) Gépbeszerzés esetén a 30 %, az épületfejlesztés és egyéb gazdasági épületekkel kapcsolatos beruházás

estén 40 % lehet a támogatás felső határa, azonban nem haladhatja meg a 40 millió forintot. Az infrastruktúra fejlesztés és az informatikai beruházások támogatása elérheti a 75 %-ot, mértéke pedig 60, illetve 6 millió forintot. Ezzel szemben a helyi piacok fejlesztésére maximum 50 %-os mértékű támogatást lehet igényelni, melynek összege nem lehet több 6 millió forintnál. A kedvezményezettek között lehetnek a mezőgazdasági regisztrált termelők, 76 egyéni vállalkozók, jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, települési szövetségek, vidéki települések önkormányzatai. A dolgozat írásáig az Észak-alföldi Regionális SAPARD Irodához benyújtott pályázatok száma 169 db. Ez két intézkedés pályázatait jelenti, ugyanis a 2sz intézkedés projektjeit a központi irodához lehet benyújtani. A meglehetősen mérsékelt számra egyrészről a magyar támogatási rendszernél jóval

szigorúbb feltételek teljesítését igénylő kiírás, másrészről a forráskoordináció hiánya adhat magyarázatot. A géptámogatások esetében a SAPARD támogatás mértékétől magasabb támogatás érhető el hazai források felhasználásával, hiszen 25 %-os támogatás bonyolult pályázati rendszer és jelzálog kötelezettség nélkül igénybe vehető, s ezt az „alaptámogatást” gyakran ki lehet egészíteni, megyei decentralizált forrásokkal. A rendszer óriási hibája továbbá a magyar támogatások igénybevételének tilalma, hiszen azok a termelők, akik nem rendelkeznek megfelelő mértékű saját erővel hitel felvételére szorulnak, azonban a bank által támasztott követelményeknek a legtöbbjük nem tud eleget tenni. Ez éppen azokban a térségekben, - így az Észak-alföldfi régióban - okoz gondot, ahol a vállalkozások tőkehiánnyal küzdenek, s csak korlátozott mértékű saját erővel rendelkeznek. Mindezek ellenére a

támogatási igény így is meghaladja a 3,2 milliárd forintot (megközelítőleg 12,8 millió euro). Ezzel a forrással a pályázók mintegy 5,8 milliárd forint értékű beruházás megvalósítását tervezik. Ha csak az Észak-alföldi régióból benyújtott igényeket vesszük alapul, akkor is megállapítható, hogy a program által biztosított forrástól nem várható jelentős elmozdulás a vidéki térségek gazdasági, társadalmi helyzetének javulásában. Úgy tűnik, hogy a SAPARD program legfőbb eredménye az intézményhálózat kiépülésében és a humán erőforrások fejlesztésében, a szakembergárda képzésében rejlik. A program több éves beindítását 77 követően ezt is eredménynek vehetjük, abban a reményben, hogy a csatlakozást követően már felkészülten jelentős Eu-s támogatáshoz juthatunk. Észak - Alföldi Regionális Irodába beérkezett pályázatok megoszlása megyénkénti és intézkedésenkénti elosztásban 50 45 45

40 39 35 Darab 30 25 22 20 16 15 11 10 5 5 9 8 3 4 5 2 0 Gépbeszerzés Egyéb gazdasági épületekkel kapcsolatos beruházások Épületfejlesztés Vidéki infrastruktúra fejlesztése Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Hajdú-Bihar megye Jász-Nagykun-Szolnok megye 15.számú ábra Forrás: Észak-alföldi Regionális SAPARD Iroda, 2003 Tulajdonképpen „a program alig kezdődött el, s a csatlakozás időpontjában véget ér. Az elételt rövid idő pozitív hatásaként említhetjük az agrár környezetvédelmi és vidékfejlesztési intézkedések támogatását, valamint a hivatali apparátusban elindított változásokat, a különböző minisztériumi osztályok egymással és a civil szervezetekkel való együttműködésének kikényszerítését, az eljárásrend egyes részleteinek modernizálását. Negatív viszont az, hogy a decentralizáció véget ért a csatlakozó országok központi kormányzatának szintjén, különösen szoros

ellenőrzés alatt tartva az alsóbb (kistérségi, helyi) szinteket megfosztva őket a programot érintő bármely döntési lehetőségtől.” (Nemes 2003) 78 3.4 Az Észak-alföldi régióban felhasznált előcsatlakozási alapok értékelése A dolgozat előző részeiben megvizsgáltam, hogy az Észak-alföldi régióban az előcsatlakozási alapok milyen célok megvalósításához járultak hozzá, illetve milyen eredményeket értünk el az intézményfejlesztés területén. Egy tény, a csatlakozás előtti időszak tanulási folyamat, mely során a szereplőknek el kell sajátítani azokat az ismereteket, amelyek elengedhetetlenek az EU strukturális alapjainak felhasználásához. A hazánk számára biztosított források nagyságrendjükben nem jelentősek; a SAPARD program 38 millió eurót, az ISPA program közel 100 millió eurót és a PHARE program pedig 100-150 millió eurót jelent évente. A régiók ezekből a forrásokból eltérő mértékben

részesednek. A források összege egyrészt függ a régiók fejlettségi szintjétől, régiókban induló területfejlesztési, illetve határmenti együttműködési programoktól, másrészt a régió szereplőinek aktivitásától, vagyis attól, hogy milyen mennyiségű és milyen minőségű pályázatot nyújtanak be a központilag kezelt alapokra. Az Észak-alföldi régió gazdasági, társadalmi adatai egyértelműen mutatják, hogy fejlettségi szintje messze elmarad mind a hazai mind pedig az Európai Unió átlagától. Az utóbbi években egyértelművé vált, hogy a régió önerejéből, külső támogatás nélkül nem képes felzárkózni a fejlettebb régiókhoz. A felzárkózást a hazai központi és decentralizált alapokon túl az előzőekben ismertetett előcsatlakozási alapok is segítik. A támogatásokat kezelő különböző intézménytől összegyűjtött adatok egyértelműen mutatják, hogy az Uniós források nagyságrendje közel sem elegendő

ahhoz, hogy a régióban valós elmozdulás induljon meg a gazdaságfejlesztés, humán erőforrás fejlesztés és a környezetvédelem területén. 79 EU for ások és az általuk indukált fejlesztések pr ior itásonkénti megoszlása az Észak-alföldi r égióban (1994-2002.) 40 000 000 35 000 000 30 000 000 eur o 25 000 000 20 000 000 15 000 000 EU forrás 10 000 000 Indukált fejlesztés 5 000 000 er . Sz e kt or se m le g es t l. In fra .fe j G az d. fe jl. 0 16. számú ábra Forrás: Egyéni legyűjtés VÁTI, Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht, SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Fejlesztési Ügynökség Kht, SOP97 Programügynökség, Jász-NagykunSzolnok Megyei Önkormányzat, Debrecen Megyei Jogú Város által biztosított anyagokból Az 1994. és 2002 között a PHARE és ISPA programokból alig több mint 63 millió euro érkezett a régióba. Nagyságrendjét tekintve a régióban támogatott három nagy környezetvédelmi

