Irodalom | Középiskola » Kiváló érettségi tételek irodalomból

I. TÉTEL Balassi Bálint A., a reneszánsz jellegű vallásossága B., a szerelem élménye a reneszánsz költő számára C., vitézi énekei Balassi Bálint élete: 1554-től 1594-ig élt. Őt tekinthetjük a magyar nyelvű irodalom első klasszikusának Zólyom várában született. Apjától halála után a politikai kegyvesztettségét, összekuszált pereit, rokon és ellenszenveit kapta. Kitűnő nevelést kapott, egy ideig Bornemissza Péter tanította. 1565-ben Nürnbergben folytatta tanulmányait. 1569-ben az apját hamis vádak alapján letartóztatták, a család Lengyelországba menekült. Majd követte őket Balassi János a szökése után A király kegyelmét elnyerte, de a bécsi udvar bizalmát soha nem tudta visszaszerezni. 1578-ban találkozott össze halhatatlan kedvesével Losonczy Annával, Ungnád Kristóf feleségével. Szerelmük közel hat évig tartott, de az első két-három hónap volt csupán a felhőtlen boldogság. 1579 nyarán 50 lóval járó

hadnagyságot vállalt Egerben Négy évet szolgált itt a törökkel vitézkedve, de 1582-ben állítólag összeférhetetlenség miatt távoznia kellett. Anyagi gondjai miatt 1584 karácsonyán érdekházasságot kötött unokatestvérével Dobó Krisztinával, hozományként elfoglalta Sárospatak várát. Ezzel a vérfertőzés és felségsértés vádját vonta magára. Házasságát érvénytelenítették, anyagi gondjai növekedtek, egyre lejjebb csúszott a társadalmi ranglétrán. Házassági reményeket táplált az időközben özveggyé vált Losonczy Anna iránt (1588), de a dúsgazdag asszony hallani sem akart már a rosszhírű és vagyontalan emberről. 1589-ben a tatárok elleni hadjárat hírére Lengyelországba ment, de a tervezett hadjárat elmaradt. 1591-ben tért vissza Magyarországra. Megtépázott hírnevét a török elleni, 1593-ban megindított “hosszú háborúban” szerette volna helyreállítani. 1594 május 19-én Esztergom ostromakor megsebesült;

mindkét combját ólomgolyó járta át, s e sebtől 1594. május 30-án meghalt A., a reneszánsz jellegű vallásossága A magyar reneszánsz irodalom legnagyobb eredményei a szerelmi lírától a drámáig Balassi Bálint költészetében sűrűsödtek össze. Egész életében összeütközésben volt környezetével, osztályával, a politikai hatalommal, és az osztálytársadalommal. Társadalmilag, vagyonilag egyre lejjebb csúszott, minden törekvése a felemelkedésre kudarcba fulladt, de mindig újra próbálkozott és egyre merészebben. Ez az örökös feszültség, diszharmónia hozta ki belőle a lírikust. Istenes énekeket Balassi költői pályájának szinte valamennyi szakaszában írt, de a legszebb, legmegragadóbb költemények életének válságos éveiben születtek. A kétségbeejtő helyzetekbe sodródó világi ember panaszai, indulatai, háborgásai törnek fel ezekből a költeményekből. Elsírja élete kisiklását, szíve nagy keserveit, őszintén

megvallja vétkeit, bűnei bocsánatáért esedezik, szinte perlekedik, alkudozik Istennel a kegyelemért, egyéni megváltásért. Balassinak “az maga kezével írt könyvében” a 33. vers címközleménye: Kiben bűne bocsánatáért könyörgött akkor, hogy házasodni szándékozott A versfők összeolvasása saját nevét adja: BALASSI BÁLINTHNÉ. Ez az alkotás a ifjúkori költeményeit zárja le. Harmincéves ekkor a költő és házasodni készül, nagy reményekkel egy új életperiódus előtt áll, tisztázni és tisztára mosni szeretné korábbi életét, ezért tör fel belőle az őszinte bűnbánás és gyónás megrendítő éneke. A 33 vers 15 versszakból álló kompozíció. Három eltérő, de egymással össze is függő érzelmi-hangulati lelkiállapotot követi egymást a költeményben. Az első szerkezeti egységben (1-5. vsz) a bűnbocsánatért esedező sóhaj után a kétségek közt hányódó meghasonlottság, a lelki válság, az ostorozó

önvád állapota nyilatkozik meg. Fájdalmas és szégyenkező gyónásban sorolja fel ifjúsága bűneit, hitetlenségét, s keserűen vallja be, hogy nincs semmi érdeme, amivel az Istent engesztelhetné. Léte tele van tétova bizonytalansággal, rettegéssel, kétellyel. Gyötri bűnösségének tudata, a lélek valóban szánalmas helyzetben vergődik. Bűneire nem talál semmi mentséget Ebben nem a Villoni kiszolgáltatottság tudat jelenik meg, hanem azt állítja a költő, hogy az ember felelős a bűneiért. A költő önmagát teszi felelőssé elhibázott, méltatlan életéért, “hamis voltáért”: nem mer Isten elé járulni. A második szerkezeti egységben (6-10. vsz) reménykedve mégis Isten szánalmáért könyörög Felcsukló imájában megköveti az Urat, s “zokogással, siralmas jajszókkal kér fejének kegyelmet”. A vers utolsó harmadában (11-15. vsz) a bizakodás már bizonyossággá erősödik Kétkedés nélkül érvel a megbocsátás

szükségessége mellett: miként is nyilvánulna meg az isteni irgalmasság, ha “az hívek” nem vétkeznének ellene? Az Istenbe vetett bizalom immár meginghatatlan, s ez a bizonyosság múlt időben szólal meg, hiszen Isten “most megkegyelmeze”. A lélek zaklatottsága, vihara elült, elcsendesedett: a költő bűneitől megtisztulva mehet egy jobb életszakasz reményében házassága elébe. A hányatott sorsú költő Lengyelországban írhatta 1591-ben talán legszebb istenes éneket, az Adj már csendességet. kezdetű költeményét A földi boldogság lehetőségében véglegesen csalódott ember most már csak a belső békét, a lélek csendjét igyekszik elnyerni. Sóhajt az utolsó felmentés és az engesztelő halál után. Az egész vers csupa kérlelő könyörgés, perlekedés, vita és szenvedélyes érvelés. A 8 strófából álló költemény három szerkezeti egységre tagolódik: 1-2 vsz: könyörgés; 3-6.:érvelés, indoklás; 7-8: könyörgés Ha az

áhított harmóniát a földi életben nem találhatta meg már az ember, a költő megteremtette a szépség és szellem külön harmóniáját, rendjét a művészet világában. A szerelem költôje: Balassi a szerelmet az emberi élet egyik legfôbb értékének tekintette. Ezt bizonyítja nevezetes drámai műve: Thirsisnek Angelicával, Sylvanusnak Galatheával való szerelmekrül szép magyar comoedia. Ez a munkája 1589-ben keletkezett, s a Júlia meghódítására irányuló utolsó kísérletének tekinthetô. Ezzel egy új műfajt honosított meg a magyar irodalomban a reneszánsz szerelmi komédiát. Hogy Júliára talála, így köszöne neki A vers valószínűleg legutolsó találkozásukat örökítette meg. Az egész vers elragadott ujjongó bókok halmaza. Az 1 versszak boldog felkiáltás, a véletlen találkozás által kiváltott örömtôl Az öröm erôteljes túlzása azt fejezi ki, hogy Júlia nélkül értelmetlen az élet. A következô négy strófában

fellelhetô rengeteg metafora a nyelven megfogalmazhatatlan érzelmek tovább nem fokozható teljességét fejezi ki. A metaforák azonosító elemeiben a lelki élet értékei, a fôúri világ mozzanatai, a nôi test szépségei és egyéb értékek sorakoznak egymás után. Az 5 versszak összefoglalása az elôzô négynek, de az imákból kölcsönzött üdvözlés még magasabbra emeli a verset. A záróversszak a lovagi szerelmi lírákból jól ismert helyzetet rögzíti: a szerelmes lovag és az úrnô között végtelen a távolság. A vers a kegyetlen és megközelíthetetlen Júlia képével zárul. Egy katonaének A vers felépítésében a mellé és fölérendeltség, a harmónia és szimmetria reneszánsz rendje, törvényszerűsége érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a hármas szám. Az Egy katonaének hárompillérű verskompozíció, s ez a három pillér az 1., 5, 9 strófa Az elsô versszakban megtudhatjuk azt, hogy a végvári életformánál nincs

szebb dolog a világon. A költemény címzettjei a vitézek: nemcsak róluk, hanem hozzájuk szól a vers. A 2-4 versszak az elsô strófa állítását igazolja, részletezi. Megjeleníti a végvári vitézek életének mozzanatait Nem titkolja a vitézi élet keménységét, sôt azt sugallják a képek, hogy éppen emiatt szép itt az élet. Ezt a mozzanatot emeli magasabb szintre az 5. versszak, a második pillér A részleteket itt már elhagyva a katonaéletet a kor legmagasabb eszméjévé emeli. A 16 századi magyar humanista világnézetnek az emberség és a vitézség az erkölcsi értékei, s Balassi szemében a végek vitézeinek jellemzô tulajdonságai. A következô nagyobb szerkezeti egység ismét három szakaszból áll 6.-8-ig Újra mozzanatos képeket látunk itt a katonaéletrôl, de az élet hangulata már gyászosabb, mint a 2-4. strófában láttuk Különösen szembetűnô a hangulati-tartalmi ellentét a 4. és a 8 versszak zárósoraiban Ott: a ”nyugszik

reggel, hol virradt” s a ”mindenik lankadt s fáradt” még csak a csata utáni elnyugvást, erôt gyűjtô pihenést jelentik; itt a ”halva sokan feküsznek” s a ”koporsója vitézül holt testeknek” már az örök elnyugvást, hôsi halált mutatják. A harmadik pillér a verset lezáró 9 strófa elragadott felkiáltással zengi az örök dicsôséget. Ez a nagy erejű érzelmi kitörés egyszerre válasz is a két, hangulatilag eltérô képsorozatra. Élete nagy műve a Balassa kódex. Halála elôtt verseit rábízza Rimay Jánosra. Könyvecskéjének címe: Az maga kezével írt könyvébôl. Minden versének van dallama Ezeket a dallamokat nem Balassi szerezte, hanem már megírt ismert dallamokra alapozta költészetét. A kódexben 66 vers található. Ezek többsége szerelmes vers Júliáról és Céliáról Balassi ragaszkodott a számmisztikához. Tervezett egy kötetet mely a következôképp lett volna megszerkesztve: 33 szerelmes, 33 Istenes, 33 vitézi

vers lett volna a kötetben, melyet egy 99 soros vers zárt volna, mely a szentháromság három tagjáról szólt volna. Magyarországon ô honosította meg a szerelmi vígjátékot. Hirsisnek Angelikával, Silvanusnak Galateával való szerelmükrôl szép magyar comoedia 1589 körül. A Balassi strófa szerkezete: 6a-6a-7b 6c-6c-7b 6d-6d-7b 1874-ig Balassit az irodalom csak mint vallásos költônek tartotta számon. Ebben az évben azonban egy fôúri könyvtárból elôkerült az a Balassi kódex, melyben szerelmes versei voltak. Személyesen szól Istenhez és Szent Ágostontól merít példát Rousseau és Szent Ágoston mintájára megírja a Vallomásokat. II. TÉTEL Zrínyi Miklós és a barokk A., a magyar barokk jellemzői, fejlődése B., a barokk eposz sajátosságai a Szigeti veszedelemben C., Zrínyi Miklós életművének irodalomtörténeti és történelmi jelentősége Zrínyi élete: 1620-1664. Csáktornyán született nagybirtokos arisztokrata családban Apja

1626-ben meghalt A végrendeletében a fia nevelését a királyra és Pázmány Péterre bízta. Zrínyi így Habsburg és királyhű és katolikus nevelésben részesült. A grazi jezsuiták iskolájában majd a bécsi és a nagyszombati egyetemen tanult. 1636-ben 8 hónapos tanulmányúton járt Itáliában: megfordult Rómában, Nápolyban, Firenzében és Velencében. 1637-től Csáktornyán élt Ettől kezdve szinte szünet nélkül indított kisebb-nagyobb támadásokat a török ellen, s élete fő céljának a török teljes kiűzését tekintette. A bécsi udvar kényszerítette, hogy részt vegyen a török elleni harmincéves háborúban 1646-ban tábornokká, 1647-ben horvát bánná nevezték ki A délvidéket a török elleni harcok bázisává igyekezett kiépíteni. Tábori kis tracta (1646-1651) című műve egy tervbe vett nagyobb katonai kézikönyv része, mely a hs. szolgálati szabályzatáról, szervezéséről szól Vitéz hadnagy (1650-1653) című munkája

nem egységes értekezés, hanem több száz rövidebbhosszabb elmélkedés gyűjteménye; ezekben az ideális hadvezér személyéről, illetve a hadvezetés különböző kérdéseiről töpreng. Az 50-es években egyre inkább ráébredt arra, hogy saját céljai és a magyarság érdekei ellentétben állnak a királyi udvar politikájával, s szervezettebb közéleti tevékenységbe kezdett. Elképzelései között szerepelt a független magyar nemzeti királyság megteremtése. 1656-57 telén írta meg Mátyás király életéről való elmélkedések című tanulmányát, s benne Mátyás alakjával a nemzeti uralkodó típusát akarta bemutatni, aki példát mutatott egy erős független, centralizált magyar állam kiépítésére. Reményeit II. Rákóczi György erdélyi fejedelembe vetette, de az ő szerencsétlenül végződő lengyelországi hadjárata és halála meghiúsította a személyéhez fűzött terveket, s a török megtorló intézkedései tönkretették

Erdély számottevő erejét. Zrínyi sejtette, hogy a Török Birodalom újabb nagyszabású hadjáratra készül Magyarország ellen is, s a várható események érlelték meg legmegrázóbb röpiratát: Az török áfium ellen való orvosságot (1660-61). E röpirat végső tanulsága, hogy a magyar senkitől nem várhat segítséget, önerejére kell támaszkodnia. Az 1663-ban megindult háborúban, amikor a Montecuccoli vezetése alatt álló császári sereg képtelen volt feltartóztatni a Bécs felé irányuló offenzívát, a bécsi udvar sürgősen kinevezte Zrínyit a magyarországi hadak fővezérévé. Megállította a török előrenyomulást. 1664-ben ő vezette a téli hadjáratot A Montecuccoli által irányított háború a szentgotthárdi győzelem ellenére 1664 őszén a szégyenletes és megaláz vasvári békével zárult, s ez az udvar legszilárdabb híveit is az ellenzék táborába sodorta. Zrínyi erőteljesebb szervezkedésbe kezdett az udvari politika

ellen, s ekkor következett be korai halála: 1664 november 18.-án Csáktornya mellett, vadászaton egy felbőszült vadkan áldozatául esett Halálával a magyarság elvesztette függetlenségi mozgalmának leghivatottabb vezérét. A., a magyar barokk jellemzői és fejlődése Történelem és kultúra a barokk korban: A XVII. század Mo történetének válságos és tragikus korszaka volt. Mo még mindig 3 részből állt A kor kiemelkedő hadvezére és politikusa Zrínyi Miklós felismeri a Habsburg-dinasztia törökpolitikájának csődjét, és terveket dolgoz ki egy önálló, centralizált magyar monarchia megteremtésére, és egy erős hadsereg felállítására. Zrínyi a velencei és francia kormányokkal keresett összeköttetést, váratlan halála azonban megakadályozta tervei végrehajtásában, tapasztalatlanabb híveit könnyen leleplezték. Ezt az összeesküvést kihasználta Habsburg Lipót kormánya és katonai erőkkel szállta meg az ország általa

ellenőrzött részét, fokozta a vallási terrort, üldözte a protestánsokat, az egész külkereskedelmet egy német-osztrák külkereskedelmi társaság monopóliumává tette. Az ország politikai helyzetében a XVII. század végén döntő fordulat állt be a másfél évszázados török hódítás felszámolása következtében. 1683 Bécs felszabadult 1686 szept 2-án Buda is felszabadult. 1697-ben végleg felszabadult az egész ország a török uralom alól Az ország egysége ugyan helyreállt a felszabadító hadjárat után, de az ország kétségbeejtő gazdasági helyzetbe került. A császári katonaság mindent elpusztított, lerombolt, gazdasági szempontból pedig az országot Ausztria nyersanyagellátójának tekintették. Így Mo felszabadítása után néhány évvel Habsburg-ellenes felkelés tört ki, melynek élére a leggazdagabb magyar földbirtokos II. Rákóczi Ferenc állt A szh 1703-11-ig tartott A szh osztrák győzelemmel végződött, és a vezetők

nagy része emigrációba kényszerült. A lepusztult ország a XVIII. század békésebb évtizedeiben lassan újjáépült: a magyar nemesség és a kormány helyzete hamarosan helyreállt. A magyar nyelv háttérbe szorult a némettel és latinnal szemben. A Habsburg uralom fénykora Mária Terézia (1740-1780) uralkodásának ideje volt, amely átmenetet képzett a következő fejlettebb korszakhoz, amely a felvilágosodás és a polgári eszmék jegyében bontakozott ki. Nemesi barokk kultúra: a XVII. században a leggazdagabb családok körében kialakult Magyarországon egy arisztokratikus udvari barokk kultúra, amelyet lassan az egész nemesség elsajátított. A XVII század háborús viszonyai nem kedveztek az építkezéseknek A legnagyobb építtető a grófi, majd hercegi rangra emelkedett Esterházy család volt. Barokk stílusban épültek újjá a török háborúk során lerombolt gótikus templomok is. A képzőművészeteknek kedvezett a barokk kor szellemisége,

különösen a XVII. század végétől kezdve, amennyiben ösztönözte a festészetet. Megjelentek az első újságok A XVIII század közepére a művelődési viszonyok, az irodalom és a képzőművészetek, a tudomány és az iskolázás egy új korszak felé mutattak. Szigeti veszedelem: Zrínyiben az 1640-es években érlelôdött meg az a gondolat, hogy a magyarság csak saját erejébôl, nemzeti összefogással képes megszabadulni a töröktôl. A magyar fô és középnemesség buzdítására írta meg 1645-46 telén a szigeti veszedelem című eposzt. Az eposz Szigetvár 1566-os ostromát és a költô dédapja Zrínyi Miklós hôsies küzdelmét és a török felett aratott gyôzelmét mutatja be. ”A mű története: Szulimán, megostromolja Magyarországot és a kereszténység felszámolására törekszik. A hazára nehezedô veszély óriási, de egy kis vár Isten segítségével megtöri a haza ellen nyomuló törököt, s önfeláldozásával megmenti a

hazát.” A szigetiekben a legkiválóbb erények testesülnek meg: hazaszeretet, önfeláldozás, erkölcsi tisztaság. Ilyen védôsereg ellen nem elégséges a törökök számbeli fölénye Ezért hihetô, hogy a török gyôzelme Szigetvárnál csak látszatsiker. Valójában veszítenek, hiszen seregük szétzüllik, vezérük elpusztul, miközben a szigetiek hősők lesznek. Az események három cselekményszálon indulnak el: - Isteni rendelkezés az égben (látomás) - Arszlán budai pasa palotai várakozása (reális ábrázolás) - Zrínyi imája (látomás és realizmus) A három szál a 3. énekben fonódik össze (Zrínyinek ebben az énekben elbeszélt siklósi gyôzelme fordítja Eger helyett Szigetvár felé a feldühödött szultánt). A vár ostroma csak a hetedik énekben kezdôdik. A terjedelmes bevezetôben megismerjük Magyarország korabeli állapotát, a magyarság bűneit, a megbocsátás feltételeit. A hosszú bevezetô arra szolgál, hogy hihetôvé

tegye azt, hogy nem lehetetlen legyôzni a hatalmas támadó sereget. A vár ostromát bemutató hét ének szerkezete két szempontból érdemel figyelmet. Egyik a tömörítés, a másik a változatosság. A tömörítésre példa, hogy Zrínyi 10 ostrom helyett egyetlen hatalmas ostromot ír le a X. énekben A változatosságot az epizódok kitűnô elhelyezésével oldja meg a költô A végkifejletet bemutató utolsó két ének a barokk festészet fény-árnyék technikája szerint épül fel. Alderán, a sötétség ura az egész alvilágot mozgósítja Zrínyiék ellen, de már nincs hatalma fölöttük. A fény fiai Gábriel arkangyal vezetésével visszaűzik a pokolbeli szellemeket, a hôsöket pedig felviszik a mennybe, akik így diadalmaskodnak III. TÉTEL Csokonai Vitéz Mihály A., költészetében a felvilágosodás és a népiesség B., Rokokó hatások Csokonai szerelmi lírájában Csokonai Vitéz Mihály élete: 1773-1805. Debrecenben született 1773 november

17-én Apja Csokonai József, egy református lelkész fia. Tekintélyes vagyont gyűjtött össze 1786-ban meghalt és az özvegynek két fiával együtt el kellett hagynia addigi otthonukat, s egy kis nádfedeles házban húzták meg magukat. Debrecenben nevelkedett. A korabeli Mo egyik legerősebb kisugárzású szellemi központja is volt. 1780-tól a kollégium tanulója, 1788-ban a főiskolai tanfolyamra iratkozott be, majd teológushallgató lett. 1790-ben diáktársaival önképzőkört szervezett Tudott: latin, francia, német, görög, ismerkedett az angollal a héberrel és a perzsával. 1794-ben a gimnáziumi poétaosztály vezetésével bízták meg 1792-től Kazinczy levelezett, s ezekben az években nőtt nagy költővé. 1795-ben kizárták a kollégiumból Debrecenből jogot tanulni ment Sárospatakra, 1796ben abbahagyta tanulmányait s ezzel lezárult deákpályája 1796 őszén Pozsonyba sietett abban a reményben, hogy az ott megnyíló országgyűlés nemesi

résztvevői között mecénásokat találhat. Egyszemélyes verses hetilapot indított Diétai Magyar Múzsa címmel. A példányokat nem tudta eladni, kudarcot vallott 1797 tavaszán Komáromba ment a franciák ellen készülő nemesi bandériumok zászlóavató ünnepségére. Itt ismerkedett meg Vajda Juliannával - Lillával - egy jómódú kereskedő leányával, boldog szerelem bontakozott ki köztük. A keszthelyi Georgikonban szeretett volna professzor lenni Míg Csokonai állás után járt a lányt szülei 1798-ban férjhez adták egy gazdag dunaalmási kereskedőhöz. Komárom után néhány évig a Dunántúlon bolyongott. Sárközy alispán jutatta be 1799 május 26-tól február 21-éig helyettes tanárnak a csurgói gimnáziumba. Lelkesen vágott bele a pedagógiai munkába 1800 februárjában gyalog nekivágott Debrecennek, hogy hazatérjen meghalni Az 1802. július 11-i hatalmas debreceni tűzvész, melyben Darabos utcai házacskájuk nagy része is elpusztult, a

nyomor szélére sodorta. Tüdőbaja is egyre súlyosbodott Utolsó éveiben új verset már alig írt. 1804 április 15-én Nagyváradon Rhédey Lajos gróf feleségének templomi temetésén felolvasta nagy filozófiai költeményét a Halotti verseket. A hűvös időben megfázott, tüdőgyulladást kapott, s nyomban ágynak esett. 1805 január 28-án Debrecenben fejezte be fiatal életét. A., költészetében a felvilágosodás és a népiesség Rokokó és klasszicizmus a kor költészetében A 18. század 70-80-as éveiben eleven, pezsgô irodalmi-szellemi élet bontakozott ki 1790-ben Kelemen László irányításával Budán megalakult az elsô magyar színjátszó társulat, mely 1796ig működött. 1791-ben a pesti egyetemen magyar nyelvi tanszéket állítottak fel, az ország gimnáziumaiban pedig bevezették a magyar nyelv tanítását. Ebben az idôben indultak meg az elsô szépirodalmi folyóiratok: A Magyar Museum, a Mindenes Gyűjtemény, az Orpheus, az Uránia. A

felvilágosodással együtt érkezô korstílus, a klasszicizmus kezdett érvényre jutni Verseiben fellelhetô a kor valamennyi művészeti törekvése. A különbözô stílusirányok egymás mellett és után élnek nála. Nem kötötte magát egyféle versrendszerhez, mindegyik jó neki a maga idejében. A Gyöngyösi-féle barokkos hagyományból indult el magába szívva a klasszicizmust. Költészetében felhasználta a reneszánszból kinövô új irányzatot a manierizmus elemeit. Megtalálható költészetében az olasz irodalomból ellesett rokokó is Élete vége felé hangot kap költészetében a rousseau-i szentimentalizmus panaszos hangja. A kilencvenes évek politikai élete és a felvilágosodás eszméi ihlették azokat az alkotásait, amelyek alapján a magyar felvilágosodás legnagyobb költőjének tartják. Az iskolai versfeladatoknak, “dolgozatoknak” két fő típusuk volt: - sententia: az antik költők bölcs mondásainak, tanításainak részletező

kifejtése - pictura: természet, tájak, évszakok, emberek leírása. E két verstípus vegyítéséből nő ki a 90-es évek első felének nagy filozófia lírája, melyben egyértelműen, nyílt bátorsággal szólaltatja meg a felvilágosodás legfőbb gondolatait. Ismerte Rousseau fontosabb műveit, Voltaire alkotásait. Kiemelkedő alkotásai e témakörben a Konstancinápoly és Az estve. E két vers egyúttal a felvilágosodás két fő irányzatát is képviseli. A Konstancinápoly Voltaire egyházellenességét, csipkelődően szellemes gunyorosságát és optimista racionalizálását visszhangozza. Az elképzelt Kelet színpompás leírása szinte észrevétlenül hajlik át valláskritikába, a végén pedig a felvilágosodás általános győzelmének hite szólal meg. A “pictura” a vers első harmadában a térbeli rendező elvet követi: kívülről, a tenger felől közelít a városhoz, majd a konstantinápolyi utcák színes forgatagát villantja fel a

dúsgazdag törökök kérkedő pompájával. Ezután egy belső, intim térbe kalauzol a leírása, a szultán háremébe. Ezután újra a szabadba jutunk: a csodálkozó leírás tárgya most a roppant templomok kérkedése, a felhők közé rejtett kőszálnyi mecsetek meghökkentő mérete. A vallási fanatizmus sötétségének ostorozása közben a felvilágosodott költő felidézi az eszményített múltat, a rousseau-i ősállapotot, amikor még “állott a Természet örök építménye”. Az emberi társadalom megromlásának a következménye a vallás, a vallások megjelenése. A költő a mohamedán vallásról beszél, de egy-két utalás világossá teszi, hogy a keresztény vallási elvakultság hasonlóképpen száműzi az észt és a virtust, s nem fogadja be az “emberséges embert”. A költeményt szárnyaló jövendölés, boldogító látomás zárja le az új világról, melyben a Természet örök törvénye fog uralkodni, s megvalósulhat a minden embert

és népet egybeölelő testvériség eszménye. Csokonai rendíthetetlenül hisz az eljövendő boldog kor utópiájában, de ennek megvalósulását csak a “késő századoktól” reméli. Az estve Rousseau nyomán a természet romlatlanságát állítja szembe az emberi társadalom romlottságával. Az alkony tündérien szép leírásával indul a költemény Romlatlan, idilli harmónia uralkodik a természetben, az alkonyi erdőben. Ide, ebbe az ideavilágba menekül a költő, vigasztalásért, lelki enyhülésért, bánatot oldó élményekért. A fájdalom, a szomorúság, az igaztalan megbántottság csupán az ember osztályrésze, ilyen érzelmek ismeretlenek a természeti környezetben. A zsibbasztó emberi görcsök csak a természet “kies szállásain” engedhetnek fel Kiszakad a költőből az áttételezés nélküli, közvetlen panasz: “e világba semmi részem nincsen”. A szépséget elpusztította a durvaság, a közönségesség, a harmóniából

diszharmónia lett. A további eszmefuttatásban a közismert rousseau-i gondolat jelenik meg: a magántulajdon megjelenése megszüntette az ősi egyenlőtlenséget. A befejezés tulajdonképpen keserű, rezignált sóhaj: az ősi idilli maradványa, a közös kincs csupán a természet még áruba nem bocsátott néhány szépsége: az “arany holdvilág”, az “éltető levegő”, a “legszebb hangú szimfónia” és az “édes erdei hangzások”. Az utolsó sorok ódai pátosza azt hirdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenlő. A népiesség is fellelhető Csokonai sokszínű művészetében. 1799-ben írta Jövendölés az első oskoláról a Somogyban című verset. A magyar viszonylatokról beszél A népi vonás ebben a rokokó virtuozitással megalkotott művében még csupán a tehetséges parasztgyerekek elkallódása miatt érzett aggodalommal és keserűségben jelentkezik. A táj elbájoló szépsége által keltett csodálkozás szembekerül a

műveletlenség sivárságával. Az iskolák hiánya következtében Somogy “tudatlan, formálatlan”: a jó eszű legények betyárrá és zsivánnyá lesznek. De itt is hangot kap a távoli jövő ígérete, a remény: ez a vidék még “új Helikon” lehet. A nemességet hibáztatja a tudatlanság miatt IV. TÉTEL Berzsenyi Dániel A., világképe a Közelítő tél c verse alapján B., az ódák és elégiák BD költészetében Berzsenyi Dániel élete: 1776-1836. 1776 május 7-én született a dunántúli Kemenesalja egyik falucskájában, a Vas megyei Hetyén régi középbirtokos nemesi család egyetlen gyermekeként. Apja úgy gondolta, hogy nem kell korán taníttatni inkább először meg kell erősödnie a gyereknek fizikailag és csak után fogható be az iskolai tanulmányokra. Így 1788 őszén tehát 13 életévében került a soproni evangélikus líceum előkészítő osztályába, közel 7 évet töltött itt. Középiskolai tanulmányait nem fejezte be.

Mintaképe Horatius volt 1793-ban meg is szökött Sopronból, beállt katonának, de hamarosan a katonaságtól is elmenekült. Apját felháborította fia sok megrovást kiváltó soproni viselkedése, derékba tört iskolai pályafutása, s apa és fiú között a helyzet egyre inkább elmérgesedett. Sopronból nem is haza, Hetyére ment, hanem egy ideig Niklán nagybátyjánál húzta meg magát. Nikláról néhány évre visszatért még apjához, de kettejük elhidegült viszonya nemigen oldódott. 1799 májusában feleségül vette a vagyonos és nagyon fiatal Dukai Takács Zsuzsannát. 1804-ben Niklára költöztek 1796-tól verseket írt titokban, családja elől is rejtegetve őket. 1803-ban Kis János nemesdömölki evangélikus lelkész fölfedezte benne a költőt Kis János 3 költeményt rögtön el is küldött Kazinczynak, s ő lelkesedett értük. 1808-ban maga jelentkezett Kis Jánosnál egy teljes verseskötetet, 77 költeményt küldött neki. Kis János ezeket

átadta Kazinczynak, hogy támogassa nyomtatásban való megjelenésüket. Kazinczy elolvasta őket, s megírta Berzsenyinek legelső lelkesült hangú levelét (1808. okt 1) Megindult hosszan tartó levelezésük. A kötet megjelenésére 1813-ban kerülhetett sor Élete végéig 137 verset írt Pesten 2x járt. 1816-tól egészségi állapota egyre romlik Kialakul a magánya, búskomorsága Kazniczyvel a levelezése 3 évre megszakadt. Berzsenyiben ezektől a dolgoktól elhallgatott a költő. Életét főleg a tudományoknak szentelte, ezt jelzik egymás után elkészült tanulmányai Utolsó éveiben sokat betegeskedett. 1836 feb 24-én halt meg Niklán B., az ódák és elégiák Berzsenyi Dániel költészetében A magyar felvilágosodás irodalma is a politikai és társadalmi életből merítette erőforrásait. A haladó nemesség a műveltség és ezen belül a nemzeti nyelv fejlesztésében látta a haladás legfőbb eszközét. Az irodalmi és nyelvművelési mozgalmat az

is serkentette, hogy II József hatalmi törekvéseinek megfelelően az addig hivatalos latin nyelv helyett a német nyelvet vezette be Magyarországon. Ez ellen tiltakozott a nemesség haladóbb rétege amikor a nemzeti nyelv ügye mellé állt. A magyar nemesség nagyobb részéről elmondható, hogy szellemileg elmaradott, műveletlen, feudális birtokán élő maradi emberekből állt. Egy másik részük a bécsi udvar szokásait, szellemi életét vették át, és csak nagyon kevesen voltak azok a haladó magyar nemesek, akik szívügyüknek tekintették az önálló magyar szellemi élet felvirágoztatását. Ezzel együtt elmondhatjuk, hogy II. József uralkodója hozzájárult a magyar kultúra látványos fejlődéséhez. Ezt bizonyítja az 1770-es 80-as években megjelent magyar nyelvű könyvek és folyóiratok nagy száma. Tartósabb hatással fogalmazódott meg a magyar irodalom új programja Kazinczy Ferenc életművében. Ő nevéhez fűződik a nyelvújítási mozgalom

Ennek a mozgalomnak köszönhető, hogy a magyar nyelv és nemzeti kultúra az érdeklődés előterében kerül. A felvilágosodás és a nemzeti mozgalom eszméi és ennek formai elemei a költészetben nyilvánultak meg legerősebben. A magyar felvilágosodás legerőteljesebb egyénisége Csokonai Vitéz Mihály mellett Berzsenyi Dániel. Pályájának korai szakaszában versei világosan elhatárolható két csoportra oszlanak: szerelmes versekre és hazafias ódákra. A hazafiság, a nemzeti gondolat, a magyarság fennmaradásáért érzett aggodalom nagy erővel jelentkezik irodalmunkban és az egész reformkori költészetünk vissza-visszatérő témája. Berzsenyi a nemzet megmentésére mozgósított, a lelkeket kívánta művelni, nemzetének akart szolgálni költészetével, elsősorban hazafias ódáival. Ezek közül a legnevezetesebb A magyarokhoz I. című Ez egy izgatott, zaklatott menetű, nagy ellentéteket egymásnak feszítő alkotás. Az egészet áthatja a

nemzet jövőjéért érzett önostorozó aggodalom, a szorongó fájdalom. A költő nemigen lát reményt a romlás folyamatának megállítására Az óda kulcsszava az erkölcs: a régi tiszta erkölcs, és a vele szemben álló mostani “veszni tért” erkölcs. Ez az oka a nemzet hanyatlásának, sőt menthetetlen pusztulásának. A költemény váltakozva villantja össze a múltat és a jelent: a múlt dicső nagyságát, erejét s a jelen romlását, erkölcsi züllöttségét. A vers címzettje a “magyar”, a magyarság, a nemzet, melyhez egyes szám 2 személyben szól. A 2 vsz a múlt kemény helytállását idézi Ez a múlt nem idilli aranykor volt: “vérzivatarok” és testvérviszályok dúlták az országot. Buda vára a nemzeti lét, a függetlenség jelképeként szerepel. Ezt a várat “szórja” most el, rombolja le a veszni tért erkölcs s az “undok vipera-fajzatok”. Három szakaszon(4-6) át ismét a múlt bizonyító tényei sorakoznak: Buda vára

szembeszegült a külső hatalmak túlerejével. A nagyság és erő, a veszélyekkel büszkén szembeszálló rendíthetetlenség szilárd alapja a “régi erkölcs” volt. A következőkben már 4 versszakra tágul a fájdalmas önostorozás, a jelen bűneinek itt olvashatjuk a legbővebb felsorolását. A “lassú halál” okozója a belső szétzüllés, “a tiszta erkölcs” eltűnése A romlásba döntő vétkek: a gyönyörhajhászó elkorcsosodás, a hagyományok megvetése, az anyanyelv elhagyása, az idegenmajmolás. A 11-12 vsz felkiáltó mondataiban újra a dicső múlt nagysága zeng: Attila, Árpád, Hunyadi János harcait felmutatva. Az utolsó két strófában az ódai hangot az elégikus váltja fel. A költő lemondó sóhajjal összegzi fájdalmas tapasztalatait: játékszerek vagyunk csupán az örökké változó sors, a “tündér szerencse” kezében. A költő vállalja a sorsközösséget az elsiratott nemzettel. A magyarokhoz II. című verse 1807-ben

keletkezett Az előző költemény lemondó pesszimizmusával szemben ebben az ódában a kezdeti riadalom a jövőbe vetett szilárd, optimista hitbe vált át. Szerkezete kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb, mint a másiké, terjedelme rövidebb: hat versszak, mely világosan két 3-3 szakaszra tagolódik. Az első egység (1-3. strófa) uralkodó érzelme a rémület A felidézett háborús rémület a következő kettőben az egész világot felfordulással fenyegető véres zűrzavar látomásába csap át. Mindebben a legdöntőbb élmény az, hogy az eddig örökkévalónak hitt világ és rendje összeomlott: államhatárok, törvények, erkölcsök, szokások napról napra megváltozhatnak, semmiben sincs állandóság. Ebből a megrendítő élményből most nem a kétségbeesés és a reményvesztett pesszimizmus fakad, hanem éppen ellenkezőleg az az ábránd és merész hit, hogy bölcsen kormányzott “lebegő hajónk” “állni tudó” lesz a habok közt. Vagyis

nemzetünk, hazánk nem fog elpusztulni, történelmi kivételként kívül marad az örökös változás történelmi szükségszerűségén. A bátor hit alapja egyrészt a Titusnak nevezett I Ferenc és a nemzet szilárd egysége, mely őrzi a régi rendet, másrészt a “lélek s szabad nép” erkölcsi-fizikai fölénye, mely képes “csuda dolgokra” is. Reményt. bíztatást, a lelkek ébresztését jelentette ez a költemény nemcsak a maga korában, de a későbbi évtizedekben is. Felhívja a figyelmet, hogy mindenki harcoljon együttesen a szabadság- ért és a fennmaradásért. Megpróbálja motiválni a magyarokat, hogy hasonlóan gondolkozzanak, nyissák fel szemüket és ne hagyják, hogy a történelem vihara elsodorja őket. Elégiáit 1804 után írhatta. Alaptémája a mulandóság, az idő gyors múlása, minden élő elkerülhetetlen végzete. Elsősorban nem a halálfélelem rettegése szólal meg költeményeiben, sokkal inkább a lélek kiégettsége,

elsivárosodása, az ifjúság elmúltával az öröm és szépség nélküli élet kifosztottsága, egyhangú monotóniája és az egyre elviselhetetlenebbé való elmagányosodás. Életéből eltűnnek a szenvedélyek, érzelmek, köztük a szerelem is A közelítő tél című versében természeti képekkel ábrázolja az idő mérhetetlen múlását. Életét párhuzamba vonja az ősszel, ahogy múlik az ősz, s közeleg a tél, úgy öregedik ő is, s végül a soha el nem múló magány és elhagyatottság világfájdalma kergeti a halálba. Az ősz minden napja szinte csak egy perc, egy pillanat, ami megállíthatatlanul szalad előre. Komor vigasztalhatatlan hangulat uralkodik a versben, s már maga a cím is riadalmat sugall, az idő múlásához, a vég közeledtének riadalmát. Mintha számolná vissza a napokat és tudná, hogy már nincs sok hátra, és mindennek vége. Változatosan szövi össze azt, ami elmúlt, és ami elmúlt. Az egész műben érezhető a remegő

légkör, s a halálfélelem. Ezért is található benne sok negatív festésmód Érzékelteti fiatalsága, s a múlt értékeinek tragikus visszahozhatatlan elvesztését. Egyre fokozza elkeseredettségét, ami eleinte csak sóhajtásokban, s a végén már hatalmas szívfájdalmakban mutatkozik meg. Nem tudja feldolgozni magában, hogy többet nem lesz fiatal, nem köszönt rá újabb tavasz. Majd a végén búcsúzik, szemet huny minden eddigi érzelme, szeretete, öröme fölött, mert úgy gondolja, hogy fiatalságával együtt ezek is elmúltak és soha nem térnek vissza. A Levéltöredék barátnémhoz című műve szintén a magányról, az elhagyatottságról s a fiatalság elvesztésének fájdalmairól szól. Maga a gondolat is elszomorító, hogy csak levélben talál társra Igazi beszélgető partnere valójában nincsen. Teljesen egyedül van, s a múlt emlékeiből merít magának egy kevés életerőt. Csak a múltnak tud élni, mert a jelenben már nem leli

