Középiskola > Műelemzések > Vörösmarty Mihály - Gondolatok a könyvtárban és Az emberek - verselemzés

Gondolatok a könyvtárban

Vörösmarty 1844-ben, tehát még a ’48-’49-es forradalom előtt írta bölcseleti verseinek egyik legkiemelkedőbb darabját, a Gondolatok a könyvtárban című versét.

Alapvetően pesszimista mű, a lét értelmét keresi, pontosabban a tudás helyét a világban, hogy haladt-e előre a világ a tudás által?

Megteremt egy fiktív környezetet, a könyvtárat ("Országok rongya! könyvtár a neved"), mely a tudás, a tudományok tárháza, a könyvek otthona, azoké a könyveké, melyeknek nagy része a sok-sok szenvedő rongyaiból készült. Itt egy éles ellentétre hívja fel a hangsúlyt, hiszen a papír melyen elvek, ideák, a tudás maga lett rögzítve, mind-mind rongyból készült, tehát a tudást szimbolizáló könyv élesen szembe kerül a szenvedéseket szimbolizáló ronggyal.

Keresi a feltett kérdésre a választ, de legtöbbször bizonytalan, magának sem tud bizonyos választ adni.

Az első részben teljes pesszimizmussal szemléli a tudás értelmét, egyfajta kultúrpesszimizmus, a kultúra hiábavalósága jelenik meg (lásd Kölcsey Vanitatum Vanitas című művét, bár ő más úton jutott erre a következtetésre), "irtózatos hazudság mindenütt", "léha tudománytól zabáltan elhenyéljük a napot",…

A vers második szakasza ezt felülírja ("amit mondtam, fájdalom volt"), enyhíti szinte görcsösen bizonyítja, hogy van értelme a tudásnak ("mégis fáradozni kell"), a küzdelemnek, és ezek az ember egy felső, isteni szférába tudják emelni. Bábel tornyát hívja elő, de átértelmezi, nem a zűrzavar, az emberi gőg jelképe lesz, min az Ószövetségben, hanem a tudás révén emelt torony, mely az Istenhez emeli az embert.

A harmadik részbe ismét elbizonytalanodik a látszólag már egyértelműen megfogalmazott válaszban, tépelődik. Megnevez ugyan két értékkategóriát, az önmagáért ("küzdeni, és lelki tápot adni vágyainknak") és a nemzeti közösségért való küzdelmet ("előttünk egy nemzet sorsa áll"), de ezek mindössze ideiglenesek, csak bizonyos mértékig adnak értelmet, célt az emberi létnek.

Tehát a vers beszélője nem talál választ a feltett kérdésre, és egy jellegzetesen romantikus bizonytalanságot hagy végső következtetésként.

Az emberek

Vörösmarty 1846-ban írott Az emberek című verse és a Gondolatok a könyvtárban, melyek a szabadság harc bukása előtt születtek, igen jól magyarázzák, hogy a bukás után írott két legismertebb gondolati versének látásmódja nem függ össze a forradalom bukásával, mint azt sokan gondolják.

A vers beszélője az ember milyenségét, alapvonásait próbálja értelmezni, mint Kölcsey Vanitatum Vanitas című műve, de attól teljesen eltérő módon.

A vers beszélője a vers szövege szerint a világ, a Föld maga ("most a világ maga beszél"), vagy esetleg egy résztvevő, aki a Föld egész történetét látta, egy ősi, a világ egészét átfogó tudás birtokosa, aki közvetíti a Föld szavait.

Szavai által a természet megdermed, az időtlenség érzete jelenik meg, ünnepélyes hangulatot adva ezáltal. És ebben a helyzetben, ebben az időben látomásszerűen feltárul a világ egész történelme. Kimondja a világ teljes értelmetlenségét, az emberi természetnek az alapja a gonoszság, minden tettének, legyen az háború vagy béke, pusztulás a vége.

Értelmezhető szózatként a vers, hiszen beszélője irracionális, Földön túli tudást oszt meg a megszólítottakkal, magukkal az emberekkel. Ezt a beszédhelyzetet a vers újból és újból megerősíti ("hallátok a mesét",). A megszólítás szerepe mégsem a tanítás, az emberek szemének felnyitása, hiszen arra a vers beszélője szerint "Nincsen remény!". Ezt még inkább fokozva minden versszak végén megismétli, a mű zárlatában pedig kétszerezve is. Tehát a megszólítás sokkal inkább szembesítő jellegű, egyfajta büntetés jellege van.

A vers beszélője a múltból indul, és látomásszerű képekben egészen a jelenig eljut. Majd levonja a végkövetkeztetést; hogy mindennek a vége a pusztulás.

A szöveg tagolt, minden versszak egy dogma, egy teljes, lezárt egész. Hét versszakból áll (mitikus szám), ami a világ egészét, teljességét jelképezi (Isten 7 nap alatt teremtette a világot).

Ennek leggyakoribb módja a gyalogos túrázás, de ide tartoznak a vizitúrák, sítúrák és más, fizikai igénybevétellel járó, csoportos, nem egyszer versenyként lebonyolított túrák is. A társadalom egy fontos célja az, hogy természeti környezetünket megóvjuk, ezért a természetjárás fontos része a fiatalok, illetve a természetbe vágyók oktatása.

A Magyar Autonóm Tartomány 1952. szeptember 21-én szovjet nyomásra jött létre Romániában, Marosvásárhely központtal. A maga korában egy korszerű közigazgatási rendszernek számított, és területén belül segítette az erdélyi (székely) magyarság önazonosságának megőrzését, bár létére hivatkozva a román állam az erdélyi szórványmagyarságot hátrányos intézkedésekkel sújtotta.

• A költői reményvesztés feltárása Vörösmarty Mihály Az emberek című költeményében / 2004, 4 oldal
  
  
• Vörösmarty Mihály, Szózat, Előszó című műveinek elemzése / 2007, 6 oldal
  
  
• Vörösmarty Mihály főbb műveinek elemzése / 2000, 13 oldal
  
  
• Vörösmarty Mihály, tétel / 2023, 7 oldal
  
  
• Filozófiai kérdések a Csongor és Tünde című Vörösmarty műben / 2007, 2 oldal
  
  

A regény kezdetén egy másodikos, tizenegy esztendős kisdiák áll szemben a debreceni kollégium nagy, komor, négyszögletű épületével. Fél tőle, de büszke is rá. Alig egy hónap múlva, történetünk végén azonban dacos eltökéltséggel ismételgeti, hogy nem akar többé debreceni diák lenni. Határtalan bizalma szertefoszlott, megsemmisült. Regényünk témája: ez a teljes és tragikus...

Történelmi előzmények: Az 1526-os mohácsi vésszel Magyarország területére betört a török. Az I. Szulejmán vezette sereg a Duna mentén haladva egyre nagyobb területeket hasított ki az országból, s végül 1541-ben elfoglalták Budát is. A még megmaradt északi és nyugati részekre I. Ferdinánd révén a Habsburgok tették rá kezüket, így a magyaroknak csupán a keleti végek...

A magyarországi reformkor az 1825 és 1848 közötti időszak. Polgárság híján a felvilágosodott nemesség próbálta újraszervezni nemzetünk politikáját és kulturális életét. A politika és a művészetek -főképp az irodalom, a színjátszás- szorosan összefonódva, egymást kiegészítve és segítve igyekezett törvényes úton megreformálni a magyar társadalmat. Herder negatív utópiája...