Irodalom | Középiskola » Nagy László élete, művei

Nagy László élete, művei 1. Nagy László (1925-1978) - Kossuth-díjas költő (1966) - parasztcsaládból származik - festőnek készül, de a Bölcsészkart is végzi - az Élet és Irodalom főmunkatársa - szerkeszti a Kisdobost - Kádár-politika hatott rá - népköltői hagyományok jellemzik a költő előadásmódját pályája kezdetén - miután felkerült Pestre, költői hangját az optimizmus és a friss hangulat jellemezte - 1950-es években válságba került költészete (előtte lelkes hangvétel, politikai eszmékkel azonosul) - ráismer a politikai rendszer hibáira  igazán jó költővé vált, új műfajokban alkot: elégiák, rapszódiák, megteremtette a hosszúverset/ hosszúéneket (sajátos ritmika kifejezőereje, pl.: Menyegző) - műfordítóként is tevékenykedett Szablyák és citerák (műfordításai gyűjteménye) - zeneiség figyelhető meg költészetében Van-e szükség költészetre? Babits, Petőfi, Arany ars poetica versek -

önmarcangolás Kötetei:       Tűnj el fájás (1949) A tüzér és a rozs (1951) Himnusz minden időben (1965) Arccal a tengernek (1966) Versben bujdosó (1973) Jönnek a harangok értem (1978 – posztumusz) 2. Néhány Nagy László vers bemutatása: Ki viszi át a szerelmet (1957) - kérdések sorozata a vers nem kapunk a költőtől választ zeneiség párhuzamos szerkesztésű kérdések túlpartra kimentés, átmentés  kölyök (kutya, macska) kettős érzés:  megmenti az anyaállat kölykét  léthelyzetben - művészi feladatának tekinti, hogy vészhelyzetben átmentsen mindent, ami érték Mi a dolga? A szépséget meglátni és megláttatni. idill képe jelenik meg (tücsök-hegedű) dér~fagy – felolvasztja feszül a szivárványra  áldozat, krisztusi áldozatvállalás (Jézus) termékenység   terméketlenség Mi a feladata a művésznek? kérdő mondatok teszik gördülékennyé a verset  ellentétek szivárvány 

optikai jelenség (fénytörés) képtelenséget fogalmaz meg szikla termékennyé tétele  asszony megtermékenyítése életre kel a fal  megreped (élet jelei)  haj és köröm  élet halál után is a költészet képes élettelent életre kelteni fal = Kőműves Kelemenné balladára utal (fal élő áldozat útján készülhet el) káromkodás   katedrális (egyház) végletes ellentét, alliteráció A verset 1957-ben, harminckét éves korában írta a költő, akárcsak József Attila Születésnapomra című költeményét. Úgy látszik, valóban „krisztusi kor” ez az ember életében: sokan érzik úgy, hogy bár még fiatalok, eljött az első komolyabb összegzés ideje, számot kell adni eddigi életükről s egyben tudomásul venni, hogy innen már nem az emelkedés, hanem a lassú hanyatlás időszaka következik. Ez a lélektani állapot magyarázhatja, hogy Nagy László is a halál szükségszerűen közelgő tényével szembesül, s

voltaképpen azt az egzisztenciális hiányérzetét próbálja megnevezni, amely a megsemmisülésre gondolva minden ember szívét összeszorítja. Minek az elvesztésétől fél a költő, amikor az élet tovatűnésére gondol? Nem a kellemes, vidám, forgatagos életet sajnálja itthagyni, hanem a feladatokat adó, hivatást jelentő, küzdelmekre fölhívó létet. Állandó erőfeszítésnek látja az ember létezését, s épp ezért választja a halál körülírására a lemerülés képét. Ha a halál az elgyengülés, elerőtlenedés jelenségével azonos – sugallja a költő – az élet épp ellenkezőleg: a szüntelen küzdelemé, erőfeszítésé a lét negatívumai ellen. Ilyen erőfeszítések ellentétes képei sorakoznak a versben: a deres ágra lángot lehelni (s ez idevonz minden képet, ami a melegséggel, szeretettel, a bensőségességgel kapcsolatos), lággyá simítani a sziklákat, elrettenteni a keselyűt (az ember félelmeit, szorongásait,

szenvedéseit). Nem dicsőséges ez a küzdelem, hanem önpusztító, áldozatot kívánó: megvívása során szükségszerűen önmagát emészti föl az ember. Erre az áldozatvállalásra emlékeztetik az olvasót a finom utalások Kőmíves Kelemennére, aki önmagát odaadva teszi lehetővé az építést, és Prométheuszra, aki másokért vállalt merészsége miatt bűnhődik, s egyáltalán a művészre, aki csak úgy idézheti elő a szivárvány szépségét, remény-üzenetét műveivel, ha maga pokolra száll. A vers felépítettségét tekintve első pillanatra a mellérendelő jelleg ötlik szemünkbe: az egyes kérdések között látszólag alig van kapcsolat. Szaggatottá teszi a művet az írásjelek általi széttagolás is: a sok kérdőjel, felkiáltójel. A befejezés mégis egybefogja, kerek egésszé teszi a művet, s majdhogynem a szonett zártságát mutatja. Mert hisz ez az ars poetica pontosan 14 sorból áll, akár a szonettek, s a szerkezete is e

versforma shakespeare-i változatára emlékeztet. A litániaszerű tizenkét sor után az itt megszokott csattanó zárja: a halállal feladott emberi kötelességek közül a legfontosabbat, a szerelmet itt nevezi meg az alkotó. Hogy számára ez a leglényegesebb, az átúszás képe sejteti: az ember csak egyetlen dolgot vihet magával a sebes folyó árjával küzdve. S a halálban már ezt sem teheti? – Kérdezi keserűen a költő József Attila! (1962) - - pályája utolsó szakaszában írta önmarcangolás megszólítja József Attilát  segítséget kér tőle (költő előd) Érdemes-e költőnek lenni? József Attilától kérdezi, aki föladta a költészetet (paradoxon) kétségbeesett vers sorépítkezés figyelemre méltó mondat modalitás jelentős szerepe 2 szerkezeti egységre tagolható:  1-30. sor József Attila megszólítása a töréspont  31- vers végéig intertextualitás eszközei:  Szép Szó folyóirat értelem és érzelem kettőssége

 „szerencsétlen szó” – József Attila utolsó verseiben jelenik meg  „magad örökre kicsuktad” – Karóval jöttél  „bár a fogad vicsorog, bár a nyakad csikorog” – halálának körülményei  „kalap” – Duna parton szobor külsejére és szóhasználatára is utal