örömét Cselédei már mind nyugovóra tértek, ő pedig egyedül a többiekkel lelki közösséget nem találva agg diófája alatt tüzet gerjeszt. Talán nem is lehet különbséget tenni e két mű között, mert mindkettő a mérhetetlen egyhangú magányról szól, amit egyre inkább csak fokoz. Az elkalandozás időpontjában megpróbál minden gondot, a szürke jelent is elfelejteni, s csak a szépre, jóra koncentrálni. De tudja amint ennek vége van ismét visszazökken a nyomorúságos jelenbe. Az utolsó vsz egy összegzés, melynek minden szava a legmélyebbre hatol s felébreszti lelkiismeretünket. Egyetlen barátja sem ember, mert egy evilági ember nem lehet méltó egy ilyen személyiség barátságára. “ Még két mulatótárs van ébren mellettem: A szelíd szerelem hamvadó szikrája s bús melancholiám szomorgó nótája”. Osztályrészemül Ebben az elégikus ódában a ”megelégedéssel” viaskodik: az antik költô filozófiájával próbál

fölébe emelkedni kisszerű életformájából fakadó életérzésének. Versformája a szapphói strófaszerkezet. A vers csak utal az Odüsszeából ismert tengerörvényre Témája a megérkezés, a partra szállás a békés kikötôben. Az élet viharain szerencsésen túljutott ifjú élete fordulópontjához érkezett: felnôtté vált, tehát lezárult egy szakasz az életében. Az elsô versszakban a biztonság jólesô érzelme mellett ott rejlik az ifjúságtól való búcsúzás fájdalma. A második strófa az új életre való felkészülést jelzi. A 3-4 versszakban a költô a boldog megelégedés illúziójában ringatja magát. Felsorakoztatja a jómódú földbirtokosi élet nyomós elveit. Mindez azonban egyfajta szembesítéssel történik, melyben saját birtokának gazdagsága, osztályrészéül jutott sorsa mégis szegényesnek tűnik. Az 5 versszakban nyilvánul meg leginkább az áhított nyugalom. Egyetlen feltételhez köti csupán a boldog

megelégedést, mégpedig a Camoena jelenlétéhez, a költészet vigaszához. A vers lezárása meghatott emelkedettséggel , ôszinte rajongással zengi a költészetnek a legválságosabb helyzetekben is minden bajtól mentesítô csodáját. A költemény fôleg arról szól, hogy ha minden érték kihull is az emberi életbôl a művészet még mindig tartalmassá teheti a létet. Kölcsey kritikája Az élete bensô válságával küszködô költô számára szinte halálos csapást jelentett Kölcsey tudós bírálata. Berzsenyi a kritikai megjegyzések jogosságát megemészteni és elfogadni sosem tudta az egészet támadásnak fogta fel. Kölcsey kritikái: Berzsenyi nem a tárgytól, hanem önmagától vesz lelkesedést. A legfájóbb kritika azonban az volt, hogy Berzsenyi költôi géniusza már kimerült, csupán ismétli önmagát. Berzsenyi ezekután életébôl nyolc évet szánt arra, hogy méltóképpen válaszoljon Kölcseynek. Ebben pontról pontra igyekszik

cáfolni Kölcsey állításait Berzsenyi vállalta költészetének romantikus vonásait, s azt szögezte le, hogy ô a modern, s az új költészet eredeti alkotója. V. TÉTEL Katona József A., Bánk Bán útja, tragédiája, jellemezd a főhős szempontjából B., kétség és meggyőződés és tett összevetés a Hamlettel Katona József élete: 1791-1830. 1791 November 11-én született Kecskeméten Iparoscsaládból származott A kecskeméti katolikus elemi iskola befejezése után középiskolai tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban kezdte 1802-ben. 1810-ben iratkozott be a pesti egyetem jogi karára Itt került először kapcsolatba a színtársulatokkal. 1811-ben négy, idegen nyelvből fordított darabját mutatták be, 1812-től pedig már “eredeti nézőjátékokat” is írt német regények dramatizálásával, vagy más művek szabad átdolgozásával. Ezek a fordítások vezették be a drámaírás műhelytitkaiba. Írt eredeti darabokat is, melyek nem

átdolgozások voltak, hanem az alapjukat maga a történelem adta: Ziska, Jeruzsálem pusztulása. Gyakran szereplőként is fellépett 1812-től főszerepeket is vállalt. Reménytelenül szerelmes volt az akkor hajadon Széppataki Rózába, mely a színházhoz láncolta teljesen. Széppataki Róza házassága távolította el őt végleg a színháztól. Utolsó drámájának, halhatatlan remekművének, a Bánk Bán létrejöttében a pesti színháznak már semmiféle ösztönző ereje nem volt. Ezt 1815-ben írta egy drámapályázatra A pályázat eredményét. csak 1818-ban hirdették ki, de ezt sem tudta meg Katona A kudarc, a sikertelenség elhallgattatta benne az írót, véglegesen elfordult mind a színháztól, mind a drámaírástól, 1815ben ügyvédi vizsgát tett és 1820-ig ügyvédként működött Pesten. A Bánk Bán végleges változata 1819. július 2-án már biztosan készen volt A cenzúra a színházi előadást megtiltotta Így nyomtatásban látott

napvilágot 1820 novemberében. Katona elhagyta Pestet, visszatért Kecskemétre és 1820 novemberében alügyésszé választották, 1826-ban pedig a város főügyésze lett. Az utolsó tíz évérről alig tudunk valamit. 1830 április 16-án hivatalba igyekezve érte a hirtelen halál: szívszélhűdés végzett vele. A Bánk Bánt 1833. febr 15-én vitték színpadra Operaváltozatát Egressy Béni szövegére Erkel Ferenc alkotta (1861). A., Bánk Bán útja, tragédiája, jellemezd a főhős szempontjából A felvilágosodás korát megelôzôen hivatásos színjátszás nem volt hazánkban, s ennek megfelelôen a srámaírás is elmaradott volt. Legkorábbi drámai emlékeink a 16 századból valók. Ebbôl a korból két mű érdemel figyelmet: Bornemissza Péter Szophoklész fordítása és Balassi Bálint szép magyar komédia címen emlegetett pásztorjátéka. A színjátszás és a drámairodalom fellendítésére irányuló tudatos szándék legelôször Bessenyei

György programjában fogalmazódott meg. Mégis az igen mostoha körülmények még a 18 század végén és a 19. század elején is akadályozták a színjátszás és a drámairodalom látványosabb fejlôdését. A magyar színészeknek nem volt otthonuk, állandó színházuk, örökös gondot okozott a pénz hiánya. Az elsô magyar színtársulat Budán alakult meg Kelemen László igazgató vezetésével 1790-ben. A második magyar színésztársaság 1807-1815-ig játszott a fôvárosban. Hetenként kétszer játszottak, és csaknem minden alkalommal új darabokat kellett betanulniuk és elôadniuk. A székesfehérvári színészek pesti szereplésének a Bánk bán szempontjából is döntô fontossága volt. A magyar színészet a fôvárosban csak akkor talált végleges otthonra, mikor 1837-ben megnyílt a Nemzeti Színház. Katona József élete a színház körül forgott. Gyakran fellépett szereplőként is a színpadon, sőt hozzáértő rendezőnek is

számított. De mivel a közönség igénytelen volt, sosem írhatott olyan darabot, amelyet igazán szeretett volna, ami igazán tükrözte volna tehetségét és egyéniségét. De mikor az Erdélyi Múzeum című folyóirat meghirdetett egy pályázatot, úgy érezte, álma valóra vált, hogy talán kap egy lehetőséget az élettől. Ekkor írta a Bánk Bánt, amit el is küldött, de választ sosem kapott rá. Ezután írt egy tanulmányt “Mi az oka, hogy Magyarországon a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni?” címmel, amelyben kifejtette sérelmeit, leírta, mi a baj a színházzal, a közönséggel és a színházak támogatásával. A Bánk Bán az 1200-as években, II. Endre uralkodása alatt játszódik, ahol a legnagyobb gond az idegen elnyomás volt. A mű társadalmi háttere erősen emlékeztet arra a korra, amelyben Katona József töltötte fiatalságát. A Bánk Bán történelmi háttere félreérthetetlenül a Habsburgház uralmára utal Katona

korában is hasonló problémákkal küszködött az ország így a mű különösen 1825 után áttételesen - az akkori emberekről is szólt. Katona a Bánk Bánban a társadalom minden rétegét megszólaltatja, ettől lesz a mű nemzeti dráma. Bánk bán áll mindvégig az események középpontjában. Bánk bán ingadozó jellem, mint Hamlet, - Hamlethez hasonlóan, szinte maga teremti meg a helyzetet, hogy dühében, végső elkeseredettségében - ezt kiváltja a királyné igazságtalan zsarnoki uralma is és a bosszú, féltékenység amiatt, hogy feleségét, Melindát erőszakkal elcsábították - szinte tébolyultan ölje meg a királynét. Így nem vonható felelősségre előre eltervezett gyilkosságért, de tudat alatt már eltökélte, hogy végez Gertrudissal. Bánk kettős célját nem egyforma határozottság jellemzi. A pártütést határozottan el akarja nyomni, de a becsülete megtartása bizonytalan, homályos: nem akar ölni, de érzi, hogy meg kell

bosszulnia becsületét, de nem tudja hogyan. Ez gyöngeségre vall a jellemében A király távollétében az ő kezében van a legfőbb hatalom, ő a király helyettese, a nagyúr. Gertrúdis, a király felesége igyekszik távoltartani őt a központtól, s minden hatalmat a saját kezében szeretne tartani, ezért országjáró körútra küldi Bánkot. Bánk modern, kifinomult lelkületű túlzottan is érzékeny lélek. Vele, ilyen személyiséggel kerül szembe a hatalom mániákusa, Gertrúdis, aki erős akaratú, céltudatos, uralkodásra termett asszony. A saját személyes tulajdonának tekinti az egész országot. Visszataszító gőgje, a magyarokat lenéző stílusa jogosan váltja ki az ellene szervezkedő ún. “békétlenek” bosszúvágyát Bánk jellemét akkor ismerjük meg először, amikor Petúr visszahívja őt titokban, amikor a mulatságnak vége. Az író így jellemzi: “nemes méltóság, mindenben gyanakvó tekintet, fojtott tűz, mely minden

pillanatban kitörni látszik, és minden körülmény azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belülről”. Ez a kedélyállapot akkor jellemzi őt, amikor bosszankodik amiatt, hogy a nép ínségben nyomorúságban él, addig az udvarban pazarló jólét van. Petúr az összeesküvők vezetője hívja haza Bánkot: veszélyben a haza és Melinda. Bánk a Melinda szó hallatára teljesen kétségbeesik, szinte magán kívül van, alig lát és hall rajta kívül bárkit és bármit. Csak Melindára tud gondolni, és a rá leselkedő ismeretlen veszélyre Bánk bán számára Melinda élete legnagyobb kincse. Nélküle értelmetlennek találja mind az evilági, mind a halál utáni létezést. Melinda “világszerte híres szépségű” fiatal asszony Ezért is figyelhetett fel rá a királyné szerelmi csábításokban járatos öccse, Ottó. Ottót “szolgája”, Biberach cinikusan hol feltüzeli, hol lehűti Melindával kapcsolatban. A köpenyegforgató

(Biberach) azt tervezi, talán Bánk oldalára áll: “Ott van a haza, hol a haszon.” Ottó nem habozik, az első adandó alkalommal szerelmet vall Melindának, melynek szerencsétlenségére csak részleteiben Bánk is szemtanúja. Ennek láttán magatehetelenül gyötrődik, képtelen bármiféle tudatos cselekvésre. Majd összeszedi magát és gyökeresen megváltozott emberként áll előttünk. Hosszasan vívódik magával: vajon melyik ér többet, a hűtlen Melinda, vagy a haza. Miután választ kapott e nagy kérdésre, végre szilárd elhatározásra jut. Puszta lelke szerint kíván cselekedni, tetteit csupán a haza és a becsület parancsa fogja irányítani. Ettől a ponttól kezdve felgyorsulnak az események. Bánk elmegy éjjel Petúr házába, az összeesküvőhöz. Átérzi az elnyomottak sorsát, de mégis leszereli az összeesküvést, tartván az ezt követő belső zendülésektől. Később Melindával van Lehordja feleségét, mindennek elmondja és fiával

együtt kitagadja. De mindez Melindának már túl sok, nem tud mindent egyszerre feldolgozni. Ettől kezdve mind a magatartásán, mind a beszédén a tébolyodás jelei mutatkoznak. Bánkban egyre csak nő a gyanú, hogy a királyné van a dolgok háta mögött (azt hiszi, hogy Gertrúdis buzdította Ottót , hogy szerelmet valljon Melindának), úgy kezdi megérteni Petúr szándékait. Gyanúját Izodóra (cseléd) is megerősíti Tiborc (kisemmizett jobbágy-paraszt) az elnyomott nép szószólója. Egy öreg paraszt, aki régesrég egy ostromnál megmentette Bánk és apja életét, ezért a család felszabadította a jobbágysorsból, elpanaszolja Bánknak a parasztság nyomorúságát, ami Bánknak a saját országjáró körútján tapasztalatokkal teljesen megegyeznek. Említésük Bánk mostani lelkiállapota számára mégegy lapát a tűzre. Egyre szilárdabban elhatározza, hogy megöli a királynét. Később Tiborcra bízza feleségét, de már csak Melinda

holttestével tud elszámolni A tragédia végén Tiborc szót emel Bánk érdekében, ami a parasztok fölé emeli őt a nézők szemében. Bánk tehát eldöntötte, hogy puszta lelke parancsa szerint becsületének tisztára mosása végett meg kell ölnie a királynét. Ehhez a tetthez Tiborc és a parasztság, a nép szenvedése adták meg a végső lökést. Hosszas szópárbajt folytat Gertrúdis-szal, eközben minden gazságot szemére vet, a korona bemocskolójának nevezi, de előtte is megtagadja feleségét. Végül mindkettőjük agya elborul és Bánk megöli a királynét Tette jogos büntetés volt, melyet később a király is elismert. De Bánkon ismét a félelem lesz úrrá, ismét vívódni kezd, hogy vajon ezzel megoldotta-e a problémát. De leküzdi félelmét és büszkén vállalja tettét Nem magát féltette, hiszen beismerte a gyilkosságot, hanem az ártatlanokat és a hazát. Később valóban Petúrt és családját ártatlanul végezték ki. De

megmentette a hazát és elkerülte a polgárháborút. Büszkeségét, önbizalmát azonban ismét lerombolja Melinda halálának híre Újra az önkívületi állapot lesz úrrá rajta. Életére legnagyobb kincsét vesztette el A legszörnyűbb csapás a halott Melinda látványa volt. Ez a látvány vezetett saját teste, lelke végső elgyengüléséhez, megsemmisüléséhez. Csüggedése olyan fokú, hogy Solom mester is szánakozva mondja: “Nézd uram, e csüggedést! - király, a büntetés már ennek irgalom.” A Melinda holttestét hozó Tiborc szavai és Bánk teljes megsemmisülése után a király olyan kijelentést tesz, amelyet csak nemzeti király fogalmazhat meg: a magyaroknak megbocsájt, Getrúdisról sajnálkozva említi meg, hogy nem tudott a nemesszívű magyarokkal “egybeférkezni”! Bánk bán nyelvezete: a nyelvújítás idején keletkezett, amikor a klasszicista ízlés volt a jellemző. Katona a nyelvújítás szavait is használta, de régies és

népnyelven is megszólaltatta a szereplőit. Katona nyelvének tájnyelvi jellemzője, hogy az ikes ragozást elhanyagolja és a miatt névutó helyett a végett-et használja. VI. TÉTEL Kölcsey Ferenc (1790-1838) A., a Himnusz elemzése a magyar költészetben B., értekező prózájának bemutatása egy választott mű alapján Kölcsey élete: 1790. aug 8-án született az Erdély északnyugati részén fekvő Sződemeteren Apja földesúr volt Hat éves koráig anyja sződemeteri birtokán élt. Gyönge testalkatú s visszahúzódó zárkózott természetű gyermek volt. Kiskorában himlő következtében elvesztette a bal szemét Hatéves, mikor apja meghalt, tizenkettő mikor anyja. Ez a magány állandósult egész életében 1796-ban elszakadt az otthonától, a debreceni kollégiumban tanult egészen 1809-ig. A könyvek világába merült, de nem volt valami jó tanuló. Húszéves korában teljesen a francia felvilágosodás eszméinek hatása alatt állt. Kazinczyval

levelezett főiskolai deáksága alatt 1817 júniusáig élénk levelezés alakult ki közöttük. Legelső költeményét 13 évesen írta. 1809 őszén befejezte jogi tanulmányait Debrecenben és 1810 januárjában Pestre utazott joggyakorlatra. Itt bekapcsolódott az irodalmi életbe 1810 aug végén hagyta el Pestet, s hol Sződemeteren, hol pedig Debrecenben tartózkodott. 1815-ben Ádámmal a testvérével Csekén telepedett le. A táj ugyan elragadó, de a vidéki magány, a hozzá hasonló emberek hiánya, a műveletlen földesúri társaság elkeserítette, letargiába sodorta. Súlyos lelki válságba zuhant. Eltervezte, hogyha Ádám megházasodik akkor ő Pestre megy, de Ádám 1827-ben meghalt, így lőttek a tervének. Nem hagyhatta az özvegyet egyedül és a gyerekről is neki kellett gondoskodnia. Az 1825 óta felpezsdült politikai élet őt is magával rántotta. 1829-ben Szatmár megyei aljegyzője lett 1832-ben főjegyző Széchenyi István Hitel című műve is

rendkívüli hatással volt rá: még inkább megerősítette azt a szándékát, hogy politikai tettekkel is segítse a reformok ügyét. Ezért is fogadta el az országgyűlési követté választását 1832 novemberében. 1832. dec 11-én érkezett meg Pozsonyba, és még aznap elkezdte írni az Országgyűlési Naplót, mely egy remekművének számít. Az alsó táblán a liberális ellenzék egyik nagy hatású vezetője lett. Terjedelemben egyik leghosszabb s kitűnően felépített szónoklata Az örökös megváltás ügyében hangzott el 1843 novemberében. Kemény szavakkal sürgette a jobbágyfelszabadítást, legalább örökváltság útján. A Szatmár megyei közgyűlés még ebben a hónapban úgy döntött, hogy a követek forduljanak szembe a jobbágyfelszabadítással. Ezt Kölcsey nem tette és lemondott. 1835 feb 9-én mondta el a Búcsú az Országos Rendektől című beszédét, s ebben hangzott el a már szinte szállóigévé vált figyelmeztetés:

“Jelszavaink valának: haza és haladás” Kölcseyt lesújtotta a politikai fordulat s még inkább az ogy. terrorisztikus feloszlatása 1836-ban Úgy vélte, a nemzet megmentésére elveszett a történelem által nyújtott legutolsó alkalom. Élete utolsó hónapjaiban a perbe fogott Wesselényi Miklós védelmében dolgozott. Halála hirtelen, váratlanul következett be. Egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte, meghűlt, s egyheti betegeskedés után 1838. augusztus 24-én meghalt Költészetben kezdetben Csokonait követte, de Kazinczy hatása eszményeiben a német klasszicista, gyakorlatban a szentimentális irodalomhoz pártolt. A., a Himnusz elemzése a magyar költészetben A Vanitatum vanitas keserűsége, pesszimizmusa hatja át a valamivel korábban írt Himnuszt is, de ebbe az imádságba azért némi reményt sző az Isten kért és feltételezett áldása, illetve szánalma. Kölcsey sajátkezű kéziratán a cím így fordul elő:

Hymnus a Magyar nép zivataros századaiból. Kölcsey visszahelyezi költeményét a múltba, a “zivataros századokba”, a török hódoltság korába s beleéli magát egy akkori protestáns prédikátor-költő helyzetébe. Ez a lélekbeli visszahelyezkedés érteti meg a költemény mélyen vallásos jellegét, sajátos történelemszemléletét. A vers legelején és az utolsó strófában megszólított Isten ugyanis a történelem irányítója, az események mozgatója: tőle kaptuk mintegy ajándékba a “szép hazát”, de bűneink miatt jogosan sújt a balsors százados szenvedéseivel. A Himnusz Istene nemcsak szuverén ura a világnak, hanem kérlelhető, befolyásolható is az emberi erőtől. Ezt bizonyítja az imaforma: a könyörgés, az áldásért, jókedvért, bőségért, védelemért stb. Igazságos Isten: bűneink miatt gyúlt harag keblében, ugyanakkor szigorúságát túlzottnak is tartja a pesszimista költő, hiszen ez a nép már megbűnhődte,

levezekelte a még el sem követett bűnöket is. A 2. és 3 vsz-ben Isten ajándékait sorolja fel: a honfoglalással nyert szép hazát, az ország felvirágzását, a föld termékeny gazdagságát, a győztes honvédő háborúkat s Mátyás király Bécset megalázó hódításait. Itt Isten a cselekvő alany A múlt sikereinek áttekintését - egészen Mátyás koráig - átszínezi a jogosnak érzett nemzeti büszkeség tudata. A következő három szakasz (4-6) a balsors évszázadainak ijesztő, nagyerejű romantikus képeit halmozza egymásra. Egy fájdalmas sóhaj szakad fel az áldásért könyörgő énekesből: bűneink miatt jogos az Isten haragja, megérdemelt a büntetés, bár a sorscsapások, a nemzeti tragédiák mértéke meghaladja az elkövetett bűnök nagyságát. A bűnök végzetes következményei között említi a belső viszályt, a testvérháborúkat s az üldözöttek, a hazátlan bujdosók sorsát. A vers érzelmi hangulati tetőpontja az 5-6. vsz:

komor indulatokkal, feszültséggel teli, izgatott lelkiállapotot sejtet az 5. strófa első négy sorának erőteljes inverziója: “Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének!” A 7. vsz szinte észrevétlenül vált át a múltból a jelenbe, a jelen sivárságába, reménytelenségébe A tehetetlen kétségbeesés, a kilátástalan pesszimizmus lesz úrrá a versben: három párhuzamos ellentétpár állítja tragikusan szembe a múlt nagyságával, dicsőségével a megalázó jelen törpeségét: vár-kőhalom; kedv s öröm-halálhörgés, siralom; szabadság-kínzó rabság. Az országos pusztulás láttán az utolsó szakaszban már csak Isten szánalmáért rimánkodik a bujdosó költő. Úgy látja, a nép sorsán önmaga már nem, egyedül az isteni kegyelem és szánakozás változtathat. A strófa, mely az imaformulával keretbe zárja a költeményt, nem egyszerű megismétlése az elsőnek: képei a múlt

sorscsapásainak s a jelen sivárságának láttán sötétebb színezetűek, komorabbak: “jó kedv”, “bőség” helyén “kit vészek hányának” áll; “ha küzd ellenséggel” sort a “tengerén kínjának” váltja fel. A verset Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben a Nemzeti Színház pályázatára, s így lett a magyar nemzet himnuszává. Kölcsey lírai költészete: Lírai költészetét egyrészt ideálokért való rajongó sóvárgás, másrészt a belső meghasonlás, a céljainak elérhetetlenségéből fakadó fásult közöny jellemzi. A vágy és a valóság, az ideál és a realitás ellentmondásai között vergődő lélek az önmagát sebző pátoszig emelkedik egyik korai versében, az Elfojtódásban. A kiáltás a vágyott állapotnak a megsejtése és ennek rögtöni s végleges elenyészése érzetében szakad fel benne. A kielégítetlen vágyak visszahatása a fásultság, a közöny, a pesszimista ingerlékenység, s ez éppen korábbi

sóvárgott ideáljait tagadtatja meg vele. S ki kellett ábrándulnia abból a téves elképzelésből is, hogy a világot valamiféle elvont rend, igazság és tudatos célszerűség igazgatja. Ilyen hangulat szülötte a Vanitatum vanitas. A vers latin címének jelentése: “hiúságok hiúsága”, “hiábavalóságok hiábavalósága”. A mű alapgondolata: a földön minden hiábavaló, csalóka látszat csupán minden, sőt maga az élet is; a halál egyformán elviszi a bölcset és bolondot, a gazdagot és szegényt, az állatot és az embert. A költő tulajdonképpen nem a maga nevében szólal meg, hanem a bibliai Salamon király bölcsességét veszi pajzsul-álarcul maga elé, s így méri fel a lét, a természet, a történelem és a kultúra területét. Az első strófa összefoglaló érvénnyel előrevetíti a tanulságot: “Minden épül hitványságon” - “Mind csak hiábavaló!”. Ezt a tanulságot nyomatékosítva ismétli meg a költeményt záró két

önmegszólító vsz. Egykedvű nyugalommal, közönyös megvetéssel kell szembenézni a kiábrándító végkövetkeztetéssel. A közbezárt hét szakasz közül három a léttel (2., 7-8) négy (3-6) a történelmi erőkkel és a kiemelkedő személyiségekkel foglalkozik A föld, a természeti jelenségek s maga a történelmi idő is mind pillanatig tartó, szétpattanó buborékhoz hasonló jelenség; az élet semmi több, mint értelmetlen és cél nélküli körforgás. “Bölcs az, mindet ki megvet”. A legutolsó sor visszakapcsol a vers indításához - magába sűrítve immár a korábbi versszakok keserű tapasztalatainak kínzó élményét. A költemény valóban a “nagy romantikus szembenézések és leszámolások egyik legnagyobbika” De a vers olvasása közben érezhetjük: a költőnek, aki szinte tréfálkozva hirdeti, hogy minden nagy törekvés hiábavaló, a szíve szakad e tanulság kimondásakor. A Himnusz után költészetének legjobb darabjai a

hazafias líra köréhez kapcsolódnak. Az első reformországgyűlés elcsüggesztő megtorpanása, a konzervatív erők ellenállása a reformokkal szemben elmélyítették Kölcsey tragikus borúlátását, s a költő a nemzethalál víziójának rémületével viaskodott. Zrínyi dala a hazafiúi keserűség egyik leghatásosabb költeménye. Lírai dialógus ez, de a valóságos párbeszéd helyére a belső dialógus lép. A Vándor kérdései és Zrínyivel egybeolvadó énjének válaszai egyaránt az ő lelkéből szakadnak ki. A költemény tárgya a múlt és a jelen szembeállítása, mintegy a Himnusz 7. szakaszának részletezőbb kifejtése A Vándor egy messze földről ide vetődött idegen, aki a magyarságot csak a régi nagyságának, dicső hőstetteinek híréből ismeri, s most szeretné azonosítani a lelkében elképzelteket a valósággal. A Vándor keresi a régiek legendás honszerelmét, a szép hazát, az önfeláldozó hősök harcainak színterét s az

ősök példamutató serénységét. A válaszok kiábrándítóak, elutasítóak, leverőek Különösen az utolsó versszak összegzése megborzongató: a dicső nép halott, “névben él csak, többé nincs jelen”. - A nemzethalál víziójának döbbenetét sugallja Utolsó nagy költeménye, a Zrínyi második éneke 1838-ból, halála évéből való. A legpesszimistább műve ez a költőnek. A cím utal a korábbi Zrínyi versre, a Zrínyi dalára, s ugyanúgy, mint amaz, ez is lírai dialógus. A Himnusz kérő esdeklő hangján fordul ugyan Kölcsey-Zrínyi a Sorshoz, itt mégsem az irgalmas Isten a megszólított, hanem a Végzet. Ennek döntései megfellebbezhetetlenek, hatalma az antik istenek fölé nőtt. A könyörgésben mégis ott bujkál a remény, hiszen az első strófa fohásszal indul és fohásszal végződik. A második szakasz a Sors válasz, megerősíti a külső veszély, az idegen támadás képzetét: a haza azért jut sírba, mert gyermekei

“nem vontak körüle védfalat”. A harmadik vsz.-ben felerősödik a vád S most az eddig külsőnek érzékeltetett veszély váratlanul az ellenkezőjére fordul. Kiderül ugyanis, hogy a haza fiai azért képtelenek a haza védelmére, mert épp ők a haza ellenségei. A negyedik vsz kemény, megváltoztathatatlan ítélet; a törvény beteljesedik, a bűnökért bűnhődni kell, a büntetés megérdemelt. Kegyetlen és égető az a fájdalom, mely a befejezésben lüktet: ezen a földön az öröm és a boldogság lehetősége csak a magyarság eltűntével teremtődik meg. Huszt Ez a költemény romantikusan színezett elbeszélést (1-4. sor) és valóságos drámai jelenetet (5-8 sor) sűrít klasszikus epigramma formába. A romvár, az éjszakai csend, a felleg alól elôbukkanó hold, a sírokat nyitó éjféli óra és a sírból kilépô éjféli vándort megszólító rémalak mind a romantika elemei, s kísérteties borzongást idéz elô. A régi dícsôség

árnyalakjának szózata Nem ábrándozni, hanem cselekedni kell! Parainesis 1834-ben íratta meg vele az ifjúság iránti szeretete. Unokaöccséhez, Kálmánhoz intézi intelmeit. Az alig 40 lapos könyvecske legfôbb tanítása, hogy az ember a közösségé nem önmagáé. Csak akkor lehet boldog, ha önzetenül másoknak szenteli életét, a lélek harmóniáját ugyanis a cselekvésben lehet megtalálni. Történelemszemlélete nemzet és emberiség végtelen haladásának elképzelésére épül, s ennek rendeli alá az egyének életét. Saját életére visszatekintô vallomása után arra figyelmezteti ifjú olvasóját, hogy felnôtt korában sok csalódásban lesz része, de illúzió szertefoszlása ellenére se veszítse el szilárd meggyôzôdését az erényben. A vers elsô parancsa: Imádd az istenséget! Ezután érkezik el a mű a központi kérdéshez, a haza és az emberiség szeretetéhez. Kölcsey unokaöccsét a közösség szolgálatára kívánja

felkészíteni Legfôbb tanácsai a következôk: Törekedjél ismeretekre! A retorika szabályainak ismerete, az anyanyelv ismerete, más nyelvek ismerete, könyvek olvasása, könyvek írása. A továbbiakban azt vizsgálja, hogy a külön-külön kifejtett eredmények hogyan valósulnak meg a történelemben, hogyan lehetnek történelemformáló erôkké. Küzdés az élet! hirdeti Kölcsey Ki magáért fárad gyakran csalódik, ki lelke erejét hazájának szenteli, annak tettei elôbb-utóbb sikerrel koronáztatnak meg, s a siker felôl az emberiség elismert haladása biztosít. 5 VII. TÉTEL Vörösmarty Mihály (1800-1855) A., nagy gondolati költeményei B., véleménye az ember céljairól a Csongor és Tünde alapján C., a romantikus költő és a világ, az ember és a történelem viszonya (Szózat) Vörösmarty élete: 1800. december 1-jén született Puszta-Nyéken Elszegényedett katolikus nemesi család Állandóan anyagi gondok között vergődtek. 7 évesen

elkezd a helvét hitű evangélikus iskolába járni. A gimi öt osztályát 1811 novemberétől 1816 júliusáig a ciszterciták székesfehérvári iskolájában végezte el. A családot súlyos anyagi válságba sodorta az édesapa 1817-ben bekövetkezett váratlan halála. Vörösmartynak ekkor kenyérkereső foglalkozás után kellett néznie, s gyámja révén már 1817 novemberében a Perczel családhoz került: Perczel Sándor három kisebb fiának nevelője lett. Magánúton elvégezte a jogi tanulmányokat 1821-22-ben kezdődött a reménytelen szerelem, mely Perczel Sándor legidősebb leánya, Perczel Adél iránt lobbant fel a fiatal és szegény házitanító szívében. Áthidalhatatlan volt köztük a társadalmi különbség. 1822 nov Görbőre ment Csehfalvay Ferenchez joggyakorlatra Itt került kapcsolatba a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes mozgalmaival. A nemzeti függetlenség kivívásának reménye és az Etelka-szerelem kínzó reménytelensége ihlette

Vörösmartyt nagy “eposzának”, a Zalán futásának írására. 1824. dec 20: letette az ügyvédi vizsgát A Zalán futása nagy sikere arra késztette, hogy csak az irodalomból éljen. 1830 nov 17-én az Akadémia VM-t taggá választotta Elismert író lett Rendezett kiegyensúlyozott életét 1841-ben az alig húszéves Csajághy Laura iránti fellángolt szerelem dúlta fel. Ez a szerelem házassággal végződött, a mennyegzőt 1843 máj 9-én tartották Pesten. A 40-es évek második felében már kevesebbet írt, s Petőfi mellett halványodni kezdett népszerűsége. A világosi katasztrófa testileg, lelkileg összetörte Bujdosott 1849-ben Bajzával együtt majd 1850-ben Pesten feljelentette magát a katonai törvényszéken. De Haynau kegyelemben részesítette. Életének utolsó öt éve lassú haldoklás volt Dolgozni, írni szeretett volna, de erre már alig futotta erejéből. Betegsége 1853 őszén fordult komolyabbra 1855 novemberében az egész család

Pestre költözött, hogy a költő állandó orvosi felügyelet alatt lehessen, de 1855. nov 19-én váratlanul meghalt Zalán futása Nehéz olvasmány. Fárasztóvá teszik a részleges seregszemlék és az ismételten visszatérô csatajelenetek, Hadúr és Ármány küzdelmei. A fôcselekmény szála szegényes, mivel a költô egyetlen forrása az akkoriban népszerűvé vált Anonymus gesztája volt, de bôvebb adatokat tôle sem kapott, saját képzeletére kellett támaszkodnia. Igazi értelme a jelenhez szóló felhívás, saját korának kritikája. A hanyatlást Vörösmarty is erkölcsi okokkal magyarázta, s érvelésében ott rejlett a titkolt remény is. Ez a tudat éltette a költô, s 25 évesen a nemzet tanítója akart lenni A Zalán futásának van egy személyes oldala is: a véres csaták mellett, a fôcselekménytôl szerkezetileg is elkülönülve megjelenik a az idill, a szerelem. Vörösmarty boldogságvágya és az igazi boldogság elérhetetlenségének

keserű kínja, az Etelka-szerelem teljes kilátástalansága zokog a Zalán futásának szerelmi epizódjában. 5 Csongor és Tünde: Az öt felvonásos mesedráma megszületésére hatott Shakespeare mesejátéka a Szentivánéji álom, de ennek ellenére a mű mégis eredeti és mélyen nemzeti alkotás. Az Árgilus királyfiról szóló história anyagát a költô céljainak megfelelôen alakította át és egészítette ki. A mesedrámában Csongor már nem királyfi, hanem ifjú hôs: maga a költô, akit az élet lényege foglalkoztat. A mesedráma arra az alapkérdésre keres feleletet, hogy mi a boldogság titka, mi boldogítja az embert. A mesedráma szereplôi: Csongor és Tünde a két szerelmes, Mirigy a gonosz boszorkány, Balga a parasztember és Irma felesége, vándorok és ördögfiak. Az I felvonás az aranyalmafával, a boszorkánnyal és a tündérszerelemmel a mesevilág ismert hangulatát nyújtja, s ez addig tart amíg a két szerelmes el nem szakad

egymástól. A II felvonásban kitűnik, hogy a dráma nem csupán dramatizált népmese. A hôse Csongor, nemcsak szerelmesét, nemcsak a maga boldogságát, hanem az embereket is keresi. A tündérországot keresô Csongor három vándorral találkozik, akik az ábrándok és a szerelem iránt érzéketlen, önzô, a boldogságot a pénztôl, a hatalomtól váró, kíméletlen embervilág megfestôi. Tôlük kér útbaigazítást, de válaszukkal kiábrándítják a földi valóság világából, és ennek következtében a szerelem vezércsillagának útmutatása szerint halad tovább. A III felvonásból kiderül, hogy az ördögfiak ártalmatlanná teszik a gonosz boszorkányt, Mirigyet, a mindig zsörtölôdô Irma kibékül férjével, a két szerelmes egymásra talál, Tünde Csongor kedvéért lemond a tündérségrôl. Vörösmarty a mesedráma befejezésében adja meg az alapkérdésre a választ: az ember a világ bajaitól független szerelmi idillben találja meg a

boldogságot. Ebben a korban Vörösmartyra hatott a népköltészet, ami a mesedrámából is kitűnik. Balga és Irma népi alakok, akiket reális népi vonásokkal ruházott fel. A népi nyelv fordulatai hatják át a mű nyelvét is Ennek szépsége, változatos gazdagsága a mesedráma legnagyobb értéke. C., a romantikus költő és a világ, az ember és a történelem viszonya (Szózat) Vörösmarty 1836-ban írta a Szózatot, abban a válságos történelmi pillanatban, amikor, nyílt szakításra kerül sor a bécsi udvar és a magyarság között. Vörösmarty művészetében ettől kezdve a líra lesz az uralkodó műnem, s a Szózatában nagy hazafias és gondolati költészetének első remekművét alkotta meg. Maga a versforma, a versdallam zaklatottságot, erős belső feszültséget rejt magában. A Szózat felhívás, kiáltvány, szózat a magyar nemzethez, s ez a jellege alakítja ki a szónoki beszédre emlékeztető szerkezetét: a legfontosabb tétel a

felhívás lényege. Az egész nemzethez szól, de úgy, hogy az egyes szám 2. személy használatával közvetlen, bensőséges kapcsolatot létesít az olvasóval a rendületlen hűséget az egyes ember személyes, becsületbeli ügyévé avatja. Ellentmondást nem tűrő érvsorozatával ezt a megszólítottat kívánja meggyőzni mondanivalója igazságáról a költő, de közben maga is átéli, végigszenvedi a lehetséges ellenérvek elkeserítő vagy riasztó alternatíváját. A belső vita adja meg a Szózat érvelésének igazi hitelét. A “hazá”-hoz kapcsolt két főnévi (bölcsőd - sírod), majd ennek szinonimájaként a két igei metafora (ápol - eltakar) a haza fogalmát van hivatva megmagyarázni, pontosítani: a haza az egyes ember számára a kezdet és a vég, életének egyetlen, értelmet adó kerete. A bölcső és a sír metaforák által jelzett haza már magában foglalja a következő versszak inkább fogalmi nyelven elhangzó parancsát, azt, hogy

az egyes ember részére nincs a hazán kívül életlehetőség, a nagy “világ” nem adhat otthont számára. A haza és a nagy világ itt még egymás- 5 sal szemben álló fogalmak: az egyik befogad, a másik kizár, s ebből fakad az újabb ellentéteket felvonultató két sornyi megállapítás: “Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.” Vörösmarty a Himnusszal ellentétben nem Istent, hanem a Sorsot és a Végzetet említi. A Sors pedig szeszélyes és kiszámíthatatlan, indokolatlanul, erényeinktől vagy bűneinktől függetlenül áld, vagy ver, nem a Végzetet elfogadva, hanem vele szembeszállva kell élnie és halnia az embernek. S a következő három vsz (3-5) épp ezt, az igazságtalan Sorssal szembeszálló hősies küzdelmet mutatja be. Az “ezredév” a Szózat történelemszemléletében már nem csupán “régi dicsőség”, hanem a nemzeti létért, a szabadságért folytatott váltakozó sikerű küzdelemsorozat, bátor

szembefordulás önnön hibáinkkal, a belső viszállyal s a Sors csapásaival, a “balszerencsével”. Az alliterációk gyakorisága e három strófában, a 19 században is régiesnek ható múlt idejű igealakok (kűzdtenek, elhulltanak) használata ünnepélyes komolyságot ad a stílusnak, megrendült büszkeséget rejt a sorok közé. A jelen tehát nem szemben áll a múlttal, hanem annak egyenes folytatása. A végzettel való viaskodás következménye szenvedések, veszteségek ellenére is a kiharcolt élet, s ez végeredményben diadal a Sors ellenében. A “megfogyva bár, de törve nem, / Él nemzet e hazán” többszörös inverziója s az “él” ige sor eleji hangsúlyos helyzete ezt a dacos, harcos múltat és a kockázatos jelent vállaló öntudatot sugározza. A 7. vsz--tól kezdve a jövő dominál a költeményben, a múlt és a jelen ezentúl már csak egy-két utalásban szerepel. A költemény legfontosabb, leginkább vitatott része a következő hat

szakasz A magát a Sorsnak meg nem adó nemzet ezredévi szenvedése jogán a népek hazájához, a nagy világhoz fellebbez történelmi igazságszolgáltatásért. Folytatható-e tovább az ezredévi szenvedés? Volt-e, van-e értelme az áldozatoknak, az ész, erő és szent akarat összefogásának: Hogyan alakul a jövő? Ezek a kérdések kínozzák a költőt, akinek gondolatai már csak az élet és a halál ellenpontjai között vibrálnak, elutasítva minden közbülső lehetőséget. A 8. vsz-ban a költő az ezredévi szenvedés, a mégoly hősi, múltbéli küzdelmek hiábavalóságának rémével viaskodik. A tiltakozásnak azonban nincsenek érvei, csak indulatai: a versszakok kezdetén makacsul megismételt “Az nem lehet” tagadja csupán a múlt és a jelen küzdelmeinek, áldozatainak értelmetlenségét. Ez az alig, illetve nem indokolt, de konok, szenvedélyes hit munkál tovább a 10. strófában, hirdetve a százezrek óhajtott jobb kor eljövetelének nem a