beruházás két év alatt kapott támogatása kétszerese a határmenti együttműködésre öt év alatt biztosított forrásoknak (ld. 9 számú melléklet) A határmenti együttműködések fejlesztését segítő CBC program által biztosított források mértéke évenként azonos, azonban a 2000. évben megítélt két nagy infrastrukturális beruházás támogatása és az általuk indukált fejlesztés értéke kiemelkedik a többi évtől. Ha összességében nézzük a határmenti fejlesztéseket, egyértelmű hogy az infrastrukturális beruházások éréke jóval meghaladja a humánerőforrás, illetve a gazdaságfejlesztési projekteket. Ennek okaként lehet említeni, hogy a határállomások és a hozzájuk vezető utak rekonstrukciója mindennél fontosabbnak bizonyult a kétoldalú kapcsolatok kiépítésében. A gazdaságfejlesztés és a humán erőforrás területén több, kisebb értékű beruházásra nyílt lehetőség. 80 A CREDO program által nyújtott

támogatás csupán jelzés értékűnek mondható. A határmenti együttműködési programok kidolgozását, konferenciák megszervezését és csupán egyetlen kerékpárút építést tették lehetővé. A területfejlesztési Phare programok elsősorban a gazdasági és társadalmi kohézió megteremtésére törekedtek, mely célrendszert visszaigazol a megítélt támogatás mértéke, a több mint 23 millió euro, valamint az általuk generált fejlesztés értéke (45 millió euro) is. A programban eltérően a CBC programtól, illetve az ISPA programtól gazdasági társaságok beruházásai is támogathatóak, így a vállalkozásoknak nyújtott támogatás hozzájárult a megerősödésükhöz. Az 1997 évi programból sikeresnek bizonyult a Regionális Mikro-hitel Alap, amely a program indítását követő néhány hónapban már több mint 70 régióban működő kisvállalkozásnak nyújtott 2,4 millió forint összegű hitelt. A térség tőkehiányos pozícióját

jól mutatja, hogy az ipari parkok, logisztikai központok kialakításának terhét az önkormányzatok vállalják magukra a befektetők letelepedésének reményében. Ennek ellenére a gazdaságfejlesztést segítő programok támogatási értéke - 11,1 millió euró – elmarad a környezetvédelmi és infrastrukturális beruházásoktól. A regionális PHARE program a CBC programhoz hasonlóan több nagy útrekonstrukció indítását tette lehetővé, így a környezetvédelem után az infrastrukturális fejlesztések részesültek legtöbb EU-s támogatásban az Észak-Alföldön. A mezőgazdaság és vidékfejlesztés támogatást is biztosító 1997. évi Területfejlesztési Phare Program nem volt képes helyettesíteni a tervekkel ellentétben több évet késő SAPARD program által elérhető forrásokat. Ezt igazolja az a tény, hogy a régióba érkező EU-s források csupán 5,5 %-a fordítódott agrár és vidékfejlesztésre. Legtöbb támogatást a falusi turizmus

kapacitásainak növelésére és marketing tevékenységre fordították a nyertesek. A régió 81 sajátosságait figyelembe véve az agrár és vidékfejlesztésre méltatlanul kevés forrás jutott. A közel 3,5 millió euro csupán harmada a gazdaságfejlesztést és fele a humán erőforrás fejlesztést támogató forrásoknak (ld. 16 számú ábra) A régió az ágazati fejlesztések mellett hangsúlyt kíván fektetni az ún. szektorsemleges területek fejlesztésére is, melyet elsősorban a CBC és CREDO programok támogattak. Ezeknek a projekteknek a támogatottsági aránya azonban jóval elmaradt a régió többi fejlesztési prioritásától. A PHARE és ISPA pr ogr amok által nyújtott támogatások megoszlása az Észak-alföldi r égióban (1994-2002.) 40 000 000 35 000 000 30 000 000 euro 25 000 000 20 000 000 15 000 000 10 000 000 5 000 000 0 PHARE ISPA 17. számú ábra Forrás:Egyéni legyűjtés VÁTI, Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési

Ügynökség Kht, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fejlesztési Ügynökség Kht, SOP97 Programügynökség, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat, Debrecen Megyei Jogú Város által biztosított anyagokból Az előcsatlakozási alapokat összevetve megállapítható, hogy a PHARE programok adták a régióba érkező források több mint 57 %-át. Az ISPA program viszonylag magas arányát azért kell megemlíteni, mert a 26 millió euro csupán három nagy értékű beruházás megvalósítását biztosítja. A dolgozat írásakor mindössze egy SAPARD támogatás került aláírásra, így ez a program jelen pillanatban nem mérhető. Ha a benyújtott támogatási igényt hasonlítjuk a össze a másik két forrással, akkor az fele az ISPA program, s alig több mint a harmada a PHARE program támogatásainak. 82 3.5 A felkészülés további feladatai, az EU csatlakozás utáni várható fejlesztési lehetőségek Az előcsatlakozási alapok fogadásával az elmúlt

években elkezdődött az egy intenzív felkészülési folyamat, mely hozzásegíti hazánkat a jogharmonizációhoz, a szükséges alapdokumentumok elkészítéséhez, s felkészíti azt a szakembergárdát, amely képes az EU általbiztosított források hatékony menedzseléséhez. Ennek a folyamatnak a részeként került kidolgozásra a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT), amely nem egy átfogó, minden szektorra kiterjedő fejlesztési terv, hanem egy olyan egységes koncepció, mely a Magyarország számára megnyíló Európai Uniós Strukturális Alapok és Kohéziós Alap forrásainak felhasználási irányait foglalja össze. Az NFT így az az alapdokumentum, amely az Unióval megkötendő pénzügyi keret-megállapodásnak, az ún. Közösségi Támogatási Keretnek az alapjául szolgál. A fejlesztési terv helyzetértékelése alapján kerül kialakításra az NFT stratégiájának hosszú távú célja: az életminőség javítása, illetve az adott periódushoz

kapcsolódó általános célja: az egy főre eső jövedelem szintjében az Uniós átlaghoz képest mutatott jelentős elmaradás mérséklése. Az ezt alátámasztó és ennek elérését lehetővé tevő három specifikus cél került megfogalmazásra: • a gazdasági versenyképesség javítása; • a humán erőforrások fejlesztése; illetve • a jobb minőségű környezet kialakulásának elősegítése és a kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés. 83 A fenti célok elérésére kialakított intézkedés-együttes 5 Operatív Program keretében fogalmazódik meg, melyek a következők: 1. A Humán Erőforrás fejlesztése Operatív Program (HEFOP) célja a foglalkoztatás szintjének emelése, a munkaerő versenyképességének javítása a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzettség megszerzésével és a társadalmi beilleszkedés elősegítése. 2. A Gazdasági Versenyképesség fejlesztése Operatív Program (GVOP) a gazdaság általános

