Irodalom | Tanulmányok, esszék » Csokonai Vitéz Mihály élete, műveinek elemzése

Csokonai Vitéz Mihály élete, műveinek elemzése 1. Csokonai Vitéz Mihály életének legfontosabb jellemzői: a.) Pályakezdés (kb 1791-1795) Született: 1773. november 17, Debrecen Édesapja: Csokonai József, református lelkész fia, borbély és seborvos, korán (1786) meghalt, tekintélyes vagyont gyűjtött, az özvegynek (2 fiával, korábbi kezességi perek bonyodalmai következtében) el kellett költözniük, szegényesebb életkörülmények Iskolái: - 1780-1788: Debreceni Református Kollégium (XVI. században alapították, Debrecen ekkor az ország legnagyobb városa, Mo. egyik legerősebb kisugárzású szellemi központja) - Debrecen, főiskolai tanulmányok  teológushallgató (papnövendék) lett - 1790 körül önképzőkört szervezett (tagjai felosztották egymás közt a nyugati nyelveket, Csokonai az olasz nyelvet választotta dallamossága miatt, tudott továbbá latinul, franciául, németül, görögül, angolul, héberül, perzsául), gazdag

nyelvtudás, magas szintű műveltség jellemezte a kört - 1794: gimnáziumi poétaosztály vezetése a főiskolán (1794 márciusától 1795 júniusáig tanított), levelezés Kazinczy Ferenccel - 1795: derékba tört reményekkel kecsegtető életpályája, ugyanis kizárták a kollégiumból (oka: 1795-ben szemtanúja volt Martinovics Ignác és társai kivégzésének a Vérmezőn) - 1796-ig jogot tanult Sárospatakon, de nem félbehagyta, ezzel lezárult diákpályája  nem szerzett főiskolai oklevelet Költészete pályakezdőként: - diákköltészet - szerelmi témájú dalok - első színdarabkísérletek (A méla Tempefői) - az első nagy gondolati versek megírása (Az estve, Konstancinápoly) b.) „Tudós koldulás” (1795-kb 1800) - négyéves dunántúli „tudós koldulás” - 1796 őszén: Pozsonyba utazott, küzdelme versei kiadásáért (mecénást- támogatót – keresett, de mindhiába) egyszemélyes verses hetilapot indított Diétai Magyar Múzsa címmel

- 1797 tavaszán: Komáromba ment, újraéledtek pozsonyi reményei, megismerkedik Vajda Júliával (Lilla), egy jómódú kereskedő lányával - kölcsönös szerelemnek indul, Csokonai a házasság alapjaként megpróbált polgári állást szerezni  keszthelyi Georgikonban szeretett volna professzor lenni, új csurgói gimnáziumban is pályázott tanárnak  nem sikerültek tervei - 1798 márciusában: Lillát férjhez adták egy gazdag kereskedőhöz (9 hónapig voltak együtt Csokonaival), Lilla csak 1855-ben halt meg Dunaalmáson  Csokonai megtört szerelme elvesztését követően, tudatosította benne társadalmi száműzöttségét, reményeinek végleges összeomlását - néhány évig újra bolyong a Dunántúlon: Keszthely, Kaposvár, Nagybajom, Kisasszond (itt majdnem 1 évet töltött a Somogy megyei alispán - Sárosdi István kastélyában)  segítséget kap az alispántól - 1799. május 26-1800 február 21: helyettes tanári állás Csurgón

sokat betegeskedett Költészete a „Tudós koldulás” időszakában: - boldog, majd tragikus hangvételű Lilla-versek (Az esküvés, Tartózkodó kérelem, A Reményhez, A tihanyi Ekhóhoz) - Jövendölés az első oskoláról Somogyban - népies költészet (Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, Szegény Zsuzsi a táborozáskor) - komikus eposz (Dorottya) - színművek (Az özvegy Karnyóné) c.) Az utolsó évek (1800-1805): - 1800 februárjában: gyalogosan indul haza meghalni, Debrecenbe - állás nélkül tengette életét, minden terve zátonyra futott, szűkölködő életet élt - 1802. július 11: debreceni tűzvész a nyomor szélére taszította - öröklött tüdőbetegsége egyre súlyosbodott, kedélyállapota elkomorodott, korábbi rousseau-izmusa emberkerüléssé fokozódott - ebben az időben verseket már alig írt, műveinek kiadását nem érhette meg, életében mindössze 2 kötete (Kleist A tavasz című műfordítása, Dorottya) látott napvilágot -