bizonyosságát, csak szükségességét. A “Még jőni kell, még jőni fog” ismétlése és a “jobb kor” nem képes megindítani Vörösmarty képteremtő fantáziáját: nem látja, nem tudja elképzelni azt. S ha van vallásos illetve valláshoz kötött motívuma a Szózatnak, az itt található: százezrek buzgó imádsága száll a jobb korért az Isten felé. Ezzel az áhított, de látni nem látott jobb korral szemben rögtön megjelenik a megsemmisülés látomása. A “halál” felidézi a vérben álló ország képét, az egész nemzetet elnyelő sírgödör iszonyatát, a gyászoló milliókat, a magyarságot megkönnyező népeket. A Szózat nemzethalála azonban nem a lassú elkorcsosodásnak, az erkölcsi süllyedésnek szégyenletes utolsó stációja, mint Kölcsey vagy Berzsenyi verseiben, hanem a jövőért áldozatokat is vállaló nemzet tragikus elbukása. A nagy nemzeti gyászszertartás víziója után visszatér a vers a jelen feladataihoz. A

változatlan szövegű utolsó vsz is lényegesen többet mond, mint a második, hiszen magába foglalja a balszerencsés múlt után a jelen megpróbáltatásait s esetleg a nagyszerű halált is vállaló elkötelezettség parancsát. 5 B., véleménye az ember céljairól a Csongor és Tünde alapján Drámái nem olyan jelentősek, nem tudott bennük drámai konfliktust teremteni. A cselekménybonyolítások egy kicsit erőltetettek, sablonos jellemeket ábrázol, a témában rejlő tragikumot nem tudta jól kibontani. Drámai művei közül a legjelentősebb: Csongor és Tünde (1831). A drámai költemény tárgyát egy XVI. századi magyar széphistóriából, Gergei Albert Árginusából vette. A középkori tündérmesék világához tér vissza A mese lényege: Csongor és Tünde szeretik egymást, de előttük akadályok állnak, míg végül szerelmük beteljesedhet. A mese hősét Csongort és Tündét Mirigy a boszorkány elválasztja egymástól. Csongor meg akarja

találni Tündét. Az út a mese világán keresztül vezet Találkozik ördögfiakkal, vándorokkal stb A szereplők között evilági figurák is vannak (Balga az éhes paraszt), az Éj allegorikus alak, Mirigy és a három ördögfi meseszereplők. A Csongor és Tünde az emberi élet értelmét kereső filozofikus mű. Alakjainak és cselekményének szimbolikus jelentése van. Csongor és Tünde mellett a paraszt Balga és Ilma az élet álomszerű, mesebeli vágyainak és a józan realitás szembeállítását tükrözi, amely mégis szükségszerűen kiegészíti egymást. A három vándor a tipikus emberi törekvéseket képviseli Mirigy és az ördögfiak az élet titokzatosabb hatalmai, akik földöntúli erővel rendelkeznek. A cselekmény színhelyei is szimbolikus jelentésűek: a virágzó, majd elvaduló kert, a hármas út, a Hajnal palotája, az Éj országa, a csodakút, ami a belenézők vágyait tükrözi vissza stb. A cselekmény egyes mozzanatai is szimbolikus

jelentést hordoznak: például abban a jelenetben, amikor Balga-Csongor távollétében- szép lány helyett egy ócska széket ölelget. A Csongor és Tündének különös varázsa a különböző színek, hangulatok keveredése. Mesés és valóságos, tündéri és ördög, fennkölt és parlagias, játékos és filozofikus ellentétpárok jelzik a hangnemek sokféleségét. A., nagy gondolati költeményei A lírikus Vörösmarty a 40-es években jut el költészete csúcsaira. Elsősorban az óda és az elégia lesznek meghatározó műfajai, de az óda klasszicista egyneműségét a belső nyugtalanság és öngyötrő vívódás a rapszódia felé sodorja. Híres epigrammája, mely hatalmas ódává mélyül, a Guttenberg-albumba. Guttenberget, mint a könyvnyomtatás feltalálóját, a haladás előmozdítóját dicsőíti. A vers egyetlen körmondat Ebben fogalmazza meg, hogy mi minden teljesülhetne Guttenberg találmánya és a kultúra elterjedése következtében, és

hogyan erősödhetne meg a béke és igazság uralma az egész világon. A Gondolatok a könyvtárban egy hatalmas filozófiai elmélkedés. A költemény egyetlen kínlódó monológ, tele kétségekkel, tépettséggel, belső és önmarcangoló vívódással. Reménytelen kétségbeesés hangja zokog fel: ezen a földön mindenki boldogtalan. “Miért e lom?” - “De hát hol a könyv, mely célhoz vezet?” - “Ment-e a könyvek által a világ elébb?” A világban és a könyvekben tetten ért ellentmondások logikusan vezetnek el a kétségbeesett felkiáltáshoz: “Irtózatos hazudság mindenütt!” Az előbb kérdésre (“Ment-e a könyvek által a világ elébb?”) az ironikus igenlő forma kategorikus tagadást takar: “Ment, hogy minél dicsőbbek népei, Salakjok annál borzasztóbb legyen, 5 S a rongyos ember bőszült kebele Dögvészt sóhajtson a hír nemzetére.” V.M nem képes ebbe a pesszimista következtetésbe belenyugodni Hallatlan erkölcsi

erővel igyekszik felülkerekedni kétségein, cáfolni kívánja korábbi érveit. A kultúra értékeinek korábbi tagadását az utópikus szocialisták tanaival ellensúlyozza, azzal a hittel, hogy az “újabb szellem”, az “új irány” megvalósíthatja az igazság és a szeretet uralmát a földön. VM ugyanúgy, mint a Guttenber-albumba című versében, itt sem vagyoni egyenlőségről prófétál, csupán arról, hogy elképzelhető a világon az embertestvériség létrejötte: a “számos milliók” nem egymás ellenségei, hanem egymás testvérei lesznek. Szembefordul korábbi pesszimizmusával, de igazán hinni mégsem tud. VM az emberiség történetét körforgásszerűen képzelte el: elérhető ugyan egy igen magas szintű, fejlett társadalmi rend, de ez a civilizáció majd összeomlik, és utána mindent elölről kell kezdeni, a tűrést, a tanulást. Kétszer hangzik el a “Mi dolgunk a világon?” kérdése, s mindkétszer a válasz: “küzdeni”. A

válasz az egyes ember “legnemesb” feladataként jelöli meg a nemzeti felemelkedés reformkori programját: a “szellemharcok tiszta sugaránál” kell kiemelni, “kivívni” a nemzetet a mély süllyedésből. Ez lehet az élet célja, ez teheti boldoggá az egyes embert is Íme, ez a végső megoldása a V.M költészetében vissza-visszatérő boldogságkeresés motívumának Csak úgy szolgálhatjuk az egész emberiség ügyét, ha saját hazánk felemelkedésén fáradozunk. VIII. TÉTEL Petőfi Sándor A., táj, család, szerelem a költészetében B., a forradalmár költő lírája és az Apostol elemzése Petőfi életpályája: 1823-ban Kiskőrösön született. 1824 októberében a család Kiskunfélegyházára költözött A gyermek itt tanult meg magyarul, itt kezdett eszmélkedni, ezért is nevezi ezt a várost születése helyének Szülôföldemen című versében. A család jó körülmények között élt Petôfi összesen kilenc iskolában tanult, ebbôl

adódóan nagyon fiatalon igen gazdag élettapasztalattal rendelkezett. 1835-1838-ig Aszódon tanult, s itt a legelsô tanulók egyike 1838-ban a tanév végén ô mondja a záróünnepségen a búcsúbeszédet. Ez a költemény a Búcsúzás (1838), mely Petôfi elsô ránk maradt verse. 1838-ban beiratkozott a selmeci líceumba Itt ismerkedett meg alaposabban az újabb magyar költészettel, Csokonaival és Vörösmartyval. Édesapja aki 1838ban tönkrement, nem bírta tovább finanszírozni fia tanulmányait Ekkor kezdôdött életének az az 5-6 éve, mely tele volt nyomorral, szenvedéssel, örökös vándorlással. 1839 szeptemberében beállt önként katonának. A vékony, gyenge testalkatú fiú azonban nem bírta a katonáskodás megpróbáltatásait, s 1841 végén elbocsátották a katonaságból. Leszerelése után sehol sem lelte nyugalmát, s éveken át ide-oda cikázott az országban. 1842 május 22-én az Athenaeum című folyóiratban megjelent nyomtatásban elsô

verse, A borozó. Gyakran volt színész ebben az idôszakban, s általában különbözô társulatoknál színészkedett rövidebb ideig. Kapcsolatba került a fôvárosi értelmiségi ifjúsággal, s naponta megfordult a Pilvax kávéházban. 1844 februárjában nekivágott a pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költô lesz. Felkereste Vörösmarty Mihályt, aki már a korábbi években is segítette, s az ô ajánlatára a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. 1844-ben megjelent a Helység kalapácsa című komikus eposza, s két hét múlva elsô verseskötete is napvilágot látott Versek 1844-48 címmel, s belefogott a János vitézbe. Pesten ismerkedett meg elsô szerelmével Csapó Etelkével, aki azonban váratlanul meghalt. A meg nem valósult szerelemvágy és a gyász költeményeit egy versciklusba gyűjtötte össze (Cipruslombok Etelke sírjáról). Egy újabb sikertelen szerelem következett életében, mivel Berta szülei nem engedték, hogy Petôfi elvegye

lányukat. A Berta-szerelem verseit a Szerelem gyöngyei versciklusban adta ki 1845 októberében. 1845 októberében megjelent második verseskötete (Versek II.) Lelkiállapotának hű tükre az a Szalkszentmártonban írt 66 epigramma, mely könyvalakban Felhôk címmel jelent meg. 1846 tavasza fontos fordulópont életében és költôi útján. Ebben az évben sikerült kigyógyulnia kedélybetegségébôl 1846 szeptemberében ismerte meg Szendrey Júliát, aki késôbb felesége lett. Róla szólak a Júlia versek 1847 márciusában jelent meg Összes költemények című kötete. 1848 januárjától a forradalomvárás lázában égett. Március 15-ének egyik vezetôje, de az elért politikai eseményeket keveselte Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembekerült vezetô politikusokkal, s így került sor arra, hogy júniusban a képviselôválasztáson nemcsak nem jutott be a nemzetgyűlésbe, hanem menekülnie kellett. Ez a kudarc nem múlt el nyom

nélkül Ennek következményeként született meg az Apostol, mely politikai nézeteinek módosulását jelentette. 1848 decemberében született meg fia, Zoltán Debrecenben. 1849 januárjában jelentkezett Bem tábornoknál Feljebbvalóival többször összeütközésbe keveredett, ezért lemondott tiszti rangjáról. Súlyos anyagi gondok is gyötörték mivel nem kapott fizetést. Mezôberényben megírta Zoltánka életrajzát, egy nagy történelmi drámába kezdett. Lényegében civilként vett részt a segesvári csatában. Itt és ekkor tűnt el örökre Petôfi 1849 július 31-én Az irodalmi népiesség programja: a., népköltészet: népmesék, népballadák, népdalok - jártában ragadta rá a dolgok - innen merítette a dalok egyszerűségét és érthetőségét. - költészeti forma is innen van - ütemes magyaros verselés. b., klasszikus irodalom - szeretett nyugatiakat fordítani - hatott rá a romantika - reális és romantikus egyszerre. “Ha a nép

uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjon” Új műfajokkal jelent meg Petőfi: - életképek: kiragadott a mindennapi életből képeket és azokat tágította tovább. Nép világából kiemelt jelenetet emelnek költői témává. - helyzetdalok: mindennapi helyzeteket ábrázol. Ezekben beleéli magát egy sajátos emberalak helyzetébe, pl: juhász. - jellemrajzok: jellemeket ábrázol: Csokonai. A népköltészettől nyer tárgyi és formai ihletet. Nem utánozza a népdalt Legfőbb esztétikai elve az egyszerűség. Családi lírája Petőfi előtt a családi élet intimitásai nem voltak költői témák. Petőfi jelentős újszerűsége, hogy legszemélyesebb, legbensőbb családi kapcsolatairól is fesztelen, közvetlen modorban közügyként beszél. Az Egy estém otthon című művét 1844-ben írta A költő nagy művészi erővel imitálja a kötetlen, könnyed családi társalgás természetességét. A csipkelődő, ironikus

dialógus és elbeszélés felvillantja apa és fia ellentmondásos viszonyát: a szeretet mellett egymás kölcsönös meg nem értését. Az apa mindigis helytelenítette a színészetet, melyért Petőfi viszont teljes szívéből lelkesült. Megjelenik a szülők iránti tiszteletteljes szeretet A Vén zászlótartóban az apjáról ír, mikor épp beáll katonának. Tájköltészete Az új tájeszmény a romantika vadregényes, ember nem lakta hegyvidékeivel szemben az Alföldet jeleníti meg a költészetében. E témakör első remeke Az alföld (1844) Az első két szakasz a kétféle tájideál szembeállításával indítja a verset, majd a továbbiakban egy sajátos szerkesztési technikával: a látókör tágításával, később fokozatos szűkítésével az Alföld végtelenségének illúzióját kelti fel; az utolsó versszak meghitt, személyes vallomása hatásosan zárja le a költeményt. 1848 januárjában írta A puszta télen című leíró költeményét. A

mesélő nem siet, ráérősen elidőzik “a rossz gazda” fecsérlő könnyelműségénél. A második strófában a már alkotásokból ismert negatív festéssel érzékelteti a téli puszta halotti némaságát, hangtalan csendjét. Hiányzik mindaz, ami oly kedvessé, zengővé tette a nyári alföldet: a kolomp szava, a pásztorlegény kesergő sípja, a madarak trillája, a haris harsogása, a prücsök hegedűje. A negatívumokra épülő kép nemcsak a jelent, a téli kifosztottságot festi, hanem visszasóvárogja a múlt, a nyár értékeit, s ezzel szembeállítással a leírásba belopja a veszteség elégikus hangnemét is. Az első három szakaszban a téli természet jellegzetes vonásai jelentek meg, a következő egységben (4-6) az emberi élet színhelyei felé fordul a figyelem: üres a halászkunyhó és a csőszház, csendesek a tanyák, a csárdák is hallgatnak. A természeti jelenségekkel párhuzamosan itt is a visszafogott, lelassult élettevékenység

ábrázolása a jellemző. A benti világ rajza után újra a kinti természetbe, a kihalt, úttalan pusztaságba vezet a képzelet. Az első három vsz békésebb mozdulatlansága helyébe most a szelek és viharok félelmetes és vad kavargása lép. Ebben a dinamikus környezetben jelenik meg vészjóslóan a fenyegetett emberi lét a távolba tűnő, kilátástalan sorsú betyár alakjával. A 8 szakasz zárósorának jelképszerű látomása “Háta mögött farkas, feje fölött holló”, emberi tragédiát sűrít magába. Ez a komor hangulat folytatódik a záró strófa hasonlatában. A kiűzött király véres koronájának lehullása megfelel Petőfi ekkori politikai elképzeléseinek, hiszen 1846 óta a világforradalom várásának izgalmában élt. Pár hónappal később s szintén Pesten írta Kiskunság című költeményét. Egy forró nyárközépi napon, kora délelőtt a puszta egy meghatározott pontjáról indul el a szemlélet a város felé, s mire a

szélmalmok alá ér, már beesteledik. Ez a vidék, a Kiskunság nem csak szülőföldje miatt értékes a költőnek. A vers megírása idején (1848 máj-jún) politikai reményei is ide kapcsolták, hiszen Szabadszálláson kívánt fellépni a képviselőválasztáskor. Ekkor még nem sejthette a rövid idő múlva bekövetkező kurdarcot. Várakozó bizakodás, optimista derű lengi át az egész költeményt. Petőfi az összes tájversében a haza szépségére hívja fel a figyelmet. Ha már egy ilyen szép hazánk van, akkor tenni is kéne valamit a felvirágzása érdekében - ezt sugallja Petőfi. A hazáért akár az életünket fel kell áldoznunk. Elbeszélő költemények A helység kalapácsa támadó modorban határolja el magát a romantika dagályosságától, az előkelően fennkölt hangnemtől. Ez egy komikus eposz, remek stílusparódia és kacagtató falusi történet: egy kisszerű küzdelmet, egy kocsmában kezdődő és lezajló szerelmi versengést ad

elő, valamennyi eposzi kelléket is felhasználva. A stílusparódia legfőbb eszközei: az eposzi jelzők, értelmezők állandó használata, a szándékoltan bonyolult és fölösleges körülírások, a hosszadalmasra elnyújtott, aprólékosan részletező hasonlatok, a meghökkentést kiváltó tréfás fordulatok, ellentétek. 1844 novemberében fogott bel a János vitézbe. Kiharcolt új ízlésének megkoronázása, összegzése ez az elbeszélő költemény, mese eposz. Cselekményében a valósszerű falusi életkép a mesevilág jól ismert motívumaival s a népi mesemondó színes képzeletével, tódító nagyotmondásaival kapcsolódik össze. Minden eleme romantikus, az egész mű világképe azonban tagadása a romantikus világképnek. A talált gyerek, Kukoricza Jancsi vitézzé lesz, s nemcsak erejével, bátorságával, eszességével kell rendkívüli akadályokat legyőznie, hanem jellempróbáló erkölcsi csapdákon is sikerrel túljut. A falu két árvája

végül az örökös boldogság hazájában, Tündérországban találkozik, s mindketten Tündérország örökös uralkodói lesznek. A János vitéz a szegények, az elnyomottak győzelmes felülkerekedését hirdeti a szenvedéseken, megpróbáltatásokon. A költő a világot annak berendezkedését alapvetően jónak tartja: a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket, az erényesek alapvetően pedig a maguk megérdemelt jutalmát, az igazság diadalt arat. Forradalmi és politikai költészet 1846 tavasza meghozza a lelki betegségből való kilábalást. A Dömsödön 1846 máj 22-én írt levél Várady Antalhoz című episztola kedélyesen tréfálkozó hangneme a megváltozott, az újra bizakodó és magabiztos költőt állítja elénk, aki már elindult új célok felé. Visszatekint a Felhők csüggedésére, az életunalom hónapjaira, s boldogan állapítja meg: “Újjá születtem!”. Ebben a levélben jelenik meg először az a forradalom előtti optimizmus,

mely az emberiség minden társadalmi megoldását egy közeli, kegyetlen, véres háborúban látja, s az a meggyőződés, hogy ezután “isten képihez hasonló” emberek lakják majd a földet. 1847. márc 15-én megjelent Összes költemények című kötete Ennek mottója volt a “Szabadság, szerelem”, mely azon kívül, hogy megjelöli ekkori költészetének két legfontosabb témakörét, a költő igen jellemző értékrendjét is megszabja: az életnél becsesebb a szerelem, de a szerelemnél is értékesebb a szabadság. Petőfi 1846 tavaszától a világforradalom lázában égett, a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság ügye 1848-ig szorosan összekapcsolódott gondolkodásában. Költészetében 1846-tól fölerősödik a politikai líra, művészi forradalmisága megtelik politikai forradalmisággal. Ilyen tárgyú verseit az a hit hatja át, hogy az emberiség egyenletesen halad a végső célja, az általános boldogság felé, a cél elérésének

eszköze pedig a szabadság. Ezt a szabadságot egy utolsó, kegyetlen véres háború fogja megszülni, melyben a rab népek leszámolnak zsarnokaikkal, s ezután “a menny fog a földre leszállni”. A közeli jövőtől várja a világot megtisztító vérözönt Látomásversei közül az egyik legjelentősebb, mely a nagy romantikus-szimbolista víziókkal vetekszik, az Egy gondolat bánt engemet. A bántó, az elviselhetetlen gondolat a lassú, észrevétlen elmúlás, melynek visszataszítóan hosszadalmas folyamatát a két hasonlat( hervadó virág, elfogyó gyertyaszál)részletező kibontása érzékelteti. Az előbbi képek után jelenik meg a cselekvőhalál gondolata egy nagyszabású látomásban. Ez a látomás-szakasz egyetlen hatalmas versmondat. Látási és hallási képzetek ismétlődése erősíti a nagy ütközet izgatott elképzelését: a lelkesedés piros színe az arcokon és a zászlókon s az elharsogják igének a földkerekségen kelettől nyugatig

végighömpölygő mennydörgése. A “Világszabadság!” önálló verssorba kiemelése erőteljes hangsúlyt ad az utolsó harc nagyszerű célkitűzésének. A költő erkölcsi elszántsága, a föllelkesült akarat ebben az utolsó ütközetben tudja csak elképzelni a megnyugtató halált, az önfeláldozás, az életáldozat misztériumát. Elesni ebben a nagy csatában már nem passzív megsemmisülés, mert maga a hősi halál ténye is szolgálat. A vers lecsendesedik, történése lelassul, s megrendült ünnepélyességgel engedi át magát a nagy temetési nap végső látomásának. A rapszódia a legfőbb gondolat, a szent világszabadság jelszavának végső zengésével fejeződik be. A várt és remélt szabadságharc gondolatköréhez kapcsolódik Az ítélet . A vers közlő, magyarázó jellegű, és a költő saját történelemszemléletét fejti ki benne. A múlt tanulmányozásából következtetéseket von le: az emberiség története örökös harcok

folyamata. Majd a jelenre vetett pillantás után a nem is távolinak vélt jövőbe veti tekintetét, s megjósolja az elkövetkező rettenetes napokat, az utolsó véres háborút, mely megold minden társadalmi problémát, s utána megvalósulhat a földi menny. A versen végigvonuló kép egy nagyon kifejező metafora: az emberiség története vérfolyam, s ez csak a vértengerbe torkollva fog megpihenni. A jók diadalma a gonoszok felett vértengerbe kerül ugyan, de ez után kezdődik az élet, az örök üdvesség, s a menny fog a földre leszállni. A XIX század költői (1847) című verse szerint a költő Isten küldötte, lángoszlop, mely valaha a zsidókat vezette az egyiptomi bujdosás során, a költészet pedig politikai tett. A költők kötelessége a népet elvezetni a Kánaánba, az ígéret földjére. Ezt az eszményt, ezt a szent és nagy küldetést állítja követelményként századának költői elé. Meghatározza a népvezér-költők szerepét,

rendeltetését, felháborodottan átkozza meg a gyáva és a hamis, hazug próféták magatartását. Feltárja a jövendőt: költői képekkel írja körül az elérendő cél, a Kánaán legfőbb jellemzőit. A vagyoni, a jogi és a kulturális egyenlőség utópisztikus elképzelése túlmutat már a közeli jövőn. A cél elérése nem kétséges, a prófécia beteljesülése bizonyos, de az időpont bizonytalan. A költő itt már láttatja önmagát az elkövetkező időben, nem szól személyes részvételről, sőt a talán tétovasága azt jelzi, hogy munkájának eredményét nem fogja megérni. A költemény mégis megnyugvással, a feladat teljesítésének boldogító tudatával zárul. Hátralevő néhány évben ez a küldetéstudat hatja át Petőfi politikai költészetét. A “Világosságot!”(1847) című bölcseleti költeménye a használni vágyó, a cselekvő költő filozófiája. Számára a kérdések kérdése nem a lenni vagy nem lenni, hanem az, hogy

használ-e ,vagy sem a világnak , aki érte föláldozza magát. Bár kételyektől gyötörten , de mégis hinni akarja , hogy a világ-folyvást emelkedve- az általános boldogság felé halad. Ha a nép uralkodni fog a költészetben , közel áll ahhoz , hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek , ki megsokallta már látni, mint mártírkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek. És ennyi! A Nemzeti dal kiáltvány, felhívás, szózat a nemzethez: lelkesít, haladéktalan állásfoglalásra késztet. A legfontosabb mondanivaló, a legfőbb tétel mindjárt a vers elejére kerül A lényegre lerövidített kurta mondatok parancsoló keménysége válaszút elé állítja a hallgatókat, és azonnali elhatározásra ingerel: a történelmi sorsfordulón választani kell a rabság és a szabadság között. A refrén már magában foglalja a tömeg, a nép válaszát is. A többes szám első

személy használata a szónok és a nép egybeforrt akaratát fejezi ki. A további versszakok az egyetlen ésszerű döntésnek a helyességét igazolják a múlt, a jelen és a jövő érveivel, melyek főként a hallgatóság érzelmeire kívánnak hatni. Hivatkozik a költemény az ősapákra, kik szabadon éltek, s most kárhozottak a szolgaföldben. A becsület parancsa most a hazáért való önfeláldozást követeli. A refrénben újra meg újra megerősített helyes választás nyomán a távoli jövő dicsőségét sejteti meg, hiszen a jelen történelemformáló tette visszahozza a magyar név régi nagy hírét. Március 15-e után egyre kizárólagosabb uralomra jut költészetében a politika. A nagy népgyűlések szenvedélyességét közvetíti a Föltámadott a tenger. Ebben elmondja, hogy a nép erősebb, mint az uralkodó osztály. A Nemzetgyűléshez című versében egy ember szól, de milliók nevében. A nép szándékát közvetíti Azt mondja, hogy új

hazát kell építeni Egy szép hazát kell teremteni, ami szebb és tartósabb az előzőnél. Az alapokat meg kell tartani, de mást kell ráépíteni. Önzetlenül csak a hazáért kell élni A költő szenvedélyesen harcol a nép emberi jogaiért. A nép című versében a népet láttatja velünk. A nép egyik része keményen robotol és dolgozik, a többiek mennek és harcolnak Egyik verítéket másik vért hullajt. Miért harcoltok? Hazátoknak érezhetitek az országot? Ezeket a kérdéseket teszi fel. A válasz kiábrándító: nem, azért nem érezhetik hazájuknak ezt az országot, mert nincsenek jogaik. Jogot kell adni az embereknek Ők izzadnak és harcolnak, holott nekik ebből nem jár annyi, mint amennyit megérdemelnének. A nép nevében című versben a nép nevében szólal meg. A nemeseket szólítja fel Rá akarja ébreszteni, hogy a nép már nem sokáig bírja cérnával. Dózsát emlegeti A nép majd fellázad és elvesz, elragad Adni kell jogot, terheket

nekik is vállalniuk kell. Adózniuk kell Fenyegetés Petőfi békét ajánl, de csakis kompromisszum árán hajlandó. IX. TÉTEL Arany János (1817-1882) Arany János élete: 1817. márc 2-án született Nagyszalontán Édesapja földmíves volt A tíz gyermekből kettő maradt életben. Gyermekkorában sokszor és sokat betegeskedett Túlságosan érzékeny, félénk, visszahúzódó természetű. Korán adta fejét a bölcs tudományokra Már három éves korában apja tanította olvasni. 1823-1833: nagyszalontai iskolában tanult 14 évesen segédtanítói állást vállalt. 18 század végi megújulás irodalmához jutott hozzá, rengeteget olvasott Latin klasszikusok is érdekelték 1833 őszén a debreceni kollégiumba ment tanulni, de egy félév múlva Kisújszállásra került segédtanítónak. 1835 tavaszán visszatért Debrecenbe és befejezte a félbeszakadt tanévét. Ezután örökre felhagyott iskolai tanulmányaival 1836 febr beáll színésznek. Színészkedése

alatt apja megvakult anyja pedig meghalt A kalandos botlásnak tetsző színészkedés el nem múló nyomot hagyott életén: nemcsak az örökös lelkifurdalást szülei sorsa miatt, hanem az állandó rettegést is vágyainak esetleges kiélésétől, a bűntudatot minden egyéni öröm és boldogság miatt. 1836-1839: Szalontán a magyar s latin grammatikai osztályokat tanította. 23 évesen elvette Ercsey Juliannát Házassága után végleg leszámolt mindenféle művészi ábránddal. Két gyerekük született 1845 július: elkezdte írni Az elveszett alkotmány című művét, melyet beküldött a Kisfaludy Társaság által meghirdetett pályázatra. Az első díjat elnyerte de ekkor még nem vált híressé. A nagy sikert a Toldi hozta meg számára 1846-ban írta ezt az újabb pályázatra. Neve 1847-ben vált ismertté az irodalmi közvélemény előtt. Petőfi lelkes rokonszenvét elnyerte 1847-ben írta meg a Toldi estéjét 1848 június elején megindult Nép Barátja

című lapnak egyik szerkesztője lett. 1848 őszén rövid ideig nemzetőrnek állt be Aradon. 1849 tavaszán állami állást vállalt: belügyminisztériumi fogalmazó lett Világos számára anyagi összeomlást is jelentett. Nehéz helyzete miatt egy fél évig Geszten a Tisza családnál nevelősködött (1851). Ezután Nagykőrösre ment ahol közel tíz évet töltött tanárként Nem érezte itt jól magát, kedélyvilága elkomorult. Az epehólyag körüli tályoga 1870-ben a hasfalon kitört és élete végéig megmaradt egy állandóan gennyedző sipoly, nyílt seb. 1860 őszén Pestre költözött. Felajánlották neki a Kisfaludy Társaság igazgatóságát Elvállalta Belefogott a Csaba trilógiába. Első része a Buda halála (1863) 1865-ben az Akadémia titoknoka később főtitkára lett. Legfőbb csapás számára egyetlen leányának, Juliskának decemberben bekövetkezett halála. Elhallgatott benne a költő egy évtizedre 1876-ban lemondott a főtitkárságról.

1877 nyarán írta az Őszikék verseit 1879-ben még befejezte a Toldi szerelmét 1882. okt 22-én halt meg Pesten Az epikus költő Arany János erősen lírai alkatú költő volt, az irodalmi pályán mégis epikusként indult. Az elbeszélő költészet útjára Az elveszett alkotmány című, hét énekből álló vígeposszal lépett. A Toldi műfaja az ún. nagyobb elbeszélő költemény Egységes világképű mű Miklós nemcsak eszményi népi hős, hanem a nemzeti egység megtestesítője is. Ez a lenézett, kisemmizett fiú képes csak megmenteni az ország becsületét, ő tudja csak legyőzni a magyart gyalázó cseh bajnokot. A költemény előhangja látomásszerűen idéz meg egy olyan világot, amely egykor volt, s melynek lennie kellene: egy olyan világot, melyben az erény elnyeri a maga jutalmát, a gonoszság pedig megkapja büntetését. A cselekményszövés logikájában még 1 fellelhetők népmesékbe illő motívumok. Toldi rendkívül összetett

jellem A nemesi, földesúri büszkeség sajátos módon keveredik benne a jobbágyi lét megalázottságával. Stílusa egyébként többféle elemből sőt ”alkotott” stílus, amelyben a régi irodalom, a korabeli romantika és a paraszti beszéd nyelvi elemei ötvöződnek. A haténekes Toldi estéjét alig pár hónap választja el a Tolditól, hangulata, életszemlélete mégis egészen más. Az első Toldiban egy fiatal, diadalmas hős áll a középpontban, itt az öreg, kegyvesztett, tragikus vitéz játssza a főszerepet. Az első művet hit, bizalom, derű jellemzi, a másodikra aggodalmak, kétségek a jellemzőek. A 46-os költemény évszaka a napfényes nyár, a 47-esé a komor, lehangoló ősz és a tél. Az elsőben inkább a politikai célzatosság a hangsúlyozott, a másodikban főleg művelődési, erkölcsi problémák merülnek fel. A kérdés az, hogy mi legyen a helyes nemzeti magatartás az új, modern kultúrával, a haladással szemben. A két elbeszélő

költemény cselekményének a fő vonala csaknem azonos: mindkettőben Toldi Miklós Nagyfaluból elindulva három nap alatt Budára ér, legyőzi az ország címerét bitorló idegen bajnokot, s ezzel megmenti nemzete becsületét, a maga számára pedig kegyelmet nyer a királytól. Ennek ellenére az egyik diadallal, a másik tragédiával zárul. Az epikus Arany régi álma volt egy hun eposz megírása. 1863-ban megírta a Buda halálát. A Buda halála, bárcsak egy trilógiának egy része, teljes egész A modern lélektani regények eszközeivel fokozatosan bontja ki a költő azt a folyamatot, mely a végzetes testvérgyilkosságig vezet. Buda, a hunok királya megosztja öccsével az uralkodást Buda hamarosan megbánja meggondolatlan tettét. Miközben Etele a bizánci császárral hadakozik, testvére Budaszállás helyén hatalmas várat építtet, s ellopatja az Isten kardját. E hírre Etele békét köt a császárral, hazatér, s megöli Budát. Erre Buda felesége

megátkozza Etele hitvesét, fiát, s Etelét is. A nemzeti katasztrófa már ott kísért a Buda halála utolsó énekében Komor figyelmeztetés a Buda halála, bár saját kora teljesen érzéketlenül ment el mellette. Arra figyelmeztet a mű, hogy a vezetők önérdekszerű viszálykodásai és hibás döntései kihatnak egy egész nép sorsára. További epikus művei A szabadságharc miatti önkínzó fájdalom, mely a kétségbeesés legmélyén csak nevetni tud a sírás helyett, íratta meg vele 1851-ben a négy énekre terjedő vígeposzt, A nagyidai cigányokat. A mese alapja egy 16. Századi történelmi anekdota: a nagyidai vár csekély számú magyar őrsége a reménytelen helyzetben titokban elvonul a császáriak támadása elől, s a cigányokra bízza a vár védelmét. Ezt a történetet alkalmazza Arany szatírikus felháborodása a forradalom és a szabadságharc hibáinak torzító tükörként való ábrázolására. Csóri vajda, a cigányok vezére képtelen

felmérni a kilátástalan helyzetet: a cigányok a végveszélyben örömünnepélyt rendeznek, elfogyasztják a még megmaradt enni és innivalót, a puskaporkészletet pedig elpufogtatják. Csóri miközben egy jósló vénasszonnyal jövendöltet magának, elalszik: álmában cigányország nagyságát látja, s fényes diadalt arat az ellenség felett. De Csóri vajda a váratlan szerencsét sem tudja kiaknázni. Mikor az ellenség főparancsnoka a várbeli lövöldözéstől cselt gyanítva megijed s elvonulni készül, a cigányok a várfalakról utánuk kiáltoznak: volna csak puskaporuk, az utolsó szálig lelövöldöznék őket. Erre a császáriak visszatérnek, s kiebrudálják a cigányokat a várból A nagyidai cigányok fogadtatása rendkívül ellenséges volt: azzal vádolták Aranyt, hogy beszennyezte a szabadságharc dicső emlékét. Csóri vajda mindenki szemében azonosult Kossuthtal, akinek még valóságos hibáit is bearanyozta akkor az emlékezés. 2 Az

epikus Arany régi álma volt egy hun eposz, hun trilógia megírása, melynek hőse Attila, illetve Csaba lett. 1852-53 körül fogott hozzá a terv megvalósításához De ebből csak egy-két töredék készült el. Végül 1863-ban megírta a trilógia első részét, a Buda halálát A Duda halála bár csak egy trilógiának része, teljes egész. A Buda a hunok királya megosztja öccsével, Etelével az uralkodást. ”Légy te öcsém a kard, én leszek a pálca” - mondja, vagyis békeidőben az ő, háborúban pedig Etele kezében lesz a főhatalom. Buda hamarosan megbánja meggondolatlan tettét. Miközben Etele a keleti császár ellen hadakozik, bátyja Budaszállás helyén hatalmas várat épített, s ellopatja az Isten kardját. E hírre Etele azonban békét köt a császárral, seregével hazatér, s viadalban megöli testvérét. Buda felesége Gyöngyvér férje holttesténél megátkozza Krimhildát, Etele hitvesét, ennek fiát, Aladárt, s átkot mond Etelére

is, aki iszonyodva veszi kezébe a csoda kardot. A nemzeti katasztrófa, egy ország pusztulása már ott kísért a Buda halála utolsó énekében, Gyöngyvér átkában, de valójában Etele tettében, aki nem tudta önmagát legyőzni, nem volt képes indulatainak parancsolni. Megszegte az isteni törvényt, bűnt követett el, ezért bűnhődnie kell, nemcsak neki, hanem népének is. Komor figyelmeztetés is a Buda halála, bár saját kora teljesen érzéketlenül ment el mellette: a belső egyenetlenségek, széthúzások, a vezetők önérdekű viszálykodásai és hibás döntései kihatnak egy egész nép sorsára. A lírikus Arany Az 50-es évek lírája: Arany János lírai költészete a szabadságharc bukása utáni évtizedben bontakozott ki: művészetében a líra veszi át az uralkodó szerepet. Lírai sóhajának forrása a nemzeti katasztrófa, Petőfi elvesztése, egyéni sorsának teljes bizonytalansága, s mindezek miatt a reménytelen kétségbeesés, a

kilátástalanság. Fölöslegesnek érzi magát, hiábavalónak költészetét, ha a nemzet halott, nincs kinek énekelni. Letészem a lantot című műve épp ebből az elhatározásból született, hogy abbahagyja a versírást. A költemény alapélménye: a kiábrándulás, a múlt visszahozhatatlanságának felismerése. Két korszakot állít egymással szembe: az értelmetlen, céltalan jelent s a nagy reményeket ígérő éltető múltat. A jelen csüggedéséből visszatekintve az értékgazdag múlt még vonzóbbnak tűnik A csüggedés és a lelkesedés ellentétes érzelmei között hullámzik a költemény, s ennek az érzelmi kettősségnek megfelelően a hangnem is összetett: elégiai és ódai. A versben megvalósult, feszültséget teremtő ellentmondás a költő belső küzdelmét tükrözi. A költeményre szigorúan zárt kompozíció jellemző. A hét vsz közül három - az első és az utolsó kettő - a jelen hangulatát és elhatározását sűríti

magába, a közbezárt négy szakasz (2-5) pedig a múltra vonatkozik. A jelenből indul és oda is tér vissza, miközben megjárja a boldogító múltat, mely hitet adott a jövőre nézve is. A múlt állandóan szembesül a jelennel Az első és az utolsó vsz. a jelenbeli állapotot összegzi Az indító strófában a költő halk, elégikus sóhajokba fojtja a keserű megállapítást: felhagy a költészettel, s az indokot: megváltozott, lelke ifjúsága eltűnt. ”Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt” - meghalt a lélek ifjúsága. A második vsz.-ban az elégikus, csüggedt fájdalom a múlt lelkes, ódai magasztalásába vált át: akkor minden más volt: gazdagabb, szebb, vonzóbb, értékesebb és értelmesebb. A középső strófák (3-5) a jelen társtalan magányával szemben a Petőfivel való barátság ihletet adó erejét idézik, továbbá azt a biztos hitet, hogy kettejük költészete a nemzet ügyét szolgálta, s azt az álmot, hogy

a költői hírnév és a nemzet boldog jövője egymással összekapcsolódva 3 vallósággá válik. A ”Mind hiába” keserűen legyintő gesztusa ennek az álomnak a szétfoszlását fejezi ki. A refrén végig a sivár valóra emlékeztet A hatodik vsz. a jelenbeli élmény tárgyiasított, képi összegzése, a kiábrándító és céltalan jelent ábrázolják. A múlt halott, a költészet is hiábavaló, céltalan ”Kit érdekelne már a dal” A kivágott fa képében ott komorlik már a nemzethalál valósága. Az évnapra című verset 1850 március 15-én írta. Felidézi a 48-as napot Elmondja, hogy úgy néz ki a helyzet, mintha az emberek elfelejtették volna ezt a napot, vagy szándékosan nem emlékeznek rá. De azért vannak akik titkon magukban emlékeznek a napra Átkosnak érzik ezt a napot az emberek. A 60-as évek lírája: ekkor lehetett reménykedni, hogy visszaáll a 48-as állapot. Bach korszak megbukik. Ferenc József kiadja az októberi diplomát

és a februári pátenset Az októberi diplomában hajlandó visszaállítani a 47-es állapotokat, ezek a reformkori állapotok. A februári pátensben csillapítani akarja a belső ellentéteket. Lehetőséget ad, hogy összeüljön a magyar parlament. Soha nem látott reménykedés indul meg az országban. 48-as törekvésekből nem engednek Olyanokat választanak be a parlamentbe, akikről lehetett tudni, hogy a 48-as állapotokat akarták visszahozni. Két párt volt jelen: Felirati: Deák, és a Határozati: Teleki 1861 című epigrammájában a reménykedés kap hangot. Reménykedik a 48-as állapotok visszaállításában. De mégis csalódás lett a vége, mert feloszlatták az országgyűlést Magányban című versében a nemzetbe a reményt akarja belesulykolni. Nem szabad feladni a reményt. Mo helyzetére gondol a címmel Fél is a jövőtől, de bízik is benne Nyíltan politizál Önbizalomra tanítja a nemzetet, tiszta honfihűség. Rendületlenül című versében a

hazaszeretet fogalmát fejtegeti. Vannak olyan emberek akik úgymond divatból szeretik a hazát, jobban szeretik a tapsot és az elismerést, mint a hazát. Vannak, aki pénzért és érdekből szeretik a hazát. Aki igazán szereti a hazát, az még a homályos helyzetek közepette is kitart mellette. A Nagykőrösi balladák A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre, mintaként a skót és székely népballadát tekintette. A balladák a legjobban szerkesztett költeményei A nemzet ügyét kívánta szolgálni velük: nemzeti öntudatot, a nemzet erkölcsi erejét, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani. Történelmi balladái nagyrészt allegorikus jelentésűek Bár tárgyukat a nemzeti múlt nehéz korszakaiból merítik, rejtett jelentésükkel a jelenhez szólnak. Ágnes asszony Az Ágnes asszony műfaja egyszólamú lélektani ballada. Ezekben a balladákban a bűn és bűnhődés áll a középpontban. Ezek a balladák arról szólnak,

hogy hogyan kergeti hősüket őrületbe a bűntudat, hogyan roppannak össze a lelkiismeret súlya alatt, s hogy mennyivel kegyetlenebb az e fajta bűnhődés a földi bíráskodás minden ítéleténél. A vers elején képet kapunk arról, hogy egy asszony akinek a neve Ágnes, véres lepedőjét mossa a patakban. Bármennyire is próbálja titokban eltüntetni a vérfoltokat a lepedőről ez nem sikerül neki, mert az utcagyerekek észreveszik tevékenységét. Kérdésükre, hogy mitől véres a lepedő Ágnes azt feleli, hogy a csibéjének a vére. A szomszédok is tudomást szereznek a véres lepedőről és ők is kérdezősködni kezdenek, mivel felmerül bennük a gyanú, hogy Ágnes férjével történhetett valami. Ágnes azonban megnyugtatja őket, hogy férje a házban alszik, de a szomszédokat mégsem engedi be. Szomszédai nem hiszik el a meséjét és jelentik az ügyet a hajdúnak aki 4 Ágnest börtönbe veti. A következő versszakokban a börtönről

alkothatunk képet A börtön sivár, sötét és félelmetes hely. Fény alig szűrődik be Ágnes cellájába A nappalok és éjszakák egybefolynak. A sötétség rémekkel van tele Az a cseppnyi fény az egyetlen éltető erő, mely a rabokat megmenti attól, hogy teljesen az őrületbe jussanak. Kis idő múlva Ágnest a bíróság elé viszik, ahol sor kerül a tárgyalásra. Ágnes szeretné magát minél inkább csinosabbá varázsolni, mert attól fél, ha megjelenik koszosan és kócosan a bíróság azt hiszi, hogy megháborodott. Mikor belép a tárgyalóterembe az esküdtek tekintete inkább szánalommal van teli, mint durvasággal és megvetéssel. A versben most kapunk képet arról, hogy igazából milyen szörnyű tettet követett el Ágnes. Kiderül, hogy Ágnes szeretője gyilkolta meg a ház urát, de bevallotta azt is, hogy Ágnes bíztatta eme szörnyű tett elkövetésére. Ágnes szeretőjét halálra ítélik, Ágnes pedig életfogytiglanig tartó

börtönbüntetést kap. A következő versszak utal arra, hogy Ágnes talán őrült, s nincs tisztában vele, hogy mit követett el. Erre abból következtetek, hogy olyan nyomatékos hangsúlyt kap az a rész, hogy amíg az ember hallja a szót és érti azt addig nem őrült. Ezek után merül fel az emberben az a gyanú, hogy ez az egész eset talán meg sem történt, hanem csak egy furcsa álom az egész. Erre utal az, hogy amikor Ágnes meghallja az ítéletét sírva fakad, de nem amiatt amit elkövetett, hanem amiatt, hogy nem lesz aki kimossa a lepedőből a foltot. Ekkor a bíróság tanácskozni kezd, s végül hazaengedni Ágnes, hogy kitisztítsa a lepedőt. A 20 versszak szinte azonos az első versszak mondanivalójával azzal a különbséggel, hogy most már Ágnes a tiszta lepedőt mossa szüntelenül. Ágnes valóban megtébolyodott. Állandóan a véres szövet képét látja maga előtt, s hiába mossa azt akármeddig soha nem tisztul meg lelki szemei előtt.

