Földrajz | Tanulmányok, esszék » Magyarország Nemzeti Parkjai

1 Magyarország Nemzeti Parkjai 1 HORTOBÁGYI NEMZETI PARK Az 1973-ban, hazánk első és máig legnagyobb nemzeti parkjaként alapított Hortobágyi Nemzeti Park működési területe kiterjed Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és SzabolcsSzatmár-Bereg megyékre. Ide tartozik továbbá a heves megyei Tisza-tó is Nyugat felől a Tisza, délről a Nagykunság, keleten a Hajdúsági löszhát határolja. A mintegy 1100 négyzetkilométer nagyságú védett területen az alföldi élőhely típusok mindegyike megtalálható. Szikes puszták, vadregényes vízi világ, ember formálta, természet által visszahódított táj. Éghajlata szélsőségesen kontinentális, mérsékelten meleg, jellemzőek rá az aszályos nyarak. Átlagos tengerszint feletti magassága 92 m körüli Legmagasabb pontja a Bürök-halom (105 m). A hortobágyi pusztáknak a nemzeti parkba eső része jelentős nemzetközi elismerést élvez, felvételt nyert a nemzetközileg is elismert vízimadár

élőhelyek sorába, 1999. december elsejétől pedig az UNESCO által adományozott, a „Világörökség része” megtisztelő címet is elnyerte, mivel máig kiemelkedő példája a több évezrede folyó tradicionális földhasználatnak, amely tartós együttélést tett lehetővé ember és természet között. A pásztorvilág emlékeit azonban napjainkra leginkább a múzeumok, csárdák és bemutatóhelyek őrzik a Hortobágyon. A pusztán a látnivalók, érdekességek nem koncentráltan, egy időben hatnak érzékszerveinkre, mert térben és időben szétszórtan helyezkednek el, valamint legtöbbször csak tudatos odafigyeléssel vehetők észre. A legnagyobb magyar puszta nem természetes úton, hanem emberi tevékenység hatására jött létre, és eredeti arculatát már csak egy-két elszigetelt folt őrzi. Értéke abban rejlik, hogy érzékeltetni képes a természet és az ember együttélésének máig fennmaradt módját, az országban másutt nem látható

növény- és állatfajoktól kezdve a kultúrtörténeti értékekig. Talán meglepő állítás, de igaz, hogy a Hortobágy arculatát eredetileg a vizek formálták. A XIX. századi nagy vízrendezések előtt még a Tisza és a Berettyó “zabolátlan” vize gyakran elöntötte a területet, akár egész éven át megmaradó vizenyős területeket, tocsogókat teremtve. A víz visszahúzódásával a lerakott hordalékon jó termőtalaj képződött, mely kedvezett a magasabb rendű növények megtelepedésének. E váltakozó körülményekkel együtt változott a terület élővilága. Az elmúlt néhány ezer év alatt az éghajlat többször szárazra fordult Az időnként szikes, és aztán a Tisza és mellékfolyói által elöntött földeken a löszpusztákra jellemző élővilág telepedett meg. A földtörténet csapadékosabb periódusai az ártéri ligeterdők, mocsári növénytársulások terjedését, és a száraz gyepek területének leszűkülését vonták

maguk után. Ezekhez a változó körülményekhez voltak kénytelenek alkalmazkodni azok az emberek, akik bizonyíthatóan már a fiatalabb kőkorszaktól kezdve jelen voltak a területen. A réz és a bronzkor emlékei közül legjelentősebbek a kunhalmok. A kunhalmok mesterséges eredetű földtani képződmények, az Alföld nagytáj sajátos formakincsei. Általában magas, árvízmentes hátakon, kiemelkedéseken, folyókanyarulatok közvetlen közelségében helyezkednek el. Méretük változó: átmérőjük 20-90 méter, relatív magasságuk 0,5-12 méter. Alaprajzuk többnyire a körhöz közelítő ovális Az Alföldön mára mindössze 1300-1700 még esztétikai látványt nyújtó halom maradt meg. A halmokat elsősorban temetkezési célra és lakóhelynek építették őseink, majd a későbbi népek a már meglévő halmokat valamilyen célra pl. őrhalomként, határhalomként tovább hasznosították A hunok, a germánok, az avarok, a besenyők, a jászok, a magyarok

és a kunok is rajtuk hagyták névjegyüket. A halmok a Természet Védelméről szóló törvényben országos védettséget kaptak. 1 2 A mocsarak közt lévő földszigetek a középkori ember számára is alkalmasak voltak a letelepedésére, magas fokú védelmet jelentett a nehéz megközelítésük. Jó talajuk miatt szántóföldként, illetve legelőként használták őket. A középkorban az emberek falvakat hoztak létre, erről ma már csak néhány templom árulkodik. A 17 században átszelte a területet a sóút. Ezen az úton szállították a sót az erdélyi sóbányákból Buda felé Az út mellett csárdák nyíltak. A talajvíz felemelkedésekor nehéz volt itt a közlekedés, ezért hidakat építettek Ilyen híd az 1827-1833 között megépült, Hortobágy jelképévé vált Kilenclyukú híd is. 1846-ban elkezdték a Tisza szabályozását. A folyó ez által nem öntötte el a puszta egyes részeit, nem táplálta a mocsárvilágokat. Megkezdődött a

szikesedés Ezt a problémát az 50-es években csatornahálózattal oldották meg. 1.1 Állat- és növényvilág A Hortobágyon a mai napig fennmaradtak a külterjes állattartás gazdag hagyományai, és azok az ősi háziállatok - a szürke szarvasmarha, a rackajuh -, melyek évszázadokon keresztül formálták a tájat. A puszta peremén, a löszhátak magas füvű, vadvirágos legelői adnak otthont legnagyobb madarunknak, a túzoknak. A juhjárta, kopár szikeseken fészkel madárvilágunk egyetlen bennszülött alfaja, a szikipacsirta (Bennszülött- csak egy jól körülhatárolt területen él). A május elején még tocsogókkal borított, nedves szikfokok madárritkasága a székicsér A nádasok gémtelepein él természetvédelmünk címermadara, a nagy kócsag, a kanalas gém, s az igen ritka batla. A rétek féltett madárritkasága az Európa-szerte ritkuló, csíkosfejű nádiposzáta. A vizes élőhelyek sorába illeszkedik az ötezer hektárt meghaladó

kiterjedésű hortobágyi halastó-rendszer. A halastavaknak nagy jelentőségük volt a Tisza szabályozása után kiszáradó mocsárvilág életközösségeinek megmentésében. Ma is kiemelkedő szerepet játszanak a vonuló madárvilág életében, hiszen olyan ritkaságok időznek itt vonulási időben, mint az egész világon megritkult kis lilik. Itt pihen meg októberben a nemzeti park címermadara, az Észak-Afrikába tartó több tízezer daru is. Eddig több mint 340 madárfaj előfordulását sikerült bizonyítani a pusztán. Lenyűgöző látvány a tavaszi szelek fodrozta vadvizeken a gyülekező madártömegek kavargása. Ősszel a darvak, vadludak vonulásának feledhetetlen látványa vonzza az ornitológusokat. 1.2 Bemutatóhelyek Meggyes csárdamúzeum – néprajzi kiállítás A Meggyes csárda az ármentesítések előtti rétségek és mocsarak kultúrtörténeti emlékeit őrzi. A Meggyes-halom tövében álló épület egyik utolsó hírmondója a múlt

század közepén működő közel negyven hortobágyi csárdának. A múzeum három helyiségének kialakítása és belső berendezése a csárda századfordulós életét és hangulatát idézi vissza. A pitvarban a szabadkémény alatt, a körbejárható középpadkán tüzeltek. Innen fűtötték a szoba és az ivó kemencéit is. A szoba a csárdásék lakószobáját mutatja be, ahol a szekrényt még a láda és komód pótolta. Az ivóban a kármentő, a kecskelábú asztal és a lóca a régi Meggyesre emlékezik, azt szolgálta. A fogason függő szűr, kalap, pásztorkészségek, a kármentőre akasztott kulacs a csárda egykori vendégeit, a pásztorokat és parasztembereket idézi. Nyugati fogadóház A fogadóház a Hortobágyi Nemzeti Park nyugati kapujában, a 33-as főút egyeki útelágazásnál, az Egyek-Pusztakócsi mocsarak kerékpárút kezdőpontján található. A galériáját a Hortobágyra jellemző kézműves mesterségek élőképszerű megjelenítése

teszi egyedülállóvá. Megtalálható itt szíjgyártó, fazekas, csizmadia, kovács, fafaragó, szövő, szűr és subakészítő, valamint kosár és gyékényfonó mesterek műhelyének korhűen (XIX.-XX sz 2 3 eleji) berendezett mása, valamint egy 250x500 cm-es falikép Hortobágy néprajzáról, amelyhez egy érintőképernyős számítógép kapcsolódik. A kiállítás érdekessége, hogy a látogatók bizonyos mesterségeket (pl. nemezelés, szövés, kosárfonás) ki is próbálhatnak a helyszínen, továbbá Hortobágyról szóló kiadványokat, térképet és belépőkártyát vásárolhatnak, valamint kerékpárt bérelhetnek itt. Tájház (Nagyiván) A nagyiváni tájházat 1977-ben építették azzal a céllal, hogy a látogató a végeláthatatlan nagyiváni puszta szélén, valódi pusztai környezetben élvezhesse a régi parasztház hangulatát. A bemutatóház érdekessége, hogy a ház egy részében autentikusan berendezett vendégszobákat is igénybe

vehetnek a látogatók. A bejárattal szemben a szabadkéményes, berendezett konyhából nyílik a tiszta szoba, ahol a kemence mellett a régi szobabelső összes kelléke megtalálható. A másik szintén egy „pusztai” család életének színterét mutatja be Cserepes-puszta - magasles A Hortobágyon egykor költő madárfaj, a daru, ma már csupán átvonul a nemzeti park területén. Az utóbbi években az átvonuló madarak száma azonban meghaladja az 50 ezret Az északi költőterületekről a darvak szeptember végén, október elején érkeznek hazánkba, ahol az állandó fagyok beálltáig tartózkodnak. A napközben a környező szántóföldeken, a betakarított kukorica-táblákon táplálkozó darvak szürkületkor „húznak be” az éjszakázó helyekre. A Magyarországon átvonuló darvak 95 %-a a Hortobágyon vonul át Az információs táblákkal ellátott magasles a a darvak megfigyelésére lett kialakítva. Szélmalmi fogadóház (Karcag) A fogadóház a

műemlék szélmalommal szemben található. Az 1858-ban épült szélmalom az országban található legnagyobb ilyen típusú kétvitorlás malom. Az öt szint egyenként három méter, a vitorla pedig 25 méter magas. Az ide látogatók a szélmalom megtekintése után átsétálhatnak a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság déli fogadójába, ahol a nemzeti park, közelebbről Karcag és környéke természeti értékeinek világába nyerhetnek betekintést, mielőtt a túraútvonalak valamelyikének kiválasztása után a természetben is újra felfedezik azokat. Pásztormúzeum (Hortobágy falu) A Pásztormúzeum a Hortobágyon keresztül vezető út mellett, a puszta idegenforgalmi centrumában, a Kilenclyukú híd és a csárda mellett található, műemlék épülete a XIX. század első felétől szekérállás volt. „A hortobágyi pásztorélet emlékei” című kiállítás a pusztai legeltetést, a pásztorélet társadalmi hagyományait, a munkaeszközöket kívánja

a tárlókban elhelyezett tárgyakon keresztül bemutatni. Előtte Somogyi Árpád Pásztorfiú című alkotása látható. Körszín (Hortobágy Falu) A Látogatóközponthoz tematikailag szorosan kötődő, annak közelében található bemutatóterem. 2007 tavaszán nyitja meg kapuit a látogatók előtt A Körszínben az egykori, a népi kézművesség virágkorában jellemző, paraszti, paraszt-polgári lakó és gazdasági helyiségek enteriőrjeinek (lakószoba, tisztaszoba, konyha, gazdasági épület) berendezése, úgy, hogy ezek mögött aktív alkotó mesteremberek állnak a nemzeti park Kézműves Szövetségének tagjai. Az itt bemutatott tárgyak raktárról megvásárolhatók Pusztai állatpark (Hortobágy falu) A pusztai állatpark 1997-ben létesült azért, hogy a hortobágyi állattartást bemutassa, így az állatok tartásának különböző módjait és tárgyi eszközeit, a puszta jellegzetes háziállatfajainak és fajtáinak történetét kialakulásuktól

egykori és mai használatukig. Bemutatnak itt kuvaszt, rackajuhot, szürkemarhát, házibivalyt, nóniusz lovat, ezek tartását. Tanösvények  Egyek-pusztakócsi mocsarak tanösvénye: a 26 km hosszú kerékpáros tanösvény földutakon került kialakításra, a nádasok, mocsarak és mocsárrétek élővilágát mutatja be 3 4  Hortobágy-Halastó tanösvény-hálózat: A Hortobágy halastó hálózat a világ egyik legnagyobb mesterséges halastórendszerét alkotja. A terület kiemelkedő fontosságú vízimadárvilága révén vált nemzetközileg is elismert területté, mely Európa egyik legfontosabb vízimadár-élőhelye. Egyre növekvő számban költenek itt kis kárókatonák és a batla is. A 200-250 páros kanalasgém-telepe Közép-Európában a legnagyobb A madárvilág életének egyik látványos eleme a tavaszi vadlúdvonulás. A “daru-húzás” idején a darvak fontos éjszakázó helye is tórendszer – a megfigyelt legnagyobb darutömeg 55 ezer

madarat számlált. A kitáblázott, megfigyelőtornyokkal ellátott bemutató-terület belépőkártyával látogatható.  Szálkahalmi tanösvény: a 3 km hosszú botanikai-zoológiai-kultúrtörténeti tanösvényen 14 darab magyarázó tábla és egy megfigyelő torony található. A tanösvény fő látnivalói a kunhalmok, a szikesek élővilága és a hortobágy háziállatai.  Tisza-tavi tanösvény-rendszer: a Tisza-tó különféle vizi járművekkel bejárható területeit foglalja magába, a vizek állat- és növényvilágát mutatja be. 4 5 2 KISKUNSÁGI NEMZETI PARK A Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkjaként alakult meg 1975-ben. Elsődleges feladata a Duna-Tisza köze természeti értékeinek megóvása. Természeti értékei a Duna-völgy egykori öntésterületein kialakult szikes pusztái és tavai; a Duna-Tisza közi Hátság a Duna hordalékából formálódott homokbuckái, homokpusztái, lefolyástalan mocsarai,

maradványerdői, az Alsó-Tiszavidék a folyószabályozás nyomán leszakadt holtágai és ártéri erdei; a Bácska magyarországi része pedig homokbuckás területei és dunavölgyi löszpartjai miatt értékes. Célja a kiskunsági táj jellegzetes arculatának, természeti értékeinek, vizes élőhelyeinek védelme, valamint a hagyományos tanyasi életforma emlékeinek megőrzése, a hagyományos gazdálkodási módszerek és háziállatfajták fenntartása. A kiemelkedő természeti értékek megóvása érdekében, a KNP egyes részei csak engedéllyel vagy szakvezetővel látogathatók. 2.1 A Kiskunsági Nemzeti Park fő értékei Élővilág Mozaikosságából következően, a nemzeti park ökoszisztémái három földrajzi régióba tartoznak: a Duna-völgy, a Duna-Tisza közi Hátság és a Tisza-völgy térségeibe. Ezek különböző élőhelyeket ölelnek fel, nagyszámú jelentős, ritka/védett fajjal. 1. Füves élőhelyek  Szikes puszták  Homokpuszták