versenyképességét kívánja javítani a termelőszektor modernizációját megvalósító beruházások támogatásával, valamint növeli a társadalmi kohéziót és foglalkoztatást a kis- és középvállalatok technikai modernizálásával, innovációs tevékenységük és hálózatépítésük támogatásával, korszerű menedzsment ismeretek átadásával. 3. A Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) - összhangban a Kohéziós Alapból történő fejlesztésekkel - célul tűzi ki egyrészt az ország környezeti állapotának javítását a környezeti infrastruktúra kiépítésével, a környezetbiztonság növelésével, természetvédelmi beruházásokkal; másrészt a közlekedési infrastruktúra javítását szolgáló beruházások megvalósítását gyorsforgalmi utak és városokat elkerülő utak építésével. 4. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) céljai a mezőgazdasági termelés modernizációja és

hatékonyabbá tétele részben a termelési technológiák, részben a termékfeldolgozás fejlesztése által. A program másik célja a vidék felzárkóztatása, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek biztosítása a vidéki térségek lakossága számára, a vidéki infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztése, a vidék kulturális örökségének védelme. 84 5. A Regionális Fejlesztési Operatív program (RFOP) a régiókon belül gazdaságitársadalmi szempontból elmaradott térségek, településrészek fejlesztését tűzi ki célul. E fejlesztést a regionális gazdasági környezet javításával - a turizmus és gazdasági fejlődést segítő oktatási infrastruktúra támogatásával, a térségi infrastruktúra fejlesztésével, település rehabilitációs akciókkal, környezetgazdálkodásuk fejlesztésével, a régiók emberi erőforrásainak és tudásállományának javításával, a közigazgatás modernizációjával kívánja elősegíteni

az operatív program. Az NFT regionális, valamint az operaív, programjai alapján az eddigiektől nagyságrendekkel több támogatás érkezhet hazánkba. Ennek alapvető feltétele, hogy az EU elvárásainak megfelelően kidolgozott tervekkel és projektekkel rendelkezzünk. Az NFT indikatív pénzügyi terve alapján 2004-2006. évek között a Strukturális Alapokból 1752 millió euro, s egyéb forrásokból további támogatásban részesülhet Magyarország (ld. 10 11 számú mellékletek) A tervből kitűnik, hogy az ágazati fejlesztésekre fordítódik majd a források több mint 80 %-a, mintegy 1.434 millió euro A lehetséges keretből a humán erőforrás fejlesztés és a gazdasági versenyképesség javítása részesül majd a legnagyobb arányban. A régiók a területfejlesztési operatív programjaik megvalósítására a Strukturális Alapok 17.9 %-át fordíthatják Ez az Észak-alföldi régió számára a következő három évben mintegy 65 millió euro

„biztos forrást” jelenthet (ld. 12 számú melléklet) Ez a regionális forrás azonban alig több mint az elmúlt 9 évben régióba érkező 63 millió eurónál. Ez azt jelenti, ha régió maximálisan ki szeretné használni az EU-s források adta lehetőségeket, akkor a regionális források mellett az ágazati elemekre kell helyezni a hangsúlyt. Vagyis a következő időben óriási energiát kell fordítani regionális szintű projektek tervezésére, előkészítésére. Ebben a munkában koordináló szerepet kell vállalnia a Regionális Fejlesztési Ügynökségnek, valamint a régióban működő három megyei fejlesztési ügynökségnek, s aktívan részt kell venni minden érintett intézménynek. 85 Végrehajtási intézményrendszer felkészítése A projektek tervezésével egy időben elengedhetetlen a végrehajtási intézményrendszer felkészítése. A Strukturális Alapok végrehajtásában részt vevő szervezetek átvilágítása és

akkreditációja a tervek szerint 2003. október végéig befejeződik Ennek részeként az Irányító és Kifizető Hatóságok önértékelése már elkészült és KEHI általi auditálása lezajlott, az intézményi felkészülési akciótervek elkészültek. A Közreműködő Szervezetek - így a Regionális Fejlesztési Ügynökségek - esetében az önértékelés lezajlott, a KEHI az auditálást 2003. március végéig lebonyolította, mely után április végéig kell a szervezeteknek felkészülési akciótervüket elkészíteni. A záró auditra esetükben ugyancsak szeptember–október folyamán kerül sor. Az intézményi felkészülés részeként ez év végéig megtörténik az irányító és kifizető hatóságok, valamint a közreműködő szerveztek munkatársainak képzése is. Projekt Előkészítő Alap Ahogy az már az előzőekben említésre került rendkívül fontos, hogy a csatlakozás időpontjára megfelelő mennyiségű és minőségű projekt legyen

kidolgozva és ki tudjuk használni a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap nyújtotta lehetőségeket, ún. Projekt Előkészítő Alap létrehozásáról döntöttek. A pályázható intézkedések listája az Operatív Programok tartalmának az előzetes értékelés előtti letisztulásával véglegesedett. A projektjavaslatok beérkezésének várható határideje 2003. május vége Tender alapján kiválasztásra kerülő szakértőkből álló konzorciumok várhatóan 2003. július-augusztus folyamán kezdik meg a 2004 elejétől benyújtható projektek kidolgozását. A rendelkezésre álló keret mintegy 150-200 integrált projekt előkészítését teszi lehetővé a csatlakozásig. 86 ÖSSZEFOGLALÁS A területfejlesztés, regionális fejlesztés természetéből adódóan összetett, sokszereplős tevékenység, melyben a résztvevők számára lehetőség nyílik valós érdekeken alapuló együttműködések kialakítására, a problémák közös megoldására.