Reggel-este, télen-nyáron, évről-évre szópárok mutatják gondolatban az idő múlását. Majd valóságos jelzők utalnak arra, hogy hány meg hány év telt el, s Ágnes mennyire megöregedett. Haja ősz, arca ráncos, s Ágnes szakadatlanul mossa a ”véres” lepedőt a patakban. A minden versszak végén megjelenő refrén az elbeszélő vagy a hallgatóság érzelmi reagálását foglalja magában. Míg a vers elején az emberben a megdöbbenés és felháborodás érzése van jelen, később a részvét és szánalom érzése bontakozik ki. Szondi két apródja Műfaja többszólamú történelmi ballada. Ezek témáját rendszerint a nemzeti múlt nehéz korszakai határozzák meg, bár a jelenhez szólnak. Ez a vers a hűség és hősiesség balladája A balladában Arany, Szondi hősies viselkedésére és a költők szerepére mutat rá a hazához való hűségben. A versben szereplő apródok ugyanis nem a mindennapi értelemben vett várkatonák, hanem a 16.

századi költők A ballada első két versszakában három jelképes színhelyet mutat be. Az első két színhely a magasban helyezkedik el, míg a harmadik a völgyben A fenti két színhely közül az egyik a drégely vár romja, a másik pedig Szondi sírja. Itt egy ellentétpár található, mivel a vár romos, a sír pedig gyönyörű. Ez is megmutatja Szondi hősiességét Az egyik helyszín a véres harc, a másik pedig a hős túlvilági nyugatalmát ábrázolja. A harmadik és negyedik versszak szereplője Aki és szolgája. A győztes fővezér azt akarja, hogy az a két apród aki Szondi sírja mellett zeng dicsőítő éneket, jöjjön le a völgybe és őt dicsérje. Az ötödik versszaktól lesz a ballada kétszólamú. Innen kezdve ugyanis a páratlan versszakok az apródok énekét, a párosak pedig a török küldött beszédét tartalmazzák. Az apródok a dicső múltról beszélnek. A török küldött ezzel szemben a jelenről ad képet, s a jövő nagy

lehetőségeit ecseteli az apródok számára. Felajánlja nekik, hogy ha hajlandóak lejönni a szultánhoz, vagyis hazaárulást követnek el, részük lehet mindabban a sok jóban és gyönyörben amit a szultán birodalma adhat. Később már a fenyegetőzés jellemzi a török küldött beszédét, vagyis ha nem állnának át a szultánhoz, nagy valószínűséggel megölnék őket. Az apródok azonban egyáltalán 5 nem figyelnek a török csábítására, s mikor a küldönc kifogy érveiből egy pillanatra ő is Szondi dicséri. De hamar feleszmél, s tovább fenyegeti az apródokat A vers végén az apródok arra kérik Istent, hogy ne kegyelmezzen meg azoknak a gonosz törököknek akik Szondi halálát okozták. Walesi bárdok: Ferenc József tervezett Budapesti látogatására felkérték Aranyt, hogy az uralkodót üdvözölje egy költeményben, de Arany ezt elutasította és ekkor keletkezett ez a mű. 1. rész: útban Montgomery felé Nyugodt a király, léptet

fakó lován Az elfoglalt tartomány kincsei érdeklik. Udvaroncok kísérik a királyt A nép fél és nyugalom van De nincs minden rendben, mert a nép nem üdvözli a királyt. ”Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány” 2. rész: A lakoma jelenik meg Jelen vannak a welszi urak Megadják a tiszteletet, hoznak neki mindent, mi szem szájnak ingere. De a dacos welsz ebek nem hajlandók dicsőíteni a királyt A félelem mellett jelen van a nemzeti becsület. Három welszi bárd áll elő, hogy dicsőítse a király tetteit, de egyik sem dicsőíti, mind a király tetteit kritizálják, a király a nyomornak az okozója. ”Fegyver csörög, haló hörög, ”Levágva népünk ezrei, A nap vértóba száll, Halomba, mint kereszt Vérszagra gyűl az éji vad: Hogy sírva tallóz, aki él Te tetted ezt, király!” Király, te tetted ezt!” A király ily szavakkal bombázzák. Mikor előáll a harmadik bárd is, akkor hág

a király harag a tetőfokára, az összes bárdok máglyára küldi, akik nem bírják dicsőíteni, magasztalni a nagy királyt. De a harmadik is vállalta a máglyát A bárdok a háborúról beszélnek és ezzel Arany a szabadságharc emlékét idézi. A megtorlás is, melyet a bárdok elszenvedtek, a szabadságharc szörnyű megtorlására utal. 3. rész: ekkor vágtat a király London felé A király menekül és fél Az utolsó versszak a költők dicsőítése. ”De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át, Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát” - nagy bátorítás ez. A magyar költők sem hallgattak el Arany arra buzdítja a magyar költőket, hogy semmi áron sem szabad letenni a lantot, és mindig ki kell állnunk az érveink mellett, ki kell mondani a véleményünket. Őszikék Arany ezeket a költeményeket nem a nyilvánosságnak szánta. Nem ok nélkül húzódott a nyilvánosság elől. Mások ezek a költemények, mint amilyeneket a kor szélesebb

körű irodalmi közvéleménye várt tőle. A szerző nem kívánja vállalni benne a nemzeti költő szerepét Az Őszikéket az teszi múlhatatlanul moderné, hogy bennük egy nagy lélek sebzettsége és összetettsége önmagának nyilatkozik meg kivételes őszinteséggel és művészi erővel. Műfajai a régiek, de az igazán új az elrejtőzés által lehetővé tett őszinteség és szabadság. Bátrabban fordul belső világába, emlékeibe, szorongásaihoz. Az egész verscikluson végig ott érezhető az elhibázott élet, az elmulasztott lét, s a búcsúvétel tragikus sejtelme. Az Őszikék legjellemzőbb alkotása az Epilógus. Ennyi személyes, sőt titkolt érzés ilyen közvetlenül sosem szólalt meg a 6 költészetben. A 15 szakaszból álló alkotás három különböző idősíkban helyezkedik el Az első öt versszak ideje a múlt. A kezdő sor az élet lezárultságát hangsúlyozó elégikus sóhaj Az élet leélése azonosul az élet országúton való

haladással, melynek vége, úti célja a halál. Sokan haladnak ezen az úton - gyalog, hintón, omnibuszon, nem sokat törődnek egymással, olykor bántja az egyik a másikat. Az idillnek tűnő felszín mögött visszafojtott indulatok és keserűségek húzódnak meg. A második rész idősíkja a múlthoz kötött jelen. A hatodik versszaktól kezdve hangváltás történik: az eddigi derűs felszínt, elégedetlen kifakadás töri szét. A költő az élettől nem kapta meg azt, amit várt. Része volt címben, hírnévben, elismerésben, holott épp ilyesmikre nem vágyott. Az a kétely gyötri, hogy műveivel megérdemelte-e az elismerést, s az önvád, hogy epikus alkotásait nem fejezte be, ”félbe-szerbe” maradtak. A harmadik szerkezeti egységhez fűződő időik a múltban megálmodott, de meg nem valósult jövő. A független nyugalom, a csöndes fészek falun, a munkás, vidám öregség eddig csak ábrándos vágyálmok maradtak. A tragikus élet iróniája, hogy

mindezeket csak akkor kaphatta meg, amikor már nem tud velük mit kezdeni a halál közelében. A Mindvégig olyasfajta önmegszólító vers, mint Vörösmarty Mihály A vén cigánya. Ez is felszólítás az alkotásra, az alkotás vállalására minden körülmények között, ”mindvégig”. Az első sorok szándékoltan utalnak vissza egy korábbi vers címére és lemondó kiábrándultságára Az 1850-es Letészem a lantot alkotás feleslegességét és céltalanságát hangsúlyozza, a Mindvégig parancsa éppen ellenkezőleg a mindhalálig való munka, írás kötelességét emeli ki. Ott a költészet abbahagyását a költő személyes meghasonlottságán túl a nemzeti tragédia indokolta, itt a versíráshoz való ragaszkodásnak már nincs közösségi érdeke: célja csupán az egyén, a halál fenyegetésében élő ember vigasza. Lényegesen megváltozott tehát a költő és a költészet szerepe. Tudomásul kell venni a természet és az élet örök rendjét,

felül kell emelkedni a sors csapásain, nem érdemes visszasírni, ami elmúlt, hanem bölcsen ki kell használni azt ami maradt, hisz szép ez az élet fogytig: a lét a maga fájdalmaival együtt is szebb, értékesebb a nem-létnél. Tengeri-hántás című költeményének szereplői a szokástörvényt megsértve halállal, illetve tébollyal tetézett öngyilkossággal bűnhődnek: Tuba Ferkó elhagyta megesett szeretőjét, Dalos Esztit, mikor Ferkó a leány öngyilkossága után visszatér falujába, a lelkifurdalás beteggé, holdkórossá teszi, s a templom tornyára felmászva lezuhan. A Vörös Rébék falusi története is a reális valóságot keveri babonás elemekkel, naiv látomásokkal. Vörös Rébék hol mint varjú, hol mint vén boszorkány, kerítőasszony jelenik meg, aki házasságtörésre csábít egy szép menyecskét, Terát. Az asszony hűtlensége kettős gyilkosságba kergeti a férjét, Pörge Danit, akit végül elér a törvény büntetése.

Legnépszerűbb, legtöbbet szavalt balladája a Tetemre hívás. Alapja egy középkori istenítélet: az a hit, hogy a halott sebe újra vérezni kezd gyilkosának jelenlétében. A halva talált Bárczi Benô apja mindenkit megidéz fia holttestéhez, de a bűnös az, akire a legkevésbé eshetett a gyanú: ifjú menyasszonya, Kund Abigél. A könnyelmű, kacér enyelgés tragédiához vezetett, a büntetés itt is a megtébolyodás. 7 7 X. TÉTEL Madách Imre (1823-1864) A., eszmék szerepe és változása a Tragédiában B., hit és tagadás kapcsolata a műben, történelmi és filozófiai háttere Madách Imre élete: 1823. jan 21-én szültetett Alsósztregován, középnemesi családban Magánúton végezte tanulmányait. 1837 őszétől a pesti egyetemre került: jogi kar Fővárosi tanulmányai idején került a szellemi élet sodrába: magába szívta a reformkor liberális atmoszféráját, romantikus ízlését és népszeretetét. Latinul, németül és franciául

olvasott Írói ambíciói, próbálkozásai korán jelentkeztek. Már 1840 júliusában megjelent első s egyetlen verskötete Lantvirágok címmel Ennek darabjait a Lónyai Etelka iránti ifjúkori szerelem ihlette. 1840 őszétől Sztregován magánúton készült további jogi vizsgáira; egyetemi tanulmányait 1841 novemberében fejezte be, s egy év múlva szerzett ügyvédi képesítést. Balassagyarmatra ment joggyakorlatra Sréter János mellett dolgozott majd halála után Fráter Pál oldalán. 1843-ban súlyosbodó betegsége miatt le kellett mondania az aljegyzőségről, de a Pesti Hírlapban továbbra is megjelentek cikkei. Fiatalon kezdett drámaírással foglalkozni. 1844-ben ismerkedett meg Fráter Erzsébettel Teljesen elbűvölte az ifjú hajadon, de természetük nem illett össze. Erzsi örökké nyugtalan, élményekre, szórakozásra vágyó egyéniség. 1845-ben esküdtek Első pár év boldogan telt el A születendő gyermekek kötötték össze őket egy

időre. Betegeskedése miatt nem vehetett részt a szabadságharcban. A szh alatt nővérét román parasztok meggyilkolták, Öccse meghalt tüdőgyusziban. 1851-ben őparócai birtokának erdészházában rejtegette a halálra ítélt Rákóczy Jánost, aki a forradalmi időkben Kossuth titkára volt. Ez utóbbiért feljelentették 1852 aug 20-án Madáchot Csesztvén letartóztatták, s vasra verve Pozsonyba szállították. 1853 májusában szabad lábra helyezték Távolléte alatt házassága megromlott, felesége elidegenedett tőle. Elváltak A válás után Madách egy ideig elszigetelten, magányosan élt Sztregován. Az Ember tragédiáját 1859 feb. kezdte írni, 1860 márc fejezte be 1862 elején jelent meg A költőt a Kisfaludy Társaság majd az Akadémia is tagjai sorába választotta. 1864. okt 5-én Alsósztregován halt meg, vízkórban Az ember tragédiája történetének ismertetése Az ember tragédiája a nemzeti klasszicizmus utolsó nagy állomása. A XIX

század termékeny korszakát ez a filozófiai költemény zárta le. Ha Az ember tragédiája formáját és tárgyát tekintjük akkor egyrészt drámai költeménynek nevezhetjük, másrészt történetfilozófiai mű. A drámai költemény azt a műfajt jelöli, ami Goethe Faustja nyomán keletkezett az európai irodalomban. Külső ismertető jegye, hogy formájára nézve drámai, de nem előadásra készült. Belső jellegzetessége, hogy szimbolikus, mélyértelmű kérdéseket tesz fel és ezekre keresi a választ. A drámai költemény tipikusan romantikus műfaj. A műnek minden kor számára van érvényes mondanivalója. Nem közvetlenül a nemzeti kérdés jelenik meg, hanem az egész emberiség, az egész európai civilizáció nevében szólal meg. 7 Tragédia létrejöttének körülményei: Madách a művet először Szontagh Pálnak olvasta fel, s az ő tanácsára adta át a kéziratot 1861 elején Arany Jánosnak, de ő már az első sorok elolvasása után

kedvetlenül félretette. Azt gondolta, hogy a mű nem több, mint a Faust gyönge utánzása Csak hónapok múlva olvasta végig a darabot, s akkor már felismerte kivételes értékeit. Egyúttal meglehetősen sok stiláris és verstani változtatásokat javasolt Madáchnak, és ő ezeket el is fogadta. 1862 jan 12-én jelent meg először nyomtatásban Már maga a mű keletkezési ideje is sokat árul el a Tragédiáról: egy csüggedés-korszak végén s egy újra reménykedő korszak hajnalán alkotta meg írója. A remekmű sokat emlegetett és a költő szemére hányt “következetlensége”, “ellentmondásossága”, a pesszimista eseménysorozat és az optimista befejezés a megírás időpontjának társadalmi közérzetéből fakadt. Madách hitt a forradalom előtt a felvilágosodás eszméiből táplálkozó eszmék diadalában; ez kurdarcba fulladt. Ez a lelkivilágnézeti válság a Tragédia létrejöttének elsődleges forrása A nemzeti tragédiából

táplálkozó riadt kétségbeesést az egyéni csapások személyes csalódások tovább mélyítették. Nővérének és családjának kegyetlen legyilkolása; a “nőben” való csalódása; vergődésének kiindulópontja lett. A műben nem a történelmet akarta bemutatni, hanem azoknak az “uralkodó eszméknek” sorsát és szerepét, amelyek az ő világnézetének is alapját képezték, s amelyek az 50-es évek folyamán különösen kétségessé váltak. A Tragédia leggyötrőbb kérdése mégis az: van-e értelme, célja az emberi létnek; van-e emberi fejlődés, tökéletesedés? Tragédia szerkezete: Bibliai színek: - mennyország - paradicsom - paradicsomon kívül Történelmi színek: - Ókor: Egyiptom, Görögo., Róma - Középkor: Konstantinápoly, Prága - Újkor: Párizs, London - Utópia színek: Falanszter, Űr, Eszkimók Bibliai szín: - paradicsomon kívül Színek I. szín: ez egy tézisszín Bibliai teremtéstörténetet írja le Isten

gondolatából, akaratából 7 nap alatt létrehozza a földet és az embert. A mű a teremtéstörténet befejezténél kezdődik, mikor már minden kész van, a két ember is. Isten büszke az alkotására, kedvére valót alkotott Három főangyalt meghallgat pihenésként, hogy milyen lett a műve. Itt jelenik meg Lucifer Ő nem dicsőíti a művét. Őszintén megmondja a véleményét, lényege az ellentmondás Kétségbe vonja az egész teremtés értelmét: a megteremtett világban a cél, a változás és az összhangzó értelem hiányát kifogásolja. Részt követel a világból azon a jogon, hogy az Úr általa, a “tagadás ősi szelleme” által kényszerült teremteni. Ezért Lucifert kiátkozza és megkap a paradicsomból két sudár fát. Ekkor Lucifer dacosan, öntudatosan vágja az Úr szemébe: “Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagyS egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, 7 Világodat meg fogja dönteni.” Célja: az Úr

világának megdöntése. Meg akarja semmisíteni az embert, eleve meg akarja akadályozni az emberi történelmet. II. szín: A paradicsom Őskertet idézi fel Nincs munka és magántulajdon Ez a nem termelő szakasza az emberiségnek. Édeni állapot Az Isten azért ajánlotta fel az Édent az embernek, hogy boldog legyen és mindvégig őt dicsőítse. Lucifer megjelenik emberi alakban. Nagy szél kavar Megjelent a félelem az emberben Lucifer miatt; félt, mert nem ismerte. Lucifer elcsitította a félelmüket, majd elmondta, hogy ő csak jót akar. Elmondja az emberpárnak, hogy az ember azért nem fog tudni, mert Isten kitartja őt, és Istennek nem áll szándékában, hogy az ember eszméljen. Öntudatra ébresztés “Nemes, de terhes önlábunkon állni”. Isten igazából nem zárja el az embert a tudástól, de magának kell rájönnie mindenre. Éva nagyon lelkesül a mondottakért Lucifer felajánlja a halhatatlanságot Küzdést kíván az embernek. Jó és rossz

összecsapása viszi előbbre az emberiséget Először az emberpár eszik a tudás fájából, de már a halhatatlanság fájából nem tud, mert Isten kiátkozza őket a paradicsomból. Meg kell próbálnia az embernek a saját lábára állni III. szín: Termelő korszak, paradicsomon kívül Sok mindenre rá kell jönnie az embernek Sok természeti dolgot felfedeznek, de semmire sem találnak magyarázatot. Lucifer egy új istent hív elő számukra: megjelenik a Föld szelleme. Azt mondja, hogy az ember nem tudja és nem is szabad megpróbálnia legyőzni a természetet. Az egész emberiségben kell Az embernek az “egész”-ért kell harcolnia és nem az egyénért. Mert az egyed alkotja az egészet Az emberiség úgyis meg fog tudni mindent a maga idejében. Ádám szeretné látni jövőjét Az ember kíváncsi, ezért Lucifer megmutatja neki álmukban a jövőt. Ádám egy alakban éli át, amit az egész emberiség át fog élni. Történeti színek: Madách nem az

emberiség történetét akarta bemutatni. Azt mutatja be, hogy bizonyos eszmék küzdelmek és szenvedések árán hogyan valósulnak meg, és ezek hogyan viszik előrébb az emberiséget. Polgári forradalom eszméiről van szó: szabadság, egyenlőség, testvériség. A történeti színek alapkonfliktusa: az Ádám képviselte nagy, szent eszmék és az eszméket megtagadó, ill. eltorzító gyakorlat közötti összeütközés IV. szín: Egyiptom Ádám itt egy ifjú fáraó, minden dicsőség, hatalom az övé Mégsem boldog: sem az uralkodás, sem az érzéki élvezetek öröme nem elégíti ki, mert ezekért a dolgokért nem maga küzdött meg. Lelkében “mondhatatlan űrt” érez, de nem is boldogságra vágyik, hanem a dicsőségre. A trón magasából nem hallja a nép jaját, sikolyát Éva ébreszti öntudatra Éva egy rabszolga nő, akinek a férje meghal, és Éva elsiratja. Közben elmondja a nép nyomorát A nép nyomorog, kiszolgáltatott. Legyen szabad a nép!

Itt jelenik meg először a népszabadság eszméje. Itt milliók vannak egy miatt De Ádám rádöbben, hogy értelmetlen amit “milljók vesztével és milljók jajával” érhet el. Megszünteti a zsarnoki hatalmat és felszabadítja a népet, megszületik a szabadság-eszme, egy olyan szabad állam vágya, ahol minden ember egyenlő. Olyan államot akar ahol egy van milliókért. Ádám nem az egyéni boldogság elérését tűzte ki célul, hanem azt, hogy a nép legyen boldog. V. szín: Athéné Ez egy antitézis szín Itt egy lesz milliókért Az athéni színben a szabadságeszme, az egyenlőség torz megvalósulása taszítja a lelkesült Ádámot csalódásba, kiábrándulásba. A nép szabad, valójában lelkileg mégsem az: ki van szolgáltatva gyáva és 7 jellemtelen demagógok kénye-kedvének. A demagógok által félrevezetett tömeg nem bírja elviselni, hogy valaki különb legyen nála, s halálra ítéli hazája legnagyobb fiát, szabadsága védelmezőjét,

Militádészt. Ádám keserűen látja be, “mi dőre a szabadság”, melyért egy életen keresztül küzdött. Ádám hisz a demokráciában és ezért nem bújik el, inkább vállalja a halált “Miért is éljek?”. A vérpadot azért kell elszenvedni, mert “nagy eszme lelkesítni” bírta Éva átkozza a népet, s bánja, hogy Miltiádész nem fordult hadával ellene. Ebben a színben jelenik meg először a nagy ember és a gyáva, ingatag, a nyomor által szolgává süllyesztett tömeg ellentéte. Ádám első veresége, kudarca után megtagad minden eszmét és erényt VI. szín: Róma Római bir hanyatló korszakát mutatja be Itt milliók vannak egyesekért A római szín nem egy eszmének, hanem egy életformának, az élvezetekbe menekülésének a csődjét ábrázolja. Éltető eszme híján a közösség széthullott, kéjencek és kéjnők durva, szadista orgiájának lehetünk tanúi. Ádám a bor és kéj mámorában nem leli örömét Nem találja meg a

boldogságot. Ebben a világban nincsenek értékrendek Ebben az eszménytelen, sivár, hanyatló világban Éva emlékei az ének “rezge hangján” a messze múltba szállnak, “hol napsugaras pálmafák alatt” “ártatlan” volt, “játszi”, “gyermeteg”, “nagy és nemes volt lelke hivatása”. Évában feldereng a paradicsomi Éva. Mindkettőjük lelkében már végbement a fordulat, a meglévő világ elutasítása, mielőtt a döghalál megrendítette a többieket. Megjelenik a pestis Isten büntetéseként. Péter apostol szavaiban új eszme tűnik fel a kereszténység hitvallásaként: a szeretet és a testvériség. Ádám lelkes az eszmék megjelenése következtében Lucifer itt csak kísérő és nem azonosul a korral. Lucifer óvja Ádámot a leendő kétségbeeséstől, de Ádám ennek ellenére új világot akar teremteni, “melynek virága a lovagregény lesz, költészete az oltár oldalán a felmagasztalt női ideál”. VII. szín: Konstantinápoly

Ez a szín újabb vereség, elkeserítő csalódások színhelye lesz a keresztény testvériségért lelkesülő, új világot akaró Ádám számára. Tankréd győztesen érkezik meg seregei élén a korai kereszténység egyik fővárosába, Bizáncba, hogy szállást kérjen a városban. A polgárok elhúzódnak tőle, mert már tapasztalták, hogy a “kereszt vitézei” gyakran rablók módjára bánnak a békés lakossággal. Attól is tartanak, hátha Tankréd is eretnek Eltorzult önmaga visszájára fordult a “szent tan”, a testvériség-eszme. A keresztények egymást ölik A nagy és szent eszmékért vívott harcaiban Ádám másodszor szenved súlyos vereséget. Nem akar többé semmiért sem lelkesedni, pihenni akar, pedig még nem öreg. Az egyház tanításai merev és embertelen dogmákká váltak, egyetlen “i” betű miatt eretnekek ezreit küldik halálba. “Homousion” - egylényegű, tana szerint Krisztus azonos, az Istennel “Homoiusion” - hasonló

lényegű, szerint nem Isten, hanem ember csupán hasonló az Istenhez. VIII. szín: Prága Ez a színel csúcspontja A bomló feudalizmus színe ez Eszménytelen és eszme nélküli, közömbös világ, akárcsak a római. Ádám cselekvő történelmi hősből csupán szemlélő lesz. Kepler nagy felfedező, zseniális csillagász, de tudományát el kell titkolnia Őt magát azzal gyanúsítják, hogy rokonszenvez a reformációval, “rostálja a szentegyház téteit”, anyját boszorkánysággal vádolják, felesége hűtlen hozzá, s férjét kicsinyes pénzgondokkal gyötri. Éva egyénisége is itt a legösszetettebb: gyengédség, kacérság, lelkifurdalás változatai egyesülnek benne. Itt a nő nagyon kegyetlen és követelőző Vonzza Ádámot, eltéphetetlen kötelék fűzi hozzá, “mert a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt”. A pihenést nem találta meg a csillagász, a romlott kor betört elromolt magányába. Ádám a bor mámora segítségével

7 olyan jövőről álmodik, mely szembe mer nézni “az elavult lomokkal”, s “nem retten vissza a nagy eszközöktől”. IX. szín: Páris Az álomba merült Ádám Dantonként jelenik meg a francia forradalom napjaiban, legelső szavai: “Egyenlőség, testvériség, szabadság!” A korábban már külön-külön megszületett eszmék most már együttesen öltenek testet a párizsi színben. Ádám rendíthetetlen meggyőződéssel áll a nagy eszmék szolgálatába, a forradalmi nép élre. A jakobinus dikatúra jelenik meg. Felszámolják a feudális maradványokat A 48-as eszmékre utal Éva, két egymástól élesen elütő alakban szerepel itt: a büszke márkinő a szépség és a költészet varázsát rejti magában, a durva forradalmárnő képében megjelenő Évától viszont borzongva fordul el. Ebben a színben is megjelenik a nagy egyéniség és a tömeg ellentéte. A forradalom menete elsodorja Dantont, Ádám sorsa ezúttal is a bukás, mégis lelkesülten

ébred fel álmából. Ez az egyetlen szín, melyet nem a csalódás, a kiábrándulás, hanem a kételyeken diadalmaskodó bizakodás hangjai követnek. Álom az álomban A nép már megértett valamit a eszmékből Nem lát még tisztán, de már eszményekért ácsingózik. Danton szeretné szeretni Évát, de visszautasítják Danton a vérpadon végzi. X. szín: Prága II Az újra fellelekesült Ádám hittel, bizalommal tekint a jövőbe: “S fejlődni látom szent eszméimet”. Madách hű maradt a forradalomhoz, de az erőszak túlkapásait továbbra sem tudta elfogadni; erre utal az eszmék “tisztulásának” reménye. Az ébredés második része a tanítvány-jelenet. Kepler felvilágosítja legjobb tanítványát a középkori tudományok értéktelenségéről, szellemi önállóságra buzdítja őt, félredobatja vele a művészet ósdi szabályát, s ezután egy újult erővel indul el egy új világba. XI. szín: London A londoni szín mutatja be, a szabad

versenynek a korai kapitalizmusnak a korát. Ettől a színtől kezdve Ádám már nem aktív, középponti hős, ismét átalakul szerep nélküli, szemlélővé. Ádám a Tower magasából nem is rejtett örömmel figyeli a szeme elé táruló nyüzsgést, a londoni vásárt, ahol “szabad versenytér nyílt a kebelnek”, közelről azonban egyre fokozódó ellenszenvvel, sőt undorral fordul el tőle. A londoni színnek nincs kerek története: egymással szorosan össze nem függő jelenetek, epizódok füzére. Éva változatlanul a kor asszonya. A bábjátékos mutatványa “torz”, “ízetlen tréfa”, neki. Lehangolja az ékszerárus versengése, a polgárlányok kesernyés párbeszéde, a kocsmáros durvasága s a három munkás vitája után robban ki belőle első ízben a nagyobb erejű csalódás hangja: “Jerünk tehát, mit is nézzük tovább Hogyan silányul állattá az ember.” A táncosok vad orgiája undorítja, a koldusok marakodása, a katona fölényes

pökhendisége, a kéjhölgy szemérmetlen közönségessége mindinkább elkedvetleníti. Csak a négy tanuló életvidám pajkosságát, a hazáért való lelkesedését tartja “kedves látványnak” e “lapos világban”. A jelenben Madách a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek megcsúfolását, elárulását látja csak. Éva alakja ebben a színben is összetett Az imakönyvvel és virágcsokorral megjelenő Éva ártatlansága csak színlelt tulajdonság, hiszen a minél előnyösebb férjhez menés lehetőségét latolgatja. Visszautasítja a munkásruhába öltözött Ádámot, de hajlandó kitartott szeretője lenni, mikor megtudja, hogy ő egy álruhába öltözött lord. A nő “bűne” itt is a koré, mely a szerelmet áruvá aljasította. Ádám a Tower bástyájáról meglátja ennek a világnak elkerülhetetlen bukását, halálraítéltségét. A londoni színt nagyszabású temetőjelenet zárja be A szereplők maguk ássák 7 meg sírjukat, s

egymás után beléje ugranak. Csak Éva nem zuhan a pusztulásba, hogy a földre mosolya hozzon gyönyört. Ádám a szín végén egy olyan világba, társadalomba vágyik, melyet “a tudomány eszmél magának, és melynek rendén értelem virraszt”. Bizakodással folytatja történelmi útját. XII. szín: Falanszter Ez a szín már a jövőbe mutat, egy olyan világba, melyet a korabeli tudományok tanításai alapján képzelt el Madách. Ettől kezdve új kérdés lép a nagy eszmék sorsa, a társadalmi haladás helyébe: a determinizmus, vagyis a természeti végzet és a szabad akarat kérdése. Ádám eleinte lelkesedik A mű főhősei mint az ezredik falanszterből való “tudósjelöltek” érkeznek az U alakú falanszterbe. Ádám kíváncsi vágyakozással szeretné fölfedezni azt az új eszmét , mely “nemesb célhoz vezérelendi végre” a világot. Ez az eszme a megélhetés, az élet megmentése a Földön. Négyezer év múlva a nap kihűl Ennyi ideje

marad a tudománynak, hogy új energiaforrásokat fedezzen fel, megtanulja pótolni a Napot. Éppen ezért a tudomány célszerűsége uralkodik a falanszterben, melynek tudománya kizárólag természettudomány. Ez gátat szab az egyéniségnek, megszüntet minden szépséget mint fölösleges dogot Eltűnt a család, tiltják az érzelmeket, a szerelem pedig “sajnálatos őrülés”, a “múlt kísértete”. Az egyéniség legkisebb megnyilvánulása is betegség. A gyermekek későbbi foglalkozását koponyalkatuk alapján döntik el. Igaz, megvalósult az “egyenlőség” és a “testvériség”: egyenruhát hordanak, senki nem éhezik, ember nem szenved anyagi hiányt. A falanszterben nincsenek társadalmi különbségek, nincs erőszakszervezet, katonaság; a fegyverek ismeretlenek, mindenütt béke honol. Mégis: embertelen világ ez: mindenkinek rossz. Fölfedezhetők ugyan ebben a részben az utópista szocialisták elképzeléseinek bizonyos elemei, de Madách nem a

szocializmust gúnyolta ki. Charles Fourier szerint a távoli jövőben az emberek egyes csoportjai közös lakó- és munkatelepeken fognak élni; mindenki hajlama szerint dolgozik majd, s egyenlő arányban fog részesülni a közös javakból. Ádám újra csalódott; csalódott a tudomány rideg, racionalista rendjében. A végső fordulatot Éva idézi elő, akit gyermekétől fosztanak meg Egymás iránt érzett szerelmüket veszedelmes betegségnek tartják, s kórházba akarják vinni őket. Ádám el akar szakadni a Földtől, annyi veresége színhelyétől: “magasb körökbe” kívánkozik, puszta szellemi lénnyé szeretne válni. XIII. szín: Az űr Ádám Lucifer segítségével az űrben repül Egyre magasabbra emelkedik, ki akarja tépni magát az emberi sors megkötöttségéből: a természeti végzet elől a térbe menekül. Elvágyódik a Föld köréből, de vissza is sírja azt, fáj tőle elszakadni. Hideg borzongatja, de dacolva a Föld szellemével is

tovább száguld fölfelé, majd egy hirtelen sikoltással megmerevedik. Lucifer diadalmas kárörömmel felkacag: “Győzött hát a vén hazugság”, és eltaszítja magától Ádámot. Úgy gondolja, megdöntötte az Úr világát, megsemmisítette az embert. Ádám azonban a Föld fia, anyaghoz kötöttségét nem tudja széttépni, s a Föld szellemének hívó szavára újraéled. Lucifer mind hatásosabb érvei ellenére is visszavágyódik a Földre. A küzdelmet választja Ádám a küzdelmet az élet s az ember lényegének tartja A nagy eszmékért vívott küzdelem értéke akkor sem csökken, ha a történelem folyamán nem hozza meg a remélt eredményt. 7 XIV.szín: Eszkimó-világ Az ember nem tudta legyőzni a természetet, a tudomány nem menthette meg a földi életet. Az Egyenlítő táján, hol valaha pálmafák virultak, hóba és jégbe fagyva éppen hogy csak tengődik még a lét: az ember állattá silányult, erkölcsileg és fizikailag elkorcsosult;

fő vonásai a félelem és az éhség. A torz utód csak szomszédai agyonverése árán képes fenntartani életét. Ádámot istennek hiszi, hozzá könyörög, hogy kevesebb ember legyen és több fóka. Itt már nem születhetnek új eszmék, nem lehetséges küzdelem Vége az életnek, ez az emberi történelem legutolsó, szégyenletes felvonása. Ádám undorodva bontakozik ki Éva karjaiból, aki már nem “eszmény”, nem “megtestesült költészet”. Véget ér az álom XV. szín: Paradicsomon kívül Az álmaiból felébredt Ádám és Lucifer vitája folytatódik az utolsó színben is. Ádám öngyilkos akar lenni: ő az első ember a világon, s ha meghal, “vége a komédiának”, megakadályozhatja a jövőt. Nem él már benne az űr-jelenet elhatározása s törhetetlen hite, hiszen ezt az eszkimó-szín teljesen érvénytelenítette. Éva anyasága szólítja vissza az életbe. Már halálával tudná megsemmisíteni az életet Térdre esve megadja magát az

Úrnak. Belátja, hogy vállalnia a küzdelmet Elszakad Lucifertől, az Úr pedig újra kegyeibe fogadja őt. Most abban kezd reménykedni, hogy megélt álmai hazugok, nem igazak, csak Lucifer torzította el szándékosan a jövőt. Gyötrő kérdéseire nem kap egyértelmű, világos választ az Úrtól: a “titkot” jótékonyan homályba rejti. Csak azzal nyugtatja, hogy küzdelmeiben szüntelenül egy szózat zeng majd felé, lelkiismeretének intő és emelő szava, csak azt kövesse. Éva mindig segíteni fogja. Ádám újra felkomorló kételyeire, az eszkimó-szín nyomasztó tapasztalatait idéző utalására - “Csak az a vég - csak azt tudnám feledni!”. Erre az Úr válasza a Tragédia legvégén: “Mondottam ember: küzdj´ és bízva bízzál!” Madách tragikusan látja a történeti színek tanulságát, a mű befejezése mégsem tragikus színezetű. Madách a reménytelenség érveit igyekszik cáfolni, s ez a törekvés élteti a művet A szüntelen

újrakezdések s a jobbért való küzdelemnek ez a bukásokkal szembenéző, kudarcokból fölemelkedő hősiessége nemcsak Madách korában volt mozgósító erejű, hanem minden kor számára érvényes tanulság. Madách: Az ember tragédiája és Vörösmarty: Csongor és Tünde A két mű más-más idôpontban íródott. Vörösmarty romantikusan, még Madách racionálisabban fogalmaz. A stílusuk is különbözô Az ember tragédiája történetfilozófikus gondolatú ellentétben a Csongor és Tündével amelyik egy filozófikus mese. A két alkotás leglényegesebb közös pontja az, hogy mindkettôben fontos szerepet játszik a teremtés. A tragédiában az Úr megalkotta az embert és evvel elérte a teremtés csúcspontját. Mindenki dicsôiti ôt, kivéve Lucifert, aki gyerekes hóbortnak tekinti az egészet. Úgy gondolja, hogy az Úr azért formázta meg az embert, hogy saját nagyságát mégjobban erôsítse, de nem vette azt figyelembe, hogy az ember a földön

istennek fogja képzelni magát, aki akár teremtôje ellen is fordulhat. Lucifer el akarja pusztítani az embert, hogy evvel jelentôs csapást mérjen az Úrra. A Csongor és Tündében nem a teremtés a konfliktus fô oka. Az ember megalkotója, az Éj Királynôje, aki a semmibôl szülte ôt, mintegy fénysugárként, hogy elméje megvilágítsa a kietlen, puszta Földet. Csakhogy az ember halandó. Hiába alkot fáradhatatlanul, művébôl csak kôhegyek, piramisok maradnak, hogy jelképezzék a tudást. De mi a hasznunk ebbôl a tudásból, hogyha a Föld elpusztul és helyette csak a sötét éj marad? Vörösmarty tehát a teremtést nem látja tartósnak, mert igen pesszimistán fogalmaz. Madách ezzel szemben nem hagyja, hogy az embert elpusztítsák. A kétkedést, világos, érthetô 7 optimizmussal oszlatja el, melybôl érzôdik, hogy hosszútávra gondolkodik. Így fogalmaz: ".ember küzdj és bízzál!" Az Ember Tragédiájában, a mű végén, Ádám az