 Nedves rétek  Mezőgazdasági hasznosítású gyepek 2. Erdők  Természetközeli erdők - tölgyerdők - homoki borókás-nyárasok - láp- és ártéri erdők  Telepített erdők - nem őshonos (nemes) nyárasok - fenyőtelepítések - akácosok 3. Vizes élőhelyek  Szikesek - szikes tavak - időszakos szikes mocsarak - helyreállított vagy kialakított vizes területek  Édesvizek - folyóvizek: holtágak - mocsarak - csatornák Geomorfológiai képződmények A Kiskunság felszíne a jégkorszak utolsó időszakából származó lösz, melyet a folyók és a szelek által évezredek során ráhordott, különböző vastagságú, dunai eredetű homokréteg takar. Kiemelkedő jelentőségűek a homokbucka alakzatok A felszíni alakzatok gazdagsága a mindössze néhány méteres szintkülönbségek ellenére is különlegesen változatos terepet eredményezett, sokféle talajtípussal és azok kombinációival. 5 6 Kulturális értékek A hagyományos

gazdálkodás, a jellemző tanyai életforma jelentős szerepet játszott a kiskunsági táj mai képének kialakulásában. Fenntartásuk a természeti értékek megőrzésében nélkülözhetetlen. Jelentős a szürkemarha-gulya géntartalékainak fenntartása (Génbank), az állatokat a hagyományos külterjes körülmények között tartják, a kiskunsági pásztorélet értékeinek megőrzése és bemutatása, a 2000 éves multra visszatekintő tanyavilág megőrzése, mind a hagyományos gazdálkodási formák, mind a sajátos tájképi értékek fenntartása érdekében. A kiemelkedő természeti értékek nemzetközi elismeréseképpen a KNP területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra (MAB) programja Bioszféra Rezervátummá nyilvánította. A vizes élőhelyek fokozott védelmét szolgáló Ramsari Egyezmény hatálya alá a következő területek tartoznak: A KNP Felső-Kiskunsági tavainak vidéke, az Izsáki Kolon-tó, a Mártélyi TK, valamint a Pusztaszeri

TK egy része. 2.2 Bemutatóhelyek Természet Háza Látogató- és Bemutatóközpont (Kecskemét) A Természet Háza a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság látogatóközpontja. Az épületben megtekinthető kiállítás a Kiskunsági Nemzeti Park változatos élőhelyeit jeleníti meg, bemutatja továbbá hazánk többi nemzeti parkját és az ott folyó természetvédelmi munkát. Az épületben található a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának “Zöld könyvtár”-a és olvasóterme. A látogatóközpont parkjában, a Hankovszky-ligetben kialakított tanösvény elsősorban az iskolások természeti nevelésében játszik szerepet. Ismertetőfüzet és „hangtérkép” is készült hozzá. Pásztormúzeum (Bugac) A Duna-Tisza köze jellegzetes szárazmalmainak (állati vagy emberi erővel hajtott malmok) stílusában épült kúp alakú építményben a kiskunsági pásztorok mindennapos használati tárgyai figyelhetők meg. Egyik érdekesség a Gönczi-béklyó A

fémművesség remekeit az ezüst pitykegombok, díszes övcsatok, sarkantyúk képviselik. Számos csontból és bőrből készült tárgy mellett fából faragott használati eszközök is láthatók, pl. fa evőeszközök vagy a bográcsalátétként használt kutyagerinc. A kontyos kunyhó köré félkörívben elhelyezett enteriőr a pásztorszállások hangulatát idézi. A diorámákban a bugaci puszta és a homoki erdők élővilága elevenedik meg. A szabadtéri kiállításon a csikósok, juhászok által használt építmények, a cserény, a karám, az isztronga és a kontyos kunyhó láthatók. Virágh-kúria (Kunszentmiklós) A XIX. századi klasszicista stílusban épült, egykori nemesi kúriában helytörténeti, néprajzi és természetrajzi anyagot egyaránt bemutató gyűjtemény látogatható. A történelmi rész a bronzkortól napjainkig bekövetkezett eseményekkel ismerteti meg a látogatót. A több ezer éves kerámia ékszerek mellett, itt kerültek

elhelyezésre a közeli Kunbábonyban feltárt avar fejedelmi sír aranykincsének korhű makettjei. A Felső-Kiskunság élővilágát reprezentáló kiállításhoz jól illeszkedik a néprajzi gyűjtemény. A szövés, fonás, textilfeldolgozás eszközei külön termet kaptak. A szabadkéményes konyhában dédnagymamáink egykor használt sütőfőző eszközei láthatók A központi teremben kialakított enteriőr a nádaratás és felhasználás, a kisszerszámos halászat és a rideg állattartás eszközeit mutatja be. Nyakvágó Csárdamúzeum (Kunszentmiklós) A Nyakvágó Csárda nevét egy gyilkosságról kapta. 1801 júniusának utolsó napján gyilkos kéz vágta el a kocsmárosné nyakát. A Pest-Pétervárad (ma Újvidék) közti postaút állomásaként a csárda – a vasút megjelenéséig – jól működhetett. Fuvarozóknak, kereskedőknek, juhászoknak, betyároknak, pandúroknak pihenőhelye, a szilajpásztorok 6 7 kedvelt találkozó helye volt. Az

1870-es évektől a pásztor és betyárvilág hanyatlásával párhuzamosan jelentősége fokozatosan csökkent, végül egy helyi gazda tanyának vásárolta meg. 1978-ban a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság átvette, felújította, majd múzeumnak rendezte be. Jelenleg hat helységből áll: az ivó a kármentővel, a kisivó, ami a csárdatörténeti kiállítás központja, a konyha, a korhű bútorokkal berendezett lakószoba, a jégverem és az istálló. Árpád-kori falurekonstrukció (Tiszaalpár) A falurekonstrukció megépítésének alapgondolata az ásatásokon feltáruló falukép bemutatása volt. Az objektumok az Árpád-kori falusi mindennapokat tükrözik Minden bemutatott ház, szabadkemence stb. eredeti méretben, ásatásokon előkerült leletek alapján készült, csak az abban a korszakban is megtalálható anyagok felhasználásával. Az itt felépített falurészlet két kis gazdasági egységet képez, ahol a mindennapi élet, illetve az állattartás

építményei láthatók. Árpád-kori falvaink jellemző lakóépítménye a félig földbe mélyítette nád vagy földfedésű veremház. A veremházak belső berendezését, a házbelső kialakítása valamint korabeli edények kiállítása érzékelteti. Az úgynevezett külső kemencék főként a lakóházak körül helyezkednek el, de a házaktól távolabb is megtalálhatók. Látható az állatok tartását szolgáló karám és a gabona tárolására használt verem, továbbá egy fonott vesszőbéléses kút is. Kolon-tói madárvárta (Izsák) A madárvárta a kiskunsági ornitológiai kutatások bázishelye. A területen programszerűen folyik a nádi énekesmadarak és vízimadarak vonulás-kutatása. A nemzetipark-igazgatóság a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesülettel közösen madármegfigyelő táborokat és szakvezetett madármegfigyelő túrákat szervez, melyekre előzetesen be kell jelentkezni. Tanösvények A Nemzeti Park területén 10 tanösvényt

alakítottak ki, melyek közül néhány érdekesség:  Boróka Tanösvény (Bugac): a 2 km hosszú tanösvény a homoki erdők, ősborókások állat- és növényvilága mellett a bugaci puszta jellegzetes háziállatait is bemutatja.  Vöcsök tanösvény: a 4 km hosszú tanösvény puszta jellegzetes tavainak vizi élővilágát, a madárfajokat a földben élő állatokat és rovarokat mutatja be.  Vörös-mocsár tanösvény: a vizes élőhelyek kétéltűit és hüllőit, a nádasok és nyilt vizek halait és madarait, valamint a környező erdők élővilágát mutatja be. 7 8 3 BÜKKI NEMZETI PARK A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Magyarország legváltozatosabb vidékének, az Északiközéphegység és az Alföld egy részének természetvédelmi felügyeletét látja el 1977 óta. A Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékre kiterjedő működési területén ma a számos tájvédelmi körzet és természetvédelmi terület segíti a természeti

értékek megóvását. A karbonátos üledékes kőzetek bővelkednek karsztjelenségekben. Az évmilliók felszínformáló erői jellegzetes karsztfensíkokat, víznyelőket, barlangokat, mély szurdokvölgyeket, kiemelkedõ sziklabérceket ("köveket") hoztak létre. A Bükk-hegység hazánk barlangokban leggazdagabb vidéke: területén jelenleg 853 barlang ismert, amelyek közül 45 fokozottan védett. Itt található az ország legmélyebb barlangja is, a 250 m mélységű, 4,5 km hosszúságú István-lápai-barlang. A hírneves bükki "ősemberbarlangokból" (pl. Suba-lyuk, Szeleta-barlang, Istállós-kői-barlang) kiemelkedő jelentőségű ősrégeészeti leletek kerültek elő. A Lillafüredi Szent-István cseppkő, és Anna mésztufabarlangok a kirándulók kedvenc célállomásai. A hazánkban átlagmagasságát tekintve kiemelkedő hegységében változatos növénytakaró alakulhatott ki. A növényzet legértékesebb részei azok a speciális

ökológiai viszonyok között kialakult növénytársulások, amelyekben fennmaradhattak az utolsó jégkorszak és az azt követõ klímakorszakok egyes növényfajtái. Ezért számos olyan növény található a Bükkben, amely máshol nem fordul elő, alhavasi sárga ibolya, vagy a fagyzugos töbrök oldalában élő kékvirágú északi sárkányfě. A változatos növénytakaróhoz igen nagy fejgazdagságú állatvilág kötődik, amelyből tudományos szempontból sok gerinctelen (például puhatestű, rovar) és gerinces képvisel kiemelkedő értéket. A gerincesek közül a madár és emlősfauna számos ritkasága mellett érdemes megemlíteni az apró termetű pannongyíkot, a hegyi patakok egyik veszélyeztetett halfaját a Petényimárnát, vagy az alpesi gőtét. 3.1 Bemutatóhelyek Ipolytarnóci Őslábnyomos lelőhely (Világörökség várományos) A világ leggazdagabb 20-24 millió évesre becsült ősállati lábnyomos lelőhelyének bemutatása a

“Borókás-árok” tanösvényen, szakvezetéssel történik. Emellett szabadon látogatható biológiai és kőzetparki tanösvények várják az érdeklődőket. A bemutatóterületen 11 állat és 100 növényfaj lenyomatait tekintheti meg az érdeklődő. Kialakításra került egy mocsárral övezett tó, melyet az Ipoly közeli ártereiről kiszorult madarak és hüllők új élőhelyéül szánnak. Mindezen túl látvány szempontjából is különleges élményt nyújt majd a tó: partját ugyanis olyan növényekkel telepítik be, melyeket a 20 millió évvel ezelőttiek mai megfelelőiként azonosítottak be. Ilyen például a cukorfenyő, mint az ősvilág óriásfenyőinek leszármazottja. Tájház – Ember és Táj c. kiállítás (Hollókő) A Világörökség falujának, a Tájvédelmi Körzetnek történelmét, a palóc nép kultúráját és az évszázados kisparaszti gazdálkodás emlékeit mutatja be a falu egyik műemléki épületében berendezett

kiállítás. Arborétum (Erdőtelek) Az egykori erdőtelki puszta 1691-ben lett Buttler János egri várkapitány tulajdona. Az ő utódai építtették a kastélyt és alakítottak ki barokk kertet körülötte, melyben ma több mint 1300 fajta díszfa, díszcserje, örökzöld, évelő növény van. 8 9 Tájtörténeti Kiállítás (Boldogkőváralja) A Zempléni térség történelmi, kulturális örökségét, növény- és állatvilágát mutatja be a kiállítás. A hangulatos, század eleji ház 5 helyiségében korabeli használati eszközöket lehet látni a mezőgazdasági tevékenységek, a kovácsmesterség területeiről. Az eszközök bepillantást engednek a helyiek mindennapos életébe. A kocsiszínben egykori közlekedési eszközöket mutatnak be. Az egyik szobában a térség kőzettani, természetismereti gyűjteménye látható. Külön említést érdemel Boldogkő várának történeti emlékanyaga Oszlai Tájház és Kutatóház (Cserépfalu) A Cserépfalu

és szomszéd településekről összegyűjtött régiségekből pitvar, református szoba, katolikus szoba, szerszámos kamra van berendezve. Orbán Ház - "A Bükk természeti képe c. kiállítás" (Szilvásvárad) A Bükk-hegység növény- és állatvilágának színes bemutatása, melyet a térség kőzeteinek gyűjteménye egészít ki. Tanösvények A Nemzeti Park kezelésében 8, területén még további kb. 20 tanösvény található A legjelentősebbek:  Ipolytarnóci tanösvények: biológiai, geológiai és közetparki tanösvény  Szalajka-völgyi sétaút: A 2,6 km hosszú tanösvény a Szalajka-völgy élővilágával és kultúrtörténeti értékeivel ismerteti meg a látogatókat. 9 10 4 AGGTELEKI NEMZETI PARK Az Aggtelek-Rudabányai-hegység Magyarország sajátos eredetű tája Borsod-Abaúj-Zemplén megye Északi részén. Lényegében az Északi-Középhegység egyik tagjához sem tartozik Magába foglalja az Aggteleki-karsztot, a

Rudabányai-hegységet, a Szalonnai-hegységet, a Bódva-völgyét és a Tornai-dombságot. Az Aggteleki-karszt tehát inkább a Szlovák-karszt szerves folytatása, amely két országban elterülő összefüggő, egységes védett terület. A Szlovák-karszt Nemzeti Park az Aggteleki Nemzeti Parkkal több mint 55 km-en határos. A terület természetes határai nyugaton a Sajó-völgy szlovákiai szakasza, északon a szlovákiai Torna-patak, keleten pedig a Bódva-völgy. Területe 19708 Ha A térség legfontosabb vonzerejét az Aggteleki- és Szlovák-karszt barlangjai jelentik. A Szlovák-karsztot 1976-ban nyilvánították védett területté, míg az Aggteleki Nemzeti Parkot 1985-ben hozták létre. Mindkét rész nemzetközi védettséget is élvez, mivel teljes területük 1979-től az UNESCO Ember- és Bioszféra programja kapcsán Bioszféra Rezervátum. 1995ben a közösen beterjesztett pályázat alapján az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangvilágát az ENSZ-UNESCO

