Fizika | Csillagászat, űrkutatás » Változócsillagok

Változócsillagok Szabályos és szabálytalan változók, pulzárok, nóvák, szupernóvák. Minden csillag változtatja a fényét, ahogy a különböző fejlődési szakaszain áthalad. Évmilliárdok is eltelhetnek, mire észrevehetővé válnak a változások. Vannak azonban olyan csillagok, melyek rövid idő alatt is produkálnak valamilyen változást. Ezek a változócsillagok 5 nagy csoportba soroljuk: - fedési kettős; - foltos; - pulzáló: a csillag anyagának szabályos összehúzódása és kitágulása okozza a változást; - Eruptív: valamilyen kitörés okoz hirtelen fényességváltozást a csillagon.(Flercsillagok); - kataklizmikus A pulzáló és az eruptív változóknak vannak még további alcsoportjaik: Szabályos változók: Cefeida típusú változók (cefeidák) A cefeidák esetén a csillag anyaga szabályos pulzációt végez, azaz összehúzódik és kitágul. A mozgás ahhoz hasonlítható, mikor egy léggömbből kiengedjük a levegőt, majd újra

felfújjuk. A pulzáció amiatt jön létre, hogy a csillag összehúzódott állapotában az anyaga áthatolhatatlan a belülről jövő sugárzás számára. A sugárzás elnyelődik, így melegíti a csillag anyagának külső részeit. Ezek tágulnak, aminek az eredménye, hogy a ritkább anyagon a sugárzás már át tud hatolni, így a hőmérséklet növekedése leáll. Hatására a tágulás megszűnik, majd összehúzódás következik, ami addig tart, míg a csillag belsejéből jövő sugárzás újra melegíteni nem kezdi a külső részeket. Pulzációs periódusuk 1-80 nap lehet. RR Lyrae típusú változók Periódusuk 0,3-0,8 nap. Fényességük kisebb, és külön periódus-fényesség reláció érvényes rájuk δ Scuti típusú csillagok néhány órás periódusú, kis amplitúdójú változást mutató csillagok. A Napnál kissé nagyobbak Mira típusú változók 80-1000 nap közötti periódusú vörös óriások. A nagy fényességváltozás miatt könnyű

felfedezni őket. Félig szabályos (szemireguláris) változók - Szabálytalan változók Szintén pulzáló óriás csillagok, azonban a fényváltozás nem szabályosan vagy szinte teljesen szabálytalanul következik be. Ennek oka: egyidejűleg zajló többfajta rezgés jelenléte a csillagban Nap típusú csillagok Egyre több Napunkhoz hasonló csillagnál sikerül kimutatni nagyon kicsiny mértékű fényváltozást, amit a nem radiális, azaz nem csak sugárirányú elmozdulással járó rezgésekkel magyarázhatunk. Kataklizmikus változók Törpe nóvák bizonyos ideig csak ingadoznak egy normálfényesség körül, majd rövid idő alatt 2-6 magnitúdóval megnő a fényességük. Ezután lassan, 10-50-nap alatt visszaáll eredeti értékére Nóvák A nóvák fényessége egy nap alatt akár 8-9 magnitúdót is nőhet. Már az ókorban azt hitték, hogy új csillag jelent meg az égen. Innen kapták a nevüket is (nóva = új csillag) Csillag fényességének hirtelen

megnövekedése történik. Egy kettős rendszer egyik tagjáról áramlik az anyag a másikra, de itt nem az anyagátáramlás felgyorsulása okozza a fényességváltozást, hanem a felszínen felgyülemlő anyagban indul meg robbanásszerűen a fúzió, ami ledobja a csillag külső burkát. Szupernóvák A nagytömegű csillagok életének befejezését jelentik. Fényváltozásuk elérheti a 20 magnitúdót is, ami százmilliószoros felfényesedést jelent. Két csoportjukat különböztetjük meg Az I. típusnál a felfényesedés napi 0,2 - 0,5 magnitúdós felfényesedést egy viszonylag gyors fényességcsökkenés követ (3 magnitúdó 25-40 nap alatt), ami később lelassul. A II. típusúaknál a fényességcsökkenés lassabb (1 magnitúdó 20 nap alatt) A két típusú robbanást egymástól eltérő mechanizmusok okozzák. Az I. típusú robbanás úgy következik be, hogy egy kettős rendszerben egy fehér törpére anyag áramlik a társcsillagról. A fehér

törpe átlépi a kritikus tömegét, magja összeroppan A II típusú szupernóva-robbanást az okozza, hogy egy magányos, kiégett, nagy tömegű csillag magja összeroppan a kívülről rá nehezedő nyomás alatt, az összepréselődő mag megkeményedik és erről a behulló anyag visszapattan. E jelenséget még nem értjük teljesen A leghíresebb a Bika csillagképben felrobbant szupernóva, melynek maradványa a Rák-köd, mely az egyik legerősebb ismert rádióforrás