űrbe menekül a Föld romlottsága elôl, s ez Vörösmartynál a Csongor és Tündében az Éj monológjaként jelenik meg. Vörösmarty művének végsô kicsengése pesszimista, ellentétben Madách művével ahol Ádámnak mindig van egy utolsó reményszála arra, hogy elérje amit akar. Vörösmarty a jobb világba vetett könnyelmű illúziókat elveti, s tényként közli "a rideg éjben csak a szerelem őrizhette meg értékét. Vörösmarty ezzel kapcsolatos gondolata "Ember vagyunk, a föld s az ég fia". XI. TÉTEL A XIX. sz második felének magyar szépprózája (Jókai; Mikszáth) A realista próza és a XIX. századi dráma A XVIII-XIX. század fordulója körül világképet formáló történelmi események zajlottak le (a francia forradalom, függetlenségi forradalom, ipari forradalom, polgári átalakulás). A művészet terén mindezek a küzdelmek elsôsorban a romantikában csapódtak le. A XIX század elsô felében kialakult a század

másik meghatározó művészeti irányzata a realizmus. A realista művészi magatartás jellemzôje a szenvtelenség és a valóság pontos megfigyelése. Mint művészi törekvés: a valóság tárgyilag, szociológiailag hű bemutatásának a jellemzô vonások révén, objektivitással. Mint stílus: a beszélt nyelv fordulatainak alkalmazása, a részletezô, felsoroló elôadásmód. A realizmusnak mint módszernek az eszköze: a típus A típus a hitelesség igényébôl következôen egyedi vonásokkal is rendelkezik, de fontosabb, hogy általános tulajdonságokat hordoz. Ellenpontja a különc, illetve az átlagember A XIX századi nagyrealizmus lényege: a polgári művész feladatául vállalta a társadalmi valóság átfogó, hiteles, objektív ábrázolását, az ellentmondások és hibák feltárását, a társadalmi erôviszonyok és mozgástörvények megvilágítását. A realizmus kerüli az eszményítését és a romantikára jellemzô díszítôelemeket, bár a

két irányzat jellegzetességei sokszor egy-egy művön belül is találkoznak Mikszáth Kálmán Írói nagyságát nem regényei fémjelezik, hanem kisebb terjedelmű alkotásai. A karcolatot, a rajzot, az elbeszélést, és a kisregényt választotta mondanivalója kifejezésére. Írásaiban egy éles megfigyelő aki ironikusan néz szét a világban. Jellemábrázolásában a különcökhöz való vonzódása miatt még felfedezhető bizonyos romantikus egyoldalúság. Előadásmódjában még uralkodnak az élőszóbeli műformák, s ezért sugallatai fontosabbak mint a grammatikai tartalom. Írásaiban a nosztalgikus-elégikus s az ironikus-humoros hangnem keveredik. A nagy mesemondó szerepét játssza, aki inkább fordulatos történetre figyel, s nem kutatja az események összefüggéseit. 1847-ben született. Szülőföldje Sziklabonya fontos szerepet játszott írói pályafutása során Középiskolai tanulmányait elvégezve négy évig jogot tanult, de diplomát nem

szerzett. 1871ben Balassagyarmaton Mauks Mátyás főszolgabíró mellett helyezkedett el Itt ismerkedett meg leendő feleségével Mauks Ilonával. 1873-ban összeházasodtak és Pestre költöztek Mikszáth a Magyar Néplap szerkesztője lett, de ez az állás csak kevés pénzt hozott. Hamarosan nyomorba jutottak. Mivel a betegeskedő Ilona nem bírta tovább a nyomorgást hazaköltözött Mohórára 1878-ban elváltak egymástól. A nyomorból a Szegedi Napló szerkesztőségének meghívása mentette ki. Itt két évig dolgozott, majd visszatért Pestre Az elkövetkező 25 esztendőben a Pesti Hírlapnál dolgozott. 1881-ben megjelent a Tót atyafiak és 1882-ben A jó palócok, mely meghozta számára az elismerést. 1882-ben újból összeházasodtak Ilonával A Petőfi Társaság, a Kisfaludy Társaság, majd a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta. A további évtizedekben tót és palóc elbeszéléseket írt, de inkább nagyobb terjedelmű novellákat

alkotott. Vonzódott a különcökhöz, s a történetben rejlő konfliktushelyzeteket romantikus módon, hőseinek furcsa viselkedésével oldja fel. Az eladó birtok hőse hozományvadászból lesz egyik napról a másikra önzetlen szerelmessé. Nemcsak a hozományról mond le, de saját birtokát is eladja, hogy apósát megmentse a gyalázattól. Idilljeiben nemcsak a romantika él tovább, megfigyelhetjük bennük a Jókaitól való eltávolodást is. Történelmi idilljeiben is elsősorban a múlt hétköznapjait és nem a sorsfordító eseményeket ábrázolja. Az ilyen témájú novellái valójában történelmi környezetbe helyezett anekdoták. Pl: A két koldusdiák, A beszélő köntös. Sajátos színt képviselnek életművében szatirikus rajzai, karcolatai Ennek a műfajnak a megjelenése szoros kapcsolatban állt az újságírással. Mikszáth 1882-ben kezdte el a Pesti Hírlap hasábjain az Országgyűlési karcolatok közlését. Ezekben az úri parlament

életével, a képviselők elvtelenségével foglalkozott. Pl: A pénzügyminiszter reggelije, Közigazgatási történetek. Karcolataiban felerősödik az ironikus hangnem A 80-as, 90-es években egyre jobban foglalkoztatták saját kora társadalmi fejlődésének problémái. A korabeli dzsentrit két jellegzetes típusban ábrázolta. Az egyik az úri Don Quijote aki nem akarja érzékelni az idő múlását, képtelen alkalmazkodni a századvégén kialakuló polgári életformához. Vagyona nélkül is ragaszkodni próbál ősi szokásaihoz. Az úri Don Quijote általában megbújik a közigazgatás apparátusában, szerényen él, s csak egyes alkalmakkor éli bele magát kölcsönragyogással abba az előkelő világba, amely számára elveszett. Ehhez a típushoz tartozik A gavallérok és a Beszterce ostroma. A másik dzsentri típus, melyet az előbbivel szemben ellenszenvesen ábrázol az ”úri svihák”. Ez legtöbbször erkölcsileg lezüllött, léha szélhámos, aki

semmiféle munkára nem hajlandó, érdekházassággal szeretne hozományra szert tenni. Ehhez a típushoz tartozik a Két választás Magyarországon és A Noszty fiú esete Tóth Marival. Történelmi regényei a Különös házasság és A fekete város. Ezekben Mikszáth keserűen vetíti vissza a múltba a nemesség és a polgárság ellentétét. Mindkét oldalt bíráló szemmel nézi Utolsó évtizedeiben írt novelláira jellemző az elégikus hangnem. Mikszáth élete meglehetősen eseménytelen volt. Utolsó éveiben egyre távolabb került a politikától Magányosnak érezte magát, az 1908-ban indult Nyugat folyóirat körül csoportosuló új írói nemzedékkel nem talált kapcsolatot. 1910-ben meghalt XII. TÉTEL Ady Endre Életpályája: 1877-ben született Érmindszenten. Az elemi iskola öt osztályát Érmindszenten járta ki 1888 ôszén a nagykárolyi piarista gimnázium elsô osztályába íratták be, s az alsó négy osztályt ebben a katolikus iskolában

végezte el. 1892 szeptemberében Zilahon, a Wesselényi Miklós Református Kollégiumban folytatta gimnáziumi tanulmányait. Versekben vallotta meg ragaszkodását iskolájához s tanáraihoz. A család úgy döntött, hogy a nagy fiú jogász lesz Ady tehát 1896 ôszén beiratkozott a debreceni jogakadémiára. Erôsen hatott rá a maga korában híres filozófus Friedrich Nietzsche. A századvég magyar írói a lázadót látták benne, Adyt is elsôsorban a régi ítéleteket romboló gesztusával s a felsôbbrendű ember jogait hirdetô tanításával ragadta meg. 1899 júliusában Debrecenben jelent meg legelsô verseskötete Versek címmel. Nagy hatással volt rá a polgári radikalizmus politikai programja, mely harcot hirdetett a magyarság kulturális és szociális elmaradottsága ellen, s céljai között szerepelt az addig uralkodó osztályok hatalmának megtörése s a munkásság és a parasztság gazdasági és műveltségbeli felemelése. Nagyváradon lépett be

életébe az igazi szerelem, s ez fordulópontot jelentett költôi pályafutásában. Léda asszony, ahogy a költô elnevezte keresztnevét visszafelé olvasva, művelt és gazdag családból származott. Léda 1903 júliusában magával vitte a költôt Párizsba. 1904 február elején Ady megérkezett Párizsba, de franciául nem igen tudott Párizs, mely a szépség és modern kultúra szimbóluma lett számára, felszabadította költôi tehetségét. 1905 januárjában jött haza Budapestre, ahol állás várta a Budapesti Naplónál. Adyt költeményei miatt eddig is ellenséges figyelem vette körül, de a támadások pergôtüzébe akkor került, amikor 1906 februárjában megjelent harmadik verseskötete, az Új versek. Ez a könyv korszakzáró és korszaknyitó volt a magyar irodalom történetében. Ez az alkotás költôi magatartás és látásmód tekintetében egészen más volt, mint amit az emberek megszoktak. Nemcsak a maradi műveletlenséget ostorozó hang

jelentett kihívást, hanem az a gôgös, arisztokratikus önszemlélet is, mely ôt különb magyarnak és nagyobb költônek tüntette fel mindenki másnál. Kíméletlen harc indult ellene, de voltak olyanok is akik mellé álltak, mert megérezték költészetének meghökkentôen új jellegét. Az igaztalan vádaskodások egyenlôre meggyűlöltették vele Magyarországot és 1906 júniusában Párizsba menekült. 1907 nyarán érkezett vissza, s itthon anyagi, megélhetési problémái támadtak. Elszigeteltségét az 1908 január 1-én megindult Nyugat enyhítette, melynek haláláig fômunkatársa volt. 1904-1911 között hétszer járt Párizsban, de Lédával itthon is találkozott. Ezek a Párizsi tartózkodások egyre rövidültek, s a Léda-szerelem kezdett lassan kihűlni. 1914-ig évente jelentek meg kötetei, s ekkor már a népszerűség és siker is mellé szegôdött. 1908-ban adta ki Az Illés szekerén című könyvét, melyben új témaként jelentkeztek az

istenes és a forradalmi költemények. További verseskötetei: Szeretném, ha szeretnének A Minden-Titok versei A menekülô Élet A Magunk szerelme Ki látott engem? A Lédával való áldatlan viszony formálisan 1912 áprilisában szakadt meg. Pár nap múlva ezután született meg az Elbocsátó, szép üzenet, ez a kegyetlen, igazságtalan és gyilkosan gôgös vers. A Lédával való szakítás elsô hírére valósággal ostrom alá vették azok a nôk, akik minden híres emberbe bele szoktak habarodni. Az átlagos levélírók között azonban feltűnt egy fiatal 16 éves kislány, aki egészen más hangon közeledett a költôhöz. A levelek éveken át jöttek A kezdetben rokoni hang egyre bensôségesebb, szerelmesebb lett. Berta levelei mindig azzal a refrénszerű vissza visszatérô türelmetlen sürgetéssel záródtak, hogy tegyen már végre egy rokoni látogatást, keresse fel unokahúgát Csucsán. 1915-ben megtartották az esküvôt A két idegember közötti

házasság nem lehetett boldog, egy ideig mégis csak védelmet jelentett e kései szerelem. Errôl a megnyugvásról vallanak a Csinszka versek, amelyekben a nyoma sem fedezhetô fel a késôbbi megromlott és kibírhatatlanná vált házaséletnek. Az új kötet A halottak élén 1918-ban hagyta el a sajtót. A kimaradt versek csak a költô halála után jelenhettek meg, 1923-ban Az utolsó hajók címmel. December elején tüdôgyulladás támadta meg a költôt, 1919 januárjában halt meg. A nemzet halottjaként temették el a Magyar Nemzeti Múzeum elôcsarnokából. Ars poetica és lírai önszemlélet Önmagát különbnek látta mindenkinél, mert benne a magyar faj és a művész legjellemzôbb és legnemesebb vonásai egyesülnek. Büszkeséggel hirdette magáról, hogy ô az igazi magyar Önmítoszában ott élt a tragikus küldetéstudat, a mártírságot is vállaló elhivatottság, de azt is tudta magáról, hogy mint költô sem hasonlítható össze senki mással.

Babits 1920-as Adytanulmányában megállapította, hogy Ady lázadó magyar dacából le lehetne vezetni költészete alapvonásait. Az Új versek elôhangja, a cím nélküli, Góg és Magóg fia vagyok én kezdetű költemény lírai ars poetica és programadás is egyben. A nagyvilágot megjárt, Párizsból hazaérkezô és új szemléleti távlatokkal gazdagodott költôi lírai vallomása ez a vers: írói szándékainak összegzése, a hazához való ragaszkodásnak összetett érzelmű kifejezése. Az Új versek legelsô költeményének önérzetes hangjára rímel a kötet záródarabjának, az Új vizeken járok címűnek művészi öntudata. Önmagával szemben a legmagasabb igényt állítja fel Élete nagyszerűségének és sorsszerűségének érzése szólal meg itt is, mint oly sok költeményben. A művészlét Ady szerint együtt jár a meg nem értettséggel, az otthontalansággal, a tragikus elhagyatottsággal. Átokvertnek érezte magát, mert

érzékenységével kiemelkedett szürke, hétköznapi környezetébôl. A művész-magány nagy verse Az Illés szekerén című kötet elôhangja. Az ótestamentum történetét használta fel a költô a vers jelképrendszerében: Illés prófétát élete végén tüzes szekér ragadta az égbe. Új versdallam, új ritmika Ady nemcsak a líra témakörét tágította ki addig nem ismert mértékben, újszerűnek, szokatlannak hatott költeményeinek sajátos ritmikája is. Az Ady sorok általában nem kényszeríthetôk a hagyományos és szabályos sorfajokba a kialakult verselési módok szerint: sorai legtöbbször szabálytalanok. Költeményeinek túlnyomó többségében szabadon, alkalmazza az idômértékes és az ütemhangsúlyos elvet. Ady tehát eredeti módon, szabadon kezelte költôi eszközeit, nem ragaszkodott megkövesült szabályokhoz. Költészete mélyen gyökerezik a magyar múltban, a hagyományokban, s ezért lehet az egész magyarság évszázados

vágyainak megszólaltatója. Az Új versekben lényegében megtalálható mindaz a vezérmotívum, mely a késôbbi kötetekre is jellemzô lesz. Az évenként megjelenô kötetek folytatták az egyes témaköröket. Különös erôvel , mélyülô szomorúsággal fejezôdött ki csaknem minden kötetben a magára hagyatottság, az elszigeteltség, az otthontalanság tragikus érzése. A magyar Ugar víziói Korszaknyitó kötetének versei mind arról vallanak, hogy Ady művészi törekvésekben és életformában messze szakadt már a feudális maradványokkal terhelt falusi Magyarországtól. Egy újfajta, kritika jellegű nemzetszemléletet, hazaszeretetet tudatosított, amelyben egyszerre adott volt a szeretet gyöngéd és indulatos érzése ugyanúgy, mint Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty vagy Petôfi verseiben. Ez a keserű, támadó, nemzetostorozó indulat fejezôdött ki az Új versek legfontosabb, a többit maga köré szervezô ciklusában, A magyar Ugaron-ban. A

költô szemében a táj elátkozott föld, ahol minden és mindenki pusztulásra ítéltetett. Feszítô, cselekvésre izgató ellentétek találhatók a költeményben. A művész tragédiájáról szól a Hortobágy poétája című költemény is. Az ellentétekre épülô szerkesztésmód uralkodik itt is: a szimbolikus jelentésű művész-portré, s a durva környezet kontrasztja. A magyar Ugaron ciklust a kötetben közvetlenül A daloló Párizs versei követik: kiélezett kontraszt teremtôdött így a szellemtelen, művészetellenes sivatag és a tünékeny, messzi szépségek álmát megvalósító, daloló Párizs között. Léda-versek A nagy szenvedély s az áhítatos életvágy szólalt meg a Léda-zsoltárokban. Valódi szerelem fűzte az asszonyhoz. Lázadás volt ez a szerelem Ady nyíltan vállalta a megbotránkozást kiváltó házasságtörô kapcsolatot. Léda férjes asszony volt, ráadásul idôsebb is a költônél Benne rejlett ebben a szerelemben a

menekülés vágya, az egyéni megváltódás óhaja is. Léda is, Ady is túl sokat, mindent várt ettôl a felfokozott érzéstôl. Ilyen lobogással csak álmodni lehet, a való életet élni nem. A csalódás rövidesen diszharmonikussá változtatta a kezdetben lázadó, ünnepi érzést, s napirenden voltak közöttük a féltékenykedések, perpatvarok. Elválások és egymásra találások sorozata volt ez a szerelem. A Léda-versekben a szerelmi érzés nem a boldogság, a beteljesülés képzeteivel került rokonságba, sokkal inkább a nyugtalan szomjazás, a soha be nem teljesülés jellemezte. Szerelmükbe a hiányérzet fészkelte be magát, állandó kísérôje lett a hiábavalóság tudata s a halálhangulat. A szerelem minden mozzanata bús, tragikus színt kap, mintha a szerelmesek között mindig ott állna a halál. A diszharmonikus szerelem fô motívumai jelennek meg a Héja-nász az avaron című költeményben. Nem boldogságot, búfelejtô idillt sugallanak a

jelképek, hanem vergôdô nyugtalanságot, örökös mozgást, gyötrelmes fájdalmat és céltalanságot. Baljós, szomorú hangulat uralkodik a két évvel késôbb keletkezett Lédával a bálban című versében is. Sejtelmes vízió fejezi ki a boldogtalanságot, az ifjúság és a szerelem elmúlásának tragikumát. Kétféle szerelem ellentétére épül a költemény. Az egyik oldalon ott áll a víg terem a maga harmóniájával, tavaszi-nyári színeivel és hangulatával a szerelemnek még örülni tudó, gyanútlan mátkapárjaival. A fiatalok boldogságával szemben megjelenik a testet öltött boldogtalanság, s úrrá lett a rettenet. Minden szerelem rejtett ellentmondása: az egyesülés vágya és a teljes eggyé válás lehetetlensége, a vonzás és taszítás kettôssége jelenik meg a Léda-versek csaknem mindegyikében. Minden diszharmónia ellenére a Léda-zsoltárok hirdetik a társ utáni vágyat, a menekülést valaki máshoz. A Léda-regénynek többszöri

szakítási próbálkozás után végül is az Elbocsátó, szép üzenet kegyetlensége vetett véget 1912-ben. A vers kíméletlenül kimondja, hogy a költô szerelme már régóta nem volt igaz, már régóta csak neki címezte az ékes Léda-zsoltárokat, a versek csupán kegyes csalásként szóltak hozzá. Több korábbi versben is szó van arról, hogy minden nôben csak önmagát szerette. A hiányérzet versei Az élet királyának látta magát, annál kínzóbb volt számára a szegénység, az Életbôl való kizártság. Nagy szerepet kapott korai költészetében a pénz és a szerelem motívuma, s a halál gondolata. Örökösen apró pénzgondokkal küszködött Annyi pénze sosem volt, amennyi ahhoz a nagyúri életmódhoz kellett, amelyet élni szeretett volna. Párizs luxusában szemében mindenható hatalommá vált a pénz, az arany. A pénz-motívum reprezentatív nagy verse a Harc a Nagyúrral. Sodró, lázas feszültség lüktet a költeményben A gyors

cselekvés, a szaggatott elôadás, a drámai párbeszédszerű monológ, a tragédiát sejtetô befejezés a ballada műfajához közelíti. Uralkodó stíluselem a műben a felzaklató ismétlések nagy száma Halál versek A halál a századvégi magyar líra e jellegzetes témája korán megjelent Ady költészetében is, s a Vér és arany kötetben már önálló ciklust is kapott. A Léda-versek állandó kisérője lett a halál, az ôszi avarba való lehullás, az élet fényét kioltó fekete szín. A csúf élettel szemben megszépült a halál, s a fáradt, beteg, menekülni vágyó lélek menedéke, otthona lett. A végzetes testi betegség riadalma gyakran úrrá lett a költôn, s ilyenkor elôtérbe nyomult a halál gondolata. Az élet ideiglenességének a tudata, a halál közelségének állandó érzése lehetett a forrása a felfokozott életvágynak, nagy mohóságnak is, hiszen az elmúlás, a megsemmisülés szemszögébôl az élet minden ténye sokszorosan

felértékelôdik. Életének állandó társa volt a Halál, de rendszerint nem mint ijesztô rém jelent meg, hanem mint jó barát. A Halál rokona című vers strófáiban is makacsul ismétlôdik a szeretem szó, mintha valami szerelmi vallomás lenne. A halál-motívumot tartalmazó versek közül az egyik legismertebb és legszebb a Párizsban járt az Ôsz. 1906 augusztusában írta Párizsban Ady halál-versei alapjában véve misztikus versek: gondolati erôfeszítések a halál problémájával való megbékélésre s ezen keresztül az élet misztériumának megértésére. Istenes versek Az istenes verseket Az Illés szekerén című kötetben rendezte elôször önálló ciklusba, s ez a témakör 1912-ig minden kötetében helyet kapott. Ady nem élt az egyház szolgálataival, de vallásos volt a lelke mélyén. Hiszek hitetlenül Istenben-hirdette egyik versének címe, de a hitetlenség megvallása mellett megszólalt a hinni akarás szándéka is. Istene annyi féle

ahány versben megjelenik, sôt egyetlen versben is többféle alakot ölthet. Istene nem az egyházak istene, hanem a maga által teremtett, elgondolt isten. Verseiben a kétségbeejtô helyzetbe sodródó ember panaszai törnek fel nála is: elsírja élete fájdalmait, segítséget kér ellenségei megalázására, búbánattal fordul hozzá, vitatkozik Istennel. Leginkább akkor van rá szüksége, ha erôt vesz rajta az élet fáradtsága, amikor végzetes meghasonlottságba kerül a világgal és önmagával. Legelsô istenes ciklusának címet adó szép költeménye A Sion-hegy alatt Forradalmi versek Az Illés szekerén című kötetben az istenes versek mellett új ciklusként jelentkezett politikai költészete. Minden társadalmi baj, magyar nyomorúság legfôbb okát a polgári forradalom elmaradásában látta. 1907-tôl írta és küldte a Népszavának forradalmi költeményeit E versekben az elnyomott szegénység iránti szánalom, az elnyomók gyűlölete, a

szegények és gazdagok ellentéte, egy jobb jövô bizonyossága jelenik meg. Magyarság versek A nemzetféltés, a szorongás váltotta ki Adyból is a keserű, átkozódó, ostorozó költeményeket, az ún. magyarság-verseket Az a félelem, kétség izgatta, hogy vajon ez a nyelvileg és kulturálisan elszigetelt magyarság fenn tud-e maradni a népek közötti versengésben, vagy névtelenül elvérzik a harcban. Ostorozó, átkozódó verseinek forrása az a nyugtalanító tapasztalat, hogy a magyarság képtelen következetes, kemény akaratkifejtésre. A magyarság sajátos jellemvonásaként, nemzeti vétekként jelent meg számára az akarathiány, a tenni nem tudás, a szavakban élô nagyhangúság, a hencegô dicsekvés, a tettekben való tehetetlenség. Legkönyörtelenebb népostorozó verse a Nekünk Mohács kell. Fordított himnusz ez Isten segítségét kérte itt is a költô, csak éppen nem az áldásban, hanem a verésben, a meg nem szűnô örök büntetésben,

hiszen állandó ostorcsapások nélkül Ady hite szerint elpusztulna a nemzet. Kuruc versek A kuruc költemények formáit, hangulatát imitáló lírai darabok voltaképpen a magyarság-versek közeli rokonai: bennük is a magányos, elárult, reménytelenül lázadó ember keserűsége szólal meg. Kuruc versei a Szeretném, ha szeretnének című kötetében rendezôdtek ciklussá Világháborús költészete 1914 júliusában kitört az elsô világháború, s ettôl kezdve Ady költészetének középpontjába a magyarság féltése került. A költô az elsô pillanattól fogva érezte, hogy itt a katasztrófa Gyűlölte a vérontást, az emberi javak pusztítását: szava az emberi természet tiltakozása volt a háború ellen. Különösen fájt neki, hogy a magyarság félrevezetetten, idegen javakért, a bajban levô messze városért gyürkôzik a Halállal. A nemzetostorozó hangot a szánalom, a sajnálkozó részvét váltotta fel verseinek többségében. A halottak

élén című kötet legelsô nagy verse az Emlékezés egy nyár-éjszakára. 1917 februárjában íródott ez, amikor kezdetét vette a háború totális jellege, s a költô észrevette a modern technikai civilizáció mögött az embertelen vadságot, megsejtette a távoli jövô rémségeit is. A halottak élén című kötet verseiben a rémület mellett is él a remény, hogy tévedéseken, véres szenvedéseken keresztül, de végül is az ember otthont, emberhez méltó létet fog majd teremteni magának ebben a világban. XIII. TÉTEL Móricz Zsigmond A., újszerű parasztábrázolás; Tragédia; Szegény emberek; Barbárok B., hősei útjai, lehetőségei egy regény elemzése alapján (Rokonok) Móricz életpályája: A 20. század elsô felének egyik legjelentôsebb prózaírója Novellisztikájában az erôteljes realizmust naturalista vonások is színezték. Novellái, regényei többnyire rövid idôre tömörített, az eseményeket összesűrítô drámák,

jellemzô szereplôi pedig az önmagukkal és környezetükkel vívódó hôsôk. Írói hangjának megtalálásában fontos szerepet játszott Ady Endre költészetének felszabadító, belsô gátlásokat leromboló hatása. 1879-ben született Tiszacsécsén. Kilencen voltak testvérek, mely súlyos anyagi gondot okozott szüleinek. 1890-ben a debreceni református kollégiumban kezdte meg gimnáziumi tanulmányait. 1892-ben Sárospatakra költöztek, így a negyedik gimnáziumi osztályt a pataki kollégiumban kezdte. Jókai regényei mellett nagy hatással volt rá az olasz Edmondo de Amicis Felfedezte magának Csokonai költészetét. Hatodikos korában három tárgyból bukott, mely sárospataki tanulmányainak a végét jelentette. Szerencséjére Pallagi Gyula, aki a nagybácsija volt a kisújszállási gimnázium fiatal igazgatója volt. Itt fejezte be gimnáziumi tanulmányait, majd 1899-ben érettségizett le. Ekkor határozta el, hogy író lesz Elôször Debrecenben járt

egyetemre, majd átlépett a budapesti egyetem jogi karára. 1903-ban bekerült az akkor induló Az Újság szerkesztôségébe. Egyetemi tanulmányait nem fejezte be Állandóan írt, de tehetsége nem akart felszínre törni. 1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát, aki nagy hatással volt írói pályafutására. Az irodalomtörténetbe Janka néven vonult be felesége A házasság idill helyett csak szenvedést hozott Móricz életébe. Húsz évi házasság után rájöttek, hogy nem egymásnak valóak. Móricz felesége azt akarta, hogy az író csak vele foglalkozzon Féltékeny volt mindenre és mindenkire. Börtön volt a házasság Móricz számára, de az állandó feszültség írásra késztette. Örökké a maga házasságát írta meg újabb és újabb változatokban Janka nem akart osztozkodni senkivel. 1924-ben Móricz két nôvel is megismerkedett Egyikük Magoss Olga iránt szerelmet érzett. Janka kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg Orvosai másodszorra

már nem tudták megmenteni. 1925-ben meghalt A szenvedés és apai fájdalom közrejátszott abban, hogy Móricz végre rátalált hangjára és témájára. Elsô majd második kisfiúk is meghalt, ekkor írta meg elsô sikert hozó novelláját a Hét krajcárt. Ez a novella 1908-ban jelent meg a Nyugat hasábjain és megalapozta Móricz sikerét. A Nyugat 1909-ben kezdte közölni elsô regényének a Sáraranynak a fejezeteit. A Sáraranyt 1911-ben Az Isten háta mögött követte 1912-ben jelent meg A galamb papné, majd 1913-ban a Kerek Ferkó. A Móricz család a sikerek következtében jó anyagi viszonyok közé került. 1913-ban feleségével Olaszországba utaztak, ahonnan boldogan tértek haza. 1914-ben írta meg a Nem élhetek muzsikaszó című kisregényét, mely egy fiatal pár civakodásának és kibékülésének idilli rajza. 1915-ben haditudósítónak jelentkezett a keleti frontra. 1916-ban írta Szegény emberek című novelláját, mely hangos tiltakozás a

háború ellen. A fáklya témája, melyet 1917-ben írt a vidéki értelmiség útvesztése 1920-ban írta a Légy jó mindhalálig-ot, mely egyben vallomás és program is. Ebben a regényben nemcsak a gyermekkort idézte meg, hanem legfrissebb fájdalmait is. 1922-ben jelent meg a Bethlen Gáborról szóló regény a Tündérkert. A 17 századi történelemben keresett magyarázatot kora nemzeti-társadalmi gondjainak megoldására. Két késôbbi regényével A nagy fejedelem (1927) és A nap árnyéka (1934) Erdély címen trilógiává egészítette ki. A 20-as évek regényeiben Móricz új témát választott. A 19 század végét, a dzsentrit elevenítette fel A háborús összeomlást követô keserű tapasztalatok, a kommunista utópia kudarca azt az illúziót keltette benne, hogy talán a volt uralkodó osztály kiemelkedô tagjai alkalmasak lennének az ország vezetésére, kiemelhetnék a nemzetet a katasztrófa mélységébôl. Egy évtizeden át szépirodalmi

alkotásaiban a dzsentrit teszi művészetének mérlegére. A kezdeti rokonszenv azonban az írásaiban fokozatos kiábrándultságba megy át. A Kivilágos kivirradtig (1924) című regénye az 1898. december 26-i István-nap hajnalig tartó mulatozásába sűríti az eseményeket Ebben az idôsebbek és fiatalok erkölcsi felfogását állítja szembe egymással. Az Úri muri (1927) cselekménye 1896-ban történik. A Forr a bor (1931) a Légy jó mindhalálig folyatatása Fôszereplôje az érettségi elôtt álló Nyilas Mihály aki görcsös erôvel készül írói hivatására. 1929-ben kezdôdô gazdasági válság is hozzájárult ahhoz, hogy Móriczban végleg szétfoszlottak a történelmi osztályhoz fűzôdô illúziók. Ebben az idôben naponta kerültek felszínre államhivatalnokok sikkasztásai, leleplezôdött az egész intézményes korrupció. A Rokonok című regényének ideje a nagy gazdasági válság évei. A Rokonokkal Móricz végleg szakított a dzsentri

témával és azzal az illúzióval, hogy az uralkodó osztály tagjai közt akadhatnak becsületes emberek is. A 20-as években az író magánélete gyökeresen átalakult Feleségének halála után külföldi utazásokkal próbált enyhíteni fájdalmán. 1926-ban feleségül vette Simonyi Mária színésznôt. 1937-ben elválltak, s Móricz ekkor végleg visszavonult Leányfalura Osvát Ernô halála után Babitssal szerkesztették a Nyugatot, de elveiket nemigen tudták összehangolni. A 30-as években visszatért pályakezdésének témájához. Új műveiben a civilizációtól alig érintett népi-paraszti világ bemutatására törekedett. 1932-ben adta ki a Barbárok című kötetét 9 novellával. 1936-ban újabb kötet látott napvilágot a Komor Ló címmel mely 21 novellát tartalmazott. Ezek az írások más jellegűek mint a legelsô novellák Az írói elbeszélés és leírás a háttérbe szorul, megnô a drámai párbeszédek jelentôsége. 1935-ben adta ki A

boldog ember című regényét, melyben a fôhôs Joó György beszéli el a maga nyomorúságos, de apró örömökben gazdag életét. Az író csak az elsô és utolsó párbeszédben elegyedik szereplôjével beszélgetésbe. Az Életem regényében (1938) élete elsô tíz évét idézi fel 1936 ôszén megismerkedett egy fiatal árva lánnyal, aki intézetben nevelkedett. Littkey Erzsébetet írásaiban csibének nevezte. Több mint húsz novellát írt errôl a témáról, köztük az Árvácskát (1941) Utolsó befejezetlen műve a 19. századi betyárról Rózsa Sándorról szóló trilógia lett volna Rózsa Sándor a lovát ugratja 1941-re készült el. A második kötetet Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét, már nem tudta befejezni. 1942-ben agyvérzésben halt meg PARASZTÁBRÁZOLÁSÁNAK ÚJSZERŰSÉGE: -Szakít az idilli faluképpel. Új látásmód -Novelláiban nem nélkülözi az anekdotikus elemeket de a poénszerű zárlatot még 1-2 mondattal megtoldja.

-Személyesség az író azonosul hőseivel így a rejtett indítékok megmutatására is képes. -Naturalizmus. - Hétköznapi történetnek szimbolikus jelentést ad. -Szereplőket beszédmódjuk szerint is jellemzi.(népies szavak fonetikus írásával) Móricz paraszti témájú novellákkal kezdte pályafutását. A parasztábrázolásnak gazdag hagyományai voltak Móricz Zsigmond elôtt is. Jókai kedves, kedélyes epizódfigurákat rajzolt paraszti életképeiben, Mikszáth pedig a maga romantikus tündéri bájával vonta be a tót atyafiak és a jó palócok világát. A korábban kialakult képet egyszerűsítették és túlozták el az ún népszínművek a 19. század második felében és a századforduló idején A népszínművek cselekményüket általában egy-egy falusi ünnep köré csoportosították, s a színpadon jókedvű, vidám álparasztok nótáztak, csillogó népviseletben táncoltak, patyolatinges férfiak és piros arcú menyecskék boldogan

szerették egymást. A kor csak a romantikusra színezett parasztképet kedvelte. Kialakult és makacson tartotta magát az az illúzió, hogy a falu a derű, a csend, a nyugalom, a meghittség, a harmonikus élet, az igénytelen ám semmi jót nem nélkülözô boldogság csábító színhelye. Ezzel a faluképpel szembeszállni, meglátni az idilli felszín mögött a szegénységet, az elégedetlenséget, sôt a nyomort, merész újszerűségnek számított. A hagyománytól és a konzervatív világszemlélettôl való lassú elszakadás jelentette Móricz számára is az évekig tartó írói vergôdést. Hét krajcár című híres novellájában a szegény sors olyan mélységeibe világít be, ahol a koldustól kell alamizsnát elfogadni, s már ez sem segít. A korábbi falusi-vidéki idill bizonyos mértékig még jelen van ebben az írásban: az anya és a kisfia játékosan, szívbôl jövô kacagással keresi az elbúj huncut krajcárokat. A keresgélés közben azonban

feltárul az irdatlan nyomor, melyet jókedvvel, derűvel sem lehet leplezni: az édesanyának a nyomorúságot legyôzni akaró kacagása véres, tüdôbeteg köhögésbe fullad. Az idill és a tragédia adja ennek a kis írásnak sajátos báját, meghökkentô újszerűségét. Móricz új utat tört a paraszti világ ábrázolásában: elsôsorban a falusi szegények sorsát fogja bemutatni további novelláiban, regényeiben. Újításai közé tartozik, hogy szereplôit nemcsak sajátos tájnyelvi kiejtésükkel, hanem igen gyakran beszédmódjuk fonetikus helyesírási képével is jellemzi, akkor is, mikor a kétféle íráskép hangzás tekintetében semmiben sem különbözik. A Hét krajcár nyomora még csak a testet törte meg, a lélek ép és egészsége maradt. Ezt követô alkotásaiban egyre nagyobb figyelmet szentelt az ember ösztönvilágának működésére, s műveiben megjelenik késôbb a túlfűtött érzékiség, az erotika is. Tragédia című novellája

már a lelket deformáló, a komikum határát súroló nincstelenségrôl, egy ember örökös éhezésérôl szól. A hagyományos idill még ebben az elbeszélésben is fel-felvillan egy-egy pillanatra. A 30-as években újra a nép problémái felé fordult, s regényekben, novellákban, riportokban számolt be a parasztság, a tanyákon élô emberek ijesztô elmaradottságáról, babonás hiedelmeirôl, gondolkodásmódjáról. Egyik legmegrendítôbb s művészileg is legkiválóbb novellája ebbôl az idôszakból a Barbárok. MŰVÉSZETÉNEK ERŐSSÉGE: -Az elbeszélésmód közvetlensége természetessége. -Spontán mesélőkedv. -Drámai ürítés. NOVELLÁINAK TÁRGYA: -Paraszt a népi őserő bemutatása -Kisváros bemutatása -Városi szegénység. (Ilosva, Zsarátnok) -Háború (Szegény emberek) -Dzsentri világ (Úri muri) -Történelem. ÚRI MURI: Móricz ZS. a történelmi osztályban kereste az erőt a feudalizmusból való kilábaláshoz Bemutatja hogy

dorbézolják el az emberek az adódó lehetőségeiket is. Ha földjük nem is veszett el a gazdálkodás mindenütt veszteséges. Egyetlen birtokon jelent meg modernizáció, Szakhmáry Zoltánnál. Hősünk hatalmas vállalkozásba kezd: belterjes gazdálkodást akar kialakítani A regény központi színtere az Alföld poros nagyváros. A vidéket Lekenczey Muki szemével látjuk meg az ő ellenpéldái teljesítik a képet. A város legfontosabb helyei a kocsma és a kaszinó Megjelenik a vasút ami megszabadíthatná az embereket a kívülrekedségtől de személyes érdekek miatt a Berettyó túlsó oldalán fogja elvágni a földeket. A CSELEKMÉNY IDEJE A MILENEUM ÉVE. 1000 ÉVFORDULÓ A szereplők számára ez nem jelent semmit nekik megállt az idő. A történet négy napja alatt nincs igazi cselekmény Vég nélküli mulatozás folyik, egymást váltják az anekdoták, adomák, és tréfák. Ha mégis történik valami pl: 20 tojásból készült rántottát kézzel

ették meg. rögtön azon jár a fejük, hogy fogják ezt elmesélni Az adomázás a tartalmatlan élet tükre. Az asztalnál minden szóba kerül: vadászkaland, vásárlás A kocsmai jelenetek után megindul a cselekménysorozat Csuli és Szakhmáry Zoltán körül. Csulinak gazdálkodása fenyeget összeomlást Sz. Zoltánnak magánélete Mindketten meg szilajabb mulatozásba kezdenek. Vigasztalást csak a kocsmában és a kaszinóban találnak A bonyodalom hirtelen robban ki. A feleség féltékenysége miatt a férfinek végleg megsemmisül a családi harmónia reménye. Mások a céljaik nem értik meg egymást Zoltánnal már a végkifejletig nem történik semmi. Magába roskadva nótázásba hegedülésbe kezd Különleges tehetsége van hozzá. A zene motívuma az úri társaság felszínes adomázgatásának ellenpontja, másrészt a népdalok éneklése azt is sugározza hogy Zoltán sorsa általános magyar sors. Egy felvillanó ötlet : az egész társaság a tanyára

megy. Minden eddigit felülmúló tivornya kezdődik Zoltán elveszti a fejét, elpusztítja tanyáját és véget vet céltalannak érzett életének. A regényt drámai csomópontok tagolják. A lezárás is hirtelen drámai Szakhmáry Zoltán küldetést teljesít amikor szinte reménytelen vállalkozásba fog. (a többi emberben semmi koncepció.) Az eszmény felé vezető úton nem tud végighaladni Őszinteséggel bírálja önmagát. Egy ideig tud is szívósan kitartóan dolgozni de energiája elégtelennek bizonyul A biztos családi háttér hiánya folytja meg a feltörekvő férfit. Zoltán sem látja világosan mit vár a feleségétől. Arra lenne szüksége hogy életküzdelmeiben mellette álljon De Eszter nem felelt meg eszményi társnak. Elvárja férjétől hogy csak a családjának éljen, és adja fel ábrándjait Kapcsolatukat a parancs és tiltás fojtotta meg. Mivel felesége nem érti meg Rozika felé fordul, rá pazarolja érzelmeit és anyagi javait. Csak a

lány testéért rajong de lelkét nem látja A regény végére mind a két nőt elveszti és céltalanná válik életküzdelme is. Az egész világból kiábrándul Lekenczey Muki világlátott széles látókörű objektív ember. A rántotta epizód bizonyítja hogy ő sem különb Csulinál. Elmulatta családjától örökölt óriási vagyonát Csörgeheö Csuli elődje Pató Pál. Semmi sem szent előtte minden érték veszendőbe megy mellette Móricz benne él hősében együtt vívódik vele. A tájnyelvi forma révén a realizmus érvényesül Befejez sorok: "Csak ahol az ember beleszól az emberi kéz az emberi akarat: rögtön zavar, nyugtalanság." A történet 1896-ban játszódik. Szakhmáry Zoltán belterjes gazdálkodást akar létrehozni, de ezt mindenki rossz szemmel nézi. Pénzre van szüksége ahhoz, hogy tovább folytassa gazdálkodását ezért váltókat akar kérni. Pénzt csak úgy kaphat ha felesége Rédei Eszter is aláírja ôket, mivel a

vagyon igazándiból az övé. A csugari parasztok pénzüket követelik Zoltántól, de ô kijelenti hogy nincs pénze. Erre a parasztok azt válaszolják, hogy ôk addig el nem mennek innen míg pénzt nem kapnak. Zoltán felesége azonban nem akarja aláírni a váltókat mivel gyűlöli ôket Urát inkább leakarja beszélni arról amit csinál, mert szerinte ez nem úriembernek való. Zoltán erre azt válaszolja, hogy ha ô azt csinálná ami úriembernek való akkor szeretôt tartana. Felesége ettôl nagyon megriad és úgy dönt, hogy aláírja a váltókat. Amikor azonban az aláírásra kerül sor ráönti a tintát a váltókra. Ennek következtében Zoltán kénytelen 100 forintot kölcsön kérni arra, hogy kifizesse a parasztokat amit végül nem tesz meg. Egy ember érkezik a városba, de a kocsmában ülô urak nem tudják eldönteni, hogy gróf-e vagy sem. Az újságban látnak egy hasonló képű embert aki a külügyminiszter. Wagner zenetanárt felkérik, hogy

adjon koncertet a külügyminiszter úrnak. Zoltán felajánlja, hogy a bulit rendezzék az ô tanyáján Igen ám, de meg kell szabadulni a parasztoktól akik bérükre várnak. Az egyik úr kitalálja, hogy azt mondja nekik, hogy ég a falujuk mire ôk haza fognak rohanni. Szeretôje Rosy is itt él aki azelôtt egy parasztlány volt. A buli megkezdôdik, de Rosy is ki akar menni mulatni Ôt azonban Zoltán nem engedi. Wagner tanárúr is megérkezik, hogy koncertet adjon Eleinte még hallgatják ôt, de egyre jobban kezdik unni. Ekkor a háttérben megjelenik Rosy és elkezd énekelni Közben Rédey Eszter húgától megtudja, hogy férjének szeretôje van. Azonnal nyergeltet és elindul a tanyára. Azonban Zoltán egyik embere amint ezt meghallja lóhátra ül és ô is elvágtat a tanyára A parasztok ez idô alatt elérték falujukat és megtudták, hogy semmilyen tűz nem volt és hülyét csináltak belôlük. Elindulnak visszafelé, hogy bosszút álljanak A

külügyminiszternek nagyon megtetszik Rosy és udvarolni kezd neki. Rosy rájön, hogy nem is külügyminiszter hanem egy szegény ember aki Pestrôl jött szerencsét próbálni. Azonban felajánlja Rosynak, hogy Pesten karriert csinál neki. Rosy az ajánlatot elfogadja és elôreküldi, hogy szerezzen neki állást Megérkezik a férfi aki a lóháton jött és elmondja, hogy mindjárt itt lesz Rédey Eszter. Zoltán gyorsan kirúgja Rosyt és mire felesége megérkezik megkönnyebbül, hogy még sem volt igaz a hír. Rosy azonban egy levelet hagyott Wagnernél Zoltán részére ami a felesége kezébe jut és ekkor kitör a balhé. Zoltán elkeseredésében felgyújtja a házat majd fôbe lövi magát ROKONOK: 1930-ban született regény a 20-30-as évek valóságát mutatja be. Gazdasági válságot él át az ország. A szegények nyomora és a gazdagok mindenre elszánt harácsolása soha sem látott méreteket ölt. Móricz leleplezi a korrupciókat visszaéléseket, saját

érdekeik szerint cselekvő főügyészek bankárok politikusak uralma alatt végképp magára marad a nép. Az ország egy sofőr nélküli teherautó. A Móricz által bírált réteg már nem azonosítható a dzsentrivel Kopjássné, Lina és Boronkayné, Magdaléna egyaránt Szentkálnayak mégis más az élethelyzetük Zsarátnokon. Míg az egyik dúsgazdag és közel áll a hatalomhoz a másik nincstelen értelmiséginek látszik. Kopjáss át akar törni a családot kettészelő határon és a befolyásosok közé akar tartozni. Késön jön azonban rá hogy ennek az ára a korrupció, és a becstelenség Majdani befolyását az igazság kivívására akarta használni. Ez a kettősség teszi tragikomikussá Kopjáss István sorsát. Miközben az igazság bajnokaként lép föl egyben a késön jött tolvaj mohóságával próbálja lekörözni a nála élelmesebbeket. Azzal hogy megveteti a várossal Berci bácsi szenét beáll a protekciózok közé. Mohon számolja a

várható nyereséget és zúdítja a városra beprotezsált rokonait. Elfogadja a Kardics által felajánlott hitelt ezzel szemet huny a Takarék visszaélései fölött. A regény bemutatja mint válik pandúrból rabló Száguldó gyorsasággal peregnek az események. Mire Kopjás felmérhetné helyzetét sertéshizlaló körüli gondokat összeomlik körülötte minden. Móricz az igazság leleplező kimondását tartotta fontosnak "egy modern író jobban hasonlít egy újságíróhoz". XIV. TÉTEL Babits Mihály (1883-1941) A., a prófétaszerep vállalása a költészetében B., a poétadoctornak a csupalélek lírikusnak költői útja Babits élete: 1883-ban született Szekszárdon. Értelmiségi család Félszeg beteges gyermek volt Középiskolát Szekszárdon és Pécsett végezte. Pécsett érettségizett Nagyon szeretett olvasni; kedvenc tantárgya a latin. Pesten beiratkozik a bölcsészkarra Magyart, franciát és latint hallgatott Mélyen vallásos.