A célok és alapelvek, amelyek már a régióban indult első területfejlesztési PHARE programban is megfogalmazásra kerültek - decentralizáció, partnerség, szubszidiaritás, programozás, addicionalitás - fontos, hogy továbbra jellemzői legyenek a regionális fejlődésnek. A régiók, kistérségek és az egyes települések közötti különbség csökkentése a jövőben is kiemelkedő cél kell, hogy maradjon. Ezt a folyamatot segítették az előcsatlakozási alapok, s csatlakozásunkat követően ehhez járulnak hozzá a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap forrásai is. Az Észak-alföldi régióban indult uniós programok jelentősége elsősorban nem az általuk biztosított források mértékében rejlik, hiszen nagyságrendjüket tekintve ezek igen csekélynek mondhatók. Az eredményeket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy látványos gazdasági növekedést, infrastrukturális fejlődést nem tudtak indukálni a térségben felhasznált eurók. A

régió a gazdasági mutatók alapján még mindig az utolsó helyen áll a rangsorban. A dolgozatomban vizsgált területfejlesztési, és a határmenti együttműködést fejlesztő PHARE források által biztosított 37 millió euro támogatás mintegy 67 millió euro összegű fejlesztést eredményezett. A környezetvédelmi és infrastrukturális beruházásokat támogató ISPA program által a régióba érkezett 26 millió euro 37 millió eurós beruházások megvalósításához járult hozzá, míg a jelentős késéssel indult SAPARD program - támogatási szerződések híján - egyetlen fejlesztési projekt indításához nem tudott forrást rendelni. 87 A támogatott projektek esetében – a megvalósult beruházásokon túl – az egyik legnagyobb eredmény, hogy teret engedtek az érdekek ütközésének, kompromisszumok megfogalmazásának, átlátható program megvalósítás gyakorlatának. A felhasznált forrásokon túl látni kell, hogy az egyes

projektek megvalósítása során a humán erőforrás – az emberek tudása, tapasztalata - fejlődött leginkább, ami a régió versenyképességének talán egyik legfontosabb tényezője. Elmondhatjuk, hogy a különböző szintű regionális szervezetek együttműködése érdemben megerősödött. Az országos szervezetek irányítása, a regionális döntéshozó és menedzsment szervezetek naprakész jelenléte, a projektmenedzserek és kedvezményezettek széles köre között kialakult munkakapcsolatok együttesen eredményorientált, közös céllá minősültek. A közreműködő szervezetek jelentős tapasztalatra tettek szert, amely az Európai Unió-s csatlakozásnak fontos feltétele. Így a programokat tulajdonképpen egy tanulási folyamatnak tekinthetjük, amely lehetőséget ad EU normák szerint működő intézményrendszer kiépítésére, megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkező apparátusok létrehozására. A felkészülésre rendelkezésre

álló idő a csatlakozás időpontjának közeledtével csökken. Következésképen fontos, hogy a hátralévő időszakot a lehető leghatékonyabban használjuk ki annak érdekében, hogy Európai Unió-s taggá válásunk első napjától kezdve képesek legyünk felhasználni az uniós forrásokat. Úgy hiszem, a megszerzett tapasztalatok, eredmények és tudások érdemben segítenek abban, hogy a következő évek jelentős kihívásaival könnyebben megbirkózhassunk, a hátrányból előnyt kovácsoljunk, kiaknázzuk rejtett erőforrásainkat és Észak-Alföld sikeres régióvá váljon az új, kibővült Európában. 88 MELLÉKLETEK 89 1. számú melléklet Kedvezményezett térségek az Európai Unióban, 1994–1999 Forrás: The European Union: Cohesion and Disparities. Brussels, European Commission, 1996. In: Horváth (2000): 90 2. számú melléklet Az EU regionális statisztikai egységei Ország Ausztria NUTS 1. megnevezése száma Makrorégió 3

NUTS 2. megnevezése száma Land 9 NUTS 3. megnevezése száma Járás 35 Belgium Régió Megye Járás 43 Dánia - Megye 15 Egyesült Királyság Tervezési körzet 3 11 Megyecsoport 11 3 35 Megye, város 65 körzet Finnország - 2 Fejlesztési 6 Megye 19 Régió 26 Megye 100 Fejlesztési 13 Járás 12 Rendezési körzet 40 régió Franciaoszág Makrorégió Görögoszág Fejlesztési 8 4 régiócsoport 51 Régió Hollandia Makrorégió 4 Megye Írország - 1 - 1 Tervezési régió 9 Luxemburg - 1 - 1 - 1 Németoszág Land 16 Kormányzati 38 Járás 545 20 Megye 95 Városkörnyék 30 18 Megye 52 8 Megye 23 Körzet Olaszoszág Régiócsoport Portugália Régió 11 3 Régió Regionális 7 koordinációs tanács Spanyoloszág Autonóm 7 közösségcsoport Svédország Összesen - Autonóm közösség 1 Fejlesztési régió 75 206* Megjegyzés: * Nem tartalmazza Írországot és Luxemburgot.

Forrás: Horváth Gyula: Európai Regionális Politika 341 o. 91 1.123 3. számú melléklet Az Észak-alföldi régió gazdasági társadalmi helyzetelemzése Az Észak-alföldi régió Magyarország északkeleti részén fekszik; határos Szlovákiával, Ukrajnával és Romániával. A bruttó hazai termék (GDP) 9,6%-át az Észak-alföldi régióban állítják elő (KSH, 2000). Jelenleg az Észak-alföldi régió Magyarország számos tekintetben legelmaradottabb régiója: az egy főre jutó GDP az országos átlagnak mindössze 63,4%-a, ezzel az országban az utolsó helyen áll. Vásárlóerő-paritáson mérve a régió egy főre jutó GDP-je az EU-átlagnak mindössze 32,5%-a (2000). A régió egyes térségeiben kedvezőtlenek a termőhelyi adottságok, melyek megnehezítik a térségek felzárkóztatását. Kiterjedtek a belső és külső periférikus területek. Nincsenek meg a regionális együttműködés gazdasági, társadalmi, kulturális hagyományai. A

városi jogállású települések arányát tekintve az Észak-alföldi régió hazánk egyik legvárosodottabb régiója. A legjelentősebb városok: Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok Az itteni települések 13%-a volt város, míg az országos átlag 7%; a régió lakosságának 61%-a él városokban (az országos adat 63% - ez Budapest túlsúlya miatt némileg torzít). Ez a településszerkezet az utóbbi tíz év statisztikai adatai alapján stabilnak mondható (Területi Statisztikai Évkönyv, KSH, 2000). Földrajzi elhelyezkedése kiemelkedő tranzitszerepet biztosíthatna a régiónak, ám a modern közlekedési infrastruktúra hiánya gátolja a gazdasági fejlődést. Az autópályák hiánya okozza az egyik legnagyobb problémát. A főváros felé irányuló hatalmas forgalom egy része a 4 sz főútról áttevődött az M3-as autópályára, amely jelenleg Polgárig közelíti meg a régiót. Az elfogadott nyomvonal megépülésével várható a jelenleg erősen

túlterhelt 4. sz főút igénybevételének mérséklése. A régión belül gondot jelent egyes, a megyeszékhelyektől távolabb eső kistelepülések – belső perifériák – megközelíthetősége. 92 A régió vasúthálózatának fejlettsége igen heterogén. Az országos átlag alatt főbb mutatóikat tekintve főleg a Hajdú-Bihar megyei, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei területek vannak. A nemzetközi törzshálózati vasúti vonalak jelentősen érintik a régiót, azonban az egy nyomtávú és nem villamosított vasúti pályák túlsúlya, a vasúti mellékvonalak felújításának jelentős lemaradása, a korszerű biztosító berendezések hiánya komoly akadályai lehetnek a gazdasági felemelkedésnek. Jellemző forgalmi problémája a régiónak a tiszai átkelések kérdése. A viszonylag ritkán elhelyezkedő hidak miatt a Tisza menti sáv szakaszosan forgalmilag árnyékban lévő területként jelenik meg, miközben a hidakra vezető utakon