Világörökség-bizottsága Berlinben a Világ Természeti és Kulturális Öröksége részévé nyilvánította. 4.1 A Nemzeti Park barlangjai Az Aggteleki Nemzeti Park fő értékei a barlangok, bár számos más természeti értéke, változatos, egyedi növény- és állatvilága is említést érdemel. Esztramos barlangok: A Bódva völgye fölé tornyosuló mészkőhegy oldalában a vas- és mészkőbányászat érdekében kialakított bonyolult tárórendszerek munkásai gyakran bukkantak ásványokkal kitöltött üregekre barlangokra. A legalső helyzetű ún hetedik szint bányavágataiban ma két jelentős barlangot ismerünk, a Rákóczi 1. és 2 sz barlangot, melyekben a barlangrendszer legszebb, legnagyobb tavai találhatók. Előzetes egyeztetés után, max. 8 fős csoportokbn látogatható, cseppkövekben igen gazdag barlangok Meteor-barlang: a legnagyobb víznyelő és forrásbarlang, a mintegy 500 méter hosszú és 132 méter mély Meteor-barlang, melynek

kutatását 1961-ben kezdték meg. Legnagyobb terme a Titánok-csarnoka, hossza közel 100 méter s ezzel Magyarország egyik leghatalmasabb föld alatti terme. A terem névadói az annak közepén található hatalmas méretű csepkövek A mennyezet felső szakaszain igen érdekes képződményekkel az ún. heliktitek azaz görbe csepkövekkel találkozhatunk. Vass Imre-barlang A kb. 600 méter hosszan feltárt járata mára az ország egyik legjobban megvizsgált barlangjává vált, de anagyközönség számára mindössze 2 éve látogatható. Főként különleges szépségű cseppkőoszlopok és szalmacseppkövek jellemzik, de nagy felületeit borítja színpompás cseppkőkéreg, cseppkőlefolyás és bőven találunk görbe cseppköveket, ún. heliktiteket is. Különleges színvilágát tükrözi legnevezetesebb képződménye a Narancszuhatag. A barlangot megtekinteni a Baradla-barlang jósvafői barlangpénztárától induló túra keretében lehet. A jegypénztár és a

barlangbejárat közötti mintegy 2 km-es út során látogatóink túravezető segítségével ismerhetik meg a terület ökoturisztikai értékeit. A barlangi túraszakasz hossza 400 m, időtartama 1 óra. A túrán résztvevők maximális létszáma: 10 fő. A barlangbejárat közelében található a Kis-Tohonya-forrás és a hucul ménes Baradla-barlang (Aggtelek és Jósvafő) Aggtelek nevéről szinte mindenkinek a Baradla-cseppkőbarlang jut először eszébe. Ez természetes, hiszen méretével, képződményeinek gazdagságával és régészeti leleteivel a maga nemében egyedülálló. A Baradla-barlang nem más, mint egy földfelszín alatt kialakult időszakos vízelvezető folyómeder. Lényegében egy kb 7 km hosszú főágból és hozzá tartozó 10 11 mellékágakból áll. A Főág az aggteleki bejáratnál kezdődik és a jósvafői kijáratnál végződik Alját nagyrészt kvarcanyagú homok- és kavicshordalék, esetenként iszap és agyag borítja. Az év nagy

részében nem található benne folyóvíz. Az összegyűjtött vizet a Baradla alatti mélyebb szintű barlangrendszer vezeti el. A barlang levegőjének hőmérséklete egész évben 10,5-11°C körül alakul, relatív nedvességtartalma 95-100%-os. Az áradásoktól eltekintve a barlangi vizek hőmérséklete a levegőével azonos. Érdekes módon a barlang szellőzését nem a nyitott bejáratok biztosítják, hanem a hegységet alkotó kőzetek kicsi, szabad szemmel észre sem vehető repedései. Kísérővel, szakvezetővel a barlang egész évben látogatható. A szervezett túrák a barlang legkülönbözőbb részeit érintik aszerint, hogy az érdeklődők egy kényelmes sétára vagy esetleg valamivel megerőltetőbb barlangjárásra vágynak. Az élményszerzés bármelyik módja megvalósítható, hiszen a járatok egyes részein kivilágított lépcsők és járdák segítik a közlekedést, míg máshol iszapos, szűk helyeken kalauzolják végig az érdeklődőket. A

Baradla barlang nemcsak hazánk, de a mérsékelt égöv legnagyobb- és legdíszesebb barlangja, melyben 1, 2, 5 és 7 órás szervezett túrákkal várják a látogatókat. Béke-barlang (Aggtelek és Jósvafő) Az Aggteleki Nemzeti Park második legnagyobb barlangja (összhossza 6,4 km-t). A Baradlabarlangtól teljesen elkülönül annak ellenére, hogy egy bejárata Aggteleken, egy másik pedig Jósvafőn van. Természetes bejárat hiányában felfedezése rendkívüli tudományos munka eredménye. A főágat helyenként a víz teljesen kitölti, emellett 120 tó is található a mélyben Cseppkőképződményei szerényebbek, de érintetlenebbek és tarkábbak (cseppkőzászlók) a Baradlában láthatóknál. A Főág felső és középső szakasza kavicsos medrű patakbarlang, ahol az igen attraktív mésztufagátak és szifonmedrek a jellegzetes formák. A barlang alsó szakasza a leghosszabb, és itt alakultak ki a legnagyobb termek is. Ilyen az Óriás terem (60 m hosszú 20 m

széles, 18 m magas), a közepén található 10 m magas “Világítótorony”-nak elnevezett sziklahasábbal. A mésztufagátak által visszatartott víz ezen a szakaszon tavakká duzzad, szabad folyású patakkal nem is igen találkozni. Klimatikus viszonyait vizsgálva hamar kiderült, hogy levegője klímaterápiás kezelésre, légúti megbetegedések ellen kifejezetten alkalmas. Hazánk első gyógybarlangjaként 1959 óta eredményesen kezelnek itt asztmatikus tünetű betegeket. 1969-ben a jósvafői kijáratnál lévő két termét gyógybarlanggá nyilvánították. A teljes körű, szállást és ellátást is magába foglaló gyógykúra időtartama 3 hét, ami alatt napi 3-5 órát töltenek a betegek a barlangban. 4.2 A kulturális értékek Történeti forrásokból, néprajzi emlékekből, népi hagyományokból, településszerkezeti rekonstrukciókból, falusi települések és temetőik régészeti feltárásaiból, valamint a fennmaradt hagyományos falusi

épületekből szerezhetünk tudomást a falvak életéről és társadalmuk sajátosságairól, fejlődéséről. Aggtelek és térsége kulturális értékeinek fontos részét képezik a falusi templomok és harangtornyok. Ezek a települések legfontosabb épületei, hiszen tömegüknél fogva meghatározzák azok jellegét. A templomok nagyrészt középkori eredetűek, a XIII-XV század folyamán azonban bővítették és átépítették őket. Jellegzetességük a kör alakú erődített fal és a festett fakazettás mennyezet. A Rakacaszendi templom famennyezete hazánkban a második legrégebbi ilyenfajta emlékünk, de nagyon szép a jósvafői református templom 84 darabból álló mennyezete is. További érdekesség a templom épületétől különálló harangtorony A temetők szorosan kapcsolódnak a templomokhoz. A térségben legjobban a fából készült sírjelek a fejfa, gombfa, kopjafa (Égerszög, Szőlősardó, Rudabánya) terjedt el. Jelentős értéket

képvisel Aggtelek fejdíszes, koszorús és pártás, tulipánmintás temetője. A népi temetkezés egyik ritka hagyománya él az Aggteleki karszt falvaiban: a lábfás temetkezés. 11 12 Jósvafőn például három rúdon viszik a koporsót, majd egy rudat a sír felezőjébe szúrnak egyvonalban a fejfával, a másik kettő pedig területjelzőként kerül a hant két sarkára. 4.3 Bemutatóhelyek, tanösvények (kiv barlangok) Jósvafő, Kúria A szabadtartásban élő, hazánk egyetlen, génmegőrzés céljából tartott hucul ménesének néhány egyede tekinthető meg az épületegyüttesben, mely a nemzeti park kezelésében van. A hucul a Kárpátok hegyvonulatának primitív kisló fajtája, mely külső jegyeiben (szíjalt hát, vállkereszt, a lábhajlatok zebroid csíkozottsága, fejforma) emlékeztet az eurázsiai pusztákon élő vadlófajokra, a tarpánra és takira. Előzetes bejelentkezés alapján tereplovaglásra és sétakocsizásra, vagy szánozásra

nyílik lehetőség. Baradla Galéria (Jósvafő) Jósvafő műemléki védettségű részén, egy hagyományos stílusban felújított népi lakóház három helyiségében működik a Baradla Galéria. Az 1996 nyarán megnyitott magángyűjtemény az Aggteleki-karsztvidék, s azon belül is a barlangvilág ihlette művészi alkotásoknak ad otthont. Célja a képzőművészet eszközeivel is közkinccsé tenni a természet és a felszín alatti világ alkotásait. Tájház (Jósvafő) Az 1890-ben épült Szakáll-porta épületegyüttesében hozták létre a jósvafői tájházat. A tiszta szobából, pitvarból (konyha), hátsó házból (lakószoba) és komorából (kamra) álló lakóépületben egy 20. század eleji enteriőrt (lakásbelsőt), a háziipar eszközeit és tárgyait, valamint a terület nagy-barlangjainak kutatástörténetét bemutató kiállítást rendeztek be. A csűrben egy kamaraszínpadot alakítottak ki, az istállóban a helyi kisipar emlékeit mutatják

be. A szabadtéri területeken mezőgazdasági gépeket (cséplőgép, kazalrakó, szecskavágó, kendertörő, stb.) és a temetőre egyöntetűen jellemző faragott sírjeleket állítottak ki Tanösvények A Baradla tanösvény a Baradla-barlang aggteleki és jósvafői bejáratát köti össze. A 7,5 km hosszú túrát három óra alatt lehet kényelmes tempóban megtenni és közben 18, általános információkat nyújtó tájékoztató tábla (bemutatóhely) ismerteti a látnivalókat. Szabadon látogatható, túravezető füzet kapható. A tanösvény elsősorban a környék állat- és növényvilágát (pl. foltos szalamandra, gyertyános tölgy) valamint geológiai adottságait mutatja be. Tohonya-Kuriszlán Tanösvény közel 9 km-en (250 m szintemelkedés mellett) mutatja be a térség földtani jellegzetességeit, ezért inkább a speciális érdeklődési körű látogatóknak ajánlott. A körtúra összesen 26 állomást tartalmaz, a megállókat jelző karókon

magyarázó szöveg nincs, de illusztrált túravezető füzet kapható hozzá. Alsó-hegyi Zsombolyos Tanösvény a Bódvaszilas központjából induló 8,5 km-es körtúra az Alsó-hegy néhány jelentős zsombolyához (függőleges aknabarlanghoz) vezeti el a látogatókat. Legnevezetesebb része a Vecsembükki-zsomboly, Magyarország második, az Alsó-hegy legmélyebb barlangja, 236 m mély. Aggteleki és Jósvafői faluséta, melynek során a látogatók megcsodálhatják a települések természetes-, épített- és kulturális környezetének harmóniáját, megismerhetik az ősi településszerkezetet, ill. a népi építészet jellemző vonásait és épületeit, valamint tanulmányozhatják a hagyományos paraszti gazdálkodás jellemző színtereit és eszközeit. A térségben vezetett túrákat szerveznek továbbá zoológiai és botanikai érdeklődésű látogatóknak is. 12 13 5 FERTŐ-HANSÁGI NEMZETI PARK A Fertő-táj már igen régóta nemzetközileg is

elismert terület. 1979-ben az UNESCO bioszféra rezervátummá nyilvánították, 1989-től pedig a nemzetközi jelentőségű vadvizek között is számon tartják. A Fertő-Hanság Nemzeti Park 1994 márciusában, az 1991-ben létrehozott Fertő-tavi Nemzeti Park bővítésével jött létre, székhelye a sarródi Kócsagvárban van. Az osztrák oldalon Neusiedlersee Seewinkel Nationalpark néven megalakult nemzeti parkkal közösen kezelik a mesterséges határokat nem ismerő természeti értékeket. 2001 decemberében az egész Fertő-tó elnyerte a Világörökség címet a kultúrtáj kategóriában. A Nemzeti Parkot azzal a céllal hozták létre, hogy az Őrségtől a Fertő és Szigetköz vízivilágán át a gönyüi árvalányhajas homokpusztákig megőrizze, kutassa és bemutassa Vas és Győr-Moson-Sopron megyék természeti értékeit. A Fertő, a legnyugatibb fekvésű eurázsiai sztyepp-tó és a Hanság, az egykor összefüggő lápvilág természetvédelmi

összekapcsolása nyomán 1994-ben 19.735 hektáron jött létre a jelenlegi nemzeti park A mintegy 15-20.000 éves sekély sós sztyepptó a kezdetektől meghatározta az itt élők életét, és viszont, azaz a szelíd tájgazdálkodás a természeti értékekre is jótékonyan hat. A táj egyediségét növeli, hogy három klíma (kontinentális, szubmediterrán, szubalpin) találkozásánál terül el a Fertő, és néhány km-en belül kis helyen előfordul akár a jégkori időket idéző láprét, vagy éppen a száraz kontinentális pannon puszta, illetve a sekély vizű, hatalmas kiterjedésű mocsár. Az ember által évszázadok óta művelt nádgazdálkodás, halászat, a tó környéki pusztai területeken a pásztorkodás, mind olyan tevékenységek, amelyek közvetve segítik az élőhelyek és fajok sokszínűségének fennmaradását. Jól megfér mindezek mellett a rómaiak óta művelt szőlőkultúra a Fertő-melléki dombokon. A nemzeti park látogatói

tanösvényeken, madármegfigyelő túrákon, kerékpártúrákon ismerkedhetnek a természettel és tájjal. Szakvezetéssel megtekinthető látnivalóik többek között a szikes puszta élővilága, a szikes tavak madárvilága, régi magyar háziállataink (szürkemarha, rackajuh, bivaly), a nádasok élővilága, valamint a lápvidék (láperdők, láprétek) és mocsárrétek élővilága. A jelentős területű és változatos élőhelyeket biztosító vizekben gazdag környezet számtalan madarat vonz, amelyek egy része csak vonulás során érinti a környéket, de örvendetesen gyarapszik a fészkelő fajok száma is. Az utóbbi időszakban egyre nagyobb számban lehet üstökös récéket látni a környéken; e látványos madarak száma átvonuláskor a 800-at is meghaladja. A nemrégiben befejezett láprekonstrukció eredményeként a Hanság egész területe "víz alá került". Az elárasztás új élőhelyeket teremtett, amelyekre a madarak érkeztek meg

először; már fészkel nyári lúd, bütykös hattyú, kárókatona, bölömbika és küszvágó csér a parkban. Az emlősök csoportjából a folyóvizeket kedvelő hódok visszatelepítése van folyamatban, illetve ürge áttelepítést végeznek a park munkatársai. 5.1 A terület természeti- és kulturális értékei A Fertő és a Hanság fejlődéstörténetileg összefüggő vízi élőhelyek. A Fertő sekély, lefolyástalan, a helyét kismértékben még változtatni is képes szikes tó, amelyet mozaikszerűen szabdalt és összefüggő nádasai, valamint náddal körülzárt, nyílt vizű tisztásai tesznek jellegzetes arculatúvá. A Hanság természeti képét is a víz alakította, ám a lecsapolások napjainkra jórészt kultúrtájjá formálták az egykor kiterjedt, járhatatlan mocsárés lápvidéket. A Fertő madárvilága kiemelkedően gazdag. Kócsag-, vöcsök-, gém-, és récefajok, szárcsák, nyári ludak, vízityúkok, sirályok, szerkők, csérek,