Diáktársai: Kosztolányi, Négyessi, Juhász Megtanulja a Négyessi féle gyakorlatokon a verselés tudományát. Vidékre helyezték tanárnak: Baja, Szeged, Fogaras, Újpest. Szeretett tanítani Szegeden tanítványa volt Rákosi Mátyás. Fogaras meghatározó volt az életében Itt írja klasszikus verseit 1909-től Juhász Gyula szerkeszti a Holnap antológiát, itt megjelennek Babits versei. Újpesten Móricz meghívja a Nyugat előadó estekre. Dante-t fordít, és szeretett felolvasni is Elítéli az első világháborút. Háborúellenes versei miatt támadják “Játszottam a kezével” - ezt támadják. Babitsot teljesen lesújtja a kritika Még a tanártársai között is vannak támadói Lemond emiatt az állásáról és kérte a nyugdíjazását. Polgári demokratikus forradalomért lelkesedik, bízik benne, hogy majd jobb lesz minden. Vörösmarty Akadémiának a tagja, majd elnöke. Egyetemi tanári állást kapott Tanácsköztársaság bukása után is megtartja a

hitét megfosztják még a nyugdíjától is “Magyar költők 1919-ben” - röpirat az elkeseredettséget mutatja. Ő nem politizál, nem tartozik sehova Tanner Ilona lett a felesége Ő Török Szofi néven irogatott verseket. Vettek Esztergom előhegyén egy házat és oda vonultak vissza Baumgarten díjak segítették anyagilag. 30-as évek elején már jelentkeztek hangszalag bajai Több operációt is kibírt. Aggasztóan figyeli a fasiszta eszmék elterjedését Élete utolsó részében teljesen visszavonultan élt. Ilona nagyon hűséges volt hozzá mindvégig, sokan látogatják 1941. aug 4-én halt meg Élete külső eseményekben meglehetősen szegény volt, de a látszólagos eseménytelenség mögött rengeteg változás, örökös keresés, szellemi izgalom rejtőzött. Az induló Babits költeményeinek páratlan változatossága a fiatal költő kiapadhatatlan becsvágyát jelzi: minden hangon és minden tárgyról tud énekelni, akár a legellentétesebbekről is.

Tagadta a századforduló divatos epigon magyar költészetét. Egyszerre hagyományőrző és újító: a klasszicitást és a modernséget együtt akarta megvalósítani. Úgy volt új és eredeti, hogy tudatosan folytatta nagy elődeit: azonosult velük, de különbözött is tőlük. Az örökös megújulást nemcsak természetszerűnek, de nélkülözhetetlennek is tartotta. A., a prófétaszerep vállalása a költészetében Babitsban már a 30-as évek elején felrémlett egy új háború pusztításának látomása és a torz ideológiáktól való félelem tartotta fogva. Az emberiség kultúráját és értékeit féltette a kibontakozó háborútól. Jogos volt a felismerés, miszerint az emberek elindultak az erkölcsi romlás és pusztulás lejtőjén. Ennek a fő okozója a dikatúra, az elnyomás és az emberek egymástól való elszigetelődésének növekedése. Az erkölcsi romlás elindulása mindenkit magával rántott. Babitsot az 30-as évek közepére már

csak az emberiség megmentésének momentuma foglalkoztatta. Szerette volna biztosan látni, hogy az emberekre váró jövő csak jót hozhat az emberiség és egyaránt az egész világ számára. Optimistán szeretett volna a jövőbe tekinteni, de néha ennek ellenére - persze nem véglegese - megfutamodott az Isten által kapott prófétaszereptől és az emberiség teljes pusztulását kívánta. A teljesen romlott világ és erkölcsileg züllött társadalom hatására elképzelte, milyen lenne, ha a bibliai vízözön újra megismétlődne. Ez egyszerre elmosná a bűnt a szennyet és az erkölcsi fertőt A bárka csak egy igazán szabad emberpárt mentene meg egy új és jobb világ számára. A kétségek és kételyek közepette néha szeretett volna teljesen visszavonulni. Ezt tartalmazza a Vers a csirkeház mellől c. verse, amely a Jónás könyvének alapgondolatát adta Eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne a domb tetejére visszavonulni és várni, míg Isten

ítélkezik az emberiség felett. ezen érzés hatására sem futamodott meg sohasem a költői feladatvállalás elől. Ilyen lelki gyötrődések közepette írta meg a Jónás könyve című alkotását, melyben ötvözi a kritikát és az önkritikát. Ekkor már tudatosult benne, hogy a költő feladata az emberiség szolgálata. A költő kívülről szemléli önmagát, s önarcképét Jónás személyében festette meg, persze nem azonosul teljesen műve főszereplőjével. A Jónás könyve eredetileg egy bibliai téma, melyet kisebb-nagyobb mértékben Babits átdolgozott. A mű négy részből áll I. rész: Kapta a parancsot Istentől, hogy menjen és szóljon Ninive városának, mert túl sokat vétkeztek. Jónás “rühelli” a prófétaságot Lázad a költői feladatvállalás ellen Nem teljesíti Isten óhaját és Ninive helyett egy hajóra száll Tarsis felé. Isten ekkor vihart támaszt a tengeren De Jónásban nem merül fel, hogy így jelzi Isten a

bosszúállást. Lemegy a hajóaljára és el akar bújni a vihar elől. A hajós mikor meglátja, durván kezd el vele beszélni Jónás ezt mondja: “zsidó vagyok futok az Istentől, de mi közöm nekem a világ bűnéhez?” Azt akarta, hogy kitegyék egy szigetre, ahol teljesen magányban tud élni, és ahol makk is van. A hajósok teljesen hülyének nézik, kidobják. Ezután megcsendesült a tenger és megjelent a szivárvány. II. rész: Ekkor a cethal gyomrában vergődik Jónás A cethal a büntetést jelképezi Isten meg akarja Jónást leckéztetni, rá akarja ébreszteni a bűnére. 3 napig szenvedett Nem döbben rá rögtön a bűnére, először lázadozik a cethal gyomrában. Testi fájdalmai is vannak Majd később ráébred a bűnére: “Magányos gőgöm szarvait letörted”. Bízik abban, hogy Isten megmenti 4 nap eljön a szabadulás. III. rész: Itt három napon keresztül prédikál Ninive különböző részein 1. nap: árusok terére érkezik Kimondja

rögtön a büntetést Nem hisznek neki, kinevetik 2. nap: színészek és mímesekhez érkezik Itt már elmondja, hogy Isten küldte Elmondja, hogy 39 nap van még a pusztulásig, ha nem javulnak meg és nem élnek bűnök között. Ők már érdekesnek találták. 3. nap: a királyi palotához jut el Itt már várták, hallották hírét Egy oszlop tetejére tették, és úgy hallgatták a prédikációját. Teljesen csúfot űztek belőle, cirkuszi mutatványnak fogták fel az egészet. Nagy megalázottnak érezte magát Iszonyú átkot kiállt mindenkire Elrohan mérgesen a pusztába. Kellemetlen pusztulást kíván Ninivének Azt kéri Istentől, hogy pusztítsa el a várost Elvállalta a prófétaságot: “Harc és pusztítás prófétája lettem”. De Isten nem pusztította el Ninivét. IV. rész: itt jön a magyarázat, hogy Isten miért nem pusztította el a várost Isten azt mondja, hogy egy két emberben kicsírázott a gondolat, és ez már önmagában is eredmény.

Jónás lázad “Isten hazudott” - istenkáromlás. Nagyon dühös Istenre Azt mondja Isten, hogy a költő feladata: prédikálás, feladat vállalása, emberekre hatni. “A szó a tied, a fegyver az enyém, Te csak prédikálj Jónás én cselekszem” - mondta neki az Úr. A mű végére érezhetővé válik, hogy Babits nem fog többé meghátrálni a feladatvállalás elől. Rájött, hogy gyümölcsöztetnie kell az Isten adta talentumot. A költőnek ily módon kell hatnia az emberek erkölcsire, eszére és érzelmeire, hogy az Isten által kijelölt úton haladjanak. 1939-ben függesztette költeményéhez a Jónás imáját. Költészetének megújulásáért, újjászületéséért könyörög ez az ima, a Gazdához intézett rimánkodó fohász Bátran és nem bujkálva kíván megszólalni. A közeli halál tudata is sürgeti, hogy most már nem rest szolgaként, hanem fáradhatatlanul kövesse a Gazda, az Isten parancsait, sugalmazását mindaddig, míg lehet, “míg

az égi és ninivei hatalmak engedik”, hogy beszéljen s meg ne haljon. Politikai és háborús versek Babitsot nagyon foglalkoztatta a politika és a háború gondolatának témaköre. Május huszonhárom Rákospalotán - 1912 Ekkor egy nagy tüntetés volt Pesten. Választójogért és Tisza István személye ellen irányult Két tájegységet mutat be: a várost és ezzel szemben a csöndes falut. A városban a forradalom zajlik. Forradalom képeit hangutánzó szavakkal kapjuk: “csörren az ablak, csorran a vér, forran a forradalom”. Az eszme Petőfi, tehát a szabadság eszméje A faluban néma csend honol. A villamos köti össze a várost és a falut, de egy döglött “villanyos” fekszik a vágányon. A forradalom zaja és történései tehát ide nem jutnak el A második részben a jövőhöz szól. A jövő “sűrű fátyol” alatt érkezik, nem lehet tudni, hogy jót vagy rosszat hoz a világnak. Egyszerre határozottá válik a költő, nem érdekli, hogy milyen

lesz, de jönnie kell., Jöjjön az igazság, mely eltörli az igazságtalanságot, jogtalanságot, elnyomást, diktátorokat és a gyilkosokat. “Látni és teremteni kell” Mindig először át kell gondolni a dolgokat és csak aztán cselekedni. Húsvét előtt - 1916 Ez a háborús versek témakörbe sorolható. Nagy rapszódia: zaklatott hangvételű lírai költemény A Nyugat esten olvasta fel, nagy hatást váltott ki. Zaklatott refrén sor: “Ha szétszakad ajkam akkor is”. Itt már nagyon megrázta a háború élménye, nem úgy mint a Miatyánk című versben, ahol még nyugodt a hangvétel. A háború szimbóluma a malom, mely mindent felőröl “Érckorlátok dőlnek”. vér a másik szörnyű borzalma a háborúnak Jelen van az alvadt és a friss vér. Az alvadt vér a halottakra apellál Egyszerre van jelen az élet és a halál, mint egymástól két külön nem választható fogalom. Dicsérni kéne a győzteseket, óriások vak diadalmát, gépeket,

háborút. De ő nem dicsőíti ezeket Ő nem a győztest énekli Nem az a hős, aki gépekkel tud harcolni, hanem aki ki meri mondani, hogy legyen béke már. A második rész a húsvéti hangulatot idézi. Ekkor már béke van Meg kell teremteni a munkát és a temetést. “Sose nézzünk hátra” Ne gondoljunk a múltra, meg kell bocsájtani mindenkinek és feledni kell. “Adjon Isten bort búzát, bort a feledésre” Mély vallásosságról tanúskodik ez a költemény. Fortissimo - 1917 A jelentése: még erősebben. Itt már nem tud imádkozni a költő, átkot mond az Istenre Azt mondja, hogy az Isten süket és nem hallja meg az emberek kínjait és jajveszékeléseit. Az ember hangosan ordít, mint egy állat. Rettenetesen elkeseredett a költő Az lenne jó, ha az ember is süket lenne és akkor nem hallaná a háború borzalmait. Minden vallásos dolognak ellent mond ez a vers. Isten férgei vagyunk XV. TÉTEL Kosztolányi Dezső (1885-1936) Kosztolányi élete:

1885-ben született Szabadkán. Művelt értelmiségi család Nagyapja jogot végzett, Kossuth mellett is szolgált, és nagy hatással volt rá. Apja gimnáziumi tanár volt Nem volt jó a kapcsolatuk. 10-12 éves koráig betegségek között vergődött Majd egyszercsak hírtelen meggyógyult és többet nem volt semmi baja. Szabadkán érettségizett Pestre ment egyetemre Nem bírta a kritikát, ezt a középiskolás kalandja is mutatja. Elvégezte az egyetemet, de nem akart tanár lenni. Nem érez elhivatottságot Az újságírás érdekli Budapesti Napló tagja lett, nem szenvedett anyagi gondokkal. A versei eljutnak Adyhoz Párizsba, de Ady nem írt jó kritikát róluk. Kosztolányi rögtön válaszol is Irónikusan ír Adyról Nem heverik ki egymás bántásait, így soha nem alakul ki köztük semmiféle kapcsolat. 1907-ben jelenik meg az első kötete Nem érdekelte a politika. 1908-ban indul a Nyugat és ebben is publikál A nagyközönség előtti sikert az 1910-ben

megjelent A szegény kisgyermek panaszai c. kötettel vívta ki Franciákat fordít és sokat utazik. 1913-ban nősült meg: Harmos Ilona A háborút ő is elítélte Ezt a novelláiban fejezte ki. Egyensúlyban volt a novellai és költői tehetsége Felmentette magát a katonaság alól Tanácsköztársaság alatt zavarban volt. Jobboldali lapnak lett a tagja: Új nemzedék Ebben egy Pardon nevű rovatot vállalt el. Ebben rövid kis szisszeneteket jelentetett meg Zsidókat és a komcsikat támadta benne. Kippelengérezte őket A legjobb barátai is elfordultak tőle Ezután átszerződött a Pesti Hirlaphoz. Stílust váltott Nagyon nehezen oldódott fel a viszály ő és a barátai között. 20-as évek körül elcsendesedik és visszavonul Ilyenkor csak az esztétika érdekli és csodálatos műveket alkot: Néró a véres költő, Édes Anna, Pacsirta, Aranysárkány. Majd egy újabb botrány keletkezik körülötte. 1929- ben eléggé jobboldali laphoz szerződik: Toll.

Felkérték, hogy foglaljon állást Ady vitáiról Egy gúnyirat kerekedett ki belőle Adyt így jellemzi: csonka tehetségű, és a nagyok között nincs helye. Ez még nagyobb vihart kavart körülötte. Mindenki ellene fordult 30-as években jelenik meg a súlyos betegsége: gégerák. Többször is műtötték Emberi magtartásában egyre humánusabb. Ekkor csodálatosan költ Utolsó szerelem: Radákovics Mária Ebből nagy szerelmes versek fakadnak fel. 1936. nov meghalt Boldog, szomorú dal A Boldog, szomorú dal az 1920-ban megjelent Kenyér és bor című kötet nyitó darabja. A költemény a férfikor delelôjén álló, elismert és jó anyagi körülmények között élô író számvetése, rossz közérzetének, önmagával való elégedetlenségének kifejezése. A költemény kétharmad részét kitevô elsô szerkezeti egységben a költô szinte leltárszerűen sorolja fel elért sikereit mintha önmagát kívánná mindenáron meggyôzni saját boldogságáról.

Megkapott mindent az élettôl, ami egy átlagembert megelégedetté tehet. De éppen ez a részletezô leltár ébreszt kételyeket, sejteti a felszín mögött rejlô elégedetlenséget. A különös egybecsengésnek nemcsak önfeledt boldogságot, szomorúságot feledtetô zenét sugallanak, hanem bizonyos gúnyt, öniróniát is szugerálnak. Jókedvet, könnyed vidámságot sejtetnek a pergô sorok A vers utolsó soraiban a ”de” ellentétes kötôszó után hangváltás történik: feltör az eddig akarva rejtett keserűség, az önmarcangoló bánat, az elégedetlenség. Jelzi ezt a stílus megváltozása is: ideges, zaklatott felkiáltások utalnak a belsô nyugtalanságra. A nappali ének szembekerül az önmagát ámítani már nem tudó, nem merô éjszakai én. Egyetlen kép uralkodik a záró részben: a lírai hôs megszállottan, lázasan keresgéli hiába a kincset amire valaha vágyott. Hajnali részegség A Számadás egyben a magyar irodalom egyik

legjelentôsebb, nagy gondolati költeménye a Hajnali részegség. A vers során a költô a mindennapi lét sivárságából indul el, s eljut a hajnali ég csodájáig, a csillagokig. Izgatottságot sugall a ritmus Egy képzeletbeli bizalmas baráthoz való odafordulás indítja meg az eszmélkedés folyamatát. Már maga a hangütés szerénykedô feltételes módja is jelzi ezt a közvetlenséget, a kötetlen beszélgetést. A vers lírai hôse a megszólított ismerôsének beszéli el éjszakai álmatlanságát, a szokásos napi robotot, a negyven cigaretta, a fekete s más egyéb gond természetes következményét. A bizalmas közlés után lehangoló, kiábrándító leírás következik. Figyelme önmagáról a többi emberre terelôdik Szobájából tárt otthonokba lehet látni az ablakból. Az új élmény a taszító, kiüresedett létrôl, az ablakból figyelt emberek szánandó sorsáról ad hírt. Mintha nem is gondolkodó lényekrôl, hanem állatokról lenne szó,

vagy mechanikus bábokról. Kiszolgáltatottságot, ürességet sugall a költemény elsô nagy szerkezeti egysége. A ”de” kötôszót követôen megváltozik a szemlélôdés iránya. Megkezdôdik az ámulat, s valami varázslat folytán a felnôtt átlép a gyermekkor védett, s a végsô kérdésekre még nem gondoló biztonságába. A költemény e második, 68 soros részében a gyermek a lírai narrátor. Az ô korlátokat nem ismerô, csapongó képzelete népesíti be mítosszal, mesebeli lényekkel az ôszi pirkadat gazdag csodáit. A költemény gondolkodó hôse a gyermekkori mennyországból visszahull a felnôttség sivár világába. Az új élmény szemszögébôl kudarcnak, értelmetlennek érzi lenti életét. Szomorúan állapítja meg, hogy csak most, a halál közelében küzdötte ki magának azt a felismerést, hogy maga a létezés csodálatos, s az életnek mégiscsak van értelme. Ennek az új megvilágosodásnak a hatására fordul ismét a bizalmas

baráthoz, s neki gyónja meg ellentmondó érzéseit, lelki megrendültségét. A művet lezáró vallomásban egyszerre van jelen az önfeledt boldogság és a közeli elmúlás tragikus boldogtalansága. Szeptemberi áhítat A halálközelség az életért, e meg nem ismétlôdô csodáért való rajongását váltja ki a súlyosan beteg költôbôl, s mámoros szárnyalással tesz hitet az élet, a valóság külön-külön felfedezett részleteinek varázslatáról. Legutolsó költeménye, a Szeptemberi áhítat gyerekes ámulattal zengi az élet gyönyörűségét. A vers születésekor már túl volt néhány súlyos műtéten Újra bizakodni kezdett, s az ünnepélyes hangulatba belesimult egy új, utolsó nagy szerelem boldogsága. A hitetlen költô a szeptemberi glória roppant napvilágát kéri, hogy emelje fel magához, mégyegyszer a halál fölé, hiszen minden joga meg van ahhoz, hogy még ne pusztuljon el. A megsemmisülés elôtt szeretne még újra lenni, s

hinni az élet örök kincsében A játékos rímek az élet vidámságát, gazdagságát, megható idilljét érzékeltetik, különösen az utolsó két sor tündéri rímpárja: szôlô-szóló. A halálból visszatérô, újjászületô lélek boldog rajongással kiállt fel: Jaj minden oly szép, még a csúnya is, a fájdalom, a koldus gúnya is, Ez a vers közepén elhelyezett felkiáltás adhatja meg az egész mű megértésének kulcsát: a halál szemszögébôl nézve széppé varázsolódik még a csúnya is, a fájdalom is, a szegénység is, hiszen mindez az élet tartozéka, s a létezés a nem léttel szemben csakis boldogítóan gyönyörű lehet. A boldogító részegségben a költemény lírai hôse szinte lelkendezô, kapkodó sietséggel fedezi fel, s mutatja meg csodálkozó társának, kedvesének a hétköznapok legmindennapibb tárgyait, legprózaibb jelenségeit, melyek most soha nem látott, különös szépségekként tűnnek fel: egy kis templomot, a

műhelyében dolgozó vargát, a csillagok ragyogását. Édes Anna A történet 1919. július 31-én kezdôdik ez volt az a nap mikor is a forradalom hatására végre megbuktak a vörösök. Vizy Kornél és felesége a saját házukban laktak, melyben rajtuk kívül még két másik család élt. Ebben az idôben cselédjüket Katicának hívták Sok baj volt vele mivel egyrészt szemtelen volt, másrészt nem fogadott szót. Vizyéknek azonban nyelniük kellett, mert nem lehetett sehol cselédeket találni és ezért nem akarták elveszteni ôt. Ezzel a tudattal ô vissza is élt és állandóan elment hazulról, hogy a barátjával találkozzon. A házmesterrôl mindenki tudta, hogy a vörösökkel volt és ezért utálták is. Vizy is határtalanul gyűlölte a vörösöket, mivel koplalnia kellett miattuk. Mihelyt kitört a kommün ô visszakerült miniszteri posztjára. A házmester is tudta, hogy mennyi baj van Katicával és ezért egy nap szólt Vizynének, hogy ô ismer egy

cselédlányt aki a rokona. Vele csak egy baj volt mégpedig az, hogy már alkalmazásban állt egy másik családnál. Katica másnap reggel jött csak haza és mivel Vizyné már így is elég mérges volt rá, fölmondott neki, hogy 15-ével mehet amerre szeme lát. Vizyné megbeszélte Ficsorral, a házmesterrel, hogy holnap elhozná a rokonát bemutatni. Ez azonban nem történt meg mert Budapestet megszállták a Románok. Vizyné egyre több dolgot akart megtudni errôl a lányról. Kiderítette, hogy katolikus vallású és hogy Annának hívják Mikor Vizyné urának panaszkodott, hogy Ficsor csak nem hozza a beígért cselédet, akkor maga Vizy ment le hozzá és felszólította, hogy amit megígért azt tartsa is be. Augusztus 14-én Ficsor végre elhozta Annát. Anna 19 éves volt és nagyon zárkózott Elôzô gazdái jó bizonyítványt adtak róla. Anna eleinte úgy érezte, hogy soha nem lesz képes megszokni ezt a lakást és ezért egyszer el is akart szökni.

Hamarosan megismerkedett a ház többi cselédjével is Etel Moviszter doktornál szolgált. Stefi Drumáék cselédje volt Anna nagyon szorgalmas volt Szinte nem is hitték, hogy létezik ilyen cseléd. Még a szabad vasárnapjain is otthon dolgozott ahelyett. hogy elment volna Állandóan kellemes csalódásokban volt részük Vizyéknek Vizyné meggyôzôdött róla, hogy Anna tiszta. Most már csak azt kellett kiderítenie, hogy vajon lop-e. Több kísérletet tett Egyszer a szekrényét hagyta nyitva melyben zsebkendôi voltak, de másnapra egy darab se hiányzott. Aztán az élelmiszereket hagyta elöl, de semmi sem tűnt el Tehát bebizonyosodott, hogy Anna nem lop. Egyre többen beszéltek a városban Annáról Mindenki csak dicsérte. Egy szeptemberi nap Vizyékhez egy rokon érkezett Jancsinak hívták és ô Vizyné bátyjának a fia volt. Azért küldték Pestre, hogy dolgozzon és komolyodjon Vizy szerzett neki állást egy bankban. Jancsi szorgalmasan járt be a bankba

és úgy tűnt, hogy nagyon megváltozott. Október elején Patikárius Ferenc meghívta Vizyéket az egri szüretre Jancsi nem ment velük mert azt mondta, hogy ôt jobban érdekli Pest. Amikor Vizyék elutaztak Jancsi visszaakart menni a bankba, de meggondolta magát. Furcsa gondolatok keringtek a fejében Annával kapcsolatban. Úgy érezte, hogy nagyon szereti ôt és mindenáron meg kell szereznie magának. Egész délután azon volt, hogy Annát végre meghódítsa de ahányszor Anna közelébe került mindig zavarba jött és csak dadogott. Beesteledett Anna már az ágyában volt mikor zajokat hallott. Jancsi közeledett feléje Leült az ágyba mellé, majd lefeküdt Elkezdtek egymással beszélgetni és Jancsi többekközt arról tudakolódott, hogy volt-e már szeretôje. Sokáig hadakozott Annával, aki tudta hogy amit csinál az nem helyes, de végül is megtörtént. Jancsi másnap a bankban másra se tudott gondolni mint Annára. Rövid idô után fogta magát és

hazament. Eszébe jutott, hogy Annát meg se csókolta Mihelyt hazaért elkapta Annát és csak csókolta. Vizyék megétkeztek Minden visszatért a régi kerékvágásba Bekövetkezett ismét a hideg tél. Jancsi a bankba járt Otthon nem találta többé helyét Elviselhetetlen volt számára Anna. Többnyire az utcán járkált vacsorára se járt haza Anna egyszer erôt vett magán és megszólította Jancsit. Kérte, hogy ne haragudjon rá, de Jancsi rideg maradt Kiderült, hogy Anna terhes. Jancsi nagyon megrémült Elôször azt ajánlotta Annának, hogy tegye a lábát olyan forró vízbe amely még éppen elviselhetô és ettôl majd elmegy a gyerek. Ez nem sikerült Egyik barátjától kapott drogot és ezt megitatta a lánnyal. Ettôl Anna nagyon rosszul lett, de a gyerek elment. Jancsi Bécsbe költözött A tél nagyon hideg volt és a kéményekkel pedig baj volt. Állandóan a kéményseprôt kellett hívni akit Báthorynak hívtak Ô hamar beleszeretett Annába és

kérte, hogy menjen hozzá feleségül. Anna hamar elszánta magát és beadta a felmondási kérelmét Vizynének. Ô depresszióba került ettôl Annát lebeszélte a házasságról és rávette, hogy maradjon. Vizy Kornélt tavasszal kinevezték államtitkárnak Ezzel élete vágya beteljesedett. Óriási partyt rendezett amelyre sok neves személyiség meg volt hívva Egész éjjel ettek, ittak, mulattak. Az utolsó vendég hajnali háromkor ment el. Vizyék már hulla fáradtak voltak és leakartak feküdni Annát is az ágyba küldték és meghagyták neki, hogy ne keltse fel ôket. Anna öt perc múlva megint az ebédlôben motoszkált és benyitott a hálóba. Vizyné arra ébredt, hogy ül valaki az ágya szélén Felismerte Annát, de nagyon megijedt és férje nevét kiáltotta. Ebben a pillanatban Anna szíven szúrta ôt Most már férje is ébren volt aki harcolni kezdett. Anna azonban ôt is többször megszúrta Mire rájött, hogy milyen szörnyű tettet követett

el menekülni akart, de meggondolta magát. A ház lakóinak nagyon fura volt, hogy délután kettôig még nem láttak, vagy hallottak semmit. Ficsor mondta, hogy a nagy buli után még biztos alszanak. A gyanús az volt, hogy Anna se nyitott ajtót. Kihívták a rendôrséget aki betörte az ajtót és felfedezte, hogy szörnyű bűntény történt Anna mindent bevallott csak azt nem értette senki, hogy vajon miért követte el, amikor Vizyék semmi rosszat nem tettek vele. Büntetése 15 évi fegyház lett XVII. TÉTEL József Attila (1905-1937) József Attila élete: 1905-ben született Budapesten a Gát utcában. Proletárcsalád és proletár környezet Apja József Áron, anyja Pőcze Borbála, szabadkai cselédlány. Három éves koráig tartott a “jólét” Ezután az apa hirtelen elhagyja a családot és letelepszik Temesváron, családot alapít és többet nem találkozik az első családjával. Az anyát nagyon megviseli ez a tragédia Iszonyatos kemény munkába

kezd, hogy el tudja tartani a gyermekeit. Elmegy mosónőnek Nagyon keveset pihen és étkezik. Emiatt többször is kórházba kellett szállítani Így erre az időszakra elviszi a gyermekeit a Gyermekvédő Ligához. Ekkor került JA Öcsödre nevelőszülőkhöz, elég viszontagságos körülmények közé. 5 évesen itt kezd el iskolába járni Dolgoznia is kellett Pistának hívják a nevelőszülei. Mikor jobban van az anyja rögtön visszaveszi őket Sokféle munkát vállal: vizet árul a moziban, megy szenet lopni, őrzi az állatokat, kifutófiú. Már gyermekkorában kezd verseket írni. Jolán a nagyobbik lány gyors és gépírást tanul 19 karácsonyán meghalt az anya Ekkor Jolán férje Makai Ödön lesz a gyámja. Felismert, hogy milyen értelmes a gyerek és elkezdte iskolába járatni. Makóra megy tanulni Juhász Gyula híre miatt Nagyon jól tanul és jól rézi magát. Hatodik osztály után elhatározza, hogy abbahagyja az iskolát, mert sokba kerül és nem

akarja, hogy Makaiék tartsák el. Emiatt elmegy dolgozni a nagyapjához Tanárai szeretnék, ha befejezné az iskolát. Tanárai és Juhász Gyula segítségével kiadatják az első verseskötetét: Szépség koldusa. Werbőczy iskolában fejezte be a tanulmányait és érettségizett le Elhatározta, hogy továbbtanul. Beiratkozott a szegedi Ferenc József Tudományegyetemre magyar-francia szakra. Nagyon boldogan és lelkesen kezdett tanulni Ekkor írta a Tiszta szívvel c versét, mely nem tetszett egy pár professzorának. Nagyon érzékeny volt a kritikára és emiatt otthagyta az egyetemet. Bécsbe ment Hatvani Lajos és Bertalan támogatták odakint őt Az ő segítségükkel helyezkedik itt el. Nyár végén Párizsba megy Majd visszatér Pestre és leteszi az utolsó egyetemi vizsgáit. Kereste a kapcsolatokat. Illegális Kommunista Párttal szövetkezett Szemináriumokat tartott, felolvasott. Majd felmondtak neki, mert a párt vezetőjének a feleségével kavart Emiatt még

Oroszországba sem engedték ki az írók kongresszusára. Nagy Lajos és Illyés Gyula ment ki helyette. Depressziós lett: kirekesztés; nyomor; megjelent köteteinek elkobzása; súlyos anyagi gondok. Ezek együttesen váltották ki belőle Magánélete sem volt kiegyensúlyozott. Halálosan szerelmes volt Vágó Mártába, de az kiment Angliába és hűtlen volt és hozzáment egy angol férfihez. Mikor visszatért csak baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Gyömrői Edit volt az első pszichológusa, akibe szerelmes lett. Miatta szakadt meg a Szántó Judit kapcsolat. De már Gyömrői Editnek vőlegénye volt Ez sem jött be Emiatt késsel támadt rá. Ez is mutatja a labilis idegállapotát Kozmucza Flóra egy másik pszich. volt akivel 37-ben találkozott, hogy kipróbálja rajta a Szondi tesztet. Ebbe is szerelmes lett Flóra nem utasította el, de nem is viszonozta a szerelmet Flóra később Illyés Gyula felesége lett. Eta nővére lett a felesége Makai Ödönnek

miután Jolán szakított vele. Ők vettek egy panziót Szárszón Ide utazott le JA Itt sokan látogatták 37-ben Eta özvegy lett. JA egyre depressziósabb Nem látott ebből a helyzetből kiutat 1937. december 3-án indult el a végső sétájára, mikor egy tehervonat elé vetette magát és azonnal szörnyethalt. A. Az egységes világkép megteremtésére törekvő József Attila ( “ a mindenséggel mérd magad“ ) Az Ars Poeticájában (1937)a kor szocialista költőjéhez méltó hitvallást téve hirdet határozott közösségi programot: a “mesék tetejé“-nek a “koholt szeszek“-nek valóságnak távol eső költői világa helyett a “valódi világ“ gondjait küzdelmeit vállalja,és kimondja ,hogy a költőnek s az embernek “ a mindenséggel “ kell mérnie magát. Ebben a versében is végső soron szép rendben jelenik meg előtte a világ: az emberben “ a szellem és a szerelem“ szülöttét látja, “okos csevegést“ hall a habok játékából,s

a fennálló társadalmi viszonyokon túllátva úgy érzi, nem a “hűvös televény“-ben ,hanem a dolgozó, jobbra vágyó emberek összetartásának bensőséges kapcsolatában oldódik fel : Ars Poetica (1937) (Az idézet “ a mindenséggel mérd magad“ebből a versből való) (Németh Andornak) Költő vagyok - mit érdekelne bárki csinálhat, de igazi engem a költészet maga nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején problémáit éli át hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás - fürödni abban! A nyugalom ,a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. - itt azt próbálja elmagyarázni, hogy költészetet költő nem lehet akárkiből. - a mesék világából kinőve már a valódi világ Más költők - mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, saját gondjaikról írnak ,az koholt képekkel és szeszekkel problémáinál mímeljen

mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. betegnek. Ehess,ihass,ölelhess,alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, fogja leírni műveiben nyomorító hatalmakat. - más költők csak saját bajaikkal foglalkoznak, ő világnézete azonban nem ragad le saját - tagadja saját elmebetegségét, nem érzi magát - nem fog senkit sem szolgálni saját véleményét Nincs alku - én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz. És nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint pártfogón e század: kapcsolatában oldódik fel rám gondol,szántván,a paraszt, engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi előtt este suhanc a rosszul öltözött. S hol táborokba gyűlt bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak a testvéri tankok

szertedübörögni rímeit. Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kísérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem! - a dolgozó jobbra vágyó emberek bensőséges Más ,keserűbb hangvételű verseiben kosztolányis szavaiban, zsongító dallamában is hangot kap az emberi szolidaritás érzése: Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. ( Tudod, hogy nincs bocsánat .,1937) S tud gyönyörű, derűs képeket látni, legszemélyesebb érzéseiben képes néptömegek vágyainak,a természet eleven törvényeinek hasonmását meglátni: Úgy kellesz mint parasztnak a föld, a csendes eső és a tiszta nap. Úgy kellesz, mint a növénynek a zöld, hogy levelei kiviruljanak. (Már két milliárd ., 1937) Utolsó életszakaszán belül a kétségbeesés és a derűs megnyugvás,a boldog öröm és az őrület szavai egymást váltják. Mindebben szerepe van szerelme és betegsége

alakulásának is. Ezen a hullámzáson belül azonban csaknem mindig jelen van döntő világnézeti elemként változatlanul megőrzött hite a “törvény“-ben ,a történelmi materializmusban. A költői én és a világ viszonyára utalásokat a Medáliák ( 1927-28) kötetben is találhatunk, ahol az egyes verseket elsősorban központi motívum - az én és a világ viszonya - köti össze.A lírai én azt a kérdést veti fel, hogy meddig engedi az én a világ kiterjedését. Az egész költemény az életérzés bizonytalanságát fejezi ki A világ teljességére való utalásokat az Eszméletben (1934) találhatjuk meg.A 12 részt az eszmélkedés,a világ megismerésének a vágya szervezi egységes alkotássá. Az I.,IV,VII,VIII,rész a világ értelmével, a III,VI,IX,XII, pedig inkább a világ megismerhetőségének a kérdésével, az ember lehetőségével foglalkozik. József Attila embertelen korban egy emberidegen világ mind nagyobb terhével küzdve

törekedett teljes emberi és költői élet megvalósítására. Léthelyzeteit a teljességvágy, az árvaság érzése,a szeretetvágy,a társkeresés határozta meg. Törekvése tragikusan reménytelen volt. Mindenségkeresése a világ kegyetlen törvényeibe ütközött Nem tudott megbékélni az emberi világ,a társadalom értelemellenes szerkezetével,s költészetével azon munkálkodott, hogy az öntudat, az értelemrendjének tiszta törvényeit állítsa az emberek elé.A valósággal való illúziótlan szembenézés bátorsága s az emberi magatartás megőrzésére való törekvés egyik legfőbb jellemzője a költészetének. B. Szerelmi költészetének sajátosságai Legismertebb szerelmi költeményei közé tartozik az Óda ( 1933 ) melyet egy rövid szerelmi fellángolás váltott ki a költőből, ami egy Lilafüredi kongresszuson történt.A futó ismerettség nem valódi szerelmi kapcsolat volt,de alkalmat adott arra,hogy a költőben feléledjen a

szerelem igénye,a szeretetvágy mely egész élete során elkísérte. Ez a költemény is mint annyi József Attila mű a valóságból vett helyzetképpel indul.A sziklatetőn ülő ,magányosan tűnődő férfi alakját látjuk.A tájban felmerülő nőalak is az emlékezésből merül fel.A látomásból felizgatottan tör elő a szenvedélyes vallomás az érzelmek kiáradása: “ Óh, mennyire szeretlek téged“A vallomásban tragikus megriadások is érvényre jutnak: megszólal a vergődő sikoltás és a már ismert rettegés a magánytól.A harmadik részben az anaforák ( ugyanazzal a szócsoporttal induló hasonlatok ) mind egy jelentést variálnak: a lírai én számára az összetartozás életbevágóan fontos.Majd a tudat és az ösztönök tevékenysége összeolvad:“ Elmémbe, mint fémbe a savak,/ösztöneimmel belemartalak.“A világot átfogó figyelem végül megakad egy emberi részleten ,a vizespoháron lévő nő kezén, és innen a kép átvezet a

következő rész biológiai víziójához mely a női testrendszerben az egész univerzum harmóniáját mutatja be. A legtöbb szerelmes verse Flórához szól,akit a költő 1937 februárjában ismert meg.Flóra pszichológus volt,Párizsból hazatérve írókkal,tudósokkal és másokkal képletekből álló tesztek alapján képesség- és hajlamvizsgálatokat végzett.Így került kapcsolatba egy társaságban József Attilával is.A súlyosan beteg költő a teljes összeomlás előtt belé kapaszkodott,azzal bíztatta magát ,hogy Flóra is szereti.A boldog szerelem eksztázisa töltötte el,de ez a mámoros állapot nem tartott sokáig,a boldogságot minduntalan átjárta,veszélyeztette a kétely,a szorongás és a félelem.A versek alaphangja mindvégig a vágy az áhitat,sohasem a beteljesülés. A Flóra versek esztétikai alapja kisebb,kevésbé jellemzi őket az az alkotói eljárás ,amely József Attila kései költészetének sajátossága. Összefoglalásként

elmondhatjuk,hogy József Attila egész életében szeretetre vágyó ,de magányos férfi volt,számos versében megjelenik egy meleg családi otthon álomképe,ezt mint saját vágyát vehetjük.Állandó élettársa Szántó Judit voltTöbb évig tartott kapcsolatuk,a kommunista pártban ismerkedtek meg.Juditon kívül még Vágó Mártával volt komolyabb kapcsolata.1928 őszén ismerte meg az igazinak ígérkező szerelmét.Azonban a kapcsolatuknak vége szakadt mikor Judit az érettségije után Londonba utazott,igaz egy ideig még levelezésen keresztül tartották egymással a kapcsolatot.A Vágó Márta szerelem idején keletkezett a Klárisok (1928) groteszk képekben fejezi ki a szerelem lappangó ellentmondásait.Az izgatóan talányos képzettársítások,a vers hangzásának és láttató erejének együttes érvényesülése már érett művészre vallanak. C. A táj ábrázolása és szerepe költészetében József Attila legismertebb tájábrázoló verse a Holt

