Középiskola > Műelemzések > Vörösmarty Mihály - Gondolatok a könyvtárban és Az emberek - verselemzés

Gondolatok a könyvtárban

Vörösmarty 1844-ben, tehát még a ’48-’49-es forradalom előtt írta bölcseleti verseinek egyik legkiemelkedőbb darabját, a Gondolatok a könyvtárban című versét.

Alapvetően pesszimista mű, a lét értelmét keresi, pontosabban a tudás helyét a világban, hogy haladt-e előre a világ a tudás által?

Megteremt egy fiktív környezetet, a könyvtárat ("Országok rongya! könyvtár a neved"), mely a tudás, a tudományok tárháza, a könyvek otthona, azoké a könyveké, melyeknek nagy része a sok-sok szenvedő rongyaiból készült. Itt egy éles ellentétre hívja fel a hangsúlyt, hiszen a papír melyen elvek, ideák, a tudás maga lett rögzítve, mind-mind rongyból készült, tehát a tudást szimbolizáló könyv élesen szembe kerül a szenvedéseket szimbolizáló ronggyal.

Keresi a feltett kérdésre a választ, de legtöbbször bizonytalan, magának sem tud bizonyos választ adni.

Az első részben teljes pesszimizmussal szemléli a tudás értelmét, egyfajta kultúrpesszimizmus, a kultúra hiábavalósága jelenik meg (lásd Kölcsey Vanitatum Vanitas című művét, bár ő más úton jutott erre a következtetésre), "irtózatos hazudság mindenütt", "léha tudománytól zabáltan elhenyéljük a napot",…

A vers második szakasza ezt felülírja ("amit mondtam, fájdalom volt"), enyhíti szinte görcsösen bizonyítja, hogy van értelme a tudásnak ("mégis fáradozni kell"), a küzdelemnek, és ezek az ember egy felső, isteni szférába tudják emelni. Bábel tornyát hívja elő, de átértelmezi, nem a zűrzavar, az emberi gőg jelképe lesz, min az Ószövetségben, hanem a tudás révén emelt torony, mely az Istenhez emeli az embert.

A harmadik részbe ismét elbizonytalanodik a látszólag már egyértelműen megfogalmazott válaszban, tépelődik. Megnevez ugyan két értékkategóriát, az önmagáért ("küzdeni, és lelki tápot adni vágyainknak") és a nemzeti közösségért való küzdelmet ("előttünk egy nemzet sorsa áll"), de ezek mindössze ideiglenesek, csak bizonyos mértékig adnak értelmet, célt az emberi létnek.

Tehát a vers beszélője nem talál választ a feltett kérdésre, és egy jellegzetesen romantikus bizonytalanságot hagy végső következtetésként.

Az emberek

Vörösmarty 1846-ban írott Az emberek című verse és a Gondolatok a könyvtárban, melyek a szabadság harc bukása előtt születtek, igen jól magyarázzák, hogy a bukás után írott két legismertebb gondolati versének látásmódja nem függ össze a forradalom bukásával, mint azt sokan gondolják.

A vers beszélője az ember milyenségét, alapvonásait próbálja értelmezni, mint Kölcsey Vanitatum Vanitas című műve, de attól teljesen eltérő módon.

A vers beszélője a vers szövege szerint a világ, a Föld maga ("most a világ maga beszél"), vagy esetleg egy résztvevő, aki a Föld egész történetét látta, egy ősi, a világ egészét átfogó tudás birtokosa, aki közvetíti a Föld szavait.

Szavai által a természet megdermed, az időtlenség érzete jelenik meg, ünnepélyes hangulatot adva ezáltal. És ebben a helyzetben, ebben az időben látomásszerűen feltárul a világ egész történelme. Kimondja a világ teljes értelmetlenségét, az emberi természetnek az alapja a gonoszság, minden tettének, legyen az háború vagy béke, pusztulás a vége.