nádiposzáták, és a kékbegy rendszeresen és nagy számban költenek. A parti vízben cankók, partfutók, lilék seregei kutatnak táplálék után 13 14 A vonulási időszakban vetési ludak, nagy lilikek több tízezres csapatai állomásoznak itt. A Fertő-menti szikeseken, réteken, bíbicek, godák, piroslábú cankók futkosnak. A Fertőrákosi kőfejtő platóján hamisítatlan szárazsztyeppi növényzet díszlik, ahol tavaszonként szép számban virítanak a leánykökörcsinek, a különféle kosborok és a tavaszi hérics. A középhegységek melegkedvelő élővilágának számos növényfaja is megtalálható itt, mint a ritkább boldogasszony papucsa és a légybangó vagy a gyakoribb védett fajok, mint a tartozik a tavaszi hérics, az apró- és tarka nőszirom. A hansági táj alapvetően más. A szántókat, kaszálókat, rekettyefüzekkel, égerligetekkel tarkított mocsárréteket, nyírlápokat, csatornák szelik át. A nedves réteken értékes

növények, gyapjúsás- és orchideafajok tenyésznek. Itt él a hanyi rétek jégkorszaki maradványfaja, az elevenszülő gyík és az északi pocok, de itt tanyáznak a parlagi viperák is. Rendszeresen fészkel még a fekete gólya, hamvas rétihéja, a nagy póling, a haris, a réti fülesbagoly és a réti tücsökmadár. A kipusztulással fenyegetett parlagi vipera és a fokozottan védett túzok utolsó menedékét is ezek a rétek jelentik. A maradványtavakban még él az egykor tömeges előfordulású réti csík és a lápi póc. A Fertő környéki települések kultúrtörténeti értékei is számottevők. Hidegség településének első írásos emléke például 1274-ből származik, a község templomában XII. századi freskókat találtak. Nagycenk története 1291-re nyúlik vissza A településhez szorosan kötődik a Széchenyi család. A kastély múzeumának gyűjteményéből alapították a Magyar Nemzeti Múzeumot. Fertőboz területe már az őskorban

lakott volt, nevezetessége a Gloriette kilátó, ahonnan József nádor szemlélte a Napóleon ellen induló sereg hadgyakorlatait. Balf római kori leletei arra utalnak, hogy már 180 körül létezett fürdőkultúra a településen. A kénes forróvízre szanatórium, mozgásszervi- és reumaközpont épült. Fertőd az Esterházy Miklós által a XVIII. században építtetett barokk kastélyáról híres Fertőrákos látnivalói – a kőfejtő mellett – egy vízimalom, püspöki kastély, középkori várfalmaradványok és Mithras-szentély. Fertőszéplak kő- és bronzkori leletekben bővelkedik. Kastélya a Széchenyiek tulajdona volt Itt született Széchenyi Ferenc. 5.2 Bemutatóhelyek, tanösvények Sarród, Kócsagvár - “Magyar természetvédelem” c. állandó kiállítás A Park igazgatóságának is otthont adó kiállítóhely az egykori fertői kikötő és révátkelő helyén épült, benne kiállítóhely, oktatóközpont és szálláshely is található.

Nevét a helyi madárvilág egyik jelentős képviselőjéről, a kócsagról kapta. A kiállítás a Fertő-táj múltját valamint Magyarország nemzeti parkjainak bemutatkozó tablói tárja a látogatók elé. Öntésmajár - “Hanság élővilága” c. állandó kiállítás A kiállítás három terme három témát dolgoz fel. Bemutatják a Hanság kialakulását, a vízrendezési munkálatokat, a lecsapolások és tőzegbányászat nyomán felszínre került régészeti leleteket. A második terem a Hansági emberek életét (hanyi emberek), használati eszközeit, a gazdálkodás (halászat, vadászat, méhészet, mezőgazdaság, kézműipar és tőzegfeldolgozás) mindennapjait és néprajzi hagyományait. A harmadik terem a Hanság élővilágát tárja elénk képek és diorámák segítségével. Esterházy madárvárta kiállítása (Öntésmajor) A Hanság rendkívül gazdag madár- és rovarvilágát bemutató kiállítás, melyben jelentős madártani kutatások is

folynak. A több száz madár- és rovarpreparátum nemcsak látnivalóul, hanem a természetismerettel, környezeti neveléssel foglalkozó oktatóknak is hasznos bemutatóanyagként szolgál. Az épület a környék vizsgálatával foglalkozó kutatók egyik bázishelye. Nevét onnan kapta, hogy az épületet Esterházy Pál herceg bocsátotta a Magyar Ornitológusok Szövetsége rendelkezésére. 14 15 Tanösvények "Sziki őszirózsa" tanösvény (Fertő keleti vidéke) 3,6 km hosszú tanösvény a szikesek élővilágát mutatja be. A nemzeti park központjától – a Kócsagvártól – kényelmes sétával, vagy kerékpárral is megközelíthető. A tanösvény útvonalát úgy jelölték ki, hogy a Fertő keleti partján elterülő sziki és szikes tavi élőhelyeknek természeti látnivalóit egy kényelmes sétával be lehessen járni. Az útvonal a magyar szürke marhával, a rackajuhval és a házi bivallyal legeltetett szikeseken vezeti végig a túrázót,

érintve a sekély vizű szikes tavainkat. "Vízi rence" tanösvény (Fertő-tó): A Fertő-tó nyugati oldalán, nádasok, csatornák és belső tavak között ismerhetjük meg a tó élővilágát. A kenuval bejárható, 6 km hosszú, botanikai és zoológiai tanösvény a nádasokban vágott közlekedő csatornákon halad keresztül. A tanösvény a Csárdai-csatorna bejáratától indul, ami félúton található Balf és Fertőrákos települések között. A tanösvény csak nemzeti parki túravezetővel látogatható Hany Istók tanösvény, mely 5 km hosszú, a Dél-Hanság természeti értékeit bemutató kirándulóhely, az Öntésmajori kiállítóhelytól a Király-tavon keresztül az Eszterházy madárvártáig vezet. Fő látnivalói a láperdők, láprétek növény- és állatvilága, elsősorban a madár- és rovarvilág. Hosszabb, 10 km-es változata csak vezetővel látogatható Szigetközi Természetvédelmi Bemutató útvonal: 20 km hosszú, csak

kerékpárral járható útvonal, amely a Szigetköz kialakulását, vízrajzát, növény-és állatvilágát mutatja be. Állomáspontjai öt településen találhatók. A bemutató útvonal mentén információs táblák hívják fel a figyelmet a látnivalókra, az útvonal egész évben szabadon látogatható. 15 16 6 KÖRÖS-MAROS NEMZETI PARK A Körös-Maros Nemzeti Park hazánk hetedik nemzeti parkjaként 1997. január 16-án jött létre a Dél-Tiszántúl természeti és táji értékeinek megőrzése érdekében. A Nemzeti Park működési területe 800.000 hektár, ami magába foglalja Békés megyét, Csongrád megye Tiszától keletre eső felét, valamint a Körös-ártér és a Dévaványai-Ecsegi puszták Jász-Nagykun-Szolnok megyébe átnyúló részeit. A más és más adottságú tájakon változatos, természeti értékekben gazdag területek maradtak fent, melyek két részre oszthatók: a Körösvidékre és a Békés-Csanádi löszhátra. A

Körösvidéken kiemelt feladat a kiterjedt szikes puszták, mocsármaradványok, a fellelhető természetes és természetközeli erdők védelme. A másik területen a régi folyómedrek környékén az ott kialakult pusztai területeknek, az egykori löszpuszták maradványainak, valamint a Maros-ártér értékeinek megóvása tekinthető elsődlegesnek. Országosan is kiemelkedő feladat azoknak a növény- és állatfajoknak a védelme, melyek Magyarországon egyedül itt tenyésznek vagy állományuk jelentős része a Nemzeti Park területén található. A növényvilágból ilyen a bókoló zsálya, az erdélyi hérics. A növények mellett az állatok közül is nem egy ritkaság található: a dobozi pikkelyes csiga, az atracél cincér, a sztyeplepke, a túzok, mely törzsalakjának legéletképesebb populációja Békés megye északi részén él. A Ramsari egyezmény hatálya alá tartozó területek - a Kardoskúti Fehértó és a Biharugrai halastavak - vizes

élőhelyeinek szerepe a nemzetközi madárvonulásban is jelentős. A Körös-Maros Nemzeti Park mozaikos felépítésű, 13 területi egységből áll amelyből 6.419 hektár fokozottan védett. A Nemzeti Park feladata a mozaikosan fennmaradt természeti értékek megőrzése az utókor számára. A Nemzeti Park célja ezen területi egységek azonos elvek alapján történő kezelése, hiszen a különböző területek ezer szállal összefüggő táji egységet alkotnak. 6.1 Fő területei 6.11 Dévaványai-Ecsegi puszták A kiterjedt, változatos adottságú terület két meghatározó részre oszlik: az egyik a HortobágyBerettyó ártere, a másik az Ecsegfalva-Dévaványa térségének szikes legelői. A Berettyó áradásai hozták létre az Alföld legnagyobb kiterjedésű mocsárvidékét, a NagySárrétet. A lecsapolások után nagy kiterjedésű puszták jöttek létre, melyek jobb minőségű területein az emberek szántóföldi művelésbe fogtak. Olyan jellegzetes,

külterjesen hasznosított vegyes szerkezetű térség alakult ki, amely sajátosságainál fogva számtalan, főként zoológiai értéket őrzött meg mind a mai napig. A természeti értékek közül legjelentősebb a madárvilág. A Magyarországon kimutatott fajok majd kétharmad része, több mint 200 madárfaj előfordul a területen. A védett terület legfőbb célja – a természetes élőhelyek és a mezőgazdasági táj összhangjának megőrzésén, az oktatási-, ismeretterjesztési faladatok ellátásán, valamint a szabadidő hasznos eltöltési lehetőségének biztosításán túlmenően – a túzok védelme, amely érdekében a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács felkérése alapján itt Túzokrezervátumot hoztak létre. A túzokállomány Európa-szerte csökken az intenzív mezőgazdaság, az állandó zavarás, a táplálékbázisok beszűkülése és egyéb okok miatt. Az évente kétszer megrendezett számlálás adatai alapján mintegy 400 példány a

Dévaványa környéki túzoknépesség. A védett területen a vetésszerkezet elsősorban olyan növényekből áll, amelyek kedvező fészkelő, táplálkozó helyet kínálnak a túzoknak. A mezőgazdasági tevékenységek ezeken a területeken a 16 17 természetvédelmi céloknak teljesen alárendeltek. Amennyiben túzokfészek kerül elő, akkor a földeken dolgozók tudják, hogy egy időre el kell hagyni a fészek környékét, hogy a tojó vissza merjen ülni a tojásokra. A fészket megtalálók értesítik a túzoktelep szakembereit, akik a helyszínen eldöntik a további teendőket. Ha a túzok végleg otthagyja a tojásait, akkor azok a telep keltetőgépébe kerülnek, majd a kikelt fiókák a felnevelés után visszatérhetnek a természetbe. A túzokon kívül természetesen a nemzeti park igazgatóság munkatársai más madárfajok életfeltételeinek biztosítását, megtelepedését, megmaradását is elő kívánják segíteni. A régi Nagy-Sárrét

vízivilágának egy részét élőhely-rekonstrukciós munkákkal, a csatornák megszüntetésével, a csapadékvíz visszatartásával, árasztásokkal kívánják visszaállítani. Az egykori faállományok csökkenését mesterséges odúk kihelyezésével próbálják pótolni. Fontos tevékenység a ragadozó madarak fészkelőhelyének biztosítása is. A kisebbek (vörös- és kék vércse) részére költőládát, vesszőből font kosarakat; a nagyobbak (kerecsensólyom, parlagi sas) részére nagyméretű műfészkek kerülnek kihelyezésre. Ezeknek a madaraknak védelmét szolgálja a 20kV-os távvezetékek oszlopainak műanyag papucsokkal történő leszigetelése is. Vizes élőhelyet egyetlen állandó (Hortobágy-Berettyó) és több időszakos vízfelület (halastavak, rizsföldek, természetvédelmi árasztások) biztosít. 6.12 Körös-ártér A Körös jellegzetesen alföldi folyó: a gátak között széles, füzesekkel, legelőkkel és szántással tarkított

hullámtereket találunk, ahová csak a nagyobb vizek lépnek ki. A folyószabályozások eredményeként jöttek létre a gáttal elvágott mederkanyarulatokból a holtágak. Holtágainak némelyike már túlterhelt az üdülési hasznosítás következményeként, de zöme még megmenthető. A Körösök mai arculatát a természeti erők és az ember tájformáló tevékenysége együttesen hozta létre. A föliszaposodott morotvák növénytakarójának jellegzetes elemei a nagy hínár, a tündérrózsahínár, valamint a sulymos és tündérfátylas társulások. A vízpartokon a nád, gyékény, sás alkotja a növényzetet. Értékes alkotóelemei az itt található növénytakarónak az ártéri erdők, a bokrosok, ligetes állományban növő füzes-nyárasok. A hullámtér számos értékes állatfajnak nyújt életteret. Az itt élő emlősök közül Európa-szerte szigorúan védett a vidra. A telepesen fészkelő kis kócsag, üstökös gém és réti fülesbagoly

kiemelten kezelt természetvédelmi érték. A Körösök fontos szerepet töltenek be a Kárpátmedencei madárvonulásban A gémfajok és a fekete gólya vonulásában a folyóvölgyeknek meghatározó szerepük van, míg az egész télen át jégmentes folyómedrek az európai vadrécetelelés szempontjából jelentősek. Mindebbe szervesen épülnek be az esztétikai élményt is nyújtó régi zsilipfelvonók, vagy az egykor gőzgépek hajtotta szivattyúk. A bökényi vízlépcső megépítése a Körösök csatornázásának első lépcsője volt. 1905-1906-ban, a Tisza torkolatától mintegy 5 km-re, a szentesi határ Bökény nevű dűlőjében épült. A tűsgát a Körös kisvizeit 2,5-3 méterrel duzzasztja fel. A Körösök hajózhatóvá tétele során 1936-1942 között épült meg a békésszentandrási duzzasztómű. Célja kettős volt: a hajózóút felfelé történő fejlesztése és az öntözés lehetőségének biztosítása. A 4-5 méterrel megduzzasztott

vízszint révén kb 10-15 ezer ha terület vált öntözhetővé. Szintén Békésszentandrás nevezetessége a település közigazgatási határán belül található Gödény-halom. Ez Magyarország legnagyobb kurgánja, melynek magassága 12,26 méter, palástmérete 160 méter. Nevét onnan kapta, hogy a halom körül hajdan volt vizenyős rétekből gyakran szálltak rá a gödények tanyázni. Feltehetően a rézkorból származó temetkezési hely lehetett. Tetején térképészeti jel található 17 18 6.13 Kis-Sárrét A területet valamikor a Sebes-Körös mellékágai és igen sok jelentős vízhozamú ér (Fényes-ér, Korhány- és Köles-ér) hálózta be. A mocsárvilágfontos szerepet játszott az itteni lakosság megélhetésében, és veszély esetén menedéket is adott. A múlt század végi lecsapolások nyomán létrejött jobb minőségű földeket művelni kezdték. Nagy változást jelentett a Biharugra környékén 1910-ben meginduló

halastóépítés. A halastórendszer közel 2000 hektáros vízfelületével Magyarország második legnagyobb mesterséges halastava. A puszták változatos növényzetében találta meg fészkelő- és táplálkozó helyét a túzok, melynek 32-35 példányos életképes populációja él a környéken. Pocokjárásos években a magasabb füvű társulásokban fészkel a réti fülesbagoly. Az emlősök közül a fokozottan védett vidra nem ritka vendég a tavakon és csatornákon. A környék évtizedek óta a vízimadarak tradicionális pihenő-, gyülekező helye volt. A hetvenes évek közepétől a külföldi bérvadászatok nyereségérdekelt üzletága miatt drasztikusan lecsökkent az átvonuló állományok, különösen a darvak létszáma. Az egyre kedvezőtlenebb helyzetet az 1993-ben bevezetett általános vízivadászati tilalom oldotta meg. Hatása már a következő években érezhető volt. 6.14 Bélmegyeri Fás-puszta A védett terület környéke mindig is

fákkal borított lehetett, amire egy XIII. században keletkezett írás is utal Fás település említésével. A magányosan álló kocsányos tölgyek és vadkörtefák a Fás-pusztának ősi erdősztyepp-hangulatot kölcsönöznek. A szikes pusztát legelőként, míg a bélmegyeri erőket vadgazdálkodási célra hasznosítják. A madártani értékek közül kiemelkedő jelentőségű a századforduló óta létező gémtelep, melyen bakcsó, kis kócsag, szürke gém fészkel; valamint a fellelhető ragadozó madarak töbhb faja (pl. barna kánya) A fokozottan védett madarak közül a gyurgyalag, a kuvik és a gyöngybagoly rendszeresen költ a területen. 6.15 Mágor-puszta A 927 hektár kiterjedésű védett terület kultúrtörténeti értékét a kettős halom adja, mely a Sebes-Körös áradásai elől nyújtott menedéket az itt élő embereknek. A kettős Mágorhalom a történelem során élt emberek emlékeit hordozza magában, valamint a Csolt nemzetség