Vidék,de rengeteg versének kiindulópontja egy konkrét helyzetkép ami legtöbbször egy bizonyos tájrészlet.Igazán nagy tájleíró versei nincsenek,minden versében szerepel a táj,annak egy bizonyos részlete,de szerepük inkább egy központi motívum mint például a A Dunánál c. versben a Duna motívum. A Holt vidékben is a tél ,a fagy,a dermedtség uralkodik.A költő itt nem a közvetett agitáció hangján szól ,hanem a táj elemeit jeleníti meg tárgyias ábrázolással.A valóságos világ egy-egy eleme azonban olyan gondolati gazdagságot elevenít meg,hogy mégsem minősíthetjük a verset hagyományos tájleíró versnek. És ez a gondolati gazdagság a táj elemeivel minden tájleíró versében benne van,minden versnek megvan a belső mondanivalója amihez a költő felhasználja a táj részeit. A versben megjelenített vidék legfőbb jellemzője a csönd ,a dermedtség,a mozdulatlanság.A hanghatások is ezt a hatást fokozzákA holt vidék

megjelenítése tájképpel kezdődik,aztán a tanya leírásán át jutunk el a kis szobában töprengő parasztokig.A táj külső kietlensége egyben az emberi lét reménytelenségét is szimbolizálhatja a versben.A természeti jelenségek emberi jelleggel vannak felruházvaA vidék főképpen az emberi nyomorúságtól haldoklik.A nyomorúságnak a magyarázatát a vers végén tudjuk meg: “ Uraságnak fagy a szőlő“. A Téli Éjszakában a tájleírás szintén nem vidám,boldog hangulatú.A vers maga is felszólítással kezdődik mintegy felkészít minket az emberi világ szörnyűségeire.A táj maga egy téli éjszaka idején jelenik meg,a tél pedig az elmúlás a halál időszaka általában a versekben.Leperzselt föld,hang és ember nélküli,kietlen ,jeges vidékről indul a vers.Minden élettelenMajd az ember nélküli tájról az ember világába kalauzol minket a vers.Először a távoli hegyek között a “párolgó tanyát “ látjukMajd a kép a tanyáról

a végtelenbe tárul,és ezek után pedig a város képe következik.A városban is szenvednek az emberek,a költő pedig kíméletlen pontossággal rögzíti a városi élet tényeit is. Ebben a versben kétszer is előfordul az ág,az ágon fennakadás motívuma ezt a költő előszeretettel használta több versében is. Nem én kiáltok Hamarosan ráeszmélt, hogy mégsem akarja a Nyugat stílusát követni és megindul a nyugtalan önkeresés útján. Második kötete a Nem én kiáltok Ebben már nagyobb számban szerepelnek a kassákos expresszionista jellegű versek. A versekben megszólalnak a lázongás hangjai. A kötet címadó verse költôi program is Elsô és utolsó két mondata összetartozást fejez ki. A versben a költô valami feltartóztathatatlan változás közeledtét jelzi Nem tudja mit hoz ez a változás, borzalmas veszélyeket-e vagy nagyszerű lehetôségeket. Várja is meg retteg is tôle. Menekül a közelgô vihar elôl A menekülés rész 8 sorának 2

személye önmegszólítás, de a többi szegényház is szól. A lírai én valami kozmikus megváltásra vár, a megôrült sátán ellen segítségül hív minden létezôt: Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok! Ezek a fogalmak késôbb az egész költôi világának a jellemzô motívumaivá nônek, mint ahogy a forrás, üveg, gyémánt, fürösztés is. Nincsen apám, se anyám 1928 tavaszán találkozik az igazinak igérkezô szerelemmel. Vágó Márta művelt lány, aki maga köré vonzza a fiatal művészeket. Márta szülei rokonszevet tanúsítanak József Attila felé és állást is szereznek neki. A lány érettségi után Londonba utazik, s ennek folytán kapcsolatuk megszakad. József Attila nem tudott, s nem is akart beilleszkedni Állását hamarosan felmondta. Súlyos neuraszténiával kórházba került 1929-ben jelent meg a Nincsen apám, se anyám című kötete, mely a Bécsben, Párizsban s a hazatérte után írt verseket tartalmazza. Tele van kamaszos

szertelenséggel, meleg szépségek utáni vággyal. Alakulóban van egyéni formája A Tiszta szívvel című vers a költôi én helyét nem lelô magárahagyatottság, végleges elkeseredését, céltalanságát mondja ki. Az elsô hat sor a mindenétôl megfosztott ember állapotrajzát adja, a második hat az erre való természetes reakciót, a mindenre képes elkeseredést fogalmazza meg. Az utolsó négy sorban a bűnös társadalom megbünteti a lázadót, de az még halála után is tiltakozik. A vers lírai hôse tisztaságának tudatában helyezi magát kívül a hazug társadalmon, semmibe véve annak törvényeit. A Vágó Márta idején keletkezett Klárisok groteszk képekben fejezi ki a szerelem mélyebben lappangó ellentmondásait. A Medáliák címe a medalion szóra utal, amely arcképet jelent. A költô emlékeit sűrített képekben foglalja miniatűr költeményekbe, versmedáliákba. Motívumai jórészt gyermekkori élményekbôl valók. A költô a mesék, a

mítoszok világába, a lélek sejtelmes mélyeibe merül alá A ciklus egyes darabjai önmagukban is kerek egészet alkotnak. Az egyes verseket elsôsorban a központi motívum - az én és a világ viszonya - köti össze. A lírai én azt a kérdést veti fel, hogy meddig engedi a világ az én kiterjedését. Az egész költemény általában az életérzés bizonytalanságát fejezi ki. A Medáliák talán a költô 23 évének belsô fejlôdésrajzát is tartalmazza Az elsô tétel az öntudatra ébredésnek, ártatlanság elvesztésének, a világtól való elidegenedettségnek a drámáját festi. A reménytelenségnek, a bizonytalanság érzésének motívumai a ciklus más darabjaiban is megjelennek, akárcsak a nyomor. Ezeket ellenpontozzák az útkeresés, a bizakodás, a forradalom motívumai. A lírai én átéli a kiszolgáltatottság állapotait, önvizsgálatot tart, él benne a vágy a szeretet után, számot vet a költôi sorral és hivatással, szembenéz a

halállal is, de vállalja a világot, azonosul vele. Végül eljut az álmok és valóság, a külsô és belsô élet együtt látásáig. Költészete a 30-as évek elsô felében Franciaországból való hazatérése után a költô kapcsolatot keresett a közéleti mozgalmakkal. 1928-ban került kapcsolatba a Bartha Miklós Társasággal Az egyesület ekkor sokat foglalkozott a magyar szegényparasztság kérdéseivel és földreformot követelt. Marxista világszemlélete révén 1930-ban tagja lett az illegális kommunista pártnak, melynek munkája a forradalom elôkészítésére irányult. 1933-tól azonban a történelmi események azt jelezték, hogy ezek a lelkesítô elképzelések tévesek. József Attila figyelme a társadalom és az egyéniség ellentmondásai felé fordult, ezeknek értelmezésében mélyült el. A Döntsd a tôkét, ne siránkozz című kötet a proletárforradalomnak elkötelezett költôt mutatják. A kötet példányait a rendôrség elkobozta, s

vádat emelt a költô ellen. József Attila költészetének a kiterjedését azokban a költeményekben éri el, melyeket a Külvárosi éj és a válogatott verseit is tartalmazó Medvetánc című kötetekben adott közre. Ebben az idôszakban születnek nagy gondolati költeményei Ezek általában félhosszú versek, s a költemény részei a nézôpont változása szerint tagolódnak. József Attila költészetében ekkor már a költôi képek egy sajátságos lelkiállapot tükörképei a valóságban. Ezek a versek már teljes világképet képesek közvetíteni Az 1932-ben és ezután született versei fokozatosan elkomorodnak, egyre gyakoribbá kezd válni bennük az alkony, az este, az ôsz és a tél képe, a fagy, a hideg motívuma. Holt vidék A Holt vidékben is a tél, a fagy, a dermedtség uralkodik. A költô a táj elemeit jeleníti meg tárgyias ábrázolással. A megjelenített vidék legfôbb jellemzôi a csönd és a mozdulatlanság. A hanghatások a sűrű

csönd érzetét fokozzák, az elképzelt mozgások pedig a dermedt mozdulatlanság állapotának érzetét erôsítik. A holt vidék megjelenítése tájképekkel kezdôdik, aztán a tanya külsô leírásán át jutunk el a kis szobában töprengô parasztokhoz. Az utolsó strófában a már ábrázolt tájelemek - a lapályon a kásás tó, az erdô, a szôlô - fordított sorrendben újra elôtünnek, de most már az uraság tulajdonaként. A költôi üzenetet az 1-7 versszak közvetetten, a 8. versszak pedig közvetlenül fejezi ki A vers képei - a címe is egyszerre konkrétak és elvontak, a táj részleteit idézik, de nem egyértelműek A vízbôl nem pára szál föl, hanem füst, az pedig mintha valaminek a fojtott égését jelezné. Az is további tűnôdésre késztet, hogy az égbolt helyett magas áll a szövegben. A ropogó csönd félelmes hangulatot kelt. A metatézis, az átvetés is fokozza a kép hatását azzal, hogy a zörgô az idô jelzôje és nem az

ágaké. József Attila képrendszerében a fák, az ágak, a levelek gyakran visszatérô motívumok. A lovát kikötô fagy egyszerre kelti fel a csonttá fagyott természet és a lovat itt legeltetô halál képzetét. Az elsô strófában ábrázolt kietlen, sivár vidék azonban nem ember nélküli táj, a természeti jelenségek emberi jelleggel, hangulattal vannak felruházva. A képek éreztetik, hogy emberek élnek itt, s a vers is elsôsorban róluk szól. A 4 versszaktól kezdve pedig már szinte csakis az emberi világról van szó. Ekkor válik világossá, hogy fôképpen az emberi nyomorúságtól haldoklik ez a vidék. Errôl beszél az omladozó tanya, a nyikorgó ajtajú üres ól és a sötétben ülô parasztok. A bonyolult összetett képek után a zárlatban minden egyszerűvé válik. A nyomorúság magyarázata: Uraságnak fagy a szôlô A téli puszta képének megjelenítése a költô sajátos lelkiállapotát is érzékelteti. A versbe rejti el az

ellenséges világnak kiszolgáltatott, passzivitásra kárhoztatott öntudat kétségbeejtô perspektívátlanságát. A vers képstruktúrájában lappangó, szexualitással kapcsolatos motívumok is árulkodnak a költô elpalástolt közérzetérôl. A vers erotikus mélyrétege titkos hátországnak bizonyulhatott számára Külvárosi leíró verseiben a költô az élet legsivárabb övezetében, a proletárság létezési terében néz szembe a valósággal. József Attila saját sivárság érzése kifejezési formájaként használja a külvárosi tájat. Külvárosi éj A Külvárosi éj látomásában a tárgyak naggyá, idegenné és relytéjessé nônek. A képekben gazdag ellentétek dinamikus mozgása zajlik, a sötétségben képek villannak fel. A költeményt a fény, a víz, a homály és a csönd motívumai szövik át. Az elsô kép a szegényes konyha homályában figyelô ember észleléseit tartalmazza, majd a komor környezet jelenségei kísérteties

atmoszférátteremtenek. A hatalmassá növô félelmetes csendet távolról érkezô vonatfütty töri meg. Megjelennek a külvárosi éjszakának jellegzetes alakjai: a rendôr, az öntudatlanul motyogó munkás, a kocsmában falnak vicsorító, forradalmat éltetô proletár. A képek sora a városi sivárság jelenségeinek rajzával ér véget. Ezek után hangzik fel a mindenséghez forduló, a harcot vállaló költô vallomása. A költemény egy lassú kibontakozást tárt elénk és ennek társadalmi jelentést adott: a nyomasztó sötétségben a felvillanó fények és a mozdulatlanságot megtörô apró mozgások a jelenben készülôdô holnap jelei. Téli éjszaka Az 1933-ban írt költeményeiben fegyelmezetten néz szembe a költô mind a külsô, mind a belsô világ zűrzavarával, és az értelmes rend teremtésének a vágya vezeti. A Téli éjszakában az ember felméri a világot, amelybe beleszületett, és amelyben élnie kell. A költemény szigorú

felszólítás: a következôkben élénktáruló látványt csak erôs lélekkel lehet elviselni. Ezután a táj felé fordul a költôi szemlélet: A nyár ellobbant már, ellenvilága a tél, az élet hiányának az évszaka. A jelenségek ebben a költeményben is kettôs értelműek A bokron csüngô ezüstszalag a nyár, az eleven élet konkrét emléke, de az indoklás, ”mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ágbogán” már ismét az általánosítás szintje. Az ágakon való fennakadás gyakori motívum József Attila költészetében. Az egész verset áthatja az ellentétek feszültségébôl fakadó dinamika. A konkrét és az általános, a külsô és a belsô világ, a nyár és a tél ellentétei szövik át a költeményt. A következô két strófa az ellentétek világába vezet A hazatérô földműves egyszerre reális és mitikus alakjai. Ezután elhagyjuk a kis tanya világát, a földműves alakját és a kép az éjszaka fölszállásával a

végtelenbe tágul. A távolból jövô harangkondulás az elmúlás éjszakáját hozza. A harang elnémulásával az élet utolsó jele is elhal Beáll a teljes csend A csengés már csupán puszta emlékként él tovább. Az elme ráeszmél a bebörtönözöttség állapotára. A gondolkodó lírai én most már közvetlenül szembekerül a sötét, hideg űr végtelenségével. A lélek meglátja és tudomásul veszi a kozmikus űrt, a feloldást nem nyújtó közönyös világrendet. A vitrin-motívum a vers zárlatának ellentéten nyugvó elôkészítése Az ész sikeres harca azonban nem oldja fel a szív keserűségét. Ezt jelzi az ág-motívum is: a vers elején még a ”lég finom üvegét¨ karcoló ág itt a ”fagyra tôret emel”. Visszatér az ember nélküli pusztaság képe is. Aztán feltűnik a tehervonat látványa és ez ismét visszavezet az emberi világba. Otthonosabb és emberibb ez a világ A lírai én azonban kíméletlen pontossággal rögzíti a

városi élet tényeit is. A téli éjszakának szerves része ez a világ is A tôrt emelô ágak motívumának folytatásaként itt a merev éjszaka fénye gyártja a kínok szúró fegyverét, a lámpafény hasonlatában a lucskos szalma érzékelteti a hely sivárságát, a sarkon pedig magányos kiszolgáltatottságban, személytelenül és eltárgyiasítva kuporog, reszket egy ”zörgô kabát, egy ember”. Az utolsó sorokban megjelenik a lírai én és kialakítja saját magatartását: ébren virraszt a világ éjszakájában. Átélte az egyén szorongatott magányát társadalmi és világnézetekben Szembenézett az űr közönyös félelmetességével, az elembertelenedett, sivár világgal, mely sóhajokkal és kínokkal, fennakadt mosolyokkal és ölelésekkel, régi csengések fakult emlékével van tele. Tudomássá vette és műalkotássá formálta a didergô világmindenséget, fegyelmezetten néz szembe hideg sötétségével, és folytatja a világ bemérését,

mely most már birtokává lett. Reménytelenül Az elsô rész kezdô képe a közös emberi sorsot tárja elénk, annak az embernek a sorsát, aki meg meri látni az élet végességét és a reménytelenségben is meg tudja ôrizni értelmét. A második strófában a lírai én saját személyes helyzetével próbál minden önámítás nélkül szembenézni és rádöbben a halálos fenyegetettség állapotára. A záróképben a költôi én már a kozmikus térben szemléli helyzetét és a magára maradt lélek szorongásérzetét egy konkrét képben érzékelteti. Az ágon vacogó kis test a riadt, védtelen madár képét is asszociálhatja A köréje gyűlô csillagok azt jelképezik, hogy a mindenség együtt érzô az eleven, érzô lény kivetettségével. Az ember helyzete tehát mégsem olyan végzetesen reménytelen és kétségbeejtô, hiszen a megszűnô én nem a semmibe vész el, hanem a létezô világba tűnik át, amely feloldással vigasztalja. A merengve

szó már az elsô strófában oldja a kietlen reménytelenséget. A második rész sokkal reménytelenebb A zajtalan csillagzatok a mindenség hátborzongató ridegségét vetíti elénk. A néma és hidegen kék idô múlása a lélekben a kô hangtalan hullásához hasonló az űrben. A versnek ugyanazon a pontján csillan a kard éle, mint ahol az elsô részben a fejsze ezüstje villant meg. Ez a hajban megcsillanó ôsz szálat és a kard élének villanását azonosító metafora is igen tömör és vonatkozásokban is igen gazdag: nemcsak a halál könyörtelen és kegyetlen jellegét érzékelteti, hanem azt is, hogy az örökké hulló idô végtelenségében az egyed elmúlása csak röpke pillanat. A zárlatban az én pusztulása jelenik meg. Ez ellen már az emberi-költôi szó sem nyújt védelmet A város peremén A város peremén a munkásosztály történelemalakító hivatásáról szól. A költeményt olyan módszerrel indítja a költô, mely más hasonló

jellegű verseiben is megfigyelhetô. A lírai ént környezô világ szemléleti képét kapjuk, a hely és az idô megjelölésével. A költemény leghosszabb, középsô szerkezeti része azt a történelmi társadalmi folyamatot mutatja be tárgyiasítva, melynek során a munkásosztály kialakult. A történelmi visszapillantás végül a jelenhez vezet. A gép szerepének megvilágítása már azt a helyzetet mutatja, amely a múlt eredményeként és a jövô elôzményeként kialakult. Az ember alkotta gép alkotója ellen fordult A gépet csak a munkásság képes újra az ember szolgálatába állítani. Az új rend megvalósulásával belsô átalakulás megy végbe: az ember megérti a külsô világot és tudatosítja a belsô természetet is. Így teljesedik ki az élete A zárlatban újra megjelenik a város pereme, de most már olyan térként, ahol az emberiség valóra válthatja lehetôségeit. Óda Az Óda című költeményt egy rövid szerelmi fellángolás

váltotta ki a költôbôl. A futó ismeretség inkább csak felvillanó alkalom volt arra, hogy mélyen élô szerelmi igénye feltörjön. Mint több ez idôben keletkezett verse, ez is a valóságból vett helyzetképpel indul. A sziklatetôn ülô, magányosan tünôdô férfi alakját látjuk. A természet csendjénél is nagyobb a belsô csend A tájban megjelenô nô alak is az emlékezésbôl merül fel. Ez a vízió csupa mozgalmasság A látomástól felizgatottan tör elô a szenvedélyes vallomás: Óh, mennyire szeretlek téged. A vallomásban tragikus megriadások is érvényre jutnak: hangot kap az egyszer már szóra bírt magánytól való rettegés. A harmadik rész ugyanazzal a szóval induló hasonlatai, az elválaszthatatlan jelenségek összekapcsolása mind egy jelentés variálnak: a lírai én számára az összetartozás életbevágóan fontos. A világot átfogó figyelem végül megáll egy emberi részleten és ez a kép már átvezet a következô rész

nagy biológiai víziójához, mely az egyetlen nôi test szervrendszerében az egész univerzum harmóniáját mutatja be. A költô a test belsô mechanizmust elvont képzetekkel rajzolja körül. A szeretett nô fiziológiai lényének leírása irodalmunkban eddig költôietlennek számított. József Attila ezt az alantasnak tartott témát is a költészet magasába emeli. Az elragadott hangvételű, hatalmas látomás után a beszélô ismét visszatér a múlékony emberi lét világába. Úgy érzi, hogy a szavak szánalmasan keveset mondanak. Majd ismét fellobban a szenvedély, minden eddiginél erôsebben feltör az eddig csak közvetetten kifejezésre jutó vágy az óhajtott nô után. Ez az önkívülettel határos, szinte már fájdalmas és reménytelen könyörgô-követelô indulatkitörés a vers szerkezeti csúcspontja. A zárójelbe tett szakasz a bántó fényesség, a magasban csattogó szív képeivel az öröm és az ámulat eksztázisát érzékelteti,

de ezzel együtt a viszonzatlan szerelem félelmét, az elveszettség kétségbeesett állapotát is kifejezi. A hatalmas feszültségek a Mellékdal tiszta egyszerűségében oldódnak fel. A költemény zárlata a lét bonyolult szövevényébôl a mindennapi élet képeihez vezet. Az otthon, a gyöngéd szeretet vágya és reménye szólal meg itt De a három sorkezdô ”talán” most is jelzi a remény bizonytalanságát. Eszmélet Az 1934-es év József Attila életének különösen nehéz, válságos idôszaka volt: a párttól elszakadt, Szántó Judithoz fűzôdô élettársi kapcsolata felbomlóban volt. A költôt az önállóság, a felnôttség problémája is foglalkoztatta. József Attila úgy érezte, hogy nem tud felnôni Ebben a kilátástalannak tűnô élethelyzetben született meg az Eszmélet, az eddig elért költôi eredményeket összegzô és folytatást is jelzô költemény. Elhagyottságában, érzelmi magányosságában a költô az emberi lét

legfontosabb kérdéseit veti fel: van-e értelme, rendje a világnak, van-e értelme az emberi létnek? Szeretné világosan látni helyzetét, hogy kialakíthassa a felismeréseknek megfelelô magatartását. A vers kulcsszavai, legfontosabb motívumai a vas világ rendje, a véletlen, a csillagok rácsa, a boldogság, az arany öntudat és a törvény. A lírai én a csillagok rácsa mögött a vas világ ”rendjétôl”, a kiszámíthatatlan véletlen uralmától szenved, és az önfeledt ”boldogságot” elutasítva, az öntudat segítségével keresi a világ valódi rendjét, a törvényt. A költemény szenvedést, szorongást fejez ki, a lírai én tele van belsô feszültséggel A vers szövegében a jelen idejű valóság és a múltból felidézett emlékek képei váltják egymást. A beszélô legtöbbször egyes szám 3. személyben szól, máskor egyes szám 1 személyben A 6 és 8. strófában az önmegszólításos igealak jelzi, hogy az általános szentencia

személyes válasz is a világ állapotára. A költemény külsô formájában Villon Nagy Testamentumát követi A 12 részt az eszmélkedés, a világ megértésének vágya szervezi egységes alkotássá. Az 1, 4, 7, 8 rész a világ értelmével, a 3, 6, 9, 12 pedig inkább a világ megismerhetôségénel kérdésével, az ember lehetôségeivel foglalkozik. A kezdô strófában még minden könnyűnek és harmonikusnak látszik. Ahogy azonban az értelem működni kezd, megmutatkozik a belsô és a külsô világ válságos arculata. Az álomban megnyilatkozó ösztönök világa zavaros, de korlátokat nem ismerô, szabad világ. Ezzel szemben áll a vas világ rendje, melynek kíméletlenségét mintha a keményen összecsendülô rímek is érzékeltetnék. A valóságnak és az álomnak az ellentéte már elénk rajzolja a költemény alapszituációját, a szabadságra vágyó, de a világ börtönében élô, gondolkodó ember léthelyzetét. A külsô és a belsô világ

értékrendje más és dönteni kell A beszélô már döntött, a belsô nap fényéhez való hűséget választotta. Elutasítja az olcsó nyugalmat akarók magatartását, s feladatát abban látja, hogy megtalálja a vas világ embertelen rendjében az egyetemesebb rendet, a törvényt. Ezért lemond a világ nyújtotta örömökrôl A világ ridegségét, kíméletlenségét érzékelteti a sorok hangzása is. A költemény elsô felében 1-6 az eszméletre ébredés folyamatát láttuk, második felében 7-12. a már öntudatra ébredt ember gondolkodik A 7-8-9. strófák a múltat idézik, a beszélô újra átéli az eszmélkedés folyamatát és összegezi annak eredményét. Nem marad más ôt a szabadság eléréséhez, mint az ifjúság visszaidézése, a szabadság képzeletbeli megteremtése. Azonban ez a kísérlet is kudarcra van ítélve: a menekülôt megbénítja és visszatéríti a kíméletlen valósághoz az égbolt látványa. A következô sorok

fantasztikus irrealitása az érzelmi egyensúly megrendülésérôl ad hírt. a 10-11 versszak két lehetséges magatartást mutat meg. Az egyik a felnôtt emberé, aki látja és tudomásul veszi a világ törvényeit és ennek megfelelôen alakítja magatartását. A költemény befejezô szakaszában a beszélô kialakítja a megismert létben lehetséges emberi magatartást. Ez a magatartás belsô megváltást nem hoz ugyan, de több, mint a világ kuszaságába zavarodott, a csillagok rácsába ütközô ember vergôdése és feltétlenül magasabb rendű, mint az ember alatti szintre sűllyedôk boldog vegetációja. Az utolsó évek József Attila utolsó három évét két egymással ellentétes irányú folyamat jellemzi: helyzete egyre nehezebbé, sorsa egyre kilátástalanabbá válik, költészete pedig egyre nagyobb távlatot, egyre nagyobb mélységeket hódít meg. Az 1936-ban meginduló Szép szó publikálási lehetôséghez juttatta a költôt. Ebben az idôszakban

tört rá gyermekkora óta lappangó tudathasadás. A bűn és büntetés kérdése költészetének egyik legfontosabb motívuma lesz Ezekben az években gyakran kap hangot a gyermekként létezés állapota is. Felszabadulnak az elfojtott gyerekkori emlékek, vágyak, a felnôtt azt kívánja, hogy mint gyermeket szeressék. Ezt az állapotot kínzó és szégyenletes állapotnak érzi, meg akarja szüntetni, mert tudja, hogy felnôtté kellene válnia. Utolsó kötetének, a Nagyon fáj-nak egyes versei félelmetesen pontos kórképet nyújtanak állapotáról. A kötet tartalmazza azokat a verseket is, melyek analitikusnôje iránt fellobbanó szerelmérôl vallanak. A pszichológusnô legfôbb bizalmasa, támasza, egyetlen reménysége lett és a beteg költô szerelmet várt tôle. Mikor ezt nem kapta meg kegyetlen, gyilkos indulatokkal fűtött versekben adott hangot kétségbeejtô kínlódásának. A kötetet címadó versében iszonyú kívánságait küldi az asszonynak, aki

értette szavait, mégis ellôkte magától. A versben nyolcszor hangzik fel a fájdalmas kiáltás: ”Nagyon fáj”. A kötetben találunk azonban nyugodtabb hangvételű, elgondolkodó, szemlélôdô verseket is. A kirakják a fát címűben a gyermekség és a felnôtté válás kínzó ellentéte is feloldódik. Az utolsó évek alapvetô élményei a rend és a szabadság hiánya, a fenyegetettség, a semmibe hullás érzése verseinek is gyakori motívumai. A költô szembesül a halállal Szembenéz a világgal, sorsával, és értelmezi a világot és önmagát. A versírás menedék volt számára Ezekben az években viszonylag sok verset ír, s ez a néhány év József Attila pályájának leggazdagabb szakasza. 1935 körül észrevehetôen megváltozik alkotói módszere, költészetének hangja is. Klasszicizálódás figyelhetô meg, a forma fegyelmezettebb, zártabb, tömörebb lett, versei a környezet leírása helyett egy személyesen átélt általános érzületet

tartalmaznak. A költô e korszakának három nagy tárgyköre: a szerelem, a közélet és tragikus önsorsa. A legtöbb szerelmes vers Flórához szól, akit a költô 1937 februárjában ismert meg. Flóra pszichológus volt, s így került kapcsolatba József Attilával. A súlyosan beteg költô belé kapaszkodott, azzal biztatta magát, hogy Flóra is szereti. A versek alaphangja mindvégig a vágy, az áhítat, sohasem a beteljesülés. A Dunánál és a Hazám bizonyos értelemben programversek. A Szép Szó önálló kötetekben is megjelent különszámáihoz írta ôket. A Dunánál című költemény három részbôl áll: az elsôben a költô odafordul a tárgyhoz, a másodikban kinyilvánítja felfogását róla, a harmadikban pedig levonja belôle a magatartást meghatározó következtetést. Az I rész fômotívumát a Duna képe alkotja A rakodópart lépcsôjérôl szemlélt folyó látványával kezdôdik a költemény. A külsô látvány azonban egy belsô

folyamatot is megindít: a messzirôl áramló víz a múltat, az idô folytonosságát idézi fel. Zaklató kérdéseket vet fel, melyeken a szemlélô eltöpreng: vajon az idô árja jó irányba sodorja az egyedi embert, vagy közömbös, részvétlen a sorsa iránt. A II rész általános értelmű összefoglaló válasz az I. részben felmerült kérdésekre: a jelen embere csak a százezer ôs tapasztalatát elsajátítva munkálkodhat. Ez a rész tételeket fogalmaz meg Minden szakasz ellentéteket fog egybe és old fel: százezer éve - hirtelen; egy pillanat - az idô egészsége. A 3 részben a költemény hangja ünnepélyes és emelkedett lesz. A költô a múltból és a jelenbôl itt vonja le a tanulságot a jövô számára. Ez a részlet a keleti filozófiák hatását mutatja A buddhizmus tanítása szerint a világmindenség sokfélesége egyetlen szubsztanciából bontakozott ki, hogy egy idô után minden ismét eggyé olvadjon. A teljes múltat a költô a nemzeti

és osztályküzdelmekkel érzékelteti. A múltnak a szelíd jövôvel vagyunk adósa A vers végén hangzanak el József Attila költészetének utolsó mozgósító-agitatív sorai: ”. rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.” A rendezés nemcsak a Duna-völgyi népek megbékélését és összefogását jelenti, a felhívás egy nagy társadalmi rendezésre s az abban való részvételre is vonatkozik. Hazám A hét részbôl álló költemény valóságos szociológiai körképet fest a 30-as évek Magyarországáról, a költô a népi írók falukutató mozgalmának törekvéseit és eredményeit fogalmazza verssé. A bevezetô szonett a lírai én alakját mutatja, akire az utcán háló emberek látványával ”rácsap” a nyomasztó valóság. A következô öt szonettben a költô a ”nemzeti nyomor” objektív képeit idézi elénk. Elôször a falu, a parasztság helyzetérôl szól Ezután a munkássorsnak más versekbôl már

ismert jellemzése következik. A szonettciklus váratlan fordulattal zárul: az országból számkivetett, otthontalan költô hűséget fogad hazájának. Kései versei harmadik csoportját a tragikus egyéni sorsával szembenézô költemények alkotják. Nemcsak szorongásait, de ezek elhárításának vágyát és reményét is kimondja. Versalkotásának egyik alapvetô sajátossága a szűkzsavú, végérvényességet árasztó fogalmazásmód. A kései József Attila hangja az érett Kosztolányi hangjával rokon. A költemények magját egy-egy a tragikus felismerésekbôl elvont, összefoglaló megállapítás adja, és ez a versmag gömbszerű tágulással nô verse gésszé. Gyakori a második személyű, önmegszólításos magatartás Válságos helyzetét vizsgálva mintegy kívűlrôl szemléli személyiségét és egy új magatartás kialakítására szólítja fel magát. Tudod, hogy nincs bocsánat A Tudod, hogy nincs bocsánat című költemény József Attila

életének utolsó hónapjaiban keletkezett. Az egész költemény szenvedélyes drámai párbeszéd, amelynek csak egyik felét halljuk, ebben azonban a dialógus a másik, nem hallott fele is jelen van rejtetten. A mondatok általános igazságot, erkölcsi jellegű megállapítást, ítéletet fejeznek ki. A költemény szövege egy alapmondatból nô ki, minden része ezzel függôségi viszonyban van. Ez az alapmondat mindjárt az elsô strófában olvasható: Légy, ami lennél: férfi. A 3-4 strófa egy sor alapvetô, általános emberi-társadalmi magatartásának, szerepnek a tiltását foglalja magába: ne vádolj; ne fogadkozz; ne légy komisz magadhoz; ne csatlakozz. Az 5, 6, 7 strófa és a 8 elsô két sora személyes életanyaggal, tapasztalattal igazolja, magyarázza ezeknek a felszólításoknak a jogosultságát. A vers végsô változatában a megvetô magatartás megértôvé változott A költô számára tehát az adott világ nem kínált olyan szerepet, amelyben

lényegét megtarthatná. Ezért levonja a következtetést: hiányoznak személyisége fönntartásának feltételei, s így egyéni léte szükségszerűen véget ért. Az egész szöveg ismeretében már világossá válik a vers elején elhangzó felszólítás, az alapmondat értelme: azzá légy, ami nem vagy, ami akkor lennél, ha külsô és belsô helyzeted megengedné: önmagát megvalósító, személyiségét megalkotó férfi. A bűn az öntörvényű személyiség megvalósításának az elmulasztása. A vers drámai feszültségét fokozza, hogy a szóanyag a végsô döntés, ítélet jegyében minduntalan a törvényszéki tárgyalás légkörét idézi fel. Istenes versek József Attila fiatal éveiben sokszor és sokféle formában szólt istenrôl, aztán teljesen eltűnik. 1935-ben bukkan fel újra: a nyugtalan, önvádolásoktól gyötört költô a mindent elrendezô istenben keres biztonságot. A Nem emel föl című versnek mind az öt strófája közvetlenül

Istenhez szólás, könyörgés. A Bukj fel az árból a zsoltárok hangján szól, a költô itt is a könyörgés beszédfajtáját alkotja verssé. A beszélô szorongatott helyzetében felidézi Istent és érvelésével arra akarja rábírni, hogy ôrá figyeljen, az ô sorsát vezérelje, csak vele törôdjék. A költemény két ellenpontja már az elsô strófában feltűnik: semmi és isten. A költôi én a semmibôl szeretné életre kelteni a megszólítottat, de ôt magát is a semmibe hullás veszélye fenyegeti. A beszélô kétségbeesett állapotát mutatja, hogy magányának feloldását csak büntetés formájában tudja elképzelni. Helyzetének feltárása folytatódik Szuggesztív kép fejezi ki kicsinységét:”feltaszít a ló, s a porból éppen hogy kilátszom”. Szenvedésének nagysága túllép az emberi határokon. A könyörgô azt kéri, amit gyermek vár a felnôttektôl: büntetésével védje meg ôt saját maga ellen forduló, felelôtlen,

veszélyes játékaival szemben: Ordíts rám, hogy nem szabad! A monumentális képekben a kozmikussá nagyított bűn és bünhôdés kap részben reális, részben mitológiai megvilágítást. Tudja, hogy felnôtt létére gyermeki léte, ártatlansága bűn, ez az állapot a pokolnál is jobban égeti. Egy még erôsebb érv következik, egy örök jelenű kijelentés az állapotáról: az egyedüllét. A strófa végén újra megjelenik a semmi, de most hiányt kifejezô, tagadó értelemben. Ilyen szerepben utal vissza az elsô strófa semmi-jére, és így lesz ez a semmi a beszélô sorsának, létének lényege, amitôl meg akar szabadulni. Ezért teremt istent magának. Nem tud beletörôdni abba, hogy semminek se legyen értelme Utolsó versei József Attila utolsó verseiben még egyszer mérlegre teszi életét, egész emberi-költôi sorsát, adottságait és lehetôségeit, mégegyszer rákérdez léte értelmére. Ezek már a végsô számadás költeményei. Az

Eszméletben megrajzolja a felnôtt modelljét, a Karóval jöttél kezdetű versében ezzel ellentétes képet fest személyiségérôl. A költemény csaknem egész kép és szókincsét a gyermekkor világából meríti A vers szinte minden eleme többértelmű A költô személyes sorsát vizsgálva azt a kérdést veti fel, hogy mi volt az én lehetôsége a világban, és hogyan tudott ezzel a lehetôséggel élni. Elemzi magatartását, magyarázni próbálja, miért és hogyan futott élete zátonyra. Felismeri, hogy talán ô maga az okozta saját nyomorúságát, ezért korholja magát: miért feleselt a másvilággal, miért próbált szeretni, ha nem szerették? A maga hibáztatása lassan a világgal szembeni keserű váddá alakul át: szeretett, s magához senki sem fűzte, álmodni akart, s álmodni nem lehetett ezen a világon. A zárlatban újra megjelenik a börtön jelkép, a Hét Torony: a bezártság, a kitörés lehetetlensége véglegessé vált. Az utolsó

sorok a lehetséges magatartás kialakítását fogalmazzák meg: mondj le nagy vágyaidról, elégedj meg a vegetatív létezéssel. Ez egyúttal a valódi életrôl, személyiségrôl való lemondást is jelenti Talán eltűnök hirtelen A Talán eltűnök hirtelen. a költô léttörténetének összefoglalása és értelmezése Az egyén szembekerül végességének tényével, és megvizsgálja, tudott-e élni az élet nyújtotta lehetôségekkel. A költô életének összegzését a három idô - a jelen, a jövô és a múlt szembesítésével végzi el A vers valamennyi rétegét áthatja az idô A költemény szerkezetét is a beszélô életidejének három alapminôsége határozza meg. A vers egy jövô idejű kijelentô mondattal indul, s egy jelen idejű kijelentô mondattal zárul. A vers nem lineárisan, egyenes vonalúan, hanem folytonosan visszatérve, spirálisan halad tovább. Ez az ún spirális láncszerkesztés a kései József Attila-versek egyik legjellemzôbb

szerkesztésmódja. A költemény logikai felépítése - tétel-érvelés-következtetés - kifejezi a beszélô helyzetét, állapotát. A negatív jövô és a negatív múlt egymást kölcsönösen meghatározza. A két determináció eredménye, a jelen is negatív. A három szembesített idô negativitása azonban más-más minôségű: a jôvôjé létvonatkoztatású, a múlté erkölcsi, az összegzô jelené létvonatkoztatású is és erkölcsi is, de a kettôt egybefogva fôleg érzelmi. A cselekvés intenzitásának foka is más az egyes idôsíkokban: a múltban a legnagyobb, a jelenben csak passzív része a történésnek, a jövôben pedig a cselekvôképessége egészen elvész. A meghatározott befejezettség tudomásulvételével szemben az egész versen keresztülhúzódik egy másik érzés, a szabad lehetôségek hitének a vágya. Az önmegszólító versekben a költô még küzd a helyzettel, vagy vívódó drámai vitát folytat önmagával a helyzetrôl. Itt

már túl van a küzdelmen, minden befejezett és világos. A beszélô magatartása tudomásul vevô A vers hangneme elégikus Íme, hát megleltem hazámat. Az Íme, hát megleltem hazámat. kezdetű költemény is összegzô vers, de ennek alapmagatartása már a búcsúzásé. A végsô megnyugvás szavaival veszi tudomásul a költô, hogy nem térhet ki sorsa elôl. Ebben a valószínűleg utolsó versében már nem vádolja önmagát sorsának alakulásáért, inkább a világ rendjét okolja. A verskezdés egy meditáció eredményét összegzi: Íme, hát megleltem hazámat, Ez a megvilágosodás, felismerés a vers alapmondata. A költô meglelt hazája a sírhely, de már halálának sincs értelme. De csak a maga sorsát tudta menthetetlenül tragikusnak, az emberi közösség számára megôrizte a reményt. József Attila embertelen korban, egy emberidegen világ mind nagyobb terhével küzdve törekedett teljes emberi és költôi élet megvalósítására.

