Történelem | Középiskola » Spárta

Spárta A spártai állam a dór bevándorlás következtében kb. Kr e 9 században Lakóniában alakult ki. Ez a terület alkalmas volt földművelésre, állattenyésztésre A hegyekből márványt és vasat termeltek ki. Leigázták a környező acháj városokat, elfoglalták a Parnón és a Taügetosz közötti területeket, és a sűrűn lakott, jóval műveltebb Messénát is. Tengerpartján alig volt kikötésre alkalmas hely, így a tengeri hajózás és kereskedelem nem tudott fejlődni. A spártai állam lakosságát három nagy társadalmi csoportra oszhatjuk: a spartiatákra, a perioikosokra és a heilótákra. A spartiaták (a dórok) a város lakói, ők az uralkodó osztály, a katonai arisztokrácia tagjai (egyenlők közössége). Teljes politikai és polgári jogot élveznek Vagyonukat az egyenlő részre osztott földek (klérosok) jelentették, amit nem volt szabad sem eladni, sem felosztani. Földműveléssel, kézművességgel, iparral nem foglalkoztak, csak

katonáskodással. Minden spártai felnőtt férfi kivétel nélkül katona volt 20-tól 60 éves koráig. Minden nap katonai gyakorlatokat végeztek. A perioikosok (körüllakók, betelepültek) szabadok voltak, de politikai joggal nem rendelkeztek, és spártai polgárokkal nem házasodhattak. Részben földműveléssel, de leginkább iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Katonának is behívhatták őket A heilóták (hadifoglyok, szolgasorba kényszerített őslakók: achájok, messéniaiak) művelték a földeket, de nem volt a tulajdonuk. A többi görög államban élt rabszolgáktól abban különböztek, hogy ők az egész állam tulajdonai voltak, de bizonyos gazdasági önállósággal rendelkeztek, és katonai szolgálatot is vállalniuk kellett. A hadseregben ők végezték a nehéz munkát, tehercipelés, sáncásás, erődépítés stb. Hérodotosz szerint fegyvert is viseltek: "A spártai hadsereg tömegét a helóták és a perioikoszok alkották. A Kr e

479-ben megvívott plataiai csatában ötezer nehézfegyverzetű homoiosz mellett ötezer nehézfegyverzetű perioikosz és harmincötezer könnyűfegyverzetű helóta sorakozott fel a perzsákkal szemben". Az állam élen két király állt. A politikai életre befolyásuk csekély, szerepük elsősorban a katonai parancsnoklásra terjedt ki. Viszont háborús időkben hatalmuk korlátlan A hagyomány szerint Lükurgosz, a legendás spártai törvényhozó alapította a vének tanácsát a gerusiát, melybe 60 éven felüli férfiakat (28) választottak a legelőkelőbb nemzetségekből. A gerusiának a két király is tagja volt. A gerusiában hozott határozatokat formailag a népgyűlés (apella) hagyta jóvá, melynek tagja volt minden szabad spártai férfi, aki betöltötte a 30. évét Plutarkhosz, a híres történetíró így ír erről: "Lükurgosz több újítása közül az első az öregek tanácsának felállítása. A huszonnyolc vén mindig a királyhoz

csatlakozott, ha szembe kellett szállni a demokráciával. Theopomposz (király) a következőkkel egészítette ki a törvényt: Ha nép ferde végzés fogad el, az idősek és a vezetők távozzanak, vagyis ne hagyják jóvá Minden arany- és ezüstpénzt érvénytelennek nyilvánított. csak vaspénzt használjanak A minden hasznos cél nélkül benntartozkodó vagy utánuk Spártába beszivárgó elemeket is kiűzte, hogy rossz példát ne adjanak." Ebből is látszik, hogy az arisztokratikus spártai állam hihetetlenül kegyetlen osztálydiktatúrát alakított ki. Az osztályharc kiéleződésével új kormányzati szerv létesült az ephorosok testülete. Az ephorosokat (5) egy évre választották, az ő kezükben összpontosult a legfőbb ellenőrző hatalom, mind a királyok, mind a gerusia fölött, tehát az állam politikai életének az irányítása. A hatóságok beleavatkoztak a polgárok egyéni életébe is, például megszabták, ki kivel házasodhat, ha

gyerek született a vének megvizsgálták és eldöntötték, hogy életben maradhat-e, mert csak az erős, fejlett csecsemő volt alkalmas katonának. A fiúkat 6 éves koruktól gyermektáborokban nevelték, ahol arra ügyeltek leginkább, hogy testileg jól fejlődjenek. A szellemi fejlődésükre minimális gondot fordítottak. A lányok nevelése sem nagyon különbözött ettől, a fizikai erő fejlesztése volt itt is a fő cél, hogy minél egészségesebb utódokat hozhassanak világra. Spárta katonai szervezete a legerősebb volt egész Görögországban. A hadsereg legfőbb ereje a lándzsával, páncéllal, sisakkal és pajzzsal felszerelt hoplita (nehéz fegyverzetű gyalogos). A csata során a hoplitákból álló phalanx szorosan zárt sorokban, lassú menetben támadta meg az ellenséget. Ez a harcmodor hosszú időn keresztül a spártai hadsereg győzelméhez vezetett, amire nagy szüksége volt, mivel a katonai társadalom létét elsősorban a hódításokkal

tudta biztosítani. 530 körül megalakult a peloponnésosi szövetség, amelynek Spártán kívül Korinthos, Sikyón, Megara és Aigina is tagja volt. A szövetség valamennyi ügyét a spártai vezetők intézték A szövetségnek vetélytársa az Athén körül tömörülő déloszi szövetség. A két vezető görög városállam, Athén és Spárta gazdasági, politikai és katonai érdekellentéte végül is háborúra vezetett. A peloponnészoszi háborúban (Kr e 431–404) Athén irányítása alatt a déloszi szövetség, és a Spárta körüli peloponészoszi szövetség között folyt a harc, melyben szinte minden görög állam részt vett. Ez a háború Athén teljes vereségével végződött, meg kellett szüntetnie a déloszi szövetséget, a spártaiak vették át a törvényhozást. Spárta ezt a vezető szerepet, hatalmi fölényt nem tudta kellőképpen kihasználni