XI.századi monostorából a XII század folyamán kialakított kolostortemplom romjai láthatók rajta. Az 1982-ben befejezett Vésztő-Mágori ásatások eredményeképpen feltárták a Vatához tartozó Csolt nemzetség monostorát, a hozzá tartozó kolostoregyüttest, s részlegesen rekonstruálták falait. A kettős halom egyikében tavasztól őszig állandó pincekiállítás mutatja be a domb történetét, a másikban kb. 6000 év egymásra települt kultúrái figyelhetők meg az ásatások lefedett, konzervált falai között. Ez az, ami a hely Közép-Európai régészeti jelentőségét adja. A két tényező együttes hatására lett ez a hely történelmi emlékhely, ugyanazt jelentve a Békés megyeiek számára, mint Ópusztaszer a Csongrádiak számára. 6.2 Bemutatóhelyek, látogatóközpontok Körösvölgyi Látogatóközpont (Szarvas) Békés megye nyugati kapuját, a Körösök völgyében fekvő Szarvast emlegetve sokaknak a Bolza Pál által alapított

arborétum jut az eszébe. Azt már kevesebben tudják, hogy a város Holt-Körös által körülölelt távolabbi szegletében, a Csáky-Bolza kastélyban létesült a KörösMaros Nemzeti Park Igazgatóság központja. A székházat körülölelő 26 hektáros Anna-liget egyedi adottságú, különleges értéket képvisel, hiszen a természetes állapotok mellett a kastély 18 19 és kastélypark, mint kultúrtörténeti emlék is jelentős. A parkban található eredeti növényvilág, a változatos élőhelyek alkalmassá teszik a tájat arra, hogy az ideérkezők a Körösvölgyi Látogatóközpont és a kapcsolódó Anna-ligeti tanösvény segítségével megismerjék a KörösMaros vidéki táj jellegzetes arculatát, ízelítőt kapjanak a Körös-Maros Nemzeti Park kultúrtörténeti értékeiből, értékes növény- és állatvilágából. Réhelyi Bemutatóközpont (Dévaványa-Réhely) Bemutatott anyag témája: * A múzeum épületében a régi Nagy-Sárrét

hangulatát felidéző és természeti értékeit bemutató kiállítás várja a látogatókat. A fotókon, ábrákon keresztül betekintést kaphatunk a táj múltjába, növény- és állatvilágába. * A kiállítás másik része a védett területen folyó túzokvédelem fontosabb mozzanatairól tájékoztat. A látogató itt kaphat információkat a hazai túzokvédelem munkájáról, jelenlegi helyzetéről, jövőbeli feladatairól. Videófilm megtekintésére is lehetőség nyílik * Egy színes fotókiállítás az alföldi területek természeti értékeit mutatja be, a földszinten pedig időszakos kiállító terem működik. * A szabadtéri bemutatórészeken magyar szürkemarha, rackajuh, házibivaly állományok láthatók. A főépülettől északra kialakított háromhektáros volierben élő túzokok figyelhetők meg egy kilátóból. A látogatók terepi szakmai vezetést, valamint szakmai előadást igényelhetnek. A bemutatóközpontban kerékpár kölcsönzési

lehetőség van (max: 40 fő). A DévaványaiEcsegi puszták törzsterületén a táj és a természeti értékek mélyrehatóbb megismerése érdekében kerékpártúra útvonalakat alakítottak ki a szakemberek. Az útvonalak érintik a vidék jelentősebb és jellegzetes tájtípusait, régészeti és természeti értékeit. A túrák javasolt kiinduló- és végpontja a Réhelyi Bemutatóközpont, ahol kiadványok, térképek, tájékoztató anyagok is kaphatók. Ajánlott kerékpáros túraútvonalak: * Gabonás-Szilasok (20 km): erdőspuszta, sziki erdősztyepprét élővilága; a túzokdürgés helyszíne tekinthető meg * Bala-Berettyó-Halastavak (48 km) * Bala-Berettyó-Kórézug (43 km): e két utóbbi útvonal fő látványosságát a HortobágyBerettyó folyó szabályozatlan szakasza adja * Kérsziget-Berettyó-Ecsegfalva (15 km): ecsetpázsitos kaszálórétek, mocsárrétek, szikes foltok láthatók; a rétek vizes laposain sok madárfaj is megfigyelhető *

Atyaszeg-Csordajárás-Dévaványa (17 km): túzokélőhely, vízimadár élőhely, mocsárrét és nagy egybefüggő pusztatáj változatos vegetációja látható Kardoskúti Múzeum Állandó kiállítás mutatja be a Fehér-tó múltját és természeti értékeit. A Fehér-tó a Maros egyik mellékágából alakult ki. Madárvonulásban betöltött szerepét a számok is alátámasztják: a vadlibák száma eléri a 40-50 ezret, a vadrécéké a 120 ezret, a darvaké a 15-20 ezret. A fészkelő madarak közül kiemelendő a fokozottan védett gulipán. A múzeumban egy állandó kiállítás a Fehértó múltját, a táj változásait és természeti értékeit régi térképek, rajzok, fotók és preparátumok alapján mutatja be. Tanösvények Kígyósi tanösvény Kígyósi-puszta: A védett területen kialakított 5 km-es túraútvonal és természetismereti tanösvény bemutatja a Körös-Maros Nemzeti Park Kígyósi-puszta területi egységének jellegzetes élőhelyeit. A

túraútvonal a Nagyerdőben indul Az erdő végétől keleti irányban kialakított tanösvény és az erdő szélén felállított megfigyelő torony a növény- és állatvilág megismerését segíti. Réhelyi tanösvény Dévaványai-Ecsegi puszták: A Látogatóközpont szomszédságában kialakított 1,5 km-es tanösvényen nyolc állomáshelyen kerülnek bemutatásra a puszták 19 20 jellegzetes élőhelyei, növény- és állatfajai. A tanösvény állomásai elmocsarasodott csatorna, mesterséges tó, szikes puszta élővilágát, túzok élőhelyét, szántóföldi kultúra élővilágát, emberi hatásra megtelepült növényfajokat mutatja be. 20 21 7 BALATON-FELVIDÉKI NEMZETI PARK Az 1997-ben megalakult nemzeti park Veszprém és Zala megye rendkívül változatos földrajzi adottságait és ebből eredendően sokszínű természeti értékeit hivatott megőrizni a jövő számára. A Balaton északi vonalától a Rába síkjáig, a Marcal folyó völgyétől

a Tésifennsíkig, a Mura mentétől a Kis-Balatonig terjed a területe Fő látnivalói a gejzírkúpok, láprétek, mocsárvilág, madárrezervátumok, kőtengerek és szőlőhegyek. 7.1 Fő területei 7.11 Tihanyi félsziget Magyarország első tájvédelmi körzetét az ország egyik legváltozatosabb, legattraktívabb, ugyanakkor természettudományos szempontból az egyik legjobban megkutatott területén hozták létre 1952-ben. A félsziget természeti értékei közül elsősorban a geológiai látnivalók, valamint a táj megkapóan változatos formái vonzzák a látogatókat. A hegykúp és domb között még két sajátos tó is fěszerezi a látványt. A szabad vízfelületű, a faluhoz közelebb eső Belsőtavat (amely 25 m-rel van a Balaton vízszintje felett) különleges gejzírkúpok veszik körül A Külső-tó a vízimadarak kedvelt fészkelő- és táplálkozó helye. Az apátság által egyszer lecsapoltatott tavat 1971-ben kezdték újraéleszteni és 1981-re

lett megint igazán tó. A Tihanyi-félsziget leghíresebb ősmaradványa, a tihanyi kecskeköröm néven közismert, megkövesedett Congeria-kagyló ma már csak ritkán kerül a felszínre. Különlegesen gazdag a félsziget melegkedvelő rovarfaunája is (közel 1000 faj). A lepkék közel 800 faja él Tihanyban, köztük több igen ritka faj (szürke medvelepke, pusztai piros bagolylepke, lápi araszoló lepke). A félsziget történeti emlékei is kimagaslóak. Az 1055-ben I Endre király által alapított Bencés Apátság bakorr-kori épület-együttese, a tufába mélyített altemplommal, amely az alapító király sírját is őrzi, szinte megkoronázza a festői fekvésű falut. A mai apátság helyén állt a 18. századig a törökök által soha el nem foglalt Tihany végvára is A hajdan teljesen nádfedeles halásztelepülés több régi háza skanzenként működik, megőrizve a 19. századi Balaton-felvidéki népi építészeti formákat. Az Óvár hegyének Balaton

felőli meredek tufaszikláiban láthatjuk ma is a középkori eredetű Barátlakásokat. Itt éltek a 11-12 században a valószínűleg Kijev környékéről idehozott keleti rítusú szerzetesek, egymás mellé vájt cellákból álló „lavrá”-jukban, amely az oklevelek szerint a Szent Miklósról nevezett Oroszkői remeteség nevet viselte. 7.12 Káli medence A jellegzetes Balaton-felvidéki táj „mintaterületét” nyilvánították védetté azzal, hogy a Kálimedencében 1984-ben 9111 hektáron tájvédelmi körzetet sikerült létrehozni. A medence természeti kincsei közül kiemelkedők a geológiai értékek. A rendkívül változatos kőzettani felépítés (délen permi vörös homokkő hegysor, északon hatalmas bazalthegyek, nyugaton mészmentes homokkő konglomerátumok, keleten és a medence közepén a mészkövek és dolomitok változatos formái) egyedülállóan sajátos térszínformákat hozott létre. A medence síkjából több helyen is bazaltkúpok

emelkednek ki (Hegyestű, Kis-hegyestű, Lapos-hegyestű, Kereki-domb). Szentbékkála, Kővágóörs és Salföld mellett a hajdan nagyobb kiterjedésű, de az évszázadok folyamán malomkőfaragásra felhasogatott kőtengerek 21 22 maradványai Európa-szerte híres geológiai értékek. A legszebb közülük a szentbékkállai kőhát zömmel eredeti állapotban megmaradt sziklasorozata. A Fekete-hegy bazaltplatójának apró mélyedéseiben kialakult tavakban két helyen is tőzegmohaláp maradt fenn a jégkor óta. A hegy nedves láprétjein számos védett orchidea, a ritka kornistárnics és a védett nőszirmok négy faja él. 7.13 Kis-Balaton A Kis-Balaton, mint nagy kiterjedésű, összefüggő vizes élőhely Európában is egyedülálló értéket képvisel, s a nemzetközi természetvédelem mindig is számon tartotta. Már a múlt században is híres volt páratlan madárvilágáról, ami szerencsére a mocsárvilág 1922-ben megkezdett lecsapolása után is –

kisebb számban ugyan – de fennmaradt. Az 1980-as évek közepén megkezdett mocsárrekonstrukciós munkálatokat követően megnövekedtek a kedvező táplálkozási és szaporodási lehetőséget biztosító területek, melyet a fajok rendkívül rövid idő alatt el is foglaltak. Tízezres példányszámban tértek vissza a vonuló, illetve itt telelő madárfajok. Az eddig megfigyelt közel 250 madárfajon kívül számos – ma már ritka- állat- és növényfaj talál menedéket ezen a területen. Az érdeklődők számára Balatonmagyaród község határában, a szabadon látogatható Kányavári sziget segít betekintést nyerni a Kis-Balaton élővilágába, megízlelni a mocsárvilág hangulatát. Az itt található két kilátóról távcső és egy kis szerencse segítségével bárki bepillanthat a madárvilág nyüzsgő életébe. 7.14 Badacsony és a Tapolcai medence A terület bazalthegyei nemcsak egyedülállóan érdekes és festői geológiai emlékek, hanem

számos igen ritka növény- és állatfaj élőhelyei is. A természeti értékek gazdag sorához társul a római korig visszavezethető szőlőkultúra, valamint a szőlőhegyek és községek megannyi építészeti emlékei: a várromok, templomromok, kastélyok, falusi és szőlőhegyi népi építészeti emlékek. 7.2 Bemutatóhelyek, látogatóközpontok Lóczy-barlang (Balatonfüred) Bemutatott anyag témája: a barlang és keletkezésére utaló különleges formák. A Tamás-hegy nyugati oldalában, 1894-ben feltárt és 1934-ben megnyitott barlang jelentős természeti és idegenforgalmi értékkel rendelkezik, bár teljes hosszát, járatrendszereit még ma sem ismerjük. A hegységképző erők, az alulról feltörő szénsavas víz hatására vízszintes helyzetükből kibillent mészkő rétegek zárják körül a mélyből feltörő langyos vizek által kialakított barlangi üregeket, gömbfülkéket. Névadója id. Lóczy Lajos (1849-1920) egyik nagy szenvedélye a

Balaton és környékének kutatása volt. Ennek eredményeként jelentek meg a “Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei” főcím alatt napvilágot látott kiadványok hosszú sora. Mindig támogatta a barlangok kutatását, amit a Pál-völgyi-barlang egyik róla elnevezett termének táblája is őriz. Természetvédelmi major (Salföld) Hagyományos magyar háziállat fajták. A major hagyományőrző épületegyüttesében látható például rackajuh, komondor, szürkemarha, bivaly. Mezőgazdasági eszközök, kocsik bemutatóhelye is az eredeti majorsági épület. Ezen kívül lehetőség van lovasbemutató megtekintésére, tereplovaglásra és lovaskocsizásra is. Geológiai bemutatóhely (Hegyestű) A bányászat által feltárt hegy egy 5-6 millió évvel ezelőtt működött vulkán belsejét rejti. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés során sokszögletű, függőleges oszlopokra vált 22 23 el. A felhagyott bazaltbányánál található