jelentős forgalmi koncentráció alakul ki. Jelentős közlekedési potenciált jelentenek a jelenleg kihasználatlan repülőterek. Debrecen és Nyíregyháza repülőterének infrastruktúrája alkalmas a regionális repülőtéri szerepkör betöltésére, esetlegesen menetrendszerinti, de különösen charter járatok, valamint alkalmi és kisgépes forgalom fogadására. A debreceni repülőteret jelenleg érvényes kormányhatározat is az államilag támogatható két regionális repülőtér egyikeként említi. A majdani „schengeni-határok” kialakítása miatt mindenképpen meg kell vizsgálni a régió határait. A határátkelők közül kiemelkedik Záhony, mely nem csak Ukrajna felé jelent kapcsolatot, hanem az EU V. folyosón Oroszország, Finnország és a közép-ázsiai, valamint a távol-keleti területek felé is közvetít vasúti forgalmat Európa, különösen Dél- és DélnyugatEurópa és az említett térségek között. Ma is a kelet–nyugati vasúti

áruszállításban a legnagyobb forgalmat bonyolító vasúti és logisztikai csomópont (5-6 millió tonna/év), mely egyben a nyomtávváltás miatti áruátrakást is jelenti. A régióhoz tartozó határszakaszokon összesen 18 közúti határátkelő működik. Ezek száma elegendőnek tűnik, azonban minőségileg, logisztikai központtá fejlesztésük erősen kívánatos. A szomszédos országok eltérő gazdasági fejlettsége következtében a határnyitás elsősorban a Magyarországra irányuló 93 forgalmat növelte, s mindkét határszakaszon túlnyomóan a szomszédos országok állampolgárai lépnek át. A gazdasági fejlettség relatíve alacsony szintje döntően az ipari fejlődés hosszabb távú elmaradására, iparszerkezeti sajátosságokra vezethető vissza. Az Észak-alföldi régió egyike az ország kevésbé iparosodott régióinak, az országosan megtermelt ipari értékből csak 9,72%-kal részesül (KSH, 2001), s ez csökkenő tendenciát mutat. A

régió iparában a feldolgozóipar a domináns, azon belül az élelmiszeripar, a gépipar és a ruházati ipar, ebben a három ágazatban dolgozik a régió ipari foglalkoztatottainak 2/3-a, míg a high-tech ágazat súlya viszonylag alacsony és a tendencia csökkenő (Összes foglalkoztatottnak 0,96%-a 1998-ban, 0,75%-a 2000-ben, Területi Statisztikai Évkönyv, KSH). Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az ipart alapvetően a fizikai foglalkoztatás jellemzi (az alkalmazottak 4/5-e ide sorolható), az iparban a szellemi foglalkozásúak aránya csekély. Nem jobb a helyzet az ipari foglalkoztatottak bruttó átlagos keresetét vizsgálva sem. A bruttó keresetek növekedése nem haladta meg az országos mértéket (a bruttó kereset1998-ban 59.337Ft, 2000-ben 73958 Ft volt, a növekedés 19982000 között 24,6% az országos 27,9%-kal szemben, KSH) Ez az országos ipari bruttó átlag keresetnek (91.533 Ft, KSH,2000) csak a 81%-a és 1998-tól 2000-ig ennek a mutatónak a

lassú csökkenése volt tapasztalható. Az iparban megtermelt jövedelem egy lakosra jutó értéke 2000-ben (680 e Ft, KSH.2000) az országos értéknek csupán az 59%-át teszi ki A régió népességének vállalkozási hajlandósága alacsony, az itteninél csak ÉszakMagyarországon kisebb a vállalkozás-sűrűség. A régióban nem kielégítő a vállalatok közötti együttműködés, gyengék a piaci, termelési, finanszírozási és beszállítói kapcsolatok. Az Észak-Alföldön 2000 végén ezer lakosra 63 vállalkozás jutott (Területi Statisztikai Évkönyv, KSH), 2001-re ez a mutató 60-ra csökkent (A Magyar Régiók Zsebkönyve,2001). Ez az 94 országos átlagnak a 75%-a. A régió tízezer lakosára jutó egyéni vállalkozások száma 371 (az országos átlag 431). A gazdaságfejlesztés nehézségeit jelzi a régiós vállalkozásokba fektetett külföldi tőke rendkívül alacsony aránya is. Az egy lakosra jutó befektetett külföldi tőke országosan

287 ezer Ft volt 2000-ben, míg az Észak-alföldi régióban csak 69 ezer (!) Ft, az országos átlagnak mindössze 24%-a. Az ország hét régiója közül ez a második legkedvezőtlenebb helyzetű régió. Az agrárium adottságai az országos átlaghoz képest általában jók: a mezőgazdaság 9,1%-kal (A Magyar Régiók Zsebkönyve,2000)) járul hozzá a GDP értékéhez, amely kétszer nagyobb az országos átlagnál (4,2% A Magyar Régiók Zsebkönyve, KSH, 2000)). Fontos érték, hogy a régió átlagon felüli adottságokkal és termelési tapasztalatokkal rendelkezik bizonyos mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari termékek előállításához, melyekre versenyképes agrárbusiness építhető. Továbbá a régió jelentős feldolgozóipari alap-, illetve nyersanyagtermelő bázis, helyenként jól fejlett – de nem kellően kihasznált – élelmiszerfeldolgozó kapacitásokkal és jó minőségű, a térséghez köthető agrártermékkel rendelkezik. A

mezőgazdasági terület átlagos aranykorona-értéke (15,32 AK) azonban elmarad az országostól (18,15 AK). Jelentősek a belső különbségek: míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében országosan a legalacsonyabb, csupán 12,31 AK, addig Hajdú-Bihar és JászNagykun-Szolnok megyékben az országos átlag körüli (17,08 AK illetve 19,41 AK) ez az adat. További gondot jelent viszont, hogy alig-alig működik hatékony termelési-értékesítési együttműködés a mezőgazdasági termelők, vállalkozások között, s a termelésbiztonság háttere, azaz a hatékony gazdálkodáshoz szükséges fizikai infrastruktúra, a minőségbiztosítás, az agrárinnovációs, valamint a marketing tevékenység többségében nem megfelelő színvonalú. 95 A turizmus tekintetében az Észak-alföldi régiónak még viszonylag szerény a részesedése az ágazat teljesítményéből. 2001-ben a vendégek átlagos tartózkodási ideje 3,5 éjszaka (A Magyar Régiók Zsebkönyve, KSH,