1804. április 15: Nagyváradon Rhédey Lajos grófné feleségének temetésén felolvasta nagy filozófiai költeményét, a Halotti verseket  hűvös időben megfázott  tüdőgyulladást kapott, ágynak esett  Debrecenbe szállította Sándorffy József doktor (gyógyítgatta)  1805. január 28: elhunyt (korai halál) Költészete élete utolsó éveiben: - verseinek sajtó alá rendezése 2. Felvilágosodás: a.) Európai felvilágosodás általános jellemzői: - Előzmények a XVII. században, de a XVIII század a nagy a nagy korszaka a felvilágosodásnak. - A szó a korszak eszmerendszerét, ideológiáját is jelöli. Az írók saját koruk ideológiáját (társadalmát) bírálják, az embereknek velük szemben született jogaik vannak „Vissza a természethez!” a feudális állapotokkal szemben, egy új polgári világot akarnak megteremteni (feudális előjogok eltörlése, a szabadságjogok kiterjesztése, tolerancia, az istenképek

megváltoztatása. (Panteizmus, deizmus, teizmus, ateizmus (istentagadás), materializmus) - Francia Enciklopédia Célja: az új tudás terjesztése, melynek hatására átalakulhat a világ (35 vaskos kötetből áll, szerkesztők: Rousseau) - racionalizmus terjedése (ésszerűség, XVII. századi gyökerek, a világ megismerésében a tapasztalatokra támaszkodjunk és ne a szívünkre  értelemre kíván hatni) - empirizmus (Angliában virágzik, empiria – anyag, érzékeinkkel fogjuk fel a világot és ne gondolkozva) A korszak művészeti stílusirányzatai: Rokokó Klasszicizmus Szentimentalizmus erotika rövid, könnyed műfajok formai bravúrok vidám szabadszájúság mértéktartás racionalizmus ókori mintakövetés harmónia tanítani, nevelni akar lélekelemzés naplóregény levélregény vallomásosság a természetbe menekülő magányos ember Sturm un Drang (Vihar és előretörés) művészeti mozgalom, irányzat Németországban a romantika

előkészítője racionalizmus-ellenes kialakul a zsenikultusz, amely mindenféle szabályt elvet b.) Magyarországi felvilágosodás: - XVII. század utolsó harmadában jelentkezett Mo-on a felvilágosodás, 1772: Bessenyei György: Ágis tragédiája - Magyarország ekkor Habsburg uralom alatt van  Habsburg Birodalom része Uralkodók: Mária Terézia (1740-80), II. József (1780-90), II Lipót (1790-92), I. Ferenc (1792-1835)  Osztrák- Magyar Monarchia - az országban ekkor nincs polgárság (5-6%) - a polgárság rétegét a nemesség és az értelmiség veszi át - a felvilágosodás eszméi Bécsen (kulturális kp.) jutnak el Mo-ra Nemzet = Magyar nyelv és irodalom ügye (felélénkül az irodalmi élet) 3. A felvilágosodás eszméinek megjelenése Csokonai ismertebb gondolati verseiben: a.) A feudális tsd Bírálata, a születési előjogok és az egyenlőtlenség kritikája Az estve - Műfaja: elégia - Versformája: páros rímű tizenkettes - Az estve a