épületben egy kiállítás tájékoztatja az érdeklődőket a nemzeti park természeti értékeiről, a bazalthegyekről, a Balaton-felvidék egyéb geológiai értékeiről, valamint a kézi fejtésű kiskockakő bányászat hagyományairól. A hegy tetején pedig a gyönyörű kilátás biztosít maradandó élményt. Tájház (Vörs) Ebben a vörsi talpasházban a Kis-Balaton hagyományos használati eszközeit, elsősorban a népi halászati módszerekhez kapcsolódó szerszámokat, a táj népi építészetét, a lápból élő pákászok életmódját ismerhetik meg az érdeklődők. Bivalyrezervátum (Kápolnapuszta) A telep, a hazánkban őshonosnak számító bivaly fennmaradásában, génállományának megőrzésében játszik szerepet és egyben e faj bemutatásának egyik központja is. A bivalyok a délelőtti órákban a legelőn, délután a telephelyen láthatók. A legelőn egy kialakított tanösvényen egészen az állatok közelében haladhatunk és egy

mesterségesen kialakított denevér-szálláshelyet is megtekinthetünk. Erdők Háza (Bakonybél) A Magas-Bakony különleges természeti értékeit, erdeinek gazdag élővilágát, az erdőkben dolgozó erdészek, vadászok, erdőmérnökök munkáját, a hagyományos bakonybéli famesterségeket látványos kiállítás mutatja be. Zirci Arborétum A hazánkban 1182-ben letelepedett cisztercita rend által megalapozott növénygyűjtemény. Az arborétum éghajlati viszonyait tekintve igen kedvező a fás szárú növényzet számára. A természetes erdős parkrészletekben megtaláljuk a Bakonyban őshonos fa- és cserjefajokat. Legértékesebb a juhargyűjtemény, de említésre méltó még a jegenyefenyő-félék, a kőris- és a tölgygyűjtemény is. Sétánk során külön élményt nyújtanak a Cuha-patak felett átvezető fahidak, valamint az 1759-ben épült két kőhíd. A park külön értéke az 1809-ben telepített "nagy hársfasor" és egy robusztus

kocsányos tölgy. Fekete István-emlékhely és Matula-kunyhó (Kis-Balaton,Diás-sziget) A bemutatóhely elvezet a Tüskevár Matula bácsijának kunyhójához, megismerhetjük a környék természeti kincseit, a fokozottan védett fajokat. A bemutatóhely csak engedéllyel látogatható. Tanösvények Lóczy - Gejzír sétaút (Tihanyi-félsziget): elsősorban a félsziget különleges geológiai képződményeire hívja fel a figyelmet, de az útvonal mentén megismerkedhetünk a botanikai, zoológiai és tájképi értékekkel is a Tihanyi Önkormányzat "Tihany" füzete segítségével. Az út 18 km hosszú, több kisebb és nagyobb körúttal hálózza be a félszigetet. A tanösvény állomásai közül legismertebbek a Barátlakások. Bazaltorgonák tanösvény: 4 km hosszú, önmagába visszatérő nyomvonalú tanösvény a Szent György-hegy és térségének természeti értékeit (bazaltbánya, bazaltorgonák, barlangok, valamint növény- és állatvilág)

mutatja be. A régióra jellemző védett fűrészlábú szöcske a tanösvény jelképe, mely az út minden bemutató-tábláján megjelenik. Búbos vöcsök Tanösvény (Kis-Balaton - Kányavári-sziget): A Kányavári-sziget a Kis-Balaton védett vizes élőhelyeinek egyetlen pontja, amely kísérő és engedély nélkül látogatható. A vízfelületre benyúló sziget kiemelkedő szépségű tájképi látnivaló, bejárata egy különleges látványt nyújtó fahíd. A 13 állomásból álló, 3 km hosszú, önmagába visszatérő tanösvény elsődleges célja a Kis-Balaton változatos madárvilágának bemutatása, melyet ismertető és telepítési célzattal néhány denevérodú egészít ki. 23 24 8 DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK A Duna-Dráva Nemzeti Park hosszú, szalagszerűen elnyúló területei sajátos keretbe foglalják a Dél-Dunántúl térségét. A folyókhoz kötődő, különösen értékes élőhelyek védetté nyilvánítását hosszú folyamat előzte

meg, mely még 1991-ben kezdődött, az elképzelés akkoriban egy, az akkori Jugoszláviával közös nemzeti park létrehozása volt. Az időközben bekövetkezett politikai és társadalmigazdasági változások eredményeként 1996 tavaszán a nemzeti park Magyarország területén jött létre, a Duna Sió-torkolata és az országhatár, valamint a Dráva mentén fekvő korábban már védetté nyilvánított területeken. A Nemzeti Park működési területe kiterjed Somogy, Baranya és Tolna megyékre. A park kialakításakor legfőbb célként a folyók, mellékágrendszerük, valamint az érintett területek természeti értékeinek, a felszíni és felszín alatti vízkészleteknek, továbbá a terület erdeinek, termőtalajának és más, megújuló természeti erőforrásainak védelmét jelölték meg. A területen a természetföldrajzi adottságok rendkívül változatosak. A Dél-Dunántúl dombvidékéből kiemelkedik a Mecsek és a Villányi-hegység tömbje, a Duna

és a Dráva hordalékával feltöltött síkságok pedig keletről és délről határolják a térséget. A nyílt vízfelületektől kezdve a különböző lombos erdőkön keresztül, a száraz szikla- és homokgyepekig tehát sokféle élőhely tanulmányozható az oltalom alatt álló területeken. A terület két fő része a Dráva-mente és a Duna-menti területek. A területéhez tartozó Pécs ókeresztény temetője 2000 végén felkerült az UNESCO Világörökség listájára. A védett rész a püspöki palota és a székesegyház előtti Dóm teret, a Szent István teret és közvetlen környezetét foglalja magába. 8.1 Területi egységei 8.11 Gemenc A Nemzeti Park tájegységei közül az egyik legnagyobb és legváltozatosabb tájegysége, mely a Duna utolsó nagy, természetes árterei közé tartozik. Az 1977 óta védett értékes ártér kialakulása annak köszönhető, hogy a Tolna megyei Bogyiszló és Bátaszék között rengeteg holtág, vízfolyás,

morotva, mocsár, kanyar, hurok akadályozta az árvízvédelmi töltések Dunához közel való felépítését. Így lett ez a terület az ország legnagyobb, zömében erdővel borított ártere, mely a védetté nyilvánítás előtti erdőirtások ellenére is megőrizte ősi állapotát. Hossza 30, legnagyobb szélessége 7 km Az 1820-ban megkezdett Duna-szabályozás eredményeként Gemencet holt- és mellékágak szelik keresztül-kasul. Északról dél felé haladva ilyen a Grébeci-Duna, Rezéti-Duna, a CsertaDuna, a Vén-Duna, a Móric-Duna és a Bátai-holtág Az áradások hozták létre a lenyűgöző, unikális ártéri növény és állatvilágot. Gyakoriak a nagyvadak, gímszarvas, vaddisznó, ezért Gemenc hazánk mindmáig egyik legjelentősebb vadászterülete. A Gemenc védett erdőségének megtekintése gyalogosan, kishajókkal vagy kisvasúton történhet, a Duna árvízvédelmi töltése pedig a nemzetközi kerékpárút hálózat része. Az erdőt

tanösvények és madármegfigyelő helyek gazdagítják, az országos kék-túra útvonal is keresztül halad rajta. A fokozottan védett területek csak szakvezetővel látogathatók! Az ártéren a hóolvadás után a víz az úr. A növényzet is ennek megfelelő: a mélyebben fekvő területeken vén füzek, míg a magasabbakon fekete és szürke nyárfák telepedtek meg. Ezek a fűz-nyár ligeterdők megközelíthetetlenek a cserjeszintben található tüskés-szúrós hamvas szeder, kányabangita, galagonya miatt, sőt ahol ritkásabban állnak a bokrok, ott embermagasságot is meghaladó csalánfélék állják útját a “betolakodóknak”. A nagyvadak számára persze ezen élőhelyek biztosítják a legjobb búvóhelyet. 24 25 Az olyan magas területeken, amelyeket csak ritkán és rövidebb időre ér el a víz, tölgy-kőrisszil keményfa ligetek borítanak. Közöttük él a másutt ritka, de itt valóságos erdőt alkotó fekete galagonya. Tavasszal a gyepszint

virágszőnyegét a tavaszi csillagvirág kék, a salátaboglárka sárga virágai díszítik. A gyöngyvirág tömegesen fordul elő Vannak olyan területek is (pl. Rezéti-Duna), ahol a puhafa és keményfa ligeterdők nem különülnek el élesen egymástól, hanem akár 10-20 lépésenként váltják egymást. Ahol a vízfolyás kicsiny medret vág magának, ott megáll az öntés- vagy csapadékvíz, s megtelepednek benne a füzek. A tőlük pár lépésre lévő “háton” pedig már tölgyfák láthatók Ha beevezünk Gemenc mélyére, megismerhetjük mindazt, ami igazán jellemző rá. A parton szürke gémek ülnek mozdulatlanul, a fűzfákon sárga gévagomba nő. A gemenci ártéri erdők legértékesebb madara a rétisas. Védelmére azért van szükség, mert a legkisebb zavarásra elhagyhatja fészkét és egy-két fiókából álló fészekalja elpusztul. Fészkét általában magasra rakja és minden évben újra kibéleli, ezért egy öreg fészek átmérője

meghaladhatja a két métert. Kedvelik a ritkán bolygatott területeket a kerecsensólymok és békászó sasok is Sárosalján, bár dolgoztak a fűrészek, még mindig maradt elég fészkelőhely a fekete harkálynak. Felső-Gemencen pedig a betelepített nemes nyár mellett még van annyi fűz, hogy gémek fészkelhessenek rajtuk. A szarvasbőgés idején az erdőket megszakító, ősgyeppel fedett tisztásokra járnak ki a bikák. A hímek agancsai tették híressé Gemencet, ugyanis itt él az ország legszebb, legértékesebb trófeákat növesztő gímszarvas állománya. Rengeteg az őz és a vaddisznó is Több ezres kolóniákba él a törpe denevér, amely alig öt centiméter hosszúságú kis testébe egy este folyamán háromezer rovart képes belegyömöszölni. A területhez hasonló adottságokkal rendelkezik a Mohácsi-sziget tájegység is. 8.12 Béda-Karapancsa A rendkívül értékes növény- és állatállománnyal rendelkező terület két fő részből áll.

A bédai rész a Duna jobb partján húzódik, Mohácstól a déli országhatárig. A karapancsai rész a bal parton követi a folyamot és magába foglalja a Karapancsai-halastavat. A terület 25%-át víz borítja. Leglátogatottabb rész a Bédai-holtág és a Külső-Béda nevű morotva által közrefogott terület, mely a lakott területekhez való közelsége és könnyű megközelíthetősége miatt kedvelt kiránduló- és horgászparadicsom. A legnagyobb morotvának, a Külső-Bédának közvetlen kapcsolata van a Dunával, így közvetítésével a Bédai- és Boki-holtág is összeköttetésben áll az élővízzel. A morotva és az Ásott-Duna közé fogott Szúnyog-sziget éppen körülzártságának köszönheti háborítatlanságát. Őserdejében füzek, fekete nyárak élnek Az erdőben holló, kerecsensólyom, rétisas fészkel. A Külső-Béda töltésén dél felé található a fokozottan védett Macskalyuk. E háromszög alakú földdarab felszínét többnyire

víz fedi, ezért sem lehet igazán megközelíteni. Az ártéri erdők mélyén gémfélék pihennek, míg a Duna árterein, hullámterein több százas csapatokban tartózkodnak a fokozottan védett nagy kócsagok, kis kócsagok, kanalasgémek, fekete gólyák. Az állóvizek befagyása után telelő récetömegek jelennek meg A fokozottan védett vidra jelentős állománya él a területen, az ártéri erdők kedvelt élőhelyei a vadmacskának is. Kiemelkedő értéket képvisel a gímszarvas állomány A Mohácsi-szigeten található Riha-tó különleges értéke a kis kócsag és a bakcsó fészkelőtelepei, a néhány párban előforduló üstökös réce, valamint a Balaton vonulatától délre csak itt ismeretes nyári lúd. 25 26 8.13 Dráva-menti síkság A Duna-Dráva Nemzeti Park megalapításával csak a hullámtéri részek és néhány csatlakozó terület vált a nemzeti park részévé. De mivel a természet nem ismer semmilyen mesterséges határokat, ezért

a Dráva-sík tulajdonképpen a helyenként 10-15 km széles magyar árteret jelenti. A Dráva és mellékfolyóinak árterét holtágak és galériaerdők kísérik A morotvákban lebegőhínár társulások vannak, a sulyom, a rucaöröm, a tündérfátyol és kolokán állományaival. A Dráva-sík állatvilága rendkívül változatos. A lepkék mintegy 600-700 faja ismert a területen. A hazánkban előforduló 16 kétéltű faj közül 13 itt megtalálható, melyek között elsősorban a vízibékák (tavi béka, kecskebéka, vöröshasú unka, kis tavibéka és mocsári béka) egyedszáma jelentős. A párás erdei környezetben a barna varangy, az erdei béka és a barna ásóbéka találja meg életfeltételeit. A gyakori pettyes gőtével ellentétben a tarajos gőte jóval ritkább. A hüllők közül a fürge gyík, a zöld gyík, a lábatlan gyík, a vízisikló, a kockás sikló, az erdei sikló, a rézsikló és a mocsári teknős is előfordul. A madárvilág még

ennél is színesebb A kavicsszigetek, kavicsbánya tavak madara a kis lile, a billegető cankó, a küszvágó csér. A jégmadár a folyó partfalaiban mindenhol megtalálható. A hullámtéri ligeterdők énekesmadárfaunájának képviselői a fülemüle, a berki tücsökmadár, az énekes nádiposzáta, a barátposzáta, a csilpcsalp füzike, a seregély és az erdei pinty. A Dráva alsószakasz jellegű részeinek ártéri magasabb térszínein a tölgy-kőrisfa keményerdők jelennek meg, melyek madárfajai: kis vöcsök, kárókatona, szürke gém, bölömbika, fehér gólya, fekete gólya, böjti réce és cigányréce. A ragadózómadár-állomány országos szinten is figyelemre méltó A barna kánya állománycsökkenése megállt, az egerészölyvnek itt a legsűrűbb a magyarországi állománya. Kedvező életfeltételeket talál még a rétisas, a barna rétihéja, a kígyászölyv, a kabasólyom. Sajnos a vörös vércse fogyatkozása napjainkban is tart, de a

községek templomtornyaiban szép számmal akad gyöngybagoly és erdei fülesbagoly. Védett ragadozó a borz, a nyuszt és a vadmacska. A nádasok környékén gyakori a hermelin és a menyét A holtágakban még nem ritka a vidra sem. Sellye és Vajszó környékén a gímszarvas világhírű állománya él. 8.14 Ormánság A térség fő kultúrtörténeti értéke az Ormánság, mely a Dráva ártereként – vizes, mocsaras, lápos vidék volt. Első lakói a vizenyős területekből kiemelkedő „ormákra” építkeztek Falvaik együttese így alkotta meg az Ormánságot. Határmentisége elzárta a gazdasági fejlődés gyors folyamataitól – ugyanakkor ennek révén megőrizte táji, természeti, néprajzi, építészeti értékeit. Az Ormánságban évszázadokon át református magyarok éltek. Festett kazettás templomaik az ősi magyar jelképrendszer legszebb elemeit hordozzák, az ormánsági kultúra forrás szerepét bizonyítják. A 200 évvel ezelőtti

gyülekezetek áhitatát őrző épületek mellett a népi építészet számos fennmaradt emlékével is találkozhatunk. A vízjárta területhez alkalmazkodó talpas ház, a fa mint építőanyag alkalmazása, a vesszőfonatos kerítések egy olyan kultúra és nép emlékét őrzik, amely teljes harmóniában élt az őt körülvevő természettel. Az Ormánság és ezen belül Sellye néprajzát többen is kutatták. Köztük talán legismertebb Kiss Géza, akinek nevét a helyi Ormánság Múzeum viseli. A múzeumban helytörténeti és néprajzi gyűjtemény tekinthető meg. Udvarán az ormánsági népi építészet egyik legrégibb formája, a talpasház látható. Melléképületei a kovácsműhely, méhes, kút, istálló és hombár, valamint egy fa harangláb a régi ormánsági lakótelek hangulatát varázsolják a látogatók elé. 26 27 8.2 Bemutatóhelyek, látogatóközpontok Tettye oktatási központ és Pintér-kerti arborétum (Pécs) Az arborétum (Pintér