2001) volt, ami 0,4-del magasabb az országos átlagnál. 1990 óta biztató előrelépés történt a turizmus minőségi feltételeinek megteremtésében, ám a szállodai férőhely-kínálat (19,8%) még jelentős lemaradást mutat az országos átlaghoz (32,8%) (Magyar Régiók Zsebkönyve, KSH, 2001) képest. Ötcsillagos szálloda nincs a régióban. A régió területének 6,2%-át több nemzeti és helyi jelentőségű természetvédelmi terület teszi ki. Kedvező tendencia a régió turizmusában az utóbbi években a „természetközeli” idegenforgalom fejlődése. Az egyik legfontosabb a Hortobágyi Nemzeti Park, a Világörökség része, amely nemzetközi vonzerővel bír. Jelentős turisztikai értékeket képvisel a Tisza is (azon belül a Felső-Tisza vidéke és a Tisza-tó üdülőkörzet), valamint az európai jelentőségű termálvízkincs. Az Észak-alföld leglátogatottabb városa – a vendégéjszakák számát tekintve – Hajdúszoboszló. A komplex

szolgáltatást nyújtó turisztikai termékek azonban továbbra is hiányoznak a régió turisztikai kínálatából és a termálvízkincs sincsen még kellően kihasználva. A marketingtevékenység végzése során eddig a régióban szerény volt az összefogás, ez települési vagy kistérségi szintnél magasabban nem valósult meg, továbbá az agrár szektornak is nagy lehetőségei vannak az idegenforgalom kiszolgálásában, ezért multiplikátor, valamint foglalkoztatottság-növelő hatása miatt mindenképpen a turizmusfejlesztés kiemelt területként kezelendő. A munkanélküliség aránya (7,8%) lényegesen az országos átlag (5,7%) fölött van (Magyar Régiók Zsebkönyve, KSH, 2001). Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez az arány elérte a 17,2%-ot és néhány kistérségben még ennél is magasabb. A képzettségi viszonyokat figyelembe véve három csoport számára is komoly problémát okoz az elhelyezkedés. Egyrészt 96 a régióban mindenhol igen

magas a szakképzetlen munkanélküliek aránya, akiknek jó része a roma etnikumhoz tartozik. A szakmunkás végzettségűek iránt viszonylag nagyobb a kereslet, ám legtöbbjük az erős túlkínálattal jellemezhető fémipari szakképesítéssel rendelkezik. A kisszámú felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküli esetében érdekes paradoxon, hogy arányuk kisebb ugyan, mint az országos átlag, de elhelyezkedési esélyeik rosszabbak a többi régiónál. Az alapvető gondot itt is a túlképzés, a piaci igényekre még kevéssé reflektáló képzés jelenti. A munkanélküliek jelentős százaléka pályakezdő A helyi értelmiségen belül még mindig alulreprezentáltak a közgazdasági és a műszaki végzettségűek, ami kedvezőtlen lehet a tőkevonzás, a potenciális beruházók fogadása szempontjából és egyben az oktatás-képzés bizonyos fokú rugalmatlanságát, a piac által felvetett igényekre való nehézkesebb reagálást jelzi. A régió

lakosságának képzése szempontjából meghatározóak a magas színvonalon működő egyetemi és főiskolai oktatási intézmények, melyek hatóköre a régión túlterjed. A tudományos szellemi bázis kötődése erős a régióhoz, azonban nincs kellően kihasználva a helyi fejlődés megalapozásában. A korábbi időszakban jelentős hátránya volt a régió felsőoktatási struktúrájának a túldimenzionált pedagógus-, agrár- és egészségügyi szakirány, az 1990-es évek második felében azonban megkezdődött a gazdasági és jogi képzés és egyre nagyobb szerepet kapott az informatika felsőfokú oktatása, ami a régió egyik kitörési pontja lehet. Az Észak-alföldi régió K+F intézményi hálózata a vidéki Magyarország – Szeged mellett – legjelentősebb hálózata. A kutatás-fejlesztési potenciálnak a felsőoktatási intézmények a meghatározó bázisai a régióban, így elsősorban Debrecenben, továbbá Nyíregyházán és Szolnokon van

jelentékeny K+F tevékenység. Az országban egyedülálló módon 1995 és 1999 között ebben a régióban csökkent a tudományos kutatói, fejlesztői állások száma; 2000-ben viszont már ezen a téren javulás következett be (a tudományos kutatói, fejlesztői állások 97 száma 2000-ben 2482 fő Területi Statisztikai Évkönyv, KSH). Ezen erősség mellett ugyanakkor a régió gyengesége, hogy a jelentős K+F bázis és a gazdasági élet közötti együttműködés gyenge: az elért elméleti kutatási eredmények még nem vagy alig szivárogtak át a termelésbe, a kutatóintézetek és a gazdasági élet szereplői közötti együttműködés alacsony mértékű. A régió környezeti infrastruktúrája az országos átlag alatt van. A közüzemi vízhálózat gyakorlatilag teljesen kiépült a régióban, de a közcsatorna-hálózat 2000-ben a régió 388 településéből csak 109-ben létezett, s erre a lakásoknak csak 32,9%-a volt rácsatlakozva (az

országos érték 54,5%-a). Ez a szennyvíz és közüzemi ivóvíz ellátottság között jelentős különbség, a mintegy 57%-os közműolló jelzi a régió csatornázási és szennyvíztisztító telep építési munkáinak volumenét. A kommunális hulladék elhelyezését illetően ma még kevés, de növekvő számú a korszerű, térségi szerepet is betöltő hulladéklerakók száma. Sajátos régióspecifikum, a régió csaknem teljes területe bel- és árvíz által veszélyeztetett Az önkormányzati tulajdonban lévő belvízelvezető rendszerek a 90-es évek száraz időszaka után jelentős terhelést kaptak az évtized utolsó éveiben. Az 1998 őszi, majd részben ezt utolérő 1999. tavaszi csapadék hullám a régió több településén eredményezett lakóházakat, lakosságot veszélyeztető helyzetet. A régió területének több mint fele, 9400 km2 árvízveszélynek kitett terület, árvízi szempontból az ország legveszélyeztetettebb térségére esik.