felvilágosodás egyik fő irányzatát képviseli.  Klasszicista hatás Rousseau felfogását: a romlott tsd.-mal szemben a természet, a természetes állapot idilli harmóniáját hirdeti. A mű vonzó természetleírás és keserű társadalombírálat: természet romlottsága   emberi tsd. Romlottsága (Rousseau) - Szerkezeti felépítése: 3 szerkezeti egységre tagolható a mű  1. szerkezeti egység - klasszicista műgond jellemzi, hiszen a költő többször átírta művét - Vershelyzet: este van, az alkony, az „estve” tündérien szép leírásával indul, szomorú (elégikus) hangulat Ebben az időszakban feldúsulnak a természeti szépségek, de a nappaltól való búcsúzás szomorgó-vidám melankóliával is telíti a tájat.  1. bekezdés Érzékszervi hatások alkalmazásával él a költő: - Tájkép – naplemente (jelzők: tündöklő, súgári, aranyos) - A legelső sorokban a színhatások vizuális élménye az uralkodó. - Majd

hanghatások zenei elemei jelennek meg.  Romlatlan, idilli harmónia uralkodik a természetben, az alkonyati erdőben. Ide, ebbe az ideálvilágba menekül a költő, a sebzett ember – vigasztalásért, lelki enyhülésért, bánatot oldó élményekért.  2. bekezdés - A látványt és a zenei hanghatásokat illatérzetek egészítik ki ebben a részben. (mennyei illatot) 1.-2 bekezdés giccshatású!  3. bekezdés - Bánat és vigasz, szomorúság és ennek oldódása teszi érthetővé a „vidám melankólia” jelzős szerkezet ellentmondását: a zsibbasztó emberi görcsök csak a természet „kies szállásai”-n engedhetnek fel.  4. bekezdés - Megszólít („Késsél még”), szomorú, késlelteti a az éjszakát, mert élvezni akarja a gyönyörű vidéki táj képeit. - Város – zsibongnak tolongnak, lárma, csörtetés - Kevély – beképzelt, gőgös, fösvény, zsugori, kényelmesség itt jelennek meg az emberek  2. szerkezeti egység -

Piktúra: kép, a vers egy kép leírása, egy látvány. A természet, tájak, évszakok, emberek leírása. - Szentencia: fontos, bölcs gondolat, az antik költők bölcs mondásainak , tanításainak részletező kifejtése a retorika szabályai szerint  1. bekezdés - Indulatos felkiáltással kezdődik. („Bódult emberi nem”) - „Az enyim, a tied mennyi lármát szűle”  Rousseau-i gondolat A magántulajdon megjelenése jelentette az emberiség megromlását. Kiderül, hogy a költő egyetért a gondolattal Régen még sokkal többen voltuk, mert még nem volt háború (oka: magántulajdon) - A múltba visszaálmodott aranykort az ún. negatív festés módszerével idézi fel: a korabeli tsd. Bűneinek, visszásságainak hiányait sorolja fel leltárszerű bőbeszédűséggel. Gyakran utal a magyar viszonyokra is. - „nem volt” szóismétlés  végigvezet egy ellentétet múlt   jelen (Tsd. Szempontjából Pénzéhes, hatalmi egyenlőtlenség,

igazságtalalnság) - Mindenki jónak és tisztának született, de a megromlott tsd. Hatására vált tisztességtelenné, rosszá.  3. szerkezeti egység - A befejezés tulajdonképpen keserű, rezignált sóhaj. Leírja mi az ami megmaradt nekünk, szegény embereknek. - Az utolsó sorok ódai pátosza azt hirdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenlő.  A természethez visszakapcsolódunk.  Keretes szerkezetű vers b.) A természet, a civilizációtól mentes magány szembehelyezése a tsd-mal: Az estve, A tihanyi Ekhóhoz c.) A fanatikus vallás és az egyház bírálata: Konstancinápoly d.) A művelődésbeli esélyegyenlőség hirdetése, a szellemi értékek megbecsülése: Jövendölés az első oskoláról Somogyban - A vers mondanivalója: szellemi esélyegyelőség követelése - Indulatos, számon kérő hangneme - A hangnemi hatás nyelvi eszközei: váltakozó hosszúságú sorok, indulatos kérdések és felkiáltások, erőteljes kifejezések. -