János kezdte gyűjteni itt a növényeket) növényzetét az eredeti társulások és a díszfajok érdekes elegye alkotja, a kertben számos védett növényfaj is előfordul (csodabogyók, farkasboroszlán), sőt itt megcsodálhatjuk pl. a fokozottan védett bánáti bazsarózsát is. Az arborétumból gyönyörű kilátás nyílik Pécs városára, a pavilonban pedig változatos orchidea-kiállítás tekinthető meg. Az Igazgatóság központját is magába foglaló Pintér-kertből induló "Tettye" tanösvény egy füzet segítségével járható végig. Kölkedi Nagyrét és a Fehér Gólya Múzeum Mohácsról hajóval megközelíthető hazánk egyik legnagyobb ártéri legelője, a kölkedi Nagyrét. Szakvezetés során tárul fel az ártér élővilága, és bepillantást nyer a látogató az egykori gazdálkodási és életformába is. Majd megismerheti a Fehér Gólya Múzeumban a közkedvelt madarak szokásait,életfeltételeit. Abaligeti-barlang Az 1750 m hosszú,

fokozottan védett Abaligeti-barlang a Mecsek leghosszabb és legismertebb barlangja. Főágát az 1950-es években építették ki, végig egy patak kíséri Klímája gyógykezelésre is alkalmas, állatvilága (számos denevérfaj, egy nevezetes vakbolharák-faj) különleges. A felszíni terület védelme a barlang természeti értékeinek megóvása miatt elengedhetetlen. A barlang kiépített része csak szakvezetéssel látogatható A barlang megtekintését követően ajánlható a Denevér Múzeum és az innen kiinduló és ide visszaérkező „Denevér” tanösvény bejárása is. A Mecsek nyugati részén kialakított tanösvény a barlang környékének változatos élővilágát, természeti folyamatait, ill. a különböző gazdálkodási módok természetre gyakorolt hatásait mutatja be a barlang pénztárában vásárolható kiadvány segítségével. Gyógyászat: a barlangban az 1960-as évek óta folyik a légúti megbetegedések gyógyítása. Gyógyhatását

sajátos mikroklimatikus viszonyainak, a levegő pormentességének, magas páratartalmának, a levegőben található nagy kalcium-ion tartalomnak, s a barlang falán tenyésző penicillint termelő gombáknak tulajdonítják. Gemenc – Trófea Múzeum Gemenc talán legnagyobb értékét a nagy kiterjedésű ártéri erdősége jelenti, melyet át- és átszőnek a „fokok”. Ezek részben természetes, részben mesterséges csatornák, az egykori ártéri gazdálkodás nélkülözhetetlen elemei voltak. Az itt található ártéri erdők hazánk – és valószínűleg Európa – fekete gólyák és rétisasok által legsűrűbben lakott területei. Külön fogalom Gemenc mint vadászterület, hiszen az itt élő gímszarvasok rendkívül keresettek. Gemenc megismerésére ajánljuk a Gemenci Erdei Vasutat, mely szebbnél-szebb útvonalon kanyarog. Egyes állomásoknál tanösvényeken (Malomtelelő, Nyéki Holt-Duna, Bárányfok) lehet Gemenc értékeit és múltját

tanulmányozni. Egy másik rendhagyó kirándulási lehetőség a Mohácsról és Bajáról induló sétahajózás a Dunán. A vasút bányafoki állomásától elérhető Az Élet az ártéren című kiállítás (korábban Trófea Múzeum) a Duna menti ártér kialakulását és élővilágát mutatja be. Az épület maga is védett műemlék, hiszen 1896-ban, a Millenniumi ünnepségsorozatra készült, és akkor is Trófea kiállítás volt benne látható. A kiállítás után Szekszárd városa megvásárolta és előbb vendéglátóhelyként, majd 1980-ban mai helyén felállítva múzeumként működtette. Madár-emlékpark (Matty) A „Pantheum Avium” szépen rendben tartott parkjában művészien faragott kopjafákat láthatók, amelyeket a hazánkból eltűnt költőmadarak emlékére emeltek. Érsekcsanádi kezelőépület 27 28 A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság kezelőépületének két termében régi halászati eszközökből látható kiállítás.

Drávaszentes – Bemutató, oktató és kutatóközpont Állatbemutatók, őshonos magyar állatok bemutatóhelye, diavetítések a nemzeti parkról, madármegfigyelés, táborok, erdei iskolák szervezése. Basa-kert (Babócsa) A babócsai „Basa-kert” 1977-ben kapott védelmet, kultúrtörténeti és növénytani értékei miatt. Az itt végzett ásatások több korszak emlékeit tárták fel. A legkorábbról ismert régészeti emlék egy románkori templom, mely mellett egykor további két templom állt. Az ásatások igazolták, hogy a templomokban, illetve körülöttük több évszázadon keresztül temetkeztek. A XVI-XVII. században e térség is török megszállás alatt állt, jelenlétüket egy török gőzfürdő és egy török palota eltemetett romjai igazolják. A csillagos nárcisz megjelenése a monda szerint a török időkhöz köthető: a terület basája telepíttette háremhölgyei számára a növényt a kertbe, mely azóta tömegesen elszaporodott. A

virágzás felejthetetlen látványt nyújt, a milliónyi nárciszvirág fehérbe öltözteti a kaszálórétet. Tanösvények A Duna menti területeken a Gemenci kisvasút állomásainál több tanösvény is várja a látogatókat (Malomtelelő-tanösvény, Bárányfoki tanösvény, Nyéki Holt-Duna tanösvény), melyek a térség állat- és növényvilágával ismeretetik meg a látogatókat rövid, néhány kilométeres túrák segítségével. Különlegessége a Fotóturisztikai tanösvény, melyen fonott leskunyhók állnak az előre bejelentkezett természetfotósok rendelkezésére. A kunyhók elhelyezése biztosítja, hogy a fotósok nagy eséllyel örökíthessék meg a Gemenc élővilágát. A Dráva menti területeken található a Barcsi Borókás tanösvény, mely szabadon látogatható, 2 km hosszú. A Borókásban a nemzeti park rackanyája legel A Borókás 2000-ben egy tűzvészben majdnem teljesen megsemmisült, de a szakemberek bíznak a táj

rehabilitációjában. A bemutató táblák az ősborókás örökzöldjeit, a fekete kökörcsint, és a madárritkaságokat (pinty és poszátafélék) szemléltetik. A Drávaszentesi tanösvény a falu közepéről indul, gyalogosan vagy kerékpárral járható be és az ártéri rétek élővilágát mutatja be, szemléltető táblák és madármegfigyelő tornyok segítségével. 28 29 9 DUNA-IPOLY NEMZETI PARK Az 1997-ben megalakult Duna-Ipoly Nemzeti Park a fővárostól északra, a Pilis és a Börzsöny hegység nagyobb részén, a Duna és az Ipoly folyók között helyezkedik el. Magába foglalja a korábbi Pilisi és Börzsönyi Tájvédelmi Körzeteket, az érintett Ipoly-szakaszt, valamint az azokhoz kapcsolódó ártéri területeket. Önálló területként ide tartoznak a Vértes, a Gerecse valamint a Gödöllői-dombság védett területei is. Működési területe kiterjed a Fővárosra, Pest megyére, Komárom-Esztergom, Nógrád és Fejér megyére. A

nemzeti park térségének egyedi sajátosságát a három tájképi egység, a síkság, folyóvölgyek és hegységek találkozása adja. A Duna és a hegyek kapcsolatának legszebb példája a Dunakanyar, mely a folyó Börzsöny és Visegrádi-hegység közötti, több ezer éve lezajlott áttörésének helyszíne. Tájképileg egyedülálló a partot szegélyező galériaerdőkkel A folyón kialakult kisebb-nagyobb szigetek Esztergom és Budapest között szintén részei a nemzeti parknak. A Visegrádi-hegység V alakú völgyei, szurdokai a múltban lejátszódott vulkanikus tevékenységet jelzik. Lenyűgöző szépségűek a hegység andezit-agglomerátum "piramisai és tornyai", melyeket a szél, a fagy és a víz közösen formált (Vadálló-kövek, Thirring-szikla). A Pilis a Dunazug-hegység legkiemelkedőbb röge, magassága meghaladja a 700 métert. Kőzete mészkő és dolomit, amely a vulkanikus eredető kőzetekkel ellentétben kiválóan alkalmas

barlangképződésre. Nem meglepő tehát, hogy a nemzeti park közel 200 barlangjának döntő hányada is a Pilis hegységben nyílik. A hegység barlangjai őslénytani és régészeti leletekben is igen gazdagok. A hegység felszínén vakítóan fehér sziklafalak, szirtvonulatok, kopáros lejtők teszik változatossá a tájat. A Börzsöny a Visegrádi-hegységhez hasonlóan vulkanikus eredetű, önálló hegycsúcsok rendszere, amelynek nincs fennsíkja. A főcsúcsok magassága 900 m körüli, a csúcsokból induló mellékgerincek, völgyek erősen tagolt felszínt eredményeznek, mely sok helyütt magashegységi hangulatot áraszt. Az Ipoly-völgy arculatát a folyó hozta létre, amely valaha még háborítatlanul kanyargott medrében. A meg-megújuló áradások és apadások alakították ki a folyót kísérő mocsarakat, morotvatavakat. A folyó közel 20 éve tartó szabályozása során rendezett part, duzzasztók létesültek. Azonban egy 12 km hosszú

folyószakaszon nem történt beavatkozás, ott a szeszélyes áradások a viszonylagos háborítatlanságot, a természeti kincsek fennmaradását biztosítják. Az Ipoly mentén sok helyen termálforrások fakadnak (pl Litke) A térség vízrajzát alapvetően a Duna határozza meg, de fontos tényező a hegységek alapkőzete is. A Pilis karsztvízben gazdag, forrásai bővizűek A Visegrádi-hegységben és a Börzsönyben ugyan több a forrás, de azok kisebb vízhozamúak. A Börzsöny forrásokban rendkívül gazdag terület, közel 350 forrásából több mint negyven a tengerszint fölött 600 méterrel fakad - ez országosan egyedülálló. A víztani értékek körébe tartoznak az Ipoly-völgy szelíd szépségű holtágai, morotvatavai és mocsarai. A főváros, valamint a Dunakanyar településeinek legfontosabb vízbázisa a nemzeti park területén található. A tájképi változatosság mellett az itt található növény- és állatfajok között igazi ritkaságokat

is találunk. A nemzeti park növényvilága kapcsán a sokszínűség mellett az átmeneti jelleg emelhető ki. Ennek elsődleges oka az alapkőzet változatossága, másrészt a szubmediterrán és kontinentális klímahatások találkozása. A Dunakanyar átmenetet képez a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység flórája között. A védett kosbor-, tárnics- és nőszirom-fajok nagyobb állományban, míg például a szirti páfrány, havasalji rózsa, gímpáfrány jóval ritkábban fordulnak elő. A Dunántúli-középhegység jellegzetes molyhostölgy-bükkös-virágoskőris karszterdő társulása a Pilisben éri el elterjedésének keleti határát, keletről pedig idáig húzódik 29 30 az Északi-középhegységben található nyúlfarkfüves bükkös. Az Ipoly árterének rétjein él a réti iszalag, valamint az égeres láperdők szintén rejtenek ritkaságokat. A nemzeti park területének állatvilága a flórához hasonlóan igen gazdag és

változatos. A védett és fokozottan védett állatfajok száma meghaladja a 700-at. A folyók minden esetben különleges élőhelyet jelentenek. A Dunakanyarban például ritka csigafajok találják meg életfeltételeiket. Ilyen a bödöncsiga és a rajzos csiga A halfauna legértékesebb képviselőjeként számon tartott petényi márna szintén folyóvizekben él. A száraz sztyepprétek a fűrészlábú szöcske otthona. A kétéltű fauna az összes hazánkban előforduló fajt tartalmazza A madárfajok közül értékesek az énekes, vízi, parti, gázló és ragadozó madár fajok. Kiemelendő jelentőségű a kerecsensólyom, a parlagi sas és a kígyászölyv-állomány. Költ a területen a fokozottan védett fekete gólya, illetve a Börzsöny erdeiben a fokozottan védett fehérhátú fakopáncs. A barlangok, elhagyott bányajáratok denevéreknek adnak otthont Több védett cickány és pelefaj él a területen. A háborítatlan erdőkben időnként feltűnik a hiúz,

a vizek mentén a vidra. A Börzsöny kultúrtörténeti értékei között őskori és középkori földvárak és várak, bányatárók, kohók, üveghuták maradványai találhatók. A hajdani 23 erődítmény közül Nógrád vára volt a legnagyobb, történelmi jelentősége viszont inkább Drégely várának volt. Nógrádi vár: az andezitlávából álló várhegyen valamikor egy szabálytalan alaprajzú, külső erődrendszerrel és belső várral ellátott erődítmény állt. A védelmi övből megmaradt a kőkeretes kapu és az új-bástyák. A külső és belső vár között kör alakú kapuerőd maradványai láthatók. A belső vár öregtornya három emelet magasságban, csonkán maradt fenn Drégely vára: Drégely és Palánk hajdan két község volt. Drégelyt már egy 1274-es oklevél is említi. A várat 1552 július 6-án vette ostrom alá Ali budai pasa A Szondi György vezette magyar védők hosszú küzdelem után egyenlőtlen harcban estek el. Az egykori

vár alsó és felső részből álló, szabálytalan alaprajzú, hosszan elnyúló belsőtornyos erődítmény volt. A hosszanti falak egy része még ma is jól kivehető. Kiemelkedő jelentőségű továbbá a Visegrádi Fellegvár és Királyi palota együttese is. A főváros közelsége miatt hazánk egyik legveszélyeztetettebb nemzeti parkja, ahol a környezetvédelmi szempontokra különös hangsúlyt kell fektetni. 9.1 Bemutatóhelyek, látogatóközpontok Királyréti Oktatóközpont Az oktatóközpont előre szervezett terepi programokkal várja a Nemzeti Park látogatóit: * Vizes élőhelyek vizsgálata (forrás, patak, tó) * Növényles: lágyszárúak (gyógynövények, erdei konyha); fásszárúak (rügy, virág, levél, kéreg, termés-vizsgálat); élőhelyek (rét, láprét élővilága, erdő életközössége) * Állatok által hagyott jelek: lábnyomok, táplálkozási nyomok, „lakóhely”-búvóhely * Állatmegfigyelés nappal és este * Hely- és

ipartörténeti emlékek megtekintése * Kézműves foglalkozások: nemezelés, gyöngyfűzés, origami, fonás Esztergomi Bemutatóközpont Esztergom és Dorog között, a Kis-Strázsa-hegy lábánál található a Nemzeti Park „nyugati kapujaként” is ismert bemutatóközpont. A benne található kiállítást és a kapcsolódó tanösvényt egyéni látogatók is megtekinthetik. A tanösvény végigjárását ismertető füzet segíti. A házban található állandó kiállítás a Pilis élővilágát, természeti értékeit mutatja be Szakvezetések keretében megismerhetők a Pilis fokozottan védett ritkaságait: a gyönyörű erdei szellőrózsa, a sömörös kosbor, a trópusi színekben pompázó gyurgyalagok, a róka és más álatok nyomai, a barlangok földalatti világa. Tájház (Ócsa) 30 31 Az 1975-ben létrejött Ócsai Tájvédelmi Körzet botanikai és állattani ritkaságait, értékeit a XIX. századi lecsapolások eredménytelensége miatt fennmaradt

állandó vízjárásnak köszönheti. A tájvédelmi körzet részét képezi az ócsai öregfalu is, melynek portái máig őrzik az eredeti, kétbeltelkes településformát. Ennek jellemzője, hogy egy helységen belül egy-egy gazdának két beltelke van. Az egyik telek a település középső részén ott található, ahol csak lakóházak álltak, a másik pedig a szálláskertek övezetében vagy csoportjában. A lakótelek kicsi volt és általában kerítetlen. Csak lakóház állt rajta, gazdasági rendeltetésű épületek nélkül. A szálláskertnek, akókertnek nevezett második telek volt a gazdasági udvar Itt teleltették az állatokat, itt nyomtatták a gabonát, itt tartották a gazdasági eszközöket. A két beltelek a munkamegosztás rendjének megfelelően tulajdonképpen térben is megosztotta a családokat. A férfiak a nap nagyobbik részében a szálláskertben tartózkodtak, sőt több helyen aludni is odajártak. A tájház nádfedeles parasztházaiban

1980 óta gazdag néprajzi múzeum működik. A helyben gyűjtött bútorok, berendezési tárgyak, ruhadarabok valaha az itt élők mindennapi használati tárgyai voltak. A melléképületben és az udvaron a gazdálkodás eszközei találhatók Különösen a mocsaras vidékhez, tájhoz kötődő tárgyak, szerszámok érdekesek. Alcsúti arborétum (Alcsútdoboz) Bemutatott anyag témája: fa és cserjegyűjtemény (több mint 500 faj), "Magyarország történeti kertjei" c. kiállítás, "József főherceg katonái" c kiállítás Pál-völgyi-barlang (Budapest) Az 1904-ben felfedezett barlang járatainak hossza 18 km, ezzel ma Magyarország második leghosszabb barlangja. A hévizes oldásformák és ásványkiválások mellett megjelentek a felszínről beszivárgó csapadékvíz hatására a cseppkövek. A barlang ez utóbbiakról lett híres, de sokkal jellemzőbbek rá a magas falakkal határolt, hasadékszerű folyosók, a nagy szintkülönbségek,

melyeket számos lépcső, tyúklétra hidal át. A barlangból ma 500 m látogatható. A barlangot magába rejtő kőfejtő impozáns sziklafalaiban még több kisebbnagyobb üreg bejárata látható A volt bányaudvar parkosított, rövid sétára, kültéri rendezvények szervezésére kiválóan alkalmas. Szemlő-hegyi-barlang (Budapest) A barlangra 1930 őszén, kőfejtés közben bukkantak rá. Ma ismert hossza 2,2 km A barlang hévizes eredetű. Falait dúsan borítják a melegvízből kivált képződmények Több tágas folyosóból álló, látványos formakincsű, ásványkiválásokkal gazdagon díszített barlang, a felújítás óta mozgássérültek is bejárhatják. A barlang egy szakaszán 1991 óta terápiás kezelés folyik. A barlang tiszta levegője és a magas páratartalom elősegíti az asztmás betegek gyógyulását. A fogadóépületben egy barlangtani kiállítás is megtekinthető. A fogadóépület fölötti terület szépen parkosított, sétautakkal,

pihenőkkel ellátott. Legmagasabb pontján található az a kert, amely a barlangban elhunyt kutatóknak állít emléket. Vértesszőlősi előembertelep A védett terület a vértesszőlősi egykori forrásmészkő-bányát foglalja magában. A forrásmészkő a Duna mellékfolyója, az Által-ér teraszaira települt 8-10 m vastagságban. A forrásmészkő kiválóan alkalmas növényi és állati ősmaradványok megőrzésére: a vízben élő vagy abba beleesett növényeket, állatokat a mésztufa bekérgezte és ily módon finom lenyomatokat készített róluk. Tanösvények: Gellért-hegyi tanösvény (Budapest): A Gellért-hegy botanikai és zoológiai értékeit bemutató tanösvény. Egyik végpontja a Hegyalja úti víztározónál, a másik pedig a Gellért Szállónál van. Kis-Strázsa-hegyi tanösvény (Esztergom): A tanösvény az Esztergomi Oktatóközpont mellett található. Hossza 1,2 km, részlegesen faaprítékkal burkolt felületű, jól járható A 31 32

fogadóház mellől indul, érinti a partifecske-telepet és a mészkőbányát, a meredek domboldalon szalamandervonalban vezet a hegytetőn lévő kilátótoronyhoz. A meredek szakaszokon biztonságos falépcsők segítik a látogatók mozgását. A fogadóház mellett utolsó állomásként a kis halastavakat tekinthetjük meg. Dunaalmási Kőfejtő: Dunaalmás és Szomód községek határában még ma is használatos az a rómaiak által épített ún. kőhordó út, amelyen csaknem kétezer éve szállították az itt fejtett mészkövet. Ez Magyarország leghosszabb ismert római kori útja Ez a kő volt az egyik legkedveltebb és leggyakrabban használt építőipari nyersanyag és szobrászati alapanyag. A bányaművelés kisebb-nagyobb megszakításokkal a II. világháború időszakáig tartott, csúcspontját a századfordulón érte el. 32 33 9. Őrségi Nemzeti Park Hazánk legújabb Nemzeti Parkja, melyet 2002. március 8-án avattak fel, az Őrségi Tájvédelmi

Körzet, Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet, valamint a Belső-Őrség és a térség határán futó Rába-völgy természetközeli állapotú területét öleli fel. A tájat északról a Rába, délről a Zala és a Kerka határolja. A táj hazánk különleges, folyók (Rába, Zala, Kerka) és patakok által formált változatos, erősen szabdalt dombvidéke. Hazánk egyik legcsapadékosabb vidéke, éghajlata nedves, szubalpin jellegű. Vízfolyásokban, forrásokban gazdag, természetes állóvizeinek száma azonban csekély. A patakok felduzzasztásával turisztikai szempontból is jelentős mesterséges tavakat hoztak létre, pl. Vadása-tó, Himfai-tó és Hársas-tó A Park két jól elkülöníthető területi egysége az Őrség és a Vendvidék. Az Őrségre a NyugatDunántúl növényvilága, a nedves rétek és erdők jellemzőek, a Vendvidék már igazi Alpokalja, a magashegységek jellegzetes növényeivel és állataival. A terület leggyakoribb

erdőtársulásai az erdeifenyvesek, melynek jellemző növényei a boróka, a nyír, a fekete- és a vörös áfonya. Több helyen találhatók tőzegmohás átmeneti lápok és láprétek Az állatvilág változatosságát jelzi, hogy itt él hazánk leggazdagabb lepkefaunája, valamint nemzetközileg védett ritka szitakötőfajok is megtalálhatók a területen. A halak közül kuriózum a dunai ingola, a kétéltűek között a Vendvidéken élő alpesi gőte. A terület értékes madarai a fekete gólya, a vizek mentén a védett vidra is megtalálható. Mezőgazdaság: Az Őrség mezőgazdasága hagyományosan igen sok lábon áll. Mivel a dombos vidéken nem volt könnyű gabonát termeszteni, ezért az itt élők egyszerre támaszkodtak az erdőre, a mezőre, a rétre és a folyóra. A lankákon kölest és lent termesztettek, az utóbbi évszázadban egyre jellemzőbb a tök, amelyből tökmagolajat sajtoltak. Az állattartást elsősorban a magyar tarka szarvasmarha jelenti,

amely jól tejelő, és a húsáért is tartott jószág. Kultúrtörténeti értékei közül kiemelkedőek a változatlan formában megőrzött népi hagyományok, az önellátó kisparaszti gazdálkodás hagyományai és termékei. Az őrségi falvak jellegzetes szeres településszerkezetűek. A szerek szétszórt házcsoportok, melyek a honfoglalás utáni faluformát őrzik. Az ősi építkezés anyaga a fa volt Legelterjedtebb beépítési forma az „u” alakban hajlított épületegyüttes, az ún. „kerítettház” A Vendvidékre az ún. szórvány településszerkezet jellemző Magyarország legnyugatibb települése Felsőszölnök, három országhatár találkozásánál. A népi építészet jellegzetes elemei a „szoknyás” fa haranglábak, melyek legszebb példái a pankaszi zsuppal fedett, illetve a gödörházi fazsindelyes haranglábak. Különlegesek a református temetők kopjafái Az Őrségben a kővárak építése nem volt jellemző, ezek szerepét az

Árpád-kori, erődszerű templomok vették át. Ilyent láthatunk Őriszentpéteren, Veleméren és Hegyhátszentjakabon A népi mesterségek közül a fazekasság a kosárfonók és fafaragók érdemelnek figyelmet. A fazekasság központja Magyarszombatfa-Gödörháza, ahol a mai napig sokan gyakorolják ezt a mesterséget. 9.2 Bemutatóhelyek, látogatóközpontok Chernel-kert (Kőszeg) Kőszeg város nyugati szélén, a Címerpajzsnak nevezett dűlőben, a XIX. század végén hozta létre híres ornitológusunk Chernel István, a később róla elnevezett botanikus kertet. Az elsődlegesen madárvédelmi és a madárvilág tanulmányozására szánt kertet híres emberek (pl. Kossuth, Rákóczi, Jókai) emlékére ültetett díszfákkal gyarapította az idők során. Jelenleg a parkban Chernel István és Bechtold István ornitológusok munkásságát bemutató emlékmúzeum és kiállítás, a Kőszegi-hegység földtani értékeit és állatvilágát szemléltető szabadtéri

kiállítás, valamint egy madárvédelmi tanösvény látható. 33 34 Helytörténeti Kiállítás (Celldömölk - Ság-hegy) Ötmillió éves tanúhegyünk a Ság-hegy, a balatonfelvidéki vulkánsor legnyugatibb kúpja. Az őskortól a közelmúltig (1957) tartó bányászat teljesen átalakította. A hegy oldalában álló egykori bányaépület ad helyet a hegy és közvetlen környezetének történetét bemutató helytörténeti kiállításnak. A kiállítási anyag a Ság-hegy régészeti leleteiből, bányászati emlékeiből és változatos élővilágából nyújt ízelítőt, egyszersmind az itteni geológiai kutatásoknak, valamint Eötvös Lorándnak állít emléket. Erdészeti múzeum (Szombathely) A millecentenárium évében, 1996-ban nyitották meg a Kőszegi-hegységben, az úgynevezett Stájer-házaknál az erdészeti múzeumot, amelynek célja erdő, az erdőgazdálkodás múltjának bemutatása. A kiállítás bemutatja egy XIX századi erdészeti iroda

berendezését, az erdőgazdálkodás alapelveit, a Kőszegi-hegység botanikai múltját, a geológiai alapkőzeteket, valamint a hegység rovar- és állatvilágát is. A XVIII. század végén az erdőtulajdonos Eszterházy hercegi család a szomszédos Stájerországból hozott két erdészt családostól, hogy biztosítsa a szakszerű erdőgazdálkodást. A lakhelyül szolgáló két ház és a melléképület tipikus alpesi, "stájer" tervek alapján készült el, s a házak egyike ad otthont az erdészeti múzeumnak. A hegység méretarányos domborzati makettje segíti a látogató eligazodását, külön látványosság a dioráma, mely felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt élvezetesen mutatja be a hegység madár- és emlős-állatvilágát. Tanösvények Kőszegi természetismereti tanösvény: Az 1 km hosszú tanösvény egyedülálló abban a tekintetben, hogy a táblák mindegyikét a telkek kerítésén belülre (faoszlopra vagy kerítésre erősítve), a

tulajdonosok hozzájárulásával helyezték el. A tanösvény a gyakoribb, könnyebben megfigyelhető fajokkal (pl. széncinege, fakopáncs, sárgarigó, foltos szalamandra, bodza, ciklámen) ismerteti meg a látogatókat. A falemezre Németh János festőművész által készített képek kerültek, alájuk pedig rövid magyarázó szöveg. Geológiai tanösvény (Celldömölk / Ság-hegy): A Ság-hegyi Tájvédelmi Körzetben, a rekultivált egykori bazaltbánya területén található ez a tanösvény. A bányában kisméretű, földközelbe helyezett, kőalapzatra erősített domborműves táblák ismertetik az éppen látható geológiai képződményeket. Mindegyiken a geológiai forma, alatta magyarázó szöveg látható A Ság-hegyi botanikai-zoológiai tanösvény a Ság-hegy védett növény- és állatfajait mutatja be a láogatóknak, pl. Pávaszem lepke, fecskefarkú lepke, imádkozó sáska, hajnalmadár, füstifecske, kuvik, erdei fülesbagoly, tavaszi hérics,

kökörcsin. Sárgaliliom tanösvény: A tanösvény útvonala Velemérről Magyarszombatfára vezet, bemutatva a kevésbé ismert és látogatott Belső Őrség természeti és kulturális értékeit. A tanösvény útvonala és az ennek során bemutatott ismeretszerző témák alkalmasak arra, hogy az ide látogató turista szakember vezetése nélkül is fel tudja fedezni a természeti, építészeti, tájképi és kultúrtörténeti értékeket úgy, hogy az érzékeny területek nem sérülnek. A táblák bemutatják a Nemzeti Park fő védett értékeit, a népi építészet emlékeit (Gödörházi harangláb), az erőd templomokat (Velemér), a patakok és nedves rétek élővilágát, a száraz kaszálók és láprétek világát, a kisparaszti gazdálkodást, a népi mesterségeket (fazekasság). 34