Léthelyzeteit a teljességvágy, az árvaság érzése, a szeretetvágy, a társkeresés határozta meg. Nem tudott megbékélni az emberi világ, a társadalom értelemellenes szerkezetével, s költészetével azon munkálkodott, hogy az öntudat, az értelem rendjének tiszta törvényeit állítsa az emberek elé. A valósággal való illúziótlan szembenézés bátorsága s az emberi magatartás megôrzésére való törekvés egyik legfôbb jellemzôje költészetének. Költészete nem száraz és nehézkes gondolati líra: a játékosság, a groteszk kedvelése, a játék mint a szép emberi élet része mindig jelen van költészetében, amelyben a játékosan szabad képzettársulás a fogalmazás pontosságával társul. XVIII. TÉTEL Radnóti Miklós (1909-1944) Életpályája: 1909-ben Budapesten született zsidó értelmiségi családban. Születése anyjának és ikertestvérének életébe került. 30 éves korában írt Ikrek hava című művében lírai

hangvételű önéletrajzában számolt be arról, hogy mennyire gyötörte az önvád, hogy életét két halottal kellett megváltani. 1921-ben apja is meghalt, textilkereskedô nagybátyja nevelte Radnóti 1927-ben kereskedelmi érettségit tett, azután egy csehszlovákiai textilipari fôiskolán tanult. Hazatérve 1930-ban beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia szakára. 1934-ben irodalomtörténetbôl doktorátust szerzett, de tanári állást ne kapott. Egyre erôsebbé vált veszélyeztetettségének, üldözöttségének tudata. A fôvárosba költözött, fordításokból, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. 1935-ben házasságot kötött Gyarmati Fannival Elsô köteteiben versei nagyjából ugyanazt a verseszményt, az ún. újklasszicizmust követik, amely Babits nyomán költészetünkben kialakult. Elsô köteteiben, a Pogány köszöntô, az Újmódi pásztorok énekében egyszerre és egymást váltva jelennek meg az idillek és az elégiák. A költô

szomorúságát az elégiákban fejezte ki, a természet és a szerelem idilljében keresett otthont, vigaszt. A Lábadozó szélben az idill mellett már a lázadás hangjai is megszólalnak, a természet jelenségei közéleti, forradalmi jelentést hordoznak. Az Újhold versei már a világ fenyegetô megváltozásáról adnak hírt, a halálsejtelem érzése szövi át ôket. A költô magányosan áll az ellenséges világban és csendes szívós ellenállásra készülôdik. Szorongását a szerelem érzésével próbálja oldani. A halál azonban minduntalan megjelenik a tájban, belopózik a szerelmi boldogságba, az idillbe is. Az 1936-ban megjelent kötetének címe: Járkálj csak halálraítélt! Ebben költészetének meghatározó motívuma már a halálközelség gondolata lett. A költô legmélyebb kétségbeesésén és félelmén túl írja verseit, a halál fenyegetését tudomásul veszi, számol vele, és úgy fogadja el saját sorsát és végzetét, hogy el is

szakad tôle, fölébe is emelkedik. A címadó vers a tiszta, kemény férfierkölcs követelményét fogalmazza meg: a költônek most nemcsak tiszta erkölcsűnek és ártatlannak kell lennie, hanem harcosnak is. A szöveget a belsô feszültség hatja át, mely a világ és a lélek szembenállásából fakad. A Meredek útban a rossz iszonyata, a rém már mindenütt jelen van. A béke, a természet is nyugtalan feszültségekkel, ellenséges indulatokkal telítôdik. A költô döbbenten tájékozódik a fenyegetéssel teli világban. Erkölcsi követelménynek érzi, hogy rendezett művet hagyjon hátra: most már véglegesen visszatér a klasszikus hagyományhoz, a letisztult formához, az arányos és fegyelmezett kompozícióhoz. A Meredek útban jelent meg Radnóti elsô eclogája A költôt 1937-ben felkérték, hogy vegyen részt Vergilius eclogáinak magyarra fordításában. A kilencediket fordította le. Aztán maga is alkalmasnak érezte ezt a formát arra, hogy benne

az embertelen kort, boldogságvágyát és veszélyeztetett helyzetét kifejezze. Ezekben a pásztori költeményekben a költô idillikus érzése és tragikus tudata egységbe forr össze. A ciklus egy elôhangból és nyolc eclogából áll, az egyes darabok 1938-1944 között születtek. Kötetei: Pogány köszöntő - 1930 Újmódi pásztorok éneke - 1931 Lábadozó szél - 1933 Újhold - 1935 Járkálj csak halálraítélt - 1936 Meredek út - 1938 Tajtékos ég - 1946 A. A XXszázadi költősors megjelenítése verseiben A Negyedik eclogában reménytelenül ír saját életéről “ szabad szerettem volna lenni / s őrök kísértek végig az úton .“Ebben a versében a Költő és a Hang beszélgetnek ,a költő élete, sorsa negatívumait sorolja fel, és a Hang mint ellensúlyozásként a pozitív dolgokat sorolja fel. A Nem bírta hát . c versében megtalálhatjuk Radnóti ars poeticáját, ami saját elkötelezettségét is mutatja: “ Ember vigyázz, figyeld meg

jól világod: emez volt a múlt, emez a vad jelen, hordozd a szívedben. Éld e rossz világot és midig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen. “ ( 1944 ) B. Az idill és a halál kifejezése költészetében Már az első köteteiben a Pogány köszöntőben (1930) és az Újmódi pásztorok énekében is megjelennek az idillek, melyek egyszerre váltják magukat az elégiákkal. Itt az idilleknek az volt a szerepe, hogy bennük keresett a költő vigaszt ,főképp a természet és a szerelem idilljében. A Lábadozó szélben (1933) már az idill mellett a lázadás hangjai is megszólalnak,a természet jelenségei közéleti,társadalmi jelentést is hordoznak. Az Újhold (1935) verseit már a halálsejtelem érzése szövi át.A halál minduntalan megjelenik a tájban,belopódzik a szerelmi boldogságba ,az idillbe is. A Járkálj csak halálraítélt c. kötetében (1936) már a költészetének meghatározó motívuma a halálközelség gondolata lett.A természet

világát is felforgatta a kívülről érkező fenyegetés A Meredek útban (1938) a rossz iszonyata a rém már mindenütt jelen van. A Tajtékos ég anyagában,melyet már csak halála után jelentettek meg,a haláltudat felfokozza az élet szeretetét,a költő itt is a természet és a szerelem békéjében keres menedéket.Verseinek nagy részét a leírhatatlan nyomor és kiszolgáltatottság állapotában írta. Élete vége felé Radnótit egyre gyakrabban foglalkoztatta az emberhez méltó halál gondolata.Az Álomi tájban is ezzel barátkozik,az elképzelt táj nosztalgikus képe közelebb hozza a költőhöz a szelíd ,méltányos véget. Az idill és a halál képe megjelenik az A la recherceben is.A halál képe a háború tragédiájából ered, a költő visszasírja a régi szép időket,gyászolja az elhullottakat.Az idill képe a vers utolsó sorában jelenik meg “távoli erdők“ és “ idegen legelők “ képében. Az Erőltetett menetben szintén előkerül

a közelgő halál és a vágyott idill motívuma.Ezt a versét Radnóti a bori táborban írta .A költemény két részből állAz első részben már az első sor elárulja a menetelő rabok lelki állapotát akik mégis ragaszkodnak az életükhöz.Majd az első rész második felében a rab költő minden reményét szétzúzza “ . Pedig bolond a jámbormert az otthonok fölött már csak a perzselt szél forog, hanyadtfeküdt a házfal,eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. “ A költemény másik fele is érvelés ,de ez az élet mellett szól.A költő a feladás kegyetlen érveivel szemben a kitartás érveiként használja fel az idilli otthon képét,vagy szerelmének Fanninak a képét.Azonban az idill képei is visszautalnak a pusztulás, a halál képeire “ . Ó hogyha hinni tudnám “ A halál képe a második, reménykedő részben is benne van.Itt a költő a “ szép halál“-tól várja a megváltást,egy olyan haláltól ami az

emberhez méltó.Rettegattól a haláltól ami emberekhez nem méltó és ami valószínűleg rá vár.Végül azonban a költő a kitartás mellett dönt,ezt árulja el az utolsó sor: “ Ne menj tovább, barátom,kiálts rám! s fölkelek! “ Tajtékos ég Utolsó kötetének, a Tajtékos égnek anyagát még maga a költô állította össze, de az csak halála után 1946-ban jelent meg. A haláltudat felfokozza az élet szeretetét, a költô most is a természet és a szerelem békéjében keres menedéket. Verseinek egy részét a leírhatatlan nyomorúság és kiszolgáltatottság állapotában, minden emberi és költôi lehetôségektôl megfosztva írta, ezek a versek mégis harmóniát sugároznak. Negyedik ecloga A Negyedik eclogában a költô szenvedélyes szabadságvágya szólal meg. Radnóti itt már eltávolodott a vergiliusi példától, nem alkalmazta a pásztori műfaj kellékeit. A költeményben a Költô és a Hang beszélgetnek, a párbeszédes forma azonban

most is a költôi én belsô drámáját szólaltatja meg. A Költô reménytelenül, csüggedten szól életérôl: Szabad szerettem volna lenni mindig s ôrök kísértek végig az úton A Hang bátorítja, bizakodva idézi a Költô életének sikereit, szép emlékeit. A Költô az emberlét tragikuma ellen tiltakozik: Hegy lettem volna, vagy növény, vagy madár A rabságból csak a közeledô halál szabadítja majd meg: Szabad leszek, a föld feloldoz De addig - mondja a Hang - az égre írj, ha minden összetört! Ez a gondolat Radnóti utolsó korszakának meghatározójává válik. A la recherche Az A la recherche címe Proust regényére utal. A költô is az eltűnt idôk nyomában jár Feltör benne a fájdalom azokért akiket a háború elragadott. De az élôket is felidézi, ôket is megnyomorították a háború évei. Ezzel a nosztalgikus emlékezés szelíd békéje átadta helyét a bekövetkezett tragédia szörnyű képeinek. A nosztalgia és tragédia egymást

váltó dallama most már összefonódik, hogy együtt fejezzék ki a veszteséget, mely immár jóvátehetetlen és végleges. A vers szomorú hangulatát nem oldja fel a befejezés sem, de az utolsó sorok csendes fájdalma, a távoli erdôk és idegen legelôk nyugalmas képei mégis valami megnyugvást hoznak. Razglednicák A Razglednicák rövid helyzetképek a tájról, az emberekrôl, a költô is sorsról. Az elsô még az Erôltett menet közelében készült, az utolsó pedig a költô kivégzése elôtt. Az elsô a háború ijesztô valóságával a szerelem fénylô állandóságát állítja szembe. A második razglednicában a valóság és az idill képei kerülnek egymás mellé. A költô az égô házak és a riadt parasztok képérôl a vizet fodrozó parasztlányra és a birkanyájra fordítja figyelmét. XXI. TÉTEL Az antikvitás irodalma (Görög dráma: Antigoné) A drámai műfaj: A dráma a líra és az epika mellett az irodalom harmadik műneme.A

drámai mű egy eseménysort ábrázol, de az eseményeket,a szereplők jellemét,gondolatait ,egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeiből,dialógusaiból, monológjaiból ,tetteikből ismerhetjük meg.A drámai esemény jelen időben bontakozik ki az alapszituációból.Ez a szituáció a drámai hősöket,szereplőket drámai harcra készteti.A dráma rendszerint sorsfordulatot bemutató mű,cselekménye sűrített,gyakran szemben álló erők konfliktusa áll a középpontjában.A dráma színpadra szánt alkotás,tehát nincsenek benne tájleírások ,külső jellemzések,ezeket a háttérben a díszletek ,vagy a színészek pótolják.A drámai alkotás értelmezése a színészi alakításban valósul meg.A színészi akció és dikció ( a színész beszéde,a helyzetnek és megformált alaknak megfelelően elmondott drámai szöveg ) a megjelenítés legfőbb eszközei. A tragédia: A dráma egyik műfaja a tragédia.A tragikum olyan értékszerkezet amelyben

hirtelen értékveszteség ,értékpusztulás következik be.Ez a cselekmény szintjén a tragikus hős / hősök halálában vagy lelki összeomlásában nyilvánul meg.A tragikus hős pozitív erkölcsi értékeket képvisel,vállalja a harcot az ellenerőkkel szemben,és küzdelemben bukik el. A görög dráma kialakulása: Athén Periklész idején érte el fejlődése csúcspontját:olyan politikai jólétet és annyi politikai szabadságot biztosított szabad polgárai számára,mint egyetlen más korabeli állam sem.A szellemi élet központja lett. A gyorsan változó világ tudatosította az örökös változás gondolatát az emberekben,a biztonság az állandóság,a mozdulatlanság hiányának az élményét.A görög dráma eredete vallásos szertartásokhoz,elsősorban Dionüsszosz ünnepéhez kapcsolódik.Évente többször is tartottak a szőlőművelés ,a bor és a mámor istenének tiszteletére ünnepeket és ekkor 50 ifjúból álló kórus kardalokat énekelt az

isten mitikus sorsáról. Az első lépés a dráma felé az volt mikor a karvezető kivált a karból és önnálló részletet elmondott az isten életéből.Az első színész felléptetése Thepszisz nevéhez fűződikEzt először Aiszkhülosz emelete kettő főre,így a kar szerepe csökkent,és a párbeszéd került a középpontba.A 3 színészt és a díszletezést Szophoklész vezette beA dráma témája is megváltozott már a trójai,mükénéi,thébai mondakörből merítettek témát az írók.Minden évben március-áprilisban került megrendezésre a drámai verseny,a Dionüsszosz ünnepen. A színházakat rendszerint domboldalra építették,és akár 20-30.000 embert befogadására is képesek voltak ezek az építmények.Középen helyezkedett el az orkhesztra ( “ tánctér “ )ide vonult be a kórus,följebb volt a színpad ami igen keskeny volt 2-3 szereplő fért el rajta.Mivel ez ilyen keskeny volt,a szereplők nem mozogtak sokat,és mivel a nagy távolság

miatt mimikájuknak sem volt nagy szerepe,így maszkot hordtak.A maszk miatt a női szerepeket is férfiak játszották el és akár egy színész több szerepet is eljátszhatott. Az előadások egész nap tartottak amíg a nap fent volt.A közönség véleményét mindig hangosan kinyilvánította. Az i.e 5 századi attikai tragédiák szabályos részekre voltak tagolhatók: - prologosz a főhős monológja vagy két színész dialógusa ami megnyitja az előadást. - parodosz az első kardal mikor bevonul a kar az orkhesztrára - sztaszimon ezek a későbbi kardalok - epeiszodion a dráma párbeszédes része ami két kardal között foglal helyet - exodosz utolsó kardalt követő dialogikus rész - exodikon a mű tanulságát összefoglaló rész amit a kar énekel miközben levonul - kommosz a szereplő(k) karral folytatott párbeszéde Az i.e 5 századi athéni nagy drámaírók közül 3 író nevéhez fűződik a legtöbb mű,Aiszkhüloszéhoz, Szophoklészéhoz és

Euripidészéhez. Választott tragédia: Szophoklész :Antigoné A tragédia a thébai mondakörhöz kapcsolódik. Az események színhelye Thébaiban,a királyi palota.Itt zajlanak le a szócsaták a szereplők között a valóságos tettek azonban máshol történnek meg,ezekről az őr vagy a hírnökök elbeszéléseiből értesülünk.A cselekmény időtartalma mindössze néhány óra Előzmények: Oidipusz királynak vérfertőző frigyéből négy gyermeke született 2 fiú Polöneikész és Eteoklész 2 lány Antigoné és Iszméné .Oidipuszt azonban átok sújtotta és halálakor ő maga is megátkozta fiait is akik a harc során ellene fordultak.Oidipusz két fia megpróbálta elkerülni átkát és megegyeztek,hogy felváltva fognak igazságosan uralkodni.Eteoklész azonban megszegte az egyezményük és testvérét elűzte Thébából.Polüneikész az argoszi királyhoz menekült akinek lányát elvette feleségül,a király pedig megígérte neki,hogy visszasegíti őt a

trónra.A két testvér háborúban megölte egymást a thébai trón pedig Kreóné lett aki Iokaszté a volt királyné testvére volt. Az első karének ujjongva köszönti az új királyt Kreónt. A prologoszban megismerhetjük az előzményeket és a kiinduló helyzetet ( expozíció ) .Itt jelenik meg a drámai szituáció ami a drámai harc oka is lesz: Kreón király megtiltja,hogy Polüneikészt eltemessék,mivel szerinte hazaáruló.Aki a parancsot megszegi arra halálbüntetés vár.Ez a parancs ellentmond az istenek íratlan törvényével - azaz a lelkiismeret és emberség parancsával - szembesíti vele az uralkodó törvényét.A két lánytestvér Antigoné és Iszméné másképp döntenek a drámai helyzetben: Antigoné a lelkiismerete szavára hallgat és eltemeti tesvérét,Iszméné azonban megijed a tett következményeitől és nem száll szembe Kreón szavával.Iszméné jelleme nem drámai jellem ,ő nem áldozza fel saját sorsát valaki másért,valami

erkölcsileg tiszta és szép dologért.Antigoné azonban rögtön dönt ,tudatosan megy “ szép halála felé “. Az 1. epeiszoidonban megkezdődik a bonyodalomKreón király első trónbeszédében összefoglalja politikai programját ,a város felvirágzását akarja mindenek előtt.Kreón fölényes beszédéből kiderül,hogy ő minden szavát mint megfellebezhetetlen igazságot tartja számon,megrészegedett saját hatalmától.Első rendelete:Polüneikészt nem szabad eltemetniEz lényegében semmi célt nem szolgál mindössze hatalma fitogtatására jó,hisz a halott királyfi eltemetése minden embernek kijáró jog.Azonban még el sem hangzottak első rendeletének szavai már meg is szegték azt,az őr jelenti,hogy eltemették Polüneikészt.Kreón nem tudja,hogy Antigoné volt a tettes,azonnal elfogatási parancsot ad ki és halálra ítéli a lázadót.A karvezető óvatosságra inti Kreónt,óvja őt az istenek haragjától,azonban ő csak a saját feje után megy

balgának nevezi a karvezetőt. Az első sztaszimón Szophoklész egyik leghíresebb kardala,az ember dicsőségéről szól. A 2. epeiszodionban egymással szembekerül és összecsap a két főszereplőKreón először megpróbálja rávenni Antigonét,hogy mondja azt,hogy nem ismerte a rendeletet amit megszegett,de Antigoné büszkén kiáll és vállalja tettét,meg van győződve tette helyességéről.Kreónból csupán a sértett gőg szól dühében Iszménét is halálraítéli,aki vállalja a vértanúságot.Antigoné visszautasítja Iszménét,nem tudni miért tesvéri szeretetből vagy mert megveti őt mert gyáva volt.Új szál is fonódik a tragédiába,megtudjuk Antigoné Haimón menyasszonya aki Kreón fia. A 3. epeiszodionban megjelenik HaimónPróbálja apját kérni ,hogy kegyelmezzen meg a menyasszonyának,de Kreón már nem hallgat senkire,hajthatatlan,pedig be kell látnunk,a királyfi eltemetése semmiképp sem szolgálhatja a város érdekeit.Kreón érvei itt

már csak személyes jellegűek,önzőek.Már nem hallja a nép szavát,sőt saját fia mikor azt mondja neki,ha Antigonét megöli mást is megöl ( itt arra gondol,hogy akkor ő is öngyilkos lesz ) azt még fenyegetésnek is veszi.Hogy fiát gyötörje a lányt előtte akarja kivégeztetniKreón észreveszi,hogy magára maradt ezért első megingásában Iszménének megkegyelmez. A kar látva,hogy Haimón a halálába rohan Erosz hatalmáról ánekel,megsiratják Antigonét. A 4. epeiszodionban Antigoné alakja megtelik nőiességgel,ahogy megy szép halála felé.Elbúcsúzik otthonától,hazájátólElhurcolják,és ezen a ponton látszólag úgy tűnik,hogy Kreón győzött. Az 5. epeiszodionban megjelenik Tieresziász alakja aki egy vak jósMegbizonyosodhatunk róla,hogy ő így vakon is jobban látja a kialakult helyzetet mint az elvakult , gőgös király.Kéri ,inti a királyt,hogy tegye jóvá tévedését,el kell temetni Polüneikészt : “ Ki úgyis meghalt,azt minek

megölni még? “Kreón ekkor is összeesküvésre gyanakszik,durván sértegeti a jóst.Itt alakul ki a drámai tetőpont ( krízis ) ,Teiresziász elfordul a királytól,de hátrahagy neki egy utolsó rossz jóslatot: a halottakért saját fiával fog fizetni,és házát sírás és jajveszékelés fogja betölteni hamarosan.Kétségbeesve fordul a karvezetőhöz,aki gyors cselekvésre ösztönzi,és végül Kreón meggondolja magát,szabadon engedi Antigonét,eltemethetik Polüneikészt.Itt még van remény,hogy időben közbelépnek és megmenekül a hősnő a haláltól. Az exodoszban következik be a végkifejlet a katasztrófa.Hírnökök hozzák a hírt,Antigoné,Haimón és Eurüdiké meghalt.Kreón lelkileg összeroppan,saját halálának a napját kívánja.Az exodikon a gőg elítélésével a bölcs és józan belátás dícséretével zárja le a tragédiát Az Antigoné központi kérdése,hogy mit tegyen az ember ha a lelkiismeret parancsa szembekerül a zsarnoki

hatalom parancsával.Antigoné a lelkiismerete szavára hallgatott,ez okozta tragikus bukását,ez az átlagon felüli emberré emelte,ettől vált tragikus hőssé.Kreónt korlátlan királyi hatalom tette méltó ellenfelévé,azonban Antigoné nem Kerón ellen harcolt,nem akarta megdönteni a hatalmát. XXIV. TÉTEL Shakespeare (1564-1616) és Moliére (1622-1673) Shakespeare élete: Shakespeare életéről nem sokat tudunk, az adatok hiányosak és gyakran pontatlanok. Születési helye Stratford-upon-Avon, egy falusias kisváros. Anyja földbirtokoslány volt, édesapja gazdag polgár. Shakespeare 18 éves korában, 1582-ben vette feleségül a nála 8 évvel idősebb Anne Hathawayt, akitől három gyermeke született. 1585-86 táján hagyta el családját, és Londonba költözött. Itt kapcsolatba került a színházzal, s egy 1592-es adat már sikeres fővárosi színészként és drámaíróként említi. Az 1599-ben épült Globe Színháznak főrészvényese volt, s

időközben meg is gazdagodott. 1607 után felhagyott a színészi mesterséggel, s egyre több időt töltött Stratfordban. Utolsó éveiben már elzárkózott a világtól, s szülővárosában halt meg, a hagyomány szerint születésnapján 1616. április 23-án Írói pályaképe: Eleinte régebbi darabok átdolgozásával foglalkozott, de pályakezdésének művei is jórészt átdolgozások. Drámaírói pályájának első felére 22 darab esik: a VIII Henrik kivételével az összes királydráma regényes színművek és vígjátékok mint a Szentivánéji álom , Velencei kalmár , Ahogy tetszik és a Vízkereszt.1593 - ban jelentette meg Venus és Adonis című “mitológiai románcát“.Rá egy évre a Lucretia meggyalázása c elbeszélő költeményétEkkor írhatta szonettjeinek legnagyobb részét.Lírai verseinek legfőbb témája a barátság és a szerelem volt.154 szonettje 1609-ben látott napvilágotPályájának második felében világszemlélete komorabbá

vált.Művészete ekkorra ért be igazánKiemelkedő darabjai a Julius Caesar, a Hamlet, Troilus és Cressida, az Othello, Lear király, Macbeth és az Antonius és Kleopátra.Pályája végén új drámatípust teremtett,a Téli rege és A vihar innen valók. Moliére élete: A Moliére irói álnév, valódi neve Jean-Baptiste Poquelin. Apja királyi kárpitos volt, anyját korán elvesztette. Jogot végzett, de az ügyvédi pálya nem érdekelte, és színész lett Egyéves sikertelen párizsi szereplés után másfél évtizedig Dél-Franciaország városait járta saját társulatával. 1658-ban tért vissza a fővárosba XIV Lajos kedvence lett Tartuffe című komédiája körül lobbantak fel az indulatok. A félig kész háromfelvonásos művet 1664-ben mutatta be a királyi udvar előtt. A jezsuita vezetés alatt álló Oltáriszentség Társulat azonnal támadni kezdte, s végül a párizsi érsek követelésére a király kénytelen-kelletlen betiltotta a darab előadását.

Hosszú harc után csak 1699-ben odotta fel a tilalmat A darabot, mely az átdolgozás után öt felvonássá egészült ki, ettől kezdve elsöprő sikerrel játszották. 1665-től betegeskedni kezdett. A tüdővészben szenvedő Moliére a Képzelt beteg egyik előadásán lett rosszul, s néhány órával később meghalt. A. Moliére egyik vígjátékának bemutatása , értelmezése A komédia A komédia a dráma műnemébe tartozó műfaj.Uralkodó esztétikai minősége a komikum , olyan értékszerkezet , melyben értékhiány lepleződik le , vagy értékvesztés válik nyilvánvalóvá.A komédia hősei az átlagosnál kisszerűbb alakok,akik negatív tulajdonságaiknak nincsenek tudatában,vagy ezeket a negatív tulajdonságokat értékesként tüntetik föl.A komédia során ez az értéktelenség lelepleződik,az értékvesztés nyilvánvalóvá válik.A komédia igazsága nem a történet hitelében,hanem a leleplezében nyilvánul meg: a hamis látszat alól

előtűnik a valódi lényeg. Választott vígjáték : Tartuffe Moliére egyik legjobban sikerült vígjátéka volt a Tartuffe: egy rokonszenves , jómódú polgári családba beférkőzik egy démoni gazember,körmönfont ravaszságával,mindenre elszánt aljasságával majdnem a végső romlásba taszítja őket. A színhely az egész mű során Orgon párizsi házának szobája, a vígjáték mindössze néhány órát ölel át,egy napon játszódik le.Ebben a műben Moliére az álszenteskedés,a farizeusság társadalmilag különösen veszzélyes bűnét leplezi le.Tartuffe az őszinte vallásosság pozitív erkölcsi értékeit használja fel céljai elérésére,és ezzel sikerül egy ideig megtévesztenie Orgont, a családfőt és Pernelle asszonyt akik a vallásosság erényeit viszik túlzásba,naiv hiszékenységükkel esnek Tartuffe csapdájába. Az első felvonásban belecsöppenünk egy családi veszekedésbe,melyben a két főszereplő kivételével mindenki részt

vesz.Pernelle asszonyság dühös szidalmak közepette elhagyja orgon házát.A veszkedésből megtudhatjuk,hogy nagyjából ki kicsoda a családbanElmira a menye,Orgon felesége,unokái Damis és Mariane, de Elmira nem az ő anyjuk.Cléante Elmira bátyja,Dorine pedig a komorna.A legszélsőségesebb nézetek már itt is Tartuffe körül csapnak össze.Pernelle asszony csodálja őt, a megtestesült jóságnak tartja,vele ellenben az egész család átlát Tartuffe álszentségén,nem dőlnek be vallásosságának.Dorine és Cléante beszélgetéséből megismerhetjük Orgon jellemét is,ő is túlságosan fanatikusan vallásos,valóságos bolondja az ő Tartuffjének, aki már szinte egy egész vayont szedett ki belőle.Orgon színre lépése igazolja a róla elmondottakat,2 nap távollét után hazatér,és nem családja hogylétéről érdeklődik,hanem rögtön azt szeretné tudni mmi van Tartuffe-al.Cléante az úgynevezett rezonőr szerepét kapta a vígjátékban,ő mindent

tárgyilagosan lát mértékletesen tud ítélkezni,vallásos,de ugyanakkor nem olyan fanatikus mint Orgon,átlát Tartuffe cselszövésén. A drámai bonyodalom megindul a 2. felvonásbanOrgon elárulja nagy tervét:Marianet feleségül kívánja adni Tartuffehöz,csak ,hogy kedvencét közelebb kösse a családhoz.Mariane ugyan ellenzi a kényszerházasságot nem mer ellenkezni apjának,nem mer kiállni szerlméért.Így Orgon döntése szétzúzza mariane és Valér szerelmét és közvetve Damisnak is árt , hisz ő Valér hugába szerelmes.A gyámoltalan Marianet Dorine téríti észhez kis trükkjével,először pozitív színben tűnteti fel Tartuffe-öt,hogy a szerelmeseket ellenállásra ösztönözze.Végül ez így is lesz,Mariane csak látszólag megy bele a házasságba,hogy időt nyerjen. A 3. felvonásban végül színre lép Tartuffe isEddigi ismereteinken is túltesz álszentsége,megjelenése már szinte komikus.Rögtön meg is kezdi álszenteskedését,mikor

letakarja Dorine keblét egy kendővel,a komorna azonban ügyesen replikázik,megszorongatja Tartuffe-öt.Az itt található fajtáját a komikumnak,amely egy szereplő jelleméből következik jellemkomikumnak nevezzük. Az események Tartuffe megjelenése után felgyorsulnak.Először is Tartuffe saját hatalmában bízva titkon szerelmet vall Elmirának,azonban kihallgatja őket Damis.Damis beárulja ezt az apjának,aki hitetlenkedve hallgatja,majd Tartuffe ravaszságával ismét kivágja magát.Magára vállaja a bűnt,sőt minden rosszat a világon és ezt olyan meggyőzően csinálja,hogy Orgont sikerül megtévesztenie.Orgon kitagadja fiát a családból és minden vagyonát Tartuffera hagyja,lányát még aznap hozzá akarja adni az álszenthez. A hihetetlenül ravasz Tartuffe-öt végül Elmira cselszövése leplezi le.Magához hívja Tartuffeöt és Orgont egy asztal alá bújtatja,hadd hallja,milyen is valójában Tartuffe.A megtévesztésen vagy félreértésen alapuló

helyzetet,melyben a komikus hős csapdába keül,helyzetkomikumnak nevezzük.Tartuffe végülis lelepleződik,Orgon kitagadja őt a családbólDe ekkor már késő,Tartuffe kezében a hatalom,ő tagadja ki az egész családot immáron a saját házából.Ráadásul Orgon élete is a kezében van,ugyanis Orgon egy kazettát bízott Tartuffere,melyben egy politikai menkült,titkos felségáruló iratai voltak.ha ez nyilvánosságra jut Orgont könnyen halára is ítélhetik.Már minden késő megérkezik a Lojális úr,közli a családdal,hogy holnapig kapnak időt a kilakoltatásra. S ekkor jön a komédiák váratlan fordulata,mikor minden jóra fordul,Tartuffe megjelenik egy rendőrtiszt tásaságában aki nem Orgont hanem Tartuffe-öt tartóztatja le,mivel ő egy királyi által körözött szélhámos. Elgondolkodtató,hogy az író miért pont így fejezte be a művét,a legvalószínűbb a megoldások közül talán Moliére és az udvar jó kapcsolata lehetett.Az írónak muszáj

volt jó színben feltüntetni az igazságszolgáltatást. B. Shakespeare egyik tragédiájának elemzése Az angol reneszánsz Anglia a 16. század végére Európa nagyhatalma lett,a szigetország egyedüli ura volt a tengereknek,miután legyőzte a spanyolokat.Megindúlt a gyarmatosítás,gazdasága rohamosan nőtt.Az uralkodó ezidőtájt Erzsébet királynő voltA gazdasági sikerek ,a jólét,az átmeneti belső nyugalom kedvezett a tudományok és az irodalom fejlődésének,szaporodtak az iskolák,a könyvnyomtató műhelyek,új színházak épültek.A kultúrának ezt a századvégi korszakát nevezzük angol reneszánsznak. A dráma a reneszánsz idején csak Angliában lett vezető műfaj a 16. század végénEnnek oka valószínűleg az,hogy a történelmi - társadalmi változások , polgárság és az arisztokrácia küzdelmei itt hatoltak e korban a legmélyebbre.Angliában lehetett leginkább érzékelni a közelgő polgári forradalom előszelét.Ennek a korszaknak

szinte a dráma volt az “anyanyelve“ Shakespeare színpada: Shakespeare színpada a középkori színjátszásból fejlődött ki.A középkorban kialakult drámai műfajok igyekeztek mindent megmutatni a nézőnek.A történet ,a drámai cselekmény laza epizódok láncolataként hömpölygött.A Shakespeare-i dráma nem ismerte a hangulati egységet,a drámai sűrítést, a kiélezett konfliktusokat sem.Jellemző volt rá az örökös helyszínváltozás,illetve a különböző helyszíneken egyidejűleg bemutatott eseménysorozat.Voltak misztériumdrámák,amik dramatizált formában adták elő ,lehetőleg minél teljesebben az egész bibliai történeteket.A mirákulum a szentek életét,csodáit,szenvedését,válogatott kínzásait,vértanúhalálát vitte színre.A moralitás történeteiben a megszemélyesített jellemvonások ,az erények, a bűnök viaskodtak az emberi lélekért.A 16 századi Angliában a színjátszásnak már nem a vallásos ismeretterjesztés volt a

célja.Sok színház épült ezek közül a legnevezetesebb az 1599-ben épült Globe Színház.Nappal természetes világosság mellett tartottak benne előadásokat.A színpad jellegzetes hármas beosztása tette lehetővé a színterek gyors váltását,a tér és időbeli távolságok merész áthidalását.A három oldalról nyitott színpad benyúlt a földszinten álló közönség sorai közé.Ez volt az ún előszínpadItt zajlottak le pl a Rómeó és Júlia utcai verekedései.Az előszínpad mögött volt egy a három oldalról zárt terem , a hátsó színpad.A színpad fölötti erkélyen vagy felső színpadon mutatták be azokat a jeleneteket amit hegyeken vagy magasabb helyeken játszódtak.Nem voltak díszletek,egy-egy szín előtt a bevezető sorok vagy a színészek párbeszéde árulta el a helyszínt és az időt.A színdarabokat egyfolytában játszották , nem voltak felvonásközti szünetek.A drámák nem felvonásokra tagolódtak hanem színekre.A női

szerepeket itt is férfiak alakítottákA középkori drámákból elsősorban a tér és az idő szabad kezelése , a hangulati ellentétesség , a hangnemek kevertsége őrződött meg az angol reneszánsz színjátszásban.Az egyes darabok komor fenségét közbeékelt ún. clown jelenetek szakították meg mert a közönség megkívánta a felszabadult nevetés lehetőségét is. Választott tragédia : Rómeó és Júlia A szeretet és a gyűlölet a témája Shakespeare fiatalkori művének a Rómeó és Júliának.Valószínűleg 1594 és 1596 körül keletkezhetettA tragédia középpontjában a szerelem áll,az új típusú reneszánsz által felfedezett és hirdetett testi - lelki viszony.Itt hitvesi szerelemről van szó ami a középkorban addig ismeretlen volt hisz a házasságkötés eddig a családok közötti megegyezéseken alapult.A fiatalok akaratlanul is szembekerülnek a régi erkölcsökkel,önkéntelenül is a reneszánsz jellegű szabadságvágy hordozói,hősei

lesznek. A főszereplők itt nem átlagon felüli emberek,ábrándos , kamasz , lobbanékony fiatalember az egyik és egy 14 éves csitri a másik.A kettejükben fellobanó rendkívüli erelyű szenvedély teszi őket tragikus hőssé.Már a prológus-szonett is a balsejtelmek atmoszféráját festi felA mű egészén végigvonul a halál és a szerelem összefonódása.Shakespeare olyan világot ábrázol amely halálra ítéli a szerelmet. A két család ősi viszálya már-már békévé szelídült Tybalton kívűl már senki sem veszi komolyan a vak gyűlölködést.Az expozícióban Sámson és Gergely szófacsaró hetvenkedésével s hencegő hősiességük gyors lelepleződésével indul a darab.A szolgák tréfás kötözködése váratlan hirtelenséggel csap át majdnem véres küzdelembe ( Benvolio és Tybalt párbaja ).Majd az egész szembenállás komikumba fullad,mikor a két agg , tehetetlen családfő akar hálóköntösben egymásnak rontani,de az asszonyok szavára

megszeppennek. A herceg közbelépése és a halálos ítélet lehetősége egy váltással megint komorabbá teszi a hangulatot. Majd a családok közti harag ismét eltűnni látszik mikor Júlia apja elismeréssel beszél Rómeóról,de a rá következő napon ismét felizzanak az indulatok és Mercutio és Tybalt meg is halnak párbajban. A régi és az új elvek szinte minden szereplőben keverednek egymással Capulet például a szabad párválasztást támogatja,de mikor lánya előjön ugyanezzel az ötlettel,elutasítja őt és még az esküvő napját is egyel előbbre hozza.Ez a kettősség érvényes Párisra is Rómeó alakját már rögtön a mű elején kiismerhetjük,eléggé sérülékeny érzékeny fiú.A mű elején Róza után szomorkodik,mivel szerelme a lánnyal nem teljesült be,nem tart barátaival,az első utcai párbajban sincs benne.Capuleték báljára sem akar elmenni Azonban mégis elmegy a bálba és itt kezdődik meg a bonyodalom,hisz nem Júlia és

Páris jönnek össze, hanem Júlia és Rómeó találnak egymásra.Először nem is tudják egymásról,hogy honnan származnak,majd mikor származásuk kiderül először megijednek,majd szerelmük ereje ledönti ezt az akadályt. A dráma fordulópontja akkor jön el mikor az amúgy békés Rómeó bosszúból megöli Tybaltot.Így már esélye sincs a Capulet lány kezére,sőt még a hercegi paranccsal is szembeszegült , halál vár rá.Azonban kedvezőek a tanuvallomások és csak száműzikAz ifjú szerelmesek még eltöltenek egymással egy éjszakát és ezek után megkezdődik a félreértésk és tévedések tragédiához vezető sorozata. Rómeó távozása után Júlia magára marad és döntenie kell sorsa felől.Látszólag belemegy a kényszerházaságba,de csak azért ,hogy időt nyerjen.Tervet sző,hogy tetszhalálba zuhan és így nem kell férjhez mennie.A gyógyszer amit kap 42 órára kómába ejti,szülei letemetikRómeó azonban váratlanul hazatér,és

mikor meglátja a halottnak tűnő Júliát végez magával.Erre Júlia is végez magával. Két gyermekük halála után a két család ráébred gyűlölködésük ostobaságára,de hibájukat már nem tudják jóvátenni.A tragédia hatása megrendítő és felemelő,megerősíti bennünk azoknak az értékeknek a tiszteletét amit Rómeó és Júlia képviseltek. Figyelemre méltó meg a tragédia lírai hangvétele néhol például a hajnali búcsúnál.Továbbá a tragédia nyelvi virtuózitása is jelentős újítás,ez a fiatalok hencegő szócsatáinál észrevehető