Optimista befejezése: hit az „új Helikon” megvalósulásában e.) Optimizmus, hit a felvilágosodás majdani győzelmében: Konstancinápoly, Jövendölés az első oskoláról, A tihanyi Ekhóhoz 4. A különböző korstílusok hatása Csokonai költészetében: a.) Klasszicista fegyelem, gondolatiság, ésszerű érvelés: Az estve b.) Rokokó könnyedség, játékosság, az antik versformák hatása: A boldogság, Tartózkodó kérelem c.) A szentimentalizmus fájdalmas, lemondó érzelmessége: A tihanyi Ekhóhoz, A Reményhez A Reményhez - Műfaja: elégia - Szentimentalizmus érvényesül a műben - Lilla szerelme – néhány hónapra – boldogságba ringatta Csokonait, elfeledtette vele a csalódottságát a világban - Lilla elvesztése szétzúzta a víg poéta mítosz-ábrándjait, az álomvilágból való kihullás visszavetette a komor életbe  új irányt adott költészetének (kiábrándult csalódás szomorúsága, fájdalmas szenvedése) - kevesebb verset

írt, de ezek legnagyobb művei: mélyen átérzett, megszenvedett, sablontalan eredetiségű költemények - a Lilla-ciklus 3. könyvének végére helyezte a poétikai románc lezárásaként A Reményhez írott költeményét  az ő szerelmének igazi „verskoporsója” - Hatása: különös, a teljes lemondást, reménytelenséget és halálvágyat a rokokó könnyedségét megőrző forma fejezi ki Így: érzelmi-gondolati tartalom  látszatra  külső forma - Szerkezete: keretes szerkezetű vers (a Reményt az első és utolsó vsz.-ban szólítja meg) 1. versszak 2. versszak 3. versszak Tudatosan átgondolt, logikus a vers szerkezete: 1., 4 vsz tartalmi és érzelmi párhuzamot alkot 2., 3 vsz hangulati ellentétet, éles kontrasztot alkot 4. versszak A versszakaszok második felében mindig új gondolati-érzelmi egység kezdőik, s ezek formailag is elkülönülnek egymástól. Ezáltal a szakaszok két-két formailag is elkülönülő részből

ötvöződnek össze. Összetett és bonyolult strófaszerkezet. - Sokatmondó címadás: A költő egy elvont fogalomhoz fordul, a megszemélyesített Reményt szólítja meg. Remény jelenléte: dialógus lehetne   néma marad, költemény fájdalmas monológgá alakul  1. versszak - megszólítja, bemutatja a Reményt („Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény!”) Nem is isten, csak annak látszó; csupán elomló tünemény, hiszen a földiek teremtménye; csalfa és vak. Mégis hatalommal rendelkezik a boldogtalanok felett. - csalódott, kiábrándult lélek a vsz. 2 részében 2 felkiáltásszerű kérdő mondatban ingerülten utasítja vissza csalóka próbálkozásait: kétségbeesés mélyébe zuhan, már reménykedni sem akar  2. versszak - a tavaszi virágoskert kibomló pompájával jellemzi életének bizakodó, reményekkel teli, szép ábrándokat szövögető korszakát  rokokó („Jaj, de friss rózsáim

elhervadtanak”)  3. versszak - az előző képsort a visszájára fordítja: a lélek sivárságát, a kert téli pusztulásával ábrázolja  4. versszak - az első vsz. folyatása, a reménytelenség kiteljesítése a halálvággyal  a veszteségek sorozata után az élet értelmetlenné lett, ismét megszólítja a Reményt („Hagyj el, ó, Reménység! Hagyj el engemet”) - természet és emberi világ kiüresedettsége - szívbe markoló és fájdalmas búcsú, mindattól ami az életet értelmessé és emberivé tette „ Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! – Isten véletek!” A vers mégsem a végletes kétségbeesés benyomását hagyja az olvasóban. A remekmű megszületése közben oldódott is a fájdalom. d.) A népköltészet hatása, népies helyzetdalok: Szegény Zsuzsi a táborozáskor, Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz