Történelem | Középiskola » Gazdaság és társadalom a XI-XIII. században

Gazdaság és társadalom a XI-XIII. században A mezőgazdaság fellendülése A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, mely technikai, és módszerbeli változásokat hozott (nehézeke, szügyhám, borona, patkó, két- és háromnyomásos rendszer) a 11-12. században kiteljesedett, és egyre nagyobb területeken hódított tért. Míg István korában NyugatEurópa kétharmadát erdőségek borították, a 13 századra az erdők helyét jelentős részben szántók foglalták el. A gabona terméshozama két-háromszorosára növekedett Európa lakossága megkétszereződött 1000-től a 13. századra, mert a jobban táplálkozó emberek ellenállóbbak voltak a betegségekkel szemben. A mezőgazdaság fellendülését segítette a mérsékelt éghajlati felmelegedés, ami által a gabona és szőlő termesztésének határa északabbra húzódott. A lakosság gyarapodása vándormozgalmakat indított el. Egyrészt az addig lakatlan területek felé (mocsár,

erdő), másrészt Közép-Európa felé. A városi önkormányzat A mezőgazdasági árutermelés fejlődésével feleslegek keletkeztek, ismét megjelent a pénzgazdálkodás. Mindez elősegítette a városok kialakulását A városlakó, a polgár a társadalomban a nemesek és a jobbágyok között áll, szabad ember, megkötöttség nélkül rendelkezik tulajdonával. Számára ezt a városi önkormányzathoz való tartozás biztosította, aminek fő jellemzői a szabad bíróválasztás és bíráskodás, saját adószedés (egy összegben), saját igazgatás és szabad plébános választás. E jogokat pénzzel és sokszor harcok árán lehetett megszerezni a város birtokosától. Közösségeik megszervezését legelőször a távolsági kereskedők kezdték, személyük és áruik biztonsága érdekében gildékbe tömörültek. A 11 században megjelenő kézművesek a kereskedők vezetésével szervezett közösségekbe, kommunákba tömörültek érdekeik védelmében. A

középkor folyamán a leginkább városias vidék É-Itália és Flandria volt. A városok átlagnépessége 4-5000 volt, a nagyvárosban 10-15000 éltek, a városok egyenletesen oszlottak el NyugatEurópában. A városokat rendszerint fallal vették körül, az utcák szűk sikátorokká váltak Mivel nem volt csatornázás az állatok és az emberek szemete ott hevert az utcán, így a városlakók ki voltak téve a járványoknak. A város vezetését, így a főbírói vagy a polgármesteri tisztet patríciusok tartották a kezükben, akik általában a távolsági kereskedők közül kerültek ki. Az ő házaik alkották a város központját, a főteret, itt épült a városháza és a templom is. A polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek alkották. A mesterek szakmánként céhekbe tömörültek A céhek érdekvédelmi szerveződések, amik biztosították a piac szabályozását (minőség, mennyiség), korlátozták az iparűzők számát (csak

amennyi meg tud élni), elűzték a céhen kívüli iparűzőket (kontárok). Mesterré válás: inas, legény, vándorút, egy különleges remekmű A lakosság nagy részét a polgárjoggal nem rendelkező plebs alkotta, akik alkalmi munkákból éltek. Állandó bevándorlásukra a magas halandóság miatt volt szükség, kedvező pedig azért volt, mert a szokásjog szerint a városban eltöltött egy év és egy nap után az úr nem követelhette vissza jobbágyát. Az ipar fellendülése Az árutermelés és a pénzgazdálkodás kibontakozása az iparban is technikai fellendülést indított el. Megjelent a vízenergia használata, elterjedtek a vízimalmok. Ezek végezték a gabona őrlését, a fák fűrészelését, hajtották a kovácsok fujtatóit, kalapácsát, a textiliparban tömörítették a posztót. A 13 századra a vízi energiával nem rendelkező területeken elterjedt az araboktól átvett szélmalom. A textiliparban megjelent a lábítós szövőszék és a

rokka. Kereskedelmi útvonalak A közlekedés kezdetlegessége (utak hiánya, szekér) miatt a távolsági kereskedelem főleg a nagyértékű luxuscikkek vízi úton történő szállítását bonyolította. A Kelet fűszereit, iparcikkeit a Földközi-tengeren szállították Nyugat-Európába, onnan nemesfémet szállítottak vissza. Jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti- és Északi-tengeren. Keletről heringet, prémeket, gabonát, viaszt, borostyánt és egyéb nyersanyagokat hoztak, cserébe Flandriából posztót, fegyvereket, szerszámokat vittek. Ezt a kereskedelmi útvonalat az észak-német (Rostock, Lübeck, Hamburg, Bréma) és flandriai (Brügge, Gent) városok uralták. 1161-ben érdekeik védelmében szövetséget hoztak létre, melyből a 13. században kifejlődött a Hanza szövetség A szárazföldi kereskedelmi utak létrejöttében jelentős szerepet játszottak a zarándokutak, melyek mentén szálláshelyek, vásárok alakultak ki, majd

városok is. Két legfontosabb zarándokút: Compostelába (Szent Jakab sírjához) és Rómába (Szent Péter sírjához) vezet