A régió információs eszközökkel való ellátottsági színvonalára vonatkozó komplex mutató 1989-ben az országos átlag 76%-a volt, 1999-re ez 80%-ra emelkedett (távbeszélő fővonalak aránya 80%, a kábeltelevízió előfizetések aránya 66% - az Észak-Alföld átlagos kábeltelevízió előfizetői sűrűsége azonban alig kétharmada az országosnak, s csupán a régión belül kiemelkedő Hajdú-Bihar megye ellátottsága közelíti meg azt). Ez azt jelenti, hogy a régió – Észak-Magyarországot megelőzve – a hetedikről a hatodik helyre ugrott előre, de 98 lemaradása így is nagy maradt. A kommunikációs technológiák viszonylagos hiánya, a távbeszélő fővonalak – országoshoz képest – alacsony aránya (az országos átlag 80%) a fejlesztések gátját jelenti. A megyei szintű telefon-ellátottsági sorrendben az utóbbi évtized kifejezetten gyors ütemű fejlődése ellenére a rangsor végén foglalnak helyet az Észak-Alföld megyéi.

Az Internethez való hozzáférés ma még inkább városi jelenség, azonban a régió településeinek 12,5%-ában (az országos átlag kétszerese) teleházak segítik a kistelepülések információ-szegénységét. A régióban még nem formálódtak ki intenzív kommunikációs tengelyek, a városok és közvetlen vonzáskörzetük időnként kiváló információs helyzete nem terjed ki a távolabbi térségekre, ami gátolja a régió felzárkózását a fejlettebb hazai és az EU régióihoz. 10 10 Nemzeti Fejlesztés Terv Regionális Operatív Program Tervezet, 2002. december 16 99 4. számú melléklet Az 1997. évi Területfejlesztés PHARE Program Ipari szerkezetátalakítás alprogram legfontosabb adatai Komponens Szerződött projektek száma PHARE támogatás euro Üzleti infrastruktúra Észak-Alföld* Észak-Magyarország* Dél-Dunántúl Befektetés-ösztönzés Észak-Alföld* Észak-Magyarország* Dél-Dunántúl Innovációs és technológiai központok

Észak-Alföld* Észak-Magyarország* Dél-Dunántúl Összesen: Társfinanszírozás ezer forint Támogatás összesen ezer forint ezer forint 6 4 0 1.979596 1.410192 0 494.490 352.548 0 190.000 95.990 0 684.490 448.538 0 5 6 0 181.800 130.560 0 45.450 32.640 0 25.200 78.578 0 70.650 111.218 0 1 3 3 28 194.240 1.260592 1.000000 6.156788 48.560 315.148 250.000 1.539245 0 0 66.220 455.988 194.240 1.260592 316.220 1.995233 Forrás: VÁTI, Területfejlesztési PHARE Program HU9705, 2002 *Egyéni legyűjtés a VÁTI és az SOP’97 Programügynökség által biztosított adatokból 100 5. számú melléklet Az 1997. évi Területfejlesztés PHARE Program Munkaerőpiaci és humán erőforrás fejlesztés legfontosabb adatai Komponens Felső és távoktatás Észak-Alföld* Észak-Magyarország* Dél-Dunántúl Kockázati csoportok Észak-Alföld* Észak-Magyarország* Dél-Dunántúl Szakképzés Észak-Alföld* Észak-Magyarország* Dél-Dunántúl Összesen:

Szerződött projektek száma PHARE támogatás euro Társfinanszírozás ezer forint Támogatás összesen ezer forint ezer forint 11 10 7 819.659 788.856 429.188 204.915 197.214 107.297 35.000 79.750 7.086 239.915 276.964 114.383 5 5 0 82.244 72.000 0 20.561 18.000 0 53.843 41.749 0 74.404 59.749 0 5 13 6 62 258.668 981.414 124.810 3.556839 64.667 245.354 31.203 889.211 0 14.586 34.684 266.698 64.667 259.940 65.887 1.155909 Forrás: VÁTI, Területfejlesztési PHARE Program HU9705, 2002 *Egyéni legyűjtés a VÁTI és az SOP’97 Programügynökség által biztosított adatokból 101 6. számú melléklet Az 1997. évi Területfejlesztés PHARE Program Vidékfejlesztés alprogram legfontosabb adatai Komponens Szerződött projektek száma PHARE támogatás euro Termékfejlesztés Észak-Alföld* Észak-Magyarország* Dél-Dunántúl Falusi turizmus Észak-Alföld* Észak-Magyarország* Dél-Dunántúl Együttműködés, marketing Észak-Alföld*

Észak-Magyarország* Dél-Dunántúl Erdősítés Észak-Alföld* Észak-Magyarország* Dél-Dunántúl Innovatív közösségfejlesztés Észak-Alföld* Észak-Magyarország* Dél-Dunántúl Összesen: Társfinanszírozás ezer forint Támogatás összesen ezer forint ezer forint 1 3 5 160.068 358.200 462.696 40.017 89.550 115.674 0 77.956 70.376 40.017 167.506 186.050 11 10 6 1.541548 1.604932 1.116028 385.387 401.233 279.007 82.500 32.875 72.343 467.887 434.108 351.350 7 5 5 690.988 602.594 675.216 172.747 150.648 168.804 91.850 63.213 67.300 264.597 213.861 236.104 1 0 5 68.712 0 155.096 17.178 0 38.774 0 0 0 17.178 0 38.774 1 3 8 71 84.340 70.344 167.144 7.757920 21.085 17.586 41.786 1.939480 0 11.247 29.377 600.037 21.085 28.833 71.163 2.539517 Forrás: VÁTI, Területfejlesztési PHARE Program HU9705, 2002 Egyéni legyűjtés a VÁTI és az SOP’97 Programügynökség által biztosított adatokból 102 7. számú melléklet Tájékoztató az

Észak-alföldi régióban megvalósítás alatt álló PHARE 2000 és 2001 programokról Program címe Rendelkezésre álló keret ( euro) Össz fejlesztés (euro) Támogatott projektek száma 1.812200 Megítélt PHARE támogatás (euro) 1.585583 Phare 2000 A képzésből a munka világába történő átmenet támogatása program (HU 0008-02) Phare 2000 A halmozottan hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztathatóságának és hosszú távú foglalkoztatásának támogatása program (HU 0008-03) Phare 2000 Kis- és középvállalkozások humán erőforrásainak fejlesztése program (HU0008-04) Phare 2000 Vállalkozások közötti együttműködés erősítése (HU0008-05) Phare 2000 Infrastruktúra fejlesztés Phare 2001 A foglalkozási rehabilitáció eszköztárának rendszerszemléletű fejlesztése program (HU 0105-02) Phare 2001 Vállalkozói készségek fejlesztése a középés felsőoktatásban program (HU 0105-03) Phare 2001Üzleti infrastruktúra és

turizmusfejlesztés Összesen: 1.791648 22 2.439000 930.931 1.042433 5 2.000000 2.000000 3.343000 2.925711 2.000000 1.900000 2.000000 1 A pályázatok értékelése jelenleg folyamatban van 1.000000 A pályázatok értékelése jelenleg folyamatban van 6.000000 20.494200 6.000000 15.442225 A pályázatot egy nemzetközi konzorcium nyerte el a 3 régió szintjén. 6.570321 22 13.425000 22.829402 Forrás: VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság és az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. 103 3 53 8. számú melléklet Nyertes ISPA projektek az Észak-alföldi régióban 2000-2001. év Program Gesztor ISPA támogatás (M euro) Érintett települések száma 14,053 Beruházás összesen (M euro) 18,738 Hajdú-Bihar megyei hulladékgazdálkodási rendszer kiépítése Szolnok térségi hulladékgazdálkodási rendszer Debrecen Szolnok 7,198 10,283 27 Tisza tavi hulladékgazdálkodási program Tiszafüred 5,0 8,14 42 26.251