Értelmezhető szózatként a vers, hiszen beszélője irracionális, Földön túli tudást oszt meg a megszólítottakkal, magukkal az emberekkel. Ezt a beszédhelyzetet a vers újból és újból megerősíti ("hallátok a mesét",). A megszólítás szerepe mégsem a tanítás, az emberek szemének felnyitása, hiszen arra a vers beszélője szerint "Nincsen remény!". Ezt még inkább fokozva minden versszak végén megismétli, a mű zárlatában pedig kétszerezve is. Tehát a megszólítás sokkal inkább szembesítő jellegű, egyfajta büntetés jellege van.

A vers beszélője a múltból indul, és látomásszerű képekben egészen a jelenig eljut. Majd levonja a végkövetkeztetést; hogy mindennek a vége a pusztulás.

A szöveg tagolt, minden versszak egy dogma, egy teljes, lezárt egész. Hét versszakból áll (mitikus szám), ami a világ egészét, teljességét jelképezi (Isten 7 nap alatt teremtette a világot).

Thaisz Elek főkapitány távozása után Török János, volt temesvári polgármester lett az új budapesti főkapitány (1885). Török Jánost közigazgatási szakemberként tartották számon, de a rendőrség irányítása sem volt ismeretlen a számára.

Ennek leggyakoribb módja a gyalogos túrázás, de ide tartoznak a vizitúrák, sítúrák és más, fizikai igénybevétellel járó, csoportos, nem egyszer versenyként lebonyolított túrák is. A társadalom egy fontos célja az, hogy természeti környezetünket megóvjuk, ezért a természetjárás fontos része a fiatalok, illetve a természetbe vágyók oktatása.

Thaisz Elek rendőrtisztviselő, 1861-től Pest, 1873-tól 1885-ig az egyesített Székesfőváros, Budapest rendőrfőkapitánya volt. Pesten született 1820-ban, apja Thaisz András (1789–1840) jogász, királyi táblai ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

• Vörösmarty Mihály, Szózat, Előszó című műveinek elemzése / 2007, 6 oldal
  
  
• A költői reményvesztés feltárása Vörösmarty Mihály Az emberek című költeményében / 2004, 4 oldal
  
  
• Vörösmarty Mihály élete, főbb műveinek elemzése / 2007, 10 oldal
  
  
• Vörösmarty Mihály kései költészete / 2010, 3 oldal
  
  
• Vörösmarty Mihály, tétel / 2023, 7 oldal
  
  

Érdmindszenten született 1877. nov. 22.-én. Édesapja Ady Lőrinc gazdálkodó kisbirtokos, édesanyja Pásztor Mária. 1883-ban Érmindszenten kezdte elemi iskolai tanulmányait. 1888-tól a nagykárolyi piarista gimnáziumban tanult, diáklapot szerkesztett. 1892-től a zilahi református kollégium diákja, eminens tanuló. 1896. márc. 22-én jelentette meg első versét a helyi Szilágyban. 1896-ban...

Timár Mihály egyszerű hajóbiztosból vált gazdag emberré, "arany emberré". Ebben közrejátszott a szerencséje, és az esze. Minden cselekedetét végigkíséri saját vívódása két élete között. Az "arany ember" jelzőt jócselekedeteiért, és félelmetes szerencséjéért aggatták rá. De vajon tényleg "arany ember" volt Timár Mihály? Tőkéjét, azaz üzletének alapjait jogilag tiszta úton...

A hazaszeretet az iránt az ország iránt való érzelmi kötődés, ahol élünk vagy ahol születtünk. Ez megjelenhet tetteinkben, viselkedésünkben vagy szavainkban. A hősisség lehet a hazaszeretet tettbeli megnyilvánulása vagy egy közösség érdekében végzett önzetlen cselekvés. Ez a két fogalom kedvelt témája a magyar verseknek. Általában együtt jelennek meg és az ideális hazafit jellemzik...