Irodalom | Tanulmányok, esszék » A bűn és bűnhődés motívuma Arany János balladáiban

A bűn és bűnhődés motívuma Arany János balladáiban A ballada tipikusan romantikus műfaj, az epika műnemébe tartozik. A három műnem elemei keverednek benne: versben íródik, történetet mesél el, párbeszédeket tartalmaz, és sokszor tragikus. Előadásmódja szaggatott, jellemzi a balladai homály Mély lélektani elemzés jelenik meg benne. A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre; a dán, a skót, és a székely népballadákat tekintette mintaként. Több versében a bűn és bűnhődés problematikáját állítja középpontba. Ezek a balladák arról szólnak, hogyan viszi hősüket őrületbe a bűntudat, miképpen roppannak össze a lelkiismeret súlya alatt, s hogy ez a büntetés kegyetlenebb a földi bíráskodás minden ítéleténél. Lélektani ballada az Ágnes asszony is. 1853-ban íródott, Nagykőrösön Az első 4 strófában – a „balladai homálynak” megfelelően – még csak sejthető valamiféle bűn, erre utalnak a

következő sorok: „Ágnes asszony a patakban Fehér lepedőjét mossa; Fehér leplét, véres leplét A futó hab elkapdossa.” „Jön a hajdu: Ágnes asszony, A tömlöcbe gyere mostan.” A refrén („Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.”) vagy az elbeszélő, vagy a hallgatóság érzelmi reagálását foglalja magában. Ez a sor ritmikailag is elkülönül a megelőző négy sortól A következő szerkezeti egységben (5 - 19. vsz) a színhely a börtön és a bíróság, az események azonban a lélekben peregnek. Arany finom eszközökkel festi a megőrülés folyamatát. A részletező elbeszélést párbeszédek szakítják meg, melyekből kiderül Ágnes asszony bűne: szeretőjével együtt megölte férjét. A 20. strófától a ballada visszatér a vers indításához, s hosszú évek történetét sűríti néhány versszakba. „Őszbe fordul a zilált haj, Már nem holló, nem is ében; Torz-alakú ránc verődik Szanaszét a sima képen.” „S Ágnes asszony a

patakban Régi rongyát mossa, mossa – Fehér leple foszlányait A szilaj hab elkapdossa.” – e sorokkal érzékelteti a költő az idő múlását és az állandóságot A bűntudat súlya kergeti tébolyba A walesi bárdok véreskezű, népelnyomó Edward királyát is. 1857-ben felkérték Arany Jánost, hogy írjon üdvözlő ódát a Magyarországra látogató uralkodópár tiszteletére. Ő elutasította a felkérést, és nekifogott egy balladának: így született meg ez a költemény, melynek versformája ún. skót balladaforma (azonos a Szózat strófaszerkezetével). Új motívum a lelki folyamatok ábrázolása mellett a költők, a walesi bárdok példaértékű, bátor helytállása. Az ötszáz vértanúvá lett énekes közül „egy se bírta mondani, / Hogy: éljen Eduárd”, egy sem lett hazaáruló renegát. A fenti két költemény egyszólamú ballada: az események egy cselekményszálon bontakoznak ki. Arany János balladáival a nemzet ügyét

kívánta szolgálni: a nemzeti öntudatot, a nemzet erkölcsi erejét, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani és fokozni, a nemzeti egységet erősíteni