37.161 147 Beruházás összesen (M euro) 22,309 Érintett települések száma Összesen: 2002. évi A magyar kormány továbbította Brüsszelbe, döntés nyáron várható Program Gesztor ISPA támogatási igény (M euro) Debrecen és térsége szennyvízhálózat fejlesztési Debrecen 13,385 programja Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat, Debrecen Megyei Jogú Város 104 78 5 10. számú melléklet EU fejlesztési források a 2004-2006 közötti időszakban Nemzeti Fejlesztési Terv indikatív pénzügyi táblája Operatív programonkénti bontás, 2004-2006 közötti időszakra vonatkozóan, részesedés a Strukturális Alapokból millió euro ’99-es árakon Humán erőforrás fejlesztés operatív program Gazdasági versenyképesség operatív program Agrár- és vidékfejlesztés operatív program 418 110,3 309,9 EAGGF (Orientációs Részleg) 0,0 409 387,3 0,0 318 0,0 Környezetvédelem és infrastruktúra operatív program

Területfejlesztési operatív program (ROP) 289 Operatív program Technikai segítségnyújtás Strukturális Alapok összesen: EU támogatás összesen ERDF ESF HOPE Megoszlás (%) 0,0 23,89 % 0,0 0,0 23,33 % 0,0 156,8 3,3 18,16 % 352,6 0,0 0,0 0,0 16,48 % 314 206,9 45,5 0,0 0,0 17,90 % 4 2,4 1,2 0,4 0,0 0,24 % 1.752 1.059,5 356,6 157,2 3,3 100% Forrás: Miniszterelnöki Hivatal 105 11. számú melléklet Strukturális Alapokon kívüli EU fejlesztési források Eszközönkénti bontás, 2004-2006 közötti időszakra vonatkozóan Forrás millió euro ’99-es árakon Támogatandó célok Keret Kohéziós Alap 994 Környezetvédelem és infrastruktúra fejlesztés INTERREG 61 Határmenti együttműködés EQUAL 41 Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem Vidékfejlesztés 534 Vidékfejlesztés (EMOGA Garancia Részleg un. „kísérő intézkedésekre” Agrártámogatás 1.049 Direkt támogatás a mezőgazdasági termelők

részére KAP alapján, valamint SAPARD fenntartó Forrás: Miniszterelnöki Hivatal 106 12. számú melléklet Regionális Operatív Program tervezett regionális forrásallokáció a Strukturális Alapokból való 17,9 %-os részesedés esetén az 1218/2002. (XII29) Kormhatározat alapján millió euro ’99-es árakon Régiók Allokáció aránya SA összesen (%) (24/2001. (2004-2006) 2004. 2005. 2006. Ogy. Hat) Észak-magyarországi régió 17,07 53,60 12,86 17,69 23,05 Észak-alföldi régió 20,70 65,00 15,60 21,45 27,95 Dél-alföldi régió 14,96 46,97 11,27 15,50 20,20 Dél-dunántúli régió 11,54 36,24 8,70 11,96 15,58 Nyugat-dunántúli régió 7,60 23,86 5,73 7,88 10,26 Közép-dunántúli régió 10,19 32,00 7,68 10,56 13,76 Közép-magyarországi régió 17,94 56,33 13,52 18,59 24,22 Összesen: 100,00 314,00 75,36 103,62 135,02 Forrás: Miniszterelnöki Hivatal 107 FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Dorgai L.

(szerk), Horváth I, Kissné Bársony E, Tóth E (1997): Az Európai Unió regionális politikája és hatása az új tagországokra, Budapest, AKII tanulmány 1997/1.szám 2. Forman Balázs: Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai, Európai Bizottság Magyarországi delegációja, Budapest, 2001. 3. Horváth Gyula: Európai Regionális Politika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 1998 4. Horváth Gyula: Az Európai Regionális Politika, 2000. 5. Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája, Aula Kiadó, Budapest, 1999. 6. Kovács Dezső (szerk.): Az EU strukturális és kohéziós politikájának szabályozása, Gödöllői Európa Tanulmányok, 2001, Gödöllő. 7. Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviseleti Irodája: Az Európai Bizottság második kohéziós jelentése, III. évfolyam 18 szám, 2001 február 20 8. Észak-Alföldi Régió Fejlesztési Stratégiája (2002.) 9. ÉaszakAlföldi Régió Operatív Programja

(2002.) 10. Területfejlesztési PHARE Program Északkelet-Magyarországon és Dél-Dunántúlon, VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság (2002.) 11. SOP’97 Programügynökség által biztosított dokumentumok (1999-2002.) 12. VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság által biztosított dokumentumok (1996-2002.) 13. RPP Hírlevél 2002. II évfolyam 4 szám 5-7 oldal, Miniszterelnöki Hivatal 14. Blahó András (szerk.): Európai Integrációs alapismeretek, (2002) 15. VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság: A magyarországi PHARE CBC program eredményei 1995-2001 108 16. Joint Programming Document Hungary-Romania 2000-2002, March 2001 17. VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság: A prioritások aktualizálása a magyar-román határmenti együttműködésben, (2002. november) 18. East-east Cross Border Cooperation, CREDO Programme 1997-2000 19. Az Észak-alföldi Regionális SAPARD Iroda által biztosított dokumentumok 20. Földművelésügyi és

Vidékfejlesztési Minisztérium SAPARD Hivatal: Tájékoztató a SAPARD programról (2002.) 21. Balogh Gabriella (szerk.): Az Európai Unió Phare Kísérleti Program Alap sikeres projektjei, 1996 22. Nemes Gusztáv: Vidékfejlesztés és előcsatlakozási felkészülés Magyarországon, Közgazdasági szemle L. évf 2003 január 23. Magyar Régiók Zsebkönyve, KSH, 2000 24. Területi Statisztikai Évkönyv, KSH, 2001 EGYÉB FORRÁS: 1. www.pharereghu/hungarian/cbc (2003 0227) 2. www.kvmhu/palyaz/nemzetk/ISPA/ISPAhtm (2003 0217) 3. www.europaeuint/comm/regional policy/funds (2003 0217) 4. www.eszakalfoldhu (2003 02 16) 5. www.nfhhu (20030401) 109